Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 90 (1781. - 1800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1800. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-21 16:07:52
Üzenet elküldve: 2019-01-21 16:07:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Indulós//
* Nem tud közelebb kerülni a nőhöz, mert, ahogy felé lép amaz hátrál, így a második lépésnél a lány inkább megáll. Csendben hallgatja végig az ember fennhangú kioktatását, amit bátyának szánt, ám tekintete a nőn van, s mikor az indulni akar Wym kétségbe esik. *
- Nem! Nem tehetik ezt velem, nem felejthetnek el, mint egy útmenti döglött ebet. Nem hagyhatnak csak úgy faképnél. Magyarázatot akarok! - * elindul az elf felé, nem rémíti meg már semmi, a két férfival pedig nem foglalkozik, sőt, még bátyja szavára sem hallgat, ha az próbálja megállítani. Egyenesen az asszony felé halad és ha tudja megragadja annak csuklóját. Nem erősen és nem durván, pusztán szökést megelőzően. *
- Miért viseli az én arcomat és az a férfi miért becsméreli atyám és családom nevét? - * mélyen a másik szemébe néz, de olyan érzése van, mintha inkább víztükröt nézne, és saját arcvonásait látja viszont, nem egy idegenét. *
A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.21 16:08:01
* Nem tud közelebb kerülni a nőhöz, mert, ahogy felé lép amaz hátrál, így a második lépésnél a lány inkább megáll. Csendben hallgatja végig az ember fennhangú kioktatását, amit bátyának szánt, ám tekintete a nőn van, s mikor az indulni akar Wym kétségbe esik. *
- Nem! Nem tehetik ezt velem, nem felejthetnek el, mint egy útmenti döglött ebet. Nem hagyhatnak csak úgy faképnél. Magyarázatot akarok! - * elindul az elf felé, nem rémíti meg már semmi, a két férfival pedig nem foglalkozik, sőt, még bátyja szavára sem hallgat, ha az próbálja megállítani. Egyenesen az asszony felé halad és ha tudja megragadja annak csuklóját. Nem erősen és nem durván, pusztán szökést megelőzően. *
- Miért viseli az én arcomat és az a férfi miért becsméreli atyám és családom nevét? - * mélyen a másik szemébe néz, de olyan érzése van, mintha inkább víztükröt nézne, és saját arcvonásait látja viszont, nem egy idegenét. *
A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.21 16:08:01
1799. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-21 15:17:31
Üzenet elküldve: 2019-01-21 15:17:31
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Szomorúan néz a kisasszony után, valóban nem bánta volna, ha egy kicsit marad és beszélgetnek, de hát a fiatalok bizony már csak ilyenek, folyton dolguk van. Szusszanva telepszik le, miután kiintegette magát, s kíváncsian nyújtogatja nyakát a kész pörköltre. Összefut a nyál a szájában, gyomra is nagyot kordul, pipáját így félreteszi, s mosolyogva várja az ebédet. Mindenki kellemesen elfáradt, így kedélyesen bólint Troddnak.*
- Jól van fiam, jó ötletnek tartom. *Mondja mosolyogva, majd Learonnal egyetértően néz össze, legalábbis a gnóm a pásztoremberre néz. Miközben szednek, persze már a következő feladaton gondolkodnak, hisz, ha csak üldögélnek sosem készülnek el, bizonyára van más feladat tharg földön, amit meg kell oldani.*
- Hogy mi legyen Learon? Hát iszunk! *Rikkant fel a bácsi, s már tartja is a poharát nagy nyammogás közepette Trodd felé, s ha a férfi ránéz, csak elnézést kérő szende mosollyal nyugtázza, hogy ő bizony leöblítené ezt a kiváló pörköltet.*
- Ez nagyon finom, Trodd! Te aztán kitettél magadért, kár, hogy Grotg nem tudta megkóstolni, frissibe. *Szontyolodik el szomorúan.*
- De a viccet félretéve. Ha állnak az oszlopok, mehetnek fel a gerendák keresztben, aztán a deszkák felszegelése következik. Azt betapasztjuk sárral, utána, vagy közben jöhet a padló, meg vághatunk nádat a sátortetőre is. Szerintem a belsejével nem végzünk ma, jobbára neki sem állunk, elég lesz, ha ezt bebírjuk fejezni, így Grotg nélkül.
*Szomorúan néz a kisasszony után, valóban nem bánta volna, ha egy kicsit marad és beszélgetnek, de hát a fiatalok bizony már csak ilyenek, folyton dolguk van. Szusszanva telepszik le, miután kiintegette magát, s kíváncsian nyújtogatja nyakát a kész pörköltre. Összefut a nyál a szájában, gyomra is nagyot kordul, pipáját így félreteszi, s mosolyogva várja az ebédet. Mindenki kellemesen elfáradt, így kedélyesen bólint Troddnak.*
- Jól van fiam, jó ötletnek tartom. *Mondja mosolyogva, majd Learonnal egyetértően néz össze, legalábbis a gnóm a pásztoremberre néz. Miközben szednek, persze már a következő feladaton gondolkodnak, hisz, ha csak üldögélnek sosem készülnek el, bizonyára van más feladat tharg földön, amit meg kell oldani.*
- Hogy mi legyen Learon? Hát iszunk! *Rikkant fel a bácsi, s már tartja is a poharát nagy nyammogás közepette Trodd felé, s ha a férfi ránéz, csak elnézést kérő szende mosollyal nyugtázza, hogy ő bizony leöblítené ezt a kiváló pörköltet.*
- Ez nagyon finom, Trodd! Te aztán kitettél magadért, kár, hogy Grotg nem tudta megkóstolni, frissibe. *Szontyolodik el szomorúan.*
- De a viccet félretéve. Ha állnak az oszlopok, mehetnek fel a gerendák keresztben, aztán a deszkák felszegelése következik. Azt betapasztjuk sárral, utána, vagy közben jöhet a padló, meg vághatunk nádat a sátortetőre is. Szerintem a belsejével nem végzünk ma, jobbára neki sem állunk, elég lesz, ha ezt bebírjuk fejezni, így Grotg nélkül.
1798. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-21 12:45:20
Üzenet elküldve: 2019-01-21 12:45:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalfény//
*Taitos szinte ragyog, ahogy keze alatt tanítványa egyre több dolgot ért meg, vagy éppen egyre több dologra jön rá. Legutóbb akkor volt ilyen büszke, mikor Krestvirnek a kilyuggatott hidat mutogatta.*
-Azért csak óvatosan. Van amire tényleg nincs válasz. És nehéz ám tőlük megszabadulni.
*Az istenek kérdésével azóta is küzd, habár egyre több sikerrel szabadul meg a gondolattól, hogy nem tett semmit ellenük.*
-Viszont nem kell aggódnod, el foglak halmozni ilyenekkel.
*Kacsint, kicsit viccesebbre is veszi a figurát.*
-Vedd a szeretetem jelének és ne átkozd a szüleimet, azt sem tudjuk kik azok.
*Nevet fel.*
-Már majdnem mint egy rózsa, mi?
*Húzza kicsit tovább a témát, de aztán nem fűz hozzá több megjegyzést. Inkább rátér a mana és az elme kapcsolatára, melyen már nem is keveset gondolkodott és melyet elég sokat vizsgált is.*
-Amit egyszer magad köré gyűjtöttél az a te részed.
*Előveszi az egyik még Zordontól hallott hasonlatát.*
-Mintha lenne egy szárnyad, amit nem használsz. Egyszerűen a döntéseid, az akaratod irányítja azt. Ha úgy tetszik az elképzelésed vetül ki a világra. Az, hogy te mit szeretnél a valóságnak látni befolyásolja a valóságot. Bizony onnantól, hogy egy lénynek van akarata befolyásolhatja a valóságot.
*Bemutatót is tart.*
-Ha akarom jobbra lépek, ha akarom balra.
*Irányítja a lányt is arra, amerre ő megy.*
-És viszlek magammal egészen addig, míg rá nem jössz, hogy te is eldöntheted, hogy merre menj. Pont ilyen a világot felépítő nyers energia is.
*Kicsit kitér a csillagokra.*
-Azt hiszem tűz lehet rajtuk. Óriási máglya, mint egy ország, vagy egy tenger.
*Így meg is halt a csillagokról alkotott romantikus kép.*
-Már nem is olyan szépek így, mi? De persze ez csak elképzelés, senki nem volt még ott.
*Teszi hozzá azért, hátha nem kedvteleníti el a lányt annyira.*
-Tudod mit szeretnék egyszer látni még? Hegyet, ami tüzet köp magából. Messziről. Vagy egy tó közepén.
*Gondolkodik el.*
-Az a nyers erő, ami a történetek szerint pusztít és teremt egyben, biztos nem mindennapi látvány, még ha veszélyes is.
*Ezzel eljutnak a varázslatok végrehajtásáig. A lány szóviccére halk kuncogás fogja el.*
-Te is jól bánsz a szavakkal.
*Jegyzi meg kicsit még mosolyogva. Biccent a lánynak, hogy csukja be szemét, és elengedve karját, inkább vállát karolja át, hogy még biztosabban tartsa, noha ez talán csak érzet kérdése. A lánynak pedig elsőre sikerül.*
~Van érzéke a dolgok beragyogásához.~
*Nyugtázza Taitos széles mosollyal.*
-Ne mozdítsd meg a kezed!
*Szól kedvesen válasz helyett.*
-És nyisd ki a szemed, azt hiszem ettől a perctől te is varázstudó vagy.
*Elengedi a lányt és rámutat arra az apró fényfoltra, amit a télies nappalban egy ilyen varázslat hagy. Nem olyan könnyen észrevehető, de Taitos már direkt a Tina kezének remegését átvevő fénypöttyöt kutatja szemével pár másodperce.*
-Ha visszahúzod a kezed, vagy bezárod eltűnik.
*Szól előre.*
-De lehet vele játszani. Gyere!
*Egy az úttól nem messze található árnyasabb helyre megy és világít is oda tenyerével. Szabad kezéből fejet formál. Farkasét és árnyjátékba kezd.*
-Wrárr! Ragron vagyok, boruljatok le fenséges fülpamacsaim előtt!
*Játssza el hű társát, aki valószínűleg most valahol Synmirán bóklászik az erdőben.*
-Bocsánat, elragadott a képzelet.
*Tér vissza gondolatban a lányhoz, akit nem akar egyedül hagyni újdonsült képességével.*
-Milyen érzés volt?
*Kérdezi kíváncsian.*
-Tudod, az első mindig különleges.
*Kacsint nevetve.*
*Taitos szinte ragyog, ahogy keze alatt tanítványa egyre több dolgot ért meg, vagy éppen egyre több dologra jön rá. Legutóbb akkor volt ilyen büszke, mikor Krestvirnek a kilyuggatott hidat mutogatta.*
-Azért csak óvatosan. Van amire tényleg nincs válasz. És nehéz ám tőlük megszabadulni.
*Az istenek kérdésével azóta is küzd, habár egyre több sikerrel szabadul meg a gondolattól, hogy nem tett semmit ellenük.*
-Viszont nem kell aggódnod, el foglak halmozni ilyenekkel.
*Kacsint, kicsit viccesebbre is veszi a figurát.*
-Vedd a szeretetem jelének és ne átkozd a szüleimet, azt sem tudjuk kik azok.
*Nevet fel.*
-Már majdnem mint egy rózsa, mi?
*Húzza kicsit tovább a témát, de aztán nem fűz hozzá több megjegyzést. Inkább rátér a mana és az elme kapcsolatára, melyen már nem is keveset gondolkodott és melyet elég sokat vizsgált is.*
-Amit egyszer magad köré gyűjtöttél az a te részed.
*Előveszi az egyik még Zordontól hallott hasonlatát.*
-Mintha lenne egy szárnyad, amit nem használsz. Egyszerűen a döntéseid, az akaratod irányítja azt. Ha úgy tetszik az elképzelésed vetül ki a világra. Az, hogy te mit szeretnél a valóságnak látni befolyásolja a valóságot. Bizony onnantól, hogy egy lénynek van akarata befolyásolhatja a valóságot.
*Bemutatót is tart.*
-Ha akarom jobbra lépek, ha akarom balra.
*Irányítja a lányt is arra, amerre ő megy.*
-És viszlek magammal egészen addig, míg rá nem jössz, hogy te is eldöntheted, hogy merre menj. Pont ilyen a világot felépítő nyers energia is.
*Kicsit kitér a csillagokra.*
-Azt hiszem tűz lehet rajtuk. Óriási máglya, mint egy ország, vagy egy tenger.
*Így meg is halt a csillagokról alkotott romantikus kép.*
-Már nem is olyan szépek így, mi? De persze ez csak elképzelés, senki nem volt még ott.
*Teszi hozzá azért, hátha nem kedvteleníti el a lányt annyira.*
-Tudod mit szeretnék egyszer látni még? Hegyet, ami tüzet köp magából. Messziről. Vagy egy tó közepén.
*Gondolkodik el.*
-Az a nyers erő, ami a történetek szerint pusztít és teremt egyben, biztos nem mindennapi látvány, még ha veszélyes is.
*Ezzel eljutnak a varázslatok végrehajtásáig. A lány szóviccére halk kuncogás fogja el.*
-Te is jól bánsz a szavakkal.
*Jegyzi meg kicsit még mosolyogva. Biccent a lánynak, hogy csukja be szemét, és elengedve karját, inkább vállát karolja át, hogy még biztosabban tartsa, noha ez talán csak érzet kérdése. A lánynak pedig elsőre sikerül.*
~Van érzéke a dolgok beragyogásához.~
*Nyugtázza Taitos széles mosollyal.*
-Ne mozdítsd meg a kezed!
*Szól kedvesen válasz helyett.*
-És nyisd ki a szemed, azt hiszem ettől a perctől te is varázstudó vagy.
*Elengedi a lányt és rámutat arra az apró fényfoltra, amit a télies nappalban egy ilyen varázslat hagy. Nem olyan könnyen észrevehető, de Taitos már direkt a Tina kezének remegését átvevő fénypöttyöt kutatja szemével pár másodperce.*
-Ha visszahúzod a kezed, vagy bezárod eltűnik.
