//Karheia és Prexiar//
*A leendő lovascsapat összefogott személye ellen, mely okán tekintete Karheiára villan, jövőbeli kaján retorziókat vonva ezzel magára a nő. Haragudni nem fog kettejükre, igazából tudta is a ló nevét, hisz már ejtette ki jól, csak gondolta rövidít rajta, de ha nem, akkor nem. De ha már a kedveskedés a kölyöknek marad, ő a porondot dominálja a történettel.*
-Igen, menteni. Nos, a legendák nyomán, ha valaki meghal és szellemként, zombiként vagy őslics formájában visszaköszön közénk, egy-egy érzelem vagy tulajdonság, mint rögzült emlék vagy a visszavágyott emberség kísértő szikrája, ami a legtöbbször megőrjíti őket vagy rabszolgájává alakítja az adott érzelem felett. Ilyen az is, amikor az élettelen, mozgó test nem érez ízeket vagy éppen szenved az éhség tüneteitől, de halandók húsára vágyik, mert még élő emlékezetéből a lakomázás öröme és az emberré válás kívánásának egy torz szülötteként emberekből akar lakomázni.
*Ideje feloldani a sötétedő hangulatot, hisz nem erről akart most beszélni és bár Prexiar lehet élvezi a mesét, érzi a Rhagodar szúrós tekintetét, ahogy hamarosan rá fog szállni, ha már nem történt meg.*
-Visszatérve, a törzsi legendák szerint a tűzhányó szelleme haragjában és kapzsiságában saját gyermekeinek se engedte, hogy visszatérjenek azon családi értékeikért, amit nem tudtak gyorsan menekíteni vagy épp az amiket menekítő lakosok maguk nem élték túl, hogy kimenekítsék. Ezek a kincsek, melyeknek többségét mélységi óriáskagylók szájából kiharcolt gyöngyökből faragtak ki és nagyon ritkák, főleg ahhoz, hogy megpróbáld elvenni tőle, akár tíz percig vissza kell tartsd a lélegzeted, van külön erre taníttatnod magad mágiával, esetleg varázslöttyel elérni. Ráadásul a kagyló még ha veszélytelennek tűnik, hisz két lapos kanálfej összerakva, amit felfeszítesz a benne lévő gyöngyért, egyben benne ragadhatsz és meg is próbál magába rántani, hisz a földön mászó rákokkal táplálkozik, de az emberi húst se veti meg. És amíg nem akarsz harcra vetemedni eggyel, nem is tudhatod igazán, hogy van-e benne gyöngy vagy csak az előző szerencsétlen koponyáját látod a félsötétben... De ha egyszer szerencséd van, gazdagon távozhatsz, a gyöngy lehet akár akkora is, mint egy tyúk vagy nagyobb. És ebből faragtak egy szobrot, ami a törzsi szimbólum volt és egy lengőmajmot ábrázolt, nem beszélve arról, hogy több, mint hatezer aranyra becsültük, csak a mérete miatt a szobrot. Ja és a lengőmajmok aljas, gonosz, bűnös állatok, melyeket megteremtenie se szabadott volna a természetnek.
*Összehúzza szemöldökét és hangja morgóssá válik a lengőmajmok említésére, rosszindulatát pedig nehezen leplezi, leginkább sehogy. Reméli, hogy senki nem kérdez rá pontosan, hogy mik is azok a lengőmajmok és akkor visszatérhet a történetéhez.*
*Prexiar kérdésére elgondolkodik, de gyorsan rájön, hogy a Mágustorony a közelében sincs a helynek.*
-Nos nem, a tó Artheniortól északra van, a mocsaras része legalább két nap járás, az igazán úszható rész egy hatba is telhet.