//Szörnyes sátor//
*A félvér hamar megjárja az utat és szinte szempillantás alatt már vissza is tér a sátorba, ahol Iluq a bőröket szemléli. Nem teljesen van jelen, lélekben nem. Egyesek azt gondolnák, hogy egy ilyen szertartáshoz az elf minden tudata és fizikai képessége szükséges, és milyen jól gondolják. Ha az élete negyedén járó nő nem szedi össze magát hamarosan, könnyen kicsúszhat a kezéből az irányítás és Baul testvére helyett egy gőzölgő tetemet hámoz ki a tojásból. Ami azt illeti, lehet, hogy a fióka már réges-régen elérte a tisztást az ösvény végén.*
-Hogy mi? *Kérdezi a lány szavaira. Elhozta a nyársat, de maga nem tudja miért, talán azért, hogyha a tojásban lévő szörny valóban halott, akkor megsüthesse vacsorára, ha más haszna nincs.*
-Majd meglátjuk, ha eljő az ideje. *Pislog a vasra, majd a szalma fészek felé fordul.*
-Törjük ki a börtönéből. *Veti oda, egykedvűen, de már józanabbul. Ha Shaurival szót válthatott volna mielőtt elmegy, ha egyáltalán tudná ki az a Shauri, jóval könnyebb lenne a feltörés, mert óvatlanabb lenne, akkor egészen máshogy alakulna minden.
Előveszi tőrét a csípőjére hanyagul felkötött bőrből és csont pengéjét maga felé fordítva markolatával célozza a héjat. Ha Janemita nem kifogásolja, akkor lesújt annak kemény részével és addig üti a tojást, míg az felreped. Puha ütéseinek lassan lesz meg az eredménye, de felszakítja azt a héjat, ha addig él is. Amint fogást talál rajta kezével nyúl be, hogy lehúzza a csirke tojástól rendkívül eltérő burkolatot. Egymás után pergeti le a külső részt, s csakhamar nyálkás belső lé tapad az ujjaihoz, melyek megnyúlnak, ahogy húzza a darabokat.*
-Semmi különös, ha? *Vicsorba fordul mosolya, melyet valamikor még megnyugtató jelleggel indított el tudatából, de mire világra jött már dühös fogas vigyortól alig mond többet.*
-Gyerünk, gyerünk... *Ismételgeti, amíg egyre erősebben s bátrabban töri le a maradékot a fióka körül. Az áttetsző méhlepényszerű belső, sűrű, s langyos, talán testmeleg, undorító és a szaga sem kellemes. Amint kitágította a megfelelő méretig a lyukat, biccent a lány felé.*
-Fogd az alját, igyekszem kíméletes lenni. *Ha a lány erősen megfogja a tojást, akkor Iluq belenyúl, s csaknem fél alkarját elnyeli, igyekszik fogást keresni az állaton. Ha minden jól megy kihúzza azt, a legkevesebb gond nélkül, talán csak egypár karcolás esik a gyenge tollpihés bőrön. Ami ekkor a druida szeme elé tárul, az neki olyan érték, mint a kalózkapitánynak a tonnás kincses láda, tele aranyló ragyogást árasztó kincsekkel, melyek olyanok akárha maguk világítanának. A tenyerestalpas előlény fejét s derekát fogva húzza ki a lágy anyagból, nem pillant annak testvérére, s reméli, hogy nem túl kíváncsi amaz s nem akarja lerágni béklyóját.
A puha csőrök közül váladék szivárog. Harath szerint ki kell tisztítani a légutakat, ez evidens, csak egy vak gondozó nem látná. Óvatosan feszíti fel a csőrt és két ujját dugja bele a kisállat szájába, hogy a fátyolszerű anyagot minél jobban megfogva kihúzzon egy jó adagot belőle. Térdére fektetve felfelé lökdösi a hátát, hogy felköhögje a maradék cuccot, hátha ez megtörténne, de ilyen csodák csak történetekben fordulnak elő, melyeket a kisdedek szórakoztatására találnak ki.
A nyálka mélyen lenn van a gyenge torokban, s beteríti a tüdejét is. A druida felé hajol és csőrét szájába véve szívja ki a maradék ocsmányságot, mely ennek a kis dolognak az életet adja, s oly könnyen el is veheti. Ahogy távolodik egy adag nyálka és temérdek nyál folyik ki száján, állán végig csurogva. Eltorzult feje árulkodik róla, hogy az íze nem különb szagától. A következő adag kiszívása után jobban meg kell erőltetnie tüdejét és igyekszik amennyire lehet, talán túlságosan is, mivel egy svunggal jó pár korty cucc is leszalad a torkán. Köhögni kezd, mely kapar, éget és bűzlik is. Lenéz a lényre, mely szinte ugyanazt csinálja mint ő, csak sokkal puhábban, de a lényeg, hogy él és lélegzik.*
-Csavard be! *Adja ki az utasítást a lánynak, mely a felgyülemlő nyál és hányadék előjövetel miatt úgy hangzik "csahabe", de reméli, hogy Jane megérti. Az lenne a következő mondata, hogy tedd azt, amit a barátod mondott, de ezt már nem tudja kimondani, Janemita egyébként sem buta, hiszen Baulról is ő gondoskodott.
Iluq négykézláb igyekszik az sátor szájához, lába néha a földre csapódik, de nem törődik vele, jobban égeti a gyomrából feljövő jó adag medvebagoly trugymó. Széthúzza a bőrt mely eltakarja őket a világtól és kihajol amennyire hamar csak lehet. A következő pillanatok homályosan maradnak meg a nő elméjében az elkövetkezendő napokban. Forró, lázas hányadék szakad fel belőle, s könnyei sisteregnek izzó arcán. Kézfejével törli le halvány veres nyálkát szájáról, s amint összeszedettnek érzi magát, vissza hátrál a sátorba, hogy megnézze a jövevényt.*
-Hogy van ő? *Kérdezi a lánytól, kinek átadta. Ruhájára, s bőrére kezd rászáradni a bagoly váladék, érzi, hogy huzzák össze bőrét, mint kampók a felkoncolt disznót.*
-Megmarad?