Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 261 (5201. - 5220. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5220. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-20 23:27:43
Üzenet elküldve: 2015-06-20 23:27:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Szörnyes sátor//
*Mikor a kicsi medvebagoly megtömte a hasát, a férfi is elindul, hogy intézkedjen az ügyében. Iluq bólint, és a helyére emeli a kicsit, majd betakargatja szalmával és a plédjét is mellé kanyarítja.
A ruháit a gnómra bízta, hogy kimossa azokat, de a hátizsákja még meg van. Elkezdi felmérni a körülötte lévő tárgyakat, mit pakolhatna el, mielőtt lebontják a sátrat és felteszik egy batárra. Elhúzza a zsákjának száját és belegór néhány fontos dolgot, mint például kaja az útra a kicsinek, persze először rendesen elcsomagolja, hogy ne boruljon ki a bőr hátizsákban.
Aztán körbenéz, hogy még mit vihetne. Igazából két napja, ha itt van és semmije sincs a sátorban, amit a kezében, illetve zsákjában kéne cipelnie. Meg vonja vállát és nem törődik vele tovább. Majd kimegy és felszedi a száraz ruháit és ennyi. A többit felőle felpakolhatják a kordéra, vagy el is égethetik.
A hátralévő időben megvárja a férfi visszatértét, ami hamarosan be is következik. Elmondja, amit szeretne és Iluq bólint.*
-Köszönöm. *Majd hagyja elmenni az embert és visszatér a medvebaglyokhoz. Egyelőre nem tudja, mit tehetne velük. Nem akarja levinni Bault ismét, holnap eleget sétálhat. Nem akar lemaradni semmiről és azt sem akarja, hogy nélküle menjenek el. Bár, hogy hová mehetne, azt sem tudja, egyelőre marad, s ha a kisebbik fenevadat vizsgálgatja. Nem tűnik túl erősnek… Reméli ez később változni fog.*
*Mikor a kicsi medvebagoly megtömte a hasát, a férfi is elindul, hogy intézkedjen az ügyében. Iluq bólint, és a helyére emeli a kicsit, majd betakargatja szalmával és a plédjét is mellé kanyarítja.
A ruháit a gnómra bízta, hogy kimossa azokat, de a hátizsákja még meg van. Elkezdi felmérni a körülötte lévő tárgyakat, mit pakolhatna el, mielőtt lebontják a sátrat és felteszik egy batárra. Elhúzza a zsákjának száját és belegór néhány fontos dolgot, mint például kaja az útra a kicsinek, persze először rendesen elcsomagolja, hogy ne boruljon ki a bőr hátizsákban.
Aztán körbenéz, hogy még mit vihetne. Igazából két napja, ha itt van és semmije sincs a sátorban, amit a kezében, illetve zsákjában kéne cipelnie. Meg vonja vállát és nem törődik vele tovább. Majd kimegy és felszedi a száraz ruháit és ennyi. A többit felőle felpakolhatják a kordéra, vagy el is égethetik.
A hátralévő időben megvárja a férfi visszatértét, ami hamarosan be is következik. Elmondja, amit szeretne és Iluq bólint.*
-Köszönöm. *Majd hagyja elmenni az embert és visszatér a medvebaglyokhoz. Egyelőre nem tudja, mit tehetne velük. Nem akarja levinni Bault ismét, holnap eleget sétálhat. Nem akar lemaradni semmiről és azt sem akarja, hogy nélküle menjenek el. Bár, hogy hová mehetne, azt sem tudja, egyelőre marad, s ha a kisebbik fenevadat vizsgálgatja. Nem tűnik túl erősnek… Reméli ez később változni fog.*
5219. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-20 18:52:29
Üzenet elküldve: 2015-06-20 18:52:29
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Őrségszervezés//
* Noha eddig még nem hallotta sokszor, mégis hamar megjegyezte, milyen is az, mikor Gabrien üvölt. S erről eszébe jut, hogy jó lenne megkérdezni a férfit, hogy miként is indulnak majd útnak, és pontosan mikor is? Tudja a hajnalt és reméli is, hogy marad ez az időpont és nem kell semmire sem várniuk itt. A maga részéről meg tett mindent, hogy elkészüljenek időre. Tőle akár indulhatnak is. A kisebb csoportot már könnyebb észre venni, de reméli, hogy a többi harcos is felbukkan hamar és nem kell várni már olyan sokáig, hogy kiderüljenek a dolgok. Megáll a többiek mellett és vár nagy csendben. Olyan nagyban, mint amilyen ő maga. *
* Noha eddig még nem hallotta sokszor, mégis hamar megjegyezte, milyen is az, mikor Gabrien üvölt. S erről eszébe jut, hogy jó lenne megkérdezni a férfit, hogy miként is indulnak majd útnak, és pontosan mikor is? Tudja a hajnalt és reméli is, hogy marad ez az időpont és nem kell semmire sem várniuk itt. A maga részéről meg tett mindent, hogy elkészüljenek időre. Tőle akár indulhatnak is. A kisebb csoportot már könnyebb észre venni, de reméli, hogy a többi harcos is felbukkan hamar és nem kell várni már olyan sokáig, hogy kiderüljenek a dolgok. Megáll a többiek mellett és vár nagy csendben. Olyan nagyban, mint amilyen ő maga. *
5218. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-20 17:01:52
Üzenet elküldve: 2015-06-20 17:01:52
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Őrségszervezés//
*Tehát elindul a sátortól, és nézelődik, hogy hol s mikor kezdődik majd vajon a szervezkedés. Gabrien előrejelzése szerint mostanában kellene összegyűlni, de vajon ő hol a fenébe... Áhá, megvan. Csak kövessük a kajabálást. Nem sokat kell korrigálni a helyzetén ahhoz, hogy meg is lássa a bádogembert, amint szorgos katonák gyűlnek köré jelentkezni. Ő maga sem rest, szépen odamasírozik a lovagvezérhez, és jelenti:*
- Lethion lovag szolgálathra jelentkezik uhram!
*Vágja vigyázzba magát (bár amúgy is egyenesen tartja magát, csak azt arisztokratikusan, s nem inkább katonásan, mint most) s bár többen is bejelentik mesterségük címerét, és annak eszközeit, ő nem tartja ezúttal szükségesnek ezt. Egyrészről, mert a lovagparancsnok már látta és tudja Wandar felszereltségét. Meg azt is tudja, hogy ő jobban preferálja a jelentősebb távolságot, mint a karnyújtásnyit egy harcban. A reggeli seregszemlén viselt vértezete most nincs rajta, veszélyes is lett volna ebben a hőségben. Bár besorolni azt szintén problémás, mivel könnyűnek túl nehéz, nehéznek túl könnyű és szelektált, a közepes vértezet meg sután hangzik. Igazi kihívás, de egy jó generális megtalálja a módját, hogy egy ilyen svájci bicskát hova soroljon be, még ha híján is vagyunk a svájcoknak. Legföljebb berakja legelőre, hogy elsőnek vesszen oda, és már is meg van oldva az elhelyezés-probléma. Ja, mert hogy Wandarnak az nem lenne előnyös? És erre ki kíváncsi?*
*Tehát elindul a sátortól, és nézelődik, hogy hol s mikor kezdődik majd vajon a szervezkedés. Gabrien előrejelzése szerint mostanában kellene összegyűlni, de vajon ő hol a fenébe... Áhá, megvan. Csak kövessük a kajabálást. Nem sokat kell korrigálni a helyzetén ahhoz, hogy meg is lássa a bádogembert, amint szorgos katonák gyűlnek köré jelentkezni. Ő maga sem rest, szépen odamasírozik a lovagvezérhez, és jelenti:*
- Lethion lovag szolgálathra jelentkezik uhram!
*Vágja vigyázzba magát (bár amúgy is egyenesen tartja magát, csak azt arisztokratikusan, s nem inkább katonásan, mint most) s bár többen is bejelentik mesterségük címerét, és annak eszközeit, ő nem tartja ezúttal szükségesnek ezt. Egyrészről, mert a lovagparancsnok már látta és tudja Wandar felszereltségét. Meg azt is tudja, hogy ő jobban preferálja a jelentősebb távolságot, mint a karnyújtásnyit egy harcban. A reggeli seregszemlén viselt vértezete most nincs rajta, veszélyes is lett volna ebben a hőségben. Bár besorolni azt szintén problémás, mivel könnyűnek túl nehéz, nehéznek túl könnyű és szelektált, a közepes vértezet meg sután hangzik. Igazi kihívás, de egy jó generális megtalálja a módját, hogy egy ilyen svájci bicskát hova soroljon be, még ha híján is vagyunk a svájcoknak. Legföljebb berakja legelőre, hogy elsőnek vesszen oda, és már is meg van oldva az elhelyezés-probléma. Ja, mert hogy Wandarnak az nem lenne előnyös? És erre ki kíváncsi?*
5217. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-20 15:37:28
Üzenet elküldve: 2015-06-20 15:37:28
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Őrségszervezés//
* Az ő hegyes fülének már kicsit bántó ez a hangmagasság, de nem áll le nyavalyogni. Nem olyan fajta. Inkább követi az emberférfit a hang irányába és ott be lesz mutatva a nagy hang szintén nagy gazdájának. *
- Lorsan Vesryn Illitran. Nemrég csatlakoztam csak Dharren mellé és elkísérem az úton a törzset. Azután, lesz ami lesz.
- Rövid kard, hajítóbárd, fokos, lándzsa az erősségem. Akár párban is, két kezes vagyok.
* Vagyis egyformán ügyes mind két keze. *
- Vadászat, nyomolvasás, csapdák állítása, és szintúgy könnyű vért a kedvencem. Alap szinten el tudok látni néhány sérülést, vágások, szúrások.
* Felsorol mindent, ami csak eszébe jut saját magáról. *
* Az ő hegyes fülének már kicsit bántó ez a hangmagasság, de nem áll le nyavalyogni. Nem olyan fajta. Inkább követi az emberférfit a hang irányába és ott be lesz mutatva a nagy hang szintén nagy gazdájának. *
- Lorsan Vesryn Illitran. Nemrég csatlakoztam csak Dharren mellé és elkísérem az úton a törzset. Azután, lesz ami lesz.
- Rövid kard, hajítóbárd, fokos, lándzsa az erősségem. Akár párban is, két kezes vagyok.
* Vagyis egyformán ügyes mind két keze. *
- Vadászat, nyomolvasás, csapdák állítása, és szintúgy könnyű vért a kedvencem. Alap szinten el tudok látni néhány sérülést, vágások, szúrások.
* Felsorol mindent, ami csak eszébe jut saját magáról. *
5216. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-20 15:28:51
Üzenet elküldve: 2015-06-20 15:28:51
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Őrségszervezés//
* Már végeztek a lovak ellátásával és felkészítésével az útra, a patkolással sem volt gond, mikor nagy erejű ordításra lesz figyelmes. Khant keresik, név szerint és mintha Gabrien lenne az. *
- Gyerünk, nézzük meg mi van már megint.
* Hívja magával az elfet és elindulnak az öblös hang irányába. Meg is áll a nagy sörényű férfi mellett. *
- Üdv. Az őrséget szervezed?
* Teszi fel a kérdést és igenlő válasz után bemutatja saját magát és Lorsant is. *
- Dharren Tinshyth. Korábban én voltam az őrség parancsnoka, de itt valamitől lebetegedtem és át kellett adnom a helyem Harathnak. Ettől a hegytől lehetett, most már jobban vagyok. Számíthatsz rám az úton. Jobb kezes vagyok, rövid kardban a legjobb, de a dobókésekkel és lándzsával is remekül boldogulok. Könnyű vértes.
- Ő pedig Lorsan.
* Már végeztek a lovak ellátásával és felkészítésével az útra, a patkolással sem volt gond, mikor nagy erejű ordításra lesz figyelmes. Khant keresik, név szerint és mintha Gabrien lenne az. *
- Gyerünk, nézzük meg mi van már megint.
* Hívja magával az elfet és elindulnak az öblös hang irányába. Meg is áll a nagy sörényű férfi mellett. *
- Üdv. Az őrséget szervezed?
* Teszi fel a kérdést és igenlő válasz után bemutatja saját magát és Lorsant is. *
- Dharren Tinshyth. Korábban én voltam az őrség parancsnoka, de itt valamitől lebetegedtem és át kellett adnom a helyem Harathnak. Ettől a hegytől lehetett, most már jobban vagyok. Számíthatsz rám az úton. Jobb kezes vagyok, rövid kardban a legjobb, de a dobókésekkel és lándzsával is remekül boldogulok. Könnyű vértes.
