Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-12 15:42:05
Üzenet elküldve: 2018-12-12 15:42:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Effy birtoka//
*Aenae hangulatára manapság nem jellemző a vidámság, de most egészen fel van dobódva, végtére is túlélték az éjszakát Nirsszel, pedig vacsora előtt és közben volt pár pillanat, mikor azt hitte, hogy Kagan menten agyoncsapja mindkettőjüket. Az éjszaka emlékei is feldobják ám, meg a reggelé, még annak ellenére is, hogy fáj mindene, de csak rágondol és kellemes bizsergést érez. Ennek hatására mindig elmosolyodik.
Az előző este romjait már egyedül takarítja el és ez egyáltalán nincsen ellenére, tulajdonképpen segít neki abban, hogy kicsit másra is koncentráljon mint Nirsre és az elmúlt éjszakára. Agyában van egy hátsó gondolat arról, hogy a maszatos lepedőt talán maszattalanítani kellene, de a gondolatot nem sikerül teljesen megvalósítani, éppen csak annyira, hogy ama ágyneműt eltávolította és most a konyhaasztal egyik székére gyűrve vár arra, hogy tényleg kimossák.
Aenae az elmosogatott evőeszközöket és tányérokat pakolja elfelé, mikor arra gondol, hogy neki most okvetlenül süteményt kell sütnie. Vagy mézeset vagy citromosat. Nem mintha bármelyik süteményt is képes lenne megsütni, de szerzett szakácskönyvet, amiben minden feketén-fehéren le van írva.*
- Aszonnya... Végy egy tiszta edényt. De mekkorát?
*Totál tanácstalanul áll egy sor kisebb-nagyobb edénnyel szemezve, csípőre tett kézzel.*
//Effy birtoka//
*Aenae hangulatára manapság nem jellemző a vidámság, de most egészen fel van dobódva, végtére is túlélték az éjszakát Nirsszel, pedig vacsora előtt és közben volt pár pillanat, mikor azt hitte, hogy Kagan menten agyoncsapja mindkettőjüket. Az éjszaka emlékei is feldobják ám, meg a reggelé, még annak ellenére is, hogy fáj mindene, de csak rágondol és kellemes bizsergést érez. Ennek hatására mindig elmosolyodik.
Az előző este romjait már egyedül takarítja el és ez egyáltalán nincsen ellenére, tulajdonképpen segít neki abban, hogy kicsit másra is koncentráljon mint Nirsre és az elmúlt éjszakára. Agyában van egy hátsó gondolat arról, hogy a maszatos lepedőt talán maszattalanítani kellene, de a gondolatot nem sikerül teljesen megvalósítani, éppen csak annyira, hogy ama ágyneműt eltávolította és most a konyhaasztal egyik székére gyűrve vár arra, hogy tényleg kimossák.
Aenae az elmosogatott evőeszközöket és tányérokat pakolja elfelé, mikor arra gondol, hogy neki most okvetlenül süteményt kell sütnie. Vagy mézeset vagy citromosat. Nem mintha bármelyik süteményt is képes lenne megsütni, de szerzett szakácskönyvet, amiben minden feketén-fehéren le van írva.*
- Aszonnya... Végy egy tiszta edényt. De mekkorát?
*Totál tanácstalanul áll egy sor kisebb-nagyobb edénnyel szemezve, csípőre tett kézzel.*
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-12 09:28:28
Üzenet elküldve: 2018-12-12 09:28:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- A lovakhoz értek, hölgyem. Ha meg nem sértelek. *Ha Nava hagyja, akkor megszabadítja a lábbelijétől és az ölébe veszi a fájós végtagot, ehhez fel kell hagynia a fának támaszkodással és oda is fordul a lány felé.* - Persze vannak különbségek, a lovak másképpen járnak, más a testfelépítésük, olyan, mintha te lábujjhegyen mennél. *Szelíden feszíti a lány lábujjait tenyerével, hogy prezentálja azt, amit mond, ő ugyan tudja, hogy erős sarkítás ez, de így hozzáértőnek tűnik, illetve lemérheti azt is, hogy a lánynak hol fáj.* - Az ő bokájuk jóval feljebb van, mint a miénk. *Megérinti egyik kezével Nava térdét, hogy belőhesse neki az arányt, hogy hol is keresse a ló bokáját, másik kezével végigsimítja a lány bokáját, gyengéden megcsavargatja, ha fájdalmasan reagál a lány, akkor nem erőlteti tovább.* - Térdüket oda képzeld, ahol a combod kezdődik. *Tizio rendkívül pofátlan ugyan, de a lány ágyékának tapogatása túlmenne azon a bizonyos határon, legalábbis ebben a szituációban. Talán meglehet a diagnózis is, vagy legalábbis lokalizálni lehet a problémát.*
- Azért állnék ki vele, mert egy fivér kiáll azzal, aki elcsábítja és megbecsteleníti a húgát. Ephemia okos lány, de a szerelem eszét vette, sokkal fiatalabb is a hadúrnál, ezért azt gondolom, hogy nincsenek egyensúlyban az érzelmeik és ezt egy tapasztalt férfi kihasználhatja. Persze lehet, hogy tévedek és nincsenek hátsó szándékai és ígéretéhez híven nőül veszi a húgom.
*Nava felugrik, hogy Kriyon után szaladhasson, de sérült bokája nem bírja a terhelést, ezért teljesen érthető módon visszaül, Tizio csak hümmög és magában röhög ezen a szituáción, Nava nyilván nem fog most szaladgálni, ha Tizio erőszaktevő lenne, akkor simán kihasználhatná az alkalmat, de nem erőszaktevő. Nava szenvedéséről tudomást nem vesz, mert a lány nem kért eleddig segítséget, ha kér, akkor talán kaphat, Tizio addig is élvezi a Kriyontól kapott füstölnivaló maradék hatását.*
- Nem mondanám unalmasnak, de magam nem csinálnék ilyesmit. *Tizio nagyon nehezen viseli a monoton dolgokat, Nava szavai alapján meg nincsen sok izgalom a mágiatanulásban.* - Értek a lovakhoz. De a családom kereskedelemből élt még azelőtt, szóval ahhoz is. Kelmékkel üzleteltünk főleg. ~Meg mennyi minden mással is.~ Ha a húgom dolga rendeződött, akkor meglátom, hogy mi maradt meg a régi kapcsolatokból és hasznossá teszem magam itt.
- A lovakhoz értek, hölgyem. Ha meg nem sértelek. *Ha Nava hagyja, akkor megszabadítja a lábbelijétől és az ölébe veszi a fájós végtagot, ehhez fel kell hagynia a fának támaszkodással és oda is fordul a lány felé.* - Persze vannak különbségek, a lovak másképpen járnak, más a testfelépítésük, olyan, mintha te lábujjhegyen mennél. *Szelíden feszíti a lány lábujjait tenyerével, hogy prezentálja azt, amit mond, ő ugyan tudja, hogy erős sarkítás ez, de így hozzáértőnek tűnik, illetve lemérheti azt is, hogy a lánynak hol fáj.* - Az ő bokájuk jóval feljebb van, mint a miénk. *Megérinti egyik kezével Nava térdét, hogy belőhesse neki az arányt, hogy hol is keresse a ló bokáját, másik kezével végigsimítja a lány bokáját, gyengéden megcsavargatja, ha fájdalmasan reagál a lány, akkor nem erőlteti tovább.* - Térdüket oda képzeld, ahol a combod kezdődik. *Tizio rendkívül pofátlan ugyan, de a lány ágyékának tapogatása túlmenne azon a bizonyos határon, legalábbis ebben a szituációban. Talán meglehet a diagnózis is, vagy legalábbis lokalizálni lehet a problémát.*
- Azért állnék ki vele, mert egy fivér kiáll azzal, aki elcsábítja és megbecsteleníti a húgát. Ephemia okos lány, de a szerelem eszét vette, sokkal fiatalabb is a hadúrnál, ezért azt gondolom, hogy nincsenek egyensúlyban az érzelmeik és ezt egy tapasztalt férfi kihasználhatja. Persze lehet, hogy tévedek és nincsenek hátsó szándékai és ígéretéhez híven nőül veszi a húgom.
*Nava felugrik, hogy Kriyon után szaladhasson, de sérült bokája nem bírja a terhelést, ezért teljesen érthető módon visszaül, Tizio csak hümmög és magában röhög ezen a szituáción, Nava nyilván nem fog most szaladgálni, ha Tizio erőszaktevő lenne, akkor simán kihasználhatná az alkalmat, de nem erőszaktevő. Nava szenvedéséről tudomást nem vesz, mert a lány nem kért eleddig segítséget, ha kér, akkor talán kaphat, Tizio addig is élvezi a Kriyontól kapott füstölnivaló maradék hatását.*
- Nem mondanám unalmasnak, de magam nem csinálnék ilyesmit. *Tizio nagyon nehezen viseli a monoton dolgokat, Nava szavai alapján meg nincsen sok izgalom a mágiatanulásban.* - Értek a lovakhoz. De a családom kereskedelemből élt még azelőtt, szóval ahhoz is. Kelmékkel üzleteltünk főleg. ~Meg mennyi minden mással is.~ Ha a húgom dolga rendeződött, akkor meglátom, hogy mi maradt meg a régi kapcsolatokból és hasznossá teszem magam itt.
