Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 197 (3921. - 3940. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3940. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-15 20:16:23
Üzenet elküldve: 2015-01-15 20:16:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, balra el! //
*Mikor Kagan az új kalandjukról beszél, Ryrinnak valami megfoghatatlan módon csillogni kezd a szeme. Emlékszik még azokra az időkre, mikor egy pegazus, Zión hátán szállva küzdött az ellenséggel. Legendákba illő kép volt, amint a páncélján megcsillant a meleg déli napsugár, s bárki látta, megcsodálta. Talán Thargarodban újra hős lehet, újra küzdhet valami igaznak vélt ügyért!*
~Rajtam nem fog múlni a siker!~
*Bólint a vezér szavaira, s ezzel adja tudomásul, hogy megértette az első "parancsot". A társaira emeli a tekintetét.
Gabrien magas, vélhetően lomhább, mint ő, viszont igen erős lehet. Kiváló lesz vele harcolni.
Moranshe nő. Egy nappal korábban pont arra vágyott, hogy az oldalán harcolhasson, most pedig meg is kapta. A pusztán túlról, ahonnan jött Ryrin, ismert jó néhány női lovagot, s míg a férfiak az ügyesség mellett az erőt választják a harcuk során, addig a hölgyek a gyorsaság és a könnyített vértezet hívei. Valamennyi, akit ismert, mind félelmetes harcos volt, sok férfi társát meghazudtolva.
Vajon kit választana Ryrin ellenfélnek egy csatában? A termetes izompacsirtát, vagy a fürge szépséget? Talán, mire a küldetésről visszatérnek -ha visszatérnek-, választ tud majd adni erre a kérdésre. Nem mintha tervezne valakit is ellenségként, sokkal inkább az út során látottak alapján fog választani.
Moranshera pillantva elmosolyodik, majd ő is elindul a kijárat felé, hogy felkészüljön az útra.*
//Néhány perc múlva - udvar//
*Nem csak Ryrin várta a megbeszélés eredményét. Tenmin éppen úgy lelkes volt az itt maradásukat illetően. Neki ez kellő nagy kaland már így is! Életében nem látott erődöt ilyen közelről! Bár, még csak tizenhat esztendős, így nincs vele elkésve.*
-Néhány társammal feladatot kaptunk. Annyit tudok egyelőre, hogy nyugatra indulunk a hegyekbe, hamarosan. Ha sikerrel járunk, akkor az lehet a maradásunk záloga.
*Széles vigyor telepedik a kölyök arcára.*
-Én is megyek?
*A lovag megrázza a fejét és mivel tudja, hogy az ifjút lelombozná egy egyszerű "nem", így feladatokat ad neki.*
-Ezúttal nem. Felnőttél Tenmin, mostantól a saját utad kell járnod. Szövetségesként és testvérként továbbra is itt leszek, s te a fegyverhordozóm maradsz, de az út, amin járunk, az mától fogva különbözik.
*Kis szünetet tart, hogy megfigyelje, milyen hatást váltottak ki a szavai az elf ifjúban, de egyelőre még kíváncsian figyeli.*
-Maradj, s ismerkedj! Tedd hasznossá magad, jelentkezz őrségre, bánom is én! Csak hallgass a vezérre és ne csinálj semmi bajt. Elleszel itt, nem?
*Mosolyodik el, miközben megsimítja a szőke buksit.*
-Most azonban segítened kell még nekem, mert sürget az időm.
*Tenmin szerencsére egyáltalán nem szomorú. Látja a lehetőséget bátyja kalandjában és most először úgy érezheti, hogy felnőtt és itt az ideje felelősségteljes döntéseket hozni.*
-Mit segíthetek?
*Kérdezi, miközben szemébe gyökeret ver az elszántság. Jól esett neki, hogy Ryrin végre felnőttként kezeli.*
-Segíts a lovászfiúnak, s nyergeljétek fel a lovam. Ha sikerült, vezessétek az erőd falai elé, a kovácsműhelyhez. Én ott leszek, hogy magamra öltsem a páncélom.
*Tenmin bólint, majd két különböző irányba indulnak és végzik a dolgukat.*
*Mikor Kagan az új kalandjukról beszél, Ryrinnak valami megfoghatatlan módon csillogni kezd a szeme. Emlékszik még azokra az időkre, mikor egy pegazus, Zión hátán szállva küzdött az ellenséggel. Legendákba illő kép volt, amint a páncélján megcsillant a meleg déli napsugár, s bárki látta, megcsodálta. Talán Thargarodban újra hős lehet, újra küzdhet valami igaznak vélt ügyért!*
~Rajtam nem fog múlni a siker!~
*Bólint a vezér szavaira, s ezzel adja tudomásul, hogy megértette az első "parancsot". A társaira emeli a tekintetét.
Gabrien magas, vélhetően lomhább, mint ő, viszont igen erős lehet. Kiváló lesz vele harcolni.
Moranshe nő. Egy nappal korábban pont arra vágyott, hogy az oldalán harcolhasson, most pedig meg is kapta. A pusztán túlról, ahonnan jött Ryrin, ismert jó néhány női lovagot, s míg a férfiak az ügyesség mellett az erőt választják a harcuk során, addig a hölgyek a gyorsaság és a könnyített vértezet hívei. Valamennyi, akit ismert, mind félelmetes harcos volt, sok férfi társát meghazudtolva.
Vajon kit választana Ryrin ellenfélnek egy csatában? A termetes izompacsirtát, vagy a fürge szépséget? Talán, mire a küldetésről visszatérnek -ha visszatérnek-, választ tud majd adni erre a kérdésre. Nem mintha tervezne valakit is ellenségként, sokkal inkább az út során látottak alapján fog választani.
Moranshera pillantva elmosolyodik, majd ő is elindul a kijárat felé, hogy felkészüljön az útra.*
//Néhány perc múlva - udvar//
*Nem csak Ryrin várta a megbeszélés eredményét. Tenmin éppen úgy lelkes volt az itt maradásukat illetően. Neki ez kellő nagy kaland már így is! Életében nem látott erődöt ilyen közelről! Bár, még csak tizenhat esztendős, így nincs vele elkésve.*
-Néhány társammal feladatot kaptunk. Annyit tudok egyelőre, hogy nyugatra indulunk a hegyekbe, hamarosan. Ha sikerrel járunk, akkor az lehet a maradásunk záloga.
*Széles vigyor telepedik a kölyök arcára.*
-Én is megyek?
*A lovag megrázza a fejét és mivel tudja, hogy az ifjút lelombozná egy egyszerű "nem", így feladatokat ad neki.*
-Ezúttal nem. Felnőttél Tenmin, mostantól a saját utad kell járnod. Szövetségesként és testvérként továbbra is itt leszek, s te a fegyverhordozóm maradsz, de az út, amin járunk, az mától fogva különbözik.
*Kis szünetet tart, hogy megfigyelje, milyen hatást váltottak ki a szavai az elf ifjúban, de egyelőre még kíváncsian figyeli.*
-Maradj, s ismerkedj! Tedd hasznossá magad, jelentkezz őrségre, bánom is én! Csak hallgass a vezérre és ne csinálj semmi bajt. Elleszel itt, nem?
*Mosolyodik el, miközben megsimítja a szőke buksit.*
-Most azonban segítened kell még nekem, mert sürget az időm.
*Tenmin szerencsére egyáltalán nem szomorú. Látja a lehetőséget bátyja kalandjában és most először úgy érezheti, hogy felnőtt és itt az ideje felelősségteljes döntéseket hozni.*
-Mit segíthetek?
*Kérdezi, miközben szemébe gyökeret ver az elszántság. Jól esett neki, hogy Ryrin végre felnőttként kezeli.*
-Segíts a lovászfiúnak, s nyergeljétek fel a lovam. Ha sikerült, vezessétek az erőd falai elé, a kovácsműhelyhez. Én ott leszek, hogy magamra öltsem a páncélom.
*Tenmin bólint, majd két különböző irányba indulnak és végzik a dolgukat.*
3939. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-15 20:03:49
Üzenet elküldve: 2015-01-15 20:03:49
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallhra fel, előre!//
*Bár rendszeresen vizsgálja, és felméri környezetét, előfordul, hogy épp a papírt bámulja (főleg amikor ír rá) így a ti kettőtökre először fel kell néznie, hogy úgy találja, hogy a vezér épp őrá néz, és többek között neki is intézi mondandóját.*
- Hrendben.
*Kezdett örülni, hogy megmarad végül az írnoki pozíciónál. Bár nem túl mozgalmas egy munka, de simán megéri ebből élni, na meg ott a tény, hogy mindig képben van az ember a vezetőség körül folyó eseményekről. Bár lehet, hogy ez csak amolyan passzív munka, amit csak olyankor kell csinálnia, ha egyébként nem olyasmi dolga van, mint... Mint ami dolga lesz most. Hogy micsoda, arra kíváncsi, ám merné állítani, hogy ő a második legrövidebb idő alatt legtöbb posztot, és titulust váltott szerencsés egyén az erőd falain belül. Az első helyezést pedig, az elhangzottak szerint, Kaiyko érte el, aki nagyjából ugyanannyit számolhat, mint Wandar, csak alig több mint egy nap alatt. És mi a jutalom eme teljesítményért? Na igen, ez esetben hősünknek jobban kéne vigyáznia.
Ráadásul az új feladatot neme gyedül fogja végezni, hanem a frissen érkezett Leróval. Nem, jut eszébe, inkább a Kán nevet használja ha szükséges, mert az előbbivel komplikációk adódhatnak. Nem érzi szükségét, hogy felé nézzen, látta már amikor ő volt a színen. Igazából tekintete – amíg nem kell írni – az aktuális kihallgatottat követi, ám megpillant valamit, amit elsőre nem tud hova rakni. Magától író toll. Tehát ezért nincs szüksége a lánynak (valami Isuri volt a neve, nem?) erre a tollra, mert van neki egy saját önműködő varázstolla! Egy kicsit tovább nyikorgatva koponyája tartalmát, gyanút fog, hogy a toll talán teljesen ártatlan, inkább a lány az, aki képes azt így működésre fogni. Ám további irkálni való elvonja eme felfedezésről a figyelmét.*
*Bár rendszeresen vizsgálja, és felméri környezetét, előfordul, hogy épp a papírt bámulja (főleg amikor ír rá) így a ti kettőtökre először fel kell néznie, hogy úgy találja, hogy a vezér épp őrá néz, és többek között neki is intézi mondandóját.*
- Hrendben.
*Kezdett örülni, hogy megmarad végül az írnoki pozíciónál. Bár nem túl mozgalmas egy munka, de simán megéri ebből élni, na meg ott a tény, hogy mindig képben van az ember a vezetőség körül folyó eseményekről. Bár lehet, hogy ez csak amolyan passzív munka, amit csak olyankor kell csinálnia, ha egyébként nem olyasmi dolga van, mint... Mint ami dolga lesz most. Hogy micsoda, arra kíváncsi, ám merné állítani, hogy ő a második legrövidebb idő alatt legtöbb posztot, és titulust váltott szerencsés egyén az erőd falain belül. Az első helyezést pedig, az elhangzottak szerint, Kaiyko érte el, aki nagyjából ugyanannyit számolhat, mint Wandar, csak alig több mint egy nap alatt. És mi a jutalom eme teljesítményért? Na igen, ez esetben hősünknek jobban kéne vigyáznia.
