Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 221 (4401. - 4420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4420. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-17 00:39:53
Üzenet elküldve: 2015-02-17 00:39:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Lovagok hajnala //
*Most egy mellkasát szétfeszítő érzésen kellene átesnie, olyasfajta boldogság részesének lenni, ami emberöltőnként csak egyszer (vagy soha) nem részelteti kegyében az embert. Khanhoz ellátogat most de az áhított fogadtatást semerre nem lelheti, elméje hallgat és a szívének otthont adó csarnokban sem lobognak a diadal lángjai. Nincs ki méltóképp üdvözölje húsz év álmának és munkájának gyümölcsét. Egymaga marad a trónusteremben, ahol szinte egy örökkévalóság óta várták...*
~ Miért nem tudok örülni neki, mi a rosseb bajom van? Ezt akartam azóta, hogy zsoldosnak álltam. Most hátrahagyhatom ezt az életet és lehetek az, akivé mindig is akartam lenni. ~
*Önvizsgálatot tart, de nem önszántából. Emelkedett pillanatban van, Kagan lovagjai közül elsőként Letriont és őt emeli erre az új rangra, dacára minden ezt megelőzőnek. Ebben lel végül keserű szájízének okozójára. Számos olyan dolgot követett el, amelyek önnön megítélését egy másik irányba építették és ezen nem változtat most az sem, hogy a törzsfő lovaggá emeli.
Nem érez több szóra szükséget, fogadalmát letette már, Kagan csak megerősíti őket abban, hogy mostantól ugyanaz lesz a sorsuk, mint a Thargodrym nemzetségé. A szebb jövő számukra ugyanazt fogja jelenteni mint a törzs pusztulása. A kézháttal kimért ütés felkészületlenül éri és meg is billen oldalt tőle.*
~ Van benne kraft. ~
*Fel is reped szája, így most már kétszerte és ténylegesen is vérrel pecsételi meg hűbéresküjét új urának. Bólint a neki szánt kérdésre, és a pofonnal ellentétben erre már számított. Magával is hozta, amikor a Hrallhba parancsolta őket Kagan. A nyeregtáskáért indul, abban nyugszik a vászonba csavart "zálog". A visszaút során a vér részben felszáradt, másik részét felitatta a szövet anyaga, de amikor előveszi és széthajtja, ott van tenyerében a mozdulatlan izomköteg.*
- Aminek meg kellett maradnia, itt tartom a kezemben. Minden más a hegyi kutyák jussa. - *Nincsenek tévképzeti: Kagan éppúgy számol annak lehetőségével, hogy Khan eleresztette Kaiykot, minthogy az újonnan lovaggá emelt férfi sem veszíti szem elől azt, hogy a törzsi vezető nem véletlenül olyan körülmények között adta neki parancsba, hogy mit tegyen.
Kaiyko életben maradt és hosszú életet élhet Khannal együtt. Ha útja soha többé nem keresztezi a Thargodrym népéét.
A szívvel úgy fog tenni, ahogy Kagan kéri tőle, mindaddig azonban maga előtt megtartja, saját kézben .*
*Most egy mellkasát szétfeszítő érzésen kellene átesnie, olyasfajta boldogság részesének lenni, ami emberöltőnként csak egyszer (vagy soha) nem részelteti kegyében az embert. Khanhoz ellátogat most de az áhított fogadtatást semerre nem lelheti, elméje hallgat és a szívének otthont adó csarnokban sem lobognak a diadal lángjai. Nincs ki méltóképp üdvözölje húsz év álmának és munkájának gyümölcsét. Egymaga marad a trónusteremben, ahol szinte egy örökkévalóság óta várták...*
~ Miért nem tudok örülni neki, mi a rosseb bajom van? Ezt akartam azóta, hogy zsoldosnak álltam. Most hátrahagyhatom ezt az életet és lehetek az, akivé mindig is akartam lenni. ~
*Önvizsgálatot tart, de nem önszántából. Emelkedett pillanatban van, Kagan lovagjai közül elsőként Letriont és őt emeli erre az új rangra, dacára minden ezt megelőzőnek. Ebben lel végül keserű szájízének okozójára. Számos olyan dolgot követett el, amelyek önnön megítélését egy másik irányba építették és ezen nem változtat most az sem, hogy a törzsfő lovaggá emeli.
Nem érez több szóra szükséget, fogadalmát letette már, Kagan csak megerősíti őket abban, hogy mostantól ugyanaz lesz a sorsuk, mint a Thargodrym nemzetségé. A szebb jövő számukra ugyanazt fogja jelenteni mint a törzs pusztulása. A kézháttal kimért ütés felkészületlenül éri és meg is billen oldalt tőle.*
~ Van benne kraft. ~
*Fel is reped szája, így most már kétszerte és ténylegesen is vérrel pecsételi meg hűbéresküjét új urának. Bólint a neki szánt kérdésre, és a pofonnal ellentétben erre már számított. Magával is hozta, amikor a Hrallhba parancsolta őket Kagan. A nyeregtáskáért indul, abban nyugszik a vászonba csavart "zálog". A visszaút során a vér részben felszáradt, másik részét felitatta a szövet anyaga, de amikor előveszi és széthajtja, ott van tenyerében a mozdulatlan izomköteg.*
- Aminek meg kellett maradnia, itt tartom a kezemben. Minden más a hegyi kutyák jussa. - *Nincsenek tévképzeti: Kagan éppúgy számol annak lehetőségével, hogy Khan eleresztette Kaiykot, minthogy az újonnan lovaggá emelt férfi sem veszíti szem elől azt, hogy a törzsi vezető nem véletlenül olyan körülmények között adta neki parancsba, hogy mit tegyen.
Kaiyko életben maradt és hosszú életet élhet Khannal együtt. Ha útja soha többé nem keresztezi a Thargodrym népéét.
A szívvel úgy fog tenni, ahogy Kagan kéri tőle, mindaddig azonban maga előtt megtartja, saját kézben .*
4419. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-16 22:11:00
Üzenet elküldve: 2015-02-16 22:11:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// Lovagok hajnala //
*Hosszú idő először érzi úgy, hogy végre kedve szerint alakulnak a dolgok. Kár, hogy mindez csak tűzoltás, balantírozás, javítgatás, nem több. Szúrós pillantással méregeti Khan Lerot, és a férfinek most tényleg csak egyetlen apró, hibás mozdulatot kell tennie, vagy rosszul szólnia, vagy akár csak gondolnia.*
*Mindkét lovag térdel, mindkét lovag a maga módján esküszik. Ám ezzel még nincs vége, nem lehet vége. Az esküt nem csak tenni, fogadni is kell, és legalább úgy, ahogy elhangzott.*
~ De mi az, amit adhatsz nekik? ~ *nos, sok mindent. De a megfogalmazás is fontos; Kagan pedig most igazán nincs költői hangulatban.*
- Én, Kagan Thargodar, Thargarod és Amon Ruadh Hadura, a Thargodar Vérszövetség fejedelme, hűbérúr és vezér... elfogadom eskütök, s hűségetekért hűséggel, véretekért vérrel, szolgálatotokért bőséggel fizetek. Utunk a ti utatok, házunk a ti házatok, jövőnk a ti jövőtök.
*rövid szünetet tart, miközben mindkét lovag vállára, a nyakához ereszti a pengét. Egyrészt egyfajta nyilatkozat ez, fegyverbarátság, kardtestvériség, másrészt nyílt fenyegetés.*
- Harcban legyetek rettenthetetlenek, diadalotokban mértékletesek, védjétek társaitok, s szolgáljátok uratok. *két gyors csuklómozdulattal megpördíti, majd hüvelyébe csúsztatja a mesterkardot, majd jobbjával közepesnél valamivel erősebb ütést mér Khan, majd Letrion arcára.*
- Hogy eskütök ne feledjétek soha. Mert a hűtlenséget halállal, az árulást írmagig történő pusztulással büntetjük. Álljatok fel! Álljatok fel és ne térdeljetek soha többé! *még őelőtte sem, hiszen nem térdelő szolgákra, hanem büszke, de hű harcosokra van szüksége.*
*Ahogy a két lovag feláll, Kagan újonnan támadt konok büszkeséggel pillant rájuk. Letrion ugyan nem az a kifejezett harcos alkat, de ő lesz a racionális ellensúly, az örök kétkedő és óvatos a csapatban akkor, amikor harcosait elragadja a harci düh. Talán... bár ki tudja még, hogyan alakulnak dolgaik.*
- Hoztál nekem valamit, igaz, lovag? *pillant most Khanra, aki korábban feladatot kapott. Vajon Kagan csak ellenőriz, vagy újabb próba ez? A hűségé, az igazmondásé... a bátorságé?*
- Letrion, fogd a pennádat, parancsot írsz mindjárt.
*Hosszú idő először érzi úgy, hogy végre kedve szerint alakulnak a dolgok. Kár, hogy mindez csak tűzoltás, balantírozás, javítgatás, nem több. Szúrós pillantással méregeti Khan Lerot, és a férfinek most tényleg csak egyetlen apró, hibás mozdulatot kell tennie, vagy rosszul szólnia, vagy akár csak gondolnia.*
*Mindkét lovag térdel, mindkét lovag a maga módján esküszik. Ám ezzel még nincs vége, nem lehet vége. Az esküt nem csak tenni, fogadni is kell, és legalább úgy, ahogy elhangzott.*
~ De mi az, amit adhatsz nekik? ~ *nos, sok mindent. De a megfogalmazás is fontos; Kagan pedig most igazán nincs költői hangulatban.*
- Én, Kagan Thargodar, Thargarod és Amon Ruadh Hadura, a Thargodar Vérszövetség fejedelme, hűbérúr és vezér... elfogadom eskütök, s hűségetekért hűséggel, véretekért vérrel, szolgálatotokért bőséggel fizetek. Utunk a ti utatok, házunk a ti házatok, jövőnk a ti jövőtök.
*rövid szünetet tart, miközben mindkét lovag vállára, a nyakához ereszti a pengét. Egyrészt egyfajta nyilatkozat ez, fegyverbarátság, kardtestvériség, másrészt nyílt fenyegetés.*
- Harcban legyetek rettenthetetlenek, diadalotokban mértékletesek, védjétek társaitok, s szolgáljátok uratok. *két gyors csuklómozdulattal megpördíti, majd hüvelyébe csúsztatja a mesterkardot, majd jobbjával közepesnél valamivel erősebb ütést mér Khan, majd Letrion arcára.*
- Hogy eskütök ne feledjétek soha. Mert a hűtlenséget halállal, az árulást írmagig történő pusztulással büntetjük. Álljatok fel! Álljatok fel és ne térdeljetek soha többé! *még őelőtte sem, hiszen nem térdelő szolgákra, hanem büszke, de hű harcosokra van szüksége.*
*Ahogy a két lovag feláll, Kagan újonnan támadt konok büszkeséggel pillant rájuk. Letrion ugyan nem az a kifejezett harcos alkat, de ő lesz a racionális ellensúly, az örök kétkedő és óvatos a csapatban akkor, amikor harcosait elragadja a harci düh. Talán... bár ki tudja még, hogyan alakulnak dolgaik.*
- Hoztál nekem valamit, igaz, lovag? *pillant most Khanra, aki korábban feladatot kapott. Vajon Kagan csak ellenőriz, vagy újabb próba ez? A hűségé, az igazmondásé... a bátorságé?*
- Letrion, fogd a pennádat, parancsot írsz mindjárt.