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-12 07:01:27
Üzenet elküldve: 2018-12-12 07:01:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kecskevarázs//
-Több mint egy földbirtokos, de kevesebb mint egy király. *Aztán elgondolkodik, hogy tényleg így van-e. Mert ugye mitől király egy király? Attól, hogy van egy birodalma, amin uralkodik. Ez megvan Kagannak is.* ~Van koronája? Az talán nincs neki. Vagy nem emlékszem.~
-Magát fejedelemnek hívja, de én ezt a szót nem igazán ismerem, így nem is tudom mit akar jelenteni. A lényeg az, hogy ő ezen földek ura! *Mutat körbe. Persze nem a házra gondol, hanem úgy mindenre körülötte.*
-Persze a birtokom az enyém, mert megvettem! De azon kívül míg csak a szem ellát, Kagané! *Ez így talán pontos válasz a kérdésre.*
-Nélküle már ugyan úgy elveszett volna itt minden, mint Artheniorban a lázadás idején! *Azt nem tudja, hogy most, hogy áll a helyzet, hiszen régen dugta ki az orrát a birtokának közvetlen környékéről, de abban biztos, hogy sehol sem ilyen békés, mint itt. Hallgatva a lány szavait, elmosolyodik.*
-Nahát akkor ennek örülök! *Arcáról el se tűnik a mosoly.*
-Persze, persze! *Bólogat azonnal a további tanulás lehetőségére. Nem egy embert tanított már alapvető mágiára, vagy alapokra, és bár még ő maga is tanul, és talán fog is élete végéig, azért azt a nagy tudást, ami van neki, elkezdheti osztogatni is. Neki azzal nem lesz kevesebb.*
-Sok mindenben tudnál segíteni nekem! *A mosoly féloldalasba húzódik, de jelen gondolataiból egyet sem juttat el a lány füléig. Nem volna helyes most még.*
-De a fizetséget majd megbeszéljük akkor, amikor ténylegesen visszatérsz tanulni! Remélem hamar foglak viszont látni, kedves Lyllinorom! *Ennél többet azonban nem utal arra, hogy a lány menjen, vagy maradjon még. Rábízza a dolgot, döntse el ő, hogy van-e még kérdése vagy kérése a pásztormágushoz.*
//Kecskevarázs//
-Több mint egy földbirtokos, de kevesebb mint egy király. *Aztán elgondolkodik, hogy tényleg így van-e. Mert ugye mitől király egy király? Attól, hogy van egy birodalma, amin uralkodik. Ez megvan Kagannak is.* ~Van koronája? Az talán nincs neki. Vagy nem emlékszem.~
-Magát fejedelemnek hívja, de én ezt a szót nem igazán ismerem, így nem is tudom mit akar jelenteni. A lényeg az, hogy ő ezen földek ura! *Mutat körbe. Persze nem a házra gondol, hanem úgy mindenre körülötte.*
-Persze a birtokom az enyém, mert megvettem! De azon kívül míg csak a szem ellát, Kagané! *Ez így talán pontos válasz a kérdésre.*
-Nélküle már ugyan úgy elveszett volna itt minden, mint Artheniorban a lázadás idején! *Azt nem tudja, hogy most, hogy áll a helyzet, hiszen régen dugta ki az orrát a birtokának közvetlen környékéről, de abban biztos, hogy sehol sem ilyen békés, mint itt. Hallgatva a lány szavait, elmosolyodik.*
-Nahát akkor ennek örülök! *Arcáról el se tűnik a mosoly.*
-Persze, persze! *Bólogat azonnal a további tanulás lehetőségére. Nem egy embert tanított már alapvető mágiára, vagy alapokra, és bár még ő maga is tanul, és talán fog is élete végéig, azért azt a nagy tudást, ami van neki, elkezdheti osztogatni is. Neki azzal nem lesz kevesebb.*
-Sok mindenben tudnál segíteni nekem! *A mosoly féloldalasba húzódik, de jelen gondolataiból egyet sem juttat el a lány füléig. Nem volna helyes most még.*
-De a fizetséget majd megbeszéljük akkor, amikor ténylegesen visszatérsz tanulni! Remélem hamar foglak viszont látni, kedves Lyllinorom! *Ennél többet azonban nem utal arra, hogy a lány menjen, vagy maradjon még. Rábízza a dolgot, döntse el ő, hogy van-e még kérdése vagy kérése a pásztormágushoz.*
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-11 21:49:16
Üzenet elküldve: 2018-12-11 21:49:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Menekültek – Gyógymód//
//A piacon//
- Aha, én is. *zárja rövidre a lázadás témáját. Bár még mindig nem rakta magában teljesen helyre a történteket, abban biztos, ezt nem itt, nem most és nem Dorával szeretné kivesézni. ~Bár a kivesézés ellen nem tiltakozom~ húzza enyhe félmosolyra a száját ezen gondolat kapcsán, ám többet nem fűz hozzá a dologhoz, inkább másra tereli a szót*
- Jól van, na, csak egy ötlet volt! *emeli fel a kezét tiltakozóan, mikor leszavazzák az égetéssel kapcsolatban*
- Amúgy meg miért ne süthetnénk meg? Mármint várj, hadd mondjam végig! Pusztán tudományos alapon, ha már ennyire ragaszkodsz ehhez. Vajon mi okoz nagyobb kárt? Elégetni egy fertőzött embert, mielőtt másokat is megbetegíthetne, vagy hagyni, hadd terjedjen el a kór, bízva benne, hogy előbb-utóbb, talán-talán, majd csak lesz rá ellenszer? *kérdezi teljesen őszintén puszta kíváncsiságból. Mindig is kedvelt témája volt arról beszélgetni, mikor éri meg az áldozat, vagy mikor fogadható el a kisebbik rossz, és biztos benne, Dora ehhez megfelelő beszélgetőpartner lenne, már ha nyitottnak mutatkozik a téma iránt. Úgy látszik azonban, a lányt sokkal jobban érdekli másvalami, vagyis pontosabban másvalaki, és nem tud elvonatkoztatni a kancellártól*
- Hékás, álljon meg a menet! Én csak annyit mondtam, hogy nyugodtan lehet egyedül a te barátod, ha szeretnéd, már ez is baj? Amúgy meg, ha jól értem, akkor te szereted őt, de szeretnéd, ha nem szeretnéd? *igyekszik összefoglalni a lány mondandójának lényegét. Kikívánkozik belőle, hogy akkor talán egyszerűbb lenne hagynia meghalni a férfit, és csak nagy erőfeszítések árán sikerül megállnia, hogy hangot ne adjon ezen véleményének. Akármilyen választ is kap azonban a kérdésre, mikor a növények kerülnek terítékre, inkább nem szól bele a válogatásba, a másik lány úgyis sokkal jobban ért hozzájuk. Helyette inkább az árusokat kezdi nézegetni, melyikük tűnik megbízhatónak, és ki az, aki jó eséllyel megpróbálja majd lehúzni őket pár arannyal. A zöld asztalhoz érve Dora lelkesedése láttán ő maga is vet egy gyors pillantást a növényekre, ám be kell látnia, neki ezek is ugyanolyannak tűnnek, mint az eddigi asztalok kínálata, így egyelőre inkább nem szól bele a társalgásba. Kíváncsian várja viszont az eladó válaszát Dora kérdéseire.*
//A piacon//
- Aha, én is. *zárja rövidre a lázadás témáját. Bár még mindig nem rakta magában teljesen helyre a történteket, abban biztos, ezt nem itt, nem most és nem Dorával szeretné kivesézni. ~Bár a kivesézés ellen nem tiltakozom~ húzza enyhe félmosolyra a száját ezen gondolat kapcsán, ám többet nem fűz hozzá a dologhoz, inkább másra tereli a szót*
- Jól van, na, csak egy ötlet volt! *emeli fel a kezét tiltakozóan, mikor leszavazzák az égetéssel kapcsolatban*
- Amúgy meg miért ne süthetnénk meg? Mármint várj, hadd mondjam végig! Pusztán tudományos alapon, ha már ennyire ragaszkodsz ehhez. Vajon mi okoz nagyobb kárt? Elégetni egy fertőzött embert, mielőtt másokat is megbetegíthetne, vagy hagyni, hadd terjedjen el a kór, bízva benne, hogy előbb-utóbb, talán-talán, majd csak lesz rá ellenszer? *kérdezi teljesen őszintén puszta kíváncsiságból. Mindig is kedvelt témája volt arról beszélgetni, mikor éri meg az áldozat, vagy mikor fogadható el a kisebbik rossz, és biztos benne, Dora ehhez megfelelő beszélgetőpartner lenne, már ha nyitottnak mutatkozik a téma iránt. Úgy látszik azonban, a lányt sokkal jobban érdekli másvalami, vagyis pontosabban másvalaki, és nem tud elvonatkoztatni a kancellártól*
- Hékás, álljon meg a menet! Én csak annyit mondtam, hogy nyugodtan lehet egyedül a te barátod, ha szeretnéd, már ez is baj? Amúgy meg, ha jól értem, akkor te szereted őt, de szeretnéd, ha nem szeretnéd? *igyekszik összefoglalni a lány mondandójának lényegét. Kikívánkozik belőle, hogy akkor talán egyszerűbb lenne hagynia meghalni a férfit, és csak nagy erőfeszítések árán sikerül megállnia, hogy hangot ne adjon ezen véleményének. Akármilyen választ is kap azonban a kérdésre, mikor a növények kerülnek terítékre, inkább nem szól bele a válogatásba, a másik lány úgyis sokkal jobban ért hozzájuk. Helyette inkább az árusokat kezdi nézegetni, melyikük tűnik megbízhatónak, és ki az, aki jó eséllyel megpróbálja majd lehúzni őket pár arannyal. A zöld asztalhoz érve Dora lelkesedése láttán ő maga is vet egy gyors pillantást a növényekre, ám be kell látnia, neki ezek is ugyanolyannak tűnnek, mint az eddigi asztalok kínálata, így egyelőre inkább nem szól bele a társalgásba. Kíváncsian várja viszont az eladó válaszát Dora kérdéseire.*
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-11 21:11:52
Üzenet elküldve: 2018-12-11 21:11:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Értesz hozzá? *néz kissé félrebillentett fejjel Tiziora, ugyanis nem igazán nézi ki belőle, hogy megvan benne a kellő elszántság és kitartás, ami az orvosi tanulmányokhoz szükséges, ugyanakkor ha mégsem így van, akkor kellemesen csalódna a férfiban. Ennek ellenére kicsit oldalt fordul, Tizio felé nyújtva fájós lábát, hogy megvizsgálhassa, ha szeretné*
- De akkor minek mennél bele? *néz elkerekedett szemmel Tiziora, amikor a férfi arról beszél, a párbajban biztosan veszítene, mégis kiállna a hadúrral szemben. Nem igazán érti, miért is lenne ez jó, vagy szükséges, bár úgy látszik, Tizio rátapintott a lényegre, ami értetlenségét okozza*
- Nem, nincsen bátyám. Se semmilyen testvérem. *rázza meg a fejét, hogy nyomatékot adjon szavainak. ~Vagy legalábbis nem tudok róla, de aztán persze könnyen lehet, hogy számtalan féltestvérem van még... némelyek talán hasonlóan gazdagok és jól neveltek, mint Tizio, mások pedig nincstelen senkik, mint én~ gondolja szomorúan, elmerengve rajta, nagyságos apja vajon hány törvényes vagy törvénytelen gyermekkel gazdagította a világot maga körül. Az észszerűség azt diktálja, hogy valahol vannak még rokonai a világon, mégis most már semmi esélye, hogy valaha is megtalálja őket. Szomorú töprengéséből csak Kriyon hirtelen távozása rántja vissza a jelenbe*
- Mi?! Várj! *kiált utána, ahogy lehetőségeihez mérten igyekszik felpattanni, hogy a tűzmágus után siessen, elvégre eddig arra várt, hogy ő majd megmutassa neki az utat Synmira felé. Be kell látnia azonban, sérülése talán súlyosabb, mint gondolta, a hirtelen kirohanás pedig nem tesz jót neki*
