// Tábortűz //
*Most már csak a kis tündérük dolga marad függőben, úgy hiszi a részleteket majd későbbiekben még alkalmuk lesz átbeszélni. De eddigre már megérkezik az elf szeretője is, ki a vacsora hírét hozza. Habár az illatok minden bizonnyal már megelőzték a hírhozót, mégis felpillant büszkén csillogó szemekkel a mellé lépő nőstényre egy mosoly kíséretében.*
-Ami jár az jár, igaz, kis vadászom?
*Kacsint fel majd természetes mozdulattal "tűri", hogy az elf mellé üljön, s vállának dőljön. Mi sem természetesebb ennél ugyebár.
Egy pillanatra elhallgat, hiszen megpillantja az osonó Szerzetesüket, de aztán tesz-vesz tovább, mintha mi sem történt volna. Fedezi. Kíváncsi ő is a reakcióira. De az ezt követő hirtelen felgyorsuló történésekre nem lehet felkészülni, sem lereagálni kellő időben. Főként a hozzá bújó Shaurival nem. Mégis felpattan a villanó penge láttán, "lerázva" magáról a lányt, s bizony az ő agyát is elborítja a lila köd. Magából kikelve ránt fegyvert, de íjat s szegezi a torzsalkodókra közvetlen közelről, a tűzön át. Így nincs kardtávolságra, mégis a tűzereje és tapasztalata miatt jajj annak, aki túl merész vagy ostoba, hogy most rátámadjon vagy tovább harcoljon.*
-ELÉG legyen!? Megvesztetek?!
*Ellentmondást nem tűrőn csattan fel, talán még a Nagycsarnok falainál is hallhatják. Fenyegetőn mered rájuk villámló tekintettel és nyílvesszővel felhúzott, kitartott íjával rajta halálos vesszővel.*
-Hát elment az eszetek? Most indulunk portyázni, tartogasd vérszomjad arra. *Címzi Brennusnak.* Te meg ne játssz a tűzzel, maradj távol tőle!
*Rendezi le a két mamlaszt füstölögve. Adott esetben ölne is, de mégiscsak egy Thargodar az egyikük. Íját csak akkor ereszti le, ha már elült a bonyodalom, s mindenki tágult a másiktól. Plusz őt sem fenyegeti semmi vész, mert most már azt sem zárja ki.*
-Shauri.
*Szólítja fel távozásra a lányt. Ha így fest a helyzet, nemes egyszerűséggel még mindig magában szitkozódva, és mérgelődve távozik.*
-Komolyan, mint a veszett kutyák. Szellemekre! Mindkettőt végig kéne korbácsolni Amon Ruadh lábáig.
*Mondatja vele a düh. Igen, a törzs életében elfogadott a keménység, a brutalitás, még a halálig menő küzdelem is adott esetben. De nem az orvtámadás a másik kárára. Tisztára, mint a megboldogult Valian. Ha nem lenne Thargodar vér, megeshet sündisznót készít belőle, főleg úgy, hogy páncéljától is megszabadult már. Mondjuk ilyen közelről még a páncél sem életbiztosítás egy ilyen lövővel szemben, mint a félvér. Egyszerűen nem fér a fejébe, mi zajlik le ilyenkor a delikvensek agyában. De most nem is tud tisztán gondolkodni, annyira fojtogatja a méreg legbelül.*
-Ki kell eresszem a gőzt, vagy felrobbanok.
*Mondja menet közben szeretőjének. Talán a nőszemély tud rajta segíteni ötlettel, szavakkal csitítani vagy érintésével nyugtatni. Hiszen az elfek köztudottan értenek az idomításhoz, az állatokhoz. És látható, hogy nem mindig oly nagy a határ ember -félelf -állat között.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.25 19:33:18