*Szól előre.*
-De lehet vele játszani. Gyere!
*Egy az úttól nem messze található árnyasabb helyre megy és világít is oda tenyerével. Szabad kezéből fejet formál. Farkasét és árnyjátékba kezd.*
-Wrárr! Ragron vagyok, boruljatok le fenséges fülpamacsaim előtt!
*Játssza el hű társát, aki valószínűleg most valahol Synmirán bóklászik az erdőben.*
-Bocsánat, elragadott a képzelet.
*Tér vissza gondolatban a lányhoz, akit nem akar egyedül hagyni újdonsült képességével.*
-Milyen érzés volt?
*Kérdezi kíváncsian.*
-Tudod, az első mindig különleges.
*Kacsint nevetve.*
1797. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-21 12:16:04
Üzenet elküldve: 2019-01-21 12:16:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Tudnád, ha az lennék. *Egy ideje már nem a fának dőlve, hanem egyenes derékkal ül, magához szorítva a lányt.* - Ha a halálodon gondolkodnék, akkor a nyakadon lenne a kezem. *A lány szemébe néz, egyik keze annak hátát cirógatja a gerince mellett, a másik puhán megérinti Nava nyakát. ~Milyen szép a nyakad. Meg kell kóstoljam!~ Előre hajol kissé, hogy Nava nyakához férhessen, elsöpör egy kósza hajtincset, ajkai a selymes bőrhöz érnek, érzi ahogyan a másik vére lüktetve száguld a nyaki érben. ~Abba kell ezt hagynod Tizio, mert rossz vége lesz. Muszáj!~ A csókolgatást abbahagyja, orrának hegye ér csak hozzá Nava nyakához, emeli a fejét így orrával simítja végig a lány bőrét, a fülcimpája alatt áll csak meg. ~Hagyd abba Tizio! Hagyd abba!~ Mélyen leszívja a lány illatát, majdnem annyira elbódítja, mint a drog, csak egy másik értelemben. ~Nem hagyhatod, hogy a tudatodba férkőzzön, nem szabad hagynod! Briwal kitérne a hitéből, ha látna!~* - Egy ilyen gyönyörű, tiszta virágszálnak vigyáznia kéne magára. Még hírbe hoznak, hogy milyen rossz társaságba keveredtél. *Orra hegyével cirógatja Nava fülét, suttog bele, keze remegve simít végig a lány derekán, érzi hogy túlmegy egy határon, egy saját maga szabta határon, de felfokozott érzelmi állapotban van a gyásztól és a szervezetéből lassan kiürülő drogtól, arcát a lány vállgödrébe temetve próbálja rendezni a vonásait, gondolatait és érzéseit, kezei kicsit feljebb csúsznak a lány oldalán, hüvelykjeivel cirógat és a mozdulatot csak egy paraszthajszál választja el attól, hogy illetlennek mondhassák. ~Nem szabad Tizio, nem szabad! Ostobaság! Csak a gyász. Kedves volt veled, na és?~ Nem emeli fel a fejét, összeszorítja fogait, amik megcsikordulnak, jobbja felcsúszik a lány hátán, tarkójához, ujjai belemarkolnak Nava hajába, bár fájdalmat nem okoz, noszogatásra sem néz fel, időre van szüksége, mert néha lefoszlik arcáról az érdektelenség maszkja, mikor visszakényszeríti magára ezt az álarcot, akkor végre felnéz, arcán immáron semmi érzelem, állkapcsa sem feszül összeszorított fogaitól, tekintete kemény.* - Nem szabadna minden sérült nyomorultat összeszedned, hogy megjavítsd. *Kék tekintete a lány ajkaira szegeződik, ezúttal a csók futó, csak egy puszi.* - Vissza fognak élni a kedvességeddel. ~Ahogyan én is.~ A végén pedig téged bántanak meg. Téged bántalak meg. Bántalak. ~Pedig nem akarlak.~
- Tudnád, ha az lennék. *Egy ideje már nem a fának dőlve, hanem egyenes derékkal ül, magához szorítva a lányt.* - Ha a halálodon gondolkodnék, akkor a nyakadon lenne a kezem. *A lány szemébe néz, egyik keze annak hátát cirógatja a gerince mellett, a másik puhán megérinti Nava nyakát. ~Milyen szép a nyakad. Meg kell kóstoljam!~ Előre hajol kissé, hogy Nava nyakához férhessen, elsöpör egy kósza hajtincset, ajkai a selymes bőrhöz érnek, érzi ahogyan a másik vére lüktetve száguld a nyaki érben. ~Abba kell ezt hagynod Tizio, mert rossz vége lesz. Muszáj!~ A csókolgatást abbahagyja, orrának hegye ér csak hozzá Nava nyakához, emeli a fejét így orrával simítja végig a lány bőrét, a fülcimpája alatt áll csak meg. ~Hagyd abba Tizio! Hagyd abba!~ Mélyen leszívja a lány illatát, majdnem annyira elbódítja, mint a drog, csak egy másik értelemben. ~Nem hagyhatod, hogy a tudatodba férkőzzön, nem szabad hagynod! Briwal kitérne a hitéből, ha látna!~* - Egy ilyen gyönyörű, tiszta virágszálnak vigyáznia kéne magára. Még hírbe hoznak, hogy milyen rossz társaságba keveredtél. *Orra hegyével cirógatja Nava fülét, suttog bele, keze remegve simít végig a lány derekán, érzi hogy túlmegy egy határon, egy saját maga szabta határon, de felfokozott érzelmi állapotban van a gyásztól és a szervezetéből lassan kiürülő drogtól, arcát a lány vállgödrébe temetve próbálja rendezni a vonásait, gondolatait és érzéseit, kezei kicsit feljebb csúsznak a lány oldalán, hüvelykjeivel cirógat és a mozdulatot csak egy paraszthajszál választja el attól, hogy illetlennek mondhassák. ~Nem szabad Tizio, nem szabad! Ostobaság! Csak a gyász. Kedves volt veled, na és?~ Nem emeli fel a fejét, összeszorítja fogait, amik megcsikordulnak, jobbja felcsúszik a lány hátán, tarkójához, ujjai belemarkolnak Nava hajába, bár fájdalmat nem okoz, noszogatásra sem néz fel, időre van szüksége, mert néha lefoszlik arcáról az érdektelenség maszkja, mikor visszakényszeríti magára ezt az álarcot, akkor végre felnéz, arcán immáron semmi érzelem, állkapcsa sem feszül összeszorított fogaitól, tekintete kemény.* - Nem szabadna minden sérült nyomorultat összeszedned, hogy megjavítsd. *Kék tekintete a lány ajkaira szegeződik, ezúttal a csók futó, csak egy puszi.* - Vissza fognak élni a kedvességeddel. ~Ahogyan én is.~ A végén pedig téged bántanak meg. Téged bántalak meg. Bántalak. ~Pedig nem akarlak.~
1796. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-21 10:47:59
Üzenet elküldve: 2019-01-21 10:47:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző//
*Az öreg kitalál valami jó módot a gerendák felhelyezésére, valami csigákkal. Learon ilyet még nem látott, szóval várja, hogy megnézhesse az építkezés ezen részét. Talán tanul is valami újat. Ekkor közli Trodd, hogy kész az étel, és ehetnek. Learon még azért befejezi, amit csinált, berakja az utolsó oszlopot is nagy nehezen a helyére, aztán odasétál a pásztor mellé.*
-Remek illata van! *Persze gondolhatta ő, hogy Trodd is tud főzni, hiszen nincs asszonya, és valamit ennie kell. Meg amúgy is ez az étel a pásztorok eledele, furcsa is lenne, ha nem tudná elkészíteni. Az azonban meglepi, hogy ennyire jó illata van. A Sajt-mester régen evett már húst, és egy kissé össze is szorul a gyomra amiatt, hogy szegény állatnak meg kellett halnia emiatt, de hát nincs mit tenni. Az már halott volt, mire ő megérkezett.*
-Mi lesz a következő feladat, bácsi? *Fordul a szakállas felé, hiszen ugyan most a gerendák feltételéről volt szó, de talán nem rögtön azt kell majd csinálni. Az egy nagy munkának hangzik, jól rá kell készülni.*
*Az öreg kitalál valami jó módot a gerendák felhelyezésére, valami csigákkal. Learon ilyet még nem látott, szóval várja, hogy megnézhesse az építkezés ezen részét. Talán tanul is valami újat. Ekkor közli Trodd, hogy kész az étel, és ehetnek. Learon még azért befejezi, amit csinált, berakja az utolsó oszlopot is nagy nehezen a helyére, aztán odasétál a pásztor mellé.*
-Remek illata van! *Persze gondolhatta ő, hogy Trodd is tud főzni, hiszen nincs asszonya, és valamit ennie kell. Meg amúgy is ez az étel a pásztorok eledele, furcsa is lenne, ha nem tudná elkészíteni. Az azonban meglepi, hogy ennyire jó illata van. A Sajt-mester régen evett már húst, és egy kissé össze is szorul a gyomra amiatt, hogy szegény állatnak meg kellett halnia emiatt, de hát nincs mit tenni. Az már halott volt, mire ő megérkezett.*
-Mi lesz a következő feladat, bácsi? *Fordul a szakállas felé, hiszen ugyan most a gerendák feltételéről volt szó, de talán nem rögtön azt kell majd csinálni. Az egy nagy munkának hangzik, jól rá kell készülni.*
1795. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-21 09:03:33
Üzenet elküldve: 2019-01-21 09:03:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Indulós//
*Az öreg érzi, hogy a nőnek nagyon nagy szüksége van az ölelésére, az elmúlt negyven évben összecsiszolódtak annyira, hogy egy-egy rezdülésből tudják, hogy mit gondol a másik, hogy mire van szüksége. Az asszony úgy néz a fiatal nőre, mintha szellemet látna, de így néz rá fia és férje is. A nő lepattan a nyeregből, egykettőre előtte áll, ő meg csak nézi elkerekedett szemekkel, ösztönösen hátrál. Közben a férfi is felfedezi az általános döbbenet okát, mire az öregember már felcsattan.*
- Nem érted?! NEM ÉRTED?! Könnyű neked, mi? Nem érted. Honnan is tudnád, hogy milyen az, mikor egy asszony melléről letépik csecsemőjét? De egy zacskó arany majd kárpótolja őt, nem igaz? Sayqueves.
*Olyan megvetően mondja ki a családnevet, hogy a férfi érezheti az eleven gyűlöletet.*
- Kérlek! Kérlek!
*Az asszony az öregemberbe kapaszkodik, könnyes szemekkel néz rá, tekintete is kérleli.*
- Nem szabad! Kérlek!
*Hangja suttogó, de a fiatal nő még az asszony hangjában is magára ismerhet.*
- Megfogadtuk, hogy elfelejtjük. Csak menjünk haza és felejtsük el.
*Az öreg érzi, hogy a nőnek nagyon nagy szüksége van az ölelésére, az elmúlt negyven évben összecsiszolódtak annyira, hogy egy-egy rezdülésből tudják, hogy mit gondol a másik, hogy mire van szüksége. Az asszony úgy néz a fiatal nőre, mintha szellemet látna, de így néz rá fia és férje is. A nő lepattan a nyeregből, egykettőre előtte áll, ő meg csak nézi elkerekedett szemekkel, ösztönösen hátrál. Közben a férfi is felfedezi az általános döbbenet okát, mire az öregember már felcsattan.*
- Nem érted?! NEM ÉRTED?! Könnyű neked, mi? Nem érted. Honnan is tudnád, hogy milyen az, mikor egy asszony melléről letépik csecsemőjét? De egy zacskó arany majd kárpótolja őt, nem igaz? Sayqueves.
*Olyan megvetően mondja ki a családnevet, hogy a férfi érezheti az eleven gyűlöletet.*
- Kérlek! Kérlek!
*Az asszony az öregemberbe kapaszkodik, könnyes szemekkel néz rá, tekintete is kérleli.*
- Nem szabad! Kérlek!
*Hangja suttogó, de a fiatal nő még az asszony hangjában is magára ismerhet.*
- Megfogadtuk, hogy elfelejtjük. Csak menjünk haza és felejtsük el.
1794. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-20 18:09:30
Üzenet elküldve: 2019-01-20 18:09:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
*Azért van ott Reeno, meg Nyikhaj és Latamie, hogy vezessék a hajót és tegyék... tegyék azt, amit a hajóval tenni kell. Az igric meg azért van ott, hogy a legelőnyösebben tudjanak üzletet kötni. Meronnan meg azért, hogy ha valaki nem akar fizetni, akkor meggyőzze arról, hogy jobban jár, ha fizet.
Ezek a feladatok, persze, hogy Cha'yss nem számít arra, hogy még kötelekkel, meg vitorlákkal is kell bajlódnia. Bár a dolognak megvan a maga szépsége, tudja, hogy nem ebből fog élni.
A parton megkapja Latamie részesedését is, így már sokkal jobb lehetőségeik vannak, többet tudnak vásárolni, amit aztán jó haszonnal adjanak el a városban. Minden a terv szerint alakul.*
- Merre? A piacra, tharg bazár, vagy mi a neve. *Teszi csípőre kezeit a bárd, majd felmérve a környéket, máris megindul, hogy bevásároljanak mindent, amiből hasznot remél.
A kabátos incidenst után meglepődve simít végig fekete mellényén a kabát szára alatt, már nem mintha a dohányrúd meggyújtása bármiféle koszt is okozott volna rajta, de a drága ruhák ilyetén használata nincs az ínyére.*
- Nem fogunk kóvályogni és neki sokkal jobb, ha nem jön velünk. *Válaszol, ahogy megigazítja ingének szegélyét.*
- Volt már dolga a thargokkal és nem túl jó emlékekkel váltak el. *Ennyi magyarázatot ad csak, aztán megindul a piac felé.
