Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (1501. - 1520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1520. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-16 19:26:02
Üzenet elküldve: 2018-12-16 19:26:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Háztűznéző//
* Az óriás fellélegez, amikor meglátja a Tharg birtokot. Mármint, azt a tájat, ami fogadja, amikor kiér az erdőből. Mert ez csak a birtok lehet, hiszen hazafelé tartott. Ezúttal nem tévedhetett el. Fütyörészve, vidáman indul meg a földje felé, és halad jó néhány fertályórát, amikor rájön, hogy teljesen ismeretlen helyen van. Még sose látta ezt a környéket. Szerencséjére viszont kiszúr egy szekeret, amin ketten ülnek. *
- Jó urak, jó urak! * Kiabál feléjük, a kezével integetve. Meg is indul, mivel szembe jönnek, ha nem kerülik ki, akkor összetalálkoznak. *
- Nem tudják, hogy merre találom a Dearon Lenin birtokot? Ott van nekem is egy kis földecském. Csak nem találok haza. * A kérdést kissé szégyenkezve teszi fel, de a második mondatot már büszkén jelenti ki. Neki, Grotgnak van egy kis földecskéje, a Hadúr mondta. Viszont a végére megint szégyenkeznie kell, mert ki hallott már olyat, hogy valaki nem találja a saját földjét. *
* Az óriás fellélegez, amikor meglátja a Tharg birtokot. Mármint, azt a tájat, ami fogadja, amikor kiér az erdőből. Mert ez csak a birtok lehet, hiszen hazafelé tartott. Ezúttal nem tévedhetett el. Fütyörészve, vidáman indul meg a földje felé, és halad jó néhány fertályórát, amikor rájön, hogy teljesen ismeretlen helyen van. Még sose látta ezt a környéket. Szerencséjére viszont kiszúr egy szekeret, amin ketten ülnek. *
- Jó urak, jó urak! * Kiabál feléjük, a kezével integetve. Meg is indul, mivel szembe jönnek, ha nem kerülik ki, akkor összetalálkoznak. *
- Nem tudják, hogy merre találom a Dearon Lenin birtokot? Ott van nekem is egy kis földecském. Csak nem találok haza. * A kérdést kissé szégyenkezve teszi fel, de a második mondatot már büszkén jelenti ki. Neki, Grotgnak van egy kis földecskéje, a Hadúr mondta. Viszont a végére megint szégyenkeznie kell, mert ki hallott már olyat, hogy valaki nem találja a saját földjét. *
1519. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-16 16:19:27
Üzenet elküldve: 2018-12-16 16:19:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Az ikercsikók említése kapcsán halk sóhaj hagyja el a száját ámulata jeleként, ugyanis mindig végtelenül imádni valónak találta az újszülött állatokat, két fekete pacika pedig biztos tüneményes látvány lehetett együtt.*
- Ne, nem szükséges, hagyd csak! *vált át azonban rögtön tiltakozásba, mikor Tizio a kendőjével akarná bekötni fájós bokáját. Na persze nem a segítség ellen tiltakozik ilyen hevesen, csupán biztos benne, az említett kiegészítő egy vagyonba kerülhetett, és nem szeretné, ha összepiszkolódna, vagy bármi más baja lenne attól, hogy nem rendeltetésszerűen lesz használva*
- De pihentetni mindenképp fogom! *helyesel a jó tanácsra, majd figyelmesen hallgatja a lovacskák történetét* És mi az oka ennek a szokatlan névválasztásnak? *jegyzi meg nevetve, ugyanis, bár nem szeretné, ha így lenne, de van egy olyan érzése, az állatok gazdájuk jelleme után kapták nevüket. ~Remélem azért mégsem... Bár nem mondanám hibátlannak, azért vétkesnek sem tűnik~ mereng magában a kérdésen, míg a válaszra vár.*
- Biztos így volt. Az állatok értékelik a törődést. Én régen kismacskákat fogadtam be, akiket elhagyott az anyjuk, mert túl kicsik és gyengék volt. De vigyáztam rájuk, és szerencsére hamar erőre kaptak. *emlékszik vissza nosztalgikus mosollyal kis kedvenceire Tizio története nyomán*
- És mi lett Vétkessel? Megvan még? *ekkor jut csak eszébe, hogy nem lát semmilyen hátast a környéken, amivel Tizio jöhetett volna, márpedig nem igazán nézi ki belőle, hogy hosszabb távolságokat gyalog tegyen meg.*
- Ez nem valami szép pletyka, és még kevésbé szép, ha igaz... *jegyzi meg kissé félrepillantva, ugyanis neki is hasonlókat mesélt az anyja édesapjáról, már amikor egyáltalán hajlandó volt beszélni róla*
- Majd drukkolok neked! *pirul el kissé a féloldalas mosoly láttán, elveszve a kék szemekben, így nem igazán tudja követni a gyors témaváltást*
- Mi? Ja, orvos, persze! *igyekszik egy összefüggő válaszszerűséget kinyögni magából, majd pedig tüntetőleg elhallgat és keresztbe fonja két karját a mellkasa előtt, míg a férfi valami újabb káros szerrel kábítja magát.*
- Neked se kéne... *nem bírja végül megállni, hogy ne szóljon közbe, ám biztos benne, szavai még annyira se fognak célba érni, mint Kriyonnál. ~Milyen kár!~ pillant Tiziora, mintha csak egy újabb bajba jutott kisállat lenne, akit meg kell mentenie, ezúttal saját magától.*
- Nem is értem, miért gondolhatta így... *kotyog közbe nevetve, mikor az egykor tanítóra terelődik a szó* Le mertem volna fogadni, hogy végtelenül rossz kisgyerek voltál! *cukkolja tovább kicsit a férfit. Valahogy nehezen tudja Tiziot szófogadó éltanulóként elképzelni, így könnyen meg tudja érteni az oktató érzéseit.*
- A papírmunkát? De miért? *kérdez vissza meghökkenten, talán kissé tapintatlanul is. Az eddigiek után valahogy nehezen tudja elképzelni, ahogy Tizio egy sötét raktárban elmerül a számok világában, ugyanakkor lehet, teljesen félreismerte a férfit, ez pedig bizonytalansággal tölti el.*
*Az ikercsikók említése kapcsán halk sóhaj hagyja el a száját ámulata jeleként, ugyanis mindig végtelenül imádni valónak találta az újszülött állatokat, két fekete pacika pedig biztos tüneményes látvány lehetett együtt.*
- Ne, nem szükséges, hagyd csak! *vált át azonban rögtön tiltakozásba, mikor Tizio a kendőjével akarná bekötni fájós bokáját. Na persze nem a segítség ellen tiltakozik ilyen hevesen, csupán biztos benne, az említett kiegészítő egy vagyonba kerülhetett, és nem szeretné, ha összepiszkolódna, vagy bármi más baja lenne attól, hogy nem rendeltetésszerűen lesz használva*
- De pihentetni mindenképp fogom! *helyesel a jó tanácsra, majd figyelmesen hallgatja a lovacskák történetét* És mi az oka ennek a szokatlan névválasztásnak? *jegyzi meg nevetve, ugyanis, bár nem szeretné, ha így lenne, de van egy olyan érzése, az állatok gazdájuk jelleme után kapták nevüket. ~Remélem azért mégsem... Bár nem mondanám hibátlannak, azért vétkesnek sem tűnik~ mereng magában a kérdésen, míg a válaszra vár.*
- Biztos így volt. Az állatok értékelik a törődést. Én régen kismacskákat fogadtam be, akiket elhagyott az anyjuk, mert túl kicsik és gyengék volt. De vigyáztam rájuk, és szerencsére hamar erőre kaptak. *emlékszik vissza nosztalgikus mosollyal kis kedvenceire Tizio története nyomán*
- És mi lett Vétkessel? Megvan még? *ekkor jut csak eszébe, hogy nem lát semmilyen hátast a környéken, amivel Tizio jöhetett volna, márpedig nem igazán nézi ki belőle, hogy hosszabb távolságokat gyalog tegyen meg.*
- Ez nem valami szép pletyka, és még kevésbé szép, ha igaz... *jegyzi meg kissé félrepillantva, ugyanis neki is hasonlókat mesélt az anyja édesapjáról, már amikor egyáltalán hajlandó volt beszélni róla*
- Majd drukkolok neked! *pirul el kissé a féloldalas mosoly láttán, elveszve a kék szemekben, így nem igazán tudja követni a gyors témaváltást*
- Mi? Ja, orvos, persze! *igyekszik egy összefüggő válaszszerűséget kinyögni magából, majd pedig tüntetőleg elhallgat és keresztbe fonja két karját a mellkasa előtt, míg a férfi valami újabb káros szerrel kábítja magát.*
- Neked se kéne... *nem bírja végül megállni, hogy ne szóljon közbe, ám biztos benne, szavai még annyira se fognak célba érni, mint Kriyonnál. ~Milyen kár!~ pillant Tiziora, mintha csak egy újabb bajba jutott kisállat lenne, akit meg kell mentenie, ezúttal saját magától.*
- Nem is értem, miért gondolhatta így... *kotyog közbe nevetve, mikor az egykor tanítóra terelődik a szó* Le mertem volna fogadni, hogy végtelenül rossz kisgyerek voltál! *cukkolja tovább kicsit a férfit. Valahogy nehezen tudja Tiziot szófogadó éltanulóként elképzelni, így könnyen meg tudja érteni az oktató érzéseit.*
- A papírmunkát? De miért? *kérdez vissza meghökkenten, talán kissé tapintatlanul is. Az eddigiek után valahogy nehezen tudja elképzelni, ahogy Tizio egy sötét raktárban elmerül a számok világában, ugyanakkor lehet, teljesen félreismerte a férfit, ez pedig bizonytalansággal tölti el.*
1518. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-15 10:33:02
Üzenet elküldve: 2018-12-15 10:33:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- A lovakhoz. *Tizio bólint.* - Atyám istállójában pár éve ikercsikók születtek. Nagyon ritka dolog, az meg még ritkább, hogy életben maradjanak, ők szerencsések voltak. *Közben felállítja a diagnózist, a lány bokája sérült.* - Rögzíteni kellene. Ha meg hazaértél pihentetni. *Jobb híján csak a nyakkendőjét tudja erre a célra kölcsönadni, most amúgy is csak lóg a nyakában, nincsen megkötve, úgyhogy feltekeri a lány lábára.* - Szóval ikercsikók. Két csődörcsikó, feketék. Az egyik, Vétlen a bátyámé, a másik, Vétkes az enyém. Nagyon sokat foglalkoztam vele, volt, hogy vele aludtam az istállóban. ~Addig sem kellett Briwallal lenni.~ Beleástam magam a lovak minden lehetséges bajába akkor. Vétkes elég satnya kiscsikó volt, de pompás csődör lett belőle és szeretem azt hinni, hogy azért, mert annyit foglalkoztam vele. *Ha a lány hagyta, akkor mostanra feltekerte a bokájára a nyakkendőjét, ami valójában egy hosszú selyemcsík.*
- A húgom... ~Ostoba leány.~ bizonyára örül, tőle kérdezd meg. ~Ha maga óvná az erényét, akkor nem nekem kellene.~ De én is remélem, hogy meglesz az esküvő. Nagyon remélem, hogy csak rosszindulatú pletyka, hogy a hadúr megbecstelenített leányok egész sorát hagyja maga mögött, amerre jár. De igyekszem nyerni. *Féloldalas, rosszfiús mosollyal néz a lányra, meglapogatja a lábát, hogy jelezze, hogy az ideiglenes kötés elkészült.* - Ecetes vízzel borogasd és polcold fel, ha nem javulna, akkor lássa igazi orvos.
