Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 129 (2561. - 2580. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2580. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-05 21:13:47
Üzenet elküldve: 2014-07-05 21:13:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Tűznél, Darel, Argus, többiek//
*Darelről az odaérkező vezérre emeli zöld tekintetét. Figyelmesen és csendben hallgatja végig a két északi beszélgetését, az indulásukkal kapcsolatban. Csak együttértően tud csak bólogatni, az indulásukkal kapcsolatban. Valóban nem ártana még egy napot itt maradni, hogy a mágus jobban legyen.
De úgy tűnik, a csonkításból visszaérő mágus nem így gondolja. Ahogy meglátja a visszaérő Argust rögtön feláll és felé siet, hátha segítségére lehet valamiben. Tehetetlenül téblából a fiú körül. Segíteni nagyon neki, de úgy hogy nem tudja miben is tudna, nehéz.
A leguggoló és egy botot fogó Argus mellett áll. Csendben figyeli az eseményeket, ahogy dolgait kéri. A Szellemjáró az adott irányba mutat, s a mágus rögtön megy is értük, onnan pedig a harcos felé indul. A tűz fényénél csendben követi továbbra is a fájdalmaival küszködő fiút.
Összehúzott szemekkel figyeli a fiú mutogatását, majd Darelra emeli tekintetét.*
- Jó ötlet lenne most elindulni? Éjszaka van. És nem ártana tényleg egy kis pihenés. Mármint, mi van ha lesz valami baj a nyelveddel Argus? Itt még el is tudnák látni. Meg kint lehet ott vannak az orkok is, amiket tegnap mondtak. Habár biztos van biztonságos hely a tábortól nem messze. Vagy akár, mivel úgyis pihentünk egész nap éjszaka is utazhatunk. Én viszonylag jól látok a sötétben, Solaras is.
*Helyesbíti gyorsan magát. Megérti, ha a mágus menni akar. Ilyen történések után ő sem szívesesen maradna. És bár úgy is úgy beszélték meg, hogy ma már indulnak is. Ha éjszaka tudnak csak elindulni, akkor éjszaka indulnak. Csak a mágusért aggódik. Ha bármi történne, hiába elf, egyáltalán nem ért a sebgyógyításhoz. Fertőtlenítéshez is csak ritkán ért, nem mindig tudja a növényeket megkülönböztetni egymástól, amelyek ehhez szükségesek. Türelmesen álldogálva a két fiú mellett várja a végső döntést.*
*Darelről az odaérkező vezérre emeli zöld tekintetét. Figyelmesen és csendben hallgatja végig a két északi beszélgetését, az indulásukkal kapcsolatban. Csak együttértően tud csak bólogatni, az indulásukkal kapcsolatban. Valóban nem ártana még egy napot itt maradni, hogy a mágus jobban legyen.
De úgy tűnik, a csonkításból visszaérő mágus nem így gondolja. Ahogy meglátja a visszaérő Argust rögtön feláll és felé siet, hátha segítségére lehet valamiben. Tehetetlenül téblából a fiú körül. Segíteni nagyon neki, de úgy hogy nem tudja miben is tudna, nehéz.
A leguggoló és egy botot fogó Argus mellett áll. Csendben figyeli az eseményeket, ahogy dolgait kéri. A Szellemjáró az adott irányba mutat, s a mágus rögtön megy is értük, onnan pedig a harcos felé indul. A tűz fényénél csendben követi továbbra is a fájdalmaival küszködő fiút.
Összehúzott szemekkel figyeli a fiú mutogatását, majd Darelra emeli tekintetét.*
- Jó ötlet lenne most elindulni? Éjszaka van. És nem ártana tényleg egy kis pihenés. Mármint, mi van ha lesz valami baj a nyelveddel Argus? Itt még el is tudnák látni. Meg kint lehet ott vannak az orkok is, amiket tegnap mondtak. Habár biztos van biztonságos hely a tábortól nem messze. Vagy akár, mivel úgyis pihentünk egész nap éjszaka is utazhatunk. Én viszonylag jól látok a sötétben, Solaras is.
*Helyesbíti gyorsan magát. Megérti, ha a mágus menni akar. Ilyen történések után ő sem szívesesen maradna. És bár úgy is úgy beszélték meg, hogy ma már indulnak is. Ha éjszaka tudnak csak elindulni, akkor éjszaka indulnak. Csak a mágusért aggódik. Ha bármi történne, hiába elf, egyáltalán nem ért a sebgyógyításhoz. Fertőtlenítéshez is csak ritkán ért, nem mindig tudja a növényeket megkülönböztetni egymástól, amelyek ehhez szükségesek. Türelmesen álldogálva a két fiú mellett várja a végső döntést.*
2579. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-05 20:43:07
Üzenet elküldve: 2014-07-05 20:43:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz környékén//
*Kagan végül elengedi. Mielőtt távozna, megköszöni neki nagylelkűségét, gyorsan elköszön és már megy is dolgára. Jobban mondva a tűz felé, merthogy először nem a sátrakat akarja megtalálni. Első dolga visszamenni az istállóba, oda azonban csak a tűztől tudja még az utat. Annyira még nem ismeri az itteni körülményeket ahhoz, hogy más útvonalon merjen közlekedni. Talán majd másnap megpróbálkozik az új útvonalakkal, most azonban mindent a központnak vélt tűzhöz viszonyít.
Mikor elhalad a többiek mellett, végignéz a sokaságon. Nem áll meg, csak megy tovább, amerre úgy véli, mennie kell. De merre is? Úgy tűnik, fáradt elméje nem ragaszkodik még annyira az útvonalakhoz, hogy meg is jegyezze azokat. Talán az iménti több felé figyelés tett neki keresztbe és rontotta el memóriáját. A feje mindeközben enyhén lüktet. Ez az ára annak, ha annyira figyel, már megszokta, ugyanakkor igencsak kellemetlen ezzel együtt élni. Talán a nem igyekezne mindig annyira, holott most is csak csalódottságot érez. Csalódott magában, amiért ilyen könnyen megadva magát a fáradtság vonzásának, ott hagyta a törzsfőt és a Szellemjárót. Ők befogadták, készek tanítani, sőt, útbaigazítást is tartottak volna egyből, személyesen, ahelyett, hogy mást bíznak meg vele, erre ő visszavonul. Ábrázatáról ez a gondolat el is törli szokványos mosolyát. Valamivel komorabban halad az úton, egészen addig, míg meg nem pillantja a tőle nem is oly messze sétáló őrparancsnokot.*
- Dharren! *szól utána, remélve, hogy ezzel megállítja őt, míg meggyorsított lépteivel utol nem éri.*
- Sajnálom, hogy megzavarlak! Tudnál... segíteni egy kicsit? Még... gondban vagyok az útvonalakkal *ismeri be.
Kissé aggódik. Az utóbbi visszavonuló után nemigen akart segítséget kérni, de valahogy mégis arra késztette a praktikusság érzete. Mert hát így még mindig gyorsabb, mint több kerülővel talán meg sem találni a célt.*
*Kagan végül elengedi. Mielőtt távozna, megköszöni neki nagylelkűségét, gyorsan elköszön és már megy is dolgára. Jobban mondva a tűz felé, merthogy először nem a sátrakat akarja megtalálni. Első dolga visszamenni az istállóba, oda azonban csak a tűztől tudja még az utat. Annyira még nem ismeri az itteni körülményeket ahhoz, hogy más útvonalon merjen közlekedni. Talán majd másnap megpróbálkozik az új útvonalakkal, most azonban mindent a központnak vélt tűzhöz viszonyít.
Mikor elhalad a többiek mellett, végignéz a sokaságon. Nem áll meg, csak megy tovább, amerre úgy véli, mennie kell. De merre is? Úgy tűnik, fáradt elméje nem ragaszkodik még annyira az útvonalakhoz, hogy meg is jegyezze azokat. Talán az iménti több felé figyelés tett neki keresztbe és rontotta el memóriáját. A feje mindeközben enyhén lüktet. Ez az ára annak, ha annyira figyel, már megszokta, ugyanakkor igencsak kellemetlen ezzel együtt élni. Talán a nem igyekezne mindig annyira, holott most is csak csalódottságot érez. Csalódott magában, amiért ilyen könnyen megadva magát a fáradtság vonzásának, ott hagyta a törzsfőt és a Szellemjárót. Ők befogadták, készek tanítani, sőt, útbaigazítást is tartottak volna egyből, személyesen, ahelyett, hogy mást bíznak meg vele, erre ő visszavonul. Ábrázatáról ez a gondolat el is törli szokványos mosolyát. Valamivel komorabban halad az úton, egészen addig, míg meg nem pillantja a tőle nem is oly messze sétáló őrparancsnokot.*
- Dharren! *szól utána, remélve, hogy ezzel megállítja őt, míg meggyorsított lépteivel utol nem éri.*
- Sajnálom, hogy megzavarlak! Tudnál... segíteni egy kicsit? Még... gondban vagyok az útvonalakkal *ismeri be.
Kissé aggódik. Az utóbbi visszavonuló után nemigen akart segítséget kérni, de valahogy mégis arra késztette a praktikusság érzete. Mert hát így még mindig gyorsabb, mint több kerülővel talán meg sem találni a célt.*
2578. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-05 20:29:33
Üzenet elküldve: 2014-07-05 20:29:33
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora//
* Ha Ugug nem tömné a fejét, akkor fejbe vágná a szedőkanállal azért, mert zaklatja a többieket és mert eléggé gusztustalan. Ő sem tartja el a kisujját, mint az úri népek, de azért mindennek meg vannak a határai. De nincs gond, Daeros amúgy is megállt Isurri mögött, vigyáz rá. Végül is, ember, de majd elválik. A szemét azért rajta tartja a Hóhajún, nehogy gond legyen. Közben eltelik az idő, Shauri is leül vacsorázni és megmutatja a kezét a gyógyítónak. Akkor nagyot néz, mikor a zöldség Chiarival hozza viszonyba, de a gyógyító megpróbálja tisztázni az ork fejében lévő homályt. A régi történeten jót nevet, bár az a része még mindig belesajdul abba az emlékbe. *
- Hát igen, már akkor is erősek voltak a lábaid. És mekkorát rúgtál a térdeddel?!
- De a leckét megtanultam és te voltál az első nő, akit tisztelni tudtam.
* Xomorrnak is megígérte, hogy vigyázni fog rá, nem mintha a törzs többi tagjával nem ezt tenné, de a gyógyító mégis más. Mert egyetlen a törzsben, hiába értenek itt még páran néhány seb, nyavalya ellátásához, Chiari kenterbe veri mind. Feláll ő is, most hogy már jól lakott, de távoztában még elmegy Ugug mögött és lekever neki egyet a tarkójára, csattan a tenyere. *
- Élsz, de minek? Hogy mit csinálhatsz itt a törzsön belül, majd Kagan eldönti.