Ott aztán egymás után látogatja meg, valószínűleg Latamievel az oldalán az összes szóba jöhető kereskedőt és árust. Vesz mindenből, amit jónak talál, de mindenhol alkudik az árura, hol a mennyiségre, hol az árára. Így szép lassan gyűlik az áru, amellyel megtöltik majd a Vidra rakodóterét. Még állatot is vesz, de csak a baromfiakat tartja meg élve, a többit feldolgozva kéri az eladótól, úgy könnyebben túladhat rajta.
Mire végeznek, számításai szerint a hajó raktere megtelik és ő könnyebb lesz 1264 arannyal, amit az árukért fizet ki az eladóknak (Mesélő (Májmétely)) ott helyben.
*
- Pompás. *Mosolyog Latamiere. Szóljunk majd Reenonak és annak a Nyikhajnak, vagy kinek, hogy mindent hordjanak fel a Vidrára.*
- No, lássuk, mi van még itt. *Néz szét, szokásosan csípőre téve kesztyűs kezeit.*
*Azért van ott Reeno, meg Nyikhaj és Latamie, hogy vezessék a hajót és tegyék... tegyék azt, amit a hajóval tenni kell. Az igric meg azért van ott, hogy a legelőnyösebben tudjanak üzletet kötni. Meronnan meg azért, hogy ha valaki nem akar fizetni, akkor meggyőzze arról, hogy jobban jár, ha fizet.
Ezek a feladatok, persze, hogy Cha'yss nem számít arra, hogy még kötelekkel, meg vitorlákkal is kell bajlódnia. Bár a dolognak megvan a maga szépsége, tudja, hogy nem ebből fog élni.
A parton megkapja Latamie részesedését is, így már sokkal jobb lehetőségeik vannak, többet tudnak vásárolni, amit aztán jó haszonnal adjanak el a városban. Minden a terv szerint alakul.*
- Merre? A piacra, tharg bazár, vagy mi a neve. *Teszi csípőre kezeit a bárd, majd felmérve a környéket, máris megindul, hogy bevásároljanak mindent, amiből hasznot remél.
A kabátos incidenst után meglepődve simít végig fekete mellényén a kabát szára alatt, már nem mintha a dohányrúd meggyújtása bármiféle koszt is okozott volna rajta, de a drága ruhák ilyetén használata nincs az ínyére.*
- Nem fogunk kóvályogni és neki sokkal jobb, ha nem jön velünk. *Válaszol, ahogy megigazítja ingének szegélyét.*
- Volt már dolga a thargokkal és nem túl jó emlékekkel váltak el. *Ennyi magyarázatot ad csak, aztán megindul a piac felé.
Ott aztán egymás után látogatja meg, valószínűleg Latamievel az oldalán az összes szóba jöhető kereskedőt és árust. Vesz mindenből, amit jónak talál, de mindenhol alkudik az árura, hol a mennyiségre, hol az árára. Így szép lassan gyűlik az áru, amellyel megtöltik majd a Vidra rakodóterét. Még állatot is vesz, de csak a baromfiakat tartja meg élve, a többit feldolgozva kéri az eladótól, úgy könnyebben túladhat rajta.
Mire végeznek, számításai szerint a hajó raktere megtelik és ő könnyebb lesz 1264 arannyal, amit az árukért fizet ki az eladóknak (Mesélő (Májmétely)) ott helyben.
*- Pompás. *Mosolyog Latamiere. Szóljunk majd Reenonak és annak a Nyikhajnak, vagy kinek, hogy mindent hordjanak fel a Vidrára.*
- No, lássuk, mi van még itt. *Néz szét, szokásosan csípőre téve kesztyűs kezeit.*
1793. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-20 14:02:55
Üzenet elküldve: 2019-01-20 14:02:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Indulós//
* A férfinak fura, hogy ekkora figyelmet szentelnek még délen is a Sayqueves névnek. Érti ő, hogy a családjuk régóta fenn áll, és nehezen találni olyat, aki még nem hallott a nemes elfekről, de mégse várt ilyen fogadtatást. *
- Elnézzük, megértjük. * Legyint nagylelkűen a kérésre, mert tényleg nem akarja, hogy a pórnép emiatt érezze magát kevesebbnek, vagy azt gondolják, hogy megbántják ezzel a nemeseket. Magában már el is határozza, hogy a legjobb az lesz, ha indulnak tovább mielőbb, hogy ne keveredjenek bajba, és a munkások is folytathassák a tevékenységüket, amikor kiszúrja, hogy mi is a nagy érdeklődés oka. *
- Dehát... Az... mi? Wymni? * Döbbenten kezdi ő is kapkodni a fejét a két nő között, hiába a nemesi vér, vannak olyan helyzetek, amikor nem ütköznek ki a társadalmi különbségek, és mindkét osztály ugyan úgy viselkedik. *
- Nem értem... hogy lehet? * Még sose látta, hogy ketten ennyire hasonlítsanak, és ne legyenek rokonok. Persze Dram olvasott már sok furcsaságról, és ezért is tartja magát tapasztalt férfinak, de ilyenről még sosem. *
* A férfinak fura, hogy ekkora figyelmet szentelnek még délen is a Sayqueves névnek. Érti ő, hogy a családjuk régóta fenn áll, és nehezen találni olyat, aki még nem hallott a nemes elfekről, de mégse várt ilyen fogadtatást. *
- Elnézzük, megértjük. * Legyint nagylelkűen a kérésre, mert tényleg nem akarja, hogy a pórnép emiatt érezze magát kevesebbnek, vagy azt gondolják, hogy megbántják ezzel a nemeseket. Magában már el is határozza, hogy a legjobb az lesz, ha indulnak tovább mielőbb, hogy ne keveredjenek bajba, és a munkások is folytathassák a tevékenységüket, amikor kiszúrja, hogy mi is a nagy érdeklődés oka. *
- Dehát... Az... mi? Wymni? * Döbbenten kezdi ő is kapkodni a fejét a két nő között, hiába a nemesi vér, vannak olyan helyzetek, amikor nem ütköznek ki a társadalmi különbségek, és mindkét osztály ugyan úgy viselkedik. *
- Nem értem... hogy lehet? * Még sose látta, hogy ketten ennyire hasonlítsanak, és ne legyenek rokonok. Persze Dram olvasott már sok furcsaságról, és ezért is tartja magát tapasztalt férfinak, de ilyenről még sosem. *
1792. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-20 01:39:25
Üzenet elküldve: 2019-01-20 01:39:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Én! *bár a kérdés nem igényel választ, nem bírja kihagyni, hogy egy határozott biccentéssel rá ne vágja. Igaz, jóformán semmit sem tud a férfiról, vagy legalábbis nem tudja, elhiheti-e, amit tőle hallott, annyit azonban határozottan tud, vagy még inkább érez, hogy annyi jóindulat és kedvesség azért szorult belé, hogy ne hagyjon halálra fagyni senkit, és ne is tüntesse el az illetőt.*
- Ez igazán tisztelendő! *jegyzi meg mosolyogva a csapongással és a testvéri szeretettel kapcsolatban. ~Valóban, azt tényleg nem lehetne mondani, hogy túlzott csapongó lennél érzelmek terén, sőt inkább az ellenkezője. És az is csodálatraméltó, hogy a különbözőségek ellenére mégis mennyire szereted a húgod. Látod? Tudtam én, hogy jó ember vagy, még ha kicsit fura is...~ írja fel gondolatban mindkét tulajdonságot Tizio érdemei közé. Azonban hamarosan a negatív jellemvonások listája is bővül*
- Ez nem is igaz! Még hogy én töröm el a bordádat vagy az életedre török... Ha kettőnk közül valaki rágalmazott valakit, akkor az te vagy, ugyanis semmi ilyesmi nem állt szándékomban! *biggyeszti le ajkait durcásan, ezúttal ő játszva túl a dühöt és a szomorúságot* Különben is, most ismerted be, hogy bűnös vagy, miattad fáj a lábam, így a rágalmazás már nem is rágalmazás! *túlozza el kissé továbbra is, mennyire a szívére vette Tizio szavait, miszerint bármi rosszat tett volna, rámutatva, hogy igenis helytálló volt kijelentése a balesete körülményeit illetően.*
- Mindegynek nem mindegy, éppen ezért nem is fogod megtudni, hogy áll a helyzet pontosan! *próbálkozik meg hasonlóan kifejezéstelen arccal, mint amit eddig Tizionál látott, bár a szája sarkában bujkáló mosoly valószínűleg így is elárulja, mennyire jókedve is van valójában* De előre szólok, ha esetleg még egyszer megpróbálnád kitörni a bokám, akkor védekezni fogok! *figyelmezteti a férfit csak a miheztartás végett, hiszen míg az előző kérdésekre határozott nem a válasz, vagyis nem lenne képes senkinek az életére törni, addig a sajátját igenis védeni fogja, ha arra kerülne a sor. Beszélgetés közben igen hamar lehullik róla a maszk, és minden érzelme az arcára íródik, mely így jelen esetben vidámsága mellett csipetnyi szomorúságot is tükröz, amiért Tiziot közel sem ilyen könnyű kiismerni*
- Honnan tudjam, hogy nem vagy épp most is bosszúszomjas? Vagy nem azon töprengsz, hogy próbálhatnál meg újra eltenni láb alól? *bizonytalanodik el mondandója végére, hiszen ami viccelődésnek indult, valahol mélyen azért tényleg aggasztja kissé. ~Vajon mire gondolsz most?~ pillant fürkészően a kék szemekbe, és bár választ nem kap, az egyértelművé válik számára, a férfinak másféle tervei vannak. Ő maga pedig örömmel osztozik ezekben, élvezve a gyengéd, majd egyre hevesebb csókot, ahogy szorosan Tiziohoz simul. Egy pillanatra megszűnik a világ körülötte, semmi más nem jut el agyáig, csak összeforró ajkaik és a tüzes érintések, melyik testét és lelkét egyaránt felhevítik. Legszívesebben így maradna örökre, kifejezetten sajnálva, mikor eljön az elválás pillanata*
- Bármikor! *vigyorodik el a furcsa kérés hallatán* Csak vigyázz, nehogy egyszer sikerrel járjak! *teszi hozzá tréfásan. ~Nekem jobban fájna, mint neked. És akkor az engesztelés is ugrott!~ folytatja gondolatban, kezeivel továbbra is Tizio vállába kapaszkodva, ugyanis olyan könnyűnek érzi a fejét és egész testét, hogy attól fél, ha nem fogják egymást, akkor egyszer csak egy erősebb fuvallat elsodorja innen.*
- Én! *bár a kérdés nem igényel választ, nem bírja kihagyni, hogy egy határozott biccentéssel rá ne vágja. Igaz, jóformán semmit sem tud a férfiról, vagy legalábbis nem tudja, elhiheti-e, amit tőle hallott, annyit azonban határozottan tud, vagy még inkább érez, hogy annyi jóindulat és kedvesség azért szorult belé, hogy ne hagyjon halálra fagyni senkit, és ne is tüntesse el az illetőt.*
- Ez igazán tisztelendő! *jegyzi meg mosolyogva a csapongással és a testvéri szeretettel kapcsolatban. ~Valóban, azt tényleg nem lehetne mondani, hogy túlzott csapongó lennél érzelmek terén, sőt inkább az ellenkezője. És az is csodálatraméltó, hogy a különbözőségek ellenére mégis mennyire szereted a húgod. Látod? Tudtam én, hogy jó ember vagy, még ha kicsit fura is...~ írja fel gondolatban mindkét tulajdonságot Tizio érdemei közé. Azonban hamarosan a negatív jellemvonások listája is bővül*
- Ez nem is igaz! Még hogy én töröm el a bordádat vagy az életedre török... Ha kettőnk közül valaki rágalmazott valakit, akkor az te vagy, ugyanis semmi ilyesmi nem állt szándékomban! *biggyeszti le ajkait durcásan, ezúttal ő játszva túl a dühöt és a szomorúságot* Különben is, most ismerted be, hogy bűnös vagy, miattad fáj a lábam, így a rágalmazás már nem is rágalmazás! *túlozza el kissé továbbra is, mennyire a szívére vette Tizio szavait, miszerint bármi rosszat tett volna, rámutatva, hogy igenis helytálló volt kijelentése a balesete körülményeit illetően.*
- Mindegynek nem mindegy, éppen ezért nem is fogod megtudni, hogy áll a helyzet pontosan! *próbálkozik meg hasonlóan kifejezéstelen arccal, mint amit eddig Tizionál látott, bár a szája sarkában bujkáló mosoly valószínűleg így is elárulja, mennyire jókedve is van valójában* De előre szólok, ha esetleg még egyszer megpróbálnád kitörni a bokám, akkor védekezni fogok! *figyelmezteti a férfit csak a miheztartás végett, hiszen míg az előző kérdésekre határozott nem a válasz, vagyis nem lenne képes senkinek az életére törni, addig a sajátját igenis védeni fogja, ha arra kerülne a sor. Beszélgetés közben igen hamar lehullik róla a maszk, és minden érzelme az arcára íródik, mely így jelen esetben vidámsága mellett csipetnyi szomorúságot is tükröz, amiért Tiziot közel sem ilyen könnyű kiismerni*
- Honnan tudjam, hogy nem vagy épp most is bosszúszomjas? Vagy nem azon töprengsz, hogy próbálhatnál meg újra eltenni láb alól? *bizonytalanodik el mondandója végére, hiszen ami viccelődésnek indult, valahol mélyen azért tényleg aggasztja kissé. ~Vajon mire gondolsz most?~ pillant fürkészően a kék szemekbe, és bár választ nem kap, az egyértelművé válik számára, a férfinak másféle tervei vannak. Ő maga pedig örömmel osztozik ezekben, élvezve a gyengéd, majd egyre hevesebb csókot, ahogy szorosan Tiziohoz simul. Egy pillanatra megszűnik a világ körülötte, semmi más nem jut el agyáig, csak összeforró ajkaik és a tüzes érintések, melyik testét és lelkét egyaránt felhevítik. Legszívesebben így maradna örökre, kifejezetten sajnálva, mikor eljön az elválás pillanata*
