Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 259 (5161. - 5180. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5180. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-16 10:06:40
Üzenet elküldve: 2015-06-16 10:06:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Amon Ruadh kavicsa//
*Miután mindkét embernek sikerült megcsodálnia a jószágot és bájait is, megigazítja a bestiát tartó kezét. Ezzel kicsikarva a kis szarosból egy elégedetlen nyögést.*
-Medvebagoly. *Válaszolja a lány kérdésére.* Nem találkoztam még hasonlóval, úgyhogy nem tudom, van e más neve is. Reménykedem benne, ennyi erővel a Borzoi-t is hívhatnánk szarvas nyúlnak, nem igaz?
*Sóhajt egyet a gyors, lehadart magyarázat után, majd folytatja.*
-Baul a testvére, akit még Janemita gondozott, ő már kicsit nagyobb és igencsak erős és egészséges.
*Teszi hozzá, majd ha a lánynak mennie kell, nem tartja fel. Biccent a nő tekintetére, s útjára engedi. Hamarosan megnézheti a bokáját. Kereshette volna korábban is, de úgy volt vele előbb az állatok, aztán a saját baja. Az egy kicsit lehet, hogy túlzás volt, hogy három napig egyszer sem kutatta fel, de Chiari szerint a kenőcs, amit rákent hosszú hatóidejű. Vagy ilyesmi, mindenesetre várni is akart vele.
Iluqnak mindég van dolga a lényekkel, nem fog unatkozni, míg megvárja a lány szabadidejét.
Meghallva a férfi hangját felé fordul, kicsit meglepődik a segítség felkínálásán, de nem utasítja el.*
-Ha szeretnél túltöltődni cukiságból, akkor tarts velem. *Mosolyodik el és biccent a sátor felé.* De azért vigyázz kihez nyúlsz, mert csípnek ám ezek. *Teszi még hozzá, majd szép lassan elbiceg a sátorba.*
//Szörnyes sátor//
*Elhúzza a bőrt, majd belép a fedél alá. Letámasztja botját és a fészekhez döcög, hogy kiemelje a kisebb baglyot és betegye a helyére. Baul szétvetett lábakkal ücsörög a szalmáján. A druida rápillant és elmosolyodik.*
-Éhes vagy, öcsi? *A válasz felcsillanó tekintetek és egy bocsos feltápászkodás a tollas-szőrös teremtménytől. Egy kevés maradékot lök oda neki, az kezeibe fogja és csőrével kezdi csipegetni a cafatot.*
-Szólíts Iluqnnak, ha szeretnél valamit. *Mondja az őt remélhetőleg követő férfinek és nem vesztegeti az időt a parancsok osztogatásával sem. Segíteni akart, akkor ne csak bámészkodjék, miközben a keze jár, biztosan tud a szeme is.*
-Ott találsz egy fatálat, tejet és szárított halat. *Mutat az egyik sarokba, ahol Janemita felhalmozott régebben egy pár cuccot.* Össze kéne keverni, na, nem a fatálat a többivel, a tálba tedd a másik két cuccot és úgy. Addig én a helyére billentem a barátunkat.
*Míg a férfi rendezkedik, vagy ha nem akkor is, ő megcsinálja a kicsi fészkét és körbebugyolálja azt. Bamba szemek bámulnak rá vissza, s egy szalmaszálat kezd el tépkedni zavarában a miniszörny. Iluq úgy gondolja, nem lesz annyira toppon, mint a bátyja.*
*Miután mindkét embernek sikerült megcsodálnia a jószágot és bájait is, megigazítja a bestiát tartó kezét. Ezzel kicsikarva a kis szarosból egy elégedetlen nyögést.*
-Medvebagoly. *Válaszolja a lány kérdésére.* Nem találkoztam még hasonlóval, úgyhogy nem tudom, van e más neve is. Reménykedem benne, ennyi erővel a Borzoi-t is hívhatnánk szarvas nyúlnak, nem igaz?
*Sóhajt egyet a gyors, lehadart magyarázat után, majd folytatja.*
-Baul a testvére, akit még Janemita gondozott, ő már kicsit nagyobb és igencsak erős és egészséges.
*Teszi hozzá, majd ha a lánynak mennie kell, nem tartja fel. Biccent a nő tekintetére, s útjára engedi. Hamarosan megnézheti a bokáját. Kereshette volna korábban is, de úgy volt vele előbb az állatok, aztán a saját baja. Az egy kicsit lehet, hogy túlzás volt, hogy három napig egyszer sem kutatta fel, de Chiari szerint a kenőcs, amit rákent hosszú hatóidejű. Vagy ilyesmi, mindenesetre várni is akart vele.
Iluqnak mindég van dolga a lényekkel, nem fog unatkozni, míg megvárja a lány szabadidejét.
Meghallva a férfi hangját felé fordul, kicsit meglepődik a segítség felkínálásán, de nem utasítja el.*
-Ha szeretnél túltöltődni cukiságból, akkor tarts velem. *Mosolyodik el és biccent a sátor felé.* De azért vigyázz kihez nyúlsz, mert csípnek ám ezek. *Teszi még hozzá, majd szép lassan elbiceg a sátorba.*
//Szörnyes sátor//
*Elhúzza a bőrt, majd belép a fedél alá. Letámasztja botját és a fészekhez döcög, hogy kiemelje a kisebb baglyot és betegye a helyére. Baul szétvetett lábakkal ücsörög a szalmáján. A druida rápillant és elmosolyodik.*
-Éhes vagy, öcsi? *A válasz felcsillanó tekintetek és egy bocsos feltápászkodás a tollas-szőrös teremtménytől. Egy kevés maradékot lök oda neki, az kezeibe fogja és csőrével kezdi csipegetni a cafatot.*
-Szólíts Iluqnnak, ha szeretnél valamit. *Mondja az őt remélhetőleg követő férfinek és nem vesztegeti az időt a parancsok osztogatásával sem. Segíteni akart, akkor ne csak bámészkodjék, miközben a keze jár, biztosan tud a szeme is.*
-Ott találsz egy fatálat, tejet és szárított halat. *Mutat az egyik sarokba, ahol Janemita felhalmozott régebben egy pár cuccot.* Össze kéne keverni, na, nem a fatálat a többivel, a tálba tedd a másik két cuccot és úgy. Addig én a helyére billentem a barátunkat.
*Míg a férfi rendezkedik, vagy ha nem akkor is, ő megcsinálja a kicsi fészkét és körbebugyolálja azt. Bamba szemek bámulnak rá vissza, s egy szalmaszálat kezd el tépkedni zavarában a miniszörny. Iluq úgy gondolja, nem lesz annyira toppon, mint a bátyja.*
5179. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-16 09:53:39
Üzenet elküldve: 2015-06-16 09:53:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Leandana//
*Taitos értelesen bólint Leandana minden válaszára, és sorban tölti újra neki a poharat, hogy kellően szomját olthassa.*
-Fontos feladatnak hangzik.
*Mondja elismerően, majd idejét látja, hogy maga is meséljen.*
-Nos, alig három napja vagyok itt, és tegnap kezdődött az egész. Kagan, Isurii meg a fél hegynép hazajöttek, és azóta áll a bál. Utat terveztünk, aztán ma délben kiderült, hogy nem tanulmányi kirándulás lesz, hanem valami hiba folytán elnevezték ezt a hegyet Amon Ruadhnak, pedig nem is az, így jobb híján hajnalban északnak megyünk lefagyasztani magunkat.
*Mondja Taitos, és reméli, hogy a szellemek ismerője többet ért majd a spirituális dolgokból, mint ő.*
-Nos, leginkább ennyi. Meg vannak itt alkudozni szövetkezni valami Vércsék, meg Kagan most dob ki egy vevőt, aki a hegyet akarta.
*A többit Taitosnak nem áll szándékában megosztani Leandanával, lényegtelen információk csak, és így csak összezavarná személyes élményeivel a nőt.*
-Isurii említett valami álomkórt, minden rendben van most már? Nem kell egy gyógyító?
*Kérdezi, bár, ha nagy gond lenne már biztos ott lenne.*
*Taitos értelesen bólint Leandana minden válaszára, és sorban tölti újra neki a poharat, hogy kellően szomját olthassa.*
-Fontos feladatnak hangzik.
*Mondja elismerően, majd idejét látja, hogy maga is meséljen.*
-Nos, alig három napja vagyok itt, és tegnap kezdődött az egész. Kagan, Isurii meg a fél hegynép hazajöttek, és azóta áll a bál. Utat terveztünk, aztán ma délben kiderült, hogy nem tanulmányi kirándulás lesz, hanem valami hiba folytán elnevezték ezt a hegyet Amon Ruadhnak, pedig nem is az, így jobb híján hajnalban északnak megyünk lefagyasztani magunkat.
*Mondja Taitos, és reméli, hogy a szellemek ismerője többet ért majd a spirituális dolgokból, mint ő.*
-Nos, leginkább ennyi. Meg vannak itt alkudozni szövetkezni valami Vércsék, meg Kagan most dob ki egy vevőt, aki a hegyet akarta.
*A többit Taitosnak nem áll szándékában megosztani Leandanával, lényegtelen információk csak, és így csak összezavarná személyes élményeivel a nőt.*
-Isurii említett valami álomkórt, minden rendben van most már? Nem kell egy gyógyító?
*Kérdezi, bár, ha nagy gond lenne már biztos ott lenne.*
5178. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-16 09:21:51
Üzenet elküldve: 2015-06-16 09:21:51
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Taitos//
*Lea felhúzza a fél szemöldökét, mikor megtudja, hogy ki is ez a fickó. Isu tanítványa. Hát Isunak már tanítványai is vannak? Úgy tűnik, hogy lényegesnél lényegesebb dolgokat aludt át. Vagyis nyilvánvalóan nem aludt, hiszen akkor nem lenne tagjaiban ez az ólmos fáradtság. Eléggé nehezen vonszolja magát, de büszkesége nem nagyon engedi, hogy elfogadja a segítséget - már ha ajánlanak neki egyáltalán. A kútból felhúzni a vizet, na az más tészta, Lea pedig tisztában van a korlátaival, az pedig nem menne. Szépen leül a kút kávájára és úgy várja azt, hogy a fickó vizet húzzon. Több kupányit be fog dönteni gyors egymásutánban, mintha hónapok óta szomjazott volna.*
- A törzsfő tanácsadója vagyok. A Szellemek tanácsát tolmácsolom neki.
*ezt nem fejti ki bővebben, pedig egyébként a törzsben nyílt titok, hogy Kagan és Lea a "Szertartás" alatt mit is csinál. Ők meg nem kötik a népség orrára azt, hogy inkább saját test vágyaiknak hódolnak ilyenkor, semmint a Szellemeknek. Persze az a bizonyos főzet - melyből egy apró üvegcsében mindig ott van egy adag Lea nyakában -, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Szertartás alatt megfelelően delíriumos állapotba kerüljenek. Nosztalgikusa gondol a régi szép időkre. Az még azelőtt volt, hogy csontvázzá fogyott volna. Majd talán ha megint összeszedi magát. És most már nem fenyegeti az a veszély, hogy Kagan ismét belerakjon valamit a hasába, valami olyasmit amiben Lea inkább terhet látott, és nem pedig örömet. De hát ő nem az a tipikus anyatípus. Néhány hosszú pillanatig ezen elmélkedik, miközben az utolsó kupányi vizet kortyolja.*
- Szóval Taitos, Isurii tanítványa, mi ez a felfordulás?
*Lea felhúzza a fél szemöldökét, mikor megtudja, hogy ki is ez a fickó. Isu tanítványa. Hát Isunak már tanítványai is vannak? Úgy tűnik, hogy lényegesnél lényegesebb dolgokat aludt át. Vagyis nyilvánvalóan nem aludt, hiszen akkor nem lenne tagjaiban ez az ólmos fáradtság. Eléggé nehezen vonszolja magát, de büszkesége nem nagyon engedi, hogy elfogadja a segítséget - már ha ajánlanak neki egyáltalán. A kútból felhúzni a vizet, na az más tészta, Lea pedig tisztában van a korlátaival, az pedig nem menne. Szépen leül a kút kávájára és úgy várja azt, hogy a fickó vizet húzzon. Több kupányit be fog dönteni gyors egymásutánban, mintha hónapok óta szomjazott volna.*
- A törzsfő tanácsadója vagyok. A Szellemek tanácsát tolmácsolom neki.