*Nava elnyomta a békaszemű mágus dekkjét, az ő szívni valója is elfogyott már, ezért a szelencéjéhez kell folyamodjon, kinyitja, csippent egyet, amit a másik kézfejére tesz oda, ahol a mutató- és hüvelykujja találkozik, majd egyik orrlyukát befogva felszippantja. Szüksége van a lazulásra.*
- Nos hát igen. A tanítónk annak idején mindig panaszkodott rám. Azt mondta, hogy lusta vagyok, rendetlen. Gonosz. De csak utáltam a vén szipirtyót. Több körmöst kaptam, mint az összes testvérem együtt. *Az eddig elszívott és beszippantott anyagtól ilyen közlékeny, máskor inkább a bezárkózás jellemző rá.* - Ó nem hölgyem, a papírmunkát kedvelem, a bátyám utazgatott atyánkkal, én inkább a raktárat szeretem és a főkönyvet. De Briwal biztosan szívesen mesél az utazásairól. ~Ha előkerül valaha.~
- A lovakhoz. *Tizio bólint.* - Atyám istállójában pár éve ikercsikók születtek. Nagyon ritka dolog, az meg még ritkább, hogy életben maradjanak, ők szerencsések voltak. *Közben felállítja a diagnózist, a lány bokája sérült.* - Rögzíteni kellene. Ha meg hazaértél pihentetni. *Jobb híján csak a nyakkendőjét tudja erre a célra kölcsönadni, most amúgy is csak lóg a nyakában, nincsen megkötve, úgyhogy feltekeri a lány lábára.* - Szóval ikercsikók. Két csődörcsikó, feketék. Az egyik, Vétlen a bátyámé, a másik, Vétkes az enyém. Nagyon sokat foglalkoztam vele, volt, hogy vele aludtam az istállóban. ~Addig sem kellett Briwallal lenni.~ Beleástam magam a lovak minden lehetséges bajába akkor. Vétkes elég satnya kiscsikó volt, de pompás csődör lett belőle és szeretem azt hinni, hogy azért, mert annyit foglalkoztam vele. *Ha a lány hagyta, akkor mostanra feltekerte a bokájára a nyakkendőjét, ami valójában egy hosszú selyemcsík.*
- A húgom... ~Ostoba leány.~ bizonyára örül, tőle kérdezd meg. ~Ha maga óvná az erényét, akkor nem nekem kellene.~ De én is remélem, hogy meglesz az esküvő. Nagyon remélem, hogy csak rosszindulatú pletyka, hogy a hadúr megbecstelenített leányok egész sorát hagyja maga mögött, amerre jár. De igyekszem nyerni. *Féloldalas, rosszfiús mosollyal néz a lányra, meglapogatja a lábát, hogy jelezze, hogy az ideiglenes kötés elkészült.* - Ecetes vízzel borogasd és polcold fel, ha nem javulna, akkor lássa igazi orvos.
*Nava elnyomta a békaszemű mágus dekkjét, az ő szívni valója is elfogyott már, ezért a szelencéjéhez kell folyamodjon, kinyitja, csippent egyet, amit a másik kézfejére tesz oda, ahol a mutató- és hüvelykujja találkozik, majd egyik orrlyukát befogva felszippantja. Szüksége van a lazulásra.*
- Nos hát igen. A tanítónk annak idején mindig panaszkodott rám. Azt mondta, hogy lusta vagyok, rendetlen. Gonosz. De csak utáltam a vén szipirtyót. Több körmöst kaptam, mint az összes testvérem együtt. *Az eddig elszívott és beszippantott anyagtól ilyen közlékeny, máskor inkább a bezárkózás jellemző rá.* - Ó nem hölgyem, a papírmunkát kedvelem, a bátyám utazgatott atyánkkal, én inkább a raktárat szeretem és a főkönyvet. De Briwal biztosan szívesen mesél az utazásairól. ~Ha előkerül valaha.~
1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-15 10:20:39
Üzenet elküldve: 2018-12-15 10:20:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a Toronyba//
*Learon egyébként nincs túlzottan jó kedvében, lehet ez volt az oka, hogy megsértette a Kancellárt. El is gondolkodik magában, hogy amint visszatér a Toronyból, hozni is fog neki egy üveggel a borából, csak úgy engesztelésképpen. Átveszi a pénzét, elköszön és azzal a lendülettel szekerére ül, és megy is a Toronyfelé.* ~Vajon elég lesz a pénzem annál a sóher mágusnál? A világ pénzét begyűjti magához, és soha senkinek nem ad! Az agyam eldobom!~ *Közben azon is gondolkodik, hogyha egy kevés pénzt meg is kell tartania, hiszen ki kéne fizetnie a munkásait. Az egy dolog, hogy jelen helyzetben nem tudtak még neki dolgozni, de a megbeszéltek alapján kell eljárnia. Szerencsétlen talán már nem is élnek!* ~Mindenképpen meg fogom látogatni a jóembereket, ha visszatérek!~ *Azzal már le is fordult a szerpentinről, hogy birtoka közelében legyen még. Csak úgy a messzeségből megnézi a földjét, ami nagyon gyümölcsözőnek bizonyult mióta ott lakik. Ebből a pénzből mehet most tanulni is. Erős késztetést érez, hogy leszálljon a szekérről és elmenjen meginni egy finom teát a meleg házában, Hiszen már a hó is esik.* ~Egész szép!~ *Bámulja a pehelyeket és a kicsapódó lélegzetét.*
*Learon egyébként nincs túlzottan jó kedvében, lehet ez volt az oka, hogy megsértette a Kancellárt. El is gondolkodik magában, hogy amint visszatér a Toronyból, hozni is fog neki egy üveggel a borából, csak úgy engesztelésképpen. Átveszi a pénzét, elköszön és azzal a lendülettel szekerére ül, és megy is a Toronyfelé.* ~Vajon elég lesz a pénzem annál a sóher mágusnál? A világ pénzét begyűjti magához, és soha senkinek nem ad! Az agyam eldobom!~ *Közben azon is gondolkodik, hogyha egy kevés pénzt meg is kell tartania, hiszen ki kéne fizetnie a munkásait. Az egy dolog, hogy jelen helyzetben nem tudtak még neki dolgozni, de a megbeszéltek alapján kell eljárnia. Szerencsétlen talán már nem is élnek!* ~Mindenképpen meg fogom látogatni a jóembereket, ha visszatérek!~ *Azzal már le is fordult a szerpentinről, hogy birtoka közelében legyen még. Csak úgy a messzeségből megnézi a földjét, ami nagyon gyümölcsözőnek bizonyult mióta ott lakik. Ebből a pénzből mehet most tanulni is. Erős késztetést érez, hogy leszálljon a szekérről és elmenjen meginni egy finom teát a meleg házában, Hiszen már a hó is esik.* ~Egész szép!~ *Bámulja a pehelyeket és a kicsapódó lélegzetét.*
1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-14 20:33:00
Üzenet elküldve: 2018-12-14 20:33:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- A lovakhoz? *lelkesedik fel Tizio válasza hallatán. Mivel eddig nem túl sok lehetősége nyílt lovakkal találkozni vagy lovagolni, így kicsit tart tőlük, azonban mindig is gyönyörű, fenséges állatoknak tartotta őket. Lelkesedése közben egy pillanatra azt is elfelejti, hogy fáj a bokája, így már csak arra eszmél fel, hogy a férfi épp a lábát vizsgálja. Mikor a lábujjai kerülnek sorra, egy pillanatra felnevet és ösztönösen megpróbálja elhúzni a lábát, ugyanis a lábfején, de különösen a lábujjai táján mindig is nagyon csiklandós volt. Mikor azonban Tizio a bokáját vizsgálja, igyekszik nem ficánkolni, hanem nyugton maradni.*
- Ezt nem is tudtam! *jegyzi meg a lovak lábának felépítésével kapcsolatban, ám folytatni már csak magában tudja, ugyanis amikor Tizio a bokáját próbálja elfordítani, egy pillanatra elakad a lélegzete, ahogy a fájdalom végigszalad az egész lábán. Nem akar azonban túlságosan gyengének tűnni, így összeszorítja a fogát, hogy az újabb fájdalmas nyögés már ne hagyja el a száját*
- A húgod biztos örül, hogy ilyen szerető bátyja van! *jegyzi meg a párbajjal kapcsolatban* Mindenesetre én is remélem, hogy hamarosan meglesz az esküvő! *folytatja a férfira pillantva. ~Sajnálnám, ha odalenne!~ gondolja magában szomorúan, ahogy a kék szemekbe tekint. Bár nem ismeri régóta Tiziot, abban biztos, nagyobb dolgokra hívatott az életben, mint hogy egy párbajban haljon meg*
- De ha mégis arra kerülne a sor... akkor igyekezz nyerni, jó? *próbálkozik meg egy kis tréfával, hogy oldja a hangulatot, hiszen nem túl kellemes sokat beszélni a halálról. Hamar felpattan azonban, mikor Kriyon távozni készül, csak hogy még hamarabb vissza is üljön, ugyanis be kell látnia, bokája még nem kész a távozásra, így addig is beszélgetéssel igyekszik elütni az időt*
- Igen, azt hiszem, a kereskedelem meg a kelmék jobban illenek hozzád, mint a könyvek! *neveti el magát ismét, ahogy végigtekint a férfin, akit sokkal jobban tud elképzelni finom ruhák, mint bonyolult tankönyvek közt. Ekkor esik csak le neki, hogy valószínűleg a városban kitört lázadást Tiziot és a családját is igencsak megviselte*
- Biztos vagyok benne, hogy sikerül majd újra beindítanod az üzletet! *mosolyog reménykedve a férfira, majd gyorsan igyekszik valami kellemesebb témát keresni*
- Ha kereskedelemmel foglalkoztok, akkor sokfelé jártál már, ugye? Mi tetszett a legjobban? *tér vissza korábbi lelkesedése, hiszen bár ő maga egész életében Artheniorban élt és nem utazott semerre, mindig érdeklődve hallgatta a történeteket távoli városokról, így reméli, Tizio tud ilyesmivel szolgálni.*
- A lovakhoz? *lelkesedik fel Tizio válasza hallatán. Mivel eddig nem túl sok lehetősége nyílt lovakkal találkozni vagy lovagolni, így kicsit tart tőlük, azonban mindig is gyönyörű, fenséges állatoknak tartotta őket. Lelkesedése közben egy pillanatra azt is elfelejti, hogy fáj a bokája, így már csak arra eszmél fel, hogy a férfi épp a lábát vizsgálja. Mikor a lábujjai kerülnek sorra, egy pillanatra felnevet és ösztönösen megpróbálja elhúzni a lábát, ugyanis a lábfején, de különösen a lábujjai táján mindig is nagyon csiklandós volt. Mikor azonban Tizio a bokáját vizsgálja, igyekszik nem ficánkolni, hanem nyugton maradni.*
- Ezt nem is tudtam! *jegyzi meg a lovak lábának felépítésével kapcsolatban, ám folytatni már csak magában tudja, ugyanis amikor Tizio a bokáját próbálja elfordítani, egy pillanatra elakad a lélegzete, ahogy a fájdalom végigszalad az egész lábán. Nem akar azonban túlságosan gyengének tűnni, így összeszorítja a fogát, hogy az újabb fájdalmas nyögés már ne hagyja el a száját*
- A húgod biztos örül, hogy ilyen szerető bátyja van! *jegyzi meg a párbajjal kapcsolatban* Mindenesetre én is remélem, hogy hamarosan meglesz az esküvő! *folytatja a férfira pillantva. ~Sajnálnám, ha odalenne!~ gondolja magában szomorúan, ahogy a kék szemekbe tekint. Bár nem ismeri régóta Tiziot, abban biztos, nagyobb dolgokra hívatott az életben, mint hogy egy párbajban haljon meg*
