Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-08 21:57:37
Üzenet elküldve: 2019-02-08 21:57:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző és a beteg Prexi//
* Prexi fáradtam, ám némi bűntudattal figyeli a körülötte forgó eseményeket és úgy látja kicsit túlgondolják a dolgokat, és Trodd még egy kunyhót is javasol a számára. Gondterhelt arckifejezéssel néz, de nem szól, bár a bőr melegíti a hátát, talán tényleg jó lenne egy szélvédett hely és úgy tűnik Trodd igazán ért az alkalmi nyughelyek felállításához. Voltaképpen nyilván éveken át ilyenekben éjszakázott, lévén a házát valahogy sohasem sikerült felépíteni. Figyelme a készülő kunyhóról Sfetts bácsira terelődik, aki a gyógyitalt megkavargatja, aztán átadja neki némi előzetes atyai jó tanács áradat kíséretében. *
- Köszönöm szépen! - * mosolyog az öregre, majd beleszagol az italba és igyekszik nem kimutatni mennyire nem tetsző az érzet.
Prexi érdeklődve figyeli a folyamatokat és amikor mászni lehetne már majdnem ajánlkozik is, de inkább visszafogja lelkesedését, úgysem őt választanák, elvégre beteg, bár Learon csodás varázslatának köszönhetően most sokkal jobban érzi magát, de a kórság még ott van benne, ezt azért érzi. Taknya néha-néha utat talál orrán keresztül, így ruhájának szárával kénytelen orvosolni a problémát. *
- Értem, rendben * bólint a bácsi javaslatára, majd a bort, a vizet és a gyógyitalt ügyetlenül egybefogja, de közben rájön, hogy két fordulós lesz, így először csak a gyógylöttyöt viszi magával, majd letéve azt, vigyázva ki ne boruljon a többiért is visszakészül menni, azonban Steffs rikkantása és a bor megivásával való viccelődésre inkább lemond a tervéről. Kár, pedig igen finom volt, ellenben a gyógyital nem igazán. Ahogy a bácsi javasolta, még melegen kezdi el kortyolni, de azért vár vele, hogy ne égesse le a nyelvét. A rögtönzött kunyhóban sokkal jobb idő van, el is helyezkedik kényelmesen, onnan figyeli az eseményeket. Az ital keserű, de ha jobban lesz tőle, hát hajlandó leerőszakolni a torán, majd a megivása után a bőrbe burkolózva lefekszik, és hamarosan lehunyva szemeit elszenderedik. *
* Prexi fáradtam, ám némi bűntudattal figyeli a körülötte forgó eseményeket és úgy látja kicsit túlgondolják a dolgokat, és Trodd még egy kunyhót is javasol a számára. Gondterhelt arckifejezéssel néz, de nem szól, bár a bőr melegíti a hátát, talán tényleg jó lenne egy szélvédett hely és úgy tűnik Trodd igazán ért az alkalmi nyughelyek felállításához. Voltaképpen nyilván éveken át ilyenekben éjszakázott, lévén a házát valahogy sohasem sikerült felépíteni. Figyelme a készülő kunyhóról Sfetts bácsira terelődik, aki a gyógyitalt megkavargatja, aztán átadja neki némi előzetes atyai jó tanács áradat kíséretében. *
- Köszönöm szépen! - * mosolyog az öregre, majd beleszagol az italba és igyekszik nem kimutatni mennyire nem tetsző az érzet.
Prexi érdeklődve figyeli a folyamatokat és amikor mászni lehetne már majdnem ajánlkozik is, de inkább visszafogja lelkesedését, úgysem őt választanák, elvégre beteg, bár Learon csodás varázslatának köszönhetően most sokkal jobban érzi magát, de a kórság még ott van benne, ezt azért érzi. Taknya néha-néha utat talál orrán keresztül, így ruhájának szárával kénytelen orvosolni a problémát. *
- Értem, rendben * bólint a bácsi javaslatára, majd a bort, a vizet és a gyógyitalt ügyetlenül egybefogja, de közben rájön, hogy két fordulós lesz, így először csak a gyógylöttyöt viszi magával, majd letéve azt, vigyázva ki ne boruljon a többiért is visszakészül menni, azonban Steffs rikkantása és a bor megivásával való viccelődésre inkább lemond a tervéről. Kár, pedig igen finom volt, ellenben a gyógyital nem igazán. Ahogy a bácsi javasolta, még melegen kezdi el kortyolni, de azért vár vele, hogy ne égesse le a nyelvét. A rögtönzött kunyhóban sokkal jobb idő van, el is helyezkedik kényelmesen, onnan figyeli az eseményeket. Az ital keserű, de ha jobban lesz tőle, hát hajlandó leerőszakolni a torán, majd a megivása után a bőrbe burkolózva lefekszik, és hamarosan lehunyva szemeit elszenderedik. *
1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-07 17:31:32
Üzenet elküldve: 2019-02-07 17:31:32
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző és a beteg Prexibaba//
- Kitűnő ötlet, Trodd! *Üdvözli a férfi ajánlatát a sátorszerűen összeállított kis kunyhóra. Ifjúkorában maga is gyakran bujkált hasonlókban a szántóföldeken. Kissé megkavargatja az italt, talán eléggé kihűlt már, így a fiú felé nyújtja.*
- Azért fújd, de addig idd meg míg meleg. Kissé keserű, de hatásos lesz, hidd el, kisfiam. *Ha Prexi elveszi az italt, végignézi, míg Trodd elkészíti a kunyhót, majd a férfiak felé fordul.*
- Ha kész a csiga, fúrj bele kérlek egy lyukat, majd a lyukon átfűzött kötéllel rögzítenünk kell arra az oszlopra. *Mutat körülbelül a középső álló oszlopra, ami majd igazából talán az ajtónak az egyik oldala is lesz.* Azon fog keresztben feküdni a mestergerenda. A csiga vájatába is kötél kerül, melynek egyik végére rákötjük a gerendát. *Elnéz a ház teteje felé, nem olyan magas, de valahogy fel kell jutni.*
- Melyikőnk mászik fel? *Kérdezi.* Ha az egyik oldala fent van, ideiglenesen rögzítjük, s ugyanezt a másik oldalon is megcsináljuk. *A gerenda mindkét végét fel kell juttatni, egyikük sem olyan erős, hogy felhúzza, viszont, ha a kötél és a csiga segítségével lent tartják, csak a helyére kell igazítani.*
- Prexi, te addig bújj be a kunyhóba, onnan lesheted mit csinálunk. *Mosolyodik el.* Két gerenda elég lesz keresztben a házon, utána jöhetnek a deszkák, majd a saras varászlat. *Mosolyog Learonra, mielőtt heves köhögési roham kapja el, ami, amilyen gyorsan érkezik, úgy múlik el nyomtalanul.*
- Aztán... iszunk. *Kacsint a férfiakra.* Mielőtt Prexi megissza az összeset. *Rikkant fel méltatlankodva, persze aztán elneveti magát.*
- Kitűnő ötlet, Trodd! *Üdvözli a férfi ajánlatát a sátorszerűen összeállított kis kunyhóra. Ifjúkorában maga is gyakran bujkált hasonlókban a szántóföldeken. Kissé megkavargatja az italt, talán eléggé kihűlt már, így a fiú felé nyújtja.*
- Azért fújd, de addig idd meg míg meleg. Kissé keserű, de hatásos lesz, hidd el, kisfiam. *Ha Prexi elveszi az italt, végignézi, míg Trodd elkészíti a kunyhót, majd a férfiak felé fordul.*
- Ha kész a csiga, fúrj bele kérlek egy lyukat, majd a lyukon átfűzött kötéllel rögzítenünk kell arra az oszlopra. *Mutat körülbelül a középső álló oszlopra, ami majd igazából talán az ajtónak az egyik oldala is lesz.* Azon fog keresztben feküdni a mestergerenda. A csiga vájatába is kötél kerül, melynek egyik végére rákötjük a gerendát. *Elnéz a ház teteje felé, nem olyan magas, de valahogy fel kell jutni.*
- Melyikőnk mászik fel? *Kérdezi.* Ha az egyik oldala fent van, ideiglenesen rögzítjük, s ugyanezt a másik oldalon is megcsináljuk. *A gerenda mindkét végét fel kell juttatni, egyikük sem olyan erős, hogy felhúzza, viszont, ha a kötél és a csiga segítségével lent tartják, csak a helyére kell igazítani.*
- Prexi, te addig bújj be a kunyhóba, onnan lesheted mit csinálunk. *Mosolyodik el.* Két gerenda elég lesz keresztben a házon, utána jöhetnek a deszkák, majd a saras varászlat. *Mosolyog Learonra, mielőtt heves köhögési roham kapja el, ami, amilyen gyorsan érkezik, úgy múlik el nyomtalanul.*
- Aztán... iszunk. *Kacsint a férfiakra.* Mielőtt Prexi megissza az összeset. *Rikkant fel méltatlankodva, persze aztán elneveti magát.*
1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-07 02:03:09
Üzenet elküldve: 2019-02-07 02:03:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kalácsfalva//
//Négy bajnok//
-Itt fűzd át.
*Nyújtja át a félkész csuhébabát a kisleánynak, majd mosolyogva néz a négy gyermekre, kik kényelmesen ücsörögnek és fekszenek a megannyi párnán a döngölt padlón.*
-Hol tartottunk? Ja igen. A négy város legnagyobb bajnokait hívta ki maga ellen a sötétség fejedelme, hogy megmutathassa ország-világ előtt, ő a leghatalmasabb. A lovagok kapva kaptak is az alkalmon, hogy kiálljanak ellene és egyszer és mindenkorra végezzenek a gonosszal. Négy város négy bajnoka. Rhoves, a tűz, Moldren, az igazság, Gariod, a bölcsesség, Thédred, a fény bajnoka.
*Térdel le a gyermekekkel szemben.*
-Rhoves volt az első, ki a legerősebb volt a négy közül. Hatalmas termetéről legendákat meséltek, fekete, varkocsba fonott szakálla egész melléig ért. Lángoló páncélja még a legádázabb ellenfelében is félelmet keltett, de nem a félelem urában. Mert a rideg sötétség megfojtja a lángot.
