//Sétálósok//
*Isurii úrnő köszönt egy óriás nőt, aki pár pillanattal hátba veregeti a mágust. Az eső ütéstől majdnem arcra bukik, ha nem lenne a botja, amire támaszkodhat. A következő ütéseknél már jobban kapaszkodik, hogy megtartsa magát.
A fehérhajú hercegnő dicséri a mágust az óriás nőnek, ez hízeleg neki.*
-Hát ismerek párat. *szerénykedik, de amikor arra kéri hogy meséljen Niana-nak, akkor beleegyezően bólint, és az óriás felé fordul. Látja, hogy Isurii szinte azonnal elsiet tőlük.*
-Sajnálom. *suttogja, miközben a távozó nőt nézi, de pillanatbon belül megöleli őt az óriásnő, és felkapja, mint egy zsák krumplit. Rövid ideig próbál ellenállni, de az óriás erejével szemben semmi esélye sincs, így inkább próbál lépést tartani. Nézi, ahogyan Niana kényelembe helyezi magát egy sziklán, ő is követi a lány példáját, s egy kisebb sziklán leül törökülésben.*
-Szép mesét? Izgalmasat, de ne legyen ilyesztő? Hm. *egy kis ideig szótlanul figyeli a sziklákat, amíg megtalálja a megfelelő történetet.*
-A Sziklák Urát, és a Barlangok asszonyát bizonyára ismered. Akkor most elmesélem neked Nilgor legendáját. Nilgor a Sziklák Urának, és a Barlangok Asszonyának a gyermeke. Nilgor egyik nap oda ment a Barlangok Asszonyához, hogy elpanaszolja neki, mennyire gonoszak vele a testvérei. De az anyja arra kérte, hogy mennyen vissza a testvéreihez.
*Folytatná a történetet, de Leandana szólítja. Azonnal felé fordul, s rámosolyog a hatalmas nőre.*
-Csak Argus, ha kérhetném. *mondja neki, miközben feláll, hogy vele menjen. Nem tudja, hogy mit akar a Szellemjáró, de itt a lehetőség, hogy beszélgessen a nővel. *Később befejezem neked a történetet. *fordul Niana felé.*
*Szótlanul követi a Szellemjárót, nem szól semmit, amíg a másik meg nem szólal. Inkább csak nézelődik a táborban. Végül a nő felteszi neki a kérdést.*
-Egész sétánk alatt meg sem szólaltam. *értetlenkedik a mágus. Látja, hogy a másikat valamivel kihozta a sodrából. Szívesen válaszolna a másiknak, de inkább nem szól semmit, csak hallgatja, hogy megtudja mivel a bosszantotta fel. Beszéd. Megérkeznek a Gödörhöz, s a Szellemjáró megkéri, hogy ugorjon bele. Szavai kedvességről tanúskodnak, de a beszéd stílusa egyértelművé teszi Argusnak, hogy nincs választása. Leandana valamiért úgy gondolja, hogy Argus büntetést érdemel, hát legyen. Leveszi a válláról a tarisznyát, s a botjával együtt a Szellemjáró felé nyújtja.*
-Úgy gondolom, hogy ezeket nem vihetem, így rád bíznám addig.
*Ha elveszi a felszerelését, akkor oda lép a gödör széléhez, hogy leugorjon. Ha nem veszi el, akkor azokkal készül ugrani. Neki készül az ugrásnak, de egy pillanatra megáll, s visszafordul a Szellemjáróhoz.*
-Köszönöm! *biccent mosolyogva a nő felé, és leugrik.*