- De ha mégis arra kerülne a sor... akkor igyekezz nyerni, jó? *próbálkozik meg egy kis tréfával, hogy oldja a hangulatot, hiszen nem túl kellemes sokat beszélni a halálról. Hamar felpattan azonban, mikor Kriyon távozni készül, csak hogy még hamarabb vissza is üljön, ugyanis be kell látnia, bokája még nem kész a távozásra, így addig is beszélgetéssel igyekszik elütni az időt*
- Igen, azt hiszem, a kereskedelem meg a kelmék jobban illenek hozzád, mint a könyvek! *neveti el magát ismét, ahogy végigtekint a férfin, akit sokkal jobban tud elképzelni finom ruhák, mint bonyolult tankönyvek közt. Ekkor esik csak le neki, hogy valószínűleg a városban kitört lázadást Tiziot és a családját is igencsak megviselte*
- Biztos vagyok benne, hogy sikerül majd újra beindítanod az üzletet! *mosolyog reménykedve a férfira, majd gyorsan igyekszik valami kellemesebb témát keresni*
- Ha kereskedelemmel foglalkoztok, akkor sokfelé jártál már, ugye? Mi tetszett a legjobban? *tér vissza korábbi lelkesedése, hiszen bár ő maga egész életében Artheniorban élt és nem utazott semerre, mindig érdeklődve hallgatta a történeteket távoli városokról, így reméli, Tizio tud ilyesmivel szolgálni.*
1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-14 20:19:40
Üzenet elküldve: 2018-12-14 20:19:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Menekültek – Gyógymód//
//A piacon//
- Baráti társaság... értem. *Somolyodik el szomorúan az árus, s bólogatásba kezd, de többet nem szól. Ha nem is hitte, amit hall, nem kívánja senki orrára kötni információját. Aztán persze Dora nem tudja magában tartani, mi ugyan kívülről nem látszik, de belülről nagyon kínozza.* Azt tudod, ha megtaláljátok a gyógymódot... nem csak a baráti társaságon fogtok segíteni, igaz? *Kérdezi csendesen. A lányok okfejtésére csak némán bólogat, de nem kíván beleszólni, bár az arcán némi elégedettség suhanhat át, ezt talán a fürkésző mélységi észre is veheti, persze ez bármit jelenthet.*
- 250 arany? *Csóválja meg fejét.* Éjt nappallá téve gyűjtögettem hölgyem. *Tárja szét kezét a férfi szélesen elmosolyodva, hiányos fogazata kiválóan megmutatkozik, ahogyan az ásító lyukak szájában sötétlenek. Bizonyára az is hozzájárul, hogy a sötételfek, esetünkben a mélységi hölgyemény is, meglehetősen rossz meggyőző erővel bírnak, ide bizony ez kevésnek bizonyul.*
- Csak pozitív döntésüket követően mondom el a feltételem, addig hallgatok. *Temeti tenyerébe száját beszéd közben, így nem látni, arckifejezését.* Háromszáz arany. Sem több, sem kevesebb, egy vegyes növényadagért. *Tárja szét a kezét.* Azt gondolom jutányos. Ha döntöttetek, mielőtt bármit adnátok nekem, azelőtt mondom el a feltételem, azt gondolom ez igazán előnyös ajánlat. Semmi titok. *Mosolyodik el.*
- Csak nyugodtan. *Legyint az árus, s előzékenyen a háttérben kezdi növényeit rendezgetni, mikor a két lány időt kér. Egy-kettőt a nap felé fordít, míg másokat inkább árnyékba helyez. Nyilván érthet hozzá, ha így csinálja, bár tény, hogy ruházata hagy némi kívánnivalót maga után, semmi kifogásunk nem lehet az ellen, hogy Estan gyanakodni kezd, igaz, lehet az is, hogy gyanakvása alaptalan, s pusztán külső alapján ítél.*
//A piacon//
- Baráti társaság... értem. *Somolyodik el szomorúan az árus, s bólogatásba kezd, de többet nem szól. Ha nem is hitte, amit hall, nem kívánja senki orrára kötni információját. Aztán persze Dora nem tudja magában tartani, mi ugyan kívülről nem látszik, de belülről nagyon kínozza.* Azt tudod, ha megtaláljátok a gyógymódot... nem csak a baráti társaságon fogtok segíteni, igaz? *Kérdezi csendesen. A lányok okfejtésére csak némán bólogat, de nem kíván beleszólni, bár az arcán némi elégedettség suhanhat át, ezt talán a fürkésző mélységi észre is veheti, persze ez bármit jelenthet.*
- 250 arany? *Csóválja meg fejét.* Éjt nappallá téve gyűjtögettem hölgyem. *Tárja szét kezét a férfi szélesen elmosolyodva, hiányos fogazata kiválóan megmutatkozik, ahogyan az ásító lyukak szájában sötétlenek. Bizonyára az is hozzájárul, hogy a sötételfek, esetünkben a mélységi hölgyemény is, meglehetősen rossz meggyőző erővel bírnak, ide bizony ez kevésnek bizonyul.*
- Csak pozitív döntésüket követően mondom el a feltételem, addig hallgatok. *Temeti tenyerébe száját beszéd közben, így nem látni, arckifejezését.* Háromszáz arany. Sem több, sem kevesebb, egy vegyes növényadagért. *Tárja szét a kezét.* Azt gondolom jutányos. Ha döntöttetek, mielőtt bármit adnátok nekem, azelőtt mondom el a feltételem, azt gondolom ez igazán előnyös ajánlat. Semmi titok. *Mosolyodik el.*
- Csak nyugodtan. *Legyint az árus, s előzékenyen a háttérben kezdi növényeit rendezgetni, mikor a két lány időt kér. Egy-kettőt a nap felé fordít, míg másokat inkább árnyékba helyez. Nyilván érthet hozzá, ha így csinálja, bár tény, hogy ruházata hagy némi kívánnivalót maga után, semmi kifogásunk nem lehet az ellen, hogy Estan gyanakodni kezd, igaz, lehet az is, hogy gyanakvása alaptalan, s pusztán külső alapján ítél.*
1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-14 19:53:23
Üzenet elküldve: 2018-12-14 19:53:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Menekültek – Gyógymód//
//A piacon//
*Ahogy egyre többet beszélget Dorával, kénytelen rájönni, hogy a lány bizony, várakozásaival ellentétben, igencsak érdekes személyiség, akivel talán több is bennük a közös, mint elsőre gondolta volna*
- Hát persze, az lenne a legjobb. *húzza kis félmosolyra a száját a bugyuta reménykedés hallatán, hisz biztos benne, Dora is tudja, erre nem sok esélyük van. A későbbi megjegyzések azonban kellemesen meglepik*
- Nocsak? Nem gondoltam volna, hogy a... tudomány ennyire szenvtelen rajongójával van dolgom! *mélyül el mosolya, ahogy jobban megismeri a lányt. ~Aha, szóval mégse vagy olyan naiv kis tündérke, mi?~ somolyog magában a válasz hallatán *
- Nem tudom, ki volt az ismerősöd, de ha bűnözőnek csapnivaló is volt, az biztos, hogy helyén volt az esze! Csak a jelen van, a többi nem biztos! *jegyzi meg nevetve, hisz megítélése szerint minden bűnöző, akit elkapnak, pocsék, de az tagadhatatlan, hogy az illető helyesen látta a dolgokat az élet értelmét illetően. Amikor pedig a szerelem kerül szóba, ismét meglepi Dora nyers őszintesége.*
- Ó, te még nem is tudod, mennyire tud fájni és mekkora veszteségeket okoz! *jegyzi meg lemondóan a lány szavai hallatán* Szerettem már én is, sokakat, akiket nem kellett volna... de a sok csalódás vezetett oda, hogy most már csak elveszem, amit akarok. Nem kötődöm senkihez, így nem fáj a veszteség. *szomorú mosoly játszik ajkain, ahogy a múltjáról mesél. ~Ez egy hosszú történet, és egyáltalán nincs benne boldog befejezés~ üzeni a mosollyal*
- Mindazonáltal remélem, te nem fogod így végezni! *~Nem tudod, mit jelent ez pontosan~ válaszol, mikor Dora kifejezi azon vágyát, hogy szeretne hozzá hasonló lenni. Nem akar azonban túlzottan érzelmes lenni, így igyekszik valami tréfával zárni a témát*
- Úgy, szóval elvetted a kalapját? *tér vissza egy korábbi megjegyzésre* Tudod, nekem ez erősen női kalapnak tűnik... mondd csak, ki is volt ez a titokzatos szerető? *kacsint a lányra, arra célozva, Dora esetleg egy másik hölgytől hódította el a sokat emlegetett kiegészítőt. A kellemes csevejnek azonban hamar vége szakad, ahogy beérnek a piacra és az üzlet kerül előtérbe. Bár az árus nem tűnik éppen bizalomgerjesztőnek, nem szól közbe, hisz Dora láthatóan megfelelőnek tartja az árut, egy idő után azonban nem bírja megállni, hogy ne nyissa ki a száját*
- Honnan tud a járványról? *húzza össze a szemét, ahogy az árust méregeti. ~Amon kapuit még csak nemrég zárták le, és még mi magunk se tudjuk pontosan, mivel állunk szemben. Vajon ez a koszos senki honnan hallott róla?~ töpreng magában, gyanakodva szemlélve a férfit. Bár első kézből tudja, a pletyka könnyen terjed, örült volna neki, ha ennél azért kicsit lassabb szárnyakon száll. Akkor is ezen töpreng még, míg Dora a növényekről beszél neki, így az egész magyarázatból nem sok minden marad meg neki, csak hogy sok növényre lenne szükségek, és azok se biztos, hogy érnek valamit. Az alkudozás részre azonban már újra felkapja a fejét, ugyanis további bizalmatlanságát az árussal szemben csak fokozza a férfi furcsa ajánlata*
- Mit szólnál a 250 aranyhoz, és hogy előre elmondod az extra kívánságod? *próbálkozik meg egy megnyerő mosollyal a férfi irányába. Biztos benne, hogy nem fog belemenni az ajánlatba, de valahol el kell kezdeni. ~Alkudni csak úgy lehet, ha mindkét fél enged. Egyszer majd csak közös nevezőre jutunk...~ vélekedik magában, míg Dora félre nem vonja*
- Egy pillanat! *jelez mutatóujjával is a férfinak, hogy tényleg csak egyetlen darab pillanatról van szó, majd Dorával tart*
- Jól csinálod! *igyekszik megnyugtatni a lányt, akin láthatóan újra kezd elhatalmasodni a ~Jajj, mihez kezdjek?~ érzés.* Én a helyedben vennék mindenből egy keveset, kipróbálni, melyik hatásos, és amelyik beválik, abból később visszajönnék nagyobb mennyiségért... *fejti ki véleményét a témában, de alapvetően a másik lányra bízza, hogy kimondja a döntő szót a kérdésben, hiszen mégiscsak ő ért hozzá jobban kettejük közül*
- Ha esetleg nem lenne elég, egy keveset én is tudok kölcsön adni, de bevallom, a növények árában nem vagyok otthon. De ha azt mondod, ez sok, akkor talán tényleg alkudnunk kéne belőle... *jegyzi meg, hátha ketten együtt nagyobb hatást, vagyis kedvezményt tudnak elérni a férfinál*
- Az Unkaer és a Talpas Whula hangzik amúgy a legígéretesebbnek szerintem. *mérlegeli a korábban hallottakat. Töprengés közben újra az árusra pillant, aki egyre gyanúsabbnak és koszosabbnak tűnik a szemében, ám végül mégis Dorán állapodik meg a tekintete, várva, hogy dönt a lány.*
//A piacon//
*Ahogy egyre többet beszélget Dorával, kénytelen rájönni, hogy a lány bizony, várakozásaival ellentétben, igencsak érdekes személyiség, akivel talán több is bennük a közös, mint elsőre gondolta volna*
