Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-08 15:12:20
Üzenet elküldve: 2019-01-08 15:12:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Lehet, hogy vannak gazdagok, akik félnek. De vannak olyan gazdagok, akik nem. ~Vagy ott van dolguk.~ *Elnézően mosolyog rá a lányra, de aztán nagyon sóhajt, a szemét forgatja.*
- Munkát ajánlok és nem kell, segítenék rajta azzal, hogy munkát ajánlok, de a munka nem kell, csak pént adjak. De én ingyen nem adok pénzt, a munkát viszont igen és a jó munkát megfelelően honorálom. Szóval ne csináljunk úgy, mintha mindig más tehetne a bajainkról. *Hangja rideg, arca merev, tisztára Aldo d'Aquista, legalábbis aki ismeri apját, az ezt mondaná.* - Mert szerinted ki tehet róla? A gazdagok nyilván. Én személyesen állok ott minden szegény mellett, hogy elvegyem a pénzét, hogy megszaggassam a ruháját? Könnyű ezt gondolni, igaz? Aki gazdag az szarja a pénzt és elnyomja a szegény, ártatlan szegényt. Persze, elnyomom mindet, a jobb hüvelykujjammal. *A spangli földbe taposása nem hozta ki a sodrából, bár látszólag most is teljesen nyugodt, de hangjában van némi kioktató él, de hamar enyhül, hangulatai szeszélyesek, az elvonás teszi vele, meg egyébként sem egy kiegyensúlyozott valaki.*
- Mondtam, hogy az ölembe ülhetsz, egyből nem fáznál. ~Kivéve, ha nagyon megizzadsz.~ *Kisfiús (vagy rossz fiús?) mosoly van most az arcán, még a kezét is felemeli Nava felé és invitáló mozdulatot tesz.* - Hát az én barátaim is ott maradtak. Meg a fivéreim. *Erre elhúzza a száját, a barátait kevésbé sajnálja, mint a barátait.* - Örülök, hogy jól megy a sorod Synmirán. Szorgalommal bármi lehet belőled, jobb mágus, mint a békaszemű barátom, Kriyon. ~Bár gőzöm sincs, hogy Kriyon milyen mágus, de ragyogó volt az anyag, amit adott.~ - Az ilyen szerelem keveseknek adatik meg. Atyám forrón szerette anyámat és viszont. Szerettem volna én is ilyen sikeresen nősülni. ~De nem fogok.~ *Nosztalgikus mosoly, a szeme sarkából látja, hogy a zsebkendő továbbra sincsen használva, bár szükség lenne rá, de nem kommentálja.* - Jah hát igen, szüzek megrontója vagyok. Talán keres is emiatt egy csomó fivér és apa. A véremet szomjazzák. ~Ezért utazom apátlan egykékre.~ *Hátradől, kezeit a feje mögé rakja, ujjait tarkóján összefonja, már csak a fütyörészés hiányzik, hogy teljesen lazának tűnjön.*
- Hát szerintem indokolatlan rombolást rendeztek. Minek gyújtanál fel egy házat, ha bele is költözhetsz? Miért törnéd össze a porcelánbabát, ha a gyermekednek is adhatod? A paplannal takarózhatsz, ha nem ontod a tollat a földre belőle. *A fejét rázza. ~Idealista vagy, cicám.~*
- Lehet, hogy vannak gazdagok, akik félnek. De vannak olyan gazdagok, akik nem. ~Vagy ott van dolguk.~ *Elnézően mosolyog rá a lányra, de aztán nagyon sóhajt, a szemét forgatja.*
- Munkát ajánlok és nem kell, segítenék rajta azzal, hogy munkát ajánlok, de a munka nem kell, csak pént adjak. De én ingyen nem adok pénzt, a munkát viszont igen és a jó munkát megfelelően honorálom. Szóval ne csináljunk úgy, mintha mindig más tehetne a bajainkról. *Hangja rideg, arca merev, tisztára Aldo d'Aquista, legalábbis aki ismeri apját, az ezt mondaná.* - Mert szerinted ki tehet róla? A gazdagok nyilván. Én személyesen állok ott minden szegény mellett, hogy elvegyem a pénzét, hogy megszaggassam a ruháját? Könnyű ezt gondolni, igaz? Aki gazdag az szarja a pénzt és elnyomja a szegény, ártatlan szegényt. Persze, elnyomom mindet, a jobb hüvelykujjammal. *A spangli földbe taposása nem hozta ki a sodrából, bár látszólag most is teljesen nyugodt, de hangjában van némi kioktató él, de hamar enyhül, hangulatai szeszélyesek, az elvonás teszi vele, meg egyébként sem egy kiegyensúlyozott valaki.*
- Mondtam, hogy az ölembe ülhetsz, egyből nem fáznál. ~Kivéve, ha nagyon megizzadsz.~ *Kisfiús (vagy rossz fiús?) mosoly van most az arcán, még a kezét is felemeli Nava felé és invitáló mozdulatot tesz.* - Hát az én barátaim is ott maradtak. Meg a fivéreim. *Erre elhúzza a száját, a barátait kevésbé sajnálja, mint a barátait.* - Örülök, hogy jól megy a sorod Synmirán. Szorgalommal bármi lehet belőled, jobb mágus, mint a békaszemű barátom, Kriyon. ~Bár gőzöm sincs, hogy Kriyon milyen mágus, de ragyogó volt az anyag, amit adott.~ - Az ilyen szerelem keveseknek adatik meg. Atyám forrón szerette anyámat és viszont. Szerettem volna én is ilyen sikeresen nősülni. ~De nem fogok.~ *Nosztalgikus mosoly, a szeme sarkából látja, hogy a zsebkendő továbbra sincsen használva, bár szükség lenne rá, de nem kommentálja.* - Jah hát igen, szüzek megrontója vagyok. Talán keres is emiatt egy csomó fivér és apa. A véremet szomjazzák. ~Ezért utazom apátlan egykékre.~ *Hátradől, kezeit a feje mögé rakja, ujjait tarkóján összefonja, már csak a fütyörészés hiányzik, hogy teljesen lazának tűnjön.*
- Hát szerintem indokolatlan rombolást rendeztek. Minek gyújtanál fel egy házat, ha bele is költözhetsz? Miért törnéd össze a porcelánbabát, ha a gyermekednek is adhatod? A paplannal takarózhatsz, ha nem ontod a tollat a földre belőle. *A fejét rázza. ~Idealista vagy, cicám.~*
1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-07 21:09:32
Üzenet elküldve: 2019-01-07 21:09:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Ezúttal lovon érkezik, kiváló lovas, így nem okoz neki gondot, hogy ismeretlen lovat üljön meg a szőrén, oda akar érni a piacra azelőtt, hogy mára elvonulnának az árusok. Csatakosra hajtja a lovat, ő maga szintén izzad, liheg, mozgalmas napja van, egészen kimerült, de most már muszáj elvinnie a kancellár által kért cuccokat a kancellárnak.
Gyorsan elmondja a legelső gyógynövény árusnak elhadarja, hogy mit is akar. Mikor összeszedte az árus (Mesélő (Nyíl)) azt, amit Tizio kért tőle, akkor 234 leszurkolja a növények árát.
Nagyon reméli, hogy ez elég lesz, bár ma éjjelre talán segít Briwalnak abban, hogy jól tudjon aludni, holnap meg tud venni újabb adagot.*
Gyorsan elmondja a legelső gyógynövény árusnak elhadarja, hogy mit is akar. Mikor összeszedte az árus (Mesélő (Nyíl)) azt, amit Tizio kért tőle, akkor 234 leszurkolja a növények árát.
Nagyon reméli, hogy ez elég lesz, bár ma éjjelre talán segít Briwalnak abban, hogy jól tudjon aludni, holnap meg tud venni újabb adagot.*
1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-07 20:21:26
Üzenet elküldve: 2019-01-07 20:21:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Nem is tudom... valahogy az volt az elképzelésem, a gazdagok félnek arra járni, nehogy kirabolják vagy megöljék őket. *osztja meg feltételezéseit Tizioval. Persze ő maga jól tudja, közel sem ilyen rossz azért a helyzet a Szegénynegyedben, ám azzal is tisztában van, hogy kívülállók számára veszedelmes helynek tűnhet.*
- Ezt hogy érted pontosan? Miért ne hagynák, hogy segítsenek rajtuk? *pislog értetlenül a férfira, ugyanis nem igazán tudja követni a gondolatmenetét. Elképzelhetetlennek tartja, hogy bárki is visszautasítsa azt a támogatást, amitől könnyebb lehet az élete.*
- És mégis kinek a hibája, hogy ebből kell élniük? *kérdez vissza talán kissé csípősen, hiszen véleménye szerint azért olyan rossz ott a helyzet, mert a gazdagok nem támogatják eléggé a szegényeket, ugyanakkor nem akarja ezt a felelősséget egy az egyben Tizio nyakába varrni, így csak legyint egyet inkább* Nem érdekes, felejtsd el! *lép tovább, ugyanis bár tényleg kíváncsi lenne a férfi válaszára, kicsit tart is tőle, vajon mit mondana.*
- Jobban, mint előtte! *enged meg magának egy kis nevetést, hiszen ha Tizio is ismeri, honnan jött, akkor tudhatja, hogy ez a kijelentés nem sokat jelent* Nem, tényleg jól érzem magam. Nem bántam meg, hogy eljöttem, csak néha azért még hiányzik a régi otthonom... *mereng el picit, ahogy lelki szemei előtt megjelenik lakásuk kicsiny, kopott, virágmintával díszített ajtaja, így először azt sem hallja, hogy Tizio szól hozzá.*
- Tessék? *kérdez vissza, ahogy lassan tudatosodik benne a kérdés* De, kicsit fázom. De azt hiszem, már annyira hozzászoktam, hogy fel sem tűnik. *válaszol bólogatva. Amíg Tizio nem hívta fel rá a figyelmét, addig nem is érezte, milyen hűvös a levegő, most azonban összefonja mellkasa előtt a karjait, hogy kicsit melegítse magát. A szokatlanul komoly hangnem viszont meglepi és kicsit meg is ijeszti, így önkéntelenül is szorosabbra fűzi karjait, egy újabb rövid bólintással jelezve, hogy ez esetben nem fog többet kérdezősködni. ~Mindenkinek joga van a titkaihoz~ gondolja magában.*
- Voltak. A városban. *teszi hozzá a pontosság kedvéért, nem részletezve, hogy a távolság vagy a lázadás miatt szakadt-e meg a kapcsolatuk. A lényeg, hogy már valószínűleg nemigen látja őket többé, az utóbbi időben pedig eléggé magányosan teltek a napjai Synmirán. Bár jelenleg a tanulásra akar koncentrálni, hiányzik neki az értelmes társaság, Kriyon alkalmankénti egy-két gúnyos megjegyzését pedig nem igazán tudja annak tartani. Szomorúan konstatálja, hogy ha másban nem is, annyiban hasonlítanak egymásra Tizioval, hogy barátok terén jelenleg nem állnak túl jól. Erre azonban nem hívja fel a figyelmét, inkább csak jóindulatúan mosolyog, mikor a férfiak kerülnek szóba.*
- A nagymamám szerint el vannak átkozva a család nőtagjai szerelmi téren. Már jó régóta senkinek nem adatott meg a hosszú, boldog, közös élet élete szerelmével... *osztja meg nevetve a családi történetet, amiben ebben a percben több igazságot lát, mint eddig bármikor. Ameddig fel tudja idézni a családfáját, a férfi felmenők mindig korán eltávoztak a családból vagy így, vagy úgy. ~Vajon én is erre vagyok ítélve? Hosszú magányra a szerelem puszta emlékével, vagy még azzal se?~ töpreng el a kérdésen, miközben pillantása akaratlanul is Tiziora vándorol.*
- Ebben egy percig se kételkedtem! Azt hiszem, jobb lesz vigyázni veled! *mélyül el mosolya, ahogy könnyedebb lesz a hangnem. Bármennyire is igyekszik úriembernek beállítani magát, az eddigiek alapján határozottan az a benyomása, a tökéletes külső alatt valami egészen más lapul, ez pedig csak tovább fokozza kíváncsiságát.*