* Nehéz léptekkel indul el a sátra felé. A kis alkimista, igen, Eanna. Szinte még gyerek volt, termete miatt nem is nézték másnak, pedig nem volt már annyira fiatal. Akinek nem okozott gondot egy-egy tál meleg étellel elrepülnie az őrséget állókhoz. Ne érezzék úgy, hogy megfeledkeztek róluk. Elmereng ezeken a dolgokon, amíg a sátra felé tart. *
* Ha Ugug nem tömné a fejét, akkor fejbe vágná a szedőkanállal azért, mert zaklatja a többieket és mert eléggé gusztustalan. Ő sem tartja el a kisujját, mint az úri népek, de azért mindennek meg vannak a határai. De nincs gond, Daeros amúgy is megállt Isurri mögött, vigyáz rá. Végül is, ember, de majd elválik. A szemét azért rajta tartja a Hóhajún, nehogy gond legyen. Közben eltelik az idő, Shauri is leül vacsorázni és megmutatja a kezét a gyógyítónak. Akkor nagyot néz, mikor a zöldség Chiarival hozza viszonyba, de a gyógyító megpróbálja tisztázni az ork fejében lévő homályt. A régi történeten jót nevet, bár az a része még mindig belesajdul abba az emlékbe. *
- Hát igen, már akkor is erősek voltak a lábaid. És mekkorát rúgtál a térdeddel?!
- De a leckét megtanultam és te voltál az első nő, akit tisztelni tudtam.
* Xomorrnak is megígérte, hogy vigyázni fog rá, nem mintha a törzs többi tagjával nem ezt tenné, de a gyógyító mégis más. Mert egyetlen a törzsben, hiába értenek itt még páran néhány seb, nyavalya ellátásához, Chiari kenterbe veri mind. Feláll ő is, most hogy már jól lakott, de távoztában még elmegy Ugug mögött és lekever neki egyet a tarkójára, csattan a tenyere. *
- Élsz, de minek? Hogy mit csinálhatsz itt a törzsön belül, majd Kagan eldönti.
* Nehéz léptekkel indul el a sátra felé. A kis alkimista, igen, Eanna. Szinte még gyerek volt, termete miatt nem is nézték másnak, pedig nem volt már annyira fiatal. Akinek nem okozott gondot egy-egy tál meleg étellel elrepülnie az őrséget állókhoz. Ne érezzék úgy, hogy megfeledkeztek róluk. Elmereng ezeken a dolgokon, amíg a sátra felé tart. *
2577. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-05 18:12:17
Üzenet elküldve: 2014-07-05 18:12:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora//
*Amint Kagan letisztázza a feladatot, elteszi a kapott pénzt és nagyot bólint.*
-Ahogy kéred Vezérem.-
*Nem taglalja tovább, hanem kerít egy fáklyát és a sátrához megy, hogy ellenőrizze felszerelését. Páncélja továbbra is ott lóg a hevenyészett állványon, még érezni rajta a fegyverolaj szagát is. Alatta pedig a földön ott pihen büszkesége, a kétlapú csatabárd. Miután tüzetesen átnézett mindent, elindul, hogy némi vacsorát kerítsen magának.Szed egy tányérnyi halászlét, illetve a sült halból is vesz magához. Tekintete megakad Hrothgaaron, aki bort kínálgat. Gyors léptekkel mellette terem.*
-Ha már így osztogatod, ne hagyj ki engem se!-
*Veregeti meg földije hátát, majd némiképp komolyabban folytatja.*
-Megkaptuk a feladatot Kagantól. Kereskedő nélkül megyünk. Vacsora után indulnunk kell. De velünk jönnek még Rolkóék és még ketten. Valami fajtánkbéli nőszemély, meg valami gnóm. Zrikás, vagy mi a neve. De most nem számít. Ha végeztünk a vacsorával, összeszedjük őket.Kaptunk egy szekeret, a pénz már meg van. Felpakolunk és elindulunk. Rendben?-
*Kérdezi a vörös szakállútól Mirakh, miközben jóízűen falatozik *
*Amint Kagan letisztázza a feladatot, elteszi a kapott pénzt és nagyot bólint.*
-Ahogy kéred Vezérem.-
*Nem taglalja tovább, hanem kerít egy fáklyát és a sátrához megy, hogy ellenőrizze felszerelését. Páncélja továbbra is ott lóg a hevenyészett állványon, még érezni rajta a fegyverolaj szagát is. Alatta pedig a földön ott pihen büszkesége, a kétlapú csatabárd. Miután tüzetesen átnézett mindent, elindul, hogy némi vacsorát kerítsen magának.Szed egy tányérnyi halászlét, illetve a sült halból is vesz magához. Tekintete megakad Hrothgaaron, aki bort kínálgat. Gyors léptekkel mellette terem.*
-Ha már így osztogatod, ne hagyj ki engem se!-
*Veregeti meg földije hátát, majd némiképp komolyabban folytatja.*
-Megkaptuk a feladatot Kagantól. Kereskedő nélkül megyünk. Vacsora után indulnunk kell. De velünk jönnek még Rolkóék és még ketten. Valami fajtánkbéli nőszemély, meg valami gnóm. Zrikás, vagy mi a neve. De most nem számít. Ha végeztünk a vacsorával, összeszedjük őket.Kaptunk egy szekeret, a pénz már meg van. Felpakolunk és elindulunk. Rendben?-
*Kérdezi a vörös szakállútól Mirakh, miközben jóízűen falatozik *
2576. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-05 13:38:59
Üzenet elküldve: 2014-07-05 13:38:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentéstétel, majd a karámhoz//
*Kagan végighallgatja és nem kérdez. Kicsit furcsállja, de már eldöntötte, nem kezd traccspartiba. Így szigorúan csak magában megvonja vállát és tudomásul veszi. Persze, hogy beszámolója közben, előtt és után is észleli a Szellemjáró rosszalló vizslatását, ehhez járulnak még a vezér utolsó szavai, melyek oly furcsán visszhangzanak elméjében. A szemvillanásáról nem is beszélve.*
~Mi a nyavalya történt, mit tettem? Már megint?~
*Toldja még meg, majd biccent és hátra arcot csinál, lelép. Nem tudja kiverni fejéből ezen számára érthetetlen reakciókat, mit felé küldtek. Mert jelzésértékű volt, annyi szent.
Fattyú mivolta és észjárása nem űzi el végleg a negatív gondolatokat, mert ez nem lehet véletlen. Ó igen, tudja, hogy a rárótt feladat részben zsákutcába futott, talán ez is rágja még belülről. Így hát egyedül, kiválva a jelentést tevők közül a lovak karámja felé indul megnyugvást keresni. Magányra vágyik.
Meghányja-veti, és mivel nem jut dűlőre egyelőre elereszti, és megállapodik egy könnyebbik megoldásban.*
~Biztos feladatot kapok. Talán az őrségben.~
*Ezzel a tűz felé veszi az irányt, de aztán mégsem megy közel, noha az étvágygerjesztő illatok őt is elérik, hogy nyála csordul és has kordul. Mégsem mozdul, egy tapodtat sem. Mert, mint derült égből a villámcsapás éri egy páros kéz a kézben.*
~Isurii egy Idegennel!~
*Esik le álla, s talán észbe is kap, hogy bizony Leandana esetleg tud róluk. Mármint róla Isuról valószínűleg, de róla és Shauriról is? Kezd tisztulni a kép, csak Kagant nem érti. Ha ezzel összefüggő ügy, nos, akkor sem érti.*
~Kutya legyek, ha értem.~
*Csóválja meg fejét, hiszen emlékei szerint a Hóhajút biza magas rangú törzsfőnek szánta bátyja, épp ezért is volt olyan döcögős és útvesztő a két fiatal szerelme. Mert az volt, bárki bármit állít, s ezen érzések visszaköszönnek Harathban. Keserű köpet gyűlik szájában, sercint egyet, s sértetten elfordul, s távozik. Lovát keresi, vagy ki a hátasokat gondozza.*
*Kagan végighallgatja és nem kérdez. Kicsit furcsállja, de már eldöntötte, nem kezd traccspartiba. Így szigorúan csak magában megvonja vállát és tudomásul veszi. Persze, hogy beszámolója közben, előtt és után is észleli a Szellemjáró rosszalló vizslatását, ehhez járulnak még a vezér utolsó szavai, melyek oly furcsán visszhangzanak elméjében. A szemvillanásáról nem is beszélve.*
~Mi a nyavalya történt, mit tettem? Már megint?~
*Toldja még meg, majd biccent és hátra arcot csinál, lelép. Nem tudja kiverni fejéből ezen számára érthetetlen reakciókat, mit felé küldtek. Mert jelzésértékű volt, annyi szent.
Fattyú mivolta és észjárása nem űzi el végleg a negatív gondolatokat, mert ez nem lehet véletlen. Ó igen, tudja, hogy a rárótt feladat részben zsákutcába futott, talán ez is rágja még belülről. Így hát egyedül, kiválva a jelentést tevők közül a lovak karámja felé indul megnyugvást keresni. Magányra vágyik.
Meghányja-veti, és mivel nem jut dűlőre egyelőre elereszti, és megállapodik egy könnyebbik megoldásban.*
~Biztos feladatot kapok. Talán az őrségben.~
*Ezzel a tűz felé veszi az irányt, de aztán mégsem megy közel, noha az étvágygerjesztő illatok őt is elérik, hogy nyála csordul és has kordul. Mégsem mozdul, egy tapodtat sem. Mert, mint derült égből a villámcsapás éri egy páros kéz a kézben.*
~Isurii egy Idegennel!~
*Esik le álla, s talán észbe is kap, hogy bizony Leandana esetleg tud róluk. Mármint róla Isuról valószínűleg, de róla és Shauriról is? Kezd tisztulni a kép, csak Kagant nem érti. Ha ezzel összefüggő ügy, nos, akkor sem érti.*
~Kutya legyek, ha értem.~
*Csóválja meg fejét, hiszen emlékei szerint a Hóhajút biza magas rangú törzsfőnek szánta bátyja, épp ezért is volt olyan döcögős és útvesztő a két fiatal szerelme. Mert az volt, bárki bármit állít, s ezen érzések visszaköszönnek Harathban. Keserű köpet gyűlik szájában, sercint egyet, s sértetten elfordul, s távozik. Lovát keresi, vagy ki a hátasokat gondozza.*
2575. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-05 13:09:30
Üzenet elküldve: 2014-07-05 13:09:30
![>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/5061_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
// Vacsora //
*Daeros értékeli, hogy a lány nem erőlteti a témát, úgyhogy tulajdonképpen nincs is oka rá, hogy jókedvüket elűzze a kissé balszerencsés témaválasztás.
Biztató mosolyt küld hát a lány felé, melyet Isu érthet akár úgy is, hogy kérdezhet egyébként bátran, csak ezt a témát hanyagolják.*
-Hát, mindenesetre elég feltűnő varázslat, na nem mintha szükséged lenne rá ahhoz, hogy felfigyeljenek rád.*hunyorít a lányra, majd elgondolkozik a dolgon.*
-Ugyanakkor meglehetősen hasznos dolognak is tűnik, már ha valóban megóv a tűztől.*mondja eltűnődve. Kétségtelen, hogy a mágia lehet hasznos, és lehet értelmes dolgokra fordítani, de őszintén szólva ő olyannal még nem találkozott, aki ezt így is tette volna. Kissé berzenkedik is a mágiának még a gondolatától is. Ezt persze nem óhajtja Isurii orrára kötni.*
-Sikerült már korábban is?*érdeklődik könnyed hangot megütve.*
-Vagy csak véletlen az, hogy mindig a közelemben sikerül ilyesmit produkálnod?*kérdi a sunyi kis vigyorával a képén. Bár egyébként ez a gondolat korábban már komolyabban is felmerült Daerosban, hogy mitől lehet az, hogy a lány valahogy mindig akkor csinál ilyesmit, amikor ő épp a közelben tartózkodik. Nem mintha valamiféle jelnek értékelné a dolgot, csupán csak a puszta kíváncsiság vezérli a férfit, hogy a dolognak lehet-e köze hozzá. Mert hát férfiból van, nyilván azt gondolja, hogy bizony ő a világ közepe. Még ha a világ emlékezteti is rá (néha igen drasztikus módszerekkel), hogy ez nem így van.*
*Daeros értékeli, hogy a lány nem erőlteti a témát, úgyhogy tulajdonképpen nincs is oka rá, hogy jókedvüket elűzze a kissé balszerencsés témaválasztás.
