Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 114 (2261. - 2280. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2280. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 23:25:30
Üzenet elküldve: 2014-06-20 23:25:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Lea - csöndes zug//
*Isurii nem sok időt hagy Leandanának arra, hogy feldolgozza a hallottakat, csak darálja a szövegét és mondja és mondja. Fontosnak érzi elújságolni a nőnek a történteket, hiszen nincs más akinek elmondhatná. Kivel fecsegjen ilyen lányos dolgokról, ha nem a Szellemjáróval?
Tényleg elég durva, hogy ilyen hatalmas előrelépést tett, de teljesen ki volt már borulva és bizony olyan lelkiállapotban amilyenben ő volt nem csoda, hogy ilyen sarkalatos cselekedetre vetemedett. Elhagyta a szerelme valami jöttment szőke elfért miután hónapokig, ha nem évekig udvarolt előtte Isunak, most tért vissza egy fárasztó és koránsem problémamentes útról, a húga halódik éppen Kagan sátrában és egy árva lélek sincs már kerek e világon, aki szóba mer vele állni, vagy ÚGY mer hozzá közeledni. Ha most nem lépett volna félő, hogy megőrült volna belé...
Agyára ment volna a tizenkilenc esztendőnyi elvonás és ki tudja milyen tüneteket produkált volna!*
-Tudom, tudom. Nagyon... durva.
*Ül le ő is Lea mellé kifulladva és csak mered maga elé vigyorogva. Teljesen megzizzent, talán még így is későn érkezett a segítség?! Csak ücsörög Lea mellett és bambul bele a világba ábrándos tekintettel.*
-Hát... Eléggé fájt. *Vallja be töredelmesen, minek titkolózzon? Ennyi évnyi együttélés után bizonyára látták már egymást mindenhogyan.*
-Meg szúrt, úgy érzem szétszakadok. De Ő nagyon óvatosan, finoman bánt velem. Hosszasan csókolgatott, cirógatott mindenhol... *Meséli, közben érzi: arca lángol. De sebaj! Ha már elkezdte nem hagyja félbe, úgy sem hagyná Lea nyugodni.*
-Azt hiszem szerelmeskedtünk. Az elején kicsit féltem, hogy meggondolja magát és szinte rávetettem magam. *Röhögcsél zavarában. Hát igen, ahogy így visszagondol, elég ijesztő lehetett.*
-De úgy tűnt komolyan gondolja, szóval ... Hát szóval észre sem vettem és teljesen belemerültem... Simogatott, meg kedveskedett velem és... üüüm...
*Hunyja be szemeit és kezeivel kalimpálva, lábait lóbálva... "izél" pár pillanatig.*
-Hát nem tudom hogyan vigyázhatnék rá úgy... úgy nagyon, de ha így erre vagy kíváncsi azt hiszem nem... szóval nem, na!
*Gagyogja kínlódva.*
-Tudod, nem hiszem, hogy "belém ültette a magjait". *Adja elő kissé színpadiasan végül mondanivalóját. Nem tudja hogyan kell ezt rendesen megfogalmazni.*
*Isurii nem sok időt hagy Leandanának arra, hogy feldolgozza a hallottakat, csak darálja a szövegét és mondja és mondja. Fontosnak érzi elújságolni a nőnek a történteket, hiszen nincs más akinek elmondhatná. Kivel fecsegjen ilyen lányos dolgokról, ha nem a Szellemjáróval?
Tényleg elég durva, hogy ilyen hatalmas előrelépést tett, de teljesen ki volt már borulva és bizony olyan lelkiállapotban amilyenben ő volt nem csoda, hogy ilyen sarkalatos cselekedetre vetemedett. Elhagyta a szerelme valami jöttment szőke elfért miután hónapokig, ha nem évekig udvarolt előtte Isunak, most tért vissza egy fárasztó és koránsem problémamentes útról, a húga halódik éppen Kagan sátrában és egy árva lélek sincs már kerek e világon, aki szóba mer vele állni, vagy ÚGY mer hozzá közeledni. Ha most nem lépett volna félő, hogy megőrült volna belé...
Agyára ment volna a tizenkilenc esztendőnyi elvonás és ki tudja milyen tüneteket produkált volna!*
-Tudom, tudom. Nagyon... durva.
*Ül le ő is Lea mellé kifulladva és csak mered maga elé vigyorogva. Teljesen megzizzent, talán még így is későn érkezett a segítség?! Csak ücsörög Lea mellett és bambul bele a világba ábrándos tekintettel.*
-Hát... Eléggé fájt. *Vallja be töredelmesen, minek titkolózzon? Ennyi évnyi együttélés után bizonyára látták már egymást mindenhogyan.*
-Meg szúrt, úgy érzem szétszakadok. De Ő nagyon óvatosan, finoman bánt velem. Hosszasan csókolgatott, cirógatott mindenhol... *Meséli, közben érzi: arca lángol. De sebaj! Ha már elkezdte nem hagyja félbe, úgy sem hagyná Lea nyugodni.*
-Azt hiszem szerelmeskedtünk. Az elején kicsit féltem, hogy meggondolja magát és szinte rávetettem magam. *Röhögcsél zavarában. Hát igen, ahogy így visszagondol, elég ijesztő lehetett.*
-De úgy tűnt komolyan gondolja, szóval ... Hát szóval észre sem vettem és teljesen belemerültem... Simogatott, meg kedveskedett velem és... üüüm...
*Hunyja be szemeit és kezeivel kalimpálva, lábait lóbálva... "izél" pár pillanatig.*
-Hát nem tudom hogyan vigyázhatnék rá úgy... úgy nagyon, de ha így erre vagy kíváncsi azt hiszem nem... szóval nem, na!
*Gagyogja kínlódva.*
-Tudod, nem hiszem, hogy "belém ültette a magjait". *Adja elő kissé színpadiasan végül mondanivalóját. Nem tudja hogyan kell ezt rendesen megfogalmazni.*
2279. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 22:57:07
Üzenet elküldve: 2014-06-20 22:57:07
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Isu - egy csendes, néptelen zug//
*Isu kissé indiszponáltnak tűnik, de sebaj. Megesik az ilyesmi, pláne ha Argusszal indul a nap. Lea továbbra is kissé értetlenül néz rá emiatt.
Ritkán fordul vele elő az, hogy elakadjon a szava, de most valahogy csak hápogni tud először.*
- Micsodaaa? Leskelődtél?!?! Szürkés derengés? Miva'??
*önmagában már az is meglepő, hogy Isu kifigyelt egy férfit - még az ezüstös derengésnél is - de aztán ami ezek után következik az végképp letaglózza Leát. Szerencsére van itt mire leülni, mert le kell ülnie. Egy kényelmes sziklácska éppen megteszi.*
- Micsoda?!
*ezt valahogyan egyelőre nem tudja feldolgozni egyelőre. A szemérmes kis Isu, aki attól is zavarba jön ha valaki ránéz és akkor fényes nappal, teljesen meztelenül szembeáll egy férfival. És ha ez nem lenne elég hát oda is adja magát neki? Ez utóbbi egyébként igazán örvendetes. Meg az is, hogy Daeros mindenféle szépeket mondott a lánynak - ezért felír neki egy piros pontot. Lassan aztán napirendre tér persze. Azért kicsit még hápog, merthogy továbbra sem az meglepő, hogy Isu elveszítette a szüzességét - a saját testi és lelki egészsége érdekében pont ideje volt -, hanem az, hogy meg merte mutatni magát valakinek, és hogy talán most már elhiszi, hogy igenis gyönyörű lány.
Aztán Lea szélesen elmosolyodik.*
- Ééés? Milyen volt az első?
*neki speciel borzalmas, szerencsétlenkedős rémálom. Ami persze nem törvényszerű, lehet, hogy Isu élvezte - végülis a sok éjszakán, amikor az üzekedő Kagannal és Leával aludt egy sátorban elleshetett egyet, s mást.
Meg amúgy összeállt a kép, hogy miért sompolygot Isu a gyógyító sátránál. Apropó gyógyító.*
- De arra figyelsz ugye, hogy ne csináljon fel? Mert akkor Kagan a száján át húzza ki a golyóbisait...
*Már így is sok szegénynek a váratlan gyerekáldásból.*
*Isu kissé indiszponáltnak tűnik, de sebaj. Megesik az ilyesmi, pláne ha Argusszal indul a nap. Lea továbbra is kissé értetlenül néz rá emiatt.
Ritkán fordul vele elő az, hogy elakadjon a szava, de most valahogy csak hápogni tud először.*
- Micsodaaa? Leskelődtél?!?! Szürkés derengés? Miva'??
*önmagában már az is meglepő, hogy Isu kifigyelt egy férfit - még az ezüstös derengésnél is - de aztán ami ezek után következik az végképp letaglózza Leát. Szerencsére van itt mire leülni, mert le kell ülnie. Egy kényelmes sziklácska éppen megteszi.*
- Micsoda?!
*ezt valahogyan egyelőre nem tudja feldolgozni egyelőre. A szemérmes kis Isu, aki attól is zavarba jön ha valaki ránéz és akkor fényes nappal, teljesen meztelenül szembeáll egy férfival. És ha ez nem lenne elég hát oda is adja magát neki? Ez utóbbi egyébként igazán örvendetes. Meg az is, hogy Daeros mindenféle szépeket mondott a lánynak - ezért felír neki egy piros pontot. Lassan aztán napirendre tér persze. Azért kicsit még hápog, merthogy továbbra sem az meglepő, hogy Isu elveszítette a szüzességét - a saját testi és lelki egészsége érdekében pont ideje volt -, hanem az, hogy meg merte mutatni magát valakinek, és hogy talán most már elhiszi, hogy igenis gyönyörű lány.
Aztán Lea szélesen elmosolyodik.*
- Ééés? Milyen volt az első?
*neki speciel borzalmas, szerencsétlenkedős rémálom. Ami persze nem törvényszerű, lehet, hogy Isu élvezte - végülis a sok éjszakán, amikor az üzekedő Kagannal és Leával aludt egy sátorban elleshetett egyet, s mást.
Meg amúgy összeállt a kép, hogy miért sompolygot Isu a gyógyító sátránál. Apropó gyógyító.*
- De arra figyelsz ugye, hogy ne csináljon fel? Mert akkor Kagan a száján át húzza ki a golyóbisait...
*Már így is sok szegénynek a váratlan gyerekáldásból.*
2278. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 22:42:40
Üzenet elküldve: 2014-06-20 22:42:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Niana - irány a cipelés, majd járkálás//
*Mivel Niana szerencsésen megnyugodott, örömmel veszi, hogy azonnal munkához is lát. Learon visszadobja magára köpenyét, hiszen azt a Szellemeknek hála, nem használta a lány zsebkendőnek. AZonban ettől eltekintve, Learon még mindig kitart az új köpeny készítésének lehetősége mellett, ugyanis látott itt egy olyan gnómot, akinél szövetek voltak. talán tőle vesz majd valamit a ruhadarabhoz. Ebben a cipekedésben rá nem nagyon van szükség, csak feladat továbbító szerepe volt, de azért szorgalmasan járkál a munkálkodó lány körül, megfigyeli minden egyes mozdulatát. Mikor végeznek, Learon mélyen meghajol az óriáslány felé.*
-Köszönöm a segítséget! Nélküled biztosan nem tudtuk volna megoldani!
*Felegyenesedik.*
-Köszönöm még egyszer!