Ráadásul az új feladatot neme gyedül fogja végezni, hanem a frissen érkezett Leróval. Nem, jut eszébe, inkább a Kán nevet használja ha szükséges, mert az előbbivel komplikációk adódhatnak. Nem érzi szükségét, hogy felé nézzen, látta már amikor ő volt a színen. Igazából tekintete – amíg nem kell írni – az aktuális kihallgatottat követi, ám megpillant valamit, amit elsőre nem tud hova rakni. Magától író toll. Tehát ezért nincs szüksége a lánynak (valami Isuri volt a neve, nem?) erre a tollra, mert van neki egy saját önműködő varázstolla! Egy kicsit tovább nyikorgatva koponyája tartalmát, gyanút fog, hogy a toll talán teljesen ártatlan, inkább a lány az, aki képes azt így működésre fogni. Ám további irkálni való elvonja eme felfedezésről a figyelmét.*
3938. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-15 19:21:52
Üzenet elküldve: 2015-01-15 19:21:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
// Gödör! //
*Nem várt sem köszönetet, sem hálálkodást. Teszi a dolgát a maga módján, ennyi az egész. Így az apró bólintás, és tekintetük találkozása sem zökkenti ki. Még mindig tartja a könnyű súlyú leányt, aki meglepő erővel tartja magát. Ezt megjegyzi azért. Mindez egyetlen pillanat tört része, s a jelre azonnal elereszti a másik csuklóját, hogy szabadon "szálljon" a Gödörbe le. Megplepő magabiztossággal ér talajt. Ezt is "felírja" magában. Maou is kap egy pillantást, de amúgy töprengőn néz egy darabig lefelé, maga előtt karba font kézzel, de nem szól. Ha a másik nyelve nem ered meg, ő aztán már kibeszélte magát mára. Aztán hirtelen elfordul, és a tűz irányában távozik.*
// Tűznél //
*A tűznél lévőket biccentéssel üdvözli, aztán a kondérhoz lép, és szed magának. Bőségesen megreggelizik majd. Ekkortájt érhet oda Ethea is, s ő a kezében lévő elég nagy merőkanállal mutat egy irányt csak úgy szótlan, sótlan, de kellően kitűnhet, ahogy szétvetett lábakkal egy nagyobb tányérral kezében, teljes vállszélességgel kiáll a "porondra". Ha pedig nem, hát a kajával együtt azt is megemészti majd.
Aztán az "ágrólszakadt" madárka is megérkezik, ki máris Chiarit keresi. Kagan nem lazsál, annyi szent. A méricskéléssel már esetében is bőven túl van, hisz volt ideje ott a Nagycsarnokban, míg oldalvást a háttérben ücsörgött. Aztán egy ötlete támad. Hát közelebb lépdel hozzájuk, de előbb a pásztorhoz szól.*
-Trodd, a kecskék?
*Nézéséből látszik, hogy arra kíváncsi adnak -e tejet, egészségesek, miegymás. Igaz a választ alig megvárva máris fordul odébb, hogy Jamenitára lecsapjon.*
-Előbb mesélj magadról és társaidról.
*Inti magával Jamenitát. A tüzet megkerülve helyet foglal, amennyiben amaz követi, és az elf asszony is elengedi. Mert a félvér kíváncsi az ő történetére is, hiszen idejekorán távoznia kellett. Még nem ismeri, ahogy a többiekkel való viszonyát és ismeretségének történetét sem.
De időközben az óriás és a szerzetes beszéde üti meg fülét, mibe bizony ő is beleszól.*
-Azil jól beszél, "Kiskakas".
*Ejti el csak úgy maga elé beszélve, de mindenki számára érthetően és hallhatóan. Sőt, az utolsó szót éllel szólva, mintha a "kalapácsöklű"-t mondaná, mely jelzőt szívesen használja vagy hallja vissza az amúgy jóravalónak megismert férfi. Lehet feszültséget szülnek szavai, együtt Aziléval, de szívéből szól.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.15 19:24:06
*Nem várt sem köszönetet, sem hálálkodást. Teszi a dolgát a maga módján, ennyi az egész. Így az apró bólintás, és tekintetük találkozása sem zökkenti ki. Még mindig tartja a könnyű súlyú leányt, aki meglepő erővel tartja magát. Ezt megjegyzi azért. Mindez egyetlen pillanat tört része, s a jelre azonnal elereszti a másik csuklóját, hogy szabadon "szálljon" a Gödörbe le. Megplepő magabiztossággal ér talajt. Ezt is "felírja" magában. Maou is kap egy pillantást, de amúgy töprengőn néz egy darabig lefelé, maga előtt karba font kézzel, de nem szól. Ha a másik nyelve nem ered meg, ő aztán már kibeszélte magát mára. Aztán hirtelen elfordul, és a tűz irányában távozik.*
// Tűznél //
*A tűznél lévőket biccentéssel üdvözli, aztán a kondérhoz lép, és szed magának. Bőségesen megreggelizik majd. Ekkortájt érhet oda Ethea is, s ő a kezében lévő elég nagy merőkanállal mutat egy irányt csak úgy szótlan, sótlan, de kellően kitűnhet, ahogy szétvetett lábakkal egy nagyobb tányérral kezében, teljes vállszélességgel kiáll a "porondra". Ha pedig nem, hát a kajával együtt azt is megemészti majd.
Aztán az "ágrólszakadt" madárka is megérkezik, ki máris Chiarit keresi. Kagan nem lazsál, annyi szent. A méricskéléssel már esetében is bőven túl van, hisz volt ideje ott a Nagycsarnokban, míg oldalvást a háttérben ücsörgött. Aztán egy ötlete támad. Hát közelebb lépdel hozzájuk, de előbb a pásztorhoz szól.*
-Trodd, a kecskék?
*Nézéséből látszik, hogy arra kíváncsi adnak -e tejet, egészségesek, miegymás. Igaz a választ alig megvárva máris fordul odébb, hogy Jamenitára lecsapjon.*
-Előbb mesélj magadról és társaidról.
*Inti magával Jamenitát. A tüzet megkerülve helyet foglal, amennyiben amaz követi, és az elf asszony is elengedi. Mert a félvér kíváncsi az ő történetére is, hiszen idejekorán távoznia kellett. Még nem ismeri, ahogy a többiekkel való viszonyát és ismeretségének történetét sem.
De időközben az óriás és a szerzetes beszéde üti meg fülét, mibe bizony ő is beleszól.*
-Azil jól beszél, "Kiskakas".
*Ejti el csak úgy maga elé beszélve, de mindenki számára érthetően és hallhatóan. Sőt, az utolsó szót éllel szólva, mintha a "kalapácsöklű"-t mondaná, mely jelzőt szívesen használja vagy hallja vissza az amúgy jóravalónak megismert férfi. Lehet feszültséget szülnek szavai, együtt Aziléval, de szívéből szól.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.15 19:24:06
3937. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-15 19:19:58
Üzenet elküldve: 2015-01-15 19:19:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A tűznél//
- Szia Syould!
*Már el is feledkezett a fehér hajú elf férfiről, aki annyira megtetszett neki. Mellé húzódik, nem tolakodóan, csak annyira, hogy a közelében legyen, a szemeibe néz, és elkezd vigyorogni.*
- Hogy aludtál?
*Közben Chiari is hozzá szól, és kénytelen odafigyelni. Nem mintha valami baja lenne a nővel, pont ellenkezőleg, nagyon kedveli, de a tündér lánya nem szereti levenni a szemeit a férfiról, aki tetszik neki.*
- Rendben, jó ötlet! Magamtól tanultam a legtöbbet, szóval lehet, hogy hiányos, vagy éppen rossz a tudásom, bár eddig senkit sem öltem meg. Sajnos a gazdám ritkán hívott tanárt, de elvárta tőlem, hogy sebeket kötözzek.
*Rántja meg a vállát, majd rögtön visszafordul az elf felé, hogy közben az ő kérdésre is válaszoljon, csak azért hogy tudjon valamiről beszélgetni vele: persze ha egyáltalán válaszolni fog.*
- Eddig minden jó, itt sosem unalmas az élet, ugye? Legalábbis én így vettem észre.
*Mikor a férfi a nénikén viccelődik vele nevet, de halkan odasúgja a fülébe.*
- Azért ne bántsd nagyon szegényt, még a végén megátkoz.
A hozzászólás írója (Tiupan Deretur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.15 19:20:55
- Szia Syould!
*Már el is feledkezett a fehér hajú elf férfiről, aki annyira megtetszett neki. Mellé húzódik, nem tolakodóan, csak annyira, hogy a közelében legyen, a szemeibe néz, és elkezd vigyorogni.*
- Hogy aludtál?
*Közben Chiari is hozzá szól, és kénytelen odafigyelni. Nem mintha valami baja lenne a nővel, pont ellenkezőleg, nagyon kedveli, de a tündér lánya nem szereti levenni a szemeit a férfiról, aki tetszik neki.*
- Rendben, jó ötlet! Magamtól tanultam a legtöbbet, szóval lehet, hogy hiányos, vagy éppen rossz a tudásom, bár eddig senkit sem öltem meg. Sajnos a gazdám ritkán hívott tanárt, de elvárta tőlem, hogy sebeket kötözzek.
*Rántja meg a vállát, majd rögtön visszafordul az elf felé, hogy közben az ő kérdésre is válaszoljon, csak azért hogy tudjon valamiről beszélgetni vele: persze ha egyáltalán válaszolni fog.*
- Eddig minden jó, itt sosem unalmas az élet, ugye? Legalábbis én így vettem észre.
*Mikor a férfi a nénikén viccelődik vele nevet, de halkan odasúgja a fülébe.*
- Azért ne bántsd nagyon szegényt, még a végén megátkoz.
A hozzászólás írója (Tiupan Deretur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.15 19:20:55
3936. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-15 19:17:45
Üzenet elküldve: 2015-01-15 19:17:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// A tűznél-Chiari, Kramlaf, meg a többiek //
* Valahogy Ena olyan, mint a tavaszi szellő borult időben. Tőle mindig szebb az idő. Sajnos amit Chiaritól hall, nem újdonság, gyanítja, hogy mint Valiannál, most is neki kell segítenie. *
- Jól van. Azért itt vagyok, ha mégis kellenék. -
* Persze nem maradhat ki a megtépázott szerzetes sem a beszélgetésből. Azil, bár helyteleníti, ami történt nem fordul el a másiktól. *
-Háty mekvatyok köhönöm széppeh! -
* Válaszolja, utánozva a másik beszédét, ám szemében egy kis szikrát látni a kérdést hallva. Komolyan felel. *
- Nem Kram, nem török pálcát feletted, mert nem tudom a dolgokat. Jó embernek ismertelek meg, de ez a vér, a te kezeden szárad. -
* Néz komolyan a másik szemébe. *
- Nem vagyok nagy harcos, de még én is láttam, hol lépted át a győzelem, és a gyilkosság határát. Lehet a Medve nem volt jó ember, de neked nincs jogod felülbírálni a Kör szabályait. -
* Fejezi be mondandóját az óriás. *
* Valahogy Ena olyan, mint a tavaszi szellő borult időben. Tőle mindig szebb az idő. Sajnos amit Chiaritól hall, nem újdonság, gyanítja, hogy mint Valiannál, most is neki kell segítenie. *
- Jól van. Azért itt vagyok, ha mégis kellenék. -
* Persze nem maradhat ki a megtépázott szerzetes sem a beszélgetésből. Azil, bár helyteleníti, ami történt nem fordul el a másiktól. *
-Háty mekvatyok köhönöm széppeh! -
* Válaszolja, utánozva a másik beszédét, ám szemében egy kis szikrát látni a kérdést hallva. Komolyan felel. *
- Nem Kram, nem török pálcát feletted, mert nem tudom a dolgokat. Jó embernek ismertelek meg, de ez a vér, a te kezeden szárad. -
* Néz komolyan a másik szemébe. *
- Nem vagyok nagy harcos, de még én is láttam, hol lépted át a győzelem, és a gyilkosság határát. Lehet a Medve nem volt jó ember, de neked nincs jogod felülbírálni a Kör szabályait. -
* Fejezi be mondandóját az óriás. *
3935. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-15 17:58:10
Üzenet elküldve: 2015-01-15 17:58:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
* Egyelőre nincs sok teendője az óriásnak. Reméli, hogy nincs véletlenül itt -ami kiárt, hisz ameddig itt van, addig legalább nincs a kinti hideg levegőn, hanem a tűz közelében van, így hát addig sem fázik. Persze van kint is tűz, de itt bent is marad. Viszont az meg csak még jobb, ha valami feladatot is kap, ebben az esetben unatkozni sem fog. Már amennyiben nem a lehullott leveleket kell megkeresnie és megszámolnia, ebben az esetben mindkét jónak lőttek. Viszont ahogy ismeri a feladatok sokszínűségét lehet ennél rosszabbat is kitalálni, na meg persze ezerszer jobbakat is. Reményei szerint vagy semmi, vagy a legutolsó lehetőség áll majd fenn.