Biztató mosolyt küld hát a lány felé, melyet Isu érthet akár úgy is, hogy kérdezhet egyébként bátran, csak ezt a témát hanyagolják.*
-Hát, mindenesetre elég feltűnő varázslat, na nem mintha szükséged lenne rá ahhoz, hogy felfigyeljenek rád.*hunyorít a lányra, majd elgondolkozik a dolgon.*
-Ugyanakkor meglehetősen hasznos dolognak is tűnik, már ha valóban megóv a tűztől.*mondja eltűnődve. Kétségtelen, hogy a mágia lehet hasznos, és lehet értelmes dolgokra fordítani, de őszintén szólva ő olyannal még nem találkozott, aki ezt így is tette volna. Kissé berzenkedik is a mágiának még a gondolatától is. Ezt persze nem óhajtja Isurii orrára kötni.*
-Sikerült már korábban is?*érdeklődik könnyed hangot megütve.*
-Vagy csak véletlen az, hogy mindig a közelemben sikerül ilyesmit produkálnod?*kérdi a sunyi kis vigyorával a képén. Bár egyébként ez a gondolat korábban már komolyabban is felmerült Daerosban, hogy mitől lehet az, hogy a lány valahogy mindig akkor csinál ilyesmit, amikor ő épp a közelben tartózkodik. Nem mintha valamiféle jelnek értékelné a dolgot, csupán csak a puszta kíváncsiság vezérli a férfit, hogy a dolognak lehet-e köze hozzá. Mert hát férfiból van, nyilván azt gondolja, hogy bizony ő a világ közepe. Még ha a világ emlékezteti is rá (néha igen drasztikus módszerekkel), hogy ez nem így van.*
2574. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-05 12:56:55
Üzenet elküldve: 2014-07-05 12:56:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Vacsora //
*Nem erőlteti a dolgot, ha nem akar róla beszélni a másik. Látja, hogy sikerült érzékeny pontra tapintania, de úgy megörült, hogy az imént szóba hozta Daeros -magáról megfeledkezve- a családját. Úgy hitte ez alkalmas pillanat lehet egy kis kérdezősködésre is. Hát... nem az.*
-Sajnálom.
*Fogja ő is rövidre. Tényleg sajnálja, de leginkább azt, hogy elbaltázta a jó hangulatot.*
-Rendben.
*Pillant le jelenleg üres tányérjára és megforgatja benne a kanalat, mintegy pótcselekvés ként.*
-Hát... reméltem, hogy sikerül újra csinálnom, de nem tudom most se, hogy hogyan...
*Vallja be. Ha jól érzi magát, akkor sikerül bizonyára. Mert a módját nem nagyon érti, hiába Zrekil tekercse. Csak jön, magától. Ösztönösen.
Annyi bizonyos, hogy hosszú és rögös út áll még előtte.*
-Ha a tekercs nem hazudik, megóv a fény a tűztől.
*Nem erőlteti a dolgot, ha nem akar róla beszélni a másik. Látja, hogy sikerült érzékeny pontra tapintania, de úgy megörült, hogy az imént szóba hozta Daeros -magáról megfeledkezve- a családját. Úgy hitte ez alkalmas pillanat lehet egy kis kérdezősködésre is. Hát... nem az.*
-Sajnálom.
*Fogja ő is rövidre. Tényleg sajnálja, de leginkább azt, hogy elbaltázta a jó hangulatot.*
-Rendben.
*Pillant le jelenleg üres tányérjára és megforgatja benne a kanalat, mintegy pótcselekvés ként.*
-Hát... reméltem, hogy sikerül újra csinálnom, de nem tudom most se, hogy hogyan...
*Vallja be. Ha jól érzi magát, akkor sikerül bizonyára. Mert a módját nem nagyon érti, hiába Zrekil tekercse. Csak jön, magától. Ösztönösen.
Annyi bizonyos, hogy hosszú és rögös út áll még előtte.*
-Ha a tekercs nem hazudik, megóv a fény a tűztől.
2573. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-05 09:47:35
Üzenet elküldve: 2014-07-05 09:47:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//sétafika Kagannal//
*Mily meglepő, illetve egy elf íjász mi másra is lehetne jó? Mondjuk ezt enyhe szarkazmussal megfűszerezve gondolta. Nemrég mászott le a toronyból, besegített a vacsorafőzésbe is. Igazán megérdemelne egy éjszakát takaró alatt, sátorban. Jó, neki egy olyan fa tetejére épített elf város is megfelelne amilyenbe született, de ne legyenek nagy igényeink ugyebár. Most viszont mehet vissza, mert a vezér megtekinti az őrséget és éjszakára egy profi íjászt akar a toronyban tudni. Hát jó, a sötételfek sem véletlenül lettek sötét bőrűek és éjjellátók. Talán a legelső sötételf még úgy nézett ki, mint Elenyel, világos bőr, szőke haj, kék szem, csak aztán túl sokat küldték éjszakai őrségbe és idomult a környezethez. Vagy ez egy lassan bekövetkezett változás volt és először szemmel láthatóan csak generációkkal később jelentkezett? Ha így van akkor Elenyel lesz az ősanyja egy másik mélységi dinasztiának. Mindenesetre kizökkenti magát a gondolatai közül és szó nélkül Kagan nyomába ered. Elvégre, ha szolgálatba hívják akkor hamar lenyeli azt a pár falatot, amire ereje megőrzéséhez szüksége van.
Aztán megüti a fülét a vezér mondata. Hogy is ne ütné meg, amikor alig pár lépésnyire tőle hangzott el. Szóval maga Kagan lesz az éjjeli őrség parancsnoka, mert a többi fejes kidőlt a szolgálatból. Hát igen, nem mindenki bírja a kialvatlanságot, ő sem. Ő is csak úgy bírja az éjszakázást, hogy nappal alszik. Ezért is fordulhatott elő, hogy Azil nem ismerte fel, amikor csatlakozott a vacsorafőzéshez. Ez felvet még egy problémát, amit nem tudja, hogy szóba hozzon-e: az éjszakai őrség tagjait nem nagyon ismeri a törzs, mert eltérő az életritmusuk. És mert világosban alig fordulnak meg a táborban.*
*Mily meglepő, illetve egy elf íjász mi másra is lehetne jó? Mondjuk ezt enyhe szarkazmussal megfűszerezve gondolta. Nemrég mászott le a toronyból, besegített a vacsorafőzésbe is. Igazán megérdemelne egy éjszakát takaró alatt, sátorban. Jó, neki egy olyan fa tetejére épített elf város is megfelelne amilyenbe született, de ne legyenek nagy igényeink ugyebár. Most viszont mehet vissza, mert a vezér megtekinti az őrséget és éjszakára egy profi íjászt akar a toronyban tudni. Hát jó, a sötételfek sem véletlenül lettek sötét bőrűek és éjjellátók. Talán a legelső sötételf még úgy nézett ki, mint Elenyel, világos bőr, szőke haj, kék szem, csak aztán túl sokat küldték éjszakai őrségbe és idomult a környezethez. Vagy ez egy lassan bekövetkezett változás volt és először szemmel láthatóan csak generációkkal később jelentkezett? Ha így van akkor Elenyel lesz az ősanyja egy másik mélységi dinasztiának. Mindenesetre kizökkenti magát a gondolatai közül és szó nélkül Kagan nyomába ered. Elvégre, ha szolgálatba hívják akkor hamar lenyeli azt a pár falatot, amire ereje megőrzéséhez szüksége van.
Aztán megüti a fülét a vezér mondata. Hogy is ne ütné meg, amikor alig pár lépésnyire tőle hangzott el. Szóval maga Kagan lesz az éjjeli őrség parancsnoka, mert a többi fejes kidőlt a szolgálatból. Hát igen, nem mindenki bírja a kialvatlanságot, ő sem. Ő is csak úgy bírja az éjszakázást, hogy nappal alszik. Ezért is fordulhatott elő, hogy Azil nem ismerte fel, amikor csatlakozott a vacsorafőzéshez. Ez felvet még egy problémát, amit nem tudja, hogy szóba hozzon-e: az éjszakai őrség tagjait nem nagyon ismeri a törzs, mert eltérő az életritmusuk. És mert világosban alig fordulnak meg a táborban.*
2572. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-05 00:24:37
Üzenet elküldve: 2014-07-05 00:24:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
// Vacsora //
*Fura érzés keríti hatalmába a férfit Isurii pillantásától, de nem igazán tudná megmagyarázni ennek okát. Csak az a fajta dolog ez, mikor valamit látsz a szemed sarkából, de mikor odapillantasz, már nyoma sincsen. Megvonja hát a vállát, s úgy dönt, nem tulajdonít különösebb jelentőséget a dolognak. Elvégre, ha Isurii majd el akarja mondani, elmondja. Ha meg nem, hát annyi baj legyen, akkor minden bizonnyal nem is fontos dologról van szó.
Így hát, amíg a lány befejezi a levest, Daeros tovább csipeget a zöldségekből, a sült gomba példának okáért kifejezetten elnyeri a férfi tetszését, ahogy az egyéb sültek között is akad olyan, amit igazán ízletesnek talál.
A kérdésre azonban felvonja a szemöldökét. Hát, ha akad érzékeny téma a férfi számára, akkor Isuriinak most sikerült rátapintania.*
-Volt.*válaszolja tömören. Nagyon régi emlékek tolulnak fel a férfiben egy szempillantás alatt. Mélyre temetett emlékek, amiket jobb elfelejteni.*
-Volt egy öcsém, sok-sok évvel ezelőtt. Betegség vitte el.*fut át egy sötét árny a férfi arcán, s most a lánynak lehet olyan érzése, hogy Daeros nem oszt meg vele mindent. Ugyanakkor Isurii aligha számíthatott rá, hogy egy ilyesfajta egyszerű, kézenfekvőnek tűnő kérdéssel sikerül ennyire fájó pontra tapintania.
De az egész csupán egy pillanatig tart, s Daeros arca újra kisimul, már-már derűsnek mondható.*
-Ne beszéljünk róla, kérlek.*csak ennyit tesz még hozzá csendesen, majd ő tesz fel egy kérdést:*
-Azt a ragyogást... most szándékosan csináltad?
*Fura érzés keríti hatalmába a férfit Isurii pillantásától, de nem igazán tudná megmagyarázni ennek okát. Csak az a fajta dolog ez, mikor valamit látsz a szemed sarkából, de mikor odapillantasz, már nyoma sincsen. Megvonja hát a vállát, s úgy dönt, nem tulajdonít különösebb jelentőséget a dolognak. Elvégre, ha Isurii majd el akarja mondani, elmondja. Ha meg nem, hát annyi baj legyen, akkor minden bizonnyal nem is fontos dologról van szó.
Így hát, amíg a lány befejezi a levest, Daeros tovább csipeget a zöldségekből, a sült gomba példának okáért kifejezetten elnyeri a férfi tetszését, ahogy az egyéb sültek között is akad olyan, amit igazán ízletesnek talál.
