// A tűznél //
* A Daeros nevű embert nem kellett győzködni, ment az magától is a Hatujjúhoz, s pár lépéssel lemaradva, de cammogó léptekkel az ork is beéri őt a reggeli maradékánál. Egyelőre bölcsebbnek látja ő is, ha nem zavarja a Szellemjárót evés közben, addig elácsingózik ő magában, oldalát, szőrös hasát vakarászva szüntelen. Lassan nem ártana már egy fürdés, a bolhák, s a rongyaiba száradt mocsok a szokottnál jobban kezdi már szúrni.
A nő tanácsát véletlenül sem utasítaná vissza, igaz már reggelizett egyszer, de nála a zabálás sosem okoz gondot. Letámasztja díszes botját, s ismételten felnyalábol mancsaival 1-1 jókora húsocskát, hogy felváltva tömje velük rusnya pofáját. Gurgulázva, nagyokat nyelve tünteti el a falatokat, épp akkorra végez velük, mire a Szellemjáró is saját reggelijével. Még körbenyalja száját, agyarairól lepiszkálja a fennakadt cafatokat, s közben érdeklődve hallgatja a nőstényt. *
~ Szivola?~
* Fut át agyán a kósza kérdés, és értetlenségét palástolni sem tudja, jól látszik arcán, s kikerekedett szemein, hogy fogalma sincs, az miféle. Ezt persze nem teszi szóvá, sőt, hamarost el is felejti, ahogy a Szellemjáró saját helyetteséül, főnöknek nevezi ki. Erre büszkén felhorkan, kihúzva magát, izmait megfeszítve pózol Daerosnak, meg az óriásnak, kik útitársai lesznek. *
- A rusnyaképű elvezet a tetemhez, Ugug meg megnézi magának, hogy mi az. Talán egy darabot haza is hoz belőle. Az óriás meg... * Itt résnyire szűkülnek vérvörös íriszei, láthatóan fogalma sincs, hogy mire kell a benga, hisz a zöldbőrű nem az a fajta, ki ne tudná magát megvédeni. * - ... elkísér minket. * Inkább csak ismétli a nőstény szavait, az a biztos.
Az, hogy a Hatujjú mit intéz még Daerossal már nem igazán érdekli, inkább csak csendben bambul, s addig is azon a szivola nevű valamin töri fejét. Hiába, ilyen nevű lidércre, vadállatra nem emlékszik népének regéiből, vagy írásaiból- amiből valljuk be nincs sok-, de majd ha látja felismeri, hogy mi is lehetett az, mielőtt kimúlt volna. Ha kell a Szellemek segítséget kéri majd.
Mikor a nő távozik, Ugug magához veszi botját, s végignéz a sebhelyes képűn, meg az óriáson. Néhány szekundumig tanakdodik magában, hogy mi is kellhet nekik az útra, de rájön, hogy azt sem tudja, hogy hová mennek.*
- Daeros, milyen messzire megyünk?
* Ő igazából jól bírja étlen-szomjan, s minden holmija, fegyvere itt van nála, így felőle máris indulhatnak, ha a másik kettőnek megfelel a dolog. *