//Intath Aldeis//
*Örömmel látja, hogy Intath végre veszi a lapot és ezt követően borzasztó elégedetté válik. Szinte pislogás nélkül nézi végig a jelenetet, ahogy megveszik neki a kiválasztott portékát, és ha eddig nem lett volna felhergelve, akkor már ez önmagában elég lenne ahhoz, hogy bugyin keresztül is elcsöppenjen. Kedve is lenne magához nyúlni minden alkalommal, amikor pénzt költenek rá, főleg ajándékra, de nem teszi. Majd talán legközelebb.*
- Jaj de drága vagy te Intath!
*Megborzong a rajta végigfutó kézfejen, de igencsak kellemes ez a borzongás. A mozdulat amivel állát feljebb emelik, tetszik neki. Eléggé határozott ahhoz, hogy elégedetten vigyorogjon az elf férfira.*
- Mindenképpen úgy lesz.
*Viszonozza a csókot, és ha lehet még rá is kontráz, például azzal, hogy kezei útnak indulnak, az egyik az orvos tarkójához vándorol, hogy ott megállapodjon és erősen a hajtövekbe markoljon. A másik meg valahol derék tájékon, a hátán van és erős markolással a ruhát gyűri össze ujjai alatt. Az elválást harapással koronázza meg, mind az ajkakat illetően, de még az elf állkapcsába is belemar. Nem annyira, hogy maradandó legyen, de egy pár percig bizonyosan ott fog vörösleni fogainak nyoma, és ezt büszkén szemléli meg távolabbról. Őt sem feszélyezi az, hogy ki látja őket és mit gondol róluk, de egy szenvedélyes csókban még nincs semmi nagy huncutság.*
- Lenne kedved még egy kicsit velem tartani? Elkísérni a Vaskorsóba, hogy átadjam ezt.
*Megemeli a ruhákat, amiket Latlienak vett. Ha pedig ott vannak, akkor már élhetnek egy szoba privát kényelmével, amennyiben az orvos még tud odáig türelmes lenni.*
- Milyen amúgy egyedül lenni a birtokon? Egészen olyan lehet, mintha tiéd lenne a hely maga, nem?
*Relael láthatóan enyhe rajongással beszél a helyről, hiszen ő maga nagyon szívesen rendelkezne egy olyan pofás kis kúriával, meg pár felszolgálóval. Persze most is elégedett az életével, de a hatalom az hatalom, nem is annyira a kényelmi szempontokból vágyik ilyen anyagi javakra.*