- Ő pedig Lorsan.
5215. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-20 09:10:27
Üzenet elküldve: 2015-06-20 09:10:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Őrségszervezés//
*A kaputól tér vissza, ahol egyeztetett Harathtal és még sikerült Kagant is elcsípnie, hogy pár információ-morzsával gazdagabban térjen vissza a gyűlés helyszínére, ahová a harcosokat várja egy újabb egyeztetésre.
A karaván másnap elindul és neki őrséget kell szerveznie köré, hogy a törzs és tagjai épségben eljuthassanak, ahová Kagan vezeti őket. Igen, Kagan, hisz éppen most volt fültanúja, ahogy a vezér a saját kezébe vette az egész karaván útjának kommandírozását, az így munka nélkül maradó Harath legnagyobb - és érthető - bánatára.
Ám a jó katona tudja, mikor kell félreállni, s ki tudhatná jobban, merre induljon, ha nem Kagan maga. A kolosszus emelt fővel állna félre, ha a vezér egy nálánál jobb harcosra bízná a harcosok irányítását.
De a gondolatok ideje lejárt, most már cselekedni kell. A naparany tekintet égi mását keresi a kék égbolton, lassan lejár az egy óra, a harcosoknak vissza kellene már térnie a gyűlés helyéhez, hogy kezdetét vehesse a szervezés.
A hósörényű csípőre tett kézzel, egyenes tartással áll meg, ha minden igaz, páran már meg is érkeztek, Ryrin biztosan és...*
- KHAN!!!
*Ereszti ki hangját, majd jobbjának egy mozdulatával ad nyomatékot a rókaképű hívásának.
A kolosszus őt tette meg kapitányának, s eddig még nem csalódott benne. Jóllehet, sokan nem így tettek volna, szerintük lett volna alkalmasabb ember is a feladatra, de a hóhajú tudja, hogy a felszín sokkal többet rejt a félszemű, egykori zsoldos esetében, mint az sokan gondolnák. Nem fog csalódást okozni neki.*
- Hol vannak a harcosok? Hogy áll a gyógyító csomag, és hol van Lia?
*Sorolja a kérdéseit. A gyógyítót mintha látta volna a kapunál, de annyira a gondolataiba merült, hogy talán el is sétált mellette.
Megvárja a válaszokat és a harcosokat, hogy visszatérjenek és elkezdődhessen az őrség szervezése.*
*A kaputól tér vissza, ahol egyeztetett Harathtal és még sikerült Kagant is elcsípnie, hogy pár információ-morzsával gazdagabban térjen vissza a gyűlés helyszínére, ahová a harcosokat várja egy újabb egyeztetésre.
A karaván másnap elindul és neki őrséget kell szerveznie köré, hogy a törzs és tagjai épségben eljuthassanak, ahová Kagan vezeti őket. Igen, Kagan, hisz éppen most volt fültanúja, ahogy a vezér a saját kezébe vette az egész karaván útjának kommandírozását, az így munka nélkül maradó Harath legnagyobb - és érthető - bánatára.
Ám a jó katona tudja, mikor kell félreállni, s ki tudhatná jobban, merre induljon, ha nem Kagan maga. A kolosszus emelt fővel állna félre, ha a vezér egy nálánál jobb harcosra bízná a harcosok irányítását.
De a gondolatok ideje lejárt, most már cselekedni kell. A naparany tekintet égi mását keresi a kék égbolton, lassan lejár az egy óra, a harcosoknak vissza kellene már térnie a gyűlés helyéhez, hogy kezdetét vehesse a szervezés.
A hósörényű csípőre tett kézzel, egyenes tartással áll meg, ha minden igaz, páran már meg is érkeztek, Ryrin biztosan és...*
- KHAN!!!
*Ereszti ki hangját, majd jobbjának egy mozdulatával ad nyomatékot a rókaképű hívásának.
A kolosszus őt tette meg kapitányának, s eddig még nem csalódott benne. Jóllehet, sokan nem így tettek volna, szerintük lett volna alkalmasabb ember is a feladatra, de a hóhajú tudja, hogy a felszín sokkal többet rejt a félszemű, egykori zsoldos esetében, mint az sokan gondolnák. Nem fog csalódást okozni neki.*
- Hol vannak a harcosok? Hogy áll a gyógyító csomag, és hol van Lia?
*Sorolja a kérdéseit. A gyógyítót mintha látta volna a kapunál, de annyira a gondolataiba merült, hogy talán el is sétált mellette.
Megvárja a válaszokat és a harcosokat, hogy visszatérjenek és elkezdődhessen az őrség szervezése.*
5214. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-20 00:04:49
Üzenet elküldve: 2015-06-20 00:04:49
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Taitos, Leandana//
- Menj csak. *Engedi útjára a férfit.
Waldran még eszik, Leandana pedig megkapta az iránymutatást, így ha úgy gondolná, akár Kagan nyomába is eredhetne. Ebben az esetben el kellene gondolkodnia, hogy kövesse-e. Nincs különösebb dolga, de elég hívogató a folyó, szívesen megmártózna, mielőtt elnyújtózkodik és utána hosszú útra ébred. Viszont nem biztos, hogy jó ötlet lenne magára hagyni a lányt, aki elég megviseltnek és soványnak tűnik. Lehet, hogy feldöntené egy szellő és legurulna a domboldalt. Végül arra jut a dilemmázást követően, hogy a döntés nincs is a kezében.*
- Na, hova menjünk? *Teszi fel a kérdés, mialatt a kút szélére rakja az üres edényeket.
A válasz függvényében készen áll arra, hogy Kagan után menjen, vagy a folyó irányába, ha a Szellemek esetleg pont ezt sugallnák Leandanának, esetleg itt maradnak a kút mellett, míg meg nem sülnek a tűző napon. Egy pár pillanatig még türelmesen várakozik, míg érzi a bor zamatát szájában.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.20 00:05:46
- Menj csak. *Engedi útjára a férfit.
Waldran még eszik, Leandana pedig megkapta az iránymutatást, így ha úgy gondolná, akár Kagan nyomába is eredhetne. Ebben az esetben el kellene gondolkodnia, hogy kövesse-e. Nincs különösebb dolga, de elég hívogató a folyó, szívesen megmártózna, mielőtt elnyújtózkodik és utána hosszú útra ébred. Viszont nem biztos, hogy jó ötlet lenne magára hagyni a lányt, aki elég megviseltnek és soványnak tűnik. Lehet, hogy feldöntené egy szellő és legurulna a domboldalt. Végül arra jut a dilemmázást követően, hogy a döntés nincs is a kezében.*
- Na, hova menjünk? *Teszi fel a kérdés, mialatt a kút szélére rakja az üres edényeket.
A válasz függvényében készen áll arra, hogy Kagan után menjen, vagy a folyó irányába, ha a Szellemek esetleg pont ezt sugallnák Leandanának, esetleg itt maradnak a kút mellett, míg meg nem sülnek a tűző napon. Egy pár pillanatig még türelmesen várakozik, míg érzi a bor zamatát szájában.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.20 00:05:46
5213. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-19 15:15:30
Üzenet elküldve: 2015-06-19 15:15:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Leandana, Waldran//
*Taitos komótosan indul hát meg, de határozottan.*
-Elnézéseteket kérem, nem időzhetek.
*Mondja még a kútnál, aztán ki tudja hányad magával elindul a kapu fele. Természetesen, ha Leandana is jön figyeli, nehogy valami baja legyen, és nehogy letámadja egy gyógyító.*
-Pakolnunk kell, holnap hajnalra nem leszünk kész, ha aludni is akarok.
*Magyarázkodik még a Zöldfülű, aztán csendben megy el a kapuig.
Búcsúzáskor vet mindenkire, aki veletartott egy bocsánatkérő pillantást, aztán elköszön, és kilép az erőd kapuján.*
-Öröm volt, pakolás után állok rendelkezésre bármikor.
~Ha épp szabad vagyok.~
*Mondja, elsietve, hisz akar még beszélni a törzs ismeretlen tagjaival is.*
*Taitos komótosan indul hát meg, de határozottan.*
-Elnézéseteket kérem, nem időzhetek.
*Mondja még a kútnál, aztán ki tudja hányad magával elindul a kapu fele. Természetesen, ha Leandana is jön figyeli, nehogy valami baja legyen, és nehogy letámadja egy gyógyító.*
-Pakolnunk kell, holnap hajnalra nem leszünk kész, ha aludni is akarok.
*Magyarázkodik még a Zöldfülű, aztán csendben megy el a kapuig.
Búcsúzáskor vet mindenkire, aki veletartott egy bocsánatkérő pillantást, aztán elköszön, és kilép az erőd kapuján.*
-Öröm volt, pakolás után állok rendelkezésre bármikor.
~Ha épp szabad vagyok.~
*Mondja, elsietve, hisz akar még beszélni a törzs ismeretlen tagjaival is.*
5212. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-19 12:50:59
Üzenet elküldve: 2015-06-19 12:50:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Khan, Lia, később Iluq//
- Hrendben, szétnézek.
*S bár a rendnek, és összeírt listáknak sok előnyük van, az kifejezetten nem az, hogy közöttük biztos, hogy csak olyasmik akadnak, amiket leírtak. Ránézel a papírra, és biztos, hogy nincs remény arra, hogy annál egyel több valami, vagy attól független más valami legyen köztük. Ám az összeíratlan rendetlenségbe bele lehet vetni magunkat (ahogyan azt Wandar is teszi), és bármit keresünk, azt csodák csodájára megtaláljuk valamilyen formában. Azt csak remélni tudja, hogyha Iluq tudna konkrét kalitkákról valahol a táborban, akkor célzottan oda szalajtotta volna őt.*
- Igen, ő is ezt mondta, csak a Balunak kell kethec.
*Válaszolja Liának, miközben nekiáll a feltérképezetlen kontingens átkutatásának. Bár az istállóban lehet több szerencsével járna, de míg egy csirke ketrec méretre jó lenne, hacsak nem túlzottan masszív, egy macibaglyot nem biztos hogy elbírna. Patás jószágoknak pedig túl nagy lenne. Kutyákat meg nem látott még itt, nem is hiszi így, hogy lenne ketrec hozzájuk. Bár ki tudja. Ám nem is érdemes ezen elmélkedni, ugyanis a fentebb említett „rendszerezetlen raktári csoda” folytán talál is egy megfelelő ketrecet. Az kérdéses, hogy hogyan, és milyen keretek között kerülhetett az oda, és egyáltalán miért maradt meg és nem lett tűzifának bedarabolva. De hát csodák azok léteznek (akár hiszed, akár nem) és így az adott ketrecet csak elő kell vezetnie, és elhelyezni, egy megfelelő helyre. Ott pedig már addig lehet pakolászni a jószágot, amíg azt egy druida nem szégyenli. N, tudomásul veszi egy bólintással Khan hívását, és hozzá teszi:*
- Még szót váltok Iluqkal, aztán ott leszek. Lia!
*Biccent a lánynak is, majd megindul vissza a szörnyekhez.*
//Iluq//
*Tehát visszaér, elhúzza a sátor „ajtaját”, (félreáll és vár pár másodpercet, ha netán valami a torkára törne) Óvatosan bemegy, nehogy rálépjen valamire vagy valakire, (vagy nehogy valami megtámadja az érzékenyebb részeit) És tekintetével Iluqot keresi. Ha megtalálja (és nem egy fenevaddal néz szó szerint farkasszemet helyette) megszólítja:*
- Hmm, szeheztem kethecet, meg egy helyet is leltem a szekeheken! *Mondja, majd felötlik benne, hogy ha hamarabb észreveszi, milyen remek kis eszperente kerekedett volna ebből a mondatból.*
- Hmm, de megyek, mehrt felettesek kehesnek, s még lecsesznek, mehrt nem megyek.
*Azt sose tudta viszont, hogy az „é” még belefér-e. Ha nincs egyéb kérdés-kérés-óhaj-sóhaj-panasz-kívánság, a mondottak alapján cselekszik.*
- Hrendben, szétnézek.
*S bár a rendnek, és összeírt listáknak sok előnyük van, az kifejezetten nem az, hogy közöttük biztos, hogy csak olyasmik akadnak, amiket leírtak. Ránézel a papírra, és biztos, hogy nincs remény arra, hogy annál egyel több valami, vagy attól független más valami legyen köztük. Ám az összeíratlan rendetlenségbe bele lehet vetni magunkat (ahogyan azt Wandar is teszi), és bármit keresünk, azt csodák csodájára megtaláljuk valamilyen formában. Azt csak remélni tudja, hogyha Iluq tudna konkrét kalitkákról valahol a táborban, akkor célzottan oda szalajtotta volna őt.*
- Igen, ő is ezt mondta, csak a Balunak kell kethec.
