Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 83 (1641. - 1660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1660. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-30 15:57:56
Üzenet elküldve: 2018-12-30 15:57:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Gizu//
*A mai munkának vége, leszállította, amit le kell, eladta, amit el kell, más egyéb meg nem adódott, így komótosan indul meg hazafelé fütyörészve és gondtalan. A járvány különösképp nem zavarja, akivel kell, azzal érintkezik, akivel nem, azzal meg nem, a teremtők majd úgyis intézik sorsát, ahogyan jónak látják. Garik egyszerű ifjú, épp kinőni látszik a fiatal felnőtt korból, bár játékos és kedves, hamar feltalálja magát. Recsegő, ropogó barna kiskocsit húz maga után, melyek szerszámokkal vannak tele, van itt minden, mivel bármily munkát el lehet végezni. Egyke gyermek, ebből adódóan szüksége van az aranyra, hogy magát eltartsa. ~ Még jó, hogy otthon van a kert. ~ Ilyen magasröptű gondolatok forognak most is fejében, miközben egy általa igazán kedvelt ivós nótára gyújt. Különösebben nem nézelődik, mégis nehéz lenne elkerülni tekintetével azt a halmost ott az út szélén. ~ Hát e'meg? ~ Kérdezi bölcsen magától, mert hát kitől kérdezné, nincs itt senki. ~ Itt horpaszt az út szélén tán kórság bútt' belé? ~ Nem is rest, hisz Garik kedves fajta, azon nyomban leteszi a kiskocsit, majd odaballag a földön fekvőhöz, hogy kedvesen ébresztgesse:*
- Héj, te? Asszony! Hát mit fetrengsz mán itt a fődön? Beteg vagy-é? *Bökdösi meg, mert hát azt látja, hogy asszony, jó faros, mellyes menyecske, tán valamelyik közeli faluból való.*
- No, keljél föl, mert biza megfázol, nem jó dolog, így fagyos időkben itten aludni. *Ha fölkel az asszony, ha nem, hát Garin nem rest fölnyalábolni, aztán a kocsijára pakolni, majd ő segít rajta.*
A hozzászólás írója (Garik Branton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.30 15:58:19
*A mai munkának vége, leszállította, amit le kell, eladta, amit el kell, más egyéb meg nem adódott, így komótosan indul meg hazafelé fütyörészve és gondtalan. A járvány különösképp nem zavarja, akivel kell, azzal érintkezik, akivel nem, azzal meg nem, a teremtők majd úgyis intézik sorsát, ahogyan jónak látják. Garik egyszerű ifjú, épp kinőni látszik a fiatal felnőtt korból, bár játékos és kedves, hamar feltalálja magát. Recsegő, ropogó barna kiskocsit húz maga után, melyek szerszámokkal vannak tele, van itt minden, mivel bármily munkát el lehet végezni. Egyke gyermek, ebből adódóan szüksége van az aranyra, hogy magát eltartsa. ~ Még jó, hogy otthon van a kert. ~ Ilyen magasröptű gondolatok forognak most is fejében, miközben egy általa igazán kedvelt ivós nótára gyújt. Különösebben nem nézelődik, mégis nehéz lenne elkerülni tekintetével azt a halmost ott az út szélén. ~ Hát e'meg? ~ Kérdezi bölcsen magától, mert hát kitől kérdezné, nincs itt senki. ~ Itt horpaszt az út szélén tán kórság bútt' belé? ~ Nem is rest, hisz Garik kedves fajta, azon nyomban leteszi a kiskocsit, majd odaballag a földön fekvőhöz, hogy kedvesen ébresztgesse:*
- Héj, te? Asszony! Hát mit fetrengsz mán itt a fődön? Beteg vagy-é? *Bökdösi meg, mert hát azt látja, hogy asszony, jó faros, mellyes menyecske, tán valamelyik közeli faluból való.*
- No, keljél föl, mert biza megfázol, nem jó dolog, így fagyos időkben itten aludni. *Ha fölkel az asszony, ha nem, hát Garin nem rest fölnyalábolni, aztán a kocsijára pakolni, majd ő segít rajta.*
A hozzászólás írója (Garik Branton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.30 15:58:19
1659. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-30 13:26:46
Üzenet elküldve: 2018-12-30 13:26:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Adófizetés//
- Nézd el nekem, ha félreismertelek, én csak egy buta harcos vagyok, ritkán gondolkodom másokon. És ha mégis, akkor menten kiderül, hogy félreismertem őket.
*Mosolyog, ő is tudja, hogy Hubi tudja, hogy ő nem így gondolta.*
- Valamiért úgy gondolom, hogy hozzád nem illene egy kisebb.
*Alyo azért tud hízelegni, ha akar, ugyan nem viszi túlzásba. Mindenesetre leveti köpenyét és úgy igazítja meg az ikreket, hogy azt a kancellár is jól láthassa (már az igazítást, nem magukat az ikreket).*
- Hát egymagadnak valóban túl nagy. Nem gondoltál arra, hogy megnősülj? Egy a te pozíciódban lévő embernek asszonyra van szüksége.
*Eléggé kihangsúlyozza az "ember" szót ahhoz, hogy a jó kancellár véletlenül se gondoljon arra, hogy önmagára célozna. Még csak az kéne.*
- Számtalan hajadon van a Vashegyen. Előkelőek is. Városiak is, mint te magad, biztos bármelyik szívesen venné az udvarlásod.
*Kivéve az, amelyikben van némi jó érzés, már legalábbis Alyo úgy gondolja, hogy egy csinos, előkelő fiatal nő, önszántából nem házasodna össze a kancellárral, de még az udvarlását sem fogadná. Ő is csak a haszon miatt teszi és szigorúan úgy, hogy rá sem néz. Ebből a szempontból pont kényelmes, hogy a kancellár hátulról szereti.*
- Hát, ha gondolod, akkor eljátszhatjuk, hogy érdekel más is a hátsómon kívül. Például leejtenék valamit és lehajolnék, mondjuk így?
*Azzal tényleg be is hajol, egyik lába nyújtva, a másik kissé behajlítva, nyújtott lábának combizma szépen feszül, feneke szépen kerekedik a kancellár irányába, a válla fölött kacér pillantásokkal méregeti a vén kecskét.*
- Kacarásszak is édesen?
*Nem mintha tudna édesen kacarászni, azt csak a városi lányok tudnak. Az kancellárnak azt a felajánlását, hogy hagyományos módon is leróhatja az adóját, elengedi a füle mellett. Mindketten tudják, hogy nem teheti meg, Alyo sejti, hogy a drágalátos kancellár nem hagyná azt szó nélkül.*
//Adófizetés//
- Nézd el nekem, ha félreismertelek, én csak egy buta harcos vagyok, ritkán gondolkodom másokon. És ha mégis, akkor menten kiderül, hogy félreismertem őket.
*Mosolyog, ő is tudja, hogy Hubi tudja, hogy ő nem így gondolta.*
- Valamiért úgy gondolom, hogy hozzád nem illene egy kisebb.
*Alyo azért tud hízelegni, ha akar, ugyan nem viszi túlzásba. Mindenesetre leveti köpenyét és úgy igazítja meg az ikreket, hogy azt a kancellár is jól láthassa (már az igazítást, nem magukat az ikreket).*
- Hát egymagadnak valóban túl nagy. Nem gondoltál arra, hogy megnősülj? Egy a te pozíciódban lévő embernek asszonyra van szüksége.
*Eléggé kihangsúlyozza az "ember" szót ahhoz, hogy a jó kancellár véletlenül se gondoljon arra, hogy önmagára célozna. Még csak az kéne.*
- Számtalan hajadon van a Vashegyen. Előkelőek is. Városiak is, mint te magad, biztos bármelyik szívesen venné az udvarlásod.
*Kivéve az, amelyikben van némi jó érzés, már legalábbis Alyo úgy gondolja, hogy egy csinos, előkelő fiatal nő, önszántából nem házasodna össze a kancellárral, de még az udvarlását sem fogadná. Ő is csak a haszon miatt teszi és szigorúan úgy, hogy rá sem néz. Ebből a szempontból pont kényelmes, hogy a kancellár hátulról szereti.*
- Hát, ha gondolod, akkor eljátszhatjuk, hogy érdekel más is a hátsómon kívül. Például leejtenék valamit és lehajolnék, mondjuk így?
*Azzal tényleg be is hajol, egyik lába nyújtva, a másik kissé behajlítva, nyújtott lábának combizma szépen feszül, feneke szépen kerekedik a kancellár irányába, a válla fölött kacér pillantásokkal méregeti a vén kecskét.*
- Kacarásszak is édesen?
*Nem mintha tudna édesen kacarászni, azt csak a városi lányok tudnak. Az kancellárnak azt a felajánlását, hogy hagyományos módon is leróhatja az adóját, elengedi a füle mellett. Mindketten tudják, hogy nem teheti meg, Alyo sejti, hogy a drágalátos kancellár nem hagyná azt szó nélkül.*
1658. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-30 11:18:47
Üzenet elküldve: 2018-12-30 11:18:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Effy birtoka//
*Bólogat. Biztosan nem kell figyelni rá, csak sötéten látja a dolgokat. Amúgy is jellemző rá, hogy mindent sötéten lát, elég csak arra gondolnia, hogy mikor tükörbe néz, akkor egy csúnya lány néz vissza rá onnan. Pedig nem csúnya, csak a szép az nem ilyen, ugyebár.*
- Rendes fiú, igen. De honnan tudhatom, hogy tényleg rendes fiú? Mármint nem feltételezem róla, hogy hazudna az érzelmeit illetően, de biztos vannak akik igen. Nem is feltétlenül szerelmesekre gondolok, hanem barátokra. Honnan tudod, hogy barát igazából barát? Nem csak érdekből barátkozik velem?
