Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-28 19:12:05
Üzenet elküldve: 2018-12-28 19:12:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Adófizetés//
- Attól tartok, hogy félreismerhettél. *csóválja meg egy kis rosszallással fejét, csak hát a mosoly jelzi, hogy annyira azért nem neheztel* Milyen furcsa élvezetekre gondolsz? Nem hinném, hogy furcsának kellene tekintenünk azt, hogy kedvelem a rendet, a papírmunkát, az adminisztrációt. Persze, elfogadom, hogy egy harcos ezt kevéssé értheti, de hogy ezért furcsa lenne... *legyint egyet* Ugyan!
*Természetesen pontosan érti, hogy Alyo mire célzott. És igen, a nézőpontok. A lány szemszögéből ez lehet furcsa is, kellemetlen is, de ahogy mondani szokták: valamit valamiért. Hubi pedig igazán semmi kivetnivalót nem talál benne, hogy javarészt a hátsó bejáratot részesíti előnyben. Mindig is különcnek számított. Mondhatni, hogy a hírnév kötelez.*
- A többi kisebb. *somolyog egy kicsit, ahogy maga elé engedi Alyot. Van egy olyan kellemetlen érzése, hogy bár az imént az ellenkezőjét állította, ez az ínycsiklandó félvér bizony jobban kiismerte, mint azt szeretné. A bejáraton túljutva pedig egy nagyobb helyiségbe jutnak. Amolyan fogadóterem lehet. Persze a vashegyi erőd méreteivel nem vetekedhet, de Hubit ez nem zavarja. Az már kellemetlenebb lenne, ha Thargarod zordsága visszaköszönne e falak között, de szerencsére erről sincs szó. Sok látnivaló egyelőre persze nincs. Alig akad bútor, azok is piszkosszürke leplekkel vannak letakarva.*
- Talán egy kicsit nagy is egymagamnak. De meg kell valljam, pont a nagysága tetszett meg. Levegős, barátságos, és közel van a Vashegyhez.
*Amikor pedig Hubi az adóra tereli a szót, Alyo a maga keresetlen egyszerűségével reagál, amire a jó és álszent kancellár megcsóválja a fejét. Erre már csak azért is oka van, mert elképzelte a lány által vázolt képet, és ez módfelett kedvére való lenne.*
- Ugyan, kedvesem... *göcög egy kicsit* Hát mibe kerülne egy kis kellem, egy kis finomság? Nem mondom, hogy mereven elzárkóznék ~Mereveen... ehehe...~ az adófizetés azon módjától amit említettél, és azzal is tisztában vagyok, hogy ez üzlet, de miért ne tehetnénk úgy, mintha nem csupán egy anyagi vonzatú ügyeltről lenne szó?
*Aztán körülnéz a helyiségben, és ugyanazzal a lendülettel gyakorlatilag zárójelbe is teszi eddigi szavait.*
- És ugyan miért kéne olyan messze mennünk? Nem mondom, talán egy kiadós portörlés ráférne e helyre, de abban biztos vagyok, hogy vételi szándékom nagyban megerősítené, ha az első élményem e falak között kellemes lenne.
*Kicsit elgondolkodva babrál a szakállával, aztán megvonja a vállát.*
- De azt hiszem, van köztünk olyan viszony, hogy bátran mondhatom: akkor sem lesz sértődés, ha inkább az adófizetés hagyományosabb formáját választanád.
*A derék kancellár rendszerint nem szalasztja el a könnyű lehetőséget, de az is megvan, hogy valamennyire kedveli ezt a tűzrőlpattant leányzót. És a nagylelkű kancellár akár arra is kapható, hogy ne tegyen olyasmit, amihez Alyonak esetleg semmi kedve. Bár ez már inkább a fantasztikum kategóriájába tartozik. Hiszen ki ne lenne boldog, ha maga Haberetus kancellár dolgozik a hátsó felén?*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.28 19:14:28
//Adófizetés//
- Attól tartok, hogy félreismerhettél. *csóválja meg egy kis rosszallással fejét, csak hát a mosoly jelzi, hogy annyira azért nem neheztel* Milyen furcsa élvezetekre gondolsz? Nem hinném, hogy furcsának kellene tekintenünk azt, hogy kedvelem a rendet, a papírmunkát, az adminisztrációt. Persze, elfogadom, hogy egy harcos ezt kevéssé értheti, de hogy ezért furcsa lenne... *legyint egyet* Ugyan!
*Természetesen pontosan érti, hogy Alyo mire célzott. És igen, a nézőpontok. A lány szemszögéből ez lehet furcsa is, kellemetlen is, de ahogy mondani szokták: valamit valamiért. Hubi pedig igazán semmi kivetnivalót nem talál benne, hogy javarészt a hátsó bejáratot részesíti előnyben. Mindig is különcnek számított. Mondhatni, hogy a hírnév kötelez.*
- A többi kisebb. *somolyog egy kicsit, ahogy maga elé engedi Alyot. Van egy olyan kellemetlen érzése, hogy bár az imént az ellenkezőjét állította, ez az ínycsiklandó félvér bizony jobban kiismerte, mint azt szeretné. A bejáraton túljutva pedig egy nagyobb helyiségbe jutnak. Amolyan fogadóterem lehet. Persze a vashegyi erőd méreteivel nem vetekedhet, de Hubit ez nem zavarja. Az már kellemetlenebb lenne, ha Thargarod zordsága visszaköszönne e falak között, de szerencsére erről sincs szó. Sok látnivaló egyelőre persze nincs. Alig akad bútor, azok is piszkosszürke leplekkel vannak letakarva.*
- Talán egy kicsit nagy is egymagamnak. De meg kell valljam, pont a nagysága tetszett meg. Levegős, barátságos, és közel van a Vashegyhez.
*Amikor pedig Hubi az adóra tereli a szót, Alyo a maga keresetlen egyszerűségével reagál, amire a jó és álszent kancellár megcsóválja a fejét. Erre már csak azért is oka van, mert elképzelte a lány által vázolt képet, és ez módfelett kedvére való lenne.*
- Ugyan, kedvesem... *göcög egy kicsit* Hát mibe kerülne egy kis kellem, egy kis finomság? Nem mondom, hogy mereven elzárkóznék ~Mereveen... ehehe...~ az adófizetés azon módjától amit említettél, és azzal is tisztában vagyok, hogy ez üzlet, de miért ne tehetnénk úgy, mintha nem csupán egy anyagi vonzatú ügyeltről lenne szó?
*Aztán körülnéz a helyiségben, és ugyanazzal a lendülettel gyakorlatilag zárójelbe is teszi eddigi szavait.*
- És ugyan miért kéne olyan messze mennünk? Nem mondom, talán egy kiadós portörlés ráférne e helyre, de abban biztos vagyok, hogy vételi szándékom nagyban megerősítené, ha az első élményem e falak között kellemes lenne.
*Kicsit elgondolkodva babrál a szakállával, aztán megvonja a vállát.*
- De azt hiszem, van köztünk olyan viszony, hogy bátran mondhatom: akkor sem lesz sértődés, ha inkább az adófizetés hagyományosabb formáját választanád.