4418. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-16 19:51:55
Üzenet elküldve: 2015-02-16 19:51:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Edzés- Kiképzés//
* Mikor szóba kerül, hogy lehetne Trewien ura, vagyis hölgye, szóval parancsolója, akkor gúnyos, ám azért nem gonosz -inkább vidám- mosoly jelenik meg arcán, aztán még reagál arra, amit a fél-elf mond.*
- Hah, most megnyugodtam. De én kegyetlen is tudok ám lenni.
* Mondja félig komolyan, félig viccelődve.*
- De ha úgy adódna, hogy én leszek a te gazdád, akkor ha jól viseled magad, én sem foglak büntetni.
* Persze, ez tényleg csak vicc. Na, egy rabszolga azért nem lenne rossz, de ő már semmiképp sem szeretne azzá válni.*
~ Inkább a halál...~
* Futniuk kell először is. El tudna képzelni valami érdekesebb feladatot is, de az állóképesség felmérése is fontos.*
- Vagy majd meglátjuk ki dől ki előbb...
* Ha kell, akkor addig rója a köröket, amíg össze nem esik. Szeretne jobb lenni ebben, mint a félvér. Persze, különösebb oka nincs, hogy versengjen vele, maximum a rabszolgás dolog miatt. Veszíteni semiképp sem akar, legalább egy döntetlen legyen a "verseny". Akkor tényleg egyszerre hányhatnak majd. Ma azonban még csak néhány falatot evett, így legalább nem teli hassal kell futnia, így talán a gyomra is később kavarodik csak fel. Ő sem rohan egyelőre, nagyjából olyan tempóban fut, ahogy a férfi.*
* Mikor szóba kerül, hogy lehetne Trewien ura, vagyis hölgye, szóval parancsolója, akkor gúnyos, ám azért nem gonosz -inkább vidám- mosoly jelenik meg arcán, aztán még reagál arra, amit a fél-elf mond.*
- Hah, most megnyugodtam. De én kegyetlen is tudok ám lenni.
* Mondja félig komolyan, félig viccelődve.*
- De ha úgy adódna, hogy én leszek a te gazdád, akkor ha jól viseled magad, én sem foglak büntetni.
* Persze, ez tényleg csak vicc. Na, egy rabszolga azért nem lenne rossz, de ő már semmiképp sem szeretne azzá válni.*
~ Inkább a halál...~
* Futniuk kell először is. El tudna képzelni valami érdekesebb feladatot is, de az állóképesség felmérése is fontos.*
- Vagy majd meglátjuk ki dől ki előbb...
* Ha kell, akkor addig rója a köröket, amíg össze nem esik. Szeretne jobb lenni ebben, mint a félvér. Persze, különösebb oka nincs, hogy versengjen vele, maximum a rabszolgás dolog miatt. Veszíteni semiképp sem akar, legalább egy döntetlen legyen a "verseny". Akkor tényleg egyszerre hányhatnak majd. Ma azonban még csak néhány falatot evett, így legalább nem teli hassal kell futnia, így talán a gyomra is később kavarodik csak fel. Ő sem rohan egyelőre, nagyjából olyan tempóban fut, ahogy a férfi.*
4417. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-16 19:33:16
Üzenet elküldve: 2015-02-16 19:33:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Edzés-Kiképzés//
*Úgy tűnik, hogy sikerült megbeszélni a dolgokat és ez jó érzéssel tölti el. A szabályok betartása amúgy sem okoz neki problémát az esetek jelentős részében, a fennmaradó lehetőségekben meg... nos hát halandóból van. Viszont úgy tűnik, hogy a nő egészen felpaprikázott hangulatban van, vagy nem aludt eleget, vagy tényleg ennyire nem bókolt még neki senki sem. Nehéz lesz itt a nőkkel kapcsolatban, bár tapasztalatai azt mutatják, még egy ilyen törzs női is szeretik a becézést és ha szép szavakat mondanak nekik, nemhiába a női hiúság már születésüktől fogva a sajátjuk. De mikor hallja a lehetőségeket a rabszolgaságról kissé összehúzza a szemöldökét, de arra a lehetőségre, hogy a nő lehet az ő rabszolgája arra elmosolyodik és rákacsint a nőre.*
-Nem kell megijedni, az emberi felem jó ember, kedves gazdád leszek, nem lesz bántódásod és nem fogsz szükséget szenvedni semmiben.
*Mondandója végére már komoly arccal néz a nőre, hogy elhiggye erre is képes lenne, de persze egy pillanatig sem gondolja ezt komolyan, de úgy érzi vissza kell vágnia a nyers beszólásért.
Majd elhangzik az utasítás is, mely futásra nagyot sóhajt, de ha kell, akkor kell. Megnézi még az épületet, ahol futnia kell. Újra csak a nőre néz rá.*
-Na hajrá szépségem majd hányunk egyet közösen, annál romantikusabb nincs is.
*Majd nekiindul, hogy a lelkét is kifussa a másik parancsára. Mivel még nem mondta, hogy milyen sebességgel fusson ezért csak olyan könnyedén kezd el futni. Nem gyorsan, de nem is túl lassan, nehogy feltűnő legyen az, hogy az erejét tartogatja és nem kívánja kiadni gyomrának a tartalmát idő előtt, jó volt a reggeli ugyanis.*
*Úgy tűnik, hogy sikerült megbeszélni a dolgokat és ez jó érzéssel tölti el. A szabályok betartása amúgy sem okoz neki problémát az esetek jelentős részében, a fennmaradó lehetőségekben meg... nos hát halandóból van. Viszont úgy tűnik, hogy a nő egészen felpaprikázott hangulatban van, vagy nem aludt eleget, vagy tényleg ennyire nem bókolt még neki senki sem. Nehéz lesz itt a nőkkel kapcsolatban, bár tapasztalatai azt mutatják, még egy ilyen törzs női is szeretik a becézést és ha szép szavakat mondanak nekik, nemhiába a női hiúság már születésüktől fogva a sajátjuk. De mikor hallja a lehetőségeket a rabszolgaságról kissé összehúzza a szemöldökét, de arra a lehetőségre, hogy a nő lehet az ő rabszolgája arra elmosolyodik és rákacsint a nőre.*
-Nem kell megijedni, az emberi felem jó ember, kedves gazdád leszek, nem lesz bántódásod és nem fogsz szükséget szenvedni semmiben.
*Mondandója végére már komoly arccal néz a nőre, hogy elhiggye erre is képes lenne, de persze egy pillanatig sem gondolja ezt komolyan, de úgy érzi vissza kell vágnia a nyers beszólásért.
Majd elhangzik az utasítás is, mely futásra nagyot sóhajt, de ha kell, akkor kell. Megnézi még az épületet, ahol futnia kell. Újra csak a nőre néz rá.*
-Na hajrá szépségem majd hányunk egyet közösen, annál romantikusabb nincs is.
*Majd nekiindul, hogy a lelkét is kifussa a másik parancsára. Mivel még nem mondta, hogy milyen sebességgel fusson ezért csak olyan könnyedén kezd el futni. Nem gyorsan, de nem is túl lassan, nehogy feltűnő legyen az, hogy az erejét tartogatja és nem kívánja kiadni gyomrának a tartalmát idő előtt, jó volt a reggeli ugyanis.*
4416. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-15 21:36:55
Üzenet elküldve: 2015-02-15 21:36:55
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
// Lovagok hajnala //
*Ez most vajon tényleg az utolsó védekezés joga, vagy inkább az utolsó szóé? Egyértelműen a vezér nem akar csak úgy lefejezni akárkit, ami vagy az igazságosságra való törekvést sejteti, vagy azt, hogy nagy szüksége van az emberi munkaerőre, vagy épp mindkettő. S Kagan talán azt is reméli, hogy Khan mond valami hatásos védelmet, amire tényleg azt lehet mondani, hogy „és miért nem ezzel kezdted te ostoba, én meg majdnem a fejedet szegtem ezért?” És Khan védszava (vagy végszava) indul is, melyben önmagát megtévesztettnek vallja, s olyan terepre csalva érzi magát, melyen belül piszkos minden kéz, ami kardja beavatkozását kéri. Wandar pedig serényen jegyzeteli az érveket és a kulcsszavakat. Szép szavak, ám elegek ahhoz, hogy az összes csigolyája egy családként állhasson sorba továbbra is az észért, mely ezt a széles szókincstárat hordozza? Ahogy Khan is kimondja, a további döntés immár a vezéren áll. Akinek most Wandar nem lenne a helyében.
És a vezér dönt is. Ám a kis tábla, ami az alkarjára támasztva ad alapot a papírnak, melyre ennek a kihallgatásnak a tartalma kerül, egyáltalán nem takar annyit, hogy észre ne vegye az amögött feléje szegeződő kardot. Na meg a felszólítást is hallja, mert ugyebár csak raccsol, és nem süket. Számított rá, hogy őt is előveszik valamilyen formában, és tessék: bármilyen köztes formális rizsa nélkül az esküjét kéri. Na igen, a múltról igazat mesélni egyszerű, ám a jövőről, előlegesen esküdni olyasmiről ami még meg sem történt, és ennélfogva a világon bármi megtörténhet, még olyan is, amiről Wandarnak még csak halvány képzelete sem lehet, hogy mondjuk pont ő csinálna bármi olyasmit, s az a korábbi esküjének már nem felel meg, nos itt már egy kicsit vékonyabb a palló. Persze – az eskü kiterjedésétől függően – van egy valószínűsége, akárha egy jó céllövő meg tudja mondani, hogy „azt a táblát én most el fogom találni”, ám mégis létezik az az eshetőség, az a jövő, melyben a nyíl útját vagy indulását megzavarják, vagy a nyíl fordul meg, és támadja meg a gazdáját. Ám – második gondolat – ha legalább a szándékot fenntartjuk magunkkal szemben, hogy az adott eskü szerint cselekedjünk, akkor máris nehezebb attól eltérni. És itt vagyunk: követné-e Wandar ezeket a „barbárokat”, hogy leigázzák az ismert világ térképének majdnem a felét, s többek között Artheniort is, az összes szennyével és mocskával és beképzelt nyavalyás nemeseivel és korrupt őrségével együtt? A vezér mondata alapján, kulcsszavakat kiragadva összeszedi a szavakat a mondanivalójához, akár a turhát a köpéshez. És miután térdre borult, bal kezét szívére téve – kard híján, mert azt, ugye ha nem is adta le a kapunál, miután rájött a hibájára, kardját legalábbis a sátrában hagyta – Lero esküje után lát neki, bár nem valami empatikusan – de nem is flegmán, csak mintha helyzetjelentést tenne, amolyan tárgyilagosan, mintha csak tényeket közölne.*
- Hmm, én, Lethrion Wandahr, a lehunyt nemesi Letrion család öhrököse, esküszöm, hogy Thahrgahrod népét, s ügyének segítőit védelmezem az utolsó csepp véhrig. Hmm, szavaim s tetteim nem fohrdulnak sem uhra, sem báhrmely tagja ellen, s a vezéhre pahrancsát nem tagadják, vagy kehrülik meg. Tudásom, s képességeim által elősegítem a szebb jövő álmához vezető úton. *Valami csattanó a végére még jól jönne... valami jó kis Thargarodos...* Hmm, a szellemek lássák szavaim igazságát.
*Uff, avagy ámen.*
*Ez most vajon tényleg az utolsó védekezés joga, vagy inkább az utolsó szóé? Egyértelműen a vezér nem akar csak úgy lefejezni akárkit, ami vagy az igazságosságra való törekvést sejteti, vagy azt, hogy nagy szüksége van az emberi munkaerőre, vagy épp mindkettő. S Kagan talán azt is reméli, hogy Khan mond valami hatásos védelmet, amire tényleg azt lehet mondani, hogy „és miért nem ezzel kezdted te ostoba, én meg majdnem a fejedet szegtem ezért?” És Khan védszava (vagy végszava) indul is, melyben önmagát megtévesztettnek vallja, s olyan terepre csalva érzi magát, melyen belül piszkos minden kéz, ami kardja beavatkozását kéri. Wandar pedig serényen jegyzeteli az érveket és a kulcsszavakat. Szép szavak, ám elegek ahhoz, hogy az összes csigolyája egy családként állhasson sorba továbbra is az észért, mely ezt a széles szókincstárat hordozza? Ahogy Khan is kimondja, a további döntés immár a vezéren áll. Akinek most Wandar nem lenne a helyében.