*Válaszolja Liának, miközben nekiáll a feltérképezetlen kontingens átkutatásának. Bár az istállóban lehet több szerencsével járna, de míg egy csirke ketrec méretre jó lenne, hacsak nem túlzottan masszív, egy macibaglyot nem biztos hogy elbírna. Patás jószágoknak pedig túl nagy lenne. Kutyákat meg nem látott még itt, nem is hiszi így, hogy lenne ketrec hozzájuk. Bár ki tudja. Ám nem is érdemes ezen elmélkedni, ugyanis a fentebb említett „rendszerezetlen raktári csoda” folytán talál is egy megfelelő ketrecet. Az kérdéses, hogy hogyan, és milyen keretek között kerülhetett az oda, és egyáltalán miért maradt meg és nem lett tűzifának bedarabolva. De hát csodák azok léteznek (akár hiszed, akár nem) és így az adott ketrecet csak elő kell vezetnie, és elhelyezni, egy megfelelő helyre. Ott pedig már addig lehet pakolászni a jószágot, amíg azt egy druida nem szégyenli. N, tudomásul veszi egy bólintással Khan hívását, és hozzá teszi:*
- Még szót váltok Iluqkal, aztán ott leszek. Lia!
*Biccent a lánynak is, majd megindul vissza a szörnyekhez.*
//Iluq//
*Tehát visszaér, elhúzza a sátor „ajtaját”, (félreáll és vár pár másodpercet, ha netán valami a torkára törne) Óvatosan bemegy, nehogy rálépjen valamire vagy valakire, (vagy nehogy valami megtámadja az érzékenyebb részeit) És tekintetével Iluqot keresi. Ha megtalálja (és nem egy fenevaddal néz szó szerint farkasszemet helyette) megszólítja:*
- Hmm, szeheztem kethecet, meg egy helyet is leltem a szekeheken! *Mondja, majd felötlik benne, hogy ha hamarabb észreveszi, milyen remek kis eszperente kerekedett volna ebből a mondatból.*
- Hmm, de megyek, mehrt felettesek kehesnek, s még lecsesznek, mehrt nem megyek.
*Azt sose tudta viszont, hogy az „é” még belefér-e. Ha nincs egyéb kérdés-kérés-óhaj-sóhaj-panasz-kívánság, a mondottak alapján cselekszik.*
5211. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-19 09:50:26
Üzenet elküldve: 2015-06-19 09:50:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A Felkészülés befejezése//
//Khan, Wandar//
– Szerintem elég csak annak keresni valamit amelyiknem Baul a neve.
*Lia úgy véli, ha annak az izének már van neve, akkor bizonyára nagyobb és erősebb, mint a pici izé, amit Iluq dajkált.*
– A másikat, azt hiszem, Iluq karban akarja hozni.
~Bár ez csak megérzés.~
*Többet nem szól, inkább csak jegyzetel, az utolsó három tételt emlékezetből írja fel.*
~Tizenkét birkaforgató nyárs, hat nagy kondér, hat nagy merőkanál…~
*Lia gondosan lejegyezi azt is mennyi konyhafelszerelés van, mert igenis fontos, hogy tudják, ahogy azt is, hogy melyik talyigára pakolták fel.*
~Bár ezeket lehet, hogy jobb lenne elosztani, ha egy szekér odaveszik, ne az összes kondérunk és bográcsunk vesszen el!~
*El is dönti, hogy ezt megemlíti Khannak. Már nyitná is a száját, de a koporsó említése eltereli kissé a figyelmét, és nem kelt benne jó érzéseket.
Aztán persze észreveszi, hogy kicsit elárulta magát, mert látja a szemkötős lovag tekintete pár percre megállapodik rajta. Beharapja a szája szélét, és nem mond többet, vannak dolgok, melyeket az ember lánya nem szívesen emleget fel. Nem mintha a csend eltörölhetné őket, csak azért, mertnem hagyhatja, hogy az árnyék beterítse a napjait.
Lia nem az a fajta, aki sötétségben akar létezni, ő alapvetően a fényt szereti, azt, ha van miben bízni, ha van mit remélni, ha számíthat rá, hogy ha elég keményen küzd, akkor végül minden jobbra fordulhat.
Mondhatni rá, hogy optimista. Vagy, hogy álmodozó naiv. Bármelyiket. Bár a dolog ennél azért bonyolultabb.*
– Nem fog? *Lia megcsóválja a fejét* Talán az első estén nem, de majd fog, mikor genny csorog a sebeidből, mozdulni sem tudsz, csak fekszel hason a szalmán a betegszállító szekéren és félrebeszélsz a láztól. Valahogy nincs kedvem hagyni, hogy így legyen. *Pillant a kapitányra a pillái alól.* Nem is beszélve arról, mit kapnék Gabrientől dicséret helyett, ha hagynám, hogy egy lovagja valami ostobaság miatt kidőljön a csatasorból. Megvádolna hanyagsággal! Meg még ki tudja mivel! És ki tudja, mit tenne akkor? Azt akarod talán, hogy a te ostobaságod miatt, mert inkább kerítésszaggatót akarsz és nem a megfelelő gyógyfüveket, végül engem kössön a lova után a parancsnok?
*Lia képes teljesen komolyan és nyugodtan előadni a mondokáját, meggyőző hangon, mint akiben ezek a gondolatok komolyan ott motoszkálnak.*
~Bár nem hiszem, hogy megtenné, ha ismeri Khant. Vagy ki tudja? De attól még ő hiheti, hogy én valóban félek ettől. És tényleg. Egy picit tényleg. Bár talán csak a fejem ordítaná le. De azt sem akarom.~
*Lassan megcsóválja a fejét.*
– Az ugye sosem tudni. Lehet, hogy a hátsód helyett inkább az út menti tájat csodálom. *Lia nem bírja ki, hogy icipicit oda ne szúrjon, ha már az az átkozott pír ismét árulkodik, bár még csak melegnek érzi az arcát, nem lángolóan forrónak.*
– Értem. Bár azt hiszem, van már valami, amit szeretnék. *Lia a konyhafelszerelések felé pillant.* Onnan. Nem valami nagy dolog amúgy. És jut eszembe, lehet, hogy a főzéshez, vízforraláshoz szükséges dolgokat el kellene osztani több helyre, ha egy szekér elveszne, ne vesszen el minden bográcsunk. Akkor éhezne a karaván.
~Végül csak kiböktem, talán még épp időben, hisz a lista csaknem teljesen kész.~
*Bólint, majd elmosolyodik.*
– Nincs mit köszönni! Khan, Wandar! *köszön el tőlük, ha még a raccsolós lovag is a közelben volt. A pergament Khan Kezébe nyomja, az írószerszámokat egybe csomagolva a szekérre tesz, melynek árnyékában eddig üldögélt.*
~Akkor jöhet a folyópart!~
*Észerveszi azért, hogy a gesztenyeszín hajú lovag még hátranéz és int neki, viszonozza is a gesztust, majd az állával Amon Ruadh felé bök, jelezve, hogy ő lemegy a vízhez, ahogy szó is volt róla.*
//Folytatás Amon Ruadhon//
//Khan, Wandar//
– Szerintem elég csak annak keresni valamit amelyiknem Baul a neve.
*Lia úgy véli, ha annak az izének már van neve, akkor bizonyára nagyobb és erősebb, mint a pici izé, amit Iluq dajkált.*
– A másikat, azt hiszem, Iluq karban akarja hozni.
~Bár ez csak megérzés.~
*Többet nem szól, inkább csak jegyzetel, az utolsó három tételt emlékezetből írja fel.*
~Tizenkét birkaforgató nyárs, hat nagy kondér, hat nagy merőkanál…~
*Lia gondosan lejegyezi azt is mennyi konyhafelszerelés van, mert igenis fontos, hogy tudják, ahogy azt is, hogy melyik talyigára pakolták fel.*
~Bár ezeket lehet, hogy jobb lenne elosztani, ha egy szekér odaveszik, ne az összes kondérunk és bográcsunk vesszen el!~
*El is dönti, hogy ezt megemlíti Khannak. Már nyitná is a száját, de a koporsó említése eltereli kissé a figyelmét, és nem kelt benne jó érzéseket.
Aztán persze észreveszi, hogy kicsit elárulta magát, mert látja a szemkötős lovag tekintete pár percre megállapodik rajta. Beharapja a szája szélét, és nem mond többet, vannak dolgok, melyeket az ember lánya nem szívesen emleget fel. Nem mintha a csend eltörölhetné őket, csak azért, mertnem hagyhatja, hogy az árnyék beterítse a napjait.
Lia nem az a fajta, aki sötétségben akar létezni, ő alapvetően a fényt szereti, azt, ha van miben bízni, ha van mit remélni, ha számíthat rá, hogy ha elég keményen küzd, akkor végül minden jobbra fordulhat.
Mondhatni rá, hogy optimista. Vagy, hogy álmodozó naiv. Bármelyiket. Bár a dolog ennél azért bonyolultabb.*
– Nem fog? *Lia megcsóválja a fejét* Talán az első estén nem, de majd fog, mikor genny csorog a sebeidből, mozdulni sem tudsz, csak fekszel hason a szalmán a betegszállító szekéren és félrebeszélsz a láztól. Valahogy nincs kedvem hagyni, hogy így legyen. *Pillant a kapitányra a pillái alól.* Nem is beszélve arról, mit kapnék Gabrientől dicséret helyett, ha hagynám, hogy egy lovagja valami ostobaság miatt kidőljön a csatasorból. Megvádolna hanyagsággal! Meg még ki tudja mivel! És ki tudja, mit tenne akkor? Azt akarod talán, hogy a te ostobaságod miatt, mert inkább kerítésszaggatót akarsz és nem a megfelelő gyógyfüveket, végül engem kössön a lova után a parancsnok?
*Lia képes teljesen komolyan és nyugodtan előadni a mondokáját, meggyőző hangon, mint akiben ezek a gondolatok komolyan ott motoszkálnak.*
~Bár nem hiszem, hogy megtenné, ha ismeri Khant. Vagy ki tudja? De attól még ő hiheti, hogy én valóban félek ettől. És tényleg. Egy picit tényleg. Bár talán csak a fejem ordítaná le. De azt sem akarom.~
*Lassan megcsóválja a fejét.*
– Az ugye sosem tudni. Lehet, hogy a hátsód helyett inkább az út menti tájat csodálom. *Lia nem bírja ki, hogy icipicit oda ne szúrjon, ha már az az átkozott pír ismét árulkodik, bár még csak melegnek érzi az arcát, nem lángolóan forrónak.*
– Értem. Bár azt hiszem, van már valami, amit szeretnék. *Lia a konyhafelszerelések felé pillant.* Onnan. Nem valami nagy dolog amúgy. És jut eszembe, lehet, hogy a főzéshez, vízforraláshoz szükséges dolgokat el kellene osztani több helyre, ha egy szekér elveszne, ne vesszen el minden bográcsunk. Akkor éhezne a karaván.
~Végül csak kiböktem, talán még épp időben, hisz a lista csaknem teljesen kész.~
*Bólint, majd elmosolyodik.*
– Nincs mit köszönni! Khan, Wandar! *köszön el tőlük, ha még a raccsolós lovag is a közelben volt. A pergament Khan Kezébe nyomja, az írószerszámokat egybe csomagolva a szekérre tesz, melynek árnyékában eddig üldögélt.*
~Akkor jöhet a folyópart!~
*Észerveszi azért, hogy a gesztenyeszín hajú lovag még hátranéz és int neki, viszonozza is a gesztust, majd az állával Amon Ruadh felé bök, jelezve, hogy ő lemegy a vízhez, ahogy szó is volt róla.*
//Folytatás Amon Ruadhon//
5210. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-18 19:29:28
Üzenet elküldve: 2015-06-18 19:29:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Nagygyűlés után, felkészülés befejezése majd őrségszervezés //
// Lia, Letrion //
- Hely az lesz, de ketrecet azt azoknál keress akik elkezdték a bestiákat nagy tételben tenyészteni. - *A szekerek hordképességéről már van fogalma, utóbbiról viszont nincs. Janemita és Iluq felelősségének tartja, hogy gondoskodjanak állataik megfelelő szállításáról-tartásáról, az ő keze ügyébe nem került (még) olyan holmi, aminek ilyen szempontból hasznát vehetnék.*
- De van néhány láda itt. Fúrsz rajtuk néhány lyukat aztán lakatra vered bennük a szárnyasokat. Nem értünk még a listaírás végére, úgyhogy akár még találhatsz is olyat, ami megfelel a célnak. - *Körbeint az egymás mellé-mögé sorakoztatott négykerekűeken. Khan maga nem is tartja számon, hogy hányadiknál járnak épp, elvégre a munka kétpólusú és a másik vége végzi az agymunkát. Bár nézőpont kérdése ez is: vannak emberek, akiknek az ökölharc is annak számít.