*ezt nem fejti ki bővebben, pedig egyébként a törzsben nyílt titok, hogy Kagan és Lea a "Szertartás" alatt mit is csinál. Ők meg nem kötik a népség orrára azt, hogy inkább saját test vágyaiknak hódolnak ilyenkor, semmint a Szellemeknek. Persze az a bizonyos főzet - melyből egy apró üvegcsében mindig ott van egy adag Lea nyakában -, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Szertartás alatt megfelelően delíriumos állapotba kerüljenek. Nosztalgikusa gondol a régi szép időkre. Az még azelőtt volt, hogy csontvázzá fogyott volna. Majd talán ha megint összeszedi magát. És most már nem fenyegeti az a veszély, hogy Kagan ismét belerakjon valamit a hasába, valami olyasmit amiben Lea inkább terhet látott, és nem pedig örömet. De hát ő nem az a tipikus anyatípus. Néhány hosszú pillanatig ezen elmélkedik, miközben az utolsó kupányi vizet kortyolja.*
- Szóval Taitos, Isurii tanítványa, mi ez a felfordulás?
5177. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-16 09:03:30
Üzenet elküldve: 2015-06-16 09:03:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Leandana//
*Taitos fogja hát az ételt, amit most potyára hozott el, és elindul a kút felé, amit a reggeli lovas tortúra után már jól ismer.*
-Akkor hát, rendben.
*Mondja, mikor a víz lett a nyertes, és a vesztest leüríti torkán. Majd menet közben megkapja a választ fennmaradt kérdésére, ami viszont újabbakat szül.*
-Taitos vagyok, Isurii tanítványa.
*Mutatkozik be a fiú is, aztán a szellemjáróhoz fordul.*
-Mit csinál egy Szellemjáró?
*Kérdezi, mert fogalma sincs, de annyira nagyon nem várja a választ, majd talán az ivás után.
Így hát ahogy odaérnek leteszi a tányért, és a kútban kezd ügyködni, aminek az eredménye egy vödör hűvös víz. Ebből löttyint a borospohárba, kiönti a fűbe, majd teletölti, és átadja az időközben remélhetőleg már ülő, és elég fáradt nőnek.*
*Taitos fogja hát az ételt, amit most potyára hozott el, és elindul a kút felé, amit a reggeli lovas tortúra után már jól ismer.*
-Akkor hát, rendben.
*Mondja, mikor a víz lett a nyertes, és a vesztest leüríti torkán. Majd menet közben megkapja a választ fennmaradt kérdésére, ami viszont újabbakat szül.*
-Taitos vagyok, Isurii tanítványa.
*Mutatkozik be a fiú is, aztán a szellemjáróhoz fordul.*
-Mit csinál egy Szellemjáró?
*Kérdezi, mert fogalma sincs, de annyira nagyon nem várja a választ, majd talán az ivás után.
Így hát ahogy odaérnek leteszi a tányért, és a kútban kezd ügyködni, aminek az eredménye egy vödör hűvös víz. Ebből löttyint a borospohárba, kiönti a fűbe, majd teletölti, és átadja az időközben remélhetőleg már ülő, és elég fáradt nőnek.*
5176. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-16 08:51:31
Üzenet elküldve: 2015-06-16 08:51:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//katatónia vége, Isu, meg Dharren, majd Taitos//
*Úgy nagyjából halad abba az irányba, ahol a sátra van. Aztán valahogy csak eljut az agyáig az a nagy sürgés-forgás ami körülötte van. Megjelenik Isu, amitől Lea azért picit megnyugszik. Egy biztos pont ebben a látszólagos káoszban. A lány kérdésre mondjuk nem érkezik érdemi válasz, csupán valami hörgés, fejrázás, ami körülbelül annyit jelent, hogy "szoszó". Lehetne rosszabbul is, ha mondjuk halott lenne. Azonban a Szellemek kegyéből életben van, bár voltak már jobb napjai is, és az egészben a "legjobb", hogy a jobb napjai közé sorolhatja azokat is, mikor öt téllel ezelőtt valami perpatvar után elfertőződött valami sebe. Az sem volt egy fáklyás menet, és egészen eddig valószínűleg azt vélte a legrosszabb élményének.
Isu nyomában ott van Dharren is, aki egyből úgy kezd róla beszélni, mint akit tutujgatni kell, meg tömni. Különben meg evett már mielőtt lejött. Borostyánszínű szemei eléggé csúnyán villannak meg. De végülis valahol a lelke mélyén tudja, hogy Dharren csak jót akar, meg azt is, hogy Chiari jót akarna azzal, hogy megtömi - noha Chiari gyógyítóként minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy nem szabad egyszerre sokat ennie -, csak Lea nehezen viseli azt amikor nem ő irányítja a dolgokat. Márpedig momentán úgy néz ki, hogy igencsak lemaradt a dolgokról. Sőt amíg azon agyal, hogy mi a fészkes fene ez a felbolydulás addig Isu szépen lepattan, Dharrennel együtt, itt hagyva őt a bambuló Waldrannal. Lea ránéz a férfira, majd megrázza a fejét, hiszen nem kell neki senki, akinek a "gondjaira bízhatják". Közben meg jön az a másik fickó, hogy hozzon némi táplálékot, de Lea valahogy nem éhes. Ugyanezt ette ez előtt úgy fél órával, csak ő vizet ivott hozzá. A bor valószínűleg rögtön a fejébe szállna, sőt lehet, hogy meg is hánytatná. A víz viszont jól esne. Megrázza a fejét.*
- Köszönöm, de ettem már. De húzhatnál nekem vizet a kútból.
*aztán, hogy egyértelműsítse ezt a vágyát el is indul a kút irányába. Remélhetőleg Taitos követi, amennyiben igen akkor Lea bemutatkozik neki. Hangja még az alapállapothoz képest is reszelős.*
- Leandana vagyok, a törzs Szellemjárója. Mi ez a nagy felfordulás?
*Úgy nagyjából halad abba az irányba, ahol a sátra van. Aztán valahogy csak eljut az agyáig az a nagy sürgés-forgás ami körülötte van. Megjelenik Isu, amitől Lea azért picit megnyugszik. Egy biztos pont ebben a látszólagos káoszban. A lány kérdésre mondjuk nem érkezik érdemi válasz, csupán valami hörgés, fejrázás, ami körülbelül annyit jelent, hogy "szoszó". Lehetne rosszabbul is, ha mondjuk halott lenne. Azonban a Szellemek kegyéből életben van, bár voltak már jobb napjai is, és az egészben a "legjobb", hogy a jobb napjai közé sorolhatja azokat is, mikor öt téllel ezelőtt valami perpatvar után elfertőződött valami sebe. Az sem volt egy fáklyás menet, és egészen eddig valószínűleg azt vélte a legrosszabb élményének.
Isu nyomában ott van Dharren is, aki egyből úgy kezd róla beszélni, mint akit tutujgatni kell, meg tömni. Különben meg evett már mielőtt lejött. Borostyánszínű szemei eléggé csúnyán villannak meg. De végülis valahol a lelke mélyén tudja, hogy Dharren csak jót akar, meg azt is, hogy Chiari jót akarna azzal, hogy megtömi - noha Chiari gyógyítóként minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy nem szabad egyszerre sokat ennie -, csak Lea nehezen viseli azt amikor nem ő irányítja a dolgokat. Márpedig momentán úgy néz ki, hogy igencsak lemaradt a dolgokról. Sőt amíg azon agyal, hogy mi a fészkes fene ez a felbolydulás addig Isu szépen lepattan, Dharrennel együtt, itt hagyva őt a bambuló Waldrannal. Lea ránéz a férfira, majd megrázza a fejét, hiszen nem kell neki senki, akinek a "gondjaira bízhatják". Közben meg jön az a másik fickó, hogy hozzon némi táplálékot, de Lea valahogy nem éhes. Ugyanezt ette ez előtt úgy fél órával, csak ő vizet ivott hozzá. A bor valószínűleg rögtön a fejébe szállna, sőt lehet, hogy meg is hánytatná. A víz viszont jól esne. Megrázza a fejét.*
- Köszönöm, de ettem már. De húzhatnál nekem vizet a kútból.
*aztán, hogy egyértelműsítse ezt a vágyát el is indul a kút irányába. Remélhetőleg Taitos követi, amennyiben igen akkor Lea bemutatkozik neki. Hangja még az alapállapothoz képest is reszelős.*
- Leandana vagyok, a törzs Szellemjárója. Mi ez a nagy felfordulás?
5175. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-16 05:20:31
Üzenet elküldve: 2015-06-16 05:20:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Nagygyűlés után, felkészülés folytatása-befejezése //
// Khan, Gabrien, Letrion és Iluq //
- Persze hogy azt, Wegtorentől nyugatra sokan meg vannak győződve erről. Bár az is igaz, hogy állítólag arra egészen fura népek élnek.
*Lia komolyan bólint, és közben az iszákjába csúsztatja a saját kövét.*
~Emlékbe, hogy ne feledjem azt a helyet, ezeket a napokat.~
*Lia azért beszélgetés közbe fél szemmel időnként Gabrien és a helyettese felé sandít, várja, mi lesz ebből, merrefelé dől el a helyzet.
De a két lovag rendes távolságban áll tőle, így nem hallja, vajon mit beszélhetnek, ámde a gesztusaikat látja, és leveszi belőlük, hogy ők ketten bizonyára bizalmas barátok lehetnek, régi fegyvertársak.*
~Mondjuk ez logikus is.~
*Iluq hangjára visszafordul felé.*
– Nem gond, bár lehet, hogy csak estefelé jutok oda. Khan segített nekünk pakolni az ispotályban, meg aztán Ethea ellátásánál is, cserébe én írnokoskodom mellette. Akar valami listát a felszerelésekről. De utána minden további nélkül.
*Nincs lelkifurdalása, hogy esetleg nem azonnal tudja megnézni Iluq lábát, hiszen már jó ideje ajánlotta a segítségét, de a druida eddig nem kereste. Bár, ahogy kiveszi a szavaiból, akadt épp elég elfoglaltsága.*
– Ó, szegény kis izé.
*Lia megkukkantja a fura jószágot.*
– És amúgy mi ez? Mármint miféle lény? És ki az a Baul? *kíváncsiskodik, és bizonyára lennének még kérdései, de ekkor meghalja Gabrient.
A hangereje elsőre elképeszti. Meg másodikra is, de a szavaiból eléggé egyértelmű, hogy ő is jön, Lia megkönnyebbülten sóhajt, elmosolyodik.
Valójában meglepi, hogy Khan nem csak szó nélkül megragadja és viszi, sőt egy cseppet még meg is torpan, talán a kavicsokat nézi, ki tudja?
Khan szavait hallva bocsánatkérően pillog Iluqra.* ~Akkor majd este, vagy holnap reggel.~ *Üzeni a telintete, miközben megindul a kapitánnyal.*
– Nem feledtem el, csak amíg megbeszéltétek az ügyeket Gabriennel, gondoltam akár búcsúzkodhatunk is kicsit. Wandar kissé filozófikus hangulatba került, ami egyszerre volt mókás, és nem kicsit magányos is. De azt hiszem már jobb neki. Szerintem jót tesz majd neki a feladat.
*Rájön, kicsit sokat beszélt, a szeme sarkából pillant Khanra, de úgy ítéli meg nincs baj. Sőt a férfi kérdése is ezt a meggyőződést erősíti benne*
– Dehogy kell, épp csak egy emlék. Kicsi kődarab a hegyről, ami átmenetileg az otthonunk lett.
*körbepillant* Azt hiszem, történtek errefelé jó dolgok is. *Fejezi be, némileg talán sután, majd várakozón néz fel a kapitányra.* Mivel kezdjük a leltárt?
