Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (1601. - 1620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-27 10:23:52
Üzenet elküldve: 2018-12-27 10:23:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Prexiar Beldion//
*Egyre jobban elhatalmasodik rajta a láz, már lassan jártányi ereje sincs, de rohamok érdekes módon nem gyötrik. Homloka izzad ugyan, de nem tűnik oly magasnak, még egészen elviselhető. Minden testrészében gyengeséget és bágyadtságot érez. Csípése nem viszket már, sőt, ha ránéz, olybá tűnik el is múlt. Torka is kezd fájni, valamint orra nedve elered. Egyedül már nem sokat tud menni, talán kérhetne segítséget.*
*Egyre jobban elhatalmasodik rajta a láz, már lassan jártányi ereje sincs, de rohamok érdekes módon nem gyötrik. Homloka izzad ugyan, de nem tűnik oly magasnak, még egészen elviselhető. Minden testrészében gyengeséget és bágyadtságot érez. Csípése nem viszket már, sőt, ha ránéz, olybá tűnik el is múlt. Torka is kezd fájni, valamint orra nedve elered. Egyedül már nem sokat tud menni, talán kérhetne segítséget.*
1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-27 09:32:53
Üzenet elküldve: 2018-12-27 09:32:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Derin-birtok//
*Nos, mivel Troddnak úgy tűnik nincs dolga, akkor ezt meg is beszélték. Elhozzák azt a lócát, és így Learonnak majd lesz mire ülni. Egyébként nagyon hálás a pásztornak ezért, mert ő nem ért ilyesmikhez. Bár már most ott van Grotg is, aki ilyesmit készíthetne neki, azért Trodd mégis az egyik legjobb barátja, így tőle még jobb kapni.*
-Akkor bizony induljunk! *Kimegy a lovához és a szekeréhez, és elkezdi róla lepakolni ami jelenleg rajta van. Mindenféle zsákok és még a tyúkok ketrecei, amit valamiért mindig visszapakol rá, talán arra gondolva, hogyha egyszer a piacon jár, majd vesz magának állatokat még, de ez eddig nem történt meg.* ~Pedig, ha már vannak munkások, egy pár liba meg csirke kelleni fog!~ *Főleg, mert az asszony csinálhat belőle párnát maguknak. Mikor készen van, beköti a lovat a szekérre, és felül a bakra, majd helyet ad Troddnak is maga mellett.* ~Ide is jó volna egy párna a bakra! Ilyen hidegben már kényelmetlen így utazni!~
//Derin-birtok//
*Nos, mivel Troddnak úgy tűnik nincs dolga, akkor ezt meg is beszélték. Elhozzák azt a lócát, és így Learonnak majd lesz mire ülni. Egyébként nagyon hálás a pásztornak ezért, mert ő nem ért ilyesmikhez. Bár már most ott van Grotg is, aki ilyesmit készíthetne neki, azért Trodd mégis az egyik legjobb barátja, így tőle még jobb kapni.*
-Akkor bizony induljunk! *Kimegy a lovához és a szekeréhez, és elkezdi róla lepakolni ami jelenleg rajta van. Mindenféle zsákok és még a tyúkok ketrecei, amit valamiért mindig visszapakol rá, talán arra gondolva, hogyha egyszer a piacon jár, majd vesz magának állatokat még, de ez eddig nem történt meg.* ~Pedig, ha már vannak munkások, egy pár liba meg csirke kelleni fog!~ *Főleg, mert az asszony csinálhat belőle párnát maguknak. Mikor készen van, beköti a lovat a szekérre, és felül a bakra, majd helyet ad Troddnak is maga mellett.* ~Ide is jó volna egy párna a bakra! Ilyen hidegben már kényelmetlen így utazni!~
1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-26 22:48:46
Üzenet elküldve: 2018-12-26 22:48:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Menekültek – Gyógymód//
//A piacon//
*Türelmesen várakozik, arcáról semmi sem olvasható le. Bár korábban aranyakról beszél, még mohóság sem csillan a szemében, csak azt figyeli, amint ígéretet tesznek neki.*
- Nekem és a családomnak ezek megfelelnek. Tisztában vagyok azzal, hogy nem biztos, hogy jól jövünk ki a dologból. *Bólint az árus Estanellaria szavaira, miután Dora felolvassa számára a szerződés szövegét.*
- Tehát, hogy összegezzem. Mindnyájan betegek vagyunk. Feleségem és három gyermekem, valamint jómagam. *Ismétli.* Mi leszünk az első alanyok. *Sóhajt fel, majd a távolba réved.*
- És igen, így is vállalom. *Hajtja le fejét, majd a papírost cikornyás aláírásával ő is ellátja.* Nem fogok hozzátok érni, amit csak lehetett, már igyekeztem megtudni erről a betegségről. *Fúzi hozzá magyarázatként.*
- Annyi bizonyos, hogy a Gyógyító mindent megtesz, s ha ilyen segíti vannak, számunkra megfelelő.
*A papírt komótosan elteszi, még levegőben hagyva az utolsó kérdést. Szomorú mosollyal tekint a két nőre, majd lassan kezd mondandójába.*
- Hosszú utat tettem meg, s sokáig gyűjtögettem. Nem csak én, sokan mások is. Magam nem vagyok tudós, nem tudom mit kezdjek ezekkel, csak a hatásukat ismerem és néhány alapvető főzetet. Ami azt illeti nem is innen származom. *Sóhajt fel.* A betegség Artheniorban is felütötte a fejét, az első betegek már feltűntek, ahogyan a halottak száma is gyarapszik. Sokáig azt gondoltam, hogy ez majd megvéd. *Veszi ki a pult alól a csőrös fejfedőt, s a hozzá tartozó tunikát.*
- De nem. Egy darabig égettük őket, aztán már azt sem, sorban dőltek ki az embereink, változó időközönként. Aztán már a tanács is feladta. Nem tudom tudtok e róla, de ha minden igaz követek is érkeztek a kancellárhoz segítségért, remélem jól boldogulnak, s a Gyógyító látogatását teszi nálunk, mert az elkeseredettség nagy. Sokat jelent nekem ez a papír. *Emeli fel a kezében tartott, kézjegyekkel hitelesített okiratot.*
- Mindent jelent. Épp ezért kérdezem, hogy szekérrel jöttetek-e? Mert a családom és városom élete mindennél fontosabb a számomra. Amit itt láttok *Mutat körbe a pultján, s az azt körbevevő tetőről függő gyógynövényeken.* jóval több, mint amennyi nektek kell. Ha jól számolom legalább 70 tő van, minden típusú gyógyító növényből, nemcsak abból, amire szükségetek van. Ezen felül 20-20 tő van minden mérgezőből is. Mind a tiétek, rakodjatok fel és kezdjétek meg a kísérletezést. Talán ez segít az újonnan felépült ispotályotokhoz. *Mondandóját befejezné, aztán hirtelen eszébe jut Dora utolsó kérdése, nem magyarázva meg azt sem, vajon honnan tudhat egyáltalán az ispotályról, bár tény, hogy Arthenior bár aluszékonynak tűnik, mégsem az és szemek, fülek mindenhol vannak.*
- Nem kérek cserébe semmit, csak, hogy tegyetek meg mindent, ami ahhoz szükséges, hogy a kórt leküzdjétek, hogy a maradék növénnyel mit tesztek, vagy mit nem, az már a ti dolgotok. Tekintsük ezt a bizalom alapjának a későbbiekben. Hová pakolhatunk? *Az utolsó kérdését már csak mellesleg teszi fel, mert már el is kezdi a növények összegyűjtését.*
//A piacon//
*Türelmesen várakozik, arcáról semmi sem olvasható le. Bár korábban aranyakról beszél, még mohóság sem csillan a szemében, csak azt figyeli, amint ígéretet tesznek neki.*
- Nekem és a családomnak ezek megfelelnek. Tisztában vagyok azzal, hogy nem biztos, hogy jól jövünk ki a dologból. *Bólint az árus Estanellaria szavaira, miután Dora felolvassa számára a szerződés szövegét.*
- Tehát, hogy összegezzem. Mindnyájan betegek vagyunk. Feleségem és három gyermekem, valamint jómagam. *Ismétli.* Mi leszünk az első alanyok. *Sóhajt fel, majd a távolba réved.*
- És igen, így is vállalom. *Hajtja le fejét, majd a papírost cikornyás aláírásával ő is ellátja.* Nem fogok hozzátok érni, amit csak lehetett, már igyekeztem megtudni erről a betegségről. *Fúzi hozzá magyarázatként.*
- Annyi bizonyos, hogy a Gyógyító mindent megtesz, s ha ilyen segíti vannak, számunkra megfelelő.
*A papírt komótosan elteszi, még levegőben hagyva az utolsó kérdést. Szomorú mosollyal tekint a két nőre, majd lassan kezd mondandójába.*
- Hosszú utat tettem meg, s sokáig gyűjtögettem. Nem csak én, sokan mások is. Magam nem vagyok tudós, nem tudom mit kezdjek ezekkel, csak a hatásukat ismerem és néhány alapvető főzetet. Ami azt illeti nem is innen származom. *Sóhajt fel.* A betegség Artheniorban is felütötte a fejét, az első betegek már feltűntek, ahogyan a halottak száma is gyarapszik. Sokáig azt gondoltam, hogy ez majd megvéd. *Veszi ki a pult alól a csőrös fejfedőt, s a hozzá tartozó tunikát.*
- De nem. Egy darabig égettük őket, aztán már azt sem, sorban dőltek ki az embereink, változó időközönként. Aztán már a tanács is feladta. Nem tudom tudtok e róla, de ha minden igaz követek is érkeztek a kancellárhoz segítségért, remélem jól boldogulnak, s a Gyógyító látogatását teszi nálunk, mert az elkeseredettség nagy. Sokat jelent nekem ez a papír. *Emeli fel a kezében tartott, kézjegyekkel hitelesített okiratot.*
- Mindent jelent. Épp ezért kérdezem, hogy szekérrel jöttetek-e? Mert a családom és városom élete mindennél fontosabb a számomra. Amit itt láttok *Mutat körbe a pultján, s az azt körbevevő tetőről függő gyógynövényeken.* jóval több, mint amennyi nektek kell. Ha jól számolom legalább 70 tő van, minden típusú gyógyító növényből, nemcsak abból, amire szükségetek van. Ezen felül 20-20 tő van minden mérgezőből is. Mind a tiétek, rakodjatok fel és kezdjétek meg a kísérletezést. Talán ez segít az újonnan felépült ispotályotokhoz. *Mondandóját befejezné, aztán hirtelen eszébe jut Dora utolsó kérdése, nem magyarázva meg azt sem, vajon honnan tudhat egyáltalán az ispotályról, bár tény, hogy Arthenior bár aluszékonynak tűnik, mégsem az és szemek, fülek mindenhol vannak.*
- Nem kérek cserébe semmit, csak, hogy tegyetek meg mindent, ami ahhoz szükséges, hogy a kórt leküzdjétek, hogy a maradék növénnyel mit tesztek, vagy mit nem, az már a ti dolgotok. Tekintsük ezt a bizalom alapjának a későbbiekben. Hová pakolhatunk? *Az utolsó kérdését már csak mellesleg teszi fel, mert már el is kezdi a növények összegyűjtését.*
1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-26 19:38:04
Üzenet elküldve: 2018-12-26 19:38:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Cshálád//
*Karheia nagy aggodalmaskodás közepette is megérzi, hogy Nozarin nézi, főleg mert bizalmatlanságából fakadóan erősebb nála a „valaki figyel” érzés. Szerencsére a férfi esetében semmi rossztól nem kell tartania, legfeljebb csillapíthatatlan étvágyától, ami a testi szerelmet illeti. A sóhaját meghallva csak mosolyogva ingatja fejét, szinte némán azt üzenve neki, hogy „Javíthatatlan vagy”. Aztán elvörösödik, mert varázslónak nevezi és olyan réginek tűnik a számára, pedig nem volt nagyon rég, hogy megszökött a táborából ahol jóformán nevét is elfelejtette, mert csak így nevezték őt.*
- Hát...