*Ebben bőven volt része, régen sok barátja volt, illetve sok olyan lány, akiről azt gondolta, hogy a barátai, de ők csak Kagaenae Hawnethnek, a mesésen gazdag Maydel Hawneth leányának voltak a barátai. Kaganaenae Hawnethnek, az őrült és elszegényedett Maydel Hawneth leányának nem voltak már barátai. Csak Effy.
Arra bólogat, hogy valóban nagyon mások a vashegyi népek, mint azt a pletykák lefestették.*
- Hát mert gyönyörű vagy és nagyon kedves. Ki akarna elhagyni valakit, aki gyönyörű és kedves?! Biztosan baj volt a fejével. Komoly baj. Tutira. Meg, hogy kezet emelt rád. Nem is értem.
*Tényleg nem, ha mást nem, hát a szépséget óvni kellene. De inkább nem kellene kezet emelni egymásra.
Egy ideig csodálattal bámulja a szép Relt, de utána a süteményes könyvhöz fordul.*
- Azt mondja, hogy válassza el a tojás fehérjét a sárgájától. Te tudod, hogy hogyan kell azt?
*Tanácstalanul áll egy pohár felett, amibe felütötte a tojást.*
- Nirs szerény fiú. Nehéz gyerekkora volt, apa nélkül nőtt fel. Az én apám miatt. Biztosan bosszút fontolgat, pedig próbáltam lebeszélni, Kagant is arról, hogy az apja bűneiért Nirst tegye felelőssé.
*Egy kiskanállal szerencsétlenkedik, de csak azt éri el, hogy az addig szép sárga kipukkad és elfolyik a fehérjében.*
- Azt hiszem, hogy nem ez a megfelelő technika. Ötlet.
*Lapozgatja a könyvet, hátha rálel a helyes módszerre, de semmi.*
- Apám üzletelt az övével, sok időt voltunk gyerekkorunkban együtt, aztán ahogy nőttünk, úgy kicsit eltávolodtunk. De most újra összehozott az élet. Ti régóta ismeritek egymást Nairadával?
//Effy birtoka//
*Bólogat. Biztosan nem kell figyelni rá, csak sötéten látja a dolgokat. Amúgy is jellemző rá, hogy mindent sötéten lát, elég csak arra gondolnia, hogy mikor tükörbe néz, akkor egy csúnya lány néz vissza rá onnan. Pedig nem csúnya, csak a szép az nem ilyen, ugyebár.*
- Rendes fiú, igen. De honnan tudhatom, hogy tényleg rendes fiú? Mármint nem feltételezem róla, hogy hazudna az érzelmeit illetően, de biztos vannak akik igen. Nem is feltétlenül szerelmesekre gondolok, hanem barátokra. Honnan tudod, hogy barát igazából barát? Nem csak érdekből barátkozik velem?
*Ebben bőven volt része, régen sok barátja volt, illetve sok olyan lány, akiről azt gondolta, hogy a barátai, de ők csak Kagaenae Hawnethnek, a mesésen gazdag Maydel Hawneth leányának voltak a barátai. Kaganaenae Hawnethnek, az őrült és elszegényedett Maydel Hawneth leányának nem voltak már barátai. Csak Effy.
Arra bólogat, hogy valóban nagyon mások a vashegyi népek, mint azt a pletykák lefestették.*
- Hát mert gyönyörű vagy és nagyon kedves. Ki akarna elhagyni valakit, aki gyönyörű és kedves?! Biztosan baj volt a fejével. Komoly baj. Tutira. Meg, hogy kezet emelt rád. Nem is értem.
*Tényleg nem, ha mást nem, hát a szépséget óvni kellene. De inkább nem kellene kezet emelni egymásra.
Egy ideig csodálattal bámulja a szép Relt, de utána a süteményes könyvhöz fordul.*
- Azt mondja, hogy válassza el a tojás fehérjét a sárgájától. Te tudod, hogy hogyan kell azt?
*Tanácstalanul áll egy pohár felett, amibe felütötte a tojást.*
- Nirs szerény fiú. Nehéz gyerekkora volt, apa nélkül nőtt fel. Az én apám miatt. Biztosan bosszút fontolgat, pedig próbáltam lebeszélni, Kagant is arról, hogy az apja bűneiért Nirst tegye felelőssé.
*Egy kiskanállal szerencsétlenkedik, de csak azt éri el, hogy az addig szép sárga kipukkad és elfolyik a fehérjében.*
- Azt hiszem, hogy nem ez a megfelelő technika. Ötlet.
*Lapozgatja a könyvet, hátha rálel a helyes módszerre, de semmi.*
- Apám üzletelt az övével, sok időt voltunk gyerekkorunkban együtt, aztán ahogy nőttünk, úgy kicsit eltávolodtunk. De most újra összehozott az élet. Ti régóta ismeritek egymást Nairadával?
1657. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-29 20:46:17
Üzenet elküldve: 2018-12-29 20:46:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Trodd figyeli a húsokat és rázogatja a bográcsot. Az illatok már finomak, de kel még neki idő. Közben a többiek érkeznek a maguk tolta szekérrel. Sfetts bácsi már előre bejelenti amit Trodd is észrevett. Mégpedig, hogy Learon is jön. Ő maga is köszön Trodd pedig vissza neki.*
-Fogadj' isten! Jó látni.
*Komolyan mondja. Tényleg örül a segítségnek és hálás amiért a másik segít neki. Minden segítségért hálás. Ezért is igyekszik jó házigazdának lenni. Bort szerzett és egy birkát is levágott a nekik. Ez természetes, de Trodd számára fontos.*
*Trodd figyeli a húsokat és rázogatja a bográcsot. Az illatok már finomak, de kel még neki idő. Közben a többiek érkeznek a maguk tolta szekérrel. Sfetts bácsi már előre bejelenti amit Trodd is észrevett. Mégpedig, hogy Learon is jön. Ő maga is köszön Trodd pedig vissza neki.*
-Fogadj' isten! Jó látni.
*Komolyan mondja. Tényleg örül a segítségnek és hálás amiért a másik segít neki. Minden segítségért hálás. Ezért is igyekszik jó házigazdának lenni. Bort szerzett és egy birkát is levágott a nekik. Ez természetes, de Trodd számára fontos.*
1656. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-29 20:23:50
Üzenet elküldve: 2018-12-29 20:23:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Úgy tűnik, Learon pont a favágás végére ért ide. Nem igazán bánja, hiszen nem szereti ezt a munkát. Azokat a jó fákat meg kell ölni sajnos, hogy az embernek háza legyen. Nincs mit tenni, ilyen ez. gyorsan túllendül viszont ezen, amikor hallja az óriást, ahogy köszönti őt.*
-Jöttem én is építkezni, ahogy megbeszéltük! *Válaszol a mi szél hozott kérdésre. Vagyis, ő azt gondolja, hogy ez az akart lenni, hiszen az óriásnak elég furcsán jönnek a szájára a szavak. Meg a nevek is.*
-Derin a nevem, jó Grotg! Derin! *Lapogatja meg az óriás oldalát, hiszen ott éri el.*
-Én már most irigylem a házat! Irigylem, hogy ilyen jó emberek építik! *Eltekinthető a szóhasználata, hiszen ahogy látja nem is emberek húzzák fel a házat, hiszen Trodd meg ott főz messzebb. Nem is köszön Learonnak, de a pásztormágus úgy van vele, hogy majd köszön, ha közelebb értek.*
-Az a jó az ilyen feladatokban, hogy mindenki hasznosnak érezheti magát! Ott van a bácsi az eszével, Grotg az erejével! Nekem meg! Na majd én is csinálok valamit! *Azzal feltűri ruhaujját és beáll a szekeret tolni. Jó erőben lévő ember ő, de tény, hogy a munka oroszlánrészét itt is az óriás végzi. Most sajnálja igazán Learon, hogy a szél mágiaágat nem ismeri, hiszen akkor könnyíthetne a szekéren, hogy könnyebben menjen. Aztán megérkeznek, és a Sajt-mester már látja is Troddot meg a ténykedését, és azt is, hogy erre a jeles alkalomra sajnos megölt egy birkát.* ~Kár azért a kedves állatért! Nagy kár!~ *Viszont már meghalt szegény, úgyhogy a legjobb, amit tehetnek, hogy megeszik majd.*
-Adj isten Trodd! Jöttem segíteni! *Dörzsöli össze tenyerét, hiszen egy kicsit megmeredtek ujjai a tologatásban.*
-Látom jól haladtok! *Mosolyog a pásztorra. Aztán ha mondják neki, hogy mit csináljon, azonnal segítő kezeket nyújt.*
*Úgy tűnik, Learon pont a favágás végére ért ide. Nem igazán bánja, hiszen nem szereti ezt a munkát. Azokat a jó fákat meg kell ölni sajnos, hogy az embernek háza legyen. Nincs mit tenni, ilyen ez. gyorsan túllendül viszont ezen, amikor hallja az óriást, ahogy köszönti őt.*
-Jöttem én is építkezni, ahogy megbeszéltük! *Válaszol a mi szél hozott kérdésre. Vagyis, ő azt gondolja, hogy ez az akart lenni, hiszen az óriásnak elég furcsán jönnek a szájára a szavak. Meg a nevek is.*
-Derin a nevem, jó Grotg! Derin! *Lapogatja meg az óriás oldalát, hiszen ott éri el.*
-Én már most irigylem a házat! Irigylem, hogy ilyen jó emberek építik! *Eltekinthető a szóhasználata, hiszen ahogy látja nem is emberek húzzák fel a házat, hiszen Trodd meg ott főz messzebb. Nem is köszön Learonnak, de a pásztormágus úgy van vele, hogy majd köszön, ha közelebb értek.*