És a vezér dönt is. Ám a kis tábla, ami az alkarjára támasztva ad alapot a papírnak, melyre ennek a kihallgatásnak a tartalma kerül, egyáltalán nem takar annyit, hogy észre ne vegye az amögött feléje szegeződő kardot. Na meg a felszólítást is hallja, mert ugyebár csak raccsol, és nem süket. Számított rá, hogy őt is előveszik valamilyen formában, és tessék: bármilyen köztes formális rizsa nélkül az esküjét kéri. Na igen, a múltról igazat mesélni egyszerű, ám a jövőről, előlegesen esküdni olyasmiről ami még meg sem történt, és ennélfogva a világon bármi megtörténhet, még olyan is, amiről Wandarnak még csak halvány képzelete sem lehet, hogy mondjuk pont ő csinálna bármi olyasmit, s az a korábbi esküjének már nem felel meg, nos itt már egy kicsit vékonyabb a palló. Persze – az eskü kiterjedésétől függően – van egy valószínűsége, akárha egy jó céllövő meg tudja mondani, hogy „azt a táblát én most el fogom találni”, ám mégis létezik az az eshetőség, az a jövő, melyben a nyíl útját vagy indulását megzavarják, vagy a nyíl fordul meg, és támadja meg a gazdáját. Ám – második gondolat – ha legalább a szándékot fenntartjuk magunkkal szemben, hogy az adott eskü szerint cselekedjünk, akkor máris nehezebb attól eltérni. És itt vagyunk: követné-e Wandar ezeket a „barbárokat”, hogy leigázzák az ismert világ térképének majdnem a felét, s többek között Artheniort is, az összes szennyével és mocskával és beképzelt nyavalyás nemeseivel és korrupt őrségével együtt? A vezér mondata alapján, kulcsszavakat kiragadva összeszedi a szavakat a mondanivalójához, akár a turhát a köpéshez. És miután térdre borult, bal kezét szívére téve – kard híján, mert azt, ugye ha nem is adta le a kapunál, miután rájött a hibájára, kardját legalábbis a sátrában hagyta – Lero esküje után lát neki, bár nem valami empatikusan – de nem is flegmán, csak mintha helyzetjelentést tenne, amolyan tárgyilagosan, mintha csak tényeket közölne.*
- Hmm, én, Lethrion Wandahr, a lehunyt nemesi Letrion család öhrököse, esküszöm, hogy Thahrgahrod népét, s ügyének segítőit védelmezem az utolsó csepp véhrig. Hmm, szavaim s tetteim nem fohrdulnak sem uhra, sem báhrmely tagja ellen, s a vezéhre pahrancsát nem tagadják, vagy kehrülik meg. Tudásom, s képességeim által elősegítem a szebb jövő álmához vezető úton. *Valami csattanó a végére még jól jönne... valami jó kis Thargarodos...* Hmm, a szellemek lássák szavaim igazságát.
*Uff, avagy ámen.*
4415. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-15 19:31:22
Üzenet elküldve: 2015-02-15 19:31:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Lovagok hajnala //
*A mesterkardot csak az az egyetlen hajszál választja el attól, hogy megrövidítsék egy fejjel, de míg hunyt szemek mögött vár a végső szóra sem érez mást, minthogy a bőrébe metszett sekély sebből erőtlenül és lassan elfolyna az élet. De nem fogja a halálát jelenteni és Kagan efelől szóban is említést tesz.
A zöldszemű férfinek időt kell nyernie hozzá, hogy betörje szilaj gondolatait, mert jelenleg úgy érzi, hogy megállíthatatlanul rombolnak maguk körül mindent, amit az észérvek és ráció az évek alatt takaros sorokba rendeztek. Nem tartotta magát és mások sem tekintették annál bonyolultabb léleknek, mint ami valójában is. Ideológiája esetenként évszakonként is változott, de felállított néhány paradigmát önmagának amelyekhez következetesen ragaszkodott és most pont ezek keverik bajba, újra és újra.
Nem bír súllyal szava a törzsvezér előtt, emiatt pedig abban sem lehet bizodalma, hogy tetteinek súlya legyen a Thargodar szövetségben. Alacsony, elfogadható ár ez életéért cserébe?*
~ Hülye barom. Hányszor kell még ugyanazt megcsinálnod, hogy tanulj belőle? Nem a Sólyom Bandájában vagy többé. ~
*Kaganra néz, aki beszélni kezdett mindkettejükhöz, mert Letrionra is kipillant. Khan azonban mintha csak egy üres, hallani és szólni képtelen emberi porhüvelyből figyelné a vezér némán mozgó száját. Ideje lemondania arról, amit megőrzött magában egy másik korból, egy másik álomból. Hasonló ugyan ahhoz, amit Amon Ruadh népe áhít, de nem váltak még bajtársakká, testvérekké a közös tűzkeresztség vagy a mindennapok próbáltatásai által. Pontosan emlékszik a verbuválását követő első napra is a zsoldostáborban, idegen-bizalmatlan pillantások által kísérve.*
~ Ettől kell megszabadulnom, nem őközöttük vagyok már. A zsoldost el kell temetnem a többiek emléke mellé, hogy mássá válhassak. ~
*Nyaksebe csípő fájdalmára eszmél és az attól elemelt kard látványára, s mintha éppen a megfelelő időben tenné, mert Kagan hangja is "visszatér" és arról beszél, hogy a törzs nem tűr meg kebelén zsoldosokat. Még tovább is viszi a dolgot és reflektál a rókaképű hatalomról alkotott gondolataira is. Khan nyugtázza magában, hogy nem feltételezte rosszul, amikor a trónon ülőt többnek tekintette az egyszeri hódítónál aki beleszeret a hatalomba és a több megszerzése érdekében bárkit, vagy bármit hajlandó feláldozni.
Elővonja hüvelyben pihenő kardját és még térdepelés közben maga előtt mintegy támaszként a padlónak szegezi. Két kezével a kardmarkolat oldalaira markol, eskütételét így adva meg.*
- Én Khan, az írmagtalan Lero család egyetlen élő tagja esküvéssel fogadom, hogy a néped álmából született tüzet táplálni fogom, megőrzöm az utánunk következőknek és lesújtok ellenségeire kik kioltásával fenyegetnek. Ha feladatomban elbuknék, vegye éltem lángját és váljék általa ő maga erősebbé. Ez az esküm, Kagan Thargodar!
*A mesterkardot csak az az egyetlen hajszál választja el attól, hogy megrövidítsék egy fejjel, de míg hunyt szemek mögött vár a végső szóra sem érez mást, minthogy a bőrébe metszett sekély sebből erőtlenül és lassan elfolyna az élet. De nem fogja a halálát jelenteni és Kagan efelől szóban is említést tesz.
A zöldszemű férfinek időt kell nyernie hozzá, hogy betörje szilaj gondolatait, mert jelenleg úgy érzi, hogy megállíthatatlanul rombolnak maguk körül mindent, amit az észérvek és ráció az évek alatt takaros sorokba rendeztek. Nem tartotta magát és mások sem tekintették annál bonyolultabb léleknek, mint ami valójában is. Ideológiája esetenként évszakonként is változott, de felállított néhány paradigmát önmagának amelyekhez következetesen ragaszkodott és most pont ezek keverik bajba, újra és újra.
Nem bír súllyal szava a törzsvezér előtt, emiatt pedig abban sem lehet bizodalma, hogy tetteinek súlya legyen a Thargodar szövetségben. Alacsony, elfogadható ár ez életéért cserébe?*
~ Hülye barom. Hányszor kell még ugyanazt megcsinálnod, hogy tanulj belőle? Nem a Sólyom Bandájában vagy többé. ~
*Kaganra néz, aki beszélni kezdett mindkettejükhöz, mert Letrionra is kipillant. Khan azonban mintha csak egy üres, hallani és szólni képtelen emberi porhüvelyből figyelné a vezér némán mozgó száját. Ideje lemondania arról, amit megőrzött magában egy másik korból, egy másik álomból. Hasonló ugyan ahhoz, amit Amon Ruadh népe áhít, de nem váltak még bajtársakká, testvérekké a közös tűzkeresztség vagy a mindennapok próbáltatásai által. Pontosan emlékszik a verbuválását követő első napra is a zsoldostáborban, idegen-bizalmatlan pillantások által kísérve.*
~ Ettől kell megszabadulnom, nem őközöttük vagyok már. A zsoldost el kell temetnem a többiek emléke mellé, hogy mássá válhassak. ~
*Nyaksebe csípő fájdalmára eszmél és az attól elemelt kard látványára, s mintha éppen a megfelelő időben tenné, mert Kagan hangja is "visszatér" és arról beszél, hogy a törzs nem tűr meg kebelén zsoldosokat. Még tovább is viszi a dolgot és reflektál a rókaképű hatalomról alkotott gondolataira is. Khan nyugtázza magában, hogy nem feltételezte rosszul, amikor a trónon ülőt többnek tekintette az egyszeri hódítónál aki beleszeret a hatalomba és a több megszerzése érdekében bárkit, vagy bármit hajlandó feláldozni.
Elővonja hüvelyben pihenő kardját és még térdepelés közben maga előtt mintegy támaszként a padlónak szegezi. Két kezével a kardmarkolat oldalaira markol, eskütételét így adva meg.*
- Én Khan, az írmagtalan Lero család egyetlen élő tagja esküvéssel fogadom, hogy a néped álmából született tüzet táplálni fogom, megőrzöm az utánunk következőknek és lesújtok ellenségeire kik kioltásával fenyegetnek. Ha feladatomban elbuknék, vegye éltem lángját és váljék általa ő maga erősebbé. Ez az esküm, Kagan Thargodar!