Továbbra is szótlanul áll a fal mellett, viszont a "bájital" szóra felkapja a fejét. Nem-nem ért egy fikarcnyit sem hozzájuk, de látott már olyat. Még az is lehet, hogy nála is van, mert régebben még Artheniorban mintha kapott volna egyet valakitől. Beletúr zsebeibe, de az eredmény negatív: nincsen nála még egy törött üvegcse se. Megitta, elvesztette, ellopták, vagy csak egyszerűen rosszul emlékezett és nem is volt, ki tudja? No mindegy is. Most kicsit figyelmesebben hallgatja a beszélgetést, főleg az Isurii szájából elhangzottakat, hiszen ő itt a nagy ész, most talán megtud valamit a bájitalokról, még ha használni bizonyára soha nem is fogja őket. *
* Egyelőre nincs sok teendője az óriásnak. Reméli, hogy nincs véletlenül itt -ami kiárt, hisz ameddig itt van, addig legalább nincs a kinti hideg levegőn, hanem a tűz közelében van, így hát addig sem fázik. Persze van kint is tűz, de itt bent is marad. Viszont az meg csak még jobb, ha valami feladatot is kap, ebben az esetben unatkozni sem fog. Már amennyiben nem a lehullott leveleket kell megkeresnie és megszámolnia, ebben az esetben mindkét jónak lőttek. Viszont ahogy ismeri a feladatok sokszínűségét lehet ennél rosszabbat is kitalálni, na meg persze ezerszer jobbakat is. Reményei szerint vagy semmi, vagy a legutolsó lehetőség áll majd fenn.
Továbbra is szótlanul áll a fal mellett, viszont a "bájital" szóra felkapja a fejét. Nem-nem ért egy fikarcnyit sem hozzájuk, de látott már olyat. Még az is lehet, hogy nála is van, mert régebben még Artheniorban mintha kapott volna egyet valakitől. Beletúr zsebeibe, de az eredmény negatív: nincsen nála még egy törött üvegcse se. Megitta, elvesztette, ellopták, vagy csak egyszerűen rosszul emlékezett és nem is volt, ki tudja? No mindegy is. Most kicsit figyelmesebben hallgatja a beszélgetést, főleg az Isurii szájából elhangzottakat, hiszen ő itt a nagy ész, most talán megtud valamit a bájitalokról, még ha használni bizonyára soha nem is fogja őket. *
3934. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-15 17:55:25
Üzenet elküldve: 2015-01-15 17:55:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*A lány szülőfaluja Wegtorenhez tartozott, bár a kicsiny település mégis elszigetelt volt a külvilágtól. Ennek főbb oka a lakosok egymáshoz és állataikhoz fűződő viszonya, amit ő sohasem értett meg és részese sem volt fattyú származásából adódóan.*
-Igen. *Feleli röviden, hogy aztán tovább hallgathassa a hozzá intézett szavakat.
Úgy tűnik, a Hadúrnak sem épp a kedvencei a kereskedők népsége, ez szinte természetes. Gerincük majdnem olyan puha, mint a csontjaikat körülölelő zsírpárnák sokasága, nem sokan szeretik őket, és tapasztalatai alapján, hiába viselkednek egymással nyájasan, folytonos a gyűlölködés és a furkálódás. Bár még így sem olyan rosszak, mint páran, akiket a kis faluval együtt hátrahagyott.
Mosolyra szalad a szája és tartja is ajkainak megszokott helyzetét, miközben sután meghajol (inkább úgy, mint egy fiúgyerek, pukedlinek erős jóindulattal sem lehetne nevezni), hogy sarkon forduljon és megkeresse az elf nőt.*
//A tűznél//
*A Hrallhból kilépve elég gyorsan kiszúrja a Szilvafejűt, és ahol a bucira vert arcú tag van, ott kellene lennie az elf nőnek is. Elindul hát a tűznél ülők felé, út közben szorosan összehúzza magán a kabátját. Bent meleg volt, a kinti hideg pedig szinte erőszakot tesz bőrén, ahogy arcába csapódik.
Talán még látni véli a kolosszus hátát, ahogy a kapu felé tart oly nagyra becsült fegyvereiért és páncélzatáért. Szívesen kívánna neki jó utat, bár nem az a búcsúzkodós típus, meg amúgy is. Minek?*
-Jó étvágyat! *Vigyorog rá az étkezőkre, miközben gyorsan átfutja az arcokat. Hamar megtalálja az egyetlen elf nőt, oda is tipeg hozzá. A biztonság kedvéért bemutatkozik, hogy a nő tudjon valami nevet is párosítani a kócos kis félvérhez.*
-Ágrólszakadt Janemita vagyok. Kagan hozzád küldött, hogy találj nekem valami helyet. Gondolom arra célzott, hogy adj munkát. *Mondja megvonva a vállát.* -Mit segítsek?
*A lány szülőfaluja Wegtorenhez tartozott, bár a kicsiny település mégis elszigetelt volt a külvilágtól. Ennek főbb oka a lakosok egymáshoz és állataikhoz fűződő viszonya, amit ő sohasem értett meg és részese sem volt fattyú származásából adódóan.*
-Igen. *Feleli röviden, hogy aztán tovább hallgathassa a hozzá intézett szavakat.
Úgy tűnik, a Hadúrnak sem épp a kedvencei a kereskedők népsége, ez szinte természetes. Gerincük majdnem olyan puha, mint a csontjaikat körülölelő zsírpárnák sokasága, nem sokan szeretik őket, és tapasztalatai alapján, hiába viselkednek egymással nyájasan, folytonos a gyűlölködés és a furkálódás. Bár még így sem olyan rosszak, mint páran, akiket a kis faluval együtt hátrahagyott.
Mosolyra szalad a szája és tartja is ajkainak megszokott helyzetét, miközben sután meghajol (inkább úgy, mint egy fiúgyerek, pukedlinek erős jóindulattal sem lehetne nevezni), hogy sarkon forduljon és megkeresse az elf nőt.*
//A tűznél//
*A Hrallhból kilépve elég gyorsan kiszúrja a Szilvafejűt, és ahol a bucira vert arcú tag van, ott kellene lennie az elf nőnek is. Elindul hát a tűznél ülők felé, út közben szorosan összehúzza magán a kabátját. Bent meleg volt, a kinti hideg pedig szinte erőszakot tesz bőrén, ahogy arcába csapódik.
Talán még látni véli a kolosszus hátát, ahogy a kapu felé tart oly nagyra becsült fegyvereiért és páncélzatáért. Szívesen kívánna neki jó utat, bár nem az a búcsúzkodós típus, meg amúgy is. Minek?*
-Jó étvágyat! *Vigyorog rá az étkezőkre, miközben gyorsan átfutja az arcokat. Hamar megtalálja az egyetlen elf nőt, oda is tipeg hozzá. A biztonság kedvéért bemutatkozik, hogy a nő tudjon valami nevet is párosítani a kócos kis félvérhez.*
-Ágrólszakadt Janemita vagyok. Kagan hozzád küldött, hogy találj nekem valami helyet. Gondolom arra célzott, hogy adj munkát. *Mondja megvonva a vállát.* -Mit segítsek?
3933. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-15 15:32:25
Üzenet elküldve: 2015-01-15 15:32:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A tűznél - Kramlaf, Syoud, Tiupan, Myrka, Chiari//
*Trodd is megtalálja a társaságot. A köszöntésre ő is biccent egyet.*
-Jó reggelt.
*Ha más nem szólítja meg vagy valamire nem kérik meg akkor csak üldögél. Az öregasszony-t nem ismeri. Bár nem tudná elképzelni, hogy ennyi idősen eljön ide a barbárokhoz. Úgy gondolja ő is törzstag lehet csak még nem látta. A viselkedése pont olyan mint a faluban. Minden érdekli. Bárt Trodd sem tudja mire kéne a máglya de, hamar megtudja. Ismét eszébe jut a tegnapi harc.*
~Nem volt szép. Bár a halál már csak ilyen.~
*Az elf is ismerős már itt. Mármint Chiari ismeri és ő is ismer másokat.*
*Trodd is megtalálja a társaságot. A köszöntésre ő is biccent egyet.*
-Jó reggelt.