- Bármikor! *vigyorodik el a furcsa kérés hallatán* Csak vigyázz, nehogy egyszer sikerrel járjak! *teszi hozzá tréfásan. ~Nekem jobban fájna, mint neked. És akkor az engesztelés is ugrott!~ folytatja gondolatban, kezeivel továbbra is Tizio vállába kapaszkodva, ugyanis olyan könnyűnek érzi a fejét és egész testét, hogy attól fél, ha nem fogják egymást, akkor egyszer csak egy erősebb fuvallat elsodorja innen.*
1791. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-19 23:57:52
Üzenet elküldve: 2019-01-19 23:57:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnalfény//
//Az ispotálytól távolodva//
- Ó, értem! *bólogat lelkesen, mikor megérti, pontosan mi is a különbség a két varázslat közt. ~Fényvirág... biztos szép lehet!~ mereng el magában a kellemes csengésű néven, alig várva, hogy egyszer majd kipróbálhassa. A fény és a tűz közti eltérés is világosnak tűnik számára, bár később szívesebben olvasna még utána, pontosan hogyan válik el a kettő, mikortól számít már a fény tűznek és fordítva. De a fény elszívásának ötlete is kellőképpen foglalkoztatja*
- Rendben! *bólint rá a javaslatra, feljegyezve elméjében a kérdést, hogy pár év múlva, mikor már elég tapasztalattal rendelkezik a mágia terén, visszatérjen rá*
- Nem gond, szeretem a megválaszolhatatlan kérdéseket... mindig adnak valamit, amin gondolkodni lehet! *pillant nevetve a fiúra, hiszen ha belegondol, beszélgetéseik nagy része ilyen kérdések körül forgott. ~Vagy nekem legalábbis megválaszolhatatlannak tűntek...~ teszi hozzá magában, hiszen biztos benne, kitartó tanulással egy részükre talán mégis találhat megfejtést. ~Ha nem is a teljes igazságot, de legalább valamit, ami megnyugvást hozhat!~ fűzi hozzá gondolatban, hiszen még magának se meri bevallani, de határozottan zavarja, ha valamire nem találja a megoldást. Egyelőre azonban félreteszi a válaszok hiánya iránt érzett aggodalmát, hogy inkább a jelenre koncentrálhasson, ahol épp a víztükrök kerülnek terítékre. ~A víz veszedelmes!~ gondolja, ahogy újra előjön félelme a nagyobb vízmennyiségekkel szemben, mégis valami furcsa mód lenyűgözik a hallottak, és hirtelen nagy kedvet érez, hogy újból megvizsgálja a természetben is a fény és a víz különös játékát. A fény ilyen fürge és változatos útja mindenesetre egészen elképeszti. Arra is csak megértően tud bólintani, mikor kiderül, hogy az útnak nem mindig van értelme, hiszen régen belátta már, ami a világban történik, csak nagyon ritkán zajlik le értelmes okok miatt, és gyakran a legjobb válasz, amit adni tudunk az az, hogy nincs válasz, értelmezze mindenki úgy a dolgokat, ahogy szeretné. A borongós merengést maga mögött hagyva azonban ő is vesz egy nagy levegőt, örülve, mikor az elvont kérdések helyett a gyakorlatiasabb problémák kerülnek előtérbe*
- Odáig rendben, hogy az értelem vonzza a manát, de ettől még mitől fog engedelmeskedni nekünk? *kérdezősködik tovább az alapokról, mert hiába tanult már erről, nem szeretne elsiklani semmi apró tényező felett sem* Attól, hogy én szeretném, ha az energiából fény lenne, miért fog ez bekövetkezni? *fogalmazza át kicsit a kérdését, hiszen a fiú szavai nyomán erős kétségei támadtak afelől, hogy ő képes lesz-e bárkit vagy bármit is kényszeríteni bármire, vagy rávenni, hogy azt csinálja, amit ő szeretne, hiszen eddig csak csúfos kudarcokat tudhat maga mögött ezen a téren. A csillagos hasonlat azonban megragadja a képzeletét*
- A csillagok miért ragyognak? Őket is kényszeríti valami, hogy világítsanak? *kíváncsiskodik tovább, ahogy egyik izgalmas téma a másik után kerül elő. Az sem zavarja különösebben, ha valamelyik kérdésére most nem is kap választ, sőt, ez csak ösztönzőleg hat rá, hisz így van, ami motiválja a továbbtanulásban.*
- Világos! *bólint a fény háromféle viselkedését illetően, magában nevetve, mennyire ideillő is most ez a válasz. Jókedve pedig csak fokozódik, mikor úgy tűnik, végre rátérnek a tényleges próbálkozásra is. Figyelmesen igyekszik megjegyezni minden hasznos tanácsot, ám az új információkkal együtt nem csak tudása, de aggodalma is nő, vajon tényleg képes lesz-e megvalósítani mindazt, amiről eddig csak beszélgettek. Rémülete akkor hág a tetőfokára, mikor le kéne hunynia a szemét. Bizonytalanul pillant a fiúra, vajon ez nem csak valami tréfa-e, ám végül nagy levegőt véve mégiscsak becsukja a szemét. Hirtelen nagyon riadtnak és bizonytalannak érzi magát, a gyengéd érintés azonban megnyugtatja kissé. Örül, hogy van kire támaszkodnia, ez pedig önbizalmán is dob egy keveset, bár kezét még így is csak félve nyújtja előre. Érzi, hogy remeg kissé, ám hiába próbálja megőrizni a hidegvérét, a remegés továbbra is megmarad. Igyekszik azonban túllendülni ezen, és elképzelni a nyolcágú csillagot, illetve a formálódó fényt. Mikor először érzi meg a bizsergést a tenyerén, egy halk felszisszenés közben akaratlanul is kissé visszahúzza a kezét, hamar próbál azonban megnyugodni és visszaállni a kiinduló pozícióba. A bizsergés továbbra is megmarad, sőt, egy idő után mintha valami mást is érezne, azonban nem meri megnézni, mi is történik körülötte pontosan*
- Sikerült? *fordítja a fejét abba az irányba, amerre a fiút sejti, szemeit továbbra is szorosan lezárva, mintha csak odalenne a varázslat, ha megpillantaná, mi van, vagy éppen nincs a tenyerében.*
A varázsló előretartja tenyerét, melynek hatására abból vékony fénysugár lövell ki. Hatása addig tart, míg a varázsló vissza nem húzza a kezét vagy ökölbe nem zárja tenyerét.
//Az ispotálytól távolodva//
- Ó, értem! *bólogat lelkesen, mikor megérti, pontosan mi is a különbség a két varázslat közt. ~Fényvirág... biztos szép lehet!~ mereng el magában a kellemes csengésű néven, alig várva, hogy egyszer majd kipróbálhassa. A fény és a tűz közti eltérés is világosnak tűnik számára, bár később szívesebben olvasna még utána, pontosan hogyan válik el a kettő, mikortól számít már a fény tűznek és fordítva. De a fény elszívásának ötlete is kellőképpen foglalkoztatja*
- Rendben! *bólint rá a javaslatra, feljegyezve elméjében a kérdést, hogy pár év múlva, mikor már elég tapasztalattal rendelkezik a mágia terén, visszatérjen rá*
- Nem gond, szeretem a megválaszolhatatlan kérdéseket... mindig adnak valamit, amin gondolkodni lehet! *pillant nevetve a fiúra, hiszen ha belegondol, beszélgetéseik nagy része ilyen kérdések körül forgott. ~Vagy nekem legalábbis megválaszolhatatlannak tűntek...~ teszi hozzá magában, hiszen biztos benne, kitartó tanulással egy részükre talán mégis találhat megfejtést. ~Ha nem is a teljes igazságot, de legalább valamit, ami megnyugvást hozhat!~ fűzi hozzá gondolatban, hiszen még magának se meri bevallani, de határozottan zavarja, ha valamire nem találja a megoldást. Egyelőre azonban félreteszi a válaszok hiánya iránt érzett aggodalmát, hogy inkább a jelenre koncentrálhasson, ahol épp a víztükrök kerülnek terítékre. ~A víz veszedelmes!~ gondolja, ahogy újra előjön félelme a nagyobb vízmennyiségekkel szemben, mégis valami furcsa mód lenyűgözik a hallottak, és hirtelen nagy kedvet érez, hogy újból megvizsgálja a természetben is a fény és a víz különös játékát. A fény ilyen fürge és változatos útja mindenesetre egészen elképeszti. Arra is csak megértően tud bólintani, mikor kiderül, hogy az útnak nem mindig van értelme, hiszen régen belátta már, ami a világban történik, csak nagyon ritkán zajlik le értelmes okok miatt, és gyakran a legjobb válasz, amit adni tudunk az az, hogy nincs válasz, értelmezze mindenki úgy a dolgokat, ahogy szeretné. A borongós merengést maga mögött hagyva azonban ő is vesz egy nagy levegőt, örülve, mikor az elvont kérdések helyett a gyakorlatiasabb problémák kerülnek előtérbe*
- Odáig rendben, hogy az értelem vonzza a manát, de ettől még mitől fog engedelmeskedni nekünk? *kérdezősködik tovább az alapokról, mert hiába tanult már erről, nem szeretne elsiklani semmi apró tényező felett sem* Attól, hogy én szeretném, ha az energiából fény lenne, miért fog ez bekövetkezni? *fogalmazza át kicsit a kérdését, hiszen a fiú szavai nyomán erős kétségei támadtak afelől, hogy ő képes lesz-e bárkit vagy bármit is kényszeríteni bármire, vagy rávenni, hogy azt csinálja, amit ő szeretne, hiszen eddig csak csúfos kudarcokat tudhat maga mögött ezen a téren. A csillagos hasonlat azonban megragadja a képzeletét*
- A csillagok miért ragyognak? Őket is kényszeríti valami, hogy világítsanak? *kíváncsiskodik tovább, ahogy egyik izgalmas téma a másik után kerül elő. Az sem zavarja különösebben, ha valamelyik kérdésére most nem is kap választ, sőt, ez csak ösztönzőleg hat rá, hisz így van, ami motiválja a továbbtanulásban.*
- Világos! *bólint a fény háromféle viselkedését illetően, magában nevetve, mennyire ideillő is most ez a válasz. Jókedve pedig csak fokozódik, mikor úgy tűnik, végre rátérnek a tényleges próbálkozásra is. Figyelmesen igyekszik megjegyezni minden hasznos tanácsot, ám az új információkkal együtt nem csak tudása, de aggodalma is nő, vajon tényleg képes lesz-e megvalósítani mindazt, amiről eddig csak beszélgettek. Rémülete akkor hág a tetőfokára, mikor le kéne hunynia a szemét. Bizonytalanul pillant a fiúra, vajon ez nem csak valami tréfa-e, ám végül nagy levegőt véve mégiscsak becsukja a szemét. Hirtelen nagyon riadtnak és bizonytalannak érzi magát, a gyengéd érintés azonban megnyugtatja kissé. Örül, hogy van kire támaszkodnia, ez pedig önbizalmán is dob egy keveset, bár kezét még így is csak félve nyújtja előre. Érzi, hogy remeg kissé, ám hiába próbálja megőrizni a hidegvérét, a remegés továbbra is megmarad. Igyekszik azonban túllendülni ezen, és elképzelni a nyolcágú csillagot, illetve a formálódó fényt. Mikor először érzi meg a bizsergést a tenyerén, egy halk felszisszenés közben akaratlanul is kissé visszahúzza a kezét, hamar próbál azonban megnyugodni és visszaállni a kiinduló pozícióba. A bizsergés továbbra is megmarad, sőt, egy idő után mintha valami mást is érezne, azonban nem meri megnézni, mi is történik körülötte pontosan*
- Sikerült? *fordítja a fejét abba az irányba, amerre a fiút sejti, szemeit továbbra is szorosan lezárva, mintha csak odalenne a varázslat, ha megpillantaná, mi van, vagy éppen nincs a tenyerében.*
A varázsló előretartja tenyerét, melynek hatására abból vékony fénysugár lövell ki. Hatása addig tart, míg a varázsló vissza nem húzza a kezét vagy ökölbe nem zárja tenyerét.
1790. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-19 18:32:55
Üzenet elküldve: 2019-01-19 18:32:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Persze, talán nem számít a feladatra egyik jómadár sem, de ez Latamie-t nem tartja vissza attól, hogy leterhelje őket. Valójában csak azt sajnálja, hogy nincsen nyáridő, hogy minden mozdulatsort, amit a kötelek húzása, vonása, és a horgony engedése követel, félmeztelenül tennék meg. Főleg a fivérpárt nézné szívesen a kormány mellől, aztán akár közelebbről is.*
~Az volna csak a szép.~
- Hagyj nekem is valamit abban az ivóban *Kiált Meronnan után vigyorogva. Ha időben vásárolnának még ő is bedobna egy kupicával.*
- Különben nem vagytok teljesen reménytelenek. Mire Artheniorba érünk, kenitek-vágjátok a halász módit. *Lódítja Chayssnek nevetgélve, mert attól azért még messze vannak, de mégis emelkedett a hangulata, a sikeres manőver után. Az a kis kiszögellés pont jól jött, talán éppen emiatt is van így kialakítva a part, hogy egy palló elérhesse a szárazföldet. Mégsem övéké az egyetlen Artheniorba tartó hajó.
A Nyikhaj marad az öreggel a hajón, Latamie pedig mint a jó kapitány utoljára hagyja el a bárkát. Ruganyos léptekkel indul Cha'yss után.*
- Jatényleg. Kiment a fejemből. Bocs. *Szemenszedett hazugság. Persze hogy az. És még csak nem is sajnálja. Szemtelen rókamosolya árulkodik erről, és még csak nem is próbálja elfedni.* Tessék.