*Hangja bizonytalan, láthatóan zavarban van. Nagy titulus ez és még most sem érzi, hogy érdemes lenne rá. Zavartsága ellenére jólesik neki a kedves és szerény jelző, elismerések ezek a számára és boldoggá is teszik egy röpke pillanatig. Közben igyekszik a kíváncsi kis Prexinek megfelelően stabil tartást biztosítani, hogy a nagy forgolódásban le ne essen.*
- Olyasmi, azt hiszem.
*Feleli kurtán és bólogatva jelzi Nozarinnak, hogy egyetért, sajnos a legtöbb mágus tényleg ilyen lehet, bár olyan sokat nem ismert, legfeljebb talán futólag.*
- Főleg tüzet, igen. Illetve tudtam, már egy ideje nem próbáltam. Tudod nem szabad felelőtlenül használni a mágiát.
*Most annyira nem is foglalkoztatja ez, élvezi az új életét és a rengeteg új lehetőséget, leginkább ezekkel foglalkozna legalább egy darabig. Talán egy pici kikapcsolódás neki is kijárt, vagyis Nozarin mellett kezdi azt érezni, hogy neki is szabad jól érezni magát, bár még ez egy kissé szokatlan gondolat.*
- Nem tennék én olyat.
*Kacag fel a szemöldök lepörkölésére. Nem bánt ő senkit egészen addig, amíg őt sem bántják, de különös tekintettel gyereket nem. A szegény beteg Prexikét még egy pofonnal sem tudná jutalmazni, ha az különösen rossz lenne.*
- De hogy ez a Nozarin bácsi milyen cserfes, mint egy kamaszlány. Már nem is vagyok olyan titokzatos.
*Egy ici-pici csipkelődés neki is jár, addig is elterelődik figyelme Prexiar lázas homlokáról. Legalább egy időre.*
- Csokiii!
*Lelkesedik ő is a kisfiúval együtt. Ő is akar csokit, de még mennyire. Milyen rég evett már csokit, szinte nem is emlékszik az ízére. Meg is sürgeti picit Csatangló lépteit, hogy minél gyorsabban elérhessék a piacot végre.*
*Karheia nagy aggodalmaskodás közepette is megérzi, hogy Nozarin nézi, főleg mert bizalmatlanságából fakadóan erősebb nála a „valaki figyel” érzés. Szerencsére a férfi esetében semmi rossztól nem kell tartania, legfeljebb csillapíthatatlan étvágyától, ami a testi szerelmet illeti. A sóhaját meghallva csak mosolyogva ingatja fejét, szinte némán azt üzenve neki, hogy „Javíthatatlan vagy”. Aztán elvörösödik, mert varázslónak nevezi és olyan réginek tűnik a számára, pedig nem volt nagyon rég, hogy megszökött a táborából ahol jóformán nevét is elfelejtette, mert csak így nevezték őt.*
- Hát...
*Hangja bizonytalan, láthatóan zavarban van. Nagy titulus ez és még most sem érzi, hogy érdemes lenne rá. Zavartsága ellenére jólesik neki a kedves és szerény jelző, elismerések ezek a számára és boldoggá is teszik egy röpke pillanatig. Közben igyekszik a kíváncsi kis Prexinek megfelelően stabil tartást biztosítani, hogy a nagy forgolódásban le ne essen.*
- Olyasmi, azt hiszem.
*Feleli kurtán és bólogatva jelzi Nozarinnak, hogy egyetért, sajnos a legtöbb mágus tényleg ilyen lehet, bár olyan sokat nem ismert, legfeljebb talán futólag.*
- Főleg tüzet, igen. Illetve tudtam, már egy ideje nem próbáltam. Tudod nem szabad felelőtlenül használni a mágiát.
*Most annyira nem is foglalkoztatja ez, élvezi az új életét és a rengeteg új lehetőséget, leginkább ezekkel foglalkozna legalább egy darabig. Talán egy pici kikapcsolódás neki is kijárt, vagyis Nozarin mellett kezdi azt érezni, hogy neki is szabad jól érezni magát, bár még ez egy kissé szokatlan gondolat.*
- Nem tennék én olyat.
*Kacag fel a szemöldök lepörkölésére. Nem bánt ő senkit egészen addig, amíg őt sem bántják, de különös tekintettel gyereket nem. A szegény beteg Prexikét még egy pofonnal sem tudná jutalmazni, ha az különösen rossz lenne.*
- De hogy ez a Nozarin bácsi milyen cserfes, mint egy kamaszlány. Már nem is vagyok olyan titokzatos.
*Egy ici-pici csipkelődés neki is jár, addig is elterelődik figyelme Prexiar lázas homlokáról. Legalább egy időre.*
- Csokiii!
*Lelkesedik ő is a kisfiúval együtt. Ő is akar csokit, de még mennyire. Milyen rég evett már csokit, szinte nem is emlékszik az ízére. Meg is sürgeti picit Csatangló lépteit, hogy minél gyorsabban elérhessék a piacot végre.*
1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-26 19:02:53
Üzenet elküldve: 2018-12-26 19:02:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Adófizetés//
*A jó kancellár is a legszebb ruháit öltötte magára. Ez valahol szól a félvér lánynak is, de inkább csak önmagáért való öröm okán vette fel. Épp ideje volt. Ő maga természetesen nem gyalogosan érkezik. Egy kancellár csak nem fog kutyagolni! Igaz, hogy az öszvér nem kifejezetten az a parádés hátas, de Hubit ez már kevéssé zavarja. Megkedvelte ezt a konok állatot, és most már talán egy elegáns telivérre sem cserélné el. Még akkor sem, ha néha noszogatni kell a mozgásra. Mint most, mert Átok sokkal inkább legelészne az árokparton, mintsem gazdáját szállítsa valahová Synmira és Amon Ruadh közé, ahol Hubi egy helyre kis lakot szemelt ki magának, és most megtekintené még egyszer, mielőtt a vételi szándékról dönt. No meg ide beszélt meg találkozót azzal a formás félvérrel, akivel már ingatlanügyben gyümölcsöző tárgyalásokat folytatott. Most egészen más ügyben kérette ide, és őszintén kíváncsi, hogy a lány komolyan vette-e az üzenetet, vagy valami alternatív módon kívánja leróni az adót. Kellemes elégedettséggel látja, hogy Alyo már a háznál várja.*
- Á, kedvesem! *ugrik, pontosabban kászálódik le a nyeregből, mikor megérkezik* A pontosság nagy erény.
*Kipányvázza az öszvért, mosolyogva néz a félelfre.*
- Milyen rég is találkoztunk! Remélem a ház megelégedésetekre szolgál! Apropó, atyád egészsége hogy szolgál?
*Ezek persze csupán udvariassági körök, de Hubi viszolyogna a gondolattól, hogy mindenféle kellem és illem nélkül térjenek a tárgyra. Hiszen az ilyesmi olyan az életnek, mint a kenőzsír a kapu zsanérjainak: kiküszöböli a bántó csikorgásokat és akadásokat. És ha már ilyen szép hasonlat jutott eszébe, természetesen magával hozta A Tégelyt is.*
//Adófizetés//
*A jó kancellár is a legszebb ruháit öltötte magára. Ez valahol szól a félvér lánynak is, de inkább csak önmagáért való öröm okán vette fel. Épp ideje volt. Ő maga természetesen nem gyalogosan érkezik. Egy kancellár csak nem fog kutyagolni! Igaz, hogy az öszvér nem kifejezetten az a parádés hátas, de Hubit ez már kevéssé zavarja. Megkedvelte ezt a konok állatot, és most már talán egy elegáns telivérre sem cserélné el. Még akkor sem, ha néha noszogatni kell a mozgásra. Mint most, mert Átok sokkal inkább legelészne az árokparton, mintsem gazdáját szállítsa valahová Synmira és Amon Ruadh közé, ahol Hubi egy helyre kis lakot szemelt ki magának, és most megtekintené még egyszer, mielőtt a vételi szándékról dönt. No meg ide beszélt meg találkozót azzal a formás félvérrel, akivel már ingatlanügyben gyümölcsöző tárgyalásokat folytatott. Most egészen más ügyben kérette ide, és őszintén kíváncsi, hogy a lány komolyan vette-e az üzenetet, vagy valami alternatív módon kívánja leróni az adót. Kellemes elégedettséggel látja, hogy Alyo már a háznál várja.*
- Á, kedvesem! *ugrik, pontosabban kászálódik le a nyeregből, mikor megérkezik* A pontosság nagy erény.
*Kipányvázza az öszvért, mosolyogva néz a félelfre.*
- Milyen rég is találkoztunk! Remélem a ház megelégedésetekre szolgál! Apropó, atyád egészsége hogy szolgál?
