Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 205 (4081. - 4100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4100. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 14:28:28
Üzenet elküldve: 2015-01-20 14:28:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Az éjjeli őrség után kipihente már magát, így elindul kicsit körbe. Mint mindig, először a lovával törődik. Az az állat maradt meg neki a régi otthonából. Már egy ideje, hogy elment, talán öccse már ügyesebb harcos, jobban összefogja a csapatot, s talán eljutnak odáig mit ez a törzs, hogy építsenek maguknak ismét otthont. Talán valahogy -mondjuk mágia útján- eljuttatnának hozzá is valami hírt, ha igazán említésre méltó dolog történik. A néhány napja látott álomképet megint felidézi, s kicsit gondolkodik is ezen. Aztán figyelmét lovának szenteli, hogy elvégezhesse körülötte a napi teendőket.*
4099. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 13:53:30
Üzenet elküldve: 2015-01-20 13:53:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Gödörből Hrallhra fel, előre! //
*A Nagycsarnok nem is tűnik most olyan tágnak e pillanatban: kevés szereplő közt csúcsosodik ki egy olyasfajta feszültség aminek kezelésére másfajta kvalitású ember szükségeltetne, nem olyan, mint amit Khan nyújthat. Képességeit most végtelenül korlátoltnak látja, amin önként vállalt szerepe sem sokat segít. Nem feledkezett meg arról, hogy kivel szól, s hogy nem több kóbor léleknél egy hagyományaikhoz nagy mértékben még mindig ragaszkodó pusztai nép előtt. Az óvatos szavak ideje lejárt már, balga mód Khan mégis reméli az észérvek diadalát az egyszerű, fekete-fehér alapú döntések felett.
És mindezért csakis egyvalaki okolható. Meglehet, éppen ezért kész kiállni az ügyért, ahelyett hogy a nyilvánvaló lépéssel élne és hagyná az életfolyamot saját medrét tovább mélyíteni. Az emberek hajlamosak alattomosnak nevezni, ha a víz alámossa a partot és az ott sorjázó házakat idővel magával viszi az ár, pedig nem többről van szó csak a probléma feletti szemhunyásról és tudomásul nem vételéről. Talán Khan sem foglalkozott eleget a kockázattal és nem vetett mérleget a lehetséges kimenetelekről, amikor Kaiyko elragadása mellett döntött, mégis megtette és ezzel felülírt egy jövőképet, amely nem a sajátja.
Az elmúlt éjszaka óta talán most először találkozik újra a lovász és a zsoldos tekintete, Kaiyko azelőtt szánja rá magát a "távozásra", hogy Kagan egyértelműen kijelentené azt. Khan nem tagadhatja meg a másik tenyerének, hogy a ruhaszöveten át is megérezze szívének ritmustalan dalát.
...amely ki is hagyja a következő ütemét, meghallván Kagan véglegesnek tetsző döntését. Első elképzelése szerint a törzsfő csapdába akarja ezzel űzni Khant, hogy okot adjon elvarrni ezt a szálat is. Hacsak nem adja utasításba klánja valamely tagjának, hogy jelen legyen amikor kivégzi Kaiykot, Khané a választás, hogy útjára engedi és magát a szerencsére bízza, hogy a sors soha többé nem sodorja a törzs útjába Kaiykot, vagy...
Akárhogyan is, lehetőséget kapott arra, hogy elrendezze maga körül azt, amit e vészjós pályára állított.*
- Úgy lesz. - *Nem fog visszatáncolni, sem pedig több kérdést feszíteni, elég szó esett már kútba, itt az ideje azért is tenni, hogy a felvert vízfelszín kisimuljon. Váratni nem fogja többet az eseményeket, magával vonja Kaiykot. Odakint Xiltyn és Letrion mostanra már elkészülhettek az útra, hasonlóan jár el Khan is. A kovácsoktól visszavételezi bőrvértezetét és oldalán a fegyverövre felfűzi a hosszúkardot is. Kaiyko nyilvánvalóan egyet sem fog visszakapni, mi több, "bilincsbe" is veretik. Kezeit köti meg a zsoldos és a nyeregkápához rögzíti, a lovász hátasát pedig a saját bérgebéje mögött fogja vezetni.*
~ Csak ülj meg nyugodtan kérlek még egy darabon. ~
*Xiltynhez és Letrionhoz felzárkózva az utóbbit tájékoztatja arról is, hogy miért hízott társaságuk egy fővel.*
- Ő velünk jön, útközben lesz némi dolgom. - *A "dolog" mibenlétét nem részletezi jobban, meghagyja Letrion fantáziájának azt a szabadságot, hogy sajátos tartalommal töltse meg a héjként adott szót.
Ivóvíz (és valami erősebb a hideg ellen), némi élelem az egy, maximum két napos útra a nyeregtáskákba kerülnek, csakúgy mint a táborveréshez szükséges tűzszerszám, egy kis szekerce, pokróc(ok).*
- Mehetünk, ha készen állnak az urak. - *Kaiykot kihagyja a szórásból. Még. Egyfelől az idő nem őket szolgálja jelenleg, másfelől gondolatai még mindig Kagan utasításai körül kergetik egymást.
Nem tudja, hálával adózzon-e neki vagy a túlvilági poklok legsötétebbikébe kívánja a nemzetségfőt.*
*A Nagycsarnok nem is tűnik most olyan tágnak e pillanatban: kevés szereplő közt csúcsosodik ki egy olyasfajta feszültség aminek kezelésére másfajta kvalitású ember szükségeltetne, nem olyan, mint amit Khan nyújthat. Képességeit most végtelenül korlátoltnak látja, amin önként vállalt szerepe sem sokat segít. Nem feledkezett meg arról, hogy kivel szól, s hogy nem több kóbor léleknél egy hagyományaikhoz nagy mértékben még mindig ragaszkodó pusztai nép előtt. Az óvatos szavak ideje lejárt már, balga mód Khan mégis reméli az észérvek diadalát az egyszerű, fekete-fehér alapú döntések felett.
És mindezért csakis egyvalaki okolható. Meglehet, éppen ezért kész kiállni az ügyért, ahelyett hogy a nyilvánvaló lépéssel élne és hagyná az életfolyamot saját medrét tovább mélyíteni. Az emberek hajlamosak alattomosnak nevezni, ha a víz alámossa a partot és az ott sorjázó házakat idővel magával viszi az ár, pedig nem többről van szó csak a probléma feletti szemhunyásról és tudomásul nem vételéről. Talán Khan sem foglalkozott eleget a kockázattal és nem vetett mérleget a lehetséges kimenetelekről, amikor Kaiyko elragadása mellett döntött, mégis megtette és ezzel felülírt egy jövőképet, amely nem a sajátja.
Az elmúlt éjszaka óta talán most először találkozik újra a lovász és a zsoldos tekintete, Kaiyko azelőtt szánja rá magát a "távozásra", hogy Kagan egyértelműen kijelentené azt. Khan nem tagadhatja meg a másik tenyerének, hogy a ruhaszöveten át is megérezze szívének ritmustalan dalát.
...amely ki is hagyja a következő ütemét, meghallván Kagan véglegesnek tetsző döntését. Első elképzelése szerint a törzsfő csapdába akarja ezzel űzni Khant, hogy okot adjon elvarrni ezt a szálat is. Hacsak nem adja utasításba klánja valamely tagjának, hogy jelen legyen amikor kivégzi Kaiykot, Khané a választás, hogy útjára engedi és magát a szerencsére bízza, hogy a sors soha többé nem sodorja a törzs útjába Kaiykot, vagy...
Akárhogyan is, lehetőséget kapott arra, hogy elrendezze maga körül azt, amit e vészjós pályára állított.*
- Úgy lesz. - *Nem fog visszatáncolni, sem pedig több kérdést feszíteni, elég szó esett már kútba, itt az ideje azért is tenni, hogy a felvert vízfelszín kisimuljon. Váratni nem fogja többet az eseményeket, magával vonja Kaiykot. Odakint Xiltyn és Letrion mostanra már elkészülhettek az útra, hasonlóan jár el Khan is. A kovácsoktól visszavételezi bőrvértezetét és oldalán a fegyverövre felfűzi a hosszúkardot is. Kaiyko nyilvánvalóan egyet sem fog visszakapni, mi több, "bilincsbe" is veretik. Kezeit köti meg a zsoldos és a nyeregkápához rögzíti, a lovász hátasát pedig a saját bérgebéje mögött fogja vezetni.*
~ Csak ülj meg nyugodtan kérlek még egy darabon. ~
*Xiltynhez és Letrionhoz felzárkózva az utóbbit tájékoztatja arról is, hogy miért hízott társaságuk egy fővel.*
- Ő velünk jön, útközben lesz némi dolgom. - *A "dolog" mibenlétét nem részletezi jobban, meghagyja Letrion fantáziájának azt a szabadságot, hogy sajátos tartalommal töltse meg a héjként adott szót.
Ivóvíz (és valami erősebb a hideg ellen), némi élelem az egy, maximum két napos útra a nyeregtáskákba kerülnek, csakúgy mint a táborveréshez szükséges tűzszerszám, egy kis szekerce, pokróc(ok).*
- Mehetünk, ha készen állnak az urak. - *Kaiykot kihagyja a szórásból. Még. Egyfelől az idő nem őket szolgálja jelenleg, másfelől gondolatai még mindig Kagan utasításai körül kergetik egymást.
Nem tudja, hálával adózzon-e neki vagy a túlvilági poklok legsötétebbikébe kívánja a nemzetségfőt.*
4098. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 12:13:33
Üzenet elküldve: 2015-01-20 12:13:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
*Hát ha háttal, akkor csak megböki őt oldalról, s ha így felegyenesedik, akkor játszódok le kissé a jelenet, azon mód, hogy közelebb lép. Waldran meg hátrál, mert a fene se érti, mitől tart. De legyen így.
Aztán nem vár már válaszra, sem arra, hogy kitessékeljék a sátorból. Lendületesen lép előre, félre suhintva elég nagy karmozdulattal a sátorponyvát, ezzel némi havat, és hideget is bekavarva a sátorba. Túl teátrális a jelenet? Lehetséges.
//Kint//
Igazából bosszúságát vezetné le a szerencsétlen ponyván, ahogy félrelöki oly erővel, hogy az felcsapódik kissé a falra, s onnan hull aztán vissza, miután a lány már távozott. Léptei épp olyan lendületesek továbbra is. Fegyverövét pedig csak itt kint, menet közben csatolja magára. Inkább csak megszokásból.
Most már csak azt nem tudja magában eldönteni, hogy mi a fenétől képződik benne a düh, de úgy lobban lángra, mint apró gallyacska a parázson. Épp csak nem olyan rövid ideig tart. Feszültség. Ez az, ami feszíti. Le kéne vezetnie. Épp csak nem tudja hogyan tegye.
Így haragvó léptekkel száguld át a táboron abba az irányba, amerre a latrinát találja. Végül is, ettől is lehet valaki feszült.*
A hozzászólás írója (Ethea UnHaku) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.20 12:13:59
*Hát ha háttal, akkor csak megböki őt oldalról, s ha így felegyenesedik, akkor játszódok le kissé a jelenet, azon mód, hogy közelebb lép. Waldran meg hátrál, mert a fene se érti, mitől tart. De legyen így.
Aztán nem vár már válaszra, sem arra, hogy kitessékeljék a sátorból. Lendületesen lép előre, félre suhintva elég nagy karmozdulattal a sátorponyvát, ezzel némi havat, és hideget is bekavarva a sátorba. Túl teátrális a jelenet? Lehetséges.
//Kint//
Igazából bosszúságát vezetné le a szerencsétlen ponyván, ahogy félrelöki oly erővel, hogy az felcsapódik kissé a falra, s onnan hull aztán vissza, miután a lány már távozott. Léptei épp olyan lendületesek továbbra is. Fegyverövét pedig csak itt kint, menet közben csatolja magára. Inkább csak megszokásból.
Most már csak azt nem tudja magában eldönteni, hogy mi a fenétől képződik benne a düh, de úgy lobban lángra, mint apró gallyacska a parázson. Épp csak nem olyan rövid ideig tart. Feszültség. Ez az, ami feszíti. Le kéne vezetnie. Épp csak nem tudja hogyan tegye.
Így haragvó léptekkel száguld át a táboron abba az irányba, amerre a latrinát találja. Végül is, ettől is lehet valaki feszült.*
A hozzászólás írója (Ethea UnHaku) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.20 12:13:59
4097. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 12:00:47
Üzenet elküldve: 2015-01-20 12:00:47
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
*Nem hiszem, hogy Waldran valaha is főszerepet kapna egy szappanoperában, mert vajmi kevés érzéke van a teátrális jelenetekhez. Amint ülésbe tornázza magát a lány, odébb lép, mire felállna, már újra a köpenyt vizsgálja. Azon morfondírozik, hogyha Szellemjárójuk tényleg beteg, miként kérjen rá áldást? Talán unokahúga is tudna Waldran segítségére lenni, de...*
- Segítségedért cserébe... ennyi járt. *Vonja meg a vállát a suta bocsánatkérésre, válla fölött hátrapillantva. Készülődik a távozásra a lány, helyes. Lehet, hogy Ethea nem érzékeli nagy kegynek, hogy itt alhatott, de az már nem Waldran dolga. Folytatná a gondolkodást, de ekkor - vagy ha Ethea meggondolta magát, mégsem - különös dolog történik.