4414. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-15 18:55:37
Üzenet elküldve: 2015-02-15 18:55:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// Lovagok hajnala //
*Valamit ő csinálhat rosszul, legalábbis nagyon úgy érzi. Ahogy Kaiykoval, úgy Khannal is megindult a beszélgetés egy rossz, halálos irányba. Igazán sajnálja, hogy Isurii most nincs itt, mert szembesíthetné a két delikvenst egymással. A férfi szavai ugyanis mást sugallnak, mint a levél - ám kétség esetén Kagan számára egyértelmű, hogy húgának, vérének fog hinni.*
*Kagan fejtegetése nem irányult letűnt korok legendás lovagjainak méltatására, sőt: bolond históriának, sosem volt világnak tartja a lovagok világát. Nem, a Hadúr Khan korábbi tetteit boncolgatja, és egyáltalán nem szánta dicséretnek a mesebeli lovagokkal való párhuzamba állítást.*
*Neki ugyanis gyilkosok kellenek.*
- Nekem gyilkosok kellenek, Khan Lero. *erősíti meg szóban is, hogy ne beszéljenek el egymás mellett.*
- Nem fényespáncélú nemes vitézek, kiket a köznép hős lovagnak hív, nem is tutyimutyi lepkekergetők, kik azt hiszik, a kezükbe került rövid dikiccsel és bádobilivel a fejükön már harcosok. De nincs szükségem zsoldosokra sem - nem szeretem a fajtájukat, sem azt, hogy fizetni kell nekik a harcért, vagy azért, hogy abbahagyják... *és nagyobb összegért gyakran fordulnak megbízóik ellen. Khan mozdulatára vér fakad, de nem élénkpiros, hanem sötétebb, a felületi, gyorsan alvadó csöppek közül.*
- Mindenkit valamilyen szomjúság hajt, Lero úr. *horkan fel elégedetlenül, mert kissé magára veszi a célzást. Természetesen tudja, miről beszél a fickó, látott elég mániás hatalom-őrültet.*
- A hatalom... csak akkor veszélyes, ha önmagában álló célként keresik. Ám ha csak eszköz... más szomjat kielégítő, céllal használt eszköz... *elemeli a pengét, és hagyja, hogy a férfi vére a földre csöpögjön.*
- Kétszer hibáztál. Kétszer hibáztál, és nem tudok bízni benned, most még nem. *pillant le az előtte térdelő lovagra.*
- Ezért esküdet veszem, mit véreddel erősítesz! De nem csak te! Letrion! Térdre! Térdre és esküdj te is! *pengéje immár a raccsoló írnok lovag mellkasára mutat, de csak mintha egy ujj lenne, nem harcias fenyegetéssel. Persze, egy kard esetében igencsak nehéz észlelni a különbséget.*
- Esküdjetek! Esküdjetek véretekre, hogy mindig megóvjátok a Thargodarok népét, társaitokat, legyenek bárhol s bármilyen helyzetben! Esküdjetek szívetekre, hogy Uratok parancsát, hűen követitek, hogy hozzátok sem hűtlenség, sem árulás, sem lázongás fel nem érhet! Esküdjetek lelketekre... hogy velünk tartotok álmaink útján! *Kagan pengéje immár saját vállán nyugszik.*
- Az úton, mely őseink nyomán vezet minket a szebb jövő felé, hol Amon Ruadh népének hatalma fennen ragyog... egy új királyságban, melynek határai a tengertől a Lichanechi-tóig, a Világfal-hegységtől a messze pusztákig terjed. *igen, mondhatni, hatalommánia. Vagy inkább egy álom csupán, a jövő ábrándja.*
- Esküdjetek véretekre, és utódaitok vérére!
*Valamit ő csinálhat rosszul, legalábbis nagyon úgy érzi. Ahogy Kaiykoval, úgy Khannal is megindult a beszélgetés egy rossz, halálos irányba. Igazán sajnálja, hogy Isurii most nincs itt, mert szembesíthetné a két delikvenst egymással. A férfi szavai ugyanis mást sugallnak, mint a levél - ám kétség esetén Kagan számára egyértelmű, hogy húgának, vérének fog hinni.*
*Kagan fejtegetése nem irányult letűnt korok legendás lovagjainak méltatására, sőt: bolond históriának, sosem volt világnak tartja a lovagok világát. Nem, a Hadúr Khan korábbi tetteit boncolgatja, és egyáltalán nem szánta dicséretnek a mesebeli lovagokkal való párhuzamba állítást.*
*Neki ugyanis gyilkosok kellenek.*
- Nekem gyilkosok kellenek, Khan Lero. *erősíti meg szóban is, hogy ne beszéljenek el egymás mellett.*
- Nem fényespáncélú nemes vitézek, kiket a köznép hős lovagnak hív, nem is tutyimutyi lepkekergetők, kik azt hiszik, a kezükbe került rövid dikiccsel és bádobilivel a fejükön már harcosok. De nincs szükségem zsoldosokra sem - nem szeretem a fajtájukat, sem azt, hogy fizetni kell nekik a harcért, vagy azért, hogy abbahagyják... *és nagyobb összegért gyakran fordulnak megbízóik ellen. Khan mozdulatára vér fakad, de nem élénkpiros, hanem sötétebb, a felületi, gyorsan alvadó csöppek közül.*
- Mindenkit valamilyen szomjúság hajt, Lero úr. *horkan fel elégedetlenül, mert kissé magára veszi a célzást. Természetesen tudja, miről beszél a fickó, látott elég mániás hatalom-őrültet.*
- A hatalom... csak akkor veszélyes, ha önmagában álló célként keresik. Ám ha csak eszköz... más szomjat kielégítő, céllal használt eszköz... *elemeli a pengét, és hagyja, hogy a férfi vére a földre csöpögjön.*
- Kétszer hibáztál. Kétszer hibáztál, és nem tudok bízni benned, most még nem. *pillant le az előtte térdelő lovagra.*
- Ezért esküdet veszem, mit véreddel erősítesz! De nem csak te! Letrion! Térdre! Térdre és esküdj te is! *pengéje immár a raccsoló írnok lovag mellkasára mutat, de csak mintha egy ujj lenne, nem harcias fenyegetéssel. Persze, egy kard esetében igencsak nehéz észlelni a különbséget.*
- Esküdjetek! Esküdjetek véretekre, hogy mindig megóvjátok a Thargodarok népét, társaitokat, legyenek bárhol s bármilyen helyzetben! Esküdjetek szívetekre, hogy Uratok parancsát, hűen követitek, hogy hozzátok sem hűtlenség, sem árulás, sem lázongás fel nem érhet! Esküdjetek lelketekre... hogy velünk tartotok álmaink útján! *Kagan pengéje immár saját vállán nyugszik.*
- Az úton, mely őseink nyomán vezet minket a szebb jövő felé, hol Amon Ruadh népének hatalma fennen ragyog... egy új királyságban, melynek határai a tengertől a Lichanechi-tóig, a Világfal-hegységtől a messze pusztákig terjed. *igen, mondhatni, hatalommánia. Vagy inkább egy álom csupán, a jövő ábrándja.*
- Esküdjetek véretekre, és utódaitok vérére!
4413. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-15 14:33:32
Üzenet elküldve: 2015-02-15 14:33:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Lovagok hajnala //
*Túlbecsült.
A saját maga képességeibe fektetett bizalma messze elmaradt mindattól, amit korábban feltételezni mert, s most ennek árát fizettetik meg vele, noha még nem teljesen egyértelmű, hogy mekkora is lesz a végösszeg. Felrémlenek előtte a Pegazusban történtek, az alkupozícióról formált véleménye, amit éppen e férfi húgának ecsetelt. Tőrbe csaltnak érzi magát, ellene fordították mindazt amit tenni akart.
Kagan fejtegetése az elmúlt korok erényőrzőiről nem jelent számára többet üres fecsegésnél, mindig is fenntartotta szkepszisét a tárgyban. Ha a vezér ilyen férfiakat keres, ostoba és Khan tévesen ítélt neki józan belátást és korát megelőző bölcsességet.
Újra végighallgatja ugyanazt, mintha a másik már pusztán abban örömét lelné, hogy egymást követő hullámokban rendre ráolvashatja a zsoldos valós-vélt vétkeit. A mesterkard acéljának hidegét érzi a bőre ott, ahol Kagan nyakához érinti. Belemozdul, nem tartja leszegetten a fejét örökké, így azt sem bánja, ha emiatt vért fakaszt a borotvaéles kardhegy.
Töpreng azon, hogy Kagan mit nem értett mindabból, amit alig néhány szívveréssel ezelőtt mondott. Isurii nem azzal hajolt hozzá, hogy a törzsnek... Kagannak szüksége van rá, hogy erősebbé váljék. Ó, közel sem.*
- Nem követek olyat, akit a hatalomszomja vezérel. A húgodnak is elmondtam, neked is megteszem: az effajta emberek voltak munkaadóim, eleget voltam a közelükben hozzá, hogy lássam mivé váltak az ezért folytatott "harcban". - *Szörnyetegnek tartotta és tartja ma is őket, akik az önkényesen maguk alá rendeltek életerején élősködnek.*
- Hogyha nekem mindabból sejtenem kellett volna, hogy a Thargodarokért, nem... a néped érdekében kéri a segítségem, ne saját hatalomvágyaként fogalmazza. Én neked és általad az egésznek, nem pedig egynek ajánlottam a kardom. - *Élne javaslattal is, hogy az eljövendő (hasonló) eseteket miként előzzék meg, de még jóval azelőtt elharapja a szót, hogy azt megformálhatná szája.
Legyen bár göröngyös az út, amely elvezet Khan igazának végállomásáig, de ott a "nagyobb jó" elve várakozik. Türelmesen, mint régóta mindig, mert tudja, hogy ezúttal sem lehet övé a főszerep.
Khan egyre biztosabban érzi, hogy most is csak formális előadás zajlik és Kagan már pontosan tudja, mit akar tenni. Időt fog spórolni neki.*
- Ha úgy találod, hogy tévesen ítéltél meg, szegd a fejem és kíméld meg magad további... csalódásoktól. - *Nincs már mit mondania. Lehunyja szemét és fejét is meghajtja Kagan előtt.*
*Túlbecsült.
A saját maga képességeibe fektetett bizalma messze elmaradt mindattól, amit korábban feltételezni mert, s most ennek árát fizettetik meg vele, noha még nem teljesen egyértelmű, hogy mekkora is lesz a végösszeg. Felrémlenek előtte a Pegazusban történtek, az alkupozícióról formált véleménye, amit éppen e férfi húgának ecsetelt. Tőrbe csaltnak érzi magát, ellene fordították mindazt amit tenni akart.
Kagan fejtegetése az elmúlt korok erényőrzőiről nem jelent számára többet üres fecsegésnél, mindig is fenntartotta szkepszisét a tárgyban. Ha a vezér ilyen férfiakat keres, ostoba és Khan tévesen ítélt neki józan belátást és korát megelőző bölcsességet.
Újra végighallgatja ugyanazt, mintha a másik már pusztán abban örömét lelné, hogy egymást követő hullámokban rendre ráolvashatja a zsoldos valós-vélt vétkeit. A mesterkard acéljának hidegét érzi a bőre ott, ahol Kagan nyakához érinti. Belemozdul, nem tartja leszegetten a fejét örökké, így azt sem bánja, ha emiatt vért fakaszt a borotvaéles kardhegy.
Töpreng azon, hogy Kagan mit nem értett mindabból, amit alig néhány szívveréssel ezelőtt mondott. Isurii nem azzal hajolt hozzá, hogy a törzsnek... Kagannak szüksége van rá, hogy erősebbé váljék. Ó, közel sem.*
- Nem követek olyat, akit a hatalomszomja vezérel. A húgodnak is elmondtam, neked is megteszem: az effajta emberek voltak munkaadóim, eleget voltam a közelükben hozzá, hogy lássam mivé váltak az ezért folytatott "harcban". - *Szörnyetegnek tartotta és tartja ma is őket, akik az önkényesen maguk alá rendeltek életerején élősködnek.*
- Hogyha nekem mindabból sejtenem kellett volna, hogy a Thargodarokért, nem... a néped érdekében kéri a segítségem, ne saját hatalomvágyaként fogalmazza. Én neked és általad az egésznek, nem pedig egynek ajánlottam a kardom. - *Élne javaslattal is, hogy az eljövendő (hasonló) eseteket miként előzzék meg, de még jóval azelőtt elharapja a szót, hogy azt megformálhatná szája.
Legyen bár göröngyös az út, amely elvezet Khan igazának végállomásáig, de ott a "nagyobb jó" elve várakozik. Türelmesen, mint régóta mindig, mert tudja, hogy ezúttal sem lehet övé a főszerep.
