//Tűznél//
*Időnként jókora csomóba akadnak bele ujjai, ahogy kócát "fésülgeti", ezeket egyesével próbálja szétszálazni, amennyire csak tudja. Persze akad olyan csomó is, ami ellenáll ujjai játékának, vagy véges türelmének, ezeket rendre csak letépi -szerencsére azért nincs sok ilyen-, s behajigálja a tűzbe, ahol aprót sisteregve el is illannak a még nyirkos szálak.
Mikor már olyan állapotú az ezüstös hajzuhatag, hogy ujjaival végigszántva már nem sokat javíthat rajta, be is fejezi az ezzel való foglalatoskodást, s a frissen száradva még inkább sörényszerű loboncot visszaengedi háta mögé, a bőrpántot meg csuklójára köti, ahogy egyébként viselni szokta, ha épp nincs használatban.
A közelbe települőnek, az őrnek, aki érkezésekor is a falnál volt a minap, csak jó étvágyat kíván, többel nem zavarja. Helyette elnéz a kapu felé, ahol még mindig azt a nyüzsgést látja, mint néhány perce, mikor bejött. Sokan érkeztek ismét. Nem is gondolta volna, hogy a parányi város ilyen forgalmas hely lehet... bár talán nem kellene ezen csodálkozni, ha egyszer nagyjából félútra települt Arthenior és a kikötő közé.
Valami kereskedő volt ott, meg páran a túloldalt, akit nem engedtek be - de nem is csoda, hiszen ennyi embert -meg mindenfélét- még fogadni is sok, nemhogy számon tartani, etetni vagy elszállásolni. Nabii nem is érti, hogy férhetnek meg ennyien, bár gyanítja, az érkezők sorának ma sem szakad vége hamar. Már csak azt alapul véve sem, hogy tegnap hányan érkeztek, akár vele, akár utána.
Ismét látja a zöld ruhás lányt is, aki megint valami fontos feladatot kaphatott, hiszen most is egész gyorsan szedi lábait, s ezúttal másodmagával, a Hrallh felé. Legalábbis így ítéli meg, bár nem biztos benne, hogy irányérzéke nem csalja-e meg, elvégre csak az éj sötétjében járta meg az utat, s akkor is csak Kagan vezetésével. Az a tapasztalat, hogy az után sokkal jobban tájékozódik, ha maga fedezheti fel, mi merre található.
A dolog nem köti le különösebben, hiszen csak egy-egy kósza fél szót csíp el a beszélgetésekből, arra meg nem lehet alapozni. A Hrallh meg nem tűnt túl belakottnak, így tehát leginkább arra tud most következtetni, hogy erre kell előkészíteni a helyet.
Mélyet sóhajt, újabb pillantást szán a közelben lakmározónak, majd mivel kissé unja a tétlenséget máris, feltápászkodik, s megindul a kapu felé. Nem célja hallgatózni, csak egyszerűen valóban nem az a fajta, aki sokáig megülne a hátsóján. Meg aztán, ha jól látja, Isurii is ott van, s talán, ha ráérne egy pár percre, meg is kérdezhetné tőle, van-e még valami tennivaló az istállóban azon felül, amit már elvégzett.*
//Kapunál, gyilokjárón//
*Néhány lépés távolságban kerüli meg a vezér körül összegyűlt társaságot, hogy még fel se merüljön bennük a gondolat, hogy hallgatózni akar. Közben azért megfigyeli a kis gnómot, de csak hogy tudja, kit kell majd köreikben üdvözölni - vagy megnézni a gödörben, amit Kagan említett az éjjel, s ahová gyanúja szerint az engedetleneket vetik.
Aztán, ha sem Kagan, sem Isu Nem szól utána valamiért, megindul a gyilokjáróra vezető pallón fölfelé. Ugyan eszébe jut, hogy nem kellene csak így kóricálnia, hiszen még nincs itt hosszú ideje -még tulajdonképpen egy teljes napja sem-, s legfőképp nem szándéka maradni sem, ráadásul ezt nem is titkolja... Azért nekilát a felfelé vezető útnak, melynek végén átnézne a falon, hogy ezúttal alaposabban megnézze, kik és mifélék is rekedtek kint. A folyótól befelé jövet ugyanis nem igazán ügyelt rá, ki mellett jön el. Örült, hogy a jelentős koszmennyiségtől való megszabadulás után még felismerték és beengedték.
Ezt meg is teszi, de nyilván csak akkor, ha Kagan vagy valamelyik őr nem tiltja meg.*