//Trodd, Sfetts, Learon, Háztűznéző//
* Prexi határozottan jobban kezdi érezni magát köszönhetően Learon tevékenységének, aztán páran odajönnek hozzá, az öreget nem ismeri, de Troddot igen. Nem túl beszédes általában, és most sem az, de kedves ennek ellenére. *
- Köszönöm - * mondja halvány mosollyal a képén, amikor a birkabőr a hátára kerül, majd kezébe a bor. Nem szokott tisztán bort inni, de vizezve elő szokott fordulni, és ha Trodd bácsi azt mondja, hogy jót fog tenni, hát akkor el is hiszi. A legjobb lenne, ha túl lenne már a betegségen, mert kifejezetten rühell gyenge és hasztalan lenni, közben a kórságtól szenvedni.*
- Hát, igen - * fogalma sincs, hogy az öreg miért gondolja férfiasnak a nevét, de hát lehet, hogy ez ilyen bevett szokás nála. Mindenesetre örül neki, hogy valaki így gondolja. *
- Értem - * bólint, majd bort iszogatva széjjelnéz, hogy milyen munkálatok folynak.
Learon és az öreg beszélgetésére bágyadtan figyel csak, bár hallja, hogy a pásztormágus miféle szavakkal illeti, nem lenne illendő bólogatni és bizonygatni, hogy tényleg milyen jóravaló és szorgalmas, hiszen az nagyképűség lenne, így csendben kortyolgatja inkább a bort. Finomnak találja, kár, hogy a betegség miatt nem lehet igazán élvezni semmit. Na, de majd, ha meggyógyul! Kiissza Learont a vagyonából.
A gyógynövények említésére egy jó ideig nem is reagál, egész egyszerűen azért, mert nem nagyon volt magánál, amikor Karheia átadta neki azokat. Valami rémlik neki, de nem akar hülyét csinálni magából, így egy ideig még hallgat, közben a férfiak eldöntik, hogy mi legyen.
A hajborzolás a felnőttek velejárója, de Prexi nem veszi zokon, elvégre legalább nem ütik, ami határozottan kellemes, így mosolyogva válaszol az öregnek. *
- Talán lovag - * nem egészen biztos a dolgában, de a tudósság nem igazán izgatja, így marad a harc, bár csenevész egy kölyök, de hát még van ideje nőni. Apja úgyis vagy két méter, szóval... ja, hát ekkor eszébe jut, hogy nem is ismeri az igazi apját, így aligha következtethet felnőtt magasságára belőle. *
- Tényleg? - * hüledezik, de aztán megrázza a fejét, főleg miután meghallja a történetet a halott kislányról. * - Köszönöm, de nem fogadhatom el. Egyébként is van állatom. Egyszarvúnak hívják - * meg most egy ideig az ágyat fogja nyomni, és nem valószínű, hogy Learon örülne egy plusz állatnak, amit egyedül kell eltartania. Prexi természetesen már rég elfelejtette, hogy Learon munkásokat fogadott fel a birtokára. *
- Azta, tényleg, nincs is lázam - * teszi a homlokára a kezét, és közben azon mereng milyen hasznosak a varázslatok. * - Igen, pihenek. Szorgalmasan - * már, ha lehet az ilyesmit így cselekedni. *
- Igen, igen - * ha tudta volna, hogy elkezdik építeni, akkor nem akar piacra menni, de már mindegy. Ebben az állapotban úgyis csak kolonc lenne a többiek nyakán. *
- Nem, nem vagyok éhes - * rázza a fejét, majd arra bólint, hogy ne igya meg a bort egyszerre, és vet egy pillantást a mellé rakott kulacsra. * - Rendben, vele együtt iszom - * ígéri meg, bár nem tudja, hogy be fogja-e tartani, és még mielőtt Learon visszamehetne a ruhájában fura kinövéseket tapasztal, beletúr, és előhúzza a növényeket. *
- Learon, nézd csak! Ezek nem gyógynövények? Szerintem Karheia hagyta nálam őket - * mutatja fel, és homályosan kezd derengeni neki, hogy mik is ezek. * - Az egyik valami ulsa vagy mi, a többi meg, hát nem tudom. De az ulsából kaptam, meg valami olajt is adott Karheia - * gyógynövény ismeretei nem lévén fogalma sincs, hogy miket kapott, meg egyébként is félig volt éber állapotban csak. *