- Hát persze, az lenne a legjobb. *húzza kis félmosolyra a száját a bugyuta reménykedés hallatán, hisz biztos benne, Dora is tudja, erre nem sok esélyük van. A későbbi megjegyzések azonban kellemesen meglepik*
- Nocsak? Nem gondoltam volna, hogy a... tudomány ennyire szenvtelen rajongójával van dolgom! *mélyül el mosolya, ahogy jobban megismeri a lányt. ~Aha, szóval mégse vagy olyan naiv kis tündérke, mi?~ somolyog magában a válasz hallatán *
- Nem tudom, ki volt az ismerősöd, de ha bűnözőnek csapnivaló is volt, az biztos, hogy helyén volt az esze! Csak a jelen van, a többi nem biztos! *jegyzi meg nevetve, hisz megítélése szerint minden bűnöző, akit elkapnak, pocsék, de az tagadhatatlan, hogy az illető helyesen látta a dolgokat az élet értelmét illetően. Amikor pedig a szerelem kerül szóba, ismét meglepi Dora nyers őszintesége.*
- Ó, te még nem is tudod, mennyire tud fájni és mekkora veszteségeket okoz! *jegyzi meg lemondóan a lány szavai hallatán* Szerettem már én is, sokakat, akiket nem kellett volna... de a sok csalódás vezetett oda, hogy most már csak elveszem, amit akarok. Nem kötődöm senkihez, így nem fáj a veszteség. *szomorú mosoly játszik ajkain, ahogy a múltjáról mesél. ~Ez egy hosszú történet, és egyáltalán nincs benne boldog befejezés~ üzeni a mosollyal*
- Mindazonáltal remélem, te nem fogod így végezni! *~Nem tudod, mit jelent ez pontosan~ válaszol, mikor Dora kifejezi azon vágyát, hogy szeretne hozzá hasonló lenni. Nem akar azonban túlzottan érzelmes lenni, így igyekszik valami tréfával zárni a témát*
- Úgy, szóval elvetted a kalapját? *tér vissza egy korábbi megjegyzésre* Tudod, nekem ez erősen női kalapnak tűnik... mondd csak, ki is volt ez a titokzatos szerető? *kacsint a lányra, arra célozva, Dora esetleg egy másik hölgytől hódította el a sokat emlegetett kiegészítőt. A kellemes csevejnek azonban hamar vége szakad, ahogy beérnek a piacra és az üzlet kerül előtérbe. Bár az árus nem tűnik éppen bizalomgerjesztőnek, nem szól közbe, hisz Dora láthatóan megfelelőnek tartja az árut, egy idő után azonban nem bírja megállni, hogy ne nyissa ki a száját*
- Honnan tud a járványról? *húzza össze a szemét, ahogy az árust méregeti. ~Amon kapuit még csak nemrég zárták le, és még mi magunk se tudjuk pontosan, mivel állunk szemben. Vajon ez a koszos senki honnan hallott róla?~ töpreng magában, gyanakodva szemlélve a férfit. Bár első kézből tudja, a pletyka könnyen terjed, örült volna neki, ha ennél azért kicsit lassabb szárnyakon száll. Akkor is ezen töpreng még, míg Dora a növényekről beszél neki, így az egész magyarázatból nem sok minden marad meg neki, csak hogy sok növényre lenne szükségek, és azok se biztos, hogy érnek valamit. Az alkudozás részre azonban már újra felkapja a fejét, ugyanis további bizalmatlanságát az árussal szemben csak fokozza a férfi furcsa ajánlata*
- Mit szólnál a 250 aranyhoz, és hogy előre elmondod az extra kívánságod? *próbálkozik meg egy megnyerő mosollyal a férfi irányába. Biztos benne, hogy nem fog belemenni az ajánlatba, de valahol el kell kezdeni. ~Alkudni csak úgy lehet, ha mindkét fél enged. Egyszer majd csak közös nevezőre jutunk...~ vélekedik magában, míg Dora félre nem vonja*
- Egy pillanat! *jelez mutatóujjával is a férfinak, hogy tényleg csak egyetlen darab pillanatról van szó, majd Dorával tart*
- Jól csinálod! *igyekszik megnyugtatni a lányt, akin láthatóan újra kezd elhatalmasodni a ~Jajj, mihez kezdjek?~ érzés.* Én a helyedben vennék mindenből egy keveset, kipróbálni, melyik hatásos, és amelyik beválik, abból később visszajönnék nagyobb mennyiségért... *fejti ki véleményét a témában, de alapvetően a másik lányra bízza, hogy kimondja a döntő szót a kérdésben, hiszen mégiscsak ő ért hozzá jobban kettejük közül*
- Ha esetleg nem lenne elég, egy keveset én is tudok kölcsön adni, de bevallom, a növények árában nem vagyok otthon. De ha azt mondod, ez sok, akkor talán tényleg alkudnunk kéne belőle... *jegyzi meg, hátha ketten együtt nagyobb hatást, vagyis kedvezményt tudnak elérni a férfinál*
- Az Unkaer és a Talpas Whula hangzik amúgy a legígéretesebbnek szerintem. *mérlegeli a korábban hallottakat. Töprengés közben újra az árusra pillant, aki egyre gyanúsabbnak és koszosabbnak tűnik a szemében, ám végül mégis Dorán állapodik meg a tekintete, várva, hogy dönt a lány.*
1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-14 13:30:31
Üzenet elküldve: 2018-12-14 13:30:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Effy birtoka //
*Nagy nehezen választ egy edényt, végül is megbeszéli magával, hogy azzal baj nem lehet, ha egy nagyobb edényt választ, mert abba mindenképpen belefér. A következő problémája azzal van, hogy "végy két bögrényi lisztet", melyik bögrét válassza, vagy háromféle méretet talált a szekrényben. Rel akkor lepi meg, mikor a bögréken tanakodik, hallja a kopogást a bejárati ajtón, de mire összevakarja magát annyira, hogy elinduljon kinyitni, addigra Rel már beengedte magát. Aenae kezében egy lisztes bödön és egy közepes méretű csésze van éppen, mikor belép a nő a konyhába.*
- Óh, szép napot Relael.
*Kicsit csalódott, hogy nem Effy került elő, de csalódottsága csak egy pillanatig tart.*
- Nem, dehogyis zavarsz. Magam vagyok csak. Őőő tevékeny igen. Tudod tegnap este itt volt Kagan meg Nirs is, most takarítottam el a romokat. Effy mondjuk elment Kagannal és nem tudom, hogy mikor jön haza.
*Leteszi a bödönt az asztalra, kisimít egy tincset a szeméből. Mennyit nevetett annak idején a szakácsnőjük hajára feszített hálón és lám, most értette meg, hogy mennyire praktikus is tud lenni a dolog. Vagyis tudna lenni, ha lenne olyanja, vagy legalább egy kendője.*
- Megvagyok, és te? Minden rendben? Tetszik a Vashegyen? Őőőőizé, sütit szeretnék sütni. Persze, segíts nyugodtan, de én csak egyszer csináltam sütit, szóval remélem, hogy neked jobban megy.
*Mosolyog rá Relre és újra megragadja a lisztes bödönt.*
- Effy szereti a sütit, meg én is. Aztán meglepném, ha már itt lebzselek nála.
// Effy birtoka //
*Nagy nehezen választ egy edényt, végül is megbeszéli magával, hogy azzal baj nem lehet, ha egy nagyobb edényt választ, mert abba mindenképpen belefér. A következő problémája azzal van, hogy "végy két bögrényi lisztet", melyik bögrét válassza, vagy háromféle méretet talált a szekrényben. Rel akkor lepi meg, mikor a bögréken tanakodik, hallja a kopogást a bejárati ajtón, de mire összevakarja magát annyira, hogy elinduljon kinyitni, addigra Rel már beengedte magát. Aenae kezében egy lisztes bödön és egy közepes méretű csésze van éppen, mikor belép a nő a konyhába.*
- Óh, szép napot Relael.
*Kicsit csalódott, hogy nem Effy került elő, de csalódottsága csak egy pillanatig tart.*
- Nem, dehogyis zavarsz. Magam vagyok csak. Őőő tevékeny igen. Tudod tegnap este itt volt Kagan meg Nirs is, most takarítottam el a romokat. Effy mondjuk elment Kagannal és nem tudom, hogy mikor jön haza.
*Leteszi a bödönt az asztalra, kisimít egy tincset a szeméből. Mennyit nevetett annak idején a szakácsnőjük hajára feszített hálón és lám, most értette meg, hogy mennyire praktikus is tud lenni a dolog. Vagyis tudna lenni, ha lenne olyanja, vagy legalább egy kendője.*
- Megvagyok, és te? Minden rendben? Tetszik a Vashegyen? Őőőőizé, sütit szeretnék sütni. Persze, segíts nyugodtan, de én csak egyszer csináltam sütit, szóval remélem, hogy neked jobban megy.
*Mosolyog rá Relre és újra megragadja a lisztes bödönt.*
- Effy szereti a sütit, meg én is. Aztán meglepném, ha már itt lebzselek nála.
1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-14 10:16:12
Üzenet elküldve: 2018-12-14 10:16:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kecskevarázs//
*A lányka arca úgy változik mondatonként, mintha valami kelttészta lenne, amit egy asszony gyúr, de végre megállapodik a kész változaton, és a pirulás ott is marad egy ideig. Úgy látszik, hogy ez az átlagos nála, hiszen majd minden kis beszélgetésrészlet végére pirulásban végződik. A Sajt-mester már gyakorlatilag elszokott a városi lánykáktól, hiszen az itteni „barbárok” nem olyan pironkodósak mint akik a kőházak között nevelkedtek. Akheel, Khrosas és a többiek mindig megmondták, hogy mi nyomja a szívüket, és nem vörösödtek. Azonban most, hogy egyre több artheniori keresi itt a Vashegyen a nyugalmát, a pásztormágusnak talán újra kell hangolnia saját megszokásait.*
-A városra? *Kérdez vissza tűnődően. Sokat gondolkodott már erről, és jóslatai mindig beváltották magukat. Persze nem valami boszorkány ez a Learon, hanem csak logikusan gondolkodó ember.*
-Nos, én már tudtam, hogy bukni fog a város. *Kezd bele a magyarázatba.*
-Sőt! Már arra is gondoltam, hogy nekünk, parasztoknak kéne elindítani ezt a lázadást. *Gyorsan folytatja, nehogy közbeszólhasson Lyll.*
-De elkéstem vele, ahogy a többiek is. Mert nem egy emberrel beszéltem, aki úgy gondolkodik, mint én. Ez volt a város veszte, hogy nem egy értelmes vezető alatt bukott meg. Annyira rossz volt már ott a helyzet, hogy nem tudták kivárni, hogy végre készen lehessenek az okosok! *Utal itt többedmagára.*
-Ahogy az lenni szokott, ha a tömeg lázad, és nem a szervezetek, sikerült is elüldözni mindenkit, akik a szörnyűségekről tehetnek. Azonban ezzel össze is dőlt a jövő! Gondolom hallottál már ilyenről. Ez nem az első eset, hogy egy város fellázad elnyomói ellen. Egy ideig, talán pár évig még nyomor lesz ott és éhínség, de két út van. Vagy kialakul egy valódi tanács, ami a szegényekből áll, és nem engedi a hatalmasra gazdagodást, vagy újra kialakul a nemesség és minden lesz úgy, mint volt. *Persze tudja, hogy a lány nem ilyen messzi jövőkép után érdeklődött, így a közelit is elmondja.*
-Most minden attól függ, hogy ki lesz, aki a város élére áll. Szerintem még egy ideig nem biztonságos a városban lenni. Neked is javaslom, hogy inkább költözz ide a Vashegy környékére. Itt a legnagyobb a biztonság!