Észreveszi, hogy Lia hangja felindultabb lesz a koporsó és minden emellé társítható dolog említésénél. Többet sejt a dolog mögött annál, mint amit önmagukban jelenthetnek, hisz gyógyítóként vajh hány alkalommal kellett már feladnia a harcot a halállal szemben? Vagy éppen ez az, és kezd túl sok lenni a nevek sora azon a listán? A dologra nem kérdez rá, most még nem. A láda felnyitásával sem bajlódik, akinek a tulajdona tudni fogja, hogy mi lelhető benne, ha szükség esetén éppen nála van az, aminek híját látják.
Vigyorogva folytatja a munkáját, amíg arról hallgatja a nőt, hogy mit és kivel tenne meg őszerinte.*
~ Túl kedves a szíved és másokat is hajlamos vagy jobbnak és többnek látni a valójuknál. ~
*A zsoldosok egyszerű metodika alapján működnek, általában a "mennyi az annyi" kérdést teszik csak fel és nem moralizálnak helyes-helytelen, vagy jó és rossz cselekedetek között. Khan névlegesen egy ideje ugyan elhagyta már ezt az ösvényt, de olyan nincs, hogy valaki minden szálat elvágjon maga után, s holnap már egy új emberként ébredjék.*
- Én a népi gyógyászat híve vagyok, adj valami kerítésszaggatót, és nem fog érdekelni, hogy csíkokban lóg-e a hátamról a bőr. - *Megtörli homlokát és magához vesz némi vizet is. Eszébe jut, hogy Rilainál majd seftelhetne saját felhasználásra némi vizezett bort. Frissebben tartja mint ez a snassz folyadék.*
- Maradjunk egyelőre a katonánál. Jó akkor leszek, ha te és mindenki más is átvészelitek az utat állagromlás nélkül. Na meg attól függően, hogy Gabrien hova oszt be kíséretnek, még az is lehet, hogy te fogod az én hátsó felemet szemmel tartani. - *Az a rohadt kacsintás hiányzik most innét, de essen a rohadás belé, csak jobb szemmel volt rá képes. Kénytelen leírni veszteségként és kedvelt hóbortjait tartalmazó felsorolásáról is lehúzhatja. Egyelőre.*
- Nos, ha már az üzletről beszélünk. - *Fog hozzá tettetetten egy kereskedő alkuszövegeléséhez.* - A "pult alatt" mindig akad valami azoknak, akik hajlandók megfizetni az árát. Az összeg pedig a kívánalmak függvényében ugorhat feljebb. - *Lejjebb nem fog, mert akkor ugyanaz járna a kuncsaftnak mint bárki másnak.*
- Hagyok némi időt a megfontolásra, engem a kötelesség most egy másik helyre szólít. És őt is. - *Szúr tekintetével Letrionra, aki ha az előbbiek nekiállt ketrecet felhajtani, akkor itt maradt a közelükben. Ám mivel a harcosokhoz tartozik, számára is kötelező lesz megjelenni Gabrien előtt, hogy megszervezzék a karaván oltalmát adó őrség beosztását.*
- Köszönöm a segítséget, így most már kvittek is volnánk. - *Hamiskás arckifejezéssel hívja magával lovagtársát. A parancsnok nem kedveli a pontatlanságot, azt meg végképp nem, ha Khanról van szó.
Visszapillant még Liára, int is az orvosnak, aztán jöhet a következő dolog mára, a nagy fehér hajú melák.*
// Lia, Letrion //
- Hely az lesz, de ketrecet azt azoknál keress akik elkezdték a bestiákat nagy tételben tenyészteni. - *A szekerek hordképességéről már van fogalma, utóbbiról viszont nincs. Janemita és Iluq felelősségének tartja, hogy gondoskodjanak állataik megfelelő szállításáról-tartásáról, az ő keze ügyébe nem került (még) olyan holmi, aminek ilyen szempontból hasznát vehetnék.*
- De van néhány láda itt. Fúrsz rajtuk néhány lyukat aztán lakatra vered bennük a szárnyasokat. Nem értünk még a listaírás végére, úgyhogy akár még találhatsz is olyat, ami megfelel a célnak. - *Körbeint az egymás mellé-mögé sorakoztatott négykerekűeken. Khan maga nem is tartja számon, hogy hányadiknál járnak épp, elvégre a munka kétpólusú és a másik vége végzi az agymunkát. Bár nézőpont kérdése ez is: vannak emberek, akiknek az ökölharc is annak számít.
Észreveszi, hogy Lia hangja felindultabb lesz a koporsó és minden emellé társítható dolog említésénél. Többet sejt a dolog mögött annál, mint amit önmagukban jelenthetnek, hisz gyógyítóként vajh hány alkalommal kellett már feladnia a harcot a halállal szemben? Vagy éppen ez az, és kezd túl sok lenni a nevek sora azon a listán? A dologra nem kérdez rá, most még nem. A láda felnyitásával sem bajlódik, akinek a tulajdona tudni fogja, hogy mi lelhető benne, ha szükség esetén éppen nála van az, aminek híját látják.
Vigyorogva folytatja a munkáját, amíg arról hallgatja a nőt, hogy mit és kivel tenne meg őszerinte.*
~ Túl kedves a szíved és másokat is hajlamos vagy jobbnak és többnek látni a valójuknál. ~
*A zsoldosok egyszerű metodika alapján működnek, általában a "mennyi az annyi" kérdést teszik csak fel és nem moralizálnak helyes-helytelen, vagy jó és rossz cselekedetek között. Khan névlegesen egy ideje ugyan elhagyta már ezt az ösvényt, de olyan nincs, hogy valaki minden szálat elvágjon maga után, s holnap már egy új emberként ébredjék.*
- Én a népi gyógyászat híve vagyok, adj valami kerítésszaggatót, és nem fog érdekelni, hogy csíkokban lóg-e a hátamról a bőr. - *Megtörli homlokát és magához vesz némi vizet is. Eszébe jut, hogy Rilainál majd seftelhetne saját felhasználásra némi vizezett bort. Frissebben tartja mint ez a snassz folyadék.*
- Maradjunk egyelőre a katonánál. Jó akkor leszek, ha te és mindenki más is átvészelitek az utat állagromlás nélkül. Na meg attól függően, hogy Gabrien hova oszt be kíséretnek, még az is lehet, hogy te fogod az én hátsó felemet szemmel tartani. - *Az a rohadt kacsintás hiányzik most innét, de essen a rohadás belé, csak jobb szemmel volt rá képes. Kénytelen leírni veszteségként és kedvelt hóbortjait tartalmazó felsorolásáról is lehúzhatja. Egyelőre.*
- Nos, ha már az üzletről beszélünk. - *Fog hozzá tettetetten egy kereskedő alkuszövegeléséhez.* - A "pult alatt" mindig akad valami azoknak, akik hajlandók megfizetni az árát. Az összeg pedig a kívánalmak függvényében ugorhat feljebb. - *Lejjebb nem fog, mert akkor ugyanaz járna a kuncsaftnak mint bárki másnak.*
- Hagyok némi időt a megfontolásra, engem a kötelesség most egy másik helyre szólít. És őt is. - *Szúr tekintetével Letrionra, aki ha az előbbiek nekiállt ketrecet felhajtani, akkor itt maradt a közelükben. Ám mivel a harcosokhoz tartozik, számára is kötelező lesz megjelenni Gabrien előtt, hogy megszervezzék a karaván oltalmát adó őrség beosztását.*
- Köszönöm a segítséget, így most már kvittek is volnánk. - *Hamiskás arckifejezéssel hívja magával lovagtársát. A parancsnok nem kedveli a pontatlanságot, azt meg végképp nem, ha Khanról van szó.
Visszapillant még Liára, int is az orvosnak, aztán jöhet a következő dolog mára, a nagy fehér hajú melák.*
5209. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-18 11:25:25
Üzenet elküldve: 2015-06-18 11:25:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Nagygyűlés után, a felkészülés befejezése//
//Khan//
*Lia zokszó nélkül körmöl, igaz, az könnyebb teszi számára a dolgokat, hogy az árnyékban ülhet, még akkor is ha a poros földön. Annyira nem incomfincom, hogy ez zavarja.
Inkább azon gondolkodik, mi lesz velük, vele, a lovagokkal, a karavánnal, a megismert új barátokkal.
A lány különösebben nem sír Amon Ruadh miatt, bár kedvelte a helyet, de nem nőtt igazán a szívéhez, ahhoz nem töltött itt elég időt, és nem tett semmit, ami ehhez a helyhez kapcsolná, nem épített házat, nem ültetett se fát, se rózsatöveket, igazából nem hagy maga mögött semmit. Az egész csak olyan mintha véget érne egy kis tavaszi táborozás.
Hogy az új hely az otthonává válik-e majd, arra azt mondja-e majd, hogy a hazája, még nem tudja. Azt se tudja, milyen lehet az, de talán ez nem is meglepő valakitől, aki egy karavánpihenőben született egy szekéren.
A szemkötős lovagot nézi pár pillanatig, majd ismét a pergament, a szaporodó sorokat.*
~Vajon mit szólna, ha megtudná, hogy számomra eddig az állandó vándorút volt a természetes, és hogy csak egyszer ültem ennél huzamosabb ideig a hátsómon? Mit szólna, ha az okot is tudná? Lehet, hogy utána már máshogy viselkedne velem?~
*Lia egyelőre hallgat és buzgón ír, végtére is tudja, nincs sok idejük.*
- Igazad lehet. Ez a legendák sorsa.
*Az említett láda felé néz.*
- Nem, még nem. De remélem nem koporsó, rossz ómen koporsót vinni magunkkal, mintha arra számítanánk, hogy valaki odavész. Sose szabad koporsót vinni. Soha! *mondja halkan, de kissé indulatosan.
Aztán a lakatra pillant, majd a kalapácsra, végül a lovagra, finoman felvont szemöldökkel.*
- Nincs hozzá kulcs?
~Mert ha nincs, lehet, hogy nem kellene feltörni. Nem mintha nem érdekelne mi lehet benne.~
*Khan szavaira elneveti magát, a fejét csóválja.*
- Álmában, mi? Talán mással meg is tennéd, de vele szerintem nem. *Lia még mindig vigyorog.* És amit mondasz, az a Myceil Fénye, és az a szemedre kell. Majd késő este, vagy kora hajnalban szedek neked. Ellenben, ha Gabrien szíjat találna hasítani a hátadból, az más gyógyszereket igényelne, például Vérfüvet, Észak Reményét és Kék Zardilt. Szerintem láttam ezeket Chiarinál, de valahogy inkább nem rajtad szeretném bemutatni Ryrinnek, hogyan is kell szakszerűen alkalmazni őket.
*Azért Lia sem csak a száját jártatja, meg a lovagot bámulja, halad rendesen a munkával is.*
- Igen *feleli egyszerűen. Ugyan nem gondolta, hogy Khan ennyire nyíltan és minden teketória nélkül kérdezi meg, de annyira nem is lepődik meg, kezdi úgy gondolni, hogy a másik csak igán ritkán érzi zavarban magát. Általában inkább magabiztos, vagy legalább annak igyekszik mutatkozni.*
~Talán csak egyszer ingott meg, mikor az ujjaim a szemei körül simogattak.~
*Lia megjegyezte azt a pillanatot, a férfi tekintetét, ahogy kikerekedett szemekkel nézett rá. De nem szólt, most se szól, és lehet, hogy később se fog, ez még ezernyi dologtól függ.
A lány újra elmosolyodik.*
- De hiszen egyébként is az vagy, nem? Jó katona. És az lesz a dolgod, hogy őrizd a karavánt, így az én hátsómat is. *A lány félrebillentett fejjel sejtelmes mosollyal nézi az ingujjra vetkőzött férfit.* Vagy esetleg valami különleges védelmet ajánlsz?