- Én is. Bár azt hiszem, ha őt kérdeznéd, máshogy válaszolna. *réveteg mosoly játszik ajkain, amint felidézi anyja emlékét, ahogy azt mondja neki, ő a szeme fénye, az élete értelme. ~Ha férj nem is volt mellette, legalább a gyermekáldás öröme megadatott neki. Nekem még erre sincs lehetőségem, és most már ő sincs velem...~ tör rá a szomorúság hirtelen. A sajnálkozó szavakra csak bólint, észre sem véve, hogy egy könnycsepp alattomos módon mégiscsak elindult lefelé az arcán. Mikor észbe kap, dühös mozdulattal törli le fájdalmának árulkodó jelét, továbbra sem a kendőt használva, amit túl elegánsnak tart erre az alantas munkára, hanem puszta kezét. Egy pillanatra nagy kísértést érez, hogy közölje, jól is tette a csőcselék, amit tett, azonban hamar rájön, ki is ül mellette, és inkább finomabban fogalmaz végül.*
- Örülök, hogy azért nem az egészet. Remélem, a megmaradt része már jobban fogja irányítani a várost! *mosolyog a férfira, tényleg őszintén bízva egy szebb jövőben mindenki számára.*
- Nem is tudom... valahogy az volt az elképzelésem, a gazdagok félnek arra járni, nehogy kirabolják vagy megöljék őket. *osztja meg feltételezéseit Tizioval. Persze ő maga jól tudja, közel sem ilyen rossz azért a helyzet a Szegénynegyedben, ám azzal is tisztában van, hogy kívülállók számára veszedelmes helynek tűnhet.*
- Ezt hogy érted pontosan? Miért ne hagynák, hogy segítsenek rajtuk? *pislog értetlenül a férfira, ugyanis nem igazán tudja követni a gondolatmenetét. Elképzelhetetlennek tartja, hogy bárki is visszautasítsa azt a támogatást, amitől könnyebb lehet az élete.*
- És mégis kinek a hibája, hogy ebből kell élniük? *kérdez vissza talán kissé csípősen, hiszen véleménye szerint azért olyan rossz ott a helyzet, mert a gazdagok nem támogatják eléggé a szegényeket, ugyanakkor nem akarja ezt a felelősséget egy az egyben Tizio nyakába varrni, így csak legyint egyet inkább* Nem érdekes, felejtsd el! *lép tovább, ugyanis bár tényleg kíváncsi lenne a férfi válaszára, kicsit tart is tőle, vajon mit mondana.*
- Jobban, mint előtte! *enged meg magának egy kis nevetést, hiszen ha Tizio is ismeri, honnan jött, akkor tudhatja, hogy ez a kijelentés nem sokat jelent* Nem, tényleg jól érzem magam. Nem bántam meg, hogy eljöttem, csak néha azért még hiányzik a régi otthonom... *mereng el picit, ahogy lelki szemei előtt megjelenik lakásuk kicsiny, kopott, virágmintával díszített ajtaja, így először azt sem hallja, hogy Tizio szól hozzá.*
- Tessék? *kérdez vissza, ahogy lassan tudatosodik benne a kérdés* De, kicsit fázom. De azt hiszem, már annyira hozzászoktam, hogy fel sem tűnik. *válaszol bólogatva. Amíg Tizio nem hívta fel rá a figyelmét, addig nem is érezte, milyen hűvös a levegő, most azonban összefonja mellkasa előtt a karjait, hogy kicsit melegítse magát. A szokatlanul komoly hangnem viszont meglepi és kicsit meg is ijeszti, így önkéntelenül is szorosabbra fűzi karjait, egy újabb rövid bólintással jelezve, hogy ez esetben nem fog többet kérdezősködni. ~Mindenkinek joga van a titkaihoz~ gondolja magában.*
- Voltak. A városban. *teszi hozzá a pontosság kedvéért, nem részletezve, hogy a távolság vagy a lázadás miatt szakadt-e meg a kapcsolatuk. A lényeg, hogy már valószínűleg nemigen látja őket többé, az utóbbi időben pedig eléggé magányosan teltek a napjai Synmirán. Bár jelenleg a tanulásra akar koncentrálni, hiányzik neki az értelmes társaság, Kriyon alkalmankénti egy-két gúnyos megjegyzését pedig nem igazán tudja annak tartani. Szomorúan konstatálja, hogy ha másban nem is, annyiban hasonlítanak egymásra Tizioval, hogy barátok terén jelenleg nem állnak túl jól. Erre azonban nem hívja fel a figyelmét, inkább csak jóindulatúan mosolyog, mikor a férfiak kerülnek szóba.*
- A nagymamám szerint el vannak átkozva a család nőtagjai szerelmi téren. Már jó régóta senkinek nem adatott meg a hosszú, boldog, közös élet élete szerelmével... *osztja meg nevetve a családi történetet, amiben ebben a percben több igazságot lát, mint eddig bármikor. Ameddig fel tudja idézni a családfáját, a férfi felmenők mindig korán eltávoztak a családból vagy így, vagy úgy. ~Vajon én is erre vagyok ítélve? Hosszú magányra a szerelem puszta emlékével, vagy még azzal se?~ töpreng el a kérdésen, miközben pillantása akaratlanul is Tiziora vándorol.*
- Ebben egy percig se kételkedtem! Azt hiszem, jobb lesz vigyázni veled! *mélyül el mosolya, ahogy könnyedebb lesz a hangnem. Bármennyire is igyekszik úriembernek beállítani magát, az eddigiek alapján határozottan az a benyomása, a tökéletes külső alatt valami egészen más lapul, ez pedig csak tovább fokozza kíváncsiságát.*
- Én is. Bár azt hiszem, ha őt kérdeznéd, máshogy válaszolna. *réveteg mosoly játszik ajkain, amint felidézi anyja emlékét, ahogy azt mondja neki, ő a szeme fénye, az élete értelme. ~Ha férj nem is volt mellette, legalább a gyermekáldás öröme megadatott neki. Nekem még erre sincs lehetőségem, és most már ő sincs velem...~ tör rá a szomorúság hirtelen. A sajnálkozó szavakra csak bólint, észre sem véve, hogy egy könnycsepp alattomos módon mégiscsak elindult lefelé az arcán. Mikor észbe kap, dühös mozdulattal törli le fájdalmának árulkodó jelét, továbbra sem a kendőt használva, amit túl elegánsnak tart erre az alantas munkára, hanem puszta kezét. Egy pillanatra nagy kísértést érez, hogy közölje, jól is tette a csőcselék, amit tett, azonban hamar rájön, ki is ül mellette, és inkább finomabban fogalmaz végül.*
- Örülök, hogy azért nem az egészet. Remélem, a megmaradt része már jobban fogja irányítani a várost! *mosolyog a férfira, tényleg őszintén bízva egy szebb jövőben mindenki számára.*
1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-07 14:18:56
Üzenet elküldve: 2019-01-07 14:18:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Persze, hogy jártam, miért ne jártam volna? ~Ott a legkönnyebb eldugni azt, amit el akar az ember dugni és a pintyőkék sem utolsóak.~ Vannak akiken nem lehet segíteni, mert nem hagyják. Van is a mondás, hogy ne halat adj, hanem halászni tanítsd meg őket. ~Vagy valami ilyesmi.~ Amíg az ott élőknek inkább élnek zsebtolvajlásból és prostitúcióból, mint mondjuk szabóságból és mosásból, addig ez így is fog marad. *Túlságosan romantikus Nava elképzelése ahhoz, hogy Tizio komolyan akarja, vagy komolyan tudja venni, arca kifejezéstelen.* - Hát eljöttél. És jól megy a sorod Synmirán? *Felhúzza egyik térdét, alkarját hanyagul megtámasztja rajta.* - Nem fázol? *Teszi fel a kérdést a lányra pillantva.*
- Vannak dolgok, amiket magamba fojtok, de azok csak rám tartoznak. *Ezt olyan komoly hangon mondja, hogy a lány sejtheti, Tizio ezúttal már nem lesz olyan közlékeny, mint eddig volt. ~Túl sokat jár a pofád, Tizio!~* - Jóravaló lánynak tűnsz, biztos vannak barátaid, akikkel megbeszélheted a téged nyomasztó dolgokat. ~Nekem bezzeg barátaim nincsenek. Vagy ha voltak is, hát már meghaltak.~
- Szívesen. *Legyint a zsebkendőre.* - Bízom benne, hogy legközelebb már okosabban választasz. ~Nekem is okos lenne odébb állni, mit szólna Briwal, ha látna? Szemen is köpne. Egy félvér!~ Igen, mi úriemberek vagyunk, apánk is úriember. De ismerek azért gazembereket. ~Például ha tükörbe nézek.~ *Hamiskás, kisfiús mosoly, amivel a lány felé fordul most, mintha arra utalna, hogy tényleg ő maga az a gazember.* - Sajnálom, hogy édesanyád így járt. ~Már ha igaz. Lehet, hogy egyszerűen csak megesett, csinos lány, biztos az anyja is csinos volt. Csinos lányok könnyen teherbe esnek.~ Részvétem, bizonyára friss még a seb. *Elmereng a lány kívánságán. ~Ha a történet igaz, akkor számtalan fattya lehet széles-e világon. Ha meg nem... Akkor a kedves mama nem is akkora szent, mint azt elhitette. De ez már mindegy is.~* - Az artheniori nemesség jelentős részét elsöpörte a csőcselék haragja. Lehet, hogy őt is.
- Persze, hogy jártam, miért ne jártam volna? ~Ott a legkönnyebb eldugni azt, amit el akar az ember dugni és a pintyőkék sem utolsóak.~ Vannak akiken nem lehet segíteni, mert nem hagyják. Van is a mondás, hogy ne halat adj, hanem halászni tanítsd meg őket. ~Vagy valami ilyesmi.~ Amíg az ott élőknek inkább élnek zsebtolvajlásból és prostitúcióból, mint mondjuk szabóságból és mosásból, addig ez így is fog marad. *Túlságosan romantikus Nava elképzelése ahhoz, hogy Tizio komolyan akarja, vagy komolyan tudja venni, arca kifejezéstelen.* - Hát eljöttél. És jól megy a sorod Synmirán? *Felhúzza egyik térdét, alkarját hanyagul megtámasztja rajta.* - Nem fázol? *Teszi fel a kérdést a lányra pillantva.*
- Vannak dolgok, amiket magamba fojtok, de azok csak rám tartoznak. *Ezt olyan komoly hangon mondja, hogy a lány sejtheti, Tizio ezúttal már nem lesz olyan közlékeny, mint eddig volt. ~Túl sokat jár a pofád, Tizio!~* - Jóravaló lánynak tűnsz, biztos vannak barátaid, akikkel megbeszélheted a téged nyomasztó dolgokat. ~Nekem bezzeg barátaim nincsenek. Vagy ha voltak is, hát már meghaltak.~
- Szívesen. *Legyint a zsebkendőre.* - Bízom benne, hogy legközelebb már okosabban választasz. ~Nekem is okos lenne odébb állni, mit szólna Briwal, ha látna? Szemen is köpne. Egy félvér!~ Igen, mi úriemberek vagyunk, apánk is úriember. De ismerek azért gazembereket. ~Például ha tükörbe nézek.~ *Hamiskás, kisfiús mosoly, amivel a lány felé fordul most, mintha arra utalna, hogy tényleg ő maga az a gazember.* - Sajnálom, hogy édesanyád így járt. ~Már ha igaz. Lehet, hogy egyszerűen csak megesett, csinos lány, biztos az anyja is csinos volt. Csinos lányok könnyen teherbe esnek.~ Részvétem, bizonyára friss még a seb. *Elmereng a lány kívánságán. ~Ha a történet igaz, akkor számtalan fattya lehet széles-e világon. Ha meg nem... Akkor a kedves mama nem is akkora szent, mint azt elhitette. De ez már mindegy is.~* - Az artheniori nemesség jelentős részét elsöpörte a csőcselék haragja. Lehet, hogy őt is.
