Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-20 02:08:37
Üzenet elküldve: 2018-12-20 02:08:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Sfetts bácsi szavait ő nem tartja olyan nagy dicséretnek. Az a normális, hogy megcsinálják, azt ami meg volt beszélve. Trodd pedig becsületes ember úgyhogy szóra se érdemes, hogy állja a szavát. Az óriás kézfogásával meg van elégedve. Ahogy azzal is ahogy Sfetts bácsihoz viszonyul. Ő is egy rendes alaknak tűnik. Az ilyeneket pedig mindig jó szívvel fogadják erre felé. A házépítésben is segítene nekik. Hogy tartozna bármivel arra Trodd csak legyint. Tudhatná is a másik ha Learon már felvilágosította róla, hogy mennek itt a dolgok.*
-Ez ugye így normális.
*Bólogat. Azon, hogy a barátja nevét nem jegyezte meg a másik Trodd nem akad fent. Ismert már elég óriást, hogy megállapítsa mindnek vannak furcsaságai. Ez a névzavar ahhoz képest mintha bömbölve közveszélyesen rohangálna egész kellemes. Sőt, ő maga építette a saját házát is.*
-Az derék. Ha tudom biztos segítek.
*Sfetts bácsi is magához tér eléggé ahhoz, hogy ismét meglepje a pásztort.*
~Nem semmi torka van az öregnek.~
-Nem sajnálom én a bort. Azért van. De jó ötlet méricskélés előtt inni?
*Mondjuk munka közben se egy életbiztosítás, de azzal az állítással Trodd nem ért egyet. Még a kaszálást se tartja veszélyesebbnek pár kupica után.*
-Amúgy a pörköltet rám lehet bízni. Majd ha lesz munka akkor segítek, de ne tessék megerőltetni magát.
*Nem azért mondta mert a főzés ne lenne munka. Sőt! Megnyúzni egy birkát és előkészíteni kimondottan férfias munka. Hát még egyben megfőzni. Ilyet egy asszony nem tud. De a tervezgetés és a gondolkodás. Hát az már más. Ezt persze Trodd nem fejti ki hosszan. Nem azért mert nem akarja megbántani Sfetts bácsit hanem mert úgy véli ez akkora igazság, hogy az öreg is tisztában lehet vele. A birkával nem sokat tököl. Egy közeli fához vezeti, ott vékony kötélre fogja és agyonüti. Nem először csinál már ilyet. Ez után összeköti a jószág lábait és fellógatja majd elkezdi nyúzni.*
*Sfetts bácsi szavait ő nem tartja olyan nagy dicséretnek. Az a normális, hogy megcsinálják, azt ami meg volt beszélve. Trodd pedig becsületes ember úgyhogy szóra se érdemes, hogy állja a szavát. Az óriás kézfogásával meg van elégedve. Ahogy azzal is ahogy Sfetts bácsihoz viszonyul. Ő is egy rendes alaknak tűnik. Az ilyeneket pedig mindig jó szívvel fogadják erre felé. A házépítésben is segítene nekik. Hogy tartozna bármivel arra Trodd csak legyint. Tudhatná is a másik ha Learon már felvilágosította róla, hogy mennek itt a dolgok.*
-Ez ugye így normális.
*Bólogat. Azon, hogy a barátja nevét nem jegyezte meg a másik Trodd nem akad fent. Ismert már elég óriást, hogy megállapítsa mindnek vannak furcsaságai. Ez a névzavar ahhoz képest mintha bömbölve közveszélyesen rohangálna egész kellemes. Sőt, ő maga építette a saját házát is.*
-Az derék. Ha tudom biztos segítek.
*Sfetts bácsi is magához tér eléggé ahhoz, hogy ismét meglepje a pásztort.*
~Nem semmi torka van az öregnek.~
-Nem sajnálom én a bort. Azért van. De jó ötlet méricskélés előtt inni?
*Mondjuk munka közben se egy életbiztosítás, de azzal az állítással Trodd nem ért egyet. Még a kaszálást se tartja veszélyesebbnek pár kupica után.*
-Amúgy a pörköltet rám lehet bízni. Majd ha lesz munka akkor segítek, de ne tessék megerőltetni magát.
*Nem azért mondta mert a főzés ne lenne munka. Sőt! Megnyúzni egy birkát és előkészíteni kimondottan férfias munka. Hát még egyben megfőzni. Ilyet egy asszony nem tud. De a tervezgetés és a gondolkodás. Hát az már más. Ezt persze Trodd nem fejti ki hosszan. Nem azért mert nem akarja megbántani Sfetts bácsit hanem mert úgy véli ez akkora igazság, hogy az öreg is tisztában lehet vele. A birkával nem sokat tököl. Egy közeli fához vezeti, ott vékony kötélre fogja és agyonüti. Nem először csinál már ilyet. Ez után összeköti a jószág lábait és fellógatja majd elkezdi nyúzni.*
1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-19 22:04:02
Üzenet elküldve: 2018-12-19 22:04:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Indulós//
* Miután végeztek az újabb kis pihenővel, Dram már egészen a Tharg birtokig nem áll meg a lovával. Itt viszont a folyó mellett felsóhajt. *
- Szerintem pihenjünk meg. Fárasztó ez a lovaglás. * Néz testvérére, de most nem úgy, mint az előző két alkalommal, látszik rajta, hogy tényleg jól esne neki, ha megállnának. Nyúzott arcú, nem szokott ilyen hosszú lovagláshoz, és a teste is nehezen bírja a megerőltetést. Ha testvérének nincs ellenére, akkor egy fához köti a lovaikat, és miután megbizonyosodott róla, hogy senki nem látja őket, elterül a fűben, az eget kémlelve. *
- Olyan fura, nem? * Kérdezi Wymnitől. * Egész életünket eltöltjük a házban, ahol felnőttünk. Az a biztonságos, az a megszokott. Mégis felkerekedünk, újra és újra, hogy távol hagyjuk, hogy ismeretlen területekre merészkedjünk. Akkor is, ha nem kívánjuk a kalandot. Ha elég nekünk a könyvek adta tudás, az a világ, amit azokból ismerhetünk meg. Mégis... valamiért mindig kilépünk a komfortzónánkból, hogy új terepre merészkedjünk. Fura fajta az elf, de még az ember is.
* Miután végeztek az újabb kis pihenővel, Dram már egészen a Tharg birtokig nem áll meg a lovával. Itt viszont a folyó mellett felsóhajt. *
- Szerintem pihenjünk meg. Fárasztó ez a lovaglás. * Néz testvérére, de most nem úgy, mint az előző két alkalommal, látszik rajta, hogy tényleg jól esne neki, ha megállnának. Nyúzott arcú, nem szokott ilyen hosszú lovagláshoz, és a teste is nehezen bírja a megerőltetést. Ha testvérének nincs ellenére, akkor egy fához köti a lovaikat, és miután megbizonyosodott róla, hogy senki nem látja őket, elterül a fűben, az eget kémlelve. *
- Olyan fura, nem? * Kérdezi Wymnitől. * Egész életünket eltöltjük a házban, ahol felnőttünk. Az a biztonságos, az a megszokott. Mégis felkerekedünk, újra és újra, hogy távol hagyjuk, hogy ismeretlen területekre merészkedjünk. Akkor is, ha nem kívánjuk a kalandot. Ha elég nekünk a könyvek adta tudás, az a világ, amit azokból ismerhetünk meg. Mégis... valamiért mindig kilépünk a komfortzónánkból, hogy új terepre merészkedjünk. Fura fajta az elf, de még az ember is.
1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-19 20:12:03
Üzenet elküldve: 2018-12-19 20:12:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Csendben várakozik, míg Tizio előkészíti kendőjét új feladatára, kíváncsian várva, hogy mi fog kisülni a dologból. Szerencsére csupa jó, ugyanis lába máris kevésbé fáj, és úgy tűnik a férfi is egyre beszédesebb hangulatba kerül, bepillantást engedve múltjába és jellemébe. A bátyját illető megjegyzés, majd a gyors helyesbítés kapcsán kissé felvonja a szemöldökét, ugyanis furcsának találja a szóhasználatot. ~Csak nem szeretné esetleg, hogy a bátyja már halott legyen?~ töpreng magában, ám végül arra jut, még ha ez az ötlet nem is állna távol Tiziotól, a tényleges megvalósításig azonban minden bizonnyal nem menne el, ez pedig megnyugtatja valamennyire*
- Felteszem, a legszerényebb is te vagy! *nevet fel hirtelen, ugyanis bár tagadhatatlan, hogy igazán sármos férfi, azért a kellő önbizalomnak sincsen híján. ~Vagy talán már kicsit túl is teng benne...~ teszi hozzá magában kuncogva. ~Igazán adhatna nekem egy keveset, ha már annyi van neki!~ elmélkedik tovább kissé elszomorodva, ugyanis be kell ismernie, ő maga mindennek mondható, csak épp magabiztosnak nem, akármennyire is igyekszik tenni ez ellen. Saját bánatáról azonban hamarosan eltereli a figyelmét a Tizio iránt érzett sajnálat.*
- Erre nem is gondoltam, sajnálom, butaság volt ilyesmit mondanom... *szabadkozik hirtelen, kissé félrefordítva a fejét, ugyanis bele se gondolt, hogy valószínűleg nem sok ismerőse maradt a férfinak, aki túlélte a lázadást, barátja pedig még annál is kevesebb. A következő mondatnál azonban értetlenül pillant Tiziora.*
- És az miért baj? *kíváncsian várja a választ, ugyanis bár nem tartja magát valami jó táncosnak, a maga módján kifejezetten élvezi, ha lehetősége nyílik rá, így rögtön feltételezi, hogy ez a szórakozási forma másokból is hasonló érzéseket vált ki, és nehezen tudja elképzelni, hogy a férfinak ne okozzon örömet, hogy egész este csinos, fiatal lányokat tartson a karjai közt. A társalgás azonban hamarosan sokkal kevésbé kellemes témákra terelődik. Részben bátorításból fogja meg Tizio kezét, hogy lássa, ha akar, ellen tud állni a vágynak, hogy tovább kábítsa magát, részben pedig hogy ténylegesen is megakadályozza ebben a cselekedetben, azonban nem számít ilyen heves reakcióra, így mikor a férfi maga felé húzza, másik kezével kénytelen megtámaszkodni a földön, hogy ne essen rá Tiziora. A hirtelen közelségtől zavarba jön, majd elvörösödik, ez pedig csak tovább fokozza zavarát. Arcán érzi a férfi lélegzetét, míg tekintetét szinte mágikusan vonzza magára a kék szempár, így ami már megint háttérbe szorul, az természetesen a gondolkodás.*