//Khan//
*Lia zokszó nélkül körmöl, igaz, az könnyebb teszi számára a dolgokat, hogy az árnyékban ülhet, még akkor is ha a poros földön. Annyira nem incomfincom, hogy ez zavarja.
Inkább azon gondolkodik, mi lesz velük, vele, a lovagokkal, a karavánnal, a megismert új barátokkal.
A lány különösebben nem sír Amon Ruadh miatt, bár kedvelte a helyet, de nem nőtt igazán a szívéhez, ahhoz nem töltött itt elég időt, és nem tett semmit, ami ehhez a helyhez kapcsolná, nem épített házat, nem ültetett se fát, se rózsatöveket, igazából nem hagy maga mögött semmit. Az egész csak olyan mintha véget érne egy kis tavaszi táborozás.
Hogy az új hely az otthonává válik-e majd, arra azt mondja-e majd, hogy a hazája, még nem tudja. Azt se tudja, milyen lehet az, de talán ez nem is meglepő valakitől, aki egy karavánpihenőben született egy szekéren.
A szemkötős lovagot nézi pár pillanatig, majd ismét a pergament, a szaporodó sorokat.*
~Vajon mit szólna, ha megtudná, hogy számomra eddig az állandó vándorút volt a természetes, és hogy csak egyszer ültem ennél huzamosabb ideig a hátsómon? Mit szólna, ha az okot is tudná? Lehet, hogy utána már máshogy viselkedne velem?~
*Lia egyelőre hallgat és buzgón ír, végtére is tudja, nincs sok idejük.*
- Igazad lehet. Ez a legendák sorsa.
*Az említett láda felé néz.*
- Nem, még nem. De remélem nem koporsó, rossz ómen koporsót vinni magunkkal, mintha arra számítanánk, hogy valaki odavész. Sose szabad koporsót vinni. Soha! *mondja halkan, de kissé indulatosan.
Aztán a lakatra pillant, majd a kalapácsra, végül a lovagra, finoman felvont szemöldökkel.*
- Nincs hozzá kulcs?
~Mert ha nincs, lehet, hogy nem kellene feltörni. Nem mintha nem érdekelne mi lehet benne.~
*Khan szavaira elneveti magát, a fejét csóválja.*
- Álmában, mi? Talán mással meg is tennéd, de vele szerintem nem. *Lia még mindig vigyorog.* És amit mondasz, az a Myceil Fénye, és az a szemedre kell. Majd késő este, vagy kora hajnalban szedek neked. Ellenben, ha Gabrien szíjat találna hasítani a hátadból, az más gyógyszereket igényelne, például Vérfüvet, Észak Reményét és Kék Zardilt. Szerintem láttam ezeket Chiarinál, de valahogy inkább nem rajtad szeretném bemutatni Ryrinnek, hogyan is kell szakszerűen alkalmazni őket.
*Azért Lia sem csak a száját jártatja, meg a lovagot bámulja, halad rendesen a munkával is.*
- Igen *feleli egyszerűen. Ugyan nem gondolta, hogy Khan ennyire nyíltan és minden teketória nélkül kérdezi meg, de annyira nem is lepődik meg, kezdi úgy gondolni, hogy a másik csak igán ritkán érzi zavarban magát. Általában inkább magabiztos, vagy legalább annak igyekszik mutatkozni.*
~Talán csak egyszer ingott meg, mikor az ujjaim a szemei körül simogattak.~
*Lia megjegyezte azt a pillanatot, a férfi tekintetét, ahogy kikerekedett szemekkel nézett rá. De nem szólt, most se szól, és lehet, hogy később se fog, ez még ezernyi dologtól függ.
A lány újra elmosolyodik.*
- De hiszen egyébként is az vagy, nem? Jó katona. És az lesz a dolgod, hogy őrizd a karavánt, így az én hátsómat is. *A lány félrebillentett fejjel sejtelmes mosollyal nézi az ingujjra vetkőzött férfit.* Vagy esetleg valami különleges védelmet ajánlsz?
5208. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-18 11:19:33
Üzenet elküldve: 2015-06-18 11:19:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Leandana, Waldran//
*Taitos érti, hogy északiak sőt maga a fiú is északon látott napvilágot, ugyanakkor kifejezetten tetszik neki ez a déli változatosság, és a meleg, meg a lengébb öltözékek persze mindig jól jönnek egy ilyen helyen, és Taitos még a tengert is látni szeretné, melyről oly sokat hallott, de ez csak egy apró hóbort, így nem is feszegeti.*
-Értem, akkor hát biztos jobb lesz fent a hegyekben
*Mondja bizakodóan Taitos, és visszalöki a vödröt a kútba, és szedelőzködni kezd.*
-Nos, nem ígérem, hogy nem vesznek észre Chiari is arra van, amerre Kagan, de ha szerencséd van, és a kapuban megvárod, akkor bizony lesz esélyed egyedül elkapni, mikor jön vissza a fogadóból.
*Mondja neki, és egy kis ideig méregeti a Waldrannál lévő edények teltségét, de miután azok még félig vannak Taitos nem viszi el őket, csak van annyi esze a harcosnak, hogy behozza őket.*
-Nos, akkor irány a kapu!
*Mondja Taitos, hisz dolga lenne, majd Leandana mellett battyogni kezd, ha pedig Waldran nem jön, csak odabiccent neki.*
-További jó étvágyat!
*Taitos érti, hogy északiak sőt maga a fiú is északon látott napvilágot, ugyanakkor kifejezetten tetszik neki ez a déli változatosság, és a meleg, meg a lengébb öltözékek persze mindig jól jönnek egy ilyen helyen, és Taitos még a tengert is látni szeretné, melyről oly sokat hallott, de ez csak egy apró hóbort, így nem is feszegeti.*
-Értem, akkor hát biztos jobb lesz fent a hegyekben
*Mondja bizakodóan Taitos, és visszalöki a vödröt a kútba, és szedelőzködni kezd.*
-Nos, nem ígérem, hogy nem vesznek észre Chiari is arra van, amerre Kagan, de ha szerencséd van, és a kapuban megvárod, akkor bizony lesz esélyed egyedül elkapni, mikor jön vissza a fogadóból.
*Mondja neki, és egy kis ideig méregeti a Waldrannál lévő edények teltségét, de miután azok még félig vannak Taitos nem viszi el őket, csak van annyi esze a harcosnak, hogy behozza őket.*
-Nos, akkor irány a kapu!
*Mondja Taitos, hisz dolga lenne, majd Leandana mellett battyogni kezd, ha pedig Waldran nem jön, csak odabiccent neki.*
-További jó étvágyat!
5207. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-18 10:21:46
Üzenet elküldve: 2015-06-18 10:21:46
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Taitos, Waldran//
*Lea bólint, igen általában fontos feladat, de legtöbbször inkább csak kellemes. Bár amikor az ilyen Brennus-féle soviniszta barmokkal kell harcolni akkor Lea leginkább egy lobotómiáért kiáltana, már ha tudná, hogy mi is az.
Aztán a fiatalember elmagyarázza neki, hogy mi is a felbolydulás tárgya és Lea ismét bólint, arca kicsit elréved. Látott álmában dolgokat, csak akkor még nem nagyon volt eszén, hogy értelmezni is tudja a homályos képeket, de most összeáll a dolog. Waldran szavaira elmosolyodik*
- Igaza van, mi északiak vagyunk ott születtünk, évekig ott harcoltunk. Itt túl nagy a meleg és túl nagy a nyugalom.
*egyet kell értsen Waldrannal, ez nem az ő közegük, egy jó portyán nem vettek részt évek óta - bár ki tudja, hogy mi történt, amíg Lea "aludt".*
- Nem, nem kell gyógyító, sőt ne is vegyen észre, mert egyből túlaggódja a dolgot.
*mosolyog egy sort, és természetesen nagyon hálás Chiarinak azért, hogy az elmúlt időszakban mindent megtett azért, hogy Lea életben maradjon.*
- Hol van Kagan? Lehet, hogy beszélnem kéne vele...
*Lea bólint, igen általában fontos feladat, de legtöbbször inkább csak kellemes. Bár amikor az ilyen Brennus-féle soviniszta barmokkal kell harcolni akkor Lea leginkább egy lobotómiáért kiáltana, már ha tudná, hogy mi is az.
Aztán a fiatalember elmagyarázza neki, hogy mi is a felbolydulás tárgya és Lea ismét bólint, arca kicsit elréved. Látott álmában dolgokat, csak akkor még nem nagyon volt eszén, hogy értelmezni is tudja a homályos képeket, de most összeáll a dolog. Waldran szavaira elmosolyodik*
- Igaza van, mi északiak vagyunk ott születtünk, évekig ott harcoltunk. Itt túl nagy a meleg és túl nagy a nyugalom.
*egyet kell értsen Waldrannal, ez nem az ő közegük, egy jó portyán nem vettek részt évek óta - bár ki tudja, hogy mi történt, amíg Lea "aludt".*
- Nem, nem kell gyógyító, sőt ne is vegyen észre, mert egyből túlaggódja a dolgot.
*mosolyog egy sort, és természetesen nagyon hálás Chiarinak azért, hogy az elmúlt időszakban mindent megtett azért, hogy Lea életben maradjon.*
- Hol van Kagan? Lehet, hogy beszélnem kéne vele...
5206. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-17 20:29:05
Üzenet elküldve: 2015-06-17 20:29:05
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nagygyűlés után - őrség szervezése - Karavánvigyázók eligazítása?//
* A gyűlés után ő összepakolta a saját dolgait, majd nekiindult a tábornak, falon kívül és belül egyaránt, hogy segítsen. Bármiben besegít, ha valahol erő híján vannak. Bár neki itt is egész jó volt, de nincs az utazás ellen sem. Ha menni kell, hát menni kell és most legalább együtt halad a törzzsel és nem marad le azért, mert valakire vigyáznia kell, vagy mert alaposan fejbe toszták. Mint legutóbb. A kis horpadás a feje búbján megdörgöli és azon filózik, hogy mi van még hátra. Úgy dönt végül, hogy visszatér a gyűlés helyszínére és megkeresi Gabrient, mert mos ő a közvetlen főnök. Hátha majd ő mond még valamit, miben kell segíteni. Vagy bármi más. *
A hozzászólás írója (Yarrod Wardmando) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.17 20:29:44
* A gyűlés után ő összepakolta a saját dolgait, majd nekiindult a tábornak, falon kívül és belül egyaránt, hogy segítsen. Bármiben besegít, ha valahol erő híján vannak. Bár neki itt is egész jó volt, de nincs az utazás ellen sem. Ha menni kell, hát menni kell és most legalább együtt halad a törzzsel és nem marad le azért, mert valakire vigyáznia kell, vagy mert alaposan fejbe toszták. Mint legutóbb. A kis horpadás a feje búbján megdörgöli és azon filózik, hogy mi van még hátra. Úgy dönt végül, hogy visszatér a gyűlés helyszínére és megkeresi Gabrient, mert mos ő a közvetlen főnök. Hátha majd ő mond még valamit, miben kell segíteni. Vagy bármi más. *
A hozzászólás írója (Yarrod Wardmando) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.17 20:29:44
5205. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-17 20:27:18
Üzenet elküldve: 2015-06-17 20:27:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Karavánvigyázók eligazítása (Eriel?)//
*Jó pont, hogy ezúttal egészen biztosan nem késik el, hiszen Gabrient a kapuban mellőzte el. A parancsnok éppen a felderítők vezérével tárgyal, talán éppen az őrséget szervezi, egyezteti.*
~Sok hibája van neki, de kétségtelenül hivatástudatos vezér.~
*Ezek mellett talán eltörpül majd az egyik legnagyobb hibája is, amit elkövetett: Hogy Khant tette meg kapitánynak.*
~Nem érdemel akkora bizalmat, mint amekkorát szentelsz neki. Majd rájössz!~
*Ha Ryrin-nak beleszólása lett volna, Moranshe-t javasolta volna. Kétségtelenül az egyik legalkalmasabb személy, s ezen nem változat az a tény sem, hogy egy férfiközpontú törzsben meg kellene küzdenie a tekintélyért.
De nem volt beleszólása, s így a "mi lett volna, ha" kezdetű mondatokat el is hessegeti a lovag.
Egyúttal el is dönti, hogy amennyiben Kagan a végzetes hiba miatt nekitámad Gabriennek, úgy nem engedi ledorgálni. Az a típusú lovag, aki hisz az embereiben, s talán éppen az vitte tévútra, hogy mindük közül Khan-nak kell a legtöbbet bizonyítania. Tiszta, egyszerű lélekre vall ez a döntés, még akkor is, ha rendkívül kockázatos.*
~Úgy is lóti-futi szerepben fog díszelegni a félszemű, hiszen a sereg létszáma nem indokolja egy alvezér kinevezését.~
*Mosolyodik el saját gondolatain, miközben megáll a gödör mellett. Ő a gyűlésre későn érkezett, s fogalma sincs, hogy miféle események zajlottak le előtte.