Ugyanis Ethea közelebb lép, még közelebb, csaknem rámászik Waldran hátára, leszámítva azt, hogy a férfi tekintetét keresi, tehát vélhetőleg még épp időben meg is kerüli a férfit. Sokkal kihívóbb lett volna, ha Waldran ott marad és végignézi a lány szedelőzködését, de Ethea jelen felöltözöttségi állapotában az kevéssé tűnt érdekesnek. Így ez a jelenet most inkább meghökkenésre ad okot, semmint egymásba fonódó tekintetek és vibráló szikrák vad csatájának.*
- Akarsz valamit...? *Érdeklődik Waldran, szemöldökét mozdítva, miközben a hirtelen előtte felbukkanó Ethea hatására egy lépést hátrébb megy. Még csak az hiányzik, hogy a lány elszívja előle a levegőt!*
~ Visszajövök. ~
*Meg is van a kérdésére a válasz. Bólint egyet, miközben vadvonású ajkai lassan farkasmosolyra húzódnak. Eszébe se jut, hogy a saját sátrában fenyegetnék - egyébként másutt se lenne bölcs dolog - , ezért ígéretnek és még inkább beleegyezésnek veszi a kijelentést.
Állja a pillantást, de csak pár szívdobbanásnyi ideig, mert hamar lejjebb kúszik a tekintete, és ahogy ellép a lány mellett, még lejjebb. Utána nem csak Ethea szempárjától, hanem testétől is elszakítja saját tekintetét.*
- Most megyek, szólnom kell Kaganhoz. Bizonyára neki is tetszeni fog a köpeny, csakúgy, mint húgomnak. *Mondja, szavainak címzettje már Janemita, még a pillantását is ráemeli. Ha pedig a lány nem tartja vissza - miért is tenné? - , akkor szavainak megfelelően cselekszik, már ha Ethea is távozott. Ha még itt van és ki tudja, hogy épp mit csinál, akkor lesz Waldrannak még egy kérdése.*
- Mire vársz? *Nem több, nem kevesebb. Hisz ahhoz, hogy visszajöjjön, előbb el kellene mennie...*
*Nem hiszem, hogy Waldran valaha is főszerepet kapna egy szappanoperában, mert vajmi kevés érzéke van a teátrális jelenetekhez. Amint ülésbe tornázza magát a lány, odébb lép, mire felállna, már újra a köpenyt vizsgálja. Azon morfondírozik, hogyha Szellemjárójuk tényleg beteg, miként kérjen rá áldást? Talán unokahúga is tudna Waldran segítségére lenni, de...*
- Segítségedért cserébe... ennyi járt. *Vonja meg a vállát a suta bocsánatkérésre, válla fölött hátrapillantva. Készülődik a távozásra a lány, helyes. Lehet, hogy Ethea nem érzékeli nagy kegynek, hogy itt alhatott, de az már nem Waldran dolga. Folytatná a gondolkodást, de ekkor - vagy ha Ethea meggondolta magát, mégsem - különös dolog történik.
Ugyanis Ethea közelebb lép, még közelebb, csaknem rámászik Waldran hátára, leszámítva azt, hogy a férfi tekintetét keresi, tehát vélhetőleg még épp időben meg is kerüli a férfit. Sokkal kihívóbb lett volna, ha Waldran ott marad és végignézi a lány szedelőzködését, de Ethea jelen felöltözöttségi állapotában az kevéssé tűnt érdekesnek. Így ez a jelenet most inkább meghökkenésre ad okot, semmint egymásba fonódó tekintetek és vibráló szikrák vad csatájának.*
- Akarsz valamit...? *Érdeklődik Waldran, szemöldökét mozdítva, miközben a hirtelen előtte felbukkanó Ethea hatására egy lépést hátrébb megy. Még csak az hiányzik, hogy a lány elszívja előle a levegőt!*
~ Visszajövök. ~
*Meg is van a kérdésére a válasz. Bólint egyet, miközben vadvonású ajkai lassan farkasmosolyra húzódnak. Eszébe se jut, hogy a saját sátrában fenyegetnék - egyébként másutt se lenne bölcs dolog - , ezért ígéretnek és még inkább beleegyezésnek veszi a kijelentést.
Állja a pillantást, de csak pár szívdobbanásnyi ideig, mert hamar lejjebb kúszik a tekintete, és ahogy ellép a lány mellett, még lejjebb. Utána nem csak Ethea szempárjától, hanem testétől is elszakítja saját tekintetét.*
- Most megyek, szólnom kell Kaganhoz. Bizonyára neki is tetszeni fog a köpeny, csakúgy, mint húgomnak. *Mondja, szavainak címzettje már Janemita, még a pillantását is ráemeli. Ha pedig a lány nem tartja vissza - miért is tenné? - , akkor szavainak megfelelően cselekszik, már ha Ethea is távozott. Ha még itt van és ki tudja, hogy épp mit csinál, akkor lesz Waldrannak még egy kérdése.*
- Mire vársz? *Nem több, nem kevesebb. Hisz ahhoz, hogy visszajöjjön, előbb el kellene mennie...*
4096. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 11:12:03
Üzenet elküldve: 2015-01-20 11:12:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
*Hát persze, hogy a másik nem felkészületlen és nem is kezdő a harcokban. Lehet, hogy némileg óvatlan, de semmiesetre sem felelőtlen. Azért álomból úgy ébredni, hogy azonnal harci helyzetben találja magát az ember lánya, nem kellemes, és az agynak szüksége van némi időre, míg a helyzetet alapjában felfogja. Talán ez a saját késlekedésének az oka.
Így a csel, melyet előre elgondol oly villám sebesen, hogy mire végére ér, a cselekvés is majdnem elkezdődik, a semmibe vész. A férfi marka úgy szögezi az ágyhoz vállát, hogy az már fáj. Nem jajdul fel, épp csak halvány rángás fut végig arcán, s ajkai zárulnak keskenyebbre. Főleg, mikor a férfi másik keze torkára szorul, hogy ott elzárja a levegő útját.
Tehetne sok mindent. Üthetne és talán rúghatna is. Minden bizonnyal valamennyi célt elérne vele, de mi értelme lenne? A másik nem akar rosszat, s ezt az elhangzó korábbi szavak, no meg az újak is igazolják. Fogása szintén lazul a másik csuklóján, s engedi is, szinte megadva ezzel magát. Így hamarabb szabadul, mint erőszakkal.*
-Van.
*Leheli maga elé, ahogy újra levegőhöz jut, s most már nincs harc. Csak az a különös pillantás, mely visszaköszön. Olyan ismerős. Csupán az imént álmodta. "Az enyém vagy." Bukkannak fel emlékeiből a szavak, csak ezúttal nem Kagan hangján szól, hanem Waldranén. Beleborzong, s mivel hisz az Égiek erejében, hát úgy véli, a jövő egy illékony szeletét vetítették tudata vásznára. Ez kissé zavarba is hozza.
Mindez szemhunyásnyi idő alatt villan át benne, s ha Waldran elengedte, hát felül. Ekkor tudatosul igazán benne, hogy hol is van, és mi is történt. Felsóhajt, miközben feláll. Sok összeszedni valója nincs, csak a kabátja és a vértje, no meg az üres fegyveröv.*
-Öhm... elnézést.
*Böki ki magából a szavakat, miközben igyekszik összerendezni önmagát. Annyira fáradt volt, hogy itt aludt el. Nem szokott ilyesmit tenni, de túl hosszú volt az éjszaka. Mennyit alhatott? Oldalra pillant, Janemitára. A köpeny majdnem készen van. Jó sok idő telhetett el. Mennyi lehet az idő? Kora délután van már? Mindenesetre most úgy érzi, hogy eleget aludt, még ha az ébresztés erőszakos is volt kissé. Lehet, hogy magától tudott volna még aludni, de így már ezen morfondírozni nincs értelme.
Ha Waldran nem hátrál meg előle, és miért is tenné, akkor Ethea végül egészen közel lép a férfihez. Így igyekszik elfogni a másik pillantását.*
-Visszajövök.
*Fenyegetés? Ígéret? Tudja be a másik aminek akarja. De nem lép hátra, vár. Tekintete állja Waldran pillantását, vélhetően a férfinek kell elszakítania ezt a kapcsot.*
*Hát persze, hogy a másik nem felkészületlen és nem is kezdő a harcokban. Lehet, hogy némileg óvatlan, de semmiesetre sem felelőtlen. Azért álomból úgy ébredni, hogy azonnal harci helyzetben találja magát az ember lánya, nem kellemes, és az agynak szüksége van némi időre, míg a helyzetet alapjában felfogja. Talán ez a saját késlekedésének az oka.
Így a csel, melyet előre elgondol oly villám sebesen, hogy mire végére ér, a cselekvés is majdnem elkezdődik, a semmibe vész. A férfi marka úgy szögezi az ágyhoz vállát, hogy az már fáj. Nem jajdul fel, épp csak halvány rángás fut végig arcán, s ajkai zárulnak keskenyebbre. Főleg, mikor a férfi másik keze torkára szorul, hogy ott elzárja a levegő útját.
Tehetne sok mindent. Üthetne és talán rúghatna is. Minden bizonnyal valamennyi célt elérne vele, de mi értelme lenne? A másik nem akar rosszat, s ezt az elhangzó korábbi szavak, no meg az újak is igazolják. Fogása szintén lazul a másik csuklóján, s engedi is, szinte megadva ezzel magát. Így hamarabb szabadul, mint erőszakkal.*
-Van.
*Leheli maga elé, ahogy újra levegőhöz jut, s most már nincs harc. Csak az a különös pillantás, mely visszaköszön. Olyan ismerős. Csupán az imént álmodta. "Az enyém vagy." Bukkannak fel emlékeiből a szavak, csak ezúttal nem Kagan hangján szól, hanem Waldranén. Beleborzong, s mivel hisz az Égiek erejében, hát úgy véli, a jövő egy illékony szeletét vetítették tudata vásznára. Ez kissé zavarba is hozza.
Mindez szemhunyásnyi idő alatt villan át benne, s ha Waldran elengedte, hát felül. Ekkor tudatosul igazán benne, hogy hol is van, és mi is történt. Felsóhajt, miközben feláll. Sok összeszedni valója nincs, csak a kabátja és a vértje, no meg az üres fegyveröv.*
-Öhm... elnézést.
*Böki ki magából a szavakat, miközben igyekszik összerendezni önmagát. Annyira fáradt volt, hogy itt aludt el. Nem szokott ilyesmit tenni, de túl hosszú volt az éjszaka. Mennyit alhatott? Oldalra pillant, Janemitára. A köpeny majdnem készen van. Jó sok idő telhetett el. Mennyi lehet az idő? Kora délután van már? Mindenesetre most úgy érzi, hogy eleget aludt, még ha az ébresztés erőszakos is volt kissé. Lehet, hogy magától tudott volna még aludni, de így már ezen morfondírozni nincs értelme.
Ha Waldran nem hátrál meg előle, és miért is tenné, akkor Ethea végül egészen közel lép a férfihez. Így igyekszik elfogni a másik pillantását.*
-Visszajövök.
