// Reggel //
*Hát túlzás lenne azt állítani, hogy jót aludt, meg azt is, hogy sokat. Sőt, a körülmények függvényében ez nem pusztán túlzás lenne, hanem egyenesen hazugság, mivel a sok alvás valahol egy fél napnál kezdődik, az elégséges annak a felénél, és nagyjából annak a felénél van az, amennyit a gnóm aludt. No de apja is mondotta, nem az a lényeg, hogy mennyit, vagy miért, hanem hogy hogyan! Azonban ez sem segít ebben a helyzetben, mivel álma eléggé zavart volt, folyton csak forgolódott, és csak álmosabbnak érzi magát, mintha ébren töltötte volna ezt a néhány órát. Na de hiába, valahogy a környezet (vagy épp a szellemek) tudatják mindenkivel, ha már nem akar többet aludni, és a gnóm úgy érzi, most már hiába forgolódik álmosan a fekhelyén, ez kevés lesz ahhoz, hogy újra álomba szenderülhessen. Enyhén kótyagosan felül, majd körbetekint, és amikor látása kitisztult, megkísérel két lábra állni... Nem mondhatni, hogy elsőre sikerül, és azt sem, hogy másodikra, viszont nem az út a fontos, hanem az oda vezető végeredmény... nem, ez nem így volt... Nem a fontos, hanem a végeredmény az úton... Nem a győzelmi részvétel, hanem a fontos... A csuda tudja, hogy volt már, egy a fő: a gnóm felállt.*
- Hát kezdődjék a nap *jegyzi meg, mintha csak magát próbálná meggyőzni, hogy annak a napnak, amit félholtan kezd, lesz bármi értelme. De végül is mihez kéne neki ébren lenni? Ma kap egy választ Kagantól, valószínűleg elhagyja a tábort, és hazamegy a toronyba az úton, amit már ezerszer végigjárt. Persze sok napot eltervezett már, és hány meg hány terv ment ezek közül a szemétbe... nagyjából mind. Viszont függetlenül attól, hogy van-e értelme tervezgetni a dolgokat, vagy nem, a gnóm úgy ítéli meg, hogy napi programja nem igényel tényleges odafigyelést. Sokkal inkább majd a következő napok, ha valóban eljut egyszer a városba. A terv, amit kiötölt olyan nagyszabású (és olyan sok pénzt igényel) hogy átlagos halandónak hasonló sosem juthat az eszébe. Vagy legfeljebb álomként... Zrekil pedig fogja ezt az álmot, és átcibálja a valóságba. Ennek a végiggondolása némiképp felélénkíti, így nem úgy mászik elő a sátrából, mint egy félholt, hanem szinte már frissen és üdén... És persze hova menne máshova, mint a tűzhöz? Ez egy biztos pont, ott nem tud elveszni, ott biztos megtalálják.*