Ha még ott van Eriel, akkor halk szipogásra, vagy mocorgásra lesz figyelmes, így bepillant a Gödörbe.*
-Hé, te nem az a gyógyitalos lány vagy?
*Ha már nincs ott a lány, vagy beljebb merészkedett, akkor Ryrin nekitámaszkodik a falnak, hogy árnyékában megbújva várhassa meg Gabrient.*
*Jó pont, hogy ezúttal egészen biztosan nem késik el, hiszen Gabrient a kapuban mellőzte el. A parancsnok éppen a felderítők vezérével tárgyal, talán éppen az őrséget szervezi, egyezteti.*
~Sok hibája van neki, de kétségtelenül hivatástudatos vezér.~
*Ezek mellett talán eltörpül majd az egyik legnagyobb hibája is, amit elkövetett: Hogy Khant tette meg kapitánynak.*
~Nem érdemel akkora bizalmat, mint amekkorát szentelsz neki. Majd rájössz!~
*Ha Ryrin-nak beleszólása lett volna, Moranshe-t javasolta volna. Kétségtelenül az egyik legalkalmasabb személy, s ezen nem változat az a tény sem, hogy egy férfiközpontú törzsben meg kellene küzdenie a tekintélyért.
De nem volt beleszólása, s így a "mi lett volna, ha" kezdetű mondatokat el is hessegeti a lovag.
Egyúttal el is dönti, hogy amennyiben Kagan a végzetes hiba miatt nekitámad Gabriennek, úgy nem engedi ledorgálni. Az a típusú lovag, aki hisz az embereiben, s talán éppen az vitte tévútra, hogy mindük közül Khan-nak kell a legtöbbet bizonyítania. Tiszta, egyszerű lélekre vall ez a döntés, még akkor is, ha rendkívül kockázatos.*
~Úgy is lóti-futi szerepben fog díszelegni a félszemű, hiszen a sereg létszáma nem indokolja egy alvezér kinevezését.~
*Mosolyodik el saját gondolatain, miközben megáll a gödör mellett. Ő a gyűlésre későn érkezett, s fogalma sincs, hogy miféle események zajlottak le előtte.
Ha még ott van Eriel, akkor halk szipogásra, vagy mocorgásra lesz figyelmes, így bepillant a Gödörbe.*
-Hé, te nem az a gyógyitalos lány vagy?
*Ha már nincs ott a lány, vagy beljebb merészkedett, akkor Ryrin nekitámaszkodik a falnak, hogy árnyékában megbújva várhassa meg Gabrient.*
5204. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-17 19:09:59
Üzenet elküldve: 2015-06-17 19:09:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Nagygyűlés után, felkészülés folytatása-befejezése //
// Lia //
*Khant nem az érdekli, hogy ki és milyen formában vesz búcsút otthonától azért, hogy egy másikra cserélje. Őt jelen esetben a hatékonyság érdekli: az, hogy a mélyfilozófia ne váljon a teendők kárára. Felőle akár az egész menet alatt foglalkozhatnak a kövek teremtésmítoszával és csodás életükkel is (szigorúan persze őrségidőn kívül). A zöldszemű profán módon fogja ezt is elintézni, kétli, hogy egy gyorsan illanó pillanatnál tovább visszafordulna a nyeregből a vörös domb felé. „Ahol a szív, ott a haza” – kapóra jön Khannak, hogy éppen így viseltet e kapcsán, mert más egyebet úgysem tudna a listára biggyeszteni. Amit fontosnak tartott megőrizni mindabból, amit az otthonának hívhat, az magával viszi mindenüvé és elvenni tőle csak a halál fogja. Annak meg ilyen szempontból a módja teljesen mindegy, mert nem lesz folytatása ennek az életnek. Ezt mindig is furcsának találta Lanawinen. A mágia misztériumait kutatók hisznek a felsőbb erőben és azt tehetségük és szorgalmuk gyakorlásával részint uralmuk alá is tudják hajtani. De egy ők csak egy apró szeletét képviselik az Ismert Világ népességének, mi van azokkal a földtúró napszámosokkal, akiknek nem adatik meg, hogy megértésük essen a tudományokba? Harcot sem fognak soha látni, hacsak a helyi italmérésben kapott pofonokat annak nem számítják, vagy annak átélését, ahogyan hadviselő katonák feldúlják értékekért a falvaikat. Ők egyszerűen csak elfogadják, hogy az itteni siralomvölgy után nem vár rájuk valami más, amiért érdemes talpon maradni az utolsó percig? Érthetetlen a férfi számára.
Széthúz két zsákot majd leguggol, hogy az alattuk heverő ládához hozzáférhessen. Akad benne mindenféle kacat, ezeket tételesen felsorolja Liának, nem különb tempóban, mint amilyet járásakor is használ. De csakis azért, mert Lia ma már szóvá tette szaporaléptűségét.*
- Szerintem nincs olyan faj a civilizált világban, aki ne adott volna tovább utódainak valamilyen történetet az Ismeretlen Földekről. Azt is állítom, hogy ugyanazt a mesét három ember három különböző módon ismeri. Mi azon „szerencséseknek” ígérkezünk, akik utánajárhatnak a mendemondáknak. Az a böszme nagy koporsó megvolt már? - *Bök egy igen termetesre szabott ládára, amit egy közel férfiökölnyi lakat oltalmaz. Nem rémlik neki, hogy azt felnyitották volna már. De látott a közelben egy kalapácsot…
A parancsnok fenyegetésére csak vállat von és hangos-hosszan sóhajt egyet. Gabrien gyakran helyez kilátásba valamilyen fenyítést, ha úgy véli, hogy a banda elkezdene henyélni. Velejárója a beosztásának, másképp nem lehet eredményeket elérni. Ha külön kikérné mindenki véleményét akkor előrefelé egyet lépnének csak, míg visszafele kettőt. Nem mintha külön magyarázatra szorulna, hogy egy hadsereg nem az egyénről szól.*
- A módját és az idejét nem részleteztem, megtehetem álmában is, aztán Jane majd sikítva rohanhat ki hajnalban a sátorból mert egy fogatlan tulok mellett ébred. De ha esetleg fordítva sülne el a dolog vagy a főhajakend szíjat találna hasítani a hátamon, akkor azért legyen nálad olyan Micu Fénye vagy mi a rosseb. - *Sok pihenőt nem engedélyez sem magának, sem Liának, mert utólag sokkal bajosabb már elkészíteni a leltárt mint menet közben lett volna és Gabrien olyannyira szereti beosztottjai látványát, hogy bő két fertályórán belül újra szemügyre is venné őket.*
- Vállalnád, hogy megtanítasz rá? - *Ha a várakozás az volt, hogy ujjait ropogtatva és zavarodott kényszerben tör ki belőle a kérés, akkor a rókaarcú most újra cáfolhat. Természetes könnyedséggel jön szájára a szó. Nincsen szégyenérzete afölött, amit nem próbált igazán soha. Írni és olvasni pedig egészen idáig nem tartotta fontosnak megtanulni, így most még csak közelítő megérzése lehet, hogy menne-e egyáltalán folyékonyan vagy agyalágyult módjára betűt és számot egyaránt összekeverne?*
- Cserébe jó katona leszek és megvédem a te hátsód is egész úton. - *Közel sem fair az üzlet, hiszen ez egyébként is a dolgai közé fog tartozni, nade milyen alkudozó volna, ha ő maga rögtön felsrófolná az árat, hogy aztán képtelen legyen megfizetni a cserét?*
// Lia //
*Khant nem az érdekli, hogy ki és milyen formában vesz búcsút otthonától azért, hogy egy másikra cserélje. Őt jelen esetben a hatékonyság érdekli: az, hogy a mélyfilozófia ne váljon a teendők kárára. Felőle akár az egész menet alatt foglalkozhatnak a kövek teremtésmítoszával és csodás életükkel is (szigorúan persze őrségidőn kívül). A zöldszemű profán módon fogja ezt is elintézni, kétli, hogy egy gyorsan illanó pillanatnál tovább visszafordulna a nyeregből a vörös domb felé. „Ahol a szív, ott a haza” – kapóra jön Khannak, hogy éppen így viseltet e kapcsán, mert más egyebet úgysem tudna a listára biggyeszteni. Amit fontosnak tartott megőrizni mindabból, amit az otthonának hívhat, az magával viszi mindenüvé és elvenni tőle csak a halál fogja. Annak meg ilyen szempontból a módja teljesen mindegy, mert nem lesz folytatása ennek az életnek. Ezt mindig is furcsának találta Lanawinen. A mágia misztériumait kutatók hisznek a felsőbb erőben és azt tehetségük és szorgalmuk gyakorlásával részint uralmuk alá is tudják hajtani. De egy ők csak egy apró szeletét képviselik az Ismert Világ népességének, mi van azokkal a földtúró napszámosokkal, akiknek nem adatik meg, hogy megértésük essen a tudományokba? Harcot sem fognak soha látni, hacsak a helyi italmérésben kapott pofonokat annak nem számítják, vagy annak átélését, ahogyan hadviselő katonák feldúlják értékekért a falvaikat. Ők egyszerűen csak elfogadják, hogy az itteni siralomvölgy után nem vár rájuk valami más, amiért érdemes talpon maradni az utolsó percig? Érthetetlen a férfi számára.
Széthúz két zsákot majd leguggol, hogy az alattuk heverő ládához hozzáférhessen. Akad benne mindenféle kacat, ezeket tételesen felsorolja Liának, nem különb tempóban, mint amilyet járásakor is használ. De csakis azért, mert Lia ma már szóvá tette szaporaléptűségét.*
- Szerintem nincs olyan faj a civilizált világban, aki ne adott volna tovább utódainak valamilyen történetet az Ismeretlen Földekről. Azt is állítom, hogy ugyanazt a mesét három ember három különböző módon ismeri. Mi azon „szerencséseknek” ígérkezünk, akik utánajárhatnak a mendemondáknak. Az a böszme nagy koporsó megvolt már? - *Bök egy igen termetesre szabott ládára, amit egy közel férfiökölnyi lakat oltalmaz. Nem rémlik neki, hogy azt felnyitották volna már. De látott a közelben egy kalapácsot…
A parancsnok fenyegetésére csak vállat von és hangos-hosszan sóhajt egyet. Gabrien gyakran helyez kilátásba valamilyen fenyítést, ha úgy véli, hogy a banda elkezdene henyélni. Velejárója a beosztásának, másképp nem lehet eredményeket elérni. Ha külön kikérné mindenki véleményét akkor előrefelé egyet lépnének csak, míg visszafele kettőt. Nem mintha külön magyarázatra szorulna, hogy egy hadsereg nem az egyénről szól.*
- A módját és az idejét nem részleteztem, megtehetem álmában is, aztán Jane majd sikítva rohanhat ki hajnalban a sátorból mert egy fogatlan tulok mellett ébred. De ha esetleg fordítva sülne el a dolog vagy a főhajakend szíjat találna hasítani a hátamon, akkor azért legyen nálad olyan Micu Fénye vagy mi a rosseb. - *Sok pihenőt nem engedélyez sem magának, sem Liának, mert utólag sokkal bajosabb már elkészíteni a leltárt mint menet közben lett volna és Gabrien olyannyira szereti beosztottjai látványát, hogy bő két fertályórán belül újra szemügyre is venné őket.*
- Vállalnád, hogy megtanítasz rá? - *Ha a várakozás az volt, hogy ujjait ropogtatva és zavarodott kényszerben tör ki belőle a kérés, akkor a rókaarcú most újra cáfolhat. Természetes könnyedséggel jön szájára a szó. Nincsen szégyenérzete afölött, amit nem próbált igazán soha. Írni és olvasni pedig egészen idáig nem tartotta fontosnak megtanulni, így most még csak közelítő megérzése lehet, hogy menne-e egyáltalán folyékonyan vagy agyalágyult módjára betűt és számot egyaránt összekeverne?*
- Cserébe jó katona leszek és megvédem a te hátsód is egész úton. - *Közel sem fair az üzlet, hiszen ez egyébként is a dolgai közé fog tartozni, nade milyen alkudozó volna, ha ő maga rögtön felsrófolná az árat, hogy aztán képtelen legyen megfizetni a cserét?*
5203. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-17 16:48:07
Üzenet elküldve: 2015-06-17 16:48:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Szörnyes sátor//
*Márpedig az első küldetést sikeresen teljesítette, és így büszkén nyújthatja át az eredményét. Aztán nekilátnak a tervezésnek.*
- Hmm, jószágokat mindig kethecben szállítanak, biztos az a jobb.