// Khan, Gabrien, Letrion és Iluq //
- Persze hogy azt, Wegtorentől nyugatra sokan meg vannak győződve erről. Bár az is igaz, hogy állítólag arra egészen fura népek élnek.
*Lia komolyan bólint, és közben az iszákjába csúsztatja a saját kövét.*
~Emlékbe, hogy ne feledjem azt a helyet, ezeket a napokat.~
*Lia azért beszélgetés közbe fél szemmel időnként Gabrien és a helyettese felé sandít, várja, mi lesz ebből, merrefelé dől el a helyzet.
De a két lovag rendes távolságban áll tőle, így nem hallja, vajon mit beszélhetnek, ámde a gesztusaikat látja, és leveszi belőlük, hogy ők ketten bizonyára bizalmas barátok lehetnek, régi fegyvertársak.*
~Mondjuk ez logikus is.~
*Iluq hangjára visszafordul felé.*
– Nem gond, bár lehet, hogy csak estefelé jutok oda. Khan segített nekünk pakolni az ispotályban, meg aztán Ethea ellátásánál is, cserébe én írnokoskodom mellette. Akar valami listát a felszerelésekről. De utána minden további nélkül.
*Nincs lelkifurdalása, hogy esetleg nem azonnal tudja megnézni Iluq lábát, hiszen már jó ideje ajánlotta a segítségét, de a druida eddig nem kereste. Bár, ahogy kiveszi a szavaiból, akadt épp elég elfoglaltsága.*
– Ó, szegény kis izé.
*Lia megkukkantja a fura jószágot.*
– És amúgy mi ez? Mármint miféle lény? És ki az a Baul? *kíváncsiskodik, és bizonyára lennének még kérdései, de ekkor meghalja Gabrient.
A hangereje elsőre elképeszti. Meg másodikra is, de a szavaiból eléggé egyértelmű, hogy ő is jön, Lia megkönnyebbülten sóhajt, elmosolyodik.
Valójában meglepi, hogy Khan nem csak szó nélkül megragadja és viszi, sőt egy cseppet még meg is torpan, talán a kavicsokat nézi, ki tudja?
Khan szavait hallva bocsánatkérően pillog Iluqra.* ~Akkor majd este, vagy holnap reggel.~ *Üzeni a telintete, miközben megindul a kapitánnyal.*
– Nem feledtem el, csak amíg megbeszéltétek az ügyeket Gabriennel, gondoltam akár búcsúzkodhatunk is kicsit. Wandar kissé filozófikus hangulatba került, ami egyszerre volt mókás, és nem kicsit magányos is. De azt hiszem már jobb neki. Szerintem jót tesz majd neki a feladat.
*Rájön, kicsit sokat beszélt, a szeme sarkából pillant Khanra, de úgy ítéli meg nincs baj. Sőt a férfi kérdése is ezt a meggyőződést erősíti benne*
– Dehogy kell, épp csak egy emlék. Kicsi kődarab a hegyről, ami átmenetileg az otthonunk lett.
*körbepillant* Azt hiszem, történtek errefelé jó dolgok is. *Fejezi be, némileg talán sután, majd várakozón néz fel a kapitányra.* Mivel kezdjük a leltárt?
5174. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-15 22:36:45
Üzenet elküldve: 2015-06-15 22:36:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Leandana, Waldran//
*Taitos ismét átlépi a kaput, amit ismét sietve tesz.*
~Lassan hozzá kell szoknom a hirtelen tempóváltáshoz.~
*Jegyzi meg magában, hisz az élete a kellemes időtöltésből hirtelen rohanássá tud alakulni.*
~Ez nem is baj, de be kell szereznem egy könyvet.~
*Nyugtatja magát, és erszényét képzeletben meg is rövidíti.
Végül aztán a kijelölt helyre ér a finomsággal, és megkeresi Waldrant, aki sürgő emberek közt áll, mindenkinek megvan a maga dolga, így csak őt nézi ki magának.*
-Ételt hoztam Waldran uram!
*Jelenti be azt, hogy ami karján van az nem más, mint az ebéd felmelegített változata, erőleves, halsült, és krumplis lepény. Ezek mellett pedig még egy kis enyhén kilötyögtetett bor is.*
-A most ébredtnek hoztam, merre találom?
*Kérdezi az előtte álló embertől, majd ha útbaigazítást kap, át is adja az ételt. Lehet, hogy az említett Leandana végig ott volt mellette, de Taitos nem ismervén őt csak segítséggel fogja megtalálni.*
*Taitos ismét átlépi a kaput, amit ismét sietve tesz.*
~Lassan hozzá kell szoknom a hirtelen tempóváltáshoz.~
*Jegyzi meg magában, hisz az élete a kellemes időtöltésből hirtelen rohanássá tud alakulni.*
~Ez nem is baj, de be kell szereznem egy könyvet.~
*Nyugtatja magát, és erszényét képzeletben meg is rövidíti.
Végül aztán a kijelölt helyre ér a finomsággal, és megkeresi Waldrant, aki sürgő emberek közt áll, mindenkinek megvan a maga dolga, így csak őt nézi ki magának.*
-Ételt hoztam Waldran uram!
*Jelenti be azt, hogy ami karján van az nem más, mint az ebéd felmelegített változata, erőleves, halsült, és krumplis lepény. Ezek mellett pedig még egy kis enyhén kilötyögtetett bor is.*
-A most ébredtnek hoztam, merre találom?
*Kérdezi az előtte álló embertől, majd ha útbaigazítást kap, át is adja az ételt. Lehet, hogy az említett Leandana végig ott volt mellette, de Taitos nem ismervén őt csak segítséggel fogja megtalálni.*
5173. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-15 21:31:35
Üzenet elküldve: 2015-06-15 21:31:35
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Amon Ruadh kavicsa//
- Na, a lovagpahrancsnok véghre magához tért! *ezt bármiféle megvetés nélkül mondja, mi több, még egy minimális megkönnyebbülés is van benne a szavak kimondása közben. Tudniillik, már nagyjából elfogadta Gabrient a felettesének (nem mintha lett volna választása), na meg kialakult az ő kis fejecskéjében egy kép, mi szerint a vasóriás magabiztossága, és határozottsága tényleg követésre méltó egy csatában – még ha Wandar csak az elméletét ismeri egy valódi csatának, és nem a realitását. Ugyanezt az embert viszont bizonytalanul, kétségek között őrlődve látni, még egy Wandar-féle komolytalan fejecskében is őszinte aggodalomra ad okot. ~Remélem, a nyakig érő szarvölgyben nem csinál ilyet.~ De alapvetően az ilyen gondolatai egyáltalán nem számítanának senkinek, Wandarnak magának meg pláne. Tehát Iluq felajánlja, hogy megnézhetik, mit rejt a blúz, persze önkiszolgáló alapon, mivel kezecskéi most üzemen kívül vannak. Wandar meglepően óvatosan nyúl, két ujjal félrehúzza az adott ruhaneműt, (kisujját arisztokratikusan kitartja, mint ahogy azt egy véletlenszerű másik világban egy Francia nevű országban csinálnák, már ha egyáltalán létezne ilyen) és amit meglát, attól nem cska elképed, de egy kicsit el is sápad.*
- Fhászkahikás mennydöhgés! Ez az... *Azután összeáll a kép a fejében:* _Azok_ a tojások! Azok keltek ki! *Bár ugyan volt szó az orra előtt kikelt tojásokról, meg egészséges szörnyikékről, ám mostanáig nem esett le neki, miről van szó. Ugyan ott volt, amikor ennek a kis drágának az anyukáját megölték, a tojások valahogy teljesen kimentek a fejéből. És most mégis, az a bazinagy medgoly, ami az erdőben piszkíttatta a vadászok gatyáját, most itt van teljes miniatürizált valójában. És az azt tartó leányzó állítása szerint most kettő van. A kis híján rémült arckifejezés, amivel most Iluqra néz, elváltozik a további logika felismerése miatt, és egy telipofás, kétszáz wattos vigyor ül ki a helyére.*
- Bhrilliáns!
*Ekkor kellene jöjjön a szkrícselő hangeffektus, ami jól demonstrálná Khan intervenciójának hangulatát. Amikor az egyszemű felhívja rá a figyelmét, veszi észre, hogy az említett kavics leesett a földre, valószínűleg amikor felfedezte az „állat” fedőnevű szörnyike valódi kilétét. Le is hajol érte gyorsan, (Biztos, hogy ez ugyanaz? Nem egy másikkal kevertem össze? Ajj, ezek a kövek olyan egyformák.) majd ismét megtudja, hogy van egy órájuk. Lia még kérdéses, hogy ragaszkodik-e a lábvizsgálathoz, vagy folytatja-e a randit Khannal, illetve hogy Iluq nem viharzott-e már el, de az utóbbi, ha még itt van, Khan ötletéből kiindulva így szól hozzá:*
- Tényleg, besegítsek? Mint kidehrült, van egy lyukas óhám.
*Igazából arra is kíváncsi mostmár, mi is a helyzet pontosan ezekkel a bestiákkal, és ha a lány elfogadja a segítséget, ez az egy óra tökéletes lesz erre a célra.*
- Nem szabad megbízni bennük, csak ha megismehrted őket. *Válaszolja Khan kérdésére, hiszen ez a konzultációból egyértelműen kiderült a kavicsokról.
Mindeközben a kavics csöndben, és figyelmesen hallgat. Na de ugyanaz a kavics-e, mint akit Wandar megismert? Vagy véletlenül egy megbízhatatlan, idegen kavicsot vett fel?*
A hozzászólás írója (Letrion Wandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.15 21:34:53
- Na, a lovagpahrancsnok véghre magához tért! *ezt bármiféle megvetés nélkül mondja, mi több, még egy minimális megkönnyebbülés is van benne a szavak kimondása közben. Tudniillik, már nagyjából elfogadta Gabrient a felettesének (nem mintha lett volna választása), na meg kialakult az ő kis fejecskéjében egy kép, mi szerint a vasóriás magabiztossága, és határozottsága tényleg követésre méltó egy csatában – még ha Wandar csak az elméletét ismeri egy valódi csatának, és nem a realitását. Ugyanezt az embert viszont bizonytalanul, kétségek között őrlődve látni, még egy Wandar-féle komolytalan fejecskében is őszinte aggodalomra ad okot. ~Remélem, a nyakig érő szarvölgyben nem csinál ilyet.~ De alapvetően az ilyen gondolatai egyáltalán nem számítanának senkinek, Wandarnak magának meg pláne. Tehát Iluq felajánlja, hogy megnézhetik, mit rejt a blúz, persze önkiszolgáló alapon, mivel kezecskéi most üzemen kívül vannak. Wandar meglepően óvatosan nyúl, két ujjal félrehúzza az adott ruhaneműt, (kisujját arisztokratikusan kitartja, mint ahogy azt egy véletlenszerű másik világban egy Francia nevű országban csinálnák, már ha egyáltalán létezne ilyen) és amit meglát, attól nem cska elképed, de egy kicsit el is sápad.*
- Fhászkahikás mennydöhgés! Ez az... *Azután összeáll a kép a fejében:* _Azok_ a tojások! Azok keltek ki! *Bár ugyan volt szó az orra előtt kikelt tojásokról, meg egészséges szörnyikékről, ám mostanáig nem esett le neki, miről van szó. Ugyan ott volt, amikor ennek a kis drágának az anyukáját megölték, a tojások valahogy teljesen kimentek a fejéből. És most mégis, az a bazinagy medgoly, ami az erdőben piszkíttatta a vadászok gatyáját, most itt van teljes miniatürizált valójában. És az azt tartó leányzó állítása szerint most kettő van. A kis híján rémült arckifejezés, amivel most Iluqra néz, elváltozik a további logika felismerése miatt, és egy telipofás, kétszáz wattos vigyor ül ki a helyére.*
- Bhrilliáns!
