// Thargodar- erődépítés //
* Fásultan emeli fejét a magasba, ahogyan meghallja az elnyújtott kürtszót. Szorítása enged a csákány nyelén, s a szerszám tehetetlenül csattan a lába körül heverő kisebb-nagyobb köveken. Úgy tűnik a munka véget ért mára, ideje is volt már, hisz a rájuk ereszkedett sötétben már a sziklás domboldalt sem látta, csak úgy érzéssel, szemének világa nélkül püfölte a köveket. Úgy tűnik Dharren is mélázik még cseppet, ellenben a Kramlaf nevű máris elsiet, fene tudja mi lelte, a képét markolássza.
~ Akkor mára ennyi... ~
* Magához veszi botját, a nehézkes csákány, meg a kövekkel teli zsák után olyan, mintha súlytalan fűszálat fogna. Arra támaszkodva Kramlaf után battyog ő is, útközben érdeklődve, sőt, meglepetten figyelgeti az épülő, egyre gyarapodó tábort. Jó pár sátort felállítottak aznap, s úgy tűnik van már kút is.
Félúton hallja meg a gyógyító kiáltását, s mintha csak felelne, gyomra hangosat kordul, hangja akár a morajló sziklaomlás. Megszaporázza csámpás lépteit, pár szekundum múltán már a sült hús és hagyma ínycsiklandó illatát is érzi; úgy szimatolja a levegőt, akár egy kiéhezett kutya. Követi az illatot, mi a tábortűzhöz vonzza, s látja, hogy Kramlaf, meg még néhányan sertepertélnek a tűz, meg az elf nőstény körül. Fél szemmel a szószátyár társát lesi, így csak akkor veszi észre a tűznél álló felhizlalt sertésnek tetsző lánykát, mikor kis híján fellöki. *
- Ejj, ez meg de szép falat! * Hördül fel kedélyesen a kövér lánykát méregetve sóvárgó tekintettel. * - Gyógyító, a tűzre tesszük ezt is, vagy még nem érte el a vágó súlyt?
* Kiált vissza válla felett az elf nőnek, s bármilyen hihetetlenül is hangzik, ő kérdését komolyan is gondolja. Tétován billegeti fejét a kövér kis kancát lesve, mint mikor az ember azon tanakodik, hogy a falat melyik végének is kezdjen hozzá, de végül inkább a tűz felé fordul, s lekap róla 2 nyársat, hogy mindkét kőporos mancsába jusson egy falat.
Odabattyog ő is Chiarihoz, meg az emberhez, csak akkor látja meg amit, mikor már egészen közel ér Kramlafhoz.
- A szellemekre, hát te meg hogy nézel ki?! Bibis a fejed?! * A vérző fejű hím láttán nem tudja visszafojtani rátörő nevetését, hangos gurgulázásban tör ki, közben meg egyik húsos nyársával a férfi felé mutogat, a másikat meg véletlenül a porba ejti. Nem is érti, hogy egy ilyen kis karcolás miatt miért kell egyből a hegyesfülű szoknyájához rohanni, de hát furcsák ezek a népek - igazából mindegyik, ki nem ork, vagy esetleg törpe-.
Felnyalábolja a földön fekvő nyársát, nem egyszerű feladat, hisz jobbjában a kaját, meg a botját is kell fogni, úgyhogy jobb is, ha inkább a gyógyító mellett helyet foglal. Nyálát csorgatva, csámcsogva, mohón kezdi rágni a botra tűzött húsát, s még le sem nyeli az első falatokat, már teli szájjal kezdi faggatni az elfet.*
- Gyógyító, mit tudsz, Uguggal most mi lesz? Melyik sátorban alszom, aztán meg holnap mi lesz?