Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 97 (1921. - 1940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1940. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-18 20:57:53
Üzenet elküldve: 2019-02-18 20:57:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vészmadarak//
*Az ork szavait még hallja a távolból, fel is vihog rájuk futás közben. Talán tényleg a végét járja. Ez bosszúszomján segít, a helyzetén azonban csöppet sem. Még mindig jól kivehetően ketten loholnak a nyakában, a kis szabó még hagyján, de a feketemágustól bizony megfagy ereiben a vér. Még mindig érzi a láthatlan köteleket magán és a halál leheletét. Amit a kőnél kapott, azt nem felejti el egyhamar. Hallja Dreyia szavait, szeme villan a "rabszolgára", de nem fordul meg, csupán arcizma rándul. Tudja, hogy nincs többé kegyelem számára, fut hát, ahogy a lábai bírják.*
-Kopj le, véráruló szuka!
*Kiáltja hátra, mindegy, melyikük veszi magára üldözői közül. Látta már, hogy a leánynál ott vannak a dobótőrök, de aligha tehet ellenük most bármit. Bízik a szerencséjében és hogy nem találják el, mindenesetre lehúzza fejét futás közben, biztos, ami biztos.*
*Az ork szavait még hallja a távolból, fel is vihog rájuk futás közben. Talán tényleg a végét járja. Ez bosszúszomján segít, a helyzetén azonban csöppet sem. Még mindig jól kivehetően ketten loholnak a nyakában, a kis szabó még hagyján, de a feketemágustól bizony megfagy ereiben a vér. Még mindig érzi a láthatlan köteleket magán és a halál leheletét. Amit a kőnél kapott, azt nem felejti el egyhamar. Hallja Dreyia szavait, szeme villan a "rabszolgára", de nem fordul meg, csupán arcizma rándul. Tudja, hogy nincs többé kegyelem számára, fut hát, ahogy a lábai bírják.*
-Kopj le, véráruló szuka!
*Kiáltja hátra, mindegy, melyikük veszi magára üldözői közül. Látta már, hogy a leánynál ott vannak a dobótőrök, de aligha tehet ellenük most bármit. Bízik a szerencséjében és hogy nem találják el, mindenesetre lehúzza fejét futás közben, biztos, ami biztos.*
1939. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-18 20:48:00
Üzenet elküldve: 2019-02-18 20:48:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
*Aenae már eleve nagyon nyomorultan érzi magát attól a ténytől, hogy összegabalyodott egy szinte ismeretlen férfival, erre Cha'yss rátesz egy lapáttal. A lány fejében meg sem fordul az, hogy egy kiváló színésszel állhat szemben.*
- Sajnálom.
*Kihátrál az ölelésből, nem bírja ugyanis most elviselni a férfi érintését.*
- Sajnálom.
*Ismétli magát, most már szigorúan megtartja a két lépésnyi távolságot.*
- Nem hittem volna, hogy több ez neked, mint nekem. Csak őőő izééé.
*Tapogatja a fejét, ahol egy púp sajog, a tarkóján, amit beütött. Sóhajt, hebeg-habog, pont úgy viselkedik, mint egy átlagos napon, mikor valaki zavarba hozza valami aprósággal. Mondjuk ez most nem éppen egy apróság.*
- Sajnálom, de azt hiszem, hogy az én vonzalmam csak testi volt. Nem akarlak megbántani, hogy ezt mondom, de részemről tényleg csak az. Mondom, hogy nem is tudom mi ütött belém, azelőtt még sosem éreztem ilyet. Mármint ilyen késztetést. Szinte állatias érzés. Sajnálom.
*Remegő hangon szabadkozik és az egész szituáció pikantériáját a lány lova adja meg, aki egykedvűen rágcsál valamit és hallani a fogai alatt egyenletesen ropogó abrakot.*
- Van egy fiú, aki iránt nem csak ennyit érzek és most őt is bántottam, veled együtt. Pedig tényleg senkit nem akarok bántani. Lehengereltél, az első pillanatban és nem tudtam, hogy idáig fog fajulni. Nem lett volna szabad. Egek... Mégis "olyan" vagyok...
*Nagyon közel áll a bőgéshez, és csak az az elhatározása tartja vissza felbukkanni készülő könnyeit, hogy nem engedheti, hogy mások sírni lássák. Bűntudata percről percre nő. Nirs miatt elsősorban, másodsorban Cha'yss miatt.*
- Nem arról van szó, hogy te ki vagy, vagy én ki vagyok. Hanem csak... izé... Arról, hogy nem bírtam ellenállni. Biztos a hosszú hajad, vagy a szemed, magam sem tudom, nem tudom megmagyarázni. Talán nem is kell.
*Érzi már, hogy kezd belezavarodni ebbe az egészbe és nem elég a bőgés, de iszonyú kényelmetlenül is érzi magát attól, hogy ezt a beszélgetést le kell folytassák.*
- Felejtsük el. Kérlek. Az üzleti ügyeket, ha gondolod, akkor ezentúl bonyolítsd Habrertusszal és engem nem is kell láss.
*Hangja halk, kérlelő. Nem a Vashegy úrnője, csupán egy megszeppent lány, aki nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel.*
*Aenae már eleve nagyon nyomorultan érzi magát attól a ténytől, hogy összegabalyodott egy szinte ismeretlen férfival, erre Cha'yss rátesz egy lapáttal. A lány fejében meg sem fordul az, hogy egy kiváló színésszel állhat szemben.*
- Sajnálom.
*Kihátrál az ölelésből, nem bírja ugyanis most elviselni a férfi érintését.*
- Sajnálom.
*Ismétli magát, most már szigorúan megtartja a két lépésnyi távolságot.*
- Nem hittem volna, hogy több ez neked, mint nekem. Csak őőő izééé.
*Tapogatja a fejét, ahol egy púp sajog, a tarkóján, amit beütött. Sóhajt, hebeg-habog, pont úgy viselkedik, mint egy átlagos napon, mikor valaki zavarba hozza valami aprósággal. Mondjuk ez most nem éppen egy apróság.*
- Sajnálom, de azt hiszem, hogy az én vonzalmam csak testi volt. Nem akarlak megbántani, hogy ezt mondom, de részemről tényleg csak az. Mondom, hogy nem is tudom mi ütött belém, azelőtt még sosem éreztem ilyet. Mármint ilyen késztetést. Szinte állatias érzés. Sajnálom.
*Remegő hangon szabadkozik és az egész szituáció pikantériáját a lány lova adja meg, aki egykedvűen rágcsál valamit és hallani a fogai alatt egyenletesen ropogó abrakot.*
- Van egy fiú, aki iránt nem csak ennyit érzek és most őt is bántottam, veled együtt. Pedig tényleg senkit nem akarok bántani. Lehengereltél, az első pillanatban és nem tudtam, hogy idáig fog fajulni. Nem lett volna szabad. Egek... Mégis "olyan" vagyok...
*Nagyon közel áll a bőgéshez, és csak az az elhatározása tartja vissza felbukkanni készülő könnyeit, hogy nem engedheti, hogy mások sírni lássák. Bűntudata percről percre nő. Nirs miatt elsősorban, másodsorban Cha'yss miatt.*
- Nem arról van szó, hogy te ki vagy, vagy én ki vagyok. Hanem csak... izé... Arról, hogy nem bírtam ellenállni. Biztos a hosszú hajad, vagy a szemed, magam sem tudom, nem tudom megmagyarázni. Talán nem is kell.
*Érzi már, hogy kezd belezavarodni ebbe az egészbe és nem elég a bőgés, de iszonyú kényelmetlenül is érzi magát attól, hogy ezt a beszélgetést le kell folytassák.*
- Felejtsük el. Kérlek. Az üzleti ügyeket, ha gondolod, akkor ezentúl bonyolítsd Habrertusszal és engem nem is kell láss.
*Hangja halk, kérlelő. Nem a Vashegy úrnője, csupán egy megszeppent lány, aki nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel.*
1938. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-18 20:06:47
Üzenet elküldve: 2019-02-18 20:06:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
*Nem mondhatja, hogy nem élvezi az együttlétet. A lányt minden tapasztalatlansága ellenére kellemes szeretőnek érzi és kedvét leli benne. Teljesen és tökéletesen, annak ellenére is, hogy az aktus gyors és heves. De milyen legyen a lángoló szerelmesek együttléte, ha nem forró és mohó?
A beteljesülés után pedig ziláltan, ruháktól részben megfosztottan merednek egymásra, a két hasonlóan sárga szempár. Az igric sem mosolyog, a haja ugyanolyan zilált, mint Kagaenae-é, az ing ugyanúgy ledobva mellett, a nadrágja egészen a bokájáig letolva. Felszerelései, még Kathlyn is a szalmán fekszik körülöttük.
Arra, hogy a lány hibának titulálja az együttlétüket, nem mond semmit, csak igyekszik lelassítani légzését, s csak most kezdi érezni a hátán lévő karmolások égető érzését.
Lekászálódik alkalmi partneréről és szégyenlősen süti le tekintetét, ahogy visszahúzza nadrágját és becsatolja az övét.*
- Az én hibám, én nem tudtam ellenállni... *Nem fejezi be, csak elkezdi felkapkodni ruháit, de előtte még a számszeríjat akasztja fel a karám egyik kiálló szegére, csak azután igazítja meg ingét, veszi fel a mellényét és övezi fel magát kardjával.
Ha teheti, segít a napszeműnek összeszedni a ruhái darabjait.*
- Kérlek. *Lép közelebb lehalkítva hangját, sárga tekintetében a remény fényei izzanak.*
- Ne mondd, hogy ez csak ennyi volt. Kérlek, ez több volt, mint egy rövid légyott... nekem, nekem mindenképp. *Ha teheti, átöleli a lányt, kedvesen szedegeti a hajából a beleragadt szalmaszálakat.*
- A fenébe a szerződéssel, az üzlet, de ez, ez más volt. *Szárazat nyel, mintha megtörne benne valami.*
- Persze, értem. Te a Vashegy úrnője vagy. Én pedig egy wegtoreni senki. Megértem. *Lép el és köszörüli meg a torkát, láthatóan keresi a szavakat.*
- Hogy érnék fel egy olyan lányhoz, mint te. Nem is tudom, mit gondoltam. *Motyogja, ahogy a hátára kanyarintja köpenyét és kerülve Kagaenae pillantását fejébe veszi kalapját.*
*Nem mondhatja, hogy nem élvezi az együttlétet. A lányt minden tapasztalatlansága ellenére kellemes szeretőnek érzi és kedvét leli benne. Teljesen és tökéletesen, annak ellenére is, hogy az aktus gyors és heves. De milyen legyen a lángoló szerelmesek együttléte, ha nem forró és mohó?
A beteljesülés után pedig ziláltan, ruháktól részben megfosztottan merednek egymásra, a két hasonlóan sárga szempár. Az igric sem mosolyog, a haja ugyanolyan zilált, mint Kagaenae-é, az ing ugyanúgy ledobva mellett, a nadrágja egészen a bokájáig letolva. Felszerelései, még Kathlyn is a szalmán fekszik körülöttük.
Arra, hogy a lány hibának titulálja az együttlétüket, nem mond semmit, csak igyekszik lelassítani légzését, s csak most kezdi érezni a hátán lévő karmolások égető érzését.
Lekászálódik alkalmi partneréről és szégyenlősen süti le tekintetét, ahogy visszahúzza nadrágját és becsatolja az övét.*
- Az én hibám, én nem tudtam ellenállni... *Nem fejezi be, csak elkezdi felkapkodni ruháit, de előtte még a számszeríjat akasztja fel a karám egyik kiálló szegére, csak azután igazítja meg ingét, veszi fel a mellényét és övezi fel magát kardjával.