*Ha más nem szólítja meg vagy valamire nem kérik meg akkor csak üldögél. Az öregasszony-t nem ismeri. Bár nem tudná elképzelni, hogy ennyi idősen eljön ide a barbárokhoz. Úgy gondolja ő is törzstag lehet csak még nem látta. A viselkedése pont olyan mint a faluban. Minden érdekli. Bárt Trodd sem tudja mire kéne a máglya de, hamar megtudja. Ismét eszébe jut a tegnapi harc.*
~Nem volt szép. Bár a halál már csak ilyen.~
*Az elf is ismerős már itt. Mármint Chiari ismeri és ő is ismer másokat.*
3932. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-15 15:19:31
Üzenet elküldve: 2015-01-15 15:19:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Lesz még alkalma a két újonnan jöttnek együtt küzdeni, de eltérő képességeik és habitusuk most más utakra viszi őket. Mint ahogy a kis Janemitának is külön útra kell térnie.*
- A hegyen túlról... nyugatról? Wegtoren felől? *érdeklődik, csak hogy időt nyerjen és gondolatai folyamát hozzáigazítsa a mostani kérdéskör elvárásaihoz. Még mindig a lovagokon jár az esze, de vasakarattal fordítja figyelmét a lányra.*
*Janemita téved, a meghallgatások sorának még nincs vége, mindössze ezzel az etappal vannak készen. Ez elméletileg rendben is van így, de már Kagan is érzi: egyedül, a feladatok kellő megosztása nélkül egész napját és fél éjjelét ezekkel az ügyekkel fogja tölteni.*
~ Máshogy kell. Kellene egy állandó krónikás... meg egy lótifuti... ah, és Leandanát is be kell fognom, gyermekáldás ide vagy oda. ~ *tekintete Isuriira fordul, aki a törzs egyik legképzettebb és legsokoldalúbb (na meg meglehetősen nagy varázshatalmú) tagja.*
~ Te sem úszod meg, húgi. ~ *mosolyodik el, aztán halkan felnevet.*
- Ezt megértem egyébként, már a kereskedők dolgát. Egy éve már, hogy itt vagyunk, de még találkoztam olyan kereskedővel, aki bármire is érdemes lett volna. Ebek fattyainak fattyai, azt mondom. *bólogat, helyeselve a hozzáállást.*
- Ügyes kezekre mindig szükség van. A helyed pedig... nos, kezdetnek keresd meg azt az elf nőt, aki a fekete levest hozta, és most valószínűleg Gleccserkékre Pofozott Fejű Kramlaf barátunkat foltozgatja odalent. Mondd neki, hogy én küldtelek azzal, találjon neked és ügyes kezeidnek helyet. *a végét vidám mosollyal, és kaján humorral toldja meg.*
- Jobb, ha igyekeztek, vagy én fogok helyet találni, és annak nem örülnél. *gondoljon mindenki, amire akar. Kagan épp a latrinára gondol, amit ki kellene lassan ásni.*
- Rrrrendben. *gyorsan sorba veszi a feladatokat, amiket meg kell még oldani; a soron következő az alkimisták kérdése.*
- Isurii, kérlek, számolj be, mit végeztetek a városban. Leandana, meg kellene nézni, hogy a húgom által hozottakkal együtt mennyi és milyen bájital-üvegcse van Thargarodban. *még őnála is van vagy 5, jellemzően bevetésekre szolgáló ital, 3 gyógyító, egy agyhegyező és egy hergelő.*
*Lesz még alkalma a két újonnan jöttnek együtt küzdeni, de eltérő képességeik és habitusuk most más utakra viszi őket. Mint ahogy a kis Janemitának is külön útra kell térnie.*
- A hegyen túlról... nyugatról? Wegtoren felől? *érdeklődik, csak hogy időt nyerjen és gondolatai folyamát hozzáigazítsa a mostani kérdéskör elvárásaihoz. Még mindig a lovagokon jár az esze, de vasakarattal fordítja figyelmét a lányra.*
*Janemita téved, a meghallgatások sorának még nincs vége, mindössze ezzel az etappal vannak készen. Ez elméletileg rendben is van így, de már Kagan is érzi: egyedül, a feladatok kellő megosztása nélkül egész napját és fél éjjelét ezekkel az ügyekkel fogja tölteni.*
~ Máshogy kell. Kellene egy állandó krónikás... meg egy lótifuti... ah, és Leandanát is be kell fognom, gyermekáldás ide vagy oda. ~ *tekintete Isuriira fordul, aki a törzs egyik legképzettebb és legsokoldalúbb (na meg meglehetősen nagy varázshatalmú) tagja.*
~ Te sem úszod meg, húgi. ~ *mosolyodik el, aztán halkan felnevet.*
- Ezt megértem egyébként, már a kereskedők dolgát. Egy éve már, hogy itt vagyunk, de még találkoztam olyan kereskedővel, aki bármire is érdemes lett volna. Ebek fattyainak fattyai, azt mondom. *bólogat, helyeselve a hozzáállást.*
- Ügyes kezekre mindig szükség van. A helyed pedig... nos, kezdetnek keresd meg azt az elf nőt, aki a fekete levest hozta, és most valószínűleg Gleccserkékre Pofozott Fejű Kramlaf barátunkat foltozgatja odalent. Mondd neki, hogy én küldtelek azzal, találjon neked és ügyes kezeidnek helyet. *a végét vidám mosollyal, és kaján humorral toldja meg.*
- Jobb, ha igyekeztek, vagy én fogok helyet találni, és annak nem örülnél. *gondoljon mindenki, amire akar. Kagan épp a latrinára gondol, amit ki kellene lassan ásni.*
- Rrrrendben. *gyorsan sorba veszi a feladatokat, amiket meg kell még oldani; a soron következő az alkimisták kérdése.*
- Isurii, kérlek, számolj be, mit végeztetek a városban. Leandana, meg kellene nézni, hogy a húgom által hozottakkal együtt mennyi és milyen bájital-üvegcse van Thargarodban. *még őnála is van vagy 5, jellemzően bevetésekre szolgáló ital, 3 gyógyító, egy agyhegyező és egy hergelő.*
3931. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-15 10:30:46
Üzenet elküldve: 2015-01-15 10:30:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Khan nem pillant felé, így a zöldszeműnek nem tud biztatást küldeni. A Szellemjáróval annál inkább összeakad tekintete, s kérdésére nemleges válasz érkezik. Tudomásul veszi, és nem mozdul, nem zavarva meg a tanácskozás menetét. Inkább hallgat és figyel. Elsőnek Khan válaszára.
El kell magában ismerje, hogy a férfi igencsak jó módon csűri és csavarja a szavakat. Olykor Ethea lemarad tőle, nem mindig sikerül követni. Ilyenkor sóhajt egyet, és tovább lép. Soha sem lesz olyan ékes szóló. De talán nem is baj, ha egy harcos keveset beszél. Tudását máshogyan is bizonyíthatja.
Végül Kagan az ő dolgában is dönt, és valamiért megkönnyebbül, hogy ma senki nem nyert halált a tévedéséért. Ám még mindig kicsit a lovagoknál marad a figyelem, hiszen az ő feladataikat osztja ki először a vezér, hogy végül "valakit" felszólítson.
Ethea érzi magát valakinek, s talán már mozdulna is, ha Kagan szava nem előzné meg. Így aztán mindenki láthatja, hogy Ethea nem egy senki, hanem máris valakivé lépett elő. A feladat örömet ad, hiszen nem szereti a tétlenséget. Ezért is jelentkezett korábban őrségbe önként. Nem bír lézengeni.
Most sem tesz mást, mint meghajtja fejét a törzs feje felé, némán. Minek a felesleges beszéd. Nem kell azt mondani, hogy "értettem", sem azt, hogy "ismerem" vagy "nem ismerem". A feladatot meg kell oldani, s hogy miként, az már Ethea dolga. Ez olyasmi a lány számára, hogy ha azt mondják fesd le az eget, nem azt kell megkérdezni, hogy hogyan, hanem hogy milyen színűre?
Így aztán a fejhajtás után már fordul is meg, és kissé megnyújtott léptekkel indul a kijárat felé, s talán a távozó lovagokat is megelőzi, amikor elhagyja a Hrallt.*
//A tűznél//
*Kint az udvaron végig pillant, aztán sietősen indul meg a tűz felé, hiszen ott több olyan személyt is lát, akik jobban ismerik a törzs tagjait nála.*
-Jó reggelt, jó étvágyat.
*Köszönti a többieket, majd tekintete Syoudra siklik. Majd az elfről át Chiarira. Hirtelen nem is tudja, melyikőjüket kérdezze meg, de aztán visszatér a tekintete a férfire, és szavait hozzá intézi először.*
-Meg tudnád nekem mondani, melyik sátorban alszik épp Waldran Thargodar? Kagan hívatja.
*Ezzel mindjárt az is elmagyarázta miért érdeklődik a férfi iránt.*
A hozzászólás írója (Ethea UnHaku) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.15 10:33:16
*Khan nem pillant felé, így a zöldszeműnek nem tud biztatást küldeni. A Szellemjáróval annál inkább összeakad tekintete, s kérdésére nemleges válasz érkezik. Tudomásul veszi, és nem mozdul, nem zavarva meg a tanácskozás menetét. Inkább hallgat és figyel. Elsőnek Khan válaszára.
El kell magában ismerje, hogy a férfi igencsak jó módon csűri és csavarja a szavakat. Olykor Ethea lemarad tőle, nem mindig sikerül követni. Ilyenkor sóhajt egyet, és tovább lép. Soha sem lesz olyan ékes szóló. De talán nem is baj, ha egy harcos keveset beszél. Tudását máshogyan is bizonyíthatja.
Végül Kagan az ő dolgában is dönt, és valamiért megkönnyebbül, hogy ma senki nem nyert halált a tévedéséért. Ám még mindig kicsit a lovagoknál marad a figyelem, hiszen az ő feladataikat osztja ki először a vezér, hogy végül "valakit" felszólítson.
Ethea érzi magát valakinek, s talán már mozdulna is, ha Kagan szava nem előzné meg. Így aztán mindenki láthatja, hogy Ethea nem egy senki, hanem máris valakivé lépett elő. A feladat örömet ad, hiszen nem szereti a tétlenséget. Ezért is jelentkezett korábban őrségbe önként. Nem bír lézengeni.
Most sem tesz mást, mint meghajtja fejét a törzs feje felé, némán. Minek a felesleges beszéd. Nem kell azt mondani, hogy "értettem", sem azt, hogy "ismerem" vagy "nem ismerem". A feladatot meg kell oldani, s hogy miként, az már Ethea dolga. Ez olyasmi a lány számára, hogy ha azt mondják fesd le az eget, nem azt kell megkérdezni, hogy hogyan, hanem hogy milyen színűre?
Így aztán a fejhajtás után már fordul is meg, és kissé megnyújtott léptekkel indul a kijárat felé, s talán a távozó lovagokat is megelőzi, amikor elhagyja a Hrallt.*
//A tűznél//
*Kint az udvaron végig pillant, aztán sietősen indul meg a tűz felé, hiszen ott több olyan személyt is lát, akik jobban ismerik a törzs tagjait nála.*
-Jó reggelt, jó étvágyat.
*Köszönti a többieket, majd tekintete Syoudra siklik. Majd az elfről át Chiarira. Hirtelen nem is tudja, melyikőjüket kérdezze meg, de aztán visszatér a tekintete a férfire, és szavait hozzá intézi először.*
-Meg tudnád nekem mondani, melyik sátorban alszik épp Waldran Thargodar? Kagan hívatja.
*Ezzel mindjárt az is elmagyarázta miért érdeklődik a férfi iránt.*
A hozzászólás írója (Ethea UnHaku) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.15 10:33:16
3930. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-15 09:53:56
Üzenet elküldve: 2015-01-15 09:53:56
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Ez az egész meghallgatás olyan, olyan... furcsa. Leának a régi mesék királyai jutnak eszébe, mikor eléjük járult a nép, hogy elpanaszolják örömüket, bánatukat, sérelmüket. Lea komolyan várja azt, hogy megjelenjenek a haragos szomszédok, akik azon vitatkoztak össze, hogy az egyik kutyája megette a másik csirkéjét, dehogy a csirke az ő kertjében csipegette a termést, "de nem is", "de igen". Odalenn, a Kramlaf által meglátogatott faluban nyilván vannak ilyen villongások. Lea magában halványan elmosolyodik, amikor elképzeli Kagant, amint igazságot tesz egy ilyen, vagy ehhez hasonló ügyben.
Az imposztor a Gödörbe kerül, Harath kíséri oda, Khan kap még egy esélyt arra, hogy javítson valamit a helyzetén, hiszen ezzel a húzással meglehetős hátrányból indult. Az pedig, hogy Ethea pont jókor volt jó helyen az az ő szerencséjük.
Etheával egyébként találkozik a tekintetük, de Lea alig láthatóan megrázza a fejét. Valószínűleg egy újabb bögre tea sem fogja megoldani azt a problémát, amin már a reggeli latrinalátogatás és a friss levegő sem segített. Talán a melegben való üldögélés, itt és most Kagan lábának dőlve, szerencsére kellemesen meleg van, sőt talán még túl meleg is, hiszen kifejezetten melege van, olyannyira, hogy a tarkóján csordogál az izzadtság, így aztán tunikája egykettőre bőréhez tapad, bozontos hajával együtt.