*A derék kancellár rendszerint nem szalasztja el a könnyű lehetőséget, de az is megvan, hogy valamennyire kedveli ezt a tűzrőlpattant leányzót. És a nagylelkű kancellár akár arra is kapható, hogy ne tegyen olyasmit, amihez Alyonak esetleg semmi kedve. Bár ez már inkább a fantasztikum kategóriájába tartozik. Hiszen ki ne lenne boldog, ha maga Haberetus kancellár dolgozik a hátsó felén?*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.28 19:14:28
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-28 17:45:44
Üzenet elküldve: 2018-12-28 17:45:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Menekültek – Gyógymód//
//A piacon//
- Ó, csak nem? *vonja fel az egyik szemöldökét, ahogy Dorára pillant, bár tekintetében a vidámság, a kétely és a lesajnálás furcsa elegye található, ugyanis nehezen tudja elhinni, hogy a lány igazat mond. A gondtalan csevegés azonban hamar elsikkad, ahogy előtérbe kerülnek a növények és az árus. Meglepi, hogy a férfi ilyen hamar rábólint a dologra, tudva a következményeket. ~Bár biztos volt már elég ideje gondolkodni rajta, vesztenivalója pedig igazán nincs. Ha nem kap semmiféle kezelést, akkor szinte biztos, hogy odavesznek mindannyian~ mereng magában szomorúan, míg a szerződés megírása és szignálása zajlik. Dora megjegyzését bár hallja, csak egy lemondó sóhajjal tud válaszolni rá. ~Ezek szerint igen~ igyekszik kifejezni vele, ám biztos benne, a lány se vár választ a kérdésre. Az árus elbeszélése meglepi, nem gondolta volna, hogy a betegség ilyen mértékben elterjedt már és ennyi áldozata van. Szinte megbabonázva nézi a maszkot, amit legszívesebben közelebbről is megvizsgálna, ám Dora utasítása még ott cseng a fülében, így inkább tartózkodik a megérintésétől*
- Igyekszünk megtenni minden tőlünk telhetőt. *sokáig kell gondolkoznia azon, mi olyan biztatót tudna mondani, ami nem cseng túlságosan álságosan, ám végül úgy dönt, az a legjobb, ha nem ígér semmit, csak tudásuk és képességeik legjavát, amit a betegség és a betegek szolgálatába állítanak. A szekér-kérdés kapcsán pedig úgy tűnik, rögtön rá is hárul ennek az ígéretnek a beteljesítése*
- Szekérrel és lovakkal érkeztem Amonra, ha jól sejtem, még ott kell lenniük valahol. *feleli kissé foghegyről, hiszen eddig nem nagyon érdekelte, mi lett közlekedési eszközeivel, de reméli, családneve és a thargok vendégszeretete elég garancia rá, hogy Amonra visszaérve épségben és érintetlenül találja meg őket*
- Esetleg visszamehetnénk a szekérért, hogy azzal vigyük el a növényeket. *javasolja Dorának, már ha a lánynak nincs jobb ötlete vagy ellenvetése*
- Ha van rajta hely, talán a családodat és téged is felvihetünk rajta... *fordul az árus felé, felajánlva, hogy ha a növények mellett marad még hely, akkor esetleg a betegek is felszállhatnának rá. Nem tudja, a gyerekek milyen állapotban vannak, de biztos benne, könnyebbséget jelentene a számukra, ha nem gyalog kéne az ispotályig elsétálniuk.*
- Szerinted visszaérünk még ma? *fordítja vissza figyelmét Dorára, ugyanis még mindig nem ismeri ki magát olyan jól a környéken, valamint ahhoz sem ért, mennyi idő kell az előkészületekre meg a növények felpakolására, illetve hogy az őrség épp szolgálatban lévő tagjai meddig fogják feltartani őket, míg bejutni meg kijutni akarnak, így ennek az eldöntését inkább a lányra bízza.*
A hozzászólás írója (Estanellaria Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.28 17:48:04
//A piacon//
- Ó, csak nem? *vonja fel az egyik szemöldökét, ahogy Dorára pillant, bár tekintetében a vidámság, a kétely és a lesajnálás furcsa elegye található, ugyanis nehezen tudja elhinni, hogy a lány igazat mond. A gondtalan csevegés azonban hamar elsikkad, ahogy előtérbe kerülnek a növények és az árus. Meglepi, hogy a férfi ilyen hamar rábólint a dologra, tudva a következményeket. ~Bár biztos volt már elég ideje gondolkodni rajta, vesztenivalója pedig igazán nincs. Ha nem kap semmiféle kezelést, akkor szinte biztos, hogy odavesznek mindannyian~ mereng magában szomorúan, míg a szerződés megírása és szignálása zajlik. Dora megjegyzését bár hallja, csak egy lemondó sóhajjal tud válaszolni rá. ~Ezek szerint igen~ igyekszik kifejezni vele, ám biztos benne, a lány se vár választ a kérdésre. Az árus elbeszélése meglepi, nem gondolta volna, hogy a betegség ilyen mértékben elterjedt már és ennyi áldozata van. Szinte megbabonázva nézi a maszkot, amit legszívesebben közelebbről is megvizsgálna, ám Dora utasítása még ott cseng a fülében, így inkább tartózkodik a megérintésétől*
- Igyekszünk megtenni minden tőlünk telhetőt. *sokáig kell gondolkoznia azon, mi olyan biztatót tudna mondani, ami nem cseng túlságosan álságosan, ám végül úgy dönt, az a legjobb, ha nem ígér semmit, csak tudásuk és képességeik legjavát, amit a betegség és a betegek szolgálatába állítanak. A szekér-kérdés kapcsán pedig úgy tűnik, rögtön rá is hárul ennek az ígéretnek a beteljesítése*
- Szekérrel és lovakkal érkeztem Amonra, ha jól sejtem, még ott kell lenniük valahol. *feleli kissé foghegyről, hiszen eddig nem nagyon érdekelte, mi lett közlekedési eszközeivel, de reméli, családneve és a thargok vendégszeretete elég garancia rá, hogy Amonra visszaérve épségben és érintetlenül találja meg őket*
- Esetleg visszamehetnénk a szekérért, hogy azzal vigyük el a növényeket. *javasolja Dorának, már ha a lánynak nincs jobb ötlete vagy ellenvetése*
- Ha van rajta hely, talán a családodat és téged is felvihetünk rajta... *fordul az árus felé, felajánlva, hogy ha a növények mellett marad még hely, akkor esetleg a betegek is felszállhatnának rá. Nem tudja, a gyerekek milyen állapotban vannak, de biztos benne, könnyebbséget jelentene a számukra, ha nem gyalog kéne az ispotályig elsétálniuk.*
- Szerinted visszaérünk még ma? *fordítja vissza figyelmét Dorára, ugyanis még mindig nem ismeri ki magát olyan jól a környéken, valamint ahhoz sem ért, mennyi idő kell az előkészületekre meg a növények felpakolására, illetve hogy az őrség épp szolgálatban lévő tagjai meddig fogják feltartani őket, míg bejutni meg kijutni akarnak, így ennek az eldöntését inkább a lányra bízza.*
A hozzászólás írója (Estanellaria Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.28 17:48:04
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-28 17:37:26
Üzenet elküldve: 2018-12-28 17:37:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
*Épp csak egy napja sétált erre ugyanígy, fekete köpönyegben, csuklyával a fején, hátizsákot cipelve. Csupán a holló nincs most vele, s néhány táskával több van rászíjazva. Ez utóbbiakat szeretné visszajuttatni Thargarodba, s arról kíván még tudomást szerezni, hogy miért fordult vissza a tharg csapat a toronytól ilyen hirtelen.
Bízik benne, hogy hamar megtalálja azt a Waldran nevezetű thargot, vagy Aenae-t, mert rajtuk kívül legfeljebb a vezérnek adná át az értékes italokat, hisz másokat nem ismer, s nem tudja, mennyire megbízhatóak.*
Bízik benne, hogy hamar megtalálja azt a Waldran nevezetű thargot, vagy Aenae-t, mert rajtuk kívül legfeljebb a vezérnek adná át az értékes italokat, hisz másokat nem ismer, s nem tudja, mennyire megbízhatóak.*
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-28 11:03:03
Üzenet elküldve: 2018-12-28 11:03:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Miután Learon megbizonyosodott róla, hogy jó munkásai, ha nem is túlzottan jó bőrben vannak, de legalább élnek és tisztességesen dolgoznak, úgy dönt, hogy ránéz jó barátjára meg újdonsült másikra is, az óriásra. Ehhez pedig a birtokok irányába kell távoznia az ispotályból. Nincsen olyan messze a jó Trodd gazda földje, és már messziről meg is látja, meg hallja is a birkák bégetését, ugyanis a környéken csakis egyetlen pásztornak van ekkora nyája. Ahogy odaér, látja, hogy nem egyedül farigcsál Trodd, ahogyan azt várta és ahogy szokott lenni, hanem egy negyed tucatnyi fej forgolódik ottan. Ki fát vág, ki pedig főz. Hamar leszűri a látottakból, hogy itten bizony a nagyon régóta várt házépítés zajlik, amiből pedig ő sem szeretne kimaradni, főleg mivel megígérte barátjának, hogy bizony segítő kezet fog nyújtani. Nem is egyet, hanem mindjárt kettőt! Azt mondta ugyan, hogy Prexi is jönni fog, de a fiú jelenleg egy jóasszonnyal van valahol a piac közelében.* ~Nem tilthatom meg neki, hogy asszony is legyen a közelében! Még a végén rosszul fejlődik az agya!~ *Mert Learon is attól lett ilyen jólelkű ember, hogy anyja szerető tanácsokkal látta el. A Sajt-mester most gyalog jött, szekere a birtokán van, ahogy állatai is. Nayka őrzi a nyájat, nála jobban pedig Learon sem végezhetné munkáját.*
-Adj isten mindenkinek! Látom már el is kezdtétek nélkülem az építést! *Szól oda a többieknek tettetett sértődöttséggel a hangjában.*
-Pedig azt hittem megvártok! Hát nem ezt beszéltük? *Azzal odalép az óriás mellé.*
-Na! Mit tudok segíteni? *Néz fel rá, és igyekszik nem a fejsze útjába állni.*
*Miután Learon megbizonyosodott róla, hogy jó munkásai, ha nem is túlzottan jó bőrben vannak, de legalább élnek és tisztességesen dolgoznak, úgy dönt, hogy ránéz jó barátjára meg újdonsült másikra is, az óriásra. Ehhez pedig a birtokok irányába kell távoznia az ispotályból. Nincsen olyan messze a jó Trodd gazda földje, és már messziről meg is látja, meg hallja is a birkák bégetését, ugyanis a környéken csakis egyetlen pásztornak van ekkora nyája. Ahogy odaér, látja, hogy nem egyedül farigcsál Trodd, ahogyan azt várta és ahogy szokott lenni, hanem egy negyed tucatnyi fej forgolódik ottan. Ki fát vág, ki pedig főz. Hamar leszűri a látottakból, hogy itten bizony a nagyon régóta várt házépítés zajlik, amiből pedig ő sem szeretne kimaradni, főleg mivel megígérte barátjának, hogy bizony segítő kezet fog nyújtani. Nem is egyet, hanem mindjárt kettőt! Azt mondta ugyan, hogy Prexi is jönni fog, de a fiú jelenleg egy jóasszonnyal van valahol a piac közelében.* ~Nem tilthatom meg neki, hogy asszony is legyen a közelében! Még a végén rosszul fejlődik az agya!~ *Mert Learon is attól lett ilyen jólelkű ember, hogy anyja szerető tanácsokkal látta el. A Sajt-mester most gyalog jött, szekere a birtokán van, ahogy állatai is. Nayka őrzi a nyájat, nála jobban pedig Learon sem végezhetné munkáját.*
-Adj isten mindenkinek! Látom már el is kezdtétek nélkülem az építést! *Szól oda a többieknek tettetett sértődöttséggel a hangjában.*
-Pedig azt hittem megvártok! Hát nem ezt beszéltük? *Azzal odalép az óriás mellé.*
-Na! Mit tudok segíteni? *Néz fel rá, és igyekszik nem a fejsze útjába állni.*
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-28 10:34:03
Üzenet elküldve: 2018-12-28 10:34:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Adófizetés//
- Gondolom, hogy mekkora örömmel.
*Egyetértenek. Kivételesen. A házat és Syoudot illetően is. Elnézi a szakállát simogató férfit, és az az érzése támad, hogy a kancellár tényleg rabolna nőket és tartaná őket a pincébe zárva, ha képes lenne rá.*
- Furcsa élvezetekben lelsz örömet, úgyhogy igen, akár ezt is el tudom képzelni rólad. És igen, leghőbb vágyam, hogy én legyen az első lakója. Csak kormos pofájú nőstényeket ne rakj mellém, mert azokkal nem bírjuk egymást.
*Nyájas a mosollyal néz a kancellárra, közben a ház bejáratához érnek.*
- Óóó.