* Adja át a 700 arany tartalmú erszényt Cha'yss Cano Caldorcor-nak. Ebben tényleg arany cseng, nem holmi kavicsok, amivel az ajtónállókat vesztegeti úton útfélen, és amikről franc sem tudja mennyi a valódi értékük.*
- Most merre? *Lapogatja a zsebeit, s bár eddig mindig dohány után kutatott, most a térkép a célja. Ha megtalálja, behajtogatja, hogy egy kezében meg tudja fogni, és a másikkal rábökhessen a helyzetükre.*
- Itt vagyunk. Itt van Amonvagymi, és szerintem itt kellene valahol lennie a piacnak. Szóval. Arra. Különben a bátyád ha járt erre, igazán mutathatta volna az utat. Nem kóvályognánk, mint gólyafos a levegőben. *Morgolódik, miközben elteszi a belső zsebébe a térképet, és egy dohány sodrást húz elő.*
- Várj! *Állítja meg Chaysst, ha az elindult, kabátjába próbál belekapni, hogy egy rövidke maradásra bírja. Tőle oldalt állva, mégis közel húzódva hozzá, védi a hideg széltől magát arra a fontos pillanatra. Kabátja egyik szárnyát is kitárja, hogy védje a tűzcsiholó pálcikát, amit gyakorlott laza csukló mozdulattal szikráztat fel az egyik bőrpánton. Így már biztosan nem lobban el. Gyúl a parázs és fűszeres füsttel lengve emeli fel a vörös a fejét, hogy a korábban kijelölt úton induljon el.*
A hozzászólás írója (Latamie Partalle) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.19 18:36:55
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Persze, talán nem számít a feladatra egyik jómadár sem, de ez Latamie-t nem tartja vissza attól, hogy leterhelje őket. Valójában csak azt sajnálja, hogy nincsen nyáridő, hogy minden mozdulatsort, amit a kötelek húzása, vonása, és a horgony engedése követel, félmeztelenül tennék meg. Főleg a fivérpárt nézné szívesen a kormány mellől, aztán akár közelebbről is.*
~Az volna csak a szép.~
- Hagyj nekem is valamit abban az ivóban *Kiált Meronnan után vigyorogva. Ha időben vásárolnának még ő is bedobna egy kupicával.*
- Különben nem vagytok teljesen reménytelenek. Mire Artheniorba érünk, kenitek-vágjátok a halász módit. *Lódítja Chayssnek nevetgélve, mert attól azért még messze vannak, de mégis emelkedett a hangulata, a sikeres manőver után. Az a kis kiszögellés pont jól jött, talán éppen emiatt is van így kialakítva a part, hogy egy palló elérhesse a szárazföldet. Mégsem övéké az egyetlen Artheniorba tartó hajó.
A Nyikhaj marad az öreggel a hajón, Latamie pedig mint a jó kapitány utoljára hagyja el a bárkát. Ruganyos léptekkel indul Cha'yss után.*
- Jatényleg. Kiment a fejemből. Bocs. *Szemenszedett hazugság. Persze hogy az. És még csak nem is sajnálja. Szemtelen rókamosolya árulkodik erről, és még csak nem is próbálja elfedni.* Tessék.
* Adja át a 700 arany tartalmú erszényt Cha'yss Cano Caldorcor-nak.
Ebben tényleg arany cseng, nem holmi kavicsok, amivel az ajtónállókat vesztegeti úton útfélen, és amikről franc sem tudja mennyi a valódi értékük.*- Most merre? *Lapogatja a zsebeit, s bár eddig mindig dohány után kutatott, most a térkép a célja. Ha megtalálja, behajtogatja, hogy egy kezében meg tudja fogni, és a másikkal rábökhessen a helyzetükre.*
- Itt vagyunk. Itt van Amonvagymi, és szerintem itt kellene valahol lennie a piacnak. Szóval. Arra. Különben a bátyád ha járt erre, igazán mutathatta volna az utat. Nem kóvályognánk, mint gólyafos a levegőben. *Morgolódik, miközben elteszi a belső zsebébe a térképet, és egy dohány sodrást húz elő.*
- Várj! *Állítja meg Chaysst, ha az elindult, kabátjába próbál belekapni, hogy egy rövidke maradásra bírja. Tőle oldalt állva, mégis közel húzódva hozzá, védi a hideg széltől magát arra a fontos pillanatra. Kabátja egyik szárnyát is kitárja, hogy védje a tűzcsiholó pálcikát, amit gyakorlott laza csukló mozdulattal szikráztat fel az egyik bőrpánton. Így már biztosan nem lobban el. Gyúl a parázs és fűszeres füsttel lengve emeli fel a vörös a fejét, hogy a korábban kijelölt úton induljon el.*
A hozzászólás írója (Latamie Partalle) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.19 18:36:55
1789. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-19 15:26:02
Üzenet elküldve: 2019-01-19 15:26:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Effy birtoka//
*Aenae igen könnyen jön zavarba és ez a szituáció végképp kicsinálja, Garik, a néni, a mozsártörő.*
- Fabunkót, jaőőőizé, jól hangzik, bár lenne egy fabunkóm.
*Azt már észre sem veszi, hogy Rel hazudik, inkább csak úgy gondolja, hogy más szögből látja a dolgokat és emiatt más is az ő verziója. Rámosolyog, aztán Effyre.*
- Maradjunk annyiban, hogy vak vezet világtalant.
*Városiak, egyikük városibb, mint a másik és nagyon úgy tűnik, hogy nem is tudják ezt levetkőzni és átvedleni konyhatündérbe, pedig nagyon szeretne örömöt okozni barátnőjének, de még arra is alkalmatlan, hogy felismerjen egy mozsártörőt, úgyhogy jelen pillanatban szeretne igazán mélyre süllyedni. Mentőövet dob neki a néni, legalábbis ő úgy gondol rá, mintha az lenne.*
- Mi az a vakaró?
*Relre néz, aki ugyanezt kérdezi és valami megmagyarázhatatlan oknál fogva egyből viszketni kezd a könyöke, amit zavartan heherészve egyből neki is áll megvakarni. Végtelenül szerencsétlennek érzi magát és ezen a keresztkérdések - miért van nála mozsártörő, vagy milyen vakarót sütnek? - sem segítenek. Egyre inkább meggyőződésévé válik, hogy ő egy totális csődtömeg.*
//Effy birtoka//
*Aenae igen könnyen jön zavarba és ez a szituáció végképp kicsinálja, Garik, a néni, a mozsártörő.*
- Fabunkót, jaőőőizé, jól hangzik, bár lenne egy fabunkóm.
*Azt már észre sem veszi, hogy Rel hazudik, inkább csak úgy gondolja, hogy más szögből látja a dolgokat és emiatt más is az ő verziója. Rámosolyog, aztán Effyre.*
- Maradjunk annyiban, hogy vak vezet világtalant.
*Városiak, egyikük városibb, mint a másik és nagyon úgy tűnik, hogy nem is tudják ezt levetkőzni és átvedleni konyhatündérbe, pedig nagyon szeretne örömöt okozni barátnőjének, de még arra is alkalmatlan, hogy felismerjen egy mozsártörőt, úgyhogy jelen pillanatban szeretne igazán mélyre süllyedni. Mentőövet dob neki a néni, legalábbis ő úgy gondol rá, mintha az lenne.*
- Mi az a vakaró?
*Relre néz, aki ugyanezt kérdezi és valami megmagyarázhatatlan oknál fogva egyből viszketni kezd a könyöke, amit zavartan heherészve egyből neki is áll megvakarni. Végtelenül szerencsétlennek érzi magát és ezen a keresztkérdések - miért van nála mozsártörő, vagy milyen vakarót sütnek? - sem segítenek. Egyre inkább meggyőződésévé válik, hogy ő egy totális csődtömeg.*
1788. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-19 14:36:27
Üzenet elküldve: 2019-01-19 14:36:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Ki tudja? *Ezúttal egy alig látható mosoly tűnik fel a szája szegletében, jelezve, hogy Navának talán mégis igaza lehet és valóban nem hagyna senkit halálra fagyni és nem is tüntetne el senkit, neki nincsen az ilyesmihez gyomra, sosem volt.*
- Hát nem tudom. Nálam még nem volt ilyen, de nem is vagyok olyan csapongó lélek, mint a húgom. Ma még gyapjastevék, holnap már a selyemtyúkok. Lehet, hogy más férfiakkal megesik a dolog, én nem ismerek egyet sem. ~Csak csapongó csitriket.~ Igen, igyekszem rendes lenni vele, csak ketten maradtunk, vigyáznunk kell egymásra. ~Még akkor is, ha sosem szívleltük egymást különösebben.~ *Elelmélkedik egy hosszú pillanatig a húgához fűződő viszonyán, de aztán ismét a lányra pillant, szemöldöke felszalad, az előbbi halvány mosoly határozottabbá válik.*
- Óh, szóval eltöröd a bordám, az életemre törsz és még meg is vádolsz? Hát milyen szemenszedett rágalom ezt? *Egy halk nevetéssel honorálja is a lány elméletét.* - Igazad van, én alakítom így. Azt a göröngyöt is én varázsoltam a lábad elé, amiben megbotlottál. Mondtam az előbb, hogy rendszeresen nők erényére török. A mai áldozatom te vagy. *Viccnek szánja, a lány szavait is annak vette és még a lelkiismerete is tökéletesen tiszta, mert a lány maga tehet arról, hogy majdnem kitörte a bokáját. ~Ha nem taposod el a békaszemű spangliját, akkor már rég el is felejtettük volna, hogy láttuk ma egymást.~*
- Nem hinnéd, hogy képes lennél rá, vagy nem lennél rá képes? Nem mindegy ugyebár. *Elmélkedik hangosan. ~Én sem hinném, hogy képes lennél rá.~* - A bosszúszomjas arcom is ugyanilyen. ~És ez így van jól.~ Mi hasznom lenne abból, ha le lehetne olvasni az arcomról, hogy mit gondolok? Szerintem semmi. *Mi sem bizonyítja jobban a tézisét, mint az, hogy egy pillanattal később már egy csókban forrnak össze? A baj azzal van, hogy ez egy olyan pillanat, mikor mikor igenis az érzelmei irányítanak, jelen esetben az éhes szenvedély, amivel a kezdeti puhaság után a lányt csókolja, nemsoká úgy szorítja magához a lányt, mintha az egyetlen fogódzó lenne a világban, csak egy értelmes gondolat van az elméjében. ~Végre van nyálam.~ Hamarosan ezt is elsöpri a lány ajkának íze és testének melege, rögtön kimelegszik, lehunyt szemmel élvezi a dolgot és maga sem tudja, hogy mennyi idő telik el, de mosolyog, mikor elválnak az ajkaik végül.*
- Máskor is próbálj megmerényelni, hogy behajthassam ezt engesztelésül.
- Ki tudja? *Ezúttal egy alig látható mosoly tűnik fel a szája szegletében, jelezve, hogy Navának talán mégis igaza lehet és valóban nem hagyna senkit halálra fagyni és nem is tüntetne el senkit, neki nincsen az ilyesmihez gyomra, sosem volt.*
- Hát nem tudom. Nálam még nem volt ilyen, de nem is vagyok olyan csapongó lélek, mint a húgom. Ma még gyapjastevék, holnap már a selyemtyúkok. Lehet, hogy más férfiakkal megesik a dolog, én nem ismerek egyet sem. ~Csak csapongó csitriket.~ Igen, igyekszem rendes lenni vele, csak ketten maradtunk, vigyáznunk kell egymásra. ~Még akkor is, ha sosem szívleltük egymást különösebben.~ *Elelmélkedik egy hosszú pillanatig a húgához fűződő viszonyán, de aztán ismét a lányra pillant, szemöldöke felszalad, az előbbi halvány mosoly határozottabbá válik.*
- Óh, szóval eltöröd a bordám, az életemre törsz és még meg is vádolsz? Hát milyen szemenszedett rágalom ezt? *Egy halk nevetéssel honorálja is a lány elméletét.* - Igazad van, én alakítom így. Azt a göröngyöt is én varázsoltam a lábad elé, amiben megbotlottál. Mondtam az előbb, hogy rendszeresen nők erényére török. A mai áldozatom te vagy. *Viccnek szánja, a lány szavait is annak vette és még a lelkiismerete is tökéletesen tiszta, mert a lány maga tehet arról, hogy majdnem kitörte a bokáját. ~Ha nem taposod el a békaszemű spangliját, akkor már rég el is felejtettük volna, hogy láttuk ma egymást.~*
- Nem hinnéd, hogy képes lennél rá, vagy nem lennél rá képes? Nem mindegy ugyebár. *Elmélkedik hangosan. ~Én sem hinném, hogy képes lennél rá.~* - A bosszúszomjas arcom is ugyanilyen. ~És ez így van jól.~ Mi hasznom lenne abból, ha le lehetne olvasni az arcomról, hogy mit gondolok? Szerintem semmi. *Mi sem bizonyítja jobban a tézisét, mint az, hogy egy pillanattal később már egy csókban forrnak össze? A baj azzal van, hogy ez egy olyan pillanat, mikor mikor igenis az érzelmei irányítanak, jelen esetben az éhes szenvedély, amivel a kezdeti puhaság után a lányt csókolja, nemsoká úgy szorítja magához a lányt, mintha az egyetlen fogódzó lenne a világban, csak egy értelmes gondolat van az elméjében. ~Végre van nyálam.~ Hamarosan ezt is elsöpri a lány ajkának íze és testének melege, rögtön kimelegszik, lehunyt szemmel élvezi a dolgot és maga sem tudja, hogy mennyi idő telik el, de mosolyog, mikor elválnak az ajkaik végül.*
- Máskor is próbálj megmerényelni, hogy behajthassam ezt engesztelésül.