-Az a jó az ilyen feladatokban, hogy mindenki hasznosnak érezheti magát! Ott van a bácsi az eszével, Grotg az erejével! Nekem meg! Na majd én is csinálok valamit! *Azzal feltűri ruhaujját és beáll a szekeret tolni. Jó erőben lévő ember ő, de tény, hogy a munka oroszlánrészét itt is az óriás végzi. Most sajnálja igazán Learon, hogy a szél mágiaágat nem ismeri, hiszen akkor könnyíthetne a szekéren, hogy könnyebben menjen. Aztán megérkeznek, és a Sajt-mester már látja is Troddot meg a ténykedését, és azt is, hogy erre a jeles alkalomra sajnos megölt egy birkát.* ~Kár azért a kedves állatért! Nagy kár!~ *Viszont már meghalt szegény, úgyhogy a legjobb, amit tehetnek, hogy megeszik majd.*
-Adj isten Trodd! Jöttem segíteni! *Dörzsöli össze tenyerét, hiszen egy kicsit megmeredtek ujjai a tologatásban.*
-Látom jól haladtok! *Mosolyog a pásztorra. Aztán ha mondják neki, hogy mit csináljon, azonnal segítő kezeket nyújt.*
1655. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-29 20:08:06
Üzenet elküldve: 2018-12-29 20:08:06
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Épp indulnának, mikor egy frissem megismert barát érkezik.*
- Learon! Hát te is megérkeztél? *Kéredzi örömmel, hiszen a legutóbb nagyon jót mulattak együtt, a toron. Sfetts a szekér mellől a pásztormágus elé is lép azon nyomban.*
- Hajtott a vérünk, mennünk kellett, de most már te is csatlakozhatsz. *Mosolyodik el kedvesen, s a pipájába szív. Mindeközben persze Grotg is üdvözli a mágust, természetesen a maga módján. Sfetts a kis hibának nem tulajdonít nagy jelentőséget, majd a pásztor megjegyzi, ha akarja, a kedves fogadtatás meg úgyis elfeledteti ezt a kis tévesztést.*
- Grotg csak túloz. *Legyint pipájával az öreg.* Nélküle sehol nem tartanánk, Trodd pedig készíti az ebédet, ami nagyon jól fog esni, borzasztó éhes vagyok már. *Mondja sóhajtva az öreg, mert valóban édes pörköltillat kezd a rendhagyó táborhelyt terjengeni. Ha Grotg szavaira Learon is besegít, természetesen Sfetts is beáll tolni a szekeret, ugyan ez inkább látszólagos segítség, valójában nem hiszi, hogy egy incset is sikerülne mozdítania rajta. Fújtatva tolja, s hárman nekigyürkőznek, azért a hatalmas kerekek is segítenek, s bár gyöngyöző homlokkal, de hamarost az alaphoz érnek.*
- Oda lesz nmmégy, amoda megint csak négy, aztán majd meglátjuk. *Magyarázza Learonnak rögtön, majd Troddnak kiált:*
- Nézd csak Trodd, hát ki érkezett segítségnek! *Újságolja rikkantgatva örömmel Learonra mutogatva.*
*Épp indulnának, mikor egy frissem megismert barát érkezik.*
- Learon! Hát te is megérkeztél? *Kéredzi örömmel, hiszen a legutóbb nagyon jót mulattak együtt, a toron. Sfetts a szekér mellől a pásztormágus elé is lép azon nyomban.*
- Hajtott a vérünk, mennünk kellett, de most már te is csatlakozhatsz. *Mosolyodik el kedvesen, s a pipájába szív. Mindeközben persze Grotg is üdvözli a mágust, természetesen a maga módján. Sfetts a kis hibának nem tulajdonít nagy jelentőséget, majd a pásztor megjegyzi, ha akarja, a kedves fogadtatás meg úgyis elfeledteti ezt a kis tévesztést.*
- Grotg csak túloz. *Legyint pipájával az öreg.* Nélküle sehol nem tartanánk, Trodd pedig készíti az ebédet, ami nagyon jól fog esni, borzasztó éhes vagyok már. *Mondja sóhajtva az öreg, mert valóban édes pörköltillat kezd a rendhagyó táborhelyt terjengeni. Ha Grotg szavaira Learon is besegít, természetesen Sfetts is beáll tolni a szekeret, ugyan ez inkább látszólagos segítség, valójában nem hiszi, hogy egy incset is sikerülne mozdítania rajta. Fújtatva tolja, s hárman nekigyürkőznek, azért a hatalmas kerekek is segítenek, s bár gyöngyöző homlokkal, de hamarost az alaphoz érnek.*
- Oda lesz nmmégy, amoda megint csak négy, aztán majd meglátjuk. *Magyarázza Learonnak rögtön, majd Troddnak kiált:*
- Nézd csak Trodd, hát ki érkezett segítségnek! *Újságolja rikkantgatva örömmel Learonra mutogatva.*
1654. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-29 19:51:55
Üzenet elküldve: 2018-12-29 19:51:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Háztűznéző//
* Az öreg segítségével jó gyorsan haladnak, és az óriás vízhólyagos keze igaz egy merő fájdalom mire végeznek, mégis jóleső érzéssel néz végig a kupacon. Ismét megtörli verejtékező homlokát, és ruhájába törli a kissé vérző tenyerét is. *
- Szép munka volt, Sfetts bácsi. * Köszöni meg a segítséget, amikor is felderül az arca, mert egy nem várt barát tűnik fel a színen, integetve és köszöngetve. *
- Dearon Lenin! Mi szép hozott barátom? * Kérdezi, és a szekérre dobja a fejszét, hiszen már végeztek a munkával. *
- Odahúzni a szekeret Troddhoz, aztán építjük a házát. Az öregapó nagyon eszes, jól kifundált ám mindent. Olyan ház lesz, irigyelni fogja mindenki. * Mosolyog, és már be is áll a szekér elé, hogy elkezdje visszahúzni, miközben kérdően pislant Learonra, remélve, hogy a férfi segít neki ebben a tevékenységben. Idefelé még könnyen elhúzta egyedül, de vissza már kevés, mint a borravaló. Így is jó erősen kell fognia, mert a véres és verejtékes szorítás bizony csúszós, de ha eddig nem érdekelte, most se fog elkezdeni ezzel foglalkozni. *
- Ásni kell majd sokat, pont most beszéltük. Bár a cölöpöknek már kiástuk amit kellett, de azért van még munka bőven. Most jön csak a neheze. * Beszél tovább vidáman, bár néha azért bennakad a szusz, ahogy a szekér megszorul, vagy épp a keze csúszik meg. De igyekszik nem hátráltatni senkit. *
* Az öreg segítségével jó gyorsan haladnak, és az óriás vízhólyagos keze igaz egy merő fájdalom mire végeznek, mégis jóleső érzéssel néz végig a kupacon. Ismét megtörli verejtékező homlokát, és ruhájába törli a kissé vérző tenyerét is. *
- Szép munka volt, Sfetts bácsi. * Köszöni meg a segítséget, amikor is felderül az arca, mert egy nem várt barát tűnik fel a színen, integetve és köszöngetve. *
- Dearon Lenin! Mi szép hozott barátom? * Kérdezi, és a szekérre dobja a fejszét, hiszen már végeztek a munkával. *
- Odahúzni a szekeret Troddhoz, aztán építjük a házát. Az öregapó nagyon eszes, jól kifundált ám mindent. Olyan ház lesz, irigyelni fogja mindenki. * Mosolyog, és már be is áll a szekér elé, hogy elkezdje visszahúzni, miközben kérdően pislant Learonra, remélve, hogy a férfi segít neki ebben a tevékenységben. Idefelé még könnyen elhúzta egyedül, de vissza már kevés, mint a borravaló. Így is jó erősen kell fognia, mert a véres és verejtékes szorítás bizony csúszós, de ha eddig nem érdekelte, most se fog elkezdeni ezzel foglalkozni. *
- Ásni kell majd sokat, pont most beszéltük. Bár a cölöpöknek már kiástuk amit kellett, de azért van még munka bőven. Most jön csak a neheze. * Beszél tovább vidáman, bár néha azért bennakad a szusz, ahogy a szekér megszorul, vagy épp a keze csúszik meg. De igyekszik nem hátráltatni senkit. *
1653. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-29 19:49:49
Üzenet elküldve: 2018-12-29 19:49:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Halászkunyhó//
*Bólogat. Valóban nincs sok belőlük. Trodd azért látott már mágusokat. Tudja, hogy azok is furcsa népek, de nem tűnnek olyan idegenek mint az ilyen szellemlátók. Inkább amolyan okosféle népek. Ezt megbeszélték és a házat is elérték ahol Trodd megmutatta a másiknak a lócát amit faragott. Sok munkája folt vele és Learon-nak egy rossz szava sem lehet. Ha lenne még valami kérése akkor Trodd díszesebbre faragná neki a lócát, de nem biztos, hogy ilyen kényelmes maradna. Trodd csak szerényen bólogat a másik szavaira majd odalép az egyik végéhez.*
-Akkor visszük?
//Halászkunyhó//
*Bólogat. Valóban nincs sok belőlük. Trodd azért látott már mágusokat. Tudja, hogy azok is furcsa népek, de nem tűnnek olyan idegenek mint az ilyen szellemlátók. Inkább amolyan okosféle népek. Ezt megbeszélték és a házat is elérték ahol Trodd megmutatta a másiknak a lócát amit faragott. Sok munkája folt vele és Learon-nak egy rossz szava sem lehet. Ha lenne még valami kérése akkor Trodd díszesebbre faragná neki a lócát, de nem biztos, hogy ilyen kényelmes maradna. Trodd csak szerényen bólogat a másik szavaira majd odalép az egyik végéhez.*
-Akkor visszük?
