//Riadó idején ~ Hrallh tornya//
*Hát válaszával bizton nem fog sikert aratni, elég kettősre sikeredik.*
-Jólesik.
*De ábrázata inkább tűnik csalódottnak és nemtetszőnek.*
~Jól vagyok, hát nem látják?!~
*Háborog kicsit magában. De a logikát érti, így el is tudja fogadni. Kicsit más szemszögből talán most már nyugodtabban viseli.
Bólint, hogy elfogadja az érvelést, már ami a paranoid vonalat illeti. Hisz ő is ezt mondta, csak kicsit közhelyesre sikeredve.
Idő pediglen nem adatik több a társalgásra. Felcsattog a toronyba ezek szerint, de hiába. Legalábbis a riadalmat cáfolja az őrszem, a lány. Ámde, ha azt veszi, hogy amúgy is beszélni akart volna vele, hát íme a lehetőség. Igaz mögötte érkezik az aggodalmaskodó Nymira is. Ha tudná, miért nem előzte meg, és miért zárkózott fel mögé oly szorosan, nevetne. A gondolatok pláne, olykor azonban a tettek olvasása is homályos számára, így nem látja át. Jobb is így.
Már épp válaszolna, mikor az őt "üldőző" Nymira hátrálva és furán viselkedve bejelenti távozását. Vagyis engedélyt kér vagy mi, de ez részletkérdés. Eltörpül azon tények mellett, hogy szöget üt viselkedése Harrnak. Szemével a választ kutatva ide -oda pislant a két nőszemélyre. Majd persze biccent a távozónak, és úgy fordul egy nagy sóhajjal, vagy csak levegővétellel a "szeretőjéhez". Hiszen kicsit nagyon zavarban van, hiába, nincs mibe kapaszkodjék. No azért észlelte azt is, hogy mikor a torony falánál kihajolt, a lány mozdulata és szemének rebbenése ijedtségről tanúskodott. Igen, olykor meg nagyon is jól megy a szemrezdülésből való "olvasása" a jeleknek. Ilyen ez a "szakma".*
~Egyszer fent, másszor fent.~
*Somolyog magában. Egyszóval immár kettecskén leledzenek a toronyban, a kilátás csodaszép, a naplemente hamarosan eljő. De még mindig nem tudja hányadán állnak, azaz hányadán áll ő maga a lánnyal.*
-A Kapu erős, nem töri át semmi. *Magabiztos állítás, nyugodt, mély hangon. Mi másért trécselne itt és ott lent nőcikkel, ha nem így lenne? Ez is egy jel ugyebár.*
-Felderítik az erdőt, csak néhány orvlövész az, nem orkok. Engem elhajtottak, mintha nem bírnám el a kardot!
*Csepegteti az információkat egymás után egy kis személyes sértődöttségéről is szólva. Közben a mézbarna szemeket kerüli, csak futólag érintkezik pillantásuk. Fél talán, vagy csak előbb magában kell dűlőre jusson?*
~Elfogadjam, vagy taszítsam el?~
*Ez a kérdéskör pereg agyában közben. Utóbbival ugyanis teljesen új életet teremthet magának. Előbbivel pedig saját énjének visszaszerzését nyerheti. Legalábbis a lehetőséget.*
-Ne aggódj, nem vagyok hímes tojásból. Elegem van már abból, hogy mindenki óv és mentesít a feladat alól. Jól vagyok.
*Hogy miért szegény szerencsétlen Shaurira zúdítja keserűségét, hogy nem száz százalékos még, nem tudja. Csak úgy kibukik belőle, nem ártó szándékkal.*
-Ne haragudj! Te nem tehetsz semmiről. Csak tudod...
*Néz most végre a másik szemébe megenyhülve.*
-Hogy lehet, hogy leestem arról az átkozott gyilokjáróról? Én?! A falmászókirály!
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.12 13:55:17