*Olt ki egy gyertyát két ujjával, csak a hatás kedvéért.*
-Moldren volt a második, ki a Feketeség Csarnokába lépett. A Tengertől a Kiszáradt Földekig a legbátrabb harcos, az igazság és az egyenlőség bajnoka. Tündöklő, fényes páncélú lovag, leányok álma. De tud-e bárki az igazságért küzdeni ott, ahol ezer igazság van és egy sem? Hol gyermekeket mészárolnak az igaz ügyért, hol harcosok százai halnak másnak igazáért? A kínok földjén nincs igazság, ki pedig az igazáért harcol, lelke hamar sötétségbe borul és önnön igazsága lesz végül elméje börtöne.
*Oltja ki a következő gyertyát is ujjai közé csippentve az aprócska lángot.*
-Gariod volt a harmadik kihívó, a mágusok mágusa, a mindent tudó. Százak és ezrek járultak elé minden nap, hogy hallhassák a nagy bölcs szavait. Ő nem viselt páncélt vagy fegyvert. Nem hatott rá sem káprázat, sem acél. De vajon nem teszi-e kevéllyé az embert, ha mindenkinél mindent jobban tud? A sötétség hatalma könnyedén megrontja az elmét, az alázat gőggé, a megértés lelketlen logikává válik. Bölcs maga a gonosz is, bolonddá teszi, ki birokra kél vele.
*Fújja el a harmadik gyertyát, tekintete végigfut az ártatlan arcocskákon, majd kezébe veszi a negyedik gyertyát is.*
-Thédred volt a negyedik, a Fénylovag. Szálfa termetű férfi, kardja ragyogva fénylett, akár a hajnal. Az Úrnő fényét hordozta ő. Mivel sem Rhoves, sem Moldren, sem Gariod nem tért vissza, tudta, három bajnok már elbukott.
Belépett hát a kapun és jobbjával a magasba emelte a tündöklő kardot. A fény pedig a sötétségben fénylik csak igazán. Betöltötte az egész csarnokot, a falakat, a megannyi oszlopot! És ott volt ő, a sötétség fejedelme. Na nem ám úgy ereje teljében, mint eddig. Szánalmasan gyengén, töpörödött öregember formájában, vakon lapulva kúszott a fény elől, ahogy Thédred közeledett hozzá. Végül a Fény Lovagja visszaűzte őt oda, ahonnén jött és elő sem bújt többé.
*Dobbant nagyot a lábával a döngölt földön, jelezvén, hogy mire is gondol. Szélesen elmosolyodik, majd a gyertyát az asztalra téve feláll.*
-És mi lett a lovaggal? És a másik három bajnokkal?
*Elgondolkodva néz a kérdező fiúcskára az ajtóból visszafordulva.*
-Azt... Nem tudom. Nagyon-nagyon régi történet ez már. Talán csak mese. Na ágyba.
*Mosolyodik el, majd a szobája felé veszi az irányt, hogy ő is átadhassa magát álomország birodalmának.* ~De a kacaj.~
//Négy bajnok//
-Itt fűzd át.
*Nyújtja át a félkész csuhébabát a kisleánynak, majd mosolyogva néz a négy gyermekre, kik kényelmesen ücsörögnek és fekszenek a megannyi párnán a döngölt padlón.*
-Hol tartottunk? Ja igen. A négy város legnagyobb bajnokait hívta ki maga ellen a sötétség fejedelme, hogy megmutathassa ország-világ előtt, ő a leghatalmasabb. A lovagok kapva kaptak is az alkalmon, hogy kiálljanak ellene és egyszer és mindenkorra végezzenek a gonosszal. Négy város négy bajnoka. Rhoves, a tűz, Moldren, az igazság, Gariod, a bölcsesség, Thédred, a fény bajnoka.
*Térdel le a gyermekekkel szemben.*
-Rhoves volt az első, ki a legerősebb volt a négy közül. Hatalmas termetéről legendákat meséltek, fekete, varkocsba fonott szakálla egész melléig ért. Lángoló páncélja még a legádázabb ellenfelében is félelmet keltett, de nem a félelem urában. Mert a rideg sötétség megfojtja a lángot.
*Olt ki egy gyertyát két ujjával, csak a hatás kedvéért.*
-Moldren volt a második, ki a Feketeség Csarnokába lépett. A Tengertől a Kiszáradt Földekig a legbátrabb harcos, az igazság és az egyenlőség bajnoka. Tündöklő, fényes páncélú lovag, leányok álma. De tud-e bárki az igazságért küzdeni ott, ahol ezer igazság van és egy sem? Hol gyermekeket mészárolnak az igaz ügyért, hol harcosok százai halnak másnak igazáért? A kínok földjén nincs igazság, ki pedig az igazáért harcol, lelke hamar sötétségbe borul és önnön igazsága lesz végül elméje börtöne.
*Oltja ki a következő gyertyát is ujjai közé csippentve az aprócska lángot.*
-Gariod volt a harmadik kihívó, a mágusok mágusa, a mindent tudó. Százak és ezrek járultak elé minden nap, hogy hallhassák a nagy bölcs szavait. Ő nem viselt páncélt vagy fegyvert. Nem hatott rá sem káprázat, sem acél. De vajon nem teszi-e kevéllyé az embert, ha mindenkinél mindent jobban tud? A sötétség hatalma könnyedén megrontja az elmét, az alázat gőggé, a megértés lelketlen logikává válik. Bölcs maga a gonosz is, bolonddá teszi, ki birokra kél vele.
*Fújja el a harmadik gyertyát, tekintete végigfut az ártatlan arcocskákon, majd kezébe veszi a negyedik gyertyát is.*
-Thédred volt a negyedik, a Fénylovag. Szálfa termetű férfi, kardja ragyogva fénylett, akár a hajnal. Az Úrnő fényét hordozta ő. Mivel sem Rhoves, sem Moldren, sem Gariod nem tért vissza, tudta, három bajnok már elbukott.
Belépett hát a kapun és jobbjával a magasba emelte a tündöklő kardot. A fény pedig a sötétségben fénylik csak igazán. Betöltötte az egész csarnokot, a falakat, a megannyi oszlopot! És ott volt ő, a sötétség fejedelme. Na nem ám úgy ereje teljében, mint eddig. Szánalmasan gyengén, töpörödött öregember formájában, vakon lapulva kúszott a fény elől, ahogy Thédred közeledett hozzá. Végül a Fény Lovagja visszaűzte őt oda, ahonnén jött és elő sem bújt többé.
*Dobbant nagyot a lábával a döngölt földön, jelezvén, hogy mire is gondol. Szélesen elmosolyodik, majd a gyertyát az asztalra téve feláll.*
-És mi lett a lovaggal? És a másik három bajnokkal?
*Elgondolkodva néz a kérdező fiúcskára az ajtóból visszafordulva.*
-Azt... Nem tudom. Nagyon-nagyon régi történet ez már. Talán csak mese. Na ágyba.
*Mosolyodik el, majd a szobája felé veszi az irányt, hogy ő is átadhassa magát álomország birodalmának.* ~De a kacaj.~
1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-06 23:56:01
Üzenet elküldve: 2019-02-06 23:56:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás +16 mondatot tartalmaz!//
*Mikor meglátja a piacot akkor szinte ki akar ugrani a bőréből. Vagyis kiugrana ha nem lenne úgy átfagyva, hogy félni a füle lefagyásától is. Lehet egy meleg sapka is jól jönne neki. Előbb a lényeg. Gondolja és menne a hátasok felé, de elvonják a figyelmét a borok. A harsogó borászat címerével díszített pult mögött egy bajszos bácsika ül, aki amint kiszúrja az elf közeledését máris köszönti az "urat"(ettől a megszólítástól a doki szíve szerint az egyik üveggel agyonverné a vénembert)és el is kezdi bemutatni a portékáját. Az elf egy műmosollyal hallgatja a kínálatot majd a legdrágább és a legolcsóbb borból vesz egy-egy üveggel. Az egyik a nemes kisasszonyoknak lesz akikhez állítólag Rel meg akarja hívni. A másik meg magának a lánynak. Persze egy kicsit felturbózva. A harsogó borászat pultja mellett közvetlenül meg egy másik piákat áruló pult van ott tömények várják az érdeklődőket. Azokat is alaposan megnézi a doki és rá-rá kérdez dolgokra. Végül egy üveg pityóka szeszt választ onnan is. Ez a szakmájához kell majd. A következő pultnál meg csak magának vásárol. Némi dohányt és egy marék ördögvigyort, hogy jó kedve legyen. Most pedig jöhetnek azok a gebék. Meg is indul a állatok felé. Van itt minden-féle, de őt kimondottan a lovak érdeklik. Oda is áll egyhez aminek olyan bizalomgerjesztő a tekintete. Barátságosan csálé. El is kezdi szakértő szemmel vizsgálgatni.*
~Hát ez...úgy néz ki mint egy ló. Nagyjából olyan magas is mint egy ló. A szőre meg...Fogalmam sincs. Milyennek kell lennie? Egyáltalán hozzáérhetek? Mit kell ezen nézni?~
*Ekkor éri az áldás amire nem is számított. Hallja a csattanát és érzi a tarkóján a becsapódást. Odanyúlva pedig tudja jól mi történt.*
~Leköptek. A kurva anyjukat engem leköptek.~
*Megfordul és egy tevével találja magát szembe. Egy bundás valamilyen tevével. Egy állattal értelmes felnőtt férfi nem áll le vitatkozni. Int viszont felszívja magát és egy irigylésre méltó szép tartalmas nyállövedéket küld az állat fele felé ami mikor betalál pont annak a szeme alá szép lassan elkezd lefolyni róla. Az elf pedig a jelenetet fokozva még ki is osztja, azt a gebét.*
-Anyád szőrös orkszagú picsáját köpdösd te geci állat! Maga meg miért nem rak valami szart a dög pofájára? Így kell a kibaszott vásárlókkal bánni bassza meg?
