//Főzős alakulat//
*Komolyan elámul, mikor belépnek Thargarodba, nem mintha még sosem látott volna várost, mert járt is nem is csak egyben, de azt nem gondolta volna, hogy az erős ilyen nagy, ennyien élnek benne.*
~Talán tényleg itt maradhatok majd, talán lenne helyem itt nekem is, de ki tudja…~
*Aztán összeszedi magát és Chiari szavaira figyel, nehogy lemaradjon a lényegről és azután ostobának tűnjön fel az elf gyógyító szemében.*
– Világos. * Bólint, jeléül, hogy érti mi a helyzet, és meg is jegyez minden kis információt.*
– Ez igazán jó, hogy fáklyák is vannak, tényleg biztonságosabb. *Ismeri el, bár alapvetően nem fél ő a sötétben. A kérdést nem ezért tette fel.*
~Vajon említsem-e, hogy talán várnak rám odakint? És Dhaven szavait merhetem-e így értelmezni? Vagy csak udvariasság volt? Bár minek udvariaskodott volna feleslegesen?~
*Végül úgy dönt, erre nem volt semmi oka a kovácsnak. De egyelőre még hallgat, csendesen követi Chiarit és Ewangelt a raktárokba is.*
~Valóban van itt bőven minden, aki itt él, és befogadják, az vélhetően nem éhezik. Jó hely ez ilyen szempontból.~
*Ő is barátságosan pillant a szőke elf lányra is, aki még szintén újoncnak mondható.*
– Van egy nap előnyöd. * Elmosolyodik.* Én nem szándékozom ellenük fordulni. Igazából csak egy olyan helyet keresek, ahol békében élhetek, ahol talán nem csak megtűrnek, ahol nem vagyok tökegyedül.
*Lelkesen bólint*
– Szívesen segítek neked. Amint megvan, hogy miből szeretnéd, milyen állat bundájából legyen, és ha van anyag hozzá, akkor már lehet rajta gondolkodni hogyan is nézzen ki. A fazon függ a viselőtől és a prémtől is, meg persze, hogy milyen célra készül.
*Ewangel következő megjegyzésére érzi, elpirul. Hirtelen most csak egyetlen mosoly jut eszébe, egy, ami meglepte, ami a gazdáját évekkel mutatta ifjabbnak és világokkal megközelíthetőbbnek.
A receptre vonatkozó kérdés persze megint visszarántja a valóság talajára, és ő is várakozva néz Chiarira. El kell ismernie Ewangel lényegre törő kérdéseket tesz fel, valahol ez is hozzátesz a szemében a lány erényeihez, kezdi megkedvelni.*
– Medvebagoly? *Önkéntelenül is megborzong.*
~Jó, jó, hús az is, de akkor is.~
– Ha kell a kenyér is, kell az is. *Néz Chiarira. Ő nem olyan, aki megfutna attól, hogy dagasszon, és erősebb, mint amilyennek tűnik.* ~És immár le is tudom venni az alkarvédőket, ha kell. El meg csak nem lopná itt őket senki mellőlem.~
*Persze közben a beszélgetésre is figyel, miközben végiggondoljam vajon a helyiek számára mennyire biztonságos ez a hely és kell-e itt bárkitől tartania, nem csak erőszakos cselekedetek, de sima tolvajlás szempontjából. Reménykedik persze, hogy nem, mert ő alapvetően békés, és rendes. Legalábbis szereti magáról ezt hinni. Aztán persze előfordulnak olyan kisebb kihágások, mint amivel nem is olyan rég vacsorát szerzett magának. Ház igen, ő sem tökéletes, messze nem az.*
– Akkor legyen finom zöldséges ragu, friss kenyérrel, esetleg vajjal? *Kérdezi némileg tűnődőn, éppen akkor, mikor a délelőtt folyamán a kovácsműhelyben látott magas vállas, valami vezérfélének tűnő férfi mosolyogva elsétál mellettük, sőt, nem csak elsétál, de Chiarit magához is rendeli.*
– Ő kicsoda? *Kérdez rá kíváncsian az elfektől.*
~Biztosan valami fontos ember lehet itt, ha Chiarit csak úgy ide-oda hívogathatja, rendelgetheti.~