*Na meg valahogy felötlik benne, hogy egy láncon vagy kötélen simán megfojthatná magát egy állat.*
- Mmm-hmm. Ugyan, dhrága, dehogy szahtam be. *Hazudja őszintén, bár tény, hogy nem érez nem oda való melegséget gatyatájékon, csak legföljebb a kánikulával járó beizzadt alsót. Ennek ellenére nincs meggyőződve, és a kihívásos mondatra is csak egy fél szemöldökfelhúzással válaszol, melynek jelentése pont az, ami földhözragadt, szelektív felfogásának alappillére: „Csak, ha látom”. Ám erre nem is kell sokat várnia, pár szóval, ami vélhetően nem káromkodás, a lány tényleg engedelmességre bírja az állatot. Legalábbis pár másodpercre.*
- Lenyűgöző! *Egyrészről mégiscsak varázslatra gyanakszik, más részről viszont ugyan nem altatta el aggodalmát teljesen, ám ha a lánynak kell velük foglalkoznia, és nem neki, akkor az ő izzadt barihátsója bizony be van biztosítva, legalább annyival, hogy lesz ideje jól elfutni, vagy számszeríjat felhúzni, ha sikolyokat hall. Mindenesetre reméli, hogy a lány magabiztossága nem alaptalan. Aztán a művésznő összegzi, hogy mire van szüksége, amire rábólint:*
- Máhis intézkedem.
//ismét Lia, és Khan//
*És el is indul ki a sátorból. Odakint körbenéz, hogy most hol is kéne keresnie az adott tárgyat. Egyrészről eszébe jut egy varázslatos hely, ahol bármi, amit az ember (és egyéb) fia (vagy lánya, vagy egyéb) keres, csodálatos módon ott megtalálható, és ez a hely a raktár. Aztán viszont meglátja Khant, aki éppen a szekereken pakolászik. Ha valaki interakcióba kerülhetett az erőd fennálló készleteinek egy részével az utóbbi órákban, ha csak egy lendületes odébb rakás erejéig is, az ő lesz, úgy tűnik. Megindul felé, és út közben meglátja Liát is, aki az árnyékban ülve irkál. ~Véghre, egy lejegyzett leltározás!~ Ha valamikor, hát a raktár végső kipakolásakor a leginkább folyamatba iktatható egy ilyen, s bár Lia ezt nem tudhatja, de emberéleteket menthet meg azzal a listával. Arról persze fogalma sincs, hogy ők most a teljes készletet veszik számításba, vagy csak annak valamilyen ismérv szerinti csoportját. Na de azért odamegy hozzájuk, és megszólítja őket:*
- Hmm, jó munkát! Máhr ha van olyan. Hmm, nem találkoztatok véletlenül egy kethreccel, vagy báhrmivel, ami ahhoz fogható? Láda, vagy hekesz. Csak nyitható legyen. Hmm, ja, és kellene majd hozzá könnyen eléhető hely is a szekéhren. *Ez utóbbiban akár segédkezik is, hogy megtisztítsák a rakfelület egy részét. Erről eszébe jut, hogy nincsen állatoknak külön felavatott szekér? Hallotta, hogy vannak itt kecskék is például, bár szerencsére sosem volt dolga velük. Bár nem lenne szerencsés közéjük zárni egy medgolyt, de mivel Baulból mindenképp egységrakományt kell képezni, meg lehetne oldani a többi állattól való elszigetelést. Persze a jószágok közti ellentétből fakadó feszültséget ez még mindig nem enyhítené, de ilyesmi Wandarnak nem jutna eszébe. Na meg az is lehet, hogy az állatokat nem is akarják vinni. Meg ha viszik is, azt általában az utolsó öt percben ajánlott felterelni. Izé, tehát kalitka a madármacinak. És talán senki (még Wandar sem) tud a zsebében sunyiban, és némán hallgatózó kavicsról.*
*Márpedig az első küldetést sikeresen teljesítette, és így büszkén nyújthatja át az eredményét. Aztán nekilátnak a tervezésnek.*
- Hmm, jószágokat mindig kethecben szállítanak, biztos az a jobb.
*Na meg valahogy felötlik benne, hogy egy láncon vagy kötélen simán megfojthatná magát egy állat.*
- Mmm-hmm. Ugyan, dhrága, dehogy szahtam be. *Hazudja őszintén, bár tény, hogy nem érez nem oda való melegséget gatyatájékon, csak legföljebb a kánikulával járó beizzadt alsót. Ennek ellenére nincs meggyőződve, és a kihívásos mondatra is csak egy fél szemöldökfelhúzással válaszol, melynek jelentése pont az, ami földhözragadt, szelektív felfogásának alappillére: „Csak, ha látom”. Ám erre nem is kell sokat várnia, pár szóval, ami vélhetően nem káromkodás, a lány tényleg engedelmességre bírja az állatot. Legalábbis pár másodpercre.*
- Lenyűgöző! *Egyrészről mégiscsak varázslatra gyanakszik, más részről viszont ugyan nem altatta el aggodalmát teljesen, ám ha a lánynak kell velük foglalkoznia, és nem neki, akkor az ő izzadt barihátsója bizony be van biztosítva, legalább annyival, hogy lesz ideje jól elfutni, vagy számszeríjat felhúzni, ha sikolyokat hall. Mindenesetre reméli, hogy a lány magabiztossága nem alaptalan. Aztán a művésznő összegzi, hogy mire van szüksége, amire rábólint:*
- Máhis intézkedem.
//ismét Lia, és Khan//
*És el is indul ki a sátorból. Odakint körbenéz, hogy most hol is kéne keresnie az adott tárgyat. Egyrészről eszébe jut egy varázslatos hely, ahol bármi, amit az ember (és egyéb) fia (vagy lánya, vagy egyéb) keres, csodálatos módon ott megtalálható, és ez a hely a raktár. Aztán viszont meglátja Khant, aki éppen a szekereken pakolászik. Ha valaki interakcióba kerülhetett az erőd fennálló készleteinek egy részével az utóbbi órákban, ha csak egy lendületes odébb rakás erejéig is, az ő lesz, úgy tűnik. Megindul felé, és út közben meglátja Liát is, aki az árnyékban ülve irkál. ~Véghre, egy lejegyzett leltározás!~ Ha valamikor, hát a raktár végső kipakolásakor a leginkább folyamatba iktatható egy ilyen, s bár Lia ezt nem tudhatja, de emberéleteket menthet meg azzal a listával. Arról persze fogalma sincs, hogy ők most a teljes készletet veszik számításba, vagy csak annak valamilyen ismérv szerinti csoportját. Na de azért odamegy hozzájuk, és megszólítja őket:*
- Hmm, jó munkát! Máhr ha van olyan. Hmm, nem találkoztatok véletlenül egy kethreccel, vagy báhrmivel, ami ahhoz fogható? Láda, vagy hekesz. Csak nyitható legyen. Hmm, ja, és kellene majd hozzá könnyen eléhető hely is a szekéhren. *Ez utóbbiban akár segédkezik is, hogy megtisztítsák a rakfelület egy részét. Erről eszébe jut, hogy nincsen állatoknak külön felavatott szekér? Hallotta, hogy vannak itt kecskék is például, bár szerencsére sosem volt dolga velük. Bár nem lenne szerencsés közéjük zárni egy medgolyt, de mivel Baulból mindenképp egységrakományt kell képezni, meg lehetne oldani a többi állattól való elszigetelést. Persze a jószágok közti ellentétből fakadó feszültséget ez még mindig nem enyhítené, de ilyesmi Wandarnak nem jutna eszébe. Na meg az is lehet, hogy az állatokat nem is akarják vinni. Meg ha viszik is, azt általában az utolsó öt percben ajánlott felterelni. Izé, tehát kalitka a madármacinak. És talán senki (még Wandar sem) tud a zsebében sunyiban, és némán hallgatózó kavicsról.*
5202. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-17 14:11:01
Üzenet elküldve: 2015-06-17 14:11:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Nagygyűlés után, a felkészülés befejezése//
//Khan, Gabrien, Iluq, Wandar//
*Lia látja, hogy Khan nem igazán lelkesedik sem Iluq szörnyecskéjéért, akiről ő mellesleg még mindig nem tudja miféle lény is lehet valójában, mert sosem hallott még ilyesmiről, nem hogy látott volna egyet is akár, sem Wandar köveiért.
Bár Lia a köveket már ismeri valamelyest, ép eleget vándorolt ehhez, sőt még azt is megérti, hogy vannak emberek-népek-lények, akik a kövekben szellemeket éreznek és valósággal megszemélyesítik őket, mágikus erővel ruházva fel azokat.
Így Wandart se nézte bolondnak, csak egy kicsit talán babonásnak, illetve inkább magányosnak. A lány úgy véli, jót fog tenni neki, hogy segíthet Iluqnak a készülődésben.*
~Talán mindekettejüknek jobb lesz így. Ketten készülődni jobb, mint egyedül.~
*Végül bocsánatkérő mosolyt vetve a hátramaradó párosra Khan nyomába szegődik.*
~Hosszútávfutónak képzel engem ez a fickó?~
*Bár Lia magában morog a delelő nyári nap alatt rákényszerített kocogás miatt, azért nem marad le a kapitánytól, de ők még mindig semmi kis lassú járatúak a förgetegként elviharzó Gabrienhez képest.*
- Az Ismeretlen Földeken is túl *mondja halkan, kicsit elrévedve*, nekem azt mondták, amikor kicsi voltam, hogy arra van a mesék birodalma, ahol ezer és ezer éve nem járt karaván. Persze lehet, hogy az ezer évekkel túloztak. De kislánynak sok legendát hallottam arról a vidékről.
~És mindig azt hittem az ott a csodák birodalma, ahol minden jóra fordul végül. De sose gondoltam, hogy egyszer talán láthatom. Én, magam.~
- Szóval megkapja. Akkor legalább a hátad épp marad *ugratja a szemkötős lovagot, mert nem kétli, a hósörényű nem csak üres fenyegetőzésként jártatta a száját. Aztán elmosolyodik a lány, ahogy meghallja Khan további szavait.* Ó, szóval kiverted volna pár fogát. Mondtam már, hogy foggyógyítást is vállalok? Igaz a lehetőségek ott elég végesek. *Lia vigyáz, hogy ne nevesse el magát.
Igazság szerint nem hiszi, hogy Gabrien csak úgy tűrt volna, és a maga részéről örül, hogy nem mentek ölre, a parancsnok, meg a helyettese, mert bár látványos küzdelem lehetett volna, de aztán ő ápolhatta volna mind a kettőt. És most igazán nem hiányzik, hogy két vezető pozícióban lévő lovag is kidőljön a sorból.*
~Jobb ez így. De amennyire látom, ők ketten bizony valóban barátok.~
*Mikor Khan a kezébe nyomja az íróeszközöket és a pergament, igazít egyet az iszákján, hogy az ne legyen útban, majd újra a férfi nyomába szegődik.*
~Lista, szép átlátható lista.~
*Lia megszemléli a penna hegyét és úgy dönt menni fog, képes lesz megfelelően gyöngy betűkkel írni.
Keres egy árnyasabb helyet, ami közel van, csak három-négy lépésnyire az egyik szekér mellett, de ahol útban sincs, letelepszik, igen, a porba, ha egyszer nincs más, törökülésbe ül, ölébe húzza az iszákját, arra teszi az írótáblát, maga mellé a tintatartót, hogy azért rá ne boruljon, majd felnéz.
Aztán csak néz, meg néz, a lovagra, aki rendesen nekivetkőzött.*
~Hmm.~
*Aztán pislog. Kettőt.*
~Végtére is meleg van, ő meg újrarakhatja a holmit. Aj, ha nem egy kereskedő szervezi és pakolja fel a karavánt! Na de mindegy.~
*Lia megállja és nem tesz megjegyzést, az nem segítene, végtére is azért vannak itt, hogy valahogy javítsanak a kaotikus helyzeten. De a férfi végül helyette is kimondja a megfelelő szavakat.
Lia figyel és ír, és persze látja, hogy a férfi elmosolyodik, amit viszonoz is.