1787. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-19 12:22:04
Üzenet elküldve: 2019-01-19 12:22:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
*A matróz kérdésének tisztázása után az üzleti ügyeket beszélik meg, vagyis inkább az igric tárja társai elé a részleteket. Latamie széles, szemtelen vigyorát látva és szavait hallva Cha'yss hasonlóan elvigyorodik.*
- Egyelőre ezen a hajón én vagyok az egyetlen, aki eddig valamit is tett annak érdekében, hogy előrelendítse az üzletet. *Csúfos mosolyt villant a vörös szirénre.*
- Nah, menj és tedd a dolgod. *Ha teheti és a vörös elmegy mellett a dolgára, akkor mg a hátsójára is ráhúz egyet. Most megmutathatja a lány, hogy nem csak elméleti tudással bír a hajókról, hanem vezetni is tudja, vagy mi a fenét csinálnak a hajókkal.*
- Figyelj, testvér. *Fordul halkabban Meronnanhoz, miután ketten maradnak és megkapja tőle kurtán keresetlen beleegyezését.*
- Tudom, hogy ez most neked nem a legjobb helyzet, de legyél kicsit türelmes és minden rendeződik. *Mondja, aztán hagyja, hogy a férfi elrendezze magában a gondolatait és tegye, amit Latamie kér tőle.
Aztán CCC is kap feladatot, amire elkerekedett szemekkel mosolyog hitetlenkedve.*
- Mivan? *Kérdi felnevetve.*
- Én zenész vagyok nem matróz! *Kiáltja vissza, de ennek ellenére odamegy a Nyikhajhoz és teszi, amit mond. Még kicsit élvezi is, de ezt senkinek se mondaná el.
Ha kikötöttek, lehetőség szerint megfelelően, akkor elkapja a Meronnantól kapott pénzes-szütyőt és vigyorogva elteszi a kabátja zsebébe.*
- Ne csinálj balhét, ha kérhetlek. *Kiáltja még utána, majd nekikészül maga is, hogy leszálljanak a Vidráról.*
- Reeno, ti maradjatok itt Nyikhajjal és vigyázzatok a hajóra, megveszünk mindent és még időben szeretnék visszaindulni a városba, ha az idő engedi. *Mondja és int Latamienek, hogy induljanak.
Leszállva a hajóról, igyekszik úgy csinálni, hogy ne legyen túl vizes, szétnéz és megindul az első olyan lehetőség felé, ahol lát valakiket, akik útbaigazíthatják.*
- Ha kérhetem, a részedet most add ide, hogy ne az eladók előtt kelljen, az rontja az üzlet esélyeit. *Szól a vörös szirén felé, majd ha megkapta a részét, akkor máris összesíti a lehetőségeiket és mehetnek is. Végre újabb lépést tehetnek a végcél felé.*
*A matróz kérdésének tisztázása után az üzleti ügyeket beszélik meg, vagyis inkább az igric tárja társai elé a részleteket. Latamie széles, szemtelen vigyorát látva és szavait hallva Cha'yss hasonlóan elvigyorodik.*
- Egyelőre ezen a hajón én vagyok az egyetlen, aki eddig valamit is tett annak érdekében, hogy előrelendítse az üzletet. *Csúfos mosolyt villant a vörös szirénre.*
- Nah, menj és tedd a dolgod. *Ha teheti és a vörös elmegy mellett a dolgára, akkor mg a hátsójára is ráhúz egyet. Most megmutathatja a lány, hogy nem csak elméleti tudással bír a hajókról, hanem vezetni is tudja, vagy mi a fenét csinálnak a hajókkal.*
- Figyelj, testvér. *Fordul halkabban Meronnanhoz, miután ketten maradnak és megkapja tőle kurtán keresetlen beleegyezését.*
- Tudom, hogy ez most neked nem a legjobb helyzet, de legyél kicsit türelmes és minden rendeződik. *Mondja, aztán hagyja, hogy a férfi elrendezze magában a gondolatait és tegye, amit Latamie kér tőle.
Aztán CCC is kap feladatot, amire elkerekedett szemekkel mosolyog hitetlenkedve.*
- Mivan? *Kérdi felnevetve.*
- Én zenész vagyok nem matróz! *Kiáltja vissza, de ennek ellenére odamegy a Nyikhajhoz és teszi, amit mond. Még kicsit élvezi is, de ezt senkinek se mondaná el.
Ha kikötöttek, lehetőség szerint megfelelően, akkor elkapja a Meronnantól kapott pénzes-szütyőt és vigyorogva elteszi a kabátja zsebébe.*
- Ne csinálj balhét, ha kérhetlek. *Kiáltja még utána, majd nekikészül maga is, hogy leszálljanak a Vidráról.*
- Reeno, ti maradjatok itt Nyikhajjal és vigyázzatok a hajóra, megveszünk mindent és még időben szeretnék visszaindulni a városba, ha az idő engedi. *Mondja és int Latamienek, hogy induljanak.
Leszállva a hajóról, igyekszik úgy csinálni, hogy ne legyen túl vizes, szétnéz és megindul az első olyan lehetőség felé, ahol lát valakiket, akik útbaigazíthatják.*
- Ha kérhetem, a részedet most add ide, hogy ne az eladók előtt kelljen, az rontja az üzlet esélyeit. *Szól a vörös szirén felé, majd ha megkapta a részét, akkor máris összesíti a lehetőségeiket és mehetnek is. Végre újabb lépést tehetnek a végcél felé.*
1786. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-19 00:18:53
Üzenet elküldve: 2019-01-19 00:18:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Szarok rá! Csináljátok.
*Legyint és vet egy elnyújtott pillantást a feléforduló vörösre.*
-Amíg vásárolgattok, benézek az ivóba. Legyen valami jó is ebben a rohadt kirándulásban.
*Dörmögi, miközben a horgonyhoz lép, hogy szép fokozatosan leengedje, mikor Latamie szól. Látott ő már ezer ilyet a dokkoknál, még ha ő nem is csinált még ilyet.*
-Ha nem jöttök vissza fél napon belül, lelécelek.
*Dörmögi még, felnyalábolva a cókmókját.*
-Nesze, Aranytorkú.
*Azzal Odahajítja a 250 aranyat tartalmazó erszényt Cha'yss Cano Caldorcornak. *
-Vegyél valami szépet a kapitánynak.
*Ugrik ki a hajóból, ha az kikötött.*
-Pár óra és jövök, Ti se éjszakázzatok itt. Nem jó emberek ezek...
*Szól még hátra a válla felett, majd fütyörészve elsiet az ivó vélt irányába. Jobb kedve lesz majd, ha egy-két korsó sör legurult a torkán. Talán még leszaggatni való bugyogó is akad majd ott.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Szarok rá! Csináljátok.
*Legyint és vet egy elnyújtott pillantást a feléforduló vörösre.*
-Amíg vásárolgattok, benézek az ivóba. Legyen valami jó is ebben a rohadt kirándulásban.
*Dörmögi, miközben a horgonyhoz lép, hogy szép fokozatosan leengedje, mikor Latamie szól. Látott ő már ezer ilyet a dokkoknál, még ha ő nem is csinált még ilyet.*
-Ha nem jöttök vissza fél napon belül, lelécelek.
*Dörmögi még, felnyalábolva a cókmókját.*
-Nesze, Aranytorkú.
*Azzal Odahajítja a 250 aranyat tartalmazó erszényt Cha'yss Cano Caldorcornak.
*-Vegyél valami szépet a kapitánynak.
*Ugrik ki a hajóból, ha az kikötött.*
-Pár óra és jövök, Ti se éjszakázzatok itt. Nem jó emberek ezek...
*Szól még hátra a válla felett, majd fütyörészve elsiet az ivó vélt irányába. Jobb kedve lesz majd, ha egy-két korsó sör legurult a torkán. Talán még leszaggatni való bugyogó is akad majd ott.*
1785. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-18 22:38:51
Üzenet elküldve: 2019-01-18 22:38:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
- Felőlem *Vonja meg a vállát arra vonatkozóan, hogy a matróz az ő felelősségévé vált. Nincs miért aggódnia, és ennél fontosabb megbeszélnivalók is akadnak. Ám a hegyi beszédre, amit a nyakába kap, már nem tud közömbös maradni. Széles szemtelen vigyorba hajlik szája széle.*
- Ez igen. Ilyen kemény kézzel alkudj a pénzünkre is, akkor nem lesz baj, Pacsirta. *Már-már elismerés az unott szájhúzás után.
Meronnan is megkapja a magáét, amin Latamie továbbra is csak jól szórakozik. Hiába, ha nem éhes, egészen jó kedve van, csak azt továbbra sem szereti, ha árucikknek nézik.*
- Adjon oda a hóhér. Velem tárgyalj, ha akarsz valamit Pofika. *Húzza ki magát szembe fordulva Meronnal, mindkét kezét csípőre teszi, miközben pillantása a kalózszablyáknál is metszőbb. Lerach pengéje nem szelte úgy az ellent, mint most Latamie szemei villannak.
De nem kell félteni, ha ki kell kötni. Ugyanis már nagyon rágyújtana, tehát húzni nem fogja a dolgot. Bizonyítási vágy nemigen van benne, ugyanis tökéletesen biztos benne, hogy ha rajta múlik sikerül a kikötés, bozótos nélkül.*
- Tied a horgony, *Adja ki Meronnannak, hogy ne csak a szája járjon.* Ha nem akarsz nádasban kiszállni, azt tekered lefelé, amíg nem érzed, hogy kapar az alján! Erős kéz kell hozzá, azért a tiéd a feladat. Aztán telibe engeded, ha szólok, hogy akasszon. Meg fogod hallani *Vigyorodik szélesen, de még véletlenül sem viccel.*
- Chayss! Segíts a vitorlánál, a Nyikhaj majd mondja. *Ellép a két fickótól, és a kormányig meg sem áll, ahol a papitól átveszi a vezetést.*
- Kikötünk Tata. *Jegyzi meg az öregnek, majd előhajtja a térképet.*
~Még egy kicsit... Aham... itt vagyunk nagyjából.~
- A melák engedi a horgonyt. ~Remélem, mert ha nem, susnyást fogunk…~ De segíteni kellene neki, nehogy megszaladjon. *Amikor a kormányra teszi a kezét:*
- Vitorlát vonj, horgonyzásra felkészülni! *Üvölti el magát rekedtes hangján, még véletlenül sem hagy kétséget a felől, hogy kire kell most odafigyelni, és hogy mindenki a feladatával törődjön, mert van elég.
A nyikhaj már lép is a vitorlát visszaszedni, s húzza a kötelet veszettül, igazítja a vásznat, hogy ne terítse be az egész fedélzetet. Ha kell, tőmondatokban ugyan, de mondja Chayssnek, melyik kötelet vonja, melyiket húzza, és melyiket kösse nyolcasra. Akkor ketten szépen boldogulnak. A hajó szépen lassul is. Már csak a csökkenő lendület viszi előre őket, és bár egyelőre oda kell figyelnie a legénységre, de ha minden jól megy, néhány alkalom után már mindenki tudja majd a dolgát, és neki csak a manőver lesz a feladata. Alig várja, mert az is éppen elegendő, ha szűkös helyre kell belavírozni.*
- Horgonyt telibe! *Rikkantja, s ha Meronnan mégsem intézi a horgonyt akkor hátha az öreg halász kapcsol, és nem kell Latamienek újra ordibálnia. Úgy pedig szépen a parthoz legközelebbi fekvésre tudnak kikötni, Latamie eredeti tervei szerint.*
- Felőlem *Vonja meg a vállát arra vonatkozóan, hogy a matróz az ő felelősségévé vált. Nincs miért aggódnia, és ennél fontosabb megbeszélnivalók is akadnak. Ám a hegyi beszédre, amit a nyakába kap, már nem tud közömbös maradni. Széles szemtelen vigyorba hajlik szája széle.*
- Ez igen. Ilyen kemény kézzel alkudj a pénzünkre is, akkor nem lesz baj, Pacsirta. *Már-már elismerés az unott szájhúzás után.
Meronnan is megkapja a magáét, amin Latamie továbbra is csak jól szórakozik. Hiába, ha nem éhes, egészen jó kedve van, csak azt továbbra sem szereti, ha árucikknek nézik.*
- Adjon oda a hóhér. Velem tárgyalj, ha akarsz valamit Pofika. *Húzza ki magát szembe fordulva Meronnal, mindkét kezét csípőre teszi, miközben pillantása a kalózszablyáknál is metszőbb. Lerach pengéje nem szelte úgy az ellent, mint most Latamie szemei villannak.
De nem kell félteni, ha ki kell kötni. Ugyanis már nagyon rágyújtana, tehát húzni nem fogja a dolgot. Bizonyítási vágy nemigen van benne, ugyanis tökéletesen biztos benne, hogy ha rajta múlik sikerül a kikötés, bozótos nélkül.*
- Tied a horgony, *Adja ki Meronnannak, hogy ne csak a szája járjon.* Ha nem akarsz nádasban kiszállni, azt tekered lefelé, amíg nem érzed, hogy kapar az alján! Erős kéz kell hozzá, azért a tiéd a feladat. Aztán telibe engeded, ha szólok, hogy akasszon. Meg fogod hallani *Vigyorodik szélesen, de még véletlenül sem viccel.*
- Chayss! Segíts a vitorlánál, a Nyikhaj majd mondja. *Ellép a két fickótól, és a kormányig meg sem áll, ahol a papitól átveszi a vezetést.*
- Kikötünk Tata. *Jegyzi meg az öregnek, majd előhajtja a térképet.*
~Még egy kicsit... Aham... itt vagyunk nagyjából.~
- A melák engedi a horgonyt. ~Remélem, mert ha nem, susnyást fogunk…~ De segíteni kellene neki, nehogy megszaladjon. *Amikor a kormányra teszi a kezét:*
- Vitorlát vonj, horgonyzásra felkészülni! *Üvölti el magát rekedtes hangján, még véletlenül sem hagy kétséget a felől, hogy kire kell most odafigyelni, és hogy mindenki a feladatával törődjön, mert van elég.