*Ekkor kellene jöjjön a szkrícselő hangeffektus, ami jól demonstrálná Khan intervenciójának hangulatát. Amikor az egyszemű felhívja rá a figyelmét, veszi észre, hogy az említett kavics leesett a földre, valószínűleg amikor felfedezte az „állat” fedőnevű szörnyike valódi kilétét. Le is hajol érte gyorsan, (Biztos, hogy ez ugyanaz? Nem egy másikkal kevertem össze? Ajj, ezek a kövek olyan egyformák.) majd ismét megtudja, hogy van egy órájuk. Lia még kérdéses, hogy ragaszkodik-e a lábvizsgálathoz, vagy folytatja-e a randit Khannal, illetve hogy Iluq nem viharzott-e már el, de az utóbbi, ha még itt van, Khan ötletéből kiindulva így szól hozzá:*
- Tényleg, besegítsek? Mint kidehrült, van egy lyukas óhám.
*Igazából arra is kíváncsi mostmár, mi is a helyzet pontosan ezekkel a bestiákkal, és ha a lány elfogadja a segítséget, ez az egy óra tökéletes lesz erre a célra.*
- Nem szabad megbízni bennük, csak ha megismehrted őket. *Válaszolja Khan kérdésére, hiszen ez a konzultációból egyértelműen kiderült a kavicsokról.
Mindeközben a kavics csöndben, és figyelmesen hallgat. Na de ugyanaz a kavics-e, mint akit Wandar megismert? Vagy véletlenül egy megbízhatatlan, idegen kavicsot vett fel?*
A hozzászólás írója (Letrion Wandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.15 21:34:53
5172. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-15 21:24:24
Üzenet elküldve: 2015-06-15 21:24:24
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nagygyűlés, majd Waldran, Dharren, Lorsan, Leandana, Isu//
* Mit is gondolt? Való igaz, a Szellemjáró nem az a fajta, akit csak úgy lehet tutujgatni. Rág hagyja a dolgokat a hóhajúra, ő meg indulna a munkák után, mikor még Isu utána kiált. *
- Még szép hogy!
* Egy ravasz mosolyt még elenged és sietősre is veszi a dolgot. Na nem annyira, hogy valamit is elrontsanak. De hát ilyen az, ha jó cél lebeg az ember szeme előtt. Fel is rémlik ez-az, de nem mereng el nagyon a képeken. Este majd újra megnézi alaposan. Addig irány a munka! *
- Jó képesség az Lorsan, ne szégyelld.
* Szétkapnak sátrakat, össze szedik őket és felpakolják, amikor lehet egy szekérre mindent, a többihez. Más is ténykedett már ezen. Ellenőrzik a felszereléseket, vagyis Yarrod már ezt intézte részben, a törpék pedig kipakolták a műhelyt. A fegyverek is készen, néhányat félre tesz, amit majd Tanriel szekerének rejtekébe pakolnak. Legvégül jönnek a lovak. *
* Mit is gondolt? Való igaz, a Szellemjáró nem az a fajta, akit csak úgy lehet tutujgatni. Rág hagyja a dolgokat a hóhajúra, ő meg indulna a munkák után, mikor még Isu utána kiált. *
- Még szép hogy!
* Egy ravasz mosolyt még elenged és sietősre is veszi a dolgot. Na nem annyira, hogy valamit is elrontsanak. De hát ilyen az, ha jó cél lebeg az ember szeme előtt. Fel is rémlik ez-az, de nem mereng el nagyon a képeken. Este majd újra megnézi alaposan. Addig irány a munka! *
- Jó képesség az Lorsan, ne szégyelld.
* Szétkapnak sátrakat, össze szedik őket és felpakolják, amikor lehet egy szekérre mindent, a többihez. Más is ténykedett már ezen. Ellenőrzik a felszereléseket, vagyis Yarrod már ezt intézte részben, a törpék pedig kipakolták a műhelyt. A fegyverek is készen, néhányat félre tesz, amit majd Tanriel szekerének rejtekébe pakolnak. Legvégül jönnek a lovak. *
5171. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-15 20:28:55
Üzenet elküldve: 2015-06-15 20:28:55
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Nagygyűlés, majd Waldran, Dharren, Lorsan, Leandana, Isu//
* A Dharren nevű emberférfivel tart arra a bizonyos gyűlésre. Mivel az ő már mondta, hogy mi várható, így a férfi nem lepődik meg. Ő is csak azon, hogy mennyien vannak a törzsben és hogy lényegében egyhangúlag mind követni fogja a vezért, bármerre is menjen az. Ő inkább nem szólal meg, hiszen csak kísérni fog, segíteni, hiszen nem a törzs tagja. Hogy akar-e csatlakozni? Az az úton majd kiderül, mire oda érnek, ha egyáltalán. Szoknia kell még a sok és sokféle népet. A gyűlés után Dharren gyorsan a dolgok után kérdez és bevonja őt is a munkába. Isu tekintetét kerülve hallgatja és jegyzi meg ezt a sokaságot. Ez a Dharren, harcos mivoltához képest, egészen jól tűri az ilyen feladatok elvégzését. Anno annak idején, mikor hasonló körökben kódorgott, sokat hallotta, hogy egy harcosnak ez, meg az nem dolga, arra vannak a szolgák, inasok és hasonlók. Eh. Tetszik neki amit itt lát, a sokaság ellenére. Így hát minden különösebb problémázás nélkül indul Dharren után. *
- Rendben. Szétkapok én szinte bármit és bárkit.
* Poénnak szánta, bár nem igazán hangzik annak. Bármi mást, ami nem a munkáról szól, az egyik hegyes fülén be, a másikon ki. A Leandana nevű nőt is megnézi azért, és nem lepődik meg azon, hogy Dharren meglepődik. Nem látta bár korábban a nőt, de hogy most sok mindennek néz ki, csak egészségesnek nem, az biztos. Megy Dharren után és segít mindenben, amiben csak kell és tud. *
* A Dharren nevű emberférfivel tart arra a bizonyos gyűlésre. Mivel az ő már mondta, hogy mi várható, így a férfi nem lepődik meg. Ő is csak azon, hogy mennyien vannak a törzsben és hogy lényegében egyhangúlag mind követni fogja a vezért, bármerre is menjen az. Ő inkább nem szólal meg, hiszen csak kísérni fog, segíteni, hiszen nem a törzs tagja. Hogy akar-e csatlakozni? Az az úton majd kiderül, mire oda érnek, ha egyáltalán. Szoknia kell még a sok és sokféle népet. A gyűlés után Dharren gyorsan a dolgok után kérdez és bevonja őt is a munkába. Isu tekintetét kerülve hallgatja és jegyzi meg ezt a sokaságot. Ez a Dharren, harcos mivoltához képest, egészen jól tűri az ilyen feladatok elvégzését. Anno annak idején, mikor hasonló körökben kódorgott, sokat hallotta, hogy egy harcosnak ez, meg az nem dolga, arra vannak a szolgák, inasok és hasonlók. Eh. Tetszik neki amit itt lát, a sokaság ellenére. Így hát minden különösebb problémázás nélkül indul Dharren után. *
- Rendben. Szétkapok én szinte bármit és bárkit.
* Poénnak szánta, bár nem igazán hangzik annak. Bármi mást, ami nem a munkáról szól, az egyik hegyes fülén be, a másikon ki. A Leandana nevű nőt is megnézi azért, és nem lepődik meg azon, hogy Dharren meglepődik. Nem látta bár korábban a nőt, de hogy most sok mindennek néz ki, csak egészségesnek nem, az biztos. Megy Dharren után és segít mindenben, amiben csak kell és tud. *
5170. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-15 20:12:38
Üzenet elküldve: 2015-06-15 20:12:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran, Dharren, Lorsan, Leandana//
*Lorsan ügyei tényleg nem ragadják meg annyira, hogy érdemi reakciót erőszakoljon ki magából miattuk. Tudomásul veszi az elhangzottakat és próbálja majd észben tartani, de ennyi.
Szegény Lea nyikkanni se tud, mert körülötte zizegnek a többiek, mint fürge kis legyek. Egy pillanatra se állnak meg, a Szellemjárónak esélye sincs odacsapni, képletesen szólva.*
-Nem kell, intézem.
*Azzal sarkon is fordul. Amúgy nem kifejezetten szereti mikor utasítás szinten kell átvennie a gyógyítók feladatát, nem babusgat ő senkit, főleg nem Leát, akkor se ha halálán van, mert még a síron túlról is képes lenne kitépni a karját, ha ilyesmire vetemedne.*
-Waldran, rád bízhatom?
*Kérdezi a bávatag rokont, s ha választ kap, akkor már szalad is tovább. Amon ruadh irányába. Bátyját látta kimenni, mindenképpen tájékoztatni akarja a csodával határos gyógyulásról. Ami azt illeti, szinte már teljesen lemondtak a nőről. Tiszta öröm és boldogság számukra a visszatérése és a jó hírt személyesen szeretné közölni.*
-Dharren!
*Kiált a dolgára induló parancsnok után.*
-Este úszunk egyet a folyóban?
*A nagy ügyintézés közben alig marad ideje saját kis dolgaira. Mindig csak a kötelességek. A válasz fényében igyekszik majd alakítani az estét és addig is a napot.*
*Lorsan ügyei tényleg nem ragadják meg annyira, hogy érdemi reakciót erőszakoljon ki magából miattuk. Tudomásul veszi az elhangzottakat és próbálja majd észben tartani, de ennyi.
Szegény Lea nyikkanni se tud, mert körülötte zizegnek a többiek, mint fürge kis legyek. Egy pillanatra se állnak meg, a Szellemjárónak esélye sincs odacsapni, képletesen szólva.*
-Nem kell, intézem.
*Azzal sarkon is fordul. Amúgy nem kifejezetten szereti mikor utasítás szinten kell átvennie a gyógyítók feladatát, nem babusgat ő senkit, főleg nem Leát, akkor se ha halálán van, mert még a síron túlról is képes lenne kitépni a karját, ha ilyesmire vetemedne.*
-Waldran, rád bízhatom?
*Kérdezi a bávatag rokont, s ha választ kap, akkor már szalad is tovább. Amon ruadh irányába. Bátyját látta kimenni, mindenképpen tájékoztatni akarja a csodával határos gyógyulásról. Ami azt illeti, szinte már teljesen lemondtak a nőről. Tiszta öröm és boldogság számukra a visszatérése és a jó hírt személyesen szeretné közölni.*
-Dharren!
*Kiált a dolgára induló parancsnok után.*
-Este úszunk egyet a folyóban?
*A nagy ügyintézés közben alig marad ideje saját kis dolgaira. Mindig csak a kötelességek. A válasz fényében igyekszik majd alakítani az estét és addig is a napot.*
5169. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-15 19:46:47
Üzenet elküldve: 2015-06-15 19:46:47
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran, Dharren, Taitos, Lorsan, Leandana//
- Tudom én, csak vicceltem.
* Nem volt azért annyira dögrováson, hogy ezért itt hagyták volna. Na meg most már jobban is van. Szóval teljes erőbedobással eshet neki a dolgoknak, de azért ebből az erőből későbbre is félre tesz, estére, hátha. Megjegyzi a teendőket és hogy mi mindennek kell utána nézni, amit Isu felsorol számukra. Úgy tűnik Lorsan furcsasága annyira nem érdekli a hóhajút, vagy csak annyira el van foglalva a készülődéssel, hogy ezen már annyira nem akad fel. Nem kevés odafigyelést igényel ez, biztos el fog fáradni estére. Na igen, majd kitalál erre valamit, ami jó. Mát indulna az elffel, s míg Isu épp eszik, mikor feltűnik valaki, akit már nagyon régen látott. *
- Leandana?!
*Nem kicsit rökönyödik meg, hiszen jó ideje gyengélkedik a nő és hát, nincs jó bőrben.*
- Isu. Beszalajtok valakit egy nagy adag étellel meg vörösborral, etesd, itasd, mert ha így meglátja most Chiari, hogy csak mászkál, nem tágít mellőle a tömőbottal, míg ki nem kerekedik. Tutujgasd helyettem is.
* Nem szokása ilyesmit mondani, de a Szellemjárót kedveli a maga módján. Nos, hehe, igen. *
- Gyerünk Lorsan, szedjük szét, amit még szét lehet. Utána megnézzük, hogy a többiek hogy halad, végül a lovak.