- Aú! *szisszen fel, ahogy először helyezné rá a súlyát, ám kénytelen egyik kezével megkapaszkodni a fában, ahogy a fájdalom végigszalad a lábán a mozdulat hatására. Be kell látnia, ebből most nem lesz szaladgálás, így összeszorított fogakkal ereszkedik újra vissza Tizio mellé*
- Azt hiszem, még maradok egy kicsit! *ereszt meg egy kényszeredett mosolyt a férfi irányába, ahogy lassan kifújja a levegőt, mintha ezzel csökkenteni tudná fájdalmát. A figyelemelterelésben szerencsére Tizio kérdései is a segítségére vannak*
- Hát, még sajnos csak az alapokat. Ami leginkább nagy és vaskos könyvek olvasását foglalja magában. Aztán ha már értem is, hogy mit kéne csinálni, akkor megpróbálom meg is valósítani, több-kevesebb sikerrel. *foglalja össze röviden eddigi pályafutását mágustanoncként, ami nem nevezhető kifejezetten izgalmasnak semmilyen tekintetben*
- Unalmasan hangzik, mi? *mondja is ki, ami a fejében jár, hisz biztos benne, egy gazdag és jóképű fiatalember ennél százszorta izgalmasabban tengeti a napjait. Az utolsó megjegyzést ugyanakkor nem hagyhatja szó nélkül, annyira kéreti magát, hogy rákérdezzen*
- És mihez értesz akkor? Neked hogyan telnek a napjaid? *kíváncsiskodik* Feltételezem, nem jársz egész nap a húgod sarkában, hogy a becsületét óvd! *enged meg magának egy kis nevetést Tizio kontójára, remélve, hogy nem lőtt túl a célon.*
- Értesz hozzá? *néz kissé félrebillentett fejjel Tiziora, ugyanis nem igazán nézi ki belőle, hogy megvan benne a kellő elszántság és kitartás, ami az orvosi tanulmányokhoz szükséges, ugyanakkor ha mégsem így van, akkor kellemesen csalódna a férfiban. Ennek ellenére kicsit oldalt fordul, Tizio felé nyújtva fájós lábát, hogy megvizsgálhassa, ha szeretné*
- De akkor minek mennél bele? *néz elkerekedett szemmel Tiziora, amikor a férfi arról beszél, a párbajban biztosan veszítene, mégis kiállna a hadúrral szemben. Nem igazán érti, miért is lenne ez jó, vagy szükséges, bár úgy látszik, Tizio rátapintott a lényegre, ami értetlenségét okozza*
- Nem, nincsen bátyám. Se semmilyen testvérem. *rázza meg a fejét, hogy nyomatékot adjon szavainak. ~Vagy legalábbis nem tudok róla, de aztán persze könnyen lehet, hogy számtalan féltestvérem van még... némelyek talán hasonlóan gazdagok és jól neveltek, mint Tizio, mások pedig nincstelen senkik, mint én~ gondolja szomorúan, elmerengve rajta, nagyságos apja vajon hány törvényes vagy törvénytelen gyermekkel gazdagította a világot maga körül. Az észszerűség azt diktálja, hogy valahol vannak még rokonai a világon, mégis most már semmi esélye, hogy valaha is megtalálja őket. Szomorú töprengéséből csak Kriyon hirtelen távozása rántja vissza a jelenbe*
- Mi?! Várj! *kiált utána, ahogy lehetőségeihez mérten igyekszik felpattanni, hogy a tűzmágus után siessen, elvégre eddig arra várt, hogy ő majd megmutassa neki az utat Synmira felé. Be kell látnia azonban, sérülése talán súlyosabb, mint gondolta, a hirtelen kirohanás pedig nem tesz jót neki*
- Aú! *szisszen fel, ahogy először helyezné rá a súlyát, ám kénytelen egyik kezével megkapaszkodni a fában, ahogy a fájdalom végigszalad a lábán a mozdulat hatására. Be kell látnia, ebből most nem lesz szaladgálás, így összeszorított fogakkal ereszkedik újra vissza Tizio mellé*
- Azt hiszem, még maradok egy kicsit! *ereszt meg egy kényszeredett mosolyt a férfi irányába, ahogy lassan kifújja a levegőt, mintha ezzel csökkenteni tudná fájdalmát. A figyelemelterelésben szerencsére Tizio kérdései is a segítségére vannak*
- Hát, még sajnos csak az alapokat. Ami leginkább nagy és vaskos könyvek olvasását foglalja magában. Aztán ha már értem is, hogy mit kéne csinálni, akkor megpróbálom meg is valósítani, több-kevesebb sikerrel. *foglalja össze röviden eddigi pályafutását mágustanoncként, ami nem nevezhető kifejezetten izgalmasnak semmilyen tekintetben*
- Unalmasan hangzik, mi? *mondja is ki, ami a fejében jár, hisz biztos benne, egy gazdag és jóképű fiatalember ennél százszorta izgalmasabban tengeti a napjait. Az utolsó megjegyzést ugyanakkor nem hagyhatja szó nélkül, annyira kéreti magát, hogy rákérdezzen*
- És mihez értesz akkor? Neked hogyan telnek a napjaid? *kíváncsiskodik* Feltételezem, nem jársz egész nap a húgod sarkában, hogy a becsületét óvd! *enged meg magának egy kis nevetést Tizio kontójára, remélve, hogy nem lőtt túl a célon.*
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-11 20:49:44
Üzenet elküldve: 2018-12-11 20:49:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek – Gyógymód//
//A piacon//
*Dora nem fűz ahhoz semmit, hogy megbotlott, most nem igazán érdekli, pedig gondolhatna a körülményre – elvégre a feltörni készülő hányingerét is csak azért nyeldesi vissza kitartóan, nehogy az ideges gyomra miatt a pestisesek közé száműzzék az elfekvőben. Másra összpontosít, túlságosan lefoglalja a vágy, hogy elmeneküljön a problémái elől. A sötételf legalább nem erősködik, ezért mehetnek is tovább. Úgy tűnik, társnőjének is akadnak problémái, bár ezzel még nem is számolt, mint eshetőség. Mikor a lázadásról beszél, Dora egy pillanatra együtt érzőn pislant rá, arcán a nő titkolózása ellenére felismerés tükröződik.*
~ Biztosan megsínylette a felkelést, hiszen ő igazi artheniori, nem olyan kóbor tudósféle, mint én. Volt otthona, volt hol élnie. Biztos jómódú is, hiszen egy nemesi ház tagja. ~
- Sajnálom, ami történt. *Mondja, és zavartan köhent egyet. Nem neki való ez a dráma, de magában hálát ad az egeknek, hogy az artheniori pestisjárványt már nem kell ölbe tett kézzel kivárnia. Meg még mindenféle más baj is történt arra, azt beszélik…* Én még a nagy baj előtt elmenekültem.
*Úgy tűnik, az elégetés Estanellaria mániája lehet, de még mindig igaza van ezzel kapcsolatban. Először a ruhák, most az emberek…*
- Tudod, van egy olyan dolog, hogy… Hogy is mondjam. Empátia. Nem mondanám, hogy nekem sok van. *Teszi hozzá, miközben tekintetével az asztalok között keresgél. Megtalálja a standot, amely roskadásig tele van gyógyfüvekkel.* Eddig mindig a tudománynak éltem, főleg az emberi test működését kutattam, és nem is érdekelt az ilyesmi. De elméletileg *nyomja meg a szót* nem süthetünk meg senkit csak azért, mert járványveszélyt hordoz. Ez egy nagy butaság, de együtt kell vele élni.
*Akár hiszi Estanellaria, akár nem, Dora ezt teljesen komolyan gondolja, az arca se rezdül. És nem csak azért, mert a kirakott növényeket vizsgálgatja, bár annak is komolyan nekilát. Ujjával minden tapintat nélkül egy tál tobozszerű, de pikkelytelen növényre bök.*
- Könnyen el lehet dönteni, hogy melyik jó és melyik nem. Ez Sárkányfog, de olyan száraz, hogy borzalom. Nem éri meg az árát.
*Dora éppen most nevezte pozitív csalódásnak a mélységi nővel való megismerkedést (főleg miután ő is dicsérte Dorát), de ő máris szeretne rácáfolni. Elkezd arról beszélni, hogy neki nem is kellett igazán Habrertus, csak egy kicsit, és még az igaz szerelemről is hablatyolni kezd. Dorának nem is kell több, hegyes fülei olyan vörösek lesznek, mint a vér, és arca is belepirul a gondolatba, hogy ilyen érzelmesnek tartják.*
- Én nem vagyok olyan, mint valami kisasszonyka a mesékben, aki az ablakában sóhajtozik az ura után! *Morog sértődötten.* Egyszerűen csak érzelmileg jobban kötődöm a BARÁTUNKHOZ, mint amennyire jónak látnám. Adott esetben! *Teszi hozzá határozottan, de még mindig csak ostobán magyarázkodva.* Nem vagyok érzelmes, amúgy nem is érdekelne, de nem szeretném, hogy meghaljon. Mert… Hiányozna. *Ez máris szomorúbban hangzik, mint az eddigi monológja.*
*Eközben zavartan folytatja útját az asztaloknál, és ha a mélységi vele tart, akkor tovább magyaráz, de többségében nem tetszik neki, amit lát. Márpedig ha a kancellárnak gyógyszerre van szüksége, akkor az ő dolga, hogy minél tökéletesebb megoldást találjon a problémára.*
- Borzasztó… *Mormogja, majd hirtelen egy zöld asztalt vesz észre. Ez az első hely, amivel határozottan elégedett. Még egy halvány mosolyt is megereszt nézelődés közben.*
- Remek a holmid. *Dicséri meg az eladót, és már arról se köntörfalaz, hogy felismeri a minőséget.* Megérte volna itt vásárolnom a Napos tymkolt is, olyan vacak reszeléket kaptam, hogy borzalom. Kotyvasztgatok néha. *Teszi hozzá ismerkedés céljából.* A növények emberre gyakorolt hatását vizsgálom. Például tudod, hogy mi teszi igazán hatásossá a Mezei Harmatka virágát?
*Ez egy apró felmérésféle, ha kiderül, hogy az illető csaló, Dora még mindig távozhat a kancellártól kapott pénzével együtt.*
- Ha a Fehér Qartanod és a Hajló Unkaered is ilyen gyönyörű, mint amit kitettél, szeretnénk belőlük vásárolni egy nagyobb adagot. Mondd csak, mennyiért adod? És a Mezei Harmatkát mennyiért?
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.11 20:52:52
//A piacon//
*Dora nem fűz ahhoz semmit, hogy megbotlott, most nem igazán érdekli, pedig gondolhatna a körülményre – elvégre a feltörni készülő hányingerét is csak azért nyeldesi vissza kitartóan, nehogy az ideges gyomra miatt a pestisesek közé száműzzék az elfekvőben. Másra összpontosít, túlságosan lefoglalja a vágy, hogy elmeneküljön a problémái elől. A sötételf legalább nem erősködik, ezért mehetnek is tovább. Úgy tűnik, társnőjének is akadnak problémái, bár ezzel még nem is számolt, mint eshetőség. Mikor a lázadásról beszél, Dora egy pillanatra együtt érzőn pislant rá, arcán a nő titkolózása ellenére felismerés tükröződik.*
~ Biztosan megsínylette a felkelést, hiszen ő igazi artheniori, nem olyan kóbor tudósféle, mint én. Volt otthona, volt hol élnie. Biztos jómódú is, hiszen egy nemesi ház tagja. ~
- Sajnálom, ami történt. *Mondja, és zavartan köhent egyet. Nem neki való ez a dráma, de magában hálát ad az egeknek, hogy az artheniori pestisjárványt már nem kell ölbe tett kézzel kivárnia. Meg még mindenféle más baj is történt arra, azt beszélik…* Én még a nagy baj előtt elmenekültem.