- I... igen. *csak ennyit tud dadogva válaszolni Tizio kérdésére, furcsa csalódottságot érezve, amikor újra az eredetire válik köztük a távolság* Úgy hiszem, kellő szeretettel, törődéssel és idővel minden és mindenki megjavítható, még a legelesettebb, legnyomorultabb állatkák is. *teszi hozzá csendesen, mikor már sikerül kissé összeszednie a gondolatait. ~Hinnem kell benne, mert csak így tudok hinni abban is, hogy én is megváltozhatok~ gondolja magában, ugyanis élénken él a fejében egy kép arról, milyen is szeretne lenni, azonban az ideáljai eléréséhez szükséges lépések megtételéhez közel sincs elég bátorsága, így mások segítésével éli ki ilyen irányú vágyait, remélve, hogy egy nap majd nem csak ahhoz lesz mersze és kitartása, hogy másokat a helyes útra tereljen, hanem hogy önmagával is szembenézzen. Addig is azonban inkább Tizio megismerésének és megjavításának szenteli az idejét és az energiáját.*
- Fivéreid? Ezek szerint több is van? Hányan vagytok testvérek? *kérdez vissza meglepetten, ugyanis az eddig hallottak alapján azt feltételezte, egy tökéletes bátyja és egy gyönyörű húga van csupán.*
- Vétek, hogy önként elzárkózol! Pedig ha többet járnál a szabadban, biztos vagyok benne, hogy rengeteg csinos lány kacagását hallhatnád! *mosolyodik el kissé, majd komolyabb hangnemben folytatja.*
- Szerintem csak menekülsz valami elől, azért kerülöd ennyire az embereket. De mi elől? *fürkészi kutatóan Tizio arcát, míg a válaszára vár, ugyanis az eddigiek alapján úgy érzi, nem egy sótlan, besavanyodott fickóval van dolga, aki legszívesebben mindenkitől elvonulva éldegélne a semmi közepén, hanem inkább csak egy meggyötört lélekkel, aki fél megmutatni az igazi valóját, ennek a viselkedésnek pedig szeretné tudni a kiváltó okát.*
*Csendben várakozik, míg Tizio előkészíti kendőjét új feladatára, kíváncsian várva, hogy mi fog kisülni a dologból. Szerencsére csupa jó, ugyanis lába máris kevésbé fáj, és úgy tűnik a férfi is egyre beszédesebb hangulatba kerül, bepillantást engedve múltjába és jellemébe. A bátyját illető megjegyzés, majd a gyors helyesbítés kapcsán kissé felvonja a szemöldökét, ugyanis furcsának találja a szóhasználatot. ~Csak nem szeretné esetleg, hogy a bátyja már halott legyen?~ töpreng magában, ám végül arra jut, még ha ez az ötlet nem is állna távol Tiziotól, a tényleges megvalósításig azonban minden bizonnyal nem menne el, ez pedig megnyugtatja valamennyire*
- Felteszem, a legszerényebb is te vagy! *nevet fel hirtelen, ugyanis bár tagadhatatlan, hogy igazán sármos férfi, azért a kellő önbizalomnak sincsen híján. ~Vagy talán már kicsit túl is teng benne...~ teszi hozzá magában kuncogva. ~Igazán adhatna nekem egy keveset, ha már annyi van neki!~ elmélkedik tovább kissé elszomorodva, ugyanis be kell ismernie, ő maga mindennek mondható, csak épp magabiztosnak nem, akármennyire is igyekszik tenni ez ellen. Saját bánatáról azonban hamarosan eltereli a figyelmét a Tizio iránt érzett sajnálat.*
- Erre nem is gondoltam, sajnálom, butaság volt ilyesmit mondanom... *szabadkozik hirtelen, kissé félrefordítva a fejét, ugyanis bele se gondolt, hogy valószínűleg nem sok ismerőse maradt a férfinak, aki túlélte a lázadást, barátja pedig még annál is kevesebb. A következő mondatnál azonban értetlenül pillant Tiziora.*
- És az miért baj? *kíváncsian várja a választ, ugyanis bár nem tartja magát valami jó táncosnak, a maga módján kifejezetten élvezi, ha lehetősége nyílik rá, így rögtön feltételezi, hogy ez a szórakozási forma másokból is hasonló érzéseket vált ki, és nehezen tudja elképzelni, hogy a férfinak ne okozzon örömet, hogy egész este csinos, fiatal lányokat tartson a karjai közt. A társalgás azonban hamarosan sokkal kevésbé kellemes témákra terelődik. Részben bátorításból fogja meg Tizio kezét, hogy lássa, ha akar, ellen tud állni a vágynak, hogy tovább kábítsa magát, részben pedig hogy ténylegesen is megakadályozza ebben a cselekedetben, azonban nem számít ilyen heves reakcióra, így mikor a férfi maga felé húzza, másik kezével kénytelen megtámaszkodni a földön, hogy ne essen rá Tiziora. A hirtelen közelségtől zavarba jön, majd elvörösödik, ez pedig csak tovább fokozza zavarát. Arcán érzi a férfi lélegzetét, míg tekintetét szinte mágikusan vonzza magára a kék szempár, így ami már megint háttérbe szorul, az természetesen a gondolkodás.*
- I... igen. *csak ennyit tud dadogva válaszolni Tizio kérdésére, furcsa csalódottságot érezve, amikor újra az eredetire válik köztük a távolság* Úgy hiszem, kellő szeretettel, törődéssel és idővel minden és mindenki megjavítható, még a legelesettebb, legnyomorultabb állatkák is. *teszi hozzá csendesen, mikor már sikerül kissé összeszednie a gondolatait. ~Hinnem kell benne, mert csak így tudok hinni abban is, hogy én is megváltozhatok~ gondolja magában, ugyanis élénken él a fejében egy kép arról, milyen is szeretne lenni, azonban az ideáljai eléréséhez szükséges lépések megtételéhez közel sincs elég bátorsága, így mások segítésével éli ki ilyen irányú vágyait, remélve, hogy egy nap majd nem csak ahhoz lesz mersze és kitartása, hogy másokat a helyes útra tereljen, hanem hogy önmagával is szembenézzen. Addig is azonban inkább Tizio megismerésének és megjavításának szenteli az idejét és az energiáját.*
- Fivéreid? Ezek szerint több is van? Hányan vagytok testvérek? *kérdez vissza meglepetten, ugyanis az eddig hallottak alapján azt feltételezte, egy tökéletes bátyja és egy gyönyörű húga van csupán.*
- Vétek, hogy önként elzárkózol! Pedig ha többet járnál a szabadban, biztos vagyok benne, hogy rengeteg csinos lány kacagását hallhatnád! *mosolyodik el kissé, majd komolyabb hangnemben folytatja.*
- Szerintem csak menekülsz valami elől, azért kerülöd ennyire az embereket. De mi elől? *fürkészi kutatóan Tizio arcát, míg a válaszára vár, ugyanis az eddigiek alapján úgy érzi, nem egy sótlan, besavanyodott fickóval van dolga, aki legszívesebben mindenkitől elvonulva éldegélne a semmi közepén, hanem inkább csak egy meggyötört lélekkel, aki fél megmutatni az igazi valóját, ennek a viselkedésnek pedig szeretné tudni a kiváltó okát.*
1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-19 19:43:46
Üzenet elküldve: 2018-12-19 19:43:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karheia és Nozarin//
* Prexi bólint, jelezve, hogy felfogja, amit a nő mond és mivel semmi kifogása nincs most a szellemek ajándékaival kapcsolatban, így hagyja, hogy a barátságos szellemekről vadabb vizekre evezhessenek Nozarin történetében.
Prexi furcsán néz a férfire, mint aki egy szavát sem hiszi. *
- Szóval - * ráncolja homlokát értetlenül. * - Sokan azért dolgoznak órákon át vagy akár tíz órákon át, hogy aztán amit készítenek az olcsóbb legyen, mint amit megtaláltak? Ennek nagyon nincs értelme - * rázza a fejét konokul, pedig ha tudná, hogy az emberek mennyi mindent tesznek teljesen feleslegesen és értelmetlenül, akkor tudná, hogy mi a haszna az ilyen cselekedeteknek, amelyek látszólag gazdaságilag ostobaságok.
Prexit a pénzügyi rész nem túlságosan izgatja azon túl, hogy a szobor értékes, viszont a szörnyek már sokkal élénkebb tekintet csalnak elő a fiúból, aki ismét csak beleveszik Nozarin történtének hallgatásába. Természetesen közben el is képzeli a pókszerű rémeket, és kicsit meg is ijed, még a hideg is kirázza, ahogy hallgatja a férfit. Utóbb persze kiderül, hogy csak beteg, legalábbis ezt állítják, bár ő ebben igazából kételkedik. *
- És, és nem volt köztetek varázsló? Nem sebezte őket a mágia sem? - * annak csak hatással kellett volna lennie azokat a pókokra, elvégre a varázslatok mindenre és mindenkire hatnak, kivéve, akire, és akikre nem, de mivel Prexi ismerete e téren úgyszólván gyér, így nem tudja, hogy mit is gondoljon a varázslók és szörnyek csatáiról. * - Mivel győztétek le őket? - * logikus, hogy felülkerekedtek, elvégre nem lenne itt Nozarin, ha másképp történt volna. *
- Nem is - * vigyorodik a nőre fejét rázva, amikor csibészséggel vádolja meg. Őszintén, nem szokott magára így gondolni, elvégre szófogadó, csak néha feledékeny, de természetesen melyik gyerek nem az? *
- Azért erre ne vegyél mérget! - * közli nevetve, elvégre lehet, hogy nincsenek szarvai és nem legel a mezőn, ellenben sületlenségeket tud magyarázni, és egyébként is apjától a marha jelző teljesen elfogadott, átlagos megnevezés volt. A fiú bár jól érzi magát - viszonylag - a nevetés nem tudatosan, inkább ez alatti állapotból fakad, hiszen, ha valakit betegséggel vádolnak meg - jogtalanul - nyilvánvaló, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a vádló elbizonytalanodjon igazát illetően. Ez persze Karheianál úgy tűnik nem jön be és a nő váltig állatja, hogy Prexi beteg. A fiú szerint persze nem így van. Egyszerűen csak hidegebbre fordult az idő, viszont nagyon jól tudja, hogy idősebbekkel nem lehet huzamosabb ideig vitázni. *
- Jó, akkor beteg vagyok - * intézi el egy vállrándítással és ő is szótlanságba merül, mert nem szeret beteg lenni, ami komorsággal tölti el, hiszen a nőnek lehet, hogy igaza van. *
* Prexi bólint, jelezve, hogy felfogja, amit a nő mond és mivel semmi kifogása nincs most a szellemek ajándékaival kapcsolatban, így hagyja, hogy a barátságos szellemekről vadabb vizekre evezhessenek Nozarin történetében.
Prexi furcsán néz a férfire, mint aki egy szavát sem hiszi. *
- Szóval - * ráncolja homlokát értetlenül. * - Sokan azért dolgoznak órákon át vagy akár tíz órákon át, hogy aztán amit készítenek az olcsóbb legyen, mint amit megtaláltak? Ennek nagyon nincs értelme - * rázza a fejét konokul, pedig ha tudná, hogy az emberek mennyi mindent tesznek teljesen feleslegesen és értelmetlenül, akkor tudná, hogy mi a haszna az ilyen cselekedeteknek, amelyek látszólag gazdaságilag ostobaságok.