*Fenyegetés? Ígéret? Tudja be a másik aminek akarja. De nem lép hátra, vár. Tekintete állja Waldran pillantását, vélhetően a férfinek kell elszakítania ezt a kapcsot.*
4095. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 10:59:53
Üzenet elküldve: 2015-01-20 10:59:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// Gödörből Hrallhra fel, előre! //
*És íme, itt a zsákutca, ráadásul kevés híján mindkettejüknek, sőt: Kagannak is. Tekintete lassan vándorol Khanra, és nem kell okleveles léleklátónak lennie, aki ki akarja olvasni belőle: "ez a te hibád, ember".*
- Hallgatlak, Khan Lero. *és lőn, ténylegesen meghallgatja az idegen harcos szavait. Érti is, mit szeretne a másik, de ehhez már túl sok hangzott el, túl sok sértés, túl sok vád. Való igaz, terve egyszerű volt: Khannal és Letrionnal visszaküldi a lányt Artheniorba, legalábbis egy időre, míg biztossá nem válik meséje, és addig kalauzuk lett volna az ismeretlen világban - két lovagnak, akik "közülük valóak" és nem vonják magukra azonnal a városőrök figyelmét, mint a Tharg harcosok.*
*Úgy tűnik azonban, hogy a lehetséges halál húrjának megpendítése nem ésszerű óvatosságot, hanem öngyilkos konokságot szabadított fel az alacsony termetű nőben. Ahogy Kaiyko beszélni, majd átkozódni kezd, Kagan egyik szemöldöke feljebb emelkedik kissé, de tekintetét nem fordítja el Khanról. Nem, a lovag nem szabadul olyan könnyen, mint szeretne.*
~ Hallgass, némber. ~ *éppen ezért küldte el az embereit, számított erre a fordulatra, még ha nem is ilyen mélységben. Enyhe migrén tör rá, mikor arra gondol: mindez a Nagytanács előtt is elhangozhatott volna, és akkor még arra a hajszálnyi mozgástérre sem lenne lehetősége, mint ami így megmaradt neki. Ha ezt a törzs gyermekei is hallják... saját tekintélye és a csapat morálja érdekében ott helyben meg kellett volna fojtatnia a lányt.*
~ Így sem egyszerűbb. ~ *nem, mert Kaiyko nem tud lakatot tenni a szájára. A teátrális jelenet, amit rendez, kevés hatással van Kaganra, a jórészt ateistának mondható hadúrra, de ismét bevillan neki a törzs maga - és sejti, hogy egy ilyen "szertartás" után a megtisztító élve elégetés is majdnem kevés lenne. Nem, a lány nem maradhat itt.*
*Ám a kis bolond csak félig tehet erről az egészről, saját bolondságán kívül Khan Lero érhetetlen tevékenysége is kellett ehhez. Kagan szeme ezért nem fordul Kaiyko felé, a lány már eljátszotta a szerepét.*
~ De te is szenvedj, Khan uraság, ne csak nekem fájjon a fejem. ~ *villan meg a tekintet elfojtott dühvel.*
- Fogd a lányt, lovag, és Arthenior felé tartva, hűséged jeleként... vidd ki az erdőbe. Halálának bizonyságát, a szívét hozd színünk elé. *ó, Kagan majdnem teljesen biztos benne, hogy Khan nem fogja kivégezni a kis butát, ha Kaiykot nem is, Lero lovagot kezdi már kiismerni. Éppen elég lesz a vívódás, a kétely és a belső feszültség a lovagnak büntetésül. A világ nagy, jó esélyük van rá, hogy nem futnak többet össze Kaiykoval, ha pedig mégis, majd rábízzák magukat a lovag beszélőkéjére - különben is, azon a hídon majd akkor mennek át, ha odaérnek.*
~ Brennust még el sem égettük, és már újabb hullát kapartatnátok el velem. Még mit nem. ~ *szíve szerint még pár napig pácolná a lányt a Gödörben, törlesztésül a kellemetlen percekért, de tart tőle, hogy kihallatszó szavaival a tényleges halált vonná fejére. Jobb a tiszta munka.*
*Csak fejével int, hogy távozhatnak, és amíg el nem tűnnek a Nagycsarnok kapujában, Kagan tekintete rezzenéstelen. Csak ezt követően támasztja arcát egyik kezébe; néha még neki is sok az uralkodás terhe.*
~ Brennus, Xiltyn, Kaiyko. Valaki még esetleg? ~ *az most jelentkezzen, tudjuk le egyben.*
*És íme, itt a zsákutca, ráadásul kevés híján mindkettejüknek, sőt: Kagannak is. Tekintete lassan vándorol Khanra, és nem kell okleveles léleklátónak lennie, aki ki akarja olvasni belőle: "ez a te hibád, ember".*
- Hallgatlak, Khan Lero. *és lőn, ténylegesen meghallgatja az idegen harcos szavait. Érti is, mit szeretne a másik, de ehhez már túl sok hangzott el, túl sok sértés, túl sok vád. Való igaz, terve egyszerű volt: Khannal és Letrionnal visszaküldi a lányt Artheniorba, legalábbis egy időre, míg biztossá nem válik meséje, és addig kalauzuk lett volna az ismeretlen világban - két lovagnak, akik "közülük valóak" és nem vonják magukra azonnal a városőrök figyelmét, mint a Tharg harcosok.*
*Úgy tűnik azonban, hogy a lehetséges halál húrjának megpendítése nem ésszerű óvatosságot, hanem öngyilkos konokságot szabadított fel az alacsony termetű nőben. Ahogy Kaiyko beszélni, majd átkozódni kezd, Kagan egyik szemöldöke feljebb emelkedik kissé, de tekintetét nem fordítja el Khanról. Nem, a lovag nem szabadul olyan könnyen, mint szeretne.*
~ Hallgass, némber. ~ *éppen ezért küldte el az embereit, számított erre a fordulatra, még ha nem is ilyen mélységben. Enyhe migrén tör rá, mikor arra gondol: mindez a Nagytanács előtt is elhangozhatott volna, és akkor még arra a hajszálnyi mozgástérre sem lenne lehetősége, mint ami így megmaradt neki. Ha ezt a törzs gyermekei is hallják... saját tekintélye és a csapat morálja érdekében ott helyben meg kellett volna fojtatnia a lányt.*
~ Így sem egyszerűbb. ~ *nem, mert Kaiyko nem tud lakatot tenni a szájára. A teátrális jelenet, amit rendez, kevés hatással van Kaganra, a jórészt ateistának mondható hadúrra, de ismét bevillan neki a törzs maga - és sejti, hogy egy ilyen "szertartás" után a megtisztító élve elégetés is majdnem kevés lenne. Nem, a lány nem maradhat itt.*
*Ám a kis bolond csak félig tehet erről az egészről, saját bolondságán kívül Khan Lero érhetetlen tevékenysége is kellett ehhez. Kagan szeme ezért nem fordul Kaiyko felé, a lány már eljátszotta a szerepét.*
~ De te is szenvedj, Khan uraság, ne csak nekem fájjon a fejem. ~ *villan meg a tekintet elfojtott dühvel.*
- Fogd a lányt, lovag, és Arthenior felé tartva, hűséged jeleként... vidd ki az erdőbe. Halálának bizonyságát, a szívét hozd színünk elé. *ó, Kagan majdnem teljesen biztos benne, hogy Khan nem fogja kivégezni a kis butát, ha Kaiykot nem is, Lero lovagot kezdi már kiismerni. Éppen elég lesz a vívódás, a kétely és a belső feszültség a lovagnak büntetésül. A világ nagy, jó esélyük van rá, hogy nem futnak többet össze Kaiykoval, ha pedig mégis, majd rábízzák magukat a lovag beszélőkéjére - különben is, azon a hídon majd akkor mennek át, ha odaérnek.*
~ Brennust még el sem égettük, és már újabb hullát kapartatnátok el velem. Még mit nem. ~ *szíve szerint még pár napig pácolná a lányt a Gödörben, törlesztésül a kellemetlen percekért, de tart tőle, hogy kihallatszó szavaival a tényleges halált vonná fejére. Jobb a tiszta munka.*
*Csak fejével int, hogy távozhatnak, és amíg el nem tűnnek a Nagycsarnok kapujában, Kagan tekintete rezzenéstelen. Csak ezt követően támasztja arcát egyik kezébe; néha még neki is sok az uralkodás terhe.*
~ Brennus, Xiltyn, Kaiyko. Valaki még esetleg? ~ *az most jelentkezzen, tudjuk le egyben.*
4094. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 10:34:51
Üzenet elküldve: 2015-01-20 10:34:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
*Waldran bólogat a szavakra, egyetértése jeléül, csak az egyik megjegyzésre nyitja az ajkait. Szükséges is, mert az egy kérdés volt.*
- Ha önként csatlakoztál, úgy az adósod vagyok. *Válaszolja a lánynak úgy, mintha mi sem lenne természetesebb. Waldran aztán nem tudja, hogy a lány kivel érkezett és kinek a sátrában töltötte az éjszakát, Waldran csak az tudja, hogy törzsük előszeretettel rabol(t) szolgákat, legfőképp ágyasasszonyt. Ez persze - az új környezetre való tekintettel - rég történt. Menekülés közben az összes elhullott, hogy új lett-e? Kitűnő kérdés.*
*Óvatosnak nem óvatos, de zöldfülűnek sem zöldfülű. Így amint látja, hogy riad a lány és csuklója után kap, acélossá válik az eddig csak határozott szorítás a vállon, felkaron. Ez persze lehet, hogy nem lenne elég, de sebaj, mert a másik keze - amit nem célozz Ethea - ereszti a húst és a torokhoz kap, hogy visszaszorítsa a lányt a szalmaágyra. Egészen úgy cselekszik, mintha ezt már nem is először csinálná életében.*
~ Mégis csak oldalba kellett volna rúgnom. ~
*Késő bánat. Mindenesetre ebben a pozícióban nehéz lenne felfelé lendülni, ha pedig sikerült is lefeszegetni az ujjait Ethea válláról, amaz keresi a kiutat. Egyébként is arra számít, hogy az életösztön a torkot szorongató kézhez szólítja Ethea kezeit, főleg, ha ott is acélosodik a szorítás.*
- Van még mit gyakorolnom ébresztésben, nem gondolod? *Sóhajtja a kérdést a lány képébe, egy vigyort is villant, ami félig vicsor. Párolog a türelme, csakúgy, mint szorítása, ha a lány elengedte a kezét.*
"Az enyém vagy."
*Talán mintha ez a gondolat villanna az íriszekben, ahogy a lány fölött van. Ez persze, lehet, hogy Ethea álmának illékony emléke. Nem is lesz ott sokáig Waldran, ha elcsitul kettejük afférja. Ellépve onnan várja, hogy felkeljen a lány.*
*Waldran bólogat a szavakra, egyetértése jeléül, csak az egyik megjegyzésre nyitja az ajkait. Szükséges is, mert az egy kérdés volt.*
- Ha önként csatlakoztál, úgy az adósod vagyok. *Válaszolja a lánynak úgy, mintha mi sem lenne természetesebb. Waldran aztán nem tudja, hogy a lány kivel érkezett és kinek a sátrában töltötte az éjszakát, Waldran csak az tudja, hogy törzsük előszeretettel rabol(t) szolgákat, legfőképp ágyasasszonyt. Ez persze - az új környezetre való tekintettel - rég történt. Menekülés közben az összes elhullott, hogy új lett-e? Kitűnő kérdés.*
*Óvatosnak nem óvatos, de zöldfülűnek sem zöldfülű. Így amint látja, hogy riad a lány és csuklója után kap, acélossá válik az eddig csak határozott szorítás a vállon, felkaron. Ez persze lehet, hogy nem lenne elég, de sebaj, mert a másik keze - amit nem célozz Ethea - ereszti a húst és a torokhoz kap, hogy visszaszorítsa a lányt a szalmaágyra. Egészen úgy cselekszik, mintha ezt már nem is először csinálná életében.*
~ Mégis csak oldalba kellett volna rúgnom. ~
*Késő bánat. Mindenesetre ebben a pozícióban nehéz lenne felfelé lendülni, ha pedig sikerült is lefeszegetni az ujjait Ethea válláról, amaz keresi a kiutat. Egyébként is arra számít, hogy az életösztön a torkot szorongató kézhez szólítja Ethea kezeit, főleg, ha ott is acélosodik a szorítás.*
- Van még mit gyakorolnom ébresztésben, nem gondolod? *Sóhajtja a kérdést a lány képébe, egy vigyort is villant, ami félig vicsor. Párolog a türelme, csakúgy, mint szorítása, ha a lány elengedte a kezét.*
"Az enyém vagy."
*Talán mintha ez a gondolat villanna az íriszekben, ahogy a lány fölött van. Ez persze, lehet, hogy Ethea álmának illékony emléke. Nem is lesz ott sokáig Waldran, ha elcsitul kettejük afférja. Ellépve onnan várja, hogy felkeljen a lány.*
4093. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 08:50:41
Üzenet elküldve: 2015-01-20 08:50:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
*Ethea nem szokott álmodni. Vagy ha mégis, hát ritkán emlékszik rá. De most az álom karjaiban ringatózik, mely teljesen magához öleli. Este van. Körötte lassan hullik a hó. Ott áll a körben, vele szemben Brennus. Ő maga pedig, mintha Kramlaf lenne. Apró bőrszoknyában, és tenyérnyi kebeltakaróban, mezítláb vár a sorsára. Kezében kardját tartja, sötétvörös tincsei kibontva lebegnek a könnyű szélben. Fázik, és talpait töri a sziklás talaj. Szinte érezhető fizikai fájdalommal éli át az álomképet. Aztán Brennus a feje fölé emeli az irdatlan méretű csatabárdot, hogy ezzel hasítsa őt ketté. A fegyver lendül, s lefelé zúg halálos pályáján. Ethea pedig oldalra és kissé előre mozdul, hogy kitérjen előle, kardjával csapva felfelé és oldalra, a csatabár nyelére, hogy elvezethesse magától a végzetet, s egyben kibillentse ellenfelét egyensúlyából.
Az álmok néha rettenetesen kuszák. Ahogy elvezeti magától a fegyvert, s tovább lépve fordul is, hogy szembe kerülhessen majd ellenfelével, láthatja, amint Brennus a súlypontvesztéstől hasra vágódik, testét a földre rántja az irdatlan fegyver. Ethea nem habozik, és máris a férfi hátán ül, derekánál, s kardját amaz nyakához szorítja.*
-Add meg magad!
-Soha!
*Bömböli amaz, s megdobva magát fordul meg a lány alatt a hátára. De ekkor már nem Brennus az, hanem Kagan. Talán döbbenete okozza azt, hogy nem veszi észre a cselt. Kagan megdobja a csípőjét, miközben ráfog a lány csuklóira, s máris átfordulhatnak egy számára sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe.*
-Az enyém vagy.
*Közli a törzsfő, s előrehajol, hogy vadul harapjon ajkába, csókot és vért lopva onnan. Most Etheán a sor, hogy csípőjét feldobja, de a férfi jóval nehezebb annál, minthogy könnyedén levesse magáról. Csupán annyit ér el, hogy amaz némileg kiegyenesedik, de már ekkor újra nem Kagan az, hanem Waldran.
Ethea felnyög. Miféle álom ez? Még talán meg is kérdezi magától, tudta tudat alatt, hogy ez nem a valóság szövete.*
*S valóban. Waldran ténylegesen óvatlanabb. S bár Ethea fegyvertelen, azért még sem egészen az. Vállára súlyos kéz nehezedik, ez rántja ki szélsebesen az álomból, s a belé nevelt beidegződéstől máris cselekszik. Ujjai körül fonják a férfi csuklóját, s elrántja onnan a másik kezét. Hüvelykujját a kézfejre feszíti, s fordít egyet a csuklón, így a másik tenyere saját arca felé néz. Befelé feszíti ekkor a kezet, s már lendül is felfelé, hogy egész testével csavarjon a "támadóján" egyet, hátratekerve a kart, földre víve a másikat.
