//Darel//
*Nem ismeri a mágust annyira, hogy tudja, hogyan képes még bajba kevernie magát, ő maga csak feltételezi, hogy nem tesz semmi meggondolatlanságot, s hogy tanult a tegnapi esetből. A harcos megjegyzésére, csak vállat von.*
- Meglehet, de az is, hogy már ott ül a kapu aljában, s minket vár, hogy minél hamarabb induljunk. Tegnap este már nagyon menni akart.
*Találgathatna még napestig is, megtudni úgyis csak akkor fogják, ha kilépnek majd az istállóból és elindulnak a keresésére.
Hátát a deszkának dönti, egyik lábát fel is húzza, hogy jobban támaszkodjon, közben a maradék szénát szedegeti ki a hajából, miközben beszél, majd várakozik a fiú válaszára. Néhány szál, ellent próbál mondani kezeinek érintésére, s csak még jobban belegabalyodik hajába. Valószínű, hogy csak egy fürdő következtében fogja tudni kiszedni, s ezért egy sóhajt hallat. Egyidejűleg a fiú válaszával. A kérdésre csak nagyokat pislog, majd tekintete a nyeregre téved. Termetes az már biztos, és valószínű, hogy nehéz is. Kis gondolkozás után megszólal.*
- Vinném, de akár itt is hagyhatnánk, ha ma úgysem lovagolunk. Egy nap pedig a nélkül még nem a világ vége.
*Próbálkozik továbbra is, hiszen innen, ha minden igaz, akkor már csak két nap a kikötő. Ott pedig hajóra szállnak, s elutaznak a parányi szigetre, ott sem kell lovagolni, ha csak a fiú nem ragaszkodik hozzá, bár szerinte felesleges.
Látszólag a nyeregkérdésben alul marad egyelőre. Egy halovány ígéretet kap, hogy majd kipróbálja. Egyszer, valamikor. Vállait ismét megvonja, ha a fiú nem is látja. Nem tudhatja, hogy Solaras milyen nevelést kapott, bár látszólag igen jót, hogy ilyen hamar képes volt gazdájának fogadni a harcost, és, hogy ilyen engedelmes. Idővel mind ketten rá fognak jönni, hogy mi is jó a másiknak.*
- Nem sürgetni akartalak, csak amúgy úgy megjegyzem. Meg mondjuk nem is egyszerű ahhoz hozzászokni, meg irányítani, meg…*Mosolyog a fiúra, mikor visszafordul, majd csak legyint.* - Ha ma úgysem utazunk rajta, akkor a nyereg sem töri annyira.
*A felvetésre csak bólogat, majd kifordul a karámból, és elindul kifelé az istállóból. A reggeli fény, most nem olyan napsütéses, mint az előző napokon. Néhány kósza felhő tarkítja a kék eget. Az ajtóban megáll, hogy szétnézzen a táborba, elsősorban a mágust kutatja. Először is a kaput nézi, ahol az előbb feltételezte, hogy lehet, de nincs ott. De innen sehol máshol sem látja.*
- Van esély rá, hogy már elment volna?
*Ha a harcos közben kiért mellé, akkor felnéz rá, úgy teszi fel a kérdést.*