Ha teheti, segít a napszeműnek összeszedni a ruhái darabjait.*
- Kérlek. *Lép közelebb lehalkítva hangját, sárga tekintetében a remény fényei izzanak.*
- Ne mondd, hogy ez csak ennyi volt. Kérlek, ez több volt, mint egy rövid légyott... nekem, nekem mindenképp. *Ha teheti, átöleli a lányt, kedvesen szedegeti a hajából a beleragadt szalmaszálakat.*
- A fenébe a szerződéssel, az üzlet, de ez, ez más volt. *Szárazat nyel, mintha megtörne benne valami.*
- Persze, értem. Te a Vashegy úrnője vagy. Én pedig egy wegtoreni senki. Megértem. *Lép el és köszörüli meg a torkát, láthatóan keresi a szavakat.*
- Hogy érnék fel egy olyan lányhoz, mint te. Nem is tudom, mit gondoltam. *Motyogja, ahogy a hátára kanyarintja köpenyét és kerülve Kagaenae pillantását fejébe veszi kalapját.*
1937. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-18 19:28:35
Üzenet elküldve: 2019-02-18 19:28:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vészmadarak//
* A hely eddig is egy forgatag volt, de a lövöldözésre teljesen felpörögnek az események. Zamira és Linkelstar láthatja rajta, hogy a seb talán súlyosabb, mintsem az eddig olvasottakból sejthető lenne. Nagyon nem esik jól ork hősünknek, hogy milyen sok mindenben igaza volt. Abban, hogy a harcos papnőnek jobban álltak volna azok a fegyverek, hogy a szabó nőn a bőrpáncél és abban is, hogy annak az elátkozott kőnek mozognia kellett volna az orvtámadó lába alatt.
Bármennyire az ő nagy szája és két társa nagylelkűsége okozta a jelenlegi bajt, még rámosolyog egyet Zammiriára, eldob egy utolsó tőrt és valószínűleg eszméletét veszti. Csak egy utolsó mondat hagyja el a száját.*
-Mondjátok el anyának, hogy nagyon szeretem és ne haragudjon!
* Immáron csak arra céloz a rá már nem figyelőre, hogy eltalálja, nincs jelentősége a testrészének. Leküzdhetetlen fáradság győzi le.*
* A hely eddig is egy forgatag volt, de a lövöldözésre teljesen felpörögnek az események. Zamira és Linkelstar láthatja rajta, hogy a seb talán súlyosabb, mintsem az eddig olvasottakból sejthető lenne. Nagyon nem esik jól ork hősünknek, hogy milyen sok mindenben igaza volt. Abban, hogy a harcos papnőnek jobban álltak volna azok a fegyverek, hogy a szabó nőn a bőrpáncél és abban is, hogy annak az elátkozott kőnek mozognia kellett volna az orvtámadó lába alatt.
Bármennyire az ő nagy szája és két társa nagylelkűsége okozta a jelenlegi bajt, még rámosolyog egyet Zammiriára, eldob egy utolsó tőrt és valószínűleg eszméletét veszti. Csak egy utolsó mondat hagyja el a száját.*
-Mondjátok el anyának, hogy nagyon szeretem és ne haragudjon!
* Immáron csak arra céloz a rá már nem figyelőre, hogy eltalálja, nincs jelentősége a testrészének. Leküzdhetetlen fáradság győzi le.*
1936. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-18 19:16:11
Üzenet elküldve: 2019-02-18 19:16:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
*Aenae naiv lány, könnyedén elhisz mindent, más esetben az agyában szólna a vészcsengő, hogy ez mekkora hülyeség, hogy ő, a kis penészvirág nem rabolhatta el egy Cha'yss kaliberű férfi szívét. A vészcsengő lehet, hogy most is szól, csak a hormongőztől nem hallja. Teljesen Cha'yss bűvkörébe kerül, nem kérdez, hagyja magát vezetni, nincsen már semmi értelmes gondolata, csak arra tud koncentrálni, hogy megkaphassa Cha'ysst. Az sem érdekli, hogy ennek helyszíne az istálló leghátsó boksza lesz, amiben az állatok alá való tiszta szalmát tárolják. Az sem érdekli, hogy ez a szalma sokkal szúrósabb, mint azt a lányregények sejteni engedik, ezt most észre sem veszi. Csak és kizárólag Cha'ysst látja és csak egyetlen egy dologra képes koncentrálni, konkrétan pedig arra, hogy ne nyögjön túl hangosan, ezt elkerülendő a férfi mellkasába nyomja az arcát, viszont a körmei a vágy hevében vöröslő csíkokat vájnak a másik hátába.
Később, mikor már zihálva fekszik, akkor minden érzés egyszerre csap le rá, a teste ugyan lebeg, az átélt gyönyörtől, de most már egy csomó gondolat is a fejébe tolul. Meg némi fájdalom is, mert a vágy hevében valahogy beverte, mikor még kicsit odébb álltak, illetve csak Cha'yss, az ő lábai meg a férfi derekát övezték, akkor nevetgélt azon, hogy szerencsétlenül bevágta a fejét. Most zihálva nézi a férfit, de nem nevet, nem is mosolyog. Mert egyszerűen nem fér a fejébe, hogy ennek a férfinek hogyan kellhet pont ő? Megsimítja Cha'yss arcát, aztán felül. Iszonyú szégyent érez, hogy ez megtörtént.*
- Azt hiszem, hogy ez hatalmas hiba volt. Mármint...
*Azt hinné az ember, hogy egy ilyen szenvedélyesre sikerült pásztoróra után már nem tud zavarba jönni a másik előtt, de ő mégis képes fülig vörösödni és zavartan próbálja minél kisebbre összehúzni magát, hogy Cha'yss a lehető legkevesebbet lásson belőle. Ami azt illeti ő sem akar most a másikra nézni.*
- Nem tudom, hogy mi ütött belém, nem lett volna szabad...
*Hebeg tovább, miközben megigazítja magán a kombinéját, aminek lehúzásával nem is törődtek, csak a pántok kerültek le valahogy a válláról, tunikája kicsit odébb van, de remegő térdekkel még nem képes érte menni.*
- Bocsáss meg, kérlek.
*Csak a szeme sarkából néz a másikra. Bőgni szeretne ugyanis, hogy mennyire ostoba volt, mintha ez valami buta játék lenne. Közben combközépig felhúzza az alsóneműjét, amit azért ér el ilyen könnyen, mert csak a fél lábáról húzták le a nagy hevességben. Egy perccel később lábra áll, és így teljesen felhúzza magára a ruhadarabot, majd összeszedi a maradék ruhaneműit is.*
- Lehetne, hogy erről ne beszéljünk többet? A szerződésünkön természetesen nem változtat semmit.
*Szégyen. Szégyen, hogy hagyta, hogy a hormongőz leteperje.*
- Mármint nem azért, mert nem volt jó. Mert az volt. Talán az eddigi legjobb, csak...
*Csak a fizikai vonzalmon kívül mást nem érzett, így pedig az egész elvesztette a varázsát. Szégyent érez főleg és értetlenséget, hogy egy Cha'ysshoz hasonló férfi mit akarhat tőle és miért vágyott arra a valószínűleg felejthető élményre, amit nyújtani tudott neki.*
*Aenae naiv lány, könnyedén elhisz mindent, más esetben az agyában szólna a vészcsengő, hogy ez mekkora hülyeség, hogy ő, a kis penészvirág nem rabolhatta el egy Cha'yss kaliberű férfi szívét. A vészcsengő lehet, hogy most is szól, csak a hormongőztől nem hallja. Teljesen Cha'yss bűvkörébe kerül, nem kérdez, hagyja magát vezetni, nincsen már semmi értelmes gondolata, csak arra tud koncentrálni, hogy megkaphassa Cha'ysst. Az sem érdekli, hogy ennek helyszíne az istálló leghátsó boksza lesz, amiben az állatok alá való tiszta szalmát tárolják. Az sem érdekli, hogy ez a szalma sokkal szúrósabb, mint azt a lányregények sejteni engedik, ezt most észre sem veszi. Csak és kizárólag Cha'ysst látja és csak egyetlen egy dologra képes koncentrálni, konkrétan pedig arra, hogy ne nyögjön túl hangosan, ezt elkerülendő a férfi mellkasába nyomja az arcát, viszont a körmei a vágy hevében vöröslő csíkokat vájnak a másik hátába.
Később, mikor már zihálva fekszik, akkor minden érzés egyszerre csap le rá, a teste ugyan lebeg, az átélt gyönyörtől, de most már egy csomó gondolat is a fejébe tolul. Meg némi fájdalom is, mert a vágy hevében valahogy beverte, mikor még kicsit odébb álltak, illetve csak Cha'yss, az ő lábai meg a férfi derekát övezték, akkor nevetgélt azon, hogy szerencsétlenül bevágta a fejét. Most zihálva nézi a férfit, de nem nevet, nem is mosolyog. Mert egyszerűen nem fér a fejébe, hogy ennek a férfinek hogyan kellhet pont ő? Megsimítja Cha'yss arcát, aztán felül. Iszonyú szégyent érez, hogy ez megtörtént.*
- Azt hiszem, hogy ez hatalmas hiba volt. Mármint...
*Azt hinné az ember, hogy egy ilyen szenvedélyesre sikerült pásztoróra után már nem tud zavarba jönni a másik előtt, de ő mégis képes fülig vörösödni és zavartan próbálja minél kisebbre összehúzni magát, hogy Cha'yss a lehető legkevesebbet lásson belőle. Ami azt illeti ő sem akar most a másikra nézni.*
- Nem tudom, hogy mi ütött belém, nem lett volna szabad...
*Hebeg tovább, miközben megigazítja magán a kombinéját, aminek lehúzásával nem is törődtek, csak a pántok kerültek le valahogy a válláról, tunikája kicsit odébb van, de remegő térdekkel még nem képes érte menni.*
- Bocsáss meg, kérlek.
*Csak a szeme sarkából néz a másikra. Bőgni szeretne ugyanis, hogy mennyire ostoba volt, mintha ez valami buta játék lenne. Közben combközépig felhúzza az alsóneműjét, amit azért ér el ilyen könnyen, mert csak a fél lábáról húzták le a nagy hevességben. Egy perccel később lábra áll, és így teljesen felhúzza magára a ruhadarabot, majd összeszedi a maradék ruhaneműit is.*
- Lehetne, hogy erről ne beszéljünk többet? A szerződésünkön természetesen nem változtat semmit.
*Szégyen. Szégyen, hogy hagyta, hogy a hormongőz leteperje.*
- Mármint nem azért, mert nem volt jó. Mert az volt. Talán az eddigi legjobb, csak...
*Csak a fizikai vonzalmon kívül mást nem érzett, így pedig az egész elvesztette a varázsát. Szégyent érez főleg és értetlenséget, hogy egy Cha'ysshoz hasonló férfi mit akarhat tőle és miért vágyott arra a valószínűleg felejthető élményre, amit nyújtani tudott neki.*
1935. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-18 18:35:43
Üzenet elküldve: 2019-02-18 18:35:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Vészmadarak//
*A sorrend érdekesen alakul, noha elsőnek indult meg az íjászkodó felé, mégis a nagydarab akadály kicsit lassította. De erre se ideje se kedve, hogy lemaradjon, mégis Vagzal sebei lehetnek súlyosabbak mint ahogy kinéz. Menetközben nehéz dönteni, de lassan muszáj lesz hisz Zammi nem harcos és nem kegyetlen. Ellenben a hercegnő egy kékvérű kígyó akinek halnia kell.*
-Nem tettél jót te kígyó, ezért kibelezlek. Véget ért a tanulmányaid sora, mert levadászlak.