Egykedvűen hallgatja Janemitát, bár a lány szavai kifejezetten felüdülést jelentenek a sok marcona harcos után, végre valaki aki nem csak a harchoz ért. Persze kell harcos is, szó sincs róla, hogy nem kéne, de azért valakinek értenie kell valami máshoz is, mint a vérontás, már csak azért is, mert egy kardot nem lehet megenni, bár vérszegénység ellen kifejezetten áldásos lehet elrágcsálni egyet olykor-olykor.*
*Ez az egész meghallgatás olyan, olyan... furcsa. Leának a régi mesék királyai jutnak eszébe, mikor eléjük járult a nép, hogy elpanaszolják örömüket, bánatukat, sérelmüket. Lea komolyan várja azt, hogy megjelenjenek a haragos szomszédok, akik azon vitatkoztak össze, hogy az egyik kutyája megette a másik csirkéjét, dehogy a csirke az ő kertjében csipegette a termést, "de nem is", "de igen". Odalenn, a Kramlaf által meglátogatott faluban nyilván vannak ilyen villongások. Lea magában halványan elmosolyodik, amikor elképzeli Kagant, amint igazságot tesz egy ilyen, vagy ehhez hasonló ügyben.
Az imposztor a Gödörbe kerül, Harath kíséri oda, Khan kap még egy esélyt arra, hogy javítson valamit a helyzetén, hiszen ezzel a húzással meglehetős hátrányból indult. Az pedig, hogy Ethea pont jókor volt jó helyen az az ő szerencséjük.
Etheával egyébként találkozik a tekintetük, de Lea alig láthatóan megrázza a fejét. Valószínűleg egy újabb bögre tea sem fogja megoldani azt a problémát, amin már a reggeli latrinalátogatás és a friss levegő sem segített. Talán a melegben való üldögélés, itt és most Kagan lábának dőlve, szerencsére kellemesen meleg van, sőt talán még túl meleg is, hiszen kifejezetten melege van, olyannyira, hogy a tarkóján csordogál az izzadtság, így aztán tunikája egykettőre bőréhez tapad, bozontos hajával együtt.
Egykedvűen hallgatja Janemitát, bár a lány szavai kifejezetten felüdülést jelentenek a sok marcona harcos után, végre valaki aki nem csak a harchoz ért. Persze kell harcos is, szó sincs róla, hogy nem kéne, de azért valakinek értenie kell valami máshoz is, mint a vérontás, már csak azért is, mert egy kardot nem lehet megenni, bár vérszegénység ellen kifejezetten áldásos lehet elrágcsálni egyet olykor-olykor.*
3929. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-15 07:53:52
Üzenet elküldve: 2015-01-15 07:53:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Hrallhból le, Gödörbe! //
*Mikor nekivágott Artheniorból, hosszú útra készült a téli erdőn át, így a ruházatával nem lesz gond. Vastagon öltözött és prémgalléros köpenye is jó szolgálatot tesz a barátságtalan időben. A vékonyabb anyagú, világos tunikára felvette a jóval vastagabb, fakóbarna föléöltözetet, ami szabásában hasonló a másikhoz, de kaftánja durvább, melegebb anyagú. Mindkettőt széles, derekán többször körbetekert öv fogja össze. Nadrág is két rétegben fedi. Egy egészen passzentosban és egy fölé vett bővebb félében. Csak egészen közelről látszik, hogy a fekete holmi anyagában apró levélmintás. Csizmáin is látszik a sok hordás. Egészen mattá fakult feketéje, de kényelmes, elnyűhetetlen darab.
A haját két, a halántékától megkezdett fonat tartja vissza attól, hogy folyvást az arcába hulljon. Ezeket hátul bőrszalag fogja össze. Ékszert nem visel, egészen puritán teremtésnek tűnik.
Amikor Harath a tűz felé pillant, követi a tekintetét az ott összegyűlt társaságot szemügyre véve. Nem szemlélődhet soká. A Gödörnél a férfi a kezét nyújtja neki, s mivel se kötelet se létrát nem lát a verem falánál, Kaiyko azonnal megérti a szándékát. Nem a tenyerébe simítja jobbját, csuklónál fogja meg, s a vékony ujjak meglepően biztos fogással szorítanak rá a segítő kézre. Kaiyko leereszkedik a Gödör szélén, s közben a hallgatag alak egyszerre két tanáccsal is ellátja. A félvérnek nem lesz nehéz dolga a madárcsontú teremtéssel. De mielőtt Kaiyko eleresztené a kezét, hogy a talpa alatt lévő távra ellökje magát a faltól, felnéz a férfira. Aprót bólint, de több van ebben, mint jelzés, hogy most már eleresztheti. Köszönetféle is. A tanácsért, s azért a gesztusért ott a csarnokból kifelé jövet. Különös ez a férfi. Magas és erőteljes kiállású, de jobban megnézve, mintha a könnyűléptű nép jegyeit is viselné. Talán csak amiatt nem tűnt fel azonnal, mert barbár mód nyiratkozott, de még a szakállát is úgy viseli. A markáns vonások, a kemény tekintet másképp hat rá. Megnyugtatja. Nem kell erőlködnie, hogy mögé lásson, hogy kibogozza. Erő és csendes tapintatosság. A tanács atyai útmutatás intő-óvó érzetével hagyja őt hátra ott a Gödörben.
Kaiyko kissé ellöki magát a faltól, elereszti Harath kezét és minden gond nélkül ér földet. Összébb húzza magán a prémgalléros köpenyt mikor a már jöttükkor is idelent sínylődő rövid hajú leányzóra néz. Nem egészen biztos benne, hogyan kellene viszonyulnia hozzá vagy hogy egyáltalán szabad-e hozzászólnia.
Egy kicsit azért aggasztja, mi történhet most a nagycsarnokban. Vajon a zsoldost tovább vallatják? Jobban avagy rosszabbul járhatott-e azzal, hogy őt nem küldték vele a Gödörbe?
A gyűlölet nyújtogatja még ismeretlen csápjait Kaiyko lelkében. Idegen neki ez az érzés. Lénye alapvető építőkövei viszont valahol mintha aggódnának a kiállhatatlan alakért. Sosem kívánná a halálát... Vagy csak a saját két kezével küldené pokolra...
Megrázza a fejét. Megrémíti ez az indulat, ami lobot kap a bensőjében, ahogy maga elé idézi azokat az álnok zöld szemeket. Mintha nem is ő lenne. Bántak már vele rútul, a megaláztatást mindig béként tűrte, s inkább csak mielőbb igyekezett kikerülni ezekből a helyzetekből anélkül, hogy konfrontálódna. De ez a zöldszemű fattyú más, rá önkéntelenül is fogat villant az önérzete.*
*Mikor nekivágott Artheniorból, hosszú útra készült a téli erdőn át, így a ruházatával nem lesz gond. Vastagon öltözött és prémgalléros köpenye is jó szolgálatot tesz a barátságtalan időben. A vékonyabb anyagú, világos tunikára felvette a jóval vastagabb, fakóbarna föléöltözetet, ami szabásában hasonló a másikhoz, de kaftánja durvább, melegebb anyagú. Mindkettőt széles, derekán többször körbetekert öv fogja össze. Nadrág is két rétegben fedi. Egy egészen passzentosban és egy fölé vett bővebb félében. Csak egészen közelről látszik, hogy a fekete holmi anyagában apró levélmintás. Csizmáin is látszik a sok hordás. Egészen mattá fakult feketéje, de kényelmes, elnyűhetetlen darab.
A haját két, a halántékától megkezdett fonat tartja vissza attól, hogy folyvást az arcába hulljon. Ezeket hátul bőrszalag fogja össze. Ékszert nem visel, egészen puritán teremtésnek tűnik.
Amikor Harath a tűz felé pillant, követi a tekintetét az ott összegyűlt társaságot szemügyre véve. Nem szemlélődhet soká. A Gödörnél a férfi a kezét nyújtja neki, s mivel se kötelet se létrát nem lát a verem falánál, Kaiyko azonnal megérti a szándékát. Nem a tenyerébe simítja jobbját, csuklónál fogja meg, s a vékony ujjak meglepően biztos fogással szorítanak rá a segítő kézre. Kaiyko leereszkedik a Gödör szélén, s közben a hallgatag alak egyszerre két tanáccsal is ellátja. A félvérnek nem lesz nehéz dolga a madárcsontú teremtéssel. De mielőtt Kaiyko eleresztené a kezét, hogy a talpa alatt lévő távra ellökje magát a faltól, felnéz a férfira. Aprót bólint, de több van ebben, mint jelzés, hogy most már eleresztheti. Köszönetféle is. A tanácsért, s azért a gesztusért ott a csarnokból kifelé jövet. Különös ez a férfi. Magas és erőteljes kiállású, de jobban megnézve, mintha a könnyűléptű nép jegyeit is viselné. Talán csak amiatt nem tűnt fel azonnal, mert barbár mód nyiratkozott, de még a szakállát is úgy viseli. A markáns vonások, a kemény tekintet másképp hat rá. Megnyugtatja. Nem kell erőlködnie, hogy mögé lásson, hogy kibogozza. Erő és csendes tapintatosság. A tanács atyai útmutatás intő-óvó érzetével hagyja őt hátra ott a Gödörben.
Kaiyko kissé ellöki magát a faltól, elereszti Harath kezét és minden gond nélkül ér földet. Összébb húzza magán a prémgalléros köpenyt mikor a már jöttükkor is idelent sínylődő rövid hajú leányzóra néz. Nem egészen biztos benne, hogyan kellene viszonyulnia hozzá vagy hogy egyáltalán szabad-e hozzászólnia.
Egy kicsit azért aggasztja, mi történhet most a nagycsarnokban. Vajon a zsoldost tovább vallatják? Jobban avagy rosszabbul járhatott-e azzal, hogy őt nem küldték vele a Gödörbe?
A gyűlölet nyújtogatja még ismeretlen csápjait Kaiyko lelkében. Idegen neki ez az érzés. Lénye alapvető építőkövei viszont valahol mintha aggódnának a kiállhatatlan alakért. Sosem kívánná a halálát... Vagy csak a saját két kezével küldené pokolra...
Megrázza a fejét. Megrémíti ez az indulat, ami lobot kap a bensőjében, ahogy maga elé idézi azokat az álnok zöld szemeket. Mintha nem is ő lenne. Bántak már vele rútul, a megaláztatást mindig béként tűrte, s inkább csak mielőbb igyekezett kikerülni ezekből a helyzetekből anélkül, hogy konfrontálódna. De ez a zöldszemű fattyú más, rá önkéntelenül is fogat villant az önérzete.*
3928. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-15 00:09:20
Üzenet elküldve: 2015-01-15 00:09:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Egészen másképp alakultak az események, mint elsőre gondolta, s innen nézve, jobban nem is történhetett volna. Előbb a kis imposztor, Kaiyko menekül meg a fővesztéstől, majd Khannak is sikerül olyan válasszal szolgálnia, amely elégedettségére – ha nem is teljesen – szolgál a vezérnek. Nem mintha attól tartana, hogy társa köntörfalaz, vagy hazugságokat szőtt volna szavainak csokrába. Őszinte volt ő biztosan, csak megint túl sokat beszélt, de kevesebbet mondott. Halk sóhajjal engedi ki széles mellkasából a feszültséget, majd végighallgatja Kagan szavait. Khan visszaáll közéjük, a napszín tekintet barátságos pillantással köszönti, szavak nélkül tudatva vele, örül annak, hogy megúszta épp bőrrel.
A vezér újra szól, s azonnal feladatot kapnak, ő és még pár lovag és a fiús küllemű lány, akit Kagan melléjük állított. Bizonyíthatnak, valószínűleg ez lesz az a megbízás, amellyel hűségüket tanúsíthatják. Valószínűleg nem csak „újoncokat”küld majd Kagan, hanem olyanokat is, akik majd felügyelik őket és feladatuk elvégzését.