//Kecskevarázs//
*A lányka arca úgy változik mondatonként, mintha valami kelttészta lenne, amit egy asszony gyúr, de végre megállapodik a kész változaton, és a pirulás ott is marad egy ideig. Úgy látszik, hogy ez az átlagos nála, hiszen majd minden kis beszélgetésrészlet végére pirulásban végződik. A Sajt-mester már gyakorlatilag elszokott a városi lánykáktól, hiszen az itteni „barbárok” nem olyan pironkodósak mint akik a kőházak között nevelkedtek. Akheel, Khrosas és a többiek mindig megmondták, hogy mi nyomja a szívüket, és nem vörösödtek. Azonban most, hogy egyre több artheniori keresi itt a Vashegyen a nyugalmát, a pásztormágusnak talán újra kell hangolnia saját megszokásait.*
-A városra? *Kérdez vissza tűnődően. Sokat gondolkodott már erről, és jóslatai mindig beváltották magukat. Persze nem valami boszorkány ez a Learon, hanem csak logikusan gondolkodó ember.*
-Nos, én már tudtam, hogy bukni fog a város. *Kezd bele a magyarázatba.*
-Sőt! Már arra is gondoltam, hogy nekünk, parasztoknak kéne elindítani ezt a lázadást. *Gyorsan folytatja, nehogy közbeszólhasson Lyll.*
-De elkéstem vele, ahogy a többiek is. Mert nem egy emberrel beszéltem, aki úgy gondolkodik, mint én. Ez volt a város veszte, hogy nem egy értelmes vezető alatt bukott meg. Annyira rossz volt már ott a helyzet, hogy nem tudták kivárni, hogy végre készen lehessenek az okosok! *Utal itt többedmagára.*
-Ahogy az lenni szokott, ha a tömeg lázad, és nem a szervezetek, sikerült is elüldözni mindenkit, akik a szörnyűségekről tehetnek. Azonban ezzel össze is dőlt a jövő! Gondolom hallottál már ilyenről. Ez nem az első eset, hogy egy város fellázad elnyomói ellen. Egy ideig, talán pár évig még nyomor lesz ott és éhínség, de két út van. Vagy kialakul egy valódi tanács, ami a szegényekből áll, és nem engedi a hatalmasra gazdagodást, vagy újra kialakul a nemesség és minden lesz úgy, mint volt. *Persze tudja, hogy a lány nem ilyen messzi jövőkép után érdeklődött, így a közelit is elmondja.*
-Most minden attól függ, hogy ki lesz, aki a város élére áll. Szerintem még egy ideig nem biztonságos a városban lenni. Neked is javaslom, hogy inkább költözz ide a Vashegy környékére. Itt a legnagyobb a biztonság!
1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-13 23:22:29
Üzenet elküldve: 2018-12-13 23:22:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Effy birtoka //
*Relael úgy egyébként fel van dobódva mostanság, de ha nem is, akkor is nagyon makacsul ezt mutatja a külvilág felé. Kedve támadt meglátogatni a két fiatal lányt, és ennek eleget téve tart Ephemia birtoka felé. Kicsit későn, már majdnem az ajtóban állva jut eszébe, hogy talán kellett volna valamiféle jelképes ajándékot hoznia, amitől frusztrált is lesz, de megnyugtatja magát azzal, hogy majd bepótolja. Megtorpan és illedelmesen kopogtat, és mivel tudomása szerint nincsenek még szolgálók ezért bátorkodik benyitni is. Kíváncsian lép be, hogy vajon kit és hol fog találni, végül Aenaere bukkan a konyhában.*
- Szervusz szép Aenae!
*Köszönti lelkesen, széles mosollyal a lányt.*
- Gondoltam meglátogatlak titeket, hogy hogyan létetekről érdeklődjek. Zavarlak talán?
*Nem venné zokon, ha igenlő választ kapna. Aenaet kedveli annyira, hogy ilyen apróságok felett szemet hunyjon. Körbetekint a helyiségben, ami viszonylag rendezett leszámítva a gyűrött lepedőt.*
- Úgy látom tevékeny lány vagy te. Nocsak!
*Csattan fel lelkesen és közelebb lép.*
- Tán nem főzöl? Vagy sütsz?
*Nyakát nyújtogatva a könyv felé leselkedik. Mióta a thargoknál van azon is eltöprengett, hogy ő maga is elsajátítja legalább az ételkészítés tudományát. Mosni persze nem fog, mert tönkremegy a szép keze, takarítani meg mert annál kényelmesebb. Persze ez is, mint majdnem minden Relael hangulatától függ.*
- Nem bánnád, ha segítenék neked?
// Effy birtoka //
*Relael úgy egyébként fel van dobódva mostanság, de ha nem is, akkor is nagyon makacsul ezt mutatja a külvilág felé. Kedve támadt meglátogatni a két fiatal lányt, és ennek eleget téve tart Ephemia birtoka felé. Kicsit későn, már majdnem az ajtóban állva jut eszébe, hogy talán kellett volna valamiféle jelképes ajándékot hoznia, amitől frusztrált is lesz, de megnyugtatja magát azzal, hogy majd bepótolja. Megtorpan és illedelmesen kopogtat, és mivel tudomása szerint nincsenek még szolgálók ezért bátorkodik benyitni is. Kíváncsian lép be, hogy vajon kit és hol fog találni, végül Aenaere bukkan a konyhában.*
- Szervusz szép Aenae!
*Köszönti lelkesen, széles mosollyal a lányt.*
- Gondoltam meglátogatlak titeket, hogy hogyan létetekről érdeklődjek. Zavarlak talán?
*Nem venné zokon, ha igenlő választ kapna. Aenaet kedveli annyira, hogy ilyen apróságok felett szemet hunyjon. Körbetekint a helyiségben, ami viszonylag rendezett leszámítva a gyűrött lepedőt.*
- Úgy látom tevékeny lány vagy te. Nocsak!
*Csattan fel lelkesen és közelebb lép.*
- Tán nem főzöl? Vagy sütsz?
*Nyakát nyújtogatva a könyv felé leselkedik. Mióta a thargoknál van azon is eltöprengett, hogy ő maga is elsajátítja legalább az ételkészítés tudományát. Mosni persze nem fog, mert tönkremegy a szép keze, takarítani meg mert annál kényelmesebb. Persze ez is, mint majdnem minden Relael hangulatától függ.*
- Nem bánnád, ha segítenék neked?
1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-13 22:32:15
Üzenet elküldve: 2018-12-13 22:32:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A halott Lea parancsa//
*Aenae némán szenvedett már az út nagy részében, de mivel nem akarta, hogy nyafogósnak mondják, ezért tényleg nem szólt egy szót sem, még a zihálást is igyekezett visszafogni. Az ismerős tájnak azonban nagyon örül, felszabadult sóhajjal tudatja is örömét a társasággal. Annak még jobban örül, hogy leszállhat végre a nyeregből, mert úgy érzi, hogy az már feltörte a hátsóját, meg a kengyelszíj is véresre dörzsölte a bokáját.*
- Ja, köszi.
*Azzal el is megy a bokorba, hogy könnyítsen magán, ekkor fedezi fel a véresre dörgölt bokáját is. Ha nem lenne végtelenül elcsigázott, akkor felfedezné, hogy Nirs valamin meg van sértődve, de mivel kivan, mint a liba, ezért csak a lovának dőlve tudja várni a továbbindulási parancsot. Amíg Waldran nem mondja, hogy indulnak tovább, addig nem száll nyeregbe, már így is azt képzeli, hogy felfekvéses a hátsója.*
*Aenae némán szenvedett már az út nagy részében, de mivel nem akarta, hogy nyafogósnak mondják, ezért tényleg nem szólt egy szót sem, még a zihálást is igyekezett visszafogni. Az ismerős tájnak azonban nagyon örül, felszabadult sóhajjal tudatja is örömét a társasággal. Annak még jobban örül, hogy leszállhat végre a nyeregből, mert úgy érzi, hogy az már feltörte a hátsóját, meg a kengyelszíj is véresre dörzsölte a bokáját.*
- Ja, köszi.
*Azzal el is megy a bokorba, hogy könnyítsen magán, ekkor fedezi fel a véresre dörgölt bokáját is. Ha nem lenne végtelenül elcsigázott, akkor felfedezné, hogy Nirs valamin meg van sértődve, de mivel kivan, mint a liba, ezért csak a lovának dőlve tudja várni a továbbindulási parancsot. Amíg Waldran nem mondja, hogy indulnak tovább, addig nem száll nyeregbe, már így is azt képzeli, hogy felfekvéses a hátsója.*
1509. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-13 22:25:50
Üzenet elküldve: 2018-12-13 22:25:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A halott Lea parancsa//
*Ha Waldran azt hiszi, hogy most jóvá teheti korábbi bűnét, hát téved. Nirs persze érti, hogy a jó rokon kezét-lábát törve igyekszik feledtetni hibáját, de sajnos ezzel elkésett. Így aztán a férfi békülékeny szavaira a sértett méltóság számos tanújelével az arcán száll le a nyeregből, és ha Aenae is ezt teszi, a lány lovának kantárja után is nyúl.*
- Ha gondolod, a tied is megitatom.
*Most már őszintén kedves a mosolya, mert a lányra igazán semmi oka nem lenne neheztelni. Épp ellenkezőleg, még jól is esik a kedvében járnia. Ha a lovak itatásával végzett, és lesz egy kis szabadideje, el is vonul a bokrok mögé. Kisvártatva láthatóan megkönnyebbülve bukkan elő, és Aenae-vel és Syvvel beszélgetve tüntetően hátat fordít Waldrannak.*
*Ha Waldran azt hiszi, hogy most jóvá teheti korábbi bűnét, hát téved. Nirs persze érti, hogy a jó rokon kezét-lábát törve igyekszik feledtetni hibáját, de sajnos ezzel elkésett. Így aztán a férfi békülékeny szavaira a sértett méltóság számos tanújelével az arcán száll le a nyeregből, és ha Aenae is ezt teszi, a lány lovának kantárja után is nyúl.*
- Ha gondolod, a tied is megitatom.
*Most már őszintén kedves a mosolya, mert a lányra igazán semmi oka nem lenne neheztelni. Épp ellenkezőleg, még jól is esik a kedvében járnia. Ha a lovak itatásával végzett, és lesz egy kis szabadideje, el is vonul a bokrok mögé. Kisvártatva láthatóan megkönnyebbülve bukkan elő, és Aenae-vel és Syvvel beszélgetve tüntetően hátat fordít Waldrannak.*
1508. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-13 22:17:51
Üzenet elküldve: 2018-12-13 22:17:51
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A halott Lea parancsa//
* Waldran egyszerű, és céltudatos tervvel érkezik meg a birtokra. Azt mondja, hogy felesleges már megállniuk, mert mindjárt otthon vannak. Azonban ahogy végignéz a csapaton, sóhajtva lelassít, és a folyó mellett megáll a lovával. *
- Ahogy ígértem, fújjátok ki magatokat. Ügyeljetek, hogy az állatok ne igyanak túl sokat, csak mértékkel. A hátralévő rövid szakaszt megint sietve akarom megtenni, hogy behozzuk a lemaradást. Amonra felfelé majd lassan megyünk megint. * Ismerteti a többiekkel a tervet, és leszáll a lováról, hogy kicsit ő is pihenjen. Őt is megterhelte ez a sietés, még ha nem is mutatja ennek nyomát. Talán a szokottnál kötöttebb végtagjai, vagy a kis izzadtság a homlokán mégis árulkodó lehet. Iszik pár kortyot a kulacsából, és ahogy ajánlotta, odafigyel, hogy a lova igyon ugyan, de ne túl sokat, elhúzza a víztől egy kis idő után. *
* Waldran egyszerű, és céltudatos tervvel érkezik meg a birtokra. Azt mondja, hogy felesleges már megállniuk, mert mindjárt otthon vannak. Azonban ahogy végignéz a csapaton, sóhajtva lelassít, és a folyó mellett megáll a lovával. *
- Ahogy ígértem, fújjátok ki magatokat. Ügyeljetek, hogy az állatok ne igyanak túl sokat, csak mértékkel. A hátralévő rövid szakaszt megint sietve akarom megtenni, hogy behozzuk a lemaradást. Amonra felfelé majd lassan megyünk megint. * Ismerteti a többiekkel a tervet, és leszáll a lováról, hogy kicsit ő is pihenjen. Őt is megterhelte ez a sietés, még ha nem is mutatja ennek nyomát. Talán a szokottnál kötöttebb végtagjai, vagy a kis izzadtság a homlokán mégis árulkodó lehet. Iszik pár kortyot a kulacsából, és ahogy ajánlotta, odafigyel, hogy a lova igyon ugyan, de ne túl sokat, elhúzza a víztől egy kis idő után. *
1507. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-13 22:01:07
Üzenet elküldve: 2018-12-13 22:01:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kecskevarázs//
*Bólint a fejedelemség lefestésén. Gazdagnak hangzik. A lázadás említésére megint elfogja a szomorúság, mintha egy sötét árny suhanna át az arcán és a lelkén is. Ott meg is telepszik, mint az iszap a tó alján.