*Úgy tűnik, az elégetés Estanellaria mániája lehet, de még mindig igaza van ezzel kapcsolatban. Először a ruhák, most az emberek…*
- Tudod, van egy olyan dolog, hogy… Hogy is mondjam. Empátia. Nem mondanám, hogy nekem sok van. *Teszi hozzá, miközben tekintetével az asztalok között keresgél. Megtalálja a standot, amely roskadásig tele van gyógyfüvekkel.* Eddig mindig a tudománynak éltem, főleg az emberi test működését kutattam, és nem is érdekelt az ilyesmi. De elméletileg *nyomja meg a szót* nem süthetünk meg senkit csak azért, mert járványveszélyt hordoz. Ez egy nagy butaság, de együtt kell vele élni.
*Akár hiszi Estanellaria, akár nem, Dora ezt teljesen komolyan gondolja, az arca se rezdül. És nem csak azért, mert a kirakott növényeket vizsgálgatja, bár annak is komolyan nekilát. Ujjával minden tapintat nélkül egy tál tobozszerű, de pikkelytelen növényre bök.*
- Könnyen el lehet dönteni, hogy melyik jó és melyik nem. Ez Sárkányfog, de olyan száraz, hogy borzalom. Nem éri meg az árát.
*Dora éppen most nevezte pozitív csalódásnak a mélységi nővel való megismerkedést (főleg miután ő is dicsérte Dorát), de ő máris szeretne rácáfolni. Elkezd arról beszélni, hogy neki nem is kellett igazán Habrertus, csak egy kicsit, és még az igaz szerelemről is hablatyolni kezd. Dorának nem is kell több, hegyes fülei olyan vörösek lesznek, mint a vér, és arca is belepirul a gondolatba, hogy ilyen érzelmesnek tartják.*
- Én nem vagyok olyan, mint valami kisasszonyka a mesékben, aki az ablakában sóhajtozik az ura után! *Morog sértődötten.* Egyszerűen csak érzelmileg jobban kötődöm a BARÁTUNKHOZ, mint amennyire jónak látnám. Adott esetben! *Teszi hozzá határozottan, de még mindig csak ostobán magyarázkodva.* Nem vagyok érzelmes, amúgy nem is érdekelne, de nem szeretném, hogy meghaljon. Mert… Hiányozna. *Ez máris szomorúbban hangzik, mint az eddigi monológja.*
*Eközben zavartan folytatja útját az asztaloknál, és ha a mélységi vele tart, akkor tovább magyaráz, de többségében nem tetszik neki, amit lát. Márpedig ha a kancellárnak gyógyszerre van szüksége, akkor az ő dolga, hogy minél tökéletesebb megoldást találjon a problémára.*
- Borzasztó… *Mormogja, majd hirtelen egy zöld asztalt vesz észre. Ez az első hely, amivel határozottan elégedett. Még egy halvány mosolyt is megereszt nézelődés közben.*
- Remek a holmid. *Dicséri meg az eladót, és már arról se köntörfalaz, hogy felismeri a minőséget.* Megérte volna itt vásárolnom a Napos tymkolt is, olyan vacak reszeléket kaptam, hogy borzalom. Kotyvasztgatok néha. *Teszi hozzá ismerkedés céljából.* A növények emberre gyakorolt hatását vizsgálom. Például tudod, hogy mi teszi igazán hatásossá a Mezei Harmatka virágát?
*Ez egy apró felmérésféle, ha kiderül, hogy az illető csaló, Dora még mindig távozhat a kancellártól kapott pénzével együtt.*
- Ha a Fehér Qartanod és a Hajló Unkaered is ilyen gyönyörű, mint amit kitettél, szeretnénk belőlük vásárolni egy nagyobb adagot. Mondd csak, mennyiért adod? És a Mezei Harmatkát mennyiért?
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.11 20:52:52
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-11 17:02:55
Üzenet elküldve: 2018-12-11 17:02:55
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Elégedetten nyel egyet, mikor látja, hogy a második kívánsága is teljesül. Szerencsére Trodd partner az ivászatban, s Sfetts élvezettel húzza le a következő kört is.*
- Gondolod, hogy sokan leszünk a házavatódon? Világraszóló mulatság lesz? Hátha megismerkedsz ott valakivel. *Mosolyog, majd nekilát szedelőzködni, kettő valóban elég volt, oly sokat nem ettek, s máris a fejébe szállt az öregnek.*
- Induljunk! *Bólint, majd feltápászkodik és felszáll a szekérre. Élvezettel helyezkedik a szalmára, mint madár a fészkére, szerencsére kotlani nem kezd. Ahogy elnézi Ignác is kipihente magát, mert Trodd vélhetően felhangzó indító szavaira füleit hátracsapva indul meg előre. Hamarosan ismét szépen mennek mendegélnek, egyre közelebb ahhoz, hogy Trodd házát végre elkezdjék megépíteni. Sfettsnek kivételesen semmi nem jut az eszébe, panaszkodni nem akar, inkább csak hallgat, aztán persze, ha Trodd beszélgetni akar, nem lesz ellenére. Egy kicsit hagyja, hogy a férfi is kezdeményezzen, úgyis mindig ő beszél, nem baj, ha ezúttal egy picit másképp lesz. Inkább pipáját veszi elő, s utolsó dohánymorzsáival tölti meg, kissé bánatosan nézi az út menti gazokat, hátha lát alkalmasat a célra, de egyelőre semmi ilyesmit nem tapasztal. Rágyújt, aztán csak cuppog a csutorával a szájában.*
*Elégedetten nyel egyet, mikor látja, hogy a második kívánsága is teljesül. Szerencsére Trodd partner az ivászatban, s Sfetts élvezettel húzza le a következő kört is.*
- Gondolod, hogy sokan leszünk a házavatódon? Világraszóló mulatság lesz? Hátha megismerkedsz ott valakivel. *Mosolyog, majd nekilát szedelőzködni, kettő valóban elég volt, oly sokat nem ettek, s máris a fejébe szállt az öregnek.*
- Induljunk! *Bólint, majd feltápászkodik és felszáll a szekérre. Élvezettel helyezkedik a szalmára, mint madár a fészkére, szerencsére kotlani nem kezd. Ahogy elnézi Ignác is kipihente magát, mert Trodd vélhetően felhangzó indító szavaira füleit hátracsapva indul meg előre. Hamarosan ismét szépen mennek mendegélnek, egyre közelebb ahhoz, hogy Trodd házát végre elkezdjék megépíteni. Sfettsnek kivételesen semmi nem jut az eszébe, panaszkodni nem akar, inkább csak hallgat, aztán persze, ha Trodd beszélgetni akar, nem lesz ellenére. Egy kicsit hagyja, hogy a férfi is kezdeményezzen, úgyis mindig ő beszél, nem baj, ha ezúttal egy picit másképp lesz. Inkább pipáját veszi elő, s utolsó dohánymorzsáival tölti meg, kissé bánatosan nézi az út menti gazokat, hátha lát alkalmasat a célra, de egyelőre semmi ilyesmit nem tapasztal. Rágyújt, aztán csak cuppog a csutorával a szájában.*
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-11 15:07:28
Üzenet elküldve: 2018-12-11 15:07:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Nagyon hörög a Gizu már. Piszkosul fáradtnak érzi magát, mire eljut a piacig, de addigra úgy kitikkad, hogy amint a környékére ér, meg is áll menten.
~Jaj de forog velem minden.~
Szédeleg, kóvályog még pár lépést, aztán jobbnak látja elterülni. Szépen elbotorkál az út szélére, ahol feltehetőleg nem olyan nagy a forgalom, leteszi maga mellé a zöldséges-gyümölcsös batyuját és nagy puffanással leveti magát a földre.
~Jaj be jó' fekszem itt. Csak ne vón' ilyen hideg, meg ne vónék ilyen fáradt.~
Ami azt illeti, izzad is rendesen, de hát mit csináljon? Most már azért belegondol, hogy mi van, ha tényleg ő is lebetegedett, de elhessegeti a gondolatot.
~Badarság! Betegség soha nem teritett le éngem a lábamrul! A Gizut soha!~
Jól magára tekeri hát a gúnyáját és alszik egy sort ott az út szélén, hátha jobb lesz később.*
A hozzászólás írója (Vasvillás Gizurina) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.11 15:07:55
~Jaj de forog velem minden.~
Szédeleg, kóvályog még pár lépést, aztán jobbnak látja elterülni. Szépen elbotorkál az út szélére, ahol feltehetőleg nem olyan nagy a forgalom, leteszi maga mellé a zöldséges-gyümölcsös batyuját és nagy puffanással leveti magát a földre.
~Jaj be jó' fekszem itt. Csak ne vón' ilyen hideg, meg ne vónék ilyen fáradt.~
Ami azt illeti, izzad is rendesen, de hát mit csináljon? Most már azért belegondol, hogy mi van, ha tényleg ő is lebetegedett, de elhessegeti a gondolatot.
