//Főzős alakulat //
*Könnyen megy a munka, mert úgy érzi, hogy jó társaságba került, így még dúdolgat is kicsit miközben készítik az ételt. Ewangel, vagy ahogy ő magában nevezi Ewa, fürgén hordja az alapanyagot, hogy aztán a zöldségek pucolásából is kivegye a részét. A ragu bizony kettejük műve, persze Chiari felügyeletével.
A kondér feltöltését az elf lányra hagyja, közben nekifog az első adag kenyértészta bedagasztásának.*
- Rendben, Ewa. *Bólint mosolyogva, de utána azért rákérdez* Ugye nem baj, ha így szólítalak? Mert ha nem szereted, akkor, csak mondd meg, kérlek!
*A varázslás láttán nagy szemekkel néz, szólni sem mer, de meg sem moccan, nehogy bármi olyat tegyen, ami akár a legkisebb mértékben összezavarhatná a mágiát. Ő maga nem ért ilyesmihez, és fogalma sincsen, hogy valaha meg fog-e ez változni.
De azért kíváncsi várakozással kukkant bele a kondérba.*
- Húú, a mindenit! Ez aztán nagyon hatásos egy varázslat volt! Teli a kondér!
*Elismeréssel néz Ewára, ő ilyet még eddig soha az életben nem pipált, de immár látja, hogy milyen hasznos is lehet némi mágikus képesség a jó kezekben, ha jóra használják.*
~Bámulatos!~
*Amíg ő végül bedagasztja a teljes tésztamennyiséget, és a végére már bizony sajognak a karjai, hiszen egy ideje már nem végzett hasonló munkát, de persze a kenyérdagasztást és a cipókészítést éppen úgy nem lehet elfelejteni, ahogy a lovaglást sem, aki egyszer tudta, tudja mindörökre, addig a többiek a húsokat készítik el, meg minden egyebet. Aztán már sülnek is a cipók.
Nemsokára valóban elmondhatják, hogy kész az estebéd, méghozzá nem is akármilyen. A Bódéban vetthez képest sokkalta jobb, és ízletesebb is talán.*
- Végtére is. *Ért egyet, és ő is figyel, amíg a másik lány egy rangosabbnak látszó egyénnel tárgyal arról, hogy kapnak-e a munkájukért az ételből, és kimehetnek-e.
Még befejezik a ragut is, majd most ő veszi magának a bátorságot, hogy ugyanahhoz az emberhez fordulva elmondja, elkészültek, már csak melegen kell tartani az ételt, megjegyzi még azt is, hogy a maga részéről, ha igény van rá, holnap ugyanígy eljön dolgozni.*
~Ha ételért, hát ételért. Végtére is miért lenne az nekem jobb, ha kapnék naponta húsz aranyat, de ételt meg a Bódéban kellene venni? El is menne a kis pénzecske. Így meg az étel friss is, meleg is, több is talán.~
- Szerintem nézzük meg! *Vigyorodik el, és ahogy Ewangel, úgy ő is összerak két rendes adagot.* Ahogy látom, te sem egymagad tervezed a vacsorát. *Pillant a másik lányra, remélve talán mond valamit neki arról, kivel-mivel érkezett a táborba, de nem erőszakoskodik. Miközben ő is összerak egy kis kosárka élelmet, azért arra figyel, hogy csak annyit vegyen el mint Ewa, igazságosan. Nem többet semmiből sem, csuporba némi ragú, kiscipó, valamennyi hús.*
~Jó vacsora lesz, csak nehogy utólag lopással vádoljanak! Hiszen dolgoztunk.~
*Az iszákjából előveszi és a ruhaujjai alá újra felcsatolja az alkarvédőit, majd társnője után siet. A kapunál már közvetlen az elf lány után lép ki.*
- A műhelyhez. *Felel magabiztosan csengő hangon az őrnek, kinek kérdése a magasból jön, talán a fal tetejéről, és így az arcát nem is látja, de a szíve a torkában dobog közben. Ámde kijut.
Mivel az kaput elhagyva még úgy tűnik egyfelé visz az utuk, lépteit szaporázva beéri Ewangelt*
- A sátrak merrefelé vannak?
*Fogalma sincs még erről, csak a Bódét meg a kovácsműhelyt ismeri, de mivel még csak most szürkül, reméli nem késik el. Ha viszont mégis, hát legalább jó lenne tudni merre kereskedjen.*