A nyikhaj már lép is a vitorlát visszaszedni, s húzza a kötelet veszettül, igazítja a vásznat, hogy ne terítse be az egész fedélzetet. Ha kell, tőmondatokban ugyan, de mondja Chayssnek, melyik kötelet vonja, melyiket húzza, és melyiket kösse nyolcasra. Akkor ketten szépen boldogulnak. A hajó szépen lassul is. Már csak a csökkenő lendület viszi előre őket, és bár egyelőre oda kell figyelnie a legénységre, de ha minden jól megy, néhány alkalom után már mindenki tudja majd a dolgát, és neki csak a manőver lesz a feladata. Alig várja, mert az is éppen elegendő, ha szűkös helyre kell belavírozni.*
- Horgonyt telibe! *Rikkantja, s ha Meronnan mégsem intézi a horgonyt akkor hátha az öreg halász kapcsol, és nem kell Latamienek újra ordibálnia. Úgy pedig szépen a parthoz legközelebbi fekvésre tudnak kikötni, Latamie eredeti tervei szerint.*
1784. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-18 21:59:02
Üzenet elküldve: 2019-01-18 21:59:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Tudom, hogy viccnek szánod, de szerintem mégis igazat mondasz! *jelenti ki határozottan. ~Ha nem is túl jó a szíved, de azért megfagyni csak nem hagynál senkit sem. És nem is tüntetnél el senkit... ~ gondolja magában, remélve, hogy ha Tizionak mégis ilyen tervei lennének, akkor a tény, hogy Kriyon tudja, kettesben ücsörögnek itt, eltántorítja attól, hogy végre is hajtsa őket. ~Különben is, a halálra fagyástól azért még elég távol állok!~ zárja le a kérdést, hiszen bár fázik, annyira nem, hogy ne legyen ereje tenni ez ellen, ha a férfi mégsem karolná át tovább. Nevetve törli el közben a gyapjastevéről készült rajzát, ami a végére egyre jobban hasonlított a valóságra.*
- Ez már igaz! *jegyzi meg az első látásra szerelemmel kapcsolatban. ~Főleg, ha cuki állatokról van szó! Bár azt hiszem, Ephemiának furcsa ízlése lehet... ~ töpreng el magában, vajon milyen ember lehet, akinek tetszenek a gyapjastevék és Kagan Thargodar. Akárhogy nézi a dolgot, az elmondottak alapján belső tulajdonságaikat tekintve nem sok hasonlóságot vél felfedezni Tizio és a húga közt, nem akar azonban elhamarkodottan ítélni Ephemia felől. Jelen pillanatban Tizio amúgy is jobban érdekli.*
- A férfiakkal nem fordul elő gyakran ilyesmi? *folytatja tovább, személyes választ remélve az általános kérdésre.*
- Rendes bátyja vagy! *pillant elégedett mosollyal a férfira, mikor Tizio nagylelkű gesztusa kerül szóba. Nem nézte ki volna belőle, hogy így körülrajongja és elkényezteti a kishúgát, de már rég beletörődött, hogy a testvérek közti viszonyt sosem fogja tudni teljesen megérteni.*
- Tudod cáfolni, hogy nincs így? *kérdez vissza kicsit kihívóan, ám gyorsan folytatja is* Mióta itt ragadtam, az történik, amit te szeretnél, nem? Ne értsd félre, ez nem panasz, csak észrevétel... Kezdem azt hinni, valamilyen úton-módon abban is benne van a kezed, hogy majdnem kitörtem a bokámat! *vált át gyorsan tréfás-védekezőre, mielőtt Tizio rossz néven venné a megjegyzését. ~A kendők, az ölelés, a csók... ~ pirul el kissé, ahogy végigveszi magában a dolgokat, melyek végül mégiscsak a férfi szándéka szerint alakultak, mióta itt vannak kettesben. Persze el kell ismernie, ő maga se tiltakozott hevesen egyik ellen sem. És közel sem olyan látványosan, mint ahogy most Tizio teszi.*
- Bocsánat! *húzza is el gyorsan a kezét, összedörzsölve a két tenyerét, hogy kicsit felmelegítse ujjait. Sajnos itt mutatkozik meg az első jele annak, hogy mennyire fázik, így nem csodálja, ha a férfi hidegnek találja az érintését, csak azt sajnálja, hogy nem gondolt erre korábban.*
- Nem hinném, hogy tényleg képes lennék az életedre törni vagy bántalmazni téged. *válaszol komoly hangnemben, majd hamar visszatér a korábbi könnyed viccelődéshez* De kíváncsi lennék, milyen, amikor bosszúszomjas vagy? Különbözik a hétköznapi arckifejezésedtől? *csipkelődik picit, ugyanis ahogy eddig megtapasztalta, Tizio arcvonásai csak nagyon ritkán árulják el igazi érzelmeit, a kifejezéstelen maszk pedig, amit rögtön felvon, ha bárki a közelébe kerül, a gyűlölettől az imádatig szinte bármit takarhat, kiválóan leplezve, milyen hangulata is van valójában. Nem sokat merenghet azonban ezen, hiszen végre olyasmit lát csillanni a férfi szemében, ami eddig nem volt ott, ez pedig határozottan hajtja, hogy tovább kutasson, vajon mi lapul Tizio lelkének legmélyén. Élvezi a csókot, régen volt része ilyesmiben, a gyengéd érintések pedig szívének egy olyan szegletét ébresztik fel, amelyik már régóta szunnyadt. Észre sem veszi, de egyre közelebb simul a férfihoz, két kezével a vállába kapaszkodva, hogy könnyebben tartsa magát. Bár Tizio ujjai sem a legmelegebbek, nem tudja eldönteni, a hidegtől vagy az érintéstől lett-e hirtelen libabőrös, ahogy a férfi keze a tarkójára siklik. Érzi azonban a másik kéz érintését is a derekán, és ahogy eddig is, most is készségesen mozdul. ~Megint azt teszem, amit kérsz! Látod, nagyszerű hajcsár lenne belőled!~ gondolja magában egyik utolsó tudatos pillanatában, majd átadja magát érzelmeinek, hamarosan sokkal felhevültebbnek érezve magát, mint pár pillanattal ezelőtt.*
- Tudom, hogy viccnek szánod, de szerintem mégis igazat mondasz! *jelenti ki határozottan. ~Ha nem is túl jó a szíved, de azért megfagyni csak nem hagynál senkit sem. És nem is tüntetnél el senkit... ~ gondolja magában, remélve, hogy ha Tizionak mégis ilyen tervei lennének, akkor a tény, hogy Kriyon tudja, kettesben ücsörögnek itt, eltántorítja attól, hogy végre is hajtsa őket. ~Különben is, a halálra fagyástól azért még elég távol állok!~ zárja le a kérdést, hiszen bár fázik, annyira nem, hogy ne legyen ereje tenni ez ellen, ha a férfi mégsem karolná át tovább. Nevetve törli el közben a gyapjastevéről készült rajzát, ami a végére egyre jobban hasonlított a valóságra.*
- Ez már igaz! *jegyzi meg az első látásra szerelemmel kapcsolatban. ~Főleg, ha cuki állatokról van szó! Bár azt hiszem, Ephemiának furcsa ízlése lehet... ~ töpreng el magában, vajon milyen ember lehet, akinek tetszenek a gyapjastevék és Kagan Thargodar. Akárhogy nézi a dolgot, az elmondottak alapján belső tulajdonságaikat tekintve nem sok hasonlóságot vél felfedezni Tizio és a húga közt, nem akar azonban elhamarkodottan ítélni Ephemia felől. Jelen pillanatban Tizio amúgy is jobban érdekli.*
- A férfiakkal nem fordul elő gyakran ilyesmi? *folytatja tovább, személyes választ remélve az általános kérdésre.*
- Rendes bátyja vagy! *pillant elégedett mosollyal a férfira, mikor Tizio nagylelkű gesztusa kerül szóba. Nem nézte ki volna belőle, hogy így körülrajongja és elkényezteti a kishúgát, de már rég beletörődött, hogy a testvérek közti viszonyt sosem fogja tudni teljesen megérteni.*
- Tudod cáfolni, hogy nincs így? *kérdez vissza kicsit kihívóan, ám gyorsan folytatja is* Mióta itt ragadtam, az történik, amit te szeretnél, nem? Ne értsd félre, ez nem panasz, csak észrevétel... Kezdem azt hinni, valamilyen úton-módon abban is benne van a kezed, hogy majdnem kitörtem a bokámat! *vált át gyorsan tréfás-védekezőre, mielőtt Tizio rossz néven venné a megjegyzését. ~A kendők, az ölelés, a csók... ~ pirul el kissé, ahogy végigveszi magában a dolgokat, melyek végül mégiscsak a férfi szándéka szerint alakultak, mióta itt vannak kettesben. Persze el kell ismernie, ő maga se tiltakozott hevesen egyik ellen sem. És közel sem olyan látványosan, mint ahogy most Tizio teszi.*
- Bocsánat! *húzza is el gyorsan a kezét, összedörzsölve a két tenyerét, hogy kicsit felmelegítse ujjait. Sajnos itt mutatkozik meg az első jele annak, hogy mennyire fázik, így nem csodálja, ha a férfi hidegnek találja az érintését, csak azt sajnálja, hogy nem gondolt erre korábban.*
- Nem hinném, hogy tényleg képes lennék az életedre törni vagy bántalmazni téged. *válaszol komoly hangnemben, majd hamar visszatér a korábbi könnyed viccelődéshez* De kíváncsi lennék, milyen, amikor bosszúszomjas vagy? Különbözik a hétköznapi arckifejezésedtől? *csipkelődik picit, ugyanis ahogy eddig megtapasztalta, Tizio arcvonásai csak nagyon ritkán árulják el igazi érzelmeit, a kifejezéstelen maszk pedig, amit rögtön felvon, ha bárki a közelébe kerül, a gyűlölettől az imádatig szinte bármit takarhat, kiválóan leplezve, milyen hangulata is van valójában. Nem sokat merenghet azonban ezen, hiszen végre olyasmit lát csillanni a férfi szemében, ami eddig nem volt ott, ez pedig határozottan hajtja, hogy tovább kutasson, vajon mi lapul Tizio lelkének legmélyén. Élvezi a csókot, régen volt része ilyesmiben, a gyengéd érintések pedig szívének egy olyan szegletét ébresztik fel, amelyik már régóta szunnyadt. Észre sem veszi, de egyre közelebb simul a férfihoz, két kezével a vállába kapaszkodva, hogy könnyebben tartsa magát. Bár Tizio ujjai sem a legmelegebbek, nem tudja eldönteni, a hidegtől vagy az érintéstől lett-e hirtelen libabőrös, ahogy a férfi keze a tarkójára siklik. Érzi azonban a másik kéz érintését is a derekán, és ahogy eddig is, most is készségesen mozdul. ~Megint azt teszem, amit kérsz! Látod, nagyszerű hajcsár lenne belőled!~ gondolja magában egyik utolsó tudatos pillanatában, majd átadja magát érzelmeinek, hamarosan sokkal felhevültebbnek érezve magát, mint pár pillanattal ezelőtt.*
1783. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-18 17:14:57
Üzenet elküldve: 2019-01-18 17:14:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*A kis közjátékra a fegyverek körül még visszafordul, de nem mond semmit, csak szemléli a jelenetet. Ha Dreyia esetleg ránéz, egy apró mosolyt láthat az arcán. Mirlahin kérdésére kurtán felel.*
- Hírekért.
*Hogy mi mindenről esett szó előző este még a Rókalyukban, most mellékes. Megindul hát az élen, hisz alig várja, hogy mozoghasson egy kicsit. Nem bánná, ha a szembe szelet egy nála nagyobb fogná fel, de nem utolsó dolog, hogy a hátát védi, a kilátást pedig legalább nem veszik el egymás elől. Hallja öles lépteit ropogni a hóban, s tudja, milyen sorrendben jön mögötte a másik két nőstény. Alig-alig látja a halvány patanyomokat, vagy tán már csak képzelete rajzolja őket oda, hiszen még igazán összefüggő hótakaró sem volt akkor, mikor az idegen itt járt. Vajon tényleg idegen volt? S mit akarhatott tőle?
Igyekszik szemmel tartani az utat, a környezetet, amit nem igazán könnyít meg az időjárás. Csípi a szemét a hideg, köpönyegének redőin, fedetlen maradt hajtincsein megtelepszik a hó. Gondolatai már nem a lovas, hanem társai körül járnak. Igen tanulságos események állnak mögöttük, amit kedvére rendezget és elemez.
Mikor Wagzal megtöri a csendet, s tán vele együtt a jeget is, messzire előre szalad a pillantása, ahol már felsejlik valami. Egy-egy magányos épület, a civilizáció jelei kezdenek megmutatkozni.*
- Ez jó hír.
*Fordul el kissé a feje, hogy csendes hangja biztosan odaérjen. Amint konkrétabb kérdést kap, titkon egy pillanatra elmosolyodik, aztán lemarad Wagzal mellé. Ha van olyan széles az út, hogy ló és szekér is elférjen, ő miért ne haladhatna védelmezője oldalán? Közben egy-két pillantást vet a másik két nőstényre is, de csak míg válaszát meg nem kezdi.*
- Én bőrből szeretem. Kellően hajlékony és nagyon strapabíró. Persze rendeltetésszerű használatra értve…
*Vigyorodik el, hiszen épp most vesztette el az eszközt, ám nem hétköznapi körülmények között.*
- Igazából a nagyjából ujjnyi széles egységek fontosak nekem, néha szemre megfelezem. Egy ruhában lélegezni, étkezni, mozogni kell tudni, bizonyos méretekre eleve érdemes ráhagyni egy kicsit, hogy kényelmes legyen. Ez az anyagtól és szabástól is függ. Nyilván bizonyos fazonoknak nem tesz jót a lezserség, de azt könnyű orvosolni egy ruhapróba után. Ha pedig mindig a saját eszközömet használom, akkor az sem tragédia, ha csal egy hangyányit, hiszen nyilván a ruhát is aszerint szabom. Megvannak a saját jeleim is, amik segítenek tájékozódni. Igazából nem olyan nagy dolog ilyet csinálni. Persze a piacon biztosan lehet pontosabbat is találni, nem állítom, hogy amit én készítek, az versenyre kelhet azokkal, amiket gnómi precizitással állítanak elő. De amire én használom, és ahogyan használom, tökéletesen megfelel. Az anyagrendelésnél úgysem lehet ennyire precízen eltalálni a mennyiséget.