*Ezzel meg is fordul és elindul valamerre, ahol a Vezért sejti, hiszen vele van még tárgyalni valója. Na meg persze a kedves kis Akheelel is szeretne beszélgetni. Vagy, legalábbis vetni rá egy-két pillantást, hogy minden rendben van e vele. Ezért elindul a kapu felé, hiszen, ha jól emlékszik, arrafelé vette a vadász az irányt. Ha Kagant nem is, a lányt biztosan ott fogja találni. Ebben a tudatban indul meg megkeresni őt. Még egy utolsó pillantást vet az óriásra, az elkészült munkára és kilép az épületből. Időközben kecskéi is hozzácsapódnak, hogy útját kísérjék. Le kell majd szoktatnia őket erről, hiszen jobban ragaszkodnak hozzá, mint tulajdon kutyája, akinek a hűség még feladata is lenne. Most először dönt úgy, hogy visszazavarja az állatokat, hiszen a kutya mellett, a sátornál minden bizonnyal jobb helyük lesz. Füttyent az ebért, aki azonnal elkezdi terelgetni a jószágokat. Learon pedig a kapu felé igyekszik.*
*Mivel Niana szerencsésen megnyugodott, örömmel veszi, hogy azonnal munkához is lát. Learon visszadobja magára köpenyét, hiszen azt a Szellemeknek hála, nem használta a lány zsebkendőnek. AZonban ettől eltekintve, Learon még mindig kitart az új köpeny készítésének lehetősége mellett, ugyanis látott itt egy olyan gnómot, akinél szövetek voltak. talán tőle vesz majd valamit a ruhadarabhoz. Ebben a cipekedésben rá nem nagyon van szükség, csak feladat továbbító szerepe volt, de azért szorgalmasan járkál a munkálkodó lány körül, megfigyeli minden egyes mozdulatát. Mikor végeznek, Learon mélyen meghajol az óriáslány felé.*
-Köszönöm a segítséget! Nélküled biztosan nem tudtuk volna megoldani!
*Felegyenesedik.*
-Köszönöm még egyszer!
*Ezzel meg is fordul és elindul valamerre, ahol a Vezért sejti, hiszen vele van még tárgyalni valója. Na meg persze a kedves kis Akheelel is szeretne beszélgetni. Vagy, legalábbis vetni rá egy-két pillantást, hogy minden rendben van e vele. Ezért elindul a kapu felé, hiszen, ha jól emlékszik, arrafelé vette a vadász az irányt. Ha Kagant nem is, a lányt biztosan ott fogja találni. Ebben a tudatban indul meg megkeresni őt. Még egy utolsó pillantást vet az óriásra, az elkészült munkára és kilép az épületből. Időközben kecskéi is hozzácsapódnak, hogy útját kísérjék. Le kell majd szoktatnia őket erről, hiszen jobban ragaszkodnak hozzá, mint tulajdon kutyája, akinek a hűség még feladata is lenne. Most először dönt úgy, hogy visszazavarja az állatokat, hiszen a kutya mellett, a sátornál minden bizonnyal jobb helyük lesz. Füttyent az ebért, aki azonnal elkezdi terelgetni a jószágokat. Learon pedig a kapu felé igyekszik.*
2277. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 22:37:31
Üzenet elküldve: 2014-06-20 22:37:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Lea - egy csendes, néptelen zug//
-Úgy fest.
*Húzza el a száját bizonytalanul. Daeros nem volt olyan állapotban, hogy faggatni lehetett volna, de bizonyára idővel mind megtudják, hogy hogyan történt az eset, ha rákérdeznek a Vadásznál.*
-Persze-persze.
*Nyugtatja meg Leandanát sietve, mielőtt még aggódni kezdene, de csak akkor engedi arcára kiülni szemtelenül izgatott vigyorát, ha már úgy hiszi azt senki más nem láthatja a Szellemjárón kívül.*
-Képzeld... Ezt nem fogod elhinni!
*Hajol bizalmas közelségbe a másik nőhöz, de még így is fojtott hangon beszél. Fél az esetleges hallgatózóktól, mint a tűztől!*
-Lementem a folyóhoz miután megnéztem Cessát, hogy ússzam egyet. Levetkőztem, meg minden. Már a vízben voltam, mikor megláttam, hogy Ő is úszni készül. Mármint Daeros. Már nem tudtam volna észrevétlenül kimászni, úgyhogy elbújtam egy szikla mögé és onnan néztem. Leskelődtem, de valamiért még is elindult a sziklám felé, pedig biztos nem látott meg és akkor vettem észre, hogy szürkésen dereng körülöttem a levegő! *hadarja a történetet szinte egy szuszra* -De nem ez a lényeg! *kezeivel képletesen el is hessegeti a szavakat* -Hanem! Képzeld ... lefeküdtem vele! *Súgja már a Szellemjáró fülébe, majd visszakuporodva korábbi helyére várakozóan pislog rá fülig vörösödve.*
-Fú, nem tudom hogyan történt... Én csak megmutattam neki magam és ő azt mondta nagyon szép vagyok és nincs velem semmi baj. És egyszerűen megtörtént! Hihetetlen volt...
*Tényleg úgy fest, hogy még nem fogta fel egészen ő maga sem. Olyan magától értetődő és természetes volt minden a folyóparton, de most, hogy barátnőjének beszélhet róla, most, hogy kimondja a szavakat és ezáltal tudatosítja magában is a történteket, olyan hihetetlennek tűnik az egész.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.20 22:42:17
-Úgy fest.
*Húzza el a száját bizonytalanul. Daeros nem volt olyan állapotban, hogy faggatni lehetett volna, de bizonyára idővel mind megtudják, hogy hogyan történt az eset, ha rákérdeznek a Vadásznál.*
-Persze-persze.
*Nyugtatja meg Leandanát sietve, mielőtt még aggódni kezdene, de csak akkor engedi arcára kiülni szemtelenül izgatott vigyorát, ha már úgy hiszi azt senki más nem láthatja a Szellemjárón kívül.*
-Képzeld... Ezt nem fogod elhinni!
*Hajol bizalmas közelségbe a másik nőhöz, de még így is fojtott hangon beszél. Fél az esetleges hallgatózóktól, mint a tűztől!*
-Lementem a folyóhoz miután megnéztem Cessát, hogy ússzam egyet. Levetkőztem, meg minden. Már a vízben voltam, mikor megláttam, hogy Ő is úszni készül. Mármint Daeros. Már nem tudtam volna észrevétlenül kimászni, úgyhogy elbújtam egy szikla mögé és onnan néztem. Leskelődtem, de valamiért még is elindult a sziklám felé, pedig biztos nem látott meg és akkor vettem észre, hogy szürkésen dereng körülöttem a levegő! *hadarja a történetet szinte egy szuszra* -De nem ez a lényeg! *kezeivel képletesen el is hessegeti a szavakat* -Hanem! Képzeld ... lefeküdtem vele! *Súgja már a Szellemjáró fülébe, majd visszakuporodva korábbi helyére várakozóan pislog rá fülig vörösödve.*
-Fú, nem tudom hogyan történt... Én csak megmutattam neki magam és ő azt mondta nagyon szép vagyok és nincs velem semmi baj. És egyszerűen megtörtént! Hihetetlen volt...
*Tényleg úgy fest, hogy még nem fogta fel egészen ő maga sem. Olyan magától értetődő és természetes volt minden a folyóparton, de most, hogy barátnőjének beszélhet róla, most, hogy kimondja a szavakat és ezáltal tudatosítja magában is a történteket, olyan hihetetlennek tűnik az egész.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.20 22:42:17
2276. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 22:26:51
Üzenet elküldve: 2014-06-20 22:26:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Gödör//
*Argus hallja, hogy a barátja arról beszél, hogy ki fogják vágni a nyelvét, de sajnos, ahogy ilyen helyzetben csak hallja. Amikor túlságosan belelkesül, vagy túlságosan izgatott lesz, akkor az agya hátsó eldugott részébe tárol el, minden információt, s csak avval törődik, hogy végigvezessen az eszmefuttatást, de amikor végez az összes eltárolt információ előtódul.*
-Micsoda? *megáll, és felnéz a társára. Került már párszor bajba, de ez azért félelmet kelt benne. Még soha nem akarták megcsonkítani.* Miért akarják kivágni? Ezt most hagyjuk. Fontosabb, hogy megmentsük az úrnőt.
*Most, hogy végig gondolta az egész történetet megáll. Úgy néz ki, mint aki lehiggadt, vagy legalább is uralja az érzelmeit. Némán vár a Gödör alján, hogy a társa adja jelét annak, hogy megértette, amit hallott. Kissé talán megnyugszik a másik válaszától, de az pár lélegzetvételnyi szünet után folytatja, hogy Argus feleslegesen sokat beszél, és ez zavarja a helyieket. Majd ismét megemlíti, hogy Kaganék kivágják a nyelvét. Argus ugyan avval a határozott arckifejezéssel néz fel a gödör aljáról, amivel Darel mindig is rendelkezik. Egy külső szemlélő számára hamar nyilvánvalóvá válik, hogy mind a ketten ugyan azon az elvek szerint nevelkedtek. Megteszik, amit helyesnek éreznek, nem törődve önmagukkal.*
-Mi zavarná jobban a vezért? Az, hogy én beszélek, vagy az, hogy meghal a szeretett húga?
*Még a gödör aljáról is jól látja, hogy Darel elfordul a felőle, s nem esik nehezére, hogy rájöjjön, hogy a tábortűz felé néz. Ott van, amit keres.*
-Nem tart délnek. *helyesbíti ki a másikat* Már itt van. *várja a másik válaszát a fel nem tett kérdésre, a Farkas beszél-e a vezérrel.*
*Miközben felfelé néz a gödör aljáról, egy alak jelenik meg mellette. Senki nem látja, vagy hallja, csak Argus, hiszen az ő kísértette a kislány.*
-Mentsd meg. *mondja neki a szellem.* Engem nem tudtál, de őt még igen.
*Argus keze ökölbe szorul, amint meghallja a szellemhangját. Sokan azt mondják, hogy az évekkel a bánat is enyhül, de van olyan, ami soha.*
-Lani. *suttogja a mágus halkan a nevet. Talán csak egy elf képes meghallani a halk erőtlen suttogást.*
*A kislány amilyen hirtelen megjelent olyan gyorsan is tűnik el, de helyette egy barna kámzsás, alak jelenik meg a köpcös férfi mellet. Argus csak a szemével néz oda, ahol a mások számára nem létező lény áll.*
-Tűnj e! *morogja halkan, bár koránt sem olyan halkan, ahogyan az előbb a nevet suttogta.*
-Ugyan. *Legyint a szellem Argusra.* Inkább ülj le, és maradj nyugton. Én elintézem, hogy ne bántsanak. A lányt meg, amúgy sem tudod megmenteni. *kacag a szellem a fogságba esett máguson.*
-Majd meglátjuk.* mondja a szellemnek.*
-Ifjú Farkas! *kiállt fel Argus.* Ha te nem beszélsz vele, akkor majd én. *áll és vár.* Egy ártatlan élete a tét. *mondja ki azt a mondatott, amellyel nem ad választási lehetőséget. Tudja, hogy Darel nem hagyna meghalni egy ártatlant sem, ahogy ő sem. Ezért is lettek barátok, közös értékrend. Argusnak mindegy, hogy Darel beszél a vezérrel, vagy csak szól neki, hogy a mágus hívatja. Darel már elég jól ismeri a mágust, hogy tudja. Ilyenkor bármire képes a köpcös barátja. Akár arra is képes lenne, hogy kimásszon a gödörből, és oda sétáljon a vezérhez. Kerül, amibe kerül.*
*Argus hallja, hogy a barátja arról beszél, hogy ki fogják vágni a nyelvét, de sajnos, ahogy ilyen helyzetben csak hallja. Amikor túlságosan belelkesül, vagy túlságosan izgatott lesz, akkor az agya hátsó eldugott részébe tárol el, minden információt, s csak avval törődik, hogy végigvezessen az eszmefuttatást, de amikor végez az összes eltárolt információ előtódul.*
-Micsoda? *megáll, és felnéz a társára. Került már párszor bajba, de ez azért félelmet kelt benne. Még soha nem akarták megcsonkítani.* Miért akarják kivágni? Ezt most hagyjuk. Fontosabb, hogy megmentsük az úrnőt.