* Előre is indul, hogy a még álló sátrakat, persze az üreseket, még össze szedjék. Nem költöztet ő ki senkit és amúgy is, sokan már a fogadóban aludtak, meg a hosszú házban. Utána felkeresik a főbb helyeket, hogy ott miként mennek a dolgok. *
A hozzászólás írója (Dharren Tinshyth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.15 19:47:08
- Tudom én, csak vicceltem.
* Nem volt azért annyira dögrováson, hogy ezért itt hagyták volna. Na meg most már jobban is van. Szóval teljes erőbedobással eshet neki a dolgoknak, de azért ebből az erőből későbbre is félre tesz, estére, hátha. Megjegyzi a teendőket és hogy mi mindennek kell utána nézni, amit Isu felsorol számukra. Úgy tűnik Lorsan furcsasága annyira nem érdekli a hóhajút, vagy csak annyira el van foglalva a készülődéssel, hogy ezen már annyira nem akad fel. Nem kevés odafigyelést igényel ez, biztos el fog fáradni estére. Na igen, majd kitalál erre valamit, ami jó. Mát indulna az elffel, s míg Isu épp eszik, mikor feltűnik valaki, akit már nagyon régen látott. *
- Leandana?!
*Nem kicsit rökönyödik meg, hiszen jó ideje gyengélkedik a nő és hát, nincs jó bőrben.*
- Isu. Beszalajtok valakit egy nagy adag étellel meg vörösborral, etesd, itasd, mert ha így meglátja most Chiari, hogy csak mászkál, nem tágít mellőle a tömőbottal, míg ki nem kerekedik. Tutujgasd helyettem is.
* Nem szokása ilyesmit mondani, de a Szellemjárót kedveli a maga módján. Nos, hehe, igen. *
- Gyerünk Lorsan, szedjük szét, amit még szét lehet. Utána megnézzük, hogy a többiek hogy halad, végül a lovak.
* Előre is indul, hogy a még álló sátrakat, persze az üreseket, még össze szedjék. Nem költöztet ő ki senkit és amúgy is, sokan már a fogadóban aludtak, meg a hosszú házban. Utána felkeresik a főbb helyeket, hogy ott miként mennek a dolgok. *
A hozzászólás írója (Dharren Tinshyth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.15 19:47:08
5168. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-15 15:24:55
Üzenet elküldve: 2015-06-15 15:24:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Nagygyűlés után, felkészülés folytatása-befejezése //
// Gabrien, Lia, Letrion és Iluq //
*A szedimentológiai vizsgálatokról Khan (egyelőre) csak látványban értesül, a távolság miatt nem értheti, hogy pontosan miről is folytatnak eszmecserét Wandarék, de ha hallaná, akkor arcát a kezeibe temetné és rég holt isteneket kérdezné a miértről. Eljöhet persze utólag még ennek is az ideje, ha dolgát letudja a véleménye szerint túl nagyra nőtt férfiemberrel. Nem számol hosszas beszélgetésre, Gabriennel általában jól megértik egymást félszavakból vagy egy-egy pillantásból is, akkor meg minek még szavakat is elpocsékolni rá?*
- És ezt senki nem is fogja elvitatni tőled, kivált nem én. Félreérted a szándékaimat, te marha. - *Csökönyös, önfejű és büszke férfi a parancsnok, Khan pedig jól tudja ezt. Észak népe is gyermekkorban megtanulja már, hogy a havasi oroszlánnal lehet szarozni, csak nem érdemes. Erőben és kitartásban jóval a zsoldos előtt jár a lovag, efelől már rég megbizonyosodhatott. Az emlékezés hatására lapockája alatt enyhe szúrást is kezd érezni, de múló pillanatra csak, még megvakarnia sem kell most.*
- A fabódéban fontos szavakat mondattál ki velem. Hasonló komolysággal akkor vagyok hajlandó beszélni, ha részeg vagyok és kilátásba kerül, hogy egy fehérnép alsóneműjét leimádkozhatom. Nem szívesen hátrálnék ki belőle. - *Hogy a Gabriennek adott szavából, vagy utóbbiból, az maradjon meg egyéni elbírálás alatt. A rókaképű előszeretettel hagy nyitva kérdéseket ilyen módon.
Azután csend ereszkedik rájuk és vastagon megtelepszik kettejük közt. Gabrien mérlegel és Khan nem zavarja meg benne azzal, hogy szót emelne. Bármilyen döntésre jusson is a hóhajú, nem próbálná meg letéríteni az általa helyesnek vélt ösvényről. Minden szavahihetetlensége ellenére, akadnak azért dolgok ezen a világon, amelyek fontosak az egykori zsoldos számára.
Összeszorított ajkak mögé kényszeríti elégedett mosolyát, amint meghallja Gabrien mennydörgő hangját. Ez valamiért a zsoldossereg egyik strázsamesterét juttatja Khan eszébe, akinek kedvelt szavajárása volt a: „nagy elég legyen a fegyelemsértésbő’! Ha a rendszer tönkremegy, tönkremegyünk.” A fiatal Khan sokáig nem értette meg, hogy miről beszél az öreg, mígnem utolsó ütközetét követően saját bőrén nem tapasztalta ki, mit jelent akkora számok mellett a szervezetlenség. Ő egy évnyi cellafogsággal és élete legnagyobb veszteségével fizetett ezért.
A Tharg törzsben talán akadnak jobb kardforgatók Gabriennél, de stratégiai szemléletük aligha akad, ebben olyan versenyelőnye van a hósörényűnek, amit senki más nem tudhat itt magáénak.*
- Láthatod, egy szemem máris odaveszett. A maradékot jó lenne megtartani. - *Mivel Gabrien visszabújik vezetői gúnyájába, Khan elhagyja azt az ötletét, hogy ökölbe szorított kezekkel koccoljanak egyet.
Parancsa értelmében kap egy órát, hogy Liával elvégezzenek némi leltármunkát. Kevésnek ítéli, de majd megszakításokkal dolgoznak. A „köszönöm Testvérre” cinkos vigyorral felel, elfordultában még válla felett rövid búcsút int barátjának és elöljárójának. A kavicsos társasághoz visszatérve nagyjából három szívdobbanás erejéig megcsodálja Amon kavicsainak legkiválóbbjait, aztán szilánkokra töri a műértő szakkör foglalkozását.*
- Hát nézzetek utána, hogy milyen módon szállíthatók kényelmesen és biztonságban azok az állatok. Vidd magaddal a kavicsod is Letrion, ha tanácsra szorulnál közben. Kaptunk még egy órát a parancsnoktól, aztán megszervezzük a karavánt kísérő őrség beosztását. Lia, nekünk is dolgunk van. - *Iluqtól és Letriontól „elragadja” a gyógyítót. Az idő (mint az élet fontos momentumaiban általában) ellenük dolgozik, és leteltekor nem vádolhatják azt a szűkösséggel. Néhány lépéssel odébb azért visszakérdez.*
- Mit sikerült kideríteni Amon Ruadh köveiről? Remélem azoknak nem kell külön batár.
// Gabrien, Lia, Letrion és Iluq //
*A szedimentológiai vizsgálatokról Khan (egyelőre) csak látványban értesül, a távolság miatt nem értheti, hogy pontosan miről is folytatnak eszmecserét Wandarék, de ha hallaná, akkor arcát a kezeibe temetné és rég holt isteneket kérdezné a miértről. Eljöhet persze utólag még ennek is az ideje, ha dolgát letudja a véleménye szerint túl nagyra nőtt férfiemberrel. Nem számol hosszas beszélgetésre, Gabriennel általában jól megértik egymást félszavakból vagy egy-egy pillantásból is, akkor meg minek még szavakat is elpocsékolni rá?*
- És ezt senki nem is fogja elvitatni tőled, kivált nem én. Félreérted a szándékaimat, te marha. - *Csökönyös, önfejű és büszke férfi a parancsnok, Khan pedig jól tudja ezt. Észak népe is gyermekkorban megtanulja már, hogy a havasi oroszlánnal lehet szarozni, csak nem érdemes. Erőben és kitartásban jóval a zsoldos előtt jár a lovag, efelől már rég megbizonyosodhatott. Az emlékezés hatására lapockája alatt enyhe szúrást is kezd érezni, de múló pillanatra csak, még megvakarnia sem kell most.*
- A fabódéban fontos szavakat mondattál ki velem. Hasonló komolysággal akkor vagyok hajlandó beszélni, ha részeg vagyok és kilátásba kerül, hogy egy fehérnép alsóneműjét leimádkozhatom. Nem szívesen hátrálnék ki belőle. - *Hogy a Gabriennek adott szavából, vagy utóbbiból, az maradjon meg egyéni elbírálás alatt. A rókaképű előszeretettel hagy nyitva kérdéseket ilyen módon.
Azután csend ereszkedik rájuk és vastagon megtelepszik kettejük közt. Gabrien mérlegel és Khan nem zavarja meg benne azzal, hogy szót emelne. Bármilyen döntésre jusson is a hóhajú, nem próbálná meg letéríteni az általa helyesnek vélt ösvényről. Minden szavahihetetlensége ellenére, akadnak azért dolgok ezen a világon, amelyek fontosak az egykori zsoldos számára.
Összeszorított ajkak mögé kényszeríti elégedett mosolyát, amint meghallja Gabrien mennydörgő hangját. Ez valamiért a zsoldossereg egyik strázsamesterét juttatja Khan eszébe, akinek kedvelt szavajárása volt a: „nagy elég legyen a fegyelemsértésbő’! Ha a rendszer tönkremegy, tönkremegyünk.” A fiatal Khan sokáig nem értette meg, hogy miről beszél az öreg, mígnem utolsó ütközetét követően saját bőrén nem tapasztalta ki, mit jelent akkora számok mellett a szervezetlenség. Ő egy évnyi cellafogsággal és élete legnagyobb veszteségével fizetett ezért.
A Tharg törzsben talán akadnak jobb kardforgatók Gabriennél, de stratégiai szemléletük aligha akad, ebben olyan versenyelőnye van a hósörényűnek, amit senki más nem tudhat itt magáénak.*
- Láthatod, egy szemem máris odaveszett. A maradékot jó lenne megtartani. - *Mivel Gabrien visszabújik vezetői gúnyájába, Khan elhagyja azt az ötletét, hogy ökölbe szorított kezekkel koccoljanak egyet.
Parancsa értelmében kap egy órát, hogy Liával elvégezzenek némi leltármunkát. Kevésnek ítéli, de majd megszakításokkal dolgoznak. A „köszönöm Testvérre” cinkos vigyorral felel, elfordultában még válla felett rövid búcsút int barátjának és elöljárójának. A kavicsos társasághoz visszatérve nagyjából három szívdobbanás erejéig megcsodálja Amon kavicsainak legkiválóbbjait, aztán szilánkokra töri a műértő szakkör foglalkozását.*
- Hát nézzetek utána, hogy milyen módon szállíthatók kényelmesen és biztonságban azok az állatok. Vidd magaddal a kavicsod is Letrion, ha tanácsra szorulnál közben. Kaptunk még egy órát a parancsnoktól, aztán megszervezzük a karavánt kísérő őrség beosztását. Lia, nekünk is dolgunk van. - *Iluqtól és Letriontól „elragadja” a gyógyítót. Az idő (mint az élet fontos momentumaiban általában) ellenük dolgozik, és leteltekor nem vádolhatják azt a szűkösséggel. Néhány lépéssel odébb azért visszakérdez.*
- Mit sikerült kideríteni Amon Ruadh köveiről? Remélem azoknak nem kell külön batár.
5167. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-15 14:57:43
Üzenet elküldve: 2015-06-15 14:57:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran, Dharren, Taitos, Lorsan, Leandana//
*Hát úgy tűnik Waldran agyát is kisütötte az adott válasz, mert percekre lefagy. Isurii körül persze nem ál meg az élet, folyamatosan történik valamire amire figyelhet, így a rokon lassúsága sokáig fel sem tűnik neki.
Legelőször Dharren lép oda hozzá, hogy segítségét felkínálja.*
-Nem hagytunk volt hátra. Senkit.