1652. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-29 19:09:09
Üzenet elküldve: 2018-12-29 19:09:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Halászkunyhó//
*Mivel Synmira és a Vashegy elég közel van egymáshoz, gyakran előfordul, hogy itt is feltűnnek a botosok, de persze, ha valaki inkább a földjén van, akkor ritkábban találkozhat velük. Learon a sok járkálás miatt több emberrel találkozik, mint a pásztor, lehet, hogy ezért i tűnik neki úgy, mintha mindenhol ilyenek lennének.*
-Hát, olyanból tényleg nincs sok. *Jegyzi meg egyszerűen, hiszen azért ilyen merengő alak a gyakorlatias, barbár Amonon nem gyakran fordul elő. Még a Szellemjáró is amolyan földhözragadt nő volt inkább. Persze lehet, hogy amikor beszélgetetett az elhunytakkal, vagy egyéb túlvilági lényekkel, akkor az ő szeme se ezt a világot kémelték. A bolondok pedig általában sokkal érdemesebbek a figyelemre, mint bárki gondolná. Persze sok közöttük az egyszerű bolond, de a Sajt-mestert is gyakran ezzel a jelzővel illették, és talán még most is, de belőle lett az egyik legjobb mágus a környéken, meg az egyik leggazdagabb földbirtokos a Vashegyen. Mindezt pedig a bolondságával érte el. Ahogy belépkednek a kunyhóba, meg is találják a lócát. Learon szemrevételezi, és egyből nyugtázza is, hogy pontosan ilyenre vágyott! Az ő ízlése szerint mondjuk elférne rá még egy kis dísz, de hát tudta, hogy Trodd ilyet fog csinálni, mint amit most lát.*
-Tökéletes, Trodd! Köszönöm szépen! *Veregeti meg kissé barátja vállát amolyan elismerésképpen. Ő biztos, hogy nem tudott volna ilyet csinálni, és az is biztos, hogy Troddnak nagyon sok idejébe tellett, hogy elkészítse, de megérte!*
-Nagyon nagy hasznát fogom venni a birtokon! Tudtam én, hogy te vagy a legjobb ember, akitől kérhetem ezt! *Lépked oda a lócához és végig simítja rajta a kezét. Még ilyen hideg időben is jó lesz, ha leteríti egy bőrrel és úgy ül rá. Már el is képzelte magát, ahogy nemsokára leül a lócára és pipára gyújt kint a szabad levegő alatt.* ~Nagyon jó lesz ez, már látom! Meg majd jó meleg időben ihatom a boromat, hideg vízzel felütve! Kész felüdülés már rágondolni is!~
//Halászkunyhó//
*Mivel Synmira és a Vashegy elég közel van egymáshoz, gyakran előfordul, hogy itt is feltűnnek a botosok, de persze, ha valaki inkább a földjén van, akkor ritkábban találkozhat velük. Learon a sok járkálás miatt több emberrel találkozik, mint a pásztor, lehet, hogy ezért i tűnik neki úgy, mintha mindenhol ilyenek lennének.*
-Hát, olyanból tényleg nincs sok. *Jegyzi meg egyszerűen, hiszen azért ilyen merengő alak a gyakorlatias, barbár Amonon nem gyakran fordul elő. Még a Szellemjáró is amolyan földhözragadt nő volt inkább. Persze lehet, hogy amikor beszélgetetett az elhunytakkal, vagy egyéb túlvilági lényekkel, akkor az ő szeme se ezt a világot kémelték. A bolondok pedig általában sokkal érdemesebbek a figyelemre, mint bárki gondolná. Persze sok közöttük az egyszerű bolond, de a Sajt-mestert is gyakran ezzel a jelzővel illették, és talán még most is, de belőle lett az egyik legjobb mágus a környéken, meg az egyik leggazdagabb földbirtokos a Vashegyen. Mindezt pedig a bolondságával érte el. Ahogy belépkednek a kunyhóba, meg is találják a lócát. Learon szemrevételezi, és egyből nyugtázza is, hogy pontosan ilyenre vágyott! Az ő ízlése szerint mondjuk elférne rá még egy kis dísz, de hát tudta, hogy Trodd ilyet fog csinálni, mint amit most lát.*
-Tökéletes, Trodd! Köszönöm szépen! *Veregeti meg kissé barátja vállát amolyan elismerésképpen. Ő biztos, hogy nem tudott volna ilyet csinálni, és az is biztos, hogy Troddnak nagyon sok idejébe tellett, hogy elkészítse, de megérte!*
-Nagyon nagy hasznát fogom venni a birtokon! Tudtam én, hogy te vagy a legjobb ember, akitől kérhetem ezt! *Lépked oda a lócához és végig simítja rajta a kezét. Még ilyen hideg időben is jó lesz, ha leteríti egy bőrrel és úgy ül rá. Már el is képzelte magát, ahogy nemsokára leül a lócára és pipára gyújt kint a szabad levegő alatt.* ~Nagyon jó lesz ez, már látom! Meg majd jó meleg időben ihatom a boromat, hideg vízzel felütve! Kész felüdülés már rágondolni is!~
1651. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-29 18:32:06
Üzenet elküldve: 2018-12-29 18:32:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Halászkunyhó//
*A másik mondatára vállat von. Synmira környékén talán sok botos köpenyes alak járkál, de a vashegyen nem olyan gyakoriak. Vagyis Trodd nem szokta látni őket. Bár amennyit ő jár a vashegyre. A túlvilágra néző szemhez is csak egy rövid magyarázatot ad.*
-Látszik rajta, hogy egy nem ezt a világot nézi.
*Ennél jobban ha akarná se tudná elmagyarázni. A városiak csak bolondnak hívják az ilyeneket, de az olyan egyszerű emberek mint Trodd pontosan tudják, hogy tisztelni kell őket mert komoly hatalommal bírnak. Mikor megérkeznek Trodd leszáll a szekérről és vezeti a másikat be a házba. Jó ideje nem volt már itt. Az asztalon még ott van néhány használati tárgy és az egyik szék mellett faforgács látszik. A lóca a fal mellé állítva. Trodd nem kevés munkát ölt bele. Nem billeg és a célra tökéletes. Nem cicomázta agyon. A praktikum volt a lényeg.*
//Halászkunyhó//
*A másik mondatára vállat von. Synmira környékén talán sok botos köpenyes alak járkál, de a vashegyen nem olyan gyakoriak. Vagyis Trodd nem szokta látni őket. Bár amennyit ő jár a vashegyre. A túlvilágra néző szemhez is csak egy rövid magyarázatot ad.*
-Látszik rajta, hogy egy nem ezt a világot nézi.
*Ennél jobban ha akarná se tudná elmagyarázni. A városiak csak bolondnak hívják az ilyeneket, de az olyan egyszerű emberek mint Trodd pontosan tudják, hogy tisztelni kell őket mert komoly hatalommal bírnak. Mikor megérkeznek Trodd leszáll a szekérről és vezeti a másikat be a házba. Jó ideje nem volt már itt. Az asztalon még ott van néhány használati tárgy és az egyik szék mellett faforgács látszik. A lóca a fal mellé állítva. Trodd nem kevés munkát ölt bele. Nem billeg és a célra tökéletes. Nem cicomázta agyon. A praktikum volt a lényeg.*
1650. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-29 16:27:47
Üzenet elküldve: 2018-12-29 16:27:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nana//
*Az ebédlőben jár épp, még nem látszó pocakját elmélyülten simogatva a hagymás rántotta ízével a szájában, amikor kopogást hall a bejárati ajtó felől. Hirtelen ijedtségében megtorpan. Nem várt mára látogatót, sem Aenae-t vagy lökött fivérét, de a társaság most kétségkívül jót tenne neki. Hát még egy tál sütemény!
Visszafordul és odasétál sietősen az ajtóhoz, s kinyitván azt igencsak meglepődik. Egy ismeretlen nénike az bebugyolálva, bottal és egy nagy batyuval.*
- Szép jó napot! Segíthetek valamiben?
*Nézegeti hol a batyut, hol a nénit, aztán már sejteni kezdi, miért is van ő itt az ajtaja előtt, de azért csak meghallgatja a mondandóját. ~Talán mégis olvasta valaki a hirdetéseimet?~*
//Nana//
*Az ebédlőben jár épp, még nem látszó pocakját elmélyülten simogatva a hagymás rántotta ízével a szájában, amikor kopogást hall a bejárati ajtó felől. Hirtelen ijedtségében megtorpan. Nem várt mára látogatót, sem Aenae-t vagy lökött fivérét, de a társaság most kétségkívül jót tenne neki. Hát még egy tál sütemény!
Visszafordul és odasétál sietősen az ajtóhoz, s kinyitván azt igencsak meglepődik. Egy ismeretlen nénike az bebugyolálva, bottal és egy nagy batyuval.*
- Szép jó napot! Segíthetek valamiben?
*Nézegeti hol a batyut, hol a nénit, aztán már sejteni kezdi, miért is van ő itt az ajtaja előtt, de azért csak meghallgatja a mondandóját. ~Talán mégis olvasta valaki a hirdetéseimet?~*
1649. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-29 15:48:44
Üzenet elküldve: 2018-12-29 15:48:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Effy//
-Hogy a rossz törje ki! *morgolódik a nyakig bebugyolált, fontolva haladó vénasszony, kinek kendője alá kíméletlenül befúj a hideg szél. Pedig úgy megkötötte, csoda, hogy nem fulladt meg idefelé, amúgy se veszi már olyan könnyen a levegőt, a több évnyi pipázás kezd már visszaütni. Várhatott volna egyébként, amíg eláll a szél egy kicsit, de már mindennel elkészült odahaza, megetette a jószágokat, kisepert, sőt még egy fazik sűrű lencselevest is otthagyott szeretett ifjainak. De hát hiába, nem bír ülni terebélyes alfelén, meg hát drága nagyanyja, az istenek nyugosztalják, mindig azt mondta, akkor éri el az embert az öregség, ha egyszer leül.
