// Reggel- Kagan//
* Nyáladzva, bosszúsan morogva botorkál ki az egyik félreeső sátorból a reggeli napfényre, szokásos szakadt, mocskos rongyaiban, "varázsbotjára" támaszkodva. Pár pillanatig csak bambán réved az égre, nyűgösen ropogtatja vaskos nyakát, széles hátát, aztán cammogó léptekkel indul meg, hogy egy dézsányi vízre leljen, miből merhet magának egy kupányit, s leöblítheti vele nyúzott, ocsmány pofáját- nem feltétlenül ebben a sorrendben.
A tábor már hangos a korán kelőktől, ám a vezírt, kihez indult, szerencsére még nem látja- mielőtt több hét után először elé állna, hogy tisztázzák helyzetét, inkább megmosná legalább zsírtól, nyáltól csatakos képét.
Útközben persze gyomra is megkordul, úgyhogy mindenekelőtt kerít magának valami ehetőt. Nem ő az egyetlen, mások is lődörögnek a kondér, s a vacsoramaradék körül, Ugug horkant is nekik valami köszönésfélét, aztán felnyalábol magának két megmaradt halat- kicsit állott már és szottyos, de még így is tökéletes. Közben persze lankadatlanul figyel, nehogy a gyógyító váratlanul felbukkanjon az egyik sátor mögül, s ráuszítson egy hordányi kőagyú óriást, vagy maga náspángolja el valami husánggal. Le sem ül, állva a maradék fölött túrja be mindet az utolsó falatig, s még tele a szája, de már indul is tovább, hogy ivó és fürdővizet keressen magának. A legegyszerűbb persze a folyó volna, de tudja a franc, hogy elhagyhatja-e az erődöt, vagy sem, így megteszi egy dézsa, vagy vödör víz is, a kút mellett. Tenyerével lecsutakolja pofáját, közben nyel is a hűs nedűből, szakállát, csapzott haját is bevizezi, aztán megrázza fejét, mint valami ázott vadállat.
Egészen felfrissült, máris határozottabb léptekkel indul meg a vezéri épület felé, bár maga sem tudja, hogy ott mitévő legyen, mivel még sosem járt odabenn. Nem volt hozzá mersze, meg persze oka sem, hogy betérjen, de ez minden bizonnyal így van rendjén. Még a végén úgy végezte volna, mint az a varázsló, ki a gödörben dekkolt egy ideig. Apropó, varázsló, vajon a gnómmal mi van, itt van még talán? Vele szívesen elbeszélgetne még, bohókás kis szerzet. Majd Kagantól megérdeklődi ezt is, úgy mellékesen, de saját helyzete és jövőjének ügye sürgetőbb ettől.
Megáll a bejárat előtt, aztán görnyedten vár mindaddig, míg valaki útba nem igazítja a vezér felé, vagy ami még jobb lenne, addig, míg Kagan maga nem tűnik fel a színen- ebben az esetben gurgulázó hangon szólítja meg. *