*Hogy Wagzal akart-e ilyen kimerítő választ, vagy az első mondat után elvesztette az érdeklődését, legfeljebb közben derül ki, de rajta igazán nem múlik, ha társalogni szeretne a ruhákról. Ha a Kikötőben sétálnának, talán még bele is karolna hősébe. Ha a témával végeznek, a válla fölött hátrasandít útitársaira, hogy lássa, mennyire éberek, fáradtak, milyen kedvvel követik őket. Tekintete aztán kifejezetten egyikükét keresi, akit épp megszólítani kíván.*
- Dreyia, jól értettem, hogy jártál Amonon? Úgy értem, a belső területen is?
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*A kis közjátékra a fegyverek körül még visszafordul, de nem mond semmit, csak szemléli a jelenetet. Ha Dreyia esetleg ránéz, egy apró mosolyt láthat az arcán. Mirlahin kérdésére kurtán felel.*
- Hírekért.
*Hogy mi mindenről esett szó előző este még a Rókalyukban, most mellékes. Megindul hát az élen, hisz alig várja, hogy mozoghasson egy kicsit. Nem bánná, ha a szembe szelet egy nála nagyobb fogná fel, de nem utolsó dolog, hogy a hátát védi, a kilátást pedig legalább nem veszik el egymás elől. Hallja öles lépteit ropogni a hóban, s tudja, milyen sorrendben jön mögötte a másik két nőstény. Alig-alig látja a halvány patanyomokat, vagy tán már csak képzelete rajzolja őket oda, hiszen még igazán összefüggő hótakaró sem volt akkor, mikor az idegen itt járt. Vajon tényleg idegen volt? S mit akarhatott tőle?
Igyekszik szemmel tartani az utat, a környezetet, amit nem igazán könnyít meg az időjárás. Csípi a szemét a hideg, köpönyegének redőin, fedetlen maradt hajtincsein megtelepszik a hó. Gondolatai már nem a lovas, hanem társai körül járnak. Igen tanulságos események állnak mögöttük, amit kedvére rendezget és elemez.
Mikor Wagzal megtöri a csendet, s tán vele együtt a jeget is, messzire előre szalad a pillantása, ahol már felsejlik valami. Egy-egy magányos épület, a civilizáció jelei kezdenek megmutatkozni.*
- Ez jó hír.
*Fordul el kissé a feje, hogy csendes hangja biztosan odaérjen. Amint konkrétabb kérdést kap, titkon egy pillanatra elmosolyodik, aztán lemarad Wagzal mellé. Ha van olyan széles az út, hogy ló és szekér is elférjen, ő miért ne haladhatna védelmezője oldalán? Közben egy-két pillantást vet a másik két nőstényre is, de csak míg válaszát meg nem kezdi.*
- Én bőrből szeretem. Kellően hajlékony és nagyon strapabíró. Persze rendeltetésszerű használatra értve…
*Vigyorodik el, hiszen épp most vesztette el az eszközt, ám nem hétköznapi körülmények között.*
- Igazából a nagyjából ujjnyi széles egységek fontosak nekem, néha szemre megfelezem. Egy ruhában lélegezni, étkezni, mozogni kell tudni, bizonyos méretekre eleve érdemes ráhagyni egy kicsit, hogy kényelmes legyen. Ez az anyagtól és szabástól is függ. Nyilván bizonyos fazonoknak nem tesz jót a lezserség, de azt könnyű orvosolni egy ruhapróba után. Ha pedig mindig a saját eszközömet használom, akkor az sem tragédia, ha csal egy hangyányit, hiszen nyilván a ruhát is aszerint szabom. Megvannak a saját jeleim is, amik segítenek tájékozódni. Igazából nem olyan nagy dolog ilyet csinálni. Persze a piacon biztosan lehet pontosabbat is találni, nem állítom, hogy amit én készítek, az versenyre kelhet azokkal, amiket gnómi precizitással állítanak elő. De amire én használom, és ahogyan használom, tökéletesen megfelel. Az anyagrendelésnél úgysem lehet ennyire precízen eltalálni a mennyiséget.
*Hogy Wagzal akart-e ilyen kimerítő választ, vagy az első mondat után elvesztette az érdeklődését, legfeljebb közben derül ki, de rajta igazán nem múlik, ha társalogni szeretne a ruhákról. Ha a Kikötőben sétálnának, talán még bele is karolna hősébe. Ha a témával végeznek, a válla fölött hátrasandít útitársaira, hogy lássa, mennyire éberek, fáradtak, milyen kedvvel követik őket. Tekintete aztán kifejezetten egyikükét keresi, akit épp megszólítani kíván.*
- Dreyia, jól értettem, hogy jártál Amonon? Úgy értem, a belső területen is?
1782. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-18 14:08:29
Üzenet elküldve: 2019-01-18 14:08:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
* A négyesre gyarapodó társaság lassan összeszedte magát és elindult a piac felé. Nem túloztak, amikor azt mondták, hogy közel van, alig gyalogoltak egy órát, máris kiértek az erődből. Talán balszerencse, de talán csak a Sors jó akarata, hogy nem kell futniuk hosszú köröket beszélgetéssel.
Nem elég, hogy ketten két másként látják a laza kapcsolat határait, Linkelstar kap egy "én már most tudom, hogy ennek rossz vége lesz" pillantást, amiért oda adta a haramia fegyvereit. Az imént is kiderült, hogy nem szűkölködnek fegyverben és azt forgató kézben, ha meg kell védeniük magukat. De már elég sokat látott a fajtájukból, hogy a bocsánatot és a vezeklés feloldozását többen tekintik gyengeségnek, mint nemes erénynek.
Szóval az ide vezető út lehetne kellemes és összecsiszolódhatna a társaság, ha hosszabb maradt volna a valóságosnál és elég időt hagy kibeszélni a súrlódásokat. De lehetne nagyon vontatott, egyre hasztalanabb megbeszélésekbe belebonyolódó is, ha inkább az útitárs iránti bizalmatlanság kerekedne felül köztük.*
-Már majdnem ott vagyunk. *szólal meg a Hororin család sarja a szabónő mögött sétálva, feszesen kihúzva magát. Jelenleg ezt tartja az egyetlen dolgának.*
-Hogyan csinálsz magadnak új centit? Borzasztó precíznek tűnik, nagy pontosság és szakértelem kellhet a gyártásához.
* Nem tervezi, hogy a rosszabbul fizető szerszámkészítőnek áll, jól megvan a maga szakmájában. De mivel még csak a Tharg birtokok határainál tartanak, jó időtöltésnek tűnik kicsit belemélyedni ebbe is. Sosem tudni, hogy mikor mi fog jól jönni.*
-Gondolom valami alapanyag azért kellhet hozzá, mert nem növényeket préselve kapod meg. Miből készül?
* Nem néz Mirlahinra, de mindig úgy fordítja a fejét, hogy szeme sarkából még épp láthassa. A legkevésbé sem akarja bámulni.*
//A legtermékenyebb a feketeföld//
* A négyesre gyarapodó társaság lassan összeszedte magát és elindult a piac felé. Nem túloztak, amikor azt mondták, hogy közel van, alig gyalogoltak egy órát, máris kiértek az erődből. Talán balszerencse, de talán csak a Sors jó akarata, hogy nem kell futniuk hosszú köröket beszélgetéssel.
Nem elég, hogy ketten két másként látják a laza kapcsolat határait, Linkelstar kap egy "én már most tudom, hogy ennek rossz vége lesz" pillantást, amiért oda adta a haramia fegyvereit. Az imént is kiderült, hogy nem szűkölködnek fegyverben és azt forgató kézben, ha meg kell védeniük magukat. De már elég sokat látott a fajtájukból, hogy a bocsánatot és a vezeklés feloldozását többen tekintik gyengeségnek, mint nemes erénynek.
Szóval az ide vezető út lehetne kellemes és összecsiszolódhatna a társaság, ha hosszabb maradt volna a valóságosnál és elég időt hagy kibeszélni a súrlódásokat. De lehetne nagyon vontatott, egyre hasztalanabb megbeszélésekbe belebonyolódó is, ha inkább az útitárs iránti bizalmatlanság kerekedne felül köztük.*
-Már majdnem ott vagyunk. *szólal meg a Hororin család sarja a szabónő mögött sétálva, feszesen kihúzva magát. Jelenleg ezt tartja az egyetlen dolgának.*
-Hogyan csinálsz magadnak új centit? Borzasztó precíznek tűnik, nagy pontosság és szakértelem kellhet a gyártásához.
* Nem tervezi, hogy a rosszabbul fizető szerszámkészítőnek áll, jól megvan a maga szakmájában. De mivel még csak a Tharg birtokok határainál tartanak, jó időtöltésnek tűnik kicsit belemélyedni ebbe is. Sosem tudni, hogy mikor mi fog jól jönni.*
-Gondolom valami alapanyag azért kellhet hozzá, mert nem növényeket préselve kapod meg. Miből készül?
* Nem néz Mirlahinra, de mindig úgy fordítja a fejét, hogy szeme sarkából még épp láthassa. A legkevésbé sem akarja bámulni.*
1781. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-18 11:24:51
Üzenet elküldve: 2019-01-18 11:24:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Effy birtoka//
*Aenae szavaira és a bemutatásra bólint egyet, és Garikra mosolyog, miközben beinvitája a fiút a hallba.*
- Ephemia d'Aquista volnék és igen, úgy lesz ahogy Aenae mondja. Elbeszélgetünk kicsit, aztán megbeszéljük a feladataid, a fizetséged, és ha szükséges, szállást is tudok neked adni.
*A mozsártörő láttán felkuncog halkan, bár nagy bölcsen nem szól hozzá a dologhoz, mert ő sem tudja jobban, mire is való az az eszköz. Garik közben a maga szava járásával a házat dicséri, Nana pedig valamilyen vakaró felől kérdezősködik, amire Ephemia sajna nem tud válaszolni, így ehelyett inkább az étkezőbe tereli a népet. Közben nagyon ügyel rá, hogy ne kuncogjon hangosan, mert az öregasszony és a legény együtt igazán mókás jelenség.*
- Hát igen, tágas egy, öhm... Hodály ez. Na de azt mondom, üljünk le az étkezőben megbeszélni a dolgot. A sütésben szerintem Nana kiválóan tud nektek segédkezni, igaz Nana?
*Mosolyog Aenae-re és Relre, azzal elindul. Ha követik őt, akkor már a hosszú asztalnál helyet foglalva, ha nem, akkor a hallban álldogálva kezdi el mondani Garik teendőit.*
- A ház körüli dolgokat Nana fogja végezni, meg besegít az állatoknál is. Na de az én birtokomhoz tartozik még egy jókora bevetetlen földterület, lentebb a ház és az ólak mögött, azt kellene művelni. Emellett van egy gyümölcsös is, azt sem gondozta már egy ideje senki. Ezek volnának a szükséges feladatok, meg esetleg besegíteni az állatoknál, ha Nana nem bírja. Megfelel ez neked?
*Néz a parasztfiúra kérdő tekintettel.*
- Ha neked jó, akkor jöhetsz reggel dolgozni és hazamehetsz délután vagy amikor elvégezted a dolgod, de lakhatsz a birtokon is a szálláson. Fizetségként megegyezhetünk esetleg abban, hogy a termény egy része a tiéd... Vagy aranyban, esetleg mind a kettőben, de akkor kicsivel kevesebb járna egyenként ebből is, abból is.
*Nagyon reméli, hogy legalább a legény hozzászegődik a vénasszony mellett, hiszen akkor már volna értelme fenntartania ezt a birtokot.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.18 11:27:17
//Effy birtoka//
*Aenae szavaira és a bemutatásra bólint egyet, és Garikra mosolyog, miközben beinvitája a fiút a hallba.*
- Ephemia d'Aquista volnék és igen, úgy lesz ahogy Aenae mondja. Elbeszélgetünk kicsit, aztán megbeszéljük a feladataid, a fizetséged, és ha szükséges, szállást is tudok neked adni.
*A mozsártörő láttán felkuncog halkan, bár nagy bölcsen nem szól hozzá a dologhoz, mert ő sem tudja jobban, mire is való az az eszköz. Garik közben a maga szava járásával a házat dicséri, Nana pedig valamilyen vakaró felől kérdezősködik, amire Ephemia sajna nem tud válaszolni, így ehelyett inkább az étkezőbe tereli a népet. Közben nagyon ügyel rá, hogy ne kuncogjon hangosan, mert az öregasszony és a legény együtt igazán mókás jelenség.*
- Hát igen, tágas egy, öhm... Hodály ez. Na de azt mondom, üljünk le az étkezőben megbeszélni a dolgot. A sütésben szerintem Nana kiválóan tud nektek segédkezni, igaz Nana?
*Mosolyog Aenae-re és Relre, azzal elindul. Ha követik őt, akkor már a hosszú asztalnál helyet foglalva, ha nem, akkor a hallban álldogálva kezdi el mondani Garik teendőit.*
- A ház körüli dolgokat Nana fogja végezni, meg besegít az állatoknál is. Na de az én birtokomhoz tartozik még egy jókora bevetetlen földterület, lentebb a ház és az ólak mögött, azt kellene művelni. Emellett van egy gyümölcsös is, azt sem gondozta már egy ideje senki. Ezek volnának a szükséges feladatok, meg esetleg besegíteni az állatoknál, ha Nana nem bírja. Megfelel ez neked?
*Néz a parasztfiúra kérdő tekintettel.*
- Ha neked jó, akkor jöhetsz reggel dolgozni és hazamehetsz délután vagy amikor elvégezted a dolgod, de lakhatsz a birtokon is a szálláson. Fizetségként megegyezhetünk esetleg abban, hogy a termény egy része a tiéd... Vagy aranyban, esetleg mind a kettőben, de akkor kicsivel kevesebb járna egyenként ebből is, abból is.
*Nagyon reméli, hogy legalább a legény hozzászegődik a vénasszony mellett, hiszen akkor már volna értelme fenntartania ezt a birtokot.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.18 11:27:17
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344