Közben aztán irul-pirul a véleménykérés miatt, és további tanulmányai témája okán. A mester láthatóan nem haragszik rá, pedig bölcsen megsejtette, hogy nem erre számított. De nem mondhatni, hogy csalódott. Különösnek találja Learon mosolyát, nem ilyenhez szokott. De ügyetlenül előadott kérésének és amiatti múlhatatlan zavarának tudja be a sajtmester derültségét. Ahhoz pedig már hozzászokott, hogy mások megmosolyogják, így valahol megnyugszik.*
- Köszönöm.
*Mosolya viszont csak halvány, nem úgy, mint a pír az arcán, de nem tudná megmagyarázni, miért ilyen nagy a zavara. Talán az idegen hely, az idegen kultúra, az idegen emberek teszik - vagy a kecskeszag. Vagy az, hogy még nem találja a helyét, és érzi, hogy nagy baj lappang a vidéken. Szeretne ezúttal végre tenni valami jót, ha kiderül, hogy mi az. Bármilyen aprócska is a hozzájárulása a megoldáshoz.*
- Mester…
*Kezdi félénken, nagy szemekkel. Úgy érzi, most már kijár a cím, és nem fog megharagudni érte a mágus.*
- Megkérdezhetem… hogy mit gondolsz… mi vár a városra? Most, hogy a vezetők és a nemesek eltűntek és a gyeplőt kiengedték a kezükből?
*Arca aggódó, sejti, hogy nem kap megnyugtató választ. Tulajdonképpen az sem baj. Érdekli a mágus véleménye.*
//Kecskevarázs//
*Bólint a fejedelemség lefestésén. Gazdagnak hangzik. A lázadás említésére megint elfogja a szomorúság, mintha egy sötét árny suhanna át az arcán és a lelkén is. Ott meg is telepszik, mint az iszap a tó alján.
Közben aztán irul-pirul a véleménykérés miatt, és további tanulmányai témája okán. A mester láthatóan nem haragszik rá, pedig bölcsen megsejtette, hogy nem erre számított. De nem mondhatni, hogy csalódott. Különösnek találja Learon mosolyát, nem ilyenhez szokott. De ügyetlenül előadott kérésének és amiatti múlhatatlan zavarának tudja be a sajtmester derültségét. Ahhoz pedig már hozzászokott, hogy mások megmosolyogják, így valahol megnyugszik.*
- Köszönöm.
*Mosolya viszont csak halvány, nem úgy, mint a pír az arcán, de nem tudná megmagyarázni, miért ilyen nagy a zavara. Talán az idegen hely, az idegen kultúra, az idegen emberek teszik - vagy a kecskeszag. Vagy az, hogy még nem találja a helyét, és érzi, hogy nagy baj lappang a vidéken. Szeretne ezúttal végre tenni valami jót, ha kiderül, hogy mi az. Bármilyen aprócska is a hozzájárulása a megoldáshoz.*
- Mester…
*Kezdi félénken, nagy szemekkel. Úgy érzi, most már kijár a cím, és nem fog megharagudni érte a mágus.*
- Megkérdezhetem… hogy mit gondolsz… mi vár a városra? Most, hogy a vezetők és a nemesek eltűntek és a gyeplőt kiengedték a kezükből?
*Arca aggódó, sejti, hogy nem kap megnyugtató választ. Tulajdonképpen az sem baj. Érdekli a mágus véleménye.*
1506. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-13 18:21:34
Üzenet elküldve: 2018-12-13 18:21:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Békésen döcög a szekér. Trodd egykedvűen ül a bakon és figyeli a tájat. A maga kis észrevételeit megteszi a varjak röptéről vagy a szél irányáról és szagáról, a felhők vonulásáról. És úgy ezekből megállapítja, hogy majd kemény tél lesz. Hátranézve mikor látja, hogy Sfetts bácsi elaludt akkor hátramegy, hogy elvegye a botját persze nem magának hanem, hogy a bakra visszaülve elkezdje faragni ahogy megbeszélték. Megérkezve megáll. Természetesen nem fejezte be a faragást. Lesz még vele dolga. Ha Sfetts bácsi még nem ébred fel akkor Trodd az uzsonnát is előveszi és elkezd falatozgatni.*
*Békésen döcög a szekér. Trodd egykedvűen ül a bakon és figyeli a tájat. A maga kis észrevételeit megteszi a varjak röptéről vagy a szél irányáról és szagáról, a felhők vonulásáról. És úgy ezekből megállapítja, hogy majd kemény tél lesz. Hátranézve mikor látja, hogy Sfetts bácsi elaludt akkor hátramegy, hogy elvegye a botját persze nem magának hanem, hogy a bakra visszaülve elkezdje faragni ahogy megbeszélték. Megérkezve megáll. Természetesen nem fejezte be a faragást. Lesz még vele dolga. Ha Sfetts bácsi még nem ébred fel akkor Trodd az uzsonnát is előveszi és elkezd falatozgatni.*
1505. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-13 15:12:48
Üzenet elküldve: 2018-12-13 15:12:48
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Trodd a csendesség tekintetében úgy látszik a mai nap emberére, illetve inkább gnómjára akad. Sfetts békésen hátradőlve üldögél, hátát a felhalmozott, s kupacolt szalma támasztja meg, égő pipáját persze egész messze kitartja oldalra. Szórakozottan vakargatja oldalát, majd észbe kapva húzza el onnan inkább kezét. A táj mit sem változik, a távolban a folyóval párhuzamosan haladva a földesúton, sokszor tanyákat, s legelésző állatokat, vagy állataikat terelgető parasztokat lát. Trodd jó pásztor módjára, Sfetts pedig rossz gnóm módjára hallgat, mint a sír. Nem számít, a külső zörejek és dallamok felerősödnek, még Ignác sem töri meg ezeket méla iával, így a hirtelen felreppenő madársereg, vagy a nádi veréb ékes csipogását is hallhatják. Öblöset szív a pipájába, s elgondolkodva fújja ki a füstöt. Kissé előrekukkant, fogalma sincs vajon mennyi ideig mehetnek még, de nem bánja a zötykölődést, ami azt illeti el is bódítja, így mire pipája lassan leég, illetve kialszik, hasára tett kézzel, lebicsaklott fejjel húzza halkan a lóbőrt. Hiába no, az alkohol is elálmosít, s abból már majd' éhgyomorra megvolt két pohárral.*
*Trodd a csendesség tekintetében úgy látszik a mai nap emberére, illetve inkább gnómjára akad. Sfetts békésen hátradőlve üldögél, hátát a felhalmozott, s kupacolt szalma támasztja meg, égő pipáját persze egész messze kitartja oldalra. Szórakozottan vakargatja oldalát, majd észbe kapva húzza el onnan inkább kezét. A táj mit sem változik, a távolban a folyóval párhuzamosan haladva a földesúton, sokszor tanyákat, s legelésző állatokat, vagy állataikat terelgető parasztokat lát. Trodd jó pásztor módjára, Sfetts pedig rossz gnóm módjára hallgat, mint a sír. Nem számít, a külső zörejek és dallamok felerősödnek, még Ignác sem töri meg ezeket méla iával, így a hirtelen felreppenő madársereg, vagy a nádi veréb ékes csipogását is hallhatják. Öblöset szív a pipájába, s elgondolkodva fújja ki a füstöt. Kissé előrekukkant, fogalma sincs vajon mennyi ideig mehetnek még, de nem bánja a zötykölődést, ami azt illeti el is bódítja, így mire pipája lassan leég, illetve kialszik, hasára tett kézzel, lebicsaklott fejjel húzza halkan a lóbőrt. Hiába no, az alkohol is elálmosít, s abból már majd' éhgyomorra megvolt két pohárral.*
1504. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-12 23:55:18
Üzenet elküldve: 2018-12-12 23:55:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek – Gyógymód//
//A piacon//
*Úgy látszik, Estanellaria sem ragadja meg az alkalmat, hogy kiöntse lelke minden rezdülését Dorának, de ezzel nincs is semmi baj. A lánynak úgy tűnik, egyikük sem valami érzelmes fajta, csak a sötételf mintha már az élettől is megfásult volna kissé, hogy még kevesebb rajongással tekint a jövőbe. Ránézésre, ha nem is tűnik idősebbnek, mindenképpen többet látott, mint könyvbújó társa. Dora azonban továbbra sem tudja megállapítani mások korát, ebbe nem is bonyolódna bele.*
- Megsüthetjük. *Helyesel.* Jobban járnánk. De a legjobban akkor, ha megtalálnánk az ellenszert. *Ábrándosat sóhajt, elképzeli maga előtt, ahogy ő lenne a nagy hős, aki megmenti az elesetteket. Még talán szobrot is állítanának róla. De az ábrándok csak azok maradnak, ha nem tesz semmit.*
- Szerintem a tudomány oltárán mindenkit és mindent fel lehet áldozni. *Vigyorodik el.* Egyszer volt egy beszélgetésem erről egy bűnözővel. Kagan azóta már kivégezte. De jókat mondott, határozottan. *Ahogy Estire pillant, szemében élénk, rideg rajongás csillog.* Eddig dacoltam vele, de nem is tudom, miért. A halál úgyis utolér, bármilyen szomorú is, hát miért ne élhetnénk az életnek, amíg csak lehet?
*Amikor a mélységi megvilágítja Dora érzéseit, a lány gúnyosan felnevet.*
- Én senkit sem szeretnék szeretni. *Mondja. Persze Estanellariát nem is fenyegeti a dolog azután, ami Habrertus és közte történt.* Szeretni fáj, mindig csak veszteségekkel jár. Meg kölcsönös függéssel. Jobb lenne, ha nekem is menne így a dolog… Hogy csak elveszem, amit akarok. De valahányszor megpróbáltam, mindig beleszerettem az illetőbe. *Ujjával a fejfedőjére mutat.* De azért a kalapját elloptam. Tetszett. És te? Csak azt ne mondd, hogy soha nem szerettél senkit.