*Most, hogy végig gondolta az egész történetet megáll. Úgy néz ki, mint aki lehiggadt, vagy legalább is uralja az érzelmeit. Némán vár a Gödör alján, hogy a társa adja jelét annak, hogy megértette, amit hallott. Kissé talán megnyugszik a másik válaszától, de az pár lélegzetvételnyi szünet után folytatja, hogy Argus feleslegesen sokat beszél, és ez zavarja a helyieket. Majd ismét megemlíti, hogy Kaganék kivágják a nyelvét. Argus ugyan avval a határozott arckifejezéssel néz fel a gödör aljáról, amivel Darel mindig is rendelkezik. Egy külső szemlélő számára hamar nyilvánvalóvá válik, hogy mind a ketten ugyan azon az elvek szerint nevelkedtek. Megteszik, amit helyesnek éreznek, nem törődve önmagukkal.*
-Mi zavarná jobban a vezért? Az, hogy én beszélek, vagy az, hogy meghal a szeretett húga?
*Még a gödör aljáról is jól látja, hogy Darel elfordul a felőle, s nem esik nehezére, hogy rájöjjön, hogy a tábortűz felé néz. Ott van, amit keres.*
-Nem tart délnek. *helyesbíti ki a másikat* Már itt van. *várja a másik válaszát a fel nem tett kérdésre, a Farkas beszél-e a vezérrel.*
*Miközben felfelé néz a gödör aljáról, egy alak jelenik meg mellette. Senki nem látja, vagy hallja, csak Argus, hiszen az ő kísértette a kislány.*
-Mentsd meg. *mondja neki a szellem.* Engem nem tudtál, de őt még igen.
*Argus keze ökölbe szorul, amint meghallja a szellemhangját. Sokan azt mondják, hogy az évekkel a bánat is enyhül, de van olyan, ami soha.*
-Lani. *suttogja a mágus halkan a nevet. Talán csak egy elf képes meghallani a halk erőtlen suttogást.*
*A kislány amilyen hirtelen megjelent olyan gyorsan is tűnik el, de helyette egy barna kámzsás, alak jelenik meg a köpcös férfi mellet. Argus csak a szemével néz oda, ahol a mások számára nem létező lény áll.*
-Tűnj e! *morogja halkan, bár koránt sem olyan halkan, ahogyan az előbb a nevet suttogta.*
-Ugyan. *Legyint a szellem Argusra.* Inkább ülj le, és maradj nyugton. Én elintézem, hogy ne bántsanak. A lányt meg, amúgy sem tudod megmenteni. *kacag a szellem a fogságba esett máguson.*
-Majd meglátjuk.* mondja a szellemnek.*
-Ifjú Farkas! *kiállt fel Argus.* Ha te nem beszélsz vele, akkor majd én. *áll és vár.* Egy ártatlan élete a tét. *mondja ki azt a mondatott, amellyel nem ad választási lehetőséget. Tudja, hogy Darel nem hagyna meghalni egy ártatlant sem, ahogy ő sem. Ezért is lettek barátok, közös értékrend. Argusnak mindegy, hogy Darel beszél a vezérrel, vagy csak szól neki, hogy a mágus hívatja. Darel már elég jól ismeri a mágust, hogy tudja. Ilyenkor bármire képes a köpcös barátja. Akár arra is képes lenne, hogy kimásszon a gödörből, és oda sétáljon a vezérhez. Kerül, amibe kerül.*
2275. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 22:26:44
Üzenet elküldve: 2014-06-20 22:26:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Isu - egy csendes, néptelen zug//
*Lea egy pillanatra nagyon értetlenül néz az értetlenül néző Isura. Kissé furcsának találja, hogy a reggeli kiborulás ennyire nyomtalanul eltűnjön, hogy hirtelen azt se tudja, hogy miről van szó. Biztos megzavarta valami. Például a sebesült vadász a gyógyítónál. No nem mintha Isu számára ismeretlen volna a sebesültek és a vér látványa. Mindazonáltal elszoktak tőle már egy kicsit.*
- Farkasok? Ilyen közel az erődhöz?
*merthogy Daeros nyilván nem mehetett annyira messzire ha viszonylag - "viszonylag" - rövid idő alatt megjárta és még egy farkasokkal való konfliktusra is volt ideje úgy, hogy még csak délután van.*
- Persze, biztos találunk valami néptelen sarkot. Minden rendben?
*most már egészen gyanakvóan néz Isura, vajon mi olyat akarhat amihez nyugalom kell, de társaság meg nem? Talán mégis jobban nyomasztja az Argusos dolog, mint előszörre mutatta. Lea pedig átkozza magát, hogy felhozta, és ezáltal eszébe juttatta.
Ahogy elhagyják a sátor vonzáskörzetét úgy Lea már elkezdi tekintetével pásztázni a terepet, hogy mi is az a hely, ahol senki nem fogja zavarni őket. Ha pedig megleli akkor belekarol barátnőjébe és abba az irányba vezeti.*
*Lea egy pillanatra nagyon értetlenül néz az értetlenül néző Isura. Kissé furcsának találja, hogy a reggeli kiborulás ennyire nyomtalanul eltűnjön, hogy hirtelen azt se tudja, hogy miről van szó. Biztos megzavarta valami. Például a sebesült vadász a gyógyítónál. No nem mintha Isu számára ismeretlen volna a sebesültek és a vér látványa. Mindazonáltal elszoktak tőle már egy kicsit.*
- Farkasok? Ilyen közel az erődhöz?
*merthogy Daeros nyilván nem mehetett annyira messzire ha viszonylag - "viszonylag" - rövid idő alatt megjárta és még egy farkasokkal való konfliktusra is volt ideje úgy, hogy még csak délután van.*
- Persze, biztos találunk valami néptelen sarkot. Minden rendben?
*most már egészen gyanakvóan néz Isura, vajon mi olyat akarhat amihez nyugalom kell, de társaság meg nem? Talán mégis jobban nyomasztja az Argusos dolog, mint előszörre mutatta. Lea pedig átkozza magát, hogy felhozta, és ezáltal eszébe juttatta.
Ahogy elhagyják a sátor vonzáskörzetét úgy Lea már elkezdi tekintetével pásztázni a terepet, hogy mi is az a hely, ahol senki nem fogja zavarni őket. Ha pedig megleli akkor belekarol barátnőjébe és abba az irányba vezeti.*
2274. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 22:19:42
Üzenet elküldve: 2014-06-20 22:19:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Lea//
*Hirtelen pördül meg Leandana hangját hallva. Eléggé el van sápadva, de hirtelen nem is tudja már, hogy _neki_ mi miatt kellene jobban lennie, vagy mi volt ami miatt egyáltalán rosszul érezte magát. Beletart pár pillanatba, mire kapcsol, addig csak néz bután Leára.*
-Óh! Igen, persze!
~Már el is felejtettem.~
*Vet még egy utolsó pillantást Daerosra, majd behúzva maga mögött a sátor ajtajául szolgáló ponyvát (vagy bőrt), kilép onnan. Ne zavarják a bent lévőket még csak ennyivel se és nézni se bírná tovább a szenvedő férfit. Egészen elnehezül tőle mellkasa, gyomra diónyira szűkül és szorongó, szűkülő érzés facsarja ki lelkét. Nem kellemes, pláne, hogy semmit nem tud tenni Daeros kínjainak enyhítése érdekében.*
-Nem, nem.
*Kénytelen elmosolyodni, bármennyire is érzi magát nyomorultul ismét. (Micsoda váratlan fordulat!)*
-Farkasok támadtak rá, de nem tudok semmit. Csak ennyit.
*Ráncolja szemöldökét, majd lopva körbepillant.*
-Beszélhetünk egy nyugodt helyen? Ahol nem hall senki?
*Sutyorogja szemmel láthatóan igencsak izgatottan. Kicsit nyomasztja, hogy pont Daerost pont utána megtalálták pont a farkasok, de hát ez is egy olyan dolog, amivel ő túl sokat csinálni nem tud. Ami megtörtént, az megtörtént.*
*Hirtelen pördül meg Leandana hangját hallva. Eléggé el van sápadva, de hirtelen nem is tudja már, hogy _neki_ mi miatt kellene jobban lennie, vagy mi volt ami miatt egyáltalán rosszul érezte magát. Beletart pár pillanatba, mire kapcsol, addig csak néz bután Leára.*
-Óh! Igen, persze!
~Már el is felejtettem.~
*Vet még egy utolsó pillantást Daerosra, majd behúzva maga mögött a sátor ajtajául szolgáló ponyvát (vagy bőrt), kilép onnan. Ne zavarják a bent lévőket még csak ennyivel se és nézni se bírná tovább a szenvedő férfit. Egészen elnehezül tőle mellkasa, gyomra diónyira szűkül és szorongó, szűkülő érzés facsarja ki lelkét. Nem kellemes, pláne, hogy semmit nem tud tenni Daeros kínjainak enyhítése érdekében.*
-Nem, nem.
*Kénytelen elmosolyodni, bármennyire is érzi magát nyomorultul ismét. (Micsoda váratlan fordulat!)*
-Farkasok támadtak rá, de nem tudok semmit. Csak ennyit.
*Ráncolja szemöldökét, majd lopva körbepillant.*
-Beszélhetünk egy nyugodt helyen? Ahol nem hall senki?
*Sutyorogja szemmel láthatóan igencsak izgatottan. Kicsit nyomasztja, hogy pont Daerost pont utána megtalálták pont a farkasok, de hát ez is egy olyan dolog, amivel ő túl sokat csinálni nem tud. Ami megtörtént, az megtörtént.*
2273. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 22:12:30
Üzenet elküldve: 2014-06-20 22:12:30
![>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/5061_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//A gyógyító sátrában//
*A sátorban természetesen Daeros mindenben aláveti magát a szakértői akaratnak. Szó nélkül hagyja, hogy Chiari elvágja a ruháját, s így hozzáférhetővé tegye a sebeit. A férfi szemei mindeközben Isura merednek, csak őt látja, szinte elhomályosul minden más. A kín kezd egyre elviselhetetlenebbé válni, főleg a baljában. Rezignáltan tűri a kezelést, csak arca rándul meg néha, mikor a nő a sebeit kezdi tisztogatni. A kérdésre csak bólint válaszul. Persze, hogy varrhatja a sebeket. Daeros is csinálta már magán, tudja mire jó az. Bár ettől még a hideg futkos a hátán, a gondolatra, hogy összefércelik, mint egy elfeslett ruhadarabot. Mert hát be kell vallani, nem túl jó érzés az amúgy is sérült húst újra és újra átdöfő tű. A pálinkát elfogadja, bár egy kortynál jóval nagyobb adag csúszik le a torkán. Végül nagy levegőt vesz, s megszólal:*
-Csináld.*hangja nem utasító, sokkal inkább kérlelő, minél előbb túl akar lenni rajta. Így is össze kell szorítania a fogát, hogy ne üvöltsön, mint a sakál, mikor a nő hozzálát a sebvarráshoz. Ép keze rászorul az asztal szélére, arca fájdalmas fintorba torzul.
Daeros úgy vette ki a gyógyító hümmögéséből, hogy a farkasokkal magyarázott sebek nem túl hihetőek, legalábbis az aligha, ami a bal kezén van. Még ő sem hinné el, ha más mondaná. Elnézve a fogak nyomait, egyetlen általa ismert vadállathoz sem hasonlíthatóak. Már pedig ő azért ismer egyet-kettőt.
A férfi lassan tényleg szédülni kezd a fájdalomtól és vérveszteségtől, már kapaszkodnia is kell az asztal szélében, hogy ne dőljön el, mint egy zsák krumpli. Az ájulástól ugyan még messze van, de ha ez így megy tovább, akkor az a "messze", egyre közelebb lesz. Csoda, hogy nem harapja le a saját nyelvét.
Végül aztán, egy örökkévalóságnak tűnő idő elteltével Chiari végez a sebvarrással, mire a Vadász lassan engedi ki a levegőt tüdejéből.*
-Köszönöm.*mondja, bár talán inkább helyesebb az a megfogalmazás, hogy nyögi. Ezután hagyják őt lepihenni, úgyhogy le is fekszik. Bár álom aligha jön a szemére, azok után, amit az erdőben látott. Tudja, hogy az a démoni nőszemély még sokáig fogja kísérteni. Valami olyasmivel találkozott ma, amire képtelen magyarázattal szolgálni, de még csak nem is hallott hasonlóról sem. Ez pedig, be kell, hogy vallja magának, halálra rémíti az egyébként mindig higgadt férfit.
