//MÁSNAP KORA DÉLUTÁN//
*szerencsére azok után, hogy sikerült az orvlövész ügy végére pontot tenni már eseménytelen a nap. Leszámítva persze a tündér ordibálását. De azt Lea elintézi annyival, hogy csak és kizárólag vizet kaphat, azzal a címszóval, hogy így legalább életében egyszer hosszabb időn át józan marad. Meg aztán Valian hamar abba is hagyja a dolgot - a saját szerencsékére.
Az éjszaka éppoly eseménytelenül telik, mint a másnap reggel is. Lea pedig nemigen dugja ki a sátorból az orrát, hacsak nem keresi valaki. Amolyan "csajos" napot tart, fürdőt vesz, utána tetőtől talpig illatos olajjal keni be magát, rendbe rakja körmeit, fésülködik. Igazából mindez akár öncélú cicomázásnak is tűnhetne, ha nem kellene felkészítenie Cessa testét.
Szomorú feladat, mindazonáltal hosszú idő után ez lesz az első olyan temetés, melyet nem sebtiben kell elvégezzenek, úgy, hogy a fagyott földbe próbálnak kellően mély sírokat ásni - mint a múlt télen is -, aztán már menni is tovább. Nem, most úgy lesz, ahogy annak lennie kell!
Előveszi az ilyenkor viselt fehér színű, vörössel hímzett selyemtunikát, és megfogja a kis dobozkáját, melyben a szükséges kellékek vannak. Továbbá vesz még a kútból vizet is, tiszta fehér anyagot.
Mivel Cessa csak nemrég lehelte ki a lelkét ezért végtagjai kissé merevek, de ez nem okoz problémát addig igazából amíg Lea lemosdatja a testet, sőt némi könnyebbséget is jelent, hiszen nem kell szorosan összezáródó tagokkal erőlködni. A mosdatás a rituálé része, mert Cessa jó ideje feküdt már, úgyhogy nem nagyon koszolta magát össze.
Némán vetkőzteti le - vagyis vágja le róla a ruháit -, majd némán mosdatja. Aztán mikor ezzel végez akkor a kulcscsontra és a karokra elkezdi felkarcolni szent rúnáikat - no nem olyan elnagyoltan, mint Badumir hátára még a város alatti táborban - végül pedig becsavarja a magával hozott tiszta, fehér anyagba és az egyik oldalt végig összevarrja - merev karjait a derekához, lábait pedig egymáshoz kötözi. Az öltések aprók, a vörös cérna pedig remek kontrasztot mutat a fehér vászonnal. Csak Cessa arca marad ki egyelőre, lezárt szemhéjaira pedig szemeket fest. A rítus régről maradt rájuk, a test a Szellemek számára érdektelen, viszont a hátramaradóknak jól esik látni, hogy szerettükről még utoljára gondoskodnak.
Mikor végzett mindennel, akkor rendet rak a sátorban, és kihord mindent, ami már felesleges. Csak Cessa marad állatbőrökön, arra várva, hogy fivére és nővére megérkezzen, hogy utána a testről is gondoskodjanak, hiszen Szelleme már őseik Szelleme mellett pihen. Lea is magára hagyja hát...
Miután minden holmiját eltette már a kezét mossa a kútnál. Közben abban reménykedik, hogy Kaganék még azelőtt megérkeznek, hogy Cessa nagyon bűzleni kezdene...*