Prexit a pénzügyi rész nem túlságosan izgatja azon túl, hogy a szobor értékes, viszont a szörnyek már sokkal élénkebb tekintet csalnak elő a fiúból, aki ismét csak beleveszik Nozarin történtének hallgatásába. Természetesen közben el is képzeli a pókszerű rémeket, és kicsit meg is ijed, még a hideg is kirázza, ahogy hallgatja a férfit. Utóbb persze kiderül, hogy csak beteg, legalábbis ezt állítják, bár ő ebben igazából kételkedik. *
- És, és nem volt köztetek varázsló? Nem sebezte őket a mágia sem? - * annak csak hatással kellett volna lennie azokat a pókokra, elvégre a varázslatok mindenre és mindenkire hatnak, kivéve, akire, és akikre nem, de mivel Prexi ismerete e téren úgyszólván gyér, így nem tudja, hogy mit is gondoljon a varázslók és szörnyek csatáiról. * - Mivel győztétek le őket? - * logikus, hogy felülkerekedtek, elvégre nem lenne itt Nozarin, ha másképp történt volna. *
- Nem is - * vigyorodik a nőre fejét rázva, amikor csibészséggel vádolja meg. Őszintén, nem szokott magára így gondolni, elvégre szófogadó, csak néha feledékeny, de természetesen melyik gyerek nem az? *
- Azért erre ne vegyél mérget! - * közli nevetve, elvégre lehet, hogy nincsenek szarvai és nem legel a mezőn, ellenben sületlenségeket tud magyarázni, és egyébként is apjától a marha jelző teljesen elfogadott, átlagos megnevezés volt. A fiú bár jól érzi magát - viszonylag - a nevetés nem tudatosan, inkább ez alatti állapotból fakad, hiszen, ha valakit betegséggel vádolnak meg - jogtalanul - nyilvánvaló, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a vádló elbizonytalanodjon igazát illetően. Ez persze Karheianál úgy tűnik nem jön be és a nő váltig állatja, hogy Prexi beteg. A fiú szerint persze nem így van. Egyszerűen csak hidegebbre fordult az idő, viszont nagyon jól tudja, hogy idősebbekkel nem lehet huzamosabb ideig vitázni. *
- Jó, akkor beteg vagyok - * intézi el egy vállrándítással és ő is szótlanságba merül, mert nem szeret beteg lenni, ami komorsággal tölti el, hiszen a nőnek lehet, hogy igaza van. *
1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-19 19:14:43
Üzenet elküldve: 2018-12-19 19:14:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kecskevarázs//
*Visszatér a szerény mosoly az arcára, mikor a mágus biztosítja a segítségéről.*
- Köszönöm, Learon mester! Ez sokat jelent nekem.
*A komor téma után érkező vigasztalás viszont már meglepi. Rég érte ennyi simogatás a buksiját. Pislognia kell néhányat, hogy elkenje meghatottságtól gyűlő könnyeit, mielőtt még cseppé formálódhatnának. Nem akar ilyen gyenge lenni, főleg a mester előtt. Szomorúan mosolyog a mágus szavain, de azért megpróbálja büszkén kihúzni magát. Hiszen ő már tanítvány, aki megbízik mesterében és felnéz rá.*
- Köszönöm, Learon mester.
*Úgy tűnik, ma már csak hálálkodni tud. A mágus feltételére megint kihúzza magát boldogan csillogó szemekkel.*
- Képtelen is lennék másra használni...
*Kitekint ő is az ablakon.*
- Hálás vagyok. Akkor hamarosan visszatérek. Ám most soká maradtam…
*Lekászálódik a székről, közelebb lép Learonhoz és Gidácskát átadja neki.*
- Sajnálom, Kedvesem, indulnom kell.
*A gügyögő hanghordozás már sejtetheti, hogy ez is az apróságnak szól, ahogy egy utolsó fülvakarás is. Aztán rámosolyog a mágusra.*
- Köszönöm a kedves fogadtatást. És ígérem, nem maradok el soká. És kitalálok ám egyedül is.
*Ajánlkozik udvariasan, hogy ne kelljen még ezzel is fáradnia vendéglátójának. Persze lebeszélni se akarja, elvégre ez az ő otthona.*
//Kecskevarázs//
*Visszatér a szerény mosoly az arcára, mikor a mágus biztosítja a segítségéről.*
- Köszönöm, Learon mester! Ez sokat jelent nekem.
*A komor téma után érkező vigasztalás viszont már meglepi. Rég érte ennyi simogatás a buksiját. Pislognia kell néhányat, hogy elkenje meghatottságtól gyűlő könnyeit, mielőtt még cseppé formálódhatnának. Nem akar ilyen gyenge lenni, főleg a mester előtt. Szomorúan mosolyog a mágus szavain, de azért megpróbálja büszkén kihúzni magát. Hiszen ő már tanítvány, aki megbízik mesterében és felnéz rá.*
- Köszönöm, Learon mester.
*Úgy tűnik, ma már csak hálálkodni tud. A mágus feltételére megint kihúzza magát boldogan csillogó szemekkel.*
- Képtelen is lennék másra használni...
*Kitekint ő is az ablakon.*
- Hálás vagyok. Akkor hamarosan visszatérek. Ám most soká maradtam…
*Lekászálódik a székről, közelebb lép Learonhoz és Gidácskát átadja neki.*
- Sajnálom, Kedvesem, indulnom kell.
*A gügyögő hanghordozás már sejtetheti, hogy ez is az apróságnak szól, ahogy egy utolsó fülvakarás is. Aztán rámosolyog a mágusra.*
- Köszönöm a kedves fogadtatást. És ígérem, nem maradok el soká. És kitalálok ám egyedül is.
*Ajánlkozik udvariasan, hogy ne kelljen még ezzel is fáradnia vendéglátójának. Persze lebeszélni se akarja, elvégre ez az ő otthona.*
1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-19 07:43:24
Üzenet elküldve: 2018-12-19 07:43:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kecskevarázs//
*Learon látja a lány meglepődését, de nem különösebben kerít neki nagy feneket. A városnak pusztulnia kellett vagy így, vagy úgy. Ahova a bűn és az emberek elnyomása beveszi magát, ott hamarosan a hanyatlás lesz az úr. Az pedig csak szerencsétlen véletlen, hogy nem az olyan óvó kezek alatt történt meg a változás, mint az övé. Mosolyogva lenéz a kisállatra az aprócska lány kezében, és nyugtázza, hogy jó kezekbe adta gidáját. Van, aki nem tud bánni velük, de nagyon úgy látszik, hogy Lyllnek született tehetsége van a jószágok megnyugtatásában. Talán a gidának meg abban, hogy az őt simogatót töltse el békés érzésekkel, de ez szinte mindegyik ilyen kis szőrgolyónak megvan, fajától függetlenül.*
-Ahogy gondolod! Arra azonban emlékezz, hogy mindig itt lesz a Vashegy, és rajta egy pásztormágus, aki várja, mikor tud segíteni! *Hajtja meg egy kissé színpadiasan a fejét és közben vigyorog. A nagy megborzongásra és szomorú szemekre Learon átnyúl az asztalon, és megsimogatja a lány buksiját. Pont úgy, mint előbb, pontosan úgy, mintha egy elveszett kiskutyát nyugtatna az ember.*
-Mind tehetünk a szenvedőkért! Már azzal is tettél érte édes kis Lyllinorom, hogy felkerestél! Szabad utat kaptál a mágiatanuláshoz egy olyan mestertől, aki ugyan azoknak a céloknak él, mint te magad! *Kezét visszahúzza maga mellé és elmeredően bámul az ablakon kifelé.*
-Tanítalak mágiára, ha megígéred nekem, hogy csak arra fogod használni, hogy megvédj vele másokat! A tanulást pedig bármikor elkezdhetjük majd, ha úgy érzed kész vagy rá!
//Kecskevarázs//
*Learon látja a lány meglepődését, de nem különösebben kerít neki nagy feneket. A városnak pusztulnia kellett vagy így, vagy úgy. Ahova a bűn és az emberek elnyomása beveszi magát, ott hamarosan a hanyatlás lesz az úr. Az pedig csak szerencsétlen véletlen, hogy nem az olyan óvó kezek alatt történt meg a változás, mint az övé. Mosolyogva lenéz a kisállatra az aprócska lány kezében, és nyugtázza, hogy jó kezekbe adta gidáját. Van, aki nem tud bánni velük, de nagyon úgy látszik, hogy Lyllnek született tehetsége van a jószágok megnyugtatásában. Talán a gidának meg abban, hogy az őt simogatót töltse el békés érzésekkel, de ez szinte mindegyik ilyen kis szőrgolyónak megvan, fajától függetlenül.*
-Ahogy gondolod! Arra azonban emlékezz, hogy mindig itt lesz a Vashegy, és rajta egy pásztormágus, aki várja, mikor tud segíteni! *Hajtja meg egy kissé színpadiasan a fejét és közben vigyorog. A nagy megborzongásra és szomorú szemekre Learon átnyúl az asztalon, és megsimogatja a lány buksiját. Pont úgy, mint előbb, pontosan úgy, mintha egy elveszett kiskutyát nyugtatna az ember.*
-Mind tehetünk a szenvedőkért! Már azzal is tettél érte édes kis Lyllinorom, hogy felkerestél! Szabad utat kaptál a mágiatanuláshoz egy olyan mestertől, aki ugyan azoknak a céloknak él, mint te magad! *Kezét visszahúzza maga mellé és elmeredően bámul az ablakon kifelé.*
-Tanítalak mágiára, ha megígéred nekem, hogy csak arra fogod használni, hogy megvédj vele másokat! A tanulást pedig bármikor elkezdhetjük majd, ha úgy érzed kész vagy rá!