Khan egyre biztosabban érzi, hogy most is csak formális előadás zajlik és Kagan már pontosan tudja, mit akar tenni. Időt fog spórolni neki.*
- Ha úgy találod, hogy tévesen ítéltél meg, szegd a fejem és kíméld meg magad további... csalódásoktól. - *Nincs már mit mondania. Lehunyja szemét és fejét is meghajtja Kagan előtt.*
4412. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-15 10:53:59
Üzenet elküldve: 2015-02-15 10:53:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Lovagok hajnala//
*Kaganban igen csak erős a vágy, hogy rövid úton elvágja Khan további szereplési lehetőségeinek fonalát. Napok alatt kétszer okoz komoly gondot a vezérnek, és ez túl sok, még akkor is, ha minden előzetes elvárást és reményt teljesít, amire - az előzmények fényében - Kagan nem sok reményt lát. Megemeli fegyvere pengéjét, hogy annak pengéje és hegye a tető felé mutasson, vége pedig Kagan arca magasságába kerüljön.*
- Remek kard. Sokkal jobb, mint az egyszerű pengék. *jegyzi meg, miközben Khan letérdel. Komoran mered a férfire, szája, álkapcsa megfeszül, ahogy felkarjának izmai is, hogy félköríves alsó sasszárny-vágással lesújtson a térdelő Khan nyakára.*
- Nem is olyan régen, itt, előttem, saját életed és sorsod ajánlottad egy idegen szukáért, kit nem ismertél, és ki ostobaságával kis híján a pusztulásba rántott téged is. Akkor azt hittem, nem számít neked az élet s halál, hogy "elveid" vannak, mint a mesebeli lovagoknak. *mereng el, halk szavakkal idézve az elmúlt időket.*
- Aztán most... *fordul a topáz pillantás fenyegető csillanással Khan felé.*
- Azt kell hallanom, hogy segítségedért pénzt kértél, majd sorsára hagytad egy társad... egy tagját a törzsnek, ahová tartozni akarsz... egy Thargodar... a húgomat. *elhúzza a száját.*
- Miért ért ő kevesebbet a szemedben, mint az imposztor, Khan Lero? Tán mért úgy érezted, a szukát nem saját ostoba gőgje, hanem a te önérzeted sodorta vészbe, míg Isurii segítséget kért? Úgy gondoltad tán, hogy annak a Kaiykonak te tartozol, míg a húgomnak fölébe kerekedhetsz, bizonygatva előtte felsőbbrendűséged? *Kagan pengéje lassan leereszkedik, és megállapodik Khan nyakának bal oldalán, közvetlenül a nyaki verőér felett. Igazán érdekli a válasz, mert tudni akarja, hol hibázott Khan elsődleges megítélésében. Jó emberismerőnek tartja magát, és ez amúgy is elengedhetetlen, ha az ember vezér és Hadúr. Nem hagyhatja ezt figyelmen kívül.*
- Válaszolj hát, Khan Lero, és te... Letrion, jegyezd le minden szavát. Meglehet, az utolsók lesznek.
*Kaganban igen csak erős a vágy, hogy rövid úton elvágja Khan további szereplési lehetőségeinek fonalát. Napok alatt kétszer okoz komoly gondot a vezérnek, és ez túl sok, még akkor is, ha minden előzetes elvárást és reményt teljesít, amire - az előzmények fényében - Kagan nem sok reményt lát. Megemeli fegyvere pengéjét, hogy annak pengéje és hegye a tető felé mutasson, vége pedig Kagan arca magasságába kerüljön.*
- Remek kard. Sokkal jobb, mint az egyszerű pengék. *jegyzi meg, miközben Khan letérdel. Komoran mered a férfire, szája, álkapcsa megfeszül, ahogy felkarjának izmai is, hogy félköríves alsó sasszárny-vágással lesújtson a térdelő Khan nyakára.*
- Nem is olyan régen, itt, előttem, saját életed és sorsod ajánlottad egy idegen szukáért, kit nem ismertél, és ki ostobaságával kis híján a pusztulásba rántott téged is. Akkor azt hittem, nem számít neked az élet s halál, hogy "elveid" vannak, mint a mesebeli lovagoknak. *mereng el, halk szavakkal idézve az elmúlt időket.*
- Aztán most... *fordul a topáz pillantás fenyegető csillanással Khan felé.*
- Azt kell hallanom, hogy segítségedért pénzt kértél, majd sorsára hagytad egy társad... egy tagját a törzsnek, ahová tartozni akarsz... egy Thargodar... a húgomat. *elhúzza a száját.*
- Miért ért ő kevesebbet a szemedben, mint az imposztor, Khan Lero? Tán mért úgy érezted, a szukát nem saját ostoba gőgje, hanem a te önérzeted sodorta vészbe, míg Isurii segítséget kért? Úgy gondoltad tán, hogy annak a Kaiykonak te tartozol, míg a húgomnak fölébe kerekedhetsz, bizonygatva előtte felsőbbrendűséged? *Kagan pengéje lassan leereszkedik, és megállapodik Khan nyakának bal oldalán, közvetlenül a nyaki verőér felett. Igazán érdekli a válasz, mert tudni akarja, hol hibázott Khan elsődleges megítélésében. Jó emberismerőnek tartja magát, és ez amúgy is elengedhetetlen, ha az ember vezér és Hadúr. Nem hagyhatja ezt figyelmen kívül.*
- Válaszolj hát, Khan Lero, és te... Letrion, jegyezd le minden szavát. Meglehet, az utolsók lesznek.
4411. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-14 21:30:20
Üzenet elküldve: 2015-02-14 21:30:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Learon//
*Trodd egyetlen problémájára a tejmester megoldást tud nyújtani. Ezzel megnyugszik. Az istállóval nem hiszi, hogy sok problémájuk lesz. A másik el is indul. Trodd pedig mit tehetne követi de, hirtelen megáll és megkérdi Trodd-tól mit kéne csinálni.*
-Szerintem az istállót kéne megnézni jó lesz-e a hidegbe.
~Aztán a jószágok száma és a takarmány. A takarmányt utoljára hisz ha abból kevés van akkor azzal nem lehet semmit se tenni. Csak egy kereskedő oldhatja meg.~
*És ha a tejmester is egyetért és nem merül fel probléma akkor el is indulhatnak.*
*Trodd egyetlen problémájára a tejmester megoldást tud nyújtani. Ezzel megnyugszik. Az istállóval nem hiszi, hogy sok problémájuk lesz. A másik el is indul. Trodd pedig mit tehetne követi de, hirtelen megáll és megkérdi Trodd-tól mit kéne csinálni.*
-Szerintem az istállót kéne megnézni jó lesz-e a hidegbe.
~Aztán a jószágok száma és a takarmány. A takarmányt utoljára hisz ha abból kevés van akkor azzal nem lehet semmit se tenni. Csak egy kereskedő oldhatja meg.~
*És ha a tejmester is egyetért és nem merül fel probléma akkor el is indulhatnak.*
4410. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-14 20:41:59
Üzenet elküldve: 2015-02-14 20:41:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Edzés-Kiképzés//
* Na, akkor ezt megbeszélték. Egy kicsi fura figura, de még így is jobb pár fokkal, mint Kramlaf volt anno. Azóta persze a szerzetes is változott sokat, kapott is tőle rendesen néhány nyaklevest, valamennyit tanult is belőle. De néha még visszaesik és meghülyül olykor. Az illedelmes köszönésen és egyebeken, ami utána jön, jót röhög. Azon még inkább, ahogy Rewa lereagálja. *
- Hát nem-e? Ha kiérdemlitek, szabad harcosok lesztek. Ha nem, ragszolgának még jók lehettek. Csak ügyesen Trewien, ha erősebb és ügyesebb leszel, mint Rewa, lehet majd a rabszolgád, ha ő meg eléggé gyenge.
* Így megy ez. Na jól van, kezdjük akkor az edzést. Felmutat a Nagycsarnok felé. *
- Az az épület a Nagycsarnok, mi úgy hívjuk Hrallh. Futás fel oda, körbe az épületet és le, majd újra, amíg nem szólok hogy elég.
* A Hrallh 40 méter hosszú és 20 méter széles, tégla alapú épület. Fussák csak körül párszor, amelyik előbb okádja el magát, az megszívta. Viszont Maou nincs sehol hogy a fene vinné el. Lehet hogy a lány megint vissza fog kerülni a Gödörbe, ha már volt olyan okos, hogy lemásszon és megnézze, mi van az alján. *
* Na, akkor ezt megbeszélték. Egy kicsi fura figura, de még így is jobb pár fokkal, mint Kramlaf volt anno. Azóta persze a szerzetes is változott sokat, kapott is tőle rendesen néhány nyaklevest, valamennyit tanult is belőle. De néha még visszaesik és meghülyül olykor. Az illedelmes köszönésen és egyebeken, ami utána jön, jót röhög. Azon még inkább, ahogy Rewa lereagálja. *
- Hát nem-e? Ha kiérdemlitek, szabad harcosok lesztek. Ha nem, ragszolgának még jók lehettek. Csak ügyesen Trewien, ha erősebb és ügyesebb leszel, mint Rewa, lehet majd a rabszolgád, ha ő meg eléggé gyenge.
* Így megy ez. Na jól van, kezdjük akkor az edzést. Felmutat a Nagycsarnok felé. *
- Az az épület a Nagycsarnok, mi úgy hívjuk Hrallh. Futás fel oda, körbe az épületet és le, majd újra, amíg nem szólok hogy elég.