*De jó megint elengednie magát. Szép és jó dolog a jólneveltség, de tombolni akar. Mint régen, de most ezzel is beéri. Talán lovat is olcsóbban kap.*
*Mikor meglátja a piacot akkor szinte ki akar ugrani a bőréből. Vagyis kiugrana ha nem lenne úgy átfagyva, hogy félni a füle lefagyásától is. Lehet egy meleg sapka is jól jönne neki. Előbb a lényeg. Gondolja és menne a hátasok felé, de elvonják a figyelmét a borok. A harsogó borászat címerével díszített pult mögött egy bajszos bácsika ül, aki amint kiszúrja az elf közeledését máris köszönti az "urat"(ettől a megszólítástól a doki szíve szerint az egyik üveggel agyonverné a vénembert)és el is kezdi bemutatni a portékáját. Az elf egy műmosollyal hallgatja a kínálatot majd a legdrágább és a legolcsóbb borból vesz egy-egy üveggel. Az egyik a nemes kisasszonyoknak lesz akikhez állítólag Rel meg akarja hívni. A másik meg magának a lánynak. Persze egy kicsit felturbózva. A harsogó borászat pultja mellett közvetlenül meg egy másik piákat áruló pult van ott tömények várják az érdeklődőket. Azokat is alaposan megnézi a doki és rá-rá kérdez dolgokra. Végül egy üveg pityóka szeszt választ onnan is. Ez a szakmájához kell majd. A következő pultnál meg csak magának vásárol. Némi dohányt és egy marék ördögvigyort, hogy jó kedve legyen. Most pedig jöhetnek azok a gebék. Meg is indul a állatok felé. Van itt minden-féle, de őt kimondottan a lovak érdeklik. Oda is áll egyhez aminek olyan bizalomgerjesztő a tekintete. Barátságosan csálé. El is kezdi szakértő szemmel vizsgálgatni.*
~Hát ez...úgy néz ki mint egy ló. Nagyjából olyan magas is mint egy ló. A szőre meg...Fogalmam sincs. Milyennek kell lennie? Egyáltalán hozzáérhetek? Mit kell ezen nézni?~
*Ekkor éri az áldás amire nem is számított. Hallja a csattanát és érzi a tarkóján a becsapódást. Odanyúlva pedig tudja jól mi történt.*
~Leköptek. A kurva anyjukat engem leköptek.~
*Megfordul és egy tevével találja magát szembe. Egy bundás valamilyen tevével. Egy állattal értelmes felnőtt férfi nem áll le vitatkozni. Int viszont felszívja magát és egy irigylésre méltó szép tartalmas nyállövedéket küld az állat fele felé ami mikor betalál pont annak a szeme alá szép lassan elkezd lefolyni róla. Az elf pedig a jelenetet fokozva még ki is osztja, azt a gebét.*
-Anyád szőrös orkszagú picsáját köpdösd te geci állat! Maga meg miért nem rak valami szart a dög pofájára? Így kell a kibaszott vásárlókkal bánni bassza meg?
*De jó megint elengednie magát. Szép és jó dolog a jólneveltség, de tombolni akar. Mint régen, de most ezzel is beéri. Talán lovat is olcsóbban kap.*
1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-06 19:54:57
Üzenet elküldve: 2019-02-06 19:54:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Csendesen bandukol már jócskán több nappal a történtek után. Jót tesz neki a séta a sok, sok, rengeteg séta mert az kiszellőzteti a tüneményes tündérke pici agyacskáját, segít neki felejteni és segíti, hogy habár mindent látott és hallott ami a kovácsműhelyben történt azért mégse roskadjon magába. Kell erre egy jó pár nap, míg feldolgozza a dolgokat, míg újra mosolyogni tud és visszatér hite a világ jóságában, ám senki ne aggódjon ez már megtörtént.
Ehhez mindössze sok sok magányra volt szüksége, természetre és sétára. Annyira, hogy mostanában a vashegyen is alig láthatták az emberek mert reggel felkelt elment aztán este visszatért, persze ha voltak feldatai megoldotta, ám minden szabadidejét magában töltötte járva a környéket és mindig óriási öröm töltötte el ha rátalált egy-egy kis vadállatkára vagy hasonló, szívet elbűvölő látványra.
Most épp a sétája végéhez ért, indul visszafelé a vashegyr, hogy utána nézzen, van e esetleg valamiféle feladata amivel a közjót szolgálhatja, elvégre ilyesmire mostnaság nem igazán volt kapacitása, tehát bőven van mit bepótolnia. *
Ehhez mindössze sok sok magányra volt szüksége, természetre és sétára. Annyira, hogy mostanában a vashegyen is alig láthatták az emberek mert reggel felkelt elment aztán este visszatért, persze ha voltak feldatai megoldotta, ám minden szabadidejét magában töltötte járva a környéket és mindig óriási öröm töltötte el ha rátalált egy-egy kis vadállatkára vagy hasonló, szívet elbűvölő látványra.
Most épp a sétája végéhez ért, indul visszafelé a vashegyr, hogy utána nézzen, van e esetleg valamiféle feladata amivel a közjót szolgálhatja, elvégre ilyesmire mostnaság nem igazán volt kapacitása, tehát bőven van mit bepótolnia. *
1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-06 19:41:07
Üzenet elküldve: 2019-02-06 19:41:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző és a beteg Prexibaba//
*Learon szerint, ha valami fedett helyre rakják a fiút, itt is bőven el lesz, nem lesz semmi nagyobb baja, és még mindig jobb, mintha otthon lenne egyedül. Ha ott lennének a munkásai, persze rájuk bízhatná, de mivel azok éppen halódnak vagy gyógyulódnak az ispotályban, így ez nem megoldható. Megörül annak, amit hall, hiszen ezeket ő is jól ismeri, hasznos orvosságok. Egyéb dolga ezzel nincs is, mert az apóka neki is áll az elkészítésének, és s kész italt a gyereknek adja. Szerencsére ez a probléma is kezd megoldottnak látszódni. Egyébként a Sajt-mester egy pillanatra el is csodálkozik, hogy mennyire hasonlít ez az egész a gyerekkorának egyes részeire. Ott a faluban is mindenki összesereglett, ha egy gyermek, vagy bárki beteg lett, és próbáltak jó tanácsokkal, gyógyszerekkel és mindenfélével segíteni egymásnak. Ahogy Learon a városokat járta, szinte el is felejtette, hogy ilyen még van. A Vashegy emberei nap mint nap kellemesen meglepik.* ~Csak ez a hangulat hiányzott!~ *Mosolyog ő is az összemosolygó párosra, csak úgy kívülálló harmadikként. Közben persze halad a munka, és a pásztormágus is teszi, amit kell, főleg a bácsi útmutatását követve.*
*Learon szerint, ha valami fedett helyre rakják a fiút, itt is bőven el lesz, nem lesz semmi nagyobb baja, és még mindig jobb, mintha otthon lenne egyedül. Ha ott lennének a munkásai, persze rájuk bízhatná, de mivel azok éppen halódnak vagy gyógyulódnak az ispotályban, így ez nem megoldható. Megörül annak, amit hall, hiszen ezeket ő is jól ismeri, hasznos orvosságok. Egyéb dolga ezzel nincs is, mert az apóka neki is áll az elkészítésének, és s kész italt a gyereknek adja. Szerencsére ez a probléma is kezd megoldottnak látszódni. Egyébként a Sajt-mester egy pillanatra el is csodálkozik, hogy mennyire hasonlít ez az egész a gyerekkorának egyes részeire. Ott a faluban is mindenki összesereglett, ha egy gyermek, vagy bárki beteg lett, és próbáltak jó tanácsokkal, gyógyszerekkel és mindenfélével segíteni egymásnak. Ahogy Learon a városokat járta, szinte el is felejtette, hogy ilyen még van. A Vashegy emberei nap mint nap kellemesen meglepik.* ~Csak ez a hangulat hiányzott!~ *Mosolyog ő is az összemosolygó párosra, csak úgy kívülálló harmadikként. Közben persze halad a munka, és a pásztormágus is teszi, amit kell, főleg a bácsi útmutatását követve.*
1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-06 18:19:16
Üzenet elküldve: 2019-02-06 18:19:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Indulós//
* A nő magába fordulva elkullgova mikor utána fut a fiú, akinek negyven éve a helyét foglalja. Meglepődik, hogy megállította a másik ám amiket mond amellett nem tud szó nélkül elmenni. Keserűen felnevet. *
- Hogy szerencsés vagyok? Az igazi anyám el akar felejteni, az igazi apám pedig...egyáltalán él még? Mert, hogy nem ez az ember az, az is biztos. Az egész életem egy hazugság, olyanok neveltek fel, akik csak a büszkeség miatt tartottak, valószínűleg sosem szerettek. Egyedül csak azért érzek hálát az égért, hogy Dramot ismerhetem, de látod őt se szerethetem úgy, ahogy akarom, mert még az se engedi meg az élet! - * Wym nem fogja fel, hogy most már lehet házasság, lehet szerelem nem kell titkolózniuk. Eddig nem jut el az elmélkedésben és amúgy sincs abban a hangulatban, hogy ne mindent csak a negatív oldaláról lásson közben végig próbálva visszatartani a könnyeit, mert már milyen dolog lenne itten vadidegen emberek előtt síra fakadni mint egy kislány? *
* A nő magába fordulva elkullgova mikor utána fut a fiú, akinek negyven éve a helyét foglalja. Meglepődik, hogy megállította a másik ám amiket mond amellett nem tud szó nélkül elmenni. Keserűen felnevet. *
- Hogy szerencsés vagyok? Az igazi anyám el akar felejteni, az igazi apám pedig...egyáltalán él még? Mert, hogy nem ez az ember az, az is biztos. Az egész életem egy hazugság, olyanok neveltek fel, akik csak a büszkeség miatt tartottak, valószínűleg sosem szerettek. Egyedül csak azért érzek hálát az égért, hogy Dramot ismerhetem, de látod őt se szerethetem úgy, ahogy akarom, mert még az se engedi meg az élet! - * Wym nem fogja fel, hogy most már lehet házasság, lehet szerelem nem kell titkolózniuk. Eddig nem jut el az elmélkedésben és amúgy sincs abban a hangulatban, hogy ne mindent csak a negatív oldaláról lásson közben végig próbálva visszatartani a könnyeit, mert már milyen dolog lenne itten vadidegen emberek előtt síra fakadni mint egy kislány? *
1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-05 19:05:52
Üzenet elküldve: 2019-02-05 19:05:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Indulós//
* Dram lelkiismerete tiszta, hiszen ő felajánlotta azt, ami tőle telt, és amit tudott. Úgy érzi, hogy egy rendkívül nagylelkű ajánlatot tett, amit nem szokott bárkinek odadobni. Érzi ő is, hogy ezzel nem teheti jóvá apjának bűneit, de sajnos nem akkora mágus, hogy meghajlítsa az időt, és visszaadja az elvesztegetett éveket. Részéről ez le is van rendezve, de féltestvére mégis utánuk szalad. Nem tud mit tenni, szeme sarkából figyeli, hiszen szóval tartják, és nem akar bunkó lenni, ott hagyni azokat, akiket családja ennyire kihasznált. Dram úgy érzi, hogy nincs joga több kérdést feltenni, és nincs joga feltartani a családot tovább. Így, ha Wymni nem akar tőlük többet, akkor visszaül a nyeregbe, és elindul, hogy folytassa útját a nővel az oldalán, akit húgaként ismert, de sokkal jobban szeretett. És akit mindezek után talán törvényesen is feleségül vehet. Sok mindenen kell Drameilotennek elgondolkodnia. *
* Dram lelkiismerete tiszta, hiszen ő felajánlotta azt, ami tőle telt, és amit tudott. Úgy érzi, hogy egy rendkívül nagylelkű ajánlatot tett, amit nem szokott bárkinek odadobni. Érzi ő is, hogy ezzel nem teheti jóvá apjának bűneit, de sajnos nem akkora mágus, hogy meghajlítsa az időt, és visszaadja az elvesztegetett éveket. Részéről ez le is van rendezve, de féltestvére mégis utánuk szalad. Nem tud mit tenni, szeme sarkából figyeli, hiszen szóval tartják, és nem akar bunkó lenni, ott hagyni azokat, akiket családja ennyire kihasznált. Dram úgy érzi, hogy nincs joga több kérdést feltenni, és nincs joga feltartani a családot tovább. Így, ha Wymni nem akar tőlük többet, akkor visszaül a nyeregbe, és elindul, hogy folytassa útját a nővel az oldalán, akit húgaként ismert, de sokkal jobban szeretett. És akit mindezek után talán törvényesen is feleségül vehet. Sok mindenen kell Drameilotennek elgondolkodnia. *
1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-05 02:43:12
Üzenet elküldve: 2019-02-05 02:43:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kalácsfalva//
-Mondok nektek valamit.