Csak néz felfelé, üres tekintettel, s mozdulatlanul fekszik, akár egy hulla. Sokért nem adná, ha az emlékképeket ki tudná törölni a fejéből, s most még a hófehér hajú lányról őrzött emlékek sem segítenek gyötrődésén.*
*A sátorban természetesen Daeros mindenben aláveti magát a szakértői akaratnak. Szó nélkül hagyja, hogy Chiari elvágja a ruháját, s így hozzáférhetővé tegye a sebeit. A férfi szemei mindeközben Isura merednek, csak őt látja, szinte elhomályosul minden más. A kín kezd egyre elviselhetetlenebbé válni, főleg a baljában. Rezignáltan tűri a kezelést, csak arca rándul meg néha, mikor a nő a sebeit kezdi tisztogatni. A kérdésre csak bólint válaszul. Persze, hogy varrhatja a sebeket. Daeros is csinálta már magán, tudja mire jó az. Bár ettől még a hideg futkos a hátán, a gondolatra, hogy összefércelik, mint egy elfeslett ruhadarabot. Mert hát be kell vallani, nem túl jó érzés az amúgy is sérült húst újra és újra átdöfő tű. A pálinkát elfogadja, bár egy kortynál jóval nagyobb adag csúszik le a torkán. Végül nagy levegőt vesz, s megszólal:*
-Csináld.*hangja nem utasító, sokkal inkább kérlelő, minél előbb túl akar lenni rajta. Így is össze kell szorítania a fogát, hogy ne üvöltsön, mint a sakál, mikor a nő hozzálát a sebvarráshoz. Ép keze rászorul az asztal szélére, arca fájdalmas fintorba torzul.
Daeros úgy vette ki a gyógyító hümmögéséből, hogy a farkasokkal magyarázott sebek nem túl hihetőek, legalábbis az aligha, ami a bal kezén van. Még ő sem hinné el, ha más mondaná. Elnézve a fogak nyomait, egyetlen általa ismert vadállathoz sem hasonlíthatóak. Már pedig ő azért ismer egyet-kettőt.
A férfi lassan tényleg szédülni kezd a fájdalomtól és vérveszteségtől, már kapaszkodnia is kell az asztal szélében, hogy ne dőljön el, mint egy zsák krumpli. Az ájulástól ugyan még messze van, de ha ez így megy tovább, akkor az a "messze", egyre közelebb lesz. Csoda, hogy nem harapja le a saját nyelvét.
Végül aztán, egy örökkévalóságnak tűnő idő elteltével Chiari végez a sebvarrással, mire a Vadász lassan engedi ki a levegőt tüdejéből.*
-Köszönöm.*mondja, bár talán inkább helyesebb az a megfogalmazás, hogy nyögi. Ezután hagyják őt lepihenni, úgyhogy le is fekszik. Bár álom aligha jön a szemére, azok után, amit az erdőben látott. Tudja, hogy az a démoni nőszemély még sokáig fogja kísérteni. Valami olyasmivel találkozott ma, amire képtelen magyarázattal szolgálni, de még csak nem is hallott hasonlóról sem. Ez pedig, be kell, hogy vallja magának, halálra rémíti az egyébként mindig higgadt férfit.
Csak néz felfelé, üres tekintettel, s mozdulatlanul fekszik, akár egy hulla. Sokért nem adná, ha az emlékképeket ki tudná törölni a fejéből, s most még a hófehér hajú lányról őrzött emlékek sem segítenek gyötrődésén.*
2272. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 22:10:07
Üzenet elküldve: 2014-06-20 22:10:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Isu//
*Cessával nem sok dolog történt amíg ő távol volt, talán csak annyi, hogy valamennyit mocorgott. Lea elhúzza a száját és letörli a habot a lány szája széléről. Újabb roham. Megfulladni szerencsére nem tud a saját hányásától, vagy nyálától, mert úgy kitámasztotta Lea párnákkal a hasa és a háta felől is.
Lemossa szépen tiszta vízzel az arcát, nedves ronggyal kitörli a száját. Nem valami felemelő meló ez, de valakinek meg kell csinálnia, Leának pedig szinte szent kötelessége. Egy ideig vár, hogy történik-e valami, addig beszél a lányhoz, törölgeti a homlokát, csuklójára borogatást tesz, de semmi. Még egy hangosabb nyögést sem tud "kicsikarni". Azt mindenesetre megállapítja, hogy gyakrabban kell ránézzen - itt ülni viszont sajnos nem nagyon van ideje, tekintve, hogy elő kell például készíteni a Csatlakozási szertartást és Isut is meg kell keresni.
Kissé lehangoltan hagyja el a sátrat és lépteit egyből Isurii felé irányozza aki ott sompolyog Chiari sátránál. Lea nem tudja, hogy mi oka van erre, vagy hogy megsebesült-e valaki de majd megtudakolja ezt is.*
- Jobban vagy?
*kérdezi, amikor odaér a lányhoz, közben pedig azért próbál be-belesni, hogy mi is történik amottan a gyógyító sátrában.*
- Pillanatra nem figyeltem és nekiszaladt Kagan öklének?
*kérdezi úgy, hogy megpróbálja tréfával elütni a dolgot. Merthogy reggel ő is tanúja volt a vadász bizalmaskodásának és Kagan emiatt villogó tekintetének is. Abban mondjuk biztos, hogy nem történt ilyesmi, hisz arról hallott volna, ha mástól nem, hát Kagantól.*
*Cessával nem sok dolog történt amíg ő távol volt, talán csak annyi, hogy valamennyit mocorgott. Lea elhúzza a száját és letörli a habot a lány szája széléről. Újabb roham. Megfulladni szerencsére nem tud a saját hányásától, vagy nyálától, mert úgy kitámasztotta Lea párnákkal a hasa és a háta felől is.
Lemossa szépen tiszta vízzel az arcát, nedves ronggyal kitörli a száját. Nem valami felemelő meló ez, de valakinek meg kell csinálnia, Leának pedig szinte szent kötelessége. Egy ideig vár, hogy történik-e valami, addig beszél a lányhoz, törölgeti a homlokát, csuklójára borogatást tesz, de semmi. Még egy hangosabb nyögést sem tud "kicsikarni". Azt mindenesetre megállapítja, hogy gyakrabban kell ránézzen - itt ülni viszont sajnos nem nagyon van ideje, tekintve, hogy elő kell például készíteni a Csatlakozási szertartást és Isut is meg kell keresni.
Kissé lehangoltan hagyja el a sátrat és lépteit egyből Isurii felé irányozza aki ott sompolyog Chiari sátránál. Lea nem tudja, hogy mi oka van erre, vagy hogy megsebesült-e valaki de majd megtudakolja ezt is.*
- Jobban vagy?
*kérdezi, amikor odaér a lányhoz, közben pedig azért próbál be-belesni, hogy mi is történik amottan a gyógyító sátrában.*
- Pillanatra nem figyeltem és nekiszaladt Kagan öklének?
*kérdezi úgy, hogy megpróbálja tréfával elütni a dolgot. Merthogy reggel ő is tanúja volt a vadász bizalmaskodásának és Kagan emiatt villogó tekintetének is. Abban mondjuk biztos, hogy nem történt ilyesmi, hisz arról hallott volna, ha mástól nem, hát Kagantól.*
2271. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 21:56:46
Üzenet elküldve: 2014-06-20 21:56:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//vadászok megérkezése//
*Salanelre sem kell sokat várniuk, nem sokkal Daerost követően megérkezik ő is, szerencsére sérülésektől mentesen. Isu némileg megkönnyebbül, hogy legalább egyikőjüket épen látja.*
-Most ment ki!
*Válaszol szinte Chiarival egyszerre. Fura, hogy nem találkoztak össze befelé jövet a vezérrel, nemrég ment csak a Kapu felé, még nem járhat messze, legyen bármilyen dolga is.
Mivel őt is érdekli mi történt Daerossal és Chiari kifejezetten nem is küldi őt el, hát a gyógyító sátra felé oson ő is a sebesült kíséretével(?) együtt.*
~Farkasok.~
*Hangzik a válasz, amit Isurii minden fennakadás nélkül be is kajál. Előfordul az ilyesmi. Vadászbaleset, vagy hogyan szokták nevezni. Nem merészkedik be az elf birodalmába, a "küszöbön" ácsorogva figyel a háttérből, hogy ne legyen útban még csak véletlenül sem és észre is vehessék őt, ha véletlen valaki keresné. Nem lehet már tudni ezt a mai nap után... Ki tudja ki tart még a nap folyamán igényt a társaságára.*
*Salanelre sem kell sokat várniuk, nem sokkal Daerost követően megérkezik ő is, szerencsére sérülésektől mentesen. Isu némileg megkönnyebbül, hogy legalább egyikőjüket épen látja.*
-Most ment ki!
*Válaszol szinte Chiarival egyszerre. Fura, hogy nem találkoztak össze befelé jövet a vezérrel, nemrég ment csak a Kapu felé, még nem járhat messze, legyen bármilyen dolga is.
Mivel őt is érdekli mi történt Daerossal és Chiari kifejezetten nem is küldi őt el, hát a gyógyító sátra felé oson ő is a sebesült kíséretével(?) együtt.*
~Farkasok.~
*Hangzik a válasz, amit Isurii minden fennakadás nélkül be is kajál. Előfordul az ilyesmi. Vadászbaleset, vagy hogyan szokták nevezni. Nem merészkedik be az elf birodalmába, a "küszöbön" ácsorogva figyel a háttérből, hogy ne legyen útban még csak véletlenül sem és észre is vehessék őt, ha véletlen valaki keresné. Nem lehet már tudni ezt a mai nap után... Ki tudja ki tart még a nap folyamán igényt a társaságára.*
2270. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 21:30:47
Üzenet elküldve: 2014-06-20 21:30:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Istálló - Kram, Nabii//
*Feláll lassan, s egy mély sóhaj után szépen megválaszolja a feltett kérdéseket, miután leporolta nadrágját, hogy ne maradjon fenekén, a szövetben egy szúrós szál sem.
A barna hajú rátapintott a lényegre, olyasmivel kapcsolatban is "kérdezte", amiről órákig tudna regélni.*
- Alábélésnek azt hívtuk otthon, amit nem enni adtunk a lónak, hanem szétterítettünk a földön, hogy felszívja, amit kiadnak magukból. Ahogy a nyúlketrec aljába is kerül fű. Úgy könnyebb is összetakarítani. Aztán le kell teríteni egy újabb réteg szalmát, amit megint össze lehet szedni, ha mocskos... és így tovább.
*Elsétál oda, ahonnan elvette a szőrkefét, s ahová nem is olyan rég vissza is tette. Úgy tűnik, a szerszám nem nyughat.*
- Nem nehéz gondozni egy lovat.
*Megáll a kefével a szélesvállú előtt, elé tartva azt.*
- Fogd, megmutatom.
*Ha a férfi késznek érzi magát a feladatra, s elveszi az eszközt, Nabii megfogja a kezét, s Barackhoz húzza őt. Ha ez is sikerül, még mindig segítve a barna hajút, határozott, de mégsem túl erős mozdulattal, lassan végighuzatja vele a kefét a állat oldalán.*
- Csak így, érzéssel. Mintha a saját hajad bontanád. Vagy mintha masszíroznád. Ha gyengén csinálod, fölöslegesen vesztegeted az időd. Ha túl erősen, kikopik a szőre és megbetegszik.
*Hagyja azt is természetesen, hogy ha a Kotnyeles akarja, saját maga, segítség nélkül is kipróbálgassa a mozdulatot. Azonban pár perc múlva megálljt int, ha m maga nem un rá.*
- Túl sokáig sem szabad, ugyanaz az eredmény, mint ha durva mozdulatokkal élsz.
*Ha szükséges, a helyére viszi ismét a kefét.*
- Ezen felül etetni, itatni kell. Széna, alma, répa tökéletesen megteszi. Vagy a zab. Lényegében talán mondhatom úgy, hogy a maradék. Amiből épp nem készül liszt, vagy hasonló.