*Ezek persze csupán udvariassági körök, de Hubi viszolyogna a gondolattól, hogy mindenféle kellem és illem nélkül térjenek a tárgyra. Hiszen az ilyesmi olyan az életnek, mint a kenőzsír a kapu zsanérjainak: kiküszöböli a bántó csikorgásokat és akadásokat. És ha már ilyen szép hasonlat jutott eszébe, természetesen magával hozta A Tégelyt is.*
1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-26 18:38:23
Üzenet elküldve: 2018-12-26 18:38:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Adófizetés//
*Alyonak nincsenek illúziói, mikor a kancellár adófizetésről beszélt, akkor inkább arra szánt időt, hogy alaposan lefürödjön, nem pedig arra, hogy egy pénzeszacskóba összekészítse a sarcot. Ami azt illeti azt sem igazán tudja, hogy pénzben mennyit kéne fizetnie.
Mindenesetre megfürdött, tiszta ruhát húzott (ezt gyakran megteszi amúgy) és elővette a legcsábítóbb mosolyát. Gyalog érkezik, mert utána kényelmetlen lenne lóra ülnie. A házat ugyan látta már amoni kalandozásai során, de sosem jött hozzá ilyen közel, nem is érti, hogy miért itt kell találkozzanak. De a kancellár majd úgyis elmondja. Ő meg vár addig míg a férfi megérkezik és magyarázattal szolgál.*
//Adófizetés//
*Alyonak nincsenek illúziói, mikor a kancellár adófizetésről beszélt, akkor inkább arra szánt időt, hogy alaposan lefürödjön, nem pedig arra, hogy egy pénzeszacskóba összekészítse a sarcot. Ami azt illeti azt sem igazán tudja, hogy pénzben mennyit kéne fizetnie.
Mindenesetre megfürdött, tiszta ruhát húzott (ezt gyakran megteszi amúgy) és elővette a legcsábítóbb mosolyát. Gyalog érkezik, mert utána kényelmetlen lenne lóra ülnie. A házat ugyan látta már amoni kalandozásai során, de sosem jött hozzá ilyen közel, nem is érti, hogy miért itt kell találkozzanak. De a kancellár majd úgyis elmondja. Ő meg vár addig míg a férfi megérkezik és magyarázattal szolgál.*
1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-26 18:37:40
Üzenet elküldve: 2018-12-26 18:37:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Végre eléri a birtokokat. Ideje volt már. Ahogy odaér, még egy kicsit le is ül a fatönkre, aztán meg bemegy enni egy almát, és inni egy pohár finom hideg vizet, csak, hogy felfrissüljön. Mivel a lovát már elég hosszú ideje fárasztja, úgy dönt, hogy hagy neki egy kis pihenőt, és majd a saját lábán fog felmenni a hegyre, úgyis ráfér a mozgás. Ha mindig a szekerén megy mindenhová, akkor el fog lustulni. Megigazítja ruháját még, aztán kilép az ajtón, jól bezárja maga után, és már kaptad is fej a szerpentinen, hogy megkérdezhesse a drága jó Kancellárt, hogy hol is van Norenn Fortas és a családja, akik a beteg tömeggel érkeztek.*
1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-26 18:26:52
Üzenet elküldve: 2018-12-26 18:26:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Effy birtoka//
- Öm...
*Ehhez nem tud mit hozzászólni. Őket szinte tárt karokkal fogadta, igaz túlzottan hivatalos volt mindegyik esetben, ezért nem is tudja milyen lehet a valódi Kagan, mindenesetre elhiszi.*
- Megértem, hogy nem könnyű egy ennyire tőled idegen környezetben, egy ennyire idegen hozzáállású vérrokonnal.
*Mivel feltűnt neki, hogy Aenae nem igen hívta az apjának, ezért ezt figyelembe veszi és ő sem teszi. Ephemia és Kagan kapcsolatára, csak megvonja a vállait, mert ő aztán nem tudja és a lány esetében nem is akar rosszindulatú dolgokat mondani rá. Ezért inkább hallgat, mert jót nem tud jelenleg erre mondani. Ő vagyoni és hatalmi dolgokat sejt benne, amiben persze semmi elítélendőt nem lát.*
- Ork?
*Torpan meg hüledezve, ez még őt magát is meglepi. Meg tudja érteni a Hadúr ellenvetését ebben, az orkok számára is gyűlölt népségek. Undorítóak, ostobák és brutális, akik érdemesek a gyűlöletre és szánalomra. Még egy újabb meglepő információ, nem is kívánja véka alá rejteni meghökkenését. Fájdalmasan felnyög.*
- Jaj, nem vagy könnyű helyzetben. Legalább szereted őt? Mármint Nirst.
*Továbbra is együtt érez Aenaevel és úgy sejti, hogy talán kicsit segíthet neki az, ha megosztja vele miért.*
- Tudod az apák ilyenek. Erősnek akarnak tűnni, sérthetetlennek, közben pedig nagyon szarul csinálnak csomó mindent, de attól még érdekli a sorsod, elvégre a vére van. Velem is történt ilyen, mikor engem a szó szoros értelemben rajtakaptak egy kikötői suhanccal, akit nagyon szerettem. Persze elvert, de csak mert jót akart nekem.
*Legalábbis ezt mondta neki apja és valahol el is hiszi, hogy így volt.*
- Aztán a fiú persze elkezdett verni, majd elhagyott, szóval néha az apáknak is igaza lehet. Nem mondom azt, hogy Nirs bántana téged, mert nem ismerem, de érted mire gondolok.
*Figyelmesen hallgatja Aenae vallomását és megesik rajta picit a szíve. Fiatal még, kissé a szívén viseli ezeket, de hát nem hibáztatja őt ezért, hiszen ha valaki, akkor Relael nagyon szeszélyes és intenzív tud lenni érzések terén.*
- Lakat a számon.
*Biccent és elszántan pillant a lányra. Ezúttal be is fogja tartani ígéretét. A mézesbödönre pillant és a lány mosolyára az arcán. Talán terelhetné kissé kellemesebb téma felé a beszélgetést.*
- Mióta is ismeritek egymást Effyvel? Nagyon jó barátoknak tűntök, olyan igazinak, akik között szoros a kapcsolat.
*Olyan neki még nem is volt, de felismeri. Ha másban nem is, de úgy általában az emberi kapcsolatokban elég jó.*
//Effy birtoka//
- Öm...
*Ehhez nem tud mit hozzászólni. Őket szinte tárt karokkal fogadta, igaz túlzottan hivatalos volt mindegyik esetben, ezért nem is tudja milyen lehet a valódi Kagan, mindenesetre elhiszi.*
- Megértem, hogy nem könnyű egy ennyire tőled idegen környezetben, egy ennyire idegen hozzáállású vérrokonnal.
*Mivel feltűnt neki, hogy Aenae nem igen hívta az apjának, ezért ezt figyelembe veszi és ő sem teszi. Ephemia és Kagan kapcsolatára, csak megvonja a vállait, mert ő aztán nem tudja és a lány esetében nem is akar rosszindulatú dolgokat mondani rá. Ezért inkább hallgat, mert jót nem tud jelenleg erre mondani. Ő vagyoni és hatalmi dolgokat sejt benne, amiben persze semmi elítélendőt nem lát.*
- Ork?
*Torpan meg hüledezve, ez még őt magát is meglepi. Meg tudja érteni a Hadúr ellenvetését ebben, az orkok számára is gyűlölt népségek. Undorítóak, ostobák és brutális, akik érdemesek a gyűlöletre és szánalomra. Még egy újabb meglepő információ, nem is kívánja véka alá rejteni meghökkenését. Fájdalmasan felnyög.*
- Jaj, nem vagy könnyű helyzetben. Legalább szereted őt? Mármint Nirst.
*Továbbra is együtt érez Aenaevel és úgy sejti, hogy talán kicsit segíthet neki az, ha megosztja vele miért.*
- Tudod az apák ilyenek. Erősnek akarnak tűnni, sérthetetlennek, közben pedig nagyon szarul csinálnak csomó mindent, de attól még érdekli a sorsod, elvégre a vére van. Velem is történt ilyen, mikor engem a szó szoros értelemben rajtakaptak egy kikötői suhanccal, akit nagyon szerettem. Persze elvert, de csak mert jót akart nekem.
*Legalábbis ezt mondta neki apja és valahol el is hiszi, hogy így volt.*
- Aztán a fiú persze elkezdett verni, majd elhagyott, szóval néha az apáknak is igaza lehet. Nem mondom azt, hogy Nirs bántana téged, mert nem ismerem, de érted mire gondolok.
*Figyelmesen hallgatja Aenae vallomását és megesik rajta picit a szíve. Fiatal még, kissé a szívén viseli ezeket, de hát nem hibáztatja őt ezért, hiszen ha valaki, akkor Relael nagyon szeszélyes és intenzív tud lenni érzések terén.*
- Lakat a számon.
*Biccent és elszántan pillant a lányra. Ezúttal be is fogja tartani ígéretét. A mézesbödönre pillant és a lány mosolyára az arcán. Talán terelhetné kissé kellemesebb téma felé a beszélgetést.*
- Mióta is ismeritek egymást Effyvel? Nagyon jó barátoknak tűntök, olyan igazinak, akik között szoros a kapcsolat.
*Olyan neki még nem is volt, de felismeri. Ha másban nem is, de úgy általában az emberi kapcsolatokban elég jó.*
1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-26 11:58:43
Üzenet elküldve: 2018-12-26 11:58:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
*Még mielőtt elindul gondosan visszateszi nyeregtáskájába a kapott ételt, majd lova hátára felpattanva nekivág az útnak. Megállapítja magában, hogy mennyire jó ötlet volt és mennyivel kellemesebb így közlekedni. A hidegben van ideje kicsit a gondolatait is kitisztítani, mert már kezd émelyegni a zsúfoltságtól, ami koponyáját terheli. Meglehetősen jól érzi magát itt a thargok között, ez nem változott és töretlenül így marad, ha pedig pár dolog is a helyére kerül végre – kezdve a birtokkal – akkor végre elkezdheti ha nem is ugyanazt, de megközelítőleg hasonló életét visszaépíteni. Hiába, a veszteség, az veszteség, és ha jelét nem is adja neki, de bizony megviselte egykori otthonától való elszakadás, minden számára kedves dolognak elpusztulása. Most viszont lát reményt, és itt van neki Syoud – akire bárki bármit mondhat, de ő jól érzi magát vele -, illetve Alyo, meg a többi rendkívül barátságos tharg. Érzi, hogy ugyan szívét nyomják dolgok, de minden a legnagyobb rendben lesz.*
1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-26 03:40:24
Üzenet elküldve: 2018-12-26 03:40:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
-Van szerszám.