* A Hrallh 40 méter hosszú és 20 méter széles, tégla alapú épület. Fussák csak körül párszor, amelyik előbb okádja el magát, az megszívta. Viszont Maou nincs sehol hogy a fene vinné el. Lehet hogy a lány megint vissza fog kerülni a Gödörbe, ha már volt olyan okos, hogy lemásszon és megnézze, mi van az alján. *
4409. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-14 20:31:17
Üzenet elküldve: 2015-02-14 20:31:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szörnyes sátor//
*Mivel a lány azt sem mondta az előbbiekben, hogy nem látta a csatát, Lerta arra gondolt, amire akart, de így már kicsit világosabb neki a helyzet.*
-Rendben, körbe fogok kérdezősködni! Amit elmondtál, így is hatalmas segítség, köszönöm! *Mosolyog a lányra. Mikor a farkasok kerülnek szóba, azonnal megeredne a nyelve, de nem akarja túlzottan untatni a lányt.*
-Nos, ha az ember pár kölyökfarkast kezd idomítani, az nem túl nagy feladat, csak tudni kell, mire kell idomítani, a kölykök együttműködőek. A felnőtt példányok már sokkal több odafigyelést igényelnek, de rengeteg idővel, éheztetéssel, fegyelemmel velük is lehet valamit kezdeni! *Azt már nem mondja, hogy egy felnőtt jószág mindig vad marad valamennyire, de nem is tartja lényegesnek, hiszen nem sok esélyt lát rá, hogy mostanában farkasokat fog idomítani, hiszen Kagan nem tűnt túlzottan szívélyesnek ebben a témában. Még a szelíd farkasokat sem engedte be a kapun. Mikor hallja, hogy Kagan megjutalmazza, csak legyint egyet.*
-Ahogy elnéztem azt a fickót, örülök, ha nem csapja le a fejem, mert rosszul veszek levegőt! *Puffog egy kicsit félhangosan. Nem akarja ezt kiabálni, hiszen ki tudja milyen a rendszer itt a törzsben... Lehet besúgók mászkálnak mindenfelé, hogy így maradjon fenn a rend.*
-Nekem ugyan nem fáj! e fogsz elfáradni, nem én. *Ritka az olyan ember, aki nem szeret tétlen lenni. Lerta szeret pihenni. Ő ezt türelemnek és nyugodtságnak hívja. Néha sokkal jobb egy helyben ülni és megfigyelni a helyzetet, mint járkálni ide-oda úgy, hogy semmire sem koncentrál igazán oda az ember. Mikor az etetésről esik szó, Lerta azonnal összeszedi az ételt, amit a fiókának kell adni, és elkezdi bele kanalazni szépen, lassan. Biccent a távozását közlő lány felé.*
-Rendben! Elboldogulok, de azért várni foglak! *Mosolyog rá, majd mikor a lány távozik, folytatja az etetést.*
*Mivel a lány azt sem mondta az előbbiekben, hogy nem látta a csatát, Lerta arra gondolt, amire akart, de így már kicsit világosabb neki a helyzet.*
-Rendben, körbe fogok kérdezősködni! Amit elmondtál, így is hatalmas segítség, köszönöm! *Mosolyog a lányra. Mikor a farkasok kerülnek szóba, azonnal megeredne a nyelve, de nem akarja túlzottan untatni a lányt.*
-Nos, ha az ember pár kölyökfarkast kezd idomítani, az nem túl nagy feladat, csak tudni kell, mire kell idomítani, a kölykök együttműködőek. A felnőtt példányok már sokkal több odafigyelést igényelnek, de rengeteg idővel, éheztetéssel, fegyelemmel velük is lehet valamit kezdeni! *Azt már nem mondja, hogy egy felnőtt jószág mindig vad marad valamennyire, de nem is tartja lényegesnek, hiszen nem sok esélyt lát rá, hogy mostanában farkasokat fog idomítani, hiszen Kagan nem tűnt túlzottan szívélyesnek ebben a témában. Még a szelíd farkasokat sem engedte be a kapun. Mikor hallja, hogy Kagan megjutalmazza, csak legyint egyet.*
-Ahogy elnéztem azt a fickót, örülök, ha nem csapja le a fejem, mert rosszul veszek levegőt! *Puffog egy kicsit félhangosan. Nem akarja ezt kiabálni, hiszen ki tudja milyen a rendszer itt a törzsben... Lehet besúgók mászkálnak mindenfelé, hogy így maradjon fenn a rend.*
-Nekem ugyan nem fáj! e fogsz elfáradni, nem én. *Ritka az olyan ember, aki nem szeret tétlen lenni. Lerta szeret pihenni. Ő ezt türelemnek és nyugodtságnak hívja. Néha sokkal jobb egy helyben ülni és megfigyelni a helyzetet, mint járkálni ide-oda úgy, hogy semmire sem koncentrál igazán oda az ember. Mikor az etetésről esik szó, Lerta azonnal összeszedi az ételt, amit a fiókának kell adni, és elkezdi bele kanalazni szépen, lassan. Biccent a távozását közlő lány felé.*
-Rendben! Elboldogulok, de azért várni foglak! *Mosolyog rá, majd mikor a lány távozik, folytatja az etetést.*
4408. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-14 20:22:11
Üzenet elküldve: 2015-02-14 20:22:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
// Lovagok hajnala //
- Hmmm. *Bólintva nyugtázza az értékelést, ami pont kettővel jobb, mint amire számított. Ez után pedig röviden lejegyez néhány dolgot, amit Khan mond, és hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ez a jelentéstétel kezd átcsapni kihallgatásba. Pont, mint a legutóbb, amikor Khan ebben az épületben tartózkodott. Végeredményben egyszerű a képlet: Khan csúnyán összeveszett a vezér húgával, ráadásul saját megbízhatóságát is aláásta. Nem lepődne meg azon, ha a vezér itt és most megváltaná nyakát a terhétől. Ám ennek ellenére arra gyanakszik, hogy ez nem fog megtörténni. Az olyanok, akiknek egy kicsit is kétes a szava, vagy a neve, valahogy sokszor mégis kegyelmet kapnak. Vagy legalábbis elodázódik végső ítéletük, esetleg kompromisszumot kötnek vele. Wandar legalábbis így tapasztalta. Vagy valamilyen megítélés, vagy a megtévesztettség, vagy isten haragja, vagy valami megakadályozza, egészen az esetleges következő alkalomig. Kivéve, ha az alany ragaszkodik a megtorláshoz, annak váljék egészségére. Wandar korábbi élete tapasztalatai válnának alaptalanná, ha mégis megtörténne – vagy esetleg a kivétellé lesz, ami erősíti a szabályt. A levegőben felgyülemlett feszültség miatt olybá tűnik, hogy nem csak a jelen levők, de maga az épület is a vezér döntésére koncentrál.*
A hozzászólás írója (Letrion Wandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.14 20:31:56
- Hmmm. *Bólintva nyugtázza az értékelést, ami pont kettővel jobb, mint amire számított. Ez után pedig röviden lejegyez néhány dolgot, amit Khan mond, és hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ez a jelentéstétel kezd átcsapni kihallgatásba. Pont, mint a legutóbb, amikor Khan ebben az épületben tartózkodott. Végeredményben egyszerű a képlet: Khan csúnyán összeveszett a vezér húgával, ráadásul saját megbízhatóságát is aláásta. Nem lepődne meg azon, ha a vezér itt és most megváltaná nyakát a terhétől. Ám ennek ellenére arra gyanakszik, hogy ez nem fog megtörténni. Az olyanok, akiknek egy kicsit is kétes a szava, vagy a neve, valahogy sokszor mégis kegyelmet kapnak. Vagy legalábbis elodázódik végső ítéletük, esetleg kompromisszumot kötnek vele. Wandar legalábbis így tapasztalta. Vagy valamilyen megítélés, vagy a megtévesztettség, vagy isten haragja, vagy valami megakadályozza, egészen az esetleges következő alkalomig. Kivéve, ha az alany ragaszkodik a megtorláshoz, annak váljék egészségére. Wandar korábbi élete tapasztalatai válnának alaptalanná, ha mégis megtörténne – vagy esetleg a kivétellé lesz, ami erősíti a szabályt. A levegőben felgyülemlett feszültség miatt olybá tűnik, hogy nem csak a jelen levők, de maga az épület is a vezér döntésére koncentrál.*
A hozzászólás írója (Letrion Wandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.14 20:31:56
4407. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-14 20:08:10
Üzenet elküldve: 2015-02-14 20:08:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Trodd//
*Végighallgatva a vezért, először nem szól semmit. Troddra néz, úgy gondolja, megadja neki az első szót, hátha van valami, amit különleges módon szeretne elvégezni az állatokkal, de úgy látszik, teljesen más foglalkoztatja. A számolás.* ~Na igen, itt nem tud mindenki ilyesmiket!~ *Ahogy hallotta a tábor nagy része írás- és olvasásképtelen. Learon szerencsére nem az, hiszen akkor nem nagyon haladna a munkával. Biccent, hogy tud, de azért, hogy egyértelmű legyen, meg is szólal.*
-Igen, én tudok! Gyere, nézzük meg mit tehetünk! *Ekkor el is indul, de pár lépés után megáll.*
-Mivel szeretnéd kezdeni? *Néz rá szemöldökét felvonva. Eddig általában Learon gondolta ki, hogy mit tegyenek, Trodd pedig adta hozzá az erős, munkás kart. Most azonban a Tejmester inkább kivárja barátja véleményét.*
*Végighallgatva a vezért, először nem szól semmit. Troddra néz, úgy gondolja, megadja neki az első szót, hátha van valami, amit különleges módon szeretne elvégezni az állatokkal, de úgy látszik, teljesen más foglalkoztatja. A számolás.* ~Na igen, itt nem tud mindenki ilyesmiket!~ *Ahogy hallotta a tábor nagy része írás- és olvasásképtelen. Learon szerencsére nem az, hiszen akkor nem nagyon haladna a munkával. Biccent, hogy tud, de azért, hogy egyértelmű legyen, meg is szólal.*
-Igen, én tudok! Gyere, nézzük meg mit tehetünk! *Ekkor el is indul, de pár lépés után megáll.*
-Mivel szeretnéd kezdeni? *Néz rá szemöldökét felvonva. Eddig általában Learon gondolta ki, hogy mit tegyenek, Trodd pedig adta hozzá az erős, munkás kart. Most azonban a Tejmester inkább kivárja barátja véleményét.*
4406. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-14 01:25:09
Üzenet elküldve: 2015-02-14 01:25:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Lovagok hajnala //
*Khan életéről lassan pamfletet osztogathatnának, mert minden jel szerint remek érzéke van ahhoz, hogy a dolgokat mindig a visszájukra fordítsa. Érzi Kagan válaszából is, hogy tőle nem első sorban a városi események részletes taglalását kérte, minekután Letrion már többé-kevésbé összeszedte saját emlékezetéből és az elkészített feljegyzésekből. Eltűnődik rajta egy pillanatra, hogy vajon a vezér megkérte-e esetleg arra is, hogy őróla készítsen riportot, ha már a nap hosszabb szakában a szeme előtt ténykedett. Ha így is van, Khan nem fogja megélni a napját, hogy tudomására jusson.
A tömör konstatálás továbbá bizonyító erővel bír abban is, hogy Kagan semmit, vagy csak nagyon keveset ad a szavára. Ebben még nem is okolhatja, a Kaiyko kapcsán vétett bűnét elismeri, ugyanakkor a férfi folyamatosan és célzottan olyan szavakat említ, melyekről tudhatja, hogy ott találnak a fiatal zöldszemű valójába, ahol azoknak kell. Lovag, felesketés, hűbérúr. Gabrien már csak előélete nyomán is többet tudhatna minderről, mert Khan nem járt még história órákra sem, de valahogy nem így képzeli el egy lovag-úr viszonyát.*
~ Megint a választás keresztútja elé lök. Ha hallgatok, akkor akár ki is mondhatnám, hogy mindenben bűnös vagyok és méltó a bűnhődésre. Vagy feleseljek azzal, akit késznek mutatkozok szolgálni és akinek a szavam már így sem ér többet egy lyukas rézérménél?~
*Egyik opció sincsen igazán ínyére, de még ha egyértelműbb döntést is tudna hozni, valamiért az a sejtés kerülgeti, hogy hiábavaló volna. Pusztán annak a tények miatt. Ha az ő szava állna egy törzsbéliével szemben, akkor se volna nagyobb hitele. De "ellenfele" most ráadásul a vezér saját vére az. Essen rohadás az összes szellembe.
Letérdel. Nem meghunyászkodásból vagy veresége elismeréseként. A jó harcost a halottól (többek közt) az is megkülönbözteti, hogy képes a mérlegelésre és csatája színterének megválasztására. Ellenkeznie nem tanácsos, azzal mindössze még elemibb haragot vonna önnön fejére. És ha szóban nem tudja magát megvédeni, akkor acéllal a kezében még annyi esélye sem volna, hogy utat vágjon magának ki a törzs szálláshelyéről. Megállításához bizonyára Kagan egy személyben is elegendő volna, még csak őreiért se kellene kiáltania.
Egy dolgot azért, egyetlen egyet nem enged el mindenféle reakció nélkül. Amikor megrogynak térdei és ő leereszkedik, a fejét ellentétes irányba mozdítja és felpillant Kaganra.*
~ Megérek annyit, mint azok a városi kurafik. ~
*Nincsen visszhangja semmi másnak. Ellenben sokat tanult az elmúlt napokban, és ha Letrion a következő percekben nem Hrallh-beli halálát örökíti meg papírjaiban, akkor gondja lesz rá, hogy viszonozza a rajta alkalmazott nevelést.
S ha Kaganban mégis evilági ítésze manifesztálódott volna... akkor is csak annak megbánását viszi magával, hogy nem válthatta valóra az Ifjú Sólyom álmát.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.14 01:26:22
*Khan életéről lassan pamfletet osztogathatnának, mert minden jel szerint remek érzéke van ahhoz, hogy a dolgokat mindig a visszájukra fordítsa. Érzi Kagan válaszából is, hogy tőle nem első sorban a városi események részletes taglalását kérte, minekután Letrion már többé-kevésbé összeszedte saját emlékezetéből és az elkészített feljegyzésekből. Eltűnődik rajta egy pillanatra, hogy vajon a vezér megkérte-e esetleg arra is, hogy őróla készítsen riportot, ha már a nap hosszabb szakában a szeme előtt ténykedett. Ha így is van, Khan nem fogja megélni a napját, hogy tudomására jusson.