1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-18 17:22:01
Üzenet elküldve: 2018-12-18 17:22:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Haza, vagy valami olyasmi//
*A kapunál odavet egy köszönésfélét az őrnek, nyilván megismeri, így nem különösebben kell vele foglalkoznia. Persze a járvány miatt nehézkes a kijutás, de tekintve, hogy ismerik, valamint nem megy oly messzire, így különösebben nem zavartatja magát, ha kell kinyitja magának a kaput.*
- Csak a birtokokra. *Fűzi hozzá szomorúan, majd egy rövid intést követően immár a birtokok földes útját rója szüntelen. Hamar hazaér, már ismeri a járást, s elcsábult tekintettel néz a megüresedett Synmira irányába. Minek menjen oda? Hisz nem várja senki. Krestvir talán tudja, hol keresse, ha akarja. Halkan lép az épületbe, s megállapítja, hogy itt nem változott semmi, az ajtót nem tudja maga mögött betenni, mert nincs, de nem is igényli. A szoba közepén egy használt asztalt felfordít, mellé egy fatönköt, majd leül, s rákönyököl.*
- Jó lesz itt, egyedül. *Vonja meg vállát, s nem áll szándékában sehová menni. Zaxdor az óriás, a tharg birtokok hatalmas területének egy apró szegletében, csendes magányba vonult, hol nem zavarja meg senki sem.*
*A kapunál odavet egy köszönésfélét az őrnek, nyilván megismeri, így nem különösebben kell vele foglalkoznia. Persze a járvány miatt nehézkes a kijutás, de tekintve, hogy ismerik, valamint nem megy oly messzire, így különösebben nem zavartatja magát, ha kell kinyitja magának a kaput.*
- Csak a birtokokra. *Fűzi hozzá szomorúan, majd egy rövid intést követően immár a birtokok földes útját rója szüntelen. Hamar hazaér, már ismeri a járást, s elcsábult tekintettel néz a megüresedett Synmira irányába. Minek menjen oda? Hisz nem várja senki. Krestvir talán tudja, hol keresse, ha akarja. Halkan lép az épületbe, s megállapítja, hogy itt nem változott semmi, az ajtót nem tudja maga mögött betenni, mert nincs, de nem is igényli. A szoba közepén egy használt asztalt felfordít, mellé egy fatönköt, majd leül, s rákönyököl.*
- Jó lesz itt, egyedül. *Vonja meg vállát, s nem áll szándékában sehová menni. Zaxdor az óriás, a tharg birtokok hatalmas területének egy apró szegletében, csendes magányba vonult, hol nem zavarja meg senki sem.*
1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-18 17:11:46
Üzenet elküldve: 2018-12-18 17:11:46
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Váltogatja tekintetét a pásztor és a megtermett óriás között, aki kissé gyermeteg lélekkel kér azonnal bocsánatot, bár nem ő volt elsősorban az oka a gnóm ébredésének.*
- Van kinek, természetes, van ki csak ígérget. *Veti oda Troddnak, majd az óriáshoz fordul.* Farag nekem, valami művészit. A botomra. *Jegyzi meg, hogy Grotg is világosabban lásson, hisz azonnal meg kell osztani vele minden információt. Köhög néhányat, majd miután összeszedi magát mosolyogva fordul az óriáshoz.*
- Amúgy rá se ránts, nem te ébresztettél fel, különben is dolog van! *Ujját felemelve vihogva rikkant fel.* Most meg, hogy már van segítségünk is, rövidesen neki is láthatunk. *Vonja meg a vállát, majd a pásztorra néz.*
- Trodd, az étel hozzávalóit készítsük előbb össze? Esetleg... khm... igyunk egyet-kettőt közben, vagy jelöljük ki az alapot, s míg mi dolgozunk, te az ételre ügyelsz? *Kérdezi, mert nagyon fontos alaposan megtervezni előbb a dolgokat, ahogyan Bris barátjától tanulta annak idején. ~ Vajon merre járhatsz, csendes cimbora? ~ Kérdezi hirtelen magától, mert régen hallott már fogadott emberbarátja felől. Gyorsan elő is készíti a rajzokat, melyeket korábban még a mulatság alatt rajzolt... vagy még azelőtt? Igazából már nem is emlékszik rá. Grotg felé mutatja.*
- Látod? Így lesz. Téglalap alap, a ház falait még nem beszéltük, de az biztos, hogy saras külsőt kap, hogy bent tartsa a meleget. Mielőtt azonban a tető felkerülne, a kemencét is meg kell rakni. Jól gondolom? *Kérdezi az óriást, hisz épp most mondta, hogy saját házát is ő építette fel, dolgosnak látszik.*
*Váltogatja tekintetét a pásztor és a megtermett óriás között, aki kissé gyermeteg lélekkel kér azonnal bocsánatot, bár nem ő volt elsősorban az oka a gnóm ébredésének.*
- Van kinek, természetes, van ki csak ígérget. *Veti oda Troddnak, majd az óriáshoz fordul.* Farag nekem, valami művészit. A botomra. *Jegyzi meg, hogy Grotg is világosabban lásson, hisz azonnal meg kell osztani vele minden információt. Köhög néhányat, majd miután összeszedi magát mosolyogva fordul az óriáshoz.*
- Amúgy rá se ránts, nem te ébresztettél fel, különben is dolog van! *Ujját felemelve vihogva rikkant fel.* Most meg, hogy már van segítségünk is, rövidesen neki is láthatunk. *Vonja meg a vállát, majd a pásztorra néz.*
- Trodd, az étel hozzávalóit készítsük előbb össze? Esetleg... khm... igyunk egyet-kettőt közben, vagy jelöljük ki az alapot, s míg mi dolgozunk, te az ételre ügyelsz? *Kérdezi, mert nagyon fontos alaposan megtervezni előbb a dolgokat, ahogyan Bris barátjától tanulta annak idején. ~ Vajon merre járhatsz, csendes cimbora? ~ Kérdezi hirtelen magától, mert régen hallott már fogadott emberbarátja felől. Gyorsan elő is készíti a rajzokat, melyeket korábban még a mulatság alatt rajzolt... vagy még azelőtt? Igazából már nem is emlékszik rá. Grotg felé mutatja.*
- Látod? Így lesz. Téglalap alap, a ház falait még nem beszéltük, de az biztos, hogy saras külsőt kap, hogy bent tartsa a meleget. Mielőtt azonban a tető felkerülne, a kemencét is meg kell rakni. Jól gondolom? *Kérdezi az óriást, hisz épp most mondta, hogy saját házát is ő építette fel, dolgosnak látszik.*
1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-18 11:27:03
Üzenet elküldve: 2018-12-18 11:27:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Effy birtoka //
*Megrebben ugyan a szeme, hogy Rel visszakérdez, hogy ki is Nirs, de aztán csak megválaszolja a kérdését.*
- Kagan bátyjának a fia. A kuzinom.
*Meg a szeretője vagy micsodája is. Ebbe a gondolatba Aenae annak rendje és módja szerint bele is pirul, egyszerűen nem tud nem a maszatos, székre gyűrt lepedő felé pillantani. Inkább visszafordul a szakácskönyv irányába, flegmán megrántja a vállát.*
- Hát mihez képest? Nirst utálja, mert az apját is utálta, én sem vagyok a szíve csücske.
*Majdnem in flagrante kapta őket, ami végképp nem tett jót egyikük megítélésének sem.*
- De végül is életben hagyott mindkettőnket, csak fenyegetett. Szóval, ja, asszem, hogy tartalmas volt.
*Halálfélelem és düh tekintetében mindenképpen.*
- De ezek barbárok, azt sem tudják, hogy mi a különbség a desszertvilla meg a halvilla között.
*Hangja kissé zaklatott, de hát zaklatott napjai vannak, zaklatott napjait meg zaklatott éjszakák követik. A Kagan-téma meg mindig is érzékenyen érinti, továbbra is, rózsás hangulatát is bármikor lelombozza, most is lelohad kicsit a jókedve.*
- Hát azt hiszem, hogy egyikünk sem lesz már olyan, mint régen volt. Hiszed vagy sem, de egyszerűen nem találunk szolgálót. Pedig azt hittem, hogy tömött sorokban fognak jelentkezni, mégis könnyebb munka, mint a földeken lenne, de nem. Szóval amíg valaki nem ereszkedik le hozzánk, addig kénytelen vagyunk magunk boldogulni.
*Mosolyogva megy be a kamrába, hogy kihozzon olyan dolgokat, mint tojás meg van és liszt. Kezdetnek.*
- Hát sütemény. Mézes, vagy citromos, még nem döntöttem el. Effynek. Szereti a sütit, meg a sütit mindenki szereti, nem?
// Effy birtoka //
*Megrebben ugyan a szeme, hogy Rel visszakérdez, hogy ki is Nirs, de aztán csak megválaszolja a kérdését.*
- Kagan bátyjának a fia. A kuzinom.
*Meg a szeretője vagy micsodája is. Ebbe a gondolatba Aenae annak rendje és módja szerint bele is pirul, egyszerűen nem tud nem a maszatos, székre gyűrt lepedő felé pillantani. Inkább visszafordul a szakácskönyv irányába, flegmán megrántja a vállát.*
- Hát mihez képest? Nirst utálja, mert az apját is utálta, én sem vagyok a szíve csücske.
*Majdnem in flagrante kapta őket, ami végképp nem tett jót egyikük megítélésének sem.*
- De végül is életben hagyott mindkettőnket, csak fenyegetett. Szóval, ja, asszem, hogy tartalmas volt.
*Halálfélelem és düh tekintetében mindenképpen.*
- De ezek barbárok, azt sem tudják, hogy mi a különbség a desszertvilla meg a halvilla között.
*Hangja kissé zaklatott, de hát zaklatott napjai vannak, zaklatott napjait meg zaklatott éjszakák követik. A Kagan-téma meg mindig is érzékenyen érinti, továbbra is, rózsás hangulatát is bármikor lelombozza, most is lelohad kicsit a jókedve.*
- Hát azt hiszem, hogy egyikünk sem lesz már olyan, mint régen volt. Hiszed vagy sem, de egyszerűen nem találunk szolgálót. Pedig azt hittem, hogy tömött sorokban fognak jelentkezni, mégis könnyebb munka, mint a földeken lenne, de nem. Szóval amíg valaki nem ereszkedik le hozzánk, addig kénytelen vagyunk magunk boldogulni.
*Mosolyogva megy be a kamrába, hogy kihozzon olyan dolgokat, mint tojás meg van és liszt. Kezdetnek.*
- Hát sütemény. Mézes, vagy citromos, még nem döntöttem el. Effynek. Szereti a sütit, meg a sütit mindenki szereti, nem?