Ha sikerül, akkor Waldran esetleg éppen hasal a sátor talaján, s Ethea a következő pillanatban már is a hátán lovagol.
Persze, ha nem sikerül, mert Waldran megakadályozza, akkor vélhetően hamarabb elengedi a férfi kezét.*
A hozzászólás írója (Ethea UnHaku) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.20 08:52:05
*Ethea nem szokott álmodni. Vagy ha mégis, hát ritkán emlékszik rá. De most az álom karjaiban ringatózik, mely teljesen magához öleli. Este van. Körötte lassan hullik a hó. Ott áll a körben, vele szemben Brennus. Ő maga pedig, mintha Kramlaf lenne. Apró bőrszoknyában, és tenyérnyi kebeltakaróban, mezítláb vár a sorsára. Kezében kardját tartja, sötétvörös tincsei kibontva lebegnek a könnyű szélben. Fázik, és talpait töri a sziklás talaj. Szinte érezhető fizikai fájdalommal éli át az álomképet. Aztán Brennus a feje fölé emeli az irdatlan méretű csatabárdot, hogy ezzel hasítsa őt ketté. A fegyver lendül, s lefelé zúg halálos pályáján. Ethea pedig oldalra és kissé előre mozdul, hogy kitérjen előle, kardjával csapva felfelé és oldalra, a csatabár nyelére, hogy elvezethesse magától a végzetet, s egyben kibillentse ellenfelét egyensúlyából.
Az álmok néha rettenetesen kuszák. Ahogy elvezeti magától a fegyvert, s tovább lépve fordul is, hogy szembe kerülhessen majd ellenfelével, láthatja, amint Brennus a súlypontvesztéstől hasra vágódik, testét a földre rántja az irdatlan fegyver. Ethea nem habozik, és máris a férfi hátán ül, derekánál, s kardját amaz nyakához szorítja.*
-Add meg magad!
-Soha!
*Bömböli amaz, s megdobva magát fordul meg a lány alatt a hátára. De ekkor már nem Brennus az, hanem Kagan. Talán döbbenete okozza azt, hogy nem veszi észre a cselt. Kagan megdobja a csípőjét, miközben ráfog a lány csuklóira, s máris átfordulhatnak egy számára sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe.*
-Az enyém vagy.
*Közli a törzsfő, s előrehajol, hogy vadul harapjon ajkába, csókot és vért lopva onnan. Most Etheán a sor, hogy csípőjét feldobja, de a férfi jóval nehezebb annál, minthogy könnyedén levesse magáról. Csupán annyit ér el, hogy amaz némileg kiegyenesedik, de már ekkor újra nem Kagan az, hanem Waldran.
Ethea felnyög. Miféle álom ez? Még talán meg is kérdezi magától, tudta tudat alatt, hogy ez nem a valóság szövete.*
*S valóban. Waldran ténylegesen óvatlanabb. S bár Ethea fegyvertelen, azért még sem egészen az. Vállára súlyos kéz nehezedik, ez rántja ki szélsebesen az álomból, s a belé nevelt beidegződéstől máris cselekszik. Ujjai körül fonják a férfi csuklóját, s elrántja onnan a másik kezét. Hüvelykujját a kézfejre feszíti, s fordít egyet a csuklón, így a másik tenyere saját arca felé néz. Befelé feszíti ekkor a kezet, s már lendül is felfelé, hogy egész testével csavarjon a "támadóján" egyet, hátratekerve a kart, földre víve a másikat.
Ha sikerül, akkor Waldran esetleg éppen hasal a sátor talaján, s Ethea a következő pillanatban már is a hátán lovagol.
Persze, ha nem sikerül, mert Waldran megakadályozza, akkor vélhetően hamarabb elengedi a férfi kezét.*
A hozzászólás írója (Ethea UnHaku) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.20 08:52:05
4092. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-20 07:17:06
Üzenet elküldve: 2015-01-20 07:17:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Gödörből Hrallhra fel, előre! //
*Lám, Amon Ruadh ura se más, mint azok a tucatszám termő "nagy" vezérek, akik kincseken veszik az engedelmességet vagy indokolatlan kegyetlenséggel, mert azt vélik az erő zászlajának. Aranyba öntve se érne fel azokhoz az óriásokhoz, akik egyszerű katonaként is oly tiszteletet árasztottak, hogy embereik halálig hűen követték őket bárhová: Narr Di'Arie és Kallan, Kerse fia. Kaiyko pedig méltósággal, becsülettel fog megtérni melléjük. Ha most szakad meg az életútja, ha valami csoda folytán adatik neki még idő itt az árnyékvilágban.
Botorság lenne azt hinni, hogy könnyű dolog felkészülni a halálra. Nem az. Még akkor sem, ha tiszta lélekkel készül az ember a túlvilágra. Belül Kaiyko is reszket, persze, de egyenes derékkal és megindító higgadtsággal viseli. Ez azonban teljes embert kíván, így aztán nem csoda, ha a letaglózó ítélet után Kagan utolsó szavai már nem igazán érnek el hozzá.
Khan felé fordul. Belenéz a zöld szemekbe, s balját a férfi mellkasára simítja.*
- Megbocsátok neked, Khan Lero *mondja csendesen. A zsoldos tekintetébe minden bele van írva, amivel e megbocsátást kiérdemelte. Nem kell hozzá szó, se magyarázkodás.* - Gyászolj meg engem *kér egy utolsó szívességet. Itt már megbicsaklik a hangja, de egy mély sóhajjal erőt vesz magán, s összeszedi lélekjelenlétét, mielőtt visszafordulna Kaganhoz.*
- A halálba megyek hát, ha ez a döntésed. De tudd, a méltatlan ítélet visszaszáll terád, s népedére... mindig!
- A Yadan Csontvető fia a fejemre tette kezét, mikor megtért őseihez. Ott a Gödörben... szólt hozzám. Balja még mindig a fejemen nyugszik. Ajka pedig törzsed felett suttog a Szellemvilágban.
*Kaiyko kifeszíti bal tenyerét (mely a léleké, ahogy a jobb a halandó hús tetteié), hüvelykje és mutatóujja között belemélyeszti a fogát, míg vére nem serken. Tenyerével megfesti homlokát, ajkát és állát a Yadanok szokása szerint, mikor a Szellemek figyelmét kérik.*
*Lám, Amon Ruadh ura se más, mint azok a tucatszám termő "nagy" vezérek, akik kincseken veszik az engedelmességet vagy indokolatlan kegyetlenséggel, mert azt vélik az erő zászlajának. Aranyba öntve se érne fel azokhoz az óriásokhoz, akik egyszerű katonaként is oly tiszteletet árasztottak, hogy embereik halálig hűen követték őket bárhová: Narr Di'Arie és Kallan, Kerse fia. Kaiyko pedig méltósággal, becsülettel fog megtérni melléjük. Ha most szakad meg az életútja, ha valami csoda folytán adatik neki még idő itt az árnyékvilágban.
Botorság lenne azt hinni, hogy könnyű dolog felkészülni a halálra. Nem az. Még akkor sem, ha tiszta lélekkel készül az ember a túlvilágra. Belül Kaiyko is reszket, persze, de egyenes derékkal és megindító higgadtsággal viseli. Ez azonban teljes embert kíván, így aztán nem csoda, ha a letaglózó ítélet után Kagan utolsó szavai már nem igazán érnek el hozzá.
Khan felé fordul. Belenéz a zöld szemekbe, s balját a férfi mellkasára simítja.*
- Megbocsátok neked, Khan Lero *mondja csendesen. A zsoldos tekintetébe minden bele van írva, amivel e megbocsátást kiérdemelte. Nem kell hozzá szó, se magyarázkodás.* - Gyászolj meg engem *kér egy utolsó szívességet. Itt már megbicsaklik a hangja, de egy mély sóhajjal erőt vesz magán, s összeszedi lélekjelenlétét, mielőtt visszafordulna Kaganhoz.*
- A halálba megyek hát, ha ez a döntésed. De tudd, a méltatlan ítélet visszaszáll terád, s népedére... mindig!
- A Yadan Csontvető fia a fejemre tette kezét, mikor megtért őseihez. Ott a Gödörben... szólt hozzám. Balja még mindig a fejemen nyugszik. Ajka pedig törzsed felett suttog a Szellemvilágban.
*Kaiyko kifeszíti bal tenyerét (mely a léleké, ahogy a jobb a halandó hús tetteié), hüvelykje és mutatóujja között belemélyeszti a fogát, míg vére nem serken. Tenyerével megfesti homlokát, ajkát és állát a Yadanok szokása szerint, mikor a Szellemek figyelmét kérik.*
4091. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-19 22:42:03
Üzenet elküldve: 2015-01-19 22:42:03
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallhból ki, utazásra fel!//
*Végül csak kibújik a szög a zsákból, és a nagy feladat pedig az lesz, hogy elkísérjék ezt a sötételfet Artheniorba. Nagyszerű, egy ideje amúgyis gondolkozott azon, hogy kimenőt kérjen a városba valamilyen módon, be kellene szerezni ezt-azt, ami felmerült, hogy szüksége lehet rá.*
- Vegye elintézettnek.
*Ezt megtoldva egy meghajlással, ezt köszönésnek is vette a maga részéről, így meg is indul kifelé, ráadásul a sötételfnek sem kell integetni, megy az anélkül is. Mily szép az élet, s Wandar békésen fütyörészve, és vigyorogva ballag a kapu felé, mit sem tudva arról, hogy Kaiyko épp kiharcolja magának a hőn áhított halálos ítéletét. Odaérve a kapuhoz, a sötételf kérdésére így felel:*
- Ide alig kevesebb, mint egy nap alatt éhrtem. És akkohr lóháton utaztunk. Jut eszembe, önnek van lova?
*Akár van, akár nincs, a válasz után elindul lováért, (ha Xiltynnek van lova, értelemszerűen követheti őt, egyéb esetben Wandar egy „váhrjon itt egy pehrcet” –el indul el) na meg utána még elmegy ezt-azt elhozni a sátorból. Akárhogy is kezdődik, végeredményben a sötételf társaságában, illetve Pofátlannal fog a kapu előtt várni, meg egy jobbára üresnek tűnő batyuval, amiben azért látszólag biztos van ez-az. És akkor még nem tudni, hogy Khan egyáltalán megéri-e az indulást. Wandar ugyan nem tud róla, de eközben a hrallhban sorban állnak most egy kedvezményes kivégzésre.*
*Végül csak kibújik a szög a zsákból, és a nagy feladat pedig az lesz, hogy elkísérjék ezt a sötételfet Artheniorba. Nagyszerű, egy ideje amúgyis gondolkozott azon, hogy kimenőt kérjen a városba valamilyen módon, be kellene szerezni ezt-azt, ami felmerült, hogy szüksége lehet rá.*
- Vegye elintézettnek.
*Ezt megtoldva egy meghajlással, ezt köszönésnek is vette a maga részéről, így meg is indul kifelé, ráadásul a sötételfnek sem kell integetni, megy az anélkül is. Mily szép az élet, s Wandar békésen fütyörészve, és vigyorogva ballag a kapu felé, mit sem tudva arról, hogy Kaiyko épp kiharcolja magának a hőn áhított halálos ítéletét. Odaérve a kapuhoz, a sötételf kérdésére így felel:*
- Ide alig kevesebb, mint egy nap alatt éhrtem. És akkohr lóháton utaztunk. Jut eszembe, önnek van lova?
*Akár van, akár nincs, a válasz után elindul lováért, (ha Xiltynnek van lova, értelemszerűen követheti őt, egyéb esetben Wandar egy „váhrjon itt egy pehrcet” –el indul el) na meg utána még elmegy ezt-azt elhozni a sátorból. Akárhogy is kezdődik, végeredményben a sötételf társaságában, illetve Pofátlannal fog a kapu előtt várni, meg egy jobbára üresnek tűnő batyuval, amiben azért látszólag biztos van ez-az. És akkor még nem tudni, hogy Khan egyáltalán megéri-e az indulást. Wandar ugyan nem tud róla, de eközben a hrallhban sorban állnak most egy kedvezményes kivégzésre.*
4090. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-19 22:37:48
Üzenet elküldve: 2015-01-19 22:37:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
*Elégedetten vigyorodik el, nagyon úgy fest, hogy jó munkát végzett. Azért kicsit megcibálja a köpenyt, hátha kihullik pár toll vagy az apró öltések nem elég erősek, de a lány keze nem elég, hogy kárt tegyen benne.*
-Ha szerinted is elég hosszú, akkor rendben van.
*Vállat von, nem tudja, hogy mennyire védenek ezek az acélos tollak a fegyverek ellen, az eső cseppjeit azonban talán lepergetik, főleg ha valamivel sikerül még jobban vízhatlanná tenni. Mondjuk zsírral vagy viasszal, de nem tudja a módját, hogy hogyan lehetne vékonyan lepermetezni ezzel a pelyheket. De ami a kinézetét illeti, akad véleménye.*
-Szép rejtőszíne van a tollaknak, ha ez érdekel. Olyan, mint az avar. Vagy a fatörzs. Kivéve persze ott, ahol kicsit fehéresebb pihefélék vannak... *Összeráncolja a szemöldökét, közben megpiszkálja a köpenyt.* -Majd picit sűrűbben varrom őket, hogy rendesen fedjék egymást.
-Köszönöm. *Mosolyodik el, amikor Waldran közli, hogy olyan lett, mint a rajzon. Legalábbis kezd.