*Jelzi meghökkenését, és erőteljesen vissza kell fogja önmagát, hogy fel ne röhögjön, mikor a kancellár idős napjairól beszél. Merthogy már most is idős napjait éli. Mindenesetre a ház felkelti az érdeklődését, ezért aztán ha a kancellár beengedi, akkor lendületes léptekkel kezdi felmérni azt.*
- Milyen a többi? Kisebb? Nagyobb?
*Alyo véleménye szerint kettejük között a nagyzási hóbort, amiben a kancellár bővelkedik, elég csak a ruházatát nézni. Ezért aztán Alyonak hamar meggyőződésévé válik, hogy ez semmi, csak egy fedőtörténet arról, hogy miért itt találkoznak. Tán mégis van kínzókamra. Elhatározza, hogy semmit nem fogad el Habrertustól, sem ételt, sem italt, mert a végén még tényleg egy penészes helyiségben tér magához. Meg hát hamar ki is bújik a szög a zsákból.*
- Az adó, igen... Hát arra gondoltam, hogy elmegyek a hivatalodba, letolom a nadrágom és az asztalra térdelek. Vagy te máshogy gondoltad?
//Adófizetés//
- Gondolom, hogy mekkora örömmel.
*Egyetértenek. Kivételesen. A házat és Syoudot illetően is. Elnézi a szakállát simogató férfit, és az az érzése támad, hogy a kancellár tényleg rabolna nőket és tartaná őket a pincébe zárva, ha képes lenne rá.*
- Furcsa élvezetekben lelsz örömet, úgyhogy igen, akár ezt is el tudom képzelni rólad. És igen, leghőbb vágyam, hogy én legyen az első lakója. Csak kormos pofájú nőstényeket ne rakj mellém, mert azokkal nem bírjuk egymást.
*Nyájas a mosollyal néz a kancellárra, közben a ház bejáratához érnek.*
- Óóó.
*Jelzi meghökkenését, és erőteljesen vissza kell fogja önmagát, hogy fel ne röhögjön, mikor a kancellár idős napjairól beszél. Merthogy már most is idős napjait éli. Mindenesetre a ház felkelti az érdeklődését, ezért aztán ha a kancellár beengedi, akkor lendületes léptekkel kezdi felmérni azt.*
- Milyen a többi? Kisebb? Nagyobb?
*Alyo véleménye szerint kettejük között a nagyzási hóbort, amiben a kancellár bővelkedik, elég csak a ruházatát nézni. Ezért aztán Alyonak hamar meggyőződésévé válik, hogy ez semmi, csak egy fedőtörténet arról, hogy miért itt találkoznak. Tán mégis van kínzókamra. Elhatározza, hogy semmit nem fogad el Habrertustól, sem ételt, sem italt, mert a végén még tényleg egy penészes helyiségben tér magához. Meg hát hamar ki is bújik a szög a zsákból.*
- Az adó, igen... Hát arra gondoltam, hogy elmegyek a hivatalodba, letolom a nadrágom és az asztalra térdelek. Vagy te máshogy gondoltad?
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-28 09:31:14
Üzenet elküldve: 2018-12-28 09:31:14
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Most, hogy kettesben dolgoznak, akad idő egy kis pihenőre, no nem mintha Trodd hajtaná őket, sőt, inkább visszafogná az öreget. Persze Sfettset hajtja a vére, s látván, hogy az óriás is milyen erőbedobással dolgozik, maga is megkettőzi erejét. A rövid pihenő során imént feltett kérdésére választ nem kap, amit az óriás túlontúl aggódó természetének tud be, lám most is mily kedvesen figyeli a kis gnómot. A szünet vége után, lassan feláll, fúj egy nagyot, majd Grotghoz szól:*
- Még pár ilyenre van szükségünk, aztán felrakodhatunk. *Mondja kedvesen, s Grotg segítségével kiválasztják, majd elintézik a többi fát is.*
- Azt hiszem ezzel megvagyunk, menjünk nézzük meg hogy áll Trodd. Ha még van időnk kezdhetünk ásni is. Illetve, míg te ásol én lehet előkészítem a szalmaveretes vályogot. Addig is haladjon. Utána deszkák kellenek. *Mélán végignéz az előttük sorakozó kupacon.* Jó, hogy többet vágtunk, így a tetőnek is jut majd, oda is kell vagy öt hosszabb oszlop a gerincnek és a tartószerkezetnek. *Gondolkodik hangosan.*
*Most, hogy kettesben dolgoznak, akad idő egy kis pihenőre, no nem mintha Trodd hajtaná őket, sőt, inkább visszafogná az öreget. Persze Sfettset hajtja a vére, s látván, hogy az óriás is milyen erőbedobással dolgozik, maga is megkettőzi erejét. A rövid pihenő során imént feltett kérdésére választ nem kap, amit az óriás túlontúl aggódó természetének tud be, lám most is mily kedvesen figyeli a kis gnómot. A szünet vége után, lassan feláll, fúj egy nagyot, majd Grotghoz szól:*
- Még pár ilyenre van szükségünk, aztán felrakodhatunk. *Mondja kedvesen, s Grotg segítségével kiválasztják, majd elintézik a többi fát is.*
- Azt hiszem ezzel megvagyunk, menjünk nézzük meg hogy áll Trodd. Ha még van időnk kezdhetünk ásni is. Illetve, míg te ásol én lehet előkészítem a szalmaveretes vályogot. Addig is haladjon. Utána deszkák kellenek. *Mélán végignéz az előttük sorakozó kupacon.* Jó, hogy többet vágtunk, így a tetőnek is jut majd, oda is kell vagy öt hosszabb oszlop a gerincnek és a tartószerkezetnek. *Gondolkodik hangosan.*
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-28 01:52:09
Üzenet elküldve: 2018-12-28 01:52:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Indulós//
* Örül neki, hogy ilyen könnyen képes örömet okoznia testvérének. Pedig csak egy szó, és még őszinte is, mégis láthatóan felvillanyozza a lányt vele. Mosolyogva figyeli ő is, ahogy húga háziasszonnyá változik, és ecsetelni kezdi, hogy mi mindent hozott el otthonról. *
- Ez az alma elég lesz. * Feleli mosolyogva, mert nem enné el Wymni elől az összekészített ételt. Megtörölgeti ruhájának belsejében, majd jóleső érzéssel harap bele a gyümölcsbe. *
- Nem zagyvaság ez, csak másik vagyunk. * Feleli, miután alaposan megrágta, és lenyelte a falatot. * Nem látod be, hogy a könyv több írott szónál, és többet ér, mint az elhangzott tanítás. A könyveket olyanok írták, akik már átélték azt, amit te csak tervezel. Akik már hibáztak, és tanultak belőle. Ha elég könyvet olvasol, minimális hibával élheted az életed.
* Ismét beleharap az almába, és boldogan rágcsálja. Láthatóan jól esik neki, és nem is kevesli, a lánynak nem lehet oka aggódni érte, hogy éhen maradna. *
* Örül neki, hogy ilyen könnyen képes örömet okoznia testvérének. Pedig csak egy szó, és még őszinte is, mégis láthatóan felvillanyozza a lányt vele. Mosolyogva figyeli ő is, ahogy húga háziasszonnyá változik, és ecsetelni kezdi, hogy mi mindent hozott el otthonról. *
- Ez az alma elég lesz. * Feleli mosolyogva, mert nem enné el Wymni elől az összekészített ételt. Megtörölgeti ruhájának belsejében, majd jóleső érzéssel harap bele a gyümölcsbe. *
- Nem zagyvaság ez, csak másik vagyunk. * Feleli, miután alaposan megrágta, és lenyelte a falatot. * Nem látod be, hogy a könyv több írott szónál, és többet ér, mint az elhangzott tanítás. A könyveket olyanok írták, akik már átélték azt, amit te csak tervezel. Akik már hibáztak, és tanultak belőle. Ha elég könyvet olvasol, minimális hibával élheted az életed.