Ráadásul elhangzik az a mondat, amit a kolosszus a leginkább vágyott. Mehetnek, hogy felvegyék fegyvereiket és vértjeiket. Most először villan halovány mosoly a hósörényű komor arcán. Már fordul is, hogy induljon, az audienciának úgyis vége és újra felfegyvereznie magát sokkal kellemesebb elfoglaltságnak tűnik, mint itt várni és hallgatni a hivatalos dumát.
Miközben Kagan végre sort kerít Janemitára is, a félóriás Khan mellé lép. A gesztenyehajú Szószátyár Úr más feladatot kapott a vezértől, olyat, amelyben hasznát veheti kiváló készségeinek, melyeket többek között a kihallgatás alatt is bizonyított. „Nyelvben” és szerencsében bővelkedik a fickó, nem fogja félteni, bár jobban örült volna, ha együtt maradnak. Megkedvelte a bőbeszédű szélhámost.*
- Ha már eddig eljutottál, most már vigyázz a seggedre. Nem leszek mindig melletted.
*Utal a külön feladatokra, melyeket kiosztottak kettőjüknek. Az aranyszín tekintet Janemita felé fordul, aki éppen Kagan előtt áll és válaszol a kérdéseire. A korábbi éjszaka elég közel kerültek egymáshoz, megkedvelte és nem csak azért, mert megosztoztak egy sátoron… és egy ágyon.
Jól elvan ott a vezér előtt, talpraesett lánynak ismerte meg és biztos benne, hogy fognak még találkozni, akkor is, ha most elválnak útjaik egy időre.
Khanra pillant még, majd megfordul, és komor léptekkel megindul kifelé a csarnokból. Kialakult egy kép a jelenlévőkben róla, ahhoz tartania kell magát, marad hát a komor, szótlan lovag, aki erős, mint a bivaly. Már csak lassúnak és butának kell lennie és minden sztereotípiának eleget tesz. Akiket vele küldtek, majd követik valamikor, egyelőre nem kíván barátkozni.
Nemrég járták végig ezt az utat, emlékszik még merre van a kovácsműhely. Kiérve az épületből azonnal a kapu felé fordul és elhagyja az erődöt.*
*Egészen másképp alakultak az események, mint elsőre gondolta, s innen nézve, jobban nem is történhetett volna. Előbb a kis imposztor, Kaiyko menekül meg a fővesztéstől, majd Khannak is sikerül olyan válasszal szolgálnia, amely elégedettségére – ha nem is teljesen – szolgál a vezérnek. Nem mintha attól tartana, hogy társa köntörfalaz, vagy hazugságokat szőtt volna szavainak csokrába. Őszinte volt ő biztosan, csak megint túl sokat beszélt, de kevesebbet mondott. Halk sóhajjal engedi ki széles mellkasából a feszültséget, majd végighallgatja Kagan szavait. Khan visszaáll közéjük, a napszín tekintet barátságos pillantással köszönti, szavak nélkül tudatva vele, örül annak, hogy megúszta épp bőrrel.
A vezér újra szól, s azonnal feladatot kapnak, ő és még pár lovag és a fiús küllemű lány, akit Kagan melléjük állított. Bizonyíthatnak, valószínűleg ez lesz az a megbízás, amellyel hűségüket tanúsíthatják. Valószínűleg nem csak „újoncokat”küld majd Kagan, hanem olyanokat is, akik majd felügyelik őket és feladatuk elvégzését.
Ráadásul elhangzik az a mondat, amit a kolosszus a leginkább vágyott. Mehetnek, hogy felvegyék fegyvereiket és vértjeiket. Most először villan halovány mosoly a hósörényű komor arcán. Már fordul is, hogy induljon, az audienciának úgyis vége és újra felfegyvereznie magát sokkal kellemesebb elfoglaltságnak tűnik, mint itt várni és hallgatni a hivatalos dumát.
Miközben Kagan végre sort kerít Janemitára is, a félóriás Khan mellé lép. A gesztenyehajú Szószátyár Úr más feladatot kapott a vezértől, olyat, amelyben hasznát veheti kiváló készségeinek, melyeket többek között a kihallgatás alatt is bizonyított. „Nyelvben” és szerencsében bővelkedik a fickó, nem fogja félteni, bár jobban örült volna, ha együtt maradnak. Megkedvelte a bőbeszédű szélhámost.*
- Ha már eddig eljutottál, most már vigyázz a seggedre. Nem leszek mindig melletted.
*Utal a külön feladatokra, melyeket kiosztottak kettőjüknek. Az aranyszín tekintet Janemita felé fordul, aki éppen Kagan előtt áll és válaszol a kérdéseire. A korábbi éjszaka elég közel kerültek egymáshoz, megkedvelte és nem csak azért, mert megosztoztak egy sátoron… és egy ágyon.
Jól elvan ott a vezér előtt, talpraesett lánynak ismerte meg és biztos benne, hogy fognak még találkozni, akkor is, ha most elválnak útjaik egy időre.
Khanra pillant még, majd megfordul, és komor léptekkel megindul kifelé a csarnokból. Kialakult egy kép a jelenlévőkben róla, ahhoz tartania kell magát, marad hát a komor, szótlan lovag, aki erős, mint a bivaly. Már csak lassúnak és butának kell lennie és minden sztereotípiának eleget tesz. Akiket vele küldtek, majd követik valamikor, egyelőre nem kíván barátkozni.
Nemrég járták végig ezt az utat, emlékszik még merre van a kovácsműhely. Kiérve az épületből azonnal a kapu felé fordul és elhagyja az erődöt.*
3927. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-14 23:09:34
Üzenet elküldve: 2015-01-14 23:09:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Úgy fest, Khan megúszta a Gödröt, nem zárják a kis barátnője mellé. Nem is baj, mert lehet, hogy Kaiyko elharapná a torkát amíg alszik.
Kagan nagy erőkkel rendezgeti emberkéit, a lovagkupac a zöldszeművel bővül, majd ahogy elkészült, el is zavarja őket. Sejti, hogy ő nem mehet velük erre a küldetésre, de nem azért van itt, hogy arról nyavalyogjon, hogy mit szeretne. Meg amúgy is ment eleget az elmúlt időben.
Ha Khan legalább annyira szeret szócsatázni, amennyire tud, akkor valóban szerencsés azzal, hogy mostantól ezzel szolgálja a törzs céljait. Letrionra csak most figyel fel igazából, nem tud róla semmit. Mivel éppen ír, a lány feltételezi, hogy műveltféle lehet.
A Waldran név sem ismerős neki, körbe is néz, hátha előlép valahonnan valaki, akit Kagan a nevén szólított, de nem jelenik meg senki alakja, hogy elsétáljon mellette és a Hadúr elé álljon. A kapunál látott őrlányt küldi a "kuzin" után, hogy keresse elő. És ha nem ismeri, kérdezősködjön. A jelek szerint szintén új arc lehet itt. Ez némiképp meglepi.*
*Kagan tekintete végül rajta áll meg, hogy maga elé inthesse. Végül, de nem utolsó sorban vele zárja le ezt a bájos reggeli kihallgatást. Észreveszi, hogy Thargarod ura barátságosabb, mint amire számított. Boldog tőle, halvány mosoly kúszik szét ajkain, talán azért, hogy majd valaki letörölje onnan. Jane a Hadúr akarata szerint elő is lépked, alig két-három méternyire megállva tőle. Kihúzza magát kicsit, bár most nincs körülötte senki, aki úgymond elnyomhatná.*
-A hegyen túlról érkeztem egy kis faluból. Akkor jöttem el, amikor jóanyám férje el akart adni feleségnek egyik hű birkászának. Azután egy karavánnál láttam el feladatokat, így nem nagyon van olyan munka, amit ne tudnék ellátni. Elég ügyes kezű vagyok.
*Felmutatja hosszú vékony ujjú kezét, mintha bármit is jelentene, majd folytatja.*
-Nem akarok többet illatos kereskedőket és arra érdemteleneket szolgálni. Szeretném itt megtalálni a helyem.
A hozzászólás írója (Ágrólszakadt Janemita) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.14 23:21:35
*Úgy fest, Khan megúszta a Gödröt, nem zárják a kis barátnője mellé. Nem is baj, mert lehet, hogy Kaiyko elharapná a torkát amíg alszik.
Kagan nagy erőkkel rendezgeti emberkéit, a lovagkupac a zöldszeművel bővül, majd ahogy elkészült, el is zavarja őket. Sejti, hogy ő nem mehet velük erre a küldetésre, de nem azért van itt, hogy arról nyavalyogjon, hogy mit szeretne. Meg amúgy is ment eleget az elmúlt időben.
Ha Khan legalább annyira szeret szócsatázni, amennyire tud, akkor valóban szerencsés azzal, hogy mostantól ezzel szolgálja a törzs céljait. Letrionra csak most figyel fel igazából, nem tud róla semmit. Mivel éppen ír, a lány feltételezi, hogy műveltféle lehet.
A Waldran név sem ismerős neki, körbe is néz, hátha előlép valahonnan valaki, akit Kagan a nevén szólított, de nem jelenik meg senki alakja, hogy elsétáljon mellette és a Hadúr elé álljon. A kapunál látott őrlányt küldi a "kuzin" után, hogy keresse elő. És ha nem ismeri, kérdezősködjön. A jelek szerint szintén új arc lehet itt. Ez némiképp meglepi.*
*Kagan tekintete végül rajta áll meg, hogy maga elé inthesse. Végül, de nem utolsó sorban vele zárja le ezt a bájos reggeli kihallgatást. Észreveszi, hogy Thargarod ura barátságosabb, mint amire számított. Boldog tőle, halvány mosoly kúszik szét ajkain, talán azért, hogy majd valaki letörölje onnan. Jane a Hadúr akarata szerint elő is lépked, alig két-három méternyire megállva tőle. Kihúzza magát kicsit, bár most nincs körülötte senki, aki úgymond elnyomhatná.*
-A hegyen túlról érkeztem egy kis faluból. Akkor jöttem el, amikor jóanyám férje el akart adni feleségnek egyik hű birkászának. Azután egy karavánnál láttam el feladatokat, így nem nagyon van olyan munka, amit ne tudnék ellátni. Elég ügyes kezű vagyok.
*Felmutatja hosszú vékony ujjú kezét, mintha bármit is jelentene, majd folytatja.*
-Nem akarok többet illatos kereskedőket és arra érdemteleneket szolgálni. Szeretném itt megtalálni a helyem.
A hozzászólás írója (Ágrólszakadt Janemita) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.14 23:21:35
3926. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-14 22:38:00
Üzenet elküldve: 2015-01-14 22:38:00
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A tűznél - Kramlaf, Trodd, Tiupan, Myrka, Chiari?//
*Ő maga is egészen jól elvan a tündérekkel, még őket kedveli talán legjobban a saját fajtáján kívül. Még Valiant is egészen jól viselte, bár az idő és a távolság sokat használ az ilyen emlékeknek is.*
- Höh. A banyáknak. Boszorkányt égetünk. *néz az öreg Myrka nénére, még a szemöldökét és húzkodja. Legalább fél percig megállja vigyorgás nélkül, de aztán felnevet.*
- Vagyis hát nem túl szerencsés társunknak, Brennus Thargodarnak készül a máglya, néne. Ő már az örök harcmezőkről bámul le ránk, miközben sört vedel, és Vahlkayrákat molesztál! *ebben majdnem bizonyos, bár ki tudja, miféle túlvilág dukál egy olyannak, mint a Medve.*
- Majd Dharren megneveli őket. *húzza meg a vállát Chiari felvetésére a pofátalan újoncokról.*
- Egy két tasli, baráti füles, meg ilyesmi. *mosolyodik el, majd kissé hátradől és elenged egy elf pukit. Ez teljesen olyan, mint bármelyik másik lényé, csak egy kicsit halkabb, sunyibb, és némely városi ínyencek szívesen szagolják. De csak mert teljesen hülyék, ugyebár.*
- A forralt bor nekem is elkéne. Sajognak öreg csontjaim. Tényleg... hány éves vagy, mamó?