*Nyugtatja meg az óriást. Szóval ki tudja venni a részét a munkából ha kell. Sfetts bácsi szerint viszont nem lesz rá szükség. Na, ez nem tetszik Trodd-nak.*
-A favágás egy kicsit nem túl kemény munka Sfetts bácsi?
*Tényleg nem venné szívére ha az öregnek valami baja esne. Nem kéne erőltetnie. De ha mindenáron menni akar akkor csak Trodd vet egy "Vigyázz rá!" pillantást Grotg-ra és visszatér a bográcshoz. Most tesz rá egy kis színhúst aztán a korábban megpárolt káposztát, a fokhagymát, a fűszereket rétegekben, majd ismét húst majd a maradék húst, rá a hagymát és még több fűszert. Vizet nem is nagyon ad hozzá. Kis tűzön süti. Figyel rá. Trodd jó pásztorként ért a jó birkapörkölthöz. Nem kavargatja hanem csak a bográcsot forgatja és rázogatja. Mikor félig kész akkor teszi hozzá a belsőségeket és néz arrafelé amerre a többiek vannak.*
~Remélem vigyáz Sfetts bácsira.~
-Van szerszám.
*Nyugtatja meg az óriást. Szóval ki tudja venni a részét a munkából ha kell. Sfetts bácsi szerint viszont nem lesz rá szükség. Na, ez nem tetszik Trodd-nak.*
-A favágás egy kicsit nem túl kemény munka Sfetts bácsi?
*Tényleg nem venné szívére ha az öregnek valami baja esne. Nem kéne erőltetnie. De ha mindenáron menni akar akkor csak Trodd vet egy "Vigyázz rá!" pillantást Grotg-ra és visszatér a bográcshoz. Most tesz rá egy kis színhúst aztán a korábban megpárolt káposztát, a fokhagymát, a fűszereket rétegekben, majd ismét húst majd a maradék húst, rá a hagymát és még több fűszert. Vizet nem is nagyon ad hozzá. Kis tűzön süti. Figyel rá. Trodd jó pásztorként ért a jó birkapörkölthöz. Nem kavargatja hanem csak a bográcsot forgatja és rázogatja. Mikor félig kész akkor teszi hozzá a belsőségeket és néz arrafelé amerre a többiek vannak.*
~Remélem vigyáz Sfetts bácsira.~
1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-26 00:08:40
Üzenet elküldve: 2018-12-26 00:08:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Menekültek – Gyógymód//
//A piacon//
- Még meglátjuk. Igazán szép darab, lehet, megtartom inkább... tudod, csak az érzelmi értéke miatt, hogy legyen, amiről eszembe jutsz! *kacsint ismét a lányra tréfálkozás közben* De nyugi, azért belém is szorult némi kis jó modor, ruha mindenképp lesz rajtad, ezt megígérhetem. És ne ítélj el semmit, amit még nem próbáltál! *teszi hozzá kajánul, mikor a meztelen női testekre terelődik a szó. A viccelődés azonban hamar véget ér, és a munka, vagyis jelen esetben az alkudozás kerül előtérbe. ~Hát ide is elért?~ hallgatja döbbenten az árus történetét. Ellenszenve, amit eddig az árus kinézete és furcsa feltételei iránt érzett, hirtelen szánalomba és sajnálkozásba csap át. Először nem is tudja, mit válaszoljon, így átengedi Dorának a szót, később azonban úgy érzi, egy-két dolog még tisztázásra szorul.*
- Igen, megteszünk majd mindent, hogy javítsunk az állapototokon, de ugye tisztában vagy vele, hogy nem biztos, hogy tudunk segíteni rajtatok? Lehetséges, hogy lesznek nem várt mellékhatások, szövődmények, vagy esetleg halálozások. *vázolja fel szomorúan a legrosszabb eshetőségeket, hogy az árus is értse, attól, hogy rajtuk kísérleteznek, nem biztos, hogy ők lesznek az elsők, akik meggyógyulnak, de még az is megeshet, közülük kerülnek ki a helyes gyógymód megtalálásához szükséges áldozatok. ~De remélem, ez nem fog bekövetkezni...~ teszi hozzá gondolatban* Nem ijesztgetésből mondom, hanem hogy biztosak legyünk benne, tudod, mit vállalsz pontosan, és mit vállalnak a rokonaid. Így is szeretnétek kísérleti alanyok lenni? *pillant az árus szemébe, hogy lássa, van-e benne nyoma bármiféle kételynek, vagy tökéletesen biztos az elhatározásában. Ha továbbra is igen a válasz, akkor nem akadékoskodik tovább, elvégre neki teljesen mindegy, kin kísérleteznek, Dora pedig valószínűleg még örül is, hogy nem szeretett kancellárján kell majd próbálgatniuk a különféle gyógymódokat, amik talán rossz esetben csak tovább rontják a betegek állapotát. A lány kitételével azonban egyet ért. Amúgy se hagyta volna, hogy a férfi bármikor is hozzáérjen, de így legalább van oka a kórra fogni az egészet. Kíváncsian figyeli a lányt, míg az alku részleteit írogatja, majd elismerően bólogat az iromány elolvasása után.*
- Tehát akkor jó áron eladod nekünk a szükséges gyógynövényeket, és cserébe a családodon kísérletezzük ki az ellenszert. Ha pedig ez nem sikerülne, megfogadjuk, hogy megpróbálunk legalább a szenvedéseteken enyhíteni. Bájos társam mindent megtesz majd ezen célok elérésére, csak cserébe ne érjetek hozzá. Vagy hozzám. Vagy bárkihez, aki még nem fertőzött meg, különben a megállapodásnak annyi. *foglalja össze röviden a lényeget, ugyanis nem biztos benne, hogy a férfi tud olvasni, vagy megért minden szót amit Dora írt, így talán segítség lehet neki a szóbeli ismétlés. Akár a hallottakra hagyatkozik, akár el tudja olvasni a papíroson lévő írást, innentől már az áruson múlik, vajon rábólint-e a javaslatukra.*
//A piacon//
- Még meglátjuk. Igazán szép darab, lehet, megtartom inkább... tudod, csak az érzelmi értéke miatt, hogy legyen, amiről eszembe jutsz! *kacsint ismét a lányra tréfálkozás közben* De nyugi, azért belém is szorult némi kis jó modor, ruha mindenképp lesz rajtad, ezt megígérhetem. És ne ítélj el semmit, amit még nem próbáltál! *teszi hozzá kajánul, mikor a meztelen női testekre terelődik a szó. A viccelődés azonban hamar véget ér, és a munka, vagyis jelen esetben az alkudozás kerül előtérbe. ~Hát ide is elért?~ hallgatja döbbenten az árus történetét. Ellenszenve, amit eddig az árus kinézete és furcsa feltételei iránt érzett, hirtelen szánalomba és sajnálkozásba csap át. Először nem is tudja, mit válaszoljon, így átengedi Dorának a szót, később azonban úgy érzi, egy-két dolog még tisztázásra szorul.*
- Igen, megteszünk majd mindent, hogy javítsunk az állapototokon, de ugye tisztában vagy vele, hogy nem biztos, hogy tudunk segíteni rajtatok? Lehetséges, hogy lesznek nem várt mellékhatások, szövődmények, vagy esetleg halálozások. *vázolja fel szomorúan a legrosszabb eshetőségeket, hogy az árus is értse, attól, hogy rajtuk kísérleteznek, nem biztos, hogy ők lesznek az elsők, akik meggyógyulnak, de még az is megeshet, közülük kerülnek ki a helyes gyógymód megtalálásához szükséges áldozatok. ~De remélem, ez nem fog bekövetkezni...~ teszi hozzá gondolatban* Nem ijesztgetésből mondom, hanem hogy biztosak legyünk benne, tudod, mit vállalsz pontosan, és mit vállalnak a rokonaid. Így is szeretnétek kísérleti alanyok lenni? *pillant az árus szemébe, hogy lássa, van-e benne nyoma bármiféle kételynek, vagy tökéletesen biztos az elhatározásában. Ha továbbra is igen a válasz, akkor nem akadékoskodik tovább, elvégre neki teljesen mindegy, kin kísérleteznek, Dora pedig valószínűleg még örül is, hogy nem szeretett kancellárján kell majd próbálgatniuk a különféle gyógymódokat, amik talán rossz esetben csak tovább rontják a betegek állapotát. A lány kitételével azonban egyet ért. Amúgy se hagyta volna, hogy a férfi bármikor is hozzáérjen, de így legalább van oka a kórra fogni az egészet. Kíváncsian figyeli a lányt, míg az alku részleteit írogatja, majd elismerően bólogat az iromány elolvasása után.*
- Tehát akkor jó áron eladod nekünk a szükséges gyógynövényeket, és cserébe a családodon kísérletezzük ki az ellenszert. Ha pedig ez nem sikerülne, megfogadjuk, hogy megpróbálunk legalább a szenvedéseteken enyhíteni. Bájos társam mindent megtesz majd ezen célok elérésére, csak cserébe ne érjetek hozzá. Vagy hozzám. Vagy bárkihez, aki még nem fertőzött meg, különben a megállapodásnak annyi. *foglalja össze röviden a lényeget, ugyanis nem biztos benne, hogy a férfi tud olvasni, vagy megért minden szót amit Dora írt, így talán segítség lehet neki a szóbeli ismétlés. Akár a hallottakra hagyatkozik, akár el tudja olvasni a papíroson lévő írást, innentől már az áruson múlik, vajon rábólint-e a javaslatukra.*
1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-25 21:32:43
Üzenet elküldve: 2018-12-25 21:32:43
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
- Grotg, ez esetben ránk marad a döntés. *Bólint sz öreg Trodd szavaira, majd halántékát kicsit megtörölve, még egy darabig nézi, ahogy a birka a bográcsba kerül, majd a fás liget felé tekint.*
- Az összesre nem lesz szükség, viszont, a szekérre igen. Vagy elhozod őket kézben, Grotg? *Néz az óriásra, mert szép nagyra nőtt, el tudja képzelni, hogy akár a vállán is elcipeli a fatörzseket.*
- Maradj csak, Trodd, maradj csak. *Legyint a kérdésre, majd ismét az óriásra figyel.*
- Van itt az, Grotg, van itt. *Mondja halkan, majd a szekérhez balag és leemeli a nagy fejszét, meg a kisebb baltát. Azzal majd ő elboldogul, jól áll a kezében. A fejszét persze már kissé nehezebben emeli le, de azért csak odacipeli az óriásnak.*
- Na gyerünk. *Mondja, aztán, ha az óriás is elkészült, el is indulhatnak. A liget nincs messze, épp látótávolságban, szép szál fák meredeznek az ég felé, Sfetts az egyik alkalmasnak vélthez lép oda, s megcsapkodja az oldalát:*