A kérdésre azonban felvonja a szemöldökét. Hát, ha akad érzékeny téma a férfi számára, akkor Isuriinak most sikerült rátapintania.*
-Volt.*válaszolja tömören. Nagyon régi emlékek tolulnak fel a férfiben egy szempillantás alatt. Mélyre temetett emlékek, amiket jobb elfelejteni.*
-Volt egy öcsém, sok-sok évvel ezelőtt. Betegség vitte el.*fut át egy sötét árny a férfi arcán, s most a lánynak lehet olyan érzése, hogy Daeros nem oszt meg vele mindent. Ugyanakkor Isurii aligha számíthatott rá, hogy egy ilyesfajta egyszerű, kézenfekvőnek tűnő kérdéssel sikerül ennyire fájó pontra tapintania.
De az egész csupán egy pillanatig tart, s Daeros arca újra kisimul, már-már derűsnek mondható.*
-Ne beszéljünk róla, kérlek.*csak ennyit tesz még hozzá csendesen, majd ő tesz fel egy kérdést:*
-Azt a ragyogást... most szándékosan csináltad?
2571. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-05 00:12:43
Üzenet elküldve: 2014-07-05 00:12:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Vacsora //
*Figyeli miként parádézik a Vadász, de ezt már meg sem próbálja leutánozni. Egészen biztos benne, hogy elbénázná. Inkább kanalazza a halászlevet befelé az arcába, hogy megkóstolhassa a fűszeres vajas sült halat. Ínycsiklandozó már csak rá gondolni is!*
-Semmi-semmi!
*Füllenti és vet még egy utolsó pillantást azzal a bizonyos "én tudom hogy te nem tudod" nézéssel, aztán levakarja ábrázatáról.*
-Van testvéred?
*Kérdezi élesen témát váltva. Fogalma sincs hogyan asszociált erre a látottakból, talán csak azért jutott eszébe pont ez a kérdés, mert ő gyermek korában sokat játszott féltestvérével. Sőt, még Kagannal is!*
*Figyeli miként parádézik a Vadász, de ezt már meg sem próbálja leutánozni. Egészen biztos benne, hogy elbénázná. Inkább kanalazza a halászlevet befelé az arcába, hogy megkóstolhassa a fűszeres vajas sült halat. Ínycsiklandozó már csak rá gondolni is!*
-Semmi-semmi!
*Füllenti és vet még egy utolsó pillantást azzal a bizonyos "én tudom hogy te nem tudod" nézéssel, aztán levakarja ábrázatáról.*
-Van testvéred?
*Kérdezi élesen témát váltva. Fogalma sincs hogyan asszociált erre a látottakból, talán csak azért jutott eszébe pont ez a kérdés, mert ő gyermek korában sokat játszott féltestvérével. Sőt, még Kagannal is!*
2570. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-05 00:05:32
Üzenet elküldve: 2014-07-05 00:05:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
// Vacsora //
*Természetesen a férfinak esze ágában sincs megtréfálni a lányt olyasmivel, hogy mondjuk rohadt bogyót nyújt felé, vagy hasonló, egyszerűen csak elégtételt jelent számára az, hogy ugyanazt megcsinálta ő is, amit Isu tett vele korábban. Határok kijelölése, meg ilyesmik. Mert hát ugyebár Daeros egy önérzetes férfi, s az, hogy ő most "Isuhoz tartozik", az számára távolról sem jelenti azt, hogy mindenben aláveti magát a lány akaratának. Inkább csak amolyan formális dolog ez számára, egyszersmind pedig abban is reménykedik, hogy talán ily módon valamennyire védve van Kagan haragjától. Bár erre azért nem tenne fel jelen pillanatban komolyabb összeget.
A lány szájába adja a falatot, s ezzel részéről meg is van elégedve a helyzettel. Halkan kuncogva nyalja le az ujját, éppen úgy, ahogyan azt Isurii is tette.*
-Az, remek játék. Nehezítsünk rajta kicsit...*vigyorodik el, majd egy kisebb darab sült zöldséget feldob a levegőbe, s kinyitva a száját, azzal kapja el, majd jóízűen rágni kezdi. Nem valami nagy mutatvány, de azért minimális gyakorlás és szem-két koordináció kell hozzá.*
-Mi az?*kérdi, mikor a lány sejtelmes hunyorgása feltűnik neki. Nem lát ő bele a női fejekbe (s az igazat megvallva nem is akar, sőt!) így aztán halovány fogalma sincs, mi lehet ennek a mosolygásnak a hátterében. Nyilván érdekli, de nem fogja faggatni a lányt, mint egy kíváncsi gyerek.
Egyébként pedig Daeros alapvetően halál egyszerűen gondolkozik a legtöbb dologról, így hát épp arról is, ahogy a lánnyal viselkedik. Nem kerít különösebb feneket a dolognak, egészen fesztelen módon bolondozik vele, mert valahogy olyan természetesnek tűnik az egész.*
*Természetesen a férfinak esze ágában sincs megtréfálni a lányt olyasmivel, hogy mondjuk rohadt bogyót nyújt felé, vagy hasonló, egyszerűen csak elégtételt jelent számára az, hogy ugyanazt megcsinálta ő is, amit Isu tett vele korábban. Határok kijelölése, meg ilyesmik. Mert hát ugyebár Daeros egy önérzetes férfi, s az, hogy ő most "Isuhoz tartozik", az számára távolról sem jelenti azt, hogy mindenben aláveti magát a lány akaratának. Inkább csak amolyan formális dolog ez számára, egyszersmind pedig abban is reménykedik, hogy talán ily módon valamennyire védve van Kagan haragjától. Bár erre azért nem tenne fel jelen pillanatban komolyabb összeget.
A lány szájába adja a falatot, s ezzel részéről meg is van elégedve a helyzettel. Halkan kuncogva nyalja le az ujját, éppen úgy, ahogyan azt Isurii is tette.*
-Az, remek játék. Nehezítsünk rajta kicsit...*vigyorodik el, majd egy kisebb darab sült zöldséget feldob a levegőbe, s kinyitva a száját, azzal kapja el, majd jóízűen rágni kezdi. Nem valami nagy mutatvány, de azért minimális gyakorlás és szem-két koordináció kell hozzá.*
-Mi az?*kérdi, mikor a lány sejtelmes hunyorgása feltűnik neki. Nem lát ő bele a női fejekbe (s az igazat megvallva nem is akar, sőt!) így aztán halovány fogalma sincs, mi lehet ennek a mosolygásnak a hátterében. Nyilván érdekli, de nem fogja faggatni a lányt, mint egy kíváncsi gyerek.
Egyébként pedig Daeros alapvetően halál egyszerűen gondolkozik a legtöbb dologról, így hát épp arról is, ahogy a lánnyal viselkedik. Nem kerít különösebb feneket a dolognak, egészen fesztelen módon bolondozik vele, mert valahogy olyan természetesnek tűnik az egész.*
2569. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-04 23:57:29
Üzenet elküldve: 2014-07-04 23:57:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Vacsora //
*Persze-persze, tudja ő, hogy nem eshet komoly bántódása a táboron belül, tudja, hogy megvédenék őt, ahogy tették azt eddig is, de még is... Rossz érzése van az orkoktól, fél tőlük talán még mindig. Nem is akkora csoda ez, ismerve a leányzó múltját.
Érzi vállán Daeros kezét és némileg megnyugtatja, hogy ennyire nagyon figyel rá a férfi.*
-Ah, én is erre gondoltam. Na majd ilyet nem kap.
*Egyezik meg magával a dologban és most, hogy ilyen rendkívül sikeresen megállapodott lelkiismeretével, szívesen fogadja a javaslatot is.*
-Kóstoljuk!
*Mosolyodik el. Igaz, a tálja még teli van, de hamar be tudja lapátolni a maradékot kicsit odébb is. Engedi, hogy Daeros kézen fogja és magával vezesse, ám a felé nyújtott zöldséget először csak gyanakodva méregeti. Ha éppen fogához való a falat, akkor viszont különösebb gondolkodás nélkül kinyitja száját. Épp csak annyira, hogy a sült beleférjen, nem nagyobbra! Nem kell, hogy lelásson mindenki a reggelijéig...*
-Látod milyen jó játék!
~Olyan kis kedves dolog ez. Figyelmes.~
*Állapítja meg csak magában és megint kiül arcára sejtelmes kis mosolya. Úgy hunyorog vissza Daerosra, amitől az az érzése támadhat a Vadásznak, hogy bizony Isurii tud valamit. Tud valamit, amit ő nem.
Már ha nem tréfálja meg valamivel bosszúból és nem rohadt bogyót tesz a szájába.*
*Persze-persze, tudja ő, hogy nem eshet komoly bántódása a táboron belül, tudja, hogy megvédenék őt, ahogy tették azt eddig is, de még is... Rossz érzése van az orkoktól, fél tőlük talán még mindig. Nem is akkora csoda ez, ismerve a leányzó múltját.
Érzi vállán Daeros kezét és némileg megnyugtatja, hogy ennyire nagyon figyel rá a férfi.*
-Ah, én is erre gondoltam. Na majd ilyet nem kap.
*Egyezik meg magával a dologban és most, hogy ilyen rendkívül sikeresen megállapodott lelkiismeretével, szívesen fogadja a javaslatot is.*
-Kóstoljuk!
*Mosolyodik el. Igaz, a tálja még teli van, de hamar be tudja lapátolni a maradékot kicsit odébb is. Engedi, hogy Daeros kézen fogja és magával vezesse, ám a felé nyújtott zöldséget először csak gyanakodva méregeti. Ha éppen fogához való a falat, akkor viszont különösebb gondolkodás nélkül kinyitja száját. Épp csak annyira, hogy a sült beleférjen, nem nagyobbra! Nem kell, hogy lelásson mindenki a reggelijéig...*
-Látod milyen jó játék!
~Olyan kis kedves dolog ez. Figyelmes.~
*Állapítja meg csak magában és megint kiül arcára sejtelmes kis mosolya. Úgy hunyorog vissza Daerosra, amitől az az érzése támadhat a Vadásznak, hogy bizony Isurii tud valamit. Tud valamit, amit ő nem.
Már ha nem tréfálja meg valamivel bosszúból és nem rohadt bogyót tesz a szájába.*
2568. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-04 23:30:22
Üzenet elküldve: 2014-07-04 23:30:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
// Vacsora //
*Daeros nem szól közbe, s arcán nem is látszik semmiféle érzelmi megnyilvánulás, még az ork egyébként érezhetően gúnyos pillantásának hatására sem. Mi oka volna rá, hogy felvegyen ilyesmit egy teljesen zakkantnak látszó zöldbőrűtől?
Inkább Isuriit figyeli, aki nyilvánvalóan legalábbis zavarban van, de ahogy összehúzza magát, az már-már a riadtsághoz hasonlatos Daeros számára. Ép jobbját megnyugtatólag a lány vállára helyezi, gyengéden meg is szorítja azt, de továbbra sem szól közbe. Elvégre Isurii mégis csak a törzsfő húga, s aligha lehet bármi félnivalója a táboron belül, ahol jó eséllyel szinte mindenki az életét is adná érte.
Ez inkább afféle gesztus Daeros részéről, hogy a lány érezze, hogy ott van vele. Egyébként is mondta már neki korábban, hogy nem hagyná, hogy baja essen, s amit ő kimondott, ahhoz tartja magát, ha beledöglik is. Ilyen karakán fickó ez a Daeros, bizony.