*Ő maga is egészen jól elvan a tündérekkel, még őket kedveli talán legjobban a saját fajtáján kívül. Még Valiant is egészen jól viselte, bár az idő és a távolság sokat használ az ilyen emlékeknek is.*
- Höh. A banyáknak. Boszorkányt égetünk. *néz az öreg Myrka nénére, még a szemöldökét és húzkodja. Legalább fél percig megállja vigyorgás nélkül, de aztán felnevet.*
- Vagyis hát nem túl szerencsés társunknak, Brennus Thargodarnak készül a máglya, néne. Ő már az örök harcmezőkről bámul le ránk, miközben sört vedel, és Vahlkayrákat molesztál! *ebben majdnem bizonyos, bár ki tudja, miféle túlvilág dukál egy olyannak, mint a Medve.*
- Majd Dharren megneveli őket. *húzza meg a vállát Chiari felvetésére a pofátalan újoncokról.*
- Egy két tasli, baráti füles, meg ilyesmi. *mosolyodik el, majd kissé hátradől és elenged egy elf pukit. Ez teljesen olyan, mint bármelyik másik lényé, csak egy kicsit halkabb, sunyibb, és némely városi ínyencek szívesen szagolják. De csak mert teljesen hülyék, ugyebár.*
- A forralt bor nekem is elkéne. Sajognak öreg csontjaim. Tényleg... hány éves vagy, mamó?
3925. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-14 21:28:18
Üzenet elküldve: 2015-01-14 21:28:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A tűznél - Kramlaf, Trodd, Tiupan, Myrka , Chiari//
*Myrka végül a tűznél köt ki, az ilyen helyeken az szokott lenni a központ, na meg házban lakók is gyakran ülnek össze a tűzhely mellett. Itt is bőven talál ismeretlen arcokat, ezen persze nem csodálkozik, elvégre csak pár napja csatlakozott. Itt van viszont Chiari, akit már legutóbb is nagyon rokonszenvesnek talált, és ettől máris jobb hangulatban telepedik le, hogy kicsit megmelengesse a lábát.*
Jó reggelt *köszönti mosolyogva a jelenlevőket.* Jobbulást *teszi hozzá a szemmel láthatólag beteg férfira pillantva. Ha ilyen jó az étvágya, alighanem hamarosan jobban lesz.*
Máglya? *ismétli meg a szót, amire felkapja a fejét.* Mihez kell máglya? *kérdezi, úgy sejtve, valami fontos eseményről maradt le, amiről nem ártana tudnia, akár az érkezése előtt, akár a városban töltött nap során történt. Máglyát nem raknak csak úgy, pittyre-pottyra.*
*Myrka végül a tűznél köt ki, az ilyen helyeken az szokott lenni a központ, na meg házban lakók is gyakran ülnek össze a tűzhely mellett. Itt is bőven talál ismeretlen arcokat, ezen persze nem csodálkozik, elvégre csak pár napja csatlakozott. Itt van viszont Chiari, akit már legutóbb is nagyon rokonszenvesnek talált, és ettől máris jobb hangulatban telepedik le, hogy kicsit megmelengesse a lábát.*
Jó reggelt *köszönti mosolyogva a jelenlevőket.* Jobbulást *teszi hozzá a szemmel láthatólag beteg férfira pillantva. Ha ilyen jó az étvágya, alighanem hamarosan jobban lesz.*
Máglya? *ismétli meg a szót, amire felkapja a fejét.* Mihez kell máglya? *kérdezi, úgy sejtve, valami fontos eseményről maradt le, amiről nem ártana tudnia, akár az érkezése előtt, akár a városban töltött nap során történt. Máglyát nem raknak csak úgy, pittyre-pottyra.*
3924. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-14 21:17:28
Üzenet elküldve: 2015-01-14 21:17:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// Hrallhra fel, előre! //
*Lesz még ideje minden lovagnak, hogy bizonyítson, akár a hűség, akár a fegyverforgatás terén. Khan válaszára kissé elhúzza a száját, a kevesebb több, sokkal több lett volna ezúttal, de nincs mit tenni.*
- Legyen így, lássuk hát. Állj a többiekhez, Khan lovag. *ezzel a lovagok sora egy időre véget ért, de Kagan egyből tovább rendelkezik.*
- Gabrien, Moranshe és Ryrin lovagok, készüljetek fel. Feladatotok lesz, mi első a sorban, mivel bizonyítotok számomra. Menjetek a kovácsműhelybe, vegyétek át fegyvereitek és felszereléstek, és álljatok készen. Nyugatra mentek, de a részletekkel... majd később ismertetlek meg titeket. Ti viszont jobb, ha egymással ismerkedtek, mert sokat, nagyon sokat lesztek együtt. *persze, nem csak ez a három lovag megy, hanem hű és megbízható Thargok is kísérik majd őket - a bizalom és hűség próbája még távol.*
*Tekintete Khan Lero villan, majd lassan Letrionra fordul.*
- A ti kettőtök feladata merőben más lesz, bár nem kevésbé veszélytelen. Fegyverként sokkal inkább eszetekre, nyelvetekre és szerencsétekre lesztek utalva, mint a pengére és pajzsra - bár elkélhet az is. Itt vártok, míg a gyűlés véget nem ér, akkor megkapjátok parancsaitokat. *figyelme körbevillan, mert nem talál valakit a teremben.*
- Hol van Waldran? Valaki kerítse elő a kuzinom, ha alszik, akkor locsoljátok fel! *húzza össze a szemöldökét, és mivel a "valakire" nem ugrik általában senki, figyelme Etheára fordul.*
- Ethea, keresd elő Waldran Thargodart. Ha nem ismered még, kérdezősködj.
*Ezzel ezt a kérdést is letudta, de mielőtt továbbléphetne, egy dolog még hátra van. Lepillant húgára, és szívében - melyben épp úgy zúg a büszkeség kürtjének hangja, mint Isuriiban - némi fájdalom is gyökeret ver. Már csak hárman vannak, hárman, a vér szerinti Thargodarok. Tíz éve még 28-an indultak el keletnek, de két éve is voltak még...*
~ Öten. ~ *és nem csak a tiszta vérűek, hanem a félvérek is hullanak. A Vérkötelék gyengülőben, és egyik Thargodarnak sincs se párja, se utóda.*
~ És feleségnek való sincs, darab se. ~ *sóhajt, majd figyelme a magányosan álldogáló Janemitára fordul.*
- És végül, de nem utolsó sorban, korántsem... lépj elő, Janemita. *inti magához a leányt, de messze barátságosabban, mint bármelyiket a korábbiak közül. Sőt, nem csak közelebb, hanem még közelebb, alig két-három méternyire.*
- Hallgatlak, leány.
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.14 23:09:37
*Lesz még ideje minden lovagnak, hogy bizonyítson, akár a hűség, akár a fegyverforgatás terén. Khan válaszára kissé elhúzza a száját, a kevesebb több, sokkal több lett volna ezúttal, de nincs mit tenni.*
- Legyen így, lássuk hát. Állj a többiekhez, Khan lovag. *ezzel a lovagok sora egy időre véget ért, de Kagan egyből tovább rendelkezik.*
- Gabrien, Moranshe és Ryrin lovagok, készüljetek fel. Feladatotok lesz, mi első a sorban, mivel bizonyítotok számomra. Menjetek a kovácsműhelybe, vegyétek át fegyvereitek és felszereléstek, és álljatok készen. Nyugatra mentek, de a részletekkel... majd később ismertetlek meg titeket. Ti viszont jobb, ha egymással ismerkedtek, mert sokat, nagyon sokat lesztek együtt. *persze, nem csak ez a három lovag megy, hanem hű és megbízható Thargok is kísérik majd őket - a bizalom és hűség próbája még távol.*
*Tekintete Khan Lero villan, majd lassan Letrionra fordul.*
- A ti kettőtök feladata merőben más lesz, bár nem kevésbé veszélytelen. Fegyverként sokkal inkább eszetekre, nyelvetekre és szerencsétekre lesztek utalva, mint a pengére és pajzsra - bár elkélhet az is. Itt vártok, míg a gyűlés véget nem ér, akkor megkapjátok parancsaitokat. *figyelme körbevillan, mert nem talál valakit a teremben.*
- Hol van Waldran? Valaki kerítse elő a kuzinom, ha alszik, akkor locsoljátok fel! *húzza össze a szemöldökét, és mivel a "valakire" nem ugrik általában senki, figyelme Etheára fordul.*
- Ethea, keresd elő Waldran Thargodart. Ha nem ismered még, kérdezősködj.
*Ezzel ezt a kérdést is letudta, de mielőtt továbbléphetne, egy dolog még hátra van. Lepillant húgára, és szívében - melyben épp úgy zúg a büszkeség kürtjének hangja, mint Isuriiban - némi fájdalom is gyökeret ver. Már csak hárman vannak, hárman, a vér szerinti Thargodarok. Tíz éve még 28-an indultak el keletnek, de két éve is voltak még...*
~ Öten. ~ *és nem csak a tiszta vérűek, hanem a félvérek is hullanak. A Vérkötelék gyengülőben, és egyik Thargodarnak sincs se párja, se utóda.*
~ És feleségnek való sincs, darab se. ~ *sóhajt, majd figyelme a magányosan álldogáló Janemitára fordul.*
- És végül, de nem utolsó sorban, korántsem... lépj elő, Janemita. *inti magához a leányt, de messze barátságosabban, mint bármelyiket a korábbiak közül. Sőt, nem csak közelebb, hanem még közelebb, alig két-három méternyire.*
- Hallgatlak, leány.