*Nyugtatja meg a férfit. Igaz, ő is csak most tudta meg, hogy Kagan döntésre jutott az ügyben és elindulnak, de egyébként is tervezte meglátogatni Dharrent a folyónál, csak egyszerűen még nem tudott rá időt szakítani. Így van ez már egy ideje: első a kötelesség, minden más csak utna jöhet.*
-Hát el kell pakolni a tábort. Az nem ki meló. Készítsétek fel a lovakat az indulásra, ne hajnalban kelljen vele vacakolni. Legyenek elenőrizve a felszerelések, vadásszátok össze a patásokat és az egyéb jószágok dolga felől is megkérdezhetnétek valamelyik pásztort. Készítsetek egy szekeret a betegeknek, ezt Chiarival lehet szervezni, ha marad időtök, akkor nézzetek utána annak, hogy minden sátrat elbontottak-e. Az enyémet még ne bántsátok. Ha a kovácsoknak kell két erős kéz, illete mindjárt négy, akkor ott is szétnézhettek.
*Sorolja "rövden" mik azok a dolgok, amiket máris lehet csinálni, majd ha Dharrennek vagy Lorsannak nincs kérdése, akkor a visszafelé igyekvő Taitosnak kiált oda, hogy inkább még is csak kezébe adja azt a kübli levest. Állva megabrakol mint a lovak, mert nincs ideje többre.
A Vércsékhez még vissza kell néznie, hogy miként határoztak és Worenthet is értesítenie kell. Ezeken agyalva lapátolja befelé sietve az ebédet, mikor egyszer csak megáll a kanál a kezében.*
-Baaa...*Bukik ki belőle az első döbbenet hatására ennyi, amint megpillantja a bávatag csontvázként andalgó Leát.*
-Leandana!
~Éééletre kelt!~ *Örül meg nagy hirtelen és a maradék levessel kezében elindul a nő felé. Foglalkozik is ő olyan gyógyítós dolgokkal... Itt van, a saját két lábán, szóval nincs nagy baj!*
-A Szellemekre! Hát visszatértél közénk! Hogy érzed magad?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.15 18:12:05, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (kiállt vs. kiált).
*Hát úgy tűnik Waldran agyát is kisütötte az adott válasz, mert percekre lefagy. Isurii körül persze nem ál meg az élet, folyamatosan történik valamire amire figyelhet, így a rokon lassúsága sokáig fel sem tűnik neki.
Legelőször Dharren lép oda hozzá, hogy segítségét felkínálja.*
-Nem hagytunk volt hátra. Senkit.
*Nyugtatja meg a férfit. Igaz, ő is csak most tudta meg, hogy Kagan döntésre jutott az ügyben és elindulnak, de egyébként is tervezte meglátogatni Dharrent a folyónál, csak egyszerűen még nem tudott rá időt szakítani. Így van ez már egy ideje: első a kötelesség, minden más csak utna jöhet.*
-Hát el kell pakolni a tábort. Az nem ki meló. Készítsétek fel a lovakat az indulásra, ne hajnalban kelljen vele vacakolni. Legyenek elenőrizve a felszerelések, vadásszátok össze a patásokat és az egyéb jószágok dolga felől is megkérdezhetnétek valamelyik pásztort. Készítsetek egy szekeret a betegeknek, ezt Chiarival lehet szervezni, ha marad időtök, akkor nézzetek utána annak, hogy minden sátrat elbontottak-e. Az enyémet még ne bántsátok. Ha a kovácsoknak kell két erős kéz, illete mindjárt négy, akkor ott is szétnézhettek.
*Sorolja "rövden" mik azok a dolgok, amiket máris lehet csinálni, majd ha Dharrennek vagy Lorsannak nincs kérdése, akkor a visszafelé igyekvő Taitosnak kiált oda, hogy inkább még is csak kezébe adja azt a kübli levest. Állva megabrakol mint a lovak, mert nincs ideje többre.
A Vércsékhez még vissza kell néznie, hogy miként határoztak és Worenthet is értesítenie kell. Ezeken agyalva lapátolja befelé sietve az ebédet, mikor egyszer csak megáll a kanál a kezében.*
-Baaa...*Bukik ki belőle az első döbbenet hatására ennyi, amint megpillantja a bávatag csontvázként andalgó Leát.*
-Leandana!
~Éééletre kelt!~ *Örül meg nagy hirtelen és a maradék levessel kezében elindul a nő felé. Foglalkozik is ő olyan gyógyítós dolgokkal... Itt van, a saját két lábán, szóval nincs nagy baj!*
-A Szellemekre! Hát visszatértél közénk! Hogy érzed magad?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.15 18:12:05, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (kiállt vs. kiált).
5166. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-15 12:48:10
Üzenet elküldve: 2015-06-15 12:48:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//a katatónia vége//
*Nehezen emelkedik fel a pillája, aztán újra le is zárja azt, mert túl élesnek érzi a fényt, ami szemébe világít. Pedig a helyiség csupán félhomályos. Moccan a keze a takaró alatt, hogy aztán ledobja magáról azt. Melege van, nagyon melege. Újabb kísérletet tesz arra, hogy kinyissa a szemeit, és ezúttal hagy némi időt borostyánszín szemeinek, hogy megszokják a szoba világosságát.
Nagy szerencse, hogy a helyiségben nincsen tükör, mert egészen biztosan elszörnyedne, mikor belenéz. Keskeny ajkai sebesek, cserepesek, borostyánszínű szemei alatt sötét karikák. Arca beesett, bőre színe beteges. Haja fénytelen, száraz, mint valami elfeledett boglya az istálló padlásán. Bordái szintén ki akarják szúrni pergamenszerű száraz bőrét. Egy öregasszony nézne vissza rá a tükörből, és nem pedig az az életerős fiatal nő, aki legutóbb. Kótyagos fejjel ül fel, és próbálja visszaidézni azt, hogy mikor is volt az a legutóbb. Annyi bizonyos, hogy tél volt. De melyik tél? Az idei? Netán a tavalyi? A hőmérsékletből ítélve most már egészen biztosan tavalsz van, sőt talán inkább nyár. Csak halvány emlékei vannak az elmúlt időszakból, néhány arc, de többnyire csupán valami tejfehér köd az, amit fel tud idézni.
Most valahogy két szükséglete van, amit hamarjában ki akar elégíteni. Az éhség az egyik, és a fürdés a másik. Szerencsére valaki gondolkodott róla - nyilván Chiari volt -, így van az ágya mellett étel és ital is, illetve kicsit odébb van egy kancsóban fürdővíz, meg egy mosdótál. Illatos szappan. Az illatos szappan biztosan Isuriitól van. Az ágyból kikászálódva elképesztő gyengeséget érez, a lábai nem nagyon akarnak engedelmeskedni, ami nem is csoda tekintve, hogy két csontos pálcikává asztak. Jó annyira azért nem vészes a helyzet, hiszen az elmúlt hónapok során magánál volt, legalábbis valamennyire. Annyira egészen biztosan, hogy megrágja és lenyelje azt, amit a szájába adtak, na meg hogy hagyja magát kikísérni a latrinára és álljon addig amíg lemosdatják. A Szellemek szólították, de végül csak meggondolták magukat és egyelőre nem szólították maguk mellé, csak meghagyták ebben a katatón állapotban. Az elmúlt hónapok során most először költözött vissza a szemébe az a bizonyos fény.
Meg kell mosdani, az kell, hogy az első legyen és akkor az étel is jobban fog esni. Nehezére esik az egész procedúra, de az illatos szappan már sokat segít abban, hogy az életerő átjárja tagjait. A tiszta, illatos ruha ugyancsak. Haját egy bőrszalaggal fogja szorosan hátra. A ruha lötyög rajta itt-ott, kiváltképp ott, ahol ki kéne töltse valami domborulat, vagy némi izom. Hasán a vágás helye már egészen elhalványult, és a ruha is pont eltakarja azt. Mindentől függetlenül csupán árnyéka önmagának, noha minden egyes falattal egyre egészségesebbnek érzi magát, és gyengesége is mintha elszállni látszana. Már csak egy kis friss levegőre vágyik. Az biztosan nagyon jót tenne neki. Igaz, hogy körülbelül két lépésenként meg kell állnia pihenni, ilyenkor a falnak támaszkodik, és piheg pár percet. Ennyi pihenővel pedig meglehetősen sok időbe telik kijutnia a Hrallhból. Ahol aztán rájön, hogy még le is kell innen vergődnie. Amihez lényegesen több erőre lesz szüksége.
Nem vesződik olyannal, hogy különösebben körülnézzen, mert mindig csak az előtte következő lépésre koncentrál. Igazából egy dologban reménykedik: abban, hogy nem fut bele Chiariba, mert tuti biztos, hogy a gyógyító kitér a hitéből, ha meglátja, hogy itt lófrál. Merthogy Leának is van annyi gyógyítóként szerzett tapasztalata, hogy tudja azt, hogy mértékletesnek kéne lennie. Ugyanakkor úgy érzi, hogy évekre előre eleget feküdt. Ő most egy dolgot akar: a sátrába jutni. Hol is a sátra? Hol van Isu? És Kagan? Valaki aki némi felvilágosítással szolgálna neki az elmúlt időszakról...*
*Nehezen emelkedik fel a pillája, aztán újra le is zárja azt, mert túl élesnek érzi a fényt, ami szemébe világít. Pedig a helyiség csupán félhomályos. Moccan a keze a takaró alatt, hogy aztán ledobja magáról azt. Melege van, nagyon melege. Újabb kísérletet tesz arra, hogy kinyissa a szemeit, és ezúttal hagy némi időt borostyánszín szemeinek, hogy megszokják a szoba világosságát.
Nagy szerencse, hogy a helyiségben nincsen tükör, mert egészen biztosan elszörnyedne, mikor belenéz. Keskeny ajkai sebesek, cserepesek, borostyánszínű szemei alatt sötét karikák. Arca beesett, bőre színe beteges. Haja fénytelen, száraz, mint valami elfeledett boglya az istálló padlásán. Bordái szintén ki akarják szúrni pergamenszerű száraz bőrét. Egy öregasszony nézne vissza rá a tükörből, és nem pedig az az életerős fiatal nő, aki legutóbb. Kótyagos fejjel ül fel, és próbálja visszaidézni azt, hogy mikor is volt az a legutóbb. Annyi bizonyos, hogy tél volt. De melyik tél? Az idei? Netán a tavalyi? A hőmérsékletből ítélve most már egészen biztosan tavalsz van, sőt talán inkább nyár. Csak halvány emlékei vannak az elmúlt időszakból, néhány arc, de többnyire csupán valami tejfehér köd az, amit fel tud idézni.
Most valahogy két szükséglete van, amit hamarjában ki akar elégíteni. Az éhség az egyik, és a fürdés a másik. Szerencsére valaki gondolkodott róla - nyilván Chiari volt -, így van az ágya mellett étel és ital is, illetve kicsit odébb van egy kancsóban fürdővíz, meg egy mosdótál. Illatos szappan. Az illatos szappan biztosan Isuriitól van. Az ágyból kikászálódva elképesztő gyengeséget érez, a lábai nem nagyon akarnak engedelmeskedni, ami nem is csoda tekintve, hogy két csontos pálcikává asztak. Jó annyira azért nem vészes a helyzet, hiszen az elmúlt hónapok során magánál volt, legalábbis valamennyire. Annyira egészen biztosan, hogy megrágja és lenyelje azt, amit a szájába adtak, na meg hogy hagyja magát kikísérni a latrinára és álljon addig amíg lemosdatják. A Szellemek szólították, de végül csak meggondolták magukat és egyelőre nem szólították maguk mellé, csak meghagyták ebben a katatón állapotban. Az elmúlt hónapok során most először költözött vissza a szemébe az a bizonyos fény.