A kérdésre, hogy önként csatlakozott-e, pislog egy párat értetlenségében. Talán a férfi, ahogy talán Kagan is azt hiszi, hogy Gabrien szolgálólánya, kísérője vagy tulajdona, ahogy Khannak Kaiyko vagy Seju vagy ki.*
-Persze, önként... Miért?
*Megvárja a választ, majd arra, hogy hajnalban indulnak, bólint egyet.*
-Estére kész lesz.
*Ezután visszaveszi a köpenyt, hogy folytathassa a varrást, majd lecsüccsen a földre a tollak közé. Sokkal jobban néz ki a férfin, mint így kiterülve meg széthajtogatva.
Végignézi Ethea ébresztését, két öltés között fel-felpillantva. A lánynak tett ajánlat őt is elgondolkoztatja, hogy vajon hol tölti majd az éjszakát. Talán ha ezt befejezte, választ magának egy sátrat, amennyiben megteheti ezt anélkül, hogy elvesztené a fejét vagy levágnák valamelyik kezét... vagy mindkettőt.*
*Elégedetten vigyorodik el, nagyon úgy fest, hogy jó munkát végzett. Azért kicsit megcibálja a köpenyt, hátha kihullik pár toll vagy az apró öltések nem elég erősek, de a lány keze nem elég, hogy kárt tegyen benne.*
-Ha szerinted is elég hosszú, akkor rendben van.
*Vállat von, nem tudja, hogy mennyire védenek ezek az acélos tollak a fegyverek ellen, az eső cseppjeit azonban talán lepergetik, főleg ha valamivel sikerül még jobban vízhatlanná tenni. Mondjuk zsírral vagy viasszal, de nem tudja a módját, hogy hogyan lehetne vékonyan lepermetezni ezzel a pelyheket. De ami a kinézetét illeti, akad véleménye.*
-Szép rejtőszíne van a tollaknak, ha ez érdekel. Olyan, mint az avar. Vagy a fatörzs. Kivéve persze ott, ahol kicsit fehéresebb pihefélék vannak... *Összeráncolja a szemöldökét, közben megpiszkálja a köpenyt.* -Majd picit sűrűbben varrom őket, hogy rendesen fedjék egymást.
-Köszönöm. *Mosolyodik el, amikor Waldran közli, hogy olyan lett, mint a rajzon. Legalábbis kezd.
A kérdésre, hogy önként csatlakozott-e, pislog egy párat értetlenségében. Talán a férfi, ahogy talán Kagan is azt hiszi, hogy Gabrien szolgálólánya, kísérője vagy tulajdona, ahogy Khannak Kaiyko vagy Seju vagy ki.*
-Persze, önként... Miért?
*Megvárja a választ, majd arra, hogy hajnalban indulnak, bólint egyet.*
-Estére kész lesz.
*Ezután visszaveszi a köpenyt, hogy folytathassa a varrást, majd lecsüccsen a földre a tollak közé. Sokkal jobban néz ki a férfin, mint így kiterülve meg széthajtogatva.
Végignézi Ethea ébresztését, két öltés között fel-felpillantva. A lánynak tett ajánlat őt is elgondolkoztatja, hogy vajon hol tölti majd az éjszakát. Talán ha ezt befejezte, választ magának egy sátrat, amennyiben megteheti ezt anélkül, hogy elvesztené a fejét vagy levágnák valamelyik kezét... vagy mindkettőt.*
4089. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-19 21:38:45
Üzenet elküldve: 2015-01-19 21:38:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
- Azt látom. *Villant egy elismerő mosolyt a lányra, a kérésre pedig átveszi a köpenyt. Határozott mozdulattal a vállára kanyarítja és aztán széttárt karokkal várja, hogy a lány szemrevételezze. Érzésre jó, nem annyira nehéz, hogy gátolja a mozgásban, sőt, meglepően könnyűnek tűnik.*
- Szerinted? Milyen? *Teszi fel a kérdést, szinte egyszerre a lánnyal... persze, Waldran inkább arra kíváncsi, hogy kellően rejt-e és véd-e, ha arra kerülne a sor. Persze, a köpenyek vajmi kevés védőmunkát látnak el, de egy ilyen acélos tollazatú már talán arra is használható.*
- Mintha csak a pergamenrajzom elevenedett volna meg. Önként csatlakoztál, Janemita? *Hangzik el az elismerés és utána egy fontos kérdés. Hiszen ha Janemita szabad, akkor Waldran az adósa. Ha nem, az se baj, attól még értékesnek fogja tartani ezt a segítséget.*
- Lehet, hogy hajnalban indulunk. *Toldja hozzá, mintegy jelezve, hogy akkor lehet, hogy már hajnalra kész kellene lennie a köpenynek. Ahogy elnézi, ez már délutánra is meglesz.*
- Felébresztem... *Sóhajtja, amint újra észreveszi, hogy még mindig van egy alvó lány az ágyában. Talán kevésbé zavarná, ha mezítelen lenne, de nem az. Ez a legkevésbé sem szokás a sátrában. Még sok dolga van, a köpenyt meg akarja áldatni, ezért most kerít sort az ébresztőre.*
*Gyorsan ott terem, Waldran nem annyira óvatos, mint amennyire a lány volt. Kevésbe lenne udvarias dolog oldalba rúgni, mint ahogy azt szokta, így most inkább megragadja a vállait és nem túl erősen, de határozottan megrázza.*
- Ébresztő... pár órája még rám nézni se mertél, most már az ágyamban fekszel? *Vigyorog a lányra, már ha nem fejelte meg, a vállait még fogja. Ha ébredezik, akkor elereszti.*
- Nem szeretem a hívatlanokat... de nézz vissza este, talán vendégszeretőbb leszek. *Csóválja meg fejét rosszallóan, bár ma jó kedvében van, a szénszín íriszek nem viccelnek. A karmazsin pöttyök viszont huncutul csillannak és nem késik a kacsintás sem. Részéről letudva a dolog.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.19 21:40:59
- Azt látom. *Villant egy elismerő mosolyt a lányra, a kérésre pedig átveszi a köpenyt. Határozott mozdulattal a vállára kanyarítja és aztán széttárt karokkal várja, hogy a lány szemrevételezze. Érzésre jó, nem annyira nehéz, hogy gátolja a mozgásban, sőt, meglepően könnyűnek tűnik.*
- Szerinted? Milyen? *Teszi fel a kérdést, szinte egyszerre a lánnyal... persze, Waldran inkább arra kíváncsi, hogy kellően rejt-e és véd-e, ha arra kerülne a sor. Persze, a köpenyek vajmi kevés védőmunkát látnak el, de egy ilyen acélos tollazatú már talán arra is használható.*
- Mintha csak a pergamenrajzom elevenedett volna meg. Önként csatlakoztál, Janemita? *Hangzik el az elismerés és utána egy fontos kérdés. Hiszen ha Janemita szabad, akkor Waldran az adósa. Ha nem, az se baj, attól még értékesnek fogja tartani ezt a segítséget.*
- Lehet, hogy hajnalban indulunk. *Toldja hozzá, mintegy jelezve, hogy akkor lehet, hogy már hajnalra kész kellene lennie a köpenynek. Ahogy elnézi, ez már délutánra is meglesz.*
- Felébresztem... *Sóhajtja, amint újra észreveszi, hogy még mindig van egy alvó lány az ágyában. Talán kevésbé zavarná, ha mezítelen lenne, de nem az. Ez a legkevésbé sem szokás a sátrában. Még sok dolga van, a köpenyt meg akarja áldatni, ezért most kerít sort az ébresztőre.*
*Gyorsan ott terem, Waldran nem annyira óvatos, mint amennyire a lány volt. Kevésbe lenne udvarias dolog oldalba rúgni, mint ahogy azt szokta, így most inkább megragadja a vállait és nem túl erősen, de határozottan megrázza.*
- Ébresztő... pár órája még rám nézni se mertél, most már az ágyamban fekszel? *Vigyorog a lányra, már ha nem fejelte meg, a vállait még fogja. Ha ébredezik, akkor elereszti.*
- Nem szeretem a hívatlanokat... de nézz vissza este, talán vendégszeretőbb leszek. *Csóválja meg fejét rosszallóan, bár ma jó kedvében van, a szénszín íriszek nem viccelnek. A karmazsin pöttyök viszont huncutul csillannak és nem késik a kacsintás sem. Részéről letudva a dolog.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.19 21:40:59
4088. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-19 20:52:02
Üzenet elküldve: 2015-01-19 20:52:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Tűzhöz érkezve//
* Érdekes módon talán őt zavarta meg legkevésbé a motozás. Aletai javaslatára természetesen rábólintott, hisz egy női kéz mégis csak más kép fogadható el mint a férfié, de amúgy egyáltalában nem tartozik azok közé akiket zavar az érintés bármiféle módja. Elf és nem is azok közé született akik magasan hordanák az orrukat. Egyszerű vér, egyszerű élet és talán még ennél egyszerűbb és letisztultabb gondolkodásmód.*
- Szóra sem érdemes. *szól mosolyogva a lányhoz * Ha csak férfiak álltak volna a kapuban szerintem fel sem vetődik ez az ötlet. *persze ez csak a saját véleménye és közben kedvesen Aletaira néz. Úgy tűnik ennek a félvérnek tényleg fontos az, hogy mit érez a szőke lány.
Belépnek a kapun Ewa pedig érdeklődve néz körbe. Első alkalommal lépheti át Thargarod kapuját így most sietve megpróbálja összehasonlítani Artheniorral na meg a saját kis falujával is. Mind a kettőtől nagyon távol áll.
A tűznél megáll. A bemutatásra csak mosolyogva bólint mintegy jelezve, hogy róla van szó majd még hozzáteszi.*
- Szép napot. *majd letelepedik Aletai mellé. Az evésről neki most a kinti illat jut eszébe. Valahogy ott, amint Hildi melegítette az ételt és felé szált az illata sokkal éhesebbnek érezte magát. Most a sok új arc meglepi. Mindenkit óvatosan szemügyre vesz majd ismét Aletajra néz elgondolkodva.*
- Én csak épp egy falásnyit kérek. *mondja. Még nem találja a helyét. Egy erdőben vagy még inkább a mező közepén sokkal biztonságosabb volna.*
* Érdekes módon talán őt zavarta meg legkevésbé a motozás. Aletai javaslatára természetesen rábólintott, hisz egy női kéz mégis csak más kép fogadható el mint a férfié, de amúgy egyáltalában nem tartozik azok közé akiket zavar az érintés bármiféle módja. Elf és nem is azok közé született akik magasan hordanák az orrukat. Egyszerű vér, egyszerű élet és talán még ennél egyszerűbb és letisztultabb gondolkodásmód.*
- Szóra sem érdemes. *szól mosolyogva a lányhoz * Ha csak férfiak álltak volna a kapuban szerintem fel sem vetődik ez az ötlet. *persze ez csak a saját véleménye és közben kedvesen Aletaira néz. Úgy tűnik ennek a félvérnek tényleg fontos az, hogy mit érez a szőke lány.
Belépnek a kapun Ewa pedig érdeklődve néz körbe. Első alkalommal lépheti át Thargarod kapuját így most sietve megpróbálja összehasonlítani Artheniorral na meg a saját kis falujával is. Mind a kettőtől nagyon távol áll.
A tűznél megáll. A bemutatásra csak mosolyogva bólint mintegy jelezve, hogy róla van szó majd még hozzáteszi.*
- Szép napot. *majd letelepedik Aletai mellé. Az evésről neki most a kinti illat jut eszébe. Valahogy ott, amint Hildi melegítette az ételt és felé szált az illata sokkal éhesebbnek érezte magát. Most a sok új arc meglepi. Mindenkit óvatosan szemügyre vesz majd ismét Aletajra néz elgondolkodva.*
- Én csak épp egy falásnyit kérek. *mondja. Még nem találja a helyét. Egy erdőben vagy még inkább a mező közepén sokkal biztonságosabb volna.*
4087. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-19 20:37:07
Üzenet elküldve: 2015-01-19 20:37:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran sátra//
*Magába temetkezve varrogat, halkan dúdolgatva néhány régen hallott dalocskát birkákról, harcosokról, csatákról és szerelemről. Talán Syoud tűznél hallott fura kis latrina-verse hívta elő elméje zugaiból a félig eltárolt dallamokat.
Amikor Waldran belép, felé pillant és elmosolyodik.*
-Találtam, igen.
*Felmutatja a kis eszközt, amiről egy adag rozsda a varrás során lekopott.*
-Elég jól haladok... *Feleli megemelve a Tollköpenyt. Még néhány helyen csupaszon maradt a bőr, de ha azt még befedi és kicsit csinosít rajta, késznek tekinthető.
Újra a férfire emeli tengerszín szemeit, majd feláll, hogy felé nyújtsa munkájának gyümölcsét.*
-Felpróbálnád? Hátha meg kell toldani itt-ott.
*Ha Waldran elvette és magára húzta a köpenyt, körbejárja őt, hogy minden oldalról szemügyre vehesse. Ha minden jól megy, egész köpenyszerűnek és stabilnak kell lennie.*
-Még van rajta mit csinálni... de nagy vonalakban megfelel? *Pillant fel kérdőn.
Reméli, hogy nem kell visszabontania vagy túl sokat javítani rajta, mert akkor biztos, hogy nem készül el mára. És úgy érzi, lassan ideje lesz ebédelnie is valamit. Talán talál még a tegnapi maradékból a tűz mellett.*
*Magába temetkezve varrogat, halkan dúdolgatva néhány régen hallott dalocskát birkákról, harcosokról, csatákról és szerelemről. Talán Syoud tűznél hallott fura kis latrina-verse hívta elő elméje zugaiból a félig eltárolt dallamokat.
