// Reggel //
*Átkarolja a lovag nyakát, hisz nem számít ilyen kegyetlenségre, mint a meleg takarótól való megfosztás. Keservesen nevetgélve, ellenállás nélkül tűri, hogy kiemeljék a kis vackából, majd tovább csüngve rajta, Gabrien olvadt aranyat idéző szemeibe mosolyogva felel.*
-Ezek után ha belehalsz se kapsz reggelit.
*Valószínű, hogy a kolosszus nem tudja, hogy a táborban nem csak saját magukra főznek a népek, de nem árulja el neki, rövid úton úgyis rájön magától, baja sem származik belőle.
Amúgy is Khan rájuk orvul rájuk tör, amit Jane nem sérelmez, csupán meglepetten vigyorog a férfire az emberóriás válla felett. Valóban nem szívbajos és szégyellnivalója sincs éppenséggel, Gabrien viszont úgy rejti el a zöld szemek elől, mintha féltett kincsként tekintene Janemita kétes létű erényére.*
-Jó reggelt, Szószátyár uraság! *Vigyorog rá a fej egy részére, amit lát. Nem mintha a férfi különösebb figyelmet szentelne neki öltözékének hiányától függetlenül, hisz csak bajtársának ágymelegítőjeként tekint rá.
A kolosszus viszont olyannyira lovag, hogy a lány elröhögi magát a szokatlan helyzettől, majd megbizonyosodva Khan távoztáról egyből kimászik a takaró alól, ahova végül elrejtették.*
-Menj hát és állj bosszút a hölgyedet ért sérelemért! *Int teátrálisan buzdítva a férfit még mindig vigyorral a száján, majd visszavéve jókedvéből hozzáteszi.* -Nekem úgyis dolgom van.
*Miközben az emberóriás magára aggatja páncélzatát, ő is összecsipegeti a szétszórt gönceit, hogy belebújjon, majd kócos hajzatát is rendbe szedi, kisimogatja belőle a gubancok javát. Mivel kabátja még mindig vizes, saját kis vértjére pedig nincs szüksége (és azt se tudja, hol hagyta), így enélkül indul neki feladatát ellátni. Még rámosolyog Gabrienre, mielőtt elhajtaná a sátorponyvát.*
-Tudod, a fióka nem eteti meg saját magát.
*Szavai után kirongyol a sátorból magára hagyva erre a rövid időre a nyilvánvaló okokból lassabban készülődő kolosszust.*
*Mielőtt a tojást és a fiókát rejtő sátorba menne, beszerzi a kecsketejet és egy kis tiszta szalmát a fészek felfrissítésére. Lerta konkrétan felszívódott, de ha ott is van, akkor is figyelmen kívül hagyja a magába fordult druidát. Szerencsére semmi sem vitte el a medvebagoly-fiókát, így az ott van, ahol lennie kell.
A megjelölt tálkába beleönti a szárított halat és a kecsketej egy részét, majd összepürésíti és etetni kezd. Először úgy, ahogy Shauri mutatta, összefogja a viszonylag puha csőrszerűséget, hogy biztosan lenyelje a falatot. Pár adaggal később már talán nincs rá szükség, így gördülékenyebben mehet a folyamat. Ezután fészektakarítás, béklyóellenőrzés és kész.
A tojást változatlanul nem érdekli sem a meleggé bélelt fészek, sem az, hogy ki kellene kelnie. Megforgatja, majd odafülel, mert ha a testvére már kikelt, akkor legalább némi mocorgást hallatnia kéne. Talán Jane füle nincs ráállva az efféle zajokra, mert nem hall semmit.
Miután végzett, ebből a sátorból is kifordul, keres egy vödör vizet vagy húz magának, majd megmosakszik, hogy kicsit fittebbnek tűnjön.*
*Nézegeti kicsit a lovagok parádéját és hallja Letrion szavait is.*
-Nekem is mennem kell? *Kérdezi az írnokot közelebb libbenve hozzá. Nincs itt meleg, úgyhogy ha megkapta a választ, rövid úton Chiari keresésére indul, hogy segédkezzen a reggelikészítésben.*