1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-18 10:25:05
Üzenet elküldve: 2018-12-18 10:25:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Tizio gondosan kisimítja az anyagot, mielőtt feltekerné a lány lábán, hogy ne nyomja egy gyűrődés sem. Tizio igen előzékeny férfi, vagy legalábbis annak mutatja magát, nehéz megítélni, ő maga sem biztos benne, hogy valójában melyik. Féloldalas mosollyal pillant Navára, bólint. ~Naná, hogy jobb lett, doktor Tizio ehhez is ért!~ Tekintete végigszalad a lányok.*
- A bátyám jó ember volt. Illetve jó ember. ~Remélem, hogy csak egy szajha combjai között felejtette magát.~ Hamarosan előkerül. ~Ez a családfősdi nem nekem való.~ Nem tehet arról, hogy ő a szüleink legtökéletesebb gyermeke. De a legjóképűbb én vagyok. *Halkan felnevet, igazság szerint valamennyi testvére szerencsés ebben a tekintetben, Effy igazán csinos nővé érette és az Aquista fivéreket mindig kedvelték a nők. ~Csak Zivon olyan kis nyomi, mert sosem hallgatott rám!~ Tizio tudja magáról, hogy megnyerő külsejű fiatalember, a testét is szereti karban tartani, noha az itteni népek lenézik a magafajta városit, a városi csak nyápic és lusta lehet, Tizio meg szereti azt hinni magáról, hogy se nem nyápic, se nem lusta.*
- A barátaim vélhetően meghaltak a városban, ahogy az egykori táncpartnereim is. De nem is szeretek táncolni. Mifelénk elvárás volt, hogy a nőtlen fiatalemberek minden hölgyet megtáncoltassanak. ~Azok meg okvetlenül csacsogni akarnak közben.~ *Nem húzza el a kezét a lányéból, szeme sem rebben arra, hogy Nava megfogta, a lány szavaira csak a mosoly tűnik el Tizio arcáról, megszorítja Nava kezét, közelebb húzza magához, ő is hajol és hacsak Nava hátra nem hőköl, akkor arcuk olyan közel kerül egymáshoz, hogy érezhetik bőrükön a másik légvételét.* - Hölgyem, minden elesett, nyomorult állatkát hazaviszel? Babusgatod, szeretgeted, próbálod megjavítani, ami elromlott benne? *Elereszti Nava kezét, hátradől ismét a fának, fejét oldalra fordítva néz a lányra.*
- Ha ismernéd a fivéreim, akkor mást mondanál. Vagy az apámat. *Újra arcára kúszik a csibészes, féloldalas mosoly.* - Egyáltalán nem tartanak elzárva, magam zárkózom oda, csak ritkán hagyom el. Csinos lányok kacagásáért bármikor. ~Jajj cicám, miért is vagy félvér?~
*Tizio gondosan kisimítja az anyagot, mielőtt feltekerné a lány lábán, hogy ne nyomja egy gyűrődés sem. Tizio igen előzékeny férfi, vagy legalábbis annak mutatja magát, nehéz megítélni, ő maga sem biztos benne, hogy valójában melyik. Féloldalas mosollyal pillant Navára, bólint. ~Naná, hogy jobb lett, doktor Tizio ehhez is ért!~ Tekintete végigszalad a lányok.*
- A bátyám jó ember volt. Illetve jó ember. ~Remélem, hogy csak egy szajha combjai között felejtette magát.~ Hamarosan előkerül. ~Ez a családfősdi nem nekem való.~ Nem tehet arról, hogy ő a szüleink legtökéletesebb gyermeke. De a legjóképűbb én vagyok. *Halkan felnevet, igazság szerint valamennyi testvére szerencsés ebben a tekintetben, Effy igazán csinos nővé érette és az Aquista fivéreket mindig kedvelték a nők. ~Csak Zivon olyan kis nyomi, mert sosem hallgatott rám!~ Tizio tudja magáról, hogy megnyerő külsejű fiatalember, a testét is szereti karban tartani, noha az itteni népek lenézik a magafajta városit, a városi csak nyápic és lusta lehet, Tizio meg szereti azt hinni magáról, hogy se nem nyápic, se nem lusta.*
- A barátaim vélhetően meghaltak a városban, ahogy az egykori táncpartnereim is. De nem is szeretek táncolni. Mifelénk elvárás volt, hogy a nőtlen fiatalemberek minden hölgyet megtáncoltassanak. ~Azok meg okvetlenül csacsogni akarnak közben.~ *Nem húzza el a kezét a lányéból, szeme sem rebben arra, hogy Nava megfogta, a lány szavaira csak a mosoly tűnik el Tizio arcáról, megszorítja Nava kezét, közelebb húzza magához, ő is hajol és hacsak Nava hátra nem hőköl, akkor arcuk olyan közel kerül egymáshoz, hogy érezhetik bőrükön a másik légvételét.* - Hölgyem, minden elesett, nyomorult állatkát hazaviszel? Babusgatod, szeretgeted, próbálod megjavítani, ami elromlott benne? *Elereszti Nava kezét, hátradől ismét a fának, fejét oldalra fordítva néz a lányra.*
- Ha ismernéd a fivéreim, akkor mást mondanál. Vagy az apámat. *Újra arcára kúszik a csibészes, féloldalas mosoly.* - Egyáltalán nem tartanak elzárva, magam zárkózom oda, csak ritkán hagyom el. Csinos lányok kacagásáért bármikor. ~Jajj cicám, miért is vagy félvér?~
1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-18 03:21:49
Üzenet elküldve: 2018-12-18 03:21:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek – Gyógymód//
//A piacon//
*Ahogy fák közé érnek, és egy kereszteződéshez közelednek Noximya ügetésre, majd lépésre veszi vissza Kimérát. Vet egy gyors pillantást az útjelző táblákra. Mehetne Artheniorba is, de tudja, hogy egy járványt a gócpontban kell orvosolni, ott kell felszámolni, mert hiába kezeljük egy betegség tüneteit, attól még nem fog a beteg felgyógyulni. Első lépésként, mindig a fertőzés helyét kell megtisztítani. Nox már fordítja is hátasát Thargia irányba.
A közelben egy folyó tűnik fel, aminek zúgását már a fák között is hallotta. A vidék dimbes-dombos arculatot ölt, és lassan kirajzolódik előttük egy hegy, melynek fennsíkján Amon Ruadh városa terül el. Ügetésben haladnak a hegy lábához. Kiméra fújtat és némi fehér tajték csíkozza nyakát, de Nox érzi a szárak feszülésén, hogy hátasában bőven van még, és meg sem kottyant neki ez a táv, de lépésre fogja, ahogy beérnek a piacra. Csöpi csimpaszkodása közben fészkelődik kicsit, és izgatottan forgatja szőrös kis pofáját. A piacon azonban koránt se az a elvárható vásári forgatag fogadja a triót, ami ilyen kórság sújtotta időkben teljesen érthető. A lány bámészkodva néz végig a piacon.*
~ Az lesz a legjobb, ha itt kérek útbaigazítást. ~
*Egy árus előtt megpillant két nőt, hevesen trécselnek valamiről, ahogy közelebb léptet lovával, azt is kiveszi beszédükből, hogy különböző füvekről és a járványról folyik a diskurzus. Lepattan lováról, de csuklyásmajma azonnal visszaugrik a nyeregbe. Nox kantárszáron vezetve lovát, sétál oda a két hölgyeményhez, mellyel egy időben leveszi a csőrös, kalapos védőmaszkját.
És egy barátságos mosollyal, így szól: *
- Jó napot, jó nagyot! Elnézést, de hallottam, hogy a járványról beszélnek. Útbaigazítanának? Hol kell gyógyítói szolgálatra jelentkezni?
//A piacon//
*Ahogy fák közé érnek, és egy kereszteződéshez közelednek Noximya ügetésre, majd lépésre veszi vissza Kimérát. Vet egy gyors pillantást az útjelző táblákra. Mehetne Artheniorba is, de tudja, hogy egy járványt a gócpontban kell orvosolni, ott kell felszámolni, mert hiába kezeljük egy betegség tüneteit, attól még nem fog a beteg felgyógyulni. Első lépésként, mindig a fertőzés helyét kell megtisztítani. Nox már fordítja is hátasát Thargia irányba.
A közelben egy folyó tűnik fel, aminek zúgását már a fák között is hallotta. A vidék dimbes-dombos arculatot ölt, és lassan kirajzolódik előttük egy hegy, melynek fennsíkján Amon Ruadh városa terül el. Ügetésben haladnak a hegy lábához. Kiméra fújtat és némi fehér tajték csíkozza nyakát, de Nox érzi a szárak feszülésén, hogy hátasában bőven van még, és meg sem kottyant neki ez a táv, de lépésre fogja, ahogy beérnek a piacra. Csöpi csimpaszkodása közben fészkelődik kicsit, és izgatottan forgatja szőrös kis pofáját. A piacon azonban koránt se az a elvárható vásári forgatag fogadja a triót, ami ilyen kórság sújtotta időkben teljesen érthető. A lány bámészkodva néz végig a piacon.*
~ Az lesz a legjobb, ha itt kérek útbaigazítást. ~
*Egy árus előtt megpillant két nőt, hevesen trécselnek valamiről, ahogy közelebb léptet lovával, azt is kiveszi beszédükből, hogy különböző füvekről és a járványról folyik a diskurzus. Lepattan lováról, de csuklyásmajma azonnal visszaugrik a nyeregbe. Nox kantárszáron vezetve lovát, sétál oda a két hölgyeményhez, mellyel egy időben leveszi a csőrös, kalapos védőmaszkját.
És egy barátságos mosollyal, így szól: *
- Jó napot, jó nagyot! Elnézést, de hallottam, hogy a járványról beszélnek. Útbaigazítanának? Hol kell gyógyítói szolgálatra jelentkezni?
1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-17 21:42:56
Üzenet elküldve: 2018-12-17 21:42:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Háztűznéző//
* Grotg nem látta, hogy a gnóm alszik, de most elszégyelli magát, amiért felkeltette. A pásztor üdvözlését viszont nem utasítja vissza, mint Learonnál, úgy itt is ügyel, hogy ne szorítsa meg túlságosan az ember kezét, de azért férfias legyen a kézfogása, ne tűnjön úgy, mintha lenézné a férfit vagy bármi ilyesmi. *
- Grotg vagyok, Gratg fia. * Köszönti a férfit kézfogás közben, majd egyből az öreghez fordul. * Ne haragudjon kérem, hogy felkeltettem, nem volt szándékomban. * Tördeli a kezét, mint egy kisgyerek, akit a szőnyeg szélére állítottak. A felvetésre viszont egyből bólogat. *
- Ugyan, szívesen segítek. Az útmutatásért is jövök eggyel, és Dearontól azt hallottam, hogy itt amúgy is ez a szokás. Szorgos kezek segítik egymást, ez itt a szokás, ez igazán tisztelendő hozzáállás. * Bólogat, és megvakargatja a fejét. *
- Én is magamnak építettem a házam, tudom, hogy nagy munka, a világért se hagynám, hogy a szomszédaim segítség nélkül maradjanak.
* Grotg nem látta, hogy a gnóm alszik, de most elszégyelli magát, amiért felkeltette. A pásztor üdvözlését viszont nem utasítja vissza, mint Learonnál, úgy itt is ügyel, hogy ne szorítsa meg túlságosan az ember kezét, de azért férfias legyen a kézfogása, ne tűnjön úgy, mintha lenézné a férfit vagy bármi ilyesmi. *
- Grotg vagyok, Gratg fia. * Köszönti a férfit kézfogás közben, majd egyből az öreghez fordul. * Ne haragudjon kérem, hogy felkeltettem, nem volt szándékomban. * Tördeli a kezét, mint egy kisgyerek, akit a szőnyeg szélére állítottak. A felvetésre viszont egyből bólogat. *
- Ugyan, szívesen segítek. Az útmutatásért is jövök eggyel, és Dearontól azt hallottam, hogy itt amúgy is ez a szokás. Szorgos kezek segítik egymást, ez itt a szokás, ez igazán tisztelendő hozzáállás. * Bólogat, és megvakargatja a fejét. *
- Én is magamnak építettem a házam, tudom, hogy nagy munka, a világért se hagynám, hogy a szomszédaim segítség nélkül maradjanak.
1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-17 21:33:34
Üzenet elküldve: 2018-12-17 21:33:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Trodd békésen eszegeti az uzsonnáját. Az óriás láttán se jelenik meg rajta idegesség jele. Szereti a nagydarab kicsit lassú, de békés népeket akik nem vetik meg a munkát. Csak akkor kell vigyázni mikor idegesek lesznek. Olyankor még hangosabbak és kártékonyak is. Visszainteget. Majd az alvó öregre mutat. Aki, magától is felébred.*
-Jó reggelt.