~Badarság! Betegség soha nem teritett le éngem a lábamrul! A Gizut soha!~
Jól magára tekeri hát a gúnyáját és alszik egy sort ott az út szélén, hátha jobb lesz később.*
A hozzászólás írója (Vasvillás Gizurina) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.11 15:07:55
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-11 10:17:39
Üzenet elküldve: 2018-12-11 10:17:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Tizio félrebillentett fejjel nézi a nőt. ~Most akkor jól vagy, vagy sem?~ Nagy nehezen megállja, hogy el ne vigyorodjon.*
- Ha gondolod, akkor megnézem, hogy kificamodott-e. *Ficamot már látott, azt meg tudja állapítani, egy boka viszont ezerféleképpen is megsérülhet, Tizio meg továbbra sem orvos, viszont nagyon is kaján figura. Kriyon tüsszögésén meg mérgelődésén például röhög.*- Ne aggódj miatta, csak mohó volt. *Nava aggodalmát ezzel le is tudta, legyint is egyet és Kriyon is hamarosan jobban lesz, tovább gonoszkodik és mérgelődik.*
- Nem vicceltem hölgyem. A húgom becsülete a tét. *Féloldalas, csibészes mosollyal néz a lányra.* - Minden kétséget kizáróan állíthatom, hogy én halnék meg. *Kriyon felé biccent, aki szintén ilyesmire céloz a méregetéssel.* - A fivéreknek ez az egyik legfontosabb feladatuk. Neked van fivéred? *Kriyon eközben dühösen pakol és elviharzik, a szelence pedig visszakerül a helyére, Tizio zsebébe.*
- Mesélj csak, miket tanulsz? Sokat, azt már tudom, de mégis mit? Hogyan? Ülsz egy szobában és tollakat próbálsz varázsigékkel megreptetni? Nem értek hozzá, azért kérdezem. *Tizio a lovakhoz ért, a kelmékhez meg a sumákoláshoz, a sumákolás családi vonás, apja arra építette az üzletét, hogy sumákolt és felvette a tisztességes kelmekereskedő álcáját. Tizio értő szemmel vizsgál meg egy-egy anyagot, az anyagból varrt ruhát, ha női ruháról van szó, akkor pláne szívesen nézi értő szemmel, de a varázslatokhoz nem ért, cseppet sem, talán nem is látott soha mágust, miközben az varázsolt, úgy képzeli el, hogy annyit mond a varázsló, hogy "csiribúcsiribá" és megtörténik a csoda. Még mindig hátradől, ujjait a tarkója mögött összekulcsolja, testével és fejével is kicsit a lány felé fordul. ~Francért kellett eltaposnod a dekket?~ Tizio nem mérgelte fel magát annyira, mint Kriyon, viszont egy kínzó érzés kezdi megtámadni, jelesül az, hogy teljesen kiszáradt a szája.*
*Tizio félrebillentett fejjel nézi a nőt. ~Most akkor jól vagy, vagy sem?~ Nagy nehezen megállja, hogy el ne vigyorodjon.*
- Ha gondolod, akkor megnézem, hogy kificamodott-e. *Ficamot már látott, azt meg tudja állapítani, egy boka viszont ezerféleképpen is megsérülhet, Tizio meg továbbra sem orvos, viszont nagyon is kaján figura. Kriyon tüsszögésén meg mérgelődésén például röhög.*- Ne aggódj miatta, csak mohó volt. *Nava aggodalmát ezzel le is tudta, legyint is egyet és Kriyon is hamarosan jobban lesz, tovább gonoszkodik és mérgelődik.*
- Nem vicceltem hölgyem. A húgom becsülete a tét. *Féloldalas, csibészes mosollyal néz a lányra.* - Minden kétséget kizáróan állíthatom, hogy én halnék meg. *Kriyon felé biccent, aki szintén ilyesmire céloz a méregetéssel.* - A fivéreknek ez az egyik legfontosabb feladatuk. Neked van fivéred? *Kriyon eközben dühösen pakol és elviharzik, a szelence pedig visszakerül a helyére, Tizio zsebébe.*
- Mesélj csak, miket tanulsz? Sokat, azt már tudom, de mégis mit? Hogyan? Ülsz egy szobában és tollakat próbálsz varázsigékkel megreptetni? Nem értek hozzá, azért kérdezem. *Tizio a lovakhoz ért, a kelmékhez meg a sumákoláshoz, a sumákolás családi vonás, apja arra építette az üzletét, hogy sumákolt és felvette a tisztességes kelmekereskedő álcáját. Tizio értő szemmel vizsgál meg egy-egy anyagot, az anyagból varrt ruhát, ha női ruháról van szó, akkor pláne szívesen nézi értő szemmel, de a varázslatokhoz nem ért, cseppet sem, talán nem is látott soha mágust, miközben az varázsolt, úgy képzeli el, hogy annyit mond a varázsló, hogy "csiribúcsiribá" és megtörténik a csoda. Még mindig hátradől, ujjait a tarkója mögött összekulcsolja, testével és fejével is kicsit a lány felé fordul. ~Francért kellett eltaposnod a dekket?~ Tizio nem mérgelte fel magát annyira, mint Kriyon, viszont egy kínzó érzés kezdi megtámadni, jelesül az, hogy teljesen kiszáradt a szája.*
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-10 22:15:48
Üzenet elküldve: 2018-12-10 22:15:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Sfetts bácsi ismét megvillogtatja a félelmetes képességét amivel Trodd fejébe lát. A pásztor elmondja az igazat.*
-A munka miatt sokat távol kell lenni. De a lényeget megértem.
*Majd meglapogatják egymás hátát és nekiállnak dolgozni. Amit tisztességgel meg is csinálnak. Ha Trodd-on múlna ő menne is tovább, de Sfetts bácsi is itt van, aki inna egyet. A pásztoron meg nem múlik. Hozza a poharakat és tölt.*
-A barátságra!
*Koccint ő is majd lehúzza. Arnulf atya tényleg jófélét adott nekik. Jobbat mint amit Trodd várt volna. Persze nem baj. Az öreg kérdésére vigyorogva tölt újra. Nem tudja mitől lett ilyen jókedvű. A munka miatt van valószínűleg.*
-Egészség.
*Húzza le azt is. Nem baj ha elkopik út közben. Azért van. Bár reménykedett benne, hogy közben összeszednek még pár embert. Csak be ne rúgjanak. Az lehet, hogy rontaná a munka minőségét. Az öreg terveire rábólogat. Majd az utolsó mondatnál megakad benne.*
-No!
*Szól rá Sfetts bácsira aki megint temetné magát.*
-Inkább induljunk.
*És ha Sfetts bácsi is egyet ért akkor Trodd felszáll a kocsira és indulhatnak is Trodd földje felé.*
*Sfetts bácsi ismét megvillogtatja a félelmetes képességét amivel Trodd fejébe lát. A pásztor elmondja az igazat.*
-A munka miatt sokat távol kell lenni. De a lényeget megértem.
*Majd meglapogatják egymás hátát és nekiállnak dolgozni. Amit tisztességgel meg is csinálnak. Ha Trodd-on múlna ő menne is tovább, de Sfetts bácsi is itt van, aki inna egyet. A pásztoron meg nem múlik. Hozza a poharakat és tölt.*
-A barátságra!
*Koccint ő is majd lehúzza. Arnulf atya tényleg jófélét adott nekik. Jobbat mint amit Trodd várt volna. Persze nem baj. Az öreg kérdésére vigyorogva tölt újra. Nem tudja mitől lett ilyen jókedvű. A munka miatt van valószínűleg.*
-Egészség.
*Húzza le azt is. Nem baj ha elkopik út közben. Azért van. Bár reménykedett benne, hogy közben összeszednek még pár embert. Csak be ne rúgjanak. Az lehet, hogy rontaná a munka minőségét. Az öreg terveire rábólogat. Majd az utolsó mondatnál megakad benne.*
-No!
*Szól rá Sfetts bácsira aki megint temetné magát.*
-Inkább induljunk.
*És ha Sfetts bácsi is egyet ért akkor Trodd felszáll a kocsira és indulhatnak is Trodd földje felé.*
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-10 20:44:38
Üzenet elküldve: 2018-12-10 20:44:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karhiea és Nozarin//
* Prexi nem igazán érti, hogy ez miként működik, de bólint Karheia szavaira, mert a lényeget azért felfogja. *
- Jól hangzik. És mindig beválik? Nincs olyan, hogy a szellemek nem akarnak segíteni? - * amit a szellemekről tud az elég csekélyke információ, így kérdezget, bár lehet, hogy a nő sem igazán tudja, hogy a szellemekkel folytatott alkuk miként is működnek. *
- De hát az... - * figyel Nozarinra csalódottan, amikor olybá tűnik, hogy csak vacak fűszereket kapnak, meg szerencsediót. Milyen lehet az a dió? Szerencsét hoz? Nyilván, ha ilyen nevet adnak neki. Már kérdezné is, de a férfi tovább beszél, így Prexi türelmesen hallgatja, majd szemei felcsillannak élénken, amikor felfogja a lényeget. *
- Ja, értem - * vigyorodik el szélesen. * - Szóval így is jól jártatok. Amúgy az előbb még csak hatezer aranyat ért a lengőmajom szobor - * most meg mintha már kétezerrel feljebb tornázódott volna az értéke. Ez Prexit persze nem zavarja, annál jobb a történet, minél nagyobb értékű a kincs benne. Amúgy is sok felé kellett nyilván a zsákmányt osztani. *
- És, milyenek voltak? - * kérdi izgatottan. * - Mármint a szellemszörnyek. Nagyok, ijesztőek? - * képzeletben már alkot egy képet róluk, ami nyilván meg sem közelíti a valóságot, de a kisfiút ez nem igazán érdekli. Teljességgel el van ragadtatva a szellem és a szigete miatt, így saját bajával nem tud igazán foglalkozni. *
- Hát, szerintem meg de - * erősködik mosolyogva a piszok és annak melegítő hatására, természetesen ő sem hisz benne, csak szórakozik, meg el kívánja kerülni a fürdést, hiszen az teljesen fölösleges macera, és a végén Karheia még rákényszeríti erre a förtelmes cselekedetre. Homlokán izzadságcseppjei csak addig érdeklik, amíg felsőruhájának kézfejével egy kicsit meg nem dörgöli. Érzi, hogy a szél kissé hűvösnek hat, de hát közeledik a rossz idő, így betudja annak. *
- Tényleg? - * néz furán a lányra. A fiú nem gondolta volna, hogy a kosz betegséget okoz. * - De akkor a marhák miért nem betegszenek meg? Egész nap a trágyájukban fetrengenek - * na jó, hát nem mindig, de előfordul. Viszont a disznók rohadtul szeretnek dagonyázni, és azok is egészségesek.
Prexi hirtelen köhögni kezd, olyan hanggal, ami a kisgyerekek sajátja, amikor rájuk tör ez a fránya inger. Hamar abba is marad, semmi sem jön fel, és Prexi meg van győződve róla, hogy valami a torkára szaladt. Talán egy szúnyog, vagy egy bogárka. Meg is lepi a nő mozdulata, amivel a homlokára simít, de nem löki el a kezet, mert jól esik neki a törődés, főleg, hogy amúgy is kutya baja. *
- Nem is vagyok beteg - * ellenkezik a fiú, mert tényleg nem érzi magát annak, ráadásul attól tart, hogy akkor vissza fordulnak Amonra és nem mennek piacozni. Van huszonhat aranya, amit azért csak el kéne költeni valami finomságra. *
- De, hát nem is vagyok lázas - * ezt már csak úgy mellékesen mondja, mert úgy tűnik a felnőtteknek esze ágában sincs visszafordulni. Helyes, így mégis vásárfiázhat. Egyébként lehet, hogy tényleg melegebb a kelleténél, bár nem érzi magát betegnek. Mindegy. Legfeljebb csak módjával segít Learon birtokán az elkövetkezendő néhány napban. *
* Prexi nem igazán érti, hogy ez miként működik, de bólint Karheia szavaira, mert a lényeget azért felfogja. *
- Jól hangzik. És mindig beválik? Nincs olyan, hogy a szellemek nem akarnak segíteni? - * amit a szellemekről tud az elég csekélyke információ, így kérdezget, bár lehet, hogy a nő sem igazán tudja, hogy a szellemekkel folytatott alkuk miként is működnek. *
- De hát az... - * figyel Nozarinra csalódottan, amikor olybá tűnik, hogy csak vacak fűszereket kapnak, meg szerencsediót. Milyen lehet az a dió? Szerencsét hoz? Nyilván, ha ilyen nevet adnak neki. Már kérdezné is, de a férfi tovább beszél, így Prexi türelmesen hallgatja, majd szemei felcsillannak élénken, amikor felfogja a lényeget. *
- Ja, értem - * vigyorodik el szélesen. * - Szóval így is jól jártatok. Amúgy az előbb még csak hatezer aranyat ért a lengőmajom szobor - * most meg mintha már kétezerrel feljebb tornázódott volna az értéke. Ez Prexit persze nem zavarja, annál jobb a történet, minél nagyobb értékű a kincs benne. Amúgy is sok felé kellett nyilván a zsákmányt osztani. *
- És, milyenek voltak? - * kérdi izgatottan. * - Mármint a szellemszörnyek. Nagyok, ijesztőek? - * képzeletben már alkot egy képet róluk, ami nyilván meg sem közelíti a valóságot, de a kisfiút ez nem igazán érdekli. Teljességgel el van ragadtatva a szellem és a szigete miatt, így saját bajával nem tud igazán foglalkozni. *
- Hát, szerintem meg de - * erősködik mosolyogva a piszok és annak melegítő hatására, természetesen ő sem hisz benne, csak szórakozik, meg el kívánja kerülni a fürdést, hiszen az teljesen fölösleges macera, és a végén Karheia még rákényszeríti erre a förtelmes cselekedetre. Homlokán izzadságcseppjei csak addig érdeklik, amíg felsőruhájának kézfejével egy kicsit meg nem dörgöli. Érzi, hogy a szél kissé hűvösnek hat, de hát közeledik a rossz idő, így betudja annak. *
- Tényleg? - * néz furán a lányra. A fiú nem gondolta volna, hogy a kosz betegséget okoz. * - De akkor a marhák miért nem betegszenek meg? Egész nap a trágyájukban fetrengenek - * na jó, hát nem mindig, de előfordul. Viszont a disznók rohadtul szeretnek dagonyázni, és azok is egészségesek.