*Ahogy halad a verseny már csak ketten üldözik, illetve Zammi már hátba támadja a menekülőt. Ahogy elhalad mellette, figyelmezteti.*
-Menj Vagzalhoz ezt az ostobát bízd rám, az én hibám hogy eszelősködik most kijavítom. Vagzal sebei komolyabbak, nálad vannak, a gyógyfüvek mentsd meg a marhát.
*Majd még egy kis pluszt téve a sebességéhez fut a hátba dobott nő felé. Nem fékez egy pillanatra se, még ha újra célzásra emelné a fegyverét Mirlahin gyorsabban beéri, mielőtt lőhetne. Semmi cikk-cakk egyenesen és teljes sebességgel tart a prédája felé. Nem megölni készül, noha a lábait igyekszik megsebezni, mivel a hátát vért óvja. Ami akár lehetne Zamminál is ha nem tart nagylelkűségi rohamot. De az most véget ér. No meg lehet, hogy szerez egy rabszolgát az új hódolójának.*
-Hé rabszolga ne rohanj annyira, szomjazom a véredre.
*A sorrend érdekesen alakul, noha elsőnek indult meg az íjászkodó felé, mégis a nagydarab akadály kicsit lassította. De erre se ideje se kedve, hogy lemaradjon, mégis Vagzal sebei lehetnek súlyosabbak mint ahogy kinéz. Menetközben nehéz dönteni, de lassan muszáj lesz hisz Zammi nem harcos és nem kegyetlen. Ellenben a hercegnő egy kékvérű kígyó akinek halnia kell.*
-Nem tettél jót te kígyó, ezért kibelezlek. Véget ért a tanulmányaid sora, mert levadászlak.
*Ahogy halad a verseny már csak ketten üldözik, illetve Zammi már hátba támadja a menekülőt. Ahogy elhalad mellette, figyelmezteti.*
-Menj Vagzalhoz ezt az ostobát bízd rám, az én hibám hogy eszelősködik most kijavítom. Vagzal sebei komolyabbak, nálad vannak, a gyógyfüvek mentsd meg a marhát.
*Majd még egy kis pluszt téve a sebességéhez fut a hátba dobott nő felé. Nem fékez egy pillanatra se, még ha újra célzásra emelné a fegyverét Mirlahin gyorsabban beéri, mielőtt lőhetne. Semmi cikk-cakk egyenesen és teljes sebességgel tart a prédája felé. Nem megölni készül, noha a lábait igyekszik megsebezni, mivel a hátát vért óvja. Ami akár lehetne Zamminál is ha nem tart nagylelkűségi rohamot. De az most véget ér. No meg lehet, hogy szerez egy rabszolgát az új hódolójának.*
-Hé rabszolga ne rohanj annyira, szomjazom a véredre.
1934. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-18 17:46:52
Üzenet elküldve: 2019-02-18 17:46:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
*Kellő érzékkel használja ki a pillanatok és érzések között eltelt időt. Éppen akkor szólal meg, éppen akkor érint, lép és cselekszik, amikor annak a legnagyobb hasznát reméli. Van, aki az íjjal bánik bámulatosan, van, akinek fegyverforgatásban nincs párja, az igricnek ez a fegyvere, ez az ereje. És ezúttal tökéletes alanyt talált, hogy ezen képességeit kamatoztassa.*
- A pokolba a jóhírrel, ez másról szól. *Lép közelebb izgatottan, mintha nem tudná már türtőztetni magát.*
- A társaim és az áru megvár, de most éreznünk kell a pillanatot. A pillanatot, mely összeköt minket. *Most már erősebb közhelyeket is megenged magának, amelyeket a szerelmesek szoktak egymásnak mondani, amikor érzéseik végre a felszínre jutnak, hogy mohón követeljék maguknak a hús ösztönét.
Nem törődik a rossz tréfával, hanem azonnal cselekszik. Számára a fáskamra elég lealacsonyító hely volna, de a taverna istállója épp elég közel van és épp elég diszkréciót kínál mindkettőjüknek. Egy gyors pillantással szétnéz, s ha senki sem figyeli őket, akkor máris szelíd erőszakkal vonná maga után a lányt az istálló résnyire nyitott ajtaján. Ha a lovat is behozza, akkor kinyitja kicsit az ajtót, hogy a hátas beférjen, majd újra behajtja maguk mögött.*
- Ne mondj ilyet, tudom, hogy nem vagy olyan lány. Én egyszerűen csak... istenek, mit tettél velem? *Mondja halkan, zavartan, ahogy beértek és máris mohón csókol, mohón és kellő érzékkel irányítva Kagaenae csókját, amitől mindkettőjük számára élménnyé válik a dolog. Hiába, a jó szerető nem azért jó, mert csak számára élvezetes a légyott.*
- Kérlek, ne ítélj el, de elraboltad a szívem. *Suttogja, ahogy a lovaktól távolabb ragadná a lányt, hogy egy kellően kényelmesnek tetsző helyen ledobja válláról a köpenyt és a kalapot.
Ha Kagaenaenek nincs ellenére, őt is vetkőztetni kezdi, miközben maga is megszabadul a felesleges ruháktól. A légyott helyszínét tekintve igyekszik a legkevesebb, de legfontosabb ruháktól megszabadítani magát és a lányt, mintha a vére már nem bírná kivárni, hogy egymáséi legyenek.*
*Kellő érzékkel használja ki a pillanatok és érzések között eltelt időt. Éppen akkor szólal meg, éppen akkor érint, lép és cselekszik, amikor annak a legnagyobb hasznát reméli. Van, aki az íjjal bánik bámulatosan, van, akinek fegyverforgatásban nincs párja, az igricnek ez a fegyvere, ez az ereje. És ezúttal tökéletes alanyt talált, hogy ezen képességeit kamatoztassa.*
- A pokolba a jóhírrel, ez másról szól. *Lép közelebb izgatottan, mintha nem tudná már türtőztetni magát.*
- A társaim és az áru megvár, de most éreznünk kell a pillanatot. A pillanatot, mely összeköt minket. *Most már erősebb közhelyeket is megenged magának, amelyeket a szerelmesek szoktak egymásnak mondani, amikor érzéseik végre a felszínre jutnak, hogy mohón követeljék maguknak a hús ösztönét.
Nem törődik a rossz tréfával, hanem azonnal cselekszik. Számára a fáskamra elég lealacsonyító hely volna, de a taverna istállója épp elég közel van és épp elég diszkréciót kínál mindkettőjüknek. Egy gyors pillantással szétnéz, s ha senki sem figyeli őket, akkor máris szelíd erőszakkal vonná maga után a lányt az istálló résnyire nyitott ajtaján. Ha a lovat is behozza, akkor kinyitja kicsit az ajtót, hogy a hátas beférjen, majd újra behajtja maguk mögött.*
- Ne mondj ilyet, tudom, hogy nem vagy olyan lány. Én egyszerűen csak... istenek, mit tettél velem? *Mondja halkan, zavartan, ahogy beértek és máris mohón csókol, mohón és kellő érzékkel irányítva Kagaenae csókját, amitől mindkettőjük számára élménnyé válik a dolog. Hiába, a jó szerető nem azért jó, mert csak számára élvezetes a légyott.*
- Kérlek, ne ítélj el, de elraboltad a szívem. *Suttogja, ahogy a lovaktól távolabb ragadná a lányt, hogy egy kellően kényelmesnek tetsző helyen ledobja válláról a köpenyt és a kalapot.
Ha Kagaenaenek nincs ellenére, őt is vetkőztetni kezdi, miközben maga is megszabadul a felesleges ruháktól. A légyott helyszínét tekintve igyekszik a legkevesebb, de legfontosabb ruháktól megszabadítani magát és a lányt, mintha a vére már nem bírná kivárni, hogy egymáséi legyenek.*
1933. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-18 17:27:36
Üzenet elküldve: 2019-02-18 17:27:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Indulós//
* Csendesen hallgatja végig a nőt, az erdei elfek a nyilak, innen már érti, hogy miért nem bírt soha megülni a fenekén odabenn és azt csinálni, mint a többi kisasszony. A durvára azonban felszökik szemöldöke,bár a nemesek is tudnak valakivel nem kestyűskézzel bánni, azért nem gondolja, hogy egy erdei elf is tud brutális lenni. Azok olyan kis nyugisnak tűnnek meg virágimádónak. Persze ezt hangosan nem mondja, nehogy megkapja élete első igazi, anyai pofonját.*
- Nem mesélnéd el, hogy néz ki? Mi a neve? Ha találkozunk valahogy véletlenül, akkor tudjam, hogy ő az, hogy ne minden elfbe, aki szembe jön velem az úton azon mélázzak, vajon apámmal találkoztam, vagy csak egy vadidegennel- * találkozni is akar vele, ám ezt nem említi, nem is most azonnal akar felkerekedni, majd egyszer, csak úgy megnézni magának, nem is feltlen elárulni ki ő, csak szembenézni a férfival, meglátni, mit örökölt tőle, mit hozott magával onnan, ismeretlen hazájából.
Kicsit zavarban van, még mindig nehezen fogja fel, hogy mi minden történt egy röpke óra lefolyása alatt. Most törékenynek is tűnik, kicsinek és újra gyermeknek, ahogy ott áll anyja előtt, lesütött szemmel, kezét tördelve. *
* Csendesen hallgatja végig a nőt, az erdei elfek a nyilak, innen már érti, hogy miért nem bírt soha megülni a fenekén odabenn és azt csinálni, mint a többi kisasszony. A durvára azonban felszökik szemöldöke,bár a nemesek is tudnak valakivel nem kestyűskézzel bánni, azért nem gondolja, hogy egy erdei elf is tud brutális lenni. Azok olyan kis nyugisnak tűnnek meg virágimádónak. Persze ezt hangosan nem mondja, nehogy megkapja élete első igazi, anyai pofonját.*
- Nem mesélnéd el, hogy néz ki? Mi a neve? Ha találkozunk valahogy véletlenül, akkor tudjam, hogy ő az, hogy ne minden elfbe, aki szembe jön velem az úton azon mélázzak, vajon apámmal találkoztam, vagy csak egy vadidegennel- * találkozni is akar vele, ám ezt nem említi, nem is most azonnal akar felkerekedni, majd egyszer, csak úgy megnézni magának, nem is feltlen elárulni ki ő, csak szembenézni a férfival, meglátni, mit örökölt tőle, mit hozott magával onnan, ismeretlen hazájából.