- Szép, sudár, a teteje sem ágas-bogas, nem kell a tisztításával annyira vesződni, szerintem elsőnek ez jó lesz. *Bólint, majd a tenyerébe köp, s megejti az első csapást. Ha Grotg is csatlakozik, felváltva ütik, persze a gnóm ütései annyira nem hatékonyak, de azért ott is repked a forgács. Kidöntik az elsőt, aztán lassan a másodikat, majd a harmadikat is, a bácsika elég rendesen elfárad, s az egyik kidöntött törzsre tornázza fel magát, majd onnan figyel az óriásra.*
- Mondd csak Grotg, neked van családod? *Kérdezi, miközben pipára gyújt.*
- Grotg, ez esetben ránk marad a döntés. *Bólint sz öreg Trodd szavaira, majd halántékát kicsit megtörölve, még egy darabig nézi, ahogy a birka a bográcsba kerül, majd a fás liget felé tekint.*
- Az összesre nem lesz szükség, viszont, a szekérre igen. Vagy elhozod őket kézben, Grotg? *Néz az óriásra, mert szép nagyra nőtt, el tudja képzelni, hogy akár a vállán is elcipeli a fatörzseket.*
- Maradj csak, Trodd, maradj csak. *Legyint a kérdésre, majd ismét az óriásra figyel.*
- Van itt az, Grotg, van itt. *Mondja halkan, majd a szekérhez balag és leemeli a nagy fejszét, meg a kisebb baltát. Azzal majd ő elboldogul, jól áll a kezében. A fejszét persze már kissé nehezebben emeli le, de azért csak odacipeli az óriásnak.*
- Na gyerünk. *Mondja, aztán, ha az óriás is elkészült, el is indulhatnak. A liget nincs messze, épp látótávolságban, szép szál fák meredeznek az ég felé, Sfetts az egyik alkalmasnak vélthez lép oda, s megcsapkodja az oldalát:*
- Szép, sudár, a teteje sem ágas-bogas, nem kell a tisztításával annyira vesződni, szerintem elsőnek ez jó lesz. *Bólint, majd a tenyerébe köp, s megejti az első csapást. Ha Grotg is csatlakozik, felváltva ütik, persze a gnóm ütései annyira nem hatékonyak, de azért ott is repked a forgács. Kidöntik az elsőt, aztán lassan a másodikat, majd a harmadikat is, a bácsika elég rendesen elfárad, s az egyik kidöntött törzsre tornázza fel magát, majd onnan figyel az óriásra.*
- Mondd csak Grotg, neked van családod? *Kérdezi, miközben pipára gyújt.*
1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-25 20:07:02
Üzenet elküldve: 2018-12-25 20:07:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Szerinted az? *Dobja vissza Tizio rögtön a labdát, mosolyog, fél szemöldökét megrántja, pillantása kifejezetten pajkos, rengeteg érzelem tud lenni az arcán, ha azt ő is úgy akarja, márpedig most úgy akarja, hogy játékosság ott legyen tekintetében.* - Remélem én is, fiatal vagyok a halálhoz. *Pillantásában még mindig ott a csintalanság és lám, akkor sem tűnik el belőle, mikor a lány megint elnézést kér tőle, megrázza a fejét.* - Mindig, mindenért bocsánatot kérsz? *Felhúzza egyik lábát, alkarját hanyagul térdére támasztja.* - Nem kell mindig bocsánatot kérned, pláne ha nem tudhatsz valamiről. Honnan tudnád? De nehogy újra elnézést kelljen kérned valamiért, tizenegy voltam, mikor édesanyám meghalt, hosszasan betegeskedett, emlékszem a gyógyszerszagra, ahogyan lefoszlott a testéről a hús, sokszor fogtam a kezét, a bőre vékony volt, száraz. Atyám összetört, megszakadt a szíve, szó szerint, gyakran szorította fájdalom a mellkasát. Ő nagyon rideg ember, de mindig a javunkat akarta, de a javunkat a gyengédség nem feltétlenül szolgálja. Húszéves korunk óta segítettünk be az üzletbe. A bátyám kiköpött anyánk, én atyánkra ütök, kevésbé vagyok szeretetreméltó. *Felnevet.* - Már ami a jellemem illeti. Szóval nem kárhoztatom érte, hogy Briwalt akarta volna. ~Az elf, na az elfért már igen.~ De ez már a múlt. A múlton felesleges bánkódni, nem ad vissza elhalt szülőket és kedveseket sem. *Megrántja a vállát, a mozdulat hanyag, arcán mosoly.*
- Dehogy beleegyezés. Inkább csak nem akarok vitatkozni. Te már elhatároztál valamit, elhatároztad, elképzeltél rólam bizonyos dolgokat, bizonyos tetteket, érzéseket tulajdonítasz nekem. Egyébként igazad van, nem vagyok rideg ember, az apám sem volt az, noha szerette magát annak mutatni. Neki persze nem voltak káros szenvedélyei. Nekem vannak. Élvezem azt, hogy ellazít, élvezem azt, hogy néha látom anyámat. ~Az elnyújtott élvezeteket.~ Ennyi az egész. Tudom, a te elképzelésed sokkal romantikusabb, sőt, hidd el, hízeleg, hogy gondolatokat szánsz rám. *Megcirógatja a lány arcát, közelebb hajol, egészen közel, de ezúttal nem merészkedik odáig, hogy megcsókolja a másikat, szája körül ott a kisfiús mosoly.* - Én is szánok gondolatokat rád. Azt gondolom, hogy azért akarsz segíteni minden elesett, nyomorult jószágon, mert magad is az vagy. Bántottak. Lelkileg. Talán a testedet is. *Félrebiccenti a fejét, mélyen a lány szemeibe néz.* - Ki volt az? Erőszakos apa vagy mostoha? Szerelmesed járatta veled a bolondját? *Míg beszél nem ereszti le a kezét és tekintete is a lányéba fúródik.* - A semmi ritkán perzseli ajkaim. *Hüvelykujját végighúzza a lány alsó ajkán, majd elereszti.*
- Szerinted az? *Dobja vissza Tizio rögtön a labdát, mosolyog, fél szemöldökét megrántja, pillantása kifejezetten pajkos, rengeteg érzelem tud lenni az arcán, ha azt ő is úgy akarja, márpedig most úgy akarja, hogy játékosság ott legyen tekintetében.* - Remélem én is, fiatal vagyok a halálhoz. *Pillantásában még mindig ott a csintalanság és lám, akkor sem tűnik el belőle, mikor a lány megint elnézést kér tőle, megrázza a fejét.* - Mindig, mindenért bocsánatot kérsz? *Felhúzza egyik lábát, alkarját hanyagul térdére támasztja.* - Nem kell mindig bocsánatot kérned, pláne ha nem tudhatsz valamiről. Honnan tudnád? De nehogy újra elnézést kelljen kérned valamiért, tizenegy voltam, mikor édesanyám meghalt, hosszasan betegeskedett, emlékszem a gyógyszerszagra, ahogyan lefoszlott a testéről a hús, sokszor fogtam a kezét, a bőre vékony volt, száraz. Atyám összetört, megszakadt a szíve, szó szerint, gyakran szorította fájdalom a mellkasát. Ő nagyon rideg ember, de mindig a javunkat akarta, de a javunkat a gyengédség nem feltétlenül szolgálja. Húszéves korunk óta segítettünk be az üzletbe. A bátyám kiköpött anyánk, én atyánkra ütök, kevésbé vagyok szeretetreméltó. *Felnevet.* - Már ami a jellemem illeti. Szóval nem kárhoztatom érte, hogy Briwalt akarta volna. ~Az elf, na az elfért már igen.~ De ez már a múlt. A múlton felesleges bánkódni, nem ad vissza elhalt szülőket és kedveseket sem. *Megrántja a vállát, a mozdulat hanyag, arcán mosoly.*
- Dehogy beleegyezés. Inkább csak nem akarok vitatkozni. Te már elhatároztál valamit, elhatároztad, elképzeltél rólam bizonyos dolgokat, bizonyos tetteket, érzéseket tulajdonítasz nekem. Egyébként igazad van, nem vagyok rideg ember, az apám sem volt az, noha szerette magát annak mutatni. Neki persze nem voltak káros szenvedélyei. Nekem vannak. Élvezem azt, hogy ellazít, élvezem azt, hogy néha látom anyámat. ~Az elnyújtott élvezeteket.~ Ennyi az egész. Tudom, a te elképzelésed sokkal romantikusabb, sőt, hidd el, hízeleg, hogy gondolatokat szánsz rám. *Megcirógatja a lány arcát, közelebb hajol, egészen közel, de ezúttal nem merészkedik odáig, hogy megcsókolja a másikat, szája körül ott a kisfiús mosoly.* - Én is szánok gondolatokat rád. Azt gondolom, hogy azért akarsz segíteni minden elesett, nyomorult jószágon, mert magad is az vagy. Bántottak. Lelkileg. Talán a testedet is. *Félrebiccenti a fejét, mélyen a lány szemeibe néz.* - Ki volt az? Erőszakos apa vagy mostoha? Szerelmesed járatta veled a bolondját? *Míg beszél nem ereszti le a kezét és tekintete is a lányéba fúródik.* - A semmi ritkán perzseli ajkaim. *Hüvelykujját végighúzza a lány alsó ajkán, majd elereszti.*
1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-25 17:52:40
Üzenet elküldve: 2018-12-25 17:52:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Vajon ez is hazugság? *töpreng el a túlzó kijelentésen, ugyanis ha logikusan próbálja végiggondolni a dolgokat, akkor semmiképp sem lehet igaz az a megjegyzés, hogy Tizio hazudik, mint a vízfolyás, tehát igazat kell mondania. ~Legalábbis néha. Az az érzésem, többször mondasz igazat, mint azt beismernéd, csak igyekszel hazugságnak beállítani~ mereng magában, elismerve azért, hogy a férfi remekül tudja leplezni érzelmeit, így szinte lehetetlen megállapítani, mikor mond igazat és mikor nem. ~Bár a húgát illetően valószínű igazat mond~ gondolja a hallottak után.*
- Remélem, a húgod boldog lesz vele és nem lesz szükség semmiféle megtorlásra vagy bosszúra! *válaszol őszintén, ugyanis ahogy egyre jobban kezdi megismerni és megkedvelni Tiziot, úgy egyre jobban bánná, ha odaveszne egy párbajban*
- Ó, sajnálom! *szomorodik el, mikor az elhunyt kedves kerül szóba* Ezt se kellett volna megkérdeznem, bocsánat! *pillant félre gyorsan, ugyanis nem bírná elviselni, ha szomorúságot látna Tizio arcán, majd újból megszorítja a kezét, hogy így fejezze ki együttérzését. Csak akkor fordul vissza, mikor a férfi tréfával próbálja oldani a komor hangulatot*
- Sajnos a szívnek nem lehet parancsolni... *jegyzi meg fanyar mosollyal, hiszen tény, ami tény, a szerelem nem csak azon múlik, ki néz ki a legjobban. Az eddig elhangzottak alapján, bár nem akar elhamarkodottan ítélni, de meg tudja érteni, hogy a két neki udvarló testvér közül az említett lány nem Tiziot választotta. ~Vajon milyen ember lett volna belőle, ha mégis összeházasodnak? És milyen volt előtte?~ töpreng magában, ugyanis az az érzése, Tizio viselkedését még most is nagymértékben meghatározza ez a múltbeli tragédia*