Prexi hirtelen köhögni kezd, olyan hanggal, ami a kisgyerekek sajátja, amikor rájuk tör ez a fránya inger. Hamar abba is marad, semmi sem jön fel, és Prexi meg van győződve róla, hogy valami a torkára szaladt. Talán egy szúnyog, vagy egy bogárka. Meg is lepi a nő mozdulata, amivel a homlokára simít, de nem löki el a kezet, mert jól esik neki a törődés, főleg, hogy amúgy is kutya baja. *
- Nem is vagyok beteg - * ellenkezik a fiú, mert tényleg nem érzi magát annak, ráadásul attól tart, hogy akkor vissza fordulnak Amonra és nem mennek piacozni. Van huszonhat aranya, amit azért csak el kéne költeni valami finomságra. *
- De, hát nem is vagyok lázas - * ezt már csak úgy mellékesen mondja, mert úgy tűnik a felnőtteknek esze ágában sincs visszafordulni. Helyes, így mégis vásárfiázhat. Egyébként lehet, hogy tényleg melegebb a kelleténél, bár nem érzi magát betegnek. Mindegy. Legfeljebb csak módjával segít Learon birtokán az elkövetkezendő néhány napban. *
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-10 20:18:55
Üzenet elküldve: 2018-12-10 20:18:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Menekültek – gyógymód//
//A piacon//
*A tharg piac forgalmas mindenre tekintet nélkül. Kofák és parasztok árulják termékeiket, nem túl nagy a hangzavar, de azért csendességnek sem nevezhető. Ide is eljutott már a járvány híre, melyet alaposan ki is használnak egyesek. Furcsa mód megszaporodtak a kuruzslók, a gyógyfüvesek, a köpenyes gyógyítók, s mindenki azt hirdeti, az ő terméke a legjobb a világon. Ebben a környezetben nehéz megtalálni a legalkalmasabb helyet, azonban azt kell mondani Habrertus tudja mit csinál, s aki a feladatot vállalta, pontosan tisztában van képességeivel. Ki lenne alkalmasabb a feladatra, ha nem egy könyvmoly, ki egész életét a tudománynak és a vizsgálatoknak szentelte. Elhivatottsággal sincs probléma, hisz a lányok lelkét Habrertus iránt izzó szenvedély is fűti talán. Segítsége is akad a ravasz és éles szemű mélységi személyében. Azonban most választaniuk kell, mert az előttük terülő stand roskadozik a gyógyfüvektől, minden szaktudás szükséges lehet, mit csak a járványról tudnak. Jóllehet a füvek felismerése talán nem jelent gondot.*
- Ide jöjjenek! Ide jöjjenek! *Kiabálják sokan, a sok árus közül talán egy zöld terítős a legvonzóbb, szárított és friss növényekkel is rendelkezik, a susmorgó pletykák szerint az ő terméke a legjobb.*
//A piacon//
*A tharg piac forgalmas mindenre tekintet nélkül. Kofák és parasztok árulják termékeiket, nem túl nagy a hangzavar, de azért csendességnek sem nevezhető. Ide is eljutott már a járvány híre, melyet alaposan ki is használnak egyesek. Furcsa mód megszaporodtak a kuruzslók, a gyógyfüvesek, a köpenyes gyógyítók, s mindenki azt hirdeti, az ő terméke a legjobb a világon. Ebben a környezetben nehéz megtalálni a legalkalmasabb helyet, azonban azt kell mondani Habrertus tudja mit csinál, s aki a feladatot vállalta, pontosan tisztában van képességeivel. Ki lenne alkalmasabb a feladatra, ha nem egy könyvmoly, ki egész életét a tudománynak és a vizsgálatoknak szentelte. Elhivatottsággal sincs probléma, hisz a lányok lelkét Habrertus iránt izzó szenvedély is fűti talán. Segítsége is akad a ravasz és éles szemű mélységi személyében. Azonban most választaniuk kell, mert az előttük terülő stand roskadozik a gyógyfüvektől, minden szaktudás szükséges lehet, mit csak a járványról tudnak. Jóllehet a füvek felismerése talán nem jelent gondot.*
- Ide jöjjenek! Ide jöjjenek! *Kiabálják sokan, a sok árus közül talán egy zöld terítős a legvonzóbb, szárított és friss növényekkel is rendelkezik, a susmorgó pletykák szerint az ő terméke a legjobb.*
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-10 20:05:14
Üzenet elküldve: 2018-12-10 20:05:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Hunyorogva néz Troddra, mintha csak fejébe látna és azt gondolná a férfi csak tiszteletből fogadja kétkedés nélkül, amit mond. Ennek nevetve hangot is ad:*
- Te, Trodd! Nyugodtan vitázz ám velem, ha nem értesz egyet valamiben. *Ő is meglapogatja még barátja hátát a munka kezdete előtt, mert bizony Sfetts Troddot már annak tekinti. Az öregnek ilyen rövid idő is elég ahhoz, hogy megítéljen valakit és Trodd bizony pont barátnak való. Egy pillanatra még azt is elfelejti, hogy betegségtől tartott korábban, bár, ha van is valami, a külső nyomokat már lemosta, a véréből pedig nem fertőz. A szalmahajigálás már mondhatni gondtalanul telik, Sfettsnek is hasznos a munka, élvezi a testmozgást, s azt is, hogy kicsit csend van. Mint régen otthon, csak az erdő és ő. Halkan felsóhajt, aztán persze felvidul az arca, mert a Vaskorsós itókát már el is felejtette. Egyik lábáról a másikra áll, míg Trodd a cseréppoharakat hozza, meg várja míg tölt, aztán koccintásra emeli sajátját:*
- A barátságra, Trodd, a barátságra! *Mondja komoly arccal, s ha a férfi is partner ebben, koccintást követően lehajtja az italt.*
- Iszunk még egyet? Naaa... csak az útra! Elkopik mire odaérünk. *Mosolyog Troddra.*
- Úgy képzeltem, ha odaérünk mérünk egyet, kilépjük az alapot. *Kezdi módszeresen.* Aztán megássuk, majd megalapozzuk a jövődet. *Kacsint egyet nevetve.* A házadat még bizonyosan felépítjük, aztán majd meglátjuk mi lesz a sorsom. *Nevet tovább. Úgy látszik egy őszinte pillanatában kapja el a férfi.*
*Hunyorogva néz Troddra, mintha csak fejébe látna és azt gondolná a férfi csak tiszteletből fogadja kétkedés nélkül, amit mond. Ennek nevetve hangot is ad:*
- Te, Trodd! Nyugodtan vitázz ám velem, ha nem értesz egyet valamiben. *Ő is meglapogatja még barátja hátát a munka kezdete előtt, mert bizony Sfetts Troddot már annak tekinti. Az öregnek ilyen rövid idő is elég ahhoz, hogy megítéljen valakit és Trodd bizony pont barátnak való. Egy pillanatra még azt is elfelejti, hogy betegségtől tartott korábban, bár, ha van is valami, a külső nyomokat már lemosta, a véréből pedig nem fertőz. A szalmahajigálás már mondhatni gondtalanul telik, Sfettsnek is hasznos a munka, élvezi a testmozgást, s azt is, hogy kicsit csend van. Mint régen otthon, csak az erdő és ő. Halkan felsóhajt, aztán persze felvidul az arca, mert a Vaskorsós itókát már el is felejtette. Egyik lábáról a másikra áll, míg Trodd a cseréppoharakat hozza, meg várja míg tölt, aztán koccintásra emeli sajátját:*
- A barátságra, Trodd, a barátságra! *Mondja komoly arccal, s ha a férfi is partner ebben, koccintást követően lehajtja az italt.*
- Iszunk még egyet? Naaa... csak az útra! Elkopik mire odaérünk. *Mosolyog Troddra.*
- Úgy képzeltem, ha odaérünk mérünk egyet, kilépjük az alapot. *Kezdi módszeresen.* Aztán megássuk, majd megalapozzuk a jövődet. *Kacsint egyet nevetve.* A házadat még bizonyosan felépítjük, aztán majd meglátjuk mi lesz a sorsom. *Nevet tovább. Úgy látszik egy őszinte pillanatában kapja el a férfi.*
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-10 19:59:41
Üzenet elküldve: 2018-12-10 19:59:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egy kicsit még nagyon dühös Navára.*
- Meh. 'stoba 'ba. *dünnyögi az orra alá, majd nagyjából rendezi a dolgait.*
- Má' hogy a főbarbárt? Párbajban? *pislog békaszemeivel Tizióra, majd végigméri. Utána megint. Ezt követően oldalról is.*
- Az parádés lesz. *biccent. Nava ekkora próbál vele smúzolni.*
- Jól hát. Próbáld ki, kellemes. Olyan, mint a tubák. *persze, meg egy jatagán is pont olyan, mint egy kolbászszeletelő bicska, ha a lényeget nézzük.*
*Amikor Nava húzódozni kezd Tiziótól és teljesen rá figyel, Kriyon a férfira kacsint.*
- Na pá, tubicáim! *majd felkapja a kis padját a hóna alá.*
- Éééén leléptem! *és beleveti magát a sűrűbe. Északkelet felé halad, mielőtt délnek fordulna, Synmira irányába.*
~ Buta liba, elnyomta a dekkemet. Breeeh. ~ *zsolozsmázik magában.*
*Egy kicsit még nagyon dühös Navára.*
- Meh. 'stoba 'ba. *dünnyögi az orra alá, majd nagyjából rendezi a dolgait.*
- Má' hogy a főbarbárt? Párbajban? *pislog békaszemeivel Tizióra, majd végigméri. Utána megint. Ezt követően oldalról is.*
- Az parádés lesz. *biccent. Nava ekkora próbál vele smúzolni.*
- Jól hát. Próbáld ki, kellemes. Olyan, mint a tubák. *persze, meg egy jatagán is pont olyan, mint egy kolbászszeletelő bicska, ha a lényeget nézzük.*
*Amikor Nava húzódozni kezd Tiziótól és teljesen rá figyel, Kriyon a férfira kacsint.*
- Na pá, tubicáim! *majd felkapja a kis padját a hóna alá.*
- Éééén leléptem! *és beleveti magát a sűrűbe. Északkelet felé halad, mielőtt délnek fordulna, Synmira irányába.*
~ Buta liba, elnyomta a dekkemet. Breeeh. ~ *zsolozsmázik magában.*
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-10 18:35:45
Üzenet elküldve: 2018-12-10 18:35:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
-Hát.