Végül hála az isteneknek, az ork végre valahára úgy dönt, hogy most nem a fehér hajú lánnyal fog foglalkozni, aki szemmel láthatóan ettől megkönnyebbül. De legalábbis az feltűnő Daeros számára, hogy Isurii testbeszéde pillanatok alatt változik újra, s jelen esetben előnyére.
A feltett kérdésen elgondolkozik pár pillanatot, majd megvonja a vállát.*
-De, valószínűleg épp úgy megakadhat, ahogy az embereknek is. Én biztos nem adnám a kutyámnak.*válaszol végül. Igazság szerint nem gondolkozott ilyesmin, mivel alapvetően igen ritkán eszik halat.*
-Gyere, kóstoljuk végig azokat a sülteket.*mosolyodik el végül, s ha a lány engedi, akkor kézen fogja, s odavezeti az említett ételekhez. Ebben az esetben nem érdekli, hogy Isurii tányérjában a halászléből is van még, elvégre a célja csupán az, hogy a lányt kicsit felvidítsa. Ha vele tart, egy darab sült zöldséget vesz fel, s arcán a már ismert pimasz mosollyal nyújtja azt a lány szája felé.*
-Áááááá...*édes a bosszú íze, de persze csak akkor, ha sikerül.*
*Daeros nem szól közbe, s arcán nem is látszik semmiféle érzelmi megnyilvánulás, még az ork egyébként érezhetően gúnyos pillantásának hatására sem. Mi oka volna rá, hogy felvegyen ilyesmit egy teljesen zakkantnak látszó zöldbőrűtől?
Inkább Isuriit figyeli, aki nyilvánvalóan legalábbis zavarban van, de ahogy összehúzza magát, az már-már a riadtsághoz hasonlatos Daeros számára. Ép jobbját megnyugtatólag a lány vállára helyezi, gyengéden meg is szorítja azt, de továbbra sem szól közbe. Elvégre Isurii mégis csak a törzsfő húga, s aligha lehet bármi félnivalója a táboron belül, ahol jó eséllyel szinte mindenki az életét is adná érte.
Ez inkább afféle gesztus Daeros részéről, hogy a lány érezze, hogy ott van vele. Egyébként is mondta már neki korábban, hogy nem hagyná, hogy baja essen, s amit ő kimondott, ahhoz tartja magát, ha beledöglik is. Ilyen karakán fickó ez a Daeros, bizony.
Végül hála az isteneknek, az ork végre valahára úgy dönt, hogy most nem a fehér hajú lánnyal fog foglalkozni, aki szemmel láthatóan ettől megkönnyebbül. De legalábbis az feltűnő Daeros számára, hogy Isurii testbeszéde pillanatok alatt változik újra, s jelen esetben előnyére.
A feltett kérdésen elgondolkozik pár pillanatot, majd megvonja a vállát.*
-De, valószínűleg épp úgy megakadhat, ahogy az embereknek is. Én biztos nem adnám a kutyámnak.*válaszol végül. Igazság szerint nem gondolkozott ilyesmin, mivel alapvetően igen ritkán eszik halat.*
-Gyere, kóstoljuk végig azokat a sülteket.*mosolyodik el végül, s ha a lány engedi, akkor kézen fogja, s odavezeti az említett ételekhez. Ebben az esetben nem érdekli, hogy Isurii tányérjában a halászléből is van még, elvégre a célja csupán az, hogy a lányt kicsit felvidítsa. Ha vele tart, egy darab sült zöldséget vesz fel, s arcán a már ismert pimasz mosollyal nyújtja azt a lány szája felé.*
-Áááááá...*édes a bosszú íze, de persze csak akkor, ha sikerül.*
2567. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-04 23:13:41
Üzenet elküldve: 2014-07-04 23:13:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Vacsora //
-Igen, mindent! Azt nem mondtam, hogy sokat eszek belőlük, csak megkóstolom.
*Kekeckedik, de mindez csak játék.
Chiarinak biccent egyet mosolyogva.*
*Határozottan meg van szeppenve az ork jelenlététől. Ez afféle gyerekkori traumának tudható be az ő esetében, nem feltétlen megszokásos gyűlölködésnek. A következő kérdésre már nem tud olyan határozottan felelni. A nevét még kétbalkezes műsor közepetten is ki tudja nyögni, de azt, hogy mit is csinál ő a törzsben tulajdonképpen azon túl, hogy csak úgy van... még legjobb napjain sem tudná pontosan belőni.*
-Hát... a lovak körül szoktam lenni. Azt hiszem értek hozzájuk.
*Felel és kicsit összébb is húzza magát. Persze, nem túl látványosan, de aki ért a testbeszédből, annak feltűnhet.*
-Én nem harcolok. Fegyverrel. *Teszi hozzá elgondolkodva. Ha már harcolnia kell, akkor csak puszta keze mellett döntene. Azokat viszonylag ritkán hagyja el az ember lánya és ha csuklója csorbul ki, akkor már olyan mindegy, hogy ért-e a fegyverekhez, vagy sem...*
-És nem is gyógyítok.
*Egyszerű a válasz, s úgy tűnik nem is áll már a zöldség érdeklődésének középpontjában tovább. Ettől tagadhatatlanul megkönnyebbül.
A Tejmesternek vélt férfi ragadja meg pár pillanatra Isurii figyelmét.*
-A halszálkától nem lesz baja a kutyádnak?
*Szól neki vissza kicsit hangosabban, de ha nem kap választ az sem baj. Biztos ami biztos azt azért nem fogja odaadni a kutyának, így legalább nyugodt lehet a saját lelke. Erről eszébe jut Cessa kutyája is. Az agár-féle kedvencről is gondoskodnia kellene valakinek most, hogy gazdája... haldoklik. Igaz, azóta nem is nagyon látta a bestiát. Talán elszökött, elkódorgott?*
-A szálka nem akad meg a kutyák torkán is?
*Fordul váratlanul Daeros felé, de ezúttal arra nagyon ügyel, hogy ne löttyintse ki a levest.*
-Igen, mindent! Azt nem mondtam, hogy sokat eszek belőlük, csak megkóstolom.
*Kekeckedik, de mindez csak játék.
Chiarinak biccent egyet mosolyogva.*
*Határozottan meg van szeppenve az ork jelenlététől. Ez afféle gyerekkori traumának tudható be az ő esetében, nem feltétlen megszokásos gyűlölködésnek. A következő kérdésre már nem tud olyan határozottan felelni. A nevét még kétbalkezes műsor közepetten is ki tudja nyögni, de azt, hogy mit is csinál ő a törzsben tulajdonképpen azon túl, hogy csak úgy van... még legjobb napjain sem tudná pontosan belőni.*
-Hát... a lovak körül szoktam lenni. Azt hiszem értek hozzájuk.
*Felel és kicsit összébb is húzza magát. Persze, nem túl látványosan, de aki ért a testbeszédből, annak feltűnhet.*
-Én nem harcolok. Fegyverrel. *Teszi hozzá elgondolkodva. Ha már harcolnia kell, akkor csak puszta keze mellett döntene. Azokat viszonylag ritkán hagyja el az ember lánya és ha csuklója csorbul ki, akkor már olyan mindegy, hogy ért-e a fegyverekhez, vagy sem...*
-És nem is gyógyítok.
*Egyszerű a válasz, s úgy tűnik nem is áll már a zöldség érdeklődésének középpontjában tovább. Ettől tagadhatatlanul megkönnyebbül.
A Tejmesternek vélt férfi ragadja meg pár pillanatra Isurii figyelmét.*
-A halszálkától nem lesz baja a kutyádnak?
*Szól neki vissza kicsit hangosabban, de ha nem kap választ az sem baj. Biztos ami biztos azt azért nem fogja odaadni a kutyának, így legalább nyugodt lehet a saját lelke. Erről eszébe jut Cessa kutyája is. Az agár-féle kedvencről is gondoskodnia kellene valakinek most, hogy gazdája... haldoklik. Igaz, azóta nem is nagyon látta a bestiát. Talán elszökött, elkódorgott?*
-A szálka nem akad meg a kutyák torkán is?
*Fordul váratlanul Daeros felé, de ezúttal arra nagyon ügyel, hogy ne löttyintse ki a levest.*
2566. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-04 23:07:01
Üzenet elküldve: 2014-07-04 23:07:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//sétafika, trécsparti, miegymás//
*A törpés kérdésre megvonja a vállát és elvigyorodik.*
- Két törpe azon is össze tud veszni, hogy kinek az öregapja vágta először a csákányát valamelyik tárna falába. Nem kell nekik hozzá rendes indok. Inkább úgy hiszem, segíteni fog a hangulaton. Holnapig gondolkodja azon, miért küldtem velük a nőstényt, és miért nem tartottam itt, míg visszatérnek! *ez amolyan házi feladat. Leadna kérdésére mindössze megvonja a vállát, ő csak úgy gondolta, hogy az asszonyi állatok szeretik az ilyen időtöltést. Amúgy is, emlékei szerint Lea és Nym, mint egykorú bakfisok (vagy nem is annyira bakfisok) eléggé jó viszonyba kerültek az alatt az idő alatt, amíg Nymira törzsénél jártak.*
- Ja. Úgy értem, majd ti. *de aztán Nymira keresztbe húzza a számításait. Kicsit elkomorodik, mert a vendéglány miatt járta volna körbe a tábort (hiszen őrség a Kapunál és a Nagycsarnok tornyában is van, a meredély nagyon nehezen mászható és külső járőrt is alkalmaz), de így ennek nincs sok értelme.*
- Ahogy gondolod. Akkor holnap találkozunk a Kapunál. *ő ugyanis ott lesz, az őrségben, amíg Dharren alszik. Ha majd Harath kipiheni magát, akkor a félvér lesz az Őrparancsnok helyettese, és az éjszakai őrség vezetője, de az még ráér. Egyébként is, ez csak Harath büntetésének egy része lesz, nem több.*
- A vendégsátrak arra vannak. *int déli irányba.*
- Hosszabb távon máshová is berendezkedhetsz, de egyelőre elég lesz ennyi.
*Amikor már csak ketten maradnak Leával, felhúzza a szemöldökét.*
- Na. Hát igen, lusta. *bólogat, ő is észlelte, hogy a kis vörös nem kapkodja a lábát a neki sorolt munkák terén.*
- Nem beteg, legalábbis már biztos nem. És nekem sincsen semmi bajom. *húzza fel az orrát, készen arra, hogy megmutassa és Leandana arcába tolja ennek ékes bizonyítékát. Nincs pörsenés, se kék dudor.*
- Bah. Ostoba kurtalábú. *szisszen fel, ahogy Zrekil szóba kerül, és csak megrázza a fejét Leandana kérdésére. Már nagyjából sejti, mi hogy történt, holnap pedig mindent pontosan helyre tesz.*
- Megyek, felügyelem az őrséget hajnalig. Majd reggel alszom, de amíg fel nem kelek, vigyázz a csapatra. Sok most az idegen... *kéri a Szellemjárót, aztán kérdőn rápillant.*
- Elenyelt is beállítom őrködni, el van anyátlanodva. Elkísérsz egy darabon? *persze nem muszáj, amúgy is csak a Kapuig meg az őrtoronyig megy.*
- Elenyel! Ha megtömted a fejed, gyere a toronyba. *kiált oda a lánynak, miközben - egyedül vagy Leával - a Kapu felé indul.*
*A törpés kérdésre megvonja a vállát és elvigyorodik.*
- Két törpe azon is össze tud veszni, hogy kinek az öregapja vágta először a csákányát valamelyik tárna falába. Nem kell nekik hozzá rendes indok. Inkább úgy hiszem, segíteni fog a hangulaton. Holnapig gondolkodja azon, miért küldtem velük a nőstényt, és miért nem tartottam itt, míg visszatérnek! *ez amolyan házi feladat. Leadna kérdésére mindössze megvonja a vállát, ő csak úgy gondolta, hogy az asszonyi állatok szeretik az ilyen időtöltést. Amúgy is, emlékei szerint Lea és Nym, mint egykorú bakfisok (vagy nem is annyira bakfisok) eléggé jó viszonyba kerültek az alatt az idő alatt, amíg Nymira törzsénél jártak.*
- Ja. Úgy értem, majd ti. *de aztán Nymira keresztbe húzza a számításait. Kicsit elkomorodik, mert a vendéglány miatt járta volna körbe a tábort (hiszen őrség a Kapunál és a Nagycsarnok tornyában is van, a meredély nagyon nehezen mászható és külső járőrt is alkalmaz), de így ennek nincs sok értelme.*
- Ahogy gondolod. Akkor holnap találkozunk a Kapunál. *ő ugyanis ott lesz, az őrségben, amíg Dharren alszik. Ha majd Harath kipiheni magát, akkor a félvér lesz az Őrparancsnok helyettese, és az éjszakai őrség vezetője, de az még ráér. Egyébként is, ez csak Harath büntetésének egy része lesz, nem több.*
- A vendégsátrak arra vannak. *int déli irányba.*
- Hosszabb távon máshová is berendezkedhetsz, de egyelőre elég lesz ennyi.