*Teszi jobbkezét a kapa nyelére.*
-Az én Úrnőm a Tiétek is, még ha nem is tudjátok. Ott van a szívetekben, ott van a lelketekben. Te uram, szereteted-e a feleséged?
*Villan szeme egy, a földön ücsörgő köpcös, bajszos férfire, mire az merően a bogrács felett ténykedő feleségére néz, majd pironkodva nagyot bólint.*
-Na és a gyermeked? A Fény úrnője nem különben fordul szeretettel ahhoz, ki őt követi, érezni fogjátok majd.
*Túr izgatottan a hajába, miközben körbenéz a tucat földműves között. Kijött velük a földre, segített, ellátta a jószágokat, cserébe meghallgatják, míg ebédjüket költik.*
-Hallottam, miket éltetek meg. Hallottam holtakról, háborúkról, rablógyilkosokról.
*Keményednek meg vonásai kissé.*
-Az élet edzett meg Titeket, nem vigyáztak Titeket istenek, nincs miért adósságot rójatok előttük.
*Hallgat el egy pillanatra, miközben összekulcsolja maga előtt a kezeit.*
-De ha kinyitjátok szívetek és elmormoltok egy imát, lesz, aki meghallgat.
*Fordul körbe, arcán pedig sugárzó mosoly fut végig.*
-Biztos ismeritek az érzést... Mikor a föld felenged a nap meleg sugaraitól, mikor kizöldül a természet és visszatér belé az élet. Mikor úgy ébredünk, hogy a nap arcunkon simít és tudjuk, megéri felkelni. Ha megnyitjátok lelketek a Fény előtt, minden nap ilyen lesz majd. Szeressétek uratok, ahogy eddig, de a szeretet úrnőjét is! Lássátok egymást és ne féljétek azt, ki kérve jön. Legyetek vele önzetlenek, mintha csak a testvéretek lenne. A szeretetre csak egy válasz létezik.
*Lép közelebb és ül le ő is az emberekkel szemben.*
-A kapzsiság a nagyurak hóbortja, ne érdekeljen a haszon. Oszd meg, mi a Tiéd, bármennyire is kevés. Meglátod, a jutalmad nagyobb lesz bármely aranyrögnél.
*Csendesül el és néz végig az arcokon. Néhányan, kik értelmezték szavait viszonozzák a tekintetét, de a legtöbben csak a vállukat vonják. Nem számított másra, de kezdetnek ez is megteszi.*
-Mondjatok el este egy imát próbaképp és éljetek néhány napot az Úrnő tanai szerint. Hisz ismeritek őket. Meglátjátok, hamar kikerül a falra hétágú nap.
*Túr zsebébe még mindig mosollyal az arcán, hogy kitapintsa szeretett talizmánját, de nem leli. Persze, Pyctánál van. Odaadta neki, mikor elhagyta a remény, de az elfet nem, egy pillanatra sem.
Felkászálódik a földről, egy pillanatig maga elé mered, mielőtt újra megragadná a kapát, hogy a megfagyott földbe vájhassa.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.05 02:52:06
-Mondok nektek valamit.
*Teszi jobbkezét a kapa nyelére.*
-Az én Úrnőm a Tiétek is, még ha nem is tudjátok. Ott van a szívetekben, ott van a lelketekben. Te uram, szereteted-e a feleséged?
*Villan szeme egy, a földön ücsörgő köpcös, bajszos férfire, mire az merően a bogrács felett ténykedő feleségére néz, majd pironkodva nagyot bólint.*
-Na és a gyermeked? A Fény úrnője nem különben fordul szeretettel ahhoz, ki őt követi, érezni fogjátok majd.
*Túr izgatottan a hajába, miközben körbenéz a tucat földműves között. Kijött velük a földre, segített, ellátta a jószágokat, cserébe meghallgatják, míg ebédjüket költik.*
-Hallottam, miket éltetek meg. Hallottam holtakról, háborúkról, rablógyilkosokról.
*Keményednek meg vonásai kissé.*
-Az élet edzett meg Titeket, nem vigyáztak Titeket istenek, nincs miért adósságot rójatok előttük.
*Hallgat el egy pillanatra, miközben összekulcsolja maga előtt a kezeit.*
-De ha kinyitjátok szívetek és elmormoltok egy imát, lesz, aki meghallgat.
*Fordul körbe, arcán pedig sugárzó mosoly fut végig.*
-Biztos ismeritek az érzést... Mikor a föld felenged a nap meleg sugaraitól, mikor kizöldül a természet és visszatér belé az élet. Mikor úgy ébredünk, hogy a nap arcunkon simít és tudjuk, megéri felkelni. Ha megnyitjátok lelketek a Fény előtt, minden nap ilyen lesz majd. Szeressétek uratok, ahogy eddig, de a szeretet úrnőjét is! Lássátok egymást és ne féljétek azt, ki kérve jön. Legyetek vele önzetlenek, mintha csak a testvéretek lenne. A szeretetre csak egy válasz létezik.
*Lép közelebb és ül le ő is az emberekkel szemben.*
-A kapzsiság a nagyurak hóbortja, ne érdekeljen a haszon. Oszd meg, mi a Tiéd, bármennyire is kevés. Meglátod, a jutalmad nagyobb lesz bármely aranyrögnél.
*Csendesül el és néz végig az arcokon. Néhányan, kik értelmezték szavait viszonozzák a tekintetét, de a legtöbben csak a vállukat vonják. Nem számított másra, de kezdetnek ez is megteszi.*
-Mondjatok el este egy imát próbaképp és éljetek néhány napot az Úrnő tanai szerint. Hisz ismeritek őket. Meglátjátok, hamar kikerül a falra hétágú nap.
*Túr zsebébe még mindig mosollyal az arcán, hogy kitapintsa szeretett talizmánját, de nem leli. Persze, Pyctánál van. Odaadta neki, mikor elhagyta a remény, de az elfet nem, egy pillanatra sem.
Felkászálódik a földről, egy pillanatig maga elé mered, mielőtt újra megragadná a kapát, hogy a megfagyott földbe vájhassa.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.05 02:52:06
1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-04 15:30:10
Üzenet elküldve: 2019-02-04 15:30:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Indulós//
*Az idős férfi valaha sudár dalia lehetett, mostanra majd hetven tél van a háta mögött, ezért háta meghajlott, arcát mély ráncok barázdálják, de tartása büszke, karjában még mindig van erő, noha már évtizedek óta nem harcolt, de tenyerére nem a kapanyél, hanem a kardmarkolat dörzsölte keményre.*
- Bizonyíték? Ne röhögtess. Ez neked nem elég bizonyíték?
*Mutat heves mozdulattal a fiatal nő felé, aki kiköpött mása az öregember mellett álló asszonynak. Szerencsére az elf is hamar rájön, hogy nincsen szüksége bizonyítékra, mert a hasonlóság pont elég. A fiatal nő menne, az öregember nem akarja megállítani, asszonya ránéz a szeme sarkából, de az ember csak a fejét rázza, mire a nő lemondóan sóhajt. A félvéren viszont látszik, hogy gyűlik benne a harag, homlokán lüktet egy ér, fogait hangosan csikorgatja. Összedőlt az egész élete, pont úgy, mint a fiatal nőnek, utána lép.*
- Várj meg.