*Eközben előkerül az árusuk is, aki nem olyan csinos, mint a portékája, de a beszéde így is igazán meggyőző. Dora azzal is elégedett, hogy tudja, „mi fán teremnek” a különféle növények, még ha nem is mind fán terem.*
- Nem, nem vagyunk lázasok. A… baráti társaságunknak lenne rá szüksége, a… *Dorának nem nagyon akaródzik kimondani, hogy mire kell a dolog, de az árus láthatóan hallott már róla. Beismerően bólint.* A járvány miatt. Sajnálom. Mi jól vagyunk, semmi bajunk, de szeretnénk segíteni a többieken. *Magyarázza, és hogy a jó ápolónő szerepébe helyezze Estanellariát is, rápillant, hogy ő is vele bólogathasson. A színjáték már úgyis fölösleges, ha egyszer a baj elharapózott, és Dora örül, hogy olyasvalakivel tárgyalhatja meg ezt, aki szintén ért a dologhoz. Sorra veszi a lehetőségeket, és Estinek is magyaráz, hogy ne maradjon le arról, amiről tudnia kéne. Nem baj, ha kicsit ő is beleszól a döntésbe, elvégre nagy a felelősség.*
- Úgy emlékszem, Hab… a barátunk könyvének írója az Unkaerre esküdött. Az Ulsga nyugtató. Már csak azért is kizárnám, mert van nálam Cytne álma – a célnak meg fog felelni. *Mondja a lánynak a pillanatnyilag összehívott konzultációban.* A lázrohamok közben könnyen előfordulhat, hogy az illető megőrül, annak pedig nem lesz jó vége. A Mérges Cyroldtól éppen ezért tartok, annak a túlzott használata is oda vezet, hiába nyugtató. Viszont jó volna ahhoz, hogy esetleg felváltva adagoljuk a Cytne álmával.
- A Lápi Nytelivel és a Sárkányfoggal lehetne táplálni a beteget, így életben tarthatjuk őket. A Myceil jót tesz az egészségnek, de szerintem csak nekünk, egészségeseknek lenne hasznunk belőle – vagy nem. *Tér rá a többi növényre.* Ha már Talpas Whula vagy Tüzes Tövis kell, az baj, akkor tüdőpestis van, vagyis egyik pillanatról a másikra meghalhat a beteg. ~ Meg mi is. ~ Viszont ha köhögéscsillapítót kap, kevésbé adja át másnak a bajt. A kettő valójában teljesen ugyanolyan, de én a Tüzes Tövisre esküszöm inkább, mert azt jóval később, szárítva is felhasználhatjuk. Vérfüvem van.
*Az árat meghallva Estanellariához fordul, hátha lenne valami mondanivalója ezzel kapcsolatban, bár attól tart, hogy társnője nem fogja róla levenni a felelősséget. A tudás hatalom, de bajt is hozhat.*
- És mibe kéred a beleegyezésünket, jó uram?
- Bocsáss meg egy percre. *Ha mindent kitárgyaltak, odébb inti a mélységi lányt.* Beszélnünk kell.
- Szívesen meghallgatom a véleményedet, de attól tartok, magamra maradtam a feladattal. Szívem szerint mindent megvennék, de arra soha nem lesz pénz, elvégre sok a beteg. Drágállom a dolgot. Viszont azon kívül, amit Habrertus kért, érdemes lenne Mérges Cyroldból, Tüzes Tövisből és Lápi Nyteliből és Sárkányfogból is bevásárolnunk. Jócskán.
~ És én mit gondoljak? Hova kapjak? ~ *Remeg meg egy kissé. Szeretné megmenteni Habrertust, de a vállalkozás több, mint lehetetlennek tűnik. Még soha nem érezte magát ennyire aprónak és esetlennek.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.12 23:57:29
//A piacon//
*Úgy látszik, Estanellaria sem ragadja meg az alkalmat, hogy kiöntse lelke minden rezdülését Dorának, de ezzel nincs is semmi baj. A lánynak úgy tűnik, egyikük sem valami érzelmes fajta, csak a sötételf mintha már az élettől is megfásult volna kissé, hogy még kevesebb rajongással tekint a jövőbe. Ránézésre, ha nem is tűnik idősebbnek, mindenképpen többet látott, mint könyvbújó társa. Dora azonban továbbra sem tudja megállapítani mások korát, ebbe nem is bonyolódna bele.*
- Megsüthetjük. *Helyesel.* Jobban járnánk. De a legjobban akkor, ha megtalálnánk az ellenszert. *Ábrándosat sóhajt, elképzeli maga előtt, ahogy ő lenne a nagy hős, aki megmenti az elesetteket. Még talán szobrot is állítanának róla. De az ábrándok csak azok maradnak, ha nem tesz semmit.*
- Szerintem a tudomány oltárán mindenkit és mindent fel lehet áldozni. *Vigyorodik el.* Egyszer volt egy beszélgetésem erről egy bűnözővel. Kagan azóta már kivégezte. De jókat mondott, határozottan. *Ahogy Estire pillant, szemében élénk, rideg rajongás csillog.* Eddig dacoltam vele, de nem is tudom, miért. A halál úgyis utolér, bármilyen szomorú is, hát miért ne élhetnénk az életnek, amíg csak lehet?
*Amikor a mélységi megvilágítja Dora érzéseit, a lány gúnyosan felnevet.*
- Én senkit sem szeretnék szeretni. *Mondja. Persze Estanellariát nem is fenyegeti a dolog azután, ami Habrertus és közte történt.* Szeretni fáj, mindig csak veszteségekkel jár. Meg kölcsönös függéssel. Jobb lenne, ha nekem is menne így a dolog… Hogy csak elveszem, amit akarok. De valahányszor megpróbáltam, mindig beleszerettem az illetőbe. *Ujjával a fejfedőjére mutat.* De azért a kalapját elloptam. Tetszett. És te? Csak azt ne mondd, hogy soha nem szerettél senkit.
*Eközben előkerül az árusuk is, aki nem olyan csinos, mint a portékája, de a beszéde így is igazán meggyőző. Dora azzal is elégedett, hogy tudja, „mi fán teremnek” a különféle növények, még ha nem is mind fán terem.*
- Nem, nem vagyunk lázasok. A… baráti társaságunknak lenne rá szüksége, a… *Dorának nem nagyon akaródzik kimondani, hogy mire kell a dolog, de az árus láthatóan hallott már róla. Beismerően bólint.* A járvány miatt. Sajnálom. Mi jól vagyunk, semmi bajunk, de szeretnénk segíteni a többieken. *Magyarázza, és hogy a jó ápolónő szerepébe helyezze Estanellariát is, rápillant, hogy ő is vele bólogathasson. A színjáték már úgyis fölösleges, ha egyszer a baj elharapózott, és Dora örül, hogy olyasvalakivel tárgyalhatja meg ezt, aki szintén ért a dologhoz. Sorra veszi a lehetőségeket, és Estinek is magyaráz, hogy ne maradjon le arról, amiről tudnia kéne. Nem baj, ha kicsit ő is beleszól a döntésbe, elvégre nagy a felelősség.*
- Úgy emlékszem, Hab… a barátunk könyvének írója az Unkaerre esküdött. Az Ulsga nyugtató. Már csak azért is kizárnám, mert van nálam Cytne álma – a célnak meg fog felelni. *Mondja a lánynak a pillanatnyilag összehívott konzultációban.* A lázrohamok közben könnyen előfordulhat, hogy az illető megőrül, annak pedig nem lesz jó vége. A Mérges Cyroldtól éppen ezért tartok, annak a túlzott használata is oda vezet, hiába nyugtató. Viszont jó volna ahhoz, hogy esetleg felváltva adagoljuk a Cytne álmával.
- A Lápi Nytelivel és a Sárkányfoggal lehetne táplálni a beteget, így életben tarthatjuk őket. A Myceil jót tesz az egészségnek, de szerintem csak nekünk, egészségeseknek lenne hasznunk belőle – vagy nem. *Tér rá a többi növényre.* Ha már Talpas Whula vagy Tüzes Tövis kell, az baj, akkor tüdőpestis van, vagyis egyik pillanatról a másikra meghalhat a beteg. ~ Meg mi is. ~ Viszont ha köhögéscsillapítót kap, kevésbé adja át másnak a bajt. A kettő valójában teljesen ugyanolyan, de én a Tüzes Tövisre esküszöm inkább, mert azt jóval később, szárítva is felhasználhatjuk. Vérfüvem van.
*Az árat meghallva Estanellariához fordul, hátha lenne valami mondanivalója ezzel kapcsolatban, bár attól tart, hogy társnője nem fogja róla levenni a felelősséget. A tudás hatalom, de bajt is hozhat.*
- És mibe kéred a beleegyezésünket, jó uram?
- Bocsáss meg egy percre. *Ha mindent kitárgyaltak, odébb inti a mélységi lányt.* Beszélnünk kell.
- Szívesen meghallgatom a véleményedet, de attól tartok, magamra maradtam a feladattal. Szívem szerint mindent megvennék, de arra soha nem lesz pénz, elvégre sok a beteg. Drágállom a dolgot. Viszont azon kívül, amit Habrertus kért, érdemes lenne Mérges Cyroldból, Tüzes Tövisből és Lápi Nyteliből és Sárkányfogból is bevásárolnunk. Jócskán.
~ És én mit gondoljak? Hova kapjak? ~ *Remeg meg egy kissé. Szeretné megmenteni Habrertust, de a vállalkozás több, mint lehetetlennek tűnik. Még soha nem érezte magát ennyire aprónak és esetlennek.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.12 23:57:29
1503. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-12 22:38:45
Üzenet elküldve: 2018-12-12 22:38:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Nozarin és Prexiar //
- Nem mindig válik be. A szellemek dönthetnek úgy, hogy nem vagy érdemes a segítségükre, vagy ha túl sokat kéred őket apróságokkal, akkor szintén elfordulhatnak tőled.
*Válaszol még a kisfiú kérdésére. Kíváncsian felkapja a fejét a szerecsendióra is, arról sem hallott még, ami miatt picit szégyelli is magát, de jobban leköti az, hogy miféle különleges fűszer lehet az. Érzi, hogy élvezni fogja az itt létet, ahol mindezek majd elérhető közelségben lesznek a számára akkor is, ha drágák. Nagyon izgatott emiatt. Az is nagyon imponál neki, hogy Nozarin világlátottságából fakadóan milyen ügyes üzletelésben. Csodálata iránta minduntalan csak mélyül és erősödik.*
*Prexiar persze állítja, hogy a piszok melegíti, mire Karheia csak lemondóan csóválja fejét.*
- Te is egy kis csibész vagy, mint Nozarin.
*Teszi hozzá csak úgy mellékesen.*
- Azért Prexi, mert az állatok több mindent képesek elviselni. A sebeik sem fertőződnek el úgy, a fájdalmat is jobban bírják, de mivel te nem vagy marha, ezért ha nem tisztálkodsz megbetegedhetsz.
*Mondja ezt még azelőtt, hogy megállapítja a kisfiú magas testhőmérsékletét és megijed emiatt.*
- De igen, az vagy Prexi.
*Jelenti ki a korábbiakhoz képest jóval határozottabban. A kisfiú beteg, érzi, hogy meleg a homloka, hiába ellenkezik. Rögtön feszültebbé is válik, ennek pedig nyilvánvaló jelei vannak. Korábbi derűs arckifejezése is tovaröppen és aggodalom veszi át a helyét. Szerencsére Nozarin itt van vele és rögtön meg is nyugtatja az, amit hall tőle. Újra menetelésre ösztökéli a hátast, és igyekszik nem túlkomplikálni a dolgokat. Az igyekezet ellenére ez nem sikerül, és már kezdi is a szokásos homlokráncolós maga elé meredést, mint amikor gondolkodik, meg ajkainak ideges rágcsálását.*
- Nem mindig válik be. A szellemek dönthetnek úgy, hogy nem vagy érdemes a segítségükre, vagy ha túl sokat kéred őket apróságokkal, akkor szintén elfordulhatnak tőled.
