//fürdőzés//
*nem nagyon van jobb érzés annál, mint ha lemoshatja az ember magáról azt a füstszagot, ami szúrós szagú, és már majdnem olyan ájerbe, burkolja azt, akinek ruháiba, hajába ivódik, hogy egy ritkán ganyézott sertésistálló is elbújhat mellette. De a kellemesen simogató forró víz, és az illatos szappan ezt hamar eltünteti, mondjuk Leá kétszeri szappanozás után is érzi, így harmadjára már bevet egy kefét is - amivel amúgy Kagan szokta levakarni magáról a saras vért csata után - és addig dörgöli a bőrét, amíg vörös nem lesz. Ezen a ponton azonban arra a következtetésre jut, hogy ez már kissé beteges, és csak ő dramatizálja túl. Mert az kizárt, hogy ennyi szappanozás után még érezni lehessen. Merthogy tényleg nem is lehet.
Mivel a víz lassan elhűl, ezért itt az ideje annak, hogy Lea kikászálódjon. És például puszta kíváncsiságból megszámolja azt, hogy Kagan mennyi pénzt is adott nekik. Bár egyelőre a vezér adakozó kedvét sem tudja mire vélni, pedig a hajának mosása közben elgondolkodott rajta. Fésülködés közben meg már arra jut, hogy a "miért" nem is érdekli, csak a "mennyi" az, ami érdekes. Megfésült haját becsavarja egy tiszta, száraz, direkt erre a célra rendszeresített hímzett szélű, vastag, fehér anyagba, majd pucéran, még nedves bőrrel végignyúlik a fekhelyen és kiönti maga elé az erszény tartalmát, és számolgatni kezdi annak tartalmát. Kicsit megdöbben, hiszen a városi bevásárlás alkalmával ennek a felét kapta csak, pedig akkor a törzsnek kellett vásárolni, meg Kagannak azt a páncélt, amibe azóta is minden nap belefeszíti drabális testét.
//Isuhoz készülvén//
Miután végzett a számolgatással, és némiképp túllépett a döbbenetén is addigra pont meg is szárad. Ezt meg kell vitassa Isuval, ha másért nem, hát azért, hogy barátosnéja is ledöbbenhessen azon, hogy a fivére ma milyen jótét lélek. Csak amiatt tanácstalan kicsit, hogy mit vegyen fel, hiszen kedvenc nadrágja egyrészt lyukas, másrészt büdös, harmadrészt meg a sátor előtti kupacban szellőzik. Matat egy ideig aztán csak rálel valami bokáig érő köntösre, amit egy kellemes karavánfoszogatás után kapott. Ronda is, meg hordhatatlan is, de legalább roppant gazdagságot feltételez a viselőjéről. Talán ha egyszer viselte eddig, és akkor is megállapították, hogy sérvet fog kapni, ha minden nap hasonlókat hord, no meg a fenekébe is óhatatlan, hogy beálljon egy-egy drágakő azok közül, amit rávarrtak az epeszínű anyagra. Szerencsére van hozzávaló hegyes, kunkori orrú papucs is, csak, hogy a kép teljes lehessen. Lea pedig már előre röhög magán, ahogyan ebben a szerelésben végigvonul majd a táboron. Talán be kéne gyakoroljon valami nagyon felsőbbrendű arckifejezést is. Ehhez viszont kell a csiszolt tükör. Ő pedig nagyon jókat röhög ezen...*