1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-07 11:40:21
Üzenet elküldve: 2019-01-07 11:40:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Háztűznéző//
*Learon annyira leköti, hogy valamiféle burokba kerül és csak lassan jut el hozzá Trodd meghívása. Olyannyira lassan, hogy előszörre nem is hiszi el, hogy ő szólt, mert állítólag nem is tud beszélni. Zavartan néz rá.*
- Nem köszönöm, de nagyon kedves tőled.
*Aenae iszonyatosan válogatós és valamiért meggyőződése, hogy Troddék nem pucolták meg annyira a húst a mócsingos résztől, hogy ne öklendezzen tőle. Meg viszont nyilván nem akarja sérteni azzal, hogy finnyázni kezd. Ennyire még Aenae is ismeri magát és a korlátait.*
- Ó, ez nagyon érdekes.
*Fordul újra Learonhoz, amúgy egyébként momentán nem találja érdekesnek, csak udvariasságból mondja, mert most egyéb, ennél sokkal fontosabb dolgok is foglalkoztatják. Például az, hogy Kagan hogy a fészkes fenében gondolhatta azt, hogy az a kis görcs fattya képes lesz végigmenni az úton, amit kijelölt neki. Jelenleg úgy érzi, hogy férjhez is sokkal szívesebben ment volna, mint a jelen helyzetbe belecsöppenjen. Ha pedig már ilyenekre gondol, akkor nagyon neki lehet keseredve.*
- Hát Trodd úr, úgy tűnik, hogy jelenleg a bácsikám Waldran és én.
*Szívesen hozzátenné, hogy ő is nagyon sajnálja, valószínűleg Trodd sem nagyon repeshet ettől a gondolattól, merthogy eddig senki sem repesett.*
- Érdekel, igen, de félek, hogy tehetségtelen vagyok hozzá. Szóval...
*Flegma vállrándítás. Be sem fejezi a mondatot, mert minek?
Az óriás kiáltására odakapja a fejét.*
- Izé, ő vérzik. Bár tudnék valami olyan varázslatot, amitől ne vérezzen.
*Ez utóbbit csak magának mormolja, talán Learon nem is hallja.*
*Learon annyira leköti, hogy valamiféle burokba kerül és csak lassan jut el hozzá Trodd meghívása. Olyannyira lassan, hogy előszörre nem is hiszi el, hogy ő szólt, mert állítólag nem is tud beszélni. Zavartan néz rá.*
- Nem köszönöm, de nagyon kedves tőled.
*Aenae iszonyatosan válogatós és valamiért meggyőződése, hogy Troddék nem pucolták meg annyira a húst a mócsingos résztől, hogy ne öklendezzen tőle. Meg viszont nyilván nem akarja sérteni azzal, hogy finnyázni kezd. Ennyire még Aenae is ismeri magát és a korlátait.*
- Ó, ez nagyon érdekes.
*Fordul újra Learonhoz, amúgy egyébként momentán nem találja érdekesnek, csak udvariasságból mondja, mert most egyéb, ennél sokkal fontosabb dolgok is foglalkoztatják. Például az, hogy Kagan hogy a fészkes fenében gondolhatta azt, hogy az a kis görcs fattya képes lesz végigmenni az úton, amit kijelölt neki. Jelenleg úgy érzi, hogy férjhez is sokkal szívesebben ment volna, mint a jelen helyzetbe belecsöppenjen. Ha pedig már ilyenekre gondol, akkor nagyon neki lehet keseredve.*
- Hát Trodd úr, úgy tűnik, hogy jelenleg a bácsikám Waldran és én.
*Szívesen hozzátenné, hogy ő is nagyon sajnálja, valószínűleg Trodd sem nagyon repeshet ettől a gondolattól, merthogy eddig senki sem repesett.*
- Érdekel, igen, de félek, hogy tehetségtelen vagyok hozzá. Szóval...
*Flegma vállrándítás. Be sem fejezi a mondatot, mert minek?
Az óriás kiáltására odakapja a fejét.*
- Izé, ő vérzik. Bár tudnék valami olyan varázslatot, amitől ne vérezzen.
*Ez utóbbit csak magának mormolja, talán Learon nem is hallja.*
1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-07 11:21:17
Üzenet elküldve: 2019-01-07 11:21:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Sorban köszönnek a többiek is annak rendje és módja szerint, ahogyan kell. Trodd még a készülő étellel is megkínálja a lányt, bár Learon szinte biztos benne, hogy azt nem fogja megvárni, mert Zianát keresi. Az olyat pedig jobb letudni minél előbb, és nem húzni. A nagy hátrahőkölésen meglepődik, így ő maga is megrezzen egy picit, hiszen nem számított ilyen reakcióra. Arra gondolt, hogy ilyen esetekre kész terve van a Kancelláriának, ha már tömi a zsebüket pénzzel.*
-Nem aggódom emiatt! Majd kitaláltok valamit akkor! *Bízik benne, hogy a Vezér vére azért valamit csak ér, hiszen az van a lányban is meg a Waldranban is. Utóbbit ugyan nem sokra tartja, de úgy véli, idővel kénytelenek lesznek felnőni a feladathoz. Ha másért nem, hát kényszerből.*
-Nos, fákat varázsolok, meg követ formálok, tüzet és még egyebeket. Sok mindent megtanultam, ami hasznos a birtokomon. *Meg olyanokat is amik nem hasznosak, de szükségesek voltak, hiszen azon az ágon vannak, amit nekiállt tanulni. Vagy mások tanították meg az ő tudásáért cserébe. Ez már csak így megy.*
-Miért? Érdeklődik a mágia iránt? *Kérdezi Learon mosolyogva, hiszen most, hogy vége a háborús időknek, egyre többen látogatják meg ilyen okból, vagy derül ki sokakról, hogy tanulna.*
*Sorban köszönnek a többiek is annak rendje és módja szerint, ahogyan kell. Trodd még a készülő étellel is megkínálja a lányt, bár Learon szinte biztos benne, hogy azt nem fogja megvárni, mert Zianát keresi. Az olyat pedig jobb letudni minél előbb, és nem húzni. A nagy hátrahőkölésen meglepődik, így ő maga is megrezzen egy picit, hiszen nem számított ilyen reakcióra. Arra gondolt, hogy ilyen esetekre kész terve van a Kancelláriának, ha már tömi a zsebüket pénzzel.*
-Nem aggódom emiatt! Majd kitaláltok valamit akkor! *Bízik benne, hogy a Vezér vére azért valamit csak ér, hiszen az van a lányban is meg a Waldranban is. Utóbbit ugyan nem sokra tartja, de úgy véli, idővel kénytelenek lesznek felnőni a feladathoz. Ha másért nem, hát kényszerből.*
-Nos, fákat varázsolok, meg követ formálok, tüzet és még egyebeket. Sok mindent megtanultam, ami hasznos a birtokomon. *Meg olyanokat is amik nem hasznosak, de szükségesek voltak, hiszen azon az ágon vannak, amit nekiállt tanulni. Vagy mások tanították meg az ő tudásáért cserébe. Ez már csak így megy.*
-Miért? Érdeklődik a mágia iránt? *Kérdezi Learon mosolyogva, hiszen most, hogy vége a háborús időknek, egyre többen látogatják meg ilyen okból, vagy derül ki sokakról, hogy tanulna.*
1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-07 09:44:23
Üzenet elküldve: 2019-01-07 09:44:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Effy birtoka//
- Hát ez van. Majd jobban figyelek, hátha sikerül kiszúrnom az intő jeleket.
*Mosolyog a nőre, amúgy lagymatagon, mint aki maga sem bízik abban, hogy képes lenne bármi intő jelet kiszúrni. Nyilván nem bízik benne, bár próbálja trenírozni önmagát, de inkább csak kevesebb, mint több sikerrel. Nagyot sóhajt, mikor fejben lefuttatja a maga kis nyomorát. Közben pörgeti a receptkönyv lapjait, hátha talál valami támpontot a tojás szétválasztására.*
- Hát azt írja, hogy verjem fel és keverjem a tésztához. És ha beleütném a tojást egy pohárba és átönteném azon.
*Egy tölcsérre mutat, ami valószínűleg nem erre szolgál, de valamiért úgy gondolja, hogy talán működhet. Mikor meg működik, akkor úgy ujjong, mintha még gyerek lenne. Ezek után már csak nekiáll áttúrni a konyhát, míg megtalálja a habverőt is.*
- Lehet, hogy vacak lesz, de Effy fura dolgokat is megeszik. Ha meg ehetetlen, akkor levonjuk a konzekvenciát. Jajj de jó lenne, ha találnánk valakit, aki süt és főz. Meg takarít. Meg ágyneműt húz. Komolyan mondom, egy paplant felhúzni az rabszolgamunka. Főleg ha elvonják a figyelmed.
*Bevillan neki az a párnacsata, ami egészen odáig fajult, hogy félregombolt ingben és kócos hajjal álltak Kagan előtt, a tömény bakszagban.*
- És elrendezett házasság volt? Vagy egyszerűen csak egymásba szerettek?
*Ez megmagyarázná azt, hogy miért akar egy tiszta vérű elf egy félvért elvenni. Bár a szerelem nemesi körökben nem általánosak elfogadott formája a párválasztásnak.*
- Mit csinált a húgával?
*Aenae lemaradt a Sayqueves családi drámáról, így nem tud az elrabolt húgról, de valami házasságról suttogtak a népek.*
- Hát hallok ezt-azt. A lány, aki a mosást csinálta, nagyon beszédes, sok pletykát hallottam, de a szereplőket nemigen ismerem, úgyhogy csal bólogattam.
*Ráadásul azt sem igazán tudja, hogy ő hol áll a hierarchiában, ha áll egyáltalán valahol azok után, hogy Kagan a nevét adta neki. Furán cseng az új név is, meg kell szoknia.*
//Effy birtoka//
- Hát ez van. Majd jobban figyelek, hátha sikerül kiszúrnom az intő jeleket.