*Míg utoléri, addig az asszony megfelel az elfnek.*
- Mindenünk megvan.
*Gyümölcsöst, földet vásároltak a pénzből, szeretetben nevelték fel a fiút, akihez vérségi kötelék egyiket sem fűzi, de mégis a sajátjukként szerették.*
- Nem kell tőled és a fajtádtól semmi, hálásak vagyunk azért, amit kaptunk.
*Ezt teljesen őszintén mondja az asszony, hálás a fiúért, akit szerethetett elragadott leánya helyett. Rá is néz most, a félvér időközben utolérte a nőt, kemény kézzel tartja a ló kantárját, nem engedi elmenni. Érzelmileg tökéletesen kiegyensúlyozott férfi, hamar elengedi dühét, nem érez haragot a Sayqueves família iránt, szeretetet érez az őt felnevelők iránt és tiszteletet, noha kicsit fáj, hogy negyven évig titkolták előle a dolgot.*
- Szerencsés vagy. De én is. Légy hálás. Én az vagyok.
*Az elf férfi nem érdekli a félvért, pedig éppen most sült ki, hogy egy anya szülte őket. Nem akar tőle semmit, pláne nem akar a házában lakni. De most felmerül benne egy kérdés, anyja felé néz, összehúzott szemmel méregeti, de nem mondja ki hangosan, hogy mi is foglalkoztatja: ki Wymnter Sayqueves valódi apja? Elereszti már a kantárt, a nő elnyargalhat a naplementébe.*
*Az idős férfi valaha sudár dalia lehetett, mostanra majd hetven tél van a háta mögött, ezért háta meghajlott, arcát mély ráncok barázdálják, de tartása büszke, karjában még mindig van erő, noha már évtizedek óta nem harcolt, de tenyerére nem a kapanyél, hanem a kardmarkolat dörzsölte keményre.*
- Bizonyíték? Ne röhögtess. Ez neked nem elég bizonyíték?
*Mutat heves mozdulattal a fiatal nő felé, aki kiköpött mása az öregember mellett álló asszonynak. Szerencsére az elf is hamar rájön, hogy nincsen szüksége bizonyítékra, mert a hasonlóság pont elég. A fiatal nő menne, az öregember nem akarja megállítani, asszonya ránéz a szeme sarkából, de az ember csak a fejét rázza, mire a nő lemondóan sóhajt. A félvéren viszont látszik, hogy gyűlik benne a harag, homlokán lüktet egy ér, fogait hangosan csikorgatja. Összedőlt az egész élete, pont úgy, mint a fiatal nőnek, utána lép.*
- Várj meg.
*Míg utoléri, addig az asszony megfelel az elfnek.*
- Mindenünk megvan.
*Gyümölcsöst, földet vásároltak a pénzből, szeretetben nevelték fel a fiút, akihez vérségi kötelék egyiket sem fűzi, de mégis a sajátjukként szerették.*
- Nem kell tőled és a fajtádtól semmi, hálásak vagyunk azért, amit kaptunk.
*Ezt teljesen őszintén mondja az asszony, hálás a fiúért, akit szerethetett elragadott leánya helyett. Rá is néz most, a félvér időközben utolérte a nőt, kemény kézzel tartja a ló kantárját, nem engedi elmenni. Érzelmileg tökéletesen kiegyensúlyozott férfi, hamar elengedi dühét, nem érez haragot a Sayqueves família iránt, szeretetet érez az őt felnevelők iránt és tiszteletet, noha kicsit fáj, hogy negyven évig titkolták előle a dolgot.*
- Szerencsés vagy. De én is. Légy hálás. Én az vagyok.
*Az elf férfi nem érdekli a félvért, pedig éppen most sült ki, hogy egy anya szülte őket. Nem akar tőle semmit, pláne nem akar a házában lakni. De most felmerül benne egy kérdés, anyja felé néz, összehúzott szemmel méregeti, de nem mondja ki hangosan, hogy mi is foglalkoztatja: ki Wymnter Sayqueves valódi apja? Elereszti már a kantárt, a nő elnyargalhat a naplementébe.*
1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-04 04:49:26
Üzenet elküldve: 2019-02-04 04:49:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző és a beteg Prexibaba//
*Trodd békésen nekiáll farigcsálni. Nem kértek tőe egy nagyon lehetetlen dolgot. Legyen egy valamilyen mélyedés abban a kerek fában. Ez egyszerű. Jól is halad vele míg a többiek megbeszélik Prexi ügyét, aki csak hallgat és figyel. Sfetts bácsi növényekből csinál valamit Learon neki áll a háznak. Szóval azért nem áll meg a munka. Trodd kezében már egész olyasminek tűnik a dolog mint amit kértek tőle mikor érkezik hozzá a következő kérdés. Pásztorember nem kell sokat gondolkoznia. Nyugodtan megszólal hát.*
-Egy kontyos kunyhót. Van nád.
*Ha a többieknek megfelel neki is áll egy kis tessék-lássék pásztorkunyhó felállításának. Nem öl bele sok energiát nem kell napokig benne élni csak felfogja a szelet. Nem is ez az első amit épít szóval gyakorlottan tudja csinálni.*
*Trodd békésen nekiáll farigcsálni. Nem kértek tőe egy nagyon lehetetlen dolgot. Legyen egy valamilyen mélyedés abban a kerek fában. Ez egyszerű. Jól is halad vele míg a többiek megbeszélik Prexi ügyét, aki csak hallgat és figyel. Sfetts bácsi növényekből csinál valamit Learon neki áll a háznak. Szóval azért nem áll meg a munka. Trodd kezében már egész olyasminek tűnik a dolog mint amit kértek tőle mikor érkezik hozzá a következő kérdés. Pásztorember nem kell sokat gondolkoznia. Nyugodtan megszólal hát.*
-Egy kontyos kunyhót. Van nád.
*Ha a többieknek megfelel neki is áll egy kis tessék-lássék pásztorkunyhó felállításának. Nem öl bele sok energiát nem kell napokig benne élni csak felfogja a szelet. Nem is ez az első amit épít szóval gyakorlottan tudja csinálni.*
1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-04 00:37:24
Üzenet elküldve: 2019-02-04 00:37:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kalácsfalva//
*Csilingelve felnevet és elengedi a fiúcskát.*
-Még egyszer?
*Somolyog rá Rhovenre, majd látva annak izgatott arcát, elmosolyodik.*
-Najó, de ez az utolsó! Zööld erdőő...
*Túr bele a gyermek hajába játékosan.*
-Sík mezőőő...
*Simít végig a fiú homlokán*
-Pillangó...
*Húzza végig ujjai hegyét a szempilláin.*
-Szuszogó...
*Nyomja meg az orrocskája hegyét, majd siklik tovább keze a fiú szájára.*
-Tátogó...
*Végig sem mondja a mondókát, a kisgyermek nevetésben tör ki, vele együtt pedig ő is. Alig három esztendős, de annyi életvidámság szorult belé, mint egy tucat másikba.*
-Ne eredj!
*Simítja végig a haját noszogatva, majd hosszan nézi, ahogy Rhoven eltűnik a másik szobába. Alighanem az anyjához megy.
Már három napot és három éjjelt töltött ezeknél a derék népeknél Kalácsfalván, teste és lelke is kezdi ledobni az Artheniorban szerzett sebeket. Legalábbis a legtöbbet. Még mindig kísérti egy nevetés, egy rideg, távoli kacaj...*
-Han!
*Csattan egy hang a háta mögött, ő pedig összerezzenve tápászkodik fel, igyekezvén ledobni a megannyi baljós gondolatot, hogy véletlenül se tükröződjön ki arcára.*
-Kimostam a ruháid. Nagyon piszkosak voltak. Mit is mondtál, honnan jössz Te?
*Mondja tömören Tholka asszony, majd egy kosárban dobja a földre őket.*
-Lihanechből, Tholka asszony. Messziföld.
*Feleli sugárzó mosollyal.*
-Az Úrnő küldött, a Fény vezetett.
*Tholka asszony elhúzza a száját, majd értően bólint. Látszik, hiszi is, meg nem is.*
-Mindegy ez most. Addig maradsz, amíg akarsz. Csak akartam mondani.
*Fordít hátat és hajtja be maga mögött az ajtót. Kemény asszony, de látszik, ínyére van, hogy van segítője a ház körül, még ha csak átmenetileg is. Bár felnyithatná a szemüket és mesélhetne az Úrnőről! Talán majd egyszer.
Nagyot nyújtózik, magára ölti a kabátot és kilép a ház ajtaján, hogy sétálhasson egy nagyot, ahogy minden reggel.*
*Csilingelve felnevet és elengedi a fiúcskát.*
-Még egyszer?
*Somolyog rá Rhovenre, majd látva annak izgatott arcát, elmosolyodik.*
-Najó, de ez az utolsó! Zööld erdőő...
*Túr bele a gyermek hajába játékosan.*
-Sík mezőőő...
*Simít végig a fiú homlokán*
-Pillangó...
*Húzza végig ujjai hegyét a szempilláin.*
-Szuszogó...
*Nyomja meg az orrocskája hegyét, majd siklik tovább keze a fiú szájára.*
-Tátogó...
*Végig sem mondja a mondókát, a kisgyermek nevetésben tör ki, vele együtt pedig ő is. Alig három esztendős, de annyi életvidámság szorult belé, mint egy tucat másikba.*
-Ne eredj!
*Simítja végig a haját noszogatva, majd hosszan nézi, ahogy Rhoven eltűnik a másik szobába. Alighanem az anyjához megy.
Már három napot és három éjjelt töltött ezeknél a derék népeknél Kalácsfalván, teste és lelke is kezdi ledobni az Artheniorban szerzett sebeket. Legalábbis a legtöbbet. Még mindig kísérti egy nevetés, egy rideg, távoli kacaj...*
-Han!
*Csattan egy hang a háta mögött, ő pedig összerezzenve tápászkodik fel, igyekezvén ledobni a megannyi baljós gondolatot, hogy véletlenül se tükröződjön ki arcára.*
-Kimostam a ruháid. Nagyon piszkosak voltak. Mit is mondtál, honnan jössz Te?