*Amikor már csak ketten maradnak Leával, felhúzza a szemöldökét.*
- Na. Hát igen, lusta. *bólogat, ő is észlelte, hogy a kis vörös nem kapkodja a lábát a neki sorolt munkák terén.*
- Nem beteg, legalábbis már biztos nem. És nekem sincsen semmi bajom. *húzza fel az orrát, készen arra, hogy megmutassa és Leandana arcába tolja ennek ékes bizonyítékát. Nincs pörsenés, se kék dudor.*
- Bah. Ostoba kurtalábú. *szisszen fel, ahogy Zrekil szóba kerül, és csak megrázza a fejét Leandana kérdésére. Már nagyjából sejti, mi hogy történt, holnap pedig mindent pontosan helyre tesz.*
- Megyek, felügyelem az őrséget hajnalig. Majd reggel alszom, de amíg fel nem kelek, vigyázz a csapatra. Sok most az idegen... *kéri a Szellemjárót, aztán kérdőn rápillant.*
- Elenyelt is beállítom őrködni, el van anyátlanodva. Elkísérsz egy darabon? *persze nem muszáj, amúgy is csak a Kapuig meg az őrtoronyig megy.*
- Elenyel! Ha megtömted a fejed, gyere a toronyba. *kiált oda a lánynak, miközben - egyedül vagy Leával - a Kapu felé indul.*
2565. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-04 21:49:33
Üzenet elküldve: 2014-07-04 21:49:33
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Vacsora //
*Nos, az orkot láthatóan nem zavarja, hogy evés közben akaszkodik rá a gnóm ilyen kérdésekkel. Ez igazán kedves tőle, lévén egy morranással vagy böfögéssel el is küldhetné.*
- Hogy törp-e vagyok? Nem, de valóban hasonló *jegyzi meg, majd néhány másodperc szünet után kiböki* Gnóm, gnóm a fajtám becsületes neve. Olyanok vagyunk, mint a törpök, csak okosabbak, és kevésbé szívósak... meg nincs akkora szakállunk *meg is simogatja a borostáját. Nem szeretné, ha ennek a helyét egy jó nagy rőt szakáll foglalná el, egyáltalán nem. Sokkal jobb ez neki így. Persze ha törpe lenne, nyilván másképpen vélekedne a dologról, de hát mit számít a lenne, a fontos a van. Ő gnóm, és nem akar más lenni... még törpe sem.*
- Egészségedre *biccent, majd a további mondatokból rájön, hogy az ork nem furcsa csuklás és böfögés keverékét hallatta, hanem a nevét közölte. Tévedésének felismerésére köhint egy aprót, majd gyorsan nekiáll válaszolni.*
- Hát legutóbb, mikor itt voltam... hát az úgy pár napja lehetett... de igazából nem számít, ha itt vagy azóta, amióta a törzs, akkor bizonyosan itt voltál, csak elkerültük egymást *jegyzi meg gyorsan, elvégre akkor minek azon tűnődni, mikor volt a legutóbb? Zrekil nyilván a törzs érkezése után volt itt, mivel... mivel ha előtte lett volna, akkor mégis mit keresett volna itt?*
- Hát úgy, szép mesterség az a kolonckodás... legalábbis sokan űzik, nagy élvezettel méghozzá. Bár nehezen hiszem, hogy téged nem fűt a tettvágy *őszintén egy orkot sem tud elképzelni, ahogyan lustálkodik egy szemétdomb tetején, és nem csinál semmi hasznosat egész nap. Az ilyen a lusta nemesekre vall, az orkok között pedig szerencsére nincsenek olyanok.*
- Értem, szóval te sebesült vagy *csap a homlokára* Vagy legalábbis voltál... vagy még mindig? *pislog fel kérdő tekintettel a zöldbőrűre, hiszen jó étvággyal eszik bár, de a fene se tudja, hogy épp a halálán van-e. A következő kérdés elég váratlanul éri.*
- A szellemekben hogyne hinnék *vágja rá, hiszen mindenki hisz náluk odahaza a szellemekben, főleg az ősök visszatérő szellemeiben (azaz hogy mindenkihez visszatér saját őseinek szelleme)* Az álmokban meg... hát, azt senki sem tudja biztosan. Mármint hogy dönthetem el egy álomról, hogy látomás, vagy üzenet, vagy pusztán az elmém tréfája?
*Nos, az orkot láthatóan nem zavarja, hogy evés közben akaszkodik rá a gnóm ilyen kérdésekkel. Ez igazán kedves tőle, lévén egy morranással vagy böfögéssel el is küldhetné.*
- Hogy törp-e vagyok? Nem, de valóban hasonló *jegyzi meg, majd néhány másodperc szünet után kiböki* Gnóm, gnóm a fajtám becsületes neve. Olyanok vagyunk, mint a törpök, csak okosabbak, és kevésbé szívósak... meg nincs akkora szakállunk *meg is simogatja a borostáját. Nem szeretné, ha ennek a helyét egy jó nagy rőt szakáll foglalná el, egyáltalán nem. Sokkal jobb ez neki így. Persze ha törpe lenne, nyilván másképpen vélekedne a dologról, de hát mit számít a lenne, a fontos a van. Ő gnóm, és nem akar más lenni... még törpe sem.*
- Egészségedre *biccent, majd a további mondatokból rájön, hogy az ork nem furcsa csuklás és böfögés keverékét hallatta, hanem a nevét közölte. Tévedésének felismerésére köhint egy aprót, majd gyorsan nekiáll válaszolni.*
- Hát legutóbb, mikor itt voltam... hát az úgy pár napja lehetett... de igazából nem számít, ha itt vagy azóta, amióta a törzs, akkor bizonyosan itt voltál, csak elkerültük egymást *jegyzi meg gyorsan, elvégre akkor minek azon tűnődni, mikor volt a legutóbb? Zrekil nyilván a törzs érkezése után volt itt, mivel... mivel ha előtte lett volna, akkor mégis mit keresett volna itt?*
- Hát úgy, szép mesterség az a kolonckodás... legalábbis sokan űzik, nagy élvezettel méghozzá. Bár nehezen hiszem, hogy téged nem fűt a tettvágy *őszintén egy orkot sem tud elképzelni, ahogyan lustálkodik egy szemétdomb tetején, és nem csinál semmi hasznosat egész nap. Az ilyen a lusta nemesekre vall, az orkok között pedig szerencsére nincsenek olyanok.*
- Értem, szóval te sebesült vagy *csap a homlokára* Vagy legalábbis voltál... vagy még mindig? *pislog fel kérdő tekintettel a zöldbőrűre, hiszen jó étvággyal eszik bár, de a fene se tudja, hogy épp a halálán van-e. A következő kérdés elég váratlanul éri.*
- A szellemekben hogyne hinnék *vágja rá, hiszen mindenki hisz náluk odahaza a szellemekben, főleg az ősök visszatérő szellemeiben (azaz hogy mindenkihez visszatér saját őseinek szelleme)* Az álmokban meg... hát, azt senki sem tudja biztosan. Mármint hogy dönthetem el egy álomról, hogy látomás, vagy üzenet, vagy pusztán az elmém tréfája?
2564. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-04 21:34:02
Üzenet elküldve: 2014-07-04 21:34:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Vacsora//
*Learon elégedetten veszi tudomásul, hogy Akheel mellette foglal helyet. Az orknak nem válaszol, hiszen nem tudja mit is mondhatna, nem akarja megsérteni. Hallgatja a beszélgetéseket, odafigyel az információkra, nehogy később tudatlansága bajba sodorhassa. A törpe borkínálgatására megrázza a fejét, hogy ő most nem kér. Az ork viszont kapva kap az alkalmon. Úgy látszik valami alkoholista szerzet lehet a zöldbőrű. Learon egy pillanatra elgondolkodik, hogy hozzávágjon-e egy poharat az orkhoz, hogy abból igyon, ne mocskolja össze nyálával a kulacsot, de végül úgy dönt, hogy mégsem teszi, hiszen az itteni népek szemmel láthatólag nem olyan finnyásak, mint ő. Úgy dönt, hogy megkóstolja a halászlét, hogy tényleg olyan jó-e, mint mondják. Mindenkinek ízlik, lehet, hogy csak az volt rossz, amit ő evett régebben, ezért mázas agyagpoharába szed egy kicsit a levéből, azt kezdi el kortyolgatni. Nem olyan rossz, mint amire emlékezett, de nem olyan jó, mint mondják. Közben kutyája is megérzi a vacsora illatait. Learon nem hagyhatja éhen az állatot, ezért bepróbálkozik, hátha megengedik neki, hogy valamit adjon neki.*
-Ha valakinek van valami maradéka, akkor megszánná a kutyámat egy pár falattal?
*Néz végig kérdő tekintettel a sok emberen. Magában tisztázza, hogy túl sok az ismeretlen arc. Az itt lévőknek talán a felével, ha válthatott egyetlen szót is, mióta itt van. A gnómra különösen kíváncsi, hiszen ilyen alakot csak a piacon szokott látni árusként, de egy kereskedő mit keresne itt?*
*Learon elégedetten veszi tudomásul, hogy Akheel mellette foglal helyet. Az orknak nem válaszol, hiszen nem tudja mit is mondhatna, nem akarja megsérteni. Hallgatja a beszélgetéseket, odafigyel az információkra, nehogy később tudatlansága bajba sodorhassa. A törpe borkínálgatására megrázza a fejét, hogy ő most nem kér. Az ork viszont kapva kap az alkalmon. Úgy látszik valami alkoholista szerzet lehet a zöldbőrű. Learon egy pillanatra elgondolkodik, hogy hozzávágjon-e egy poharat az orkhoz, hogy abból igyon, ne mocskolja össze nyálával a kulacsot, de végül úgy dönt, hogy mégsem teszi, hiszen az itteni népek szemmel láthatólag nem olyan finnyásak, mint ő. Úgy dönt, hogy megkóstolja a halászlét, hogy tényleg olyan jó-e, mint mondják. Mindenkinek ízlik, lehet, hogy csak az volt rossz, amit ő evett régebben, ezért mázas agyagpoharába szed egy kicsit a levéből, azt kezdi el kortyolgatni. Nem olyan rossz, mint amire emlékezett, de nem olyan jó, mint mondják. Közben kutyája is megérzi a vacsora illatait. Learon nem hagyhatja éhen az állatot, ezért bepróbálkozik, hátha megengedik neki, hogy valamit adjon neki.*
-Ha valakinek van valami maradéka, akkor megszánná a kutyámat egy pár falattal?
