// Vezéri sátor //
*Bólint Salanel szavaira, mintegy köszönetképpen. Bánja, hogy oda a lova, hűséges jószág volt. Reméli, hogy jó élete lesz, de ha csak ennyit vesztettek a kaland során, akkor Waldran összességében elégedett. Igaz, attól még emiatt elég keserű a szájíze, talán még emiatt hajlandó is lenne visszamenni a városba, hogy megleckéztesse a tolvajt.*
~ Soha többet. ~ *Maga sem tudja, hogy e hirtelen gondolat a városba való visszatérésre vonatkozik-e, vagy arra, hogy a következő hátasát soha nem hagyja magára. Valószínűleg az előbbi, hiszen megkönnyebbült, ámde halovány mosoly ül ki az ajkára Kagan szavai hallatán. Nem kell visszatérniük a falrengetegbe.*
- Hrothgaar valódi kosként küzdött, Harath pedig megsérült... és, igen, az őrség valamit kiabált utánunk! Valamilyen szót ismételgettek, de nem emlékszem pontosan. *Veszi magához gyorsan a szót, miután elhangzott az "úrnőm". Ugyanis Waldran látta a pírt és jobbnak gondolja, ha nem arra figyelnek a többiek, hanem Waldran szavaira. Nem könnyíti meg Harath a saját dolgát, Waldran már majdnem el is felejtette, hogy létezik egy ilyen probléma.*
- Biztos valami a törzsi nyelvükön, valami parancs, nem emlékszel, Valian? *Fűzi tovább a szót, a tündérükre is felhívva a figyelmet. Annyira nem lényeges a választ, de azon se gondolkodik, hogy mi legyen a megoldása a pírnak. Talán ezen az új helyen változnak a dolgok, s lehetséges lesz egy pozitív végkifejlet.*
// Thargodar erődépítés - dél //
*Miután végére értek a megbeszélésre, Waldran kíváncsian követi a rokont. Nem tudja, hogy rögvest építkezni mennek. Ha tudná, akkor alaposan megrökönyödne, hisz csak épp e pillanatban érkeztek vissza. Fáradtságos út áll mögöttük, elég nehezen találja meg a motivációt ahhoz, hogy farönköket emelgessen.*
- Sokkal jössz, ha én most neked ezt elkezdem építeni. *Vigyorog rá a rokonra és fáradtan megcsóválja a fejét. A hosszú menekülést követően Waldran lovagolt vissza Pihenőhelyre, utána részt vett az embervadászatban is, most pedig építkeznie kell.*
- Tényleg... ugye, szereztettek új lányokat? Egy nem lesz elég hosszútávon. *Kérdőn pislant a rokonra, mintha Waldran fejében körvonalazódna az esti kikapcsolódás. Lenne egy tippje, de az nehezebb eset, beérné egy könnyebb prédával is. Mondjuk ezüsttálcán kínálva.*
- Szarvas, áfonya, sör, egy kedves kéz. Na, ott az első rönk. *Sóhajt egyet, összegezve az álomképet, ami a következő órákban motiválni fogja. Összedörzsöli a tenyerét, készen arra, hogy megemelje az első farönköt és elkezdje cipelni.*