*Mondja tömören Tholka asszony, majd egy kosárban dobja a földre őket.*
-Lihanechből, Tholka asszony. Messziföld.
*Feleli sugárzó mosollyal.*
-Az Úrnő küldött, a Fény vezetett.
*Tholka asszony elhúzza a száját, majd értően bólint. Látszik, hiszi is, meg nem is.*
-Mindegy ez most. Addig maradsz, amíg akarsz. Csak akartam mondani.
*Fordít hátat és hajtja be maga mögött az ajtót. Kemény asszony, de látszik, ínyére van, hogy van segítője a ház körül, még ha csak átmenetileg is. Bár felnyithatná a szemüket és mesélhetne az Úrnőről! Talán majd egyszer.
Nagyot nyújtózik, magára ölti a kabátot és kilép a ház ajtaján, hogy sétálhasson egy nagyot, ahogy minden reggel.*
1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-03 17:21:51
Üzenet elküldve: 2019-02-03 17:21:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Effy birtoka//
*Míg Aenae, Rel és a nénike a mozsártörővel meg egyébbel bíbelődnek, addig ő Garrikhra figyel s megtárgyalja vele a birtokon végzendő teendőket és a várható fizetségét, legalábbis próbálkozik. Nincs tapasztalata ilyesmi téren, mint a birtokigazgatás meg más nyalánkságok, de lassan belerázódik. Ahogy leül az étkezőben és amennyiben a többiek eliramodnak a konyha felé, egykedvűen rájuk mosolyog, aztán helyet foglal a hosszú asztalnál. Int a legénynek, hogyha akar, le is ülhet.*
- Egyelőre csak baromfi van. *Előlegezi meg a választ Garrikhnak.* De tervezek több állatot is tartani, amiből elláthatjuk magunkat, illetve akár el is adhatunk. Nos igen, a konyha meg hát...
*Elnéz a másik helyiség felé, ahonnan mintha főzés nyomai látszódnának, és nem a kellemesebb, ízlelőbimbókat kényeztető fajtából.*
- Bevallom, a jelenlévők közül én értek a legkevésbé a főzéshez, így inkább meg sem próbálkozok vele, de biztos vagyok benne, hogy Nana orvosolja majd a dolgot.
*Aenae-nek azért minden bizonnyal nagyobb a tapasztalata e téren, bár a múltkori rántottás esetük sem konyhatündér mivoltuk eredménye.*
- Nos, akkor egyelőre egyezzünk meg pénzben és terményben, aztán ha egyéb kívánságod van Garrikh, szólj. És mondd, a birtokon szeretnél lakni? Helyünk az van bőven számodra.
*Hogy voltaképpen mennyi arany az az annyi, tanácsosabb volna egy jobban hozzáértővel megvitatnia, így egyelőre nem szögez pontos összeget, mellesleg a legényt láthatóan nem csak a pénz érdekli. Ha a szükséges dolgokat megbeszélték, és a leányzók és Nana is birtokukba veszik az ebédlőt és konyhát, pusztán illendőségből, no meg kíváncsiságból kérdez még Garrikhtól.*
- Dolgoztál már másoknál, vagy saját földet művelsz? Bizonyosan sokat értesz az ilyesmihez. Hogyha ismersz még valakit, aki napszámba szeretne járni vagy munkát keres a környéken, engem nyugodt szívvel ajánlhatsz. Egy-két kéz talán még elkél ezen a birtokon.
*Főleg a nagyobbacska föld és az állatok miatt, de már e két új főnek is kimondhatatlanul örül.*
//Effy birtoka//
*Míg Aenae, Rel és a nénike a mozsártörővel meg egyébbel bíbelődnek, addig ő Garrikhra figyel s megtárgyalja vele a birtokon végzendő teendőket és a várható fizetségét, legalábbis próbálkozik. Nincs tapasztalata ilyesmi téren, mint a birtokigazgatás meg más nyalánkságok, de lassan belerázódik. Ahogy leül az étkezőben és amennyiben a többiek eliramodnak a konyha felé, egykedvűen rájuk mosolyog, aztán helyet foglal a hosszú asztalnál. Int a legénynek, hogyha akar, le is ülhet.*
- Egyelőre csak baromfi van. *Előlegezi meg a választ Garrikhnak.* De tervezek több állatot is tartani, amiből elláthatjuk magunkat, illetve akár el is adhatunk. Nos igen, a konyha meg hát...
*Elnéz a másik helyiség felé, ahonnan mintha főzés nyomai látszódnának, és nem a kellemesebb, ízlelőbimbókat kényeztető fajtából.*
- Bevallom, a jelenlévők közül én értek a legkevésbé a főzéshez, így inkább meg sem próbálkozok vele, de biztos vagyok benne, hogy Nana orvosolja majd a dolgot.
*Aenae-nek azért minden bizonnyal nagyobb a tapasztalata e téren, bár a múltkori rántottás esetük sem konyhatündér mivoltuk eredménye.*
- Nos, akkor egyelőre egyezzünk meg pénzben és terményben, aztán ha egyéb kívánságod van Garrikh, szólj. És mondd, a birtokon szeretnél lakni? Helyünk az van bőven számodra.
*Hogy voltaképpen mennyi arany az az annyi, tanácsosabb volna egy jobban hozzáértővel megvitatnia, így egyelőre nem szögez pontos összeget, mellesleg a legényt láthatóan nem csak a pénz érdekli. Ha a szükséges dolgokat megbeszélték, és a leányzók és Nana is birtokukba veszik az ebédlőt és konyhát, pusztán illendőségből, no meg kíváncsiságból kérdez még Garrikhtól.*
- Dolgoztál már másoknál, vagy saját földet művelsz? Bizonyosan sokat értesz az ilyesmihez. Hogyha ismersz még valakit, aki napszámba szeretne járni vagy munkát keres a környéken, engem nyugodt szívvel ajánlhatsz. Egy-két kéz talán még elkél ezen a birtokon.
*Főleg a nagyobbacska föld és az állatok miatt, de már e két új főnek is kimondhatatlanul örül.*
1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-03 14:10:21
Üzenet elküldve: 2019-02-03 14:10:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vészmadarak//
//A hozzászólás +16 mondatot tartalmaz!//
*Csendben, feszülten fülel, alkalomra vár. A nőstényke kicsit odébb ténykedik, itt pedig Wagzal és a Dreyia körül szorul épp a hurok.
Wagzal csattan fel hirtelen és egy olyan mondatot intéz a tömeghez, amiért odahaza lecsapták volna a fejét. Csak hogy most nem otthon van, a tömeg pedig feléfordul.
Érzi, ahogy elönti a düh, a jól ismert, sértődöttségel vegyes, haragos düh. Nem törődik a megjelent fickóval vagy a zavarodott tömeggel. Itt az alkalom, amire várt. Lassan, élvezettel nyal végig ajkán, miközben felajza íját.*
-Rabszolga mi?
*Sziszegi halkan, majd a másodperc töredéke alatt fél szemét behunyva célbaveszi a jól megtermett orkot és elengedi az ideget. Az íj hasítva repül az utat engedő tömegen keresztül az ork felé. Egy gyors mozdulattal megismétli a mozdulatot és újfent elereszt felé egy nyilat. Itt az ideje bepótolni, amit elkezdett és leteríteni a dögöt.*
//Aktív képesség: Sortűz//
A hozzászólás írója (Mirlahin Nurumdalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.03 14:11:03
//A hozzászólás +16 mondatot tartalmaz!//
*Csendben, feszülten fülel, alkalomra vár. A nőstényke kicsit odébb ténykedik, itt pedig Wagzal és a Dreyia körül szorul épp a hurok.
Wagzal csattan fel hirtelen és egy olyan mondatot intéz a tömeghez, amiért odahaza lecsapták volna a fejét. Csak hogy most nem otthon van, a tömeg pedig feléfordul.
Érzi, ahogy elönti a düh, a jól ismert, sértődöttségel vegyes, haragos düh. Nem törődik a megjelent fickóval vagy a zavarodott tömeggel. Itt az alkalom, amire várt. Lassan, élvezettel nyal végig ajkán, miközben felajza íját.*
-Rabszolga mi?
*Sziszegi halkan, majd a másodperc töredéke alatt fél szemét behunyva célbaveszi a jól megtermett orkot és elengedi az ideget. Az íj hasítva repül az utat engedő tömegen keresztül az ork felé. Egy gyors mozdulattal megismétli a mozdulatot és újfent elereszt felé egy nyilat. Itt az ideje bepótolni, amit elkezdett és leteríteni a dögöt.*
//Aktív képesség: Sortűz//
A hozzászólás írója (Mirlahin Nurumdalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.03 14:11:03
1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-03 00:52:01
Üzenet elküldve: 2019-02-03 00:52:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vészmadarak//
* Zammiria tehetségesen üzletel, egyre lentebb nyomva az árakat. Négyük közül ő mutatott eddig komoly affinitást az okos megoldásokhoz és az agyaras fajt ismerve Wagzal barátunktól nem is várja senki, hogy a közeljövőben felzárkózik a sorban. Így már csak a két másik sötételf lányban bízhatunk, ha nem csak öldöklést és véráldozatot szeretnénk látni külső szemlélőként, hanem váratlan megmozdulásokat is.
Ám balszerencsére nem csak a pult két oldalán zajlanak az események, az ork testőr épp belekeveredik utasításra egy kiadósnak ígérkező verekedésbe, még ha egy rövid pillanatra ki is rántja a sűrűből Linkelstart.*
~ Jó, nem volt valami előrelátó megmozdulás ez a vicc. Most aztán ez a gyűlölködő népség mit gondolhat rólunk? Úgy tűnik komolyan elhitték a tréfámat és most menthetem ki Mirlahint is a tömegből.~
* Szerencsére egy józan lélek lép a megőrülni készülő tömeg közé és lenyugtatja egy kis időre őket. De a Hororin família szökött sarja nem vesz a gyógyfűárustól mérget még azért, hogy fogadást kössön arra, hogy a pasi fellépése elég lesz. Inkább biztosra próbál menni.*
-A hódolódnak igaza van. Leütök egyből kettőt, ha verekedni kezdenek. *mondja szétnézve, bár nem igazán vérben forgó szemekkel, inkább mint aki figyelmeztető szavakat fogalmazna meg az iménti harcias kijelentés helyett, s közben a papnőt a rabszolga mellé húzza, még mindig a karjánál fogva, ám másikkal hirtelen vállánál átkarolja az útonállót és mint a legjobb barátjára néz bájos mosollyal* Ha valaki kezdeni akar velük bármit is, velem gyűlik meg a baja. Szépen csituljatok el, üzletelni jöttünk csak és a pénz mindenkinek jól jön!