*Mosolyog a nőre, amúgy lagymatagon, mint aki maga sem bízik abban, hogy képes lenne bármi intő jelet kiszúrni. Nyilván nem bízik benne, bár próbálja trenírozni önmagát, de inkább csak kevesebb, mint több sikerrel. Nagyot sóhajt, mikor fejben lefuttatja a maga kis nyomorát. Közben pörgeti a receptkönyv lapjait, hátha talál valami támpontot a tojás szétválasztására.*
- Hát azt írja, hogy verjem fel és keverjem a tésztához. És ha beleütném a tojást egy pohárba és átönteném azon.
*Egy tölcsérre mutat, ami valószínűleg nem erre szolgál, de valamiért úgy gondolja, hogy talán működhet. Mikor meg működik, akkor úgy ujjong, mintha még gyerek lenne. Ezek után már csak nekiáll áttúrni a konyhát, míg megtalálja a habverőt is.*
- Lehet, hogy vacak lesz, de Effy fura dolgokat is megeszik. Ha meg ehetetlen, akkor levonjuk a konzekvenciát. Jajj de jó lenne, ha találnánk valakit, aki süt és főz. Meg takarít. Meg ágyneműt húz. Komolyan mondom, egy paplant felhúzni az rabszolgamunka. Főleg ha elvonják a figyelmed.
*Bevillan neki az a párnacsata, ami egészen odáig fajult, hogy félregombolt ingben és kócos hajjal álltak Kagan előtt, a tömény bakszagban.*
- És elrendezett házasság volt? Vagy egyszerűen csak egymásba szerettek?
*Ez megmagyarázná azt, hogy miért akar egy tiszta vérű elf egy félvért elvenni. Bár a szerelem nemesi körökben nem általánosak elfogadott formája a párválasztásnak.*
- Mit csinált a húgával?
*Aenae lemaradt a Sayqueves családi drámáról, így nem tud az elrabolt húgról, de valami házasságról suttogtak a népek.*
- Hát hallok ezt-azt. A lány, aki a mosást csinálta, nagyon beszédes, sok pletykát hallottam, de a szereplőket nemigen ismerem, úgyhogy csal bólogattam.
*Ráadásul azt sem igazán tudja, hogy ő hol áll a hierarchiában, ha áll egyáltalán valahol azok után, hogy Kagan a nevét adta neki. Furán cseng az új név is, meg kell szoknia.*
1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-07 00:22:05
Üzenet elküldve: 2019-01-07 00:22:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Effy birtoka//
*Elhúzza a száját. Nem tudja, de biztosan vannak olyanok, akiknek nincs meg ez az érzékük.*
- Így viszont nehéz dolgod lesz Aenae. Sok rosszindulatú alak van a világban.
*Több is a kelleténél. Olykor Relael is egy közülük.*
- Ebben igazad van Aenae.
*Feleli miután ő maga is elgondolkodik a lány szavain. Elvégre Relael is nagy kedvelője a szépnek, és mindig jobban bánt a szerinte szebb vagy érdekesebb személyekkel.*
- Öööö.
*Hát neki sem sok ötlete van a tojás fehérjét hogyan kell habbá verni, általában ezt illetően inkább máshoz van tapasztalata.*
- Hát a miértjét tudom is. Nagyon finom tud lenni az édes habkrém, de hogy hogyan. Gondolom nem fakanállal kell.
*Persze éppen annyira tanácstalan ő is, és kicsit már kezdi nevetségesnek is érezni azt amit művelnek, vagy amit próbálnának művelni.*
- Ez a sütemény nem biztos, hogy jól fog sikerülni, ha mi csináljuk.
*Ő csak mosolyog magukon, elvégre még mindig jobb, mintha menthetetlenül elkeseredne egy apróságon.*
- Hmm, az édesanyja és legjobb tudomásom szerint igen. Nairada komolyan is vette Aleimordot, már csak abból következtetve, hogy megviselte a hír, amikor közöltem vele, hogy Aleimord a saját húgával igen kellemetlen helyzetben láttam. Szóval ezekből úgy sejtem igaz volt, de többet én sem tudok.
*Kicsit aggódik is Nairada miatt, egy ideje nem is látta őt és bár nem nagyon közeli barátnők, de azért csak-csak kedveli a lányt.*
- Aenae te mennyit tudsz az itteni dolgokról? Mert nekem fogalmam sincs, hogy ki hol áll a ranglétrán és mi a feladata. Persze tudom, hogy te sem vagy itt régóta, de azért örülnék, ha kisegítenél egy kicsit. Legalább annyira, hogyha valami bajom van tudjam kihez kell fordulnom.
*Persze a gyűlés relatíve tanulságos volt, a tor már nem annyira, ezektől függetlenül is még mindig elveszettnek érzi magát ebben az új közegben és hierarchiában.*
//Effy birtoka//
*Elhúzza a száját. Nem tudja, de biztosan vannak olyanok, akiknek nincs meg ez az érzékük.*
- Így viszont nehéz dolgod lesz Aenae. Sok rosszindulatú alak van a világban.
*Több is a kelleténél. Olykor Relael is egy közülük.*
- Ebben igazad van Aenae.
*Feleli miután ő maga is elgondolkodik a lány szavain. Elvégre Relael is nagy kedvelője a szépnek, és mindig jobban bánt a szerinte szebb vagy érdekesebb személyekkel.*
- Öööö.
*Hát neki sem sok ötlete van a tojás fehérjét hogyan kell habbá verni, általában ezt illetően inkább máshoz van tapasztalata.*
- Hát a miértjét tudom is. Nagyon finom tud lenni az édes habkrém, de hogy hogyan. Gondolom nem fakanállal kell.
*Persze éppen annyira tanácstalan ő is, és kicsit már kezdi nevetségesnek is érezni azt amit művelnek, vagy amit próbálnának művelni.*
- Ez a sütemény nem biztos, hogy jól fog sikerülni, ha mi csináljuk.
*Ő csak mosolyog magukon, elvégre még mindig jobb, mintha menthetetlenül elkeseredne egy apróságon.*
- Hmm, az édesanyja és legjobb tudomásom szerint igen. Nairada komolyan is vette Aleimordot, már csak abból következtetve, hogy megviselte a hír, amikor közöltem vele, hogy Aleimord a saját húgával igen kellemetlen helyzetben láttam. Szóval ezekből úgy sejtem igaz volt, de többet én sem tudok.
*Kicsit aggódik is Nairada miatt, egy ideje nem is látta őt és bár nem nagyon közeli barátnők, de azért csak-csak kedveli a lányt.*
- Aenae te mennyit tudsz az itteni dolgokról? Mert nekem fogalmam sincs, hogy ki hol áll a ranglétrán és mi a feladata. Persze tudom, hogy te sem vagy itt régóta, de azért örülnék, ha kisegítenél egy kicsit. Legalább annyira, hogyha valami bajom van tudjam kihez kell fordulnom.
*Persze a gyűlés relatíve tanulságos volt, a tor már nem annyira, ezektől függetlenül is még mindig elveszettnek érzi magát ebben az új közegben és hierarchiában.*
1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-06 23:24:55
Üzenet elküldve: 2019-01-06 23:24:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Indulós//
- De mit ér az élet, ha nem hibázik az ember? Ha mások kitaposott ösvényén sétál, mondhatja egyáltalán, hogy a saját életét élte és nem csak valaki másét másodjára? - * mélázik el, ám sokáig nem marad komoly, az nem Wym reszortja, így amint elnyammogta a saját adagját már fel is pattan, hogy lova nyergére visszapakolja a maradékot. Nem sürgeti Dramot addig heverészik ameddig akar, de ő már nem tud egy helyben maradni, tehát kutatva körbekémlel. *
- Közel vagyunk, ugye közel? - * izgatottan csillog szeme, sokáig jöttek, meg a szüneteket is beleszámolja, tehát nagyon soká jönnek, így már igazán el is érhetnék a céljukat. *
- De mit ér az élet, ha nem hibázik az ember? Ha mások kitaposott ösvényén sétál, mondhatja egyáltalán, hogy a saját életét élte és nem csak valaki másét másodjára? - * mélázik el, ám sokáig nem marad komoly, az nem Wym reszortja, így amint elnyammogta a saját adagját már fel is pattan, hogy lova nyergére visszapakolja a maradékot. Nem sürgeti Dramot addig heverészik ameddig akar, de ő már nem tud egy helyben maradni, tehát kutatva körbekémlel. *
- Közel vagyunk, ugye közel? - * izgatottan csillog szeme, sokáig jöttek, meg a szüneteket is beleszámolja, tehát nagyon soká jönnek, így már igazán el is érhetnék a céljukat. *
1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-06 11:40:34
Üzenet elküldve: 2019-01-06 11:40:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Garik//
*Hidegnek hideg van, de jól esik kipirult orcájának a napfény. Meg hát ekkora öröm és boldogság közepette nem is igen figyel rá, hogy kicsikét még a pokróc alatt is fázik terebélyes hátsója.*
- Meg én!
*Ahogy a fiú mesél, úgy örül ő is magának. Nagy megkönnyebbülésében összecsapja a kapálástól kissé bőrkeményedéses, asszonyos kacsóit.*
- Jaj, adták az istenek! Ma mán erre se lesz gondom. Köszönöm néked, Garik. Nélküled még mindég ott fetrengenék a porba a zőccséggel.
*Köhögőrohamai néhol megszakítják szavait, de megmaradt erejével még mindig a róla gondoskodó Garikra vigyorog.*
- Jó lesz, jó lesz, bár ma mán biztoson nem tudok hazamenni a családomho', ugyi? No nem baj, hadd mérgelődjön az én gonosz anyám, jól van a' neki!
*A kocsi tehát robog tovább, a Gizu meg visszakucorodik a szekérre.*
- Ott laknak mind Minyiorba', anyám, apám meg a sok bűrfára való testvérem. Én vagyok a legidősebb. Hát van nagy fődünk, ottan termelünk zőccséget. Van még egy kis gyümőcsös, ott van gyümőcs is, de nem olyan sok. Apámnak van még műhelye, ottan szokott néha farigcsálni, főleg télvizkor. De osztán ennyi vóna. Haj, be sokat is panaszkodnak rám! Aszondják hogy vénjány leszek, meg hogy biztoson nem köllök senkinek. Mindég mondja anyám, ennyi idősen má' rég férje vót. Há de no, mit csinálhatnék? Nem vagyok én olyan kapatos, mint az a Lyudith a szomszéd falubul.
*~Nem fogom mutogatni a bokámat.~ Mert a Gizu szerény teremtés.*
*Hidegnek hideg van, de jól esik kipirult orcájának a napfény. Meg hát ekkora öröm és boldogság közepette nem is igen figyel rá, hogy kicsikét még a pokróc alatt is fázik terebélyes hátsója.*
- Meg én!
*Ahogy a fiú mesél, úgy örül ő is magának. Nagy megkönnyebbülésében összecsapja a kapálástól kissé bőrkeményedéses, asszonyos kacsóit.*
- Jaj, adták az istenek! Ma mán erre se lesz gondom. Köszönöm néked, Garik. Nélküled még mindég ott fetrengenék a porba a zőccséggel.
*Köhögőrohamai néhol megszakítják szavait, de megmaradt erejével még mindig a róla gondoskodó Garikra vigyorog.*
- Jó lesz, jó lesz, bár ma mán biztoson nem tudok hazamenni a családomho', ugyi? No nem baj, hadd mérgelődjön az én gonosz anyám, jól van a' neki!
