//tábortűz - Syoud//
*Syoud bámészkodik egy keveset, hiszen valszeg neki is újdonság még egy ilyen erőd - amiről eddig maximum ha a legendáikból hallott -, a fallal és az állandó épületekkel. Lea a maga részéről már kezd megbékélni a dologgal, de azért továbbra is szívesebben alszik sátorban. Sokkal jobban szereti egy sátor éjjeli neszeit, mint egy fa-, vagy kőépületéit.
Az elf felsorol pár nevet, talán mert reménykedik abban, hogy megúszták élve az elmúlt időszakot. De Lea nem igazán tud megnyugtató hírekkel szolgálni.*
- Brennus félholtan érkezett, majd miután erőre kapott valami küldetésről meg álmokról beszélt Kagannak és lelépett. Szerintem túl nagy ütést kapott a fejére, vagy túl erősre sikerült a gyógyító főzet, hogy mindenfélét látni kezdett.
*ha valaki, hát akkor Lea tökéletesen tisztában van azzal, hogy vannak szerek amik eufóriát, hallucinációkat idéznek elő, ő maga is alkalmazza ezeket, de általában csak a Szertartás során. Bár akkor is jóformán csak azért, hogy adjanak a dolognak egy kis "pikantériát".
Az Engriffre tett megjegyzésre nem reagál különösebben, csak egy mosolyt ejt meg az elf irányába, és közben megállapítja magában, hogy a gnóm kinézete bizony sokaknak furcsa, sőt Engriffen kívül szinte mindenkinek. De ugyebár ők nem alkimisták, hogy tudják azt, hogy ezek az alkimista lét velejárói. Lehet, hogy valójában Myrka sem vénasszony, csak a túl sok alkímia miatt lett olyan az arca, mint egy rémült szőlőszem - ami a mazsola?
Amíg Syoud táplálkozik addig Lea leül mellé, hogy kicsit kifújja magát a nagy rámolás után. A többiek számára nemigen van most semmi feladat, így aztán parancsokat sem oszt. Nyilván mindenki feltalálja magát és csinál ami jólesik neki. Rewa például jól tenné, ha rápihenne az esti párbajra, illetve Gorn is, ha befejezte a tűzifa hasogatását, de ez persze opcionális. Neki mindenesetre jól esik kicsit leülni, mert elég hamar kifulladt most is - csakúgy, mint akkor, amikor megtalálták Xomorr tetemét. Hogy a többiek itt lebzselnek az nem érdekli igazán, végtére is ha Syoudnak olyan mondandója lenne, amit nem akar az egész törzzsel megosztani, akkor csak szólt volna.
A térdére könyököl, úgy támasztja meg az állát, és közben hallgatja maga mellől azt, hogy az elf hogy tömi a majmot. Aztán, mikor az befejezte akkor feléje fordul, hogy meghallgassa azt is, hogy mit ad elő. Ahogyan kerekedik a történet úgy rázza a fejét, leginkább azért, mert nem tudja elhinni, hogy a város ennyire érdektelen legyen ha a saját parasztjairól, megélhetéséről van szó.*
- Ki fog ezek után megbízni ezekben?
*már persze ami a parasztokat illeti, akik a terményeikért cserébe jogosan várhatnak legalább egy minimális védelmet.*
- Kagan kiküldött pár embert, arrafelé...
*int abba az irányba, amerre a termőföldek vannak, amiket el kell foglalni ahhoz, hogy minél kevésbé legyenek a városi piacokra szorulva. Ehhez azonban elengedhetetlen az, hogy a parasztok nyugalomban művelhessék a földet, és bármikor védelemért fordulhassanak hozzájuk.*
- Földművest és harcost is, kiküldök valakit, hogy szóljon, hogy tartsák nyitva a szemüket. Mi nem engedhetjük magunknak meg azt, hogy tojjunk mindenre, ami a falainkon kívül történik. A városnak fala sincsen, lehet, hogy elegendő katonájuk se akad. Arra bezzeg van eszük, hogy az egyszeri vándort vegzálják...
*ezt az utolsó mondatot már főképpen magának mondja, hiszen elég élénken él még az emlékei között az, amikor Kaganékat meg akarta motozni valami túlbuzgó városi katona abban a reményben, hogy lopott holmit talál náluk.*