//Második szál//
- Egyyedül? Hát, köszönöm szépen!
*A felháborodás persze tettetett, hiszen bár nincs nagy tapasztalata az ilyesmiben, de azt azért sejti, hogy nem szokás ilyen gyorsan összebútorozni. Igaz, ilyen gyorsan az ágyban kikötni sem szokás. De igazán semmi baja nincs azzal, ha egy kicsit figyelmen kívül hagyták a szokásokat. Az különösen kedvére való, hogy a nagy munkában sem csak a ház csinosítgatásával törődnek, hanem egymással is. Mi sem természetesebb tehát, hogy hamarosan repetázni szeretne. Akkora szerencséjük már nincs, hogy a tervezett folytatást se zavarja meg senki, de ettől nem esik pánikba. Megjött a ház tulajdonosa, aki történetesen Aenae barátnéja. Bizonyára nem fogja rossz néven venni, ha még nem végeztek a munkával, de azt látja, hogy haladnak. Valószínűleg az ellen sem lesz különösebb kifogása, hogy az alkalmi házvezetőnő segítséget kapott. A többiről pedig miért is kéne tudnia? Nem is rebbennek szét. Nirs is csak az egyik kezével engedi el Aenae derekát, inkább csak a látszat kedvéért. A másikkal még tartja, hogy le ne essen, ugyebár. Az ajtó felé néz, ami nyílik és lidércnyomásos kerek nyavalya ereszkedik alá. Mert aki belép rajta, az határozottan nem lehet Aenae barátnője. Annál sokkal robusztusabb, sokkal szakállasabb, és sokkal inkább Kagan. Első gondolata az, hogy gyorsan elengedi a lányt, arrébb lép, de a fajtájára jellemző nyakas dac kerekedik felül. Különben is mindegy. A vészjóslóan kedélyes "nocsak-nocsak" arra utal, hogy a tharg vezér nem teljesen ostoba, és a látványból bizonyos összefüggésekre rájöhetett. Inkább arra gondol keserűen, hogy a ruháit ugyan magára kapkodta, de a tőre bizony a másik szobában maradt. Nem mintha nagy hasznát vehetné, ha arra kerülne sor. Kettőjük közül Aenae reagál gyorsabban, és magyarázkodás helyett inkább támad. Legszívesebben ő is ezt tenné, de valahogy úgy érzi, hogy ami a lány esetében sikerrel kecsegtethet, nála csak olaj lenne a tűzre.*
- Csak kíváncsi voltam a földedre, jó rokon.
*Igyekszik a megszólítást gúnytól mentesen mondani, csak részben sikerül. Hiába, a reflexek.*
- Szép... nagy.
*Ezt már mondták Aenae hajára, Nirs nemesebb részeire, most pedig a tharg birtokok kerülnek sorra.*
- Aztán itt találkoztam a lányoddal, beszélgettünk egy kicsit, és segítettem feltenni... a... függönyöket.
*Most eszmél, hogy magyarázkodik, és legszívesebben leharapná a nyelvét. Micsoda ostoba helyzet! Sehogy sem kellett volna ennek így történnie. Azt is csak most veszi észre, hogy keze még mindig Aenae derekán pihen. És inkább tőből tépné ki a karját, mint hogy most gyáván elengedje. Könnyen lehet, persze, hogy ezt Kagan fogja megtenni. Úgy érzi, hogy még ez is megéri azért, hogy most egy kicsit közelebb húzza magához Aenae-t. Elképzelhető, hogy Kagan ezt kihívásként értékeli, sértésként, de ha most kell meghalnia, tulajdonképpen az sem baj. Legalább boldogan hal meg. Noha ez a heroikus gondolat még saját magát is meghatja, azért nem szívesen búcsúzna el ettől a világtól. Pont most. Amikor végre boldognak érzi magát, ugye.*
- Üdv! *néz most már a barátnőre, és hálás is neki. Van benne annyi tapintat és jóérzés, hogy nem kezd el hümmögni, mint Kagan. Éppen ellenkezőleg. Tompítani igyekszik a helyzet élét. Bár Nirs nem nagyon hisz benne, hogy a nagybátyja figyelmét ilyen könnyű lenne elterelni.*