* Ismét beleharap az almába, és boldogan rágcsálja. Láthatóan jól esik neki, és nem is kevesli, a lánynak nem lehet oka aggódni érte, hogy éhen maradna. *
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-28 01:32:59
Üzenet elküldve: 2018-12-28 01:32:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Háztűznéző//
* Grotg bólint arra, hogy van szerszám, ennek őszintén örül. A szekérhez lépve igyekszik gyorsan elvenni az öregtől, megforgatja a kezében, és suhint vele egyet. Nem akkora amilyenhez szokott, de nem lesz vele gond. *
- Jobb lenne a szekér. Kevesebb forduló. * Vakargatja a fejét, mert logikusnak tűnik neki a dolog. Trodd szavaira bólint, valóban jobb lenne kímélni a bölcs Sfetts mestert, de úgy tűnik, hogy a férfi nagyon menni akar, és az óriás nem sértené meg azzal, hogy elutasítja a segítségét. A szekeret egyedül kezdi húzni, felesleges állatokat fogni elé, és így a gnóm is felülhet, amíg a fákhoz érnek. *
- Mi lenne, ha én vágnám, te pedig tisztítanád, bácsi? * Teszi fel a kérdést, hiszen a nevére már nem emlékszik az öregnek, aztán nekilát a favágásnak egyedül, vagy a gnóm segítségével. Utóbbi esetben ügyel, hogy ütemesen üssék, és egyik suhintásba se ad bele minden erőt, tartalékolni akarja azt, ami még a karjaiban maradt. Egészen addig vág, amíg az öreg nem szól, hogy elég lesz. Nem kezdeményez beszélgetést, mert a munkára koncentrál, de ha kérdés érkezik, arra persze válaszol. Ha kész vannak, akkor segít a csupaszításban is. Grotg igyekszik a lehető legtöbb odaadással végezni ezt is, mint minden munkát. *
* Grotg bólint arra, hogy van szerszám, ennek őszintén örül. A szekérhez lépve igyekszik gyorsan elvenni az öregtől, megforgatja a kezében, és suhint vele egyet. Nem akkora amilyenhez szokott, de nem lesz vele gond. *
- Jobb lenne a szekér. Kevesebb forduló. * Vakargatja a fejét, mert logikusnak tűnik neki a dolog. Trodd szavaira bólint, valóban jobb lenne kímélni a bölcs Sfetts mestert, de úgy tűnik, hogy a férfi nagyon menni akar, és az óriás nem sértené meg azzal, hogy elutasítja a segítségét. A szekeret egyedül kezdi húzni, felesleges állatokat fogni elé, és így a gnóm is felülhet, amíg a fákhoz érnek. *
- Mi lenne, ha én vágnám, te pedig tisztítanád, bácsi? * Teszi fel a kérdést, hiszen a nevére már nem emlékszik az öregnek, aztán nekilát a favágásnak egyedül, vagy a gnóm segítségével. Utóbbi esetben ügyel, hogy ütemesen üssék, és egyik suhintásba se ad bele minden erőt, tartalékolni akarja azt, ami még a karjaiban maradt. Egészen addig vág, amíg az öreg nem szól, hogy elég lesz. Nem kezdeményez beszélgetést, mert a munkára koncentrál, de ha kérdés érkezik, arra persze válaszol. Ha kész vannak, akkor segít a csupaszításban is. Grotg igyekszik a lehető legtöbb odaadással végezni ezt is, mint minden munkát. *
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-28 00:30:23
Üzenet elküldve: 2018-12-28 00:30:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek – Gyógymód//
//A piacon//
*Esti csak tréfál a kalapos esettel, pedig Dora komolyan gondolja, hogy senki, de tényleg senki ne piszkálja a kalapját, hacsak ő maga nem nyomja az illető kezébe. Az is kifejezetten felháborítja, hogy Esti tapasztaltabbnak gondolja magát, csak azért, mert több és többféle személlyel szórakozott már. Felhorkan.*
- Ki mondta, hogy nem próbáltam? *Kérdezi fennhéjazón. Már nem mintha próbálta volna, de éppen mondhatja azt, ki ítéli el? A sötételf nő az üzletet egy empatív oldalról közelíti meg, amire Dorának nem volt sem ideje, sem energiája gondolni. Ha valaki felajánlja neki, hogy itt és most feladja magát boncolásra, arra se mondana nemet, csak igyekezne úgy felboncolni, hogy legyen értelme a halálának. Nála ez a szívesség-része a dolognak. Persze látható, hogy az eleve intelligensnek tűnő gyógyító tudja, kísérleti alanyként mire vállalkozik, és mire adja családját.*
- Hát máshol is elterjedt a kór? *Suttogja Dora, de Esti is hallhatja, amit mond. Már nemcsak az idő szorítja, mintha a tér is lassan összepréselné. Még ha elmenekülne, akkor se lenne hova bújnia. Nem maradt más, mint a gyógyulás – vagy a halál. Tekintete a fekete kaszásra emlékeztető, ijesztő maszkra téved, máskor kíváncsi lenne rá, de ezúttal jobban aggasztja a görcsbe ránduló gyomra.*
~ Most vagy jutunk valamire, vagy mind meghalunk. ~ *Eszébe jut a patkány, aminek a viselkedését savmarással vizsgálta. Valahányszor benyúlt, és megmaratta a rekeszben az állatot, az a másik végébe menekült. Egyik nap aztán egy kisebb rekeszbe tette, ahol nem tudott elmenekülni, és amikor benyúlt, az állat megharapta a kezét. Az akkor még gyerek Dorának jó darabig elment a kedve a kísérletezéstől.* ~ Most én vagyok a patkány. De jó… ~
- Megegyeztünk. *Bólogat, és elcsippenti a másik aláírt példányt a papírból, aztán elrakja a kabátja zsebébe.* Mindent megteszünk, amit csak lehet. A jövőnk érdekében. Sajnos viszont nem szekérrel jöttünk, de még lovat se hoztunk. *Pillant Estire, hátha neki van ötlete, hogyan oldhatnák meg a problémát. Mert most már nincs kiút: bizony, meg kell oldani valahogy.*
//A piacon//
*Esti csak tréfál a kalapos esettel, pedig Dora komolyan gondolja, hogy senki, de tényleg senki ne piszkálja a kalapját, hacsak ő maga nem nyomja az illető kezébe. Az is kifejezetten felháborítja, hogy Esti tapasztaltabbnak gondolja magát, csak azért, mert több és többféle személlyel szórakozott már. Felhorkan.*
- Ki mondta, hogy nem próbáltam? *Kérdezi fennhéjazón. Már nem mintha próbálta volna, de éppen mondhatja azt, ki ítéli el? A sötételf nő az üzletet egy empatív oldalról közelíti meg, amire Dorának nem volt sem ideje, sem energiája gondolni. Ha valaki felajánlja neki, hogy itt és most feladja magát boncolásra, arra se mondana nemet, csak igyekezne úgy felboncolni, hogy legyen értelme a halálának. Nála ez a szívesség-része a dolognak. Persze látható, hogy az eleve intelligensnek tűnő gyógyító tudja, kísérleti alanyként mire vállalkozik, és mire adja családját.*
- Hát máshol is elterjedt a kór? *Suttogja Dora, de Esti is hallhatja, amit mond. Már nemcsak az idő szorítja, mintha a tér is lassan összepréselné. Még ha elmenekülne, akkor se lenne hova bújnia. Nem maradt más, mint a gyógyulás – vagy a halál. Tekintete a fekete kaszásra emlékeztető, ijesztő maszkra téved, máskor kíváncsi lenne rá, de ezúttal jobban aggasztja a görcsbe ránduló gyomra.*
~ Most vagy jutunk valamire, vagy mind meghalunk. ~ *Eszébe jut a patkány, aminek a viselkedését savmarással vizsgálta. Valahányszor benyúlt, és megmaratta a rekeszben az állatot, az a másik végébe menekült. Egyik nap aztán egy kisebb rekeszbe tette, ahol nem tudott elmenekülni, és amikor benyúlt, az állat megharapta a kezét. Az akkor még gyerek Dorának jó darabig elment a kedve a kísérletezéstől.* ~ Most én vagyok a patkány. De jó… ~
- Megegyeztünk. *Bólogat, és elcsippenti a másik aláírt példányt a papírból, aztán elrakja a kabátja zsebébe.* Mindent megteszünk, amit csak lehet. A jövőnk érdekében. Sajnos viszont nem szekérrel jöttünk, de még lovat se hoztunk. *Pillant Estire, hátha neki van ötlete, hogyan oldhatnák meg a problémát. Mert most már nincs kiút: bizony, meg kell oldani valahogy.*
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-27 18:08:39
Üzenet elküldve: 2018-12-27 18:08:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Effy birtoka//
*Bólint, mert nem könnyű neki.*
- Ne figyelj rám, kérlek, túlságosan sokat panaszkodom és nem tudom értékelni azt, amim van.
*Elmosolyodik, kicsit sajnálja, hogy Rel nyakába zúdította a maga nyomorát, nyilván megvan a maga baja is.
Arra is bólint, hogy ork volt, a száját is elhúzza, hogy jelezze, nagyjából ugyanazt gondolják az orkokról. Bár ő közelről csak egy orkot látott, az is egészen kedves volt, de kedves orkok miatt Kagan tuti nem gyilkolászott volna.*
- Nagyon kedvelem őt. Igazán kedves fiú. Nagyon más, mint akikkel eddig találkoztam. Tudod, más mint a városiak. És annyira nem barbár. Nagyon más, mint Kagan. Pedig azt gondoltam, hogy mind vademberek.
*Már Kaganról is bebizonyosodott, hogy nem az, helyesebben, hogy nem úgy vadember, mint ahogyan azt a rosszindulatú, városi pletykák állították.*
- Tudod az apám, Haydel Hawneth, sosem vert meg, arra sem emlékszem, hogy a hangját felemelte volna. A sajátjaként szeretett, pedig nem vagyok a vére.
*Félig a saját nyomorával van elfoglalva, és a réveteg emlékezés közben először nem is fogja felé, hogy a nő mit mondott. De aztán leesik neki.*
- Micsoda?! Megvert?!
*Azt még csak-csak el tudja fogadni, hogy egy szülő nevelő célzattal leken pár pofont, ő is kapott az anyjától néhányat, de hogy egy szerelmes?!*
- De miért tett ilyet? És miért hagyott el? Téged hogy hagyhat el bárki?
*Erre az információra le kell ülnie. Rel annyira szép, miért akarná bántani bárki? Miért akarná elhagyni bárki?*
- Nirs nem bántana. Szerintem senkit nem tudna bántani, mondom, hogy nem is olyan igazi barbár. Biztos láttad a gyűlésen. Magas, fakó haja van, olyan szeme, mint nekem.
*Kicsit talán ábrándosan beszél róla, mikor pár szóval leírja a fiút.*
- Effyvel? Hát amióta emlékszem rá, ismerem. Együtt babáztunk, mikor kislányok voltunk. Az ő apja, meg az enyém üzlettársak voltak.
//Effy birtoka//
*Bólint, mert nem könnyű neki.*
- Ne figyelj rám, kérlek, túlságosan sokat panaszkodom és nem tudom értékelni azt, amim van.
*Elmosolyodik, kicsit sajnálja, hogy Rel nyakába zúdította a maga nyomorát, nyilván megvan a maga baja is.
Arra is bólint, hogy ork volt, a száját is elhúzza, hogy jelezze, nagyjából ugyanazt gondolják az orkokról. Bár ő közelről csak egy orkot látott, az is egészen kedves volt, de kedves orkok miatt Kagan tuti nem gyilkolászott volna.*
- Nagyon kedvelem őt. Igazán kedves fiú. Nagyon más, mint akikkel eddig találkoztam. Tudod, más mint a városiak. És annyira nem barbár. Nagyon más, mint Kagan. Pedig azt gondoltam, hogy mind vademberek.
*Már Kaganról is bebizonyosodott, hogy nem az, helyesebben, hogy nem úgy vadember, mint ahogyan azt a rosszindulatú, városi pletykák állították.*
- Tudod az apám, Haydel Hawneth, sosem vert meg, arra sem emlékszem, hogy a hangját felemelte volna. A sajátjaként szeretett, pedig nem vagyok a vére.
