//Kagan//
*Pedig ha Lea fogdosná még Kagant egy ideig, akkor a férfi minden bizonnyal megfelelő hangulatba kerülne, csak éppen most van egy csomó egyéb dolguk is. Ezeknek fényében elengedi a családi bizsut, de azért csak tovább nevetgél.*
- Egyébként meg pont azért kell megtanuld uralni! És akkor nem pörkölöd le a szőrt a saját seggedről! Csak azokéról, akikéről te akarod, és akkor, amikor akarod!
*mondja már némiképp komolyabb hangot megütve, még a heherészést is beszünteti erre az időre.*
//TEMETÉS + BEAVATÁS//
*A tábortűzhöz érve a szemfülesebbek kiszúrhatják, hogy bár szokásos öltözékét viseli, de valahogy mégis más az egész. Hasonló, nagyon hasonló, de feltűnő lehet a sok furcsa mintájú folt. A régebbiek tudják, hogy az nem más, mint odaszáradt vér, azt is tudják, hogy kitől, vagy mitől származik. A Szellemeknek szánt áldozatok vére, sokszor állaté, de sokszor a legyőzöttek közül kiválasztottak, és feláldozottak vére. A hóna alatt is van egy nem túl nagy bőrhenger, hogy ez mit rejt az egyelőre még titok marad - legalábbis az újoncoknak.
Szép számmal gyűltek össze a tűz körül, régiek, újak egyaránt. Borostyánszínű tekintete hamarjában végigszalad az arcokon.*
- Szomorú kötelességünknek kell eleget tenni ma.
*szólal meg kellően hangosan, hogy az minden fülhöz eljusson. Nem kiabál, éppen csak annyira emeli meg a hangját, hogy a csevegők elhallgassanak és rá figyeljenek. Egyébként is elég mély, és reszelős a hangja, de ha még kicsit meg is emeli akkor általában figyelni szoktak rá.
Vár pár pillanatot, időt hagyva mindenkinek, hogy felhagyjon az eddigi tevékenységével és rá figyeljen. Ha úgy ítéli meg, hogy kellő figyelmet kap, akkor folytatja*
- Mától Cessa és Valian is Ősienk Szelleme mellett vigyázza a mi lépteinket. A testüket itt hagyták. Miután a Szellem eltávozik nem több a test, mint egy üres kardhüvely. Szellem nélkül mit sem ér.
*náluk a test, mint olyan nem fontos, a Szellem az, amitől a puszta húsból lesz valaki, ezért aztán ritkán temetnek földbe, mivel amúgy sem járnak a test nyughelyét meglátogatni.*
- Harath, és Kramlaf, kérlek, hogy hozzátok ki a sátorból a két tetemet. A többiekkel addig átmegyünk a máglyához, melyet Azil és Morwon rakott.
*biccent a két óriás felé, majd jobbjával az említett farakás felé mutat. A tűz körül van pár fáklya is, ezek közül egyet felvesz és meggyújt, majd biccent Kagan felé, hogy tegye ő is ugyanezt. Végtére is Cessa az ő húga volt, joga van neki meggyújtani a tüzet - vagy Isunak, ha elődugja az orrát. Amúgy általában Lea dolga - Valian esetében ugyebár az lenne -, de ezért viszi magával ő a másik fáklyát.
Míg Harath és Kramlaf elmegy a két testért, addig a kis csapat bőven odaér, Lea pedig még elmondja gyorsan, hogy hogyan is rendezzék el őket. Ha minden sikerült, akkor folytatja a beszédet.*
- Az ő haláluk azonban valami újnak a kezdete is egyben. Egy régebbi kor elenyész a testükkel együtt, hiszen törzsünk számtalan új taggal gyarapodott, akik méltónak találtattak arra, hogy megkapják a Rúnát.
*felemeli a jobb karját, alkarjában ott van belekarcolva a Rúna, felemeli, hogy mindenki láthassa, hogy miről van szó. Minden törzstag viseli, ki itt, ki ott, Lea speciel a karján, de Kagan a mellkasán, ki hova kéri. Ez a Rúna nem sokban különbözik a Thargodrymekétől, csupán pár vonással kiegészítették az után az Éjszaka után.*