*Lehajol, s kicsit megpaskolja a ló lábát a térde alatt, így várhatóan a sárga könnyebben hagyja majd, hogy maguk felé emelje a lábát, hogy szemléltesse is, amit mondani akar.*
- A patkolást is mindig figyelni kell. Megvan-e minden szeg. Nincs-e elkopva a patkóvas. Mert akkor cserélni kell. Különben megreped a körme. Az ugyanúgy fáj neki, mint neked is. Ezt is mindig meg kell nézni. Az övé is ugyanúgy nő, mint a tied. Ha gondozatlan, reszelni kell rajta. Ha pedig nem fordítasz rá elég figyelmet, könnyen kap el fertőzést is, a fájdalom mellé ráadásnak.
*Leengedi a ló lábát, majd ismét elé sétál. Végigsimít a sárga homlokán, s magához inti a férfit. Ha mellé ér, ujjait szelíden, de határozottan nyomja az állat ajkai közé, továbbra is simogatva, csitítva őt.*
- Ilyenkor pedig az ujjadra kell figyelni.
*Villant félmosolyt Kramra. Viszont ahogy Barack enged az akaratának, s valamennyire szétnyitja száját, rögtön magyarázni is kezd.*
- Itt csak azt kell nézni, van-e közte csorba, vagy más színű. De gyorsnak kell lenni, nem mind szereti, ha piszkálják.
*Ezzel a lendülettel el is ereszti Barackot, s megpaskolja nyakát az engedékenységéért.*
- A fogaik színe olyan, mint a csontoké. Ha valamelyik törött, vagy beteg, a ló sem egészséges. Vagy ha épp az is még, később nem lesz. Az ilyen ló sokkal kevesebbet is ér.
*Újra megsimogatja a sárga homlokát, majd odébb áll, s már békén is hagyja.*
- A csutakolás fontos még, de az is csak annyi, mintha magad mosnád meg alaposan egy ronggyal. De utána szárazra kell törölni, mert könnyen megfázik. Ő nem tud más szőrébe bújni, mint te. Viszont mindig le kell csutakolni, ha megizzadt. Különben ellepik a bogarak, kicsípik a bőrét, és megintcsak könnyen megbetegszik.
*Még mindig nem tudta le a rövidke, igen tömör oktatás-félét, akármennyire is igyekszik rövidre fogni.*
- Barack teherhordó ló. Lassabb, de kitartóbb. Nagy súlyokat bír el, de néha messzebbre is jut az ilyen, mint valami paripa. Azok gyorsak ugyan, de hamar fáradnak és a lovasukon túl nem bírnak el túl nagy súlyt. Nekem ilyen kell, mint Barack. A paripa inkább futároknak, nemeseknek való, akik sietve utaznak. Meg talán az íjászoknak. Nekem nem ilyen kell, hanem aki elbírja minden vagyonom. Aki nem fullad ki egy összecsapás kellős közepén. Vagy a pusztán, pár óra vágta után.
*Ismét megpaskolja kicsit Barackot.*
- A városban amúgy sincs szükség olyanra, ami vágtat. Számtalan embert eltiporna olyan távokon, ami gyalog is pár óra alatt leróható.
*Vállat von.*
- Aztán ha őt visszahozom, kapok egy csikót helyette. Ha minden jól megy. Őt pedig olyanná nevelhetem, amilyenné szeretném, amilyenre szükségem van.
*Mély levegőt vesz, majd végre Kram felé fordul.*
- Tudom, talán sok új dolog volt ez hirtelen. De hamar bele lehet jönni. A keményebb dió az, ha be kell törni egy vad lovat. Az sok heti, szinte egész napos munka.
*Feláll lassan, s egy mély sóhaj után szépen megválaszolja a feltett kérdéseket, miután leporolta nadrágját, hogy ne maradjon fenekén, a szövetben egy szúrós szál sem.
A barna hajú rátapintott a lényegre, olyasmivel kapcsolatban is "kérdezte", amiről órákig tudna regélni.*
- Alábélésnek azt hívtuk otthon, amit nem enni adtunk a lónak, hanem szétterítettünk a földön, hogy felszívja, amit kiadnak magukból. Ahogy a nyúlketrec aljába is kerül fű. Úgy könnyebb is összetakarítani. Aztán le kell teríteni egy újabb réteg szalmát, amit megint össze lehet szedni, ha mocskos... és így tovább.
*Elsétál oda, ahonnan elvette a szőrkefét, s ahová nem is olyan rég vissza is tette. Úgy tűnik, a szerszám nem nyughat.*
- Nem nehéz gondozni egy lovat.
*Megáll a kefével a szélesvállú előtt, elé tartva azt.*
- Fogd, megmutatom.
*Ha a férfi késznek érzi magát a feladatra, s elveszi az eszközt, Nabii megfogja a kezét, s Barackhoz húzza őt. Ha ez is sikerül, még mindig segítve a barna hajút, határozott, de mégsem túl erős mozdulattal, lassan végighuzatja vele a kefét a állat oldalán.*
- Csak így, érzéssel. Mintha a saját hajad bontanád. Vagy mintha masszíroznád. Ha gyengén csinálod, fölöslegesen vesztegeted az időd. Ha túl erősen, kikopik a szőre és megbetegszik.
*Hagyja azt is természetesen, hogy ha a Kotnyeles akarja, saját maga, segítség nélkül is kipróbálgassa a mozdulatot. Azonban pár perc múlva megálljt int, ha m maga nem un rá.*
- Túl sokáig sem szabad, ugyanaz az eredmény, mint ha durva mozdulatokkal élsz.
*Ha szükséges, a helyére viszi ismét a kefét.*
- Ezen felül etetni, itatni kell. Széna, alma, répa tökéletesen megteszi. Vagy a zab. Lényegében talán mondhatom úgy, hogy a maradék. Amiből épp nem készül liszt, vagy hasonló.
*Lehajol, s kicsit megpaskolja a ló lábát a térde alatt, így várhatóan a sárga könnyebben hagyja majd, hogy maguk felé emelje a lábát, hogy szemléltesse is, amit mondani akar.*
- A patkolást is mindig figyelni kell. Megvan-e minden szeg. Nincs-e elkopva a patkóvas. Mert akkor cserélni kell. Különben megreped a körme. Az ugyanúgy fáj neki, mint neked is. Ezt is mindig meg kell nézni. Az övé is ugyanúgy nő, mint a tied. Ha gondozatlan, reszelni kell rajta. Ha pedig nem fordítasz rá elég figyelmet, könnyen kap el fertőzést is, a fájdalom mellé ráadásnak.
*Leengedi a ló lábát, majd ismét elé sétál. Végigsimít a sárga homlokán, s magához inti a férfit. Ha mellé ér, ujjait szelíden, de határozottan nyomja az állat ajkai közé, továbbra is simogatva, csitítva őt.*
- Ilyenkor pedig az ujjadra kell figyelni.
*Villant félmosolyt Kramra. Viszont ahogy Barack enged az akaratának, s valamennyire szétnyitja száját, rögtön magyarázni is kezd.*
- Itt csak azt kell nézni, van-e közte csorba, vagy más színű. De gyorsnak kell lenni, nem mind szereti, ha piszkálják.
*Ezzel a lendülettel el is ereszti Barackot, s megpaskolja nyakát az engedékenységéért.*
- A fogaik színe olyan, mint a csontoké. Ha valamelyik törött, vagy beteg, a ló sem egészséges. Vagy ha épp az is még, később nem lesz. Az ilyen ló sokkal kevesebbet is ér.
*Újra megsimogatja a sárga homlokát, majd odébb áll, s már békén is hagyja.*
- A csutakolás fontos még, de az is csak annyi, mintha magad mosnád meg alaposan egy ronggyal. De utána szárazra kell törölni, mert könnyen megfázik. Ő nem tud más szőrébe bújni, mint te. Viszont mindig le kell csutakolni, ha megizzadt. Különben ellepik a bogarak, kicsípik a bőrét, és megintcsak könnyen megbetegszik.
*Még mindig nem tudta le a rövidke, igen tömör oktatás-félét, akármennyire is igyekszik rövidre fogni.*
- Barack teherhordó ló. Lassabb, de kitartóbb. Nagy súlyokat bír el, de néha messzebbre is jut az ilyen, mint valami paripa. Azok gyorsak ugyan, de hamar fáradnak és a lovasukon túl nem bírnak el túl nagy súlyt. Nekem ilyen kell, mint Barack. A paripa inkább futároknak, nemeseknek való, akik sietve utaznak. Meg talán az íjászoknak. Nekem nem ilyen kell, hanem aki elbírja minden vagyonom. Aki nem fullad ki egy összecsapás kellős közepén. Vagy a pusztán, pár óra vágta után.
*Ismét megpaskolja kicsit Barackot.*
- A városban amúgy sincs szükség olyanra, ami vágtat. Számtalan embert eltiporna olyan távokon, ami gyalog is pár óra alatt leróható.
*Vállat von.*
- Aztán ha őt visszahozom, kapok egy csikót helyette. Ha minden jól megy. Őt pedig olyanná nevelhetem, amilyenné szeretném, amilyenre szükségem van.
*Mély levegőt vesz, majd végre Kram felé fordul.*
- Tudom, talán sok új dolog volt ez hirtelen. De hamar bele lehet jönni. A keményebb dió az, ha be kell törni egy vad lovat. Az sok heti, szinte egész napos munka.
2269. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 20:55:59
Üzenet elküldve: 2014-06-20 20:55:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Niana - bőgés vége, irány a cipelés//
* Inkább a Szellemjárónak hála, hogy hamar megnyugszik. Pedig feldöntött néhány üres hordót és letiport néhány kisebb sátrat, de szerencsére azok is üresen álltak még, vagy csak le voltak pakolva egyszerűen egy kupacba. Lényeg a lényeg, hogy lehetett volna ez rosszabb is, másra, akár élőre is taposhatott volna. *
- Ez igaz. Birkákat is nehéz őrizni, pedig ők csak legelnek és alig-alig moccannak el egy területről. Nem úgy, mint mi, akik mászkálunk sokkalta többet.
* Valamelyik napon, má nem tudja melyiken, mikor már készen álltak sok mindennel, fent járt a dombon, legeslegfelül. Onnan nézve, az ő méretével olyan volt a terület, mintha sok kicsi ember mászkált volna egy nagy, nagy téren. Ja, aranyos is volt látni azt a sok kis nyüzsgőt, egészen jó kedve lett tőle és ment is le hozzájuk, hogy ő is legyen része a sok kicsi közötti nyüzsgésnek. *
- Megyünk!
* Csak legyen Rolkonak is kedve hozzája. Az ágynak is örülne, még ha nem is annyira izgatja már őt az a dolog. A Szellemjáró kacsintására felvigyorog, közben persze kicsit el is mélázik a dolgokon, mert esze az nem sok és az is csak pár dologra van korlátolva, ágybéli élményei neki is vannak, még ha régiek is. Némileg ábrándossá is válik a képe tőle. *
- Rolko lenni nagy hím.
* Utána felviszi azt a dézsát, sőt, még vizet is tesz oda főni, jó sokat és majd csak akkor viszi azt fel, mikor Kagannak kell. Majd önt bele kicsi hideget is, hogy ne főjön le neki az izéje. Utána arra is szán időt, hogy megmossa az arcát, meg úgy általában megmosakodjon kicsit a nagy bőgés után és a kapu felé néz, hogy jön e már a hím. Mert akkor kicsit több vizet pazarol magára, hogy az inge is vizesebb legyen. Nem mintha víz nélkül az nem tapadna rá. Csak a szeme ne lenne még mindig olyan, mint a fehér nyusziké.*
* Inkább a Szellemjárónak hála, hogy hamar megnyugszik. Pedig feldöntött néhány üres hordót és letiport néhány kisebb sátrat, de szerencsére azok is üresen álltak még, vagy csak le voltak pakolva egyszerűen egy kupacba. Lényeg a lényeg, hogy lehetett volna ez rosszabb is, másra, akár élőre is taposhatott volna. *
- Ez igaz. Birkákat is nehéz őrizni, pedig ők csak legelnek és alig-alig moccannak el egy területről. Nem úgy, mint mi, akik mászkálunk sokkalta többet.