*A hálálkodásra csak egykedvűen vállat ránt.*
-Ugyan. Megbeszéltük.
*Természetes, hogy akkor nekikezd. Főleg mert szeret is faragni és tetszik neki a kihívás. Örül, hogy azért most már jobb hangulatban van az öreg. A kis közjátékon el is vigyorodik majd bólint. Egy kicsit göcög is az öreg reakcióján. A kérdés megválaszolása rá hárul amit a szokásos megfontoltságával meg is tesz. Így nem akad fent a névzavaron.*
-Az Learon Derin lesz. Arrafelé odatalál. Szomszédok vagyunk. Én vagyok Trodd Molound a vashegy pásztora.
*Megy oda a nagydarab fickóhoz és nyújt kezet neki.*
-Amúgy ha ráérsz akkor szívesen vennénk néhány segítő kezet. Nemsoká nekikezdünk a házam építésének. Lesz birkapörkölt meg kaphatsz bort.
*Trodd békésen eszegeti az uzsonnáját. Az óriás láttán se jelenik meg rajta idegesség jele. Szereti a nagydarab kicsit lassú, de békés népeket akik nem vetik meg a munkát. Csak akkor kell vigyázni mikor idegesek lesznek. Olyankor még hangosabbak és kártékonyak is. Visszainteget. Majd az alvó öregre mutat. Aki, magától is felébred.*
-Jó reggelt.
*A hálálkodásra csak egykedvűen vállat ránt.*
-Ugyan. Megbeszéltük.
*Természetes, hogy akkor nekikezd. Főleg mert szeret is faragni és tetszik neki a kihívás. Örül, hogy azért most már jobb hangulatban van az öreg. A kis közjátékon el is vigyorodik majd bólint. Egy kicsit göcög is az öreg reakcióján. A kérdés megválaszolása rá hárul amit a szokásos megfontoltságával meg is tesz. Így nem akad fent a névzavaron.*
-Az Learon Derin lesz. Arrafelé odatalál. Szomszédok vagyunk. Én vagyok Trodd Molound a vashegy pásztora.
*Megy oda a nagydarab fickóhoz és nyújt kezet neki.*
-Amúgy ha ráérsz akkor szívesen vennénk néhány segítő kezet. Nemsoká nekikezdünk a házam építésének. Lesz birkapörkölt meg kaphatsz bort.
1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-17 21:17:45
Üzenet elküldve: 2018-12-17 21:17:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Először csak pislogni tud a meglepő határozottságon, ami hirtelen a férfi hangjából árad, és talán meg is ijedne kissé, ha aztán nem folytatná kedvesebb hangnemben.*
- Visszaadom, mindenképp! *bólogat hevesen, miközben hagyja, hogy Tizio a bokájára kösse a nyakkendőjét. Még mindig sajnálja kissé a ruhadarabot, ugyanakkor furcsa mód a szoros rögzítés hatására határozottan enyhül a fájdalom a lábában.*
- Máris jobb! *pillant mosolyogva Tiziora, ám mosolya hamar az arcára fagy, ahogy a férfi a múltjáról mesél neki.*
- Sajnálom! *feleli szomorúan* Bizonyára nem lehetett könnyű egy ilyen báty árnyékában felnőni... *a hallottak nyomán kezdi teljesen más színben látni a férfit, aki csak részben tehető felelőssé saját hibáiért, részben pedig csak a körülmények áldozata. ~Körülmények, mi? Nagyanyád jót nevetne, ha ezt meghallaná!~ szólal meg egy gonosz kis hang a fejében, ugyanis nagyanyja az ilyen alakokat mihaszna semmirekellőknek tartotta, akikben nem volt annyira akaraterő és kitartás, hogy küzdjenek magukért, és vigyék valamire, így könnyen a boros pohár vált egyetlen barátjukká. ~Bár Tizionak talán sosem kellett megküzdenie semmiért, mindent megkapott így is, ezért könnyen elhitte, hogy nem képes többre~ pillant szánakozva a férfira, aki más körülmények közt talán sokkal többre vihette volna.*
- Örülök, hogy jól vannak! *mutat a szükségesnél kissé nagyobb lelkesedést a lovak iránt, hogy elterelje Tizio, de még inkább a saját gondolatait az előbbi szomorú témáról, ám valahogy csak nem tudnak elszakadni az emlékek keserédes bűvköréből.*
- Dehogynem, ez igenis egyszerű! *fogja meg finoman a férfi kezét, hogy ezúttal így akadályozza meg a további szerhasználatban* Annyi más módon lehet még szórakozni. Megtapasztalhatnád a természet békéjét, táncolhatnál a zene ritmusára, élvezhetnéd a barátaid társaságát... ennyire unalmas a valóság, hogy el akarsz szakadni tőle? *pillant fürkészőn a kék szemekbe, félve, mit talál majd bennük. Attól tart, a túlzott vágy a kábulat iránt előjele lehet valami sokkal komolyabb, akár végzetes vágynak, hogy maga mögött hagyja a jelent.*
- Szerintem nem vagy rossz. Vagy legalábbis nem olyan rossz, mint azt gondolod magadról. *teszi hozzá halkan* Inkább csak elhiszed, hogy ennyire vagy méltó, és nem is próbálsz küzdeni ellene! *folytatja már kissé hevesebben. ~És ez az, ami igazán fáj és aggaszt!~ teszi hozzá magában, ugyanis az az érzése, Tizio nagy dolgokra hivatott, de ezekből nem lesz semmi, ha tovább folytatja önpusztító életmódját.*
- Az is épp elég, ha magadnak ártasz... *fejezi be a prédikálást fáradt mosollyal, mert biztos benne, ami az egyik fülén bement, az másikon ki is jött Tizionak. ~De talán majd valamikor még eszébe jut, mielőtt túl késő lesz!~ gondolja szomorúan.*
- Ó, biztosíthatlak róla, a te modorod is tökéletesen sima! *neveti el magát a férfi szavain, örülve, hogy végre kicsit kellemesebb vizekre tudnak evezni a beszélgetésben.*
- Igazán nincs szükség rá, hogy elzárva tartsanak egy sötét raktárban! *kacag tovább, hiszen biztos benne, Tizio nem az a fajta férfi, akit akarata ellenére fogva lehetne tartani.*
*Először csak pislogni tud a meglepő határozottságon, ami hirtelen a férfi hangjából árad, és talán meg is ijedne kissé, ha aztán nem folytatná kedvesebb hangnemben.*
- Visszaadom, mindenképp! *bólogat hevesen, miközben hagyja, hogy Tizio a bokájára kösse a nyakkendőjét. Még mindig sajnálja kissé a ruhadarabot, ugyanakkor furcsa mód a szoros rögzítés hatására határozottan enyhül a fájdalom a lábában.*
- Máris jobb! *pillant mosolyogva Tiziora, ám mosolya hamar az arcára fagy, ahogy a férfi a múltjáról mesél neki.*
- Sajnálom! *feleli szomorúan* Bizonyára nem lehetett könnyű egy ilyen báty árnyékában felnőni... *a hallottak nyomán kezdi teljesen más színben látni a férfit, aki csak részben tehető felelőssé saját hibáiért, részben pedig csak a körülmények áldozata. ~Körülmények, mi? Nagyanyád jót nevetne, ha ezt meghallaná!~ szólal meg egy gonosz kis hang a fejében, ugyanis nagyanyja az ilyen alakokat mihaszna semmirekellőknek tartotta, akikben nem volt annyira akaraterő és kitartás, hogy küzdjenek magukért, és vigyék valamire, így könnyen a boros pohár vált egyetlen barátjukká. ~Bár Tizionak talán sosem kellett megküzdenie semmiért, mindent megkapott így is, ezért könnyen elhitte, hogy nem képes többre~ pillant szánakozva a férfira, aki más körülmények közt talán sokkal többre vihette volna.*
- Örülök, hogy jól vannak! *mutat a szükségesnél kissé nagyobb lelkesedést a lovak iránt, hogy elterelje Tizio, de még inkább a saját gondolatait az előbbi szomorú témáról, ám valahogy csak nem tudnak elszakadni az emlékek keserédes bűvköréből.*
- Dehogynem, ez igenis egyszerű! *fogja meg finoman a férfi kezét, hogy ezúttal így akadályozza meg a további szerhasználatban* Annyi más módon lehet még szórakozni. Megtapasztalhatnád a természet békéjét, táncolhatnál a zene ritmusára, élvezhetnéd a barátaid társaságát... ennyire unalmas a valóság, hogy el akarsz szakadni tőle? *pillant fürkészőn a kék szemekbe, félve, mit talál majd bennük. Attól tart, a túlzott vágy a kábulat iránt előjele lehet valami sokkal komolyabb, akár végzetes vágynak, hogy maga mögött hagyja a jelent.*
- Szerintem nem vagy rossz. Vagy legalábbis nem olyan rossz, mint azt gondolod magadról. *teszi hozzá halkan* Inkább csak elhiszed, hogy ennyire vagy méltó, és nem is próbálsz küzdeni ellene! *folytatja már kissé hevesebben. ~És ez az, ami igazán fáj és aggaszt!~ teszi hozzá magában, ugyanis az az érzése, Tizio nagy dolgokra hivatott, de ezekből nem lesz semmi, ha tovább folytatja önpusztító életmódját.*
- Az is épp elég, ha magadnak ártasz... *fejezi be a prédikálást fáradt mosollyal, mert biztos benne, ami az egyik fülén bement, az másikon ki is jött Tizionak. ~De talán majd valamikor még eszébe jut, mielőtt túl késő lesz!~ gondolja szomorúan.*
- Ó, biztosíthatlak róla, a te modorod is tökéletesen sima! *neveti el magát a férfi szavain, örülve, hogy végre kicsit kellemesebb vizekre tudnak evezni a beszélgetésben.*
- Igazán nincs szükség rá, hogy elzárva tartsanak egy sötét raktárban! *kacag tovább, hiszen biztos benne, Tizio nem az a fajta férfi, akit akarata ellenére fogva lehetne tartani.*
1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-17 20:50:49
Üzenet elküldve: 2018-12-17 20:50:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Effy birtoka //
*Megállapítja magában, hogy Aenae bájos a kis konyhatündér mivoltában és azt is, hogy biztosan jó asszony lenne belőle amilyen kedves és odaadó. A maga kis elragadó módján neki is tetszik a lány, és a külsejével sem lát semmi kifogásolnivalót, igaz, hogy jellemzően nem tartozik az esetei közé.*
- Nirs?
*Kérdez vissza érdeklődve, mert ez a név egyelőre nem mond neki sokat, nehezen tud hozzá képet társítani, ami nem csoda tekintve, hogy mennyire új neki ez a közeg. De valami mintha derengene az információ kupacból.*
- És hogy alakult végül az este? Feltételezem tartalmasan.