*A kocsi tehát robog tovább, a Gizu meg visszakucorodik a szekérre.*
- Ott laknak mind Minyiorba', anyám, apám meg a sok bűrfára való testvérem. Én vagyok a legidősebb. Hát van nagy fődünk, ottan termelünk zőccséget. Van még egy kis gyümőcsös, ott van gyümőcs is, de nem olyan sok. Apámnak van még műhelye, ottan szokott néha farigcsálni, főleg télvizkor. De osztán ennyi vóna. Haj, be sokat is panaszkodnak rám! Aszondják hogy vénjány leszek, meg hogy biztoson nem köllök senkinek. Mindég mondja anyám, ennyi idősen má' rég férje vót. Há de no, mit csinálhatnék? Nem vagyok én olyan kapatos, mint az a Lyudith a szomszéd falubul.
*~Nem fogom mutogatni a bokámat.~ Mert a Gizu szerény teremtés.*
1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-05 21:11:00
Üzenet elküldve: 2019-01-05 21:11:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Degusztáék//
*Siet. Vissza akar érni addigra, hogy fivére felébred, ezalatt el kell intézze a tiszta holmik beszerzését és a kancellár előkerítését is. A piacon kezdi, gyorsan halad és végül is kelmekereskedő lenne, így menten kiválasztja a legminőségibb árukat, és nem szégyell alkudni sem, így beszerez három öltözetnyi ruhát, szerencsére az sem okoz neki gondot, hogy látatlanba méretett válasszon másoknak, mondhatni, hogy családi vonás, ért hozzá. Borotválkozókészletet is vásárol Briwalnak, hogy legyen mivel lenyiszálnia a szakállát. Nincs most ideje alkudozásra, így Leteszi az árusnak Mesélő (Elvtárs) az összeváltogatott holmik árát, 209 aranyat a standra.. Robog is tovább a kancellárért.*
*Siet. Vissza akar érni addigra, hogy fivére felébred, ezalatt el kell intézze a tiszta holmik beszerzését és a kancellár előkerítését is. A piacon kezdi, gyorsan halad és végül is kelmekereskedő lenne, így menten kiválasztja a legminőségibb árukat, és nem szégyell alkudni sem, így beszerez három öltözetnyi ruhát, szerencsére az sem okoz neki gondot, hogy látatlanba méretett válasszon másoknak, mondhatni, hogy családi vonás, ért hozzá. Borotválkozókészletet is vásárol Briwalnak, hogy legyen mivel lenyiszálnia a szakállát. Nincs most ideje alkudozásra, így Leteszi az árusnak Mesélő (Elvtárs) az összeváltogatott holmik árát, 209 aranyat a standra.
. Robog is tovább a kancellárért.*
1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-05 21:01:17
Üzenet elküldve: 2019-01-05 21:01:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Tényleg jártál ott? *kérdez vissza őszinte döbbenettel az arcán. Mindig is úgy gondolta, a gazdagok félnek betenni a lábukat a város ezen szenny és a mocsok tarkította szégyenletes negyedébe, így a beismerés igazán meglepi.*
- De igazad van, nem egy kellemes hely... *bólogat a férfi szavaira, ahogy múltjának sötét árnyai átsuhannak az agyán* Azonban remélem, még lehet változtatni rajta! Az egész város sokat fejlődhetne, ha javítanánk a szegénynegyedbeli életszínvonalon! *jelenti ki határozottan. Régi vágya, hogy segíthessen az ott élőkön, és még ha tudja is, hogy egyedül kevés ezen cél eléréséhez, azért nem mondott le róla, hogy továbbra is mindent megtegyen az ott lakók támogatásáért.*
- Mindig is hajtott valami, hogy egy nap eljöjjek onnan. Úgy éreztem, nem lehet csak annyi az élet, amennyit a negyedben látok... *beszéd közben a távolba réved, ahogy a múlt emlékei megelevenednek előtte* A nagyanyám és az anyám is azt akarta, hogy többet érjek el, mint ők, hogy vigyem valamire, de eddig segítenem kellett nekik, és nem tudtam elszakadni onnan. Nemrég azonban elérkezett az alkalmas pillanat a távozásra, akkor jöttem ide Synmirára, és azóta is itt vagyok. *zárja egy rövid mosollyal a történetét, összefoglalva, hogyan is került ide. Biztos benne, a hosszabb változatra amúgy se lenne kíváncsi Tizio. A férfi válaszára csak bólint, amiről nem akar beszélni, arról nem kérdezgeti tovább, de a mosoly továbbra is ottmarad az arcán a boldog gyermekkor hallatán.*
- Érdekes, te pont olyan típusnak tűnsz, aki szereti inkább magába fojtani a dolgokat. *a megjegyzés hallatán akaratlanul is kitör belőle a nevetés, a férfi tettei és szavai annyira nem állnak összhangban egymással* Ugyanakkor igazad van, tényleg nem tesz jót, ha egyedül próbálunk megbirkózni mindennel. Mindenkinek jól jön a segítség, még ha az csak pár jó tanácsot, vagy egy figyelő fület jelent is... *beszéd közben összeszorul a szíve, ahogy tudatosodik benne, hogy már soha többé nem fordulhat tanácsért ahhoz a személyhez, aki eddig mindig segítette és irányította az élet döccenői közt.*
- Akkor jó! *mosolyodik el kicsit. El se tudja képzelni, milyen lehetett négy testvér mellett felnőni, ugyanakkor be kell látnia, ennyi gyerek egy fedél alatt tagadhatatlanul megedzi az embert a tapintatlansággal szemben.*
- Köszönöm! *fogadja el csendesen a zsebkendőt, azonban mivel az ok, amiért szüksége lett volna rá, már elmúlt, így továbbra is csak a kezében szorongatja, ujjaival a finom hímzést vizsgálva, miközben beszél. Könnyebb a múltjáról beszélnie így, hogy nem a férfira kell néznie. Bár a történet végeztével szomorúság járja át, Tizio keresetlenül őszinte szavai halvány mosolyt csalnak az arcára.*
- Én is. De bízom benne, hogy tanultam belőle, és most már bölcsebb vagyok ezen a téren és okosabban választok majd legközelebb. *jegyzi meg a férfiakkal kapcsolatban.*
- Nos akkor úgy tűnik, ti jobb nevelést kaptatok... *folytatja halkan, ugyanis valami visszás módon hiába nem tartja sokra az apját, valahol mégis rosszul esik neki, ha más rosszat mond rá. ~Vagy inkább a felvetés, hogy ha máshova születek, talán sokkal jobb életem lett volna~ ismeri be magának egy halk sóhaj kíséretében.*
- Nem tudom, ki volt az apám. Anyám sose mondta a nevét és én sem kérdeztem. *hangjában a beszélgetés során most először dacos düh csendül. ~Ha neki nem volt szüksége rám, nekem sincs rá!~ ezt mondogatta magának mindig is, ugyanakkor hogy tényleg ez-e az igazság, azt nem merte alaposabban végiggondolni. ~Most pedig már késő~ emlékezteti magát a fájó igazságra.*
- Anyám pedig nemrég halt meg, így esélyem sincs, hogy kiderüljön, ki volt az apám vagy mi lett vele. *fejezi be végül rövid élettörténetét* De azt hiszem, az nagyobb elégtételül szolgálna, ha nem született volna több gyereke. *bár nem szeret rosszat kívánni senkinek, azért be kell vallania, valami furcsa mód örömet okozna neki, ha apja egyetlen gyereke, akit a házasság és egy törvényes utód reményében dobott el, egy nincstelen fattyú lenne, aki ráadásul még lány és félvér is.*
- Tényleg jártál ott? *kérdez vissza őszinte döbbenettel az arcán. Mindig is úgy gondolta, a gazdagok félnek betenni a lábukat a város ezen szenny és a mocsok tarkította szégyenletes negyedébe, így a beismerés igazán meglepi.*
- De igazad van, nem egy kellemes hely... *bólogat a férfi szavaira, ahogy múltjának sötét árnyai átsuhannak az agyán* Azonban remélem, még lehet változtatni rajta! Az egész város sokat fejlődhetne, ha javítanánk a szegénynegyedbeli életszínvonalon! *jelenti ki határozottan. Régi vágya, hogy segíthessen az ott élőkön, és még ha tudja is, hogy egyedül kevés ezen cél eléréséhez, azért nem mondott le róla, hogy továbbra is mindent megtegyen az ott lakók támogatásáért.*
- Mindig is hajtott valami, hogy egy nap eljöjjek onnan. Úgy éreztem, nem lehet csak annyi az élet, amennyit a negyedben látok... *beszéd közben a távolba réved, ahogy a múlt emlékei megelevenednek előtte* A nagyanyám és az anyám is azt akarta, hogy többet érjek el, mint ők, hogy vigyem valamire, de eddig segítenem kellett nekik, és nem tudtam elszakadni onnan. Nemrég azonban elérkezett az alkalmas pillanat a távozásra, akkor jöttem ide Synmirára, és azóta is itt vagyok. *zárja egy rövid mosollyal a történetét, összefoglalva, hogyan is került ide. Biztos benne, a hosszabb változatra amúgy se lenne kíváncsi Tizio. A férfi válaszára csak bólint, amiről nem akar beszélni, arról nem kérdezgeti tovább, de a mosoly továbbra is ottmarad az arcán a boldog gyermekkor hallatán.*
- Érdekes, te pont olyan típusnak tűnsz, aki szereti inkább magába fojtani a dolgokat. *a megjegyzés hallatán akaratlanul is kitör belőle a nevetés, a férfi tettei és szavai annyira nem állnak összhangban egymással* Ugyanakkor igazad van, tényleg nem tesz jót, ha egyedül próbálunk megbirkózni mindennel. Mindenkinek jól jön a segítség, még ha az csak pár jó tanácsot, vagy egy figyelő fület jelent is... *beszéd közben összeszorul a szíve, ahogy tudatosodik benne, hogy már soha többé nem fordulhat tanácsért ahhoz a személyhez, aki eddig mindig segítette és irányította az élet döccenői közt.*
- Akkor jó! *mosolyodik el kicsit. El se tudja képzelni, milyen lehetett négy testvér mellett felnőni, ugyanakkor be kell látnia, ennyi gyerek egy fedél alatt tagadhatatlanul megedzi az embert a tapintatlansággal szemben.*
- Köszönöm! *fogadja el csendesen a zsebkendőt, azonban mivel az ok, amiért szüksége lett volna rá, már elmúlt, így továbbra is csak a kezében szorongatja, ujjaival a finom hímzést vizsgálva, miközben beszél. Könnyebb a múltjáról beszélnie így, hogy nem a férfira kell néznie. Bár a történet végeztével szomorúság járja át, Tizio keresetlenül őszinte szavai halvány mosolyt csalnak az arcára.*
- Én is. De bízom benne, hogy tanultam belőle, és most már bölcsebb vagyok ezen a téren és okosabban választok majd legközelebb. *jegyzi meg a férfiakkal kapcsolatban.*
- Nos akkor úgy tűnik, ti jobb nevelést kaptatok... *folytatja halkan, ugyanis valami visszás módon hiába nem tartja sokra az apját, valahol mégis rosszul esik neki, ha más rosszat mond rá. ~Vagy inkább a felvetés, hogy ha máshova születek, talán sokkal jobb életem lett volna~ ismeri be magának egy halk sóhaj kíséretében.*
- Nem tudom, ki volt az apám. Anyám sose mondta a nevét és én sem kérdeztem. *hangjában a beszélgetés során most először dacos düh csendül. ~Ha neki nem volt szüksége rám, nekem sincs rá!~ ezt mondogatta magának mindig is, ugyanakkor hogy tényleg ez-e az igazság, azt nem merte alaposabban végiggondolni. ~Most pedig már késő~ emlékezteti magát a fájó igazságra.*