* Valamelyik napon, má nem tudja melyiken, mikor már készen álltak sok mindennel, fent járt a dombon, legeslegfelül. Onnan nézve, az ő méretével olyan volt a terület, mintha sok kicsi ember mászkált volna egy nagy, nagy téren. Ja, aranyos is volt látni azt a sok kis nyüzsgőt, egészen jó kedve lett tőle és ment is le hozzájuk, hogy ő is legyen része a sok kicsi közötti nyüzsgésnek. *
- Megyünk!
* Csak legyen Rolkonak is kedve hozzája. Az ágynak is örülne, még ha nem is annyira izgatja már őt az a dolog. A Szellemjáró kacsintására felvigyorog, közben persze kicsit el is mélázik a dolgokon, mert esze az nem sok és az is csak pár dologra van korlátolva, ágybéli élményei neki is vannak, még ha régiek is. Némileg ábrándossá is válik a képe tőle. *
- Rolko lenni nagy hím.
* Utána felviszi azt a dézsát, sőt, még vizet is tesz oda főni, jó sokat és majd csak akkor viszi azt fel, mikor Kagannak kell. Majd önt bele kicsi hideget is, hogy ne főjön le neki az izéje. Utána arra is szán időt, hogy megmossa az arcát, meg úgy általában megmosakodjon kicsit a nagy bőgés után és a kapu felé néz, hogy jön e már a hím. Mert akkor kicsit több vizet pazarol magára, hogy az inge is vizesebb legyen. Nem mintha víz nélkül az nem tapadna rá. Csak a szeme ne lenne még mindig olyan, mint a fehér nyusziké.*
2268. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 20:03:40
Üzenet elküldve: 2014-06-20 20:03:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Tűznél - Zrick, Chiari, Dralg, Trodd, Daeros//
- Szóval farkasok.
* Emésztgeti a hallottakat, míg beérnek a sátorba. Addig, míg nem fejti le a ruhát a sebekről, nem mond semmit. A gyógyítói sátorban van egy, külön az ő kérésére oda készített asztal. A lábait megkurtították, hogy egy átlag ember könnyen rá tudjon ülni. Kemény, strapabíró darab, hogy jobban elérje a sérülteket és ne kelljen pocakosan hajlongania, guggolnia mellettük. Felülteti rá Daerost és apró pengéjű késsel fejti tovább a szakadások menetét, hogy hozzájuk férjen. A ruháját majd eldobhatja, ha akarja, vagy megvarrja és kimossa neki, ha kéri. De a törzstől biztosan tud szerezni váltás ruhát. Legalábbis úgy véli. A sebek láttán csak halkan hümmög, az idős gnómot maga mellett tartja, remélve hogy az öreg jól látja még a színeket. *
- Azt a fatálkát hozd ide kérlek, és ott mellette, abban a ládában vannak a tiszta kötszerek. Hozz belőlük, két tekercset.
* Mutatja, mit merre talál, hiszen nem árt, hogyha ő is kiismeri majd magát itt lassan. *
- Varrhatom a sebeidet?
* Ha még magánál van, rákérdez. Tapasztalatból tudja, hogy a nagyobb, mélyebb sebek jobban gyógyulnak, ha össze vannak varrva. Márpedig ő szépen varr sérültet és ruhát is. Egy másik, pántos ládából elővesz egy méregzöld üveget, majd egy tégelyt. *
- Fájdalmat csillapít és tisztítja a sebet. Gyorsabban gyógyítja be a sebeket és megakadályozza a további gyulladást.
* Mutatja neki az üveget, majd a tégelyt, figyelje meg a színét és a rajta lévő jeleket. Majd nem túl gyors, de annál alaposabb sebtisztítást végez, amit egy korty pálinka előz meg. Férfi ember jobb szeret alkoholtól zsibbadni, mint az ő főzeteitől. Utána vagy varrja a sebet, sebeket, vagy csak bekötözi. Ebben akár a gnóm uraság is besegíthet, még épp eléri a sérült karját, egyik lábát, ha gondolja. Utána Dralg segítségéve lekerülhet a szőrmékre és kiheverheti sebeit, meg az ellátást is. Takarót is kap. *
- Ha már itt vagyunk Zrick, mutasd mid van. Kíváncsi vagyok a kencéidre és tudásodra. Ülj csak le ide mellém és mesélj, de halkan. Hagyjuk a sérültet pihenni.
* A sátor egy távolabbi pontján ülnek le kényelmesen szőrmékre, egy takarót a derekára húz még, akaratlanul is óvva a hasát. Ami azt illeti, arra a kérdésre most válaszol. *
- Majdnem elfelejtettem a sebesült miatt válaszolni kérdésedre. Az ötödik hónap felé közeledem immár.
- Szóval farkasok.
* Emésztgeti a hallottakat, míg beérnek a sátorba. Addig, míg nem fejti le a ruhát a sebekről, nem mond semmit. A gyógyítói sátorban van egy, külön az ő kérésére oda készített asztal. A lábait megkurtították, hogy egy átlag ember könnyen rá tudjon ülni. Kemény, strapabíró darab, hogy jobban elérje a sérülteket és ne kelljen pocakosan hajlongania, guggolnia mellettük. Felülteti rá Daerost és apró pengéjű késsel fejti tovább a szakadások menetét, hogy hozzájuk férjen. A ruháját majd eldobhatja, ha akarja, vagy megvarrja és kimossa neki, ha kéri. De a törzstől biztosan tud szerezni váltás ruhát. Legalábbis úgy véli. A sebek láttán csak halkan hümmög, az idős gnómot maga mellett tartja, remélve hogy az öreg jól látja még a színeket. *
- Azt a fatálkát hozd ide kérlek, és ott mellette, abban a ládában vannak a tiszta kötszerek. Hozz belőlük, két tekercset.
* Mutatja, mit merre talál, hiszen nem árt, hogyha ő is kiismeri majd magát itt lassan. *
- Varrhatom a sebeidet?
* Ha még magánál van, rákérdez. Tapasztalatból tudja, hogy a nagyobb, mélyebb sebek jobban gyógyulnak, ha össze vannak varrva. Márpedig ő szépen varr sérültet és ruhát is. Egy másik, pántos ládából elővesz egy méregzöld üveget, majd egy tégelyt. *
- Fájdalmat csillapít és tisztítja a sebet. Gyorsabban gyógyítja be a sebeket és megakadályozza a további gyulladást.
* Mutatja neki az üveget, majd a tégelyt, figyelje meg a színét és a rajta lévő jeleket. Majd nem túl gyors, de annál alaposabb sebtisztítást végez, amit egy korty pálinka előz meg. Férfi ember jobb szeret alkoholtól zsibbadni, mint az ő főzeteitől. Utána vagy varrja a sebet, sebeket, vagy csak bekötözi. Ebben akár a gnóm uraság is besegíthet, még épp eléri a sérült karját, egyik lábát, ha gondolja. Utána Dralg segítségéve lekerülhet a szőrmékre és kiheverheti sebeit, meg az ellátást is. Takarót is kap. *
- Ha már itt vagyunk Zrick, mutasd mid van. Kíváncsi vagyok a kencéidre és tudásodra. Ülj csak le ide mellém és mesélj, de halkan. Hagyjuk a sérültet pihenni.
* A sátor egy távolabbi pontján ülnek le kényelmesen szőrmékre, egy takarót a derekára húz még, akaratlanul is óvva a hasát. Ami azt illeti, arra a kérdésre most válaszol. *
- Majdnem elfelejtettem a sebesült miatt válaszolni kérdésedre. Az ötödik hónap felé közeledem immár.
2267. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 19:53:52
Üzenet elküldve: 2014-06-20 19:53:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Tűznél - Dralg, Chiari, Trodd, Daeros//
*Figyelemmel hallgatja végig a nagydarab mondandóját, bár nincs éppen elragadtatva a hallottaktól. Fosztogattak, portyáztak, ahol tudtak, ez sem túl bizalomgerjesztő hatású, főleg ha egy új helyre akar beilleszkedni valaki. Lehetséges, hogy csak Zrick ilyen gyanakodó, mindenesetre az biztos, hogy a továbbiakban fél szemét rajta fogja tartani. Nem mintha olyan sokszor kirabolták volna már eddigi élete során, de még minden elképzelhető. Gyanakvását nem teszi szóvá, bizonyára másnak is feltűnt, ha meg nem, nem ő akar az lenni, aki a rossz fényt vet rá.
Egyelőre nem kap semmilyen egyéb feladatot, mint, hogy kövesse a kis társaságot, úgyhogy ennek megfelelően eljárva, szótlanul baktat előre mellettük, egyenesen a gyógyítói sátor felé. Oldalán csüngő tarisznyára pillant, melyben ott pihennek kencéi, melyeket pont ilyen célra készített, még a mai nap folyamán, de hát a gyógyító egyelőre nem ellenőrizte le őket, úgyhogy valószínűleg ezek bemutatása most is el fog maradni.*
~Nem baj... Talán a vadász után lehetőség nyílik nekem is bemutatni a készítményemet. Tán akkor már nem úgy néznének majd rá, mint valami méregre...~
*Figyelemmel hallgatja végig a nagydarab mondandóját, bár nincs éppen elragadtatva a hallottaktól. Fosztogattak, portyáztak, ahol tudtak, ez sem túl bizalomgerjesztő hatású, főleg ha egy új helyre akar beilleszkedni valaki. Lehetséges, hogy csak Zrick ilyen gyanakodó, mindenesetre az biztos, hogy a továbbiakban fél szemét rajta fogja tartani. Nem mintha olyan sokszor kirabolták volna már eddigi élete során, de még minden elképzelhető. Gyanakvását nem teszi szóvá, bizonyára másnak is feltűnt, ha meg nem, nem ő akar az lenni, aki a rossz fényt vet rá.
