//Leandana és Ónix//
*Tény és való, akkora káosz van még mindig, mint ide Lihanech. Kész csoda, hogy vannak dolgok, melyek megközelítően gördülékenyen mennek. Visszateszi a vödröt a kút mellé, s mikor Leandana helyt foglal a káváján, Ethea egy-két lépésnyire a Szellemjárótól áll meg, ha nem is feszes vigyázzban, de azért elég fegyelmezetten. Tekintete végig méri a másik nőt, hiszen az ő figyelmét sem kerülheti el, hogy amaz végre kezd a régi fényében tündökölni.*
-Valahová az ösvény közelébe. Még én sem voltam náluk.
*Nem merte konkrétan azt mondani, hogy fogalmam nincs, nem tudom. Pedig így van, tényleg nem tudja. Valószínűleg azonban azért nem, mert tényleg nem járt még náluk.
Aztán csak némán hallgatja végig Leandana "kifakadását" arról, hogy ő maga mennyire nincs tisztában a jelenlegi helyzettel. Ehhez képest az a tény, hogy Ethea nem tudja pontosan hol is laknak a Szilánkok, apróságnak tűnik.
Valahol ezen a ponton áll meg mellettük a mélységi, és Etheában benn szorul a levegő, pedig már éppen belefogott volna a válaszba. Ám épp csak annyi időre blokkol le, hogy Ónix elmondhassa a magáét. Az őrlány közben nem mozdul, mintha csak belefagyott volna az időbe. Majd mikor a kormos elhallgat, onnan folytatja, ahol abba hagyta, vagyis elkezdi mondani a válaszát Leandanának, mintha Ónix ott sem lenne. Olyan mértékben csinálja ezt, hogy mind a testtartása, mint tekintete sugározza a mélységi felé, semmibe veszi.*
-Dharren tényleg elment a Vashegyről Szellemjáró. Fontos felderíteni valója akadt. Olykor visszatér pár órára, elmondja mit tapasztalt, és már is tovább indul. Most Aletai az őrparancsnok, mert Harath sincs idehaza. Ő meg a többiek után indult. Waldran Thargodar, Akheel, Syoud, mind elmentek valamerre. Úgy vélem, Harath őket akarja összeszedni. De mint kérted, a hóolvadástól mesélek neked.
*Vesz egy nagy levegőt, és még véletlenül sem pillant Ónix irányába. Bár kívülről nem látszik, de belül nagyon is zavarja a másik jelenléte.*
-A tavasz elég hamar elérkezett. Sok különös dolog nem is történt.Jöttek új jelentkezők, lovagok, harcosok, törpék, mindenféle fajúak. Az élet rendezett mederben folyt. Volt néhány felderítés a környéken, de semmi komoly vész nem kerülgetett bennünket. Meg ellátogattunk a Kikötőbe is. Felmérni az erősségét. Kagan túl erősnek találta akkor. Hát, szerintem most még erősebb. De nem is ez a lényeg. Még a Kikötői kirándulásunk előtt Kagan, és Isurii úrnő valamin összevitáztak, és az úrnő egymaga nekivágott a világnak. Úgy tudom, a Karavánpihenőben volt mágiát tanulni. Aztán jött a városi nyári fesztivál, amire elmentünk, és ott találkoztunk újra Isurii úrnővel. Onnan hozta magával Taitos. Hanem hogy miután visszajöttünk onnan, kezdődtek a furcsaságok. Kagan vezér úgy érezte a Vashegy még sem az igazi Amon Ruadh, s parancsot adott a táborbontásra, hogy északra vándoroljunk a törzzsel. Ami utána történt, azt már jó részt magad is láthattad. Kagan felgyújtotta az erődöt, s elrohant a táborból, hátra hagyva mindenkit. Úgy tűnt, eszét vesztette valamitől, ami bent történt az égő erődben. Valami szellemekről kiáltozott. Néhányan utána mentek, néhány meg úgy mentek el, mint patkányok a süllyedő hajóról. Mi maradtunk, és Isurii úrnő fogta össze a társaságot. Aztán, Kagan visszatért, és talán lélekben erősebb, mint valaha. Most meg újjáépítteti Thargarodot kőből. Uralkodónak született úgy vélem.
*Talán némileg kihallható a hangjából valamivel több érzelem, mint az egyszerű tisztelet. Tény, hogy Ethea csodálja Kagant.
Végül is az ő szerény módján összefoglalta a történteket.*
-Ha gondolod Szellemjáró, megkeresem a holmidat, és felállítom a sátradat, hogy kényelmesen aludhass az éjjel.
*Ajánlkozik még, majd tekintete továbbra is Leandana arcán pihen, nem foglalkozva Ónix jelenlétével. Mintha ott sem lenne.*