*Arra egyébként kíváncsi is lenne milyen a Hadúr amikor nem gyászol és ezernyi kisebb nagyobb problémával, vagy óhajjal fordulnak hozzá, hanem csak úgy önmaga. De lehet már a „hivatalos” és „valódi” Kagan között ennyi év rutin után nincs is különbség, bár ezt kétli. Tapasztalatai szerint mindenkinek szüksége van lazításra.*
- Minden rendben és igen tetszik, nagyon is.
*Feleli mosolyogva és lelkesen. A süti emlegetésére közelebb lép, vet egy pillantást a konyhapultra és rácsodálkozik.*
- Valójában sosem csináltam még ilyet. De nagyon szívesen megtanulnám, ami azt illeti. Most hogy itt Vashegyen új lehetőséget kaptam, szeretnék kicsit más is lenni, mint aki voltam.
*Ha pedig már így alakult, akkor megtanulhat kicsit főzni. Jó volt a nemesi élet és nem is fog bizonyosan elmúlni nyomtalanul, nem fog megszűnni annak lenni aki, de lehet kicsit életrevalóbb és leleményesebb.*
- Jól hangzik. És miféle süti lesz pontosan?
*Ismeri el és bájos kukta módjára várja a séf asszony első utasítását.*
// Effy birtoka //
*Megállapítja magában, hogy Aenae bájos a kis konyhatündér mivoltában és azt is, hogy biztosan jó asszony lenne belőle amilyen kedves és odaadó. A maga kis elragadó módján neki is tetszik a lány, és a külsejével sem lát semmi kifogásolnivalót, igaz, hogy jellemzően nem tartozik az esetei közé.*
- Nirs?
*Kérdez vissza érdeklődve, mert ez a név egyelőre nem mond neki sokat, nehezen tud hozzá képet társítani, ami nem csoda tekintve, hogy mennyire új neki ez a közeg. De valami mintha derengene az információ kupacból.*
- És hogy alakult végül az este? Feltételezem tartalmasan.
*Arra egyébként kíváncsi is lenne milyen a Hadúr amikor nem gyászol és ezernyi kisebb nagyobb problémával, vagy óhajjal fordulnak hozzá, hanem csak úgy önmaga. De lehet már a „hivatalos” és „valódi” Kagan között ennyi év rutin után nincs is különbség, bár ezt kétli. Tapasztalatai szerint mindenkinek szüksége van lazításra.*
- Minden rendben és igen tetszik, nagyon is.
*Feleli mosolyogva és lelkesen. A süti emlegetésére közelebb lép, vet egy pillantást a konyhapultra és rácsodálkozik.*
- Valójában sosem csináltam még ilyet. De nagyon szívesen megtanulnám, ami azt illeti. Most hogy itt Vashegyen új lehetőséget kaptam, szeretnék kicsit más is lenni, mint aki voltam.
*Ha pedig már így alakult, akkor megtanulhat kicsit főzni. Jó volt a nemesi élet és nem is fog bizonyosan elmúlni nyomtalanul, nem fog megszűnni annak lenni aki, de lehet kicsit életrevalóbb és leleményesebb.*
- Jól hangzik. És miféle süti lesz pontosan?
*Ismeri el és bájos kukta módjára várja a séf asszony első utasítását.*
1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-17 20:50:33
Üzenet elküldve: 2018-12-17 20:50:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karheia és Prexiar//
*Prexi kérdésére könnyed és talán számára is érthető választ kap.*
-Hát, amikor előbányászol egy gyémántot, akkor az annyit ér, amennyi a súlya. Az volt nyolcezer. De az csak egy gömb, ahhoz, hogy bármilyen más formát felvegyen, fognod kell egy vésőt, csiszolót és mindent és addig kell letörögess belőle, amíg nem jön ki a lengőmajom formája. Viszont, a letört szilánkok magukban már értéktelenek, de a szobor is könnyebb lett velük. Itt veszett el az a kétezer arany.
*Már párszor megkerülte a kérdést, de akár elő is állhatna, mikkel is küzdöttek meg.*
-Ijesztőek, igen, főleg, mert veszélyesek és természetellenesek. Zekrit, a gonosz szellem a gyűlöletéből és a gyomrában máglyaként parázsló kövekből formálta meg a pusztítás ezen eszközeit. Tíz láb hosszú, éjfekete pókszerű lények, melyek kérges kőbőre van és azoknak a repedéseiből vörös fény árad, mely lángra gyújtott mindent, ami hozzáért és megolvaszotta a fegyvereinket. A túlélésünk egyetlen esélye az volt, hogy a tüzes kőnek ezen kártékonyságát, már tudtuk. Nem mintha nem lettek volna más lehetőségei is. Az nyolc lábán túl volt elől két korcs, de otromba és erős keze, két ujja volt, mint két egymás felé mutató karom, mellyel csípett és összeroppantotta akár a csontot is. Ha egyszer közéjük kerültél, fájdalmas, de gyors halálod lesz. És a hátán még farka is volt, hosszabb, mint a lény teste, mellyel lándzsaként szúrt, mint a darázs. Ha pedig felmérgesítette magát, előöklendezett egy keveset az őt alkotó haragból és mint egy kohóból, úgy törtek a repedésein, száján és a farkán fel a lángok. Szinte elsírtuk magunkat, amikor rájöttünk, hogy ezeket semmi fegyverünk nem sebzi érdemben, csak a hajóágyú, így más módszert kellett keressünk. Eleinte a futás nemtelen művészete mellett döntöttünk, amíg az eszünkkel nem hoztunk össze valamit ellenük, ami akár működhet is.
*Jegyzi megértést kérően, hisz a hősi halált csak nem várhatják el tőlük. Rheia nagyon aggodalmasnak tűnik és Nozar is ideges, hogy itt megbetegítik mások gyerekét.*
~Kinek is a gyerek amúgy? Már elfelejtettem.~
*Gondolkodik egy kicsit, hogy előkaparja elméje hátsó zugából, de rájön, hogy csak a nevét hallotta és másra nem is emlékszik.*
*Prexi kérdésére könnyed és talán számára is érthető választ kap.*
-Hát, amikor előbányászol egy gyémántot, akkor az annyit ér, amennyi a súlya. Az volt nyolcezer. De az csak egy gömb, ahhoz, hogy bármilyen más formát felvegyen, fognod kell egy vésőt, csiszolót és mindent és addig kell letörögess belőle, amíg nem jön ki a lengőmajom formája. Viszont, a letört szilánkok magukban már értéktelenek, de a szobor is könnyebb lett velük. Itt veszett el az a kétezer arany.
*Már párszor megkerülte a kérdést, de akár elő is állhatna, mikkel is küzdöttek meg.*
-Ijesztőek, igen, főleg, mert veszélyesek és természetellenesek. Zekrit, a gonosz szellem a gyűlöletéből és a gyomrában máglyaként parázsló kövekből formálta meg a pusztítás ezen eszközeit. Tíz láb hosszú, éjfekete pókszerű lények, melyek kérges kőbőre van és azoknak a repedéseiből vörös fény árad, mely lángra gyújtott mindent, ami hozzáért és megolvaszotta a fegyvereinket. A túlélésünk egyetlen esélye az volt, hogy a tüzes kőnek ezen kártékonyságát, már tudtuk. Nem mintha nem lettek volna más lehetőségei is. Az nyolc lábán túl volt elől két korcs, de otromba és erős keze, két ujja volt, mint két egymás felé mutató karom, mellyel csípett és összeroppantotta akár a csontot is. Ha egyszer közéjük kerültél, fájdalmas, de gyors halálod lesz. És a hátán még farka is volt, hosszabb, mint a lény teste, mellyel lándzsaként szúrt, mint a darázs. Ha pedig felmérgesítette magát, előöklendezett egy keveset az őt alkotó haragból és mint egy kohóból, úgy törtek a repedésein, száján és a farkán fel a lángok. Szinte elsírtuk magunkat, amikor rájöttünk, hogy ezeket semmi fegyverünk nem sebzi érdemben, csak a hajóágyú, így más módszert kellett keressünk. Eleinte a futás nemtelen művészete mellett döntöttünk, amíg az eszünkkel nem hoztunk össze valamit ellenük, ami akár működhet is.
*Jegyzi megértést kérően, hisz a hősi halált csak nem várhatják el tőlük. Rheia nagyon aggodalmasnak tűnik és Nozar is ideges, hogy itt megbetegítik mások gyerekét.*
~Kinek is a gyerek amúgy? Már elfelejtettem.~
*Gondolkodik egy kicsit, hogy előkaparja elméje hátsó zugából, de rájön, hogy csak a nevét hallotta és másra nem is emlékszik.*
1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-17 20:39:57
Üzenet elküldve: 2018-12-17 20:39:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Úgy horpaszt az öreg gnóm, hogy beleremeg a szakálla is. Egész elnyomta a buzgóság, így átalussza az út hátralévő részét, valamint a megérkezést is. Trodd egészen nyugodtan elemelheti azt a botot, sőt még faragni is nekiállhat, mert az apó húzza a lóbőrt, mintha előtte soha nem aludt volna még. Persze miután az étel illatát megérzi, lassan mozogni kezd Sfetts bácsi orra, mintha csak valami csiklandozná, minden bizonnyal végül a hasa és nem Trodd csámcsogása ébreszti fel. Nyammogva ül fel a szekéren, s bambán néz körbe, majd mikor a falatozó pásztor látványával szembesül, azon nyomban el is rikkantja magát, annak rendje és módja szerint.*
- Tyű, a mindenit, de elaludtam! *Nyújtózik még egy hatalmasat, majd lekecmereg a szekérről.*
- Ne haragudj, kedves Tordd, azt hiszem elnyomott a buzgóság. *Amint észreveszi a botot, persze nem tudja megállni szó nélkül, még két apró kezét is összecsapja örömében.* Nahát! Hát ezt is elkezdted már! Hogy ez milyen kedves tőled! *Kiált fel, majd egészen elérzékenyül.* Csodás házad lesz, a legcsodásabb kerek e tharg világon! *Rikkatgat tovább, még akkor is, mikor hirtelen árnyék vetül reája.*
- Hmmm... ugye áll valaki mögöttem... ugye, Trodd? *Kérdezi összehúzott szemekkel, majd lassan megfordul.*
- A teremburáját, hát te aztán jó megnőttél, mint az a másik ott Amonon! *Néz végig az érkező óriáson, ki azon nyomban érdeklődni is kezd.*
- Hát... én nem tudok segíteni, de jószívű barátom bizonyosan. *Fordul Trodd felé, közben az óriás felé tikkel szemével, mert bizony egy ekkora behemótot illő volna beforgatni a cipekedéses feladatokba.*
*Úgy horpaszt az öreg gnóm, hogy beleremeg a szakálla is. Egész elnyomta a buzgóság, így átalussza az út hátralévő részét, valamint a megérkezést is. Trodd egészen nyugodtan elemelheti azt a botot, sőt még faragni is nekiállhat, mert az apó húzza a lóbőrt, mintha előtte soha nem aludt volna még. Persze miután az étel illatát megérzi, lassan mozogni kezd Sfetts bácsi orra, mintha csak valami csiklandozná, minden bizonnyal végül a hasa és nem Trodd csámcsogása ébreszti fel. Nyammogva ül fel a szekéren, s bambán néz körbe, majd mikor a falatozó pásztor látványával szembesül, azon nyomban el is rikkantja magát, annak rendje és módja szerint.*
- Tyű, a mindenit, de elaludtam! *Nyújtózik még egy hatalmasat, majd lekecmereg a szekérről.*
- Ne haragudj, kedves Tordd, azt hiszem elnyomott a buzgóság. *Amint észreveszi a botot, persze nem tudja megállni szó nélkül, még két apró kezét is összecsapja örömében.* Nahát! Hát ezt is elkezdted már! Hogy ez milyen kedves tőled! *Kiált fel, majd egészen elérzékenyül.* Csodás házad lesz, a legcsodásabb kerek e tharg világon! *Rikkatgat tovább, még akkor is, mikor hirtelen árnyék vetül reája.*
- Hmmm... ugye áll valaki mögöttem... ugye, Trodd? *Kérdezi összehúzott szemekkel, majd lassan megfordul.*
- A teremburáját, hát te aztán jó megnőttél, mint az a másik ott Amonon! *Néz végig az érkező óriáson, ki azon nyomban érdeklődni is kezd.*
- Hát... én nem tudok segíteni, de jószívű barátom bizonyosan. *Fordul Trodd felé, közben az óriás felé tikkel szemével, mert bizony egy ekkora behemótot illő volna beforgatni a cipekedéses feladatokba.*
1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-17 20:26:11
Üzenet elküldve: 2018-12-17 20:26:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kecskevarázs//
*Szemöldökei megemelkednek, mikor Learon azt mondja, tudta, hogy ez fog történni. Azon még inkább, hogy részese akart lenni a lázadásnak. De aztán, ahogy tovább beszél róla a mágus, megérti, hogy ez más, mint amire elsőre gondolt, ez átgondolt, és nem vérengzéssel párosult volna, mint ahogy valójában történt.