Reménykedik benne, hogy jó helyen van, nem nagyon járt mostanság errefelé, most pedig, hogy új népek laknak erre, még annyira sem ismeri ki magát, mint azelőtt.
Bizonytalanul csoszog hát át az egykori kapu helyén és lépdel tovább a teraszon, s az ajtó elé érve nagy nyögések közepette lepakolja batyuját, hogy botjával amennyire hangosan csak tud, bekopoghasson.*
//Effy//
-Hogy a rossz törje ki! *morgolódik a nyakig bebugyolált, fontolva haladó vénasszony, kinek kendője alá kíméletlenül befúj a hideg szél. Pedig úgy megkötötte, csoda, hogy nem fulladt meg idefelé, amúgy se veszi már olyan könnyen a levegőt, a több évnyi pipázás kezd már visszaütni. Várhatott volna egyébként, amíg eláll a szél egy kicsit, de már mindennel elkészült odahaza, megetette a jószágokat, kisepert, sőt még egy fazik sűrű lencselevest is otthagyott szeretett ifjainak. De hát hiába, nem bír ülni terebélyes alfelén, meg hát drága nagyanyja, az istenek nyugosztalják, mindig azt mondta, akkor éri el az embert az öregség, ha egyszer leül.
Reménykedik benne, hogy jó helyen van, nem nagyon járt mostanság errefelé, most pedig, hogy új népek laknak erre, még annyira sem ismeri ki magát, mint azelőtt.
Bizonytalanul csoszog hát át az egykori kapu helyén és lépdel tovább a teraszon, s az ajtó elé érve nagy nyögések közepette lepakolja batyuját, hogy botjával amennyire hangosan csak tud, bekopoghasson.*
1648. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-29 13:22:45
Üzenet elküldve: 2018-12-29 13:22:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Menekültek – Gyógymód//
//A piacon//
*~Jól mondod!~ helyesel magában Dora búcsúzása kapcsán, hiszen ő maga se mondhatta volna szebben. ~Most pedig rajtunk van a bátorság sora!~ gondolja szomorúan és kissé aggódva, hiszen míg a lázadáskor legalább tapasztalataira és képességeire hagyatkozhatott az ellenfél legyőzése során, most olyan ellenséggel állnak szemben, akit nem lehet leszúrni, lenyilazni, legyőzni olyan egyszerűen. ~Olyan ellenséggel, akit még csak nem is látunk~ mereng el magában a betegségen, miközben nem tud szabadulni a fekete dudorokkal tarkított emberek képétől, amik lassan beleégnek az agyába az árus kelései láttán.*
- Pirkadatkor itt leszünk! *feleli határozottan az árusnak, egyelőre nem válaszolva Dora megjegyzésére, csak később, amikor már kettesben maradnak*
- Ha visszaértünk, aludhatsz egyet, nyugi, csak addig bírd ki, míg a kapun átjutunk! *igyekszik tartani a lányban a lelket, hiszen ő maga sokkal jobban bírja a fáradságot, és közel sincs annyira kimerülve se testileg, se lelkileg, mint a mellette lépkedő Dora.*
- Nem tudom, valahol a kapunál hagytam. A lovakat meg az istállóban... *próbálja felidézni, mit hol látott utoljára, ugyanis bár az árus előtt igyekezett határozottnak és magabiztosnak látszódni, fogalma sincs, hol van a felszerelése. ~Remélem, a szekér is valahol az istálló közelében lesz!~ fohászkodik magában, hogy ne kelljen sokat keresgélniük, és minél kevesebbet kelljen beszélnie az őrrel. A fizetséget is elfelejtette már, így csak egy fintorra futja tőle annak jeléül, milyen kevésre tartja azt az embert és a neki tett ígéretet. ~Ha fizetni akarsz neki, szíved joga, de én egy fillért nem adok neki!~ igyekszik kifejezni a fintorral, bár biztos benne, Dora érteni fogja a célzást. Az utolsó megjegyzés azonban annyira meghökkenti, hogy egy pillanatra meg is akad a sétálásban. Újfent megdöbbenti a lány szokatlan őszintesége és egyenessége, hogy nem köntörfalaz, csak kimondja, amit gondol. ~Ami a szívén, az a száján~ mosolyodik el kicsit*
- Nem tudom azt mondani, hogy nincs miért. Hogy végül minden jól fog elsülni és mindenkit megmentünk... *pillant Dora szemébe* De az biztos, hogy mindent meg fogunk tenni értük, és bárhogy döntesz, bármit próbálsz is ki a betegeken, az a legjobb tudásod szerinti helyes döntésen alapul majd. Biztos, hogy lesznek áldozatok, de egyik sem a te hibád lesz, ezt fontos, hogy mindig észben tartsd! *igyekszik lelket önteni a lányba, ám mivel fogalma sincs, mitől fél Dora, így abban sem biztos, hogy szavai elérik-e hatásukat nála, vagy a megfelelő hatást érik-e el*
- Gyere, már mindjárt ott vagyunk! Bűvöld el megint az őrt, hogy visszaengedjen minket! *veregeti hátba a lányt, előrefelé mutatva, ahol már látszanak Amon körvonalai.*
//A piacon//
*~Jól mondod!~ helyesel magában Dora búcsúzása kapcsán, hiszen ő maga se mondhatta volna szebben. ~Most pedig rajtunk van a bátorság sora!~ gondolja szomorúan és kissé aggódva, hiszen míg a lázadáskor legalább tapasztalataira és képességeire hagyatkozhatott az ellenfél legyőzése során, most olyan ellenséggel állnak szemben, akit nem lehet leszúrni, lenyilazni, legyőzni olyan egyszerűen. ~Olyan ellenséggel, akit még csak nem is látunk~ mereng el magában a betegségen, miközben nem tud szabadulni a fekete dudorokkal tarkított emberek képétől, amik lassan beleégnek az agyába az árus kelései láttán.*
- Pirkadatkor itt leszünk! *feleli határozottan az árusnak, egyelőre nem válaszolva Dora megjegyzésére, csak később, amikor már kettesben maradnak*
- Ha visszaértünk, aludhatsz egyet, nyugi, csak addig bírd ki, míg a kapun átjutunk! *igyekszik tartani a lányban a lelket, hiszen ő maga sokkal jobban bírja a fáradságot, és közel sincs annyira kimerülve se testileg, se lelkileg, mint a mellette lépkedő Dora.*
- Nem tudom, valahol a kapunál hagytam. A lovakat meg az istállóban... *próbálja felidézni, mit hol látott utoljára, ugyanis bár az árus előtt igyekezett határozottnak és magabiztosnak látszódni, fogalma sincs, hol van a felszerelése. ~Remélem, a szekér is valahol az istálló közelében lesz!~ fohászkodik magában, hogy ne kelljen sokat keresgélniük, és minél kevesebbet kelljen beszélnie az őrrel. A fizetséget is elfelejtette már, így csak egy fintorra futja tőle annak jeléül, milyen kevésre tartja azt az embert és a neki tett ígéretet. ~Ha fizetni akarsz neki, szíved joga, de én egy fillért nem adok neki!~ igyekszik kifejezni a fintorral, bár biztos benne, Dora érteni fogja a célzást. Az utolsó megjegyzés azonban annyira meghökkenti, hogy egy pillanatra meg is akad a sétálásban. Újfent megdöbbenti a lány szokatlan őszintesége és egyenessége, hogy nem köntörfalaz, csak kimondja, amit gondol. ~Ami a szívén, az a száján~ mosolyodik el kicsit*
- Nem tudom azt mondani, hogy nincs miért. Hogy végül minden jól fog elsülni és mindenkit megmentünk... *pillant Dora szemébe* De az biztos, hogy mindent meg fogunk tenni értük, és bárhogy döntesz, bármit próbálsz is ki a betegeken, az a legjobb tudásod szerinti helyes döntésen alapul majd. Biztos, hogy lesznek áldozatok, de egyik sem a te hibád lesz, ezt fontos, hogy mindig észben tartsd! *igyekszik lelket önteni a lányba, ám mivel fogalma sincs, mitől fél Dora, így abban sem biztos, hogy szavai elérik-e hatásukat nála, vagy a megfelelő hatást érik-e el*
- Gyere, már mindjárt ott vagyunk! Bűvöld el megint az őrt, hogy visszaengedjen minket! *veregeti hátba a lányt, előrefelé mutatva, ahol már látszanak Amon körvonalai.*
1647. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-29 10:28:44
Üzenet elküldve: 2018-12-29 10:28:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nana//
*Unottan kapargatja a már-már elhaló tüzet a társalgó kandallójában. Igen hűvös odakint az idő, a kandalló pedig épphogy elég most a szoba bemelegítésére. Na meg ő is béna, hogy ezt a kis tüzet sem képes életben tartani.
~Nyár végén sokkal jobb volt itt a birtokon.~
Akkor nem volt hideg, boldogabb volt és vele volt Kagan is. Most úgy érzi, csak vegetálni képes, de nem akar elmerülni az önsajnálatban. Inkább feltérdel a kandalló melegétől, összébb húzza a vállára terített kendőt és elkezd kislattyogni a konyhába, hogy csináljon magának valami ehetőt. A rántottát talán már jól el tudja készíteni.*
//Nana//
*Unottan kapargatja a már-már elhaló tüzet a társalgó kandallójában. Igen hűvös odakint az idő, a kandalló pedig épphogy elég most a szoba bemelegítésére. Na meg ő is béna, hogy ezt a kis tüzet sem képes életben tartani.