Kicsit zavarban van, még mindig nehezen fogja fel, hogy mi minden történt egy röpke óra lefolyása alatt. Most törékenynek is tűnik, kicsinek és újra gyermeknek, ahogy ott áll anyja előtt, lesütött szemmel, kezét tördelve. *
1932. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-18 14:22:00
Üzenet elküldve: 2019-02-18 14:22:00
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Háztűznéző és a beteg Prexibaba//
*Hangosan nyög a súly alatt, valóban kissé idős már ehhez, de azért meglepő módon a vén kecske még egész jó erőben van. Az első oszlop egyik oldala könnyedén megy, aztán Troddnak másznia kell, mert ugyanezt a másik oldalon is meg kell ismételni. Ugyanúgy odatámasztják a pallót, felrögzítik a csigát, felhúzzák kette a másik végét, amit Trodd rögzít. Aztán jöhet a következő és így tovább. Egészen addig, míg a ház két szélső oldalán, valamint középütt az ajtó keret két oldalán is egy egy hosszú gerenda fekszik keresztben, amire majd fel lehet ültetni már a tetőt. Ahhoz, hogy a hoznak homlokzata legyen, hogy a csapott tető kialakuljon, amin majd a csapadékot hátra elvezeti, kicsit meg kell toldani az elejét, de ez már csak barkács és nem izommunka. Közben egy apróbb szünet is adódik, mert Learonnak elintéznivalója akad. Az öreg nem bánja, addig is szusszan egyet, inkább Troddhoz szól fel:*
- Látod, már barátom, hogy alakul? Keresztléceket csak rá kell szegelni, hogy legyen valami alakja, az elejét kissé felemeljük, aztán jöhet rá a nád. Utána haladhatunk az oldalával. Az esővizet nem fogod tudni összegyűjteni, de úgyis itt a folyó nem messze. *Legyint egyet az öreg, majd, ha Learon visszatért, kezdhetik a tető keresztlécezését.*
- Itt már ketten is felmehetünk, hogy gyorsabban haladjon a szegelés. A homlokzat megemelését megcsinálom. Csak adogassátok a hosszabb vastag derékágakat. *Mosolyodik el, majd, ha a pallót Learon megtartja, ő is felkapaszkodik. Jó társaságban gyorsan telik az idő, s ha kellő mértékben mindenki kiveszi a részét, jó eredménnyel is zárnak. Hamarosan már takaros kis csapottető szerkezet kezd kialakulni. A kivágott fákat ugyanis könnyű legallyazni, s a törzsről a vastag, hengeres ágakat levágni. Stetts azokkal kívánja keresztben megoldani a tető szerkezetét. Arra felfekszik a nád, van mihez rögzíteni. Úgy már elégnek kell lennie. Persze, ha nem rakják túl sűrűre, könnyen átnedvesedik, de a nád cserélhető könnyedén és kiválóan szigetel. Ha ezzel megvannak, már csak az aljzat és az oldal van hátra. Ott hasonlóan tervezi, de egyelőre csinálják csak meg a tető szerkezetét.*
//Háztűznéző és a beteg Prexibaba//
*Hangosan nyög a súly alatt, valóban kissé idős már ehhez, de azért meglepő módon a vén kecske még egész jó erőben van. Az első oszlop egyik oldala könnyedén megy, aztán Troddnak másznia kell, mert ugyanezt a másik oldalon is meg kell ismételni. Ugyanúgy odatámasztják a pallót, felrögzítik a csigát, felhúzzák kette a másik végét, amit Trodd rögzít. Aztán jöhet a következő és így tovább. Egészen addig, míg a ház két szélső oldalán, valamint középütt az ajtó keret két oldalán is egy egy hosszú gerenda fekszik keresztben, amire majd fel lehet ültetni már a tetőt. Ahhoz, hogy a hoznak homlokzata legyen, hogy a csapott tető kialakuljon, amin majd a csapadékot hátra elvezeti, kicsit meg kell toldani az elejét, de ez már csak barkács és nem izommunka. Közben egy apróbb szünet is adódik, mert Learonnak elintéznivalója akad. Az öreg nem bánja, addig is szusszan egyet, inkább Troddhoz szól fel:*
- Látod, már barátom, hogy alakul? Keresztléceket csak rá kell szegelni, hogy legyen valami alakja, az elejét kissé felemeljük, aztán jöhet rá a nád. Utána haladhatunk az oldalával. Az esővizet nem fogod tudni összegyűjteni, de úgyis itt a folyó nem messze. *Legyint egyet az öreg, majd, ha Learon visszatért, kezdhetik a tető keresztlécezését.*
- Itt már ketten is felmehetünk, hogy gyorsabban haladjon a szegelés. A homlokzat megemelését megcsinálom. Csak adogassátok a hosszabb vastag derékágakat. *Mosolyodik el, majd, ha a pallót Learon megtartja, ő is felkapaszkodik. Jó társaságban gyorsan telik az idő, s ha kellő mértékben mindenki kiveszi a részét, jó eredménnyel is zárnak. Hamarosan már takaros kis csapottető szerkezet kezd kialakulni. A kivágott fákat ugyanis könnyű legallyazni, s a törzsről a vastag, hengeres ágakat levágni. Stetts azokkal kívánja keresztben megoldani a tető szerkezetét. Arra felfekszik a nád, van mihez rögzíteni. Úgy már elégnek kell lennie. Persze, ha nem rakják túl sűrűre, könnyen átnedvesedik, de a nád cserélhető könnyedén és kiválóan szigetel. Ha ezzel megvannak, már csak az aljzat és az oldal van hátra. Ott hasonlóan tervezi, de egyelőre csinálják csak meg a tető szerkezetét.*
1931. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-17 23:50:59
Üzenet elküldve: 2019-02-17 23:50:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
*Szeretné hinni, hogy félreért valamit, de mégis úgy érzi, hogy félreért valamit. Magában kérleli Cha'ysst, hogy utána ne jöjjön, és persze arra is, hogy jöjjön. Cha'yss sajnos nem ad neki elég időt ahhoz, hogy összeszedje magát és tényleg képes legyen elsétálni, de egy pillanat múlva a férfi már megint itt van, Aenae szava meg egészen elakad, hogy nem értett félre semmit, mert egy ilyen férfinek, mint Cha'yss, pont ő kellhet. Az ajka ég a futó csók nyomán, remegő kézzel nyúl oda.*
- Uram, kicsit jobban kéne vigyázz a jó híremre. Vagy a magadéra.
*Suttogja, szája ismét teljesen kiszárad, keze remeg, ahogy tartja a kantárszárat. Nagy nehezen ellép a férfitől, a ládikát a nyeregtáskába süllyeszti, és Lószar is úgy érzi, hogy ott komfortos lesz neki, ezért befészkel a ládika mellé.*
- A társaidnak nem lesz gond, ha megváratod őket? Meg a romlandó árudnak?
*Nagyon szeretné, ha a férfi visszakozna, mert ő jelen pillanatban teljesen képtelen erre, olyannyira nem, hogy pár tétova lépéssel megközelíti Cha'ysst.*
- Azt hiszem, hogy most fel kéne ülnöm a lovam hátára és ellovagolni. De sajnos olyan szégyentelen gondolataim vannak, hogy magammal invitállak. A fás kamra mögé.
*Ezen a gondolaton felnevet, nem is tudja, hogy valójában azon nevet, hogy annyira nem bír magával, vagy, hogy egy fáskamra mögött megejtett liezon is megfelelő lenne a számára.*
- Ne-ne, el ne hidd, csak viccelek.
*A fáskamrával talán, de amúgy nem és ez a gondolat kicsit megijeszti.*
- Nem szeretném, ha "olyan" lánynak néznél. Csakőőőőizé.
*Ha eddig nem lett volna zavarban, hát most már tökéletesen abban van, főleg hogy úgy érzi, hogy egy láthatatlan zsinór húzza Cha'ysshoz, hogy odalépjen és megcsókolja, most már nem is próbál ellenállni a késztetésnek. Csak az ő csókja olyan kis béna, minden profizmust nélkülöz, semmi mesterkéltség nincs benne és ragyogóan bizonyítja, hogy ő tényleg nem "olyan" lány. Hamar el is rebben.*
- Ne haragudj, nem szeretném, hogy meglássanak.
*Szeretné hinni, hogy félreért valamit, de mégis úgy érzi, hogy félreért valamit. Magában kérleli Cha'ysst, hogy utána ne jöjjön, és persze arra is, hogy jöjjön. Cha'yss sajnos nem ad neki elég időt ahhoz, hogy összeszedje magát és tényleg képes legyen elsétálni, de egy pillanat múlva a férfi már megint itt van, Aenae szava meg egészen elakad, hogy nem értett félre semmit, mert egy ilyen férfinek, mint Cha'yss, pont ő kellhet. Az ajka ég a futó csók nyomán, remegő kézzel nyúl oda.*
- Uram, kicsit jobban kéne vigyázz a jó híremre. Vagy a magadéra.
*Suttogja, szája ismét teljesen kiszárad, keze remeg, ahogy tartja a kantárszárat. Nagy nehezen ellép a férfitől, a ládikát a nyeregtáskába süllyeszti, és Lószar is úgy érzi, hogy ott komfortos lesz neki, ezért befészkel a ládika mellé.*
- A társaidnak nem lesz gond, ha megváratod őket? Meg a romlandó árudnak?
*Nagyon szeretné, ha a férfi visszakozna, mert ő jelen pillanatban teljesen képtelen erre, olyannyira nem, hogy pár tétova lépéssel megközelíti Cha'ysst.*
- Azt hiszem, hogy most fel kéne ülnöm a lovam hátára és ellovagolni. De sajnos olyan szégyentelen gondolataim vannak, hogy magammal invitállak. A fás kamra mögé.
*Ezen a gondolaton felnevet, nem is tudja, hogy valójában azon nevet, hogy annyira nem bír magával, vagy, hogy egy fáskamra mögött megejtett liezon is megfelelő lenne a számára.*
- Ne-ne, el ne hidd, csak viccelek.
*A fáskamrával talán, de amúgy nem és ez a gondolat kicsit megijeszti.*
- Nem szeretném, ha "olyan" lánynak néznél. Csakőőőőizé.
*Ha eddig nem lett volna zavarban, hát most már tökéletesen abban van, főleg hogy úgy érzi, hogy egy láthatatlan zsinór húzza Cha'ysshoz, hogy odalépjen és megcsókolja, most már nem is próbál ellenállni a késztetésnek. Csak az ő csókja olyan kis béna, minden profizmust nélkülöz, semmi mesterkéltség nincs benne és ragyogóan bizonyítja, hogy ő tényleg nem "olyan" lány. Hamar el is rebben.*
- Ne haragudj, nem szeretném, hogy meglássanak.
1930. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-17 22:37:32
Üzenet elküldve: 2019-02-17 22:37:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ha egy üzlet beindul//
*Az oposszum kezd teljességgel érdektelenné válni, bár meg kell hagynia, hogy a Kagaenae bácsikájának névválasztása meglehetősen tréfás abban a kontextusban, melyet a lány említ.
A kicsusszanó alpári, bár kocsmákban nem teljesen ritka kifejezésre csak halovány, megengedő mosollyal válaszol, jelezve, hogy nincs kedve ellen való a véletlen kiejtett végtermék említése.
Tisztán látja, hogy milyen hatással van a lányra, mind ő maga, mind a szavai, amelyeket úgy látszik, eredményesen válogatott meg. Nem tudja, mennyire jó ötlet elcsábítani a Vashegy úrnőjét, de korábban a lány éppen azt mondta, nincs kérője, így nem tart felbőszült és féltékeny férfiaktól. Ráadásul a társai is késnek, így kedvét lelhetné a lányban.
A visszakozás kiszámítható és érthető reakció, amikor Kagaenae kiegyenesedik és kiszakad a pillanat bűvköréből, az igric is ugyanígy tesz, hagyja, hogy meglepettséggel keveredő zavartság üljön ki a vonásaira. Bocsánatkérőn süti le tekintetét.
Kedve volna mosolyogni a mentegetőző szavakat hallva, melyek csak kiejtésükben szakítják meg azt, hogy ők együtt legyenek, a jelentésükben teljesen más vél felfedezni. S bár meglehet, hogy téved, nem fogja ilyen könnyen ereszteni a prédát.*
- Sajnálom, nem tudom, mi ütött belém. *Mentegetőzik kissé akadozó hangon.
Az elköszönésre nem válaszol, ülve marad, bár tartásán az látszik, hogy menne, de megvárja, míg Kagaenae ki nem lép, de még csak be sem csukódhat mögötte a taverna ajtaja, máris pattan fel és lép a lány után.*
- Kisasszony. *A megszólítás eleje hangos, de gyorsan halkul bizalmassá, ha sikerül utolérnie. Nem fordítja maga felé, nem érinti meg, csak elé toppan és mélyen az arany szemekbe néz, pillantásából zavar és vágy tükröződik.*
- Kérem, ne menj el. *Most először tegeződik a lánnyal. Nem véletlen.*
- Sajnálom. Tudom, hogy alig ismerjük egymást, de én... *akad el a szava.* én nem szeretném, ha elmennél. *Böki ki határozottan.*
- Szeretnék veled lenni, még egy kicsit, kérlek. *Kérleli szinte suttogva és hirtelen futó csókot lehelne a lány ajkára, követelőzőt és forrót, mintha először kóstolná egy valóban hozzáértő a legfinomabb nektárt.
