//Kelardo-birtok//
– Bizony, úgy volt! Hehe, bizony! * Bólogat, bele is szédül, de nem képes leszokni róla.
~ Túl nagyon hízeleg nekünk, biztos fehér ruhás. ~ Súgja a másik – az, amelyik egy ideje csupán csendes megfigyelője az eseményeknek. Hiába, Pardennél van az irányítás. Legyen akármilyen egészségtelen is egy emberi kapcsolat, mely túlmutat az elmén, szüksége van (szükségük van) ezekre. Hiszen tudvalevő, hogy Arthenior nem egy nap alatt épült fel – így elfoglalni sem lehet egy csettintéssel.
Éppen halkan heherészik, mikor meghallja, hogy Rolf milyen hőstetteket hajtott végre. *
– Bizony, ezt mondtuk mi is Keron uramnak, hogy az orkokat kell először kiirtani, aztán jöhet a többi is, szépen sorjában! Hehe, hehe! * Rendkívül élvezi, hogy végre van valaki, akivel azonos véleményen vannak, és aki még cselekszik is az ügy érdekében. Hiszen "Keron uram" is azt mondta annak idején, hogy az orkokkal sok baj van; mégsem cselekedett. A városiak félnek lépni – na, de a parasztok! *
– Rolf Vónék! Te leszel a paraszt a háznál… Vagyis úgy csinálsz, de valójában beépített kém leszel. Nagyon fontos feladatod lesz: ha erre járnak a fehér ruhások, azt mondod, hogy nem ismersz minket, de nem bizony, hehe! El fogják hinni, bizony, el! Hehe… Aztán majd elmondom később, hogy mit kell még csinálnod, hogy megnyerjük a háborút! * Csak úgy záporoznak a gondolatok, de nem bolond, hogy megossza azt másokkal. Egy jó politikusnak jól kell tudnia elhallgatni a dolgokat – márpedig, ha tetszik, ha nem, ő politikus is lesz, ha majd elfoglalja a várost. Tervei szerint az egyetlen, de ki tudja, mi sül majd ki ebből? *
– Bizony, bizony, nem árt, nem bizony, hehe! * Vigyorog Rolfra. * Meg a mérgezés is az ám, hehe! De tudod mit, Rolf Vónék? Azt se mondd el a fehér ruhásoknak, ha erre járnak, hogy – hehe – te vagy a beépített ember, meg, hogy el fogom foglalni a várost, meg, hogy megmérgezem őket, meg azt se, hogy megölöm először az összes orkot, aztán a többit is, amelyik nem akar élni, hehe! * Beszélgetésük közben a munka csak úgy elrepül. Mire feleszmél, Rolf már valami olyasmire utal, hogy végeztek a munka nagy részével. Már csak a szarmosás van hátra, ami pedig megy, mint a karikacsapás. Bizonyára. *
– Jó, bizony, sikáljuk meg, aztán induljunk! Hehe, ne félj, Rolf Vónék, nemsokára miénk lesz a város! * Biztatja majdnem-barátját és már látna is neki a sikálásnak, de aztán mégsem. * Jó-jó, de hogyan kell azt? Mármint sikálni, hehe… * A bér kérdésére csak vállat von. *
– Tartsd meg, a szolgálatodért, Rolf Vónék! Hehe… * Hiszen a szövetségeseket meg kell fizetni – máskülönben az ellenség teszi meg. *