//Isu//
*Nem is számított másra Isutól, mint arra, amit előad. Egy ideig persze még hagyja vergődni, még azt is hagyja, hogy megakadályozza a távozásban. Hangosan nevet. Aztán pedig a nevetés mosollyá szelídül.*
- Ugye tudod, hogy nem fogom beküldeni, ha ennyire nem akarod?
*bár sokan annak gondolják, de Lea cseppet sem kegyetlen, és nem akar mindenáron kitolni másokkal, pláne, hogy Isu a barátnője, a legjobb barátnője. Azt szeretné, hogy barátnője prütyköljön egy jót, ezzel is minél gyorsabban elfelejtve Daerost.*
- Esetleg a tegnapi jövevényt? Ekkora szerszáma van!
*mutatja a kezeivel, hogy Gorn szerszáma kábé csecsemőnyi, háromkilóhatvan, és ötvenkét centi. De ezt már természetesen csak viccnek szánja, hogy még utoljára felháborítsa Isut, mielőtt tényleg távozik.
//Chiari//
*a sátorból kilépve egyből elpárolog a vidám hangulata, tekintete szinte egyből Chiarit keresi, és meg is találja a tűz körül üldögélni és a vacsorán lamentálni. Ő meg azon lamentál, hogy elmondja-e, hogy a bárd meghalt, vagy netán inkább kitaláljon egy mesét, hogy lelépett? *
- Chiari, gyere velem kérlek.
*arcán semmi érzelem nem látható, még a szempillája sem rezzen, legalábbis addig nem, amíg odébb nem vonja az elfet a mindent halló fülektől, a gyógyító saját sátrába. A hír, amit közölni akar csak és kizárólag Chiarira tartozik, bár hamarosan úgyis mindenki számára nyilvánvaló lesz. Ha másból nem, hát Chiari reakciójából. A sátorban leülteti valahová, melléül. Most is hozza magával azt a ragacsos bűzt, ami a dögök elégetése közben beleivódott a ruháiba, hajába. Bár Isu kimosta a térdén a sebet azért az piszkosul húzódik, így kissé biceg.*
- Megtaláltuk Xomorrt.
*nem hagy Chiarinak túl sok időt arra, hogy mondjuk reménykedni kezdjen*
- A Szell Meghalt. Egy medve támadhatott rá, nem sok maradt belőle. Sőt, szinte semmi.
*ez már valószínűleg az a pont lehet, amin az elf kellőképpen kiakad, viszont Lea ha már belekezdett, akkor be is fejezi*
- A medve megdöglött, méregtől. De nemtom, hogy ez hogyan történt, hogy van-e összefüggés, vagy hogy milyen méreg lenne. A tetemet elégettük, hogy ne pusztuljon el több vad.
*Lea inkább tárgyilagos, semmint kíméletes, de egy halálhír sosem lehet kíméletes, pláne ha rosszkor érkezik, mert ez rosszkor érkezett. Itt van nála a Xomorrtól maradt, megrágott nyelű tőr, de ezt egyelőre nem adja oda, leginkább azért nem, hogy Chiari ne tudjon kárt tenni magában valami szentimentális baromságtól vezérelve - nem mintha a gyógyítói sátorban nem lenne elég szúró-vágószerszám.
Chiari kiborulásának mértékétől függ az, hogy Lea meddig marad vele. Ha úgy látja jónak, akkor erőnek erejével belediktál majd egy nyugtató-altató főzetet. Mindenképpen oktrojálja a pihenést, kivéve akkor ha mondjuk vacsorafőzéssel próbálna vigasztalódni, ha nem akkor természetesen ő gondoskodik arról, hogy legyen vacsora - ami kimerülne abban, hogy mindenki kap egy nyársat és egy darab szalonnát, meg kenyeret, hogy süssék meg. Bárhogy is lesz egy idő után magára hagyja Chiarit, mert az élet nem áll meg. Van sajnos még bőven dolga, és egy fürdést is be kell iktasson. Ha a gyógyítónak valamire szüksége van, akkor azt természetesen megkapja.
//Kagan és a többiek//
*miután letudta Chiarit elindul a dolgára, mindenek előtt a medvebőrnek néz utána, amit azonban Kagan már nagyon ügyesen intézett, így erről le van a gond. Egy rövid pillanatig nézi csak a küzdő - gyakorlatozó - nőstényeket, majd már megy is tovább Kaganhoz. Nem szól neki semmit, csak bólint neki, jelezve, hogy Chiari dolgát elintézte, meg Kagan amúgy is éppen beszélgetésben van egy harcosnak kinéző nővel, és a kapunál megismert gnóm asszonysággal. Az utóbbi mosolyt csal Lea arcára, utolsó mondatát pont el is csípi.*
- Leandana a ma éjszakára ígérte a szállást, és az összes utána következőre, ha tetszik neked itt. És Leandana puha bőröket és meleg takarókat is ígért a vénséges lábaidra Néne!
*a vénasszony már valami úton-módon a kapu előtt belopta magát Lea szívébe, ezért is ajánlott neki kvártélyt, és ehhez természetesen jár a koszt is. A koszt már mondjuk neki is jó lenne, meg az a forró fürdő amire már órák óta áhítozik.*