*Kagan nincs elnyúlva. Laza tartásban, elgondolkodó pózban ül trónján, pedig valójában alig van ott - gondolatai az elmúlt pár nap eseményeit veszik sorrá, próbálva választ találni: miért?*
~ Mert gyenge vagy. ~ *sustorog a hang, rég odahagyott és megvetett apja hangja. Nem törődne vele, ha a karcos, bor-marta zörej mellett nem hallaná nagyapja, az utolsó igaz Thargodrym vezér hangját is fejében.*
~ Túl sok engedsz meg magadnak, fiú! És az embereidnek is, meg az embereid embereinek, törpjeinkek, mindenféle népeinek - és az idegeneknek. Elfelejtetted, ki vagy... és elfeledtél engem is. ~ *húga ölelése rántja vissza a valóba, legalábbis félig-meddig, ilyen apróságok, mint az örökíró penna, vagy a követek tiszteletlensége, alig jutnak el hozzá.*
*Ez azonban csak időleges.*
*A mély sóhajtozást és a sutyorgást még képes tolerálni, ilyen állapotában is, hiszen ő maga is szívesen sóhajtozna, ha tehetné. Amikor azonban Nadae belekezd abba, amit jobb híján bemutatkozó és köszöntő beszédnek kell neveznie, és ehhez még le-fel kószál, megfogdosva a Hrallh dolgait, a vezérben felmerül, hogy ez esetleg valami vicc. Valamelyik rokon vagy törzstag felfogadott néhány markotányost vagy bohócot, hogy szórakoztassák Kagant.*
~ Rossz időzítés. ~ *és rossz szavak, meglehetősen rossz szavak. A beszélő nőn látszik, hogy bár nagyon szeretne követnek látszani, a felét nem érti annak sem, amit mond (najó, bizonyos szavak jelentését Kagan is csak sejti, de például teljesen biztos benne, hogy az "tudomásunkra" lenne, és hogy a "kezdetleges Nagyság" tulajdonképpen egy sértés), amellett szívesebben vedelne valami lőrét és enné a saját fikáját, mint itt feszengjen.*
*Nem igazán tud koncentrálni, és ez nem csak az események következménye - a leány úgy küzd a szavakkal, mint szinte még senki Kagan előtt. Jó pont, hogy legalább a szemébe néz, bár ez talán nem a legokosabb ötlet - vannak fenevadak, melyek ezt kihívásnak veszik, és támadnak. De nem, egyelőre nem lehet, míg meg nem tudja, mi van a levélben, mit akar ez a két nő, és egyáltalán, mi ez az egész.*
*Kényszeríti magát, hogy tekintete átforduljon a hallgatag amazonra - ellentétben a sós tengeri levegőn hizlalt Nadaeval, Dyt Danbur inkább tűnik rokonfajzatnak.*
~ Igen. Észak... talán északnyugat, a Fekete-vidék. ~ *próbálja beazonosítani, de tekintete alig moccan. Inkább akarata, mint tekintete ragadja meg a csendesebb leányt, mert valami furcsát érez rajta a vezér - nem tudja még, hogy a vörös lobonc az, amiben visszásságot talál szőke, vörös és fehér hajszínekhez szokott tekintete.*
- Ugyan. *válaszol halkan az ajándék kérdésére, még talán válla is megrándul, üzenve: mit tudnátok nekem adni, amiben hiányt szenvedek? Na persze, lehet ezt máshogy is nézni: amim nincs, azt ti nem tudjátok megadni.*
- Két nőstény galamb érkezik a hegyi oroszlán barlangjába, üzenettel. Szavaik a gerlék hangján, de a hiénák és sakálok nyelvén szólnak. Nem értem őket. *összegzi halkan eddigi tapasztalatait. Találkozott már életében született diplomatákkal, előadókkal, széllelbélelt dumazsákokkal, miegyéb, és persze ismeri az igazi orgyilkosok szavajárását is. Ezek a lányok egyik csoportba sem tartoznak.*
- Mi lenne, ha saját szavaiddal mondanád el te, Dyn Danbur, hogy mit akartok itt Thargarodban. *Nadae ekkor kap egy rövid, parázsló, figyelmeztető pillantást: a Nagycsarnokban lévő tárgyak a törzs dolgai, és nem azért vannak, hogy összemancsolja őket.*
- Először is: küldtek titeket - de ki küldött? Kik vagytok ti... és honnan jöttök? *lehet, hogy újabb kémek, lehet, hogy egy másik csapat, vagy csak két újabb bolond.*
- Mi van a bolondok levelében, húgom? *kérdezi Isurii őseik nyelvén, hogy a másik kettő ne értse - bár Dyn egy-egy szót elcsíphet, ha családja fordított némi figyelmet a felföldiek nyelvére.*