A tömör konstatálás továbbá bizonyító erővel bír abban is, hogy Kagan semmit, vagy csak nagyon keveset ad a szavára. Ebben még nem is okolhatja, a Kaiyko kapcsán vétett bűnét elismeri, ugyanakkor a férfi folyamatosan és célzottan olyan szavakat említ, melyekről tudhatja, hogy ott találnak a fiatal zöldszemű valójába, ahol azoknak kell. Lovag, felesketés, hűbérúr. Gabrien már csak előélete nyomán is többet tudhatna minderről, mert Khan nem járt még história órákra sem, de valahogy nem így képzeli el egy lovag-úr viszonyát.*
~ Megint a választás keresztútja elé lök. Ha hallgatok, akkor akár ki is mondhatnám, hogy mindenben bűnös vagyok és méltó a bűnhődésre. Vagy feleseljek azzal, akit késznek mutatkozok szolgálni és akinek a szavam már így sem ér többet egy lyukas rézérménél?~
*Egyik opció sincsen igazán ínyére, de még ha egyértelműbb döntést is tudna hozni, valamiért az a sejtés kerülgeti, hogy hiábavaló volna. Pusztán annak a tények miatt. Ha az ő szava állna egy törzsbéliével szemben, akkor se volna nagyobb hitele. De "ellenfele" most ráadásul a vezér saját vére az. Essen rohadás az összes szellembe.
Letérdel. Nem meghunyászkodásból vagy veresége elismeréseként. A jó harcost a halottól (többek közt) az is megkülönbözteti, hogy képes a mérlegelésre és csatája színterének megválasztására. Ellenkeznie nem tanácsos, azzal mindössze még elemibb haragot vonna önnön fejére. És ha szóban nem tudja magát megvédeni, akkor acéllal a kezében még annyi esélye sem volna, hogy utat vágjon magának ki a törzs szálláshelyéről. Megállításához bizonyára Kagan egy személyben is elegendő volna, még csak őreiért se kellene kiáltania.
Egy dolgot azért, egyetlen egyet nem enged el mindenféle reakció nélkül. Amikor megrogynak térdei és ő leereszkedik, a fejét ellentétes irányba mozdítja és felpillant Kaganra.*
~ Megérek annyit, mint azok a városi kurafik. ~
*Nincsen visszhangja semmi másnak. Ellenben sokat tanult az elmúlt napokban, és ha Letrion a következő percekben nem Hrallh-beli halálát örökíti meg papírjaiban, akkor gondja lesz rá, hogy viszonozza a rajta alkalmazott nevelést.
S ha Kaganban mégis evilági ítésze manifesztálódott volna... akkor is csak annak megbánását viszi magával, hogy nem válthatta valóra az Ifjú Sólyom álmát.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.14 01:26:22
4405. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-14 00:04:37
Üzenet elküldve: 2015-02-14 00:04:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Lovagok hajnala//
*Letrion rövid lefagyását türelmes bámulással várja végig, aztán a lovag belekezd. Amikor a férfi Ryrinhez ér, kevés híján felgöcög, de túlteszi magát, ahogy Letrion is.*
- Középszar. *minősíti végül a teljesítményt, mert erre valóban nincsen jobb szó. Kicsit el is húzza a száját, de igazából, ha nagyon tágan értelmezi, benne van, amit hallani akart.*
- De a lényeg benne van. *int és elfogadja az előadást, bár érezteti Letrionnal, hogy ezen még azért csiszolnia kell, különben baj lesz.*
*Következik Khan Lero uraság, aki előre menekülve próbál szabadulni. Kagan először nem tudja eldönteni, hogy lebuktatta e magát valahogy, vagy esetleg a lovag tudomással bír a levélről vagy a tartalmáról, vagy pedig egyszerűen magától is érzi, mekkora hülyeséget csinált.*
~ Megint. ~ *tagadhatatlan, hogy Khan Lero minden előnyös tulajdonságával és kezdeményezőkészségével együtt is vérprofi abban, hogy keverjen bajba másokat, illetve közvetlenül vagy áttételesen saját magát.*
- Az baj. *kommentálja a többi csatlakozni vágyó lovag elmaradását, de nem szól többet. Nem derül ki belőle, hogy hibáztat e körben valakit, vagy csak megállapította azt, ami meglehetősen egyértelmű.*
- Tehát hűbérurad testvére, klánod tagja megkeresett a Pegazusban és a segítséged kérte. Te pedig naponta 200 aranyat kértél, hogy segíts neki a Városban... hogy elkísérd messze északra. *mostanra már tisztában van az árakkal, így halvány mosolyra húzza a száját.*
- Tehát a húgomtól egy városi parancsnok, egy kapitány napi díjának kétszeresét kérte egy felesküdött lovagom. *utolsó szavai mézben oldott méregbe mártott korbácsként csattannak. Khan utolsó szavait nem teljesen érti, de nem is érdekli, mert ezt a részt már mosakodásnak tartja. Véleménye szerint a lovagnak két lehetősége lett volna: vagy Kagan parancsára és a törzs érdekére hivatkozva megtagadja a segítséget, vagy pedig csatlakozik a lányhoz. Ehelyett elvtelen zsoldosként egy vagyont próbált kicsalni a lépéskényszerben lévő varázslónőtől, ám Isuriit nem hiába hívják Thargodarnak: nem hajolt meg, és elintézett még Khannak egy soron kívüli halálfutamot.*
- Térdre... *emelkedik fel trónusáról, keze új szerzeményén, az Artheniori Mesterkardon.*
*Letrion rövid lefagyását türelmes bámulással várja végig, aztán a lovag belekezd. Amikor a férfi Ryrinhez ér, kevés híján felgöcög, de túlteszi magát, ahogy Letrion is.*
- Középszar. *minősíti végül a teljesítményt, mert erre valóban nincsen jobb szó. Kicsit el is húzza a száját, de igazából, ha nagyon tágan értelmezi, benne van, amit hallani akart.*
- De a lényeg benne van. *int és elfogadja az előadást, bár érezteti Letrionnal, hogy ezen még azért csiszolnia kell, különben baj lesz.*
*Következik Khan Lero uraság, aki előre menekülve próbál szabadulni. Kagan először nem tudja eldönteni, hogy lebuktatta e magát valahogy, vagy esetleg a lovag tudomással bír a levélről vagy a tartalmáról, vagy pedig egyszerűen magától is érzi, mekkora hülyeséget csinált.*
~ Megint. ~ *tagadhatatlan, hogy Khan Lero minden előnyös tulajdonságával és kezdeményezőkészségével együtt is vérprofi abban, hogy keverjen bajba másokat, illetve közvetlenül vagy áttételesen saját magát.*
- Az baj. *kommentálja a többi csatlakozni vágyó lovag elmaradását, de nem szól többet. Nem derül ki belőle, hogy hibáztat e körben valakit, vagy csak megállapította azt, ami meglehetősen egyértelmű.*
- Tehát hűbérurad testvére, klánod tagja megkeresett a Pegazusban és a segítséged kérte. Te pedig naponta 200 aranyat kértél, hogy segíts neki a Városban... hogy elkísérd messze északra. *mostanra már tisztában van az árakkal, így halvány mosolyra húzza a száját.*
- Tehát a húgomtól egy városi parancsnok, egy kapitány napi díjának kétszeresét kérte egy felesküdött lovagom. *utolsó szavai mézben oldott méregbe mártott korbácsként csattannak. Khan utolsó szavait nem teljesen érti, de nem is érdekli, mert ezt a részt már mosakodásnak tartja. Véleménye szerint a lovagnak két lehetősége lett volna: vagy Kagan parancsára és a törzs érdekére hivatkozva megtagadja a segítséget, vagy pedig csatlakozik a lányhoz. Ehelyett elvtelen zsoldosként egy vagyont próbált kicsalni a lépéskényszerben lévő varázslónőtől, ám Isuriit nem hiába hívják Thargodarnak: nem hajolt meg, és elintézett még Khannak egy soron kívüli halálfutamot.*
- Térdre... *emelkedik fel trónusáról, keze új szerzeményén, az Artheniori Mesterkardon.*
4404. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-13 21:52:57
Üzenet elküldve: 2015-02-13 21:52:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
// Lovagok hajnala //
*A vezér utasítására átmegy mentát üzemmódba – ám mivel ilyen nincs, és főleg nem számára, mintha csak egy sötét falnak szaladna neki. Semmi. Elsőnek. Na, akkor összegezzük. Megbeszélés. Pont itt hangzott el. Nevek, akik itt voltak, még le is írta őket. Először is:*
- Hmm, a megbeszélés. Khramlaf és Bhrennus ügyének megtáhrgyalása. Hmm... Majd a jelentkezők kihallgatása: Chorun, aki lovag, hmm, Mohranshe és Hhryh... hmm, aki vele volt, úgyszintén, Janemita aki... ő, ezen felül Khan *biccent a zsoldos felé* és Kayko, az imposztohr kihallgatása, a hrövid gödöhrbüntetés. Ezen felül... *Eszébe jut, hogy a szellemjáró összeesését lehet –talán, esetleg- nem kell taglalni.* - Ezután az ön parancsára elindultunk, Khan, Kayko, az elkísért Ksziltin, és jómagam, majd út közben, hmm, egy imposztohhral meghrövidültünk. *Utal ezzel az lány (elméleti) végzetére. Amennyire ő tudja, erről Kagan rendelkezett így.* Az út ezt leszámítva eseménytelenül telt, a sötételf biztonságban odaéhrt a Dwihrinthalen kúhiába. Hmm, hrövid ideig náluk vendégeskedtünk, majd a pegazus fogadóban összefutottunk Isuhii Thahrgodahrhal. Hmm, Khan váltott vele páhr szót, majd szétváltak útjaink, hrövid időhre mindháhrmunké. Mihre visszaéhrtem, hmm, Isuhrii máhr nem volt ott. Következő nap hreggel visszaindultunk, amely út szintúgy eseménytelen volt.