- Hallgatás beleegyezés! *vágja rá rögtön kis nevetés kíséretében, ahogy eszébe jut édesanyja, aki mindig ezt mondogatta neki, hogy megjegyezze, ha valami nem tetszik neki, akkor igenis bátran és határozattan álljon ki magáért. ~Kár, hogy ezt nem sikerült teljesen megtanulni~ teszi hozzá gondolatban*
- Mert neked semmi okod nem lenne rá. Okos, művelt, gazdag fiatalember vagy, akit kizártnak tartom, hogy olyan súlyos viszontagságok értek volna, amiket el akarnál felejteni, vagy hogy csak ezekben a káros szenvedélyekben találj élvezetet az életben. Inkább az az érzésem, sokkal jobban befolyásolnak az érzelmeid, mint azt szeretnéd, ezért próbálod elnyomni őket. Ezért az elzárkózás és a hűvös álca, hogy neked nem számít senki és semmi. Hogy te nem szeretsz senkit. Pedig szerintem ennek pont az ellenkezője igaz. Igenis törődsz az emberekkel, törődsz a húgoddal, a bátyáddal, az elveszett családoddal, a lánnyal, akit szerettél, és ez sokkal jobban fáj, mint amit be mersz ismerni magadnak. Ahelyett, hogy szembenéznél ezekkel az érzelmekkel, inkább olyan módszerekhez folyamodsz, amik pillanatnyi enyhülést és feledést hoznak csupán, hogy a hatás elmúltával még erősebben térjen vissza a fájdalom, és még inkább kívánd, hogy elmúljon ez az érzés, így zárva be a kört. *beszéd közben észre sem veszi, de előrébb dől kicsit, hogy minél közelebbről szemlélhesse Tizio arcvonásainak minden apró rezdülését. Mivel a szavaiból nem tudja eldönteni, mikor mond igazat és mikor hazudik, így kénytelen az egyéb jelzésekre hagyatkozni, melyeket nem szeretne elszalasztani.*
- Ennek örülök! *mosolyodik el kissé a feszült pillanat elmúltával, megnyugodva, hogy még a korábbi két, a családtagokat és szerelmeket illető baklövése után sem érzi úgy a férfi, hogy tolakodóan kíváncsi lenne. Bár magának is furcsa bevallania, de egyre jobban élvezi, ahogy többet tudhat meg Tizioról, beleláthat kissé a múltjába, és talán a gondolataiba. ~Vagy nem, és ez az egész csak játék, és kicsit sem ismerem meg igazából~ bár a logika szerint nem lehet igaz Tizio kijelentése a hazugságokat illetően, más értelemben azonban be kell látnia, valószínűleg van benne igazság, és meglehet, a férfi csak a bolondját járatja vele. Akármi is az igazság, az mindenképp tény, hogy élvezi a csókot, főleg, mikor közelebb kerülnek egymáshoz, és szomorú, mikor vége, még ha épp ő maga vetett is véget neki*
- Nem, ez... *feleli kissé összeszedetlenül egymáson nyugvó kezükre pillantva, hogy legyen egy kis ideje rendezni a gondolatait* Nem történt semmi. *ereszt meg egy szomorkás mosolyt a férfi irányába, ezzel próbálva kifejezni, hogy felejtsék el a dolgot, a továbbiakban szeretné, ha úgy tennének, mintha tényleg nem történt volna semmi. ~Semmi értelme ennek...~ gondolja magában kissé összezavarodva, hogy mi is történik köztük.*
- Vajon ez is hazugság? *töpreng el a túlzó kijelentésen, ugyanis ha logikusan próbálja végiggondolni a dolgokat, akkor semmiképp sem lehet igaz az a megjegyzés, hogy Tizio hazudik, mint a vízfolyás, tehát igazat kell mondania. ~Legalábbis néha. Az az érzésem, többször mondasz igazat, mint azt beismernéd, csak igyekszel hazugságnak beállítani~ mereng magában, elismerve azért, hogy a férfi remekül tudja leplezni érzelmeit, így szinte lehetetlen megállapítani, mikor mond igazat és mikor nem. ~Bár a húgát illetően valószínű igazat mond~ gondolja a hallottak után.*
- Remélem, a húgod boldog lesz vele és nem lesz szükség semmiféle megtorlásra vagy bosszúra! *válaszol őszintén, ugyanis ahogy egyre jobban kezdi megismerni és megkedvelni Tiziot, úgy egyre jobban bánná, ha odaveszne egy párbajban*
- Ó, sajnálom! *szomorodik el, mikor az elhunyt kedves kerül szóba* Ezt se kellett volna megkérdeznem, bocsánat! *pillant félre gyorsan, ugyanis nem bírná elviselni, ha szomorúságot látna Tizio arcán, majd újból megszorítja a kezét, hogy így fejezze ki együttérzését. Csak akkor fordul vissza, mikor a férfi tréfával próbálja oldani a komor hangulatot*
- Sajnos a szívnek nem lehet parancsolni... *jegyzi meg fanyar mosollyal, hiszen tény, ami tény, a szerelem nem csak azon múlik, ki néz ki a legjobban. Az eddig elhangzottak alapján, bár nem akar elhamarkodottan ítélni, de meg tudja érteni, hogy a két neki udvarló testvér közül az említett lány nem Tiziot választotta. ~Vajon milyen ember lett volna belőle, ha mégis összeházasodnak? És milyen volt előtte?~ töpreng magában, ugyanis az az érzése, Tizio viselkedését még most is nagymértékben meghatározza ez a múltbeli tragédia*
- Hallgatás beleegyezés! *vágja rá rögtön kis nevetés kíséretében, ahogy eszébe jut édesanyja, aki mindig ezt mondogatta neki, hogy megjegyezze, ha valami nem tetszik neki, akkor igenis bátran és határozattan álljon ki magáért. ~Kár, hogy ezt nem sikerült teljesen megtanulni~ teszi hozzá gondolatban*
- Mert neked semmi okod nem lenne rá. Okos, művelt, gazdag fiatalember vagy, akit kizártnak tartom, hogy olyan súlyos viszontagságok értek volna, amiket el akarnál felejteni, vagy hogy csak ezekben a káros szenvedélyekben találj élvezetet az életben. Inkább az az érzésem, sokkal jobban befolyásolnak az érzelmeid, mint azt szeretnéd, ezért próbálod elnyomni őket. Ezért az elzárkózás és a hűvös álca, hogy neked nem számít senki és semmi. Hogy te nem szeretsz senkit. Pedig szerintem ennek pont az ellenkezője igaz. Igenis törődsz az emberekkel, törődsz a húgoddal, a bátyáddal, az elveszett családoddal, a lánnyal, akit szerettél, és ez sokkal jobban fáj, mint amit be mersz ismerni magadnak. Ahelyett, hogy szembenéznél ezekkel az érzelmekkel, inkább olyan módszerekhez folyamodsz, amik pillanatnyi enyhülést és feledést hoznak csupán, hogy a hatás elmúltával még erősebben térjen vissza a fájdalom, és még inkább kívánd, hogy elmúljon ez az érzés, így zárva be a kört. *beszéd közben észre sem veszi, de előrébb dől kicsit, hogy minél közelebbről szemlélhesse Tizio arcvonásainak minden apró rezdülését. Mivel a szavaiból nem tudja eldönteni, mikor mond igazat és mikor hazudik, így kénytelen az egyéb jelzésekre hagyatkozni, melyeket nem szeretne elszalasztani.*
- Ennek örülök! *mosolyodik el kissé a feszült pillanat elmúltával, megnyugodva, hogy még a korábbi két, a családtagokat és szerelmeket illető baklövése után sem érzi úgy a férfi, hogy tolakodóan kíváncsi lenne. Bár magának is furcsa bevallania, de egyre jobban élvezi, ahogy többet tudhat meg Tizioról, beleláthat kissé a múltjába, és talán a gondolataiba. ~Vagy nem, és ez az egész csak játék, és kicsit sem ismerem meg igazából~ bár a logika szerint nem lehet igaz Tizio kijelentése a hazugságokat illetően, más értelemben azonban be kell látnia, valószínűleg van benne igazság, és meglehet, a férfi csak a bolondját járatja vele. Akármi is az igazság, az mindenképp tény, hogy élvezi a csókot, főleg, mikor közelebb kerülnek egymáshoz, és szomorú, mikor vége, még ha épp ő maga vetett is véget neki*
- Nem, ez... *feleli kissé összeszedetlenül egymáson nyugvó kezükre pillantva, hogy legyen egy kis ideje rendezni a gondolatait* Nem történt semmi. *ereszt meg egy szomorkás mosolyt a férfi irányába, ezzel próbálva kifejezni, hogy felejtsék el a dolgot, a továbbiakban szeretné, ha úgy tennének, mintha tényleg nem történt volna semmi. ~Semmi értelme ennek...~ gondolja magában kissé összezavarodva, hogy mi is történik köztük.*
1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-25 17:50:26
Üzenet elküldve: 2018-12-25 17:50:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek – Gyógymód//
//A piacon//
*Esti van olyan kedves, hogy felajánlja Dorának a „könnyebbik utat”, már ami a halálát illeti. A lány tréfál, de Dora közben azért láthatóan eltöpreng a hallottakon. Először nem is az jut eszébe, hogy mi történne, ha ő maga megfertőződne, hanem éppen hogy Habrertus vagy a haldoklók helyébe képzeli magát. De főleg a kancelláréba. Ha tényleg beteg, akkor a legkíméletesebb megoldás az orvosságon túl maga a korai halál.*
~ Néha egyszerűbb meghalni, mint kínok között tovább élni. ~ *Gondolja Dora magában, ő, aki korábban azzal fenyegette imádott kancellárját, hogy lelöki a Tűtoronyból. Szinte vidáman tekint vissza azokra a pillanatokra, és nevetségesnek tartja saját magát.* ~ Hogy hihettem azt, hogy sokat tudok az életről! Nehezebb, mint gondolnám… ~
*Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy ő maga soha nem tudna véget vetni a saját életének. Nem tudná feladni. Ahogy egyre inkább próbálja elképzelni, hogy Estit ilyesmire kérje… Összeszorul tőle a gyomra.* ~ Gyáva volnék? Ennyire gyáva? ~
- Majd azért a kalapomban temess el, ha már olyan lelkes vagy. *Piszkál vissza, szája szélére egy halvány mosolyt erőltetve.* De legyen rajtam ruha is! Nem tudom, hogy állsz a lányokhoz, de én nem vagyok olyan, aki örülne, hogy egy másik nőnemű a pucér testén matat. *Persze nem vár választ, na meg persze hazudik – magának is. De hát Dora ilyen.