* Tekintete ez után az új harcos megmentő felé fordul.*
-A nevem Wagzal. *az első "a"-t mintha csak e-nek ejtené, szemfogai kilógva a szájából torzítják a kiejtését* Testőr vagyok. Ő pedig megtámadott minket útközben, ezért fogoly. De úgy kezeljük őt, mint egyenlő társunk. Benned kit tisztelhetek.
~ Valahogy vissza kéne sasszézni most, hogy felszedtük a zsiványunkat, nem volt bölcs dolog magára hagyni Zamit, de már kezd elegem lenni belőle, hogy az elkóborló barátnőimet én tereljem össze, hogy egy kupacban legyünk.~
* Zammiria tehetségesen üzletel, egyre lentebb nyomva az árakat. Négyük közül ő mutatott eddig komoly affinitást az okos megoldásokhoz és az agyaras fajt ismerve Wagzal barátunktól nem is várja senki, hogy a közeljövőben felzárkózik a sorban. Így már csak a két másik sötételf lányban bízhatunk, ha nem csak öldöklést és véráldozatot szeretnénk látni külső szemlélőként, hanem váratlan megmozdulásokat is.
Ám balszerencsére nem csak a pult két oldalán zajlanak az események, az ork testőr épp belekeveredik utasításra egy kiadósnak ígérkező verekedésbe, még ha egy rövid pillanatra ki is rántja a sűrűből Linkelstart.*
~ Jó, nem volt valami előrelátó megmozdulás ez a vicc. Most aztán ez a gyűlölködő népség mit gondolhat rólunk? Úgy tűnik komolyan elhitték a tréfámat és most menthetem ki Mirlahint is a tömegből.~
* Szerencsére egy józan lélek lép a megőrülni készülő tömeg közé és lenyugtatja egy kis időre őket. De a Hororin família szökött sarja nem vesz a gyógyfűárustól mérget még azért, hogy fogadást kössön arra, hogy a pasi fellépése elég lesz. Inkább biztosra próbál menni.*
-A hódolódnak igaza van. Leütök egyből kettőt, ha verekedni kezdenek. *mondja szétnézve, bár nem igazán vérben forgó szemekkel, inkább mint aki figyelmeztető szavakat fogalmazna meg az iménti harcias kijelentés helyett, s közben a papnőt a rabszolga mellé húzza, még mindig a karjánál fogva, ám másikkal hirtelen vállánál átkarolja az útonállót és mint a legjobb barátjára néz bájos mosollyal* Ha valaki kezdeni akar velük bármit is, velem gyűlik meg a baja. Szépen csituljatok el, üzletelni jöttünk csak és a pénz mindenkinek jól jön!
* Tekintete ez után az új harcos megmentő felé fordul.*
-A nevem Wagzal. *az első "a"-t mintha csak e-nek ejtené, szemfogai kilógva a szájából torzítják a kiejtését* Testőr vagyok. Ő pedig megtámadott minket útközben, ezért fogoly. De úgy kezeljük őt, mint egyenlő társunk. Benned kit tisztelhetek.
~ Valahogy vissza kéne sasszézni most, hogy felszedtük a zsiványunkat, nem volt bölcs dolog magára hagyni Zamit, de már kezd elegem lenni belőle, hogy az elkóborló barátnőimet én tereljem össze, hogy egy kupacban legyünk.~
1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-31 11:01:34
Üzenet elküldve: 2019-01-31 11:01:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző és a beteg Prexi//
* Prexi természetesen visszautasítja Ignác felajánlását, bár bizonyára remek kis csacsi, de nem akar Learonnak plusz gondot okozni, ráadásul lehet, hogy a szamár sem venné jó néven, ha csak úgy elajándékoznák. A bőrök, amit Trodd adott remek szolgálatot tesznek, és a fiú úgy érzi magát, mintha minden körülötte forogna, pedig a felnőttek épp házat építenek. Trodd házát, aminek balszerencsés sorsáról már Prexi is hallott egy-két dolgot Learontól, így igazán szomorú lenne, ha miatta halasztanák megint el a felépítését. Ezért tökéletesen egyetért azzal az állásponttal, hogy elvan ő itt, főleg most, hogy a láz elmúlása miatt már jobban is érzi magát. Növényekért sem kell menni, elvégre eszébe jut, hogy valamit kapott, és ezt átnyújtja a pásztormágusnak, aki további vizsgálatra Steffs bácsinak adja. Úgy tűnik a töpörödött öreg a legbölcsebb a társaságban, és valóban így lehet, hiszen értő szemekkel vizsgálgatja a növényeket, és az olajat, aztán meg is nevezi őket, Prexi közben figyel és tanul. Talán egyszer majd ő segíthet ilyesmikkel másokon.
A fiú szótlanul figyel, majd mosolyog, amikor Sfetts bácsi rámosolyog, és hálás pillantásokat vet felé, amiért így törődik vele, pedig alig ismeri. ~ Nagyon jó szándékú öreg ~ gondolja, miközben figyeli a jelenlévők tevékenységét. Trodd nekiáll valamit farigcsálni, Sfetts bácsi a növényeket főzi ki, és hamarosan el is készül vele, aztán leveszi a tűzről, de Prexi még nem ihatja meg, mert meg kell várni, hogy a folyadék elveszítse a forróságát.
A fiú nem érzi annyira jól magát, hogy részt tudjon venni a házépítésben, pedig igazán örülne neki, így nem is ajánlja fel a segítséget, mert úgyis az lenne a válasz, amit Sfetts bácsi közöl. Ivás és pihenés. Erről eszébe jut a víz is, és megígérte Learonnak, hogy a bor mellé azt is iszik, így egy-egy korty mindkét folyadékból lekúszik a torkán. *
- Lehet, hogy haza tudnék menni egyedül - * veti közbe óvatosan, miután Sfetts bácsi meleg helyet szeretne készíttetni neki. Szívesen maradna, de attól tart, hogy túlságosan sokat akarnának foglalkozni vele, ami a házépítés rovására menne. Ezt mindenképpen el szeretné kerülni, de azt is elfogadja, ha nem engedik csak úgy betegen barangolni. Ha itt lenne Egyszarvú, ő biztos hazatudná vinni, de a fiú nem látja a tehenét, így az feltételezhetően Learon birtokán van. *
* Prexi természetesen visszautasítja Ignác felajánlását, bár bizonyára remek kis csacsi, de nem akar Learonnak plusz gondot okozni, ráadásul lehet, hogy a szamár sem venné jó néven, ha csak úgy elajándékoznák. A bőrök, amit Trodd adott remek szolgálatot tesznek, és a fiú úgy érzi magát, mintha minden körülötte forogna, pedig a felnőttek épp házat építenek. Trodd házát, aminek balszerencsés sorsáról már Prexi is hallott egy-két dolgot Learontól, így igazán szomorú lenne, ha miatta halasztanák megint el a felépítését. Ezért tökéletesen egyetért azzal az állásponttal, hogy elvan ő itt, főleg most, hogy a láz elmúlása miatt már jobban is érzi magát. Növényekért sem kell menni, elvégre eszébe jut, hogy valamit kapott, és ezt átnyújtja a pásztormágusnak, aki további vizsgálatra Steffs bácsinak adja. Úgy tűnik a töpörödött öreg a legbölcsebb a társaságban, és valóban így lehet, hiszen értő szemekkel vizsgálgatja a növényeket, és az olajat, aztán meg is nevezi őket, Prexi közben figyel és tanul. Talán egyszer majd ő segíthet ilyesmikkel másokon.
A fiú szótlanul figyel, majd mosolyog, amikor Sfetts bácsi rámosolyog, és hálás pillantásokat vet felé, amiért így törődik vele, pedig alig ismeri. ~ Nagyon jó szándékú öreg ~ gondolja, miközben figyeli a jelenlévők tevékenységét. Trodd nekiáll valamit farigcsálni, Sfetts bácsi a növényeket főzi ki, és hamarosan el is készül vele, aztán leveszi a tűzről, de Prexi még nem ihatja meg, mert meg kell várni, hogy a folyadék elveszítse a forróságát.
A fiú nem érzi annyira jól magát, hogy részt tudjon venni a házépítésben, pedig igazán örülne neki, így nem is ajánlja fel a segítséget, mert úgyis az lenne a válasz, amit Sfetts bácsi közöl. Ivás és pihenés. Erről eszébe jut a víz is, és megígérte Learonnak, hogy a bor mellé azt is iszik, így egy-egy korty mindkét folyadékból lekúszik a torkán. *
- Lehet, hogy haza tudnék menni egyedül - * veti közbe óvatosan, miután Sfetts bácsi meleg helyet szeretne készíttetni neki. Szívesen maradna, de attól tart, hogy túlságosan sokat akarnának foglalkozni vele, ami a házépítés rovására menne. Ezt mindenképpen el szeretné kerülni, de azt is elfogadja, ha nem engedik csak úgy betegen barangolni. Ha itt lenne Egyszarvú, ő biztos hazatudná vinni, de a fiú nem látja a tehenét, így az feltételezhetően Learon birtokán van. *
1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-30 22:54:57
Üzenet elküldve: 2019-01-30 22:54:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Csendben, lassan sétál immáron a kikövezett, keskeny úton. Az undok, hűvös széltől, ami ruháját, haját szaggajta épp, nem is hallja lépteit. Rég volt ennyire egyedül, de végre tudja, hová is tart. Furcsa mód utóbbi nem önti el sem boldogsággal, sem elhivatottsággal. Csupán így kell lennie. Az öröme, mit a megannyi boldog arcocska és nevetés okozott Kalácsfalván már rég elmúlt, helyét csendes hűvösség vette át.