- Anyám pedig nemrég halt meg, így esélyem sincs, hogy kiderüljön, ki volt az apám vagy mi lett vele. *fejezi be végül rövid élettörténetét* De azt hiszem, az nagyobb elégtételül szolgálna, ha nem született volna több gyereke. *bár nem szeret rosszat kívánni senkinek, azért be kell vallania, valami furcsa mód örömet okozna neki, ha apja egyetlen gyereke, akit a házasság és egy törvényes utód reményében dobott el, egy nincstelen fattyú lenne, aki ráadásul még lány és félvér is.*
1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-05 20:21:26
Üzenet elküldve: 2019-01-05 20:21:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Gizuka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Húzza a kocsit, húzza a jó legény, igazából az ina sem szakad bele. Garik erős, megedzette a szántóföld és a tengeri föld. Meg sem kottyan neki, persze egy-egy nagyobb bukkanónál azért felsóhajtva néz hátra, de csak azért, nehogy Gizurina megébredjen. ~ Hadd pihenjen a leány, ráfér, beteg szegíny. ~ Gondolja magában népiesen. Szépen elhagyják a piacot, s immár dimbes-dombos tájakon haladnak át, csak Garik és Gizu, a két vándor. Fú a szél, sőt olykor hó is szitál, szerencsére azonban az utat nem teríti el, úgy már azért nehézkesebb lenne. A nap kibújik a felhők mögül, s jótékony sugaraival cirógatják meg a pokrócba csavart leány arcát. Fütyörészve halad árkon-bokron át, mígnem egyszer csak a legény nagy kajabálásra kapja fel a fejét.*
- Némá, megébredtél? *Áll meg, s a kiskocsi rúdját letéve, csípőre tett kézzel mosolyogva tekint a felülő lányra.*
- No-no, azért ne olyan gyorsan, te Gizu! *Nevet fel, aztán csak jó nagyokat bólogat.*
- Én hát, de eladta az magát, mondtam, hogy egy szép jeány szedte saját kötényébe. *Széttárja kezét, nyakát vállai közé húzza.* Úgy vitték, mint a cukrot, beza! Egy szavam ne volt, még csak nem is kellett győzködnöm senkit! *Ijedten ugrik közelebb.*
- Jajj, hogy csak egy pokróc vala, a rosseb egye ki! *Sopánkodik fejét fogva.* Meg nem fúljá nekem, hogy a tűzbe forgatnák azt az istent, mi eztet a szart kitanáta! *Mérgesen toppant, de azért Gizuka hátát is megverdesi, amúgy csak legényesen.*
- Otthon főzök neked jó teját, kincsem, majd ottan meggyógyítalak! Egyet se félj, a jó Garik majd vigyáz rád! *Mosolyog szelíden a lányra, egészen odavan az örömétől.*
- Hát van még, van még... *Vakarja meg fejét.* De már mingyá a vaserdőben vagyunk, onnan már nem vón messze! Addig mesélj magadrú, hogy jobban megismerjelek. Apád hun van, Gizu? Oszt testvéred van-é? *Egyszeriben annyi kérdés eszébe jut, hogy hirtelen nem is tudja melyiket válassza. Még megigazgatja azt a pokrócot, aztán megfogja a kocsit és húzni kezdi.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Húzza a kocsit, húzza a jó legény, igazából az ina sem szakad bele. Garik erős, megedzette a szántóföld és a tengeri föld. Meg sem kottyan neki, persze egy-egy nagyobb bukkanónál azért felsóhajtva néz hátra, de csak azért, nehogy Gizurina megébredjen. ~ Hadd pihenjen a leány, ráfér, beteg szegíny. ~ Gondolja magában népiesen. Szépen elhagyják a piacot, s immár dimbes-dombos tájakon haladnak át, csak Garik és Gizu, a két vándor. Fú a szél, sőt olykor hó is szitál, szerencsére azonban az utat nem teríti el, úgy már azért nehézkesebb lenne. A nap kibújik a felhők mögül, s jótékony sugaraival cirógatják meg a pokrócba csavart leány arcát. Fütyörészve halad árkon-bokron át, mígnem egyszer csak a legény nagy kajabálásra kapja fel a fejét.*
- Némá, megébredtél? *Áll meg, s a kiskocsi rúdját letéve, csípőre tett kézzel mosolyogva tekint a felülő lányra.*
- No-no, azért ne olyan gyorsan, te Gizu! *Nevet fel, aztán csak jó nagyokat bólogat.*
- Én hát, de eladta az magát, mondtam, hogy egy szép jeány szedte saját kötényébe. *Széttárja kezét, nyakát vállai közé húzza.* Úgy vitték, mint a cukrot, beza! Egy szavam ne volt, még csak nem is kellett győzködnöm senkit! *Ijedten ugrik közelebb.*
- Jajj, hogy csak egy pokróc vala, a rosseb egye ki! *Sopánkodik fejét fogva.* Meg nem fúljá nekem, hogy a tűzbe forgatnák azt az istent, mi eztet a szart kitanáta! *Mérgesen toppant, de azért Gizuka hátát is megverdesi, amúgy csak legényesen.*
- Otthon főzök neked jó teját, kincsem, majd ottan meggyógyítalak! Egyet se félj, a jó Garik majd vigyáz rád! *Mosolyog szelíden a lányra, egészen odavan az örömétől.*
- Hát van még, van még... *Vakarja meg fejét.* De már mingyá a vaserdőben vagyunk, onnan már nem vón messze! Addig mesélj magadrú, hogy jobban megismerjelek. Apád hun van, Gizu? Oszt testvéred van-é? *Egyszeriben annyi kérdés eszébe jut, hogy hirtelen nem is tudja melyiket válassza. Még megigazgatja azt a pokrócot, aztán megfogja a kocsit és húzni kezdi.*
1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-05 19:17:51
Üzenet elküldve: 2019-01-05 19:17:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Háztűznéző//
*Nem csak Learon hozza zavarba Aenaet, hanem a gnóm is, aki egyrészt szépségesnek nevezi, másrészt meg a szerelméről kérdezi. Normális esetben az előbbin felháborodna, hogy gúnyolódnak rajta, az utóbbit meg kikérné magának, hogy magánügy. De túl fáradt ezekhez és túlságosan zavarba is jön. Sután int a gnómnak hát, a kérdést meg elengedi a füle mellett.
Learon ezután elmondja a többiek nevét, meg azt, hogy mit kell róluk tudni, Aenae meg csak bólogat, hogy jelezze, megjegyezte az információt.
A neki szegezett kérdésre viszont szó szerint meghökken, úgy klasszikusan hátrahőköl.*
- Kagant nem lehet helyettesíteni. A kancellár nélkül meg végképp.
*Erre nem tud igazán mit mondani. Nyilván nem tudja helyettesíteni, a nagyobbik baj, hogy nem is akarja és valószínűleg Waldranban sincsen erre túl sok indíttatás. Meg is érti. Ugyanazt érzik.*
- Azt mondtad, hogy mágus vagy. Ne haragudj meg a kérdésért, de egy juhász mit varázsol? Miért?
*Nem csak Learon hozza zavarba Aenaet, hanem a gnóm is, aki egyrészt szépségesnek nevezi, másrészt meg a szerelméről kérdezi. Normális esetben az előbbin felháborodna, hogy gúnyolódnak rajta, az utóbbit meg kikérné magának, hogy magánügy. De túl fáradt ezekhez és túlságosan zavarba is jön. Sután int a gnómnak hát, a kérdést meg elengedi a füle mellett.
Learon ezután elmondja a többiek nevét, meg azt, hogy mit kell róluk tudni, Aenae meg csak bólogat, hogy jelezze, megjegyezte az információt.
A neki szegezett kérdésre viszont szó szerint meghökken, úgy klasszikusan hátrahőköl.*
- Kagant nem lehet helyettesíteni. A kancellár nélkül meg végképp.
*Erre nem tud igazán mit mondani. Nyilván nem tudja helyettesíteni, a nagyobbik baj, hogy nem is akarja és valószínűleg Waldranban sincsen erre túl sok indíttatás. Meg is érti. Ugyanazt érzik.*
- Azt mondtad, hogy mágus vagy. Ne haragudj meg a kérdésért, de egy juhász mit varázsol? Miért?
1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-05 18:54:39
Üzenet elküldve: 2019-01-05 18:54:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Háztűznéző//
* Grotg egymaga dalolászik, de ez nem zavarja. Nincs különösebben szép hangja, de az ilyen dalokat lehet csúnyán is énekelni, nincsenek benne bonyolult hangok, vagy hasonló nehézségű dolgok. Munkadal, munkásoknak, mint amilyen Grotg is. Azonban arra már ő is felfigyel, hogy érkezik egy lányka. Messziről látta őt is a toron, de Learon meglepi. A fejét csóválja, nem teszi szóvá, hogy a férfi ott húzza ki magát a munka alól, ahol csak tudja. Vannak ilyen emberek, Grotg őket se veti meg, csak a tisztelete csökkent egy kicsit a férfi iránt. Szerencse, hogy nem élt az ember felajánlásával, hogy fákat növeszt és hasonlók. Lehet, hogy még most se lennének vele sehol. Az óriás viszont dolgozik, csak fél füllel figyel a beszélgetésre, de amikor a lány a szoborról beszél, és a Hadúrról, akkor kiesik az óriás kezéből a gerenda. Na nem teljesen a meglepetés miatt, a szorítása enyhült persze, ahogy felkapta a fejét a hírre, és ez okozta a dolgot. A fa végighúzza a kezét, és felszabdalja a rongyból eszkábált kesztyűt, vérző sebet hagyva az óriás felkarján, és tenyerén egyaránt. *
- Az istenekre! * Talán most először hallani szitkozódni, miközben rázza a karjait, mintha csak azzal elűzhetné a fájdalmat, és a zsibbadást. Morcosan néz magára, és a gerendára egyaránt, miközben elkezdi a szálkákat kihúzni. *
* Grotg egymaga dalolászik, de ez nem zavarja. Nincs különösebben szép hangja, de az ilyen dalokat lehet csúnyán is énekelni, nincsenek benne bonyolult hangok, vagy hasonló nehézségű dolgok. Munkadal, munkásoknak, mint amilyen Grotg is. Azonban arra már ő is felfigyel, hogy érkezik egy lányka. Messziről látta őt is a toron, de Learon meglepi. A fejét csóválja, nem teszi szóvá, hogy a férfi ott húzza ki magát a munka alól, ahol csak tudja. Vannak ilyen emberek, Grotg őket se veti meg, csak a tisztelete csökkent egy kicsit a férfi iránt. Szerencse, hogy nem élt az ember felajánlásával, hogy fákat növeszt és hasonlók. Lehet, hogy még most se lennének vele sehol. Az óriás viszont dolgozik, csak fél füllel figyel a beszélgetésre, de amikor a lány a szoborról beszél, és a Hadúrról, akkor kiesik az óriás kezéből a gerenda. Na nem teljesen a meglepetés miatt, a szorítása enyhült persze, ahogy felkapta a fejét a hírre, és ez okozta a dolgot. A fa végighúzza a kezét, és felszabdalja a rongyból eszkábált kesztyűt, vérző sebet hagyva az óriás felkarján, és tenyerén egyaránt. *
- Az istenekre! * Talán most először hallani szitkozódni, miközben rázza a karjait, mintha csak azzal elűzhetné a fájdalmat, és a zsibbadást. Morcosan néz magára, és a gerendára egyaránt, miközben elkezdi a szálkákat kihúzni. *
1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-05 18:22:20
Üzenet elküldve: 2019-01-05 18:22:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Sfetts bácsi félreérti Trodd szavait. A pásztor tisztában van vele, hogy mennyi vízre lesz szükség. Csak félti az öreget, aki úgy dolgozik mintha ostorral vernék.*
-Úgy értettem ne tessék sokat vállalni.