*Válaszol még a kisfiú kérdésére. Kíváncsian felkapja a fejét a szerecsendióra is, arról sem hallott még, ami miatt picit szégyelli is magát, de jobban leköti az, hogy miféle különleges fűszer lehet az. Érzi, hogy élvezni fogja az itt létet, ahol mindezek majd elérhető közelségben lesznek a számára akkor is, ha drágák. Nagyon izgatott emiatt. Az is nagyon imponál neki, hogy Nozarin világlátottságából fakadóan milyen ügyes üzletelésben. Csodálata iránta minduntalan csak mélyül és erősödik.*
*Prexiar persze állítja, hogy a piszok melegíti, mire Karheia csak lemondóan csóválja fejét.*
- Te is egy kis csibész vagy, mint Nozarin.
*Teszi hozzá csak úgy mellékesen.*
- Azért Prexi, mert az állatok több mindent képesek elviselni. A sebeik sem fertőződnek el úgy, a fájdalmat is jobban bírják, de mivel te nem vagy marha, ezért ha nem tisztálkodsz megbetegedhetsz.
*Mondja ezt még azelőtt, hogy megállapítja a kisfiú magas testhőmérsékletét és megijed emiatt.*
- De igen, az vagy Prexi.
*Jelenti ki a korábbiakhoz képest jóval határozottabban. A kisfiú beteg, érzi, hogy meleg a homloka, hiába ellenkezik. Rögtön feszültebbé is válik, ennek pedig nyilvánvaló jelei vannak. Korábbi derűs arckifejezése is tovaröppen és aggodalom veszi át a helyét. Szerencsére Nozarin itt van vele és rögtön meg is nyugtatja az, amit hall tőle. Újra menetelésre ösztökéli a hátast, és igyekszik nem túlkomplikálni a dolgokat. Az igyekezet ellenére ez nem sikerül, és már kezdi is a szokásos homlokráncolós maga elé meredést, mint amikor gondolkodik, meg ajkainak ideges rágcsálását.*
1502. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-12 22:26:46
Üzenet elküldve: 2018-12-12 22:26:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Menekültek – Gyógymód//
//A piacon//
- Köszönöm, kedves hölgyem! Nem véletlen, az árubeszerzéséről magam gondoskodom! *Teszi össze kezét meghajolva, a furcsa csuhába bújtatott, kissé talán ápolatlan és kopasz ember. A csuha meghatározhatatlan színű és itt-ott bizony gizgazos és fűfoltos. Persze ez jelenthet bizony jót is, hisz bizonyítja természetjáró voltát, vagy csak alaposan benyakalt az éjszaka folyamán, s hason csúszva tette meg az utat, erdő széli kis házáig. Annyi bizonyos, hogy a zöld abroszos asztalon sorba rendezve, olykor szálban, olykor csokorban többfajta növény is látható, melyek nagy része friss, a madzagon lógó szárított áru inkább a felállított keretes pult tetejéről csöngnek le, szellőtől lengedezve. Erős és mély illat árad az asztaltól, van, mikor keserű, van, mikor édes, citrusos és mentás, mintha a világ összes aromáját erre az egy helyre sűrítették volna össze.*
- De hát miért nem, maga reszeli? *Csapja össze tenyerét az árus.* Hiszen itt van, épen és egészségesen! *Mutatja fel a narancsos színű gombát, annak kupacából felvéve.* Ugyan magasra kellett másznom érte, de oly gyönyörű, szinte kínálja magát, meg sem kell szólalnom! *Az árus hangja kissé rekedtes, mint, aki nem szokta a beszédet, ami ugyan furcsa lehet egy árustól, de nem egy erdőjárótól.*
- Talán, lázas kegyed? Vagy talán a hölgy? *Néz hirtelen a Dora mögött álló mélységire.* Akkor bizony a napkelte után szedettet ajánlom, a többi satnya és gyenge, szinte semmitérő, persze a kis csillagvirág gyönyörű, de vajmi keveset ér, ha hatástalan. *Biggyeszti le száját, aztán a következő kérdésre már felcsillan a szeme:*
- Quartan? Gondoljátok jó lehet a járvány ellen? *Sóhajt fel.* Van itt az is, a folyó mentén szedtem a minap. A bogyók még frissek, könnyen sajtolhatók. *Vesz elő egy kis dobozt a pult alól.* De akad Unkaer is, gondoltam, hogy ez lesz a következő, mit kérsz. De ha ez nem jó, van Ulsga is, ha esetleg a pestisesek szökni próbálnának. *Kacsint a lányokra az árus, de komoly arccal.*
- Azt javaslom vigyél ebből is, ha már kotyvasztgatsz. *Mondja, majd egy kis doboz Sárkányfogat is odatol Dora elé.* Ez pedig a későbbiekben lehet hasznos. *Immár Mérges Cyroldot vesz elő, feltéve persze a lány felismeri a növényeket.*
- Van itt minden, mi kellhet, kérdés persze a hatás ugye. A növények megfelelő kombinációja érdekes elegyet alkothat. Ismered a betegséget elég alaposan? *Húzza fel szemöldökét.* Myceil és Lápi Nyteli, ezt sem hagyhatod itt!
*Karba fonja a szemét, s figyel, látható, hogy fejben számol, majd felsóhajt.*
- Nem akarok nyerészkedni. Hajlandó vagyok... ezt az egészet olcsón megszámítani. *Simít végig homlokán.* Nem aprózom el, ha viszel egy adagnyit, 300 arany az ára, de csak öt növény tekintetében. Javaslom többet vigyél, viszont az összetevőket nektek kell kiválasztani. Nem biztos, hogy elsőre sikerül, ha érted mire gondolok. Mint mondtam, akad minden, csak keresni kell, magam is ajánlottam jó pár növényt. De vihetsz Talpas Whulát, Tüzes Tövist, vagy Vérfüvet is. *Vonja meg a vállát.*
- Ön dönt, doktornő. *Hajol meg mosolyogva.* Mielőtt azonban döntésüket követően távoznának, lesz még egy feltételem, amibe látatlanul bele kell egyezniük. *Vált komolyra arca és hangja.*
//A piacon//
- Köszönöm, kedves hölgyem! Nem véletlen, az árubeszerzéséről magam gondoskodom! *Teszi össze kezét meghajolva, a furcsa csuhába bújtatott, kissé talán ápolatlan és kopasz ember. A csuha meghatározhatatlan színű és itt-ott bizony gizgazos és fűfoltos. Persze ez jelenthet bizony jót is, hisz bizonyítja természetjáró voltát, vagy csak alaposan benyakalt az éjszaka folyamán, s hason csúszva tette meg az utat, erdő széli kis házáig. Annyi bizonyos, hogy a zöld abroszos asztalon sorba rendezve, olykor szálban, olykor csokorban többfajta növény is látható, melyek nagy része friss, a madzagon lógó szárított áru inkább a felállított keretes pult tetejéről csöngnek le, szellőtől lengedezve. Erős és mély illat árad az asztaltól, van, mikor keserű, van, mikor édes, citrusos és mentás, mintha a világ összes aromáját erre az egy helyre sűrítették volna össze.*
- De hát miért nem, maga reszeli? *Csapja össze tenyerét az árus.* Hiszen itt van, épen és egészségesen! *Mutatja fel a narancsos színű gombát, annak kupacából felvéve.* Ugyan magasra kellett másznom érte, de oly gyönyörű, szinte kínálja magát, meg sem kell szólalnom! *Az árus hangja kissé rekedtes, mint, aki nem szokta a beszédet, ami ugyan furcsa lehet egy árustól, de nem egy erdőjárótól.*
- Talán, lázas kegyed? Vagy talán a hölgy? *Néz hirtelen a Dora mögött álló mélységire.* Akkor bizony a napkelte után szedettet ajánlom, a többi satnya és gyenge, szinte semmitérő, persze a kis csillagvirág gyönyörű, de vajmi keveset ér, ha hatástalan. *Biggyeszti le száját, aztán a következő kérdésre már felcsillan a szeme:*
- Quartan? Gondoljátok jó lehet a járvány ellen? *Sóhajt fel.* Van itt az is, a folyó mentén szedtem a minap. A bogyók még frissek, könnyen sajtolhatók. *Vesz elő egy kis dobozt a pult alól.* De akad Unkaer is, gondoltam, hogy ez lesz a következő, mit kérsz. De ha ez nem jó, van Ulsga is, ha esetleg a pestisesek szökni próbálnának. *Kacsint a lányokra az árus, de komoly arccal.*
- Azt javaslom vigyél ebből is, ha már kotyvasztgatsz. *Mondja, majd egy kis doboz Sárkányfogat is odatol Dora elé.* Ez pedig a későbbiekben lehet hasznos. *Immár Mérges Cyroldot vesz elő, feltéve persze a lány felismeri a növényeket.*
- Van itt minden, mi kellhet, kérdés persze a hatás ugye. A növények megfelelő kombinációja érdekes elegyet alkothat. Ismered a betegséget elég alaposan? *Húzza fel szemöldökét.* Myceil és Lápi Nyteli, ezt sem hagyhatod itt!
*Karba fonja a szemét, s figyel, látható, hogy fejben számol, majd felsóhajt.*
- Nem akarok nyerészkedni. Hajlandó vagyok... ezt az egészet olcsón megszámítani. *Simít végig homlokán.* Nem aprózom el, ha viszel egy adagnyit, 300 arany az ára, de csak öt növény tekintetében. Javaslom többet vigyél, viszont az összetevőket nektek kell kiválasztani. Nem biztos, hogy elsőre sikerül, ha érted mire gondolok. Mint mondtam, akad minden, csak keresni kell, magam is ajánlottam jó pár növényt. De vihetsz Talpas Whulát, Tüzes Tövist, vagy Vérfüvet is. *Vonja meg a vállát.*
- Ön dönt, doktornő. *Hajol meg mosolyogva.* Mielőtt azonban döntésüket követően távoznának, lesz még egy feltételem, amibe látatlanul bele kell egyezniük. *Vált komolyra arca és hangja.*
1501. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-12 21:55:38
Üzenet elküldve: 2018-12-12 21:55:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Lehúzzák a következőt is majd az öreg furcsa kérdést tesz fel amire Trodd furcsa választ ad.*
-Azt, azért nem hinném, de biztos felbukkan pár ember.
*Hogy mitől olyan biztos ebben? Hát nem tudja, de így szokott lenni. Mindig felbukkan néhány ember ilyenkor. Ez a dolgok rendje. Majd elindulnak. Mikor az öreg is felszállt a szekérre Trodd meg is indítja a csacsit aki egyáltalán nem makacs. Majd Sfetts bácsi komoly hibát vét. Mégpedig Trodd-ra bízza a beszélgetést. A pásztor egy érdekes teremtmény. Észre se veszi a csendet és nem is érzi a késztetést, hogy megtörje. Nincs mit mondania úgyhogy hallgat. És amennyiben az öreg se szólal meg, haladhatnak akár egész úton néma csendben.*
*Lehúzzák a következőt is majd az öreg furcsa kérdést tesz fel amire Trodd furcsa választ ad.*
-Azt, azért nem hinném, de biztos felbukkan pár ember.
*Hogy mitől olyan biztos ebben? Hát nem tudja, de így szokott lenni. Mindig felbukkan néhány ember ilyenkor. Ez a dolgok rendje. Majd elindulnak. Mikor az öreg is felszállt a szekérre Trodd meg is indítja a csacsit aki egyáltalán nem makacs. Majd Sfetts bácsi komoly hibát vét. Mégpedig Trodd-ra bízza a beszélgetést. A pásztor egy érdekes teremtmény. Észre se veszi a csendet és nem is érzi a késztetést, hogy megtörje. Nincs mit mondania úgyhogy hallgat. És amennyiben az öreg se szólal meg, haladhatnak akár egész úton néma csendben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344