Haladnak, és a lista gyarapodik, mikor a kapitány nem várt kérdést tesz fel neki.
Lia nem buta, nem is naiv, és a nap történései után, főleg, hogy most ő körmöl, és nem Khan, miközben érces hangon hajt valami közbakát, aki pakol... Nos Liának nem kell sok, hogy rájöjjön, nem egy hatéves lurkó miatt kérdi a szemkötős lovag, hogy tanított-e már.*
- Igazság szerint még nem kért meg rá soha senki *vallja be.* De a gyógynövényekről már tanítottam másokat, és Ryrint is fogom az úton a harctéri első segítségre. Így hát azt gondolom, ha lenne olyan valaki, aki szeretné, hogy betűvetésre tanítsam, akkor nem lenne gond. Idő valahogy csak kerülne rá, ha máskor nem akkor a pihenők alkalmával.
*Lia kedves mosollyal néz a férfira.*
~Ha szeretnéd, ha te magad tanulnál, csak szólj!~
//Khan, Gabrien, Iluq, Wandar//
*Lia látja, hogy Khan nem igazán lelkesedik sem Iluq szörnyecskéjéért, akiről ő mellesleg még mindig nem tudja miféle lény is lehet valójában, mert sosem hallott még ilyesmiről, nem hogy látott volna egyet is akár, sem Wandar köveiért.
Bár Lia a köveket már ismeri valamelyest, ép eleget vándorolt ehhez, sőt még azt is megérti, hogy vannak emberek-népek-lények, akik a kövekben szellemeket éreznek és valósággal megszemélyesítik őket, mágikus erővel ruházva fel azokat.
Így Wandart se nézte bolondnak, csak egy kicsit talán babonásnak, illetve inkább magányosnak. A lány úgy véli, jót fog tenni neki, hogy segíthet Iluqnak a készülődésben.*
~Talán mindekettejüknek jobb lesz így. Ketten készülődni jobb, mint egyedül.~
*Végül bocsánatkérő mosolyt vetve a hátramaradó párosra Khan nyomába szegődik.*
~Hosszútávfutónak képzel engem ez a fickó?~
*Bár Lia magában morog a delelő nyári nap alatt rákényszerített kocogás miatt, azért nem marad le a kapitánytól, de ők még mindig semmi kis lassú járatúak a förgetegként elviharzó Gabrienhez képest.*
- Az Ismeretlen Földeken is túl *mondja halkan, kicsit elrévedve*, nekem azt mondták, amikor kicsi voltam, hogy arra van a mesék birodalma, ahol ezer és ezer éve nem járt karaván. Persze lehet, hogy az ezer évekkel túloztak. De kislánynak sok legendát hallottam arról a vidékről.
~És mindig azt hittem az ott a csodák birodalma, ahol minden jóra fordul végül. De sose gondoltam, hogy egyszer talán láthatom. Én, magam.~
- Szóval megkapja. Akkor legalább a hátad épp marad *ugratja a szemkötős lovagot, mert nem kétli, a hósörényű nem csak üres fenyegetőzésként jártatta a száját. Aztán elmosolyodik a lány, ahogy meghallja Khan további szavait.* Ó, szóval kiverted volna pár fogát. Mondtam már, hogy foggyógyítást is vállalok? Igaz a lehetőségek ott elég végesek. *Lia vigyáz, hogy ne nevesse el magát.
Igazság szerint nem hiszi, hogy Gabrien csak úgy tűrt volna, és a maga részéről örül, hogy nem mentek ölre, a parancsnok, meg a helyettese, mert bár látványos küzdelem lehetett volna, de aztán ő ápolhatta volna mind a kettőt. És most igazán nem hiányzik, hogy két vezető pozícióban lévő lovag is kidőljön a sorból.*
~Jobb ez így. De amennyire látom, ők ketten bizony valóban barátok.~
*Mikor Khan a kezébe nyomja az íróeszközöket és a pergament, igazít egyet az iszákján, hogy az ne legyen útban, majd újra a férfi nyomába szegődik.*
~Lista, szép átlátható lista.~
*Lia megszemléli a penna hegyét és úgy dönt menni fog, képes lesz megfelelően gyöngy betűkkel írni.
Keres egy árnyasabb helyet, ami közel van, csak három-négy lépésnyire az egyik szekér mellett, de ahol útban sincs, letelepszik, igen, a porba, ha egyszer nincs más, törökülésbe ül, ölébe húzza az iszákját, arra teszi az írótáblát, maga mellé a tintatartót, hogy azért rá ne boruljon, majd felnéz.
Aztán csak néz, meg néz, a lovagra, aki rendesen nekivetkőzött.*
~Hmm.~
*Aztán pislog. Kettőt.*
~Végtére is meleg van, ő meg újrarakhatja a holmit. Aj, ha nem egy kereskedő szervezi és pakolja fel a karavánt! Na de mindegy.~
*Lia megállja és nem tesz megjegyzést, az nem segítene, végtére is azért vannak itt, hogy valahogy javítsanak a kaotikus helyzeten. De a férfi végül helyette is kimondja a megfelelő szavakat.
Lia figyel és ír, és persze látja, hogy a férfi elmosolyodik, amit viszonoz is.
Haladnak, és a lista gyarapodik, mikor a kapitány nem várt kérdést tesz fel neki.
Lia nem buta, nem is naiv, és a nap történései után, főleg, hogy most ő körmöl, és nem Khan, miközben érces hangon hajt valami közbakát, aki pakol... Nos Liának nem kell sok, hogy rájöjjön, nem egy hatéves lurkó miatt kérdi a szemkötős lovag, hogy tanított-e már.*
- Igazság szerint még nem kért meg rá soha senki *vallja be.* De a gyógynövényekről már tanítottam másokat, és Ryrint is fogom az úton a harctéri első segítségre. Így hát azt gondolom, ha lenne olyan valaki, aki szeretné, hogy betűvetésre tanítsam, akkor nem lenne gond. Idő valahogy csak kerülne rá, ha máskor nem akkor a pihenők alkalmával.
*Lia kedves mosollyal néz a férfira.*
~Ha szeretnéd, ha te magad tanulnál, csak szólj!~
5201. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2015-06-17 08:33:24
Üzenet elküldve: 2015-06-17 08:33:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Szörnyes sátor//
*Wandar úrfinak nem kell félnie, nem csak egy feladata lesz, mert ha egyszer Iluq rákap a segítségre, akkor nem szégyenlősködik. Férfinak való munka is ki fog járni neki. *
-Megvan? Nagyszerű! *S nyújtja a kezét, hogy a férfi tegye bele a belevalót. Aztán birtokában a tállal kuporog a kis szaros előtt.*
-Jó, akkor… *kezd bele a parancsosztogatásba, de láthatólag körbe kell néznie, mielőtt bármit is tudna mondani* tehát holnap indulunk, akkor mit gondolsz? *Fordul felé hirtelen.* Rácsos ládába zárjuk őket, vagy elég lesz a béklyó?
*Morfondírozik, mindenképpen a ládát találja megfelelőnek, nem akarja, hogy ne legyen lábuk a szörnyeknek, mire odaérnek… hova is? Tehát, nem szeretné, ha feltörné a vaslánc és a bőr, s kihúzná a zötyögés a helyéről a végtagokat.*
-Hmm? *Tekint fel, miközben elkezdi kezével pakolni a kisebb dögbe az eledelt, úgy hogy másik kezével szétfeszíti annak csőrét, ahogy Jane említette.* Ja, igen én gondoznom őket. *Ránéz és felhúzza az egyik szemöldökét, majd elmosolyodik.*
-Mivan? Nem kell beszarni! Ha a wargokkal elbántam, akkor ezekkel is, tudod… a wargok iszonyat makacs, akaratos dögök.
*Mosolyodik el ismét, majd Baulra tekint, aki erőseket csíp a neki adott húsból.*
-Ugye éhes? Ha azt mondanám neki, hagyja abba, elhiszed, hogy abba hagyná az evést? *De nem várja meg a férfi válaszát. Csettint egyet az ujjaival, hogy felhívja Baul figyelmét és az állat fel is figyel rá. Közel ötven év gyakorlás az, nem elhanyagolható.* Reidaa Baul… Sss! *Mondja ki az idegen vezényszavakat, egy határozott kézmozdulattal és még ő is meglepődik, ahogy az állat elejti az ételt és hátrál tőle. Nem tart sokáig a mutatvány, mert szinte azonnal ismét rákap, de Iluq nem csalódik, ha összeszoknak és elkezdenek ténylegesen gyakorolni, akkor a puszta tekintetével is tudja majd inteni feladatok elvégzésére.*
-Nem rossz… *S azzal vissza is tér a másik etetéséhez.* Tehát, akkor nem ártana néhány ketrec, vagy láda, olyan, amiben nem kell félnie, elég csak az egyiknek, a másikat viszem magamon. De legyen neki valami ajtaja, hogy sűrűn ki tudjam hozni, erősödnie kell, és azt akarom, annyit sétáljon, amennyit bír, s csak a legvégső esetben kelljen betenni. Kell egy batár, legalábbis egy hely a kordén, lehetőleg jól hozzáférhető helyen. Ja, a lábam még nem a régi, így nehezen tudok ugrálni.
*Ömlik belőle a szó, de hamarosan lehalkul és megáll, majd csak egy pár szót fűz a hozzá.*
-El tudod intézni? *S rápillant, miután a kicsi az összes halpépet benyelte.*
*Wandar úrfinak nem kell félnie, nem csak egy feladata lesz, mert ha egyszer Iluq rákap a segítségre, akkor nem szégyenlősködik. Férfinak való munka is ki fog járni neki. *
-Megvan? Nagyszerű! *S nyújtja a kezét, hogy a férfi tegye bele a belevalót. Aztán birtokában a tállal kuporog a kis szaros előtt.*
-Jó, akkor… *kezd bele a parancsosztogatásba, de láthatólag körbe kell néznie, mielőtt bármit is tudna mondani* tehát holnap indulunk, akkor mit gondolsz? *Fordul felé hirtelen.* Rácsos ládába zárjuk őket, vagy elég lesz a béklyó?
*Morfondírozik, mindenképpen a ládát találja megfelelőnek, nem akarja, hogy ne legyen lábuk a szörnyeknek, mire odaérnek… hova is? Tehát, nem szeretné, ha feltörné a vaslánc és a bőr, s kihúzná a zötyögés a helyéről a végtagokat.*
-Hmm? *Tekint fel, miközben elkezdi kezével pakolni a kisebb dögbe az eledelt, úgy hogy másik kezével szétfeszíti annak csőrét, ahogy Jane említette.* Ja, igen én gondoznom őket. *Ránéz és felhúzza az egyik szemöldökét, majd elmosolyodik.*
-Mivan? Nem kell beszarni! Ha a wargokkal elbántam, akkor ezekkel is, tudod… a wargok iszonyat makacs, akaratos dögök.
*Mosolyodik el ismét, majd Baulra tekint, aki erőseket csíp a neki adott húsból.*
-Ugye éhes? Ha azt mondanám neki, hagyja abba, elhiszed, hogy abba hagyná az evést? *De nem várja meg a férfi válaszát. Csettint egyet az ujjaival, hogy felhívja Baul figyelmét és az állat fel is figyel rá. Közel ötven év gyakorlás az, nem elhanyagolható.* Reidaa Baul… Sss! *Mondja ki az idegen vezényszavakat, egy határozott kézmozdulattal és még ő is meglepődik, ahogy az állat elejti az ételt és hátrál tőle. Nem tart sokáig a mutatvány, mert szinte azonnal ismét rákap, de Iluq nem csalódik, ha összeszoknak és elkezdenek ténylegesen gyakorolni, akkor a puszta tekintetével is tudja majd inteni feladatok elvégzésére.*
-Nem rossz… *S azzal vissza is tér a másik etetéséhez.* Tehát, akkor nem ártana néhány ketrec, vagy láda, olyan, amiben nem kell félnie, elég csak az egyiknek, a másikat viszem magamon. De legyen neki valami ajtaja, hogy sűrűn ki tudjam hozni, erősödnie kell, és azt akarom, annyit sétáljon, amennyit bír, s csak a legvégső esetben kelljen betenni. Kell egy batár, legalábbis egy hely a kordén, lehetőleg jól hozzáférhető helyen. Ja, a lábam még nem a régi, így nehezen tudok ugrálni.
*Ömlik belőle a szó, de hamarosan lehalkul és megáll, majd csak egy pár szót fűz a hozzá.*
-El tudod intézni? *S rápillant, miután a kicsi az összes halpépet benyelte.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10124-10143