//Lovaknál, majd tovább//
- Az attól függ, hogy az aktuális őr is kapásból emlékezett volna e rád, mint én. Na nem lőtt volna le, de sokáig kérdezősködött volna, hogy beengedjen.
* Nem nevet, mert ez az igazság. Voltaképpen Nymira jól járt azzal, hogy ő volt őrségben és nem valaki más, aki akkor még nem volt velük. Vagy olyan, akinek lukacsos az emlékezete.
Az istállóban pedig megáll nem messze a lánytól és a lovától, karba font kézzel és mit adnak a szellemek, elégedetten szemléli azt, amit lát. Kedveli ő is a lovakat, ahogy sokan mások is. A legtöbbeknek viszont csak egy eszközöz ez a jószág, hogy kényelmesen és gyorsan eljusson egyik helyről a másikra. Aki már kicsivel is többet foglalkozik a saját lovával, az "Lóember", s az embernek ló való. Ahogy mondta egy egyszerű ember, hiszen lóvá tesz az ember és emberré a ló. *
- Mondhatni igen, ők olyanok, akikre vigyázni kell. Chiari, bár jó nagy tenyerest lekever bárkinek és a térdével is jól bánik, mégsem harcos. Isurri sem kimondottan az, legalábbis nem fegyverrel. Leandana, nos, hm, ő. Ő egy kicsit más kategória, de remekül megértjük egymást fél szavakból, pillantásokból, amikor egy újoncot kell megnevelni.
* Ennek talán Kramlaf a megmondhatója. Megnézi magának a nagy csomagokat, amiket láthatóan könnyen vesz magára a lány. Nem veszi el tőle egyiket sem. Az csak akkor lenne udvariasság, ha nehezek lennének a csomagok és roskadozna alattuk. Így meg csak megsértené, hogy gyengének tartja a lányt egy kis cipeléshez. Aztán csak nézi a lányt, kívánatos közelségből. Mondjuk kecsein már meglegeltette a szemeit, nem is egyszer, de most a lány szemei lekötik minden gondolatát. Szépek, mi tagadás, mint majdnem minden nő szeme. A különbség mégis óriási. Nymira áll előtte ilyen szoros közelségben, ő meg csak egy gyarló férfi. *
- Önző vagyok és ígértél egy vállmasszírozást. Amúgy pedig szépnek tűnnek a lábaid még így is, hogy takargatod, nem venném a szívemre, ha megsérülnél.
* Tudna ő ettől szebbet is mondani egy nőnek, de most vagy ideje nincs rá, vagy hamisnak érezné, ha elmondaná, amit gondol. Ez nem derül már ki, mert Harath bukdácsol nem messze tőlük és toppan be a képbe. Ők távoznának, Harath pedig érkezik. *
- Harath. Mi az, te még nem pihentél le? Láttam Shauri szépen megsérült, most Chiari ápolja le a kezét. Szerintem biztosan nyoma marad ennek a sebnek.
- Elkísérem Nymirat az egyik szabad sátor felé, ha nincs más neked parancsban, dőlj le. Majd holnap szeretnék veled azért pár szót váltani. Szükségem lenne egy helyettesre az őrségben. Tudod, ha valamiért nem lennék rögtön kéznél, ilyen esetekre, váltásra. Te meg eléggé jól szót tudsz még érteni másokkal. Na de majd megbeszéljük még, rendben?
* Távozik is és viszi is a szép arcút magával. Valahová. A szabad sátrak felé, de közben hátha szerencséje lesz és más felé fordulnak majd, szándékosan. *