*Néz végig kérdő tekintettel a sok emberen. Magában tisztázza, hogy túl sok az ismeretlen arc. Az itt lévőknek talán a felével, ha válthatott egyetlen szót is, mióta itt van. A gnómra különösen kíváncsi, hiszen ilyen alakot csak a piacon szokott látni árusként, de egy kereskedő mit keresne itt?*
2563. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-04 21:11:24
Üzenet elküldve: 2014-07-04 21:11:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Vacsora //
* Zabálja a halat, a fehérlő húscafatok csak úgy potyognak mellkasára sárga fogai közül, aztán csámcsogásának ordenáré hangját egy újabb üdvözlés szakítja félbe. Pofája megáll a rágásban, nagyot nyel, s a hang irányába fordul, de az idegennek csak az üstökét látja, lentebb kell hajtania fejét. *
- Te valami törpeféle vagy, Zrekil?
* Első gondolata egy aláhulló haldarabka kíséretében ki is bukik szájából, aztán kíváncsian, zöld homlokát ráncolva, fintorogva méregeti az apró alakot. Alacsony, tömzsi, szőr is van a képén, de valahogy mégsem klappol a dolog- hanghordozása, modora, meg kiállása nem egészen törpés a Zrekil nevezetűnek, s ez most felkelti a réveteg ork érdeklődését. *
- Ugug. * Böffenti kurtán torka mélyéről. * - Mikor legutóbb? Ugug itt van, mióta idejött a törzs. De te nem thargodar vagy, vagy igen?
* Nem érti, hogy a legutóbb mire vonatkozik, pedig rusnya szemeit összeszűkítve töri rajta tompult agyát, de hát túlzott erőlködésnek tudjuk mi a vége, szóval inkább körbepillant, hogy jön-e már a bor, vagy a Dharren nevű harcos még mindig a halászlevet zabálja-e. *
- Egyébként Ugug nem tudja, hogy mit csinál itt. Állítólag kolonckodik. * Fordul vissza a Zrekil nevű törpeféléhez, s legyűri az egyik hal utolsó falatját torkán. *
- A népem kilyukasztotta a belem, aztán elüldöztek, jó egy hétig kínlódtam az erdőben. A Szellemek vezettek ide... illetve nem ide, hanem még oda, északnak. * Bök a sült halas kezével északnak, egyenesen Arthenior felé, azon túlról vonult át az egész bagázs ide, erre az ősi dombra. *
- Mondd, Zrekil, te hiszel a szellemekben, meg az álmokban? * Ez nála egy fontos kérdés, s így, hogy fogalma sincs róla, hogy kiféle, miféle lehet a fura szerzet, még lényegesebb lehet.
Közben a gyógyító is odafordul már hozzá, s megered a nyelve, de olyan tempóval, s olyan sokáig, hogy a fáziskésésben lévő ork alig tudja követni. Xomorr a félvér tündérlány, aki őrparancsnok, körülbelül ennyit fog fel elsőre, vakargatja is kócos, csapzott haját, de azért a sok zagyvaság csak értelmes egésszé áll össze kábult fejében. Az már más kérdés, hogy ezzel a sok új információval nem tud hirtelen mit kezdeni. *
- Ugug nem hülye, csak be van szívva! * Morogja ingerülten, de valami nagyon is megragadja figyelmét. * - És én is értek a füvekhez! És élőbb is vagyok, mint az alkimistátok! Talán hasznos lehetek. Egyébként... te is rabszolga voltál? * Csodálkozik, hisz mostanra meg már mindenki fél a nőtől. Még mindig olyannak látja sokszor, akár fajtájának dühödt nőstényeit. Csak nincs rajta annyi fogni való.* - Hogy lettél nem az?
* Zabálja a halat, a fehérlő húscafatok csak úgy potyognak mellkasára sárga fogai közül, aztán csámcsogásának ordenáré hangját egy újabb üdvözlés szakítja félbe. Pofája megáll a rágásban, nagyot nyel, s a hang irányába fordul, de az idegennek csak az üstökét látja, lentebb kell hajtania fejét. *
- Te valami törpeféle vagy, Zrekil?
* Első gondolata egy aláhulló haldarabka kíséretében ki is bukik szájából, aztán kíváncsian, zöld homlokát ráncolva, fintorogva méregeti az apró alakot. Alacsony, tömzsi, szőr is van a képén, de valahogy mégsem klappol a dolog- hanghordozása, modora, meg kiállása nem egészen törpés a Zrekil nevezetűnek, s ez most felkelti a réveteg ork érdeklődését. *
- Ugug. * Böffenti kurtán torka mélyéről. * - Mikor legutóbb? Ugug itt van, mióta idejött a törzs. De te nem thargodar vagy, vagy igen?
* Nem érti, hogy a legutóbb mire vonatkozik, pedig rusnya szemeit összeszűkítve töri rajta tompult agyát, de hát túlzott erőlködésnek tudjuk mi a vége, szóval inkább körbepillant, hogy jön-e már a bor, vagy a Dharren nevű harcos még mindig a halászlevet zabálja-e. *
- Egyébként Ugug nem tudja, hogy mit csinál itt. Állítólag kolonckodik. * Fordul vissza a Zrekil nevű törpeféléhez, s legyűri az egyik hal utolsó falatját torkán. *
- A népem kilyukasztotta a belem, aztán elüldöztek, jó egy hétig kínlódtam az erdőben. A Szellemek vezettek ide... illetve nem ide, hanem még oda, északnak. * Bök a sült halas kezével északnak, egyenesen Arthenior felé, azon túlról vonult át az egész bagázs ide, erre az ősi dombra. *
- Mondd, Zrekil, te hiszel a szellemekben, meg az álmokban? * Ez nála egy fontos kérdés, s így, hogy fogalma sincs róla, hogy kiféle, miféle lehet a fura szerzet, még lényegesebb lehet.
Közben a gyógyító is odafordul már hozzá, s megered a nyelve, de olyan tempóval, s olyan sokáig, hogy a fáziskésésben lévő ork alig tudja követni. Xomorr a félvér tündérlány, aki őrparancsnok, körülbelül ennyit fog fel elsőre, vakargatja is kócos, csapzott haját, de azért a sok zagyvaság csak értelmes egésszé áll össze kábult fejében. Az már más kérdés, hogy ezzel a sok új információval nem tud hirtelen mit kezdeni. *
- Ugug nem hülye, csak be van szívva! * Morogja ingerülten, de valami nagyon is megragadja figyelmét. * - És én is értek a füvekhez! És élőbb is vagyok, mint az alkimistátok! Talán hasznos lehetek. Egyébként... te is rabszolga voltál? * Csodálkozik, hisz mostanra meg már mindenki fél a nőtől. Még mindig olyannak látja sokszor, akár fajtájának dühödt nőstényeit. Csak nincs rajta annyi fogni való.* - Hogy lettél nem az?
2562. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-04 20:42:19
Üzenet elküldve: 2014-07-04 20:42:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Vacsora//
- Köszönöm Daeros, de Azil és a többiek sokat segítettek. Nélkülük még mindig sülne az a sok hal, amit fogtak.
* Egyedül a fűszerezés volt, amit egyedül követett el, de az nem sok semmi. Jó érzék kell hozzá, ennyi. *
- Rendben Isurri, majd szólok, ha tudnál valamiben segíteni.
* Főleg ha majd megszületik a gyereke. Néha biztosan a kezébe adja majd, később pedig, valahogy le merné fogadni, hogy Isurri szívesen játszana vele. Főleg ha lány lesz. Elbabázgathatna vele. *
- Elhiszem, hogy utálod a saját fajtádat, de ettől még nem leszel "barát" a szememben Ugug. A sorsodról majd a vezér dönt, ha végre megmozdulsz majd.
* Végre leül Trodd és Learon is enni, Akheel is befut, szó szerint, majdnem repülve landol Learon mellett. Bizony elégedetten tekint végig a vacsorázókon, és egyre többen ülnek le enni. Vége annak az időnek, mikor nehezen került étel a törzs tagjai elé, és a halászatnak köszönhetően már változatosabb is. Hrothgaar is itt van már, látszólag kutya baja, de azért rajta tartja a szemét és kikever neki valamit a rosszullétei ellen. *
- Üdv Tharirin, és jó étvágyat. Örülök, hogy visszatértetek. Remélem nincsenek sebek rajtatok?
* Shauri még csak ezután fut majd be, addig Azil fordul hozzá kéréssel, meg persze dicsérettel. *
- Ugyan, én szinte csak a fűszereket tettem bele.
- Van persze. Dharren napközben hozott be egy nagy adaggal. Valami nőszemély hozta. Egy részét már fejben kiosztottam, Trodd és Dralg is kapnak belőle, meg az az idős gnóm. De még neked is jut belőle, nem fogsz fázni és nem töri a föld a derekad. Vacsora után kiosztom őket, a sátramban vannak.
* A másik kérdés hallatán hasára simítja a kezét, de most nyugton van a baba, nem rúgkapál. *
- Sokat mocorgott délután, erős lábai vannak, már most biztos. Érződik benne az elf vér.
* Viccelődik egy kicsit, majd figyelmét az Aranyhajúnak szenteli, megnézve a kezén lévő sebet. Felmarta a méreg a bőrt, eleven, csúnya. Nem kevés erőt vehet igénybe a lánytól, hogy elviseli még a fájdalmát. *
- Egyél, és ellátom a sebed hamar. A méreggel pedig majd foglalkozom később.
* Ugug szájalása hallatán már ő is felvonja a szemöldökét meglepettségében. El is neveti magát. *
- Öregszel Ugug, vagy sérült az agyad is. Amikor a sziklákat hordátok, legalább kétszer lett megmondva neked, hogy az én férjem a bárd, Xomorr. Ő is ott volt veletek, segített a kőhordásban. Talán még emlékszel, akkor tudta meg, hogy várandós vagyok. Örömében ugrált párat, majd hirtelen elesett és elaludt a földön. Akkor már a sokadik estén volt őrszem, kimerült volt. De most be van osztva, ki mikor őrködik. Most őrségben van odakint. A gyermekem is tőle van, mielőtt még ezt a témát kezdenéd el boncolgatni. Igen, annak ellenére, hogy a férjem félvér, tőle van a gyerek. Köszönhetően egy növénynek és némi kísérletnek, amiben egy tündér lány segített. Ő alkimista volt, értett a füvekhez, csak, már meghalt szegény, azóta.
* Eanna halála még mindig rosszul érinti, hiányzik neki, akit sajátjaként szeretett. De ezt a gondolatot elhessegeti magától. *
- Dharrenre ne számíts munka ügyben, ő az őrségparancsnok. Nem állít be őrnek, az biztos.
* Figyel közben az aranyhajúra, lassan végére ér vacsorájának. *
- Amúgy meg, mikor még régen én is rabszolga voltam itt, Dharren az elsők között volt, aki próbálkozott nálam, de kigyógyítottam a lelkesedéséből. Azóta kicsit olyan nekem, mintha a nagybátyám lenne. Pedig biztosan idősebb vagyok nála.