*Félig a saját nyomorával van elfoglalva, és a réveteg emlékezés közben először nem is fogja felé, hogy a nő mit mondott. De aztán leesik neki.*
- Micsoda?! Megvert?!
*Azt még csak-csak el tudja fogadni, hogy egy szülő nevelő célzattal leken pár pofont, ő is kapott az anyjától néhányat, de hogy egy szerelmes?!*
- De miért tett ilyet? És miért hagyott el? Téged hogy hagyhat el bárki?
*Erre az információra le kell ülnie. Rel annyira szép, miért akarná bántani bárki? Miért akarná elhagyni bárki?*
- Nirs nem bántana. Szerintem senkit nem tudna bántani, mondom, hogy nem is olyan igazi barbár. Biztos láttad a gyűlésen. Magas, fakó haja van, olyan szeme, mint nekem.
*Kicsit talán ábrándosan beszél róla, mikor pár szóval leírja a fiút.*
- Effyvel? Hát amióta emlékszem rá, ismerem. Együtt babáztunk, mikor kislányok voltunk. Az ő apja, meg az enyém üzlettársak voltak.
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-27 18:06:02
Üzenet elküldve: 2018-12-27 18:06:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Halászkunyhó//
-Vannak akik így születnek.
*Nem csak a Szellemjáró volt ilyen a világon. Vannak jósok, szellemlátók, boszorkányok meg ilyenek akik értenek az ilyen komoly dolgokhoz. Bólint, hogy ha megtalálják akkor beszélne vele a másik. Muszáj lesz hátha tényleg jó megoldás. A kérdésre viszont nem tud pontos választ adni.*
-A nevét nem tudom, de látszik rajta, hogy micsoda. Köpenye volt meg botja. A szemei is olyan túlvilágra nézőek.
*Kicsit ijesztő is. Az agya is másképp jár az ilyen embereknek úgyhogy vigyázni kell velük és tisztelni őket. Nehogy véletlenül elátkozzanak vagy ilyesmi. Még csak az kéne Trodd-nak.*
//Halászkunyhó//
-Vannak akik így születnek.
*Nem csak a Szellemjáró volt ilyen a világon. Vannak jósok, szellemlátók, boszorkányok meg ilyenek akik értenek az ilyen komoly dolgokhoz. Bólint, hogy ha megtalálják akkor beszélne vele a másik. Muszáj lesz hátha tényleg jó megoldás. A kérdésre viszont nem tud pontos választ adni.*
-A nevét nem tudom, de látszik rajta, hogy micsoda. Köpenye volt meg botja. A szemei is olyan túlvilágra nézőek.
*Kicsit ijesztő is. Az agya is másképp jár az ilyen embereknek úgyhogy vigyázni kell velük és tisztelni őket. Nehogy véletlenül elátkozzanak vagy ilyesmi. Még csak az kéne Trodd-nak.*
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-27 17:51:57
Üzenet elküldve: 2018-12-27 17:51:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Halászkunyhó//
*Nem is kételkedik benne Learon, hogy Trodd jól megrágta ezt a gondolatot, hiszen általában mindennel így tesz a pásztor. Ilyen erős kijelentéseket nem tesz csak úgy a levegőből kigondolva, éppen ezért is vette komolyan Learon. Na meg azért is, mert náluk is hagyományosan a Szellemek tisztelete a fő hit. Márpedig egy Szellemjáró szelleme igencsak nagy valaki lehet a Szellemek között is. Ha még éltében is beszélgetni tudott velük, biztos, hogy sok hatalmat birtokol a túlvilágról.*
-Szakértő? Úgy tudtam, hogy csak Lea a szakértő ebben! *Persze, ha ő ért hozzá, miért ne lenne más is a Vashegyen aki otthonosan mozog a szellemek és túlvilági lények ügyében.* ~Talán csak kell találni másvalakit is, akinek van egy plusz ujja!~ *Mert, ha jólemlékszik, Leának az volt az ismertetőjele, amiatt lett ő a Szellemjáró.*
-Nem rémlik, de ha megtalálod, szívesen megbeszélem vele ezeket! *Mondja Learon, hiszen egy ilyen ügy elég fontos dolog, még arra is képes lenne, hogy felkeresi ezt a nőt.*
-Mi a neve? Talán megtalálom én is! *Nem olyan nagy ez a Vashegy, hogy egy ilyen különc valakit el tudjon rejteni a kereső szemek elől.*
//Halászkunyhó//
*Nem is kételkedik benne Learon, hogy Trodd jól megrágta ezt a gondolatot, hiszen általában mindennel így tesz a pásztor. Ilyen erős kijelentéseket nem tesz csak úgy a levegőből kigondolva, éppen ezért is vette komolyan Learon. Na meg azért is, mert náluk is hagyományosan a Szellemek tisztelete a fő hit. Márpedig egy Szellemjáró szelleme igencsak nagy valaki lehet a Szellemek között is. Ha még éltében is beszélgetni tudott velük, biztos, hogy sok hatalmat birtokol a túlvilágról.*
-Szakértő? Úgy tudtam, hogy csak Lea a szakértő ebben! *Persze, ha ő ért hozzá, miért ne lenne más is a Vashegyen aki otthonosan mozog a szellemek és túlvilági lények ügyében.* ~Talán csak kell találni másvalakit is, akinek van egy plusz ujja!~ *Mert, ha jólemlékszik, Leának az volt az ismertetőjele, amiatt lett ő a Szellemjáró.*
-Nem rémlik, de ha megtalálod, szívesen megbeszélem vele ezeket! *Mondja Learon, hiszen egy ilyen ügy elég fontos dolog, még arra is képes lenne, hogy felkeresi ezt a nőt.*
-Mi a neve? Talán megtalálom én is! *Nem olyan nagy ez a Vashegy, hogy egy ilyen különc valakit el tudjon rejteni a kereső szemek elől.*
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-27 17:22:45
Üzenet elküldve: 2018-12-27 17:22:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Szerintem az. *vágja rá határozottan, mikor visszakapja a kérdést, bár biztos benne, a férfi se számított más válaszra tőle. Szereti a legjobbat látni az emberekben, még akkor is, ha minden ennek az ellenkezőjét látszik igazolni. ~Az biztos!~ mosolyog magában a halállal kapcsolatos megjegyzés kapcsán, nem téve szóvá, hogy sajnos nem ezen múlik a dolog, a halál nem válogat, elvisz fiatalt és öreget egyaránt. Inkább félrefordítja a fejét, mikor rá terelődik a szó.*
- Meglehet... *feleli halkan, ugyanis a félvállról odavetett kérdés igazabb, mint azt Tizio gondolhatná, de hát szegénynegyedbeli gyerekkora alatt hozzászokott már, hogy bármit csinál, azért elnézést kérjen, nehogy valaki félreértse szavait vagy tetteit és egy-egy meggondolatlan cselekedet bajba sodorja. ~Nem érdekelsz senkit, nem jelentesz semmit, csak húzd meg magad, és próbáld túlélni a mai napot!~ ez volt a nem hivatalos jelmondatuk a negyedben, ami annyira beleivódott, hogy még most sem tud szabadulni tőle, és általában igyekszik olyan szürke és jelentéktelen maradni, hogy ne vonja magára senki figyelmét. Nem sokáig van ideje azonban saját sanyarú gyerekkorán és fájdalmán merengeni, hiszen úgy tűnik, Tizionak is bőven van mit mesélnie erről.*
- Ez borzasztó! Részvétem! *rázkódik bele Tizio történetébe, ugyanis elméjében az elbeszélés nyomán megelevenednek a történtek, csak saját anyját képzeli a haldokló helyébe. Bár az ő édesanyja korántsem betegeskedett olyan hosszan, őt már ez a kevés is megviselte, így el sem tudja képzelni a férfi fájdalmát, aki ráadásul még kisgyerek volt a történtekkor* Közel álltatok egymáshoz? *érdeklődik tovább, hiszen ha már Tizio hozta fel a dolgot, akkor feltételezi, sikerült már megbékélnie a dologgal annyira, hogy tudjon beszélni róla.*
- Ez szerinted is így van? *pillant kissé szomorkásan a férfira. ~Még hogy a gyengédség nem szolgálja a javukat?!~ heves ellenérzéseket táplál ezen nézettel kapcsolatban, hangosan azonban nem mer hangot adni ennek a véleményének, ugyanis az az érzése, anyja halála után nagy szerepet játszott Tizio életében az apja, így nem szívesen mondana rosszat róla vagy a nevelési elveiről.*
- Nem hinném, hogy ez így lenne! *feleli, mikor Tizio a szeretetreméltóságról mesél, szabad kezével finoman végigsimítva a férfi arcán, hamar észbe kap azonban, és gyorsan leereszti a kezét. Nem ismeri Tizio bátyját, így nincs tényleges viszonyítási alapja, ugyanakkor az a megérzése, szeretetreméltóság terén egyik testvér se panaszkodhat. ~Nos, hogy pontosan kinek a szeretetére is méltók, az már más kérdés...~ teszi hozzá gondolatban, ismét csak hallgatva erről.*
- Miért nem? A megfelelő keretek közt folyó vita igencsak hasznos és élvezetes lehet. *élénkül fel kicsit, mikor erre terelődik a szó, ugyanis bár általában szereti meghúzni magát, furcsamód kifejezetten élvezi, ha valakivel összevetheti az érveit és a véleményét, még akkor is, vagy talán különösen akkor, ha téved, hiszen így csak még többet tanulhat és más szemszögből is megismerheti a dolgokat.*
- Nem vagyok tévedhetetlen, sőt. Gyakran tévedek, főleg, ami az embereket illeti. Nem kell féltened, elviselem, ha nincs igazam! *folytatja határozottan, ugyanis az az érzése, Tizio részben azért nem akar ellentmondani neki, nehogy megbántsa. ~Sokkal több kell ahhoz ennyinél~ gondolja magában, ugyanis hozzászokott már, hogy a legtöbb sértést és fájdalmat némán tűrje, közel sem olyan törékeny, mint amilyennek tűnik.*