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.14 23:09:37
3923. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-14 21:01:29
Üzenet elküldve: 2015-01-14 21:01:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
// Tűznél falás aki ott van //
- Hát, ikazápól azt hehet hogy mintenpőh? * Akheel mellett ő híres még hatalmas étvágyáról, úgy képzeli el, hogy két púpos tál kaját kap, és mellé egy nagyon nagy korsó tejet. Ennek elképzelésén mintha felmorranna valami a kapuban, de jobban megfigyelve csak a gyomra kordul újfent, szinte már megszokható akkordokat, rövid, rövid, hosszú és mérges. Nem találkozna egy olyan lénnyel ami ilyen hangokat ad ki, nyáltermelése beindul, és e miatt újfent nyelnie kell de akkorát hogy fejét kicsit hátra is biccenti, könnyebben lefolyjon az az irtózatos mennyiségű folyadék a torkán ami hirtelen elárasztotta. *
- Chiari, naty kérés henne ety kefés forraht por? * Szippant egy nagyot, leülve a tábortűzhöz, közel hozzá, az ő kis tuskójára. Azon alszik, és ül is mindig, már lassan a görcsöket is kikoptatta belőle, lábát előre nyújtja amennyire tudja, mintha szalonnát, hurkát avagy kolbászt sütne, de igazából csak a lábába próbál vérkeringést varázsolni. *
- Én is sekítek a mágályánáh. * Mondja a tűzbe meredve, hiába érzi jogosnak a Medve halálát, jófiúnak kellene feltüntetni magát a bűnbánó kis szerzetes figurával. *
- Hoty faty mindig Azih? Ki ez a kisjány, ekkora ruhákpa? * A lány is hallhatja, szipogások közepette a kérdést. Bár az az óriásnak szólt, akivel már annyit dolgoztak együtt, hogy tudja, de legalább remélje, hogy Azil nem lesz az aki kiközösíti a tette miatt, miszerint is megölte az egyik Thargodart. *
- Hát, ikazápól azt hehet hogy mintenpőh? * Akheel mellett ő híres még hatalmas étvágyáról, úgy képzeli el, hogy két púpos tál kaját kap, és mellé egy nagyon nagy korsó tejet. Ennek elképzelésén mintha felmorranna valami a kapuban, de jobban megfigyelve csak a gyomra kordul újfent, szinte már megszokható akkordokat, rövid, rövid, hosszú és mérges. Nem találkozna egy olyan lénnyel ami ilyen hangokat ad ki, nyáltermelése beindul, és e miatt újfent nyelnie kell de akkorát hogy fejét kicsit hátra is biccenti, könnyebben lefolyjon az az irtózatos mennyiségű folyadék a torkán ami hirtelen elárasztotta. *
- Chiari, naty kérés henne ety kefés forraht por? * Szippant egy nagyot, leülve a tábortűzhöz, közel hozzá, az ő kis tuskójára. Azon alszik, és ül is mindig, már lassan a görcsöket is kikoptatta belőle, lábát előre nyújtja amennyire tudja, mintha szalonnát, hurkát avagy kolbászt sütne, de igazából csak a lábába próbál vérkeringést varázsolni. *
- Én is sekítek a mágályánáh. * Mondja a tűzbe meredve, hiába érzi jogosnak a Medve halálát, jófiúnak kellene feltüntetni magát a bűnbánó kis szerzetes figurával. *
- Hoty faty mindig Azih? Ki ez a kisjány, ekkora ruhákpa? * A lány is hallhatja, szipogások közepette a kérdést. Bár az az óriásnak szólt, akivel már annyit dolgoztak együtt, hogy tudja, de legalább remélje, hogy Azil nem lesz az aki kiközösíti a tette miatt, miszerint is megölte az egyik Thargodart. *
3922. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-14 20:41:27
Üzenet elküldve: 2015-01-14 20:41:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kramlaf, Tiupan, Azil, Trodd, Myrka néna, Syoud, Chiari a tűznél//
* Kezdi igen megkedvelni ezt a tündérlányt. Ha már volt egyszer egy tündéri segítője, talán majd ő is kinövi magát valami hasonlóvá. Természetes hát, hogy megpróbál rá vigyázni. A ruhákat is nagy gonddal válogatja össze, hogy melegen tartsák és a cipőt is. *
- Na majd a felfázás ellenszeréről is mesélek, meg úgy általában néhány dolgot átveszünk, hogy mennyit tudsz. Addig ne félj, amíg engem látsz.
* Ha Chiari valamit megkedvel, és túl nagy őrültséget nem csinál, akkor az teljes biztonságban érezheti magát a törzsben. Korábban azért voltak gondok Valiannal ugye, mert neki ha bekattant az agya, de ő már meghalt.
Később aztán Kramlaf az, akinek a sebeit ellátja, képére is ken a kenőcsből, hogy mulassza el a dudort. A meghűlésre is ad gyógyszert, úgyhogy öltözhet száraz ruhába, de gyorsan ám. Hallja gyomrának korgását. Elpakol maga után, kezet mos, és visszatér a tábortűzhöz. Tiupan mellé ül, hogy átvegyenek majd pár dolgot, így talál rá a szerzetes is. *
- Ülj csak le és melegedj át egy kicsit a tűznél. A lázadnak még idő kell, míg lemegy. A tegnapiból maradt még bőven hús, van itt leves sok zöldséggel. De van néhány kancsó friss tej és süthetek neked gyorsan néhány tojást, ha az jobban esne kenyérrel.
* Akiket kicsit is kedvel, azokért sok mindent megtesz. Azil is kap reggelit és leülteti maga mellé, persze a másik oldalára és nem rá szegény Tiupanra. *
- Egyelőre semmit, reggeli van, Kagan még gyűlést tart, szerintem még ők sem ettek semmit, csak innivalót vittem fel nekik. A, a máglyához úgy tudom van elég fa, nagyobbak is. Azt hiszem még nem lett felépítve, talán majd abban segíthetnél az erőddel és magasságoddal.
* Mosolyog rá szelíden. Mert Brennus olyan volt, amilyen, de neki is épp úgy meg kell adni a végső búcsút. Ráadásul a vezér rokona. De legalább Ena csendesen kucorodik össze a kendőben és anyja mellkasához simul. Néha elfordul a kis kócos fejecske és körülötte lévőket figyelgeti tágra nyílt, hatalmas szemeivel. Mint egy jég tisztaságú tó tükrei. Ebben a tekintetben sem rá, sem apjára nem emlékeztet. A régi-új Syoud is letelepszik reggelizni, neki is össze üthet egy jó pár tojásos reggelit ha kéri. *
- Sok az új arc, és némelyik nagyon szemtelen még.
* Jegyzi meg halkan, de majd kezelésbe lesznek véve ők is. *
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.14 20:43:27
* Kezdi igen megkedvelni ezt a tündérlányt. Ha már volt egyszer egy tündéri segítője, talán majd ő is kinövi magát valami hasonlóvá. Természetes hát, hogy megpróbál rá vigyázni. A ruhákat is nagy gonddal válogatja össze, hogy melegen tartsák és a cipőt is. *
- Na majd a felfázás ellenszeréről is mesélek, meg úgy általában néhány dolgot átveszünk, hogy mennyit tudsz. Addig ne félj, amíg engem látsz.
* Ha Chiari valamit megkedvel, és túl nagy őrültséget nem csinál, akkor az teljes biztonságban érezheti magát a törzsben. Korábban azért voltak gondok Valiannal ugye, mert neki ha bekattant az agya, de ő már meghalt.
Később aztán Kramlaf az, akinek a sebeit ellátja, képére is ken a kenőcsből, hogy mulassza el a dudort. A meghűlésre is ad gyógyszert, úgyhogy öltözhet száraz ruhába, de gyorsan ám. Hallja gyomrának korgását. Elpakol maga után, kezet mos, és visszatér a tábortűzhöz. Tiupan mellé ül, hogy átvegyenek majd pár dolgot, így talál rá a szerzetes is. *
- Ülj csak le és melegedj át egy kicsit a tűznél. A lázadnak még idő kell, míg lemegy. A tegnapiból maradt még bőven hús, van itt leves sok zöldséggel. De van néhány kancsó friss tej és süthetek neked gyorsan néhány tojást, ha az jobban esne kenyérrel.
* Akiket kicsit is kedvel, azokért sok mindent megtesz. Azil is kap reggelit és leülteti maga mellé, persze a másik oldalára és nem rá szegény Tiupanra. *
- Egyelőre semmit, reggeli van, Kagan még gyűlést tart, szerintem még ők sem ettek semmit, csak innivalót vittem fel nekik. A, a máglyához úgy tudom van elég fa, nagyobbak is. Azt hiszem még nem lett felépítve, talán majd abban segíthetnél az erőddel és magasságoddal.
* Mosolyog rá szelíden. Mert Brennus olyan volt, amilyen, de neki is épp úgy meg kell adni a végső búcsút. Ráadásul a vezér rokona. De legalább Ena csendesen kucorodik össze a kendőben és anyja mellkasához simul. Néha elfordul a kis kócos fejecske és körülötte lévőket figyelgeti tágra nyílt, hatalmas szemeivel. Mint egy jég tisztaságú tó tükrei. Ebben a tekintetben sem rá, sem apjára nem emlékeztet. A régi-új Syoud is letelepszik reggelizni, neki is össze üthet egy jó pár tojásos reggelit ha kéri. *
- Sok az új arc, és némelyik nagyon szemtelen még.
* Jegyzi meg halkan, de majd kezelésbe lesznek véve ők is. *
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.14 20:43:27
3921. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-14 20:28:32
Üzenet elküldve: 2015-01-14 20:28:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A tűznél - Kramlaf, Trodd, Tiupan, Myrka, Chiari?//
*Amíg a tűznél nyammog, éber tekintettel, de lanyha kedvvel figyeli a tábor mozgását. A Nagycsarnokból először Kramlaf lép ki, Syoudtól azonban csak egy kutató pillantást kap. A fickót nem, a Medvét azonban jól ismerte, és még nem sikerült túlzottan megkedvelnie a szerzetest. Csendesen kérődzik hát tovább, és Kramlaf eltűnik a gyógyító sátrában.*
*Ahogy ő nem beszél sokat, a közelébe telepedő kérges kinézetű parasztember sem szól. Egy biccentéssel le is tudja az üdvözlést, és még nyámmog egy kicsit, aztán úgy dönt, bemutatkozik.*
- Jó reggelt, ember. Meg neked is, Néne! *int a csipás vén banyának, aki valamit nagyon keres a táborban; vélhetően egy személyt, akivel szót válthat. Vagy egy helyet, ahol elfeküdhet meghalni - az öregeknél sose lehet tudni.*
*Hamarosan Kramlaf ismét feltűnik, és Syoud most már jót derül rajta, és előadásán. A szerzetes olyan, mint egy szilva, és úgy selypeg, mint egy gyakorló fartúró, de legalább él.*
- Áh, Tiupan. *integet egyet, mert mintha felszínmagasságban egy ugráló pöttömöt venne észre. Mit ad isten, tényleg: a kis tündér az.*
~ Egyiket se ismerem. Csupa idegen. És csak a szerzetes a törzstag... ~ *pislog körbe, de úgy gondolja, a vezetőség csak tudja, mit csinál.*
- Ahm. Na és mi a helyzet, népek. Tetszik itt?
*Amíg a tűznél nyammog, éber tekintettel, de lanyha kedvvel figyeli a tábor mozgását. A Nagycsarnokból először Kramlaf lép ki, Syoudtól azonban csak egy kutató pillantást kap. A fickót nem, a Medvét azonban jól ismerte, és még nem sikerült túlzottan megkedvelnie a szerzetest. Csendesen kérődzik hát tovább, és Kramlaf eltűnik a gyógyító sátrában.*
*Ahogy ő nem beszél sokat, a közelébe telepedő kérges kinézetű parasztember sem szól. Egy biccentéssel le is tudja az üdvözlést, és még nyámmog egy kicsit, aztán úgy dönt, bemutatkozik.*
- Jó reggelt, ember. Meg neked is, Néne! *int a csipás vén banyának, aki valamit nagyon keres a táborban; vélhetően egy személyt, akivel szót válthat. Vagy egy helyet, ahol elfeküdhet meghalni - az öregeknél sose lehet tudni.*
*Hamarosan Kramlaf ismét feltűnik, és Syoud most már jót derül rajta, és előadásán. A szerzetes olyan, mint egy szilva, és úgy selypeg, mint egy gyakorló fartúró, de legalább él.*
- Áh, Tiupan. *integet egyet, mert mintha felszínmagasságban egy ugráló pöttömöt venne észre. Mit ad isten, tényleg: a kis tündér az.*
~ Egyiket se ismerem. Csupa idegen. És csak a szerzetes a törzstag... ~ *pislog körbe, de úgy gondolja, a vezetőség csak tudja, mit csinál.*
- Ahm. Na és mi a helyzet, népek. Tetszik itt?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10124-10143