*Először nem tudja, értenie kéne-e amit Kramlaf teli szájjal mond, de aztán elmagyarázza érthetően is, így nem kell visszakérdeznie. Ráadásul Wandar az útbaigazítást, és az utasítást is sikeresen értelmezi.*
- Hrendben van.
*A válaszra (valami hasonlóra) számított, már hogyha épp azt feltételezte, hogy a másik belemegy a dologba. *
- Pehrsze, nem gond. *Legalábbis reméli.* Na, jó munkát!
*Aztán minden további nélkül megindul felkeresni azokat a bizonyos szekereket. Esetleg körbekérdez a dolog iránt, és amennyiben az említett bőrpáncél előkerül, tovaindul a raktárnak nevezett objektum felé. Ott lerakodja az árut a helyére, majd előkeresi a papírosokat. Talál köztük nem is egyet, amin nincs, vagy csak kevés írás van. Azzal még el lehet bánni könnyen. Egybe összehajtja azt a néhány papírt, amit kiszemelt, és elrakja batyujába, ami azóta is rajta van, de most kellhet is, mivel abba vannak beleírva az emlékeztetők, amiket papír híján jegyzetelt le. Azután megindul egyenesen a nagycsarnokba, aminek a nevét botrány kimondani –már számára. Lerakja a batyut, és nekiáll tüzet rakni. Viszonylag hamar kész vele, innentől már csak néha kell egy pár fát rakni rá. Ezután, ha talál asztalt, és széket (éppenséggel az sem zavarja ha pont valami vezéri ülőhelyet fog ki, mivel ilyesmik nem tűnnek fel neki) na meg akkor is, ha nem, nekiáll összeszedni mindazt ami történt a vadászaton.
~Vajon mennyire pontosan kéne megírni? Mint egy naplót, vagy lehet úgy mint egy történetet? Esetleg enyhe túlzásokkal.~ Aztán úgy dönt, ha legendát akar csináltatni belőle a vezér, majd szól, ő most leírja csak azt, ami történt. Persze nem a teljes igazságában, ahogy mondta korábban a vezér: „a szerencsétlenkedést ne”. Persze ezzel kihúzhatná a saját nevét az egészből teljesen. Nevek. Azoknak kell kihagyni majd helyet, nem tudja mindet ugyanis. Dátum...
Lassan nekikezd, és ahogy írja, előjönnek az emlékek is, szinte egyáltalán nincs szükség a jegyzékére. Nagyjából a harmadánál az ajtó kinyílik, de csak Kramlaf az. Gondban lenne, ha a vezér máris ideért volna. *
- Épp most éhrtem oda a... A feléhez, nagyjából. Köszönöm, de megoldom.
*Igazából majdnem „csapdához”-t mondott, mivel bele volt merülve a történetbe annyira, hogy egy pillanatra félreértse a „hol tartasz” kérdést. Ám a valódi helyzetet nézve elég különös válasz lett volna.*
- Elintézted, amit kéhrtem?
*Érdeklődi, nem is azért, mert nem hiszi, hogy megcsinálta a másik, csak ugye ezt őrá bízták, és Wandarnak mindig fél szeme rajta van a giotinon, ha az a feje fölé kerülhet. Elcsevegne egyébként szívesen, sőt, mivel enyhén fókuszzavaros típus, könnyen el is terelhetik a figyelmét a dolgáról, ám most ha kapott választ, visszafekszik a papírosába. A később beérkező alakra felnéz, biccent egyet, ám ha az nem intéz hozzá közvetlenül szavakat, úgy hagyja, hogy Kramlaf válaszoljon neki. Esetleg ha beszélgetnek, és érdekes a téma, akkor hallgatózik, ami ugye megint a figyelme elveszítése.*
A hozzászólás írója (Letrion Wandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.16 23:28:21