Elszomorodik a jövőkép lefestésén, tétován cirógatja csupán hüvelykujja Gidácska bundáját. Talán nem is érzi a szendergő jószág, aki Lyll alkarján pihenteti ismét a fejét. Ez a bizalom tudat alatt nagyon jóleső, hálás lehet a pásztormágusnak, amiért megengedte, hogy behozza magával.
Learon szavait igyekszik figyelmesen hallgatni, bár önkéntelenül elkalandozik egy kicsit a megoldás körül. Fáradtan sóhajt a kilátások miatt. Aztán arra ocsúdik, hogy a mester a Vashegy biztonságát ajánlgatja. Erre szerényen elmosolyodik és halkan felel.*
- Köszönöm, nagyon kedves tőled, hogy aggódsz miattam… de hidd el, nem szükséges! Jó helyen vagyok, kedves személyek között. És szeretném, ha meg tudnám védeni őket, ha… ha…
*Elkomorul az arca és lehajtja a fejét.*
- Ha… szükség lenne rá mégis…
*Kellemetlenül megborzong, még mindig lesütött szemmel. Fázni kezd.*
- Sok a szomorúság és a keserűség. Valamit tenni kellene. Legalább… valahogy segíteni az ártatlan szenvedőkön. Mint te annak a családnak az almafával.
*Emeli fel szomorú tekintetét.*
- Sok apró kedvesség messzire visz.
//Kecskevarázs//
*Szemöldökei megemelkednek, mikor Learon azt mondja, tudta, hogy ez fog történni. Azon még inkább, hogy részese akart lenni a lázadásnak. De aztán, ahogy tovább beszél róla a mágus, megérti, hogy ez más, mint amire elsőre gondolt, ez átgondolt, és nem vérengzéssel párosult volna, mint ahogy valójában történt.
Elszomorodik a jövőkép lefestésén, tétován cirógatja csupán hüvelykujja Gidácska bundáját. Talán nem is érzi a szendergő jószág, aki Lyll alkarján pihenteti ismét a fejét. Ez a bizalom tudat alatt nagyon jóleső, hálás lehet a pásztormágusnak, amiért megengedte, hogy behozza magával.
Learon szavait igyekszik figyelmesen hallgatni, bár önkéntelenül elkalandozik egy kicsit a megoldás körül. Fáradtan sóhajt a kilátások miatt. Aztán arra ocsúdik, hogy a mester a Vashegy biztonságát ajánlgatja. Erre szerényen elmosolyodik és halkan felel.*
- Köszönöm, nagyon kedves tőled, hogy aggódsz miattam… de hidd el, nem szükséges! Jó helyen vagyok, kedves személyek között. És szeretném, ha meg tudnám védeni őket, ha… ha…
*Elkomorul az arca és lehajtja a fejét.*
- Ha… szükség lenne rá mégis…
*Kellemetlenül megborzong, még mindig lesütött szemmel. Fázni kezd.*
- Sok a szomorúság és a keserűség. Valamit tenni kellene. Legalább… valahogy segíteni az ártatlan szenvedőkön. Mint te annak a családnak az almafával.
*Emeli fel szomorú tekintetét.*
- Sok apró kedvesség messzire visz.
1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-17 15:58:20
Üzenet elküldve: 2018-12-17 15:58:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A halott Lea parancsa//
*A ló könnyedén lassít mikor a kis csapat ismerős vidékre érve rövid pihenőt tart. A négylábú nagyot fújtat, Syv pedig könnyed mozdulattal pattan ki a nyeregből. Kinyújtóztatja elgémberedett végtagjait közben pedig figyel, hogy lova ne igya pukkadásig magát. Közelebb húzódik a többiekhez, némán hallgatja ismét Waldran utasításait majd határozottan biccent. Várja már, hogy visszaérjenek. Tetszett neki a Mágustoronyhoz vezető út, de inkább turista a jelen helyzetben mint aktív alakítója az eseményeknek. A Vashegyen remélhetőleg izgalmasabb fejlemények várják.*
*A ló könnyedén lassít mikor a kis csapat ismerős vidékre érve rövid pihenőt tart. A négylábú nagyot fújtat, Syv pedig könnyed mozdulattal pattan ki a nyeregből. Kinyújtóztatja elgémberedett végtagjait közben pedig figyel, hogy lova ne igya pukkadásig magát. Közelebb húzódik a többiekhez, némán hallgatja ismét Waldran utasításait majd határozottan biccent. Várja már, hogy visszaérjenek. Tetszett neki a Mágustoronyhoz vezető út, de inkább turista a jelen helyzetben mint aktív alakítója az eseményeknek. A Vashegyen remélhetőleg izgalmasabb fejlemények várják.*
1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-16 20:20:27
Üzenet elküldve: 2018-12-16 20:20:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- De. Szükséges. *Nem emeli meg a hangját, de Nava érezheti benne a határozott, ellentmondást nem tűrő parancsot, ha a lány ismerte volna Tizio apját, akkor megállapítaná, hogy ijesztő a hasonlóság az Aquista család egykori feje és másodszülött fia között.* - Majd visszaadod, vagy megtartod, ha akarod. *Tizio hangja már szelídül, kedvesen cseng.*
- Második fiú vagyok a sorban, a bátyám a hibátlan, ha ketten rosszalkodtunk is mindig én húztam a rövidebbet, sőt akkor is, ha ott sem voltam. És nem azért, mert bemószerolt. Csak a rossz gyerek bélyege ugye... *Ezzel a kis szösszenettel próbálja megmagyarázni a lánynak, hogy miért is a névválasztás.* - Köszöni jól van, odafent az istálló kényelmét élvezi, mint a fivére is. ~Csak az én fivérem nincsen sehol.~ *Családja elvesztése bőven elég ok arra, hogy mindenféle tudatmódosító szereket vegyen magához az ember, hát ha még egy kicsit jellem gyenge is, mint Tizio.*
- Igazad van nem kéne. Sok mindent nem kéne csinálnom, de ez nem ilyen egyszerű. Valami szórakozás nekem is kell. *Mosolya vigyorrá szélesedik, Tizio az a fajta férfi, akitől a lányos anyák féltik a leányaikat; jóképű és vagyonos és csak a saját húga erénye és jó híre érdekli.* - Rossz gyerek voltam, felnőttnek is rossz vagyok. Számtalan jellemhibám egyike a függőség. De mindenki hódol valami szenvedélynek. A barbárok állítólag kedvtelésből gyilkolásznak, én legalább másnak nem értek. ~Magamon kívül.~ *Megrántja a vállát, réveteg mosollyal néz a lányra.* Azért hölgyem, mert az én modorom nem olyan sima, mint a fivéreimé, mindenki jobban jár, ha én számolgatok és vezetem a könyvelést, ők pedig az ügyfelekkel foglalkoznak. *A főkönyv feletti magányában meg be tudott tépni, de annyira bűvésze a számoknak, hogy totál szétcsúszott állapotában sem hibázott soha.*
- De. Szükséges. *Nem emeli meg a hangját, de Nava érezheti benne a határozott, ellentmondást nem tűrő parancsot, ha a lány ismerte volna Tizio apját, akkor megállapítaná, hogy ijesztő a hasonlóság az Aquista család egykori feje és másodszülött fia között.* - Majd visszaadod, vagy megtartod, ha akarod. *Tizio hangja már szelídül, kedvesen cseng.*
- Második fiú vagyok a sorban, a bátyám a hibátlan, ha ketten rosszalkodtunk is mindig én húztam a rövidebbet, sőt akkor is, ha ott sem voltam. És nem azért, mert bemószerolt. Csak a rossz gyerek bélyege ugye... *Ezzel a kis szösszenettel próbálja megmagyarázni a lánynak, hogy miért is a névválasztás.* - Köszöni jól van, odafent az istálló kényelmét élvezi, mint a fivére is. ~Csak az én fivérem nincsen sehol.~ *Családja elvesztése bőven elég ok arra, hogy mindenféle tudatmódosító szereket vegyen magához az ember, hát ha még egy kicsit jellem gyenge is, mint Tizio.*
- Igazad van nem kéne. Sok mindent nem kéne csinálnom, de ez nem ilyen egyszerű. Valami szórakozás nekem is kell. *Mosolya vigyorrá szélesedik, Tizio az a fajta férfi, akitől a lányos anyák féltik a leányaikat; jóképű és vagyonos és csak a saját húga erénye és jó híre érdekli.* - Rossz gyerek voltam, felnőttnek is rossz vagyok. Számtalan jellemhibám egyike a függőség. De mindenki hódol valami szenvedélynek. A barbárok állítólag kedvtelésből gyilkolásznak, én legalább másnak nem értek. ~Magamon kívül.~ *Megrántja a vállát, réveteg mosollyal néz a lányra.* Azért hölgyem, mert az én modorom nem olyan sima, mint a fivéreimé, mindenki jobban jár, ha én számolgatok és vezetem a könyvelést, ők pedig az ügyfelekkel foglalkoznak. *A főkönyv feletti magányában meg be tudott tépni, de annyira bűvésze a számoknak, hogy totál szétcsúszott állapotában sem hibázott soha.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344