Amikor Waldran belép, felé pillant és elmosolyodik.*
-Találtam, igen.
*Felmutatja a kis eszközt, amiről egy adag rozsda a varrás során lekopott.*
-Elég jól haladok... *Feleli megemelve a Tollköpenyt. Még néhány helyen csupaszon maradt a bőr, de ha azt még befedi és kicsit csinosít rajta, késznek tekinthető.
Újra a férfire emeli tengerszín szemeit, majd feláll, hogy felé nyújtsa munkájának gyümölcsét.*
-Felpróbálnád? Hátha meg kell toldani itt-ott.
*Ha Waldran elvette és magára húzta a köpenyt, körbejárja őt, hogy minden oldalról szemügyre vehesse. Ha minden jól megy, egész köpenyszerűnek és stabilnak kell lennie.*
-Még van rajta mit csinálni... de nagy vonalakban megfelel? *Pillant fel kérdőn.
Reméli, hogy nem kell visszabontania vagy túl sokat javítani rajta, mert akkor biztos, hogy nem készül el mára. És úgy érzi, lassan ideje lesz ebédelnie is valamit. Talán talál még a tegnapi maradékból a tűz mellett.*
4086. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-19 20:33:49
Üzenet elküldve: 2015-01-19 20:33:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A tűznél//
*Éppen hogy praktikussági okok mozgatták a kolosszust, amikor úgy döntött, hogy lead a páncél súlyából. Így könnyebb les z a hosszú út és most már azt is tudja, hogy valamiféle barlangot mennek kipurgálni, úgyhogy a szűk kavernákban is jobb lesz mozogni.
A válaszok minden kérdésére elégedettséggel szolgálnak, sőt, még többel is. A hósörényű valóban elgondolkodott, mit fognak majd enni az út alatt, nem vihetnek egy szekeret, tele étellel, a napszemű pedig nem igazán ért a vadászathoz. Egy lovag nem arról híres, hogy a bokrok között kúszik – vagy mit csinálnak a vadászok -, hogy íjjal elejtsem egy vadat. A távolsági fegyvereket amúgy is rühelli, kiszorítják a csatatérről a tisztességes küzdelmet. Távolról ölni könnyű, de amikor közvetlen közelről tükröződik a Halál pillantása a kardok pengéjén, az valódi küzdelem és Jó Halál.
Tehát az élelemre nem lesz gondjuk, ez megnyugtató és a felszerelése, amiket a nyeregtáskái rejtenek is megfelelőek lesznek az útra.
Tehát egy barlangot keresnek, ami valamiféle ereklyéket rejt. Azokat kell megtalálniuk és megszerezniük. A termetére tett megjegyzésre elmosolyodik, megtisztelő, hogy kinéznek ennyit belőle, de nem akarja elbízni magát, egy lovag nem a föld alá való… és itt nem a hideg sírra gondol.*
- Az biztos, hogy a barlangban lemondhatok a pallosról.
*Húzza el kelletlen a száját, jobbjával az övére akasztott láncos buzogány szegecsekkel kivert ork-koponyájára koppintva. Kedveli a buzogányt, a pajzzsal kiegészítve kiváló fegyver, de a kedvence a pallos. Nem mintha rosszabbul forgatná a zúzófegyvert.
Kurtán biccent Waldran szavaira, miszerint, ha megérkeznek a többiek, adja át nekik a hallott információkat. A férfi újra elhagyja a tüzet és a kolosszus újra egyedül marad a csapatból, mely a küldetésre indulna. A társak pedig még sehol.
Közben új arcok érkeznek, akiket a hóhajú ugyancsak nem ismer. Talán nem is helyiek. Ők is kapnak egy komor biccentést, de szóba nem elegyedik velük. Várja, hogy visszatérjen Waldran az indulás időpontjával, vagy megérkezzenek a társai és megoszthassa velük az útról szerzett információkat.*
*Éppen hogy praktikussági okok mozgatták a kolosszust, amikor úgy döntött, hogy lead a páncél súlyából. Így könnyebb les z a hosszú út és most már azt is tudja, hogy valamiféle barlangot mennek kipurgálni, úgyhogy a szűk kavernákban is jobb lesz mozogni.
A válaszok minden kérdésére elégedettséggel szolgálnak, sőt, még többel is. A hósörényű valóban elgondolkodott, mit fognak majd enni az út alatt, nem vihetnek egy szekeret, tele étellel, a napszemű pedig nem igazán ért a vadászathoz. Egy lovag nem arról híres, hogy a bokrok között kúszik – vagy mit csinálnak a vadászok -, hogy íjjal elejtsem egy vadat. A távolsági fegyvereket amúgy is rühelli, kiszorítják a csatatérről a tisztességes küzdelmet. Távolról ölni könnyű, de amikor közvetlen közelről tükröződik a Halál pillantása a kardok pengéjén, az valódi küzdelem és Jó Halál.
Tehát az élelemre nem lesz gondjuk, ez megnyugtató és a felszerelése, amiket a nyeregtáskái rejtenek is megfelelőek lesznek az útra.
Tehát egy barlangot keresnek, ami valamiféle ereklyéket rejt. Azokat kell megtalálniuk és megszerezniük. A termetére tett megjegyzésre elmosolyodik, megtisztelő, hogy kinéznek ennyit belőle, de nem akarja elbízni magát, egy lovag nem a föld alá való… és itt nem a hideg sírra gondol.*
- Az biztos, hogy a barlangban lemondhatok a pallosról.
*Húzza el kelletlen a száját, jobbjával az övére akasztott láncos buzogány szegecsekkel kivert ork-koponyájára koppintva. Kedveli a buzogányt, a pajzzsal kiegészítve kiváló fegyver, de a kedvence a pallos. Nem mintha rosszabbul forgatná a zúzófegyvert.
Kurtán biccent Waldran szavaira, miszerint, ha megérkeznek a többiek, adja át nekik a hallott információkat. A férfi újra elhagyja a tüzet és a kolosszus újra egyedül marad a csapatból, mely a küldetésre indulna. A társak pedig még sehol.
Közben új arcok érkeznek, akiket a hóhajú ugyancsak nem ismer. Talán nem is helyiek. Ők is kapnak egy komor biccentést, de szóba nem elegyedik velük. Várja, hogy visszatérjen Waldran az indulás időpontjával, vagy megérkezzenek a társai és megoszthassa velük az útról szerzett információkat.*
4085. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-19 19:55:22
Üzenet elküldve: 2015-01-19 19:55:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Gödörből Hrallhra fel, előre! //
*És mégis, valami abból a rozsdából ott éktelenkedik már azon a pengeélen is, amit sajátjaként forgat a zöldszemű. Mert kényelmetlen érzés költözik testébe és minden múló pillanattal csak erősebben rázza húsát. Feltette már magának a kérdést, hogy nem pusztán arról van szó, hogy Kaiyko mint nő bolondította meg és próbál a magyarázhatóval ellentétesen viselkedni. Hajszálon függ saját sorsa is, a lányé már ennyin sem, amikor Kagan elér türelme végpontjára.
Felszólításnak megfelelően, a lovász elmond mindent ami elmondható és szól még azon túl is. Utóbb ez tűnik vésze okozójának is.*
~ Egy kicsit túl sok vér tért vissza a fejedbe. ~
*Borotvapengényivé szűkülnek a zsoldos ajkai, egyáltalán nincsenek kedvére a Nagycsarnok fordulatai. A vezér elengedhetné némi fenyítéssel a lányt, hogy leckét adjon neki az okvetlenkedő kíváncsiskodók számára, de szavai komolyabb példastatuálást akarnak megidézni. Kaiyko halála azonban csak akkor válhat üzenetté a címzett(ek) számára (bárkik lennének is), ha nyílt színen, mondjuk Arthenior külterületein keresztre feszítenék holttestét, ellátva a törzs szimbólumával. Vagy elsősorban a törzshöz szegődöttek előtt akarja egyértelművé tenni, hogy a megértése igenis... véges.
Jóleső érzés volna most egy másik helyzetben lennie, ahol sokkal egyszerűbb meghozni a döntést, mert vagy öl vagy öletik. Köztes út ritkán jelentkezik. Saját kiállásának momentumai szivárognak elő és hódítanak teret együtt azzal, ahogy az erejének vélt részvétlenség vereséget szenved. Némán zajló harc, de nem maradhat végérvényesen titkon. Most már ő sem keresi a "harcban" megfáradt tekintetet, amikor előrelép. Leereszti kezeit.*
- Thargarod ura, hallgass meg a Szellemek és tieid előtt: nem a puszta ürességének szántam, amit korábban kijelentettem. Az ő sorsáért én felelek, önakaratán kívül áll előtted. Nem ő árthat népednek... *Nem gördít most már akadályt a sóhaj útjába. Gyanítja, az utolsója lesz ebben a formában.*
- ...hanem azok, akik úgy gondolják felette állnak mások sorsának. Meglehet, ti most rendelkezhettek a miénk felett, ezért kérlek hadúr, engedd megváltanom szabadságát a sajátom árán. Vagy, ha úgy látod jónak bízd az ősi útra. - *Thargarod épp, hogy elbúcsúztatta egy halottját, máris egy újabb fő kerülhet az ítéltetés evilági széke elé.
Ezt jelentené lovagnak lenni?*
*És mégis, valami abból a rozsdából ott éktelenkedik már azon a pengeélen is, amit sajátjaként forgat a zöldszemű. Mert kényelmetlen érzés költözik testébe és minden múló pillanattal csak erősebben rázza húsát. Feltette már magának a kérdést, hogy nem pusztán arról van szó, hogy Kaiyko mint nő bolondította meg és próbál a magyarázhatóval ellentétesen viselkedni. Hajszálon függ saját sorsa is, a lányé már ennyin sem, amikor Kagan elér türelme végpontjára.
Felszólításnak megfelelően, a lovász elmond mindent ami elmondható és szól még azon túl is. Utóbb ez tűnik vésze okozójának is.*
~ Egy kicsit túl sok vér tért vissza a fejedbe. ~
*Borotvapengényivé szűkülnek a zsoldos ajkai, egyáltalán nincsenek kedvére a Nagycsarnok fordulatai. A vezér elengedhetné némi fenyítéssel a lányt, hogy leckét adjon neki az okvetlenkedő kíváncsiskodók számára, de szavai komolyabb példastatuálást akarnak megidézni. Kaiyko halála azonban csak akkor válhat üzenetté a címzett(ek) számára (bárkik lennének is), ha nyílt színen, mondjuk Arthenior külterületein keresztre feszítenék holttestét, ellátva a törzs szimbólumával. Vagy elsősorban a törzshöz szegődöttek előtt akarja egyértelművé tenni, hogy a megértése igenis... véges.
Jóleső érzés volna most egy másik helyzetben lennie, ahol sokkal egyszerűbb meghozni a döntést, mert vagy öl vagy öletik. Köztes út ritkán jelentkezik. Saját kiállásának momentumai szivárognak elő és hódítanak teret együtt azzal, ahogy az erejének vélt részvétlenség vereséget szenved. Némán zajló harc, de nem maradhat végérvényesen titkon. Most már ő sem keresi a "harcban" megfáradt tekintetet, amikor előrelép. Leereszti kezeit.*
- Thargarod ura, hallgass meg a Szellemek és tieid előtt: nem a puszta ürességének szántam, amit korábban kijelentettem. Az ő sorsáért én felelek, önakaratán kívül áll előtted. Nem ő árthat népednek... *Nem gördít most már akadályt a sóhaj útjába. Gyanítja, az utolsója lesz ebben a formában.*
- ...hanem azok, akik úgy gondolják felette állnak mások sorsának. Meglehet, ti most rendelkezhettek a miénk felett, ezért kérlek hadúr, engedd megváltanom szabadságát a sajátom árán. Vagy, ha úgy látod jónak bízd az ősi útra. - *Thargarod épp, hogy elbúcsúztatta egy halottját, máris egy újabb fő kerülhet az ítéltetés evilági széke elé.