- Ezt nem tudtam, sajnálom. *hajtja le ismét a fejét, mikor az elhunyt anya emléke kerül szóba. Bár ő maga sosem nyúlna ilyen szerekhez ezért, meg tudja érteni Tizio vágyát, hogy még egyszer látni szeretné az édesanyját. Hirtelen nem is tudja, mi többet mondjon még, csak akkor pillant újra a férfira, mikor az érintését érzi az arcán. Amikor azonban őt szembesítik az igazsággal, az sokkal jobban megrázza, mint szerette volna.*
- Kérlek... *egy alig hallható sóhajtás hagyja el csak az ajkait Tizio kérdései nyomán, miközben szemében könnyek kezdenek gyűlni, bár egyelőre még igyekszik tartani magát. Kérdései áradatával eddig sikeresen elkerülte, hogy rákerüljön a sor az elemzésben, most azonban, hogy ő van a középpontban, ráadásul hogy bebizonyosodott, milyen könnyen kiismerhető, legszívesebben elmenekülne innen, amilyen gyorsan csak tud, a kék szempár azonban nem ereszti, így nem tud mást tenni, mint maradni, és könyörögni, hogy Tizio ne kérdezzen többet. A férfi valószínűleg nem is tudja, mennyire beletrafált a dologba, a szavai azonban igazabbak, mint azt magának is szeretné beismerni. Bántották sokféleképpen, az erőszakos apa is stimmel, bár szerencséjére ezt csak anyjának volt alkalma megtapasztalni, őt csak az az érzés kínozta, hogy sosem lesz elég jó az apjának, sosem fogja érdekelni őt, mi van vele. Még az is igaz, hogy egykori szerelme teljes mértékben felültette, és egyetlen szó nélkül elhagyta. Mindez végigfut az agyán, míg Tizio szemébe bámul, hangosan azonban nem képes semmit se mondani, csak érzi, ahogy finoman szétválnak ajkai a férfi érintése nyomán, megtapasztalva azt a perzselő érzést, amiről Tizio beszélt. Mikor a férfi végül elereszti, úgy érzi, mintha hirtelen lehűlt volna körülöttük a levegő, és összerázkódik a hidegtől.*
- Szerintem az. *vágja rá határozottan, mikor visszakapja a kérdést, bár biztos benne, a férfi se számított más válaszra tőle. Szereti a legjobbat látni az emberekben, még akkor is, ha minden ennek az ellenkezőjét látszik igazolni. ~Az biztos!~ mosolyog magában a halállal kapcsolatos megjegyzés kapcsán, nem téve szóvá, hogy sajnos nem ezen múlik a dolog, a halál nem válogat, elvisz fiatalt és öreget egyaránt. Inkább félrefordítja a fejét, mikor rá terelődik a szó.*
- Meglehet... *feleli halkan, ugyanis a félvállról odavetett kérdés igazabb, mint azt Tizio gondolhatná, de hát szegénynegyedbeli gyerekkora alatt hozzászokott már, hogy bármit csinál, azért elnézést kérjen, nehogy valaki félreértse szavait vagy tetteit és egy-egy meggondolatlan cselekedet bajba sodorja. ~Nem érdekelsz senkit, nem jelentesz semmit, csak húzd meg magad, és próbáld túlélni a mai napot!~ ez volt a nem hivatalos jelmondatuk a negyedben, ami annyira beleivódott, hogy még most sem tud szabadulni tőle, és általában igyekszik olyan szürke és jelentéktelen maradni, hogy ne vonja magára senki figyelmét. Nem sokáig van ideje azonban saját sanyarú gyerekkorán és fájdalmán merengeni, hiszen úgy tűnik, Tizionak is bőven van mit mesélnie erről.*
- Ez borzasztó! Részvétem! *rázkódik bele Tizio történetébe, ugyanis elméjében az elbeszélés nyomán megelevenednek a történtek, csak saját anyját képzeli a haldokló helyébe. Bár az ő édesanyja korántsem betegeskedett olyan hosszan, őt már ez a kevés is megviselte, így el sem tudja képzelni a férfi fájdalmát, aki ráadásul még kisgyerek volt a történtekkor* Közel álltatok egymáshoz? *érdeklődik tovább, hiszen ha már Tizio hozta fel a dolgot, akkor feltételezi, sikerült már megbékélnie a dologgal annyira, hogy tudjon beszélni róla.*
- Ez szerinted is így van? *pillant kissé szomorkásan a férfira. ~Még hogy a gyengédség nem szolgálja a javukat?!~ heves ellenérzéseket táplál ezen nézettel kapcsolatban, hangosan azonban nem mer hangot adni ennek a véleményének, ugyanis az az érzése, anyja halála után nagy szerepet játszott Tizio életében az apja, így nem szívesen mondana rosszat róla vagy a nevelési elveiről.*
- Nem hinném, hogy ez így lenne! *feleli, mikor Tizio a szeretetreméltóságról mesél, szabad kezével finoman végigsimítva a férfi arcán, hamar észbe kap azonban, és gyorsan leereszti a kezét. Nem ismeri Tizio bátyját, így nincs tényleges viszonyítási alapja, ugyanakkor az a megérzése, szeretetreméltóság terén egyik testvér se panaszkodhat. ~Nos, hogy pontosan kinek a szeretetére is méltók, az már más kérdés...~ teszi hozzá gondolatban, ismét csak hallgatva erről.*
- Miért nem? A megfelelő keretek közt folyó vita igencsak hasznos és élvezetes lehet. *élénkül fel kicsit, mikor erre terelődik a szó, ugyanis bár általában szereti meghúzni magát, furcsamód kifejezetten élvezi, ha valakivel összevetheti az érveit és a véleményét, még akkor is, vagy talán különösen akkor, ha téved, hiszen így csak még többet tanulhat és más szemszögből is megismerheti a dolgokat.*
- Nem vagyok tévedhetetlen, sőt. Gyakran tévedek, főleg, ami az embereket illeti. Nem kell féltened, elviselem, ha nincs igazam! *folytatja határozottan, ugyanis az az érzése, Tizio részben azért nem akar ellentmondani neki, nehogy megbántsa. ~Sokkal több kell ahhoz ennyinél~ gondolja magában, ugyanis hozzászokott már, hogy a legtöbb sértést és fájdalmat némán tűrje, közel sem olyan törékeny, mint amilyennek tűnik.*
- Ezt nem tudtam, sajnálom. *hajtja le ismét a fejét, mikor az elhunyt anya emléke kerül szóba. Bár ő maga sosem nyúlna ilyen szerekhez ezért, meg tudja érteni Tizio vágyát, hogy még egyszer látni szeretné az édesanyját. Hirtelen nem is tudja, mi többet mondjon még, csak akkor pillant újra a férfira, mikor az érintését érzi az arcán. Amikor azonban őt szembesítik az igazsággal, az sokkal jobban megrázza, mint szerette volna.*
- Kérlek... *egy alig hallható sóhajtás hagyja el csak az ajkait Tizio kérdései nyomán, miközben szemében könnyek kezdenek gyűlni, bár egyelőre még igyekszik tartani magát. Kérdései áradatával eddig sikeresen elkerülte, hogy rákerüljön a sor az elemzésben, most azonban, hogy ő van a középpontban, ráadásul hogy bebizonyosodott, milyen könnyen kiismerhető, legszívesebben elmenekülne innen, amilyen gyorsan csak tud, a kék szempár azonban nem ereszti, így nem tud mást tenni, mint maradni, és könyörögni, hogy Tizio ne kérdezzen többet. A férfi valószínűleg nem is tudja, mennyire beletrafált a dologba, a szavai azonban igazabbak, mint azt magának is szeretné beismerni. Bántották sokféleképpen, az erőszakos apa is stimmel, bár szerencséjére ezt csak anyjának volt alkalma megtapasztalni, őt csak az az érzés kínozta, hogy sosem lesz elég jó az apjának, sosem fogja érdekelni őt, mi van vele. Még az is igaz, hogy egykori szerelme teljes mértékben felültette, és egyetlen szó nélkül elhagyta. Mindez végigfut az agyán, míg Tizio szemébe bámul, hangosan azonban nem képes semmit se mondani, csak érzi, ahogy finoman szétválnak ajkai a férfi érintése nyomán, megtapasztalva azt a perzselő érzést, amiről Tizio beszélt. Mikor a férfi végül elereszti, úgy érzi, mintha hirtelen lehűlt volna körülöttük a levegő, és összerázkódik a hidegtől.*
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-27 17:09:59
Üzenet elküldve: 2018-12-27 17:09:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Halászkunyhó//
*Elmondta a véleményét és a másik alaposan elgondolkozott rajta. Trodd-nak se csak úgy jutott eszébe a dolog. Már jó ideje elmélkedik rajta és úgy véli elég értelmes gondolat ahhoz, hogy megossza. A másik pedig igazat is ad neki. Majd elő is áll egy ötlettel. Trodd figyelmesen hallgatja. Náluk is tisztelve voltak a sírok. Azt, mondják aki megbecstelenít egy sírt az megkapja veszi a halott bűneit. Nem tréfa dolog. Az ötlet pedig amit hall szintén érdekes. Hümmög rajta egy sort és megvakarja az állát. Ez akár lehetne valami komolytalankodás is ha másról volna szó. De a Szellemjáró nem volt egy hétköznapi nőszemély.*
-Lehet, de előbb beszélni kéne egy szakértővel. Volt az a nő a toron, aki a földre borulva valami varázsszövegeket kántált.