Aztán ajkaik szinte azonnal elválnak, csak kóstolód ad, csak egy piciny részt, egy ígéretet egy sokkal nagyobb, sokkal izgatóbb és élvezetesebb falatból.*
- Bocsánat. *Suttogja alig hallhatóan.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.17 22:38:51
*Az oposszum kezd teljességgel érdektelenné válni, bár meg kell hagynia, hogy a Kagaenae bácsikájának névválasztása meglehetősen tréfás abban a kontextusban, melyet a lány említ.
A kicsusszanó alpári, bár kocsmákban nem teljesen ritka kifejezésre csak halovány, megengedő mosollyal válaszol, jelezve, hogy nincs kedve ellen való a véletlen kiejtett végtermék említése.
Tisztán látja, hogy milyen hatással van a lányra, mind ő maga, mind a szavai, amelyeket úgy látszik, eredményesen válogatott meg. Nem tudja, mennyire jó ötlet elcsábítani a Vashegy úrnőjét, de korábban a lány éppen azt mondta, nincs kérője, így nem tart felbőszült és féltékeny férfiaktól. Ráadásul a társai is késnek, így kedvét lelhetné a lányban.
A visszakozás kiszámítható és érthető reakció, amikor Kagaenae kiegyenesedik és kiszakad a pillanat bűvköréből, az igric is ugyanígy tesz, hagyja, hogy meglepettséggel keveredő zavartság üljön ki a vonásaira. Bocsánatkérőn süti le tekintetét.
Kedve volna mosolyogni a mentegetőző szavakat hallva, melyek csak kiejtésükben szakítják meg azt, hogy ők együtt legyenek, a jelentésükben teljesen más vél felfedezni. S bár meglehet, hogy téved, nem fogja ilyen könnyen ereszteni a prédát.*
- Sajnálom, nem tudom, mi ütött belém. *Mentegetőzik kissé akadozó hangon.
Az elköszönésre nem válaszol, ülve marad, bár tartásán az látszik, hogy menne, de megvárja, míg Kagaenae ki nem lép, de még csak be sem csukódhat mögötte a taverna ajtaja, máris pattan fel és lép a lány után.*
- Kisasszony. *A megszólítás eleje hangos, de gyorsan halkul bizalmassá, ha sikerül utolérnie. Nem fordítja maga felé, nem érinti meg, csak elé toppan és mélyen az arany szemekbe néz, pillantásából zavar és vágy tükröződik.*
- Kérem, ne menj el. *Most először tegeződik a lánnyal. Nem véletlen.*
- Sajnálom. Tudom, hogy alig ismerjük egymást, de én... *akad el a szava.* én nem szeretném, ha elmennél. *Böki ki határozottan.*
- Szeretnék veled lenni, még egy kicsit, kérlek. *Kérleli szinte suttogva és hirtelen futó csókot lehelne a lány ajkára, követelőzőt és forrót, mintha először kóstolná egy valóban hozzáértő a legfinomabb nektárt.
Aztán ajkaik szinte azonnal elválnak, csak kóstolód ad, csak egy piciny részt, egy ígéretet egy sokkal nagyobb, sokkal izgatóbb és élvezetesebb falatból.*
- Bocsánat. *Suttogja alig hallhatóan.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.17 22:38:51
1929. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-17 07:42:26
Üzenet elküldve: 2019-02-17 07:42:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnalfény//
*Learon automatikusan úgy véli, hogy a lány a mágussal szintén varázstudó, hiszen máskülönben miért lennének együtt. Biztos tanítja őt.* ~Synmirára tarthatnak! De régen voltam már ott, kíváncsi vagyok, hányan maradtak meg azok közül, akiket ismertem!~ *Azonban sok ideje nincs gondolkodni, hiszen Taitos mint mindig, most is inkább sietősen van. Lassan már megszokja azt is, hogy ő az egyetlen mágus, aki nem rohan. Hamar kiderül, hogy tényleg tanítvány a lány, és a fiatal varázsló még be is mutatja.*
-Nos, enyém a szerencse, hogy megismerhetem T Navarentine kisasszony! *Mosolyog a pásztor. Sajátos név, azt meg kell hagyni, de ahány ember, annyiféle van ebből is.* ~Biztos valami nemesi házból jött. Azok szoktak ilyen betűket aggatni a neveikre, meg ilyen hosszú neveket adni!~ *Amikor Taitos bemutatja Learont is, az enyhén meghajtja magát. Mindig szerette, ha dicsérik, és ilyenkor sosem ellenkezett. Nem is lenne mire szerénykednie, de magát sem méltatná, mert az is távol áll tőle. A kezet elfogadja, és megszorítja, aztán figyel a földbe rajzolt rúnákra. Nem írja fel, de elméjébe feljegyzi, hogy gondolkodhasson rajta. Azt mindenesetre érzi, hogy máris mintha többet tudna emiatt a rúnák miatt a vízmágiáról, mint eddig.*
-Köszönöm, Taitos mester! *Mosolyog ő is. Taitos tanítóként eddig pontosan az ellenkezője Learon előző mesternek, Worenthnek, aki inkább mindent kifejtett és biztosra ment, hogy a Sajt-mester megértette, amit hall, és aztán kezdett bele másba. A fiatal mágus inkább csak az alapokat adja meg, mint múltkorában is, de az is pontosan elég ahhoz, hogy az ember egy kis fejtöréssel komoly dolgokat hámozzon ki belőle.*
-Bizony! Én sem maradhatok sokáig, mert Trodd házának állnia kell! *Bólint és ezzel már távozik is.*
-Jó tanítást, üdvözlöm Synmira lakóit! *Majd a lányhoz fordul.*
-Nagyon remélem, hogy még találkozunk, Navarentine kisasszony! Figyeljen a mestere minden szavára, mert az aranyat ér!
//Háztűznéző//
*Ezzel megfordul és már vissza is siet az építkezésre. Mindössze jó öt percet, ha távol lehetett, az alatt talán még nem hiányolta senki.*
-Bocsánat, hogy csak úgy elmentem, de Taitos mesternek oda kellett adnom néhány papírost! De már itt vagyok és folytathatjuk a munkát! *Lép oda Sfetts bácsi mellé.*
*Learon automatikusan úgy véli, hogy a lány a mágussal szintén varázstudó, hiszen máskülönben miért lennének együtt. Biztos tanítja őt.* ~Synmirára tarthatnak! De régen voltam már ott, kíváncsi vagyok, hányan maradtak meg azok közül, akiket ismertem!~ *Azonban sok ideje nincs gondolkodni, hiszen Taitos mint mindig, most is inkább sietősen van. Lassan már megszokja azt is, hogy ő az egyetlen mágus, aki nem rohan. Hamar kiderül, hogy tényleg tanítvány a lány, és a fiatal varázsló még be is mutatja.*
-Nos, enyém a szerencse, hogy megismerhetem T Navarentine kisasszony! *Mosolyog a pásztor. Sajátos név, azt meg kell hagyni, de ahány ember, annyiféle van ebből is.* ~Biztos valami nemesi házból jött. Azok szoktak ilyen betűket aggatni a neveikre, meg ilyen hosszú neveket adni!~ *Amikor Taitos bemutatja Learont is, az enyhén meghajtja magát. Mindig szerette, ha dicsérik, és ilyenkor sosem ellenkezett. Nem is lenne mire szerénykednie, de magát sem méltatná, mert az is távol áll tőle. A kezet elfogadja, és megszorítja, aztán figyel a földbe rajzolt rúnákra. Nem írja fel, de elméjébe feljegyzi, hogy gondolkodhasson rajta. Azt mindenesetre érzi, hogy máris mintha többet tudna emiatt a rúnák miatt a vízmágiáról, mint eddig.*
-Köszönöm, Taitos mester! *Mosolyog ő is. Taitos tanítóként eddig pontosan az ellenkezője Learon előző mesternek, Worenthnek, aki inkább mindent kifejtett és biztosra ment, hogy a Sajt-mester megértette, amit hall, és aztán kezdett bele másba. A fiatal mágus inkább csak az alapokat adja meg, mint múltkorában is, de az is pontosan elég ahhoz, hogy az ember egy kis fejtöréssel komoly dolgokat hámozzon ki belőle.*
-Bizony! Én sem maradhatok sokáig, mert Trodd házának állnia kell! *Bólint és ezzel már távozik is.*
-Jó tanítást, üdvözlöm Synmira lakóit! *Majd a lányhoz fordul.*
-Nagyon remélem, hogy még találkozunk, Navarentine kisasszony! Figyeljen a mestere minden szavára, mert az aranyat ér!
