//A Tűznél//
*Félig csukott szemmel elkezd botorkálni a tűz felé, közben rémlik neki, hogy este hallott valamit a holdkőről. Vagy csak álmodta, hogy hallott. Számára mindegy, menet közben felidézi, azt amit tud erről.*
-Holdkő. Sárgás átlátszó kő, víz elemmel. Főleg a bőség, és a béke jelképe, bár a szerelmes bolondok a szerelem jelképének tekintik. Mekkora badarság. A holdkő segít kapcsolatba lépni az entitásokkal, de kizárólag a sík entitásaival, és azok közül is csak a nem ártó szándékukkal.
*Megáll a tűzkörül, s próbál figyelni, hogy kiket is lát maga előtt, hogy megfelelően szóljon, de végül csak ennyit mond.*
-Jó reggelt. *és leül egy szabad helyre, az arcát a kezébe temeti, miközben próbálja összeszedni magát. Hosszú percekig csak mozdulatlanul ül, de végül megmozdul. Rövid ideig még hunyorog, majd elkezd körbenézni a tűzkörül.*
*Először Daeros-on akad meg a szeme, eddig még nem látta, úgyhogy gyorsan végigméri, és gyorsa feljegyzést készít róla fejben.*
~Hosszú fekete haj, körszakáll, akár egy holló a halál hírnöke. Jobb lesz nem problémázni vele.~
*Ahogy néz tovább örömmel látja, hogy az ismeretlen férfi a Szellemjáróval beszélget. Mivel nem akarja őket megzavarni, ezért csak egy barátságos mosolyt ereszt meg a nő felé. Nem érti, hogy miért, de az az érzése, hogy a nő nem kedveli őt. Nem zavarja meg, de egy ideig töpreng rajta, hogyan is szólítsa meg, mivel beszélni akar vele, de végül folytatja a nézelődést, de szinte azonnal megakad a szeme a hófehér hajú fiatal lányon.*
-Isurii úrnő? *kérdezi félénken, hiszen nem biztos benne, hogy tényleg az -e akinek gondolja. A történetekben, és a legendákban szinte soha nem említették meg, hogy néz ki, s Argus is csak tegnap este hallotta, hogy ő az állítólag.*
~Mennyi erő, és tartás. Igazi úrnő, még ha nem is ő lenne az, akkor is. Hogy lehet az, hogy tegnap nem vettem észre? Minden mozdulata lágy, és kecses, akár a víz. A haragját inkább nem ismerném meg.~
*Argus csak későn kap észbe, hogy a lányt bámulja, ezért inkább gyorsan a földre szegezi a tekintetét, mielőtt megbüntetnék az arcátlanságáért.*
~Te barom! Még az kell, hogy a gödörbe vessenek.~
-Elnézést, ha megbántottam, nem akartam megbámulni, csak. *olyan, mintha folytatni akarná a mondatott, de végül mégsem fejezi be.*