Egyelőre nem kap semmilyen egyéb feladatot, mint, hogy kövesse a kis társaságot, úgyhogy ennek megfelelően eljárva, szótlanul baktat előre mellettük, egyenesen a gyógyítói sátor felé. Oldalán csüngő tarisznyára pillant, melyben ott pihennek kencéi, melyeket pont ilyen célra készített, még a mai nap folyamán, de hát a gyógyító egyelőre nem ellenőrizte le őket, úgyhogy valószínűleg ezek bemutatása most is el fog maradni.*
~Nem baj... Talán a vadász után lehetőség nyílik nekem is bemutatni a készítményemet. Tán akkor már nem úgy néznének majd rá, mint valami méregre...~
2266. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 17:51:31
Üzenet elküldve: 2014-06-20 17:51:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Istálló - Kram, Nabii//
- Remek, remek! * Csapja össze kezét, és őszintén örül jó gazdának tűnik a nő. *
- Köszönöm. * Hajtja meg derekát a nő felé. Nem derékszögben, de egyértelmű jelnek hiszi Kramlaf. *
- Fél év hosszú idő, de mért éri ez meg neked? Te biztos hamarabb észrevetted, mint én, hogy ez nem egy csataló, szerintem igás féle, a nyugodtabbik fajtából. Te pedig lóhátról is harcolónak tűnsz, nem úgy mint szerény személyem. Bár a tévedés jogát fenntartom. ~ Már megint érzi a nyelvem, nem egy Thargodarral beszélek. ~ * Hümmögne egyet magában, de a beszélgetés közben nem venné jó néven a nő. Hacsak nem szereti a gondolkodás hangját. *
- Többre vagy kevesebbre gondolsz? Én, ha még nem tűnt volna fel, nem konyítok az ember egyik legjobb barátjához. Csupán meg tudom ülni őket, de ha lehet inkább futok mellettük. * Mosolya megint felvillan, nem telik el úgy perc szinte, hogy ne történne valami, ami megmosolyogtatja a szerzetesünket. *
- Mi az hogy nincs mozgatva? Egy pillanatra elkerülte a figyelmem hogy mondtad, de nem tudom mit takar ez. Most is mozog. * Bök állával a sétáló, evő, farkát mozgató Barack felé. Még mindig idegen számára ez az istállósdi. Isurii is meg-meg tanította néhány dologra több kevesebb sikerrel. *
- Ugyan, akkor szemét ha nem töltöd meg semmivel, csinálhatsz ezret meg ezret, de az akkor is csak " Alábélés " marad. * Bólogat filozófiai mélységében, függetlenül attól hogy nem kérdezték. *
- Mi az az alábélés? * Fordítja oldalra fejét miközben pislog, szokásához híven. *
- Remek, remek! * Csapja össze kezét, és őszintén örül jó gazdának tűnik a nő. *
- Köszönöm. * Hajtja meg derekát a nő felé. Nem derékszögben, de egyértelmű jelnek hiszi Kramlaf. *
- Fél év hosszú idő, de mért éri ez meg neked? Te biztos hamarabb észrevetted, mint én, hogy ez nem egy csataló, szerintem igás féle, a nyugodtabbik fajtából. Te pedig lóhátról is harcolónak tűnsz, nem úgy mint szerény személyem. Bár a tévedés jogát fenntartom. ~ Már megint érzi a nyelvem, nem egy Thargodarral beszélek. ~ * Hümmögne egyet magában, de a beszélgetés közben nem venné jó néven a nő. Hacsak nem szereti a gondolkodás hangját. *
- Többre vagy kevesebbre gondolsz? Én, ha még nem tűnt volna fel, nem konyítok az ember egyik legjobb barátjához. Csupán meg tudom ülni őket, de ha lehet inkább futok mellettük. * Mosolya megint felvillan, nem telik el úgy perc szinte, hogy ne történne valami, ami megmosolyogtatja a szerzetesünket. *
- Mi az hogy nincs mozgatva? Egy pillanatra elkerülte a figyelmem hogy mondtad, de nem tudom mit takar ez. Most is mozog. * Bök állával a sétáló, evő, farkát mozgató Barack felé. Még mindig idegen számára ez az istállósdi. Isurii is meg-meg tanította néhány dologra több kevesebb sikerrel. *
- Ugyan, akkor szemét ha nem töltöd meg semmivel, csinálhatsz ezret meg ezret, de az akkor is csak " Alábélés " marad. * Bólogat filozófiai mélységében, függetlenül attól hogy nem kérdezték. *
- Mi az az alábélés? * Fordítja oldalra fejét miközben pislog, szokásához híven. *
2265. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 16:21:15
Üzenet elküldve: 2014-06-20 16:21:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tűznél - Zrick, Chiari, Trodd, Daeros//
- Köszönöm szépen Chiari. Nem kell félned. Ha kell a sarokban is elalszom a földön csak ne kelljen a nyílt ég alatt aludnom. Már kissé kezdem unni.
*Aztán a Gnóm is válaszol a kérdésére. Meglehetősen érdeklődve hallgatja végig a kis öreg válaszát. Még egy mosolyt is ejt, mikor a gnóm ismételten vihorászni kezd. Aztán mikor rákerül a sor ős is elkezdi elmesélni saját kis történetét.*
- Nos, egy távoli sziget urának fiaként nőttem fel. Mivel én voltam az úgymond... "Trónörökös". Rengeteget kellett foglalkoznom a stratégiával, a fegyverforgatással és a tanulással. Visszatérve a szigetre nem volt túl terebélyes, de ahhoz képest rengeteg erdő volt rajta. Ebből kikövetkeztethető, hogy a termőföld mennyisége elég csekély, de kellett is ez a sok fa. Másképp nem tudtunk volna hajókat építeni. Népem sokáig a halászással és azzal a kevés mindennel volt meg mit a sziget nyújtott nekünk, de atyám egy nap úgy döntött, hogy elege van az éhezésből. Fosztogatni kezdtünk. Eleinte csak tengeri kereskedőket, majd falvakat is. Aztán az itt szerzett zsákmányokból hatalmas ünnepségeket rendeztünk. Ivóverseny, párbajok, célba lövés és még jó néhány. Ezután a nagybátyám letaszította apámat a "trónról" és idióta pancsaival szinte az egész népem öngyilkosságba vezette. Én ezt nem bírtam tovább és úgy döntöttem elhagyom a szigetet. Összetoboroztam jó néhány embert legénységnek, majd egy évnyi hajókázás után megérkeztünk ide ahol egy rablóbanda lemészárolta az embereim... Elnézést, hogy elkalandoztam. Gyakran megesik.
*Mikor megérkezik a sérült csak feláll, majd mikor Chiari azt mondja, hogy segítsen neki felpattan és odafut hozzá, de ő nem engedi, hogy segítsen neki. Békén is hagyja, de a közelében marad, hátha mégis segítségre lenne szüksége. Érdeklődve hallgatja végig a szavait, és elég hihetőek. Volt már tapasztalata végignézni mi történik ha egy farkas széttép egy embert. Nem volt túl szép látvány, de hát büntetésnek tökéletesen megfelelt. Talán egy árulónak szabták ki ezt a büntetést, de ha minden igaz akkor tolvajnak. Közben bekíséri a sérült férfi a sátorba és kérdőn néz a gyógyítóra, majd a sérültre.*
- Ne aggódj cimbora. Ha rajta múlik megmaradsz.
*Mondja megnyugtatóan, ezzel biztatva őt arra, hogy harcoljon az elfertőződés és a fájdalom ellen. Elvégre ha bízik magában a szervezete is keményebben dolgozik. A fájdalomtűrés pedig csak akarat kérdése.*
- Köszönöm szépen Chiari. Nem kell félned. Ha kell a sarokban is elalszom a földön csak ne kelljen a nyílt ég alatt aludnom. Már kissé kezdem unni.
*Aztán a Gnóm is válaszol a kérdésére. Meglehetősen érdeklődve hallgatja végig a kis öreg válaszát. Még egy mosolyt is ejt, mikor a gnóm ismételten vihorászni kezd. Aztán mikor rákerül a sor ős is elkezdi elmesélni saját kis történetét.*
- Nos, egy távoli sziget urának fiaként nőttem fel. Mivel én voltam az úgymond... "Trónörökös". Rengeteget kellett foglalkoznom a stratégiával, a fegyverforgatással és a tanulással. Visszatérve a szigetre nem volt túl terebélyes, de ahhoz képest rengeteg erdő volt rajta. Ebből kikövetkeztethető, hogy a termőföld mennyisége elég csekély, de kellett is ez a sok fa. Másképp nem tudtunk volna hajókat építeni. Népem sokáig a halászással és azzal a kevés mindennel volt meg mit a sziget nyújtott nekünk, de atyám egy nap úgy döntött, hogy elege van az éhezésből. Fosztogatni kezdtünk. Eleinte csak tengeri kereskedőket, majd falvakat is. Aztán az itt szerzett zsákmányokból hatalmas ünnepségeket rendeztünk. Ivóverseny, párbajok, célba lövés és még jó néhány. Ezután a nagybátyám letaszította apámat a "trónról" és idióta pancsaival szinte az egész népem öngyilkosságba vezette. Én ezt nem bírtam tovább és úgy döntöttem elhagyom a szigetet. Összetoboroztam jó néhány embert legénységnek, majd egy évnyi hajókázás után megérkeztünk ide ahol egy rablóbanda lemészárolta az embereim... Elnézést, hogy elkalandoztam. Gyakran megesik.
*Mikor megérkezik a sérült csak feláll, majd mikor Chiari azt mondja, hogy segítsen neki felpattan és odafut hozzá, de ő nem engedi, hogy segítsen neki. Békén is hagyja, de a közelében marad, hátha mégis segítségre lenne szüksége. Érdeklődve hallgatja végig a szavait, és elég hihetőek. Volt már tapasztalata végignézni mi történik ha egy farkas széttép egy embert. Nem volt túl szép látvány, de hát büntetésnek tökéletesen megfelelt. Talán egy árulónak szabták ki ezt a büntetést, de ha minden igaz akkor tolvajnak. Közben bekíséri a sérült férfi a sátorba és kérdőn néz a gyógyítóra, majd a sérültre.*
- Ne aggódj cimbora. Ha rajta múlik megmaradsz.
*Mondja megnyugtatóan, ezzel biztatva őt arra, hogy harcoljon az elfertőződés és a fájdalom ellen. Elvégre ha bízik magában a szervezete is keményebben dolgozik. A fájdalomtűrés pedig csak akarat kérdése.*
2264. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 15:55:54
Üzenet elküldve: 2014-06-20 15:55:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Tűznél - Zrick, Dralg, Chiari, Isu//
*Daeros maga sem igen van annak tudatában, hogy csurom vér a ruhája, s az arcára is bőven jutott belőle. Persze ez csak kis részben a sajátja, jobbára a farkas és a lidérc vére szennyezi be őt, de az most épp nem jut eszébe, hogy ezt szóvá is tegye. Isura pillantva kissé meglepődik, mivel a lány szemmel láthatóan teljesen halálra vált a látványától. A kérdésre válaszolna, s szóra nyitja a száját, majd némi hezitálás után becsukja. Mit mondjon? Az igazat? Ki hinne neki? S miért mondaná el, ha még ő maga sem hiszi el azt, amit tulajdon két szemével látott, s amire ékes bizonyítékkal szolgál a szétmarcangolt keze?*
-Farkasok.*böki ki végül, de mintha még ő maga sem hinné el, amit mond. Pedig ez részben igaz. Salanel pedig, aki idő közben szintén megérkezett a tűzhöz, minden bizonnyal legalábbis kételkedni fog ennek az állításnak a valóságtartalmában. Egy tapasztalt gyógyító pedig, a kezén lévő sebet látva tüstént rájöhet arra, hogy annak köze sem lehet a farkasok fogához, már csak azért is, mert nem is hasonlít azokra a sebekre, melyek a férfi karját és lábait tarkítják.
Bólint a gyógító felé, s indulna el utána, ám úgy néz ki, a lába eddig bírta a terhelést. Jobb lába ugyanis teljesen elzsibbadt, s a táborig tartó erőltetett menet, sérült izomkötegekkel, valószínűleg nem tett jót neki.
Így hát a férfi féltérdre esik, de jobbjával meg tudja támasztani magát. Dühösen megrázza a fejét, majd "csakazértis" mozdulattal küzdi magát talpra, nem engedi, hogy segítsenek neki. Ha kell elvonszolja magát a sátorig.*
-A karom és a lábaim érték harapások, más nem.*válaszol a gyógítónak, s hátra pillant a hóhajú lányra, remélve, hogy az is velük tart. Bár azt nem tudná megmondani miért, de talán a kín elviselhetőbbnek tűnik, ha legalább láthatja.*
*Daeros maga sem igen van annak tudatában, hogy csurom vér a ruhája, s az arcára is bőven jutott belőle. Persze ez csak kis részben a sajátja, jobbára a farkas és a lidérc vére szennyezi be őt, de az most épp nem jut eszébe, hogy ezt szóvá is tegye. Isura pillantva kissé meglepődik, mivel a lány szemmel láthatóan teljesen halálra vált a látványától. A kérdésre válaszolna, s szóra nyitja a száját, majd némi hezitálás után becsukja. Mit mondjon? Az igazat? Ki hinne neki? S miért mondaná el, ha még ő maga sem hiszi el azt, amit tulajdon két szemével látott, s amire ékes bizonyítékkal szolgál a szétmarcangolt keze?*
-Farkasok.*böki ki végül, de mintha még ő maga sem hinné el, amit mond. Pedig ez részben igaz. Salanel pedig, aki idő közben szintén megérkezett a tűzhöz, minden bizonnyal legalábbis kételkedni fog ennek az állításnak a valóságtartalmában. Egy tapasztalt gyógyító pedig, a kezén lévő sebet látva tüstént rájöhet arra, hogy annak köze sem lehet a farkasok fogához, már csak azért is, mert nem is hasonlít azokra a sebekre, melyek a férfi karját és lábait tarkítják.
Bólint a gyógító felé, s indulna el utána, ám úgy néz ki, a lába eddig bírta a terhelést. Jobb lába ugyanis teljesen elzsibbadt, s a táborig tartó erőltetett menet, sérült izomkötegekkel, valószínűleg nem tett jót neki.