//Háztűznéző//
*Ezzel megfordul és már vissza is siet az építkezésre. Mindössze jó öt percet, ha távol lehetett, az alatt talán még nem hiányolta senki.*
-Bocsánat, hogy csak úgy elmentem, de Taitos mesternek oda kellett adnom néhány papírost! De már itt vagyok és folytathatjuk a munkát! *Lép oda Sfetts bácsi mellé.*
1928. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-16 23:31:34
Üzenet elküldve: 2019-02-16 23:31:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hajnalfény//
- Nem, nem az! *forgatja a szemeit nevetve a félreértés hallatán* A vízpermettel teli szél. Mire gondoltál? *kérdez vissza, bár most ő az, akinek a gondolatai máshol járnak. ~Csupa olyan dolgot csináltál, amire senki más nem lenne képes~ sóhajt fel magában, azon töprengve, vajon elfogadhatja-e egyáltalán a csókokat. Nem akar azonban ilyesmin gondolkodni, hiszen csak még jobban megfájdulna tőle amúgy is zúgó feje*
- Igazán bölcs gondolat. *bólint a megjegyzés hallatán. ~Bizony, az idő a legnagyobb akadály. Több kellene belőle, sokkal több!~ gondolja lemondóan, hiszen jelenleg másra se vágyik jobban. ~Na jó, talán egy kiadós alvásra igen...~ ismeri el magában, miközben alig bír elnyomni egy ásítást. Ő maga se gondolta volna, de a varázslás hihetetlenül kimerítette*
- Én is remélem! Bár úgy érzem, arra jobban fel kell majd készülnöm. Ez nagyon váratlanul jött, és nagyon elfáradtam tőle. *vallja be, hiszen valószínűleg kívülről is látszik rajta, mennyire megviselte a dolog*
- Igyekszem! *helyesel azért lelkesen, mikor mások megsegítése kerül szóba. Mindig is ez volt a célja, és most, hogy végre közelebb került hozzá, mérhetetlenül boldognak érzi magát. Bár a démonok azért így is le tudják törni kissé a lelkesedését*
- Egy másik világban? *ismétli meg töprengve a hallottakat, hiszen még mindig kissé nehezére esik megérteni a helyzetet a démonok lakhelyét illetően* Ez borzasztóan hangzik! *borzong bele az elképzelésbe, hogy a démonok elözönlik a világukat és a sajátjukhoz teszik hasonlatossá* De ugye nem sikerülhet nekik? *pillant aggódva a fiúra, attól tartva, hogy amiről beszélnek, egy nap talán valósággá válik. Igazán örül, mikor végre elterelődik a szó erről a sötét témáról*
- Érdekel, persze! *bólogat lelkesen a holdmágia ötletére* De majd csak később, nem szeretném összekeverni a nappal! *jelenti ki határozottan, hiszen jobban szeret egy dologban elmélyülni, mint sok mindenbe belekezdeni egyszerre*
- Úgy hiszem, a sok kicsi folt fentről valami nagy egésszé állna össze, aminek megvan a maga szépsége! *osztja meg véleményét a csillagokat illetően. Nyilván sok minden eltűnne olyan messziről szemlélve, ám úgy véli, mást viszont megpillanthatna, ami innen lentről nézve láthatatlan. Tovább is beszélne még, ám egy váratlan alak felbukkanása megzavarja őket*
- Üdv! *köszönti ő is az új érkezőt. ~Learon mester? Ő is mágus lenne?~ méri végig a férfit, aki a legkevésbé sem tűnik annak, bár lassan már kezdi megszokni, hogy a maga módján minden mágus igencsak különc figura. ~Á, így már érthető!~ rázódnak helyre benne a dolgok, mikor a bemutatásból kiderül, Learon inkább földbirtokos, mint mágus. A beszélgetésbe azonban nem nagyon szól bele, hiszen kissé kényelmetlenül érzi magát látva, hogy a másik kettő már ismeri egymást. Nem akarja megzavarni a találkozást, ugyanis csak a véletlennek köszönhető, hogy ő is éppen itt van most. Mindazonáltal, mikor előkerülnek a jegyzetek, ő is vet rájuk egy kíváncsi pillantást. ~Bámulatos! Biztos nagyon jól érthet a földmágiához!~ képed el a részletesen kidolgozott írás láttán, ugyanilyen ámulattal figyelve a földbe rajzolt rúnákat is. Bár egyelőre még nem sok mindent ért belőlük, azért igyekszik jó alaposan megnézni őket magának, még ha nincs is rá sok ideje*
- Örültem a találkozásnak! *mosolyog Learonra, mielőtt tovább folytatnák útjukat Synmira felé*
- Kedves embernek tűnt... *jegyzi meg a kérdő pillantás láttán, mikor újra kettesben maradnak. Megítélése szerint Learon kicsit talán már túlságosan is udvariasan, mondhatni behízelgően beszélt, ám el kell ismernie, igen alapos tudással rendelkezik a mágia, és valószínűleg sok más egyéb terén is, ezért pedig, úgy véli, igenis kijár neki a tisztelet.*
- Nem, nem az! *forgatja a szemeit nevetve a félreértés hallatán* A vízpermettel teli szél. Mire gondoltál? *kérdez vissza, bár most ő az, akinek a gondolatai máshol járnak. ~Csupa olyan dolgot csináltál, amire senki más nem lenne képes~ sóhajt fel magában, azon töprengve, vajon elfogadhatja-e egyáltalán a csókokat. Nem akar azonban ilyesmin gondolkodni, hiszen csak még jobban megfájdulna tőle amúgy is zúgó feje*
- Igazán bölcs gondolat. *bólint a megjegyzés hallatán. ~Bizony, az idő a legnagyobb akadály. Több kellene belőle, sokkal több!~ gondolja lemondóan, hiszen jelenleg másra se vágyik jobban. ~Na jó, talán egy kiadós alvásra igen...~ ismeri el magában, miközben alig bír elnyomni egy ásítást. Ő maga se gondolta volna, de a varázslás hihetetlenül kimerítette*
- Én is remélem! Bár úgy érzem, arra jobban fel kell majd készülnöm. Ez nagyon váratlanul jött, és nagyon elfáradtam tőle. *vallja be, hiszen valószínűleg kívülről is látszik rajta, mennyire megviselte a dolog*
- Igyekszem! *helyesel azért lelkesen, mikor mások megsegítése kerül szóba. Mindig is ez volt a célja, és most, hogy végre közelebb került hozzá, mérhetetlenül boldognak érzi magát. Bár a démonok azért így is le tudják törni kissé a lelkesedését*
- Egy másik világban? *ismétli meg töprengve a hallottakat, hiszen még mindig kissé nehezére esik megérteni a helyzetet a démonok lakhelyét illetően* Ez borzasztóan hangzik! *borzong bele az elképzelésbe, hogy a démonok elözönlik a világukat és a sajátjukhoz teszik hasonlatossá* De ugye nem sikerülhet nekik? *pillant aggódva a fiúra, attól tartva, hogy amiről beszélnek, egy nap talán valósággá válik. Igazán örül, mikor végre elterelődik a szó erről a sötét témáról*
- Érdekel, persze! *bólogat lelkesen a holdmágia ötletére* De majd csak később, nem szeretném összekeverni a nappal! *jelenti ki határozottan, hiszen jobban szeret egy dologban elmélyülni, mint sok mindenbe belekezdeni egyszerre*
- Úgy hiszem, a sok kicsi folt fentről valami nagy egésszé állna össze, aminek megvan a maga szépsége! *osztja meg véleményét a csillagokat illetően. Nyilván sok minden eltűnne olyan messziről szemlélve, ám úgy véli, mást viszont megpillanthatna, ami innen lentről nézve láthatatlan. Tovább is beszélne még, ám egy váratlan alak felbukkanása megzavarja őket*
- Üdv! *köszönti ő is az új érkezőt. ~Learon mester? Ő is mágus lenne?~ méri végig a férfit, aki a legkevésbé sem tűnik annak, bár lassan már kezdi megszokni, hogy a maga módján minden mágus igencsak különc figura. ~Á, így már érthető!~ rázódnak helyre benne a dolgok, mikor a bemutatásból kiderül, Learon inkább földbirtokos, mint mágus. A beszélgetésbe azonban nem nagyon szól bele, hiszen kissé kényelmetlenül érzi magát látva, hogy a másik kettő már ismeri egymást. Nem akarja megzavarni a találkozást, ugyanis csak a véletlennek köszönhető, hogy ő is éppen itt van most. Mindazonáltal, mikor előkerülnek a jegyzetek, ő is vet rájuk egy kíváncsi pillantást. ~Bámulatos! Biztos nagyon jól érthet a földmágiához!~ képed el a részletesen kidolgozott írás láttán, ugyanilyen ámulattal figyelve a földbe rajzolt rúnákat is. Bár egyelőre még nem sok mindent ért belőlük, azért igyekszik jó alaposan megnézni őket magának, még ha nincs is rá sok ideje*
- Örültem a találkozásnak! *mosolyog Learonra, mielőtt tovább folytatnák útjukat Synmira felé*
- Kedves embernek tűnt... *jegyzi meg a kérdő pillantás láttán, mikor újra kettesben maradnak. Megítélése szerint Learon kicsit talán már túlságosan is udvariasan, mondhatni behízelgően beszélt, ám el kell ismernie, igen alapos tudással rendelkezik a mágia, és valószínűleg sok más egyéb terén is, ezért pedig, úgy véli, igenis kijár neki a tisztelet.*
1927. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-16 23:16:59
Üzenet elküldve: 2019-02-16 23:16:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Hatalmas nyomokat hagy maga mögött a földúton, az apró lábnyomok szinte elvesznek az övéi mellett. Ezen jót derül, hátra-hátrasandít, hogy ellenőrizze, így van-e még.*
-Hö-hö, Kali. Mink v'unk itt a legnagyobb.
*Nyalja végig kiszáradt alsóajkát. Fent a dombon holmi kastélyféle körvonalai rajzolódnak ki, őt azonban sokkal inkább érdekli az út szélén álló fogadó látványa.*
-KALI!
*Mutat az izgatottságtól dülledő szemekkel az ivó irányába, majd a kalapácsot a pajzs mögé ügyetlenkedi és rohanni kezd a célpont felé. Lapol valahol némi arany valamelyik zsebébe, azzal nem lesz gond. Attól a vén paraszttól vette még el ott fenn délen, miután hozzávágta a szamarat.*
-Hehe.
*Derül fel arca az emlékre, de most nincs lehetősége feleveníteni a kalapácsnak. Rohan az ivó felé, ahogy csak lábai bírják, nem kisebb riadalmat okozva néhány paraszt között, akik úgy rebbennek le az útról, akár a megriadt verebek.*
-Hö-hö, Kali. Mink v'unk itt a legnagyobb.
*Nyalja végig kiszáradt alsóajkát. Fent a dombon holmi kastélyféle körvonalai rajzolódnak ki, őt azonban sokkal inkább érdekli az út szélén álló fogadó látványa.*
-KALI!
*Mutat az izgatottságtól dülledő szemekkel az ivó irányába, majd a kalapácsot a pajzs mögé ügyetlenkedi és rohanni kezd a célpont felé. Lapol valahol némi arany valamelyik zsebébe, azzal nem lesz gond. Attól a vén paraszttól vette még el ott fenn délen, miután hozzávágta a szamarat.*
-Hehe.
*Derül fel arca az emlékre, de most nincs lehetősége feleveníteni a kalapácsnak. Rohan az ivó felé, ahogy csak lábai bírják, nem kisebb riadalmat okozva néhány paraszt között, akik úgy rebbennek le az útról, akár a megriadt verebek.*
1926. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-16 23:07:33
Üzenet elküldve: 2019-02-16 23:07:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Hanloren Duunelar//
*Végül csak szimpatikussá vállt számára a lány. Persze nem annyira, hogy a jövőben gyakori látogatója legyen a templomnak csak a nő miatt, de egyszer biztos ellátogat oda. Na, jó talán. Egy erős talán. Mosolyogva bólint a lány ígéretére majd a búcsúnál is biccent a nő felé.*
-Így lesz. Vigyázzon magára Hanloren kisasszony.
*Egy darabig még figyeli a nő távolodó alakját majd a lovához fordul.*
~Kéne valami izé amire felállok, hogy könnyebben felszálljak. Volt esze a kis vörösnek az biztos. Bár a teste jobb volt. Az istenit! Mehetek haza így. Majd a munkával lefoglalom magam. Ragyogjon a kisasszony dicsőséges pofázmánya!~
*Majd elindul kifelé a piacról.*
*Végül csak szimpatikussá vállt számára a lány. Persze nem annyira, hogy a jövőben gyakori látogatója legyen a templomnak csak a nő miatt, de egyszer biztos ellátogat oda. Na, jó talán. Egy erős talán. Mosolyogva bólint a lány ígéretére majd a búcsúnál is biccent a nő felé.*
-Így lesz. Vigyázzon magára Hanloren kisasszony.
*Egy darabig még figyeli a nő távolodó alakját majd a lovához fordul.*
~Kéne valami izé amire felállok, hogy könnyebben felszálljak. Volt esze a kis vörösnek az biztos. Bár a teste jobb volt. Az istenit! Mehetek haza így. Majd a munkával lefoglalom magam. Ragyogjon a kisasszony dicsőséges pofázmánya!~
*Majd elindul kifelé a piacról.*
1925. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-16 22:52:28
Üzenet elküldve: 2019-02-16 22:52:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Intath Aldeis//
*Csilingelve felkacag, majd játékosan vállon löki a férfit.*
-Ó, ha csak ennyi kell, hát ezt megígérem. Apró vagyok én a világ összes bajához. A növénygyűjtésben pedig szíves örömest segédkezem.
*Furcsa alak ez az Inath, de mintha bújna valami a jóindulatú, tréfás álarc alatt, amit akárki jöttment nem láthat meg. Ez némileg óvatosságra sarkalja, még ha nem is mutatja ki a férfi felé.*
-Aztán legyen csinos a hölgy pofija a kencéitől. A Fény vigyázza útját, Intath Aldeis.