Ezt jelentené lovagnak lenni?*
4084. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-19 19:52:25
Üzenet elküldve: 2015-01-19 19:52:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A tűznél//
*Rávigyorog a férfira, praktikusnak tűnik a páncélja, de Waldran sosem hordana szoknyát. Ezt persze nem teszi szóvá, fogalma sincs, hogy a lovagi kultúrában mi a szokás. Nem indulásuk előestéjén akar erről értekezni. Egyébként is sokkal érdekesebbek azok a kérdések, amiket a férfi feltesz, miután kijelentette, hogy indulásra készen áll.*
- Végigvágunk a vadonon, talán a hegyekig is eljutunk. Egy barlangot keresünk, tehát nem árt, ha viszünk fáklyákat. Talán olyan ereklyéket rejt, amelyek igen fontosak a számunkra... de lehet, hogy csak csontokat találunk. Rajtunk múlik, meddig tart, hogy tíz napig vagy egy hónapig. *Válaszolja a kérdésekre, némileg vázlatosan, a részletekbe út közben is belemehetnek, amikor már egymagukban vannak. Ötlete sincs amúgy, milyen sokáig lesznek távol és hogy egyáltalán lesz-e értelme, mert kevéssé hisz egy halott ember suttogásának. Meg aztán ki tudja, milyen akadályokkal kell szembenézniük kalandjuk során.*
- A vadászatra nem lesz gondotok. Ám ki tudja, hogy kik vagy mik lakják a vadont, és legfőképp, költöztek be a barlangokba. Ahogy elnézlek, egy egész kompániát leterítesz egymagad. *Folytatja, az igaz, hogy Harath és Waldran mellett nem kell aggódnia a három lovagnak, hogy éhezni fognak. Elég húst fog adni számukra a vadon. Utolsó szavai alatt fürkésző pillantást vet a lovagra. Kíváncsi, hogy egyetért-e. Nagyon reméli, mert az elmondások alapján szükség lesz azoknak a karoknak az erejére.*
- Nem tudom, hogy mikor lesz a temetés. Utána járok, hogy mielőbb indulhassunk. Miért is várnánk? *Vonja meg a vállát. Most, hogy Szellemjárójuk lebetegedett, akár több nap is lehet. Ez nincs Waldran ínyére, ezért is születik meg az elhatározás, hogy kiharcolja a korai távozást.*
- Többieknek adjátok át, amit hallottatok, ha még nem tudnának róla. *Mondja, de úgy sejti, hogy ezek szerint Kagan már mindenkit tájékoztatott valamilyen formában. Ha nincs több kérdés, akkor búcsút int és visszasiet a törzsfőnökhöz, de útközben tesz egy kitérőt a sátrához, hogy megnézze, hogy halad a köpennyel a lány.*
//Waldran sátra//
*Eltelt némi idő, Waldran roppant kíváncsi, hogy miként haladnak a munkálatok. Egyre kevesebb az indulásig az idejük, főleg, ha kiharcolja, hogy már hajnalban útra kelhessenek. Úgy gondolja, hogy a csapat számára az lenne a legideálisabb, már ha a másik két lovag nem több napos és pótolhatatlan kovácsmunkára vár.*
- Hogy haladsz? Találtál tűt? *Teszi fel a kérdéseit, amint a feje a sátor belsejében felbukkan és észreveszi a lányt. Elégedetten csettint, amikor a köpenyt is meglátja.
Ez igen!*
*Rávigyorog a férfira, praktikusnak tűnik a páncélja, de Waldran sosem hordana szoknyát. Ezt persze nem teszi szóvá, fogalma sincs, hogy a lovagi kultúrában mi a szokás. Nem indulásuk előestéjén akar erről értekezni. Egyébként is sokkal érdekesebbek azok a kérdések, amiket a férfi feltesz, miután kijelentette, hogy indulásra készen áll.*
- Végigvágunk a vadonon, talán a hegyekig is eljutunk. Egy barlangot keresünk, tehát nem árt, ha viszünk fáklyákat. Talán olyan ereklyéket rejt, amelyek igen fontosak a számunkra... de lehet, hogy csak csontokat találunk. Rajtunk múlik, meddig tart, hogy tíz napig vagy egy hónapig. *Válaszolja a kérdésekre, némileg vázlatosan, a részletekbe út közben is belemehetnek, amikor már egymagukban vannak. Ötlete sincs amúgy, milyen sokáig lesznek távol és hogy egyáltalán lesz-e értelme, mert kevéssé hisz egy halott ember suttogásának. Meg aztán ki tudja, milyen akadályokkal kell szembenézniük kalandjuk során.*
- A vadászatra nem lesz gondotok. Ám ki tudja, hogy kik vagy mik lakják a vadont, és legfőképp, költöztek be a barlangokba. Ahogy elnézlek, egy egész kompániát leterítesz egymagad. *Folytatja, az igaz, hogy Harath és Waldran mellett nem kell aggódnia a három lovagnak, hogy éhezni fognak. Elég húst fog adni számukra a vadon. Utolsó szavai alatt fürkésző pillantást vet a lovagra. Kíváncsi, hogy egyetért-e. Nagyon reméli, mert az elmondások alapján szükség lesz azoknak a karoknak az erejére.*
- Nem tudom, hogy mikor lesz a temetés. Utána járok, hogy mielőbb indulhassunk. Miért is várnánk? *Vonja meg a vállát. Most, hogy Szellemjárójuk lebetegedett, akár több nap is lehet. Ez nincs Waldran ínyére, ezért is születik meg az elhatározás, hogy kiharcolja a korai távozást.*
- Többieknek adjátok át, amit hallottatok, ha még nem tudnának róla. *Mondja, de úgy sejti, hogy ezek szerint Kagan már mindenkit tájékoztatott valamilyen formában. Ha nincs több kérdés, akkor búcsút int és visszasiet a törzsfőnökhöz, de útközben tesz egy kitérőt a sátrához, hogy megnézze, hogy halad a köpennyel a lány.*
//Waldran sátra//
*Eltelt némi idő, Waldran roppant kíváncsi, hogy miként haladnak a munkálatok. Egyre kevesebb az indulásig az idejük, főleg, ha kiharcolja, hogy már hajnalban útra kelhessenek. Úgy gondolja, hogy a csapat számára az lenne a legideálisabb, már ha a másik két lovag nem több napos és pótolhatatlan kovácsmunkára vár.*
- Hogy haladsz? Találtál tűt? *Teszi fel a kérdéseit, amint a feje a sátor belsejében felbukkan és észreveszi a lányt. Elégedetten csettint, amikor a köpenyt is meglátja.
Ez igen!*
4083. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-19 19:30:36
Üzenet elküldve: 2015-01-19 19:30:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Tűzhöz érkezve//
*A kapun átjutva végül az íjász hölgyemény egy tábortűzhöz vezeti őket. Szabadkozik is, amiért a tapizás, hogy is mondjam, kellemetlenül sikerült. Legalább valahol mélyen érzi Aletai reklamációjának a jogosságát, hiszen akkor nem védené az őrparancsnokot és főleg nem kérne bocsánatot a nevében. Nem, mintha Aletai még nem lenne morcos az eset miatt, így a komoly, komplikált, lélekig ható és meglepően összetett válasz sem lehet meglepő.*
-Hmmm.
*Miszerint "tudom, hogy a munkáját végzi, és ettől még lehet rendes is, de most, míg a mérgem elszáll, hanyagoljuk a témát, ám a bocsánatkérést Ewangel nevében elfogadom". Szerencsére a nő sem feszegeti a témát tovább, így ideje vagyon az előttük álló feladatokra koncentrálni. Kezdetnek, hogy megtalálják a helyüket a tűz körül, ahol a termetes Kaff az első, aki szembetűnik.*
-Tiszteletem mindenkinek! Kinek adhatom a prémet?
*Nyújtja a társaság magja felé az egy nappal korábban nyúzott és azóta kellően átfagyott bundát. Ami a tűz mellett szívet melengető számára, az nem más, mint Shauri következő mondata.*
~Kaja!~
*Ha elvették tőle azt, ami az ezüstrókából megmaradt, akkor nem is habozik nekilátni annak a bizonyos "tegnap esti" ételnek, bár annyi illem szorult belé, hogy mielőtt nekiállna, egy biccentéssel megköszöni a szőkeség kedvességét.*
-Kíváncsian várjuk, hogy Kagan mikor tud majd fogadni. Addig elleszünk itt, a melegen.
*Most ahol az étel, ott van Aletai is. Pillanatnyilag azt sem bánná, ha egy darabig nem hívatná a Vezér. Jó lesz ez itt neki is, meg Ewangelnek is.*
-Gyere, Kedvesem, étkezzünk!
*A tűz mellé telepedve, most már teljes figyelmével a társaságra fókuszálva nem mulasztaná el a bemutatkozást sem, de Shauri már megtette az imént. Inkább nekilát falatozni -ha kap ételt- és körbenézi a társaságot, hogy megszámolja, hányan is lehetnek. Ezt követően, ha beszélnek hozzá, akkor válaszol, ha nem, akkor csendben marad és inkább az evéssel foglalkozik.*
*A kapun átjutva végül az íjász hölgyemény egy tábortűzhöz vezeti őket. Szabadkozik is, amiért a tapizás, hogy is mondjam, kellemetlenül sikerült. Legalább valahol mélyen érzi Aletai reklamációjának a jogosságát, hiszen akkor nem védené az őrparancsnokot és főleg nem kérne bocsánatot a nevében. Nem, mintha Aletai még nem lenne morcos az eset miatt, így a komoly, komplikált, lélekig ható és meglepően összetett válasz sem lehet meglepő.*
-Hmmm.
*Miszerint "tudom, hogy a munkáját végzi, és ettől még lehet rendes is, de most, míg a mérgem elszáll, hanyagoljuk a témát, ám a bocsánatkérést Ewangel nevében elfogadom". Szerencsére a nő sem feszegeti a témát tovább, így ideje vagyon az előttük álló feladatokra koncentrálni. Kezdetnek, hogy megtalálják a helyüket a tűz körül, ahol a termetes Kaff az első, aki szembetűnik.*
-Tiszteletem mindenkinek! Kinek adhatom a prémet?
*Nyújtja a társaság magja felé az egy nappal korábban nyúzott és azóta kellően átfagyott bundát. Ami a tűz mellett szívet melengető számára, az nem más, mint Shauri következő mondata.*
~Kaja!~
*Ha elvették tőle azt, ami az ezüstrókából megmaradt, akkor nem is habozik nekilátni annak a bizonyos "tegnap esti" ételnek, bár annyi illem szorult belé, hogy mielőtt nekiállna, egy biccentéssel megköszöni a szőkeség kedvességét.*
-Kíváncsian várjuk, hogy Kagan mikor tud majd fogadni. Addig elleszünk itt, a melegen.
*Most ahol az étel, ott van Aletai is. Pillanatnyilag azt sem bánná, ha egy darabig nem hívatná a Vezér. Jó lesz ez itt neki is, meg Ewangelnek is.*
-Gyere, Kedvesem, étkezzünk!