*Úgy hiszi, a lényeget összefoglalta. Ha valami konkrétumra még rákérdeznek, arra majd válaszol, ám most Khanon a sor a beszédhez. Ebből pedig szépen kibontakozódik, mi is zajlott le pontosan Isu és Khan között, ami magyarázatot ad arra a bizonyos elméleti jeges tőrre. Ahogy szépen összeáll a kép – bár eddig is volt mit gyanítania – arra a megállapításra kell, hogy jusson, hogy ezt a Khant szinte vonzza magához a szakadék pereme. Eltűnődik azon is, hogy szerencsés-e pont az ő társának lenni? Egy imposztor, akivel Khant összehozta a sors, már végzetét lelte, és nem kicsit Khan közreműködése által. Vajon ebbe a helyzetbe most hősünk is belekeveredik? Nos, mivel neki elég csak az igazat mondania, ezért csak azt reméli, hogy el is hiszik neki. Hogy a tudatlanság mekkora áldás tud lenni, az információhajhászok nem is gondolnák! Persze nem mindig előnyös, de tudni kell annak is örülni.*
*A vezér utasítására átmegy mentát üzemmódba – ám mivel ilyen nincs, és főleg nem számára, mintha csak egy sötét falnak szaladna neki. Semmi. Elsőnek. Na, akkor összegezzük. Megbeszélés. Pont itt hangzott el. Nevek, akik itt voltak, még le is írta őket. Először is:*
- Hmm, a megbeszélés. Khramlaf és Bhrennus ügyének megtáhrgyalása. Hmm... Majd a jelentkezők kihallgatása: Chorun, aki lovag, hmm, Mohranshe és Hhryh... hmm, aki vele volt, úgyszintén, Janemita aki... ő, ezen felül Khan *biccent a zsoldos felé* és Kayko, az imposztohr kihallgatása, a hrövid gödöhrbüntetés. Ezen felül... *Eszébe jut, hogy a szellemjáró összeesését lehet –talán, esetleg- nem kell taglalni.* - Ezután az ön parancsára elindultunk, Khan, Kayko, az elkísért Ksziltin, és jómagam, majd út közben, hmm, egy imposztohhral meghrövidültünk. *Utal ezzel az lány (elméleti) végzetére. Amennyire ő tudja, erről Kagan rendelkezett így.* Az út ezt leszámítva eseménytelenül telt, a sötételf biztonságban odaéhrt a Dwihrinthalen kúhiába. Hmm, hrövid ideig náluk vendégeskedtünk, majd a pegazus fogadóban összefutottunk Isuhii Thahrgodahrhal. Hmm, Khan váltott vele páhr szót, majd szétváltak útjaink, hrövid időhre mindháhrmunké. Mihre visszaéhrtem, hmm, Isuhrii máhr nem volt ott. Következő nap hreggel visszaindultunk, amely út szintúgy eseménytelen volt.
*Úgy hiszi, a lényeget összefoglalta. Ha valami konkrétumra még rákérdeznek, arra majd válaszol, ám most Khanon a sor a beszédhez. Ebből pedig szépen kibontakozódik, mi is zajlott le pontosan Isu és Khan között, ami magyarázatot ad arra a bizonyos elméleti jeges tőrre. Ahogy szépen összeáll a kép – bár eddig is volt mit gyanítania – arra a megállapításra kell, hogy jusson, hogy ezt a Khant szinte vonzza magához a szakadék pereme. Eltűnődik azon is, hogy szerencsés-e pont az ő társának lenni? Egy imposztor, akivel Khant összehozta a sors, már végzetét lelte, és nem kicsit Khan közreműködése által. Vajon ebbe a helyzetbe most hősünk is belekeveredik? Nos, mivel neki elég csak az igazat mondania, ezért csak azt reméli, hogy el is hiszik neki. Hogy a tudatlanság mekkora áldás tud lenni, az információhajhászok nem is gondolnák! Persze nem mindig előnyös, de tudni kell annak is örülni.*
4403. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-13 21:14:16
Üzenet elküldve: 2015-02-13 21:14:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Egy férfit Dharen nagyon lehord, de hogy mit akadékoskodott, arról pont lemaradt. Az őrségparancsnok elég durva módon osztja ki, de Rewa tudja, hogy nem lehet hagyni, hogy egyesek elkanászodjanak. Feléjük sem volt ez divat. Sajnos itt most ő az ismeretlen, akinek számot kell adnia képességeiről. Ő igyekszik mindent megtenni, csak akkor "szól be", ha valóban okot adnak rá.
Mikor a figura hölgynek nevezi, akkor majdnem felnevet.*
- Figyelj ide! Nem tudom, hogy talán valami városi páva vagy e, de ez nem az a hely. A nevem Rewa és nem vagyok a hölgyed. Köszi.
* Nem szereti, ha így nevezik, mert így olyan érzése van, mintha valami városi nemesnek néznék, aki csiricsáré ruhákban jár, a bőre olyan fehér, mint a porcelán, a legnagyobb gondja pedig hogy elkenődött a szemfestéke. Úgy jutnak eszébe azok a népek, hogy szabadidejükben valami forró löttyöt isznak és mellé száraz, édes ételt esznek, egyenes háttal ülnek és mindenféle hasonlatokkal dicsérik egymást, pl.: "a ruhádnak oly lágy esése, ahogy a friss patak bukik le a csipkés élű sziklákon." Még van jópár ilyen, pl.: "arcod olyan piros, akár a legfrissebb rózsa." Rewa nem szereti az ilyen dolgokat, teljesen feleslegesnek tartja, ahogy a bájolgást is. Az sem érdekli, ha a férfi emiatt megsértődik.*
Mikor a figura hölgynek nevezi, akkor majdnem felnevet.*
- Figyelj ide! Nem tudom, hogy talán valami városi páva vagy e, de ez nem az a hely. A nevem Rewa és nem vagyok a hölgyed. Köszi.
* Nem szereti, ha így nevezik, mert így olyan érzése van, mintha valami városi nemesnek néznék, aki csiricsáré ruhákban jár, a bőre olyan fehér, mint a porcelán, a legnagyobb gondja pedig hogy elkenődött a szemfestéke. Úgy jutnak eszébe azok a népek, hogy szabadidejükben valami forró löttyöt isznak és mellé száraz, édes ételt esznek, egyenes háttal ülnek és mindenféle hasonlatokkal dicsérik egymást, pl.: "a ruhádnak oly lágy esése, ahogy a friss patak bukik le a csipkés élű sziklákon." Még van jópár ilyen, pl.: "arcod olyan piros, akár a legfrissebb rózsa." Rewa nem szereti az ilyen dolgokat, teljesen feleslegesnek tartja, ahogy a bájolgást is. Az sem érdekli, ha a férfi emiatt megsértődik.*
4402. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-13 21:00:20
Üzenet elküldve: 2015-02-13 21:00:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szörnyes sátor - Kint - Kapu felé//
*Úgy dönt, Lertára hagyja az etetést, pörgött ő már eleget a medvebagoly körül, a férfitól meg amúgy sem fér hozzá a fiókához. Már minden információt átadott, ami a további boldoguláshoz szükséges, így ahelyett, hogy fel-alá járkál a sátoron belül, inkább engedélyez magának egy kis kimenőt.
Kintről amúgy is történés zaja hallatszik be, egy picit hangosabban beszélő férfi hangja szüremlik át a ponyván. Közelebb araszol, de nem tudja kivenni, ezért kikukucskál, hátha az ad némi támpontot, hogy összerakhassa a képet. Edzés. Mi más.*
-Nemsoká visszanézek. *Közli a druidával, majd összehúzva magán a kabátot kilép a hideg levegőre. Miközben a veterán és a két fiatalabb felé pislog, viszonylag nagy ívben kerüli ki őket. Nincs dolga velük, a jelek szerint Kagannak más tervei vannak a gizda fél-elffel, különben most ő is ott állna.
~Például életben tartani a fiókát.~
Keserűen elmosolyodik visszapillantva a sátorra, de egyáltalán nem vágyik most vissza. Levegő kell neki és valami olyan, amiben kiteljesedhet.
Átvág a táboron megpróbálva nem zavarni az edzést, majd ha nem akadályozza senki, akkor a kapuhoz lép.*
-Kiengedtek? *Rikkant fel a gyilokjárón lévő őrnek, őröknek, hogy biztosan meghallják.*
*Úgy dönt, Lertára hagyja az etetést, pörgött ő már eleget a medvebagoly körül, a férfitól meg amúgy sem fér hozzá a fiókához. Már minden információt átadott, ami a további boldoguláshoz szükséges, így ahelyett, hogy fel-alá járkál a sátoron belül, inkább engedélyez magának egy kis kimenőt.
Kintről amúgy is történés zaja hallatszik be, egy picit hangosabban beszélő férfi hangja szüremlik át a ponyván. Közelebb araszol, de nem tudja kivenni, ezért kikukucskál, hátha az ad némi támpontot, hogy összerakhassa a képet. Edzés. Mi más.*
-Nemsoká visszanézek. *Közli a druidával, majd összehúzva magán a kabátot kilép a hideg levegőre. Miközben a veterán és a két fiatalabb felé pislog, viszonylag nagy ívben kerüli ki őket. Nincs dolga velük, a jelek szerint Kagannak más tervei vannak a gizda fél-elffel, különben most ő is ott állna.
~Például életben tartani a fiókát.~
Keserűen elmosolyodik visszapillantva a sátorra, de egyáltalán nem vágyik most vissza. Levegő kell neki és valami olyan, amiben kiteljesedhet.
Átvág a táboron megpróbálva nem zavarni az edzést, majd ha nem akadályozza senki, akkor a kapuhoz lép.*
-Kiengedtek? *Rikkant fel a gyilokjárón lévő őrnek, őröknek, hogy biztosan meghallják.*
4401. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-02-13 20:41:22
Üzenet elküldve: 2015-02-13 20:41:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Edzés-Kiképzés//
*Nos úgy tűnik, hogy egy kötekedőt kapott ki, aki ráadásul szeret ijesztgetni nála biztosan tapasztalatlanokat. Nos ez sok mindent elárul róla. Tanulta, és vallja is, hogy nagy emberek nem kérkednek erejükkel és próbálnak megfélemlíteni másokat. Utoljára mikor ilyen eszközzel került közelebbi kapcsolatban, nem büntetés miatt kapta, hanem ilyennel kínozták, így érthető viszolygása a kilencfarkú macskával szemben. Nem kötekedni akart amúgy, csak pontosítani a dolgokat, de a másik már támadásnak érezte ezt. Nem fog támadni, nem is gondolt rá, de a másik testtartása nem hagy kérdést arról, hogy az számít rá. Trewien csak elmosolyodik és szépen elrendezi a cuccát, nem enged a provokációnak, úgy mint a másik.*
-Úgy gondolom, hogy mindannyian tisztáztuk a dolgokat.
*Időközben megérkezik egy nő, aki úgy tűnik, hogy együtt fognak edzeni.*
-Hölgyem!
*Biccent felé és köszönti.*
-Öröm látni egy ilyen kellemes teremtést itt, úgy tűnik a mai képzésnek legalább az esztétikai része kellemes már most. A nevem Trewien Arque.
*Lenne még egy két gondolata, de ezt nem ossza meg vele, nem feltétlenül értené meg, vagy félreértené, mint ahogyan most is és csak tovább kiabálna. Majd Dharren felé fordul jelezvén, hogy Ő készen áll.*
*Nos úgy tűnik, hogy egy kötekedőt kapott ki, aki ráadásul szeret ijesztgetni nála biztosan tapasztalatlanokat. Nos ez sok mindent elárul róla. Tanulta, és vallja is, hogy nagy emberek nem kérkednek erejükkel és próbálnak megfélemlíteni másokat. Utoljára mikor ilyen eszközzel került közelebbi kapcsolatban, nem büntetés miatt kapta, hanem ilyennel kínozták, így érthető viszolygása a kilencfarkú macskával szemben. Nem kötekedni akart amúgy, csak pontosítani a dolgokat, de a másik már támadásnak érezte ezt. Nem fog támadni, nem is gondolt rá, de a másik testtartása nem hagy kérdést arról, hogy az számít rá. Trewien csak elmosolyodik és szépen elrendezi a cuccát, nem enged a provokációnak, úgy mint a másik.*
-Úgy gondolom, hogy mindannyian tisztáztuk a dolgokat.
*Időközben megérkezik egy nő, aki úgy tűnik, hogy együtt fognak edzeni.*
-Hölgyem!
*Biccent felé és köszönti.*
-Öröm látni egy ilyen kellemes teremtést itt, úgy tűnik a mai képzésnek legalább az esztétikai része kellemes már most. A nevem Trewien Arque.
*Lenne még egy két gondolata, de ezt nem ossza meg vele, nem feltétlenül értené meg, vagy félreértené, mint ahogyan most is és csak tovább kiabálna. Majd Dharren felé fordul jelezvén, hogy Ő készen áll.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10124-10143