*Mosolyog a férfire egy apró pukedli kíséretében, majd hátat fordít neki és Kalácsfalva felé veszi az irányt. Szeretné mielőbb hazavinni a kalácsot vendéglátóinak, hogy összeszedhesse a holmijait és útrakelhessen végre. Nem tud tovább időzni a nyugalom menedékében, hiányzik neki a tennivaló, a munka, amit talán csak ő végezhet el. Meri remélni, hogy megleli Pyctáékat, bármerre sodorta is őket a sors, vagy éppenséggel a Fény.*
*Csilingelve felkacag, majd játékosan vállon löki a férfit.*
-Ó, ha csak ennyi kell, hát ezt megígérem. Apró vagyok én a világ összes bajához. A növénygyűjtésben pedig szíves örömest segédkezem.
*Furcsa alak ez az Inath, de mintha bújna valami a jóindulatú, tréfás álarc alatt, amit akárki jöttment nem láthat meg. Ez némileg óvatosságra sarkalja, még ha nem is mutatja ki a férfi felé.*
-Aztán legyen csinos a hölgy pofija a kencéitől. A Fény vigyázza útját, Intath Aldeis.
*Mosolyog a férfire egy apró pukedli kíséretében, majd hátat fordít neki és Kalácsfalva felé veszi az irányt. Szeretné mielőbb hazavinni a kalácsot vendéglátóinak, hogy összeszedhesse a holmijait és útrakelhessen végre. Nem tud tovább időzni a nyugalom menedékében, hiányzik neki a tennivaló, a munka, amit talán csak ő végezhet el. Meri remélni, hogy megleli Pyctáékat, bármerre sodorta is őket a sors, vagy éppenséggel a Fény.*
1924. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-16 20:13:46
Üzenet elküldve: 2019-02-16 20:13:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalfény//
*Taitosnak fogalma sincs a lányban kavargó érzelemviharról, így csak betudja a zavart előbbi hirtelenségének.*
-Én sem leszek képes.
*Szinte suttogja a választ. Aztán elmosolyodik a lány kérdésére.*
-Már a csók? Nos, ha úgy nézzük az. De nem, nem csináltam semmi olyat amire bárki más ne lenne képes.
*Jelenti ki, ez persze talán a lánynak eddig is egyértelmű volt, de Taitos tudja, hogy egyetlen éjszaka lefolyása során varázslattal a hatalmába tudná keríteni.*
~Az pedig hazugság lenne.~
*Így nem is teszi. A lány örömén talán Taitos is csak örül, a fejébe ugyan nem láthat bele, de tudja milyen érzés az első varázslat.*
-Azt mondják, hogy idővel tényleg bármire képes lehet az ember, csak az idő az akadály, így amid van, oszd be úgy, ahogy a legjobbnak látod.
*Szól Taitos a lány élményeire.*
-A következő is legalább ennyire tetszeni fog.
*Jegyzi meg azért.*
-És segíts, legyél jó, az az igazi varázs.
*Ekkor jut eszébe, hogy a csók előtt a lány feltett még pár kérdést.*
-Visszatérve a holdfényre és a démonokra. A démonok hasonló helyen laknak, mint mi. Egy vadabb, zordabb másik világban, néha pedig egy-egy ember gonoszsága, vagy éppen gyengesége, legritkább esetben egy démon hatalma átszakítja ezt a határt. Szóval ehhez az emberi gyarlóság kell legtöbbször, ekkor pedig a maguk képére akarják formálni a mi világunkat is. Akár csak Sa'Tereth, a Démonkirály.
*Mondja ki Taitos a talán legismertebb, mára már isteni színben feltüntetett démon nevét.*
-A holdfény pedig a napfény ellentéte. Hűsít, nyugtat, kiolt. Ha egyszer érdekel ez a tudás is, beavatlak a részletekbe.
*Aztán egy aprócska megjegyzést fűz még a dologhoz.*
-Nem gondolod, hogy minden szép csak egy apró folt lenne fentről?
*Kérdezi, hiszen a távolsággal a dolgok kisebbnek tűnnek, ezt minden kisgyerek megtanulja három évesen. Egy újabb kérdés jut eszébe.*
-Szerinted...
*Kezd bele, mikor Learon tűnik fel a távolban.*
-Oh.
*Ad hangot a meglepetésnek, mikor a pásztor odalép hozzájuk.*
-Learon mester!
*Biccent oda. Még ha varázslónak nem is a mesteri szinten jár, de képzett ember, és hát... a kecskéknek legalább ura, így kijár neki a titulus. Ha körbemekegik az embert az mindig jót tesz a kinézetének.*
-Ő itt T... *Majdnem Tinát mond, de kijavítja magát.* -Navarentine, újdonsült tanítványom.
~És a helyi szépség.~
*Mutatja be a lányt.*
-Ő pedig itt Learon, birtokos a tharg földeken. A sajtjairól pedig eddig csak jókat hallottam.
*Igaz ez egyetlen esetet jelent, de egy udvarias bemutatáshoz ez jó alapanyag. Átveszi a jegyzeteket, gyorsan átlapozza őket, elég szép rúnákkal írottak. Taitos a pásztorra hunyorog.*
~Biztos a sok fejés.~
*Az ügyes ujjakat csak ennek tudja betudni, mindenesetre hálásan nyújtja a kezét a másik felé.*
-Köszönöm, hálám jeléül...
*Botját két marokra fogja és kicsit odább lép, ahol a talaj lazább a nedves hónapokban még kicsit. Formákat rajzol a földbe négy rúnát, melyek elengedhetetlenek a vízmágia megértéséhez.*
-Folyadék, jég, pára, élet.
*Magyarázza egyesével megmutatva őket.*
-Rejtenek még titkokat, ezeket rád bízom.
*Mosolyodik el. Tudja, hogy lehetne még beszélnie a pásztorral, de Tina egyre kevésbé tűnik lelkesnek, így ideje lenne hazavinnie már.*
-Ne haragudj Learon uram, de ismét hív a kötelesség.
~Remélem nem látta a csókot.~
*Akkor nem mossa le magáról, hogy a "nagy mágusi elköteleződés" tulajdonképpen csak borforgatás hölgyek társaságában.*
-A tanítványok várnak Synmirán, és látom te is dolgozol. Kívánok jó termést és sok sikert az öntözéshez!
*Búcsúzik ismét kezet adva, majd Navára néz, kíváncsi mit tud kiolvasni a lány arcából, hogyan ítéli meg vajon Learont?.*
*Taitosnak fogalma sincs a lányban kavargó érzelemviharról, így csak betudja a zavart előbbi hirtelenségének.*
-Én sem leszek képes.
*Szinte suttogja a választ. Aztán elmosolyodik a lány kérdésére.*
-Már a csók? Nos, ha úgy nézzük az. De nem, nem csináltam semmi olyat amire bárki más ne lenne képes.
*Jelenti ki, ez persze talán a lánynak eddig is egyértelmű volt, de Taitos tudja, hogy egyetlen éjszaka lefolyása során varázslattal a hatalmába tudná keríteni.*
~Az pedig hazugság lenne.~
*Így nem is teszi. A lány örömén talán Taitos is csak örül, a fejébe ugyan nem láthat bele, de tudja milyen érzés az első varázslat.*
-Azt mondják, hogy idővel tényleg bármire képes lehet az ember, csak az idő az akadály, így amid van, oszd be úgy, ahogy a legjobbnak látod.
*Szól Taitos a lány élményeire.*
-A következő is legalább ennyire tetszeni fog.
*Jegyzi meg azért.*
-És segíts, legyél jó, az az igazi varázs.
*Ekkor jut eszébe, hogy a csók előtt a lány feltett még pár kérdést.*
-Visszatérve a holdfényre és a démonokra. A démonok hasonló helyen laknak, mint mi. Egy vadabb, zordabb másik világban, néha pedig egy-egy ember gonoszsága, vagy éppen gyengesége, legritkább esetben egy démon hatalma átszakítja ezt a határt. Szóval ehhez az emberi gyarlóság kell legtöbbször, ekkor pedig a maguk képére akarják formálni a mi világunkat is. Akár csak Sa'Tereth, a Démonkirály.
*Mondja ki Taitos a talán legismertebb, mára már isteni színben feltüntetett démon nevét.*
-A holdfény pedig a napfény ellentéte. Hűsít, nyugtat, kiolt. Ha egyszer érdekel ez a tudás is, beavatlak a részletekbe.
*Aztán egy aprócska megjegyzést fűz még a dologhoz.*
-Nem gondolod, hogy minden szép csak egy apró folt lenne fentről?
*Kérdezi, hiszen a távolsággal a dolgok kisebbnek tűnnek, ezt minden kisgyerek megtanulja három évesen. Egy újabb kérdés jut eszébe.*
-Szerinted...
*Kezd bele, mikor Learon tűnik fel a távolban.*
-Oh.
*Ad hangot a meglepetésnek, mikor a pásztor odalép hozzájuk.*
-Learon mester!
*Biccent oda. Még ha varázslónak nem is a mesteri szinten jár, de képzett ember, és hát... a kecskéknek legalább ura, így kijár neki a titulus. Ha körbemekegik az embert az mindig jót tesz a kinézetének.*
-Ő itt T... *Majdnem Tinát mond, de kijavítja magát.* -Navarentine, újdonsült tanítványom.
~És a helyi szépség.~
*Mutatja be a lányt.*
-Ő pedig itt Learon, birtokos a tharg földeken. A sajtjairól pedig eddig csak jókat hallottam.
*Igaz ez egyetlen esetet jelent, de egy udvarias bemutatáshoz ez jó alapanyag. Átveszi a jegyzeteket, gyorsan átlapozza őket, elég szép rúnákkal írottak. Taitos a pásztorra hunyorog.*
~Biztos a sok fejés.~
*Az ügyes ujjakat csak ennek tudja betudni, mindenesetre hálásan nyújtja a kezét a másik felé.*
-Köszönöm, hálám jeléül...
*Botját két marokra fogja és kicsit odább lép, ahol a talaj lazább a nedves hónapokban még kicsit. Formákat rajzol a földbe négy rúnát, melyek elengedhetetlenek a vízmágia megértéséhez.*
-Folyadék, jég, pára, élet.
*Magyarázza egyesével megmutatva őket.*
-Rejtenek még titkokat, ezeket rád bízom.
*Mosolyodik el. Tudja, hogy lehetne még beszélnie a pásztorral, de Tina egyre kevésbé tűnik lelkesnek, így ideje lenne hazavinnie már.*
-Ne haragudj Learon uram, de ismét hív a kötelesség.
~Remélem nem látta a csókot.~
*Akkor nem mossa le magáról, hogy a "nagy mágusi elköteleződés" tulajdonképpen csak borforgatás hölgyek társaságában.*
-A tanítványok várnak Synmirán, és látom te is dolgozol. Kívánok jó termést és sok sikert az öntözéshez!
*Búcsúzik ismét kezet adva, majd Navára néz, kíváncsi mit tud kiolvasni a lány arcából, hogyan ítéli meg vajon Learont?.*
1923. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-16 18:31:53
Üzenet elküldve: 2019-02-16 18:31:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Hanloren Duunelar//
*Iűnt aztán tudja, hogy elég hihetetlennek hangzik a története főleg ha ránéz valaki. Valamennyi hazugság van is benne hisz nem martalócok voltak. Vagyis nem teljesen, de a szép lányt meg kívánta menteni tőlük. Nem is fontos mit gondol a nő. Akinek a szavaira az elf elmosolyodik.*
-Akárcsak kegyed az enyémet. Örülök, hogy megismerhettem.
*Kicsit udvariaskodás, kicsit felesleges is hisz egyrészt a lány látta az elfet úgy káromkodni mint egy kocsi, másrészt Int-et annyira nem érdeklik az ilyesmik. Kicsit untatja is ez a játék. A lény további terveire az elf bólint. A templomos megjegyzésen mosolyog.*
-Nincs félnivalóm annyira nem vagyok rosszcsont remélem.