*Ha egyesével viszi és többször fordul az talán jobb lenne mintha két vödörrel erőlködne. Közben felbukkan az egyik nemes hölgy akiről Trodd tudja, hogy nemes hölgy és szerelmes abba a fickóba akit a toron felképelt az óriás meg Laor is.*
-Adj' isten! Ha kész a pörkölt szívesen látjuk.
*Nem érheti szó a készülő ház elejét. Trodd remek házigazda. Szívesen látná a nemes hölgyet is még úgy is, hogy tudja ő nem segítene a munkában, de ugye így illik. Learon el is kezd beszélgetni a nővel ezzel szegény éneklő Grotg-ot magára hagyva. Trodd csak a fejét rázza, de mindig ilyen volt ez a Learon. Egy dolgon viszont ő is meglepődik.*
-A vezér szoborrá vált? Ki vette át a helyét?
*Persze sajnálja ő is a vezért hisz a maga módján mindig jó volt hozzá. Rá lehetett számítani és a földeket is megvédte. Maga ment a csatákba. Nagy veszteség ez. Előbb a Szellemjáró, majd most a vezér. Mi lesz itt?*
*Sfetts bácsi félreérti Trodd szavait. A pásztor tisztában van vele, hogy mennyi vízre lesz szükség. Csak félti az öreget, aki úgy dolgozik mintha ostorral vernék.*
-Úgy értettem ne tessék sokat vállalni.
*Ha egyesével viszi és többször fordul az talán jobb lenne mintha két vödörrel erőlködne. Közben felbukkan az egyik nemes hölgy akiről Trodd tudja, hogy nemes hölgy és szerelmes abba a fickóba akit a toron felképelt az óriás meg Laor is.*
-Adj' isten! Ha kész a pörkölt szívesen látjuk.
*Nem érheti szó a készülő ház elejét. Trodd remek házigazda. Szívesen látná a nemes hölgyet is még úgy is, hogy tudja ő nem segítene a munkában, de ugye így illik. Learon el is kezd beszélgetni a nővel ezzel szegény éneklő Grotg-ot magára hagyva. Trodd csak a fejét rázza, de mindig ilyen volt ez a Learon. Egy dolgon viszont ő is meglepődik.*
-A vezér szoborrá vált? Ki vette át a helyét?
*Persze sajnálja ő is a vezért hisz a maga módján mindig jó volt hozzá. Rá lehetett számítani és a földeket is megvédte. Maga ment a csatákba. Nagy veszteség ez. Előbb a Szellemjáró, majd most a vezér. Mi lesz itt?*
1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-05 11:59:38
Üzenet elküldve: 2019-01-05 11:59:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Garik//
*Gizu ellentmondást nem tűrőn ingatja a fejét a legényke szavaira.*
- De biz' okos vagyol. Nekem ilyen turpisság eszembe nem jutna sose.
*Már nemigen hallja Garik következő mondanivalóját, merthogy eldől megint, mint annak a rendje, és szundít még egy sort. A történteket egyáltalán nem látja, így fogalma sincs a furfangos ifjú tettéről, s csak szuszog tovább a szekéren, becsavarva a pokrócba. Fene tudja, hogy mennyi idő telik el, amikor is arra kel fel, hogy a kocsi kicsit rázkódik alatta.
~Jaj, hun vagyok?~
Felkönyököl, aztán hamarost eszébe jut, hogy a szőke herceg mesés szekerén. Ennek már önmagában megörül, hanem amikor meglátja a 45 aranyat! Hát akkor örömében az orcájához kap és felsipákol.*
- Meghallgatták az istenek az imáimat, hát nem maradtam ma se üres kézzel! Jaj, be jó! Most mán a házi boszorka se mondhassa, hogy haszontalan a Gizu! Garik, te vótá'?
*Szól oda a legénynek, miközben szavait megint egy jókora köhögőroham kíséri. Ha nem volna ilyen beteg és fel bírna ugrani a helyéről, menten a megmentője ölébe vetné magát örömében, annyira boldog lett.*
- De bódog most a szivem, hinnye! No de mondjad, sok van még hátra az útbul?
*Gizu ellentmondást nem tűrőn ingatja a fejét a legényke szavaira.*
- De biz' okos vagyol. Nekem ilyen turpisság eszembe nem jutna sose.
*Már nemigen hallja Garik következő mondanivalóját, merthogy eldől megint, mint annak a rendje, és szundít még egy sort. A történteket egyáltalán nem látja, így fogalma sincs a furfangos ifjú tettéről, s csak szuszog tovább a szekéren, becsavarva a pokrócba. Fene tudja, hogy mennyi idő telik el, amikor is arra kel fel, hogy a kocsi kicsit rázkódik alatta.
~Jaj, hun vagyok?~
Felkönyököl, aztán hamarost eszébe jut, hogy a szőke herceg mesés szekerén. Ennek már önmagában megörül, hanem amikor meglátja a 45 aranyat! Hát akkor örömében az orcájához kap és felsipákol.*
- Meghallgatták az istenek az imáimat, hát nem maradtam ma se üres kézzel! Jaj, be jó! Most mán a házi boszorka se mondhassa, hogy haszontalan a Gizu! Garik, te vótá'?
*Szól oda a legénynek, miközben szavait megint egy jókora köhögőroham kíséri. Ha nem volna ilyen beteg és fel bírna ugrani a helyéről, menten a megmentője ölébe vetné magát örömében, annyira boldog lett.*
- De bódog most a szivem, hinnye! No de mondjad, sok van még hátra az útbul?
1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-05 11:47:43
Üzenet elküldve: 2019-01-05 11:47:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nana//
*Nana kérdése hallatán kicsit elszontyolodik, de igyekszik minden erejével azon lenni, hogy ez ne látszódjon rajta, így csak egy halovány mosolykával válaszol.*
- Hát volt nekem legényem, csak valahogy nem úgy alakultak a dolgok, hogy mellettem lehessen.
*Kicsit elszörnyül azon, amit az öregasszony mesél. ~Halottak a konyhaasztalon? Miféle harcosok lehetnek azok?~ Ráadásul ahogy kiveszi a szavaiból, igen megszokott dolognak számíthat arrafelé az ilyesmi.*
- Remélem, így lesz.
*Nem igazán ért még egy birtok igazgatásához, pedig nagyon szeretne valamihez érteni és valamiben jeleskedni. Neveltetésében nyilván nem ez volt a cél, na meg elég sok évig ki volt kímélve minden munka vagy nehézség alól, így nem lesz könnyű dolga, de már épp ideje, hogy megtanuljon kicsit önállóbb lenni.*
- Kagan Thargodar felesége vagyok... Vagyis inkább voltam. Artheniorból menekültem el a lázadás idején, nem sokkal utána pedig az asszonyául kért engem. Ezt a birtokot is ő adományozta a családomnak. Nem tudom, hogy mennyit tudnak Amontól messzebb a történtekről, de a Hadúr egy átok miatt szoborrá vált és úgy tűnik, soha nem tér vissza.
*Már eléggé megedződött ahhoz, hogy így tudjon beszélni a történtekről, no meg az idő a legtöbb dologra gyógyír, így szépen lassan ugyan, de túl fogja magát tenni rajta és továbbléphet.*
- De ami megtörtént, az megtörtént. Én igyekszem magam boldogulni, főleg most, hogy gyermeket várok.
*Még a néne ezt eddig nem tudhatta, de ez is egy ok, amiért égető szüksége van egy segítő kézre. A szeme kicsit elkerekedik azon, hogy az asszonyság nem pénzbeli fizetséget kér, de azért rábólint.*
- Legyen, ahogy a néni szeretné. Az én házamban lakhat Nana, és a kérés sem probléma nekem.
*Amennyiben a néni jól végzi a dolgát, őfelőle aztán egy egész faluról is gondoskodhat még, már ha marad elég energiája. A kutya hallatán elmosolyodik.*
- Dehogy, sőt, nagyon örülnék is neki! Egy házőrző mindenhol elkél. No de megmutassam-e most a nénének a házat és a szállást, vagy melegedjünk még itt egy kicsit?
//Nana//
*Nana kérdése hallatán kicsit elszontyolodik, de igyekszik minden erejével azon lenni, hogy ez ne látszódjon rajta, így csak egy halovány mosolykával válaszol.*
- Hát volt nekem legényem, csak valahogy nem úgy alakultak a dolgok, hogy mellettem lehessen.
*Kicsit elszörnyül azon, amit az öregasszony mesél. ~Halottak a konyhaasztalon? Miféle harcosok lehetnek azok?~ Ráadásul ahogy kiveszi a szavaiból, igen megszokott dolognak számíthat arrafelé az ilyesmi.*
- Remélem, így lesz.
*Nem igazán ért még egy birtok igazgatásához, pedig nagyon szeretne valamihez érteni és valamiben jeleskedni. Neveltetésében nyilván nem ez volt a cél, na meg elég sok évig ki volt kímélve minden munka vagy nehézség alól, így nem lesz könnyű dolga, de már épp ideje, hogy megtanuljon kicsit önállóbb lenni.*
- Kagan Thargodar felesége vagyok... Vagyis inkább voltam. Artheniorból menekültem el a lázadás idején, nem sokkal utána pedig az asszonyául kért engem. Ezt a birtokot is ő adományozta a családomnak. Nem tudom, hogy mennyit tudnak Amontól messzebb a történtekről, de a Hadúr egy átok miatt szoborrá vált és úgy tűnik, soha nem tér vissza.
*Már eléggé megedződött ahhoz, hogy így tudjon beszélni a történtekről, no meg az idő a legtöbb dologra gyógyír, így szépen lassan ugyan, de túl fogja magát tenni rajta és továbbléphet.*
- De ami megtörtént, az megtörtént. Én igyekszem magam boldogulni, főleg most, hogy gyermeket várok.
*Még a néne ezt eddig nem tudhatta, de ez is egy ok, amiért égető szüksége van egy segítő kézre. A szeme kicsit elkerekedik azon, hogy az asszonyság nem pénzbeli fizetséget kér, de azért rábólint.*
- Legyen, ahogy a néni szeretné. Az én házamban lakhat Nana, és a kérés sem probléma nekem.
*Amennyiben a néni jól végzi a dolgát, őfelőle aztán egy egész faluról is gondoskodhat még, már ha marad elég energiája. A kutya hallatán elmosolyodik.*
- Dehogy, sőt, nagyon örülnék is neki! Egy házőrző mindenhol elkél. No de megmutassam-e most a nénének a házat és a szállást, vagy melegedjünk még itt egy kicsit?