Így hát a férfi féltérdre esik, de jobbjával meg tudja támasztani magát. Dühösen megrázza a fejét, majd "csakazértis" mozdulattal küzdi magát talpra, nem engedi, hogy segítsenek neki. Ha kell elvonszolja magát a sátorig.*
-A karom és a lábaim érték harapások, más nem.*válaszol a gyógítónak, s hátra pillant a hóhajú lányra, remélve, hogy az is velük tart. Bár azt nem tudná megmondani miért, de talán a kín elviselhetőbbnek tűnik, ha legalább láthatja.*
2263. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 15:49:29
Üzenet elküldve: 2014-06-20 15:49:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Istálló - Kram, Nabii//
*Tekintete ismét a barna hajúra réved, ahogy újabb kérdéseket és megállapításokat kap. Lassan bólint egy aprót, ahogy válaszol, de a kezét fogó másik marokból hamar elvonja sajátját, hogy azzal foglalatoskodjon, amibe belekezdett.*
- Értek hozzá, igen. És nem fogom átnevezni, ne félj. Ha barack a neve, akkor így hívják és kész. Majd a sajátomat elkeresztelem én, amelyikért fél év múlva visszajövök. Akkor visszahozom Barackot épségben, ne aggódj. A sajátomként vigyázok majd rá.
*Ad végül tőle várhatóan igen alapos, mégis csak a tényekre szorítkozó választ. Még halványan el is mosolyodik. Ha valamit elmondhat magáról, az valóban az, hogy másokra mindig képes sokkal jobban vigyázni, mint saját magára - és ez igaz a lovakra is. Igaz, hogy saját szürkéje halálát lelte, nem is olyan rég. De ugyanígy az is, hogy majdcsak tizennégy évet megélt vele, hosszú meneteléseket ugyanúgy, ahogy egész csatákat is.*
- Vissza is kell hoznom majd, ami azt illeti. Addig nem lesz túlhajtva. Nem is nagyon tervezek hosszú utakra kelni. Jóformán csak a biztonság kedvéért viszem. Arra az esetre, ha mégiscsak el kellene kószálnom valamerre.
*Megvonja a vállát a pihentetést illető kérdésre, és bólogat.*
- Nincs mozgatva azóta sem. De majd még meglátjuk, hogy tényleg elég-e neki a három nap.
*Tekintete aztán visszasiklik megint a csomók halmára, de nem csak a kérdés miatt. Utóbbira aztán megrántja a vállát csak, s hanyagul félre is hajítja a szálakat, amikkel eddig játszadozott.*
- Szemét, mint a többi. Alábélés...
*Ismét vállat von, s felnéz a jócskán fölé magasodó Kotnyelesre, arra kíváncsian, akar-e még valamit, vagy csak faggatózni van kedve. Részéről persze az is rendben van, a kérdések nem zavarják. Legfeljebb, ha olyan témát feszegetne a másik, ami kényesnek számít, arra nem felel.*
*Tekintete ismét a barna hajúra réved, ahogy újabb kérdéseket és megállapításokat kap. Lassan bólint egy aprót, ahogy válaszol, de a kezét fogó másik marokból hamar elvonja sajátját, hogy azzal foglalatoskodjon, amibe belekezdett.*
- Értek hozzá, igen. És nem fogom átnevezni, ne félj. Ha barack a neve, akkor így hívják és kész. Majd a sajátomat elkeresztelem én, amelyikért fél év múlva visszajövök. Akkor visszahozom Barackot épségben, ne aggódj. A sajátomként vigyázok majd rá.
*Ad végül tőle várhatóan igen alapos, mégis csak a tényekre szorítkozó választ. Még halványan el is mosolyodik. Ha valamit elmondhat magáról, az valóban az, hogy másokra mindig képes sokkal jobban vigyázni, mint saját magára - és ez igaz a lovakra is. Igaz, hogy saját szürkéje halálát lelte, nem is olyan rég. De ugyanígy az is, hogy majdcsak tizennégy évet megélt vele, hosszú meneteléseket ugyanúgy, ahogy egész csatákat is.*
- Vissza is kell hoznom majd, ami azt illeti. Addig nem lesz túlhajtva. Nem is nagyon tervezek hosszú utakra kelni. Jóformán csak a biztonság kedvéért viszem. Arra az esetre, ha mégiscsak el kellene kószálnom valamerre.
*Megvonja a vállát a pihentetést illető kérdésre, és bólogat.*
- Nincs mozgatva azóta sem. De majd még meglátjuk, hogy tényleg elég-e neki a három nap.
*Tekintete aztán visszasiklik megint a csomók halmára, de nem csak a kérdés miatt. Utóbbira aztán megrántja a vállát csak, s hanyagul félre is hajítja a szálakat, amikkel eddig játszadozott.*
- Szemét, mint a többi. Alábélés...
*Ismét vállat von, s felnéz a jócskán fölé magasodó Kotnyelesre, arra kíváncsian, akar-e még valamit, vagy csak faggatózni van kedve. Részéről persze az is rendben van, a kérdések nem zavarják. Legfeljebb, ha olyan témát feszegetne a másik, ami kényesnek számít, arra nem felel.*
2262. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 15:47:06
Üzenet elküldve: 2014-06-20 15:47:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Tűznél - Zrick, Dralg, Trodd, Daeros//
* Bizony egy ideje már előfordul, hogy elbambul a tűz mellett ülve. Ez ilyenkor kevés bajt okoz. Akkor lenne igazán nagy gond, ha gyógyítás közben bambulna el, de erre eddig még nem volt példa. Szerencsére. Miután elmeséli várandós állapotának történetét, persze csak részben és tisztázza Troddal, hogy ő hasonlóval még nem foglakozott - mert miért is foglalkozott volna, mikor hosszú évek óta csak lovon és szekéren ül, s csak egy-két napra ha megálltak - ez a törzs ilyen. De most már letelepedtek. *
- Aludhatsz a gyógyítói sátorban is, de utána keríthetsz magadnak egy saját kis sátort. Majd segítek előszedni, mikor idejét látod. Azt hiszem, tudom hová lettek pakolva. Estére előszedem neked azt a krémet, hogy megnyúzhasd a képed.
* Aztán érkezik egy sérült férfi is, a nevére most annyira nem emlékszik, de tudja, hogy járt már náluk korábban is és ma is látta már párszor. Zrick felajánlja segítségét és Dralg is készen áll arra, hogy elkapja a férfit, ha netán az össze találna esni. Aztán meg, beszélgetni kezd a két alak. ~Férfiak!~ Feláll a tűz mellől és a gyógyítói sátor felé int. *
- Dralg, maradj mellette és induljatok a sátorba. Te is gyere Zrick, most segíthetsz.
* El is indul a sátor felé, talán addig kibírja még lábos sérülését Daeros. Ha nem, ott van Dralg, még akkor is, ha neki is van egy seb a lábán. De ennyit csak kibír, hiszen férfi és erős, szívós fajta. *
- Te pedig mesélj, miden sérültél meg. Már azon kívül, amit látok, hogy vérzik. Fejbe ütöttek, ilyesmi.
* Ezekről is tudnia kell és az sem árt, ha a sátorig beszélteti és eszméleténél marad a sérült. Utána elájulhat magától, vagy ő segít majd ezen. Még visszaszól Salanelnek is, aki Kagant keresi. *
- A kapunál, ahol bejöttél.
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.20 15:48:34
* Bizony egy ideje már előfordul, hogy elbambul a tűz mellett ülve. Ez ilyenkor kevés bajt okoz. Akkor lenne igazán nagy gond, ha gyógyítás közben bambulna el, de erre eddig még nem volt példa. Szerencsére. Miután elmeséli várandós állapotának történetét, persze csak részben és tisztázza Troddal, hogy ő hasonlóval még nem foglakozott - mert miért is foglalkozott volna, mikor hosszú évek óta csak lovon és szekéren ül, s csak egy-két napra ha megálltak - ez a törzs ilyen. De most már letelepedtek. *
- Aludhatsz a gyógyítói sátorban is, de utána keríthetsz magadnak egy saját kis sátort. Majd segítek előszedni, mikor idejét látod. Azt hiszem, tudom hová lettek pakolva. Estére előszedem neked azt a krémet, hogy megnyúzhasd a képed.
* Aztán érkezik egy sérült férfi is, a nevére most annyira nem emlékszik, de tudja, hogy járt már náluk korábban is és ma is látta már párszor. Zrick felajánlja segítségét és Dralg is készen áll arra, hogy elkapja a férfit, ha netán az össze találna esni. Aztán meg, beszélgetni kezd a két alak. ~Férfiak!~ Feláll a tűz mellől és a gyógyítói sátor felé int. *
- Dralg, maradj mellette és induljatok a sátorba. Te is gyere Zrick, most segíthetsz.
* El is indul a sátor felé, talán addig kibírja még lábos sérülését Daeros. Ha nem, ott van Dralg, még akkor is, ha neki is van egy seb a lábán. De ennyit csak kibír, hiszen férfi és erős, szívós fajta. *
- Te pedig mesélj, miden sérültél meg. Már azon kívül, amit látok, hogy vérzik. Fejbe ütöttek, ilyesmi.
* Ezekről is tudnia kell és az sem árt, ha a sátorig beszélteti és eszméleténél marad a sérült. Utána elájulhat magától, vagy ő segít majd ezen. Még visszaszól Salanelnek is, aki Kagant keresi. *
- A kapunál, ahol bejöttél.
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.20 15:48:34
2261. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-20 15:45:39
Üzenet elküldve: 2014-06-20 15:45:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat - Megérkezés//
*Szép zsákmánnyal tértek vissza, bár a Daerossal történtek aggasztják a félvért. Az meg kifejezetten idegesíti, hogy a másik nem hajlandó elmondani mi történt. Nem a kíváncsiság, hanem a praktikusság vezeti Salanelt. Ha olyan valamik kószálnak a környéken, amik ilyesmire képesek, arról tudnia kell a törzs többi tagjának is. Néhány perc, míg a vaddisznóhúst elrendezi a fél-elf, majd a kútnál megmosakszik, következő útja pedig a tűzhöz vezet, ahol a törzs nagy része éppen tartózkodik.*
//Tűznél//
*Daerost szerencsére már kezelésbe vették (remélhetőleg szakértő kezek). Nem ismeri a másikat, de azért nem kívánja a halálát. Sem azt, hogy lenyomorodjon. Azonban most nem Daeros, hanem a többiek miatt van itt elsősorban.*
-Mostantól SENKI nem indul felfedezőútra a környéken egyedül. Az ösvényt és az erdőt is legalább párosával járjuk.
~Úgy néz ki olykor még az is kevés.~
*Hangja határozott, már-már parancsoló, még akkor is, ha neki itt semmiféle utasítási joga nincsen.*
-Kagan hol van ?
*Szép zsákmánnyal tértek vissza, bár a Daerossal történtek aggasztják a félvért. Az meg kifejezetten idegesíti, hogy a másik nem hajlandó elmondani mi történt. Nem a kíváncsiság, hanem a praktikusság vezeti Salanelt. Ha olyan valamik kószálnak a környéken, amik ilyesmire képesek, arról tudnia kell a törzs többi tagjának is. Néhány perc, míg a vaddisznóhúst elrendezi a fél-elf, majd a kútnál megmosakszik, következő útja pedig a tűzhöz vezet, ahol a törzs nagy része éppen tartózkodik.*
//Tűznél//
*Daerost szerencsére már kezelésbe vették (remélhetőleg szakértő kezek). Nem ismeri a másikat, de azért nem kívánja a halálát. Sem azt, hogy lenyomorodjon. Azonban most nem Daeros, hanem a többiek miatt van itt elsősorban.*
-Mostantól SENKI nem indul felfedezőútra a környéken egyedül. Az ösvényt és az erdőt is legalább párosával járjuk.
~Úgy néz ki olykor még az is kevés.~
*Hangja határozott, már-már parancsoló, még akkor is, ha neki itt semmiféle utasítási joga nincsen.*
-Kagan hol van ?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10124-10143