*Dehogynem! A városban se lenne maradása ha tudnák miket tett. A papnővel se csevegnének ilyen vidáman ha a nő tudná micsoda démon lakozik az elf jelenleg kedves mosolya mögött. Ez a mosoly nem fagy le ahogy a papnő beszél. A másik szomorúsága és kis megtörtsége nagyon bejön az elfnek. Hogy ez rossz dolog-e, azt nem tudja, de így van. Talán ez valami fura fétis nála. Bár Luni is elég megtörtnek tűnt és ő mégsem pengetett meg fura húrokat az elfben. Bár az előtt nem dörgölőzött egy nő se Int-hez egy ló hátán. Mindegy. Kedvesen rámosolyog a nővérre és bátorítón végigsimít a nó vállán.*
-Őszintén jól esik ilyesmit hallani egy papnő szájából. Ez a felismerés, hogy a mágia nem pótolja az orvosi tudást, menthet meg legalább annyi életet mintha orvos lenne. Mondhatni ez az első lépcsőfok. Ígérem egyszer ellátogatok majd a templomukba ha elkísér egy növénygyűjtésre Han nővér. Addig is vigyázzon magára és ne akarja a világ összes fájdalmát a nyakába venni. Az nem egészséges. Megígéri?
*Szíve szerint megsimogatná a nő arcát, de azzal érzi, hogy már túlzásba esne. A kezét viszont annak a karjain hagyja.*
*Iűnt aztán tudja, hogy elég hihetetlennek hangzik a története főleg ha ránéz valaki. Valamennyi hazugság van is benne hisz nem martalócok voltak. Vagyis nem teljesen, de a szép lányt meg kívánta menteni tőlük. Nem is fontos mit gondol a nő. Akinek a szavaira az elf elmosolyodik.*
-Akárcsak kegyed az enyémet. Örülök, hogy megismerhettem.
*Kicsit udvariaskodás, kicsit felesleges is hisz egyrészt a lány látta az elfet úgy káromkodni mint egy kocsi, másrészt Int-et annyira nem érdeklik az ilyesmik. Kicsit untatja is ez a játék. A lény további terveire az elf bólint. A templomos megjegyzésen mosolyog.*
-Nincs félnivalóm annyira nem vagyok rosszcsont remélem.
*Dehogynem! A városban se lenne maradása ha tudnák miket tett. A papnővel se csevegnének ilyen vidáman ha a nő tudná micsoda démon lakozik az elf jelenleg kedves mosolya mögött. Ez a mosoly nem fagy le ahogy a papnő beszél. A másik szomorúsága és kis megtörtsége nagyon bejön az elfnek. Hogy ez rossz dolog-e, azt nem tudja, de így van. Talán ez valami fura fétis nála. Bár Luni is elég megtörtnek tűnt és ő mégsem pengetett meg fura húrokat az elfben. Bár az előtt nem dörgölőzött egy nő se Int-hez egy ló hátán. Mindegy. Kedvesen rámosolyog a nővérre és bátorítón végigsimít a nó vállán.*
-Őszintén jól esik ilyesmit hallani egy papnő szájából. Ez a felismerés, hogy a mágia nem pótolja az orvosi tudást, menthet meg legalább annyi életet mintha orvos lenne. Mondhatni ez az első lépcsőfok. Ígérem egyszer ellátogatok majd a templomukba ha elkísér egy növénygyűjtésre Han nővér. Addig is vigyázzon magára és ne akarja a világ összes fájdalmát a nyakába venni. Az nem egészséges. Megígéri?
*Szíve szerint megsimogatná a nő arcát, de azzal érzi, hogy már túlzásba esne. A kezét viszont annak a karjain hagyja.*
1922. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-16 18:01:40
Üzenet elküldve: 2019-02-16 18:01:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Intath Aldeis//
*Értően bólint, de nem szól semmit. Sok hasonló hantát hallott már elveszített végtakokról, viszont nincs oka kételkedni a férfi szavaiban.*
-Elég talpraesett, én biztosra veszem, hogy megoldotta volna. A társaságáért azonban kifejezetten hálás vagyok, feldobta a napom.
*Mosolyog a válla felett a férfira, miközben a nyeregszíjhoz fűzi az apró fűszeres erszényeket. Most, hogy így belegondol, valóban elég körülményes lenne ez a művelet egy kézzel.*
-Én hamarosan elindulok vissza északnak. Bízom benne, hogy megtalálom azokat, akiket keresek.
*Egyenesedik fel és söpri ki arcából a rakoncátlankodó fürtöket, miközben a férfihez fordul.*
-Az artheniori templomban bizonyosan megtalál, ha óhajt. Már ha bemeri tenni a lábát egy efféle helyre.
*Nevet fel, majd fejet hajt a férfi előtt.*
-Egy orvos tudása mindig jól jön ott, ahol a legnagyobb a vész.
~Ha már a Fényt nem szolgálja, legalább az embereket.~
-Tudja csillapítani a lázat és a fájdalmat nem ugyanaz, mint gyógyítani. Hiába varrok sebet, ha a gyomorban ragad a nyílhegy.
*Változik kissé szomorkássá a mosoly.*
-Szép szakma az enyém, de orvos nélkül... Képes vagyok gyógyítani az Úrnőm hatalmából, de e mágia véges és...
*Csuklik el a hangja, de csak megrázza a fejét.*
-Ne is figyeljen rám. Én is inkább maradnék e kedves emberek között, csak nyughatatlan vagyok.
*Igazítja meg a kendőt a kosárkán, majd a férfire emeli tekintetét, tudván, hogy annak biztosan van mondanivalója még.*
*Értően bólint, de nem szól semmit. Sok hasonló hantát hallott már elveszített végtakokról, viszont nincs oka kételkedni a férfi szavaiban.*
-Elég talpraesett, én biztosra veszem, hogy megoldotta volna. A társaságáért azonban kifejezetten hálás vagyok, feldobta a napom.
*Mosolyog a válla felett a férfira, miközben a nyeregszíjhoz fűzi az apró fűszeres erszényeket. Most, hogy így belegondol, valóban elég körülményes lenne ez a művelet egy kézzel.*
-Én hamarosan elindulok vissza északnak. Bízom benne, hogy megtalálom azokat, akiket keresek.
*Egyenesedik fel és söpri ki arcából a rakoncátlankodó fürtöket, miközben a férfihez fordul.*
-Az artheniori templomban bizonyosan megtalál, ha óhajt. Már ha bemeri tenni a lábát egy efféle helyre.
*Nevet fel, majd fejet hajt a férfi előtt.*
-Egy orvos tudása mindig jól jön ott, ahol a legnagyobb a vész.
~Ha már a Fényt nem szolgálja, legalább az embereket.~
-Tudja csillapítani a lázat és a fájdalmat nem ugyanaz, mint gyógyítani. Hiába varrok sebet, ha a gyomorban ragad a nyílhegy.
*Változik kissé szomorkássá a mosoly.*
-Szép szakma az enyém, de orvos nélkül... Képes vagyok gyógyítani az Úrnőm hatalmából, de e mágia véges és...
*Csuklik el a hangja, de csak megrázza a fejét.*
-Ne is figyeljen rám. Én is inkább maradnék e kedves emberek között, csak nyughatatlan vagyok.
*Igazítja meg a kendőt a kosárkán, majd a férfire emeli tekintetét, tudván, hogy annak biztosan van mondanivalója még.*
1921. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-02-16 15:48:15
Üzenet elküldve: 2019-02-16 15:48:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Effy birtoka //
*Kicsit meg is ül a buli, Relael pedig próbál nem látványosan unatkozni. Szerencsére itt van neki segítségként Nana néni, aki elég jópofa vénlány és kedves is vele, ezért kedveli. A többiekkel így jóformán már nem is foglalkozik, elvégre nem is ismeri őket, meg nincs is semmi köze az éppen szervezésben lévő dolgokhoz. Valójában eléggé felesleges itt.*
- Hát vakarót Nana néni.
*Emlékezteti a láthatóan szenilis vénasszonyt, de mindezt nagyon szelíden és türelmesen teszi. Kitartóan várakozik ami az utasításokat illeti, el is kezd merengeni az élet nagy dolgain. Például azon, hogy olyan rég hímzett és lehet újra el kellene kezdenie. Lehet el is fogja, csak úgy szórakoztatásból. Meg olvasgatnia sem ártana, kicsit művelődni, de annyival izgalmasabb itt a thargokkal inni és mókázgatni, hogy érthető módon ha teheti, akkor nem a sorokat fedezi fel.*
- Tessék?
*Zökken ki meglepetten és néz az öreg nénire csodálkozva, akinek tényleg gondjai vannak a memóriájával, mert valami fontosat felejthetett el. Vajon a recepteket biztosabban ismeri, vagy ott is el-el felejt részleteket?*
- Öm, rendben. Viszont látásra Nana néni! Akkor majd ne tessék megfeledkezni rólam.
*Teszi még hozzá búcsúzóul. Közben szembesülnie kell megint az unalommal, ezért bár igyekszik húzni valamennyire, de végül ő is a távozás mellett dönt. A többiek felé fordul és igyekszik egy olyan időpontot kiválasztani, amikor nem beszél semmi, hogy ne vágjon közbe.*
- Talán nekem is ideje indulnom. Köszönöm és bocsánat a zavarásért.
*Vet egy barátságos mosolyt a többiek felé. Megigazgatja magán a ruhát, kicsit haját is átfésülgeti ujjaival.*
- Kikísérem magam, ha nem bánjátok. Legyen szép napotok!
*Köszön el végül és a bejárat felé távozik, hogy valami jobb időtöltés után nézzen.*
// Effy birtoka //
*Kicsit meg is ül a buli, Relael pedig próbál nem látványosan unatkozni. Szerencsére itt van neki segítségként Nana néni, aki elég jópofa vénlány és kedves is vele, ezért kedveli. A többiekkel így jóformán már nem is foglalkozik, elvégre nem is ismeri őket, meg nincs is semmi köze az éppen szervezésben lévő dolgokhoz. Valójában eléggé felesleges itt.*
- Hát vakarót Nana néni.
*Emlékezteti a láthatóan szenilis vénasszonyt, de mindezt nagyon szelíden és türelmesen teszi. Kitartóan várakozik ami az utasításokat illeti, el is kezd merengeni az élet nagy dolgain. Például azon, hogy olyan rég hímzett és lehet újra el kellene kezdenie. Lehet el is fogja, csak úgy szórakoztatásból. Meg olvasgatnia sem ártana, kicsit művelődni, de annyival izgalmasabb itt a thargokkal inni és mókázgatni, hogy érthető módon ha teheti, akkor nem a sorokat fedezi fel.*
- Tessék?
*Zökken ki meglepetten és néz az öreg nénire csodálkozva, akinek tényleg gondjai vannak a memóriájával, mert valami fontosat felejthetett el. Vajon a recepteket biztosabban ismeri, vagy ott is el-el felejt részleteket?*
- Öm, rendben. Viszont látásra Nana néni! Akkor majd ne tessék megfeledkezni rólam.
*Teszi még hozzá búcsúzóul. Közben szembesülnie kell megint az unalommal, ezért bár igyekszik húzni valamennyire, de végül ő is a távozás mellett dönt. A többiek felé fordul és igyekszik egy olyan időpontot kiválasztani, amikor nem beszél semmi, hogy ne vágjon közbe.*
- Talán nekem is ideje indulnom. Köszönöm és bocsánat a zavarásért.
*Vet egy barátságos mosolyt a többiek felé. Megigazgatja magán a ruhát, kicsit haját is átfésülgeti ujjaival.*
- Kikísérem magam, ha nem bánjátok. Legyen szép napotok!
*Köszön el végül és a bejárat felé távozik, hogy valami jobb időtöltés után nézzen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344