~Nyár végén sokkal jobb volt itt a birtokon.~
Akkor nem volt hideg, boldogabb volt és vele volt Kagan is. Most úgy érzi, csak vegetálni képes, de nem akar elmerülni az önsajnálatban. Inkább feltérdel a kandalló melegétől, összébb húzza a vállára terített kendőt és elkezd kislattyogni a konyhába, hogy csináljon magának valami ehetőt. A rántottát talán már jól el tudja készíteni.*
1646. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-29 09:06:36
Üzenet elküldve: 2018-12-29 09:06:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Halászkunyhó//
*Ahogy Trodd elmondja véleményét, miszerint az ilyen Szellemjáró szerűek így születnek, Learon is teljes mértékben igazat ad neki. Az ilyen mágikus indíttatású személyek, mint születésüktől fogva tudják, hogy valamiért különlegesek. Ott van például Learon, akinek már gyerekkorában egy utazó elmondta, hogy bizony hatalmas mágikus tudásra fog szert tenni. Nem igyekezett ellene, hogy megszerezze ezt a tudást, de egy idő után teljesen bizonyos volt benne, hogyha még így is tesz, akkor is megtalálta volna magának az a félisten, hogy felruházza bizonyos hatalommal. Az ilyet nem lehet kikerülni. Akkor már jobb, ha az ember kezébe veszi sorsát, és lehetőségeiből a legtöbbet hozza ki. Learon mágussá vált, a Szellemjáró pedig egy erős törzs első asszonya lett. Azt még nem érti a pásztormágus, hogy a Szellemek mi szerint válogatnak, hogy valakiből egyszerű paraszt, vagy mágikusparaszt legyen, de talán majd erre is rájön egyszer.*
-Hát, ilyenből csak egy tucatnyi járkál itt Synmira környékén! *Mosolyog lemondóan a Sajt-mester, hiszen a mágusok mindegyike ilyen köpenyes botos alak. Még Learon is, noha mióta egyre többet műveli földjét, már nem fáj annyira a dereka, hogy bot kelljen neki. A köpeny meg ilyen időben elengedhetetlen, ha nem akar megfázni az ember, és nincs jó birkabőre!*
-Mondjuk, a szeme itten sokaknak furcsa. Nem tudom mi van itt, de mióta idejöttem láttam én már mindenféle szemeket! Sárgát, lilát és pirost! A túlvilágra néző az viszont nem tudom milyen! *Biztos felismeri majd, ha látja. Azzal oda is érnek a halászkunyhóhoz, szóval megállítja a szekeret, leugrik róla, és befelé veszi az irányt. Hagyja előre menni Troddot, hiszen mégis csak ő tudja, hogy hol van az a lóca, meg ő ismerős ezen a terepen. Learon akkor volt itt utoljára mikor megépült a hely. Neki semmi köze a halászathoz, tehát nem volt oka idejönni. Meg háza is van, szóval aludnia sem kellett itten. Arra amúgy is ott volt a szekér, ha már úton volt.* ~Nagyon kíváncsi vagyok már rá, hogy milyen lesz a lóca! Trodd nagyon ügyes ebben, szóval biztos szép! Na majd, ha Prexi is meglátja! Amúgy is! Hol van már megint az a kölyök?~ *Gondolkodik el ezen, hiszen fogadott kisfia már nem először csámborog el valahova.* ~Csak nehogy valami rossz ember találja meg! Amilyenek vannak, biztos csak kihasználnák szegényt! Ilyen ez!~ *Húzza el a száját a gondolatra. Talán rövidebben kéne tartania Prexit.*
//Halászkunyhó//
*Ahogy Trodd elmondja véleményét, miszerint az ilyen Szellemjáró szerűek így születnek, Learon is teljes mértékben igazat ad neki. Az ilyen mágikus indíttatású személyek, mint születésüktől fogva tudják, hogy valamiért különlegesek. Ott van például Learon, akinek már gyerekkorában egy utazó elmondta, hogy bizony hatalmas mágikus tudásra fog szert tenni. Nem igyekezett ellene, hogy megszerezze ezt a tudást, de egy idő után teljesen bizonyos volt benne, hogyha még így is tesz, akkor is megtalálta volna magának az a félisten, hogy felruházza bizonyos hatalommal. Az ilyet nem lehet kikerülni. Akkor már jobb, ha az ember kezébe veszi sorsát, és lehetőségeiből a legtöbbet hozza ki. Learon mágussá vált, a Szellemjáró pedig egy erős törzs első asszonya lett. Azt még nem érti a pásztormágus, hogy a Szellemek mi szerint válogatnak, hogy valakiből egyszerű paraszt, vagy mágikusparaszt legyen, de talán majd erre is rájön egyszer.*
-Hát, ilyenből csak egy tucatnyi járkál itt Synmira környékén! *Mosolyog lemondóan a Sajt-mester, hiszen a mágusok mindegyike ilyen köpenyes botos alak. Még Learon is, noha mióta egyre többet műveli földjét, már nem fáj annyira a dereka, hogy bot kelljen neki. A köpeny meg ilyen időben elengedhetetlen, ha nem akar megfázni az ember, és nincs jó birkabőre!*
-Mondjuk, a szeme itten sokaknak furcsa. Nem tudom mi van itt, de mióta idejöttem láttam én már mindenféle szemeket! Sárgát, lilát és pirost! A túlvilágra néző az viszont nem tudom milyen! *Biztos felismeri majd, ha látja. Azzal oda is érnek a halászkunyhóhoz, szóval megállítja a szekeret, leugrik róla, és befelé veszi az irányt. Hagyja előre menni Troddot, hiszen mégis csak ő tudja, hogy hol van az a lóca, meg ő ismerős ezen a terepen. Learon akkor volt itt utoljára mikor megépült a hely. Neki semmi köze a halászathoz, tehát nem volt oka idejönni. Meg háza is van, szóval aludnia sem kellett itten. Arra amúgy is ott volt a szekér, ha már úton volt.* ~Nagyon kíváncsi vagyok már rá, hogy milyen lesz a lóca! Trodd nagyon ügyes ebben, szóval biztos szép! Na majd, ha Prexi is meglátja! Amúgy is! Hol van már megint az a kölyök?~ *Gondolkodik el ezen, hiszen fogadott kisfia már nem először csámborog el valahova.* ~Csak nehogy valami rossz ember találja meg! Amilyenek vannak, biztos csak kihasználnák szegényt! Ilyen ez!~ *Húzza el a száját a gondolatra. Talán rövidebben kéne tartania Prexit.*
1645. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-29 01:14:14
Üzenet elküldve: 2018-12-29 01:14:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Effy birtoka//
- Biztos?
*Kérdez vissza, hogy mindenképpen elbizonytalanítsa az egyébként is mindig bizonytalan fiatal lányt. Végül sóhajtva elengedi ezt, hiszen nem akar arról feleslegesen magyarázni, hogy valószínűleg Aenae szíve nem hazudik és lehet valójában nem való ide.*
- Ennek örülök. Rendes fiú való neked.
*Feleli kurtán egy haloványka mosollyal arcán. Aenaenek jár valaki, aki jól bánik vele és szereti, hiszen a topázszemű egy kedves, törődő lány.*
- Itt mondjuk kevés valódi barbárt láttam, számuk valójában a nullához közelít. Nem is értem az artheniori pletykákat.
*Még most is alig fér a fejébe és kicsit nehezen hiszi el, egy picit várja a pillanatot, hogy kiderüljön ez egy vicc. Az amit neki is lefestettek annyira merőben másabb, mint amit itt tapasztal, hogy az már számára is szürreális és nevetséges. Barbárnak nem is merné ezek után nevezni a thargokat, inkább bizonyos értelemben egyszerűbbek és majdnem minden értelemben életképesebbek. Ez szimpatikus a számára.*
- Ritka kivétel.
*Jegyzi meg csendesen. Még ha nem is verte Aenaet, de hogy még szerette is. Szokatlan a számára, kissé idegen is. Relael valódi szeretetet egyedül féltestvérétől tapasztalt.
Meglepetten pislog a lányra, aki annyira elragadóan meglepett, hogy megint csak megérinti a szívét. Mosolyogva ingatja fejét.*
- Nem tudom.
*Rántja meg vállait. Nem mintha változtatna azon, hogyha tudná miért hagyták el. Eleget őrlődött már emiatt, igyekszik nem ezen rágódni.*
- Hát hogyne hagyhatna el engem valaki?
*Felnevet kissé keserűen, valahol pedig örömtelien.*
- Remélem is.
*Hangja lágy és kedvesből kissé ércesebbé válik. Nem szeretné azt látni, hogy Aenaet bárki is bántja, mert ő kedveli a lányt, és ha valakit kedvel, akkor igyekszik vigyázni is rá. Ha Nirs bántaná Aenaet, akkor számolnia kellene Relael haragjával is. Hümmögve igyekszik visszaemlékezni.*
- Igen igen, dereng valami. Ránézésre szerénynek tűnik, már az öltözete alapján.
*Felfigyel a lány megváltozott hanghordozására, és egyre biztosabb, hogy az rajongva, mély szeretettel viseltetik a fiú iránt. Ezt bájosnak és szépnek találja.*
- Már olyan rég? Hű, ez de aranyos.
*Látványosan széles mosoly kerekedik arcára és kicsit fel is élénkül.*
- Egy ilyen hosszú és mély barátság olyan szép. Biztos vagyok benne, hogy még nagyon hálás leszel érte.
*Most egy picikét ő mereng el, szinte látva lelki szemei előtt a pici lánykákat, ahogy együtt játszanak és most a felnőtt nőket, ahogy támogatják egymást. Egy leheletnyit irigy, mert ő sosem szerzett ilyen jó barátokat, egyedül akire így számíthatott, az nővére volt. Ha valami jó volt életében, akkor az féltestvére, gyakran hálát is mond érte.*
//Effy birtoka//
- Biztos?
*Kérdez vissza, hogy mindenképpen elbizonytalanítsa az egyébként is mindig bizonytalan fiatal lányt. Végül sóhajtva elengedi ezt, hiszen nem akar arról feleslegesen magyarázni, hogy valószínűleg Aenae szíve nem hazudik és lehet valójában nem való ide.*
- Ennek örülök. Rendes fiú való neked.