Az alku megtörténik, az elf lány a megadott ár (és eszmei érték) után kíváncsian várakozik, de egy szisszenést kap cserébe. Szemöldöke felszalad. Eleve logikusnak tűnik, hogy „most kelljen a pénz” a pestisjárvány idején, hiszen ki tudja, mit hoz majd a holnap – vagy hogy egyáltalán hoz-e valamit? És mégis, amiről az árus beszélni kezd, az teljesen világossá teszi, hogy miről van szó. Dora komoran veszi tudomásul, hogy a férfi nem csak attól tart, hogy beteg lesz, hanem attól, hogy a betegsége végez vele és az egész családjával. A lány egy pillanatra megborzong, és bár szeretne udvariasan tartózkodó maradni a kór ismeretében is, tesz egy tétova pillantást maga köré. Annyi ember jár erre nap mint nap, és mind a betegség hordozója lehet. Úgy érzi, mintha megannyi hangya szaladgálna a ruhája alatt, undorral vegyes félelem lesz rajta úrrá, amit úgy kell legyőznie. Nagyot sóhajt, úgy pillant Estire.*
- Ez esetben megérted, ha a legjobbat szeretnénk a népnek, és nem érjük be hitvány holmival. A gyógyszerrel egészen biztosan enyhíthetünk az állapototokon. *Ünnepélyesen, komolyan meghajtja magát a tisztelet jeléül.* Én pedig megesküszöm, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy megtaláljuk az ellenszert. Arra viszont feltétlenül megkérlek, hogy ne érj hozzám, miközben üzletelünk, se Estanellariához, mert úgy tudjuk, hogy a betegség testi közelséggel terjed. Ezt egyetlen feltételként feljegyzem a szerződésünkre is.
*Dora kabátja zsebéből két papírt, kis tarsolyából pedig egy tollat és üveg tintát kap elő, és az asztal egy félreeső részén írni kezd. A papírost először Estinek mutatja meg, ha esetleg nem értene egyet a döntésével. A papíron Dora szép kézírásával az áll, hogy a legfeljebb 1800 aranyért történő megvásárlásért cserébe a kancellária nevében vállalják, hogy a férfi családján próbálják kikísérletezni a pestis ellenszerét. Emellett megfogadják, hogy a körülmények enyhítésére biztosítják a szükséges gyógyszereket. Dora megígéri, hogy munkáját tudása szerint végzi majd. Egy mellékletet is odabiggyesztett, hogy ha a férfi vagy a családja szántszándékkal, például akár csak érintéssel veszélyeztetné a gyógyítók életét, akkor ez a szerződés a kancellár vagy a Hadúr ítéletével azonnal semmissé lesz. A két példány alján Dora kacskaringós, jól olvasható aláírása található. Ha a sötételf nő rábiccent, és nincs hozzáfűznivalója, csak akkor adja őket tovább a férfinak, ujjával felé csúsztatva a pulton, ügyelve, nehogy megérintsék egymást.*
- Ha megfelel, az egyik példány a miénk. *Mondja logikusan, határozottan, miközben a toll fodraival játszik.* Mi az árad?
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.25 18:01:19
//A piacon//
*Esti van olyan kedves, hogy felajánlja Dorának a „könnyebbik utat”, már ami a halálát illeti. A lány tréfál, de Dora közben azért láthatóan eltöpreng a hallottakon. Először nem is az jut eszébe, hogy mi történne, ha ő maga megfertőződne, hanem éppen hogy Habrertus vagy a haldoklók helyébe képzeli magát. De főleg a kancelláréba. Ha tényleg beteg, akkor a legkíméletesebb megoldás az orvosságon túl maga a korai halál.*
~ Néha egyszerűbb meghalni, mint kínok között tovább élni. ~ *Gondolja Dora magában, ő, aki korábban azzal fenyegette imádott kancellárját, hogy lelöki a Tűtoronyból. Szinte vidáman tekint vissza azokra a pillanatokra, és nevetségesnek tartja saját magát.* ~ Hogy hihettem azt, hogy sokat tudok az életről! Nehezebb, mint gondolnám… ~
*Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy ő maga soha nem tudna véget vetni a saját életének. Nem tudná feladni. Ahogy egyre inkább próbálja elképzelni, hogy Estit ilyesmire kérje… Összeszorul tőle a gyomra.* ~ Gyáva volnék? Ennyire gyáva? ~
- Majd azért a kalapomban temess el, ha már olyan lelkes vagy. *Piszkál vissza, szája szélére egy halvány mosolyt erőltetve.* De legyen rajtam ruha is! Nem tudom, hogy állsz a lányokhoz, de én nem vagyok olyan, aki örülne, hogy egy másik nőnemű a pucér testén matat. *Persze nem vár választ, na meg persze hazudik – magának is. De hát Dora ilyen.
Az alku megtörténik, az elf lány a megadott ár (és eszmei érték) után kíváncsian várakozik, de egy szisszenést kap cserébe. Szemöldöke felszalad. Eleve logikusnak tűnik, hogy „most kelljen a pénz” a pestisjárvány idején, hiszen ki tudja, mit hoz majd a holnap – vagy hogy egyáltalán hoz-e valamit? És mégis, amiről az árus beszélni kezd, az teljesen világossá teszi, hogy miről van szó. Dora komoran veszi tudomásul, hogy a férfi nem csak attól tart, hogy beteg lesz, hanem attól, hogy a betegsége végez vele és az egész családjával. A lány egy pillanatra megborzong, és bár szeretne udvariasan tartózkodó maradni a kór ismeretében is, tesz egy tétova pillantást maga köré. Annyi ember jár erre nap mint nap, és mind a betegség hordozója lehet. Úgy érzi, mintha megannyi hangya szaladgálna a ruhája alatt, undorral vegyes félelem lesz rajta úrrá, amit úgy kell legyőznie. Nagyot sóhajt, úgy pillant Estire.*
- Ez esetben megérted, ha a legjobbat szeretnénk a népnek, és nem érjük be hitvány holmival. A gyógyszerrel egészen biztosan enyhíthetünk az állapototokon. *Ünnepélyesen, komolyan meghajtja magát a tisztelet jeléül.* Én pedig megesküszöm, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy megtaláljuk az ellenszert. Arra viszont feltétlenül megkérlek, hogy ne érj hozzám, miközben üzletelünk, se Estanellariához, mert úgy tudjuk, hogy a betegség testi közelséggel terjed. Ezt egyetlen feltételként feljegyzem a szerződésünkre is.
*Dora kabátja zsebéből két papírt, kis tarsolyából pedig egy tollat és üveg tintát kap elő, és az asztal egy félreeső részén írni kezd. A papírost először Estinek mutatja meg, ha esetleg nem értene egyet a döntésével. A papíron Dora szép kézírásával az áll, hogy a legfeljebb 1800 aranyért történő megvásárlásért cserébe a kancellária nevében vállalják, hogy a férfi családján próbálják kikísérletezni a pestis ellenszerét. Emellett megfogadják, hogy a körülmények enyhítésére biztosítják a szükséges gyógyszereket. Dora megígéri, hogy munkáját tudása szerint végzi majd. Egy mellékletet is odabiggyesztett, hogy ha a férfi vagy a családja szántszándékkal, például akár csak érintéssel veszélyeztetné a gyógyítók életét, akkor ez a szerződés a kancellár vagy a Hadúr ítéletével azonnal semmissé lesz. A két példány alján Dora kacskaringós, jól olvasható aláírása található. Ha a sötételf nő rábiccent, és nincs hozzáfűznivalója, csak akkor adja őket tovább a férfinak, ujjával felé csúsztatva a pulton, ügyelve, nehogy megérintsék egymást.*
- Ha megfelel, az egyik példány a miénk. *Mondja logikusan, határozottan, miközben a toll fodraival játszik.* Mi az árad?
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.25 18:01:19
1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-25 17:29:02
Üzenet elküldve: 2018-12-25 17:29:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Úton hazafelé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezd teljesen úrrá lenni rajta a zsibbadt fásultság. Egykedvűen veszi tudomásul újra meg újra, hogy a hallása nélkül milyen kiszolgáltatott helyzetbe került. Elméjében sötét, nihilista gondolatok kavarognak.
~Mi értelme így tovább menni? Mi értelme a holnapon gondolkozni? Mi értelme bárminek, ha minden ilyen hirtelen semmivé lehet?~
Az elf lány felé pillant, Syd pedig látja, hogy mond valamit, nagyjából azt is érteni véli, mit. Nem tudja eldönteni, melyiküket biztatja, de neki eszébe juttatja, hogy tulajdonképpen még mindig ő a vezető, még mindig felelős a lány életéért. Bár ettől nem lesz sem jobb kedve, sem több ereje, igyekszik megacélozni magát és figyelni.