* Neveti el magát, mert hát, voltak dolgok. Az elején rossz volt még, végül valahogy, elvolt. Szerencséjére Xomorr hamar felkarolta és nem bánta, hogy szolgakánt másnál is "szolgált". A felesége lett, onnantól más már nem nyúlt hozzá. A gnóm kérdésére, amit a zöldbőrű felé vet, válaszol gyorsan. *
- Lustálkodik.
* De most ha Shauri végzett, feláll nehézkesen és elindul lassan a gyógyítói sátor felé. *
- Add az ép kezedet, karoljunk össze mint a vének és haladjunk lassacskán.
* Tudja, hogy minél előbb el kellene látnia azt a sebet, de a fürge tempó már nem megy neki, főleg így estére. Nemsokára ennek is vége lesz. *
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.04 20:44:47
- Köszönöm Daeros, de Azil és a többiek sokat segítettek. Nélkülük még mindig sülne az a sok hal, amit fogtak.
* Egyedül a fűszerezés volt, amit egyedül követett el, de az nem sok semmi. Jó érzék kell hozzá, ennyi. *
- Rendben Isurri, majd szólok, ha tudnál valamiben segíteni.
* Főleg ha majd megszületik a gyereke. Néha biztosan a kezébe adja majd, később pedig, valahogy le merné fogadni, hogy Isurri szívesen játszana vele. Főleg ha lány lesz. Elbabázgathatna vele. *
- Elhiszem, hogy utálod a saját fajtádat, de ettől még nem leszel "barát" a szememben Ugug. A sorsodról majd a vezér dönt, ha végre megmozdulsz majd.
* Végre leül Trodd és Learon is enni, Akheel is befut, szó szerint, majdnem repülve landol Learon mellett. Bizony elégedetten tekint végig a vacsorázókon, és egyre többen ülnek le enni. Vége annak az időnek, mikor nehezen került étel a törzs tagjai elé, és a halászatnak köszönhetően már változatosabb is. Hrothgaar is itt van már, látszólag kutya baja, de azért rajta tartja a szemét és kikever neki valamit a rosszullétei ellen. *
- Üdv Tharirin, és jó étvágyat. Örülök, hogy visszatértetek. Remélem nincsenek sebek rajtatok?
* Shauri még csak ezután fut majd be, addig Azil fordul hozzá kéréssel, meg persze dicsérettel. *
- Ugyan, én szinte csak a fűszereket tettem bele.
- Van persze. Dharren napközben hozott be egy nagy adaggal. Valami nőszemély hozta. Egy részét már fejben kiosztottam, Trodd és Dralg is kapnak belőle, meg az az idős gnóm. De még neked is jut belőle, nem fogsz fázni és nem töri a föld a derekad. Vacsora után kiosztom őket, a sátramban vannak.
* A másik kérdés hallatán hasára simítja a kezét, de most nyugton van a baba, nem rúgkapál. *
- Sokat mocorgott délután, erős lábai vannak, már most biztos. Érződik benne az elf vér.
* Viccelődik egy kicsit, majd figyelmét az Aranyhajúnak szenteli, megnézve a kezén lévő sebet. Felmarta a méreg a bőrt, eleven, csúnya. Nem kevés erőt vehet igénybe a lánytól, hogy elviseli még a fájdalmát. *
- Egyél, és ellátom a sebed hamar. A méreggel pedig majd foglalkozom később.
* Ugug szájalása hallatán már ő is felvonja a szemöldökét meglepettségében. El is neveti magát. *
- Öregszel Ugug, vagy sérült az agyad is. Amikor a sziklákat hordátok, legalább kétszer lett megmondva neked, hogy az én férjem a bárd, Xomorr. Ő is ott volt veletek, segített a kőhordásban. Talán még emlékszel, akkor tudta meg, hogy várandós vagyok. Örömében ugrált párat, majd hirtelen elesett és elaludt a földön. Akkor már a sokadik estén volt őrszem, kimerült volt. De most be van osztva, ki mikor őrködik. Most őrségben van odakint. A gyermekem is tőle van, mielőtt még ezt a témát kezdenéd el boncolgatni. Igen, annak ellenére, hogy a férjem félvér, tőle van a gyerek. Köszönhetően egy növénynek és némi kísérletnek, amiben egy tündér lány segített. Ő alkimista volt, értett a füvekhez, csak, már meghalt szegény, azóta.
* Eanna halála még mindig rosszul érinti, hiányzik neki, akit sajátjaként szeretett. De ezt a gondolatot elhessegeti magától. *
- Dharrenre ne számíts munka ügyben, ő az őrségparancsnok. Nem állít be őrnek, az biztos.
* Figyel közben az aranyhajúra, lassan végére ér vacsorájának. *
- Amúgy meg, mikor még régen én is rabszolga voltam itt, Dharren az elsők között volt, aki próbálkozott nálam, de kigyógyítottam a lelkesedéséből. Azóta kicsit olyan nekem, mintha a nagybátyám lenne. Pedig biztosan idősebb vagyok nála.
* Neveti el magát, mert hát, voltak dolgok. Az elején rossz volt még, végül valahogy, elvolt. Szerencséjére Xomorr hamar felkarolta és nem bánta, hogy szolgakánt másnál is "szolgált". A felesége lett, onnantól más már nem nyúlt hozzá. A gnóm kérdésére, amit a zöldbőrű felé vet, válaszol gyorsan. *
- Lustálkodik.
* De most ha Shauri végzett, feláll nehézkesen és elindul lassan a gyógyítói sátor felé. *
- Add az ép kezedet, karoljunk össze mint a vének és haladjunk lassacskán.
* Tudja, hogy minél előbb el kellene látnia azt a sebet, de a fürge tempó már nem megy neki, főleg így estére. Nemsokára ennek is vége lesz. *
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.04 20:44:47
2561. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-04 20:33:33
Üzenet elküldve: 2014-07-04 20:33:33
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Vacsora//
*Hát úgy tűnik, hiába ücsörög békésen, senki nem akar beszélgetős társaságot nyújtani neki. No ez még nem is baj, amíg tömheti a bendőjét, de miután lassacskán ezzel a tevékenységgel fel tervez hagyni, kezd megint bosszantó lenni a magány, főleg úgy, hogy ennyien vannak körülötte. Körbenézve igazából nem is tudja, kinek a társaságát keresse először, aztán elhangzik, mintegy varázsige, a bor szó. Erre pedig egy igen érdekes válasz érkezik (mármint nem a válasz az érdekes, hanem éppen az a hang...), melynek hatására Zrekil oldalra is pillant, és amit lát, az minden várakozását felülmúlja. Óriásra számított a hanghordozás és a tartalom alapján, de helyette egy zöldbőrűt pillant meg. Ez sok okból furcsa... Először is, ő is új arcként vonul be a gnóm tábori jegyzetei közé, tekintve hogy most látja először. Na de az még hagyján, viszont orkot is most lát itt először. Szóval van egy ork is a táborban (még mindig eggyel több, mint ahány gnóm volt Zrekil érkezése előtt, de hát...), akivel ráadásul még nem is beszélt. Na de utóbbin gyorsan változtatni is tervez, feltéve hogy az ork már megkapta a bort, és úgy tűnik nincs jobb dolga, mint hogy a gnóm társaságát élvezze. Feltápászkodik, és odasétál a kondérhoz, viszont a közhiedelemmel ellentétben nem repetáért megy, az szörnyen illetlen volna, hanem a zöldbőrűhöz trappol.*
- Üdvözletem, Zrekil Losef vagyok *köszön a szokásos módon, amit valószínűleg mindenki kívülről tud, akivel már életében szót váltott a gnóm. Azt a részt most lehagyja, hogy milyen mágiákat űz, hiszen az orkokról akaratuk ellenére elterjedt, hogy nem túl eszesek. A lényegre tér:*
- Te legutóbb is itt voltál? Mert nem láttalak... Mondjuk nem is nagyon figyeltem akkor, tucatnyi egyéb dolgom volt... meg ittam is bort, amitől eléggé elkábultam... szóval legutóbb nem volt alkalmam így megfigyelni a társaságot. Te mióta vagy itt? *vezeti szépen vissza az eredeti kérdéshez a dolgot. Lehet hogy hirtelen sokat és gyorsan beszélt, de hát egy ideje már nem volt alkalma szót váltani senkivel, és köztudottan frusztrált lesz, ha sokáig nem beszél. Az ilyet hajlamos egyszerre kidobni, mint a túl sok kaját a bendőjéből, csak ez nem olyan büdös.*
- Mi jót csinálsz errefelé? *ez is egy helyzethez illő kérdés, legalábbis úgy ítéli meg.*
*Hát úgy tűnik, hiába ücsörög békésen, senki nem akar beszélgetős társaságot nyújtani neki. No ez még nem is baj, amíg tömheti a bendőjét, de miután lassacskán ezzel a tevékenységgel fel tervez hagyni, kezd megint bosszantó lenni a magány, főleg úgy, hogy ennyien vannak körülötte. Körbenézve igazából nem is tudja, kinek a társaságát keresse először, aztán elhangzik, mintegy varázsige, a bor szó. Erre pedig egy igen érdekes válasz érkezik (mármint nem a válasz az érdekes, hanem éppen az a hang...), melynek hatására Zrekil oldalra is pillant, és amit lát, az minden várakozását felülmúlja. Óriásra számított a hanghordozás és a tartalom alapján, de helyette egy zöldbőrűt pillant meg. Ez sok okból furcsa... Először is, ő is új arcként vonul be a gnóm tábori jegyzetei közé, tekintve hogy most látja először. Na de az még hagyján, viszont orkot is most lát itt először. Szóval van egy ork is a táborban (még mindig eggyel több, mint ahány gnóm volt Zrekil érkezése előtt, de hát...), akivel ráadásul még nem is beszélt. Na de utóbbin gyorsan változtatni is tervez, feltéve hogy az ork már megkapta a bort, és úgy tűnik nincs jobb dolga, mint hogy a gnóm társaságát élvezze. Feltápászkodik, és odasétál a kondérhoz, viszont a közhiedelemmel ellentétben nem repetáért megy, az szörnyen illetlen volna, hanem a zöldbőrűhöz trappol.*
- Üdvözletem, Zrekil Losef vagyok *köszön a szokásos módon, amit valószínűleg mindenki kívülről tud, akivel már életében szót váltott a gnóm. Azt a részt most lehagyja, hogy milyen mágiákat űz, hiszen az orkokról akaratuk ellenére elterjedt, hogy nem túl eszesek. A lényegre tér:*
- Te legutóbb is itt voltál? Mert nem láttalak... Mondjuk nem is nagyon figyeltem akkor, tucatnyi egyéb dolgom volt... meg ittam is bort, amitől eléggé elkábultam... szóval legutóbb nem volt alkalmam így megfigyelni a társaságot. Te mióta vagy itt? *vezeti szépen vissza az eredeti kérdéshez a dolgot. Lehet hogy hirtelen sokat és gyorsan beszélt, de hát egy ideje már nem volt alkalma szót váltani senkivel, és köztudottan frusztrált lesz, ha sokáig nem beszél. Az ilyet hajlamos egyszerre kidobni, mint a túl sok kaját a bendőjéből, csak ez nem olyan büdös.*
- Mi jót csinálsz errefelé? *ez is egy helyzethez illő kérdés, legalábbis úgy ítéli meg.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10124-10143