*Feleli kurtán egy haloványka mosollyal arcán. Aenaenek jár valaki, aki jól bánik vele és szereti, hiszen a topázszemű egy kedves, törődő lány.*
- Itt mondjuk kevés valódi barbárt láttam, számuk valójában a nullához közelít. Nem is értem az artheniori pletykákat.
*Még most is alig fér a fejébe és kicsit nehezen hiszi el, egy picit várja a pillanatot, hogy kiderüljön ez egy vicc. Az amit neki is lefestettek annyira merőben másabb, mint amit itt tapasztal, hogy az már számára is szürreális és nevetséges. Barbárnak nem is merné ezek után nevezni a thargokat, inkább bizonyos értelemben egyszerűbbek és majdnem minden értelemben életképesebbek. Ez szimpatikus a számára.*
- Ritka kivétel.
*Jegyzi meg csendesen. Még ha nem is verte Aenaet, de hogy még szerette is. Szokatlan a számára, kissé idegen is. Relael valódi szeretetet egyedül féltestvérétől tapasztalt.
Meglepetten pislog a lányra, aki annyira elragadóan meglepett, hogy megint csak megérinti a szívét. Mosolyogva ingatja fejét.*
- Nem tudom.
*Rántja meg vállait. Nem mintha változtatna azon, hogyha tudná miért hagyták el. Eleget őrlődött már emiatt, igyekszik nem ezen rágódni.*
- Hát hogyne hagyhatna el engem valaki?
*Felnevet kissé keserűen, valahol pedig örömtelien.*
- Remélem is.
*Hangja lágy és kedvesből kissé ércesebbé válik. Nem szeretné azt látni, hogy Aenaet bárki is bántja, mert ő kedveli a lányt, és ha valakit kedvel, akkor igyekszik vigyázni is rá. Ha Nirs bántaná Aenaet, akkor számolnia kellene Relael haragjával is. Hümmögve igyekszik visszaemlékezni.*
- Igen igen, dereng valami. Ránézésre szerénynek tűnik, már az öltözete alapján.
*Felfigyel a lány megváltozott hanghordozására, és egyre biztosabb, hogy az rajongva, mély szeretettel viseltetik a fiú iránt. Ezt bájosnak és szépnek találja.*
- Már olyan rég? Hű, ez de aranyos.
*Látványosan széles mosoly kerekedik arcára és kicsit fel is élénkül.*
- Egy ilyen hosszú és mély barátság olyan szép. Biztos vagyok benne, hogy még nagyon hálás leszel érte.
*Most egy picikét ő mereng el, szinte látva lelki szemei előtt a pici lánykákat, ahogy együtt játszanak és most a felnőtt nőket, ahogy támogatják egymást. Egy leheletnyit irigy, mert ő sosem szerzett ilyen jó barátokat, egyedül akire így számíthatott, az nővére volt. Ha valami jó volt életében, akkor az féltestvére, gyakran hálát is mond érte.*
1644. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-29 00:39:33
Üzenet elküldve: 2018-12-29 00:39:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek – Gyógymód//
//A piacon//
*Dorát jobban megrendíti a pestisesekkel kapcsolatos felismerés, mint ahogy akár saját maga is hinné. Nem számított rá, hogy ennyi ember van veszélyben, el se tudja képzelni, mekkora lehet a baj számokkal mérve, és egyre apróbbnak, szerencsétlenebbnek hiszi magát. A pénze megmarad, és ennek örül, de semmi másra nem tud gondolni, mint a kancellár és mások halálára. Megpróbálja a háborút okolni, megpróbál valamit, bármit okolni, de végül hiába az egész: ugyanott áll, ahol eddig, és vacog a hűvös időben. Maga köré vonja karjait, mintegy védelmezve magát a sok problémától, de kintről úgy is tűnhet, mintha csak fázna.*
– Nagyon bátor vagy. *Hajol meg a férfi felé.* Úgy vettem észre, hogy csak a bátrak kerülnek ki győztesen az élet nehézségeiből. Legyen is így. *Ezt jó búcsúnak gondolja, amíg megkeresik a szekeret. Esti ötlete tetszik neki, de még annyi mindent ki kell találniuk. Ahogy odébb lép, a fáradtság ólomsúlyként nehezedik rá. Lelkileg és testileg is kimerült.*
– Muszáj lenne aludnom egy szemhunyásnyit. *Mondja Estinek, és a férfihoz fordul.* Előkerítjük a szekeret, de reggelnél korábban nem ígérhetem magunkat. Már így is szívességet kértünk az őrtől, hogy még kapuzárás előtt visszatérhessünk a városba. A kelő nappal érkezünk majd, és elvisszük a családtagokat is, ahogy ígértük.
*Ha esetleg lenen ellenvetése a férfinak, Dora még megvárja, de ha nincs, int neki, és Estivel a város felé veszi irányt.*
– Hol is az a szekér? *Kérdezi, bár elsősorban másról szeretne beszélni. Olyan ez, mintha csak a piacra mentek volna bevásárolni a teapartihoz. Dora szemében nevetségesen kimódolt és hiteltelen. A sötételf az álmosságot láthatja rajta, meg persze az elkeseredést, ami ezúttal az arcára van írva.*
– El ne felejtsünk kétszáz aranyat adni az őrnek. *Teszi hozzá, ha már megígérték. Mikor kellő távolságot tartanak már az eladótól, kezét tördelve halkan azt is megjegyzi:*
– Félek.
*Nem ijesztgetésből mondja, hanem már muszáj volt kiadni az érzéseit, de azért mégis egy természettudós…*
//A piacon//
*Dorát jobban megrendíti a pestisesekkel kapcsolatos felismerés, mint ahogy akár saját maga is hinné. Nem számított rá, hogy ennyi ember van veszélyben, el se tudja képzelni, mekkora lehet a baj számokkal mérve, és egyre apróbbnak, szerencsétlenebbnek hiszi magát. A pénze megmarad, és ennek örül, de semmi másra nem tud gondolni, mint a kancellár és mások halálára. Megpróbálja a háborút okolni, megpróbál valamit, bármit okolni, de végül hiába az egész: ugyanott áll, ahol eddig, és vacog a hűvös időben. Maga köré vonja karjait, mintegy védelmezve magát a sok problémától, de kintről úgy is tűnhet, mintha csak fázna.*
– Nagyon bátor vagy. *Hajol meg a férfi felé.* Úgy vettem észre, hogy csak a bátrak kerülnek ki győztesen az élet nehézségeiből. Legyen is így. *Ezt jó búcsúnak gondolja, amíg megkeresik a szekeret. Esti ötlete tetszik neki, de még annyi mindent ki kell találniuk. Ahogy odébb lép, a fáradtság ólomsúlyként nehezedik rá. Lelkileg és testileg is kimerült.*
– Muszáj lenne aludnom egy szemhunyásnyit. *Mondja Estinek, és a férfihoz fordul.* Előkerítjük a szekeret, de reggelnél korábban nem ígérhetem magunkat. Már így is szívességet kértünk az őrtől, hogy még kapuzárás előtt visszatérhessünk a városba. A kelő nappal érkezünk majd, és elvisszük a családtagokat is, ahogy ígértük.
*Ha esetleg lenen ellenvetése a férfinak, Dora még megvárja, de ha nincs, int neki, és Estivel a város felé veszi irányt.*
– Hol is az a szekér? *Kérdezi, bár elsősorban másról szeretne beszélni. Olyan ez, mintha csak a piacra mentek volna bevásárolni a teapartihoz. Dora szemében nevetségesen kimódolt és hiteltelen. A sötételf az álmosságot láthatja rajta, meg persze az elkeseredést, ami ezúttal az arcára van írva.*
– El ne felejtsünk kétszáz aranyat adni az őrnek. *Teszi hozzá, ha már megígérték. Mikor kellő távolságot tartanak már az eladótól, kezét tördelve halkan azt is megjegyzi:*
– Félek.
*Nem ijesztgetésből mondja, hanem már muszáj volt kiadni az érzéseit, de azért mégis egy természettudós…*
1643. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-28 22:37:03
Üzenet elküldve: 2018-12-28 22:37:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Menekültek – Gyógymód//
//A piacon//
*Nem ütközik meg a lányok meglepetésén, az árus csak higgadtan pakol tovább. Igen, máshol is. Mégpedig Arthenior egész területén. Jóllehet a főtéri rikkancs kiáltásai ide nem hallatszanak el, de nincs kétség afelől, hogy a járvány a városból indult, persze ezt Dora és Estan nem tudhatja, hisz távol voltak mindezidáig. Néha-néha felpillant, de azon felül lassan a pulttal is végez.*
- Előre is köszönjük. *Motyogja halkan Dorának, bár hangján hallatszik, hogy pontosan tisztában van döntéseinek következményeivel, így emiatt ne érezzék teher alatt. Ugyan, ezt könnyű mondani.
Estanellária szerencsére hamar előáll egy alternatív megoldással, s felajánlja saját szekerét.*
- Hölgyeim. *Tárja szét kezét az árus, megállva egy pillanatra.* Én itt leszek és várom önöket. Addig szólok a feleségemnek és köszönettel elfogadjuk a szekér adta lehetőségeket. A pultomat is bérbe hozták ide a piacra. *Magyarázza meg azonnal, miért nem kínálja fel esetleg sajátját. Persze, ha tudna ez ügyben segíteni, már megtette volna. Némán rakodik tovább, apró ládákat készít elő, s a növényeket egységesen rakja el, mindet külön-külön. Minden bizonnyal itt lesz, míg visszaérnek. Azért mielőtt a elindulnak, még halkan odaszól.*
- Kérem... siessenek. *Bólint, majd üdvözlése és köszönete jeléül meghajol.* Önökben van minden reményünk.