*Húzza el a száját, és a szót is kelletlenül miközben megtorpan, és egy bokor takarásában lapulva kémleli az utat.*
-Kedves.
*Vonja meg vállát, jobbra, balra tekinget, és mivel más utazókat nem észlel a közelben pattan fel, és sebesen iramodik át az ösvényen, hogy a túloldalon gyorsan tűnjön el a bozótosban. Bevárja Varyst, majd folytatja tovább, a locsogást, és a haladást is.*
-Csak tudod, Gusparral nem lehet miről beszélgetni, ő túl együgyű, a mamája meg már öreg, sosem jön át, ahhoz nagy a távolság a birtokok között, én se mehetek hozzájuk, mert beteges és gyenge vagyok. Igazából sehova se mehetek. Így nem túl izgalmas.
*Még csak barátnője sincs, senki olyan, kivel a tavaszi réten heverve megbeszélhetné az igazán lényeges dolgokat, mint például a hajviselet, ruhák, fiúk. Nem mintha ismerne fiúkat. Leszámítva persze Gupsart, aki inkább egy borzas medve, mint fiú. És leszámítva Varyst. Pillant hátra a harcosra, nos róla azért lehetne mit pirulva, vihogva sugdolózni. Már ha lenne kinek.
Nagyapját, mint egyetlen élő rokonát rajongva imádja, és nem akart ő rosszat mondani róla.*
-Persze. Tudom. Mindig vigyázz rám, csak néha a féltés is sok azt hiszem. Van ennek értelme?
*Töpreng el maga is ezen picit, annyira azért nincs rossz sora, legalább van aki óvja, s szereti. Kezd újra hadarós kérdésáradatba.*
-Neked élnek még a nagyszüleid? Vagy a szüleid? Messze laknak? Nem szomorúak, hogy nem vagy otthon? Könnyen elengedtek? Vagy megszöktél? Igen, még elég messze.
*Válaszol egy levegővétellel a kérdésre. És természetesen egyre messzebb is lesz a cél, amíg a rossz irányba haladnak.*
-Nagyon elfáradtál? Megálljunk pihenni?
*Húzza el a száját, és a szót is kelletlenül miközben megtorpan, és egy bokor takarásában lapulva kémleli az utat.*
-Kedves.
*Vonja meg vállát, jobbra, balra tekinget, és mivel más utazókat nem észlel a közelben pattan fel, és sebesen iramodik át az ösvényen, hogy a túloldalon gyorsan tűnjön el a bozótosban. Bevárja Varyst, majd folytatja tovább, a locsogást, és a haladást is.*
-Csak tudod, Gusparral nem lehet miről beszélgetni, ő túl együgyű, a mamája meg már öreg, sosem jön át, ahhoz nagy a távolság a birtokok között, én se mehetek hozzájuk, mert beteges és gyenge vagyok. Igazából sehova se mehetek. Így nem túl izgalmas.
*Még csak barátnője sincs, senki olyan, kivel a tavaszi réten heverve megbeszélhetné az igazán lényeges dolgokat, mint például a hajviselet, ruhák, fiúk. Nem mintha ismerne fiúkat. Leszámítva persze Gupsart, aki inkább egy borzas medve, mint fiú. És leszámítva Varyst. Pillant hátra a harcosra, nos róla azért lehetne mit pirulva, vihogva sugdolózni. Már ha lenne kinek.
Nagyapját, mint egyetlen élő rokonát rajongva imádja, és nem akart ő rosszat mondani róla.*
-Persze. Tudom. Mindig vigyázz rám, csak néha a féltés is sok azt hiszem. Van ennek értelme?
*Töpreng el maga is ezen picit, annyira azért nincs rossz sora, legalább van aki óvja, s szereti. Kezd újra hadarós kérdésáradatba.*
-Neked élnek még a nagyszüleid? Vagy a szüleid? Messze laknak? Nem szomorúak, hogy nem vagy otthon? Könnyen elengedtek? Vagy megszöktél? Igen, még elég messze.
*Válaszol egy levegővétellel a kérdésre. És természetesen egyre messzebb is lesz a cél, amíg a rossz irányba haladnak.*
-Nagyon elfáradtál? Megálljunk pihenni?
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-10 14:48:11
Üzenet elküldve: 2018-12-10 14:48:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Talán Kagaenae tüsszögőrohama az, ami visszarántja a földre, de Dora hirtelen észreveszi magát. Úgy heverészik a fűben, mint valami ostoba kislány, mintha ő maga is valami úrikisasszony lenne, aki az udvarlója iránt epekedik. Bár Kagaenae-ben pozitívan csalódott – végre beszélhettek, hogy leszűrje, nem olyan, mint amilyennek először elképzelte – ő maga sem szeretne érzelmes királykisasszonyka lenni, azokat ki nem állhatja. Fölpattan a földről, és lehetőleg minél kevesebb zavartságot tükrözve, lassan leporolja nadrágját, kalapját pedig fejére teszi, de előtte megbiccenti Kagaenae felé.*
- Most mennem kell, de örülök, hogy beszéltünk. *Mondja, és kicsit undorodva pislant a lányra, mert azért a takony nem valami gusztusos. Persze eszében sincs kölcsönadni a saját zsebkendőjét, köztudott, hogy minden betegség így terjed.* Szép napot és jobbulást!
*Azzal távozik.*
*Talán Kagaenae tüsszögőrohama az, ami visszarántja a földre, de Dora hirtelen észreveszi magát. Úgy heverészik a fűben, mint valami ostoba kislány, mintha ő maga is valami úrikisasszony lenne, aki az udvarlója iránt epekedik. Bár Kagaenae-ben pozitívan csalódott – végre beszélhettek, hogy leszűrje, nem olyan, mint amilyennek először elképzelte – ő maga sem szeretne érzelmes királykisasszonyka lenni, azokat ki nem állhatja. Fölpattan a földről, és lehetőleg minél kevesebb zavartságot tükrözve, lassan leporolja nadrágját, kalapját pedig fejére teszi, de előtte megbiccenti Kagaenae felé.*
- Most mennem kell, de örülök, hogy beszéltünk. *Mondja, és kicsit undorodva pislant a lányra, mert azért a takony nem valami gusztusos. Persze eszében sincs kölcsönadni a saját zsebkendőjét, köztudott, hogy minden betegség így terjed.* Szép napot és jobbulást!
*Azzal távozik.*
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-10 13:40:28
Üzenet elküldve: 2018-12-10 13:40:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Dora megint gúnyolódik rajta, de Aenae mintha kezdene hozzászokni, mert már fel sem háborodik a dolgon, hanem magában letudja annyival, hogy Dora mindenen gúnyolódik.*
- Ja, valóban vannak a természetben nagyon szép dolgok. De egy csomónak nem akarok részese lenni. Láttam mikor az öcsém született. Egy olyan kis lyukon a fene se akarna kipréselni egy akkora fejet.
*Véletlenül látta csak meg ezt, mivel nem zavarták ki elég gyorsan, nem látott a dologban semmi csodásat, annak ellenére sem, hogy emlékszik arra is, hogy milyen jó élmény volt anyja hasára tapasztani a fülét és hallgatózni. Nagyjából ebből az időből vannak az anyjával kapcsolatos legkedvesebb emlékei, akkoriban szeretetteljesnek érezte, ahogyan simogatta a haját, vagy csókot hintett egy-egy apró sérülésére. Maga sem tudná megmondani, hogy pontosan min is ment el a kettejük dolga, vagy hogy mikor.*
- Hát jah, lehet, hogy rá hasonlítana, de az is lehet, hogy rám. Szóval elég lutri ez, de a szeme kétségkívül olyan lenne, mint az övé.
*Ami amúgy teljesen ugyanolyan, mint Aenae szeme, de ez részletkérdés. Persze nem tudja, hogy Nirs anyjának milyen színű volt, lehet, hogy kék, mint az ő anyjának, úgyhogy megvan az esély arra, hogy mégsem topázszínű lenne a közös utódjuk szeme. Abba szörnyűbb belegondolni, hogy Nirs nagyra nőtt, ő maga pedig milyen picike, úgyhogy nem is azon aggódik, hogy esetleg nem sárga lesz a gyermekük szeme, hanem amiatt, hogy az a gyerek nem megszületne, hanem levedlené magáról őt, az anyját.*
- Ja igen, köszi. Nagyon boldogok vagyunk.
*Érti ő a célzást, de szándékosan nem vesz róla tudomást, arcát inkább a kezében tartott virágcsokorba temeti és mélyen leszívja a virágillatot, így hallgatja Dorát. Szerencse, vagy szerencsétlenség, de pont akkor tüsszent egyet, mikor Dora száját elhagyja az, hogy "Pycta", a második hapci a "del Ventus"-nál érkezik és még egy csomó követi, még annak dacára is, hogy kihúzza a fejét a virágcsokorból. Dora csomó olyan dolgot mond egyébként, aminek az említésére megannyi színben játszani kezdhetne az arca, ha éppen nem folyna egybe a taknya, meg a nyála, akkor háborogna az állatok belsejének nézegetésén is, de azon meg aztán pláne, hogy Dora gyereket akar Pyctától. A tüsszögés miatt érdemben reagálni nem tud, csak a zsebében matat, keszkenő után kutatva.*
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Dora megint gúnyolódik rajta, de Aenae mintha kezdene hozzászokni, mert már fel sem háborodik a dolgon, hanem magában letudja annyival, hogy Dora mindenen gúnyolódik.*
- Ja, valóban vannak a természetben nagyon szép dolgok. De egy csomónak nem akarok részese lenni. Láttam mikor az öcsém született. Egy olyan kis lyukon a fene se akarna kipréselni egy akkora fejet.
*Véletlenül látta csak meg ezt, mivel nem zavarták ki elég gyorsan, nem látott a dologban semmi csodásat, annak ellenére sem, hogy emlékszik arra is, hogy milyen jó élmény volt anyja hasára tapasztani a fülét és hallgatózni. Nagyjából ebből az időből vannak az anyjával kapcsolatos legkedvesebb emlékei, akkoriban szeretetteljesnek érezte, ahogyan simogatta a haját, vagy csókot hintett egy-egy apró sérülésére. Maga sem tudná megmondani, hogy pontosan min is ment el a kettejük dolga, vagy hogy mikor.*
- Hát jah, lehet, hogy rá hasonlítana, de az is lehet, hogy rám. Szóval elég lutri ez, de a szeme kétségkívül olyan lenne, mint az övé.
