//TEMETÉS + BEAVATÁS//
*Miután a testeket elhelyezték a máglyán hamarosan fellobbannak a lángok. Néhány percig nem szólal meg, arcán narancsszínűre festik a táncoló lángok. Azon morfondírozik, hogy igaza volt Valiannal kapcsolatban, ugyanis a tündér teste hamarabb lángra kap, mint Cessáé. Más esetben talán elmosolyodna ezen, de most csak nézi a fekete, csillagfényes égboltot nyaldosó lángnyelveket. Nem lép hátra, pedig ott, ahol ő áll meglehetősen meleg van, szinte égeti az ő arcát is.
Mivel a kis csapat a tűz mellett így aztán lassú, kimért léptekkel indul el a máglya mellett.
Először Isurii előtt áll meg a régiek közül, neki bólint, ez nagyjából azt jelenti, hogy "hozhatod". Sokszor előfordult már, hogy Isu ilyenekben segített neki, nyilván most sem okoz neki gondot az, hogy kötelet vessen a direkt erre a célra vásárolt fehér kecskegida nyakába és ide vezesse. Eleve a Szellemek áldozatául szánták az állatot, ezért a többitől elkülönítve tartják Lea sátrától nem messze, körülbelül egy percet vehet igénybe az, hogy a lány idehozza a szelíd, kézhez szoktatott jószágot. Lea nagyjából körbe is érhet, mire Isu visszaérkezik.
Aztán sorra sorra megáll azok előtt, akik ma beavatásra várnak. Nem szól, csak hosszan az illető szemébe néz, majd a kezénél fogva fél lépésnyit előrébb húzza. Ezen megmozdulása nyomán aztán ezek egy kicsit előrébb állnak, mint a törzstagok, vagy mint azok, akik nem most kapják meg a Rúnát.
Mikor Chiari előtt halad el, akkor egy pillanatra megáll, tekintete az asszonyéba fúródik, körülbelül ennyit kérdez tőle némán: bírod? Látott terhes nőt eleget, és tudja nagyon jól, hogy ilyen előrehaladottan ez már nem áldott állapot, hanem nagyon is teher. Pláne itt álldigálni.
Elég Chiari egy fejmozdulata, hogy igen, vagy nem. Amennyiben nem akkor aprót biccent állával, az elf sátrának irányába. Ha igen, akkor Lea bólint. Mindkét esetben egy pillanatra arcára kúszik egy biztató mosoly, aztán gyorsan visszatér az ünnepélyes és sokkal kevésbé barátságos arckifejezése.
Brennus előtt is megakad egy pillanatra, körülbelül abban a pillanatba, hogy az a fejét tapogatva eszmél, és talpra áll. Természetesen mivel ő mozgásban van ezért látta az egész intermezzót, míg a többiek nem valószínű. Tekintve, hogy minden bizonnyal őrá néznek. A borostyánszínű szempár ezúttal Brennus tekintetét keresi, ismét ott van benne a ki-nem-mondott kérdés: menni fog? Ha Brennus úgy érzi, hogy legyőzi a fejfájás, meg a látomások, vagy bármi, ami korábbi sérüléséből adódik, akkor most lehetősége van odébb menni, és ott folytatni a delirálást.
Túl régóta készülnek már a beavatásra, és túl régóta tolódik már, ahhoz, hogy most megengedhessék maguknak, hogy egy gyengélkedő harcossal foglalkozzanak. Nem fognak senkire csúnyán nézni, akinek egészségi állapota nem engedi meg azt, hogy itt ácsorogjon. Ezért is volt ez a kis közjáték Chiari és Brennus előtt. Remélhetőleg mindenki ismeri a saját határait, és nem kezd felesleges hősködésbe. Bár ezügyben Chiariban inkább bízik, mert asszony, a férfiak szeretnek megdicsőülni hülyeségek miatt is. Harath előtt elhaladva Brennus és Chiari felé biccent, hogy a félvér tudja azt, hogy figyelni kell a férfira, és ha baj van, akkor azonnal segíteni tudjon anélkül, hogy különösebben megzavarnák a szertartást.
Mikor visszaér eredeti helyére, akkor Kaganhoz fordul, és nyújtja neki az eddig a hóna alatt fogott bőrhengert. Azt kiterítve előkerül belőle egy recés pengéjű áldozótőr és egy kisebb, keskeny pengéjű kés. A kettő nyilvánvalóan egy "készlethez" tartozik, hiszen ugyanolyan ékkövek díszítik a nyelüket. Elveszi a kisebbiket, és Kaganra néz.*
- Befogadja őket a törzsed?
*a rituálé részeként kérdezi meg ezt a törzsfőtől, aki nyilvánvalóan igenlő választ ad, ha ezt megkapta akkor lép oda az első beavatásra váróhoz, aki Kramlaf.*
- Hűségedért hűséget kapsz. Kéred?
*újra felemeli jobb karját, hogy Kramlaf közelről láthassa a Rúnát. Ha a válasz ezúttal is igenlő, akkor Lea belekarcolja a szerzetes bőrébe is azt, oda, ahová az kéri. Precízen és gyorsan "nyúzza" meg a bőrt, nem célja felesleges fájdalmat okozni, egy célja van, hogy a seb gyógyulás után örök bélyegül szolgáljon.*