//A piacon//
*Nem ütközik meg a lányok meglepetésén, az árus csak higgadtan pakol tovább. Igen, máshol is. Mégpedig Arthenior egész területén. Jóllehet a főtéri rikkancs kiáltásai ide nem hallatszanak el, de nincs kétség afelől, hogy a járvány a városból indult, persze ezt Dora és Estan nem tudhatja, hisz távol voltak mindezidáig. Néha-néha felpillant, de azon felül lassan a pulttal is végez.*
- Előre is köszönjük. *Motyogja halkan Dorának, bár hangján hallatszik, hogy pontosan tisztában van döntéseinek következményeivel, így emiatt ne érezzék teher alatt. Ugyan, ezt könnyű mondani.
Estanellária szerencsére hamar előáll egy alternatív megoldással, s felajánlja saját szekerét.*
- Hölgyeim. *Tárja szét kezét az árus, megállva egy pillanatra.* Én itt leszek és várom önöket. Addig szólok a feleségemnek és köszönettel elfogadjuk a szekér adta lehetőségeket. A pultomat is bérbe hozták ide a piacra. *Magyarázza meg azonnal, miért nem kínálja fel esetleg sajátját. Persze, ha tudna ez ügyben segíteni, már megtette volna. Némán rakodik tovább, apró ládákat készít elő, s a növényeket egységesen rakja el, mindet külön-külön. Minden bizonnyal itt lesz, míg visszaérnek. Azért mielőtt a elindulnak, még halkan odaszól.*
- Kérem... siessenek. *Bólint, majd üdvözlése és köszönete jeléül meghajol.* Önökben van minden reményünk.
1642. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-28 20:28:12
Üzenet elküldve: 2018-12-28 20:28:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Mosolyog, de nem válaszol, csak fél szemöldöke rándul meg, szinte, mintha az is azt kérdezné, hogy "Na, szerinted?". Nagyon nem feszegeti a kérdéskört, még magában sem mereng rajta igazán.*
- Meglehet. ~Szóval igen.~ Honnan jössz? *Oldalra pillant, mintha csak várna valakit, de az a valaki most sem érkezik meg. ~Briwal, a fene egyen már meg ott, ahol vagy.~ A részvétnyilvánításra bólint.* - Ugyan, az élet része a halál. Ott álltunk a temetésén a sírgödör mellett és mindenki ezt mondta. "Nagyfiúk nem sírnak." ~Csak akkor, mikor más nem látja őket.~ Közel? Talán. Megmondom őszintén, hogy nem emlékszem, hogy közel álltunk-e. Biztosan. Gondolom. Igazság szerint a hangját nem tudom már felidézni. Meg a gyógyszerszagot. Pedig a parfümös üveg utána is mindig ott állt a pipereasztalon a szobájába, de sosem mertem megszagolni. *Újra elnéz a lány mellett.* - Nem tudom, hogy így van-e. Talán igen, talán nem. Atyánk nagyon szeretett minket mindig is, egyszerűen csak nem tudta kimutatni, vagy nem megfelelően. Bármit is tett, azt mindig csak miattunk. Húgomnak sem egy barbár hadurat szánt volna férjéül, hanem egy előkelő, finom fiatalembert. ~De Ephemia engedetlen volt, mindig is volt.~ Aztán ide jutottunk. *Elmosolyodik, széttárja karjait. ~Ironikus.~ A lány megérinti az arcát, de az egész annyira rövid ideig tart, hogy Tizionak ideje sincsen reagálni rá, ha lenne, akkor elkapná a kezét, a tenyerébe csókolna, de erre sajnos nincsen alkalma.*
- Négy testvérem van, vitatkoztam már annyit, hogy sosem fogy el. Nézd el nekem, ha inkább elhárítanám egy újabb vita lehetőségét. Nem miattad nem akarok, hanem magam miatt. ~Meg idegenekkel miért is tenném?~ Látod hölgyem, megint sajnálsz valamit. De miért? Nem kell sajnálkozni amiatt, hogy másképpen gondolkodsz egyes dolgokról, még akkor sem, ha ilyen téma. *Tizio elnéző lélek, kevés dologgal lehet megbántani, azért, mert általában kevés dolog érdekli.* - Esetleg megtehetsz annyit, hogy mások magánéletében nem vájkálsz ilyen mélyen, mert a lelkükbe gázolsz. *Könnyed mosoly, az ő lelkébe aztán nem gázolt bele a lány. ~A spanglit mondjuk nem kellett volna eltaposd, az fájt.~ Viszont úgy tűnik, hogy Tizio szavai nagyon mélyre gázolnak a lányban, a férfi bólint hát, a zsebéből pedig előkerül egy monogramos zsebkendő, amit átnyújt a lánynak. ~Lám milyen könnyű kiismerni, cicám.~ A lány arcát vizsgálja, de nem szól már egy szót sem, egyrészt nem kíváncsi, másrészt épp most fejtette ki, hogy nem szép dolog a mások magánéletében vájkálás.*
*Mosolyog, de nem válaszol, csak fél szemöldöke rándul meg, szinte, mintha az is azt kérdezné, hogy "Na, szerinted?". Nagyon nem feszegeti a kérdéskört, még magában sem mereng rajta igazán.*
- Meglehet. ~Szóval igen.~ Honnan jössz? *Oldalra pillant, mintha csak várna valakit, de az a valaki most sem érkezik meg. ~Briwal, a fene egyen már meg ott, ahol vagy.~ A részvétnyilvánításra bólint.* - Ugyan, az élet része a halál. Ott álltunk a temetésén a sírgödör mellett és mindenki ezt mondta. "Nagyfiúk nem sírnak." ~Csak akkor, mikor más nem látja őket.~ Közel? Talán. Megmondom őszintén, hogy nem emlékszem, hogy közel álltunk-e. Biztosan. Gondolom. Igazság szerint a hangját nem tudom már felidézni. Meg a gyógyszerszagot. Pedig a parfümös üveg utána is mindig ott állt a pipereasztalon a szobájába, de sosem mertem megszagolni. *Újra elnéz a lány mellett.* - Nem tudom, hogy így van-e. Talán igen, talán nem. Atyánk nagyon szeretett minket mindig is, egyszerűen csak nem tudta kimutatni, vagy nem megfelelően. Bármit is tett, azt mindig csak miattunk. Húgomnak sem egy barbár hadurat szánt volna férjéül, hanem egy előkelő, finom fiatalembert. ~De Ephemia engedetlen volt, mindig is volt.~ Aztán ide jutottunk. *Elmosolyodik, széttárja karjait. ~Ironikus.~ A lány megérinti az arcát, de az egész annyira rövid ideig tart, hogy Tizionak ideje sincsen reagálni rá, ha lenne, akkor elkapná a kezét, a tenyerébe csókolna, de erre sajnos nincsen alkalma.*
- Négy testvérem van, vitatkoztam már annyit, hogy sosem fogy el. Nézd el nekem, ha inkább elhárítanám egy újabb vita lehetőségét. Nem miattad nem akarok, hanem magam miatt. ~Meg idegenekkel miért is tenném?~ Látod hölgyem, megint sajnálsz valamit. De miért? Nem kell sajnálkozni amiatt, hogy másképpen gondolkodsz egyes dolgokról, még akkor sem, ha ilyen téma. *Tizio elnéző lélek, kevés dologgal lehet megbántani, azért, mert általában kevés dolog érdekli.* - Esetleg megtehetsz annyit, hogy mások magánéletében nem vájkálsz ilyen mélyen, mert a lelkükbe gázolsz. *Könnyed mosoly, az ő lelkébe aztán nem gázolt bele a lány. ~A spanglit mondjuk nem kellett volna eltaposd, az fájt.~ Viszont úgy tűnik, hogy Tizio szavai nagyon mélyre gázolnak a lányban, a férfi bólint hát, a zsebéből pedig előkerül egy monogramos zsebkendő, amit átnyújt a lánynak. ~Lám milyen könnyű kiismerni, cicám.~ A lány arcát vizsgálja, de nem szól már egy szót sem, egyrészt nem kíváncsi, másrészt épp most fejtette ki, hogy nem szép dolog a mások magánéletében vájkálás.*
1641. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2018-12-28 19:20:39
Üzenet elküldve: 2018-12-28 19:20:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Szépen készül a pörkölt. Trodd pedig ott guggol mellette a fokosára támaszkodva és figyeli. Ez is munka. És nem csak azért mert emberes feladat ezt a bográcsot rázogatni hanem azért is mert figyelni is kell rá. Könnyen el lehetne rontani. Ahogy odanéz Sfetts bácsiék felé látja Learon-t csak úgy gyalogosan ahogy közelít a favágókhoz és ezek után elkezd sértődötten majdhogynem kiabálni. Még Trodd is meghallja ebben a csendben. Nem nagyon foglalkozik vele. Figyeli tovább miként rotyog a hús és kicsit megforgatja a bográcsot.*
~Jól jön majd a segítség.~
A hozzászólás írója (Trodd Molound) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.28 19:24:00
*Szépen készül a pörkölt. Trodd pedig ott guggol mellette a fokosára támaszkodva és figyeli. Ez is munka. És nem csak azért mert emberes feladat ezt a bográcsot rázogatni hanem azért is mert figyelni is kell rá. Könnyen el lehetne rontani. Ahogy odanéz Sfetts bácsiék felé látja Learon-t csak úgy gyalogosan ahogy közelít a favágókhoz és ezek után elkezd sértődötten majdhogynem kiabálni. Még Trodd is meghallja ebben a csendben. Nem nagyon foglalkozik vele. Figyeli tovább miként rotyog a hús és kicsit megforgatja a bográcsot.*
~Jól jön majd a segítség.~
A hozzászólás írója (Trodd Molound) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.28 19:24:00
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344