*Ami amúgy teljesen ugyanolyan, mint Aenae szeme, de ez részletkérdés. Persze nem tudja, hogy Nirs anyjának milyen színű volt, lehet, hogy kék, mint az ő anyjának, úgyhogy megvan az esély arra, hogy mégsem topázszínű lenne a közös utódjuk szeme. Abba szörnyűbb belegondolni, hogy Nirs nagyra nőtt, ő maga pedig milyen picike, úgyhogy nem is azon aggódik, hogy esetleg nem sárga lesz a gyermekük szeme, hanem amiatt, hogy az a gyerek nem megszületne, hanem levedlené magáról őt, az anyját.*
- Ja igen, köszi. Nagyon boldogok vagyunk.
*Érti ő a célzást, de szándékosan nem vesz róla tudomást, arcát inkább a kezében tartott virágcsokorba temeti és mélyen leszívja a virágillatot, így hallgatja Dorát. Szerencse, vagy szerencsétlenség, de pont akkor tüsszent egyet, mikor Dora száját elhagyja az, hogy "Pycta", a második hapci a "del Ventus"-nál érkezik és még egy csomó követi, még annak dacára is, hogy kihúzza a fejét a virágcsokorból. Dora csomó olyan dolgot mond egyébként, aminek az említésére megannyi színben játszani kezdhetne az arca, ha éppen nem folyna egybe a taknya, meg a nyála, akkor háborogna az állatok belsejének nézegetésén is, de azon meg aztán pláne, hogy Dora gyereket akar Pyctától. A tüsszögés miatt érdemben reagálni nem tud, csak a zsebében matat, keszkenő után kutatva.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-10 13:28:09
Üzenet elküldve: 2018-12-10 13:28:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karheia és Prexiar//
*Prexi meglepődését megérti, gondolja a gyerek már el is költötte fejben a nemlétező vagyonát, ami amúgy sem az övé volt.*
-Leginkább nagyvonalú hálájukat kaptuk, étel-ital és annyi fűszer, amennyit elvihettünk. Leginkább őrölt szerecsendióban, mert azt volt a legkényelmesebb szállítani. És az se semmi, ha az árát nézed.
*Ez nyilván Prexiar aggodalmát még nem söpri el.*
-Fontos tisztázni, hogy ha egy régi értéktárgyat találsz és az nem aranyból van, tehát nem tudod egyben beolvasztani kilós arannyá, az anyagi értéke és a valós értéke között ég és föld lehet a különbség, bármelyik irányban. Hisz hiába készítették el egy nyolcezer aranyat érő kagylóból, lecsiszolva és vésve értékes darabokat, nem biztos, hogy fog sz találni bárkit is, aki venne egy lengőmajmot ábrázoló szobrot. Mert lehet nem tetszik neki vagy csak nincs elég pénze vagy csak erre nincs elég pénze és inkább öntet egyet aranyból vagy csak nem szereti a csecsebecséket. Szóval ha bár ott a lehetőség az érték, nagyon-nagyon nehéz megtalálni valakit, aki ilyen puccos tárgyért fizetne is. És, bár neked nem jött be a fűszer, arra pont az ellenkező igaz. Bármilyen apró darabokban el tudod adni, nem személyenként, hanem helyenként változik az ára és nagyon kiszámítható módon. Artheniorban csak nem elég jó az időjárás a szerecsendióhoz, így itt rengeteget ér, míg ott csak az nő, így számukra ez nem is túl értékes. Lényegében mindenki jól jár és általában így akarsz üzletelni.
*Úgy látszik Prexiar nem értékeli túl a hősies és önzetlen tetteket, így Nozarinnak megspórolja azt, hogy annak kell mutatnia akcióit. Ami a szörnyeket illeti.*
-Ó, dehogynem a szellem küldte ránk szörnyeit. Csak szerencsére nem találtak meg. Egyelőre, de tudták, hova kell menni, ahol bevárhattak minket.
*Rheia aggasztó híreket ad Nozarin tudomására. A bárd persze attól fél, hogy ha az ő kezük alatt betegedett meg a gyerek, úgy kikapnak, mint a sicc.*
-Már a falu határában vagyunk, megszedjük lépteink és körbenézünk valami lázcsillapító teafű után.
*Nem kellett nagy ész, hogy megfejtse Rheia mit érzett a gyerek homlokán.*
-Beérünk és a hatalmas vásártéren lesz. Amíg megfejtem pontosan hol, nézelődjetek körbe.
*Prexi meglepődését megérti, gondolja a gyerek már el is költötte fejben a nemlétező vagyonát, ami amúgy sem az övé volt.*
-Leginkább nagyvonalú hálájukat kaptuk, étel-ital és annyi fűszer, amennyit elvihettünk. Leginkább őrölt szerecsendióban, mert azt volt a legkényelmesebb szállítani. És az se semmi, ha az árát nézed.
*Ez nyilván Prexiar aggodalmát még nem söpri el.*
-Fontos tisztázni, hogy ha egy régi értéktárgyat találsz és az nem aranyból van, tehát nem tudod egyben beolvasztani kilós arannyá, az anyagi értéke és a valós értéke között ég és föld lehet a különbség, bármelyik irányban. Hisz hiába készítették el egy nyolcezer aranyat érő kagylóból, lecsiszolva és vésve értékes darabokat, nem biztos, hogy fog sz találni bárkit is, aki venne egy lengőmajmot ábrázoló szobrot. Mert lehet nem tetszik neki vagy csak nincs elég pénze vagy csak erre nincs elég pénze és inkább öntet egyet aranyból vagy csak nem szereti a csecsebecséket. Szóval ha bár ott a lehetőség az érték, nagyon-nagyon nehéz megtalálni valakit, aki ilyen puccos tárgyért fizetne is. És, bár neked nem jött be a fűszer, arra pont az ellenkező igaz. Bármilyen apró darabokban el tudod adni, nem személyenként, hanem helyenként változik az ára és nagyon kiszámítható módon. Artheniorban csak nem elég jó az időjárás a szerecsendióhoz, így itt rengeteget ér, míg ott csak az nő, így számukra ez nem is túl értékes. Lényegében mindenki jól jár és általában így akarsz üzletelni.
*Úgy látszik Prexiar nem értékeli túl a hősies és önzetlen tetteket, így Nozarinnak megspórolja azt, hogy annak kell mutatnia akcióit. Ami a szörnyeket illeti.*
-Ó, dehogynem a szellem küldte ránk szörnyeit. Csak szerencsére nem találtak meg. Egyelőre, de tudták, hova kell menni, ahol bevárhattak minket.
*Rheia aggasztó híreket ad Nozarin tudomására. A bárd persze attól fél, hogy ha az ő kezük alatt betegedett meg a gyerek, úgy kikapnak, mint a sicc.*
-Már a falu határában vagyunk, megszedjük lépteink és körbenézünk valami lázcsillapító teafű után.
*Nem kellett nagy ész, hogy megfejtse Rheia mit érzett a gyerek homlokán.*
-Beérünk és a hatalmas vásártéren lesz. Amíg megfejtem pontosan hol, nézelődjetek körbe.
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-10 10:45:28
Üzenet elküldve: 2018-12-10 10:45:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Jó ízzel habzsolja tovább az ételt és közben nagyon igyekszik figyelni a lányra. Az útvonalat illető kis csalafintaságra csak kuncog magában. Hiszen a félvér is látja ám mire megy ki a játék, de úgy dönt nem teszi szóvá a dolgot, inkább hallgat. És magában számol. Hányan is élnek együtt a lánnyal.*
~Egész kis család.~
-Kedves kis kompánia lehet.
*Böki ki hangosan is ami a fejében jár, miközben az utolsó falatokat tünteti el és most már az ujjait szopogatja nagy kedvvel.*
-Hiszen csak jót akar.
*Szúrja közbe békülékenynek szánt hangon.*
-Messze vagyunk még?
~Egész kis család.~
-Kedves kis kompánia lehet.
*Böki ki hangosan is ami a fejében jár, miközben az utolsó falatokat tünteti el és most már az ujjait szopogatja nagy kedvvel.*
-Hiszen csak jót akar.
*Szúrja közbe békülékenynek szánt hangon.*
-Messze vagyunk még?
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-10 08:58:53
Üzenet elküldve: 2018-12-10 08:58:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A bálvány nyomában//
*Vége. Az Istennő szólt hozzá. Fogalma sincs, hogy mennyi idő telt el a látomás kezdete óta, de végül is megkapta a választ, amiért jött. Amikor tehát vége a dolognak, csak néz maga elé pár percig, mint aki nem tudja, hogy hol van, aztán bódult tekintettel feláll és elkezd felöltözni.*
- Látám, amit látni kell.
*Kicsit didereg, mert azért hűvösre jár az idő, de aztán amikor mindent magára öltött, int az óriásnak.*
- Tüzet oltsuk, nim.
*Már amúgy sem ég annyira, hogy nehezükre essen eloltani. Fog egy maréknyit a porhanyós talajból és ráhányja a kicsi lángokra, hátha az segít. Maradék vizét nem erre akarja pazarolni.
Amikor ezzel megvoltak, Grotg felé fordul és egy fáradt, de ugyanolyan bárgyú vigyor kíséretében, mint eddig, búcsúzni kezd tőle.*
- Hová az Istennőm, az Idők anyja rendelt, te nem jöhetni velem, mon. Hosszú utam lészen. Nem menni vissza Amon Ruadh.
*Eligazítja hátán batyuját, s botját szorosan markolja, mint aki épp hegyet mászni készül. Bizonyos értelemben tényleg arra készül.*
- Köszönni segítség, óriás. Az Idők Anyja áldjon meg téged! Találkozunk mi még, ebben Tepis biztos nagyon.
*Mondja neki, s ha elbúcsúztak végleg, elindul hát ő is azon az úton, amelyet az Idők Anyja kijelölt számára.*
*Vége. Az Istennő szólt hozzá. Fogalma sincs, hogy mennyi idő telt el a látomás kezdete óta, de végül is megkapta a választ, amiért jött. Amikor tehát vége a dolognak, csak néz maga elé pár percig, mint aki nem tudja, hogy hol van, aztán bódult tekintettel feláll és elkezd felöltözni.*
- Látám, amit látni kell.
*Kicsit didereg, mert azért hűvösre jár az idő, de aztán amikor mindent magára öltött, int az óriásnak.*
- Tüzet oltsuk, nim.
*Már amúgy sem ég annyira, hogy nehezükre essen eloltani. Fog egy maréknyit a porhanyós talajból és ráhányja a kicsi lángokra, hátha az segít. Maradék vizét nem erre akarja pazarolni.
Amikor ezzel megvoltak, Grotg felé fordul és egy fáradt, de ugyanolyan bárgyú vigyor kíséretében, mint eddig, búcsúzni kezd tőle.*
- Hová az Istennőm, az Idők anyja rendelt, te nem jöhetni velem, mon. Hosszú utam lészen. Nem menni vissza Amon Ruadh.
*Eligazítja hátán batyuját, s botját szorosan markolja, mint aki épp hegyet mászni készül. Bizonyos értelemben tényleg arra készül.*
- Köszönni segítség, óriás. Az Idők Anyja áldjon meg téged! Találkozunk mi még, ebben Tepis biztos nagyon.
*Mondja neki, s ha elbúcsúztak végleg, elindul hát ő is azon az úton, amelyet az Idők Anyja kijelölt számára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344