//tűznél//
*Belül azért jót mosolyog a férfin, és megállapítja azt is, hogy azok szeretnek egyedül aludni, akik vagy rusnyák - emiatt pedig nem kellenek az asszonyoknak -, vagy pedig azt hiszik magukról, hogy rusnyák - emiatt pedig nem keresik az asszonyok társaságát. Újfent végigméri Daeros, és megállapítja, hogy az általános nézet szerint nem rusnya. Sőt akár még jóképűnek is mondhatná, csak van benne valami, ami nem tetszik Leának - ez pedig nem az arcát csúfító seb.
Nem nyúlik már hosszúra azonban a beszélgetésük a férfiak és nők szerelmi szokásait illetően, mert visszaérkezik Isu. Aki egyből Leához húzódik, akinek a tekintete még komolyabb villámlásba kezd, mint az imént, mikor Kaganra nézett, mikor Isu előadja bánatát. Gyengéden öleli át a lányt, cirógatja a vállát, puszilgatja a haját - Daeros nyilván levonja a következtetést, hogy itt _nem_ arról van szó, amiről az imént beszéltek, ez nem asszonyok közötti szerelem. Egyszerűen csak régi, és mély barátságról van szó. Lea egy pár évvel idősebb, mint Isu ezért az után az éjszaka után Lea volt a "nagylány" - bár még ő is épphogy csak kinőtt a gyermekkorból -, ez meg néha azóta is előjön, dacára annak, hogy mindketten felnőttek.
Amíg Isu meg nem nyugszik addig nem szólal meg, csak mikor már kicsit jobban van. Ekkor elengedi a lányt, feláll*
- Légy szíves és nézz rá Cessára, van ott víz s rongy, nedvesítsd meg a száját, csöpögtess a szájába. Én addig elintézem ezt a mágusok gyöngyét.
//Argus és Niana//
*Léptei ruganyosak, ahogy halad Argusék felé, akiket nem nehéz kiszúrni, tekintve, hogy Niana eléggé feltűnő jelenség. Mondhatni, hogy nem csak tüdőben kiemelkedő. Mire odaér hozzájuk addigra arcára ismét nyugalom telepszik, az iménti dühének nyoma sincsen - már legalábbis nem látszik rajta semmi.*
- Argus mágus, elkísérnél egy darabon?
*Argus, ha van neki némi kis sütnivalója akkor tudja, hogy ez bizony nem kérés, hanem inkább parancs. Argus pedig jobban teszi, ha teljesíti. Ha nem? Nos akkor Lea menten gondoskodik valakiről, aki majd megtámogatja kicsit a mágust.*
- Niana, gyere te is velünk!
*az óriás lányra nézve hangja egészen szelíd, még egy mosolyt is kap a lány. Aztán elindul szép hosszú utat tesznek meg, érintve az erőd több pontját is. Látszólag céltalan a séta.*
- Mondd meg nekem garabonciás, az este nem volt számodra világos, hogy nem szeretjük a felesleges fecsegést? Én türelmes embernek tartom magamat, de vannak dolgok, amiket nem tűrök. Például azt, ha a szavaimnak nincsen foganatja. Márpedig úgy látszik, hogy nem értetted meg azt, amit tegnap már elmondtunk.
*hangja halk, és csendül benne némi kioktató él*
- De elmondom neked újra. Lassabban. Többféleképpen is. Ne jártasd annyit a lepénylesődet. Tegyél lakatot a szádra. Helyezd súlyba a pofád.
*ahogy mondja úgy durvul fokozatosan a hangja is. A Nagy Menetelésük is a végéhez ért, ugyanis ott állnak a Gödör szélénél.*
- Fáradj kérlek be, és gondolkozz el ezen.
*ismét csak parancs, nem pedig kérés. Ha pedig Argus önként nem ugrik le, akkor Lea Nianára néz és nemes egyszerűséggel megkéri:*
- Lökd be!
*Ha Argus ellenállást mutat akkor bizony csúnyán megjárhatja. Még csúnyábban, mint a Gödörrel.*