A távolban megpillantja Amon Ruadhot. Már tényleg nem járnak messze.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezd teljesen úrrá lenni rajta a zsibbadt fásultság. Egykedvűen veszi tudomásul újra meg újra, hogy a hallása nélkül milyen kiszolgáltatott helyzetbe került. Elméjében sötét, nihilista gondolatok kavarognak.
~Mi értelme így tovább menni? Mi értelme a holnapon gondolkozni? Mi értelme bárminek, ha minden ilyen hirtelen semmivé lehet?~
Az elf lány felé pillant, Syd pedig látja, hogy mond valamit, nagyjából azt is érteni véli, mit. Nem tudja eldönteni, melyiküket biztatja, de neki eszébe juttatja, hogy tulajdonképpen még mindig ő a vezető, még mindig felelős a lány életéért. Bár ettől nem lesz sem jobb kedve, sem több ereje, igyekszik megacélozni magát és figyelni.
A távolban megpillantja Amon Ruadhot. Már tényleg nem járnak messze.*
1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-25 17:11:42
Üzenet elküldve: 2018-12-25 17:11:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Derin-birtok//
*A következő kérdésre Trodd egykedvűen vállat von.*
-Én ráérek.
*Nem biztos benne, de mintha Learon-nak lenne szekere. Az jól jönne ha el akarják hozni. Majd ha elindulnak rákérdez. Még ő is kiissza a kihűlt teáját. Ő nem szokott teát inni. Vagy vizet vagy a kocsmában sört. Szőlőből is a lőre közelebb áll hozzá mint a bor. Trodd egyszerű embernek számít. Bár ha egyszer lesz egy tisztességes felesége akkor az ő kedvéért lehet, hogy meg tudna változni. Például kérne diót, hogy süteményeket ehessen vagy odafigyelne magára, hogy mit iszik vagy eszik. Nem mindig ugyan azt.*
//Derin-birtok//
*A következő kérdésre Trodd egykedvűen vállat von.*
-Én ráérek.
*Nem biztos benne, de mintha Learon-nak lenne szekere. Az jól jönne ha el akarják hozni. Majd ha elindulnak rákérdez. Még ő is kiissza a kihűlt teáját. Ő nem szokott teát inni. Vagy vizet vagy a kocsmában sört. Szőlőből is a lőre közelebb áll hozzá mint a bor. Trodd egyszerű embernek számít. Bár ha egyszer lesz egy tisztességes felesége akkor az ő kedvéért lehet, hogy meg tudna változni. Például kérne diót, hogy süteményeket ehessen vagy odafigyelne magára, hogy mit iszik vagy eszik. Nem mindig ugyan azt.*
1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-25 16:33:35
Üzenet elküldve: 2018-12-25 16:33:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Derin-birtok//
*Ez az összefüggés Learonnak már nem fért össze és elég hosszadalmas és bonyolult logikai menetnek is tűnik, szóval eszébe sem jutott. Persze mikor Grotgal beszélt, akkor feltűnt neki, hogy nincs meg az a lóca, de azóta már ki is ment ez a fejéből, hiszen nagyon sok minden történt azóta, hogy az óriásnál járt és megitták azt a nagyon finom bort aközben a jóízű beszélgetés közben.*
-Nos, mit szólnál hozzá, ha elmennénk érte? *Teszi fel a kérdést a férfinak. Elmenne ő is, de hát mennyivel jobb már, ha valaki egy jó baráttal megy és közben beszélgetéssel telik az idő? Troddnál ugyan ez a beszélgetésesrész kicsit nehézkesebb, de hát ki az, aki felróná neki ezt a dolgot, amikor ilyen jó ember, hogy készített neki egy olyan szép ülőalkalmatosságot, amin majd jövőre üldögélhet amikor a kerti munkának azon szakaszét végzi!?*
-Nos? *Teszi fel még egyszer a kérdést és közben kiissza az utolsó kortyot is a kőkorsójából, ami már amúgy is ki van hűlve sajnos. Legyen akármilyen jó meleg is itt bent, azért a tea meghűl, ha nem issza meg az ember.* ~csak kényelmesebb lesz a lóca, mint amit én tudnék csinálni kőből! Meg, hát a fa melegebb is, nyáron meg hűvösebb lesz nekem, mikor használom!~ *Azzal az ablak felé fordítja a fejét, hogy megnézze, hideg van-e. Annyira még nincs, hiszen a bárányai elég szellősen feküdnek egymás mellett. Ha igazi hideg volna, akkor szorosan összebújnának, hogy melegítsék egymást.*
//Derin-birtok//
*Ez az összefüggés Learonnak már nem fért össze és elég hosszadalmas és bonyolult logikai menetnek is tűnik, szóval eszébe sem jutott. Persze mikor Grotgal beszélt, akkor feltűnt neki, hogy nincs meg az a lóca, de azóta már ki is ment ez a fejéből, hiszen nagyon sok minden történt azóta, hogy az óriásnál járt és megitták azt a nagyon finom bort aközben a jóízű beszélgetés közben.*
-Nos, mit szólnál hozzá, ha elmennénk érte? *Teszi fel a kérdést a férfinak. Elmenne ő is, de hát mennyivel jobb már, ha valaki egy jó baráttal megy és közben beszélgetéssel telik az idő? Troddnál ugyan ez a beszélgetésesrész kicsit nehézkesebb, de hát ki az, aki felróná neki ezt a dolgot, amikor ilyen jó ember, hogy készített neki egy olyan szép ülőalkalmatosságot, amin majd jövőre üldögélhet amikor a kerti munkának azon szakaszét végzi!?*
-Nos? *Teszi fel még egyszer a kérdést és közben kiissza az utolsó kortyot is a kőkorsójából, ami már amúgy is ki van hűlve sajnos. Legyen akármilyen jó meleg is itt bent, azért a tea meghűl, ha nem issza meg az ember.* ~csak kényelmesebb lesz a lóca, mint amit én tudnék csinálni kőből! Meg, hát a fa melegebb is, nyáron meg hűvösebb lesz nekem, mikor használom!~ *Azzal az ablak felé fordítja a fejét, hogy megnézze, hideg van-e. Annyira még nincs, hiszen a bárányai elég szellősen feküdnek egymás mellett. Ha igazi hideg volna, akkor szorosan összebújnának, hogy melegítsék egymást.*
1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-25 16:23:26
Üzenet elküldve: 2018-12-25 16:23:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Derin-birtok//
*Szótlanul bólint a másik megjegyzésére. Múltkor is eszébe jutott Azil Grotg-ról. Talán csak azért mert mindketten óriások és mindketten értenek a fához. Szóval akár erről is eszébe juthatott volna a másiknak a pad amire mikor rákérdez Trodd megrázza a fejét.*
-Még a halászkunyhónál hagytam.
*Vagyis ott is kell lennie. Egyrészt mert errefelé nem szokás lopni másrészt mert nem is olyan könnyű elvinni, harmadrészt meg mert ki akarna ellopni egy lócát? De leginkább mert errefelé nem szokás lopni. Ha tyúkok tünedeznek el akkor is hamarabb gondol az ember a rókára mint a szomszédra. Ez a normális.*
//Derin-birtok//
*Szótlanul bólint a másik megjegyzésére. Múltkor is eszébe jutott Azil Grotg-ról. Talán csak azért mert mindketten óriások és mindketten értenek a fához. Szóval akár erről is eszébe juthatott volna a másiknak a pad amire mikor rákérdez Trodd megrázza a fejét.*
-Még a halászkunyhónál hagytam.
*Vagyis ott is kell lennie. Egyrészt mert errefelé nem szokás lopni másrészt mert nem is olyan könnyű elvinni, harmadrészt meg mert ki akarna ellopni egy lócát? De leginkább mert errefelé nem szokás lopni. Ha tyúkok tünedeznek el akkor is hamarabb gondol az ember a rókára mint a szomszédra. Ez a normális.*
1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-25 15:50:38
Üzenet elküldve: 2018-12-25 15:50:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Derin-birtok//
*Bizony, ha Hrothgaar mester előkerülne, Learonnak lenne hozzá egy két keresetlen szava, hiszen a buzogánya sem kovácsolódott meg azóta. Pedig olyan szép kecskefejes fegyvert képzelt már el magának, és azzal igazán meg is tudná védeni magát, ha bajba kerül, de sajnos az öreg törpe is eltűnt, ahogyan a legtöbben.*
-Igen, én is úgy tudom, de egy időben reméltem, hogy előkerülnek! Vagyis, még mindig remélem igazából, csak, már nem bízom benne annyira. *Nehéz dolog ez, hiszen mindenki elmegy, aki egy kicsit is kedves Learon szívének. Nincs mit tenni. Talán valami átok ül a Vashegyen.*
-Te Trodd? Mondtad egyszer, hogy készen van a padom, amit kértem tőled? Hol van? A birtokodon? *Jut eszébe a dolog, de hát annyi minden történt a kérés óta, hogy el is felejtette. Most is csupán a hiányzó emberek miatt tudta levezetni idáig. Hiányzó emberek, hiányzás és hiányzó pad! Na meg attól, hogy úgy elgémberedett a háta egyszer a fatuskóján ülve, hogy még mindig érzi kicsit a vállában.*
//Derin-birtok//
*Bizony, ha Hrothgaar mester előkerülne, Learonnak lenne hozzá egy két keresetlen szava, hiszen a buzogánya sem kovácsolódott meg azóta. Pedig olyan szép kecskefejes fegyvert képzelt már el magának, és azzal igazán meg is tudná védeni magát, ha bajba kerül, de sajnos az öreg törpe is eltűnt, ahogyan a legtöbben.*
-Igen, én is úgy tudom, de egy időben reméltem, hogy előkerülnek! Vagyis, még mindig remélem igazából, csak, már nem bízom benne annyira. *Nehéz dolog ez, hiszen mindenki elmegy, aki egy kicsit is kedves Learon szívének. Nincs mit tenni. Talán valami átok ül a Vashegyen.*
-Te Trodd? Mondtad egyszer, hogy készen van a padom, amit kértem tőled? Hol van? A birtokodon? *Jut eszébe a dolog, de hát annyi minden történt a kérés óta, hogy el is felejtette. Most is csupán a hiányzó emberek miatt tudta levezetni idáig. Hiányzó emberek, hiányzás és hiányzó pad! Na meg attól, hogy úgy elgémberedett a háta egyszer a fatuskóján ülve, hogy még mindig érzi kicsit a vállában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344