Meg kell mosdani, az kell, hogy az első legyen és akkor az étel is jobban fog esni. Nehezére esik az egész procedúra, de az illatos szappan már sokat segít abban, hogy az életerő átjárja tagjait. A tiszta, illatos ruha ugyancsak. Haját egy bőrszalaggal fogja szorosan hátra. A ruha lötyög rajta itt-ott, kiváltképp ott, ahol ki kéne töltse valami domborulat, vagy némi izom. Hasán a vágás helye már egészen elhalványult, és a ruha is pont eltakarja azt. Mindentől függetlenül csupán árnyéka önmagának, noha minden egyes falattal egyre egészségesebbnek érzi magát, és gyengesége is mintha elszállni látszana. Már csak egy kis friss levegőre vágyik. Az biztosan nagyon jót tenne neki. Igaz, hogy körülbelül két lépésenként meg kell állnia pihenni, ilyenkor a falnak támaszkodik, és piheg pár percet. Ennyi pihenővel pedig meglehetősen sok időbe telik kijutnia a Hrallhból. Ahol aztán rájön, hogy még le is kell innen vergődnie. Amihez lényegesen több erőre lesz szüksége.
Nem vesződik olyannal, hogy különösebben körülnézzen, mert mindig csak az előtte következő lépésre koncentrál. Igazából egy dologban reménykedik: abban, hogy nem fut bele Chiariba, mert tuti biztos, hogy a gyógyító kitér a hitéből, ha meglátja, hogy itt lófrál. Merthogy Leának is van annyi gyógyítóként szerzett tapasztalata, hogy tudja azt, hogy mértékletesnek kéne lennie. Ugyanakkor úgy érzi, hogy évekre előre eleget feküdt. Ő most egy dolgot akar: a sátrába jutni. Hol is a sátra? Hol van Isu? És Kagan? Valaki aki némi felvilágosítással szolgálna neki az elmúlt időszakról...*
5165. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-15 11:04:09
Üzenet elküldve: 2015-06-15 11:04:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Amon Ruadh kavicsa//
*Elmosolyodik a társalgáson. Rég nem volt már véletlenszerű ökörködésben része, pedig milyen jók is azok, nem lehet mindég csak komolynak lenni.
Lia felé fordul és bólint, ezzel jelezve, hogy ha lesz egy perce, akkor elfogadja a korábbi ajánlatát.*
-Csak ha nem gond. *Teszi még hozzá, bár attól nem fél, hogy a lánynak dolga akadna, inkább neki kéne összeszednie magát, mert ha lemarad itt marad.
Aztán az állatokra terelődik a szó, s ekkor döbben rám hogy még nem sokan tudnak az új törzstagról, esetleg csak azok akiknek Janemita elmondta, páran ha lehetnek.*
-Itt rejtegetem. *Biccent a mellkasára, majd közelebb lép hozzájuk, hogy ha megakarják tekinteni a nyöszörgő szörnyeteget akkor tegyék, de a blúzát nekik kell elhúzniuk, mert Iluq mindkét keze tele van bottal és bestiával.*
-Hurcolászom, mert megakartam mutatni Kagannak és a törzs tudtára hozni létezését, de elkéstem. *Mosolyodik el, s ha addig a páros beles a ruhája alá, akkor láthatják a mackóbaglyot egy pléddel a hasa alatt, s azzal is van betakarva a háta. Kevés rajta a szőr és még kevesebb a toll, épp csak pihéket lehet észrevenni rajta, a szemei csukva vannak, de résnyire kinyitja a zaklatás során és halkan felnyöszörög, kinyilvánítva nem tetszését.*
-Tegnap este Jane és én, kiköltöttük. *Mosolyog, de eszébe ötlik a sós langyos méhlepény íze és csak kis híján nem hányja el magát. Mindenesetre igyekszik talpon maradni és nem mutatni undorát.*
-Aggódom érte, mert sokáig be volt rekedve abba az átkozott tojásba.
*Mondja, majd messzebbről hallja Gabrien felharsogó hangját és oda kapja a fejét. Igaza van a kolosszusnak, legalábbis Iluq magára veszi a figyelmeztetést, mert még bele se kezdett a pakolásba.*
-Na nekem mennem kell, kosarat akarok készíteni, amiben vihetem Bault, olyat amit a hátamra tudok akasztani. Na meg neki is kell egy hordozó szerűség, de valószínűleg ő a mellkasomon fog utazni.
*Elmodolyodik, majd a sátor felé tekint és hozzá teszi.*
-Ha van időd, Lia, odabent megnézhetnéd a lábam. *S azzal ha mindenki beleegyezzik és senkinek sincs kifogása, lassan vissza bandúkol a sátorba.*
*Elmosolyodik a társalgáson. Rég nem volt már véletlenszerű ökörködésben része, pedig milyen jók is azok, nem lehet mindég csak komolynak lenni.
Lia felé fordul és bólint, ezzel jelezve, hogy ha lesz egy perce, akkor elfogadja a korábbi ajánlatát.*
-Csak ha nem gond. *Teszi még hozzá, bár attól nem fél, hogy a lánynak dolga akadna, inkább neki kéne összeszednie magát, mert ha lemarad itt marad.
Aztán az állatokra terelődik a szó, s ekkor döbben rám hogy még nem sokan tudnak az új törzstagról, esetleg csak azok akiknek Janemita elmondta, páran ha lehetnek.*
-Itt rejtegetem. *Biccent a mellkasára, majd közelebb lép hozzájuk, hogy ha megakarják tekinteni a nyöszörgő szörnyeteget akkor tegyék, de a blúzát nekik kell elhúzniuk, mert Iluq mindkét keze tele van bottal és bestiával.*
-Hurcolászom, mert megakartam mutatni Kagannak és a törzs tudtára hozni létezését, de elkéstem. *Mosolyodik el, s ha addig a páros beles a ruhája alá, akkor láthatják a mackóbaglyot egy pléddel a hasa alatt, s azzal is van betakarva a háta. Kevés rajta a szőr és még kevesebb a toll, épp csak pihéket lehet észrevenni rajta, a szemei csukva vannak, de résnyire kinyitja a zaklatás során és halkan felnyöszörög, kinyilvánítva nem tetszését.*
-Tegnap este Jane és én, kiköltöttük. *Mosolyog, de eszébe ötlik a sós langyos méhlepény íze és csak kis híján nem hányja el magát. Mindenesetre igyekszik talpon maradni és nem mutatni undorát.*
-Aggódom érte, mert sokáig be volt rekedve abba az átkozott tojásba.
*Mondja, majd messzebbről hallja Gabrien felharsogó hangját és oda kapja a fejét. Igaza van a kolosszusnak, legalábbis Iluq magára veszi a figyelmeztetést, mert még bele se kezdett a pakolásba.*
-Na nekem mennem kell, kosarat akarok készíteni, amiben vihetem Bault, olyat amit a hátamra tudok akasztani. Na meg neki is kell egy hordozó szerűség, de valószínűleg ő a mellkasomon fog utazni.
*Elmodolyodik, majd a sátor felé tekint és hozzá teszi.*
-Ha van időd, Lia, odabent megnézhetnéd a lábam. *S azzal ha mindenki beleegyezzik és senkinek sincs kifogása, lassan vissza bandúkol a sátorba.*
5164. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-15 09:24:15
Üzenet elküldve: 2015-06-15 09:24:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nagygyűlés és utána//
*Döntenie kell... lassan körülötte mindenki eldöntötte már. És mindenki a hosszú utazást választotta Kagan oldalán az ismeretlenbe, csak a kolosszus maradt néma sziklakő az érzelmek tengerén.
Szótlansága nem lehet újdonság, hisz sosem mérte bő marokkal a szót, ha szólt is, akkor röviden, lényegre törően fogalmazott, bizalmas szavakat eddig pedig csak Khannal és Janemitával váltott csupán.
Ha hallaná a rókaképű gondolatait, kénytelen volna igazat adni neki, hisz a pozíciójában neki kellett volna a legelsőként jelentkeznie az utazásra, vezére és a klán oldalán, hogy szolgálhassa, védelmezhesse és osztozzon Királya álmában. Ám Kagan még nem király, "csak" egy barbár törzs barbár vezetője. Királyi erényekkel ugyan rendelkezik, de nyers és tüzes. Belátta tévedését, s anélkül, hogy büszkeségén csorba esett volna, kiállt harcosai elé és beismerte azt. A királyok erre nem képesek. Kagan több is és kevesebb is, mint egy király, mégis érdemes követni, osztozni céljaiban, de vajon az odavezető út megéri-e?
A hósörényűt, bármennyire is titkolja, kötik saját elvei, leláncolják bizonyos eszmék, így kívülállóként tekint még a törzsre és tagjaira, avagy Kaganra. Nemesszületett, birtokok, címek, rangok várnák, ha akarná, de ő önként mondott le róluk és nem is kívánja újra vállára venni ezeket a gondokat, ha úgy tetszik, vesztenivalója nincs.
Khan lép mellé, vasmarokkal ragadva vissza szavaival a valóság talajára, kissé meg is billen, mintha hosszú utazás után torpanna meg, ahogy a félszemű felé fordítja aranyba olvadt tekintetét.*
- A döntés az enyém.
*Kijelentés ez, nem szemrehányás, Khan csak segíteni akar, a kolosszus pedig nem bízza másra saját döntését, neki és csak neki kell elhatároznia magát.
Halovány mosolyféle jelenik meg a tömött szakáll alatt, de a naparany tekintet komor és kifejezéstelen marad, ha valaki, akkor Khan láthatja hamis mivoltát.
Janemita simít végig a láncszemekkel vont mellkasán, lassan követi a hóhajú tekintete a kócos lányt, ahogy Kagan felé indul. Ő a másik, aki jelent valamit számára valóban, s Jane is az utazás mellett döntött.
Mit tegyen?
Vesztenivalója nincs, de a maradás kevésbé kecsegtet kalandokkal és veszélyekkel, mint az utazás.
Szükség van rá?
Kagan rábízta a lovagok, utóbb a törzs fegyverforgatóinak felügyeletét, és a harcosok nem annyira fegyelmezetlenek, mint azt elsőre gondolta. Rengeteg munkával és vasfegyelemmel ütőképes sereget lehet kovácsolni a kisszámú harcosból.
Kihívás és veszély akad bőven. Egy magafajta kóbor lovag nem is kívánhatna jobb sorsot.
De valóban kóbor még?
Khan felé fordul, tekintetében lassan világosodik ki az arany ragyogás, Janemitára gondol.*
- Mit kezdenél nélkülem, Testvér. Még a végén megöletnéd magad.
*A gesztenyeszín hajú már tudhatja a döntését, a kolosszus megszorítja a férfi vállát, majd elfordul és Kagant keresi pillantásával.
Ha meglátja őt, keményen, katonásan, főhajtással tiszteleg felé.
~ Becsüld meg a hűségem. ~*
- ELÉG A MÓKÁBÓL!
*Ereszti ki a hangját.*
- Mindenki folytatja a készülődést! A harcosok jelentkezzenek nálam egy óra múlva, hogy megszervezzük az őrséget! INDULÁS!
*Adja ki a parancsokat. Egyelőre még ő felelős a karaván védelméért és nem kívánja elbaszni.*
- Köszönöm, Testvér.
*Mondja még Khannal, majd öles léptekkel megindul kifelé az erődből, Amon Ruadh felé.*
*Döntenie kell... lassan körülötte mindenki eldöntötte már. És mindenki a hosszú utazást választotta Kagan oldalán az ismeretlenbe, csak a kolosszus maradt néma sziklakő az érzelmek tengerén.
Szótlansága nem lehet újdonság, hisz sosem mérte bő marokkal a szót, ha szólt is, akkor röviden, lényegre törően fogalmazott, bizalmas szavakat eddig pedig csak Khannal és Janemitával váltott csupán.
Ha hallaná a rókaképű gondolatait, kénytelen volna igazat adni neki, hisz a pozíciójában neki kellett volna a legelsőként jelentkeznie az utazásra, vezére és a klán oldalán, hogy szolgálhassa, védelmezhesse és osztozzon Királya álmában. Ám Kagan még nem király, "csak" egy barbár törzs barbár vezetője. Királyi erényekkel ugyan rendelkezik, de nyers és tüzes. Belátta tévedését, s anélkül, hogy büszkeségén csorba esett volna, kiállt harcosai elé és beismerte azt. A királyok erre nem képesek. Kagan több is és kevesebb is, mint egy király, mégis érdemes követni, osztozni céljaiban, de vajon az odavezető út megéri-e?