*Ő olyannak tűnt mint, aki ért az ilyenekhez. Trodd nem szeretné véletlenül magára haragítani a Szellemjáró kísértetét.*
//Halászkunyhó//
*Elmondta a véleményét és a másik alaposan elgondolkozott rajta. Trodd-nak se csak úgy jutott eszébe a dolog. Már jó ideje elmélkedik rajta és úgy véli elég értelmes gondolat ahhoz, hogy megossza. A másik pedig igazat is ad neki. Majd elő is áll egy ötlettel. Trodd figyelmesen hallgatja. Náluk is tisztelve voltak a sírok. Azt, mondják aki megbecstelenít egy sírt az megkapja veszi a halott bűneit. Nem tréfa dolog. Az ötlet pedig amit hall szintén érdekes. Hümmög rajta egy sort és megvakarja az állát. Ez akár lehetne valami komolytalankodás is ha másról volna szó. De a Szellemjáró nem volt egy hétköznapi nőszemély.*
-Lehet, de előbb beszélni kéne egy szakértővel. Volt az a nő a toron, aki a földre borulva valami varázsszövegeket kántált.
*Ő olyannak tűnt mint, aki ért az ilyenekhez. Trodd nem szeretné véletlenül magára haragítani a Szellemjáró kísértetét.*
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-27 16:57:57
Üzenet elküldve: 2018-12-27 16:57:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Halászkunyhó//
*Learon meghallgatja Trodd válaszát, és elgondolkodik rajta. Ő is hallott róla, hogy Lea varázserővel bírt, meg arról, hogy miatta nem jönnek a kórságok a Vashegyre. Tulajdonképpen még az összefüggést is látja igazából. Amíg volt Szellemjáró, addig Amon virágzott és növekedett. Mikor meghalt, jöttek a bajok és még Kagan is megszoborult. Kis várakozás után bólint Troddnak és válaszol.*
-Azt hiszem igazad van Trodd. *Aztán tovább gondolja a dolgot és arra jut, hogy meg fog próbálkozni egy régi hagyománnyal, amit még nagyapja mesélt neki.*
-Nálunk otthon nagyon tisztelték a Szellemeket. *Kezd bele a magyarázatba.*
-A legnagyobb jótevőknek a városban szobruk is volt, és oda lehetett vinni áldozatképpen mindenféle dolgokat. Bort, ételt, aranyat, bármit. Talán Lea is vigyázna a túlvilágból ránk, ha kapna egy szobrot. *Aztán a pásztorra néz megerősítésképpen.*
-Mit szólsz Trodd, én tudnék szobrot varázsolni! Szerinted megér egy próbát?
//Halászkunyhó//
*Learon meghallgatja Trodd válaszát, és elgondolkodik rajta. Ő is hallott róla, hogy Lea varázserővel bírt, meg arról, hogy miatta nem jönnek a kórságok a Vashegyre. Tulajdonképpen még az összefüggést is látja igazából. Amíg volt Szellemjáró, addig Amon virágzott és növekedett. Mikor meghalt, jöttek a bajok és még Kagan is megszoborult. Kis várakozás után bólint Troddnak és válaszol.*
-Azt hiszem igazad van Trodd. *Aztán tovább gondolja a dolgot és arra jut, hogy meg fog próbálkozni egy régi hagyománnyal, amit még nagyapja mesélt neki.*
-Nálunk otthon nagyon tisztelték a Szellemeket. *Kezd bele a magyarázatba.*
-A legnagyobb jótevőknek a városban szobruk is volt, és oda lehetett vinni áldozatképpen mindenféle dolgokat. Bort, ételt, aranyat, bármit. Talán Lea is vigyázna a túlvilágból ránk, ha kapna egy szobrot. *Aztán a pásztorra néz megerősítésképpen.*
-Mit szólsz Trodd, én tudnék szobrot varázsolni! Szerinted megér egy próbát?
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-27 16:42:47
Üzenet elküldve: 2018-12-27 16:42:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Halászkunyhó//
*Elintézik a szekér dolgát majd felülnek és elindulnak. Trodd-ot nem zavarja a csend. Egykedvűen nézi a tájat amit nem először lát már. Fokosát a térdének támasztva figyel. Nem azért mert óvatos volna hisz arra semmi szükség. Inkább mert ő ilyen alak. Néz ki a fejéből és amit lát azt magában megfontolja. A másik kérdésére olyan választ ad amivel meglepheti barátját.*
-Míg élt a Szellemjáró addig ilyen nem történt.
*Bizony babonás alak Trodd. Elhitte amiket a nő varázstudományáról meséltek és nem is lett volna szívesen a haragosa. Viszont megnyugtatta, hogy ott volt nekik és megvédte őket a kísértetektől meg ilyenektől.*
//Halászkunyhó//
*Elintézik a szekér dolgát majd felülnek és elindulnak. Trodd-ot nem zavarja a csend. Egykedvűen nézi a tájat amit nem először lát már. Fokosát a térdének támasztva figyel. Nem azért mert óvatos volna hisz arra semmi szükség. Inkább mert ő ilyen alak. Néz ki a fejéből és amit lát azt magában megfontolja. A másik kérdésére olyan választ ad amivel meglepheti barátját.*
-Míg élt a Szellemjáró addig ilyen nem történt.
*Bizony babonás alak Trodd. Elhitte amiket a nő varázstudományáról meséltek és nem is lett volna szívesen a haragosa. Viszont megnyugtatta, hogy ott volt nekik és megvédte őket a kísértetektől meg ilyenektől.*
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-27 16:40:58
Üzenet elküldve: 2018-12-27 16:40:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Adófizetés//
*Minden csupán nézőpont kérdése. A jó kancellár valóban nem kiváló lovas, továbbá a fegyverekhez sem ért igazán, de ha nem szentelte volna idejét "haszontalan" dolgoknak, úgy Alyo és hajlott korú atyja sem juthattak volna jutányos áron egy igazán príma házhoz. Jelen pillanatban azonban a kancellár beéri azzal is, hogy Alyo nem próbálja meg lesegíteni a nyeregből. Az azért megalázó lenne.*
- Örömmel hallom. *bólogat nyájasan. Valóban így van. Örömére szolgál, hogy a ház megfelelőnek bizonyult, és még inkább az, hogy a legendásan nehéz természetű elf jelenleg nem tartózkodik a közelben. Persze ha kifogásolná a lánya és Hubi közötti üzleti kapcsolat természetét, már rég tudomására hozhatta volna a maga egyszerű, ám roppant kellemetlen módszereivel, de azért mégis jobb ez a tudat. Aztán el is magyarázná, hogy miért nem a Radkraal meghitt magányában találkoztak, de Alyo előáll a maga verziójával. Hubit kicsit meglepi ez a nagy lelkesedés, de igyekszik nem mutatni. Még a fejét is megcsóválja kicsit.*
- Ugyan, kedvesem, hát ilyesféle embernek ismertél meg engem?
*Való igaz, a megkötözősdi nem tartozott a kancellár perverziói közé, de ha most, Alyo felajánlását hallva elgondolkodik a dolgon, valahogy nem is tartja annyira az istenek ellen való dolognak.*
- Határozottan érdekes gondolat. *simít végig a szakállán, amitől pontosan úgy néz ki, mint aki: egy vén kéjenc* Ám biztos vagyok benne, hogy az ilyesmit szeretném titokban tenni. Tehát e kínzókamráról sem tudhat senki, következésképpen nem is létezik. Még. Ha gondolod, lehetsz az első lakója.
*Legyint egyet, mint aki nem tart igényt rá, hogy mondandóját komolyan vegyék.*
- Ez alkalommal viszont nem ezért kérettelek ide. Íme, ez a kis ház. *int az épület felé, ami inkább egy kisebb udvarház, mintsem szegényes kalyiba* Úgy gondoltam, hogy idővel szükségem lesz egy lakra, ahol idős napjaim leélhetem. Mikor már nem az én vállaimra fog nehezedni a vashegyi adminisztráció súlya. Többek között ezt néztem ki magamnak, és mivel úgy tapasztaltam, hogy neked az ilyesmihez igen jó ízlésed van, bátorkodtam arra gondolni, hogy kikérném a tanácsod.
*El is kezdi Alyot a ház bejárata felé kalauzolni, és persze továbbra is kedélyesen cseverészik.*
- A másik oka kis találkánknak esetleg már nem ilyen vidám természetű. Sajnos elérkezett az adó lerovásának ideje. Noha én lennék a legboldogabb, ha esetedben ettől eltekinthetnék, ~Egy fenét!~ a kötelességem teljesítenem kell. De hát bizonyára magad is számítottál rá, hogy ilyesmi miatt kérettelek.
*Megáll a bejárat előtt. Még nem lép be, mint ahogy egyelőre azt sem pendíti meg, hogy Alyo nem csupán szépen csengő aranyakban rendezheti tartozását.*
- Eszes lányként ismerlek.
//Adófizetés//
*Minden csupán nézőpont kérdése. A jó kancellár valóban nem kiváló lovas, továbbá a fegyverekhez sem ért igazán, de ha nem szentelte volna idejét "haszontalan" dolgoknak, úgy Alyo és hajlott korú atyja sem juthattak volna jutányos áron egy igazán príma házhoz. Jelen pillanatban azonban a kancellár beéri azzal is, hogy Alyo nem próbálja meg lesegíteni a nyeregből. Az azért megalázó lenne.*
- Örömmel hallom. *bólogat nyájasan. Valóban így van. Örömére szolgál, hogy a ház megfelelőnek bizonyult, és még inkább az, hogy a legendásan nehéz természetű elf jelenleg nem tartózkodik a közelben. Persze ha kifogásolná a lánya és Hubi közötti üzleti kapcsolat természetét, már rég tudomására hozhatta volna a maga egyszerű, ám roppant kellemetlen módszereivel, de azért mégis jobb ez a tudat. Aztán el is magyarázná, hogy miért nem a Radkraal meghitt magányában találkoztak, de Alyo előáll a maga verziójával. Hubit kicsit meglepi ez a nagy lelkesedés, de igyekszik nem mutatni. Még a fejét is megcsóválja kicsit.*
- Ugyan, kedvesem, hát ilyesféle embernek ismertél meg engem?
*Való igaz, a megkötözősdi nem tartozott a kancellár perverziói közé, de ha most, Alyo felajánlását hallva elgondolkodik a dolgon, valahogy nem is tartja annyira az istenek ellen való dolognak.*
- Határozottan érdekes gondolat. *simít végig a szakállán, amitől pontosan úgy néz ki, mint aki: egy vén kéjenc* Ám biztos vagyok benne, hogy az ilyesmit szeretném titokban tenni. Tehát e kínzókamráról sem tudhat senki, következésképpen nem is létezik. Még. Ha gondolod, lehetsz az első lakója.