A távolban már látszik Amon Ruadh kopasz hegye, min díszként magasodnak a falak és tornyok. Lihanechtől nyugatra volt egy hasonló helyőrség, bár jóval kisebb... Ott kezdte meg oly szeretett hivatását az Úrnő akaratából.*
A távolban már látszik Amon Ruadh kopasz hegye, min díszként magasodnak a falak és tornyok. Lihanechtől nyugatra volt egy hasonló helyőrség, bár jóval kisebb... Ott kezdte meg oly szeretett hivatását az Úrnő akaratából.*
1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-30 17:51:07
Üzenet elküldve: 2019-01-30 17:51:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Háztűznéző és a beteg Prexibaba//
*Békésen megvonja a vállát.*
- Ha nem, hát nem.
*Majd a férfiakra néz. Trodd láthatóan egyetért, Learon már nem annyira, szerinte el van a gyerek itt a szabad ég alatt is. A felé nyújtott növényre és olajra egy pillanatra rátekint, majd bólint.*
- Ahogy gondolod. Te tudod, fiam.
*Mosolyodik el, majd átveszi, s megszaglássza a kapott dolgokat.*
- Ez Ulsga. Törve. *Mondja csendesen.* Krulz. Olajként. *Emeli fel a másikat, majd egy ideig még keresgél a kapott holmik között.* Tüzes tövis, na ez kell nekünk, lázra már kaptál elég mindent. *Mosolyog a fiúra.*
- Rögtön elkészítem. *Bólint, aztán a korábban Trodd által megrakott kis tűzhöz siet. Talán még van annyi parázs alatta, hogy egy edénykében a szárított bogyókat felfőzze.*
- Szép piros lesz. *Mondja, majd edényt keres, hogy vizet meríthessen bele. A tűzre helyezi, megvárja míg felforr, aztán a bogyókat mind beleszórja. A rövidesen szinte kifutó vöröslő levet leveszi a tűzről óvatosan.*
- Kicsit várni kell vele. Trodd, tudnánk meleg helyet csinálni az ifjúnak, valamiből? Akár a szekéren a szalmában is jó, amíg be nem keverjük a sárba. Ezt megissza, kis pihenés és rendben lesz minden. A lázat meg időnként csillapíthatjuk az olajjal, vagy Learon varázslatával.
*Összegzi gondolatait. Amit tudott, ő megtett, most már a háznak állna neki, mert így aztán igazán nem végeznek. Learon meg majd gondját viseli a gyereknek.*
*Békésen megvonja a vállát.*
- Ha nem, hát nem.
*Majd a férfiakra néz. Trodd láthatóan egyetért, Learon már nem annyira, szerinte el van a gyerek itt a szabad ég alatt is. A felé nyújtott növényre és olajra egy pillanatra rátekint, majd bólint.*
- Ahogy gondolod. Te tudod, fiam.
*Mosolyodik el, majd átveszi, s megszaglássza a kapott dolgokat.*
- Ez Ulsga. Törve. *Mondja csendesen.* Krulz. Olajként. *Emeli fel a másikat, majd egy ideig még keresgél a kapott holmik között.* Tüzes tövis, na ez kell nekünk, lázra már kaptál elég mindent. *Mosolyog a fiúra.*
- Rögtön elkészítem. *Bólint, aztán a korábban Trodd által megrakott kis tűzhöz siet. Talán még van annyi parázs alatta, hogy egy edénykében a szárított bogyókat felfőzze.*
- Szép piros lesz. *Mondja, majd edényt keres, hogy vizet meríthessen bele. A tűzre helyezi, megvárja míg felforr, aztán a bogyókat mind beleszórja. A rövidesen szinte kifutó vöröslő levet leveszi a tűzről óvatosan.*
- Kicsit várni kell vele. Trodd, tudnánk meleg helyet csinálni az ifjúnak, valamiből? Akár a szekéren a szalmában is jó, amíg be nem keverjük a sárba. Ezt megissza, kis pihenés és rendben lesz minden. A lázat meg időnként csillapíthatjuk az olajjal, vagy Learon varázslatával.
*Összegzi gondolatait. Amit tudott, ő megtett, most már a háznak állna neki, mert így aztán igazán nem végeznek. Learon meg majd gondját viseli a gyereknek.*
1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-30 17:06:09
Üzenet elküldve: 2019-01-30 17:06:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Indulós//
* A szavak hideg vízként érik Drameilotent, aki egy pillanatig el is hiszi mindezt. Egy pillanat, amikor belegondol, hogy milyen szörnyűséget tett az apja, de egyből átadja a helyét valami másnak. ~ Wymni nem a húgom... akkor elvehetem. Akkor összeházasodhatunk. Ha nem a húgom, akkor... semmi akadálya, hogy szeressem... ~
Ez az egy gondolat, ez sarkallja megállásra, és emiatt akar hinni a nőnek, és ennek a csőcseléknek. De hiába hiszi el, nem elég, kell valami bizonyíték. *
- Tudják mindezt... bizonyítani? Voltak szemtanúk? Bármi, amivel megalapozottá válik ez a történet? * Kérdezi reménykedve, nem törődve azzal, hogy szerelme már menne tovább. *
- Bocsánat, hiszek maguknak, én csak... * Habog a férfi, aki nem tudja, hogy mit tegyen. * ~ Milyen bizonyítékot akarsz, ami több, mint a nő arca, Wymni arca? ~
- Úgy értem... az istenekre, hiszen ez szörnyű! Rémes! * Csattan fel végül, nevére egyáltalán nem méltó módon. Apja helyett is megbánás költözik a tekintetébe, és szomorúság, ahogy a családot nézni. * Nem tudom magukat kárpótolni Valeiryian nevében, és a gyerekük elvesztéséért sem. Nem adhatom vissza mindazt az elvesztegetett időt, amit a lányuk nélkül töltöttek. De otthont és jövőt adhatok maguknak. Ha hozzánk költöznek... megadok maguknak mindent, amit tudok. Kényelmet, és otthont. Testvéremnek azt az életet, amit vér szerint kiérdemel, és maguknak mindazt, amit megérdemelnek. Nem érdekel apám dühe... ha elfogadják, akkor mellettem... mellettünk... * Elhallgat, mert tudja, hogy milyen kevés mindaz amit ajánl, hogy mennyire képtelen vele kárpótolni a családot, de jobbat nem tud felajánlani. Tanácstalanul néz a férfira és a nőre. *
* A szavak hideg vízként érik Drameilotent, aki egy pillanatig el is hiszi mindezt. Egy pillanat, amikor belegondol, hogy milyen szörnyűséget tett az apja, de egyből átadja a helyét valami másnak. ~ Wymni nem a húgom... akkor elvehetem. Akkor összeházasodhatunk. Ha nem a húgom, akkor... semmi akadálya, hogy szeressem... ~
Ez az egy gondolat, ez sarkallja megállásra, és emiatt akar hinni a nőnek, és ennek a csőcseléknek. De hiába hiszi el, nem elég, kell valami bizonyíték. *
- Tudják mindezt... bizonyítani? Voltak szemtanúk? Bármi, amivel megalapozottá válik ez a történet? * Kérdezi reménykedve, nem törődve azzal, hogy szerelme már menne tovább. *
- Bocsánat, hiszek maguknak, én csak... * Habog a férfi, aki nem tudja, hogy mit tegyen. * ~ Milyen bizonyítékot akarsz, ami több, mint a nő arca, Wymni arca? ~
- Úgy értem... az istenekre, hiszen ez szörnyű! Rémes! * Csattan fel végül, nevére egyáltalán nem méltó módon. Apja helyett is megbánás költözik a tekintetébe, és szomorúság, ahogy a családot nézni. * Nem tudom magukat kárpótolni Valeiryian nevében, és a gyerekük elvesztéséért sem. Nem adhatom vissza mindazt az elvesztegetett időt, amit a lányuk nélkül töltöttek. De otthont és jövőt adhatok maguknak. Ha hozzánk költöznek... megadok maguknak mindent, amit tudok. Kényelmet, és otthont. Testvéremnek azt az életet, amit vér szerint kiérdemel, és maguknak mindazt, amit megérdemelnek. Nem érdekel apám dühe... ha elfogadják, akkor mellettem... mellettünk... * Elhallgat, mert tudja, hogy milyen kevés mindaz amit ajánl, hogy mennyire képtelen vele kárpótolni a családot, de jobbat nem tud felajánlani. Tanácstalanul néz a férfira és a nőre. *
1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-01-30 09:43:33
Üzenet elküldve: 2019-01-30 09:43:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A helyi erősség elhagyása utána a thargok földjein halad keresztül, amely pontosan olyan mint a városhoz tartozó szántóföldek. Vagy lehetséges, hogy már rég nem a városhoz tartoznak. Régen nagyon régen járt már a szegénynegyedben, amely annak idején sok alapanyagot szolgáltatott a kutatásaihoz és a város alatti csatornarendszer mindig jó búvóhelyet biztosított a kíváncsiskodó szemek elől. De jelen pillanatban csak a végtelennek tűnő pusztaságok látszanak és az úton való haladás közben egy egy hidegebb fuvallat borzolja a jó doktor közérzetét. Ennek ellenére léptei komótosak. Kezében orvosi táskáját szilárdan fogja és a téli hidegben még némi meleget is biztosít neki a puhább bőr tapintású fogantyú.
Ahogy halad előre biztos léptekkel úgy hagyja el a tharg földeket és lép át a város területéhez tartozó szántóföldekhez. Ezek a területek már lényegesen ismerősek számára heteket és hónapokat töltött itt mindenféle gyógynövények keresésével.*
Ahogy halad előre biztos léptekkel úgy hagyja el a tharg földeket és lép át a város területéhez tartozó szántóföldekhez. Ezek a területek már lényegesen ismerősek számára heteket és hónapokat töltött itt mindenféle gyógynövények keresésével.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344