*A tűz mellé telepedve, most már teljes figyelmével a társaságra fókuszálva nem mulasztaná el a bemutatkozást sem, de Shauri már megtette az imént. Inkább nekilát falatozni -ha kap ételt- és körbenézi a társaságot, hogy megszámolja, hányan is lehetnek. Ezt követően, ha beszélnek hozzá, akkor válaszol, ha nem, akkor csendben marad és inkább az evéssel foglalkozik.*
4082. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-19 18:49:03
Üzenet elküldve: 2015-01-19 18:49:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// Gödörből Hrallhra fel, előre! //
*Xiltyn csomagjára egy rövid pillantást vet, megcsodálva a kígyók táncát, és elfojtva magában a megszerzésére fellobanó hajlamot - ha már egyezség, legyen teljes - valamint egy újabb tanmese kezdetét a tűzhangyák közé kötözött sötéelfekről. Végül is, az előző történettel ellentétben ez nem lenne igaz - a fekete elfeket egyszerűen csak levágták, ha tudták, nem volt velük egyéb dolguk.*
- Egen. *bólint Xiltyn reményére visszafogott lelkesedéssel, majd egy darabig a távozók hátát figyeli, és csak aztán fordul Khanék felé. A fickó egy talány, és Kagan nem igazán szereti az ilyen talányokat.*
*A hűséget nem lehet megvenni, de az engedelmességet igen - legkönnyebben arannyal és terrorral. Kagan ezúttal nem engedheti meg magának, hogy hűséget várjon, hiszen nincs is miért, arra pedig nincs ideje, sem pedig kedve, hogy az arannyal vett lojalitás rizikóját magára vállalja. Marad hát a régi, jól bevállt, ám alapvetően zsákutcába vezető módszer: a félelem.*
~ De a könnyű út mindig lefelé, a pangásba visz. ~ *szól a régi mondás, és a vezér ezzel egyet is ért; ám azt senki nem mondta, hogy mindig csak a kaptatón lehet haladni.*
*Isurii egyetlen rövid, elégedett pillantást kap az előadásért, még maga Kagan sem biztos benne, hogy történt e varázslat, vagy sem, pedig ő már látott mágiát közelről. Na persze, nem ő az avatott figyelő, meglehetősen könnyű lenne átverni az ilyesmivel, miközben tudja jól, hogy Isurii a gondolatok közé is be tud furakodni; az pedig, hogy ezt finom szellemujjakkal vagy vasököllel teszi, csak a lányon múlik.*
*A másiknak pedig az élete múlna az okos szavakon, de amiket előad, nem segítik elő a túlélését. Kagan nem gondolatolvasó - még - és ha tudna olvasni Kaiyko zavart elméjében, akkor sem érdekelné jobban, mint a jaguárt a majom visítása, vagy még inkább: mint a wargot az eltaposott hangyavár sirámai. Amiket azonban mondd a nő...*
- Nem tudsz te semmit, vagy csak a bolondját akarod járatni velünk. *rázza meg a fejét, mert amit a nő elmondott - a nő, akinek alig néhány óra a Gödörben minden tartását összetörte, és aki most mégis a Gödörnél sokkalta veszedelmesebb Kagan Thargodar előtt akar erőt és megvetést mutatni - nos, az semmire sem jó.*
~ "Nem alkudozom az életemért veled." ~ *az ostobaság eszenciája. Nagyon kevés olyan alkalom van egy ember életében, mikor saját botorsága miatt halálos veszélybe kerülve még alkudozhat az életéért - aki pedig ezt rosszul értelmezett büszkeségből, vagy védszellemeibe vetett túlzott hitéből, kivagyi szavakkal elszalasztja, csak bolond lehet.*
- Akkor halj meg. *vonja meg a vállát - nem ő hívta a nőt kérdezősködni, kémkedni, alakoskodni, és nem érzi úgy, hogy ennél többet kellene tennie a megmentéséért, még akkor sem, ha tudván tudja: Kaiyko balsorsát legalább fele részben Khannak köszönheti.*
- Bár sok hasznod már nem lesz belőle, asszony, de azért... *végül is, ki tudja. Csodák történhetnek. Kis szünetet tart, gondolatait összeszedve, mit is mondhatna ennek az idealista halálraítéltnek, amiből legalább a mellette álló Khan, vagy Isurii tanulhat; nem hiszi ugyanis, hogy szavai megvilágosodást fognak hozni Kaiyko számára. Ezek után már nem.*
*Xiltyn csomagjára egy rövid pillantást vet, megcsodálva a kígyók táncát, és elfojtva magában a megszerzésére fellobanó hajlamot - ha már egyezség, legyen teljes - valamint egy újabb tanmese kezdetét a tűzhangyák közé kötözött sötéelfekről. Végül is, az előző történettel ellentétben ez nem lenne igaz - a fekete elfeket egyszerűen csak levágták, ha tudták, nem volt velük egyéb dolguk.*
- Egen. *bólint Xiltyn reményére visszafogott lelkesedéssel, majd egy darabig a távozók hátát figyeli, és csak aztán fordul Khanék felé. A fickó egy talány, és Kagan nem igazán szereti az ilyen talányokat.*
*A hűséget nem lehet megvenni, de az engedelmességet igen - legkönnyebben arannyal és terrorral. Kagan ezúttal nem engedheti meg magának, hogy hűséget várjon, hiszen nincs is miért, arra pedig nincs ideje, sem pedig kedve, hogy az arannyal vett lojalitás rizikóját magára vállalja. Marad hát a régi, jól bevállt, ám alapvetően zsákutcába vezető módszer: a félelem.*
~ De a könnyű út mindig lefelé, a pangásba visz. ~ *szól a régi mondás, és a vezér ezzel egyet is ért; ám azt senki nem mondta, hogy mindig csak a kaptatón lehet haladni.*
*Isurii egyetlen rövid, elégedett pillantást kap az előadásért, még maga Kagan sem biztos benne, hogy történt e varázslat, vagy sem, pedig ő már látott mágiát közelről. Na persze, nem ő az avatott figyelő, meglehetősen könnyű lenne átverni az ilyesmivel, miközben tudja jól, hogy Isurii a gondolatok közé is be tud furakodni; az pedig, hogy ezt finom szellemujjakkal vagy vasököllel teszi, csak a lányon múlik.*
*A másiknak pedig az élete múlna az okos szavakon, de amiket előad, nem segítik elő a túlélését. Kagan nem gondolatolvasó - még - és ha tudna olvasni Kaiyko zavart elméjében, akkor sem érdekelné jobban, mint a jaguárt a majom visítása, vagy még inkább: mint a wargot az eltaposott hangyavár sirámai. Amiket azonban mondd a nő...*
- Nem tudsz te semmit, vagy csak a bolondját akarod járatni velünk. *rázza meg a fejét, mert amit a nő elmondott - a nő, akinek alig néhány óra a Gödörben minden tartását összetörte, és aki most mégis a Gödörnél sokkalta veszedelmesebb Kagan Thargodar előtt akar erőt és megvetést mutatni - nos, az semmire sem jó.*
~ "Nem alkudozom az életemért veled." ~ *az ostobaság eszenciája. Nagyon kevés olyan alkalom van egy ember életében, mikor saját botorsága miatt halálos veszélybe kerülve még alkudozhat az életéért - aki pedig ezt rosszul értelmezett büszkeségből, vagy védszellemeibe vetett túlzott hitéből, kivagyi szavakkal elszalasztja, csak bolond lehet.*
- Akkor halj meg. *vonja meg a vállát - nem ő hívta a nőt kérdezősködni, kémkedni, alakoskodni, és nem érzi úgy, hogy ennél többet kellene tennie a megmentéséért, még akkor sem, ha tudván tudja: Kaiyko balsorsát legalább fele részben Khannak köszönheti.*
- Bár sok hasznod már nem lesz belőle, asszony, de azért... *végül is, ki tudja. Csodák történhetnek. Kis szünetet tart, gondolatait összeszedve, mit is mondhatna ennek az idealista halálraítéltnek, amiből legalább a mellette álló Khan, vagy Isurii tanulhat; nem hiszi ugyanis, hogy szavai megvilágosodást fognak hozni Kaiyko számára. Ezek után már nem.*
4081. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-01-19 18:27:21
Üzenet elküldve: 2015-01-19 18:27:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Gödörből Hrallhra fel, előre!//
*Amikor nemrég elhagyta ezt a csarnokot, s visszanézett, egy történelmet író férfit, egy nagyra hivatott vezért és a maga vasakaratával együtt is tiszteletreméltó fejedelmet látott azon a trónuson. Ez a kép viszont most megfonnyad és lerohad az odafent trónoló alakról. Ahogy részletekbe menően taglalja a feltehetőleg tanmesének és elrettentésnek szánt régmúlt dolgait, Kaiykot a rosszullét kerülgeti. De korántsem olyan módon, mint a fehér üstökű leányt ott a vezér mellett. Kaiyko viszolyog. Nem a hallottaktól, hanem a vezértől. Sokat mond a jellemről, aki más nyomora, szenvedése felett derül. Torz, sekélyes lélek, aki önnön hatalmát maga előtt is támogatni kénytelen, méghozzá beteges, szánni való eszközökkel.
E pillanatban semmi tiszteletreméltót nem talál ebben a férfiban. Az arca megkeményedik, tekintete tisztán, félelem nélkül tekint vissza a vezérre. Nem rezzen meg a történet visszataszító részletein, nem sápasztja el a félelem, akkor sem, ha a fenyegetés nagyon is valóságos lehet.
A csuklyás alak és a furcsa beszédű lovag végül elbocsáttatik, s a négyesé marad a nagycsarnok egésze. Ekkor kanyarodnak vissza a kérdésekhez, melyek egyenesen Kaiykonak szólnak.
A varázslat említésekor pillantása Isurii-ra fordul, de inkább csak érdeklődve, hiszen már a magától betűt vető toll is lenyűgözte.*
- Legyen hát *sóhajt, s kihúzza magát. Tekintetét a vezérre szegezi.*
- Egy: Arthenior a falak nélküli város, a légnek szentelve, mely a legkisebb Lanawin négy városa közül. Kormányzó hatalommal bír a Kikötő és a Hold Karavánpihenő felett is. Tudom, hogy több száz évvel ezelőtt pusztulása után épült újjá és tudom, hogy vezetői tanácsba szerveződnek.
- Az az asszony, Moonxylwery, a télünnepen azt mondta neked, húszan üléseznek e tanácsban. Én magam alig egy hónapja vetettem meg a lábam a városban, így aligha tudnék erről többet. Katonáit nem, csak városőreit láttam, ahogy a tieid is láthatták őket *biccent Isurii felé* - amikor a városban jártak.
- Nem tanultam Arthenior történetét, ám úgy tudom, gazdag könyvtáruk van, ott valószínűleg bőséggel lelhetsz választ a kérdéseidre.
- Kettő. Azt már hallhattad tőlem, hogy mit akartam: érdekelt Amon Ruadh népe és szándékai. Azért jöttem ide, hogy megtudjam, fenyegetitek-e a helyet, ahol letelepedni szándékoztam.
- És három: nem alkudozom az életemért veled.
*Kaiyko fölszegi az állát és tesz egy lépést előre.*
- Ám halld szavam, Kagan Thargodar. Ahogy én megmérettetek igazságomban, úgy te magad is. Megmondtam, csakis magam miatt jöttem ide, nem hazudtam nektek, amikor kérdőre vonatok és sosem voltam felétek ártó szándékkal, erre szavamat bírod, s a varázstudó így már tanúm is ez igazságban!
- Gyanakvástok megértem és elfogadom, de terád is visszaszáll rosszindulatod, vezér. Kínhalállal fenyegetsz engem, hazugnak és tolvajnak nevezel, pedig békén tűrtem volna, hogy hibámért szolgálattal fizessek a tieid javára. Egy pillanatra csodáltalak téged, mikor láttam, hogyan igazgatod néped ügyét, hogyan vágod saját ösvényed a történelem rengetegébe... De most...
*Nem fejezi be a mondatot. Fölösleges volna erről több szót ejtenie.*
- Azt mondod, nem értesz engem. Talán magadban kell a hibát keresned. Ez az ember *mutat Khan Lerora* - ő már akkor értett engem, amikor megszólítottam ott a sátortáborban, pedig soha egy szót sem váltottunk előtte.
- Nem vagyok az ellenséged, sem ellenségeid szolgája. Csak egy helyét kereső lélek vagyok, akinek legnagyobb bűne a kíváncsiság és a tapasztalatlanság. Alázattal tűrtem vádjaid, s aztán meg is feleltem rájuk becsülettel. Meghurcolsz és halállal fenyegetsz mégis... Rosszindulatod visszaszáll reád, meglásd.
*Kaiyko visszalép Khan mellé. Nem néz rá és immár nem keresi Kagan tekintetét sem. Lesz, amint lennie kell.*
*Amikor nemrég elhagyta ezt a csarnokot, s visszanézett, egy történelmet író férfit, egy nagyra hivatott vezért és a maga vasakaratával együtt is tiszteletreméltó fejedelmet látott azon a trónuson. Ez a kép viszont most megfonnyad és lerohad az odafent trónoló alakról. Ahogy részletekbe menően taglalja a feltehetőleg tanmesének és elrettentésnek szánt régmúlt dolgait, Kaiykot a rosszullét kerülgeti. De korántsem olyan módon, mint a fehér üstökű leányt ott a vezér mellett. Kaiyko viszolyog. Nem a hallottaktól, hanem a vezértől. Sokat mond a jellemről, aki más nyomora, szenvedése felett derül. Torz, sekélyes lélek, aki önnön hatalmát maga előtt is támogatni kénytelen, méghozzá beteges, szánni való eszközökkel.
E pillanatban semmi tiszteletreméltót nem talál ebben a férfiban. Az arca megkeményedik, tekintete tisztán, félelem nélkül tekint vissza a vezérre. Nem rezzen meg a történet visszataszító részletein, nem sápasztja el a félelem, akkor sem, ha a fenyegetés nagyon is valóságos lehet.
A csuklyás alak és a furcsa beszédű lovag végül elbocsáttatik, s a négyesé marad a nagycsarnok egésze. Ekkor kanyarodnak vissza a kérdésekhez, melyek egyenesen Kaiykonak szólnak.
A varázslat említésekor pillantása Isurii-ra fordul, de inkább csak érdeklődve, hiszen már a magától betűt vető toll is lenyűgözte.*
- Legyen hát *sóhajt, s kihúzza magát. Tekintetét a vezérre szegezi.*
- Egy: Arthenior a falak nélküli város, a légnek szentelve, mely a legkisebb Lanawin négy városa közül. Kormányzó hatalommal bír a Kikötő és a Hold Karavánpihenő felett is. Tudom, hogy több száz évvel ezelőtt pusztulása után épült újjá és tudom, hogy vezetői tanácsba szerveződnek.
- Az az asszony, Moonxylwery, a télünnepen azt mondta neked, húszan üléseznek e tanácsban. Én magam alig egy hónapja vetettem meg a lábam a városban, így aligha tudnék erről többet. Katonáit nem, csak városőreit láttam, ahogy a tieid is láthatták őket *biccent Isurii felé* - amikor a városban jártak.
- Nem tanultam Arthenior történetét, ám úgy tudom, gazdag könyvtáruk van, ott valószínűleg bőséggel lelhetsz választ a kérdéseidre.
- Kettő. Azt már hallhattad tőlem, hogy mit akartam: érdekelt Amon Ruadh népe és szándékai. Azért jöttem ide, hogy megtudjam, fenyegetitek-e a helyet, ahol letelepedni szándékoztam.
- És három: nem alkudozom az életemért veled.
*Kaiyko fölszegi az állát és tesz egy lépést előre.*
- Ám halld szavam, Kagan Thargodar. Ahogy én megmérettetek igazságomban, úgy te magad is. Megmondtam, csakis magam miatt jöttem ide, nem hazudtam nektek, amikor kérdőre vonatok és sosem voltam felétek ártó szándékkal, erre szavamat bírod, s a varázstudó így már tanúm is ez igazságban!
- Gyanakvástok megértem és elfogadom, de terád is visszaszáll rosszindulatod, vezér. Kínhalállal fenyegetsz engem, hazugnak és tolvajnak nevezel, pedig békén tűrtem volna, hogy hibámért szolgálattal fizessek a tieid javára. Egy pillanatra csodáltalak téged, mikor láttam, hogyan igazgatod néped ügyét, hogyan vágod saját ösvényed a történelem rengetegébe... De most...
*Nem fejezi be a mondatot. Fölösleges volna erről több szót ejtenie.*
- Azt mondod, nem értesz engem. Talán magadban kell a hibát keresned. Ez az ember *mutat Khan Lerora* - ő már akkor értett engem, amikor megszólítottam ott a sátortáborban, pedig soha egy szót sem váltottunk előtte.
- Nem vagyok az ellenséged, sem ellenségeid szolgája. Csak egy helyét kereső lélek vagyok, akinek legnagyobb bűne a kíváncsiság és a tapasztalatlanság. Alázattal tűrtem vádjaid, s aztán meg is feleltem rájuk becsülettel. Meghurcolsz és halállal fenyegetsz mégis... Rosszindulatod visszaszáll reád, meglásd.
*Kaiyko visszalép Khan mellé. Nem néz rá és immár nem keresi Kagan tekintetét sem. Lesz, amint lennie kell.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10124-10143