// Thargodar erődépítés //
- Rendben. * Többet nem tud mondani, el fogadja, és rövidre zárja zengő hangján a meghallgatását, ellenvetést nem tehetne, csupán azt érteti meg, hogy elfogadja. Ahogy megy körbe vissza a helyére, a remek húsához, észreveszi, mennyi hamu van már a tűz "alatt" rendesen égették a környező erdőt, és fogják is, az év egy negyedébe, no persze főzni mindig, de az a mennyiség elenyészik, ahhoz tábortűz átmérőhöz, amely az elmúlt napokban volt fellelhető a sátrak közepén. Valószínű hogy évenként, fog az erdő két, - három métert, "hátrálni" mivel ki akarna a közepéről irtani valamit? Ez stratégiai szempontból is remek, hamarabb megláthatják az ellenséget, és figyelhetnek az esetleges " kémekre " valamint a vendégeket is könnyű kiszúrni. Az íjászaik pedig, vannak olyan remekek hogy akár száz lépésről is kilőjék egy ember szemét, vagy vadkanét, de ott a szög sem mindegy, bár nem ért az íjászathoz, ezért magában tartja gondolatát, egy hümmögéssel elhessegeti a gondolatot, és a leülés közben hallatja, mintha "megfáradt" tagjainak a nyújtóztatása, dobná fel annyira, hogy hangot adjon érzésének, miszerint megérdemli a pihenést, a húsa finom meleg még mindig, de a külső réteg, még mindig ott van egyik oldalán, de ez enyhén meg van égve. Épp ezért, simán leszedi, letörgeli ezeket a részeket és bedobja a tűzbe, kutya híján. * ~ Tényleg, itt nincs egy kutya sem! Hogy tudtak eddig élni nélkülük? hűséges társ, és olyan mint a disznó, remek takarító. Csak ezt nem esszük meg. Normális esetben. ~ * Körbenéz még egyszer, hátha csak eddig neki kerülte volna el figyelmét ez a furcsaság. De nem lát himbálódzó, égbe meredő, foltos koszos gerincnyúlványokat, épp ezért visszafordul, és elmélkedés helyett, végre belekezd, az első, - de feltehetőleg nem utolsó, - nyársonsültjébe, A hús teljesen át van pirulva, remek vörös színe van és az inak is puhák benne, enyhén rágósak, ugyan de remek fogai vannak, kivétel a jobb oldaliak közül az egyik, mely tövig el van rohadva, fájdalmat ugyan nem érez benne és vele, épp ezért nem is zavarja. ahogy aprózódik szájában az élelem, és keveri nyálával érződik a finom fűszerek bukéja, és a keveredésük tökéletessége. Ezek a nők nagyon tudnak főzni, nagyon rég evett ilyen jókat, mint itt a táborba, meg tudná szokni. És reméljük meg is fogja. *