*Legyint egyet, mint aki nem tart igényt rá, hogy mondandóját komolyan vegyék.*
- Ez alkalommal viszont nem ezért kérettelek ide. Íme, ez a kis ház. *int az épület felé, ami inkább egy kisebb udvarház, mintsem szegényes kalyiba* Úgy gondoltam, hogy idővel szükségem lesz egy lakra, ahol idős napjaim leélhetem. Mikor már nem az én vállaimra fog nehezedni a vashegyi adminisztráció súlya. Többek között ezt néztem ki magamnak, és mivel úgy tapasztaltam, hogy neked az ilyesmihez igen jó ízlésed van, bátorkodtam arra gondolni, hogy kikérném a tanácsod.
*El is kezdi Alyot a ház bejárata felé kalauzolni, és persze továbbra is kedélyesen cseverészik.*
- A másik oka kis találkánknak esetleg már nem ilyen vidám természetű. Sajnos elérkezett az adó lerovásának ideje. Noha én lennék a legboldogabb, ha esetedben ettől eltekinthetnék, ~Egy fenét!~ a kötelességem teljesítenem kell. De hát bizonyára magad is számítottál rá, hogy ilyesmi miatt kérettelek.
*Megáll a bejárat előtt. Még nem lép be, mint ahogy egyelőre azt sem pendíti meg, hogy Alyo nem csupán szépen csengő aranyakban rendezheti tartozását.*
- Eszes lányként ismerlek.
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-27 16:13:58
Üzenet elküldve: 2018-12-27 16:13:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Halászkunyhó//
*Trodd a szokásos szótlanságával jön ki a házból és segít összepakolni a szekeret. Nem nagy feladat, de tény, hogy így ketten jobban haladnak, mint Learon egyedül.* ~Négy kéz jobban halad, mint kettő! Nem is tudom annak idején, hogy tudtam ezt egy kézzel megoldani! Micsoda idők voltak?~ *Persze ha lehet sem tenne másképp, mint akkor, amikor elvesztette a kezét. Rengeteg mindent köszönhetett nyomorékságának, sőt! Tulajdonképpen mindent, ami igazán hasznos volt az ideérkezése óta.*
-Aztán mit szólsz ehhez a betegséghez, ami itt terjeng? *kérdezi Learon mikor már elindultak, mert jobb nem jut eszébe, és kezd számára kissé zavaróvá válni a csend. Persze utazhatnának teljes némaságban is, a pásztortársát bizonyára nem zavarná, de Learon nem olyan típus. neki kell a beszélgetés és a hang maga köré. Itt az utazás közben még a kecskék mekegése és a birkák bégetése sincs, ami megtörje a nyugalmat. Csak Redul ütemes patakopogása, amit persze jó hallgatni, csak ha az ember arra koncentrál, egy idő után még idegesítővé is válik.*
//Halászkunyhó//
*Trodd a szokásos szótlanságával jön ki a házból és segít összepakolni a szekeret. Nem nagy feladat, de tény, hogy így ketten jobban haladnak, mint Learon egyedül.* ~Négy kéz jobban halad, mint kettő! Nem is tudom annak idején, hogy tudtam ezt egy kézzel megoldani! Micsoda idők voltak?~ *Persze ha lehet sem tenne másképp, mint akkor, amikor elvesztette a kezét. Rengeteg mindent köszönhetett nyomorékságának, sőt! Tulajdonképpen mindent, ami igazán hasznos volt az ideérkezése óta.*
-Aztán mit szólsz ehhez a betegséghez, ami itt terjeng? *kérdezi Learon mikor már elindultak, mert jobb nem jut eszébe, és kezd számára kissé zavaróvá válni a csend. Persze utazhatnának teljes némaságban is, a pásztortársát bizonyára nem zavarná, de Learon nem olyan típus. neki kell a beszélgetés és a hang maga köré. Itt az utazás közben még a kecskék mekegése és a birkák bégetése sincs, ami megtörje a nyugalmat. Csak Redul ütemes patakopogása, amit persze jó hallgatni, csak ha az ember arra koncentrál, egy idő után még idegesítővé is válik.*
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-27 15:59:10
Üzenet elküldve: 2018-12-27 15:59:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Derin-birtok//
*Miután megitták a teájukat és megtudták, hogy egyiküknek sincs semmi dolga el lett döntve, hogy elmennek azért a lócáért. Trodd bólint, feláll kézbe véve a fokosát majd elindul Learon után. Azt, hogy bent mennyivel melegebb volt csak kint érzi. Megigazítja a hátán a birka bőrt és ezzel el is intézte a dolgot. Nem egy fagyos alak. Szótlanul segít a szekérről lepakolni. Hasznos dolog a szekér. Mondjuk neki olyan állata sincs, ami húzná úgyhogy felesleges. Segít még amiben kell majd felül Learon mellé a szekérre. Hacsak a másik nem mondd valamit ő se szólal meg. Felőle indulhatnak is.*
//Derin-birtok//
*Miután megitták a teájukat és megtudták, hogy egyiküknek sincs semmi dolga el lett döntve, hogy elmennek azért a lócáért. Trodd bólint, feláll kézbe véve a fokosát majd elindul Learon után. Azt, hogy bent mennyivel melegebb volt csak kint érzi. Megigazítja a hátán a birka bőrt és ezzel el is intézte a dolgot. Nem egy fagyos alak. Szótlanul segít a szekérről lepakolni. Hasznos dolog a szekér. Mondjuk neki olyan állata sincs, ami húzná úgyhogy felesleges. Segít még amiben kell majd felül Learon mellé a szekérre. Hacsak a másik nem mondd valamit ő se szólal meg. Felőle indulhatnak is.*
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-27 11:57:15
Üzenet elküldve: 2018-12-27 11:57:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Adófizetés//
*Alyo próbálja kendőzni a megvetését, mikor a kancellár lemászik az öszvér hátáról, egyszerűen nem bírja nézni a bénázást. Ő maga előbb tudott lovagolni, mint járni, meg íjászkodni, a kancellár ezzel szemben csupa haszontalan dolgot gyakorolhatott gyermekkora óta. Mint az írás meg az olvasás. Ezeknek a harcmezőn nemigen veszi hasznát, emiatt ványadt a teste, meg szottyadt a kancellár segge.
Elfordul, míg a férfi lekászlódik a nyeregből és nézelődik.*
- Jah, igyekszem mindig pontosnak lenni.
*Mondja az épületet tanulmányozva, háttal a férfinek. Persze szöget üt a fejébe, hogy idő előtt nem kéne hátat fordítania neki.*
- Remek ház, szeretjük. Atyám lelépett egy ideje, gondolom, hogy a hobbijának hódol, netán újra bevarrták a bányába. Majd előkerül, rossz pénz nem vész el.
*A válla fölött a férfira néz, aki immáron megbirkózott az öszvér hátáról való leszállás bonyodalmas feladatával.*
- Miért vagyunk itt, drága kancellárom? Mármint tudom, hogy miért, de miért pont itt? A hivatalod nem lett volna alkalmasabb?
*Jobb előre tisztázni, hogy miért is vannak itt.*
- Kénytelen vagyok arra gondolni, hogy be akarsz zárni, végül is távol esik mindentől, senki nem hallaná a kiáltásom.
*De ehhez a kancellár persze gyenge, Alyo fél kézzel törné derékba, de ezt csak nem dörgöli az orra alá, inkább csak mosolyog.*
- Habrertus kínzókamrája, ahol elesett, apátlan leányokat tart fogva és tölti rajtuk a kedvét. Az ágyhoz kötözöl, vagy egy hideg kőfalhoz?
*Előrenyújtja a csuklóit. Mosolyából nehéz arra következtetni, hogy komolyan gondolja, de hogy is gondolná komolyan, mikor a kancellárt gyengének gondolja az ilyesmihez?*
//Adófizetés//
*Alyo próbálja kendőzni a megvetését, mikor a kancellár lemászik az öszvér hátáról, egyszerűen nem bírja nézni a bénázást. Ő maga előbb tudott lovagolni, mint járni, meg íjászkodni, a kancellár ezzel szemben csupa haszontalan dolgot gyakorolhatott gyermekkora óta. Mint az írás meg az olvasás. Ezeknek a harcmezőn nemigen veszi hasznát, emiatt ványadt a teste, meg szottyadt a kancellár segge.
Elfordul, míg a férfi lekászlódik a nyeregből és nézelődik.*
- Jah, igyekszem mindig pontosnak lenni.
*Mondja az épületet tanulmányozva, háttal a férfinek. Persze szöget üt a fejébe, hogy idő előtt nem kéne hátat fordítania neki.*
- Remek ház, szeretjük. Atyám lelépett egy ideje, gondolom, hogy a hobbijának hódol, netán újra bevarrták a bányába. Majd előkerül, rossz pénz nem vész el.
*A válla fölött a férfira néz, aki immáron megbirkózott az öszvér hátáról való leszállás bonyodalmas feladatával.*
- Miért vagyunk itt, drága kancellárom? Mármint tudom, hogy miért, de miért pont itt? A hivatalod nem lett volna alkalmasabb?
*Jobb előre tisztázni, hogy miért is vannak itt.*
- Kénytelen vagyok arra gondolni, hogy be akarsz zárni, végül is távol esik mindentől, senki nem hallaná a kiáltásom.
*De ehhez a kancellár persze gyenge, Alyo fél kézzel törné derékba, de ezt csak nem dörgöli az orra alá, inkább csak mosolyog.*
- Habrertus kínzókamrája, ahol elesett, apátlan leányokat tart fogva és tölti rajtuk a kedvét. Az ágyhoz kötözöl, vagy egy hideg kőfalhoz?
*Előrenyújtja a csuklóit. Mosolyából nehéz arra következtetni, hogy komolyan gondolja, de hogy is gondolná komolyan, mikor a kancellárt gyengének gondolja az ilyesmihez?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344