//Rantinrod Essage; Dalwiron Aganesh; Dharren Tinshyth – Kapu, illetve azon túl//
*A talaj. Egy törpe mondta nem is olyan rég, hogy a föld, amit taposunk, az nem fog eltűnni, hanem csak van, és ez mindig így is lesz. Hogy a téma miből is jött fel, az nem teljesen tiszta, de hát a fogadóban volt, ott nem sűrűn szokott tiszta emlékké nőni a kép. Minden esetre úgy tűnik mindenki ezzel az alapelvvel számol, tekintve hogy egyrészről mással nem is lehet számolni, egyébként meg csak egy olyan, esetenként paranoid alaknak, mint Wandar, juthat eszébe ilyen felvetés. Már legalábbis ő úgy gondolja, valami ilyesmi vetülhetett fel az agyában, amire ez a válasz érkezett. Láthatólag az, aki ezt az erődöt építette, szintén hitt a föld abszolútumában, mi több, egy dombra építette azt, ezzel biztosítva, hogy ha el is tünedezne mégis, alattuk azért valami biztosan maradjon. Valamelyest jó érzés, hogy egy ily módon bebiztosított erőd felé baktat éppen. Ráadásul egy sátorvároson keresztül teszi ezt, ami nem tudja miért, de valami okból biztosan előnyös. Odaérve a kapuhoz bár a száját csukva, de a fülét azért nyitva tartja, melynek jelzései szerint többször is elhangzik a rejtélyes-nomád-vagy-barbár-vezér-egyéniség neve, azaz immár Kagan, bár ezt a nevet nem fogja használni semmiképp, amíg ő maga be nem mutatkozik. De ez a dolog még várat magára, ugyanis az elhangzottak szerint a főnök házon kívül van. A kapu felől elhangzik a vasóriás neve is, bár abból hamarosan csak annyi marad meg, hogy egy furcsán dallamos, három szótagú név. Ráadásul beinvitálják az erődbe a csapatot, ezért el is indul, persze a vasóriást követően – már amennyiben az szintén elindul. Ha így lesz, és a D-betűs-nevű-vasbőrű is követi a csapatot, hellyel kínálják őket, méghozzá egy kapu melletti sátron belül (?). Ekkor felvetül egy kis dilemma, mégpedig hogy eddig is ült, méghozzá egy ló hátán, tehát ezt az egyébként egyre kényelmetlenebb helyzetet meg kell szüntetni ahhoz, hogy a „vendéglátójuknak” engedelmeskedhessen.*
- Ügyes voltál, pahripa!
*Bár ezt Letrion Wandar sohasem tudja meg, talán megéri megemlíteni, hogy lehet, hogy e szavak váltották ki hátasából, hogy ne szúrjon ki vele még egyszer, valamiképp megzavarva ügyes-bajos leszállását, amit így gond nélkül elvégezhet. Amint követve a többieket leül, egyből kérdések sorozata célozza meg őt, és a másik lovag-jelöltet, melyekből valószínűleg egy párat Wandarunk úgyis elfelejt. Felismerve, hogy ezúttal rajta a sor a szájjártatáson, egyből kamatoztatja is az ezzel kapcsolatos tapasztalatait:*
- Hmm-hmm... *próbál összeszedni néhány kérdést* Nevem Lethrion Wandahr. Az íjhoz éhrtek leginkább, kahrdhoz valamelyest. Hmm. Ezen kívül konkhét mestehrségem nincs, alkalmi munkákat vállaltam eddig. Többnyire „elméleti” dolgokhoz éhrtek. Hmm, egy ideje önálló döntéseket kell, hogy hozzak, báhr élesebb hahrci helyzetben nem sűhűn voltam.
*Éppenséggel nem a leghatásosabb reklámszöveget adta elő, illetve lehet többet is elárulhatott volna, de igazán ennyi jutott az eszébe.*