A hósörényűt, bármennyire is titkolja, kötik saját elvei, leláncolják bizonyos eszmék, így kívülállóként tekint még a törzsre és tagjaira, avagy Kaganra. Nemesszületett, birtokok, címek, rangok várnák, ha akarná, de ő önként mondott le róluk és nem is kívánja újra vállára venni ezeket a gondokat, ha úgy tetszik, vesztenivalója nincs.
Khan lép mellé, vasmarokkal ragadva vissza szavaival a valóság talajára, kissé meg is billen, mintha hosszú utazás után torpanna meg, ahogy a félszemű felé fordítja aranyba olvadt tekintetét.*
- A döntés az enyém.
*Kijelentés ez, nem szemrehányás, Khan csak segíteni akar, a kolosszus pedig nem bízza másra saját döntését, neki és csak neki kell elhatároznia magát.
Halovány mosolyféle jelenik meg a tömött szakáll alatt, de a naparany tekintet komor és kifejezéstelen marad, ha valaki, akkor Khan láthatja hamis mivoltát.
Janemita simít végig a láncszemekkel vont mellkasán, lassan követi a hóhajú tekintete a kócos lányt, ahogy Kagan felé indul. Ő a másik, aki jelent valamit számára valóban, s Jane is az utazás mellett döntött.
Mit tegyen?
Vesztenivalója nincs, de a maradás kevésbé kecsegtet kalandokkal és veszélyekkel, mint az utazás.
Szükség van rá?
Kagan rábízta a lovagok, utóbb a törzs fegyverforgatóinak felügyeletét, és a harcosok nem annyira fegyelmezetlenek, mint azt elsőre gondolta. Rengeteg munkával és vasfegyelemmel ütőképes sereget lehet kovácsolni a kisszámú harcosból.
Kihívás és veszély akad bőven. Egy magafajta kóbor lovag nem is kívánhatna jobb sorsot.
De valóban kóbor még?
Khan felé fordul, tekintetében lassan világosodik ki az arany ragyogás, Janemitára gondol.*
- Mit kezdenél nélkülem, Testvér. Még a végén megöletnéd magad.
*A gesztenyeszín hajú már tudhatja a döntését, a kolosszus megszorítja a férfi vállát, majd elfordul és Kagant keresi pillantásával.
Ha meglátja őt, keményen, katonásan, főhajtással tiszteleg felé.
~ Becsüld meg a hűségem. ~*
- ELÉG A MÓKÁBÓL!
*Ereszti ki a hangját.*
- Mindenki folytatja a készülődést! A harcosok jelentkezzenek nálam egy óra múlva, hogy megszervezzük az őrséget! INDULÁS!
*Adja ki a parancsokat. Egyelőre még ő felelős a karaván védelméért és nem kívánja elbaszni.*
- Köszönöm, Testvér.
*Mondja még Khannal, majd öles léptekkel megindul kifelé az erődből, Amon Ruadh felé.*
5163. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-14 21:47:43
Üzenet elküldve: 2015-06-14 21:47:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Amon Ruadh kavicsa//
*Igazából járkált már jó párszor idekint, de sosem nézegette a tájat kétszer egymás után. Ha elmegy innen, egy hét múlva már fel sem tudná idézni az egészet. A kopár hegyet pontosan annak látta, ami: egy kopár hegynek. Ám ezzel a kaviccsal ő most összeismerkedett, és olyan mélyen szántó gondolatokat beszéltek ki, amelyeket nem sok emberrel tud megbeszélni. És kivételes hallgatóságnak bizonyult a kavics, emiatt nem lenne szíve megválni tőle. A felvetésre viszont nagyokat pislog.*
- Hmm, Szehencsét? *Nézegeti újfent a követ, mintha most találta volna.* Egy kő? *Ráadásul úgy, mintha azt keresné rajta, hogy hol van rajta a repedés, amiből a szerencse kifolyhat.* Lehetetlen! Tényleg tud olyat egy kavics? Hát akkoh megtaláltuk a főnyehreményt! *Játssza túl a szerepét, miközben Lia lehajol, hogy felvegyen magának is egy követ.*
- Hrészvétem a lábéhrt. Nem láttam még ilyen aghesszív köveket. *Máskülönben megjegyezte volna az arcukat.* Legföljebb felbuktam egy párban, de az csak egyedül handalíhozott.
- Tényleg, milyen állatot? *Száll be ő is a kíváncsiskodásba, mert fogalma sincs, milyen meglepetés várhat rá.*
- Hát igen, állatokat szekéhren, kethrecben szoktak szállítani. De van időd vakulásig, csak holnap indulunk, nem kell hohannod.
*Igazából járkált már jó párszor idekint, de sosem nézegette a tájat kétszer egymás után. Ha elmegy innen, egy hét múlva már fel sem tudná idézni az egészet. A kopár hegyet pontosan annak látta, ami: egy kopár hegynek. Ám ezzel a kaviccsal ő most összeismerkedett, és olyan mélyen szántó gondolatokat beszéltek ki, amelyeket nem sok emberrel tud megbeszélni. És kivételes hallgatóságnak bizonyult a kavics, emiatt nem lenne szíve megválni tőle. A felvetésre viszont nagyokat pislog.*
- Hmm, Szehencsét? *Nézegeti újfent a követ, mintha most találta volna.* Egy kő? *Ráadásul úgy, mintha azt keresné rajta, hogy hol van rajta a repedés, amiből a szerencse kifolyhat.* Lehetetlen! Tényleg tud olyat egy kavics? Hát akkoh megtaláltuk a főnyehreményt! *Játssza túl a szerepét, miközben Lia lehajol, hogy felvegyen magának is egy követ.*
- Hrészvétem a lábéhrt. Nem láttam még ilyen aghesszív köveket. *Máskülönben megjegyezte volna az arcukat.* Legföljebb felbuktam egy párban, de az csak egyedül handalíhozott.
- Tényleg, milyen állatot? *Száll be ő is a kíváncsiskodásba, mert fogalma sincs, milyen meglepetés várhat rá.*
- Hát igen, állatokat szekéhren, kethrecben szoktak szállítani. De van időd vakulásig, csak holnap indulunk, nem kell hohannod.
5162. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-14 21:26:52
Üzenet elküldve: 2015-06-14 21:26:52
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nagygyűlés - utána Isu és Lorsan//
* Furcsa. Mennyi új arc és mennyire kevés azé, akikre mondhatná, régi ismerősök. Végül is kel la vérfrissítés, de azért jó lenne még többet látni a régiek közül. Mondjuk látja, hogy Waldran él és virul, ami jó. Szóval alakul ez, és hát nem kevesen vannak. Zömük rendre is felel, hogy a törzzsel tartanak. Jó hír ez és örül is, mert neki most ez a költözés kapóra jön. Nem kell a hegytől távol dekkolnia, hanem mennek mind, egy új helyre, ami talán már az igazi otthon lesz. Ahol nem lesz úgy rosszul, mint itt. Észreveszi Isu pillantását is, amire ravaszkásan hunyorít egyet. Jó ötlet volt visszatérni a hegyre, így nem marad le semmiről, pakolni is segíthet és. Igen, nagyon is jó, hogy visszajött. A gyűlés végén megvárja, míg Isu elrendezgeti dolgait és mikor nincs mellette senki, akkor lép oda hozzá. Lorsant, nos, őt inkább hagyja még ott állni, ahol eddig voltak. *
- Úgy látom jókor tértem vissza, majdnem itt hagytatok.
* Mondja viccesen, amit mások ritkán látnak tőle. Majd komolyabb hangon folytatja.*
- Segítek bármiben, csak mond mit kell még elintézni, láttam kint, hogy már javában pakoltok.
- Na és, itt van az elf, Lorsan. Korábban már segített csapdákat felállítani, csak eltűnt. Nem nagyon bírja még a nagy tömeget, eddig kint élt a vadonban, egymaga. Szóval néha kicsit furcsán viselkedik és nagyon csendes, de jó vadász. Azon viszont ne lepődj meg, ha nem nagyon fog a szemedbe nézni és inkább kerülni fog.
A hozzászólás írója (Dharren Tinshyth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.14 21:27:13
* Furcsa. Mennyi új arc és mennyire kevés azé, akikre mondhatná, régi ismerősök. Végül is kel la vérfrissítés, de azért jó lenne még többet látni a régiek közül. Mondjuk látja, hogy Waldran él és virul, ami jó. Szóval alakul ez, és hát nem kevesen vannak. Zömük rendre is felel, hogy a törzzsel tartanak. Jó hír ez és örül is, mert neki most ez a költözés kapóra jön. Nem kell a hegytől távol dekkolnia, hanem mennek mind, egy új helyre, ami talán már az igazi otthon lesz. Ahol nem lesz úgy rosszul, mint itt. Észreveszi Isu pillantását is, amire ravaszkásan hunyorít egyet. Jó ötlet volt visszatérni a hegyre, így nem marad le semmiről, pakolni is segíthet és. Igen, nagyon is jó, hogy visszajött. A gyűlés végén megvárja, míg Isu elrendezgeti dolgait és mikor nincs mellette senki, akkor lép oda hozzá. Lorsant, nos, őt inkább hagyja még ott állni, ahol eddig voltak. *
- Úgy látom jókor tértem vissza, majdnem itt hagytatok.
* Mondja viccesen, amit mások ritkán látnak tőle. Majd komolyabb hangon folytatja.*
- Segítek bármiben, csak mond mit kell még elintézni, láttam kint, hogy már javában pakoltok.
- Na és, itt van az elf, Lorsan. Korábban már segített csapdákat felállítani, csak eltűnt. Nem nagyon bírja még a nagy tömeget, eddig kint élt a vadonban, egymaga. Szóval néha kicsit furcsán viselkedik és nagyon csendes, de jó vadász. Azon viszont ne lepődj meg, ha nem nagyon fog a szemedbe nézni és inkább kerülni fog.
A hozzászólás írója (Dharren Tinshyth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.14 21:27:13
5161. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-14 20:47:00
Üzenet elküldve: 2015-06-14 20:47:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Nagygyűlés és ami utána van//
* Tehát ismét útra kelnek. Nem ujjong az örömtől, de nincs is annyira elkeseredve. Amúgy sem tudna máshová menni, már régóta a törzshöz tartozik. Mondhatni, régi bútordarab már ő a törzsben. Na meg, elkél a gyógyítói kéz egy ilyen úton és örül, hogy másokkal ellentétben Lia eddig nem tűnt el. Voltak mások is, akik segíteni akartak, vagy más módon kerültek mellé és egy idő után leléptek. Viszont Dharren visszatért és úgy tűnik, hogy jobb bőrben van. Ezek szerint mégis csak a hellyel lehet gond, ha rövidke távollét is segített rajta. Ennek viszont örül és úgy tűnik, hogy egy új harcost hozott közéjük. Másként mit keresne itt vele Lorsan? A gyűlés után nem totojázik sokat, hanem elindul kifelé és leellenőriz mindent. Na meg tartozik egy mesével a gyengélkedő Etheanak is. *
* Tehát ismét útra kelnek. Nem ujjong az örömtől, de nincs is annyira elkeseredve. Amúgy sem tudna máshová menni, már régóta a törzshöz tartozik. Mondhatni, régi bútordarab már ő a törzsben. Na meg, elkél a gyógyítói kéz egy ilyen úton és örül, hogy másokkal ellentétben Lia eddig nem tűnt el. Voltak mások is, akik segíteni akartak, vagy más módon kerültek mellé és egy idő után leléptek. Viszont Dharren visszatért és úgy tűnik, hogy jobb bőrben van. Ezek szerint mégis csak a hellyel lehet gond, ha rövidke távollét is segített rajta. Ennek viszont örül és úgy tűnik, hogy egy új harcost hozott közéjük. Másként mit keresne itt vele Lorsan? A gyűlés után nem totojázik sokat, hanem elindul kifelé és leellenőriz mindent. Na meg tartozik egy mesével a gyengélkedő Etheanak is. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10124-10143