1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-04 22:41:49
Üzenet elküldve: 2019-01-04 22:41:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Gizuka//
*Persze zavarba jön a dicséretre, csak heherészik, meg haharászik, tarkóját vakargatja, közben majd lecsúszik a válla a kocsiderékról, persze még időben visszaszerzi egyensúlyát.*
- Nem vagyok én okos. *Mondja csendesen és szerényen.* Bár apám azt mondá megvan a magamhoz való eszem, igaz a fene tudja mi hozzám való. *Tárja szét kezét látványosan, aztán csak bólint.*
- Jól van, Gizurina, egyet se félj, majd én intézkedem. *Emeli fel ujját, mint egy igazi kupec. Azzal míg a lány lepihen, ő szépen felszedelőzködik, s az imént levett kolompért, meg zöldséget szépen, egyszerűen vállára kapja.*
- Egy kicsit messzebb megyek, mer itt aztán... jajj, hát mán alszol, te, a pulyák alusznak ennyit minálunk, no. *Mosolyodik el szeretettel, de csak csendesen, Gizu meg ne hallja, hisz beteg, pihennie kell.*
- Oszt, hogy itt, hogy adok el ennyit, a brant enné meg, nem esznek ezek jó zőccséget. *Néz körbe mogorván, majd lopva ismét Gizura néz, aztán lassan messzebbre megy, mert Garik furmányos ám, meg, ami azt illeti jólelkű is. Csúf tervet eszel ki, de azért még messziről tessék lássék el-elordítja magát, persze a kolompér a kutyának sem kell egy ekkora járványban. Mikor már elég távol ért és úgy gondolja Gizu nem látja, szépen keres néhány gyermeket, aztán a zsákot nekik adja. Lassan leguggol az egyik mellé, megsimogatja a buksiját, aztán a jó Garik így szól.*
- Eriggyetek, vigyétek haza anyátoknak! De gyorsan ám! *Mondja, majd két tenyerét összecsapkodva, mint, aki jól végezte a dolgát szépen visszasétál. Látja ám, hogy Gizu alszik, nem akarja felkelteni. Inkább csak közelebb lopózik, s a szekéren szunnyadó Vasvillás Gizurina mellé tesz le 45 aranyat, hogyha a lány megébred, az első dolog legyen, mit észrevesz. ~ Jaaaj, drága bobájkám, hogy meg fogsz örűni! ~ Ujjong már előre magában, hátha aztán jobb kedvre derül ez a lány. ~ Az a dücskő anyád meg forduljon le a dombódalról, merhogy ez a píz csak a tied, az is biztos! ~ Magában el is dönti, hogy mostantól vigyáz a lányra, hisz ilyen rövid idő alatt a szívéhez nőtt. Hogy is lenne másképp, hisz jól megértik egymást, okos mind a kettő, legalább annyi eszük van, mint két marék lepkének. El is kezdi húzni a kocsit, hadd guruljon, aztán hosszú még az út, gondolja halkan fütyörészni kezd, hátha nyugodt álmot hoz Gizurinának.*
A hozzászólás írója (Garik Branton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.04 22:46:26
*Persze zavarba jön a dicséretre, csak heherészik, meg haharászik, tarkóját vakargatja, közben majd lecsúszik a válla a kocsiderékról, persze még időben visszaszerzi egyensúlyát.*
- Nem vagyok én okos. *Mondja csendesen és szerényen.* Bár apám azt mondá megvan a magamhoz való eszem, igaz a fene tudja mi hozzám való. *Tárja szét kezét látványosan, aztán csak bólint.*
- Jól van, Gizurina, egyet se félj, majd én intézkedem. *Emeli fel ujját, mint egy igazi kupec. Azzal míg a lány lepihen, ő szépen felszedelőzködik, s az imént levett kolompért, meg zöldséget szépen, egyszerűen vállára kapja.*
- Egy kicsit messzebb megyek, mer itt aztán... jajj, hát mán alszol, te, a pulyák alusznak ennyit minálunk, no. *Mosolyodik el szeretettel, de csak csendesen, Gizu meg ne hallja, hisz beteg, pihennie kell.*
- Oszt, hogy itt, hogy adok el ennyit, a brant enné meg, nem esznek ezek jó zőccséget. *Néz körbe mogorván, majd lopva ismét Gizura néz, aztán lassan messzebbre megy, mert Garik furmányos ám, meg, ami azt illeti jólelkű is. Csúf tervet eszel ki, de azért még messziről tessék lássék el-elordítja magát, persze a kolompér a kutyának sem kell egy ekkora járványban. Mikor már elég távol ért és úgy gondolja Gizu nem látja, szépen keres néhány gyermeket, aztán a zsákot nekik adja. Lassan leguggol az egyik mellé, megsimogatja a buksiját, aztán a jó Garik így szól.*
- Eriggyetek, vigyétek haza anyátoknak! De gyorsan ám! *Mondja, majd két tenyerét összecsapkodva, mint, aki jól végezte a dolgát szépen visszasétál. Látja ám, hogy Gizu alszik, nem akarja felkelteni. Inkább csak közelebb lopózik, s a szekéren szunnyadó Vasvillás Gizurina mellé tesz le 45 aranyat, hogyha a lány megébred, az első dolog legyen, mit észrevesz.
~ Jaaaj, drága bobájkám, hogy meg fogsz örűni! ~ Ujjong már előre magában, hátha aztán jobb kedvre derül ez a lány. ~ Az a dücskő anyád meg forduljon le a dombódalról, merhogy ez a píz csak a tied, az is biztos! ~ Magában el is dönti, hogy mostantól vigyáz a lányra, hisz ilyen rövid idő alatt a szívéhez nőtt. Hogy is lenne másképp, hisz jól megértik egymást, okos mind a kettő, legalább annyi eszük van, mint két marék lepkének. El is kezdi húzni a kocsit, hadd guruljon, aztán hosszú még az út, gondolja halkan fütyörészni kezd, hátha nyugodt álmot hoz Gizurinának.*A hozzászólás írója (Garik Branton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.04 22:46:26
1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-04 21:38:52
Üzenet elküldve: 2019-01-04 21:38:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Garik//
*Köhint egyet-kettőt, már létezni alig bír, de azért házsártos édesanyját tudja fennhangon szidalmazni, ahogy azt jó vidékinek illik.*
- Elverne há'! Az én anyám biz' olyan. Elvihetné a rosseb, de olyan asszony ő, hogy annak se kéne!
*Hát a Gizu nagyon élvezi, hogy végre-valahára foglalkozik vele valaki, főleg hogy egy ilyen jóarcú legény az illető. Máris jobban érzi magát, no meg lehet az a kis szundi is jót tett neki az imént a földön.*
- Hát pihentem vóna otthon a jó melegen, de hát no, fontos a portéka.
*Felpakolván tehát jóízű hátsóját a szekérre elhelyezkedik kényelmesen. Sokkal jobb itt neki, mint a hideg és deres földön.*
- Oda születtem én, abba a faluba. Haj, alig vótam én máshun! Szeretnék eccer világot látni, de hát nem olyan jó dolog a', úgyhogy mégse. Veszélyes dógok van a fődeken túl, én meg nem értek semmihe, csak amihez itthun kő. Főzök, mosok, takaritok, nevelem az öcséim meg a hugaim ha ármánykodnak, járok a fődekre... Jaj néha de unom magam!
*Sápítozik egy sort, aztán az ifjú hercege aggódni kezd felőle. Ő csak asszonyosan legyint egyet rá.*
- Egyet se féljél, jól leszek én! Jaj, ugyan, szép leány, ugyan...
*Irul-pirul, arca jobban kivörösödik zavarában. Nem tartja magát olyan szépnek, persze azt tudja, hogy férfiember vele csak jól jár. Hanem az a céda Lyudith a szomszéd faluba! Annak a haja szép, arcára lehet nézni, de a napra nem, keblei lágyan ringatóznak minden lépésére, csípejének a mozgása minden legényt megigéz... De amilyen kapatos, olyan rossz híre van ám, Gizu tudja! Nem tud se főzni, se mosni, se nem is dolgozik! És ami még rosszabb, még a bokája is mindig kint van! ~Ekkora cédát, mint az a Judith! Engem legalább nem visz be hét falu legénye a susnyásba, de nem ám!~ Neki bizony gátlásai vannak. Ő erkölcsös életet él.*
- Te Garik... Te okos vagyol. Jaj, de hát ha nem megyek haza, akkor...
*~Ó, hogy a minyiori ősanya rágja ki a csutkáját, nem megyek én haza, ha ilyen szép szál legény akar engem kigyógyítani!~ Döntését ím meghozta.*
- Na jóvanakkor.
*Az ifjú kufárkodni kezd, amiért is nagyon hálás neki. Közben el-elbóbiskol kicsit, csak a kérdésre kapja fel a fejét.*
- Sok a zőccség benne, főleg kolompér az... Legyen az összes 40 arany, de 35-nél nem óccsóbb!
*Aztán megint összekuporodik, hogy szunyáljon, amíg a segítőkész megmentője segít rajta.*
*Köhint egyet-kettőt, már létezni alig bír, de azért házsártos édesanyját tudja fennhangon szidalmazni, ahogy azt jó vidékinek illik.*
- Elverne há'! Az én anyám biz' olyan. Elvihetné a rosseb, de olyan asszony ő, hogy annak se kéne!
*Hát a Gizu nagyon élvezi, hogy végre-valahára foglalkozik vele valaki, főleg hogy egy ilyen jóarcú legény az illető. Máris jobban érzi magát, no meg lehet az a kis szundi is jót tett neki az imént a földön.*
- Hát pihentem vóna otthon a jó melegen, de hát no, fontos a portéka.
*Felpakolván tehát jóízű hátsóját a szekérre elhelyezkedik kényelmesen. Sokkal jobb itt neki, mint a hideg és deres földön.*
- Oda születtem én, abba a faluba. Haj, alig vótam én máshun! Szeretnék eccer világot látni, de hát nem olyan jó dolog a', úgyhogy mégse. Veszélyes dógok van a fődeken túl, én meg nem értek semmihe, csak amihez itthun kő. Főzök, mosok, takaritok, nevelem az öcséim meg a hugaim ha ármánykodnak, járok a fődekre... Jaj néha de unom magam!
*Sápítozik egy sort, aztán az ifjú hercege aggódni kezd felőle. Ő csak asszonyosan legyint egyet rá.*
- Egyet se féljél, jól leszek én! Jaj, ugyan, szép leány, ugyan...
*Irul-pirul, arca jobban kivörösödik zavarában. Nem tartja magát olyan szépnek, persze azt tudja, hogy férfiember vele csak jól jár. Hanem az a céda Lyudith a szomszéd faluba! Annak a haja szép, arcára lehet nézni, de a napra nem, keblei lágyan ringatóznak minden lépésére, csípejének a mozgása minden legényt megigéz... De amilyen kapatos, olyan rossz híre van ám, Gizu tudja! Nem tud se főzni, se mosni, se nem is dolgozik! És ami még rosszabb, még a bokája is mindig kint van! ~Ekkora cédát, mint az a Judith! Engem legalább nem visz be hét falu legénye a susnyásba, de nem ám!~ Neki bizony gátlásai vannak. Ő erkölcsös életet él.*
- Te Garik... Te okos vagyol. Jaj, de hát ha nem megyek haza, akkor...
*~Ó, hogy a minyiori ősanya rágja ki a csutkáját, nem megyek én haza, ha ilyen szép szál legény akar engem kigyógyítani!~ Döntését ím meghozta.*
- Na jóvanakkor.
*Az ifjú kufárkodni kezd, amiért is nagyon hálás neki. Közben el-elbóbiskol kicsit, csak a kérdésre kapja fel a fejét.*
- Sok a zőccség benne, főleg kolompér az... Legyen az összes 40 arany, de 35-nél nem óccsóbb!
*Aztán megint összekuporodik, hogy szunyáljon, amíg a segítőkész megmentője segít rajta.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344